Kakuzo

NÉV Kakuzo
ORSZÁG Hang
NEM Fiú
KOR 16
VÉRCSOPORT 0
KINÉZET 178 cm magas és 68 kg. Haja fekete és arca előtt egy maszk van. Egy hosszú köpenyt visel melynek színe mint az avar. Fegyvereit övtáskákban rejti a köpeny alatt  így senki sem látja milyen fegyverei vannak.
JELLEM Kissé paranoiás és zárkózott. Mindig maga mögé néz, félti az életét. Úgy érzi bárkit megölhet ha szemtől szemben állnak viszont mégis fél, hogy valaki hátba támadja. Ám ő elég alattomos és általában hátulról támad. Amitől legjobban fél az saját maga.
RANG: D
FELSZERELÉSEK: 100db tű egy maroknyi dobozkában az övtáskájában. 5db kunai kés. 2db Fuuma Shuriken. Pár üvegcse fegyver méreg. 1 Szanitéc készlet. 10db robbanó jegyzet.


ELŐTÖRTÉNET:
Születésemtől kezdve nagyon szép és jó helyen éltem és egy teljesen átlagos családban nőttem fel. Apám nem volt hihetetlen szuper és tökéletes ninja ahogy az anyám sem. Bár a vérvonalai apámnak és ezáltal nekem is megadta a lehetőséget, hogy nagy ninja lehessen ő nem ezt az utat választotta és nekem sem ezt célozta meg. Az apám mindig a munkára és egyéb ehez hasonló dolgokra nevelt de engem ez sosem érdekelt. Én mindig is nagy ninja szerettem volna lenni mint a nagyapám és az ő apja, de amikor kicsit is kimentem edzeni apám megkeresett és mindig jól elvert.Számomra ez is az edzés része volt így sosem hagytam fel az edzéssel. Hamarosan eljött az iskola idő és természetesen nem ninja iskolába jártam hanem egy építész nevelő iskolába ahol folyton matekot és fizikát tanultattak velem. Utáltam azt a helyet és inkább bioszt és harcot tanultam volna de ilyen az élet. Kilenc éves lehettem és eléggé megvoltunk szorulva sőt akkor mindenki eléggé megvolt és én éppen kint voltam edzeni, gyakorolni mikor odajött hozzám egy férfi aki látszólag kedvesnek és nagyon sokat tudónak tűnt.
-Szervusz fiam! -így szólt hozzám és folytatta- látom nagyon szeretsz edzeni, harcolni.
-Üdv! -mondtam és furcsállva kérdeztem vissza- igen ez nekem a minden de miért érdekli ez magát?
Felnevetett az úr és így folytatta:
-Hát nem tudsz a nagyszüleidről semmit sem? Te egy nagyon tehetséges kölyök lennél ha lenne aki edzessen téged...
-Már most is az vagyok! De térjen már a lényegre.
-Noss lenne számodra egy ajánlatom. Most hogy mindenkinek beütött a gazdasági válság vagy minek mondják ezt, lenne számodra egy pénzszerzési lehetőségem.
-És mi lenne az?
-Ez egy több éves program lenne de itt kel hagynod mindent. Az első évben egy edzésprogramban vennél részt ahol kiképeznénk és utána pedig már pénzt tudsz keresni de az edzések folytatódnának.
-Hát nagyon csábító ez az ajánlat viszont le kell, hogy mondjam a dolgot hisz a szüleimet nem hagyhatom itt.
-Rendben kölyök azért ha meggondolnád magad ott a sarkon van az a Ramen bolt arra sokat járok, ott megtalálsz.
-Értettem!
És azzal el is tűnt az úr egy szempillantás alatt. Én is hazaindultam, későre járt és bár nagyon szerettem volna menni nem mehettem. Onnantól kezdve nem láttam az urat egyszer sem és én is lassan visszatértem a szokványos és unalmas életemhez. Találkozásunk után egy héttel nagyon szörnyű dolog történt. Betörtek hozzánk és a szüleim csendben egy mérgezett mérgezett tűvel megölte a betolakodó. Megpróbáltam rátámadni ám engem is lerendezett egy tűvel amin valami bénító méreg volt. Nem értettem engem miért nem ölt meg és azt sem, hogy miért nem vitt el tőlünk valamit. Volt valami tartozásuk? Az nem lehet mert akkor pénzt is vitt volna el tőlünk és engem sem ölt meg. Biztos van valami oka de akkor ott még nem jöttem rá, hogy mi az ok és, hogy ki tehette. Reggeledett mikor már kiment a bénító hatás a szervezetemből és feltudtam mérni a terepet és kicsit tudjak nyomozni de a támadásban semmi logikát nem láttam. Bejött megölte a szüleim és kiment. Nem tudtam és nem is akartam foglalkozni többet a dologgal és egyből az úr jutott eszembe akivel egy hete futottam össze. Korán volt még a Ramen-es alig 1-2 órája volt nyitva de úgy döntöttem, hogy elmegyek korán és megvárom, hogy jöjjön az úr. Ám hatalmas meglepetés ért, mikor beléptem az úr már ott ült és mintha tudta volna, hogy odafogok menni egyből köszöntött.
