Hejvanasi Zej

**Hejvanasi Zej** Hétf. Nov. 25 2013, 22:54

A baj sosem jár egyedül

-A roha... bhlöö.- Hősünk épp egy kuka fölé görnyedve szabadult meg a tegnapi vacsorájától és a hozzá tartózó szép számban érkező kísérő italoktól. -Te úr isten mi a csudát csinálhattam tegnap?- Tette fel a költői kérdést, majd letörölte a szája sarkáról a maradék... nos hát mindenki tudja mit. Úgy döntött nem távozik túl messze a kukától egy darabig hátha lesz vissza vágó ezért inkább, a szemetes melletti padon pihent le és próbálta felidézni magában a tegnap estét. ~Nos lássuk csak, bementem egy kis étterembe enni. Volt ott egy társaság... adtam nekik a jointomból, cserébe ők meghívtak pár körre eddig okés. Volt ott egy dögös vörös. Igen... ittam és... és... semmi.~ Adta fel a reményt, hogy többre is emlékezzen. Bár megfordult a fejében, hogy rágyújt egy cigire, de a folytonos ingerek meggyőzték, hogy ez most nem a legbölcsebb ötlet volna.
Fél óra pihenés, és nagy erőfeszítés után jobbnak látta elindulni. Valami diétás kaját igyekezett keresni magának. ~Mennyi pénzem maradt? A francba.~ Szitkozódott mikor belepillantott a tárcájába. Úgy néz ki tegnap megadta a módját a szórakozásnak, és nem igazán sajnálta semmire a pénzt. Ugyan egy kevés maradt, ám épp csak annyi, hogy egy fürt banánt tudjon venni. A laktató reggeli után úgy döntött, kénytelen lesz valamit dolgozni, hogy egy kis pénzt szerezhessen. Nagy szerencséjére Konoha híres volt arról, hogy mindig tele vannak küldetésekkel. ~Valami olyasmit kéne választanom ami illik. Nem akarok kifejezetten harcolni, inkább elkísérni egy befolyásos embert, vagy eljuttatni valami fontos dokumentumot a-ból b-be. Esetleg megmenteni pár hölgyet. Igen az jó lenne.~ Gondolta míg megérkezett a Hokage szobája elé. Ám a falú vezetője épp elfoglalt volt ezért fél órát várhatott kint az ajtó előtt mire bebocsátást nyert.
-Jó napot! Köszönöm, hogy szánt rám időt. A nevem Hejvanasi Zej. Jó pár éve vándor ninja vagyok, s egy ideje az önök falujában húztam meg magam. Szeretném ha kaphatnék egy küldetést, hogy hasznosabb tagja legyek közösségüknek.- Mondta magabiztosan mondandóját.
-Sok a beszéd. Most csak ezt tudom adni, ha akarod csináld meg, és most kérlek távozz.- Zárta rövidre a hokage. ~Ahhoz képest, hogy milyen csinos hölgy, mennyire nincs modora.~ Gondolta míg átvette a tekercset ami a feladatát tartalmazta. Majd meghajolt és távozott. Az utcán egy fal árnyékában olvasta el a tekercs tartalmát.

„Megbízó: Kismure Untaki (Tűz béli nemes úr)
Megbízás: Untaki úr édesanyja megbetegedett. A testét lila pöttyök fedik el és a láz is kezd felszökni. Alapvetően nem vészes betegség, de a hölgy már benne van a korban, ezért kezelésre van szüksége. A gyógyszer egy rózsaszín virágú növény, mely a falú közelében nő. A növény megközelítése okozhat némi problémát, mert az északi hegyoldal egy kopárabb, sziklásabb részén nő csak. A feladat mihamarabb megszerezni a növény és elvinni az Untaki birtokra, hogy az ott lévő orvos hamar gyógyszert tudjon belőle csinálni.
Besorolás: D”

