Re: Ninja Akadémia

**Akira** Szer. Feb. 27 2013, 13:03

Képzeletben három részre osztottuk a tetőt, majd mindenki a testektől távol kezdett el takarítani, de így sem kerülhettük el, hogy a testek közelébe menjünk, hiszen az idióta tudós pont a kuka mellé helyezte el homunculusokat. Minden egyes szemét kidobásánál a fura figura szúrós tekintettel nézett ránk, hogy még a gondolat csíra, hogy megnézzük a testeket, se foganjon meg bennünk. Ez szerencsére csak addig volt így, míg a takarítással végeztünk és már tarthattuk a tisztes távolságokat a két hullától. Akkor feljött a kárpótlás téma, ami egy kicsit oldotta a helyzetet. A csóka elismételte a két technika nevét, amit tanítani akart, mind két oldalról, majd a nevünkre kérdezett. Nem tudtam, hogy melyik áruljam el, de nem is nagyon hagyott időt nekünk, mert egyből csöndre intett és adott nevet ő maga. A lányt Labortag 002-nek, engem pedig Labortag 003-nak nevezett el, ami nem igazán tetszett, de ha ő így akarja legyen. Legalább nem kell a történetem előtte is felfednem. Valamit a terveiről beszélt, majd gonosz röhögésbe tört ki. ~Ez nem komplett.~ Bár ezt magamtól is tudtam, de gondolatba ki kellett mondanom, ha már szóba nem lehet. Ekkor rájött, hogy nem is arról van szó, amiről beszél, így vissza is tért az eredeti témához. Valahonnan elővett egy ujjnyi hosszú tekercset, amilyet még nem láttam, majd laborszerkentyű 05-ként ismertette a fura szerkezetet, amit elővarázsolt belőle. Egy egyszerű forgószék volt, mint amilyen a raikage irodájában is volt, annyi különbséggel, hogy valami rá volt kötve. Nem tudtam, hogy mi az, de inkább nem kérdeztem. Ki adta a feladatot, amit sürgősen követtem is, vagyis beleültem a székbe és megpróbáltam megforgatni. Mivel a lábaimat nem használhattam, így logikus, hogy a kéz és a felső test maradt. Eldöntöttem, hogy jobbra forgatom, így a bal kezemet a testem előtt keresztbe raktam, majd a jobbal minél inkább hátranyúltam és a kezeimet az ellentétes irányba mozdítottam minél erősebben, hogy a szék megmozduljon. Két próbálkozás után rá kellett jönnöm, hogy a felső testemet is használnom kellene. Ezzel a tapasztalattal kezdtem neki a folytatáshoz és végre sikerült is megmozdítani a széket.

**Shirogane Shiro** Szomb. Márc. 02 2013, 02:11

//Darui, drága, küldtem pü-t, előre is gomen ˇˇ' (_ _)//

Akármilyen fura és őrült az ideiglenes senseiünk, Akihiko, én kezdem megkedvelni. Vicces figura, bizonyára sok olyan elméletet tudna mondani, amit bár nem tudnék komolyan venni, mégis csodásnak tartanám, és kifejezetten irigylem, amiért ilyen mértékben képes megvalósítani önmagát. Talán még tiszteletreméltóbb pont azért, mert ez az önmaga ilyen különös, nem megszokott és súrolja az elmebeteg határait. Valahogy még inkább imádom emiatt, pedig alig ismerem pár perce, különleges. Ő olyasvalaki, akit az ember soha többé nem fog elfelejteni, és aki ha nem csinál végül semmi olyasmit, akkor is mindenki tudni fogja, hogy ő volt az, s ezernyi magvat vet el magából másokban, amelyek borzadássá vagy csodálattá növekednek majd az emberi lelkekben. Az enyémben csodás virág szivárványszín szirmokkal.
A kapott nevemet ezért nagy becsben tartom, és viccesen szalutálok sarkam összecsapva. - Hai! Labortag 002 tanulásra jelentkezik! - aztán csak csodálattal vegyes kíváncsisággal figyeltem a kezében levő mini tekercset. Nem is gondoltam, hogy ilyen parányat is lehet kapni, olyan kawaii. Bár a nevét nem fogom tudni soha megjegyezni, max annyit, hogy 05-ös. Na meg, hogy a szerkentyű neve hasonlít az epilátor és az inhalátor szavakra, csak valahogy furcsán van összeolvasztva, vagy valami olyasmi. Mindegy, lényegtelen, valószínűleg nem kérdez vissza, ha meg igen, akkor majd kivágom magam azzal, hogy nem mertem megsérteni azzal, hogy megjegyzem titkos felszerelései nevét. ˇˇ z epilátor-inhalátor 05 egy forgószék volt némi extrával, amihez én bizonyára gyök vagyok, de a felépítéséből és kialakításából gyermeki lelkesedésem már kiolvasta a szerkentyű nagyságát és jelentőségét, de pechemre nem az én tanulásom fogja elősegíteni, azért vágyakozva még nézek felé egy fél pillanatig, magamban azért titkon hálát is adva, mert ha sokat forognék azon a széken, én tuti szabadjára ereszteném a bennem lakozó rókát...
Annál lelkesebb vagyok, mikor felém fordul, és elszánt pillantással bólintok. - Hai, shishou! - bár a feladat nem számít nehéznek, hiszen anno jól a fejecskémbe verték eme technikát. Így a chakrám kiterjesztve, magabiztosan fogom a kezembe a drótot, és belevezetve kékszín erőm, meglendítem a drótot, és igyekezve a lehető legpontosabban célozni, könnyedén ejtem fogságba az ajtókilincset, aktiválva az Ayatsuito no jutsut. (Ami remélhetőleg sikerül, ha nem, akkor újra próbálkozom s amint sikerül, életbe lép az utolsó mondat) Majd belemenve a játékos szituációba, hívom fel magamra a sensei figyelmét. - Shishou, Labortag 002 a kiszabott feladatot teljesítette!

