Shinobi Akadémia

**Raidon Hoshi** Szer. Márc. 31 2010, 20:08

Amegakure no Sato Shinobi Akadémiája. Itt képzik ki a jövő generációjához tartozó shinobikat. Az épület gyakorlatilag egy négyszögletű, kisebb torony, amelyen belül több szinten, több tanterem áll az oktatók és a tanulók rendelkezésére. Az Akadémián belül több kiképzőszoba, fegyverraktár, egy ebédlő és szállások találhatóak; ez utóbbi azok számára, akik árvák és nincs hova hazamenniük. Sajnos, a háborúk során a szállásokat ki kellett bővíteniük... elég sok a bentlakásos árva. A torony teraszokkal tarkított, hogy az akadémisták kimehessenek a szabad levegőre. Hasonlatosan más falvakéhoz, Amegakure akadémiai rendszere is négy éves képzést takar magában.

~ Uchiha Kagami - 2019.11.01

**Katsumoto Hiro** Csüt. Márc. 22 2012, 21:31

Három nap telt el az ismeretlen Jōnin-nal való találkozás óta. Hiro-t teljesen feltüzelte a hosszú hallgatás után megküldött, gyorsított hangvételű levél, de Amegakure no Sato Tanácsa úgy vélte, hogy a fiúnak meg kell ismernie a csapatmunka előnyeit - Hiro szemében ez a döntés egyenlő volt a titok megoldásának elhalasztásával. Az évek folyamán kialakult benne a megvetés azokkal szemben, akik falat állítottak közé és célja közé. Most, hogy az igazság feloldozása helyett újra türelemre intették, a harag tüzes szikrája gyulladt fel lelkében, az ismeretlen Genin-ekkel és új mesterével való találkozás pillanatában pedig rögtön elhagyta a találkozási helyként szolgáló épületkomplexum legmagasabb tornyát.
Katsumoto Hiro nem az az ember, aki könnyedén lemond arról, ami őt illetné, de folyamatosan elrejtik előle azok, akiknek nem szabadna ilyesfajta titkot birtokolniuk. Az eltűnése utáni két napot szobájában töltötte, nyers haraggal és hideg gyűlölettel táplálva lelkét. A szoba állapota egyáltalán nem emlékeztetett korábbi állapotára. A lemállott oldalfalakon véres ütésnyomok éktelenkedtek, az edzőruhák szanaszét hevertek, a függönyökön át beáramló nap fakó fénye nem tudta eléggé megvilágítani a szobát ahhoz, hogy megfelelő látásviszonyok között ki lehessen venni a dühös fiú sziluettjét. Ez azonban nem zárja ki azt a tényt, hogy Hiro összezsugorodott teste ott didergett az ágy mellett, noha egyáltalán nem volt hideg a szobában.
Ebben a helyzetben nem gondol bele abba az esetleges szituációba, hogy a Ninja-Tanács talán ezzel a lépéssel akarta átadni az igazságot szülei haláláról a fiúnak. Gondolataiban csak Amagawa szavai ismétlődnek újra és újra.
"A múlt kérdéseire magadtól is megfogod találni a választ, ha türelmes vagy és felkészültél rá, hogy megtudd az igazságot! Amit tudnod kell, azt már tudod, ami pedig várat magára, az nem fog parancsszóra hozzád rohanni. Ezt jegyezd meg, fiam."
~ Eleget vártam... Azt mondtad, hogy a vizsga után mindent elfogsz mondani! Hazudtál... Sensei! ~
Az agresszív válasz törhetetlen vasgolyóra emlékeztető módon töri át elméjét. Tizenöt évet várt, és az igazság tovább várat magára. Ki tudja, mennyi ideig...

Darui Vas. Márc. 25 2012, 15:13

A fiatal geninen hatalmas volt a nyomás, hisz még hatalmas út állt előtte, de a vezetés egyenlőre még nem engedte, hogy ráléphessen a shinobik szinte végeláthatatlan útjára. Hiro a szobájában ücsörgött mely amúgy pont olyan állapotban volt mint a fiú elméje, komor, koszos aminek az oldalát még az eső is veri és azon elmélkedett, hogy vajon mi az az erő ami eltántorítja minden egyes alkalommal attól, hogy megismerje önmagát. A kérdésére nem volt válasz, talán a puszta véletlen, esetleg a felsőbb vezetésnek valamilyen terve van vele, de a lényeg, hogy egyenlőre semmit sem tehetett. Egyenlőre!
Hiro már éppen a dühöngő "tüntetési" hadjárata közepén volt amikor hirtelen a szoba ajtaja kitárult és belépett rajta valaki.
- Elnézést a zavará... mondatát nem tudta befejezni, ugyanis valami nagyon furcsára lett figyelmes a hirtelen érkezett ismeretlen egyén. - Aztarohadt!- mondta ki így egyben, majd folytatta - olyan szag van itt, mintha egy oszladozó hulla épp.... hát oszladozna. A fiú számára a hang cseppet sem volt ismerős, először hallotta ezt a csodálatos, ám mégis szabad szájú női hangot. A hirtelen felbukkanó egyén otthonosan mozgott a szobában, kikerülte az ágyat, a földön heverő ruhákat és az úgyszintén földön heverő Hirot is és egyenesen az ablak felé haladt. Amint odaért hozzá, azonnal babrált egy kicsit a sötétítőkkel, hogy némi fény azért mégiscsak szűrődjön be a szobába. Amikor a fény utat talált magának, egyből megvilágította a fiút, a szobát, a sok szennyest és magát a gyönyörű teremtést is belibbent a szobába.

Elképesztően finom vonalai voltak a lánynak, bőre hamvas hófehér volt melyről még a nap gyenge sugarai is visszaverődtek valamelyest. Hosszú egyenes fekete haja volt a lánynak, mely egészen a derekáig ért, szeme mélybarna volt melyet piros smink vett körül ezzel alkotva egy tökéletes Bishoujo kompozíciót. - Hiro-kun! Ideje felébredni és elindulni a fény felé, nem pedig az ellenkező irányba- mondta kedvesen, mosolygó arcal, ahogyan szétnézett a szobába -...bár előbb talán jobb lenne ha rendbe hoznánk ezt a szobát, mert akár naaagy, hatalmas bogarak is ellephetnek téged alvás közben, ami ugye kellemetlen lenne. Jegyezte meg, ahogyan felvett egy pólót a földről és a fiúra dobta. - Naaa... Okiru Hiro-kun, Okiru! Noszogatta még egy kicsit és nem úgy tűnt mintha távozni akarna.

Bee-féle szótár:

