Gonza Sasano

 
A próbatétel és a tanulások
 Roninunk újdonsült mesterével, Hosuke senseiel, útra kelt Tanzaku Gai városába. Ebben a városban élt az a bandita, aki csúnyán átverte a mestert. Azonban ezt az ügyet Gonzanak kellett megoldania, ez volt a feltétele annak, hogy Hosuke ténylegesen a tanítványává fogadja. Valamint a sensei kíváncsi volt arra is, hogy hősünk mennyire rátermett éles harcban. A hosszas vándorlás után megérkeztek a városba, ahol először felkerestek egy éttermet. Ott a mester két üveg sake után rendesen lerészegedett. Ezt követően, hősünk legnagyobb ”örömére” kénytelen volt a hátán cipelni a vén szamurájt. Ezzel még nem is lett volna nagy probléma, viszont az öreg nem szólt arról, hogy 215 lépcsőt kell megmászni ahhoz, hogy a bandavezér villájához érjenek. Már maga a lépcsőn való feljutás is fárasztó volt, főleg úgy, hogy a vénembert is cipelnie kellett a hátán. A hosszas lépcsőzés után felért a villához, letette az öreget, ám ekkor megérkezett az őrség is. Pár balek volt, rossz minőségű kardokkal, nulla kardforgató tudással, ám annál nagyobb arccal. A ronin fáradt is volt ráadásul az őrök egyikének a hangneme sem tetszett, gyorsan le akarta tudni őket. Ez meg is történt hamar, chakrát koncentrált a wakizashijába, majd kettészelte a rossz minőségű kardokat, ezt követően elverte az őröket. Ám ezzel nem volt vége a dolognak, sőt csak most kezdődtek az igazi bajok, ugyanis megérkezett az erősítés. Itt már nem balekok léptek színre, hanem shinobik. Mindegyik kezében elemi chakrára érzékeny kard. Szamurájunknak ezzel a három nindzsával kellet fel vennie a harcot, egyik kezében víz elemi chakrára érzékeny kard volt, a másik kezében villám, a harmadiknál pedig föld elemre érzékeny kard. A föld elemű kardos, aki valami kis főnök lehetett, parancsba adta a másik kettőnek, hogy támadjanak hősünkre. Hosuke mester (még ha részegen is) figyelmeztette az ifjú szamurájt, hogy legyen résen a villám és víz kardos ellenfelek elleni harcban, valamint azt is tanácsolta, hogy próbálkozzon úgy helyezkedni, hogy a víz és villám elemű kard egymásba ütközzön, így azok semlegesítik egymást. A két kardforgató shinobi, egyszerre támadt a roninra, aki három karddal próbált harcba szállni ellenük. Egyik kezében a katana, másik kezében az egyik wakizashi, szájában a másik wakizashi. Egy ideig tartotta is magát ellenük, ám nehezen bírt a kettővel, meg is sérült. Ezt követően taktikát váltott, harc közben rájött arra, hogy a lándzsájának a nyele, ami ugye fából van, így az nem vezeti az elektromosságot. Így a villám kardos támadásai nem voltak túl hatásosak, ezt követően a lándzsa nyelével sikerült erősen fejbe csapni a nindzsát, még hozzá olyan szerencsésen, hogy az neki esett az éppen támadó víz kardosnak. A két kard összeért, és így semlegesítették egymást, ezt követően Gonza harcképtelenné tette őket, lándzsájával és kardjával átszúrta mindkettőnek a combját. Ezután következett a föld kardos, aki keményebb harcos volt a másik kettőnél. Először egy kis taijutsuval próbálta puhítani hősünket, ám ekkor hősünk bevetette az aduászát, a ”Megváltót”, a chakraérzékeny nodachit. Ádáz csata vette kezdetét, csakúgy csattogtak a pengék. A shinobi ugrált ide-oda az épület oszlopain, ekkor a ronin miután a pengéjébe chakrát vezetett, kivágta az oszlopokat a nindzsa alól, ment a pusztítás teljes erővel. Ám az ellenfél erős volt, párszor sikerült megvágnia Gonzat. Miután maguk körül leromboltak mindent a birtokon lévő kisebb tónál folytatták a harcot, a nádasban történő kardpárbaj során az ellenség kardja beragadt az iszapba, ezt a szerencsés helyzetet kihasználva, a szamuráj levágta ellenfele kezét, és ugyanazzal a mozdulattal meg is vakította az egyik szemére.
