Hejvanasi Zej

**Hejvanasi Zej** Csüt. Dec. 26 2013, 17:49

~Nem is tudom hol kezdjem, elég mozgalmas hónapom volt.~ Gondolta Zej, míg a naplója üres oldalait bámulta két kikérdezés között, végül nagy levegőt vett és szorgosan elkezdett körmölni.

Az egész történetem Konoha határában lévő erdőbe kezdődött. Késő délután vagy kora este volt... már nem egészen emlékszem. A hasam hatalmas korgása, emlékeztetett rá, hogy reggel óta nem ettem, ezért úgy döntöttem, bemegyek a faluba, és vacsorázok egy jót. Ám félúton a falu felé motoszkálást hallottam a közelből, ezért úgy döntöttem megnézem, hogy mi lehet a hang forrása. Halkan, osonva közelítettem meg a hang gazdáját. Egy bokorból néztem át a csapásra, ahol egy velem egykorú fiút láttam, ahogy épp gallyakból valami menedékszerűséget eszkábál és tüzet gyújtott. A fején ki tudtam venni egy fejpánt formáját, de nem tudtam jól látni, hogy melyik falu szülöttje. Mivel veszélyes időket élünk, úgy döntöttem inkább kihagyom a barátkozást, és ahogy jöttem úgy megyek, szépen csöndesen. Maga az elképzelés jó volt csak nem számoltam a szerencsétlenségemmel. Nem is én lettem volna, ha nem esek hanyatt egy gallyban, ezzel persze felhíva magamra a figyelmet.
– Hé te! Ne bujkálj, gyere elő!- Hallottam a nem túl barátságos köszöntést. Ám nem volt mit tenni, felálltam leporoltam magam, és a bokron át előléptem az ösvényre. Kezembe egy kis füstbombát azért elrejtettem, hogy gond esetén, könnyebben el tudjak menekülni. Gyorsan bemutatkoztam, és elnézést kértem, hogy megijesztettem. Majd elővettem két jointott, és barátságom jeleként az egyiket a fiú felé nyújtottam. Ő kedvesen elfogadta, és mint elmondta, a Hiro névre hallgat, majd hellyel kínált meg. Rég volt már társaságom ezért örömmel, elfogadtam, és a tűz melege is kellemes volt. A füstbombát vissza csúsztattam egyelőre a zsebembe, nem éreztem magam veszélybe. Egy kis csevegés következett. Elmeséltem a céljaimat a világbékéről, illetve hogy honnan valósi vagyok, és, hogy mit jelent a fejpántomon ábrázolt kör. Egy pár szót említettem a csodadohányomról amit éppen szívót, és láttam Hiro-n, hogy hamar megérezte a hatását.
– Én Iwigakure egyik shinobija vagyok. Jelenleg vándor ninja-ként élek, és az a célom, hogy miután egy hatalmas tette véghezvittem, mint hős térjek vissza a falumba. – Mesélt magáról kicsit Hiro. Ezt követően kisebb eszmei vitába bonyolódtunk a békéről, és szinte meg is feledkeztem az éhségemről, mikor újdonsült barátom is feldobta az ötletet, hogy elmehetnénk Konohaba kajálni egyet. Gyorsan eloltottuk a tűzet, összeszedelőzködtünk, majd hamar útra keltünk. Út közben kiszúrtam a katanáját, és megkértem, hogy egy gyakorló küzdelem erejéig álljon már ki ellenem, reménykedtem benne, hogy elleshetek tőle pár trükköt. Hiro beleegyezett, és folytattuk a csevejt a békéről, hőstettekről és úgy általában arról ami csak eszünkbe jutott. Nagyjából egy óra alatt megérkeztünk Konohaba. A kapun simán átengedtek minket az őrök és gyorsan ki is szemeltünk, egy viszonylag igényesebb éttermet. Ha jó emlékszem a BBQ Yashiki nevet viselte. Viszonylag tágas hely volt külön blokkokkal a vendégek számára, és a felszolgáló hölgyek is igen dekoratívak voltak, így szinte kiáltottak a flörtölésért... és hát ha valakinek szüksége van valamire, én szívesen segítek, így könnyed flörtölésbe is kezdtem az egyik felszolgálóval. Nem csak harapnivalót rendeltünk, de egy szép dózisnyi szakét is, és rohamos tempóba kezdtük el fogyasztani az étellel egyetemben. Innentől kezdve csoda, hogy még emlékszem. Olyan bivalyul berúgtam, mint még szinte soha. Bár a vívásról, az ötödik kör után kezdtünk letenni, mert félő volt, hogy