Shinobi Temető

Az OtafukuGainál elvégzett feladat és tanulás után vissza kísértem újonnan szerzett barátom Konohába, majd a szívélyes beszélgetések után útnak indultam, hogy az otthonom ne hiányoljon tovább. Ahogy kiléptem volna a kapun, egy ANBU termett előttem. Komolyra váltottam az eddig mosolygós távolba meredő tekintetem, és kíváncsian vártam, hogy miért gátolja meg egy ANBU a kijutásomat. Egyik kezével a mellénye alá nyúlt ami miatt reflexszerűen Futsu és én hátraugrottunk, közben pedig kunaiért nyúltam. A ninja rezzenéstelenül folytatta mozgását és elővett egy levelet e mellénye belső zsebéből. Eltettem a kunaiom és elvettem a levelet. Bocsánatot kértem volna, de mire felnéztem a levélről a postásom addigra már messze járt. Megvizsgáltam a levelet és tartalmát, majd a kapunak hátat fordítva a temetőnek irányába kezdtem el battyogni.
-Drága barátom.-szóltam Futsuhoz, nagyon úgy fest, hogy még maradunk egy darabig, ugyanis a nyakunkba hullott egy új és érdekesnek ígérkező ügy. Kifosztották a sírokat és nekünk segíteni kell a nyomozást, de előbb magunkért kell nyomozzunk, méghozzá meg kell keresni eme nyomozás illetékes főfejét. 
Alighogy mélyen belemerültem a gondolataimba, már ott is voltunk. Ninjáról emberre vándoroltunk, hogy megtaláljuk akit keresünk. Eközben méreggel töltött meg a kifosztott elcsúnyított sírok látványa. Meggyalázni mások sírját halálos bűnnek számít az én nézeteim szerint, és Futsu is eképpen vélekedik erről. Majd megbeszéltem vele, hogy egy irányító személyt keresünk, úgyhogy nagy a valószínűsége, hogy határozott és erőteljes személy vagyis erőteljesebb lesz nála a tesztoszteron vagy ösztrogén így az ebben kiemelkedő személyeket keressük elsősorban.

 Sunagakure




- Micsoda? Konohában újabb rablások?! Ők nem tudnak semmit tenni ez ellen? Pont ma osztottak ki Kaito mellé, ehh legalább egy kicsit had legyek vele.... 
Temari nem nyugtalankodott útjára indította a shinobit, ki elsőnek Obakehoz indult, akit jól móresre intette, és egy kicsit elfenekelte, illetve nagyon. Majd hirtelen jött a galamb, hogy ideje indulni, de vegyen fel valakit még, így hát szélsebesen vágtázott vissza a homok bejáratájához, ahol már egy Akira nevű egyén haladt, hogy elkísérje a feladatjára. ~Totálisan gyerek csősznek érzem magam~ Majd elindultak együtt, hogy útjuk ne legyen szomorú, bár végképp kiakadva szinte egy szót nem említett a "kirendelt" srác felé.




A shinobi temető. 




A parancs világos volt, fentebb említett helységben rendetlenkednek a hullák, szószerint járják az utcákat. Hősünk nem hátrált meg, tudta mi ez a technika, és hogy mire jó igazából. Nem ez az első hogy Edo Tensei mocskokat lát, hiszen anno mikor még kis taknyos volt maga Orochimaru samatól látta ezt, amivel az első két hokage jelent meg. Tudta mivel áll szemben, csak azt nem hol kezdje, de mindezek mellett társa ügyetlenkedett, amint aktiválta a négy láb technikát, felhúzott szájjal figyelt rá. Kicsit mogorva is volt, bár tudja ha valaki rájuk támad ő legalább megérzi, viszont annak az esélye hogy belerohannak valami morbid támadásba egy a tíz ezerhez. Sesshou látta a felgyülemlett tömeget, ezért odébb állt a kölyöktől, majd megpróbált beolvadni. A tetemeket jól megnézte, és keresett tintát, továbbá üresen hagyott helyeket nézte. ~A technikához hullát az élővel kell egyesíteni, a kívánt célhoz pedig elég egy kis sejt darabka, hogy valaki felvegye a technika lényegét. Hmm~ Belemerült gondolataiba, majd a menekvésben észre vett valamit, a neveket, egyik másik Shinobi igen ismert volt. ~Francba! Úgy tűnik hogy....Nem az lehetetlen, holvan már a parancs kiadója~
- Hééééé gyere már mert találtam valamit! - kiállt fel a nagy világba. Hátha oda áll elé valaki akinek elmagyarázza dolgát. 