 A kimerítő harc után hősünk betört az épület belsejébe, majd végig ment a folyosón, ide már a mestere is bekísérte, a folyosón lévő őröket, minden gond nélkül lekaszabolta, csak úgy röpködtek a testüktől elválasztott fejek, karok és lábak. Beérkeztek egy nagyobb csarnokba, ahol négy karddal felfegyverzett ember állt előtte, egyikük volt a bandavezér. Kisebb fenyegetőzés után elkezdődött a harc, pontosabban csak elkezdődött volna. Ugyanis hirtelen szamurájunk elméjében megszólalt egy hang, a négy kardforgató egyike Jen volt az, ő figyelmeztette a ronin, hogy bukjon le mikor jelet ad neki. Így is történt, a jelzéskor hirtelen leguggolt, majd ezt követően Jen a szél elemre érzékeny kardjával megölte a másik hármat.
Miután a bandavezér és társai darabokban hevertek, Jen nagyon megörült Hosuke senseinek. Gonza nem értette, hogy mi van, ám a mester elmagyarázta neki, miután abbahagyta a színlelést, ugyanis a részegségét végig csak tetette. Kiderült Jen nem más, mint a mester unokája, aki mellesleg shinobi is, és a bandita fogva tartotta őt. Hősünk igen ki volt akadva kezdetben, ugyanis arra nem számított, hogy az egész nem másról szólt, mint egy unokamentési akcióról. Ám Jen megvigasztalta azzal, hogy cserébe a segítségért, kifoszthatja a vezér teljes vagyonát, nem kellett ezt kétszer mondani a roninnak, egy árva fitying sem maradt az épületben. Egyből jó kedve lett szamurájunknak. A bőséges zsákmány csak az egyik jutalom volt, a másik pedig, hogy a mester ténylegesen a tanítványává fogadta.
 
 A túszmentés után, immár hárman vándorútra keltek, a Föld országában lévő sziklasivatag területén. Ezen az elhagyatott, lakatlan és barátságtalan területen letáboroztak. Másnap reggel kezdetét vette a kiképzés. A megtanulandó technika neve a Kiri Kyokumen, azaz a Köd Állás volt. Hosuke és Jen először egy kis demonstrációt tartottak, majd kardforgatónkon volt a sor, hogy megpróbálja. A kezdeti hosszas próbálkozások ellenére, egyáltalán nem lett meg a kívánt eredmény. Azonban, a ronin nem az, az ember volt, aki kihagyna egy ilyen lehetőséget. A további kitartó próbálkozások meghozták a kívánt eredményt. Majd később folytatták egy másik technikával, egy olyannal, amit a Kiri Kyokumen-ből indul ki. Ez nem volt más, mint a Hirameki, a Villanás. Ennek a technikának a gyakorlásához Jen egyik árnyékklónját használták, a köd állás után egy villámgyors ugrással kellett a kard markolatával homlokon csapni a klónt. Szokás szerint ez kezdetben nem sikerült, hősünk hol túlugrott a célponton, hol pedig mellé ment. Nem tudta jól időzíteni a markolattal történő csapást. Így sokszor borult, megbotlott esett és kelt. Némi pihenő után próbálkozások sokasága után, sikerült a technika elsajátítása. Azonban ezzel még nem volt vége a dolognak, Jen azt javasolta, hogy párbajozzanak ezzel a technikával, és így teszteljék ténylegesen az elsajátított technikát. A párharc lényegében csak abból állt, hogy egyszer Jen az, aki a Hirameki-vel támadt, amit Gonzanak kell kivédeni, egyszer pedig a ronin támadt ugyanezzel a technikával, és Jen volt az, akinek védekeznie kellett. Először szamurájunk támadt, amit mester unokája könnyedén kivédett, majd ő támadott, ezt a ronin nem tudta kivédeni, úgy homlokon lett csapva, hogy fenékkel, beleesett egy tüskebokorba. A pár percnyi folyamatos káromkodás és a tüskék kiszedése után (amit a másik kettő hangos nevetése kísért), folytatták a párbajt. Jen ismét blokkolta a támadást, hősünk megint hátra repült, szerencsére a bokor mellé. A harmadik próbálkozás végül összejött, a szamuráj védekezett, az unoka pedig hátra esett. Miután ezt a két technikát megtanulta, tovább folytatták vándorútjukat.
