Kórház

Kemurigakure kicsiny kis két csillagos kórháza, ahol az ellátás rossz, a koszt még rosszabb, viszont mindenre fura zöld dohányt írnak fel.

Mikor Gonza belenézett a shinobi szemébe, hirtelen minden elsötétült körülötte, majd hirtelen egy teljesen más dimenzióba csöppent, olyan volt mint egy szörnyű álom, egy olyan álom amire sohasem számított.
....Álmában megjelent Raion aki különböző helyekre vitte és mesélt neki a klánjukról, a szörnyű múltról. Gonza rettegve és megdöbbenve nézte az eseményeket és hallgatta a történetet. Látta a legszörnyűbb rosszat, a kínt, a szenvedést, a jajveszékelést, a bánatot és a kíméletlen pusztítást. Végig nézte a szörnyű összeesküvést, a fájó igazságot.Ő maga is érezte a fájdalmat...majd minden megint elsötétült....


Nem tudni mennyi idő múlva, Gonza éppen nyitja ki a szemét, látja a mennyezetet homályosan, majd ismét beugranak az agyába egy pillanatra azok a szörnyű dolgok, Gonza hirtelen fel kell, elkezd levegőért kapkodni, vörös az arca, izzad, magatehetetlenül ül a kórházi ágyon, remegve nézz körbe, sóhajt egy nagyot, majd hirtelen lenyugszik. Körbe néz megint, látja, hogy egy kórházban van, egyedül egy szobában, de nem tudja, hogy mi van.
~ Mi történt velem? Mi volt ez? Mit csináltak velem? A pokol volt ahol jártam? Hol van az a shinobi? ~ zúdítva tette fel a kérdéseket magának Gonza. Majd felkiáltott:
- Hé! Hol vagyok?! Van itt valaki?!!!- Gonza látta az ágya melletti széken a felszerelését és a fegyvereit. Gonza gyorsan felöltözött, épp elakart indulni, hogy elmeneküljön, de el kezdett erősen fájni a feje, és vissza ült az ágyra, szédülés jött rá. Majd látta, hogy a szobába belép valaki.

Ahogy Raion belépett a szobába, Gonza nem igazán örült neki, még azon is gondolkodott, hogy hirtelen kirántja a kardját és rátámad a shinobira, de mivel szédült és rosszul volt, ez nem ment volna neki, valamint látta, hogy a nindzsa egy tál ételt. Gonza kicsit megnyugodott, el kezdett mélyen levegőt szedni, majd fogta a fejét eközben a shinobi leült mellé, majd szembesítette őt, hogy mi is történt vele.
~ 3 napja itt vagyok eszméletlenül?! Elintézett a csávó rendesen! Na tessék, kell nekem ennyire vendégszeretőnek lenni. ~ Gonza megdöbbenve hallgatta végig a nindzsa mondandóját, majd így szólt hozzá:
- Nem elég, hogy engem jogtalanul száműztek a falumból, most még belekeveredek egy ilyenbe is. Vendégként kezeltelek, erre valami hipnotikus kínzó poklot vetítesz le nekem, majd kiütsz 3 napra. Azután pedig zsarolsz, hogy ha nem segítek neked akkor, levadászol. Meg ez a Tense....izé szemtechnika, ...nem is hallottam még róla. De akinek ilyen erő van a szemében, az miért egy ilyen egyszerű kóbor szamurájtól kér segítséget, mit ami én vagyok, vannak veled egy súlycsoportú erős nindzsák. Hogy-hogy nem ilyeneket keresel magadnak?......Heh...és még minket a Byakugan-nal ijesztgettek a seregben anno. Ha veled maradok, akkor Te adsz nekem esélyt, hogy erős legyek? ....Ez egy érdekes kijelentés, pláne pont tőled akinek a lelke nem tiszta. Ha a lelked nem tiszta, akkor a lelked gyenge, ha a lelked gyenge....akkor nem számít, hogy mennyire vagy erős harcos, milyen erős technikáid vannak. Üres maradsz...ha pedig sokáig üres maradsz, akkor pedig egy idő után Te leszel a leggyengébb. - Eközben Gonza az üveghez nyúlt, nem is tudta mi van benne, de nagyon szomjas volt, ezért ivott, mikor észrevette, hogy szaké amit iszik, akkor kicsit elmosolyodott, majd ismét szólt a nindzsához:
- Na életed egyik legértelmesebb és legjobb tettét hajtottad végre, hoztál nekem szakét. Milyen figyelmes.- mondta ezt kicsit gúnyosan, ivott még egy kortyot, majd folytatta a mondandóját.
- Figyelj, Raion! Nem tudom, hogy mire készülsz, de látom komolyan veszed amit csinálsz, ha még Én ellenem is egy ilyen durva jutsu-t vetettél be. Emlékszel, mikor a hídon ebéd közben azt mondtam neked, hogy keresem a saját bushidómat, és a negatív dolgokat pozitívvá alakítom? Lehet, hogy az én bushidóm az, hogy a Te romlott negatív lelkedet pozitívvá változtassam? Végül is nekem, mindegy....egy kóbor ronin vagyok, világjáró utazó. Rendben segítek! Szerencséd van, hogy egy optimista ember vagyok. - mondandója után felállt, és lépett kettőt, majd hirtelen felemelte a mutatóujját, megállt mint egy szobor és így szólt:
- Hoppá! Valami eget rengetően fontos dolog itt maradt!- és ezzel vissza fordult, majd mosolyogva eltette a  szakésüveget a táskájába.

