Raion Tensei

Első bővítményem.



a bűntudat....

Amikor az ember, elveszti a családját és magára marad, a bosszú az ami egyedül csillapítja. 


Ryukai...hogy tudnám jellemezni egyszóval...a korszak amit itt töltöttem, felvilágosított. Kicsit bután érzem magam, végülis mind nagyszerű emberek, akik sajátos céllal veszik fel a harcot a világgal. De legbelül egymásért élnek, ezért lehetett hogy elfelejtettem, igazi célom.
ELPUSZTÍTANI MINDENKIT, AKI A KLÁNOM ELLEN JÁTSZOTT.
3 személy lekerült a listáról...hááárom, abból a magasan képzett, elit csapatból akik jelen voltak a mészárláskor, és akik miatt a klánom elvesztette méltóságát. Hmm....ezért éltem mindig, ez volt a mindenem! A vérszomjam nem olthatom ha leragadok az elején. Itt az ideje hogy megmutassam végre, mért én vagyok az aki képes volt és örökölte Juurin hatalmát. Viszont nem osztozok azon hogy a klán ellen fordult. Hibát követett el. Ezért van hogy Nagato és én szenvedünk, mert mi tudjuk a sötét igazságot. Csak akkor tudom hogy élek, ha leszámoltam azoknak a hozzátartozojukkal, akik régen ott voltak. 
Hmm...milyen szép is volt akkor aznap a táj. A természet, ami megérdemli a dícséretet. Hisz bármilyen véres egy háború, a virágok tavasszal virágzanak. Hiányozni fognak a srácok, főleg a Kannibál. Kit éjjelente figyeltem, ne hogy felzabáljon. Kin, akit tiszteltem. Bár nem ismertem az összeset, sőt egyszer meglepve néztem egy kölyköt aki elsétált mellettem, manapság minden kis hobbit elveszettesdit játszik...micsoda élet is! Kiváncsi vagyok mit szólnak hozzá ha észre veszik hogy eltűntem! Főleg a kassza felével lógtam meg. Végülis járt nekem. 
Nosztalgia, milyen jó érzés is. Gondolni hogy én is voltam fiatal. Bár ebben az időszakban mutatkoztam meg igazán a világnak, nem volt ember aki ne hallott volna a Vérszomj Mániásról.  Az unokáimat hétvégente vizsgáztatom.....Doruy a k[....]


Minden ott kezdődött, hogy találkoztam, Gonzával, a szamurájjal. Csípős reggel volt, a Naruto híd pedig szokásához híven hozta ködjének tökéletességét. Tipegett topogott felém, mint egy női szandál, és leült piknikezni a híd közepére. Tipikus bolondnak tartottam, nem ismert engem. Nem szoktam meg az ismeretlenséget, de kiváncsi voltam mi jár fejében. Bemutatkozott, aranyosan megkínált, én meg cserébe hipnózisba ejtettem, és megmutattam hova tart a világ, és mivolt 100 évvel ezelőtt. Ismerkedésünk elején kiütöttem, teljesen megérte, hiszen a kórházban látogattam napokig, majd mikor felébredt szövetségesnek fogadtam, de ő nem tudta hogy elmentem egy szamuráj mesterhez, hogy megkérjem tanítsa ezt a gyermekded embert. Ó Gonza barátom, bár megvédhettelek volna magamtól....tapasztalatlan szamuráj révén, alap shinobi fogásokat tanítottam neki, megmutattam hogy használja ki chakráját, elindítottam rögös útján. De vétettem egy hibát, hiszen elmondta igazi bushidoját. A szemem kiválasztotta, ő volt az egyik örökösöm. Mindig beugrott egy-egy kép amit ő lát, ettől is volt olyan nagyszerű ez a barátság. Ying és Yang. Akár csak Nagatoval....megpróbáltam emlékeit kitörölni, és újakat beültetni, de nem sikerült teljesen tökéletesíteni. Elhagytam inkább, hogy nekelljen többet bántanom, de utoljára kapott egy kis erőt tőlem, jobban mondva többet, csak elrejtettem benne magam, amit bármikor kihozhatok majd onnan.  Innentől csak szemével láttam, de többet nem hallottam. Bízok benne hogy jól használja az erőt amit kapott, viszont itt nem egy fejezet vége volt, hanem a világ megváltásának eleje. Találkoztam Mirubival, kinek első találkozásra sok mindent elmondtam. Ő lett a vezérem, illetve a társam a pusztításban legalább is azt hittem....3 otogakurei ninjától védtem meg, illetve nem volt védelem, hiszen nagy részével ő végzett. Elindultunk a fű országába, ahol megkezdjük terveink tökéletesítését, de útban oda, a gőz országában megálltunk kicsit, ahol ismét találkoztam egy jelentéktelen shinobival, ereje nem volt nagy, ezért falnak beszerveztük, és együtt indultunk vissza fű országába, de utunk sok helyre vitt, és sok ismeretlenből lett barát - és egyszerre ellenség.  Így volt ez a mitugrász lánnyal is, kinek elméjét szó szerint megfejtük, most is emlékszek arra a napra mikor eltiportam, de nem ugrok ennyire előre. Ekkor táj volt a háború első szakasza, illetve második foggalmam sincs, de kiküldtek harcolni, Itanashi, Karu, és sok más fű ország beli mellé, Mirubi nem hiába küldött oda, az erőm megmutattam a világnak.....


/Tudom kevés a hossz, meg talán minőségileg is elapadt, viszont a baljós jeleket nem szerettem volna már bele írni, és utána se akartam megemlíteni, max külön egyszer, de a kettő már kitett volna (szerintem két oldalt ) Üdv aki ellenőrzi/