 
Pár napi vándorlás után Konoha-ba értek, ott egy jó ramen után a csapat megbeszélte a teendőket. Azonban ez a beszélgetés nem sült el túl jól. Ugyanis közeledett a háború, amelyben a mester és unokája részt szeretett volna venni, ugyanis ő szerintük nem lehet semleges mindörökké az ember. Viszont ezt Gonza nem így gondolta, neki nem állt szándékéban részt venni a shinobik háborújában. Mindig is a békét kereste, más országok háborúja nem érdekelte őt. Azonban ez csak az egyik rossz hír volt. Hosuke elővett egy Bingo könyvet, majd egy bizonyos oldalra lapozott, azon az oldalon Nagato Tensei volt, Raion testvére, szamurájunk ugyan tudta, hogy kiről van szó. Bár nem találkozott személyesen vele soha, de mikor Raion a Tenseigan-át használta hősünkön, aki betekintést kapott a Tensei klán történetébe, így Raion gondolataiban értelemszerűen szerepelt a fivére is. Ám szamurájunk úgy tudta, hogy Nagato halott, ám kiderült, hogy nagyon is él, de persze erről a Santan ryu nem tud. De hogy ne legyen elég a megdöbbenésből, az is kiderült, hogy Jen is a Tensei klán tagja, és Hosuke nem az igazi nagyapja, csak örökbe fogadta. Ennyi megdöbbentő hír után, kardvívónk komolyan elgondolkodott azon, hogy továbbra is maradjon mestere mellett. Ám a sensei és Jen mindenképpen el akart intézni pár dolgot, azonban Gonza nem, így útjaik, ki tudja mennyi időre, de elváltak.
 
Az új mester

 Egy ideig szamurájunk mester nélkül maradt, de továbbra is a városban tartózkodott. Egyik nap az akadémia mögötti kis erdőségbe ment, ott a fa alatt leült meditálni. Közel egy órás meditáció alatt, észre vette, hogy valaki a közelében van. Megszólította az illetőt, aki válaszolt is neki. Egy idős szamurájnak kinéző illető állt előtte, Gonza illendően bemutatkozott neki. Az öregember neve Zaraki, aki rengeteg furcsa kérdést tett fel a roninnak, aki ugyan kezdetben kissé vonakodva de őszintén felelt rájuk. A vénember úgy döntött megtanítja szamurájunknak a Hien: Kaizou no Iki –t, azaz a Formázás Útja nevű technikát. Ennek a technikának az elsajátítása is sok időbe és fáradtságba telt, de sikerült neki. Ezt követően belekezdtek egy másik gyakorlatba is, majd elsétáltak egy másik területre, a meditáció kertjébe, ahol kiderült, hogy a sensei az egyik klónjával oktatta Gonzat, vagyis a mestere valójában egy nindzsa. 