Bishoujo: csinos lány
Okiru: Felkelni

**Katsumoto Hiro** Vas. Márc. 25 2012, 19:43

Merő képzelgés csupán, hogy az egészséges napfény valaha utat fog találni a magába roskadt Genin szobájába, de megkockáztathatjuk: az igazi fény talán Amegakure no Sato-t sem fogja soha elérni. Az örök kárhozat esőcseppjei mossák le a vértől csúszós utcák szennyét, szünetet nem ismerve és meg nem rettenve a komoly és hosszadalmas feladattól. Az esély, hogy az utcák valaha megtisztulnak, pont annyira minimális, mint egy tizenöt éves, még gyermek testben rejtőzködő, magába roskadó és a világ viszontagságai elől megbúvó léleké. Minimális... Használhatjuk ezt a szót azután, hogy Hiro Katsumoto szobájának ajtaja hirtelen kitárul, ezzel szabad utat biztosítva egy szokatlanul vékony, kellemes női hanggal párosított sziluettnek?
Az ezüst hajú Genin felkapja fejét, miközben egy mellette pihenő, gondosan elfektetett kunai-t markol meg jobb kezével, felkészülve egy esetleges támadásra vagy lefegyverzésre. Az idegenre vetíti ezüst és vörös párosként megvillanó tekintetét, de a fény nélkül temetői állapotokra emlékeztető helységben nem tudja felfedezni a lány arcát, amit ráadásul kiegészít annak fekete hajszíne. Az "erőszakos" behatolásra emlékeztető helyzet nyugtalanná teszi a Genin-t, de a támadás elmaradásával nyilvánvalóvá válik számára, hogy más dolog áll a háttérben.
- Mi...?
A mondatot befejezni, de igazából még ténylegesen elkezdeni se tudja a lány hiperaktivitást idéző stílusa miatt, de azért - a jobb kezében tartott kunai-t továbbra is szorosan markolva - felugrik ágya mellől és a lány hajára emlékeztető, sötét árnyalatú függönyökhöz lép. A halott fény, mely hirtelen átvilágítja a szoba halott auráját, fél pillanatra megvakítja a fiút, de némi hunyorítás megkockáztatásával az érkezőhöz lép. Hiro középhosszú, ezüst színű íriszeihez illő haja eltakarja arcát, bal és jobb ujjainak bütykein véres sebek éktelenkednek, de furcsa mód, még ebben a bizarr összeállításban is vonzónak és megnyerőnek tűnik külseje. Legalábbis a tizenéves Genin lányok körében...
Nekidől a szoba egyik oldalfalának, majd jobban tanulmányozva a lány külsejét, megállapítja, hogy vagy álmodik, vagy az elmúlt napok hanyag életkörülményei szellemátjárókat nyitottak a túlvilágról, és ez a lány az első érkező. Abszurd gondolatainak labirintusából "Okiru Hiro-kun, Okiru!" kiáltások vezetik ki, amikre emelkedett hangvételű, de érezhetően komolytalan sértés a válasz.
- Urusai!¹
A válasz nem késett. A felé hajított póló gyakorlatilag befogta a Genin száját, ezzel tökéletesen felvázolva a hierarchia-rendszert a két nem között. Ledobja a vörös színű pólót az ágyra, majd gyors léptekkel megközelíti legújabb "szobatársát".
- A fény felé? Fogalmad sincs róla, hogy mióta keresem a fény felé vezető utat. Igaz, én nem lépek át magánszférákat ahhoz, hogy megtaláljam, ellenben veled. Ki vagy te? - az utolsó kérdés minden egyes szavát erősen megnyomja, közben megtesz még egy lépést a lány felé, amivel lényegesen lecsökkentette az ismerkedés távolságának kereteit.

// ¹: Elég! //

Darui Kedd Márc. 27 2012, 13:16

Hiro igencsak sajátos módon üdvözölte a lányt, egészen pontosan olyan hatást keltett eleinte mintha egy félős Neko lenne aki inkább a sötétben marad és onnan figyeli az eseményeket, majd később amikor már úgy érezte, a saját kis belső világa veszélyben van, egyből támadt. A fekete hajú lány mit sem foglalkozott Hiro sértő kijelentésével, mintha meg sem hallotta volna, az ablakhoz sétált és kinyitotta azt. - Most úgy sem esik olyan hevesen az eső, ráadásul pont az ellenkező irányból. Itt az alkalom, hogy elűzzük innen ezt a bűzt. Jelentette ki vidáman, ahogyan reagált a te gyors lépteidre és szavaidra, de még mielőtt bármit is tehettél volna, ő villámgyorsan elkapta azt a kezedet amiben a kunai volt, majd ugyan azzal a lendülettel valamint a másik kezének segítségével megtolta a hátadat ezzel az ablakhoz lökve téged. A keze még mindég fogta a karodat, bár nem túlságosan szorosan, ő pedig hátulról nekisimult a hátadnak, míg a felmaradó szabad kezével a fejedet az ablakon kívülre irányította. - Nem kerested elég rendesen!- suttogta a füledbe, ahogyan érezhetted azon meleg leheletét. - Mindég van olyan pont ahol a fény utat tör magának a sötétségben, pont mint most is.- Célzott ezzel a lány a nem is olyan távoli sötét felhőzetre ami egy ponton fel volt szakadva és a nap sugarai amolyan fényoszlopként vetültek a földre.
- A nevem Satsukitane Haruka. De szólíts csak Ha-ru-ká-nak. Kuncogott kedvesen a füledbe, majd elengedett az amúgy sem túl szoros fogásából és még mielőtt bármint reagálhatott volna Hiro, a lány újra és újra megszólalt. - Gyerünk, szaporán. Az idő nem lesz mindég ilyen jó! Siess és pakolj el, aztán indulunk is.- Itt hagyott Haruka egy kis hatásszünetet, hogy legyen időd kérdezni, de abban a pillanatban amikor megkérdezted volna tőle, hogy hová vagy miért kell menni, ő a mutatóujját a szádra tette. - Csicsicsi... majd megtudod, ha odaértünk, de most nyomás pakolni. Na igen... az emlegetett dominancia mérlegnyelve határozottan nem a fiú javára billent, de talán ez változhat ha maga a fiú is akarja.

//Neko: Macska//

**Katsumoto Hiro** Kedd Márc. 27 2012, 20:49

Érzékszervei - felesleges szépíteni a dolgot - cserbenhagyták és szabad prédává avanzsálták egy lány támadásával szemben. A három napon át folyamatosan erősödő sötétség és monoton mozdulatlanság eltompította látását, így most, ha nem is könnyedén, de szabad út nyílt támadója számára, hogy lefegyverezze a fiatal Genin-t. A falat felületesen "letámadó" Hiro a lány két mozdulata között már védekezni se akart - egyszerűen csak meg akarta érteni az egyre bonyolódó szituációt, ahhoz pedig látszólag szükségesnek látszott az erőfitogtatás és reflexjáték. Az erkély ablakán keresztül szeme elé táruló látványt több ezerszer látta már, de most, hogy a lány felhívta rá a figyelmet, tényleg, ha nem is szebbnek, de megnyugtatónak és szokatlannak vélte. A szoba mozdulatlanságára emlékeztető monoton esőcseppek garmadája a távolban mintha végleg kettéválna, hogy teret engedjen egy erőteljes hullám mindent elsöprő energiájának. Szomorú, hogy az Eső Országában milyen ismeretlen a nap ereje. Lefegyverzőjének hangja még ebben a furcsa pozitúrában is kellemesen cseng Hiro fülében, de kezdi megunni a lány irányítását, így miután megtudja a nevét, enyhe ellenerő ellenében kilencven fokosan elfordítja fejét, így pont láthatja Haruka mosolygós arcát. Hiro sápadt bőrének, halott tekintetének és arcának nagy részét elrejtő, csapzott hajának összességét kihasználva csak egy kaján mosolyt vetít Haruka felé, majd az előzőhöz képest valamivel rekedtebb és mélyebb hangon megszólal.
- Köszönöm a meglepetést, kedves Haruka... Leköteleznél - már persze, ha használhatom ezt a kifejezést ebben a meghitt helyzetben -, ha segítő kezet nyújtanál a takarításban.
A szorítás megszűnésével egyidejűleg hirtelen megfordul és a nálánál fél fejjel alacsonyabb lányt megkerülve ágyához lép és rádobja az addig kezében szorongatott kunai-t. Leoldja nyakáról a gyűrött nyakkendőt, majd - mit sem törődve Haruka-val - kigombolja nyakkendőjénél is gyűröttebb ingét, így feltűnik egységesen kidolgozott és izmos felsőtestén születési rendellenessége. A bal szemén átívelő és orcáján végigfutó heg egy szerteágazó, vörös mintára emlékeztető vonalban halad végig egész hátán, csípőjén egy furcsa matematikai formával bezárólag.
Az anatómiai részt berekesztve, Hiro magára zárja a fürdőszoba ajtaját és csak negyed órával később lép ki az ajtaján, haját szárítva, teljes harci felszerelésben. Ujjain éktelenkedő sebeit bekötözte - nem mintha túl nagy jelentőséget tulajdonított volna a sérüléseknek. A taiken¹ stílushoz hozzátartozik, hogy szó nélkül magára hagyjon egy "vendéget", de azok után, ahogy Haruka-val beszélt, nem tartja valószínűnek, hogy a lány a legalapvetőbb modortalanság láttán komolyabban megsértődne. Bárhogy is nézzük, ő lépett be hívatlanul a szobába...
Ha kísérőjének nincs más mondanivalója, kilép az ajtón és áttér követő "üzemmódra".