Ismerte meg a feladatott. ~Remek, már majdnem egy bombázó megmentése.~ Ám nem csüggedett sokáig hisz a munka, az munka. Szerencsére a tekercs tartalmazott egy térképet is ami megmutatta hol fogja megtalálni a fent említett növényt. Hát nem is vesztegette az idejét rögtön elindult, szerette volna mihamarabb letudni a feladatott. A hegyoldal nagyjából egy óra járásra volt a falutól, kényelmes tempóban közelítette meg. Egyrészt nem látta értelmét, hogy rohangásszon, másfelől a gyomra se volt még a legstabilabb. Az idő is kezdett kicsit szelesebbe átcsapni, és a távolban szürke felhők jelezték a vihar közeledtét. ~ Jó lenne még mielőtt eláznék végezni.~ Morfondírozott, majd inge zsebéből elővett egy jointott, meggyújtotta és nagyot szívott belőle. Lassan a hegy lábához ért, és jó negyedóra járás után az emelkedő is kezdett meredekebbre váltani. Nem haladt többet mint háromszáz méter és már a látta is a sziklás hegyoldalt ahova fel kellett jutnia. ~Hát ez tényleg nem lesz egy leány álom.~ Gondolta, majd oda sétált a szírt elejéhez. Tenyereibe és lábaiba chakrát irányított mintha csak a fára mászós trükköt csinálná, csak hogy stabilabban tudjon felmászni. Minden olajazottan működött, hisz a chakra kontrollálásban már nagy rutinja volt. Szikláról sziklára mászott, és érezte testén, hogy az izmai még csak most kezdenek bejáratódni. Közel fél óra keresgélés után talált is egy a leírással egyező növényt.
-Na végre!- Kiáltott fel.
–Ugyan minek örülsz annyira az én virágomnak?- Jött a kérdés nagyjából egy méterrel a feje fölött. Mikor felnézett egy közel tízen négy éves kis srácot látót fején, Konohai fejpánt volt.
-Bocsáss meg de miért is lenne a tied. A hokage bízott meg ezzel a küldetéssel, hogy elvigyem ezt a virágot egy beteg hölgynek.-
-Ahogy engem is. Úgy tűnik, mostanában a háború miatt túlságosan el van havazva és elfelejti ha már valakinek kiosztotta a feladatott. Viszont ez a tény nem változtat azon, hogy azt a virágot én fogom elvinni a hölgynek, ha egy ilyen egyszerű küldetést nem tudnék megcsinálni, sose kapnék nehezebbet.- Mondta majd szavait azzal nyomatékosította meg, hogy leugorva Zej sziklájára, és elindult a virág felé. Az égből hatalmas robaj tört elő, és az eső sem volt reszt hamar el kezdett szakadni.
-Igazán nem akarok neked rosszat, ezért mit szolnál hozzá ha közösen hajtanánk végre ezt a feladatott mint egy csapat?- Igyekezett Zej.
-Bocs de szólóban dolgozok.- Válaszolta flegmán a srác, majd felkapta a virágot és futásba kezdett.
-Hé...- Nyögte hősünk majd a fiú után eredt. Igen nehéz üldözés volt. A fiú meglehetősen ügyesen mozgott a terepen, de egy óvatlan pillanatban az esőnek köszönhetően az egyik sziklán megcsúszott. Szinte lassítva látta a vándor ninja ahogy üldözöttje oldalra dől és zuhan le a mélységbe a sziklák közé. Mármint zuhant volna le, ha egyik kezével, egy kis gallyba meg nem tudott volna kapaszkodni. Zej gyorsan oda sietett és felhúzta a srácot.
-Hu ez egy hajszálon múlt, köszi... ezek után de gáz lenne lelépni a virággal mi?- Mosolyodott rá a fiú.- A nevem amúgy Taka.-
-Zej vagyok... legközelebb ha lopsz nem kell rögtön öngyilkosságba menekülni.- Ugratta a srácot. Végül megegyeztek abba, hogy csapatként fejezik be a küldetést. Hiába szakadt az eső, ha nem rohantak mint az eszeveszettek egész könnyen le lehetett mászni. Miután újra egyenes talajon voltak, elindultak az Untaki birtok felé.
Másfél órán belül bőrig ázva, de jókedvűen érkeztek meg a birtokra, ahol hamar leadták a növényt és felvették a jutalmit, mit testvériesen osztottak el. A faluba is együtt mentek vissza. Taka út közben elmesélte, hogy a családja régi felmenői szamurájok voltak és nagyjából három generációval ezelőtt költöztek a faluba. Egy két tradiciót még ugyan betartottak és a fegyver kovácsoláshoz is értettek egy kicsit, de már nem tudták magukat tiszta szívvel szamurájnak nevezni.
-Na akkor vigyáz magadra.- Köszönt el Taka.

-Te is. Szevasz.- Intett Zej, majd ment tovább a maga útján.

Uchiha Madara Csüt. Nov. 28 2013, 09:53

Egy rendesen megírt, szintnek megfelelő küldetés. Van eleje, van tartalma és le is van zárva. A helyesírásra figyelj, néhol zavaróan hatott, de ezt leszámítva jó lesz.
+ 5 Ch, 1500 Ryo

Hejvanasi Zej

Hejvanasi Zej

Re: Hejvanasi Zej