/remélem nem gond, csak mert már volt dolgom Edo Tenseiel :3 /

/Rendben srácok húzzatok bele, átvettem a kalandot sorrend: Én - Akira marad második az aktívság miatt, Ishida és Kaito. Az öröm kedvéért hogy még jobb legyen ne olvassátok el a másiknak a történetét, csupán a sajátotok mesélésével foglalkozzatok/


Mindenki




Vártatok akár csak a nap a holdra hogy keresztezzétek végre az utatokat, kutakodtok, majd hirtelen a medikus ninja mely a vonalakon belül állt fel állt és végre szólt hozzátok.
- Áhh, szóval ti lennétek azok. - Fürkész titeket szemeivel, majd látja mindannyian kíváncsiak vagytok, így közelebb invitál titeket. Az intésre mindenki nyugodtan fárad oda, ki épp farkast játszik, vagy árnyat, vagy pedig macskásat. Akár egy gólvonal felsorakoztok, mind nyugtalankodva kérdéseiteket még hagyjátok meg azonban.
- Szóval bemutatnám a jelenlegi Hokage helyettesét, Shizunét, ő fogja nektek vázolni a helyzetet!
- Köszönöm Kawachi - Szólt fel mély hangon, akár egy hadsereg élén. - Kedves egybegyűltek, mind biztos kíváncsiak vagytok miért is kell ma itt lennetek, talán pár részletet elmeséltek azok kiket kirendeltünk értetek, mint tudjátok Ibiki és csapata épp kihallgat egy foglyot, és eddig eléggé jól haladunk a nyomozással. Nem leszek bosszantó, és nem fogom hagyni hogy kételyeitek legyen, immáron talán egykét dologban biztosak vagyok, nem véletlen hogy a shinobi temetőt vették célba, a sírrablóknak a holttestekkel céljuk van! Az lesz a feladatotok amint Ibiki ideért, hogy a megkapott információval vissza hozzátok a sírrablókat, de hogy a családtagok melyek ezzel sértve vannak, a hullákra is figyeljetek! Ha akad kérdésetek kérlek most tegyétek fel!




Sesshou


Szorult helyzet, immáron a kiabálásra is kevés fül reagált, ekkor a semmiből felállt egy medikus ninja, akihez elindult Sesshou, de mire oda ért, azonnal szembesült a ténnyel hogy immáron itt van Shizune is.
~Chhh te és az öreg jól tartjátok magatokat, 5 év alatt semmit se fiatalodtatok, csoda hogy ittálok és egy Konohaitól hallgatom a parancsokat, hova fajultunk~
- Nekem lee....- szólt majdnem fel mikor hallotta a Hokage helyettesének majdnem de nem teljesen meggyőző válaszait, még sok minden kétes, vajon milehet ebből, végig hallgatta és fürkészte a szemeket, ki fog elsőnek feltenni egy kérdést, vagy egyeltalán megmozdulni, de elsőnek szeretett volna lépni.
- Na mégegyszer neharagúdjon Shizune. A Nevem Sesshou Sarasho, Sunagakuréből rendeltek ki ide. Kérem ne köntőr falazzon itt! Maga is tudja, ezt csak egy ember csinálhatta! - rövid záró jelenet, a megnyújtott hangsúlyból érezhető volt a folytatás. - Ezeket a sírokat nem feltörték, hanem megszentségtelenítették egy önös indokból, amit már korábban közel 6 évvel ezelőtt láthattunk! Mikor Konohát orochimaru megtámadta. - Abba hagyta a beszédet, várta hogy mindenki felfogja, mégis miről beszél, vagy mi a célja mondandójának, de látta Shizune felhúzta az ajkait, tudta hogy pontosan gyanakszik Sess.


/Nos rendben, 2 kérdéssel bombázzatok célra törően, ha lehet témához illően, tessék nyugodtan, a játék elindult sok sikert!/

