Ninja Akadémia

//Hakkyou Katsumi//

Össze vissza kóvályogsz az akadémián, ráadásul senki sem veszi a fáradtságot, hogy segítsen neked. Csak tanulókkal találkozol, akik önmaguktól nem ajánlják fel a segítséget, de mivel nem is kérsz, ezért nincs mit tenni. Kopogtatsz egyik ajtón, majd a másikon és így tovább, de senkit sem találsz. Néhány gyerek sutyorog mögötted, majd hangosan kacagni kezdenek. Ekkor egy erőteljes férfi orgánum lohasztja le a kedélyeket.
- Itt meg mi folyik, kérem szépen? Már azonnal menjetek a helyetekre és várjátok a kijelölt oktató! - üvölti le a fejüket.
A tanoncok azonnal megszeppennek, majd elhúzzák a csíkot. Nem marad más, csak Te és a másik shinobi a folyosó végén. A fiatal harcos érdeklődve méreget, majd elővesz valamit a ruhája egyik zsebéből. Valamiféle papíros az, ránéz, majd rád és ezt megismételi párszor.
- Yo! Hakkyou Katsumihoz van szerencsém? - kérdezi, majd elindul feléd. - A nevem Omote!

//Kaibutsu Hiroto//

Omote várakozóan néz rád, de amikor válaszolsz neki, úgy tűnik megkönnyebbül kissé. Kérdésedre megcsóválja a fejét, majd legyint egyet hogy kövesd. Így indultok el a folyosón a kijárat felé.
- Nem saját célból... - jegyzi meg. - Van valami szerződés, ami miatt segítenünk kell néhány idegennek, hogy ninjutsu-t tanuljanak. Sajnos én vagyok az egyik kiválasztott, akit kijelöltek két alap technika megtanítására.
Miközben beszél, elhagyjátok az épületet és kimentek mögé, a gyakorlótérre. Hárman vannak kint, ha rájuk nézel, láthatod rajtuk a falu fejpántját, tehát ők már nem tanulók, hanem legalább geninek. Éppen közelharcot gyakorolnak, ugyanis egymás ellen harcolnak. Elég látványos, amit csinálnak, főleg hogy nagyon gyorsak. Omote itt megtorpan, majd feléd fordul.
- Nem tudom mennyire vagy képes a chakrádat használni, de most szükséged lesz a koncentrációra. A technika neve Shunshin no Jutsu. A testedbe kell koncentrálnod a chakrádat, majd amikor elég összesűrűsödött, felgyorsítod vele a mozgásodat. Lényegében robbanásszerűen kell létrehoznod a kívánt gyorsaságot. Egyik pillanatban még itt, a másikban pedig már máshol vagy.
Amint ezt kimondja, jobb keze megformál egy kézjelet, pukkanást hallasz és csak kisebb füst marad a tanítódból. Viszont szinte azonnal egy újabb pukkanást hallasz és meglátod a shinobit egy távolabbi fa ágán.
- Ez lenne az! - kiáltja neked. - Most pedig ülj le és gyakorold a chakrád irányítását!

//A következő reagodban minimum 5 sor a chakra irányításának gyakorlásáról szóljon! //

//Akira JM//

Szép bárányfelhős reggelre ébredtem, ahogyan mindenki a faluban, meg úgy a környéken. Szeretem az ilyen időt. Jó látási viszonyok, amik igazán hasznosak azoknak, akik alapvetően nem rejtőznek. Ez az otthonom, miért is rejtőznék ugye? De aki be akarna lopózni ide, hát sokkal nehezebb dolga van, mint a minden ablakot csukva tartó sötét zivatarok idején.
Most, hogy levizsgáztam és megkaptam a fejpántomat, végre feladatokat is kapok. Eddig csak úgy ímmel-ámmal, kulimunkát, de lassan talán csapatba is osztanak. Rögtön azután, hogy felmérték a képességeimet. Azt remélem, ezek az események a mai napon kezdődnek el. Csak nem megint macskakergetésre hívtak ide...
Nem is kell sokat várnom, megérkezik az a bizonyos felettes shinobi. Az öltözékéről még nem volna egyértelmű, de az alóla ki-kivillanó fegyverek már elárulják. Ezért is várakoztam az udvar olyan részén, ahol többféle szögből is idetükrözik az ablakok a nap fényét. És igen, ezért is szeretem az ilyen szép, bárányfelhős reggeleket.
- Hachiro Kurosetsu, szolgálatára - húzom ki magam, mintha csak a megszólításkor figyeltem volna fel rá.
Egy kicsit azért várom, hogy illemtudó is legyen a nagy barátságossága mellé, és megtudjam a nevét. Ha már én bemutatkoztam neki.