  Szamurájunkat új mestere Zaraki sensei, sikeresen kiképezte a Hien: Kaizou no Iki –t, azaz a Formázás Útja nevű technikára. Ezt követően, pedig egy nem várt dolog történt vele, meg ismerkedett egy másik szamurájjal. Egy idős és vak kardforgatóval, Musashival. Kettőjük ismerkedése nem egy csésze tea vagy egy pohárka szaké mellett történt egy kellemes beszélgetés közben, hanem kapásból egy bokkenes párbajjal. A ronint kissé meglepte a dolog, de természetesen nem utasította el a kihívást, és a legjobb tudása szerint vívott. Nem volt könnyű dolga, hiszen az öreg harcos úgy küzdött, mint valami démon. A párbajnak végül nem lett sem vesztese, sem győztese. Kölcsönösen mindketten kiegyeztek a döntetlenbe. Ezt követően Zaraki sensei megtanította nekik a Rai Mai (Villámtánc) nevű technikát. A jutsu megtanulása nem okozott különösebb nehézséget hősünknek, hiszen eleve egy könnyű technikáról volt szó. Pár órás gyakorlás során sikerült elsajátítani – ugyan nem tökéletesen szinten – a technikát. A tanulás után, Zaraki sensei adott nekik egy levelet, amit Gonza fel is olvasott Musashinak, a levélben egy kihívás szerepelt, az Ashano fivérek kerestek kihívókat, és pénzjutalmat is ígértek a győztesnek.
  Másnap reggel, a ronin újdonsült társával, a vak szamurájjal kisétáltak, Konoha második kiképzőterepére. Ott közösen felmérték a területet, bemelegítettek, majd várták az ellenfelüket. Az Ashano fivérek pontosak voltak, pontosan is érkeztek, valamint az is kiderült róluk, hogy ikrek. Kapásból egy első vérig menő, csapatküzdelmet javasoltak, amibe Musashi bele is ment, így a ronin is kénytelen volt ezt elfogadni. Holott ő inkább az egyéni küzdelmeket szerette. Az ikrek két kardos felállást vettek fel, ahogyan az öreg vak harcos is, ám kardvívónk azonban csak egy kardot vett elő. A küzdelem el is kezdődött, Gonza egy hirtelen testcselt vetett be, az volt a terve, hogy miközben ő leguggol a felülről jövő vágásokat, blokkolná a kardjával, a másik kezével pedig megfogná ellenfele bokáját és kirántaná, hogy az egy hatalmasat essen hátra. Igen ám de az Ashano sem volt lassú, sőt roninunknak azonnal félre kellett bukfenceznie, ugyanis nem szerette volna, hogy elveszítse az egyik kezét. Miután újra két lábon állt, megkezdődött igazából a párharc. A pengék csak úgy csattogtak, sokáig úgy tűnt, hogy egyik sem bír a másikkal, ám az egyik pillanatban hősünk az ellenfele mögé került, és a katanája pengéjét a torkához szegezte. Az ifjú ronin tehát győzött, ahogyan természetesen Musashi is. Azonban ekkor váratlan dolog történt, az egyéni párbajok nem folytatódtak, a két Ashano fivér térdre borult előttük, majd elmesélték, hogy mire is volt jó ez a párbaj. A párviadalok azt a célt szolgálták, hogy a két ikertestvér megtalálja a megfelelően képzett harcosokat egy küldetéshez, ami nem másról szólt, mint a húguk megmentéséről. Szamurájunk ekkor kérdéseket tett fel nekik, hogy kik rabolták el a lányt, kik őrzik, hányan és persze hol. A válasz hamar jött a kérdésekre, kiderült, hogy egy Shinji Morai nevű fickó tartja fogva lányt egy erődítményben, ami a Füst Országának határában található. Az erődöt közönséges zsoldosok, két-három ronin és egy szökött shinobi őrzi. A két fivér fejenként 50000 ryou-t ígért nekik amennyiben az akció sikeres, de előleget is szerettek volna adni, de még mielőtt hősünk igent mondott volna az előleget, visszautasította – mert ő ilyet soha sem szokott elfogadni, csak is a sikeres munka után veszi fel egybe az összes pénzt – másrészt volt az öreg harcossal egy kis megbeszélni valója négy szem közt. Odébb mentek, majd kardforgatónk átnyújtott neki ajándékba egy chakraérzékeny tachit, a Démont. Ezt a kardot anno egy látomása alapján készítette és elhatározta, hogy csak és kizárólag annak fogja átadni, aki a harcosok útját járja, valamint magas szinten űzi a kardforgatást. Az öreg szamuráj kardvívótudása tényleg démoni volt. Miután ez megtörtént, visszamentek a fivérekhez, majd igent mondtak a túszmentő akcióra.