Darui Vas. Márc. 17 2013, 09:59

Csodaszerkenytű itt, csodaszerkenytű ott és már kész is volt az újabb fennforgás az akadémia tetején. Na ezúttal ez a fennforgás már nem járt akkora zajjal és még kevesebb porral, mint elődje ami jóval figyelemkeltőbbre sikerült, bár ha jobban belegondolunk, ha az nem sikerült volna olyan parádésan nagyra, eme két diák sem lehetne itt, hogy segítsen illetve tanuljon, illetve nem lenne újabb két Labortagja Azemamoronak. Két labortag egy fiatal lány képében aki épp a drótokkal próbálkozik végrehajtani a kijelölt akcióját, valamint egy fiúval aki épp a 05-ösön helyezte magát kényelembe.
A férfi aki a tanulást, khmm, akarom mondani kárpótlást vezeti újoncainak, sokkal lelkesebb volt mint kellett volna lennie, talán még újoncait is felülmúlta ezen téren, hisz pillanatokon belül kiderül, hogy pályafutása s kísérletei sikeresek lesznek e vagy kudarcot vall. A 05-ös szerkentyű aljához csatlakoztatott drótot úgy ragadta meg mintha egy kisgyerek lett volna aki a nyalókájáért nyúl éppen, majd azt kihúzva egyenesen a két kísérleti holttestére, a homunculusokra csatlakoztatta.
- Remek remek! Már csak egy kicsi kell, nem túlzottan sok, csak egy kicsi. Tekintete szinte sugárzott, s miután rátok emelte azt, csak akkor látta, hogy a páros számrendszerbeli labortagja, már büszkén mosolyogva mutatja be, hogy a drót melyet rábízott, már a kilincsre van tekerve. - Csodálatos, nem mondom, csodálatos! Ilyen gyorsan eltanulni egy technikát?! Te biztosan csak egy zseni lehetsz! Mondta miközben a büszkeségtől duzzadó könnyeit kitörölte szemeiből és a lány mellé lépett. - Tudod 002-es, még nagy jövő áll előtted, ezért meg is tanítom neked a következő technikát, ami szögesen ehhez kapcsolódik! Mondta, ahogyan átvette a lánytól a drótot, majd azt a kézfejeire tekerte. Amint végzett vele, összecsapta a tenyerét melybe chakrát összpontosított, s majd mikor kezeit eltávolította, tenyerei között a drótok egy madárformát, pontosabban egy darut alkottak. - Ninpō: Ayame Tori // Ninja Művészet: Írisz Madár! Kiáltotta el a technika nevét, s a drótok azon nyomban kilőttek a kezei közül és meg sem álltak a legközelebbi oszlopig, melyet minden egyes ponton, melyen ért a drót, apró darabokra szabdalta.
- Ez az Íriszmadár technika. Chakráddal formálnod kell a drótokat, mozgásra bírni és utasítani, hogy minden mi elé kerül, vágjon szét. De ne feledd, mint a legtöbb technika, ez is leginkább itt- mutatott ekkor a fejére - dől el, ahogyan itt is.- Ekkor kezét a lány fejére tette és egy gyengéd mozdulattal végigsimította azt. - Na de nézzük csak, hisz van nekünk egy 003-as Labortagunk is. Emelte fel a tekintetét és vele együtt a hangját is és egyből a fiúra nézett, aki éppen madárnak képzelte magát és a levegőben csapkodva próbálta megforgatni magát, nem túl sok sikerrel. Igaz minden egyes kartempónál a szék kilendült jobbra, ám a kartempók végén, amikor visszaemelte volna kezét a kiindulási pontba, pont az ellenkező irányú mozgást váltotta ki és visszakerült az alap helyzetébe.
- Oy oy oy 003! Madárnak képzeled magad Hórusz égi tengerén vagy mi? Használd már az agyadat meg a chakrádat is. Oké hogy csapkodsz, ám bele kell mártanod karmaidat a levegőbe és úgy kezdeti lendületet venni... Várj, úgy mondom neked, hogy érthetőbb legyen. Képzeld el, hogy jégen vagy és táncolsz. Amikor amikor létrejön a forgó erő, akkor a további csapkodás helyett behúzod karjaidat hogy minél gyorsabb legyen a forgás... Érted már? Kiáltozott az öreg, ahogyan kiadta mindkettőtöknek a kis feladatát.

**Shirogane Shiro** Csüt. Márc. 21 2013, 01:11

Hazugnak éreztem magam, ahogy magához ölelve öntötte el a büszkeség, de annyira felfokozott állapotban volt, hogy akkor sem tudtam volna neki megmagyarázni, ha kicsit határozottabb vagyok, hogy azért ment a dolog olyan gyorsan, mert ezt a technikát már ismertem, ennek ellenére valahogy jól estek a szavai, az meg kifejezetten felvillanyozott, hogy felvillantotta előttem egy újabb technika lehetőségét. Jól esett, hogy hitt bennem, épp ezért kell mindent megtennem, hogy az újonnan bemutatott technikáját is a lehető leghamarabb sajátítsam el.
Képes lehetek rá, Akihiko? Miért ne, csak higgy magadban fele annyira, mint amennyire most perpill a senseied. Biztatón mosolyog rám, és azt hiszem, igaza lehet. Mindenesetre meg kell próbálnom, nemcsak magamért, hanem a senseiem, a chuunin rangom és a falum miatt is. Na meg Akihikoért is, akinek álmát szorgalmasan dédelgetem magamban.
Az elhatározás tehát megvan, de hiába nézem a sensei boszorkányosan ügyes ujjait, már ott elakadok, hogy mi az a forma, amit csinált. Mi lesz, ha nem tudom reprodukálni? Legalább a neve valamelyest a jutsunak elmondja, milyen is, s utal erre a madárformára, mi egyébként egy kedvelt fonaljáték egyik alakzata, de sosem értettem a fonaljátékokhoz, és sosem volt senki, akivel játszhattam volna. Ám valahogy muszáj lesz rájönnöm a nyitjára, mert ez a jutsu, ez a jutsu... Oltári menő!
Ezért is figyelek még egy fokkal - lehet 120%-nál is? - nagyobb lelkesedéssel hallgatom a sensei tanácsait, ugyanakkor egész megérint, s kissé el is érzékenyülök az érintésére, amely egy régebbi, már rég nem érzett, ugyanakkor olyannyira vágyott érintéshez hasonló. S e felsejlett érzelmek miatt rá sem merek nézni Akihikora, mert ő rögtön tudná, rögtön érezné, és azonnal elszomorodna a dolog miatt, hogy a sensei meleg és gyengéd tenyere az övét juttatta az eszembe. Mert hiába van velem, szellem kezei nem képesek elérni, nem képesek úgy megérinteni, olyan valóságosan, olyan meghitten, olyan szeretettel telin, mint a halála előtt...
Na de akkor kezdjünk neki a jutsunak, és gondoljuk végig. Az első lépés az lesz, hogy reprodukálnom kell magát a fonalformát. A második, hogy valahogy rá kell jönnöm, hogyan is erősíthetem meg a chakrámmal, a harmadik lépés pedig, hogy ki tudjam úgy lőni, irányítva, mint a sensei tette. Hah, nem túl egyszerű, főleg, mert kb az első lépésnél már komoly elakadásba ütközök...
Amíg meg nem próbáltad, ne írd le magad! figyelmeztet Akihiko, s bár jogos, de nem fűzök hozzá túl nagy reményt, hogy csak úgy reprodukálhatnék egy nem egyszerű fonalformát. De mivel csúnyán pillant ám, inkább lehunyom a szemem, hogy megpróbáljam a sensei minden mozdulatát visszaidézni, és aszerint kavarni az ujjaim köré a drótomat. Először felfelé, aztán át, majd keresztül... áááá, összecsomóztam!...
Gyorsan körbepillantok. Huh, nem látta senki... Gyorsan felhasználom megint a szabaduló technikát, hogy kioldjam a csomót. Jó, akkor ez nem így volt.
Ismét lehunyom a szemem, nem sietve, lassan gondolva át, hogy nézett ki a forma, melyik "drótvonal" volt felül, melyik alul, milyen irányba tekeredett, s újabb koncepciót gyártok. Mikor felnyitom a szemem, ismét megpróbálom feltekerni a drótot, de valahogy most sem az igazi, csak most az ujjam helyett magára a drótra kötöttem a csomót. Ghez...
Hiába próbálom magam nyugtatni, és arra kényszeríteni, hogy minden apró információt idézzek fel, az idő múlásával egyre idegesebb leszek, hogy nem haladok. Úgy pillantok az ismét csak összegubancolódott drótra, mintha áruló lenne, és úgy is érzem, hogy szándékosan szúr ki velem állandóan. Viszont sóhajtva könyvelem el, hogy nincs más választásom, meg kell kérnem a senseit, hogy mutassa meg nekem a fonal madarat még egyszer...
- Ano... shishou... - lépek hát közelebb a férfihez teljesen elpirulva. - Sajnálom, hogy Labortag 002-nek csalódást kell okoznia, de meg tudná mutatni még egyszer lassabban, hogyan kell a madár alakot megformálni a drótból. Gyerekként sosem játszottam fonallal, és hiába igyekszem felidézni, csak összegubancolom a drótot - vallom meg elkenődve.

