Bambusz és Gomba erdők

Beengedtek a sátorba, innen pedig játszom a szerepet a jó katonát, aki szeretné elnyerni feljebbvalója jóindulatát, hiszen igen csak fontos, hogy jó szemmel nézzem rám, hiszen szeretnék visszatérni a falumba, még ha Mirubitól azt a feladatot is kaptam, hogy akadályozzam meg a sereget a támadásba. Nem vagyok jó kapcsolatban Konohával, így most annyira kettős ügynök vagyok, hogy már azt sem tudom, hogy kinek az oldalán állok, igazából de, amíg volt időm és vártam, kitaláltam, hogy nem akarom, hogy Fű országa elessen, de azt sem, hogy ez az oldal rossz szemmel nézzem rá, így találnom kell egy megoldást, ami elég ideig elhúzza a harcokat, de ugyanakkor ne vesszen el a falu. A parancsnok egy 40es éveiben járó, amegakurei shinobi egyenruhát viselő, kopasz, sebhelyes arcú férfi volt, aki azt a benyomást keltette, hogy rengeteg harcban vett részt, lehet, hogy még háborút is megjárt veterán, akinek nehéz lesz az eszén túl járni, tehát erősen gondolkodnom kell majd a dolgon, de talán lesz rá indokom, hogy mért nem tudtam megakadályozni a harcot, de senki nem átverhetetlen, talán meg tudom oldani, amit szeretnék. Kérdésére leginkább a "Nem, igazából shogit szeretnék játszani a majmával." című választ adnám, de megmaradok az udvarias formámnál, bár ha elég figyelmes, valószínűleg észreveszi az arcomon a pillanatnyi gúnyt és a gondolatot, de aztán meghajoltam és csak ennyit mondtam.
- Igen, uram. kardommal és tudásommal szolgálom Víz szövetségét és hazámat.
Remélem elfogad, de egyenlőre csak várok, miközben nem nézek rá és az arcizmaimat próbálom rendbe szedni, hogyha közelebb jön és netán a szemembe néz, ne lássa az esetleges céljaimat.

A férfi semmit nem változtatott modorán és egy szempillantás alatt felmért, ami nem is csoda, hiszen tapasztalt embernek tűnt, aki pontosan tudta, hogy hova kell tennie az embert és már meg is volt a helyem vagy nem, de mindjárt kiderül.
-Tudom, hogy nem éppen szerencsés a harcok közepén beállítani, de a Víz országának katonája vagyok mióta az eszemet tudom.
Mondanám, ha nem szakítana félbe a robbanás, ami levitte a fejünk felől a sátrat és néhány papírt a parancsnok asztaláról, aki azonnal felállt nem foglalkozva vele, hogy a székét feldöntötte és parancsot adott a katonáknak, aki a volt sátra előtt őrködtek, hogy riasszák a  csapat megmaradt részét az azonnali ellentámadásra, majd összeszedve a papírjait közölte, hogy nem tud beosztani csináljak azt, amit akarjak csak ne legyek láb alatt. Amint eltűnik a parancsnok körbenéztem és egy hullát vettem észre a kezében egy amegakurei fejpántot tartva, így gondolkodás nélkül vettem el tőle.
- Remélem nem gond, már nem lesz rád szükséged rám, de megemlékezem rólad, ha vége a háborúnak!
Hajolok meg az ismeretlen hulla felé, majd én is eltűnök a szenzor csapatot keresve, persze csak azután, hogy megkerestem a sátram és összeszedtem a cuccom, mert a legnagyobb része ott maradt, szerencsére nagyjából eligazodtam a tábor maradványain, végül is talán ott lennék a leghasznosabb ugyanis a technikáim a komolyabb harca nem használhatók, bár egy időre meg tudnék akasztani vele valakit.