//Én nem tudtam, hogy Setsunak van már meséje. Megbeszéltem vele és a játék fagyasztva van addig, amíg a karakter felszabadul//

Senju Tobirama - Továbbképzés

[10 nappal korábban]
- Nakahara Saki, mivel csak nemrég oldottad fel az elsődleges elemed, illetve szociális képességeidet sem ártana fejleszteni, ezért továbbképzésre küldünk Kumogakurébe!
Hangzott fel a jounin kiképző kissé rekedtes hangja, s kissé olyan volt, mintha valami betanult szöveget próbálna visszamondani. Ám az igazság teljesen távol állt ettől, egyenesen a 14 éves kunoichi szemébe nézett, aki legszívesebben a föld alá süllyedt volna. A genin idegesen gyűrögette felsőjének szélét bal kezével, jobbját pedig teste előtt elvezetve másik karjába kapaszkodott. Az előtte álló férfi nagyot sóhajtva fordította el a fejét és mintha kicsit meg is csóválta volna azt.
- Um... sensei... ez biztos? - kérdezte halkan a lány.
- Igen, biztos. Úgy ítéltük meg, hogy ez lesz számodra a legjobb. Reméljük hasznodra fog válni ez a kis út.
Tehát semmit nem tehetett ellene, a kunoichi kénytelen volt belátni, tényleg ismeretlenekkel fog egy idegen országba utazni, ezúttal csapattársai sem tartanak vele. Igazi próbatétel elébe nézett, főleg hogy néhány dolog hiányzott belőle, ami igazi ninjává tette volna. Szerencsére a könnyeit vissza tudta tartani, de az idegessége kiült az arcára. A kiképző legyintett egyet, majd elmondta, amit tudnia kell erről a kiképzésről. Több országból érkeznek majd shinobik a Villám országába, bár olyan részleteket még a férfi sem tudott, hogy hányan lesznek, milyen rejtett falvakból érkeznek még - bár nyilván főként a Tűz szövetségéből tűnt logikusnak.
Saki miután hazament, nekiállt becsomagolni az útra. Néhány lengébb öltözetet is pakolt be, mert jól tudta, nem mindenhol olyan hideg az időjárás, mint a Hó országában. Szülei ugyan igyekeztek megnyugtatni, de ez csak keveset segített, félelmét alig tudta agya egyik hátsó szegletébe száműzni.

[2 nappal korábban]
Saki csak néhány napja tartózkodott a Villám országának rejtett falujában, Kumogakurében, és nem meglepő módon a legtöbb idejét arra fordította, hogy várost nézzen, illetve a lehető legtöbbet megtudja az itteni kultúráról. Az embereket igyekezte elkerülni, már amennyire egy ilyen nyüzsgő helyen lehetett. Korábban csak kisebb nemzetek falujában járt, ahol nem akkora a népsűrűség, a Rejtett Felhőről pedig ez pont nem mondható el.
A részletesebb program ismertetésére ma hívták össze a Hó országából érkezett látogatókat, köztük a kék szemű lányt is. Annyira mélyen nem mentek bele, mint amennyit a genin várt, ám így is éppen eleget tudott meg. Két nap múlva kellett megjelenjen a ninja akadémián. Addig még bőven volt ideje összeszedni a bátorságát, hiszen más országok képviselőivel együtt kell megmutatnia, hogy mit tud.