**Akira** Szomb. Márc. 23 2013, 14:22

A feladatot, hogy megforgassam a széket, sajnos nem sikerült teljesítsem. Az alap ötlet jó volt, de arra nem számítottam, hogy ha az egyik irányba lendületet veszek, akkor a visszarántásnál visszakerülök az alaphelyzetbe. ~Használjam a chakrámat. Kössz.~ Ismerem a technika korábbi,, egy fős változatát, mért kell megtanulnom nekem ismét. Az idióta azt akarja, hogy feltöltsem chakrával a gépezetét, hogy használhassa a kutatásait. Egyenlőre viszont nem teszem szóvá, majd ha már nagyon nem sikerül. Nem tudom hogyan kéne feltölteni aszéket a chakrámmal hiszen ilyet nem nagyon csináltam még a múltban és nem is igazán értettem, hogy miért jó ez nekem. Ekkor Keiko szelleme jelenik meg mellettem.
- Meg tudod csinálni!
Megérintette a vállam, majd csöndben figyelt a ház tetejének szélén ülve. Ez erőt adott nekem kár, hogy nem tudom megérinteni a lányt, akit még 9 évesen vesztettem el. Mért és a hogyan kérdések továbbra sem tiszták, de legalább van valami, ami motiváljon. Felmutatom a tigris pecsétet, majd a chakrámat elkezdtem a székbe irányítani, hogy forogni kezdett. Először nem sikerült, aztán jött a felismerés, hogy a lábamba már tudom irányítani a chakrám, hiszen a vízen járás technikáját már megtanultam. Nem érdekel, hogy koszos lesz a széke felguggolok rá, majd a korábbi formációt felveszem a kezemmel és a lábamba irányítom a chakrám, mintha a vízen szeretnék járni. Jó néhány próbába beletelik, mire valami eredményt elérek. Először csak feltölteni tudom a generátort, aztán már valami változást érzékeltem. Lassan sikerült végre forgásra bírnom a széket. Ha viszont a tervem nem jön be, akkor kifakadok.
- Már ismerem a Tsuuga nevű technikát, mért jó nekem, ha a széket forgatom? Azon kívül, hogy feltöltöm energiával a szerkezetét.
Keiko ekkor ismét felállt és mellém állt.
- Nyugodj meg! Ő a merster, biztos tudja, hogy mért csinál.
Sikerült megnyugtatnia, de a sensei válaszát továbbra is várom.

**Akira** Hétf. Márc. 25 2013, 10:04

//A jutsu tanulásából kilépek, majd egy későbbi időpontban folytatom, ugyanis küldetésre megyek.//

Darui Pént. Ápr. 12 2013, 19:21

A két kicsi tanítvány szorgosan ügyeskedett, hogy megpróbálják elsajátítani a férfi által kitalált technikákat. A tudós természetesen a maga őrült kis módszerével próbálta meg vezetgetni Labortagjait, oly módon, hogy még saját maga is hasznot húzhasson belőle. Ez leginkább Akirára és az ő forgó székes tanulására volt igaz, ami egyenlőre nem haladt túlságosan jól, ellenben Shiroval aki már tökéletes formában mutatta be a drótcsévélő technikát, így hát lelkesedésében az öreg, felajánlott még egy jutsut amit a leányzó nagy örömmel fogadott. Az íriszmadár technika már egy fokkal bonyolultabb volt mint a sima drótcsévélő technika, hisz rengeteg apró részletre oda kell figyelni a megalkotása folyamán, amire Shiro is hamar rájött és el is akadt. Amikor Endotól kért segítséget a forma megalkotásában a férfi szinte azonnal leguggolt hozzá, majd mosolyogva ő is kezébe vett egy adag drótot és amint szemügyre vette azt a pontot ahol tanítványa elakadt, onnantól kezdve részletesen, lépésről lépésre mutatta be a hadműveletet, melynek folyamán létrejön a madár formáció.
- Miután megalkotod a darumadarat a drótból, ügyelned kell arra, hogy a chakrád teljes mértékben átjárja a drótot, hogy feszes formában tartsa valamint megtartsa vágószilárdságát. Adta az utasítást a férfi.
Mindeközben Akirának nagy nehézségei támadtak a szék megforgatásával és már minden egyes eszközt bevetett annak érdekében, hogy a szék forogni kezdjen, azonban nem igazán tudott egyről a kettőre jutni. Még akkor sem amikor lábait a székre helyezve, guggoló állásban próbálta a chakráját a szék generátorába összpontosítani. A fiú egyre mérgesebb és mérgesebb lett, majd hangot is adott gondolatainak, miszerint ő már ismeri a Tsuuga nevű technikát és kérdőre vonta, hogy miért is jó az ha a szék forgatásával bajlódik, valamint az energiatöltéssel.
- Bakayarooo! Kiáltott fel dühösen Endo, majd a lány mellől felállva, a fiú felé sétált, ahogyan egyre hangosabban és hangosabban kezdett el beszélni. - Ó valóban? És velem vajon mikor akartad közölni, hogy ismered a Tsuuga nevű technikát? Talán a fejedbe kellene látnom? Ez még akkor sem ok arra, hogy így beszélj, főleg ha önszántamból akarok tanítani neked egy technikát. Ha annyira ismered a Tsuuga-t akkor könnyűszerrel meg kellene tudnod hajtanod a széket. Az, hogy én mit kezdek a tanulás melléktermékével, ami mellékesen a generátor feltöltése, az legyen az én dolgom. De ez már amúgy is tárgytalan, mert innentől fogva, nem tanítok neked semmit. Jobb ha minél előbb elhúzod a csíkot, még mielőtt jobban begurulok! Kiáltozott a férfi és végül is jogosan, hisz rávette magát nagy nehezen, hogy két eddig ismeretlen shinobival megossza a tudását és erre csak az elégedetlenséget kapja vissza.

//Akira kimesélése megtörtént, +5 chakra a jutalma a kalandért, ugyanis egy kicsit átfolyt a tanulás eleje kalandba.
Shiro: te pedig írj szép kis postot, melyben odáig eljutsz, hogy már magát a jutsut próbálod élesben kipróbálni, melynek a próbabábui a Sensei kísérleti Homunculusai lesznek Smile

Az, hogy miképp jutsz el idáig, teljesen szabad kezet adok, akár irányíthatod is megfelelő mértékben a Senseit Smile