// Szerintem japán szótár nélkül is tökéletesen megérted, de a miheztartás végett,
¹: Durva, sértő //

Darui Hétf. Ápr. 02 2012, 20:53

//Bocsá' a késésért.//

A kinyitott ablaknak hála a levegő könnyedén tudott mozogni a szobában és kisöpörte az állott, pöcegödörhöz hasonlító, orrfacsaró bűzt, így már rögtön egy fokkal elviselhetőbbé vállt a lakás, már csak a kosszal kellett valamit kezdeni. Hiro kicsit meglepte a lányt a hirtelen hozzáállás váltásával, mely pozitívumként érte. A nemvárt mosoly és a köszönetnyilvánítás teljesen ellentéte volt annak a magatartásformának amit a fiú tanúsított, de ezen nem is érdemes tovább agyalni, hisz ennek köszönhetően Haruka is közelebb került a céljához, bármi is legyen az.
Hiro egy könnyed mozdulattal dobta le a fegyverét az ágyára, majd szép lassan levette az ingét, minek köszönhetően a lány megláthatta a hátát, de talán az annál is érdekesebb "jelenséget". - HohóÓ, szóval mégiscsak van abban valami, hogy a fentiek látnak benned valamit, azon kívül, hogy hasznos shinobi lehetnél, bár még ők sem tudják pontosan mi az. Jegyezte meg halkan a lány, de úgy hogy Hiro is hallhassa a szavait. Ő nem is mondott többet, csak megvárta a fiút míg végez és rendbe szedi magát. Az a tizenöt perc egy szempillantás alatt elillant és amikor a genin kilépett a fürdőből, egy egészen hihetetlen, tiszta látvány tárult elé. Na nem, nem a lány várta őt ruha nélkül, habár ez is beleférhetett volna egy ilyen szituációba, sokkal inkább a szoba vállt meg mindennemű felesleges "ruharétegtől" melytől lehangolónak, koszosnak tűnt. Haruka egy elégedett vigyorral várta a fiút, majd amint az felkészült az indulásra, a lány kilépett a ház ajtaján.
- Igyekezzünk, mert sok dolgunk lesz ma. Igaz még csak nemrég kelt fel a nap, de abban biztos lehetsz, hogy a nap végéig nem engedlek magam mellől. Ez a mondat egy kicsit félreérthető volt, főleg egy szingli fiú számára, hisz a mondatokból az szűrődött le, hogy egy randevút erőltettek rá a fiúra. Ezt az idilli képet az törte meg, hogy a lány két darab, a felkarra erősíthető pántot dobott hátra Hironak, de ez a két pánt cseppet sem volt hétköznapi. Mindegyik pánton volt egy-egy rövid penge, melynek hegye éles volt és befelé görbült. >>Kép<< - Lassan megérkezünk. Húzd fel és már neki is látunk a dolgoknak. Mondta Haruka kedvesen, habár a pengék semmi jóval nem kecsegtettek, az már biztos. Abban a pillanatban, amikor sikerült Hironak feloperálnia magára a fura kis kütyüket, meglátta, hogy milyen helyre is mennek éppen. Amegakure sosem volt a leggazdagabb falu, de azért neki is futotta egy amolyan szedett vetett kiképzőterepre, melyet most két újonnan érkezett ember ki is fog használni.

**Fusino Karasu** Szer. Május 30 2012, 17:09

[Képzés: Nawanuke no Jutsu // Szabaduló technika]

Jó szokásomhoz híven öt perccel előbb értem be a Ninja Akadémiára, mint kellet volna. Tenshi-sama parancsa szerint megjelentem a megadott helyen mivel úgy ítélték, hogy szükségem van tovább képzésre. Azt csak út közben tudtam, meg hogy a jutsu amit meg fogunk tanulni az a Nawanuke no Jutsu. Kicsit sajnáltam, hogy nem valami gyilkolásosabb jutsut tanulunk, de szégyenemet lenyelve mégis elmentem. Nem láttam túl sok értelmet ennek a technikának. Hiszen ha az ellenség eljut abba a helyzetbe, hogy meg tud kötözni akkor kvázi le tudót győzni. És ez velem nem fordulhat elő. Ezzel mondjuk, felmerül az a kérdés, hogy akkor miért nem lógok el? A válasz egyszerű: az önérzetem miatt. Ugyanis megtudtam, hogy unokatestvéremet is részt vesz a képzésen. És az mélyen sértené az önérzetemet, ha vetélytársam előbb tanulná meg ezt a jutsu-t mint én. Ezért elhatározásra jutottam. Elmegyek, előbb megtanulom a jutsu-t mint Kei és miután megtanultam majd jól az óra alá dörgölöm a győzelmemet. Már most érzem a káröröm édes izét a számban. Tökéletes tervemnek csak egyetlen egy támadható pontja van. Még pedig az hogy nem biztos, hogy előbb tudom megtanulni a jutsu-t mint Kei. Igen ez egy elég nagy hiba lehetőség, de nem adom fel egy könnyen. Előbb tanulom meg, még ha beleszakadok akkor is. Beérve a Ninja Akadémiába várakozó pozíciót vettem fel mivel jól tudtam, hogy idő lesz, mire történik valami.

**Fusino Kei** Szer. Május 30 2012, 21:55

[Képzés: Nawanuke no Jutsu // Szabaduló technika]

A házunkhoz közeli fürdőben úszkáltam a gőzölgő forrásvízben és az előző küldetésen fáradalmait pihentem ki. Az eső mint általában most is esett, az esőcseppek minduntalan a forrásvízbe hullottak és a becsapódás után apró koncentrikus köröket hoztak létre melyek elveszítve energiájukat a vízfelszínbe olvadtak. Nagyjából egy fél órányi fürdés után kikászálódtam a vízből és elvonultam az öltözőbe. Az öltözőben alaposan megtöröltem magamat majd szépen felöltöztem, majd utolsó lépésként a homlokomhoz emeltem a fejpántomat és erősen megkötöttem. Miután kiléptem a fürdő épületéből a szárazság érzése elég gyorsan semmivé foszlott, hisz az eső csak esett és esett. Ezek után hazafelé vettem az irányt, lassan lépdeltem végig az utcán. Mikor elhaladtam az akadémia előtt megakad a szemem az egyik hirdetőtáblán. Lassan odalépdeltem és végigolvastam a felhívást. A felhívás egy képzésről szolt méghozzá a Nawanuke no Jutsu // Szabaduló technika megtanulásáról. Mivel számomra ez egy ismeretlen technika volt és nem volt mit veszítenem bátorságot vettem magamon és jelentkeztem. A képzés a következő napra volt kihirdetve, így hát még bőven volt időm pihenni. Lassan hazaballagtam összekészítettem a felszerelésemet, majd lefeküdtem aludni. Másnap reggel frissen és kipihenten ébredtem, felvettem a felszerelésemet majd magamhoz vettem némi élelmet amit útközben elmajszoltam. Mikor megérkeztem az akadémiára egy ismerős arccal találkoztam, Karasu várakozott ugyanarra a képzésre mint én, igencsak unott fejet vágott ezért odasétáltam hozzá és együtt várakoztunk tovább.