[Mai nap]
A kékesfekete hajú kunoichi reggel korán kelt, pedig nem sokat aludt. Tisztában volt vele, hogy ma kezdődik meg a továbbképzése - bármit is jelentsen ez -, tehát természetes, hogy az idegesség jelei látszottak rajta.
*Bárcsak otthon lehetnék!* Futott át agyán a gondolat, miközben azt próbálta eldönteni, milyen ruhában jelenlen meg. Végül egy világoskék, hosszú ujjú felsőt vett magára, sötétszürke vékony nadrágot, ami a térde alá ért, illetve a szokásos ninja szandált. Sosem szeretett kiöltözni, mindig is a praktikusság híve volt. Szerencsére az időjárás miatt elég volt ez a néhány ruhadarab, mert bár hegyek között tartózkodtak, koránt sem hűlt le annyira a levegő, mint szülőhazájában.
*Vajon mit fogok tanulni? Azt tudom, hogy a Suiton elemet szeretnék fejleszteni. De... még csak az alapokat tudom... a Kirigakure no Jutsu elég egyszerű, azt hamar megtanultam. Remélem nem fogok felsülni.*
Mély levegőt vett, majd felcsatolta a nagyobb övtáskáját, amiben az elsősegély készletét tartotta, illetve mindkét lábára a szokásos egy-egy kunai tartót rakta fel. Ezzel végre tényleg készen állt az újabb kihívásra, amit legszívesebben inkább elkerült volna, ám most már nem táncolhatott vissza.
Kilépett a szálláshely ajtaján és elindult a ninja akadémia felé. Könnyű volt megtalálni, még ebben a nagy rejtett faluban is, viszont nem siette el az odajutást. Aprókat lépkedett, csakhogy így is megérkezett a céljához. Szíve egyre hevesebben kezdett verni, a torkában keletkezett gombócot pedig nagyjából negyedszeri próbálkozásra sikerült eltüntetnie onnan. Azzal sikerült némileg megnyugtatni magát, hogy az első elem feloldása és a Kirigakure no Jutsu megtanulása két olyan lépés volt, amire nem számított, hogy valaha meg fogja tudni tenni. Többször gyakorolta a Kaitou technikát, ami már egészen jól ment neki, vagyis a chakrája segítségével nem csak ködöt, hanem egy kis vizet is tudott teremteni.
*Menni fog... menni fog... menni fog!* Győzködte magát, miközben a találkozó pontos helyét kereste az akadémián belül.

// Tobirama - Továbbképzés //
 
Hazafelé mentem a feleségemmel a reggeli bevásárlásból, mikor kifordult a postás az utcánkból. Így ahogy hazaértünk, Asami bele is nézett a postaládába. Egy újságot és néhány levelet vett elő belőle. A házba érve letette a konyhapultra, és elpakoltuk a vett holmikat. Majd amíg ő főzött én átnéztem a postát. Nem meglepő módon egy újabb hivatalos levél érkezett a nevemre. A levélben egy továbbképzésről van szó amit Kumogakuréban tartanak az ottani akadémián, a jövőhéten. Illetve, hogy az utazási engedélyt a holnapi nap folyamán kérjem el a hokagétól.
- Na, jó hírek?
- Nem éppen, ismét el kell mennem pár napra.
- Máris, hova és miért?
- Úgy tűnik Kumogakuréban lesz egy továbbképzés és részt kell vennem rajta. Holnap kell indulnom.
- Akkor a mai nap minden percét ki kell élveznünk!
- Hát igen úgy tűnik.
Válaszolok miközben lassan mögé lépek és átölelem, majd nyakon csókolom, amit egy rendes csók követ. Utána pedig beálltam konyhai kuktának. Mert Asami mégiscsak jobban ért a főzéshez. A közös főzőcskézés után, jött a közös ebéd és persze minden más, ami még hátra volt a napból.
 
Másnap reggel összepakoltam a felszerelésem, majd elköszöntem szeretett feleségemtől és elindultam a hokagéhoz a papírokért. Ott egy újabb meglepetésben részesültem. Az irodában velem és a falu vezetőjével volt még egy maréknyi genin is. Előbbi engem tett meg a képzésre utazók vezetőjének, minthogy én már chunin vagyok. Ezt követően átadta nekem az engedélyeket, amikkel átléphetjük az országok határait. Az eligazítás után már útnak is indultunk.
 
Négynapi utazás után, végre megérkeztünk Kumogakuréba.  A falu teljesen más volt, mint Konoha, és mivel még nem volt itt egyikünk sem így miközben próbáltunk eljutni a helyi Ninja Akadémiára egy kicsit játszottuk a turistát is és megcsodáltuk az épületeket. Párszor kénytelenek voltunk útbaigazítást is kérni, mert könnyen el lehetett tévedni egy olyannak, aki nem idevalósi. De ez persze minden nagyobb településre látogatóval elő szokott fordulni. Végül aztán sikerült valahogy eljutnunk az igazi célunkhoz a képzés helyére. Az akadémiába lépve láthattuk, hogy még ez sem közös a falukban. De ez sem furcsa hisz minden falunak megvan a maga tanterve. Végül aztán kerestünk egy kiírást, ami pontosít azon, hogy hova is kell mennünk az épületen belül. Így végül szétváltunk és ki-ki ment a maga útján.