- Hmm micsoda szavak. Mond csak Gonza, igaz e hogy a Kenjutsut tudod használni?
Raion féltve nézte kihűlő félbe lévő Ramenjét, ezért neki állt.
- Ülj le kérlek, kifizettem a szállást, és az ételt. Rég nem ettél hidd el jól fog esni, kérlek foglalj helyet.
Mutatott a másik székre Raion, és neki látott a Rámenjének, amit olynagyon szeret, hiszen megvan benne minden, ami egy jó shinobi étrendjéhez fontos. Bár azt mondják azzá válsz amit eszel, így Raion elképzelte magát egy hatalmas tészta ként....~micsoda csáápok, és erőőő. Hmm.~
- Ghonzha...*Hatalmas nyelés* ha azt mondanám hogy tudok segíteni abban hogy használd a kardodat, úgy hogy velem egyszintű Shinobikat is meg rígass....Tudod van hogy a karddal előbb lecsaphatsz, még mielőtt egy shinobi a kézjeleit használná. És szerencsédre ismerek valakit, aki nagyon jó ebben.
Mondata végén befejezte a Rament, és megtörölte száját. Majd hasára csapott és így szólt.
- Yoosh! Ez jól esett!
Széles vigyorral az arcán, simogatta hasát amivel eléggé a kielégülést fejtette ki.
- Ha végeztél, indulhatunk!

/ Eggyel visszább van egy Shimagawa- tó nevű Topic. Itt fejezd be párbeszédünket, és én majd írok oda. Egy felmérést fogok csinálni, és segítek hogy használd ki a kardod!  Talán addigra már megszemélyesíthetem az NJK-t amit csak miattad csináltam ^^/