Kutattunk, de még a technikám sem segített megtalálni a vezetőt, hiszen nem volt szagmintám, így nem is tudtam, hogy kit kell keresni. Aztán egyik pillanatról a másikra valaki felállt a vonalak mögött, majd hozzánk kezdett beszélni, aminek hatására mindenki közelebb ment és figyeltünk rá. Megtudtuk, hogy a hokage helyettese, Shizune fogja elmagyarázni a dolgot és elmondani a feladatunkat. Pontosan  tudtam, hogy mért vagyunk itt, ugyanis a drágalátos menyétek, akiket továbbra sem tudok megidézni, de ők persze oda idézgetnek, ahova akarnak, elmondták a lényeget, vagyis, hogy feltörtek néhány shinobi sírt és elvitték a hullákat. nem nagyon szeretem a sétáló hullákat és jobb is lenne, ha azok ott maradtak volna a földbe, ahol voltak, mert igen sok tudás szerezhető egy hullából az adott falura tekintve. Társamnak egyből volt ötlete, hogy mi is történt itt, vagyis, hogy valami Orochimaru tette ezt, mint hat éve is történt, akkor én 11 éves voltam. Nem igazán volt fogalmam, hogy mire is gondol a társam, akivel Sunából kellett ide jönnöm, hogy felderítsem ezt az ügyet.
- Mi az a dolog vagy technika, amivel ez az Orochimaru feltörte a shinobi temetőt? és mért?
Nagyon más dolog nem jutott eszembe, de ez is jónak tűnt és elégnek nekem, valószínűleg a többiek is ezen rágódnak jelenleg, hacsak nem ismerik a technikát.

 /Még mielőtt félre értenétek, majd a későbbiekben lesz külön történet. /






Mindenki






A történet elég egyszerű volt, Shizune Sesshoutól ideges lett, nem titok a feszültség amit felhozott, majd a torpedós kérdéseket meghevítve, körbe szemlélete, hogy egyszerre fogalmazza meg mindegyik választ.
- Edo Tensei....- hangzik az első válaszpont, amiből tovább indul, és mély csend lett. - Orochimaru a második hokage titkos technikájával létre hozta a tökéletes shinobi testet. Se fájdalom, se érzelem, se ellenvetés, mozgó báb mellyel vissza hozta az első két Hokagét, és az életére rontott a falunak, jobban mondva a 3. hokágét megölte....a technikát nemes egyszerű megfejteni, egy élő test, egy holtért cserébe. de a rablókat minden bizonnyal élve kell elkapni, szósincs megtorlásról több információ kell. A hullákkal együtt kérjük vissza őket....viszont Ibiki majd többet mond, bármelyik percben betoppanhat. - szólt és azzal egy pukkanás lett úrrá a temetőben, mintha csak megkellett volna említeni hogy jöjjön már. Amint szét oszlott a felhő a híres Ibiki, és vele 3 ANBU tag, megjelent a szirten, és mogorva tekintettel, hátra tett kézzel.


- Áhh, szóval ők azok. Nos Uraim, a nevem Ibiki. Megszólítás ugyan ez! Ahogy hallottam Shizune már beavatta önöket, a kihallgatás nagyon jól sikerült. Sok mindent megtudtunk, főleg a tartozkodási helyüket! Úgy bizony uraim, a hullák épek és sértetlenek, úgy tűnik Kabuto bérelte fel őket, hogy pár Konohai shinobi tetemét elvigyék neki, minden bizonnyal felkészülten jöttek ide. A Terv nemes egyszerű, lecsapni rájuk hiszen miénk a meglepetés ereje. Mind tudják mire vállalkoztak! Aki megszökik az konoha ellenségének tituláljuk. 1 Hét múlva találkoznak a vég völgyében, ahol leadják a hullákat és megkapják a pénzt, a cél oda érni 5-6 nap alatt, felállítani a csapdát, és lecsapni a cél személyekre, még 4 en vannak, mind 30 körüli férfi, Hi, Yoshi, Kuntaro, és Sei nevekkel, vagy becenevekkel illetik őket. Segítségükre lesz még két ANBU titkos ügynök, tanulmányozva önöket, felállítottam egy remek stratégiai haladást. U alakban haladnak, ami annyit tesz hogy - Kap elő egy papírt a magyarázat tökéletesítéséhez. - Akira, Sesshou maguk lesznek a jobb szárny, mögöttük pedig egy ANBU ügynök, Kaito, Ishida maguk haladnak bal oldalt, mögöttük szintén egy ANBU ügynök. A gyakorlat tökéletesítése érdekében majd mikor megérkeznek, a titkos ügynökök megtanítanak önöknek egy két fogást, amivel erősebb lesz a lecsapás, vagy tökéletesebb a terv végre hajtás. Sesshou mivel maga itt a legmagasabb rangú, és számításaink szerint a legerősebb, így az ön célpontja Kabuto lesz! Kaito, Akira, maguk próbáljanak meg felvenni védő állást és távolról segíteni, Ishida, maga és a titkos ügynökök lesznek a rombolók, Futsu és ön példás erővel rendelkeznek. Nos ha van még kérdés, most tegyék fel! Ha nincs, akkor irány! - Adta ki a parancsot, és int az út irányába.