//

**Shirogane Shiro** Csüt. Május 30 2013, 19:14

Bár felkészültem rá, a férfi nem hord le, helyette mosolyogva guggol le mellém, hogy megnézze, hol akadtam el, majd lépésről lépésre megmutatja, mit merre, amit igyekszem nagyon erősen a fejembe vésni. Emellett további jó tanácsokkal lát el. Úgy képzelem, a chakra"bevonás" valami olyasmi lehet, mint az alaptechnikánál, csak itt nem irányítanom kell majd vele, hanem elérnem, hogy pengeéles legyen, amit meg is tart remélhetőleg, míg a célpontig ér. Nem hangzik nehéznek, de ha az ember belegondol, azért nem is könnyű. Mert hogy is érem el mindezt? Fogalmam sincs...
De elsőnek inkább mélyüljünk el, Akihiko, az Íriszmadár forma kialakításában. Jó ideig tart, mire először reprodukálom ideiglenes mesterem mozdulatait, de végül mosoly ülhet ki az arcomra, sikerült megjegyeznem. Igaz, még el kell mélyítenem, így letelepedve játszom a fonallal, újra és újra, egyre gyorsabban készítve el fonalból a mintát. Először még nagyon koncentráltam, minden lépést megfontoltam, de jó húsz perc elteltével már egész gyakorlottnak számítok. Persze ezt még sokat kell majd gyakorolnom, hogy pillanatok alatt elkészíthessem, tökélyre fejlesztve a technika eme, első lépését, hiszen harc közben nem ülhetek le kényelmesen, és szöszölhetek azzal, hogy meglegyen a kiinduló motívum, de a gyakorlás idejére egyelőre megteszi. Otthon majd tökéletesítem a dolgot, meg majd játszom a drótommal gyakorlás közben is, hogy elsajátíthassam azt is, hogyan formázhatom meg az Íriszmadarat mozgás közben. Most azonban, mivel már harmadszorra készítem el úgy, hogy már nem figyelek rá kimondottan - igaz nem egy villám tempóban, de legalább maga a motívum már megvan stabilan, ezt mondhatom minden kétségemmel együtt - így van időm gondolkodni, hogyan is kellene a technikát folytatni.
Elmélyültségem azonban riasztó közjáték szakítja meg. A sensei felbömböl, kiosztva a velem gyakorló fiút, akit el is zavar. Riadtan pillantok Akihikora, és még nagyobb elánnal kezdek molyolni a fonallal, hogy ne tűnjön egy fél percig sem úgy, hogy lustulok csak, és lázasan kezd pörögni minden agykerekem, hogyan is kellene a következő lépésre áttérni. Végül úgy döntök, elsőnek a forma után a végleges csiszolásnak kell következnie. Azaz meg kell győződnöm róla, hogy helyesen tudom a drótba vezetni a chakrám, hogy annak gyilkos szilárdságot és még gyilkosabb élt adhassak.
Az alap egyszerű, a megalkotott formába vezetem a chakrám, ez még megy is, hiszen ezen alapul az Ayatsuitonál is. Itt viszont ez nem elég. Tudom, hogy azt szokták mondani, hogy azt kell elképzelnem, hogy olyan a chakrám alakja, mint valami tárgya, mi hasonlít arra, amilyen eredményt el akarok érni, de valahogy nem tudom egyelőre elképzelni a drótot, mint valami apró pengét. Ráadásul a rugalmasságát is el kell veszítenie, ki kell feszítenem, hogy vághasson. Bár...
Hirtelen jut eszembe a papír széle, amely egyáltalán nincs "kiélezve", mégis olyan fájdalmasan képes az ember ujjába marni. Ott a lényeg, hogy iszonyatosan vékony. Talán itt is ezt kellene alkalmazni, elvékonyítani a chakraréteget a dróton, hogy már maga az vágjon, nem pedig valami "él". Ahh, de ezt is csak mondani könnyű, mert nem vagyok azért annyira profi a chakrairányításban... Viszont ha nem csinálom, soha nem is érhetek célt. Figyelmem a drótra összpontosul, ahogy megpróbálom vékonyítani a chakrám, s hogy teszteljem, jó irányba haladok-e, előkotort tekercsemnek, amit amúgy nem használok semmire, kezdem feszíteni a drótot. Persze elsőre semmi nem történik. Nem is gondoltam, hogy elsőre sikerrel járok, de hiszek benne, hogy ez lesz a helyes mód. De nemcsak azzal foglalkozom, hogy elég vékony és ezáltal éles legyen a chakrámnak köszönhetően a drót, hanem azzal is, hogy elég szilárd legyen, hiszen hiába vékony, ha nem elég ellenálló, illetve majd, mikor a technikában használom, sem lesz elég merev, ha elengedem, ha nem oldom meg most, hogy azzal se legyen gond. Bár sejtem, ennek a technikának is az a lényege, hogy az ember ne kilométerekre akarja kilőni, és így a távot kibírja a drót, amely valameddig képes tárolni a chakrát. Illetve nem pusztán maga a drót képes erre, hanem nekem is képesnek kell lennem, mint ahogy más technikánál is kivetítem egy tárgyra a chakrám, és ezzel megváltoztatom a tulajdonságát, felhasználva a saját előnyömre.
Ezeken az alapokon elindulva formálom, alakítom a chakrám, és vele a drótot, folyamatosan próbálva metszegetni a tekercset. Lassan haladok, legalább is úgy érzem, az izzadtság is kezd kiütközni a homlokomon a nagy igyekezetemben, miközben Akihiko türelmesen szurkol mellettem, biztató szavakat suttogva, mégis hosszú idő telik el, jó egy óra, mire végre nyomot hagy a tekercs felületén a drót. Már épp feladtam volna, így pont jókor jött a siker, s új lendülettel esek neki, hogy újabb fél óra alatt felfejlesszem a hatékonyságát annak, amit az első apró siker során megsejtettem. A drót immáron könnyedén vág bele a tekercsbe – szétszabdalni azért nem akartam, így csak azt tudom, hogy a felületén már képes komolyabb sérülést okozni a drót -, s ekkor végre felállok. A férfi eddig nem tudom, mivel molyolt el, de úgy tűnik, egy fél percre sem ért rá unatkozni, s arra sem igazán figyel fel, hogy felegyenesedtem.
Bátortalanul, apró köhintéssel hívom fel magamra a figyelmet, hogy utána halkan verbálisan is hozzátegyem.
- Ano, shishou... azt hiszem, elértem addig a fázisig, amikor mára technikát magát kellene gyakorolnom... és hát... talán a hely nem túl alkalmas, célpont híján...
- Ó, használd csak nyugodtan azokat! - bök a nagyra becsült Homunculusok felé, amelyek korábban tabunak számítottak.
- Eto.. biztos?
- Persze, persze – hagyja rám, és mivel másodszor is megerősíti, hát nem vonom kétségbe, hogy tudja is, mit beszél.
Jó, akkor nekikezdek. Elhelyezkedem a homunculusokkal szemben. Az ujjaimra formálom a drótot, majd chakrát vezetek bele, ezután hangosan elmondom a jutsu nevét: - Ninpō: Ayame Tori // Ninja Művészet: Írisz Madár!
Hogy meg is történjen a nagy attrakció, a kezem is kicsit meglendítem, de hogy valóban történik-e valami, az már a jövő kérdése.

**Sasaki Haru** Pént. Jún. 07 2013, 18:43

//Sai//

Ahogy végeztem a Raikagénél, úgy döntöttem, hogy megteszem még az utolsó lépéseket is, avagy elmegyek az Akadémiára. Nem fárasztom azzal Higét, hogy a segítségét kérem a továbbiakban, elvégre én akarok neki segíteni, így úgy gondolom, hogy egyedül is meg tudom oldani, vagy legalábbis azt hiszem.
Annyira nem vettem sietősre a dolgot, de szerettem volna még az éj leszállta előtt végezni a megbeszéléssel. Megérkeztem az Akadémiára, már csak annyi volt a dolgom, hogy megkeressem az igazgatót. Nem tudom, hogy mennyire emlékszik rám, ugyanis nem sokszor látott, de elvégre minden diákkal ugyanúgy foglalkozik, ahogyan azt az erkölcs is megköveteli.
Megkérdeztem a velem szemben jövőket, hogy merre találom meg, a legtöbben azt válaszolták, hogy az irodájában, így arra vettem útirányomat.
Már itt nem haboztam, mint a kage esetében; bekopogtam, s ahogy bebocsátást nyertem, már be is nyitottam. Illedelmesen köszöntem, s még mindig nem lombozódott le a mosoly az arcomról.
- Az imént beszéltem a Raikagéval, egy kissé kényes ügyben kerestem fel - kezdem ezzel, remélve, hogy nem beszélek butaságokat. Tulajdonképpen azt sem tudtam, hogy hol kezdjem.

Sai Szer. Jún. 19 2013, 23:51

[Haru]

Az iskolaigazgató épp valami hivatalos iraton ügyködhetett sajátos stílusban, ugyanis ahogy belépsz, azt kell tapasztalnod, hogy színes, különböző apró - így számodra ilyen távolságból egyelőre elolvashatatlan - papírokkal bíbelődik a földön, hogy különböző, értelmetlennek tűnő logika szerint egy nagyobb papírra ragasztgassa őket. Nem tűnt túl komoly elfoglaltságnak, bár sejtetted, nem véletlen játszik napközis óvodást egy ilyen fontos beosztásban dolgozó ember - bár tény, nem lenne ő az egyetlen kivétel, ha mégis valami gyerekes badarsággal foglalkozna, de ha így van, legalább jobb esélyekkel indulsz a saját badarságaiddal, ami végső soron nem lenne rossz kiindulópont.
- Ó, elnézést a rendetlenségért, ne is törődjön a helyzettel, mondja, csak mondja bátran. Hanyadik osztályba jár? Valamelyik tanár küldte valamiért? - szavai azt tükrözik, hogy vagy nem hallotta, amit mondtál, vagy pedig annyira mindennapos errefelé, hogy a diákok ilyen drasztikus "hazugsággal" kezdenek valami mondanivalót, hogy nagyobbítsák a problémájuk horderejét, hogy már fel sem veszi.