// Pein //

Yoshino is az eget méregeti, talán nem is véletlenül. A nyomornegyedek után minden csodálatosnak tűnik... és ebben az országban talán tényleg az ég az egyetlen ami szép. Katsumit és a hozzá hasonlóakat leszámítva. Mint kiderült, a férfi társát egy hete rabolták el a közeli bambuszerdőkben. És Yoshino egy konohai ANBU. Valószínűleg a neve nem igazi, mint ahogy a társáé sem. Kilétükön meglepődöm, de nem firtatom a dolgot. Ha kérdezősködnék elhajtana, vagy elhalgattatna, talán örökre... Bár úgy hallottam a konohaiakban van becsület, a falumbeliek nagy részével ellentétben.
Ha egy ANBU-t sikerült elfogniuk, akkor igazán veszélyesek lehetnek. Valószínűleg nem sok esélyem lenne ellenük. De sosem féltem szembeszállni azokkal, akik az otthonomat a bűn birodalmává akarják "előléptetni". Tehát ezt a Hitomit kellene megtalálnom, aki Yoshinoval jött küldöttségbe. Nyílván a háború miatt, bár ki tudja... Bólintok, majd ,nem megalázkodóan, hanem beleegyezően meghajolok konoha shinobija felé. Még megfigyelem a kezében tartott félhold alakú nyakláncot, azután indulok utamra. A Kemuri teaházban lesz vele egy esti találkozóm, addig van időm utánajárni néhány dolognak. 
Nem véletlenül hagyta ki a dologból a rendőrséget az ANBU, hiszen nagyrészt korruptak. Én sem fogom bevonni őket. Legszívesebben itt, a nyomornegyedekben kezdeném a keresést, de egy alapos kutatáshoz nem igazán van időm, sem pedig erőm. Ha elkezdek kérdezősködni annak híre megy. S akkor bizonyos érdekek hamar a halálba akarnának küldeni. Nem mintha félnék ettől, de nem jutnék vele előbbre. És ez csak egy munka. Tudom okosabban is csinálni. Nem sok ötletem van mit tehetnék, de azért ez-az eszembe jutott, noha nem a legbecsületesebb dolgok. Ám azt már megtanultam, hogy nem mindig lehet szemtől-szemben megmondani azt amit akarok. Tehát - még ha nem rajongok is az ötletért - aljaskodnom kell. 
Tervem, hogy a Kórház épülete mellett, egy rejtettebb helyen Henge no jutsut alkalmazok és olyan ruhát "adok" magamnak, amit az orvosok viselnek, némi arcszőrzettel megfűszerezve. Így próbálok bejutni olyan helyre, ahova nem kellene. Mivel nem éppen arról híres a Kemurigakurei kórház, hogy a Rend elvei uralkodnak benne, ezért - s mert a Káosz általános - némi szerencsével észrevétlenül be tudok surrani a recepciós pult mögé. Pontosabban nem is észrevétlenül, hanem lelepleződés nélkül. Ha sikerül, akkor a betegek listáját keresem. Ha nincs itt, akkor egy nővért utasítok, hogy hozza oda nekem. Fejemen továbbra is ott a fejpánt, ami rangot biztosít, ezért reményeim szerint ez elég erős érv lesz, és nem kezdenek el kérdezősködni. Nem hinném, hogy a keresett személy itt tartózkodik, de nem zárhatom ki a lehetőségét. Sok minden megeshet. Az is lehet - sőt valószínű - hogy a betegek listája hiányos, sőt akár több Hitomit is tartalmazhat. Az utóbbi esetben felkeresem az összes ilyen nevű ember szobáját és a küllemükből próbálok megállapításokat leszűrni. Hogy ez hogyan sikerül csak rajtam múlik, de mindenképpen látnom kell őket ahhoz, hogy el tudjam kezdeni a tézisek létrehozását. Igaz, ez utóbbi részt nem kedvelem, mert elmélet, de szorosan fűződik a gyakorlathoz, ezért mégiscsak könnyedebb szívvel teszem, mintha egy szöveget kellene bemagolnom. Na, meg mégis csak shinobi vagyok. Meg kell tanulnom többet feltételezni, ez jó alkalom.