A sátrat megtaláltam, de ahogy várható volt az a tábor nagyrészéhez hasonlóan égett, de sikerült valahogy kimentenem a felszerelésemet, így neki is kezdhettem a megfelelő csapat kereséséhez, de hát ki tudta, hogy talán a történelem egyetlen olyan haerejébe csöppentem, ahol nem hogy szenzor csapat, még szervezés se nagyon van és igazából jobb lenne a csűrhe elnevezés az egésznek, mint a hadtest. Én nem tudtam, de ahogy kerestem rá kellett jönnöm, hogy ilyen nem igazán van, így inkább a harcokba akarnék beszállni, már ha lenne ilyen. Aztán a tűz hangján keresztül valamiféle hang szivárog, ami kezetben inkább valami motyogásfélének tűnik, de egyre hangosabb és érthetőbb, hogy mit mondanak: állatok neveit, amik a kézpecséteket jelentenek. Egyre több irányból hallható a kézpecsétek sorozata és érzem is a hatalmas mennyiségű chakrát, ahogy megindul és elkezdi megváltoztatni a környezetet, ehhez még szenzornak sem kéne lnnem, hiszen a technika igen sok chakrát emészt fel a használótól, egyszerűen meg kell tanulnom ezt a technikát ki tuja mikor jöhet jól akár a személyes, akár a szervezet céljai elérében. Aztán az amegakurei haderő elinult egy irányba így követtem őket, majd egy villám és megeredt az eső. Csak erre vártam, hiszen így elememben vagyok. Tudom, hogy mért jöttem, de ki szeretném élvezni, hogy lehetőségem adódik egy kicsit csökkenteni a kusagakurei haderőt, akik az általam gyűlölt Konoha barátja, így hiába adta Mirubi a vezető megölését, ő is konoha oldalán áll, hiszen mért adta volna ezt a feladatot, ha nem így lenne, így ha bünhődnöm is kell miatta nem érdekel, de inkább a harcba vetem be magam. Kézpecséteket hozok létre, aminek hatására a körülöttem lévő esőből lassan 5 víz klón áll össze a négy égtáj felé, akiknek az a feladata, hogy akadályozzák meg a közelembe jövőket, hogy még közelebb jöjjenek, persze arra figyelve, hogy milyen fejpánt van rajtuk és ha kell akár a mizuame no nabara technikát is be tudják vetni, hogy elkapják a próbálkozót, akivel majd a csapat csinál, amit akar és és egy aki átveszi a helyemet a csapat közepén én pedig a klónoktól nem messze a fákon ugrálva követem a csapatot, hiszen a klónok nem távolodhatnak el túlságosan tőlem. Akinek sikerül megsemmisítenie a középső klónt azt meglepem az életembe nem használt technikával, amit még az akadémián tanultam, a kage shuriken no jutsu // árnyék shuriken technikát, amivel a nálam lévő két fuuma shurikent egymás árnyékában hajítom el és ha észre is veszi az elsőt és kikerüli azt, akkor is nem valószínű, hogy a másodikat ki tudná kerülni. Ezután, ha elkaptam jó néhány embert vagy a klónok a technika használatától, akkor ismét létrehozok néhány klónt, hogy nyerjek egy kis előkészülési időt két technikához, az egyik a ayatsuito no jutsu // drótcsévélő technika, itt egyelőre csak az ujjamra tekerem az egyik drót elejét, ha valaki a közelbe jön, akkor egyből elkaphassam, a másik a Youji // fogpiszkáló, amihez feltöltök néhány fogpiszkálót, hogy az esetleges támadást azokkal lassítsam le és legyen időm használni az első technikát, persze arra közben figyelek, hogy legalább 1- 2 klón legyen a közelembe, hogy ne tudják melyik is a valódi énem.

Nem gondoltam volna, hogy a gombák ennyire magasak, féltem is, hogy a klónok megsemmisülnek, mert túl messze vannak és akkor az álcám nak annyi, de valamilyen csodával határos módon megmenekültek. A korábbi pótcselekvéseim, vagyis a sensor csapat fölösleges keresése vagy a sátramból a felszerelésem kihalászása, pont annyira voltak hasznosak, hogy a harcokban pont megelőzzenek és csak haladnom kelljen. Sajnáltam a dolgot, hiszen jó lenne végre néhány konohait vagy fű országit kicsinálni, de hát nem tehetek róla, hogy mindenki gyorsabb nálam és nem is ismertem a hadsereg létszámát és összetételét sem. Ahogy haladok előre, hogy végre ellenséges ninják tűnjenek fel és harcolhassak. A kívánságom teljesült is, bár először csak néhány villám gömb tűnt fel a semmiből és csapódott bele a klónomba, majd észre vettem a támadóimat, pont arra voltak, amerre én is haladtam, így megálltam, de szerencsére egyelőre nem szúrtak ki. A drótcsévélőhöz messze álltak és ha elkapom a raiton használót, akkor is a dróton keresztül megrázhatna. Nem szerencsétlenkedek a drótokkal, inkább más ötletem támad. A feltöltött fogpiszkálókat használom a kanashibari technikám kiterjásztéséhez, de mielőtt véghez viszem a technikám, létrehozok 1 kunait rajta egy robbanó cetli. Mikor ezzel kész vagyok a feltöltött fogpiszkálókat eldobom, hogy  legalább 2 másodpercre, a kanashibarinak köszönhetően, képtelenek legyenek a mozgásra, és ezt az időt kihasználva feléjük dobom a kunait, ami éppen akkor ér a közelükbe, amikor kitörnek a technikámból, de ekkor már késő, ugyanis a kunait felrobbantom, így végezve velük, legalábbis remélhetőleg.