Mivel senki sem töri nagyon magát, ami persze nem baj, ezért egy mindenkinek még kedvező határidőt írok ki. A mai naptól számítva másfél hetetek lesz durván, azaz Augusztus 23.-áig kérem a postokat. Aki nem írja meg addig a postját, az kiesik. FONTOS, hogy a hosszúságra vonatkozó követelmény változott. Többek kérésére lejjebb vittem az alsó határt.

// Tobirama - Továbbképzés //

Végre megérkeztünk, a Felhő országának, rejtett falujának ninja képzőjébe. Így egyenlőre nem volt más dolgunk, mint megtalálni az épületen belüli gyülekezőhelyet.  Aminek a helyét ki is írták, a bejárat melletti üzenő falra egy alaprajzzal együtt. Így nem volt nehéz eljutni a kérdéses pontra. A képzésre hivatalos ninják gyűjtőhelyét az akadémia egyik edzőterme alkotta. A terem bejáratával szemben egy üresen hagyott pódium volt. Ahová a vendég ninják, ha fel tehették volna a lábukat, de nem tették. Én az éppen nyitott nyílászáróknál kerestem helyet, ahol várhattam a kezdést. Nem sokkal azután, hogy mindenki bent volt, aki meg volt hívva, vagy épp ki volt rendelve a falujából beindultak az események. Három mellényes fickó állt ki a pódiumra, kezükben egy-egy mappával, ami egy névsor és egy terembeosztást biztos tartalmazott. Más adatokról nem tudok, mert csak ezt a két dolgot, mondták és látni nem láttam a papírt. A névsorolvasás közben, mikor hozzám jutottak válaszul csak egy hangos - Jelen! - hagyta el a számat. Majd vártam a választ, hogy melyik terembe kell majd mennem. Miután véget ért a névsorolvasás, a teremben lévő shinobik birka módra kezdtek kiözönleni a teremből. Ezt az elvet és persze a tömegnyomort én inkább passzoltam, így a falak dőlve megvártam, amíg az emberek jó része elhagyja a tornatermet és valamennyire megtisztul az út. Rövid várakozást követően én is kiindultam a Kumogakurei shinobiképző létesítmény edzőterméből. Nem tudtam hol is van pontosan az a terem a hová mennem kell, de gondolom nem csak én voltam vele így. Szerencsére a helyiek erre is gondoltak ezért ragasztgattak ki cetliket, amik segítettek a tájékozódásban. Végül megérkezek a terembe, ahol már a csoportom többi tagja szinte tűkön ülve vártak, az oktatóval együtt. Bár az utóbbi sokkal kevésbé izgatott, mint a vele szemben lévők. Elvégre ő a képzés minden paraméterét tudja, hiszen ő a felügyelők közé tartozik. Miután belépek a terembe, behúzom a tolóajtót.
- Bocsánat a késésért általában nem szokott ilyesmi történni!
A gyors sajnálat nyilvánítás után szemügyre veszem a kirendelt oktatót. Az arcát tarkító sebekből látszik, hogy egy veterán sok véres harcot megjárt ninjával állok most szemben. Még szerencse, hogy nem ellenfélként. Miután a férfi is végigmért mindenkit, intett egyet és kisétált a teremből, mi pedig utána. Csöndesen végigmentünk az iskola folyosóján, hogy ne zavarjuk meg az esetleges elméleti oktatást a termekben. Végállomásunk egy hatalmas, kopár szabadtéri síkság lett, amit a helyiek gyakorlótérnek használnak.  Mivel még semmit sem mondtak, vagyis inkább mondott az oktatónk arról mit is fogunk megtanulni, így a terep láttán egyből zakatolni kezdett az agyam.
* Ugye nem lettek félreinformálva rólam és nem egy Doton képzésre írtak fel?! Bár még valami taijutsu oktatás is elmenne. A Katon is beleférne a helyszínbe, de nem látok céltáblát, és mivel a legtöbb tűz elemű jutsu szájon át hozzuk létre így kéne valami, amire célozni is lehet. De egy valamiben biztos vagyok, bármit is tanítsanak nekünk, az nem lesz hangtalan gyakorlás. És ez a hely nem lesz olyan csöndes, mint most, amikor egy kisebb sereg egyszerre kezd majd elgyakorolni.
Végül, ahogy közeledünk a fennsík közepe felé megpillantok a talajon minimális nedvességű 1,5-2 méteres köröket egymástól hasonló távolságokra. Amik már kezdtek felszáradni a napon. Majd mielőtt még időnk lett volna elmélkedni kezdeni azon, hogy mire is kellenek a kijelölt részek, oktatónk magához vette a szót, végre. Bemutatkozással kezdett, majd a tanulandó jutsuról árult el egy keveset. Ezt követte egy gyors, de annál szemléletesebb bemutató. Majd újra a ninjutsuról kezdett beszélni, de már nem olyan szűkszavúan, mint egy perccel ezelőtt. Az elméleti oktatás végén már minden tudásunk megvolt, ami a technika elsajátításához kellett és csak rajtunk állt a siker.
* Milyen kár, hogy nem olyan egyszerű a kivitelezés, mint amilyennek látszik! Tuti megfog, még gyűlni vele a bajunk. Pedig lényegében csak olyan mintha fát raknánk a tűzre.