Sai Pént. Jún. 01 2012, 21:50

[Képzés]

Míg vártatok, több genin is az akadémia elé sereglett szép lassan, majd végül a tétlenséget valami új kezdet felé lökve, egy kunoichi jelent meg. Egy faluban laktok, ismertétek, bár csak látásból, bizonyára chuunin vagy jounin volt egyébként, és többnyire nem a tanítás volt a feladata, mivel az akadémián nem futottatok vele össze soha.
- Akik a képzésre érkezek, fáradjanak utánam! - kiáltotta el magát mély, alt hangján, majd meg sem várva a reakciókat, hátat fordítva indult neki a folyosónak, majd egy nagyobb előadóba vezetett mindenkit. Az előadóban most nem voltak benn a megszokott lelátószerű széksorok és asztalok, sem a tanári asztal, teljesen kiürített, emiatt gyakorlásra kiváló teremmé alakult. Mikor mindenki beért a terembe, és felsorakozott, csoportosult, vagy csak elhelyezkedett ott, ahol neki kényelmes, a kunoichi hangja ismét feldörrent, és nem tökölődve ontotta is magából az információkat.
- A nevem Mio Katsura, ezt a képzést én fogom nektek levezetni, fegyelmezett és elhivatott munkát várok el mindenkitől, a rendbontást nem tűröm. Geninek vagytok, katonák, az idők szele a háború felé sodor minden nemzetet, s büszke amegakureiként nem nézhetjük tétlenül, hogy a nagyobb nemzetek esetlegesen elsodorják azt, amit felépítettünk és elértünk! A képzés két részből fog állni, elméleti és gyakorlati részből. Első és legfontosabb feladatotok az információszerzés lesz, mindenki nézzen utána legalább három csomózási fajtának, és hogy elmélkedjen el azon, hogy érdemes azokat kicsomózni, ha arra kerül a sor. Hogy az információt honnan szerzitek, nekem mindegy, nyomás! - adja ki az utasítást, az utolsó szót már ordítva.

//Nos, a feladat a következő, ide a reagba leírjátok, hol néztek utána, milyen csomókról írjatok, azaz részletezzétek, honnan szereztétek az információt, magáról a három kiválasztott csomóról pedig küldjetek nekem egy pü-t, hogy milyen részletesen dolgozzátok ki az adott csomókról a tudnivalókat, azt rátok bízom

Határidő 06.08., a következő poszt ideje: 06.09 (mert előre láthatólag úgy lesz időm ^^')//

**Fusino Karasu** Csüt. Jún. 07 2012, 22:25

[Képzés: Nawanuke no Jutsu // Szabaduló technika]

Gyakran elgondolkozók hogy vajon csak az Amegakurei kunoichik ilyen erőszakosak vagy más fajta nem is létezik? Minden egyes kunoichi akivel eddig találkoztam az mogorva volt üvöltözőt majd lerúgott egy fáról. Igazából ez csak egyszer fordult elő és „mélyen” tisztelt mesterem volt ez a hölgyemény, de egy életre megjegyeztem. Az akadémián nem volt fa, de a képzés vezető is mogorva volt és ordibált. Gondoltam kettőnk miatt nem kellene. Bár lassan hozzá szokók az ordibáláshoz. Na de munkára. A feladat, hogy tudjak meg többet három csomóról. Mikor tudatosult bennem a feladat elkomorodtam. Mivelhogy életemben sosem találtam túl érdekesnek a csomók világát. Miközben a fejemet vakartam oda pislantottam Kei-re de nem tudtam túl sok mindent kivenni az arcából. Na, itt a probléma kell szereznem három csomót. Hol használnak csomókat? Például a hajókon és mászásnál. Valószínűleg egy könyvtárban találhatnák egy könyvet, amiben le vannak írva az ilyen dolgok, sőt tudók is egyet, de az elég sok időbe kerülne. Használnak hajókon és mászásnál… talán a parton többet tudhatók meg. Ott csak lesz valaki, aki tud ezekről valamit. És ha nem akarja elmondani, akkor addig, ütöm a fejét ameddig szép skót kockás színben nem fog tündökleni. Így hát elindultam a partra. A parton volt is néhány halász. Az egyik éppen a parton, a csónakját kötötte az oda szúrt karóhoz. Gondoltam itt a remek alkalom és oda léptem az emberhez. Mivel nem akartam sok időt vesztegetni ezért azonnal így kezdtem: - Szakéban gazdag jó napot öreg apám. Milyen csomót használ maga? – A kérdésemre az ember megfordult és megrökönyödve kellet konstatálnom, hogy az imént „öreg apám” néven titulált ember egy harmincéves nő. Én zavartan bocsánatot akartam kérni, de a nő nyilvánvalóan azt hite, hogy sértegetem és azonnal lekevert egy pofont. A nő elégé testes volt, úgyhogy egy szép ívet írtam le majd arccal a kavicsokon landoltam. De egy igazi sinobihoz illően azonnal felpattantam és bocsánatot akartam megint kérni, de a nő sértődötten elsétált. Én ott maradtam a parton. Hát most mi legyen? Az összes többi halász vagy már ki kötött vagy még mindig halászik. Gondolkodás közben neki dőltem a karónak, amihez a hajó volt kötve. Kis idő múlva észrevettem, hogy egy nagyon érdekes csomóval van a karóhoz kötve a csónak. Ekkor felpattantam ülő helyzetemből és közelebbről is megvizsgáltam a csomót. De nem jutottam semmire. Talán a nő el tudná magyarázni, de nem, hiszem, hogy hajlandó lenne segíteni nekem. Ekkor eszembe jutót egy jó terv. Ha el tudnám vinni a csomót a könyvtárba, akkor, megtudhatnám, hogy kiféle, miféle. Miután végig gondoltam az egészet akcióba léptem. Óvatosan körül néztem, hogy ki jár erre, de nem volt ott senki. Majd előhúztam egy kunait és elfűrészeltem a kötelet. A levágott kötelet a csomóval a zsebembe rakta. Konkrétan ez nem lopás, hiszen csak egy kötél darabot vettem kölcsön. Majd ha végeztem vissza viszem oda ahol találtam. Még kerestem két hajót kikötve a parton és azoknak is Kölcsön vettem a csomójukat. Csakhogy a harmadik hajónál éppen végeztem a csomó eltulajdonításával, amikor is a hajó gazdája éppen arra járt. Nem is lett volna semmi gond mivel nem látta, hogy elvetem, a csomóját csak azt felejtetem el, hogy ha nincsen csomó, akkor semmi sem tartja a hajót. Így hát az szépen elúszott. A hajó gazdája ezt nem preferálta és úgy vélte, hogy miattam szabadult el a hajója. Mellesleg 100%-ban igaza volt. Éreztem, hogy viccel ebből nem fogok kijönni ezért a következő pillanatban már futottam. A halász utánam. Szerencsémre a halász nem volt túl edzve ezért hamar lehagytam, bár szerencsétlenségemre nála volt a halász botja, amivel jó párat ráműtött futás közben. A hátamon piros foltok virítottak, de nem baj meg vannak a csomók. Azonnal elmentem a könyvtárba és felcsaptam a „Csomók és Hurkok” című kétezer oldalas könyvet, ami kézzel rajzolt képeket tartalmazott. Gyorsan meg kerestem azokat a csomókat, amiket találtam és elkezdtem olvasni. Megtudtam, hogy találtam egy Kikötő nyolcast, egy Kikötő csomót és egy Matróz csomót. A kikötő nyolcas egy nyolcast formázó kötés, aminek főfeladata, hogy a hajókat a stégekhez tudják kötni. A kikötő csomó egy egyszerű, gyorsan köthető csúszó csomó, kisebb csónakokat szoktak vele összekötni. A matróz csomó két egyszerű csomóból áll egymásnak feszítve. Arra használják, hogy két kötelet összekössenek vele és így egy hosszabb kötelet nyerjenek. Miután végig olvastam azt, amit kellet úgy éreztem, hogy megtettem, amit megkövetel a képzés vezető így elindultam vissza az akadémiára beszámolni a szerzet információról.