//Még van időd a találkozóig. Akár folytathatod a keresést is egy másik helyszínen, te döntesz, mi tévő leszel.//

/ Nashimaru Hina - Egy madárka léptei ( kezdő ) /


Bezárva…egy sötét, mégis félelmetes helyre, hol talán csupán önnön árnyaid kísértenek, s hol olyasmiket hallhatsz, melyek csupán képzeleted szüleményei…tényleg ez lennél te? tényleg, olyan hangok ezek, melyek csupán a képzeleted játékai? Fontos vagy-e még valakinek? Milliónyi kicsiny gondolat cikázik most benned, s kérdések, melyek életedre nyomják pecsétjüket, akárhogyan is alakulnak majd…
Alig 2 hete…hogy a dolgok, melyeket elterveztél füstbe mentek, s a cél, melyért küzdöttél egy apró szél fújta tova, melyet nem érhettél el…szemeid mindvégig zárva tartottad, s most, talán kezded visszanyerni eszméleted. Amennyiben kinyitod szemeid, lassan s egészen nehezen megy, hisz 2 hete nem érte fény ezeket a páratlan vöröslő szempárt. Egy kissé dohos, füstös illatú ágyban fekszel, tőled jobbra pár ablak, melyeken erős fény szűrődik be, legalább is, számodra most szörnyen világosnak tűnhetett, egy zöld függönyt reptet a szél kissé ide-oda, az egyik nyitott ablak mellett, melyen  kissé talán kiláthatsz a szabadba, de csupán egy két faág keresztezi szemeid sugarát. Tőled balra egy ajtó, mely elvág téged a kórház többi területétől, s kicsi beljebb egy asztal, mely felőle édes tea illat csapja meg orrod, s ha oda pillantasz, egy fiatal férfi öntött éppen ki egy csészével. 


– Kérsz? – Hangzott  a szájából, majd kissé a fal felé tekintett, hol egy fiatal nő üldögélt. – Nagisa? Kérsz? – Ismételte a kérdést halkan, talán figyelni próbált rá, hogy te éppen cseppet sem édes álmaid töltötted. – Nem akarok hangosabb lenni, tudod… - Fejezte volna be, mire a nő beleszólt. – Késő, felkelt! – Mondta kissé durcásan. – Éppen ideje angyalkám. – Mondta a férfi, miközben rád tekintett, s belekortyolt a teájába, mely méz és kicsiny fahéj illatot árasztott, talán túl édeset is…


Amint megpróbálsz megmozdulni felfedezheted, hogy mindkét kezed az ágyhoz van rögzítve , s szinte mozdítani sem tudod őket, a bal kezedben egy tű van, melyen infúzió csepegett. A hasad, s szinte az egész felső tested kötések hada borítja, s csupán egy lenge ruhadarab van rajtad a takaró alatt.
-Nos, beszélgetnünk kellene. – Jött közelebb a nő, s morcosan ledobott egy széket az ágyad mellé. – Mit történt a picike fejedben, hogy erre vetemedtél? – Tette fel a kérdést, s várta a választ.
A férfi is hozott egy szépet, s a másik oldalra helyezte, majd leült. – Nagisa, ne olyan durván, így sosem szeded ki belőle. – Mondta, mire a nő felkapta a fejét, majd félrehúzta a száját. – Akkor a tied a terep öcskös, lássuk mire mész Rey. – Fejezte be a nő, s keresztbe tette lábait, várva mire készül a fiú, ki rád szegezte tekintetét.
-Nos, Hina-chan. Én Ichinose Rey vagyok, ő pedig a nővérem Ichinose Nagisa, . Elnézést a modortalanságért. Kérlek, meséld el a történtetek…mindhármunk érdekében, szerencsésebb lesz ha ezt megteszed. – Mondta, miközben hangjában talán némi rejtett fenyegetést hallhattál felfedezni, de lehet csak te érzed így ennek a súlyát? Láthatóan nem tűntek el teljesen tetted, s súlyok csak most nehezedik majd válladra? Mit teszel? Szerencsésebb lenne dalolni, mint egy kicsiny fekete madárka…ki kettészelheti még az eget, s egykoron magasra emelkedhet…