Mielőtt még belekezdtem volna, a jutsuba vagy bármiféle elmélkedésbe, előkészítettem az olaj begyújtásához szükséges kunaiikat. Elővettem belőlük ötöt és ugyan ennyi robbanójegyzetet, majd feltekertem őket a markolatokra. Miután az olajat begyújtó szerkezete készen állt jöhetett a gyakorlati rész, hogy én magam is megtapasztaljam a jutsu létrehozását. És, hogy utána könnyebben foglaljam össze a tanulságot. Nem is várok tovább, de mielőtt még a kézjelek formálásába kezdenék, jobb kezemmel előveszek a combtokomból az imént előkészített kunaikból egyet, amit a talajra rajzolt kör közepébe hajítok. Csak utána kezdtem el megformálni a kézjeleket. Majd ahogy az oktató is mondta, az utolsó előttinél aktiváltam a robbanójegyzetet. A nem túl nagyméretű detonáció, reakcióba lépett az olajjal, ami egy fél méter magas lánggyűrűt hozott létre végeredményként. Ahogy az olaj lángra lobbant az utolsó kézpecsétet is megformáltam, és ezzel egy időben a chakrámat a lángokba irányítottam. Félpercnyi koncentráció után, nem történt semmi. Így inkább megszakítottam a chakra kontrolt. De mivel az olaj még égett, így megpróbáltam még egyszer. Csak, hogy ne pocsékoljunk. Újra elkezdtem elmutogatni a kézpecséteket. De most nem tartottam egy pillanatnyi szünetet sem az utolsó kettő között. Hiszen nem kellett újra begyújtanom az olajat. Ezért a Kos után egyből megformáltam a Tigris pecsétjét is. És ezzel egyszerre elkezdtem, kiterjeszteni az elemi chakrámat a természetbe. Pontosabban a lángok felé. Sajnálatos módon most sem lépett reakcióba a chakrám a tűzzel. Így egyenlőre, felhagytam a felesleges, chakra pazarlással és inkább az elméletbe vetettem magam. Most, hogy megvolt a gyakorlati tapasztalatszerzés is.
* Éppen ahogy gondoltam! Nem olyan könnyű kivitelezni, mint amilyennek látszik. A technika maga talán könnyű, de éppen ezért téveszteni is könnyebb! A létrehozási folyamat is kevesebb lépést tartalmaz, már ami a chakra irányítási részt illeti. Mindössze három dologra kell figyelni: Elemi chakra felhalmozása, a tenketsu pontokon való kiáramoltatás és egyenlő részben szétosztani, táplálni a tüzet. Azért hogy elsajátítsam a jutsut ezt a három részt kell jól megcsinálni. A chakra halmozás és a tenketsu pontokon keresztüli kiáramoltatása az már megy. De azt még nem tudom, hogy nagyjából mennyi chakrát is kell használnom hozzá. De mielőtt ennek a mennyiségnek belövésével foglalkoznék, azt kell elérnem, hogy a kör minden pontját egyszerre érje el a chakrám.
Gondolataimat nem volt olyan egyszerű összeszedni. Bár ennek az oka inkább az volt, hogy körülöttem mindenki a robbanójegyzetes taktikát használta, a lángok begyújtására, akárcsak én. De így legalább kvittek vagyunk. Mert valószínűleg én is ugyanúgy zavarom majd őket a koncentrálásban, mint ők engem. Végül azért a zavaró külső hatások ellenére is sikeres volt a gyors eszmefuttatásom. Legalábbis fogjuk rá! Ami után, még egyszer megpróbálkozok a jutsuval, mielőtt még az olaj táplálta utolsó elkanászodó lángocskák eltűnnének. Elkezdem megformálni a technikához szükséges kézjeleket, közben pedig elkezdem felhalmozni magamban az elemi chakrát. Majd amint, megformálom az utolsó kézpecsétet is, a testem tenketsu pontjaiból elkezdem kivezetni a chakrát és a tűz felé irányítani. Körülbelül húsz másodperccel később a már végét járó lángok fellobbantak, a tűzgyűrűnek hozzám közelebb eső részénél. Örülni még nem nagyon volt okom hisz, ez csak azt jelentette, hogy végre elértem arra a pontra, amire már lehet építeni valamit. Viszont most már kialudt a tűz. Így mielőtt folytatnám a gyakorlást el kellett battyognom a kiképzőnkhöz az olajért. Miközben a férfi felé megyek, körbepillantok, hogy megtudjam, hol tartanak a többiek. Megkönnyebbülve látom, hogy még ők sem jutottak messzebb. Végül, ahogy odaérek csak fölveszem mellőle a kannát, majd visszafordulok. A helyemre érve gyorsan fölrajzolom, vagy jelen esetben lelocsolok egy körülbelül akkora kört, mint amilyen az előbb is itt volt. A művészkedés után visszavittem a helyére az olajoskannát. Ezután pedig, ismét elsétálhattam a helyemre, hogy folytassam a gyakorlást. Kezdésnek egy újabb robbanójegyzettel ellátott kunait dobtam a kör közepébe. Majd elkezdtem halmozni magamban a chakrát. Miközben a kézpecsétek elmutogatásába is belekezdek. A folyamat közben, a Kos és Tigris közt pedig ismét hagytam egy kis szünetet, ami alatt a robbanó cetlit aktiváltam. A láng fellobbanása után, az elemi chakrámat a tenketsu pontjaimon keresztül kiengedtem, és a tűz felé irányítottam, hogy tápláljam.  