Sesshou




Válaszok és kérdések érkeztek, zömében, tönkelegében, aztán hirtelen Sesshou balra nézett, és feltűnt szemében egy ismerős alak, sőt már már a jelenlegi helyzethez kapcsolódó személy.
~ISHIDA?! Ő.....őőő az aki megpróbálta az utamat állni mikor a konohai ostromnál elpróbáltam menekülni, megismerem, az a macska, mekkorát nőtt akkoriban Fuida simán letépte, de úgy tűnik ahogy nőtt sajnos az a támadás amit okoztak kivégezte szegény állatot, ez a kettő, Futsu, és Ishida, megölték a kutyám! Lehetetlen hogy ők is itt vannak, miért?! Hogy lehet ez?!~ morgolódott Sesshou miközben méreggel tekintett balra álló fiúra, de közben jöttek az utasítások szóval nem lehetett mérges, hiszen velük lesznek együtt, mégha 5-6 éves a történet az akkor volt, de ha lesz szabad ideje beszélni fog vele. 
- Számomra minden okés, egyet kivéve, ha az Edo tensei életbe lép, remélem az ANBUk letudják pecsételni! Vagy ott halunk szörnyet a hallhatatlanoktól. 


/Ha van még kérdés(bár öszíntén nem hiszem) akkor Erdőségek-be mehet a post a sorrendet fenn tartva viszont immáron az U alakban ahogy leírtam. Közben az első postotokban a végére biggyeszétek oda a kívánt technikát mellyel akartok majd harcolni. /technikaneve/ köszönöm./

// Hidan //
 
Miután gyorsan, de minél figyelmesebben átfutom a könyvet, amit az öregúr hozott nekem. Kicsit csalódott leszek, ahogy meglátom a térkép helyén lévő verset. Bár nem kaptam kézhez a térképet, de ahogy végigolvasom a verset egy rejtvénybe csöppenek. Ami a végén már remélhetőleg tényleg elhozza nekem a térképet, ahogy azt írja is. Ott helyben el is kezdek agyalni a megfejtésen. Majd amint lett egy elképzelésem, le is írtam a verset a papírra. Ezután összeszedtem mindent az asztalon és visszavittem a bácsinak. A bejáratnál lévő pulthoz érve lerakom, a szentjánosbogár lámpást és a könyvet. Majd elkérem pár napra a könyvet. Kivenni meg sem próbálom, elvégre nincs a könyvtár rendszerében. Szerencsémre a bácsika megengedte, hogy magammal vigyem, sőt akár még hajlandó is lenne örökre átadni.
- Köszönöm! Ha tényleg nem baj akkor megtartanám! Azért pedig ne aggódjon, hogy a megszállottjává válok. Viszlát!
Felvettem a könyvet, majd a kijárat felé vettem az irányt. Ahogy kilépek, az ajtón a bácsika már zárja is azt. Majd kattan is a zár, ahogy elforgatja bent a kulcsot. Mivel sötétben nem lehet nyomokat keresni, és feltételezhetően egy újabb katakombába kell lemennem jól jön a világítás, így egy fényforrásért sietek először. Majd ahogy megszerzek egy régi olajlámpást már megyek is a temetőbe, hogy utána járjak igazam van-e a vers jelentésével kapcsolatban. És persze azért is, hogy tényleg a végére járjak a nagyapám által létező sárkányoknak. Amikben jó magam is egyre inkább hinni kezdek.
A temetőbe érve, már javában sötét van. De a villanyoszlopok és a lámpásom elég fényt adnak, hogy megtaláljam a versben szereplő fát. Ahogy oda érek, megpróbálom felidézni a verset kisebb nagyobb sikerekkel ezért, hogy biztosan jó felé induljak, előveszem a zsebemből a papirost, amire leírtam a verset. Csak azért, hogy ne a temető közepén lapozgassam már föl azt a vastag könyvet.
* Meg kell találni azt a pontot, ahonnan látom a hokagék arcát. Majd onnan addig kell mennem feléjük, amíg el ne mérem a kilencet. De mégis kilenc mit? Lépést vagy sírkövet? Kénytelen leszek tippelni. Csak abban nem vagyok biztos, hogy a harmadik versszak mire vonatkozik. Továbbra is a hokagék arcára vagy valami egészen másra.
Sajnálatos módon nem látok, bele a költő fejébe, így kénytelen vagyok a szerencsére bízni magam. És elindulok a hokagék arcmásai felé, és a kilencedik sírnál megállok. De még mielőtt nekikezdené átvizsgálnia sírt, megpróbálok rájönni mit is kell keresni és mire kellhet a szén és papír.
* Ha egytitkos ajtóról lenne szó, akkor kéne ide valami kar, vagy nyomógomb, ami kinyitja. De azt más temetőbe látogatók is könnyedén megtalálhatnák, véletlenül is. Inkább valami nem ide illőt, vagyis a sírkőhöz illőt kell keresni. Esetleg egy jelet.
Ekkor valami új dolog jutott eszembe, arról mire is kellhet a papír és szén.
* Ha a papírt egy nem sima felületre tesszük és átsatírozzuk akkor a papíron is kirajzolódik az a ami a felületen látható volt. Talán ez lesz az.
Így most már végre arról is volt sejtésem, hogy mit kell keresnem. Így elkezdem tüzetesen átvizsgálni a síremléket. Ha nem találok semmit vissza megyek a kiinduló ponthoz és újra elindulok a kőarcok irányába de akkor már a lépéseket fogom számolni. És azt a sírt fogom átvizsgálni, ami előttem lesz. Közben pedig a környezetemre is figyelni fogok, hátha tényleg figyel valaki.