**Sasaki Haru** Szer. Jún. 26 2013, 20:38

[Sai]

Ha nem láttam volna ezelőtt legalább egyszer az Akadémia igazgatóját, azt mondanám, hogy egy olyan emberrel találtam szembe magam, akinek nincs ki mind a négy kereke, ugyanis én fiatalabb létemre nem játszom ilyen színes papírokkal, mint amilyenekkel ő. Persze lehet, hogy van rá oka, és valami hivatalos ügyben teszi ezt, de akkor is furcsa így látni. Egy időre leblokkolok és nézem, hogy mit művel, de azonnal fel is hívja a figyelmem, hogy ne törődjek vele, mondjam, amiért itt vagyok. A kérdéseire nem szándékoztam válaszolni, vagy legalábbis nem mindegyikre. Kihúzom magam, ugyanis nem akartam, hogy kizökkentsen.
- Nem tanár küldött, hanem a Raikage. Bizonyára tud arról a kis faluról, ami Kumogakure szélén terül el, ha nem, akkor elmondom, hogy ott olyan emberek élnek, akik rászorulnak a mi segítségünkre. Beszéltem Raikage-samával, neki nincs ellenére, ugyanakkor arra kért, hogy beszéljek itt az Akadémián valakivel, akinek a segítségét kérhetem. Arról lenne szó, hogy egy színdarabot szeretnénk előadni, s hivatalos engedély kellene ahhoz, hogy mindezt itt tehessük meg, az Akadémia falain belül – nagy, csillogó szemekkel pislogok rá, hátha még jobban hatnak rá ezek a tekintetek. De enélkül is megértheti, hogy miért mondtam azt a legelején, hogy eléggé kényes ügyben kerestem fel mind a Raikagét, mind az Akadémia igazgatóját.

Sai Csüt. Júl. 04 2013, 19:46

[Haru]

Az igazgató abbahagyja a "játszadozást" a papírfecnikkel, ahogy a Raikagét említed, majd az előadott kérésedre elgondolkodik.
- Természetesen lehet róla szó, az időpont s a helyszín miatt a gazdaságiba kell menni, ott majd Fujishi-san segít, ő tudja, mikor mi zajlik az iskolában, az egész lebonyolításában meg a rendezvényfelelős Okiru-sensei lehet a segítségedre - mosolyog rád segítőkészen.
Ahogy az udvarias elköszönéssel megvoltál, sorra felkerested a személyeket, s mindketten segítőkészek voltak. Fujishival egyeztetve, egy két nap múlva esedékes időpontot választottatok, hogy legyen idő az előkészületekre, a rendes meghirdetésre és a darab betanulására. Okiru pedig felajánlotta, hogy segít a plakátok ügyében, illetve ha arról van szó, a darab kiválasztásában, illetve betanításban is segédkezhet. Így igen eredményes délelőttöt zárhattál.

Uchiha Itachi Kedd Júl. 09 2013, 21:12

// A játékos kérésére átveszem és befejezem a mesélést! //

A technika első része mondhatni sebészi pontosággal sikerül is, ám amikor belevezeted a chakrádat akkor már egy picit nehezebb a kivitelezés mert a drót eleinte nem akar vágni. Aztán ráérzel, hogy hogyan is kell ezt csinálni a chakra áramlásban is változás következik be ahogy egyre kitartóbban küzdesz és a következő próbálkozásra sikerül levágnod a homunculus fejét. Ekkor jön a leg meglepőbb fejezete a mai napnak. A sensei gratulál neked, hogy sikerült végül kivitelezned technikát és sikeresen elsajátítanod, annak ellenére, hogy az egyik 'féltve őrzött' játékát tönkre tetted. Teljes mértékben más reakciót vártál, de ez most feldobja a napodat!

// Sajnálom, hogy nem írtam kis litániát de ahogy vissza olvastam úgy gondolom ennyi elég is... Megérdemled a jutsut a késlekedésért és a színvonalas játékért pedig felírok neked +4 chakrát! A jutsut felírhatod az adatlapodra, jó vagdosást! //

**Kage Ijin** Vas. Okt. 18 2015, 11:48

//Kenta Koizumo//
Ijin korán kell fel az ágyából. Mellette Rakurai fekszik. Ijin nem hagyja, hogy barátja a földön aludjon. Mindketten egy hatalmas ásítással indítják a reggelt. Ijin megtörli a szemét, Rakurai pedig nyújtózkodik egyet. – Jó reggelt. – Köszön Ijin Rakurainak és megsimogatja. –Jó reggelt Ijin. – Köszön vissza Rakurai. Ijin édes anyja reggelivel várja őket. Rakurainak is külön tálja van már. A reggeli forró ramennél nincs is jobb. Rakurai pedig egy szelet húst kapott. Miután meg reggeliztek össze kapják a felszerelésüket, vagy is leginkább Ijin. Táskába rakja a tankönyveit, a kunaiokat és a shurikeneket a táskába, hátha ma gyakorlatoznak velük. Tekercseket, drótokat még nem kaptak, mivel még nem járnak tényleges technikák tanulásánál, bár talán ma gyakorlati vizekre eveznek, de lehet még csak további elméletet tanulnak, elvégre van még mit megtanulniuk a chakra elméletről is. Miután össze pakoltak. Ijin a fejére teszi Rakurait majd elindulnak az akadémiára. Kumogakurei utcáin sok emberrel találkoznak, és sok diákkal is akik szintén az akadémiára tartanak. IJin valamenyiüknek köszön, akikkel már valaha is váltott pár szót, vagy akiket szokott látni az akadémián. Jó pár diákot a szülei is elkísérnek az akadémiára. Ijint nem szokta édesanyja elkísérni, mivel egyszerre indulnak el otthonról és két különböző irányba mennek, mivel édesanyja Ijin húgát szokta elkísérni civil iskolába. Beérve az akadémiára Ijin helyett foglal a középső padsor közepe fele. –Kíváncsi vagyok ma fogunk e játszani. – Mondja Rakurai, majd leugrik a padra Ijin buksijáról. – Minden bizonnyal. – Mosolyodik el Ijin. – Ha nem akkor legalább tovább alszom. – Rakurai Ijin ölébe ugrik és ott gubódzik össze. Ijin pedig Rakurait simogatva várja, hogy kezdődjön az óra.

**Kenta Koizumo** Hétf. Okt. 19 2015, 20:46

// Ijinnek //

A fiatal fiú és farkasa időben kelt, hogy kényelmesen felkészülhessenek, és pontosan érkezzenek az Akadémiára. Ijin és hű társa helyet is foglalt padjukban, az óra elejére várva. A sensei általában pontosan szokott érkezni, ma azonban nem jött be a becsengetést jelző, sok diák által utált hangra, ahogy azt szokta.

- Azt hallottam, ma minden tanár késni fog az első órákról, megbeszélésük van - suttogta valamelyik hátrébb lévő padban az egyik fiú a másiknak. Ijin nem ismerte a sugdolózókat, akik többnyire csak egymással beszélgettek, és hasonlítottak egymásra, talán ikrek lehettek. - Állítólag valaki megfújt pár tekercset a tanáriból múlt pénteken. A diri most vette észre, és épp találgatják, ki lehet a bűnös.

- Az kemény.. - felelt erre a másik - tipped sincs, ki lehetett?

A választ a késő tanulók tömkelegének csürhék vonulásához hasonló zaja fedte el az addig egy emberként hallgatózó osztálytársaid elől, és ha figyeltél a szavakra, hát tőled is.

- Jön! Jön! - kiabálták a befelé tódulók, feltehetőleg a senseire célozva. Azonban a megszokott tanító helyett most egy szögletes arcú, negyvenes éveit taposó férfi jött be.

- Hisoka vagyok. Én fogom helyettesíteni a senseieteket egy rövid ideig. A tanárotoknak ugyanis egy speciális küldetésre kellett mennie. Az órák velem egészen másmilyenek lesznek. Mint azt tudjátok, a Villám földje háborúban áll, és közelgőben van egy nagyobb csata. Nem tudhatjuk, meddig fog ez az egész tartani, de fel kell készülnünk a legrosszabbakra, s kiképezni a ti generációtokat is. Így kezeim alatt sokkal több lesz a gyakorlati óra, mint az unalmas elmélet. Kezdjünk is neki. Fel szeretném mérni mindegyiktek képességeit, hogy tudjam, kit milyen irányba kell tovább terelni, hogy erejének minden apró forrását kiaknázhassuk.