  Másnap útra is keltek, közel három napot utaztak, mikor végre odaértek az erődítményhez. Az erőd körüli fák mögött rejtőztek el és próbáltak különféle terveket kieszelni, hogy hogyan jussanak be. Musashi azt eszelte ki, hogy öltözzön mindenki csavargónak, mint akik munkát akarnak keresni, szamurájunk felmászott volna az erőd falán és leszedte, volna az íjászt, aki ott őrködött. De ezek a tervek nem voltak jók, egyrészt, az íjász igen nagy területet belátott, így képtelenség lett volna odalopakodni és elnémítani. Másrészt, a csavargónak való álcázás sem jött volna be, hiszen a fivérek már többször is megrohamozták az erődítményt eredménytelenül, így őket könnyedén felismerték volna. Egy harmadik terven kezdték el törni a fejüket, ám a tervezést félbeszakította egy közéjük a földbe csapódó kunai, aminek a végén egy robbanócetli volt kötve. Hamar leesett nekik, hogy kiszúrták őket. Viszont nem kis meglepetésükre ez a nindzsa nem a lány fogvatartó gazembernek dolgozott, sőt ő is Shinji Morai fejét akarta. Mivel hallgatózott tudta, hogy a szamurájok mire készülnek, ezért segítségképpen az erőd falát berobbantotta, ahol egy tetemes rés keletkezett. A négy kardforgatónak nem kellett kétszer szólni, azonnal elkezdtek rohamozni. Mikor bejutottak az erődbe némi ellenállásba ütköztek, de nem voltak igazán képzett harcosok, csupán közönséges banditákból verbuválódott zsoldosok, így nem volt nehéz levágni őket. Ment a kardélre hányás ezerrel, egészen addig, míg valahonnan tűzgolyók nem repültek feléjük. Gonzát majdnem megégette az egyik, ám ő úgy határozott, hogy bemegy az épületbe, mert úgy sejtette, hogy onnan jöhetett a shinobi támadása. Jól sejtette, mert megint egy tűzgolyó repült felé, ami elől ismét csak épphogy ki tudott térni. A szűk folyosón haladva, egy olyan helyre érkezett ahol sátrak voltak felállítva, valószínűleg ez lehetett, az itteni őrök szálláshelye. Ezen a helyen fedte fel magát a shinobi, aki alpári hangnemben közölte szamurájunkkal, hogy meg fogja őt ölni. Kettejük csatája elkezdődött, ismét tűzjutsut használt a nindzsa, de a ronin kitért a támadás elől, és ellentámadást indított, egy erőteljes vágást a kardjával, de elvétette. Az ellenfele ismét kézpecséteket kezdett el formálni, és igen közel került kardvívónkhoz, aki nem tudott kitérni abból a helyzetből, így szokatlan megoldáshoz folyamodott. Az ellensége száját már kissé elhagyták a lángok, mikor ő a kardját elhajította. A repülő kard átment a nindzsa koponyáján, így Gonza győzött, ám ő maga is elszenvedett kisebb égési sérüléseket. A csatának vége lett, az Ashano fivérek is sikeresen kiszabadították a húgukat. A pénzt is megkapta a fivérektől, ám Musashi eltűnt. Lelépett, de egy üzenetet hátra hagyott szamurájunknak, azt hogy egyszer majd találkozni fognak. A sikeres akció után mindenki szétvált és ment a maga útjára. Hősünk is folytatta vándor útját, szerezett nem kevés pénzt, és annál is értékesebb harci tapasztalatot.


// Tudom kicsit kevesebb lett a kelleténél, de (szerintem) így jött ki úgy, hogy lényegre törő legyen. Írhattam volna többet, de véleményem szerint, akkor már lettek volna benne felesleges és jelentéktelen töltelékek. //