// Hidan //
 
Miután a temetőbe érek, egyből meg is lelem a versben említett fűzfát. De persze nem is mondható nehéznek a feladat hisz, elég jó a közvilágítás, ezért könnyű meglátni. Meg sem állok addig, amíg mellé nem érek. Ott aztán, bár fejemben megvan, hogy mit és hogyan kell csinálni, azért hogy megleljem remélhetőleg a rejtekhelyet. De nem akarok felesleges köröket futni, azért mert valamire rosszul emlékeztem és mindemelet le is van írva nálam a szöveg kétszer is. Így inkább leteszem az olajlámpást a földre, majd elővettem a zsebemből, a cetlit, amire átírtam a szöveget.
* Úgy tűnik jól emlékeztem. De nem baj! Inkább olvasok, minthogy a túlzott iparkodás miatt valakinek esetleg feleslegesen háborgassam a sírját.
Amint, megbizonyosodtam abban, hogy jól tudom, mit kell tennem visszateszem a cetlit a zsebembe, majd felveszem a lámpást. Ezután, a hokagék megvilágított kőarca felé fordulok. Minden konohai könnyedén tudja, hogy merre is van még akkor sem, ha nem lenne megvilágítva a hegyoldal. Miután szembeálltam az irányzékkal lassan el is indultam, odafigyelve arra merre is lépek. Közben pedig számolgatom magamban mennyi sír mellet is haladtam el. Ahogy a kilencedikhez érek, végre hasznát veszem a lámpásnak. Ide már nem jut el a közvilágítás fénye annyira, hogy jobban szemügyre vegyem. De persze nincs is ezzel semmi baj elvégre ki lenne az a hülye, aki sötétben járja a temetőt. Mármint rajtam kívül. Mivel a lámpásnak is van, két holtpontja amerre nem világít. Vagy legalább nem ad arra elég fényt. Így leguggolok, hogy megtudjam kié pontosan ez a sír. Ahogy a fény megvilágította a kőbe vésett nevet. Annyira letaglóz a személy kiléte, hogy egy pillanatra el is vesztettem az egyensúlyomat. Ahogy hátra kezdtem dőlni seggre is ültem meglepettségemtől. Sőt, majdnem el is kiáltottam magam. De nem lett volna jó, ha valaki véletlenül meghallja és ninjákat küld rám, jobb esetben. Mert a rosszabb annyit tesz, hogy az anbu látogat meg. Na, nekik aztán magyarázkodhatnék, hogy egy a nagyapám levele és egy könyv miatt vagyok itt. Így inkább csak halkan mondom ki azt, mit is gondolok.
- M-m-mi a franc?                     
* Most komolyan a nagyapám sírja, a következő nyom?! Talán csak egy véletlen az egész. Még, ha előre tudta is hogy hova temetik azt nem tudhatta biztosra, hogy elkezdem felkutatni a sárkányokat. Vagy azt, hogy meglelem a könyvet. Elvégre ha ismerte is a könyvtár portását nem tudhatja, hogy ő élte-e volna addig hogy átadja nekem. Vagy azt, hogy épp dolgozott volna-e amikor én a könyvtárban járok. Bár az most már mindegy, hogy az ő műve-e. Elvégre, ha a végére jutok a dolognak, talán kiderül véletlen vagy szándékos.
Ahogy rendbe raktam hirtelen jött gondolataimat. Elkezdem tüzetesebben átvizsgálni a sírkövet, amit már legalább százszor láttam. A lámpás fénye mellet átnézem a megvilágított részeket, majd át is tapogatom őket. Végül a nagyapám adatai és a búcsúszöveg alatt különös domborulatokat, találok a vizsgálódás közben. Elsőre csak, egy hibának vélem, és folytatom a keresgélést. De mivel semmi mást nem találok, ezért visszatérek oda, amit először hibának véltem. Először szemmel vizsgálom, majd az utolsó üres papirost ráhelyezem a kérdéses területre és a ceruzával átsatírozom. Majd amint végzek vele, meg is nézem, hogy pontosan mi is az a dombormű jelkép, írás, vagy egy térképszerűség.