még a végén kárt teszünk magunkba, de a bulizás ötlete egyre szimpatikusabbá kezdett válni. Gyors WC szünet után, kifizettem a számlát, és elindultunk kifelé az éjszakába. Azt nem mondhatom, hogy kevés feltűnéssel, mert hát nem a megfelelő hangszínen beszültünk már egy ideje. Az étteremből kifele menet, pont a csajozás került szóba, mikor a bejáratban, szinte neki estem egy kislánynak. Először elég félénknek tűnt, benne volt már a kamaszkorban, és igen csinos volt, de azért a pedofília bűnébe még nem estem bele. Volt egy gyors köszönés, bemutatkozással, azt hiszem lehet kicsit túl barátságosra is vettem a figurát, mert én akkor már olyan állapotban voltam, hogy ha maga az Akatsuki vezére lett volna előttem őt is magamhoz ölelem, és megbocsájtom neki az összes rossz tettét. Na de a lényeg, bár a kis csaj elég mogorva volt amit megtudtam róla nem szereti az alkoholt, és az én füves cigimet. Nagy eséllyel engem sem. Így az elején kb ennyit tudtam leszűrni belőle. Na jó nem igazán vagyok büszke magamra, de úgy rémlik, hogy beszóltam egy csapat srácnak amikor azok megbámulták a kis csajt akivel találkoztunk, illetve mintha még akartam volna egy keveset inni, de Hiro nem engedte. Mindegy gyorsan meséltem én is, meg az Iwigakurei srác is magáról, minek eredményére a kis csaj is hagyta a nagy titokzatoskodást. Elárulta, hogy nem Konohai hanem Amegakure egyik elveszett ninjája. A neve Hatami volt. Mesélt egy picit arról, hogy ő most tulajdonképpen azért van itt mert születése után az anyját elrabolta, egy Konohai ninja, az apja, meg utánuk eredt, és azóta se látta egyiket sem, és feltett célja megtalálni a szüleit. Úgy tűnik jómagam drámaira ittam az agyamat, mert fél térde ereszkedve, felajánlottam szolgálataimat. Nem igazán gondoltam, akkor még bele, hogy valószínűleg a lány egész családja halott, csak az lebegett a szemem előtt, hogy segítsek ennek a kis mogorva csajnak. Hiro kicsit húzta a száját de belement, hogy segítsünk, és jobb ötlet híján úgy döntöttünk, a Hokagétől kérünk segítséget, hátha archiválják a régi küldetéseket. Talán kicsit illetlen időben, és nem a megfelelő állapotban vettük célba a Hokage irodáját, és Hiro le is szakadt út közben, már meg nem tudom mondani, miért de végül elérkeztünk az iroda elé. Ha jól rémlik volt egy gyors taktikai hányásom, miközben arról ábrándoztam, milyen szép is, hogy ilyen sok különböző származású ember össze fog egy ilyen nemes cél érdekében. Nos a fogadtatás nem volt éppen felhőtlen. Az épületbe csak simán besétáltunk egészen az irodáig, majd bekopogtattam az ajtaján ami rögtön ki is tárult előttünk, és két öregembert meg jó pár darab ANBU harcost láttunk. Ha jól vettem ki a szavukból ők azt hitték valami terror támadásra készülünk a falú legnagyobb ninjája ellen, és elég ellenségesen viselkedtek. Hamar elkezdtem magunkat tisztázni, rámutattam, hogyha valami támadásra készülnénk, nem kopognék és nem is az ajtón jönnék be valószínűleg. Mondjuk ittas állapotomban nem biztos, hogy a legmeggyőzőbb voltam, ezért Hatami is gyorsan felvázolta a helyzetet a szüleiről és az általunk kért segítség mibenlétéről. Úgy tűnt hittek nekünk mert a két öreg egy ANBU-st kivéve a többieket kiküldte a teremből és rögtön a tárgyra tértek. Habár jól ráláttak a célunk nehézségeire, úgy döntöttek segítenek nekünk és utána néznek az ügynek Konohán belül, amennyiben egy feladatott teljesítünk nekik. A küldetésünk abból állt volna, hogy Konohai ninjaként el kellett volna menünk a Tea ország közelében lévő Tűz béli határőrökhöz, és kideríteni, hogy a kémek jelentése miszerint Köd shinobik épültek be közéjük igazak e. Két tekercset kaptunk amiben szerepelt, hogy falubeliek vagyunk és az a feladatunk, hogy kivizsgáljuk a határőrséget. E mellé kaptunk még két fejpántot a már ismert szimbólummal. Hamar beleegyeztünk és még az este útra keltünk.
