Ninja Akadémia

Egy kicsit furcsállottam a feladatot mikor először hallottam, de most, hogy így belegondolok ez az első kihívásunk, amit ninja utunk során teljesíteni kell, és ez valahogy teljesen feltüzel. Először gondoljuk át a feladatot, mivel egyikünk sem eshet ki, ezért a legjobb ha együtt futunk, hogy ne zavarjuk egymást fel kell osztani ki merre figyeljen. Remek, ezt már gyakoroltuk számtalanszor mikor együtt edzettünk. Ikazuchi közben megszólít:
- Kumoshi te is arra gondolsz amire én?
Szinte olvasok a gondolatából és látom, hogy ő is az edzésünkre céloz.
- Igen, csak ahogy gyakoroltuk. A felállás: te előre és balra, míg én hátra és jobbra. Nagyon figyelj erre!
Kaikatsunara nézek, mire bólint egyet, ezzel is jelezve, hogy kezdhetünk. Akkor hát neki is vetkőzünk a feladatnak, a formációt gyorsan felvesszük, shuriken tartómból előveszek egy kunait, hogy azzal védhessem ki a támadásokat. A lehető legjobban koncentrálok, chakrámat felhasználva próbálom érzékelni a környezetemből érkező támadásokat. Az első pár másodpercben nem történik semmi, még érthető is, aztán ahogy egyre csak telik az idő eltelik egy perc és még mindig semmi. Érzem ahogy a stressz egyre nő bennem, nem tudhatom mikor jön az első támadás ezért már kezdek minden zajra felfigyelni. Jó, csak nyugodj meg vegyél mély levegőt... Ismét teljesen oda tudok figyelni a környezetemre. Látom, hogy Ikazuchi egy kicsit túl komolyra veszi a tempót. Rászólok, hogy lassítson egy kicsit. Körülbelül két perc telik el mire az első támadás bekövetkezik. Egy kunai érkezik hátulról egyenesen Ikazuchi felé. A kunai felé fordulok és megpróbálom elütni, de ügyetlenségem miatt az nem a fegyveremmel sikerül hanem a kezemmel, így egy kis sérülést máris beszerzek. Magamba szitkozódok, hogy még egy ilyen támadást se tudtam kivédeni normálisan. Nincs időm tovább rágódni ezen mert egy újabb, immárom shuriken repül felém. Szerencsére összetudom szedni magam már annyira, hogy ezt végre kivédjem megfelelően. A következő támadásokat már egyre magabiztosabban hárítom, a senbonokkat kicsit nehéz megfelelően eltalálnom, de szerencsére nem dob annyit Kaikatsuna, hogy ne tudjam kivédeni. A hullámok kiszámíthatatlan időközönként törnek ránk, valamikor alig kapunk belőle, míg olyan is előfordul, hogy épp megtudjuk állítani. Ikazuchi is elég jól elvégzi a feladatát, ő is kellőképpen belejött. Ám egyik figyelmetlen pillanatában átenged egy shurikent ami felém tart, amitől én épp, hogy el tudok hajolni. Idegeskedésembe szidni kezdem mikor ő hátrafordul és megvéd egy másik shurikentől. Azt hiszem kvittek vagyunk. Oldalról hallom ahogy Chárí ordibál nekünk- Figyeljetek már oda jobban!- Ez ismételten helyrepofoz, hogy jobban figyeljek. Ezután hirtelen Ikazuchi kiálltja el magát, hogy vigyázz. Gyorsan reagálva erre szétugrunk, majd meglátom a robbanópecséttel ellátott kunait, ahogy épp felrobban ott, ahol még az előbb futottunk, ez szép volt Ikazuchitól. Gyorsan összeállunk megint az előbbi felállásba és folytatjuk végtelen köreinket a pályán. Lassan közeledünk a végéhez és érezhetően itt keményít be a vizsgabiztos, mert már árnyékshurikeneket is dobál. Ezeket már csakis úgy tudom kivédeni ha mindkét kezembe veszek egy egy kunait. Érzem ahogy kezdek fáradni, már az érzékeim is eltompulnak egy kicsit de még bírnom kell. Ismét egykori sensei-ünk szavára leszek figyelmes:- Az utolsó perc következik-. Ez hiányzott nekem már csak, ez a mondat kellő energiával látott el, hogy a legeslegvégét kibírjam...