Hisoka úgy tűnik, nem pazarolja az időt. Mondandója befejeztével a névsort megragadva párokba állított benneteket. Te egy veled nagyjából azonos magasságú, ha nem alacsonyabb lánnyal kerültél egy csoportba, akit Kirei Kagaminak hívtak (megj.: jelentése Szépség Tükör). Nevéhez méltóan csodaszép volt. Jellemre azonban úgy tűnik, kibírhatatlan. Gyerekes arroganciával megkövetelte tőled, hogy lásd el a -hime jelzővel (hercegnő).

- Most pedig párharcokat fogtok vívni itt a teremben. Használhatjátok a berendezést képző tárgyak bármelyikét, de egy tagotok sem hagyhatja el a termet. Kezdje is az első, a névsor szerint haladunk.

Több mint a harcok fele letelt, és ti következtetek. Senki nem mert előttetek a bútorokhoz nyúlni, pedig volt pár használható elem.

- Áá, te Ijin vagy, ugye - mutatott rád a tanító - Sajnálom, a farkast nem viheted magaddal.

// Akkor: a harcot Te kezded a kiscsajjal, a teremben vannak székek, amiket használhatsz, az asztalok oda vannak csavarozva, ezeken kívül bármit kitalálhatsz, ami nem kifejezetten fegyver, de része lehet a tanteremnek, pl.: mutatópálca, ceruzák, tollak, stb. Ha van kedved, elkezdheted magát a harcot, vagy csak felkészülhetsz, de ahogy az a Szabályzatban is áll, NJK-t nem irányíthatsz, tehát egy esetleges harc esetén nem írhatod le, hogy támad ellenfeled. //

**Kage Ijin** Hétf. Okt. 19 2015, 21:59

//Kenta Koizumo//

Ijin és Rakurai érdeklődve hallgatták az ikrek sugdolódzását, és érdekesnek találták a történetet.
-Az szép, ha valaki tekercset lopott az akadémiáról.- Mondta Ijin Rakurainak. –Hát az az lehet. Úgy tudom az emberek csak értékes dolgokat írnak tekercsekben. Legalább is apa azt mondta. – Ijin kicsit szégyelli magát, hogy Raukai többet tud az ő fajáról, mint maga Ijin. – Biztos így lehet. – Mondta Ijin mosolyogva, de Rakurai érezte, hogy zavarban van. – Mi lenne, ha délután megkérdeznék a senseied, hogy segíthetünk-e. Hátha megérzem a bűnös szagát. – Ijin elmosolyodik. – Tetszik az ötlet. – Azzal megsimogatta Rakurait, majd becsődült az őrült gyerektömeg. ~Jön a sensei.~ A gyereknép után a tanárlépett, be a terembe, de nem az aki szokott. Egy másik negyvenes fószer. ~Na ezt mit akar itt.~ Hamarosan be is mutatkozik a tanár úr, akit Hisokának hívnak és elmondta, hogy helyettesíteni jött, majd a mai óra keretét is. ~Érdekesnek ígérkezik.~ Jönnek a beosztások, majd a szabályok. Ijin Kirei Kagamival lesz párban. ~Ne azzal a hisztis lánnyal. Ahhh. ~ Szörnyülködik Ijin és nem csalódott Kagamiban. Csak úgy lökte a rizsát, és nem hagyta abba a kényes dumáját. Ijin idegeire ment, ezért távolabb tőle, leült török ülésben a földre és onnan figyelte a harcokat Rakuraival az ölében. – Mi jobbak leszünk ugye? – Kérdezte a fiú a társától. – Minden bizonnyal. – Csahol Rakurai, majd felült Ijin ölében és érdeklődve figyelt. Sokan csak egymásnak estek, de ügyesek voltak. Ijin fele ennyire se tud harcolni. A legtöbbek szülei is ninják és tanítgatják otthon gyermeküket, de Ijin családjában ő az első ninja és őt nincs ki tanítsa. Reméli Kagami is hasonlóképpen van. A harcok zajlottak sorjában, míg hozzájuk nem ért a névsor. Hisoka egyből kijelentette, hogy Rakurai nem tarthat Ijinnel. Ijin nagyon mérges lett, Rakurai szint úgy. –De miért?- Szólalt meg Rakurai ami Hisokának furcsa lehet. Ninjuut elég ritkán látni ember mellett állandó társnak. – Nyugi Rakurai a szabály az szabály. Remélem megleszek. – Egy mosolyt még meg enged társának, majd hátat fordít neki. –Megleszel!- Szólt utána Raukrai és a tanári asztalra felugorva figyeli majd a harcot.
- Reméljük itt komolyabb leszel Kagami. – Mosolyodik el Ijin. Kíváncsi, hogy a lány milyen harcban, de arra kíváncsi a legfőképpen, hogy saját maga milyen. Ijin maga elé húz egy széket, majd rátámaszkodik. – Na nem jössz?- Kérdezi kicsit flegmán Kagamitol, majd rámosolyog, hogy még jobban ingerelje a lányt, hisz a széket nem véletlen használta fel színészkedése eszközekén. A terve, hogy Kagami hisztis személyiségét használja ki. – Csak nem félsz? Az izzadságtól zsíros ennyire a hajad, vagy alapjáraton? - ~Na jó ez lehet kicsit durva volt.~ Kagami, mint minden hervegnő valószínűleg allergiás arra, ha valaki a szépségét kritizálja, így reméli Ijin, hogy a lány neki ront, és akkor lábával felé rúghatja a széket, amiben elesik, ha nem akkor a kitérést kihasználva két kézzel lökné fel a lányt. Nem óhajtja bántani, csupán csak a földre teríteni, nem akarja, hogy nagyobb sérülést szenvedjen.

**Hakkyou Katsumi** Csüt. Okt. 22 2015, 16:01

//Ninja alapok – „a szövetségi szerződés értelmében”//
//Hakkyou Katsumi szereplésével és Kaibutsu Hiroto producer prezentálásával//

*Messzi földek titkai felderítéséért folytatott élet-halál harcban keveredett a fiatal Fegyverkészítők Szövetségéből származó Katsumi gondolkodik a stratégián… Nem, ez nem az a történet sem időben, sem térben. Igaz női szereplőnk számára ez a hétköznapok keddje a többi emberhez képest „nem hétköznapi”. Még ha a tavasz jellegzetes madárcsicsergései – amit imád Katsumi – zengett a faluban, s páran nagyon korai módon egy tavaszi fesztiválra; a Tűzijátékok Ünnepére készülnek, igazából teljesen átlagos napnak nézünk elébe. Pár tízen éves, friss ninja komolyságot meghazudtolóan mindent felforgatnak egy papagáj után, amit misszióba adott ki senseiük. Omika nagyi tőle megszokott módon rikácsol az emberekkel, hátha odamennek természetgyógyászati cikkeket vásárolni.

Igen! Semmivel se különb!

Hakkyou Katsumi ennek tudatában igazából nem is izgult, s ezzel a kicsit lazább, de tudatos hozzáállással vonult be az akadémia ajtaján. Őszintén szólva, nagyon elkapta az idegesség, amikor önmaga körül, önmagához mérten irdatlan ifjú diákok élték életüket az intézmény folyosóin és termein belül. Sokan ránézni sem mertek nőszemélyünkre, hiszen eléggé új dolog, hogy egy idegen felnőtt sétál a számukra megszokott folyosókon. Nőszemélyünk mögött az iskolások sorjában suttogtak össze, s így kezdődnek a pletykák.

Természetesen, mint minden pletyka még a fénynél is gyorsabban terjed, így hát az iskola leghiperaktívabb rosszcsont suhancai is próbáltak belé kötni. Nem kell aggódni! Katsumi csak elsuhant lassan azok mellett, igaz gondolatában a kínzásukat folytatta. Viszont ne ugorjunk a mézes lekvár teli hangyák közelében, az út nem fejeződik be a kóvájgással.