-Hellóóó Kakuzo hogy vagy?
-Üdv nem túl jó viszont megyek a kiképzésére ha még lehet.
-Hogy-hogy meggondoltad magad? Persze, hogy lehet még gyere!
-Magánügy csak menjünk!
Nem is kérdezősködött többet és én 9 évesen megkezdhettem a kiképzést, bár a szüleim meghaltak az álmom valóra válhat és igazi ninja lehetek. Egy titkos barlangba vitt még a hang faluban és én semmit sem gyanítottam. Hamar megkezdtük az edzést és az ellátás is kiváló volt azon kívül, hogy sötétebb volt az átlagnál és egy percet sem mozdultunk ki. Első hetek-hónapokban nem is volt igazi edzés az emberi test felépítését tanulgattuk és anatómiáját majd a mérgek és gyógyszerek keverését. Kívülről fújtam az emberi test mind a 206 db csontját és minden méreg és gyógyszer receptjét. Elméletben megtudtam ölni egy embert a puszta két ujjammal vagy épp akármivel amit a természetben találtam. Tudtam az ember minden halálos pontját aminek egy kicsi is elég de fizikailag akkor úgy álltam, hogy ha esetleg nem jól céloznék vagy nem tudnám megütni valami oknál fogva akkor ha kapok egy pofont és ott szakadok össze. Az ígért egy évből már nem volt sok és még hátra volt a fizikai edzés. Így, hogy még a fizikai edzés is hátra volt csak napi 6 órát aludtam 14-et edzettem és tanultam és a maradék négyben összességében ettem ittam pihentem és egyéb dolgokat végeztem. Ám sikerült 1 év alatt végigcsinálni az edzésprogramot és 10 évesen rengeteg dologra voltam képes. Tíz év után nap világot láttam és friss levegőt szívtam és ismét kimehettem a hang faluba ám olyan dolgokat tanultam amit sajnos ki sem vihettem az utcára és a közösségbe és egy kész fegyver voltam így az úr kit eddig nem mutattam be de most megnevezem Hiroaki félt kivinni az emberek közé. Csak is mellette mehettem bárhová is és csupán pár hónapra költöztünk ki a fényre. Eztán ismét folytatni szerettem volna a tanulást és elkezdett másra is tanítani és kaptam tőle egy shinobi képzést is meg egy kis genjutsu használatot amit nem igazán sikerült elsajátítani. Ilyet és még egyebeket tanultam még 3 évig amikor szóba került, hogy miért is vagyok itt vele amikor kiderült a nagy igazság az, hogy ő ölte meg a szüleimet. Tudhattam volna ám még akkor nem értettem volna meg viszont most már értem és el is tudok bánni Hiroaki-val. Arra nem gondolt, hogy ha engem kiképez akkor ellenfele leszek és mikor 13 voltam elbántam a mesteremmel. Hosszú harcot vívtam vele de legyőztem. Összeszedtem mindent, az ételt, italt, mérgeket, gyógyszereket, fegyvereket és kiindultam a barlangból. Sehogy sem találtam meg a kivezető utat, csak is egy ember tudta azt az pedig meghalt. További 3 évembe telt mikor kitaláltam az útvesztőből és 16 évesen indultam neki a nagy világnak. Volt egy kis pénzem néhány fegyverem pár mérgem és gyógyszerem. Tudtam mire fogom tudni használni a tanulmányaimat már csak valahogy bele kellet kezdeni...

Neharagudj, hogy csak az volt meg csak meghalt a netem és így ennyit tudtam elküldeni. A mérgeket pedig akkor megpályázom azonnal!

A genjutsut és a sharingant nem tudom használni ez csak egy adotságom lehetne. Szóval ez egyébként nem létezik csak színesítettem vele a sztorit. És ninja szerettem volna lenni de mivel nem tudtam lyan iskolába járni így nem lettem igazi ninja. És akikor én nem lehetek medikus? Előtörténetben próbáltam úgy összerakni a dolgokat, hogy meglehessen ez az adottságom.