Néhány másodperc múlva, a tűzgyűrű egy kis részén ismét magasabbra törtek a lángok, de a többi részénél, alap magasságukban lobogott tovább és csak nagyon nehezen kezdett el nőni. Megpróbáltam még kétszer létrehozni a jutsut, amíg égett a tűz. Sajnos nem jártam sikerrel.  És ha nem lenne így is elég bajom azzal, hogy alig bírom elérni a chakrámmal a lángokat. Még itt van a nagy hőség is, ami tovább nehezíti a gyakorlást. Ami a helyieknek és a Sunagakureieknek talán nem akkora gond, mert hozzászoktak, az efféle külső hatásokhoz. De én viszont nem. És gyanítom, hogy más faluk shinobiai is hasonlóképp vannak vele, mint jómagam.
De mivel nem vagyok egy önsajnálkozó típus, ezért inkább elkezdek agyalni azon, mi lehet a gond és annak a megoldásán.
* Mi lehet a gond, amiért nem akar sikerülni? Nem elég a technikába vitt chakra? Nem, nem azzal van itt a gond! Vagyis igen, az is gond. De most még nem is akarom, hogy akkora legyen, mint amekkorát a kiképzőnk mutatott. Akkor pedig azzal van a gond, hogy nem oszlik el rendesen a chakra, hanem inkább egy pontba sűrűsödik, mint mondjuk egy Endannál. Igen az lehet a gond. Remélem egy kis vizualizáció segíteni fog a chakra, könnyedebb szétosztásában. Talán ez még működhet is. De előtte még irány újra egy kis olajért.
Amint lett egy új ötletem a tanulás továbbhaladásában újra elindulok olajért. Mint az előbb, most sem szólok az oktatóhoz, hisz segítségre egyenlőre nincs szükségem. És azt pedig tudja, hogy miért is megyek. Miután ismét fellocsoltam egy majdnem tökéletes karikát, indulnák vissza az olajjal. De egy másik srác már, ott várt, hogy elvihesse magával. Természetesen átadtam neki a kannát így legalább nem kellett fölösleges köröket tennem. Viszont mielőtt újra elkezdenék, kézjeleket formálni hátizsákomból előveszem a kulacsomat és iszok pár kortyot, ami igen jól jön ebben a nagy hőségben. A frissítő után, egy határozott mozdulattal letörlöm számról az ott maradt vízcseppeket. Amint visszahelyeztem a kulacsot a táskába, ismét előhúztam egy kunait a combtokomból. Amit ez előző kettővel megegyezően a kör közepére hajítottam. Mivel minden előkészületet elvégeztem a jutsuhoz, újra belevághattam a gyakorlásba. Elkezdtem megformálni a kézjeleket, közben pedig halmoztam magamban az elemi chakrát. A végén a tigris kézpecsét előtt jött egy rövid szünet, ami alatt aktiváltam a robbanójegyzetet, hogy lángra lobbantsa az olajat. Majd becsuktam a szemem miközben megformáltam az utolsó kézpecsétet, hogy könnyebben elképzeljem a chakrám haladását. Az elemi chakrát elkezdtem kiterjeszteni, a tenketsu pontjaimon keresztül, a tűz felé. Fejemben pedig végig követtem az útját, ahogy halad egyenesen, miközben szépen lassan elkezd két irányba szétválni és félkörívben haladni tovább. Majd ahogy bezáródott a kör egyszerre összeszűkítettem a kört, hogy a chakra a tűzbe áramoljon. Hirtelen felmelegedett előttem a levegő, mire kinyitottam a szememet. A szokásos félméteres lángok, helyenkénti kisebb kitüremkedései helyett. Majdhogynem egységes, méteres lángok táncoltak körbe előttem. Amik hamar összementek miután abbahagytam a koncentrálást.
* Na, úgy tűnik végre, sikerült elérnem azt, hogy a kör minden hajlatánál egyformán növeljem a lángokat!
A siker örömmel töltött el. De tudtam jól, hogy még mindig nem teljes a jutsu addig, amíg nem lesznek legalább kétméteresek a lángok. Így újból bele is vágtam a dologba, de most több chakrát használva, mint az előbb. Elkezdem megformálni a technikához szükséges kézjeleket, közben pedig elkezdem felhalmozni magamban az elemi chakrát. Majd amint, megformálom az utolsó kézpecsétet is, a testem tenketsu pontjaiból elkezdem kivezetni a chakrát és a tűz felé irányítom. Nem is kétséges, hogy most is sikerrel jártam, már ami az egységes méretet illeti. De sajnos a magassága az még a másfél métert is alig érte el. Viszont az előzőnél már, így is magasabb volt. Amikor pedig újra belekezdenék a jutsuhoz szükséges kézpecsétek megformálásába, hasam korgással jelezte itt az ideje enni végre. Ami nem is csoda hisz, az ebédidő már órákkal ezelőtt elmúlt. Testünk egyes jeleit olykor nehéz megérteni. De ezt viszont még a hülye is tudja, mit jelent. Így megfogadom a tanácsát. Felveszem a földről a hátizsákomat, majd a kiképzőnk felé veszem az irányt.
- Elmegyek ebédelni! Remélem nem baj?
A férfi nem válaszolt csak, biccentett egyet a fejével. Én pedig tovább haladtam mellette a falu központja felé.