**Fusino Kei** Pént. Jún. 08 2012, 13:25

[Képzés: Nawanuke no Jutsu // Szabaduló technika]

Miután megkaptuk a feladatot, elsőször szereztem pár méter vastagabb kötelet majd a könyvárba indultam, hogy jobban tanulmányozzam a csomókat. A könyvtárba való érkezésem után összeszedtem minden könyvet ami a csomókról szólt. Majd leültem egy asztalhoz. Úgy véltem, hogy az emberek nagy része nem ismeri jól a csomókat, de egy csomót mindenki ismer méghozzá az egyszerű csomót, így hát a tanulást az egyszerű csomóval kezdtem. Kikerestem a könyvekből, de az igazat megvallva az egyszerű csomó olyan egyszerű, hogy szinte bárhol és bármire használható, azonban a speciális vagy fontosabb feladatok elvégzésére nem ajánlott hiszen nem egy tartós csomó. Megfogtam a kötelet amit pár órával korábban szereztem be és kötöttem rá egy egyszerű csomót. Majd megvizsgáltam, hogyan tudom a legkönnyebben lelazítani vagy kibontani. Eza csomo nem jelentett nagy kihívást. A második csomó a Kikötő csomó vagy más néven csúszó csomó volt. Ez a csomó már jóval bonyolultabb mint az egyszerű csomó azonban hatékonyabb is. Jó tulajdonsága, hogy ha valaki ki kar belőle szabadulni a csomó egyre jobban és jobban megszorul, így hát óvatosan kell vele bánni és nem szabad esztelenül nekiugrani, óvatos apró mozdulatok segítségével kell megpróbálni meglazítani a csomót. Hasonlóan az egyszerű csomóhoz ezt a csomót is kipróbáltam és tanulmányoztam. A 3. csomó a Dupla Bulin ami hosszú idők óta a legmegbízhatóbb és legerősebb csomózási módszer, elkészítése nem bonyolult és könnyen tanulható. Az eddigi csomók egyszerűek voltak azonban a Dupla Bulin-nal meggyűlt a bajom. Azonban a Dupla Bulin ereje is abban rejlik, hogy minél nagyobb terhelés éri a kötelet a csomó annál erősebb. Így hát amit biztosan megtanultam, hogy ha ez ember csomókkal foglalkozik nagyin fontos a higgadtság.

Sai Vas. Jún. 10 2012, 01:23

[Képzés]

Sikeresen visszaértetek az ismeretszerző körút után az akadémiára, bár az idő erősen a délután derekára nyúlt már. A tanárnő külön mindenkit kikérdezett a három csomójáról, s felírta mindenki neve mellé, milyen három csomó "mestere" lett. Erre azért volt szüksége, hogy kétfős csoportokat alkothasson belőletek. Amint ezzel megvolt, kiadta következő, talán unalmasnak tűnő feladatát, de ha az ember elgondolkodik, van értelme, hogy minél többet megtudjon mindenki olyan csomókról is, amikkel nem foglalkozott magától, s így gyorsabban csoportban szerezhet plusz tudást, hogy majd ha a technika alkalmazására kerül sor, jól kezdjen neki a csomó kioldozásának, és ne csak rontson a saját helyzetén.
- Igyekeztelek úgy beosztani benneteket, hogy legyen legalább egy olyan csomótípus, amelyet csak az egyikőtök ismer. Az lesz a feladatotok, hogy bemutassátok a másikon; megtanítva őt is; hogyan működnek a választott csomóitok. Gondolom a csomótípusok tanulmányozása után belátjátok, nem hátrány, ha az ember tisztában van vele, melyik csomóval hogyan kell bánnia, ráadásul ezzel két legyet is üthettek egy csapásra, mert a szabadulás mellett a helyes csomó ismeretének birtokában hatékonyabban ejthetitek majd foglyul potenciális célpontjaitokat.

//Ezzel a gyakorlással múljon el a délután, és holnap érkezzetek vissza az akadémiára. A posztotokban egymás által ismert csomókon kívül felhasználhatjátok NJK-k részvételével a többiek által gyűjtött csomókat is,a melyeket itt találtok meg (elvileg látszódnia kell majd a dokumentumnak, ha mégsem, sikoltsatok, mert elszúrtam a beállítást). Határidő: 06.15. Post érkezése legkésőbb tőlem: 06.16. éjjele (valahogy, ahogy most xD)//

**Fusino Karasu** Pént. Jún. 15 2012, 01:22

[Képzés: Nawanuke no Jutsu // Szabaduló technika]

Szépen múlott az idő és lassacskán haladt a nap az égbolton. Úgy dél felé járhatott és megint az akadémia régi épületében tartózkodtam. Sikeresen teljesítettem az első feladatómat miszerint szerezek információt három darab csomó fajtáról. Mellesleg ezt a jelenetet eposzba illőnek éreztem, ezért elégé önbizalom teljesen álltam hozzá a következő megpróbáltatáshoz. A feladat egyszerű, mutassam meg valakinek és magyarázzam is el neki, hogy hogyan működik egy csomó. Mikor ezt meg hallottam azonnal Kei-hez fordultam mivel senki más nem volt a, közelben akit ismertem és aki hajlandó lenne ebbe belemenni. Úgy gondoltam, hogy ezt a feladatott egyszerűen meg tudnánk csinálni. Én megmutatok neki egyet ö meg mutat nekem egyet és mindenki boldog, arról nem is beszélve, hogy a feladat is teljesítve lesz. Szóval oda léptem Kei-hez és elmondtam neki a tervemet. Én felajánlottam, hogy a megbeszélést a közeli házi kifőzdében tartsuk meg mivel már dél van és még nem ebédeltem. Így hát elballagtunk oda. Először én mondtam el a Matróz csomó titkait és ebben nagy segítséget jelentet a partról kölcsönvett csomó. Majd meg is mutattam neki, hogy hogyan kell meg kötni. Ezután végig hallgattam az ö mondandóját. Így telttel a nap hátra lévő része. Beszélgetésünk végeztével haza sétáltam, mert már esteledett. De holnap is lesz nap.

**Fusino Kei** Pént. Jún. 15 2012, 21:51

[Képzés: Nawanuke no Jutsu // Szabaduló technika]

Az első feladat teljesítése után egyből megkaptuk a következőt. Azonban ez különbözött az előzőtől, hiszen össze kellett dolgoznunk. Azonban mindenekelőtt találnom kellett magamnak egy társat, a keresgélés nem tartott sokáig hiszen Karasu már előttem állt és a tervét vázolgatta. Azonban a tervével volt egy aprócska probléma, nem is probléma inkább csak egy kis kivetnivaló. Hiszen ő úgy vélte, hogy a közeli házi kifőzde alkalmas amiben nem is tévedett csak egy kicsit furcsa lesz megkötözni egymást egy étteremben. De mivel ez őt látszólag nem zavarta beleegyeztem és vele tartottam. Kisvártatva megérkeztünk a kifőzdébe, a helyszínválasztás abból a szempontból tökéletes volt, hogy igencsak finom ételeket tudtak készíteni. Így hát vegyítettük a kellemest a hasznossal. Mivel a karasu és az általam ismert csomók nagyjából megegyeztek, így ő megtanított engem a kikötő nyolcasra én pedig őt a dupla bulinra. A gyakorlás jól haladt hiszen már korábban is dolgoztunk együtt így könnyedén megértettük egymást. Azonban még így is estébe nyúlóan kötöttük és bogoztuk a csomókat majd miután látszólag mindenki mindent megértett hazavánszorogtunk, hogy pihenjünk valamennyit a holnapi napra. Befeküdtem az ágyamba és végiggondoltam a tanultakat még egyszer majd eltettem magamat másnapra. Következő reggel kipihenten ébredtem és csak reménykedni tudtam benne, hogy minden amit magtanultam meg is maradt. Majd összeszedtem a felszerelésemet és a Ninja akadémiára siettem.