// Hidan //
 
Nem esik nehezemre megtalálni a versben említett sírt. Hisz nincs, mindössze csak egy fűzfa van a temetőben. Így ahogy elértem a kiindulóponthoz a többi már gyerekjáték volt. Bár még könnyebb lett volna a dolgom, ha azt írják, keresd Aokaze Daisuke sírját. Bár ez csak nekem lett volna segítség. Más sárkányokat kutató bolond akár egy napot is eltölthetett volna a temetőben egyetlen nevet keresve. Persze nem tudhatták, hogy pont az unokája lesz az, aki először ezen vers miatt látogatja meg a sírt. Vagy mégis, legalábbis, ha a nagyapám egy furmányos kincskeresős játékáról van szó. Bárhogy is legyen, rendesen meglepődtem, mikor a lámpásom megvilágította a sírfeliratot. Még seggre is ültem, annyira váratlanul ért. Amint úgy ahogy megnyugodtam, föl is keltem a földről. Majd a sírt kezdtem vizsgálgatni, hátha találok valamit, amit eddig még nem vettem észre az évek során. Végül egy nem túl hosszú, de annál tüzetesebb kutatás közben egy furcsa domborulatot fedeztem fel. Mivel más kiinduló nyom nem volt, így arra kezdtem koncentrálni. Úgy is tettem, ahogy a vers írta és ráhelyeztem a felületre a papírt és egy ceruzával átsatíroztam. Ahogy oda-vissza halad a grafit, a papíron, felrajzolja rá az egyes repedéseket és kitüremkedéseket. A gyors lenyomatkészítés végeztével a papíron egy felületes világtérkép lesz látható. Nincs benne semmi különös azon kívül, hogy egy X van az óceán közepén a szél országa alatt. Valamint egy rövid kis szöveg: unokám. Mikor ezt elolvastam majdnem elejtettem a papírt.
* Óh, te rafinált vén kujon! Hát mégis te csináltad! Talán egy utolsó játékot akartál játszani velem? Ahol a díj egy szerződés a sárkányokkal, vagy talán egy teljesen más célt szolgált az, hogy így adtad tudtomra a létezésüket. Remélem, megtalálom a válaszokat, ha eljutok ennek a kalandnak a végére. De mára úgy tűnik, be kell fejeznem a kutatást. Mivel ez a tenger közepére küldene, ez ma már nem elérhető távolság számomra. És amúgy is az óceánban túl sok a feltérképezetlen sziget. És ez meg csak egy x a semmiben. Ez már csak azt adja meg merre is kell keresnem. Innentől már minden Fortuna asszony jóságán fog múlni, hogy mikor találom meg. Egy hónap, vagy egy év?
A sírkő lenyomat térképet betettem a könyvbe, majd haza indultam. Az esti órákban kihalt a falu, ellentétben a nappallal. De ez így is van rendjén. Mindössze pár hozzám hasonló ember járja még a falut. De valószínűleg már ők is hazafelé mennek. Egyedül egy négy fős ninja csapatról nem hiszem, hogy a hívogató ágyuk felé sietnek, mert teljes felszerelésben masíroznak a kapu felé. Ahogy haza érek, egy gyors zuhany után vacsora nélkül fekszek le. Másnap reggel elmegyek, hogy vegyek egy térképet és kérvényezzek egy engedélyt a hokagétól. Elvégre, ha engedély nélkül hagyom el a falut, akkor szökött ninjává fognak nyilvánítani. Amit nem igazán szeretnék.