Mivel, nem ismerem Kumogakure felépítését ezért, párszor útbaigazítást kellett kérnem, de végül sikerült eljutnom egy kifőzdéhez. Hamar rendeltem is egy miso rament, hogy megtudjam a helyiek felveszik-e a versenyt Ichiraku főztjével. Az étel nem volt rossz, de azért nekem a hazai ízek jobban tetszenek. Az étkezés közben végre tudtam pihenni és a chakrám is visszatöltődött valamennyire. A leves elfogyasztása után, fizettem majd visszaindultam, a fennsíkra. Negyedórányi séta után vissza is indultam, a fekete karikákkal díszített edzőtérre. A gyakorlók száma viszont megcsappant.
* Mi van, talán őket is meggyőzte a gyomruk, hogy tartsanak szünetet? Vagy máris végeztek volna a jutsu elsajátításával? De bárhogy is legyen, az ő esetleges sikerük nekem nem hoz hasznot! Jobb lesz, ha folytatom a gyakorlást.
Elvettem az olajoskannát, majd visszamentem, oda ahol én gyakoroltam. Vagy legalábbis a közelébe. Levettem a hátizsákomat, ezt követően felrajzoltam újra a négyméteres átmérőjű kört. Végül pedig visszaszolgáltattam az olajat. Visszaérve elővettem az utolsó előtti robbanó jegyzetes kunaimat és behajítottam, a kör közepére.
* Azt hiszem itt az ideje belevinni az érzelmeket is a dologba!
Lehunytam szemeimet, majd magam elé képzeltem feleségem. Ahogy láttam lelki szemeim előtt törékeny testét, hamvas bőrét. A hosszú szőke haját, ami a napfényben úgy ragyog, akár az arany. És az alatta ragyogó kék szemei melyekkel, ha rám néz, a lelkemig hatol. És a csodálatos ajkát amivel, ha rám mosolyog a legnagyobb bajban is képes reménnyel megtölteni. Olyan colt minthogyha mellettem lett volna és ez melegséggel töltötte el. És köztudott hogy az érzelmek is hatással vannak az elemi ninjutsukra. Így ez egy újabb pozitívum, ami segít a jutsu elsajátításában. Elkezdtem megformálni a kézjeleket, közben pedig halmoztam magamban az elemi chakrát. A végén az utolsó kézjel megformálása előtt aktiváltam a robbanójegyzetet. És csak ez után ál rá a kezem a Tigris kézjelére, aminek mutatása közben az elemi chakrát elkezdtem kiterjeszteni, a testem tenketsu pontjain keresztül, a tűz felé. Fejemben pedig végig követtem az útját. Azt, ahogy halad és ahogy szépen lassan körbezárja a tüzet. Majd amint ez megvan hirtelen, összébb megy és reakcióba lép a Katon chakra a lángokkal, amik fölcsapnak a magasba. És megvilágítja fényével a környéket a lemenő nap fényei helyett.