Sai Vas. Jún. 17 2012, 01:47

Gondos gyakorlással összegeztétek tudásotok, s kézzel mestereivé lettetek jó pár csomónak. Így virradt rátok a másnap, amely ismét az Akadémiára hajtott titeket. Várakozni már nem kinn várakoztatok, hiszen tudtátok, melyik terembe kell mennetek, s ahogy lassan összegyűlt az előző napi csoport, tanárotok is megjelent.
- Üdvözlök ismét mindenkit! A kis elméleti alapozó után mára nem maradt más, mint maga a jutsu! Remélem, mindenki izgatott - mosolyog rátok, majd kissé komolyabb ábrázatot öltve magára, kezd bele a jutsu működésének felvázolásába. - Elmesélem nektek a Nawanuke no jutsu lényegét: a kötélbe, amellyel megkötöttek, chakrát vezetve manipulálhatjuk úgy a csomó környékét, mintha az ujjainkkal feszítenénk, épp csak itt a csomó belsejére vagyunk hatással, nem pedig a külsejére, a lényeg viszont ugyanaz, addig kell feszegetni a chakrával a csomót, míg az engedni fog legalább annyira, hogy kiszabadíthassuk belőle kezünk, lábunk, egyebünk, kinek mi tetszik. Mivel már fejben ismeritek a csomókat, könnyebben fogtok ráérezni arra, hogyan kell kicsomózni azt, chakrával úgy, hogy nem látjátok, milyen a csomó eredetileg, csak a tapasztalataitok alapján fogjátok azt magatok elé képzelni.
Ezek után mindenkit megkötöztek a teremben a sensei segítői, a csomót hátra kötve, hogy ne lássátok. Aki kiszabadul, az hazamehet, mert akkor már megtalálta a jutsu lényegét, tökéletesíteni pedig otthon is tudja majd már.

//Az utolsó postra nincs határidő, amikorra elkészültök, akkorra készültök el, ha észreveszem a reagot, elolvasom, és egyénileg döntöm el, elfogadom-e Itt már vegyítsétek a gyakorlásba a csomókat, vessetek fel a chakrairányítással kapcsolatban problémákat, agyaljatok, érzékeltessétek az idő múlását, majd az utolsó próbálkozásotokat hagyjátok nyitva, sikerült-e vagy sem - ez majd rajtam múlik, hogy elfogadom-e a tanulást, vagy még kérek apróságokat, így érdemes kidolgozni a reagot. A reag minimumleütésszáma: 2500 leütés - nagyjából egy sűrűn teleírt oldal Times New Roman betűtípussal és 12-es betűmérettel számolva//

**Chise** Szomb. Május 02 2015, 16:51

// Dan //

Az Akadémia előtt álltam. Esett. Egy újságot tartottam a fejem fölé, amit épp az imént vágott hozzám a nagydarab csávó, akinek az imént enyhén szólva pimaszul beszóltam. Ő tehet róla, elvégre korunk nagyszerű vívmánya, a borotva túl rég nem közelítette azt a ronda, szőrös karját. Szeretem ezt a falut, de a jetiket kevésbé. Kezemben tartom a füstbombámat, még alvás közben is nálam van. Különös, hogy még egyszer sem szorítottam meg annyira, hogy felrobbanjon, pedig mostanában elég sok rémálmom volt. Furcsa.

Fél órával korábban:

A lány az utcán sétált, pontosabban azzal szórakozott, hogy az esőcseppeket próbálta bekapni. Furán nézett ki, ahogy a mogorva kunoichi a zuhanó H₂O-molekulákat próbálta begyűjteni, mielőtt azok a száját kikerülve a földre érnének. Már rég nem kapott izgalmas küldetést, a legutóbbi egy üzenet elszállítása volt...a szomszéd utcába. Céltalanul tengődött, rótta a köves utcákat. Kevesen jártak ki ilyenkor, bár a lakosság már hozzászokott az örökké borús éghajlathoz. Az Akadémia felé vette az irányt, hogy magában röhögjön egyet a bent szerencsétlenkedő ninjakezdeményeken. Útközben egy hentessel futott össze, aki mogorván bámulta őt az esőcseppek meg-megszakadozó függönyén keresztül.

- Mit bámulsz, öreg? Nem láttál még kunoichit? Menj vissza a boltodba, és vakard le a szőrt azzal a cuccal a kezedben! - bökött Chise a hatalmas bárd felé. Erre a boltos néhány cifra káromkodás közepette a lány felé hajította a másik kezében tartott újságot (még szerencse, hogy nem a baltát), és elküldte a szemtelen ninát melegebb (kevésbé csapadékos) tájakra.

Tíz perccel később Chise egy falat támasztott az akadémiával szemben, újságját a feje fölé tartva elmélkedett.

Furcsa. Itt mindig esik.

Shimura Danzou Szomb. Május 02 2015, 22:06

// Chise //

A lány nem a legbarátságosabb módon viselkedett azzal a hentessel, cserébe viszont kapott egy újságot, meg egy "huligán" felkiáltás. Nem mintha olyan jelentős volna, de azért még érdekes egybeesés. A hentes valószínűleg nem gondolta át a dolgot, mint ahogy Chise sem. Elvégre a papír nem jó az eső ellen.
Egy alak fordul be az utcán. Többen is sétálgatnak, de Ő elég feltűnő. Nem a megjelenése, nem a viselkedése, hanem amit csinál. Pontosabban nem csinál. Nem tart esernyőt a feje fölé, pedig az oda van rögzítve a hátára. Kék pólóban van, vízes haja a homlokára lóg. Bal oldalán egy kard lóg. Mintha valami papírfélét tartana a kezében, arcán széles mosoly terül szét. Egy idő után észreveszed, hogy feléd sétál. Fejed fölött az átázott papíron hangosan koppannak az esőcseppek, miközben egyik vége már a hajadhoz ér, annyira át van ázva.
A közeledő tekintete kedves, járása, tartása mégis különlegesen fegyelmezett. Lépteinek nesze sem hallatszódik. Csak az eső koppanása mindenhonnan. Kopp-kopp.
Három lépésre tőled megáll és feléd emeli a papírt, mintha össze akarná hasonlítani a látottakat. Elégedett bólint, majd leengedi a kezét. Eközben láthatod, hogy egy fénykép az a papírfecni és a Te arcod van rajta.
- Ogasawara Chise? - kérdezi kedvesen, ami meglepő errefelé - Téged kerestelek. Isten Angyala megbízott minket valamivel. Ideje indulnunk, ha nem akarunk neki csalódást okozni.
Ekkor, mintha mi sem történt volna ellépdel melletted. Még mindig nem veszi le hátáról az esernyőjét, noha a víz már majdhogynem teljesen átáztatta ruházatát és Őt magát is. Ami azt illeti, Te magad sem vagy éppen száraz.

**Chise** Vas. Május 03 2015, 09:15

// Dan //

- Shin-shin-to - dúdolt magában Chise, miközben az esőcseppek becsapódását figyelte az úton. Az újság a feje fölött már kezdett szétmállani a rengeteg esőtől, ami rá esett. Már majdnem a bal fülét súrolta a napilap lekonyuló vége. A cseppek a papírról lassan a cipője mellé kezdtek csöpögni. - Shin-shin-to

~ Lehet, hogy a bárddal jobban jártam volna. Az is volt ekkora, mint ez az újság, ráadásul az kicsit később ázik át. A legelőnyösebb egy ernyő lenne. Mit keresek én itt? ~ tűnődött.

Az utcára újabb ismeretlen falusi fordult be. Nem tartott maga fölé semmit, pedig közelebb érve Chise látta az ernyőt a hátán. Vizes haja kicsit lengedezett, miközben sétált - pont Chise felé. Az előre-hátra ringó hajtincsekről a víz ütemesen csöpögött a járdára.