A tervben ismét hiba csúszott, bár nem rossz értelemben. A feltöltöltött fogpiszkálók keresztül hatoltak a felkészületlen férfiakon, egészen pontosan a nyakukon, így nem is lett volna fontos a robbantás, de már nem tudtam mit kezdeni a repülő kunai késekkel, így tartottam magam a tervhez és mégis megsemmisítettem a fegyverem egy robbanás kiséretében. A baj itt kezdődött, ugyanis a robbanás felkeltette néhány közelben lévő ellenséges shinobi figyelmét, akik meg is indultak volna, ha a gomba alól egy sérült shinobi nem mászik elő és parancsol rájuk, hogy hagyják meg neki. A távolság, ami köztünk van egy jól képzett ninjának, márpedig az alak annak tűnik és a chakrája is erről árulkodik, néhány másodperc, gyorsan átpörgettem az agyamon a technikáimat, amit ismerek, ez körülbelül fél másodperc, majd ki is választottam a technikát, ami már jó párszor megmentette az életemet és remélhetőleg most sem hagy cserben. Gyors kézpecséteket mutattam, aminek hatására a gyomromba kezdett gyűlni a víz elemi chakra, majd a néhány pillanatnyi gyűjtögetés után kikőptem nem sokkal elé a mozgását kiszámítva, hogy mire innen a köpet leér ő hova fog érkezni, hogy így teljesítsem be a mizuame no nabara // keményített szirup elfogó mező technikát. Bár van ideje van módosítania a pályáját, direkt nem őt céloztam, hanem egy kicsit előrébb a kiszámítható mozgásirányának megfelelően, remélhetőleg nem veszi olyan komolyan a technikát és egy kicsit a célzás "pontatlansága" is lankasztja a figyelmét, hogy beleragadjon és akkor van időm kitalálni, hogy mit csináljak vele, bár megölni nem akarom, hiszen ki tudja milyen információkkal szolgálhat, amire szükségem van, márpedig van technikám, amivel beszédre bírhatom. Amennyiben mégis sikerülne kikerülnie a pontosan eltervezett csapdámat, akkor előveszem a ninjatomat a pályamódosításból nyert idő alatt, hogy azzal védekezzek az esetleges támadása ellen. Valószínúleg képzett a karddal, így erre a lehetőségre is fel kell készülnöm. Egy másik technikát is elkészítek erre az eshetőségre. Támadásait hárítani próbálom, de az egyik ilyen esetben aktiválom is az elkészített technikát, ami szintén megmentette már az életemet: Kanashibari // paralizáció, ami nyer nekem pár másodpercet, ami alatt egy egyszerű technikát alkalmazok, amit már korábban akartam: Ayatusito no jutsu // drótcsévélő technika. Itt viszont az ötlet folyam elakadt, hiszen azon kívül, hogy szinte mozdulatlanná tettem és ha esetleg mozgolódni próbál, akkor szórítok a dróton, nem tudok mit kezdeni vele.