Üdv!
Először is szeretnék elnézést kérni az elnyúlt reagálási idő miatt. Csupán volt aki még nem adta le és nem szerettem volna azt tenni, amit most megkell... A tanulások szépek voltak, mindenki felírhatja a technikát, aki beadta a posztját, -Értelem szerűen így az az egy illető nem.- továbbá 15 chakrát írok fel a szép munkákért!
Csak így tovább emberek, jók voltatok!

//Asuko - Vadászatra fel! //

Ahogy betoppansz a terembe és nagy hangon bemutatkozol, minden szem rád szegeződik. Négyen bámulnak rád: három meglehetősen fiatal fiú és egy nálad is idősebb férfi. Úgy tűnik, ez egy genin csapat lehet a vezetőjükkel együtt. Ha jobban megnézed, akkor láthatod, hogy a férfi lába be van gipszelve.
- Áh Asuko, üdvözöllek! - szólal meg a shinobi. - Örülök, hogy ide értél. A nevem Takezo, ők pedig a kis geninjeim: Tenzen, Ryujin és Shougen.
A fiatal geninek ekkor biccentenek feléd, de nem szólalnak meg. Látszik rajtuk, hogy nem igazán örülnek neked, de azon kívül, hogy rossz szemmel néznek rád, nem adják jelét.
- Azért kellett ide jönnöd, hogy átvedd a csapatom irányítását. Jelenleg úgy néz ki, hogy egyetlen küldetésben kell besegítened, utána lesz más, aki vezesse őket. Ha sikerül hamar felépülnöm, akkor pedig újra kezelésbe veszem őket. Ebben az aktában megtalálod a küldetést, amit le kell vezényelned - mondja, majd a fiúk felé fordul. - Ti pedig fogadjatok neki szót, mert ha megtudom, hogy baj volt veletek, akkor nagyon komoly büntetésre számíthattok!
A geninek hebegnek valamit, de nem igazán érted, hogy mit. Ezt követően Takezo feláll és egy mankó segítségével megindul kifelé.
- Akkor most átadom őket. Ha nem engedelmeskednek, akkor nyugodtan püföld meg őket, attól majd észhez térnek. Jó szórakozást!
Ezután a férfi elbiceg, te pedig egyedül maradsz a geninekkel. Mindhárman kíváncsian néznek, de nem szólnak semmit. Úgy néz ki, itt az idő, hogy elvállald egy csapat irányítását.

//A csapat:
Tenzen: kép
Ryujin: kép
Shougen: kép

A geninek nem adják semmi jelét, hogy rosszat gondolnának rólad. Eddig még csendben figyelnek, nem mondanak semmit. Az arcukról különösebb érzelmet nem lehet leolvasni, fapofát vágnak. Amikor újra köszönsz nekik, motyognak valamit az orruk alatt, de nem tudod kivenni a szavaikat.
- Nagyon remélem, hogy ezúttal valami értelmes feladatot fogunk kapni, nem úgy, mint legutóbb! - mérgelődik Tenzen, míg a többiek nem mernek szólni.
Ezt követően, ha kinyitod a dossziét, akkor megpillanthatod a csapat küldetését: Egy közeli városkába kell mennetek, ami körül nagyon elszaporodtak a vaddisznók. A ti dolgotok lesz a populáció megkurtítása, illetve a leölt állatokat el kell vinnetek a helyi henteshez.
- Nah, mi lesz a dolgunk? - kérdezi Shougen, a kissé pufók genin.