~ Shin-shin-to ~ gondolta Chise. A kék pólós idegen kis idő múlva a lány elé ért. Maga elé tartott egy papírt, majd megszólalt:

- Ogasawara Chise? Téged kerestelek. Isten Angyala megbízott minket valamivel. Ideje indulnunk, ha nem akarunk neki csalódást okozni. - mondta. Miközben leeresztette a kezében tartott lapot, Chise a saját arcképét látta rajta. A küldetés hallatán magában felujjongott. Reménykedett benne, hogy ez a feladat komolyabb lesz, mint az előző. Unta már a szomszéd utcába szóló csomagokat. De ezt a feladatot maga Tenshi-sama adja nekik, biztos valami olyasmiről lesz szó, mint egy Otogakurébe szánt bizalmas üzenet, vagy ilyesmi. Rég járt már a Rizs földjén, de szép ország volt, jóval kevesebb esővel, mint ez a falu. Egyedül ott látott még eddig napot. Legszívesebben azonnal indult volna, és a másik nem gátolta ebben. Szó nélkül elsétált mellette, egyértelműsítve, hogy Chisének követnie kell őt. A lány elemelte feje felől a cafatokban lógó újságpapírt. Vetett rá egy rövid pillantást, majd eldobta.

- Ida és Tendou összeházasodott. - idézte az újság egyik cikkjét szenvtelen hangon. ~ Ismeretlen emberek, mégis mindenki ünnepli őket, mert látták a nevüket az újságban. Fölösleges. ~ tette hozzá magában, majd megigazította kézvédőjét, és elindult ő is Tenshi-sama színe elé.

// *Shin-shin-to = idézet egy japán gyerekdalból. Jelentése: csipp-csepp-csöpp. //

Shimura Danzou Hétf. Május 11 2015, 19:24

// Chise //

A ninja léptei gyorsak, Chise csak a hátát látja, illetve torzonborz, madárfészekszerű haját, mert mögötte halad. Meg persze az esernyőjét, amit a szakadó esőben sem emel maga fölé. Fura egy alak. A kihalt utcán gyors, kimért léptekkel halad végig, többször lefordulva. Hátrapillant. Nem azért, hogy a lány vajon követi-e, sokkal inkább azért, hogy megnézze magának az arcát, a tekintetét. Sok mindent ki lehet olvasni a szemek játékos vonásaiból, talán Amegakure no satou shinobija pont erre készül?
- A küldetésünk... Nem kifejezetten egyszerű. Egy levelet kell elszállítanunk. - Arcáról gyorsan tűnik el a mosoly - Olyan helyre, ahol már jártam. Gonosz dolgok zajlottak arra, s az arrafelé lakók nem éppen hűséges típusok. Félelemből hajlandóak lettek volna elárulni Pein-samát. A helyőrségnek kell elszállítanunk egy kisebb üzenetet. Persze amikor ott jártam a helyőrség bújdokolt...
Visszafordul, mintegy félbeszakítva önmagát. Ezután nem mond többet, csak halad tovább.
Tehát egy levelet kell elszállítani. Eddig rendben is van, főleg mert Chise hozzá van szokva a hasonló melóhoz. De most ketten mennek, vagy legalábbis nagyon úgy tűnik, hogy a fiú el akarja kisérni Chisét. Vagy talán pont fordítva? Chise kiséri el a fiút? Remek kérdés.

// Ha akarod, leírhatod, amint kiértek a faluból és persze nyugodtan tedd fel a kérdéseidet! //

**Chise** Hétf. Május 11 2015, 20:46

// Dan //

Hirtelen nagyon sietős lett a két eső-ninja dolga, legalábbis külső szemlélő számára ez lépteik gyorsaságából úgy tűnhet. Chise gondosan végigméri a fiút, aki előtte halad, és nem feltétlenül kommunikatív, sőt... A lány szeme megakad a madárfészekszerű hajkoronán, és őszintén szólva nem tetszik neki nagyon, amit lát. Lány volt, ergo igencsak odafigyelt a hajára. Ez nem azt jelenti, hogy civil módjára hetente fodrászhoz jár, és minden reggel órákat tölt a tükör előtt, pusztán kunoichi létére igenis odafigyel erre. A fiú azonban kócos. Ráadásul - bár ott van a hátán az az ernyő - nem tesz semmit a megázás (esetleg megfázás) ellen, hagyja, hogy a falu fölött lebegő kimeríthetetlen tartalékokkal rendelkező komor esőfelhő bőségesen megáldja őt tiszta vízcseppjeivel.

A fiú váratlanul hátrafordult, és mosolygott. Chisének már korábban is feltűnt a fiú környékhez képest hatalmas kedvessége, de ez a mosoly mindent überelt. Azonban még ez is halovány volt, mint az Eső országának hajnala, és a fiú megszólalásával úgy tűnt el, mint a falu állandó esőjéről szóló legendákban a nap az égről. Talán ez is egy más tájra tűnt, esetleg más arcra? Mindenesetre meglepő dolgokat mondott. A lánynak meg sem fordult a fejében eddig a lehetőség, hogy bárki csak úgy kényére-kedvére elárulhatja Pein-samát.

- Büntetést érdemelnek. - mondta halkan, és a tantojáért nyúlt, keze megpihent a markolaton, majd visszaesett a lány teste mellé. Eközben a fiú tovább folytatta a feladat ecsetelését, elmondása szerint a küldetés nem lesz egyszerű. Egy helyőrség, ami csak úgy elbújik, nem méltó a megtiszteltetésre, hogy Pein-samát szolgálja. Büntetést érdemelnek. Bárki is van ott, azt meg kell büntetni.

- Te már tudod a nevemet, de én még nem a tiédet. - állapította meg Chise, de nem várt bemutatkozást. Errefelé mindenki olyan mogorva. Bár..az eddigiekből a lány leszűrte, hogy azért mégis csak lehet esély egy hasonló gesztusra. Történjen bármi is, volt néhány kérdése. Mint gyakorlott futár, először is tudni akart a helyről, ahova mennek. Általános domborzat, földrajz, politikai és civil élet helyzete, és hasonlók. Ezeket meg is kérdezte, hiszen a küldetés szempontjából számára kifejezetten fontos információk voltak. Lassan kiértek a falu szélére. Az eső változatlanul zuhogott, az úton kisebb-nagyobb tócsákba gyűlt össze, Chise gond nélkül átgázolt rajtuk. Vetett egy pillantást a falura.

~ De rég jártam már idekint..

**Korotsuki Kazeno** Szomb. Május 23 2015, 17:59

// Chise //

Újra... újra csak azon a helyen járnak gondolatai. Ott, ahol megküzdött az elvetemült nővel, a "vámpírral"... Néha még megremeg álmában a névre, néha iszonyú düh fogja el, melyet már nem tud elfojtani. Árulás. Ez még hidegen hagyná, vagy legalábbis nem érintené olyan mélyen... Na de árulás Pein-sama ellen? Ráadásul az is a legmocskosabb fajtából. Erre a gondolatra mindig ökölbe szorul a keze. Lelki békéjét alapjaiban zúzta össze az a felismerés, amit a "vámpír" katakombáiban átérzett. Azóta sokat küzdött, hogy visszatérjen a dolog, de egyszerűen nem tud megbékélni. Talán Pein-sama tudja ezt? Talán éppen azért kapta ezt a küldetést, hogy végleg lezárja magában a dolgot? Nos, Isten hatalmas!
Gondolataiból az ébreszti fel, hogy a lány hozzá szól. A neve felől érdeklődik. Fura egy lány. Nem különösebben szép, de van benne valami, ami mégis azzá teszi. Bizonyos szemszögből nézve... Chise, igen, Chise a lány neve. Remélhetőlen nem Neki kell majd védelmeznie ezen út alatt, hiszen legutóbb magát is alig tudta megvédeni. Közeol volt a halál, még mindig érzi leheletét a tarkóján. A tarkón, melyet a jótékony eső hűt, védelmez. De megint túl sokat ábrándozott, a lány már válaszára vár.
- A nevem Kazeno! - pillanatnyi szünetet tart, melyet Chise akár hatásszünetként is értelmezhet - Igen, Korotsuki Kazenonak hívnak, Amegakure no Satou Geninje vagyok. Akárcsak Te, Ogawara Chise.
Most, hogy megvan a formaságokkal, sokkal felszabadultabbnak érzi magát. Nem mintha ettől jobban ismerné a társát, vagy a képességeit, de most, hogy kimondta a saját nevét... Igen, bár furán hangozhat, de így önmagának is eszébe juttatta, hogy Ki is Ő valójában. A mosolygós, higgadt shinobi, aki Pein-sama nevét úgy mondja, mintha akárcsak valami szent igét kántálna. Noha tulajdonképpen így is van. Akinek az életét köszönheti, az Isten maga. Miért ne lehetne a neve egy Szent Ige?
- Remélem felkészültél Chise-san! Veszélyes helyre megyünk és mivel háború van, ezért kénytelenek voltak minket, egyszerű Genineket küldeni. Legutóbb majdnem meghaltam ott. - újabb szünet, majd suttogva folytatja - De Ő már halott, azt hiszem. Meghalt, csak a szolgái maradtak.
Az utóbbi két mondat érthetetlen lehet Chise számára. De ez Neki - Kazenonak - fel sem tűnik. A legkevésbé sem.