Ellenfelemet fűtötte a haza szeretetet, ami erősebb volt, mint a sebek, amit korábban szerzett és ez baj, nagyon nagy baj és ehhez még villám elemmel is rendelkezik, bár ezt a jelen pillanatban csak tippelni tudtam. Ugyan az elem nem minden, mert egy okos használó az erősebb elemű ellenféllel szemben is képes a győzni. Ugyan nem voltam zseni a stratégia terén, de ahogy neki is meg volt a hűsége a faluja iránt, bennem is égett a gyűlölet lángja minden ellen, ami kapcsolatban állt Konohával, már pedig a Fű országa egy a sok nemzet közül, ami a Tűz szövetségének oldalán harcolt. A sérülése a láng, ami égett ellenfelemben kiegyenlítette egymást és a Fű shinobi elég gyorsan közeledett. A tervem első része körülbelül két másodperce jött be, ugyanis az eleme segítségével gyorsan ki is szabadult a ragacsos anyagból és folytatta a támadást, amit sikeresen ki is védtem. Gondolkodni nem sok időm volt, hiszen jóval képzettebb kardforgató volt, mint én, így csak arra tudtam koncentrálni, hogy hárítsam a csapásait. Utolsó csapásán éreztem, hogy chakrát koncentrált, de ha nem akartam meghalni védenem kellett, ami eléggé megrázó élmény volt, amit ki is használt ellenfelem és hasba rúgott, innen nem nagyon rémlik hogyan jutottam le a földre, talán el is ájultam, bár a pályámat nagyjából tudtam, de a repülésre magára nem emlékeztem, következő emlékem a becsapódás, aminek a hatása fájdalom a jobb oldalon. Nem kellett ide orvosi ninja, hogy megállapítsam, hogy legalább 2 bordám eltört, de levegőt sem nagyon kapok, bár ezt egy gyerek is megmondja, ha rám néz és nézi ahogy próbáok levegő után kapkodni. Ugyan a levegővétel még nehézkesen ment, de a terv már meg volt. A hátizsákomból elővettem valahogy, már ha van rá időm, 2 fuuma shurikent a hátizsákomból, hogy az ismert, de eddig még nem használt technikát alkalmazzam, ami a Kage shuriken no jutsu // árnyék shuriken technika, de hogy az ellenfelem a levegőbe kényszerítsem egy kunait is előveszek és ha még nem lendült támadásba, így kerülve a levegőbe, akkor még felszerelem egy robbanó cetlivel egy drót darab segítségével, majd eldobom és amint a levegőbe kerül, megindítom a két démon szél shurikent egymás árnyékban a korábban említett technikával.

Kezdett elegem lenni ebbl az alakból, túl erős és túl sok olyan tulajdonságot képvisel, amit én gyűlölök, bár a leginkább az dühített benne, hogy egy olyan ország ninjája, ami szövetségben van Konohával. Egyszerűen nem tudtam elviselni a gondolatot, de a halála annál nagyobb örömet fog okozni. A tervem meg is volt, hogy a levegőbe akarom kényszeríteni. Nem sajnáltam sem az elesett Amegakureiket, főleg nem a kusagakureiket, mert míg az előbbi ugyan szövetséges nemzet tagjai voltak, de nem a társaim és nem is ismerek senkit. Ha pedig nem voltak elég erősek ahhoz, hogy túléljék a csatát, akkor fölöslegesek is, hiszen a ninját az teszi igaz shinobivá, hogy hány csatát él túl és hányat öl meg az ellenségből, valószínű, hogy ezek hősökké válnak a falujukban, de mit számt, ha Mirubi elhozza az általa elképzelt pusztulást. Hősök, sosem volt rájuk szükség, hiszen ha valódi hősök lennének, akkor azt életükkel és nem halálukkal nyernék el. Ez egyszerűen dühít, hogy valaki csak úgy válhat valóban halhatatlan, ha előtte meghal. Ez a legnagyobb hülyeség, amit valaha kitalált az ember. De nincs időm a ttervemet finomítani, így előeszem a kunait, de ekkor fel is borul, mert a hülyéje magától is a levegőbe ugrott. ~Minek képzeli magát? Szupermennek?~ A kunait a tervhez hűen eldobtam, bár a robbanó cetlit nem tudtam ráerősíteni, így ellenfelem egyszerűen csak elpöckölte, viszont a terv második része már sikeres volt. Nem lehetett egy zseni, bár ki számított volna egy ilyen egyszerű technikára, mint a kage shuriken // árnyék shuriken technika, ugyan az első shurikent sikeresen kivédte, de jött a második, ami könyörtelenül elvégezte a dolgát. Ha a találat nem tette volna meg a hatását a gravitáció megtette, ugyanis az idiótája fej nehéz volt és a kobakjára esett. ~Ez idiótával kevesebb.~ Összeszedtem magam, bár még fuldokolva, odamegyek az alakhoz és még ha életben lenne elvágom a nyakát, majd átnézem, hátha találok nála valamit, hiszen mostanában túl sok minden értékemet hagytam el, főleg fegyver formájában és most még a fuuma shurikenemet is. Nem tudom, hogy a többiek hogy állnak, így felmászok a közeli fára és körbe nézek, hogy mégis mi a helyzet. Amennyiben van még a közelben élő amegakurei, a fekvőket egyszerűen halottnak számítva, akár haldokló, tényleg élettelen vagy csak egyszerű sebesült, aki nem tudja folytatni, inkább számoljak a legrosszabbal és becsüljem alul a haderőt, mint hogy fölöslegesen kockáztassak. Az állapotoktól függően megyek tovább vagy köszönöm meg a részvételt és lépek le.