/ Nashimaru Hina / 


Tiltakozol, mégis a végén, ellent mondva önnön szavaidnak belemész, hogy velük tartasz,  bár ezt cseppet sem adtad elő hihetően. Érezhető szavaid mögött a rejtett jelentés, hogy talán csak megszöknél, s ha eloldoznak, nem leszel együttműködő. – Tudod, ahhoz, hogy véghez vidd, amit elmondtál, erőre lesz szükséged, s ha ilyen könnyedén legyőzött a testvéred, ez az erő láthatóan még nincsen meg benned! – Mondta a nő, miközben felállt, s ágyad mellett állva, lenézve, szemeidbe tekintve, mélyen, s egészen, talán a lelkedig érő közönnyel szavaiban. – Erős akarsz lenni? Tarts velünk, és erős leszel! Ennyi az egész… - Folytatta, miközben a férfira nézett, ki még mindig melletted ült, másik oldaladon.  – Látod, ennyi az egész. Mond meg neki őszintém…nem kell az a sok rizsa.  – Fordult az ajtó felé hirtelen, honnan apró, kopogó léptek hangja közeledett, majd egy koppanás az ajtón, s két gyors, majd ismét egy lassabb kopogás követte. Ez valami jel? Közölni akar valamit a kint lévő ezen hangokkal? – Te vagy az? Máris megyek! – Mondta a férfi, s sietve lépdelt kényelmes ülőhelyéről, az ajtóhoz, s nyitotta azt ki. Egy fiatal férfi lépett be, vöröslő hosszú hajjal, és egy hosszú furcsa fegyverrel a kezében. Furcsa, amolyan elit ruhában, mintha nem lenne shinobi, vagy ha mégis az, akkor igencsak magas beosztásban lehet, de ennyi idősen? Lassan belép és feléd veszi az irányt.


-Ő, az akit ki akarnak végeztetni? Nahsimaru Hina…- Fejezte be, majd teljesen hideg vérrel nézet rád, s szinte olyan hideg volt a pillantása, mint a jég, mely a legfagyosabb napokon, szinte tükörként ragyog a napfényben. – Bele ment a dologba? – Nézett a többiekre, majd a nő megszólalt. – Éppen most próbáltuk…
-Szóval nem… - Vágott a szavába, majd vissza nézett rád. – Erőt akarsz? Megkapod! Ölni akarsz? Megkapod…a nevem Kiroshima… Kiroshima Hameratsu. De ez túl hosszú lesz neked…Hívj Kiro-nak. – Folytatta volna, de Rey belevágott.
-De Hamerastu-sama! Mégis, hogy…
-Csend! Én beszélek! – Nézett félre rá dühösen, majd vissza fordult hozzád. – Egy földesúr vagyok itt, a Füst országában, elég nagy vagyonnak rendelkezem. Áll egy pár Shinobi a szolgálatomban, ezeket a mihasznákat is én helyeztem ide, az ország shinobijai közzé, de valójában nekem dolgoznak. Tudod, elintézem, hogy ne végezzenek ki, és elintézem, hogy eme ország shinobija maradj…miért? – Mosolyodott el halványan, mely félelmetesnek tűnt. – Mert megtehetem…és mert ha nem fogadsz hűséget nekem meghalsz. Elég befolyásom van itt… - Fejezte be, s az ablakhoz sétált, majd visszafordult hozzád. – Hogy mire kellesz? Nos… vannak terveim, de nem kötöm az orrodra. Elárulom, lesz részed élvezetekben…és persze megfizetlek. Olyan előnyöket kaphatsz, s olyan magasságokba juttathatlak el, amiről álmodni sem mernél… Erőt kapsz tőlem! De arra használod amire én akarom! Persze elrendezheted a családi ügyeidet, nem érdekel…de szót fogadsz nekem! – Jelentette ki, majd a másik kettőre nézett. Amennyiben elfogadod a feltételeket elenged, ha nem, eloldoznak, lefeszítve az ágyról, s kezeid hátad mögé kötve vesz a hátára a nő.
Elindultok….de hogy hová, nem tudni… az, biztos, ki a kórházból…
-Lássuk mit tudsz….- Hallhatod szájából, miközben a kórház kijáratához közeledtek.