// Következő poszt: A nemsokára megjelenő topicba menjen! ^^ //

**Nakiyama Takatsuki** Vas. Aug. 09 2015, 21:23

Nem azokat az időket éljük, hogy a geninek, vagy akár már csak az akadémiaiak is csak úgy henyélhessenek az árokparton. Igen, a senseinket áthelyezték és igen, lehet hogy egy újat kell megszoknunk, de ez addig örüljünk, amíg ez a legnagyobb problémánkaz életben. Bár a többieknek könnyű. Ők ketten olyanok,akár két testvér, én meg örültem, hogy Shoun-senseivel jóban voltam. De igaz is, nem kell beleloholni ebbe magunkat. Nem vagyok egy barátkozó, ismerkedő típus és talán még jót is nevetek rajta, ha ő is fiúnak néz, mint eddig az összes többi shinobi. Legalább is addig, amíg a másik két ficsúr le nem lőtte a poént és kötötték az orrukra, hogy igen is lány vagyok. Pedig vicces lett volna, ha kiderül! Mindenesetre, most nyomatékosítottam bennük, hogy nem szeretném, ha tudtára hoznák, hadd röhögjek egy kicsit.
- Szerintetek milyen senseit kapunk? - Szerencsétlen, fáradt végtagjaimat csak kinyújtóztatom a fűben, elégedett macska módjára és felesleges dolgokon agyalok. Mint például az új csoportvezetőnkön. - Mert ha olyan szende kis anya pici lánya/fia lesz, én komolyan kifutok a világból. Vagy kőrözni fognak gyilkosságért. - poénkodok, bár a többiek mintha komolyan vették volna. Őszintén, kinézem magamból, hogyha valami rinyálós ribancot kapunk, akkor egyik este fogom magam, és addig verem egy bunkósbottal, amíg az agyveleje nem fröcskölődik az arcomba.
- Késik. - jegyzem meg merő egyszerűséggel. Pedig a pontosság az egyik legnagyobb erény, nem igaz? Nem, csak te vagy túl kritikus. Áhhh ki tudja. Mindenesetre, inkább akkor előveszem Mirubát egy kis fényesítésre. Biztos jól fog a tanárom vére mutatni rajta, ha még többet gondolna késni. Az idő most túl drága ehhez, vagy csak inkább én vagyok túl türelmetlen. Oké, kimondhatom, hogy hivatalosan is szenvedek. Csak rugdosom magam előtt a kavicsokat és tudatlanul állok hozzá a kérdéshez. VBajon hogy fog hozzám viszonyulni? Vajon őt is a puszta létemmel kikészítem? Vagy esetleg tudni fog kezelni? Ezer és ezer különbféle gondolat cikázik a fejemben, holott másik részről nem is különösebben érdekel az egész.

Pein Pént. Aug. 14 2015, 13:45

A nap feltűnően erősen sütött aznap Amegakurében. Nem, nem volt tikkasztó kánikula, még csak amolyan májusiasan kellemes időjárás sem. Egyszerűen csak nem esett, a hőmérő higanyszála pedig a 20-as szám körül ingadozott – kellemes, kora tavaszi idő volt. A Ninja Akadémia környéke szépen csillogott a napfényben, a távolban jól láthatóan rajzolódtak ki Amegakure magas tornyai, középen a legmagasabb épület, tőletek nyugatra pedig a kormos falú gyárkémények ontották magukból a füstfelhőket.
Az Akadémia előtt kisebb mező terül el, egyfajta küzdőtér, itt várakoztatok ti is. A hivatalos közlés szerint az új mesternek már meg kellett volna érkeznie. Mi történhetett? Addig tiszta, hogy háborús időket éltek, szóval az az „áthelyezés” éppenséggel azt is jelenthette, hogy kedvelt–nemkedvelt előző senseietek egyszerűen csak elesett a fronton. De echte amegakurei shinobikként azt is tudhattátok, hogy talán épp a ti nemzetetek az egyetlen, amely igazán odafigyel a kis palánták egyéni fejlődésére, az utánpótlás biztosítására. Miért késlekednek hát? Persze igaz, mindez leginkább a tehetséges shinobikat tömörítő csapatok esetében volt így – hiába no, Amegakurében mindig is volt egy csipetnyi elitizmus.
– Hol lehet már? – idegeskedett két fiú csapattársad közül az egyik.
– Majd jön – intette le a másik, majd gyanakvóan körbetekintett.
– Mit a francot keresel? – hangzott a cinikus kérdés. – Nyilván nem bújt el az egyik bokorban.
– Ott! – mutatott az Akadémia bejárata irányába. – Az a kék boríték eddig is ott volt az ajtó előtt?
A fiú mindig is jó megfigyelő volt, hármatok közül mindenképp a legjobb. Odasietett a borítékhoz, ellenőrizte a címzését, majd feltépte róla a vörös pecsétet és hangosan olvasni kezdte a tartalmát.

Üdvözletem!

Az új mesteretek vagyok. Vagyis legyünk ennél pontosabbak: egyikőtök újdonsült senseie leszek csak. Mostantól ellenségek vagytok. Csak a legjobbat veszem a szárnyaim alá.

Az üzenet megtalálója induljon el a falu kórházához.

A hozzá közelebb álló a kiképzőterepre.

A legtávolabb eső a Házi Kifőzdébe.

Mindannyian kapni fogtok valamit, amit védelmeznetek kell. Ha valaki mindhárom „kincset” megszerzi, vége a játéknak.

Sok sikert!

//A posztot az elhelyezkedésedtől függően kérem a két utolsó hely közül az egyikhez! A csapattársaidnak adhatsz nevet, ha szeretnél.//

Ajánlott tartalom

Shinobi Akadémia

Shinobi Akadémia

Re: Shinobi Akadémia

Re: Shinobi Akadémia

Re: Shinobi Akadémia

Re: Shinobi Akadémia

Re: Shinobi Akadémia

Re: Shinobi Akadémia

Re: Shinobi Akadémia

Re: Shinobi Akadémia

Re: Shinobi Akadémia

Re: Shinobi Akadémia

Re: Shinobi Akadémia

Re: Shinobi Akadémia

Re: Shinobi Akadémia

Re: Shinobi Akadémia

Re: Shinobi Akadémia

Re: Shinobi Akadémia

Re: Shinobi Akadémia

Re: Shinobi Akadémia

Re: Shinobi Akadémia

Re: Shinobi Akadémia

Re: Shinobi Akadémia

Re: Shinobi Akadémia

Re: Shinobi Akadémia

Re: Shinobi Akadémia