Kopp-kopp! Hangzottak el az illedelmes hangok egyik faajtón, majd a másik után, amik végül üres termeket tártak Katsumi elé. Sokat gondolkodott, vajon a levéllel kihez kell áljon, mert amikor bele olvasott, a kanjik egyenesen borzadályosan olvashatatlanok voltak az ő számára. Újra és újra olvasni próbálta a levelet, de nem sok értelmes szót olvasott ki ebből a kéziratból. S mint a titkos kódot úgy próbálta azt megfejteni hol toporogva, hol az egyik folyosó szélén törökülésben ülve.*

Ninja Akadémia - Page 3 Letter-submitted-to-H-H-Kung

**Kenta Koizumo** Szomb. Okt. 24 2015, 19:58

// Ijinnek - majd vigyázz, nehogy a srácok velünk párhuzamosan futó játéka eltakarja a számodra lényeges posztokat, személyes tapasztalat, hogy az ilyesmi gyakran előfordul ^^ //

Ahogy azt az ifjú shinobi várta, Kagami-chan a gúnyos megjegyzésre eszét vesztve rontott felé.

- Tegnap mostam hajat te rohadék! - visította, de szavait a felé repülő szék szakította félbe. Hisoka sensei nyugodtan nézte a két leendő ninja csatáját, de volt valami furcsa az arckifejezésében. Mintha lenéző tekintete egyenesen Ijint célozta volna. Egészen olyan hatást keltett, mintha Ijin nem látott volna valamit.

Hisoka meglibbentette a köpenyét, melynek szegélyébe különböző írásjelek voltak varrva. Eközben a lány tagjait dörzsölgetve állt fel a padlóról, majd megtörölte szája szélét, néhány csepp vörös vért fröcskölve a padlóra. A korábbi harcok ellenére addig a föld makulátlanul tiszta maradt, ami azt jelenti, hogy a lány sérülése volt eddig az első, amely vérző sebbel is járt. Ijinnek itt volt a lehetősége egy támadásra. Ha azonban nem vetül azonnal ellenfele irányába, még láthatja, mi is van a sensei köpenyére írva. Kirei Hisoka.

// Esetleges helyesírási hibák miatt elnézést, telóról írtam //

**Kage Ijin** Hétf. Okt. 26 2015, 20:08

//Kenta Koizumo – Igen majdnem bele estem ebbe a hibába. Köszönöm. //

Ijin terve sikerült, és a lány elesett a székben és csúnyán be is ütötte magát. A szájából vér folyt ki. ~Talán kicsit durva voltam? ~ Kérdezi magától, és egy pillantást vet Rakuraira, majd vissza a lányra. Nem veti rá magát egyből, hisz neki éppen elég, hogy a földön van. Ijin ezzel magának tudta a győzelmet. Észre vettek Hisoka lenéző tekintettét, és később rá is jött, hogy miért. Mikor tanára meglibbentette a köpenyét, felismerte az írás jeleket. „Kirei Hisoka.” Ijin kicsit furcsállotta a dolgot, de rájött, hogy vajon miért rakhatta Ijinnel egybe. Ijin családi történetében senki sem volt ninja, így várhatóan neki kellet volna a legrosszabbul teljesítenie, és talán bízott abban, hogy itt a lány fog győzedelmeskedni. Ez persze csak spekuláció. Ijin a lányhoz sétál és zsebéből egy papír zsebkendőt vesz elő. –Tessék.- Guggol le hozzá és nyújta a papír zsebkendőt. Azért figyel nehogy a lány próbálkozzon valamivel. Ha netán megpróbálja a földre húzni, akkor Ijin testsúlyával Kagamira fekszik. Lévén fiú ő a súlyosabb és megtartja előnyét. – Ne haragudj, ha megbántottalak. Tudod nem tudtam mire számítsak, és nem vagyok olyan ügyes, mint a többiek szóval ki kellet találnom valamit. Tudtam, ha sértegetlek akkor ideges leszel. Még egyszer ne haragudj ha megbántottalak. – Ha a lány nem próbálkozott semmivel, akkor Ijin feláll és segítő kezet nyújt a lánynak és segít neki felállni. Reméli megéri Kagami a nézőpontját és megbocsájt neki, és elfogadja a segítő kezet, és szent a béke. Ha minden rendben ment, akkor Hisoka sensei felé fordul és meghajol. – Remélem megfeleltem Rakurai nélkül is. – Jegyzi meg a tanárnak, mivel továbbra is csúnya dolognak véli, hogy elszakították társától.

**Kenta Koizumo** Kedd Okt. 27 2015, 19:04

// Ijinnek //

A lány köhögött egyet, majd szeme sarkából apjának lesett, aki azonban nem viszonozta a pillantást, helyette várakozóan Ijinre nézett. Most, hogy a fiú tudott az ellenfele és tanára közti kapcsolatról, bizonyára stratégiát vált. És valóban, a fiatal ninjanövendék olyat tett, ami egészen váratlan volt egy shinobik közt zajló párharcban. Kagami elfogadta a felé nyújtott zsebkendőt, és vékony hangján meg is köszönte, bár tekintete mély meglepettséget tükrözött. Hisoka-sensei pillantása mindent elárult a véleményéről. Megvetően, helytelenítő grimasszal nézett le a gyerekekre, de feleszmélt, és rájött, hogy jelenleg az egész osztály rájuk figyel, így eltüntette ezt az arckifejezést.

- Mára ennyi harc elég lesz, akikre most nem maradt idő, azokat holnap megnézzük. - emelte meg a hangját Hisoka az osztályhoz fordulva, figyelmen kívül hagyva Ijin Rakuraira vonatkozó megjegyzését, majd kis szünetet tartott, amíg a lánya és ellenfele helyükre sétáltak. - Amit ma megfigyeltem, hogy senki sem követte egy ninja párharc etikettjét. Igaz, hogy a csatamezőn ez valószínűleg elhanyagolható dolog, de az Akadémia dolga nem csupán az, hogy jutsukat tanuljatok, hanem embert is kell, hogy faragjon belőletek. Apropó jutsuk, hány technikát tanultatok eddig? Válaszolj mondjuk te! - bökött Ijin felé.

// Mostanában telefonról írok, és az autokorrekt az Ijint valamiért mindig Ijon-ra javítaná, szóval ha előfordul valami ilyesmi, akkor elnézést ^^ //

**Kage Ijin** Kedd Okt. 27 2015, 20:41

Szrencsére Kagami elfogadta a zsebkendőt és halkan meg is köszönte. Ijin segített neki felállni. Hisoka semmi figyelemre nem méltatta Ijin megjegyzését. ~ Benned is aztán van emberség mondhatom. ~ Jegyezte meg magában, majd felvette Rakurait az ölébe. – Szerintem ügyes voltál. – Jegyezte meg társa. – Köszönöm. – Hangzott a válasz is majd helyett foglaltak. Ijin Rakurait simogatta. Ijin figyelmesen hallgatta a tanára szavait, hisz akármekkora tahó az ipse attól még tanár és valószínűleg ezerszer tapasztaltabb, mint ő. Hisoka az etikettről kezdett beszélni, ami jócskán feldühítette Ijint és feláll az padtól. –Etiket? Itt egymás ellen harcoltunk. Arra kért, hogy bántsuk egymást, mikor társak vagyunk. Később talán itt mindenki egy csatatéren fog harcolni. Talán le kellet volna ütnöm a lányát? Vagy még jobban a földre nyomni, ahelyett, hogy a társamnak segítő kezet nyújtanék? Mi ez ha nem helyes? Maga szerint mi a helyes etikett? – Mondja kissé felháborodva, miután megkérdezték. – Mellesleg egyetlen egy technikát sem tanultunk. – Mondta ezt már kissé nyugodtabban. Mikor vissza ült Rakurai a hasához bújt, így próbálta nyugtatni Ijint. Ezt a farkasok kódexe sem hagyta volna szótlanul, hisz annak pont a becsületesség a lényege. Ijin úgy érzi ő becsületesen járt el, és iskola társát tartotta szem előtt.