Az utazás két napos volt, és csak keveset pihentünk. Annyi volt a hosszú út előnye, hogy legalább kijózanodtam és út közben egy kis tóban sikerült megmártóznom, hogy a szagomat is eltűntethessem. Hatami viszonylag szótlan volt, de egyre inkább kezdett a szívemhez nőni a kislány. Úgy éreztem, hogyha lehámozzuk róla ezt a morcos kis jellemét egy nagyon jószívű teremtés bújik meg benne. Valószínűleg csak azért ilyen mogorva, hogy megvédje magát az érzelmi sebektől. Na de vissza kanyarodva. Esti órákban érkeztünk meg az őrség területére és kezdtem felhagyni azzal az elképzelésemmel, hogy a tűz népe milyen barátságos, ugyanis itt sem a legkedvesebb köszöntésben volt részünk. Igyekeztem minél barátságosabb lenni, míg átadtam a papírjainkat, a hely rangidős ninjáról érdeklődtem. Miután elolvasta a feladatunkat még morgott pár dolgot a bajsza alá, de végül a feletteséhez vezetett minket. Nos ha az előbbi személyt illetlenek tartottam akkor a főnökére nem is találhatnék szavakat. Teljesen fel volt háborodva, hogy mit képzelünk magunkról, hogy itt akarunk kutakodni. Még egy halálos fenyegetés is elhangzott részéről, amit hát nem a legjobban kezeltem, mert békés természetem ellenére, hamar letisztáztam a helyzetet. Nagyon gyanús volt nekem a vezető, ám igyekeztem megnyugtatgatni, hogy ez egy rutin vizsgálat amit minden helyen el kell végezni, majd felhívtam a figyelmét arra, hogyha esetleg bajunk esne lehet, hogy egy némileg barátságtalanabb csapat igyekezne befejezni a munkánkat. Hatami kicsit meg volt szeppenve de ő is szépen kiált magáért, végül is csak annyit sikerült elérnünk, hogy a parancsnok egy szempillantás alatt közénk került tisztázva az erőviszonyokat, hogy nagyjából ha harcra kerülne sor esélyünk sem lenne, majd közölte a szabályokat. Napi öt kihallgatást engedélyezett nekünk. Egy kétágyas kisebb szobát kaptunk és este kilenc után tilos volt a kijárás számunkra. Az emberekkel együtt étkeztünk és megtudtuk azt, hogy összesen huszonöt ember van az őrségen így öt napnyi időt kaptunk a kutatás elkészülésére. Nem igazán tiltakoztunk, és hamar elfoglaltuk a szobánkat. Vacsorára zabkását kaptunk és lefeküdtünk aludni. A terv már megvolt az emberek kikérdezésére. Úgy képzeltem, hogy használom az Aso no jutsu-t aminek hatására az érzéseim a kikérdezendő emberre is átragadnak. Azt is megbeszéltük már, hogy Hatami a bájait bevetve próbál meg információ morzsákat kicsalogatni, a személyzetből. Kicsit féltettem a lányt, így külön terv fogalmazódott meg a fejemben az esetleges menekülésére.
Reggel nyolckor a tábor vezetőjével kezdtük a kikérdezést. Alkalmaztam a technikámat, és elkezdtem kérdezni, hogy van e itt bármi amitől a falunak tartania kéne, illetve a motivációja felől érdeklődtem. Ám úgy tűnt valamit elronthattam, mert nem igazán azt az eredményt értem el amit vártam volna...

Kintről hangok szűrődtek be ami a következő kikérdezendő alany érkezésére engedett utalni, így hősünk gyorsan elrakta a naplóját és felkészült a munkára.

//Kérek majd egy összeget amit le kell vonom az adatlapomon mert ezekre költöttem: Két tál étel, kb egy liter saké és egy kancsó tea.

Helyszínek: Tűz országa: Határvidék, Konohai: Yashiki BBQ, Utcák és terek, Hokage rezidencia.
Résztvevő jk: Hiro, Hatami Mesélő: Orochimaru//

Uchiha Madara Vas. Jan. 12 2014, 19:17

Szépen megírtad a vásarlást 200 ryoban levonhatod, valamint felvezethetsz +10 chakrat a szép fogalmazásért.

Hejvanasi Zej

Hejvanasi Zej

Re: Hejvanasi Zej