**Kenta Koizumo** Kedd Okt. 27 2015, 21:25

- Azt mondta, hogy a lányát? - sugdolóztak a többiek, miközben mindén tekintet Kagamira szegeződött. Elvégre az osztály többi tagja nem láthatta a betűket Hisoka köpenyén.

- Merész, vagy csak szemtelen?

- Ne csodálkozzon, ha kicsapják! Az ilyet nem engedném a csatatérre. - súgták eközben egyesek Ijin felé sandítva, míg a sensei hidegen tűrte a fiú vádjait.

- Szóval még nem tanultatok egy technikát sem. Remek. Pár hétig én helyettesítek, szóval talán akad egy kis idő arra is. Most pedig jöjjön egy kis előadás az etikettről, illetve...sokkal jobb ötletem van. Ijin-kun, nemdebár? Ha megkérhetlek, írj nekem holnapra egy két A4-es lap mindkét oldalát teljesen kitöltő fogalmazást a háború etikettjéről, holnap akár fel is olvashatod. Így legalább van időm most beszélni nektek a chakráról.

Most következett az, amit sok helyen száraz elméletnek hívnak. Hisoka-sensei nagyon gyorsan ledarálta szinte a teljes chakraelméletet (>> KATT <<). Ijinnek esélyt sem adott megszólalni, és végig fennállt a lehetősége annak, hogy megnehezíti a büntetést.

// Természetesen nem kell nekem regényt írnod, majd a holnapi órán talán pár sorba belekérdez a sensei, ha nem szombat lesz //

**Kage Ijin** Szer. Okt. 28 2015, 14:02

//Köszönöm a linket, megtanultam, és ezt most megpróbáltam kissé vissza adni a posztban is//

Ijin szavaira sokan sugdolódzni kezdtek, de ez a fiút egyáltalán nem zavarta. Hallotta mások miket mondtak, és hallotta, hogy mások mit gondolnak a lehetséges következményekről, de Ijint nem érdekelte. Ő kiállt a becsületéért és az igazáért. Ez lenne minden ember dolga, és nem az, hogy mások hibás döntéseit követjük, hanem a saját döntéseinkre hagyatkozunk. Hisoka most sem vette semmire a szavait. Megint kitért a válasz adás elől. Ijin büntető házi feladatott kapott. ~Kiváló. Az egész estém rá fog menni. ~ Nézet le Rakurai-ra aki rögtön tudta, mire gondol barátja. Nem lesz sok időjük a közös délutáni játékra. Hisoka azt mondta egész héten ő helyettesít, szóval egy hét szenvedés következik Ijin életében, de reméli ez az egy hét hamar el fog telni. Hisoka a chakra elméletről tanított a diákoknak. Ijin figyelmesen jegyzetelt a füzetébe. Felrajzolt egy emberi alakot, és benne szálakat húzogatott, nagyjából hasonlót próbált kihozni, mint az emberi chakra hálózat. Berajzolta, hogy a chakra tesi és lelki erőből egyaránt össze tevődik. Illetve Hisoka pár különlegeségről is beszélt. A charkát lelki állapotunk is meghatározza az érzelmeink is ugyan úgy befolyásolják. Példának a hajdani Uchihákat, illetve a Konohai Hyuuga klánt hozta fel példának. Elmesélte, hogy sokuknak érzelmi veszteség által szabadult fel a chakra. A mély érzelmek felszabadítják az agyban azt a fajta chakrájukat, ami szem idegeihez kapcsolódik. Elmesélte, hogy mindenki chakrája más és más, mint az emberi DNS. A chakrát a test sejtjei termelik, így tartalmazza a tulajdonos minden egyes információját. Mondta, hogy sok ember szándékát a chakrájáról is fel lehet ismerni, mint például azok akik segíteni akarnák másokon. a Chakrájuk melegebb és kellemes, azokkal szemben akik meg rombolni akarnak, az övék rideg és sötét. Ijin mindent jegyzetelt, amit tudott, hisz a legtöbbet úgy jegyez meg az ember ha leírja. Rakurai a pad szélén aludt egyet. Őt kissé untatta az előadás, mivel rájuk ötven százalékban más vonatkozik. A kérdés most az, hogy mi fog történni a nap hátra lévő részében. Reméli mára már haza mehetnek, és neki kezdhet a büntető házi feladatának. Még szeretne Rakuraival is játszani és időt tölteni.

**Kenta Koizumo** Csüt. Okt. 29 2015, 09:26

Hisoka bosszantó hangja az egész órán a chakráról duruzsolt, de Ijin jól bírta. Ügyesen, logikusan, és lényegre törően jegyzetelt, ábrákkal szemléltetve. A sensei úgy látszott, hamar elfeledkezett a korábbi atrocitásról, továbbra is figyelmen kívül hagyva lánya jelenlétét. A sok száz diáklelket megszabadító csengő fülbemászó dallama végre felszólalt a tanórák rablánca ellen, és a gyereksereg elszabadult börtönéből. A sensei egy félmosollyal és intéssel búcsúzott, majd egy füstfelhőbe burkolózva eltűnt, magadra hagyva téged a kérdéssel: válallkozol-e az ellopott tekercsek megkeresésére? Az iskolából kifelé utad pont a tanári mellett vezet el, és csak egy apró mozdulat, tétova kopogás választ el esetleges tervedtől. Azonban ha fel is ajánlanád segítséged, érne valamit? Vajon a megannyi képzett chuuninból álló tanári karnak szüksége van egy első éves jövevény segítségére? Ér annyit Rakurai orra, mint a tanárok nyomkövető képessége? Most tovább is mehetsz, de maradhatsz is. Ha csak egyszerűen hazamész, nem történik semmi. De ha bekopogsz...

Csak rajtad áll.

Amennyiben bekopognál:

Egy középmagas, barna hajú, kerek keretes szemüveget viselő, és fehér felhőrejteki chuunin mellényt hordó tanár nyit ajtót, és várakozóan néz rád. Szinte teljesen kitakarja a tanárit, a válla mögé nézve csak két másik hasonló öltözetű, egymással beszélgető tanárt látsz.

- Mit szeretnél, fiatalember? - kérdezi az ajtót nyitó személy.

// A bővítménybe majd a következő mesélői poszt még legyen benne! Elnézést, hogy lassan végeztem, krumplit pakoltam ^^ //

**Kage Ijin** Csüt. Okt. 29 2015, 12:33

Ijin már unta az órát, de figyelmesen jegyzetelt, Rakurai többszőr is rászólt ,hogy az it tanultak akár az életét is megmentheti. Az óra hátralévő része nagy unalomban telt. Az óra végeztével a diáok, mint a csorda úgy vonultak ki a teremből. Ijin fejére téve a kis Rakurait, men a többiek után. Útja a tanári terem előtt vezetett , és eszébe jutott, amiről a többi diák duruzsolt. Az ellopott tekercsek. -Rakurai emlékszel mit beszéltünk óra előttérdezte Ijin Rakuraitól. A ninjuu csak egy helyeslő bólintással válaszlolt. -Akkor a házi feladat még várhat.- Jegyezte meg Ijin, majd bekopogott az ajtón. Bent egy közözép magas, barna hajú, keretes üveggel rendelkező chunnin tanár áll, mögötte pedig kettő másik tanár beszélget, valószínűleg az eltűnt tekercselről. Az előtte álló megiskerdezi, hog mit szeretne. -Én és a barátom...- Nézz le Rakuraira. -...Szeretnnk segíteni megtalálni az ellopott tekercseket, és persze szeretnénk segíteni rájönni arra is, hogy ki vitte el őket.- Mondja Ijin kedvesen. Reméli nem néznek semmibegy vállalkozó kedvű tanulót és ninjuut.

Ajánlott tartalom