Kakuzo
2 posters
Naruto Gundan :: Karakter készítés :: Élmények :: Kalandok
1 / 1 oldal
Kakuzo
Kakuzo Szer. Feb. 26 2014, 16:18
Maszk megszerzése és az első nap.
Kijutottam a barlangból, megkezdődhet az igazi életem a hang faluban. Körbenézek hogy mennyit is változott a környék, régen voltam már erre sokat el is felejtettem. Az utcán sétálgattam és utánanéztem megvan-e még a régi házunk. Pár perc séta után megtaláltam a házat és szörnyű állapotban volt. Besétáltam de minden romokban hevert, az idő és a gondatlanság megette a házat és gondolom az emberek kicsit rásegítettek a ház összedöntésében. Leültem bent a régi szobám romjaiban és egy utolsó búcsút vetettem neki. Végleg itt hagyom ezt a helyet. Aztán ott hagytam a helyet és a falu belsejébe mentem. Keresnem kell munkát vagy küldetést vagy bármit amivel pénzt tudok keresni mivel kell a pénz az új házhoz vagy legalább annyi, hogy egy Motelben meg tudjak szállni. Az utcán mindenki összesúgott a hátam mögött.
-Ki ez a gyerek? Idevalósi?
És az ehez hasonló szövegeket hallhattam magam mögött akár hol ahol csak elmentem. Eztán megpillantottam egy Ramen éttermet azt ahol az egész edzésem elkezdődött ezelőtt 6 évvel. Bementem és a pultos még ugyan az volt aki régen csak kicsit ráncosabb volt és őszebb. Amikor bementem a pultos engem bámult és rám szólt.
-Kakuzo?
-Igen én vagyok az őő... -nem jutott eszembe a neve sajnos.- szóval igen én vagyok. Hát még meg ismer?
-Kakuzoo de sokat nőttél és milyen sokat változtál! Hogy vagy?
-Hát köszönöm szépen jól csak fura még a falu.
-Hol voltál eddig? Azt hittem, hogy az az ember megölt téged.
-Hát nem, nem ölt meg. Áám ő sajnos meghalt.
Ekkor kitágult a szeme a pultosnak.
-Meghalt? Nagyon sajnálom Kakuzo
-Köszönöm -hajtottam le a fejem mint ha bántam volna a dolgot de nem tudhatja meg, hogy gyilkos vagyok- az élet hirtelen jön aztán megy.
-Na de fordítsuk jóra a szót! Kérsz egy Rament? Én állom.
-Óóóh köszönöm elfogadom.
Készített nekem egy tállal és esküszöm az volt életem legfinomabb ramenje olyan jót még sohasem ettem.
-Ez nagyon finom kedves... -gyorsan rápillantottam a név cédulájára- ...Heizo ilyen finom rament csak önnél kapni.
-Óóóh köszönöm szépen nagyon kedves vagy. -mosolyodott fel- ez most az új receptem.
-És egyébként maga, hogy van? Régen beszéltünk már biztosan sok minden történt...
-Jaj Kakuzo ez a falu komolyan mondom nevetséges... Tudod van az a Juro nevű férfi Kafu-nak a felesége -közelebb hajolt hozzám és halkabban mondta a fülembe- elméletileg megcsalta a feleségét de a felesége rájött és ezért Juro megölte őt. Azóta nem látták se a feleségét és Juro-t sem.
-Úristen...
-Bizony ám manapság ilyenek történnek itt. A fiatalság meg folyton csak vandálkodik a múlt korában is összefirkálták az éttermemet azokkal a festékekkel. Felháborító...
Morgolódott az öreg én pedig begyorsítottam az evéssel különben sosem szabadultam volna meg tőle annyit tud pletykálni az öreg. Gyorsan megettem hát.
-Huuuh ez nagyon jól esett köszönöm szépen. Na de sietek én még rengeteg dolgom van. Köszönöm szépen viszlát Heizo-san!
-Szervusz Kakuzo
Kiáltott utánam és én már mentem is tovább keresgélni. A régi emlékek folyton törtek fel belőlem és egyszer megtaláltam azt a helyet ahol régen mindig edzettem még fiatalabb koromban. Leültem picit és elgondolkodtam a régi szép időkön majd pár perc üldögélés után felálltam és dobáltam pár kunai kést a fába mint annó. Nagyon élveztem a dolgot de hamarosan 2 srác körülbelül velem egy idősek lehettek vagy 1-2 évvel fiatalabbak odajöttek hozzám.
-Hé idegen! -szólt az egyik- ez a mi helyünk!
-Attól, hogy még nem láttál nem vagyok idegen. Valószínüleg régebb óta élek a hang faluban mint ti.
-Még nem láttunk erre felé szóval menj el innen ha kedves az életed!
-Csak nem megölnél ha töltenék itt egy kis időt a régi edzőtermemben?
-Na jó elég a dumából!
És azzal felém is dobtak 1-1 kunai kést amit könnyedén kikerültem és egy kisebb mozdulattal felugrottam a fa egyik ágára.
-Ne hogy már megpróbáljatok rám támadni.
De nem adták fel a küzdelmet és ismét csak ketten egyszerre támadtak rám egy ninjutsuval amit megint csak kitudtam kerülni és letörték a fa ágát.
-Ejnye, nem szabad rongálni!
Már a srácok nagyon düh be jöttek de én sokkal gyorsabb voltam egészen addig míg váratlanul el nem dobtak egy shurikent. Az egyik megsebezte a vállamat de szerencsére csak izomba talált így eléggé vérzett de nem volt súlyos.
-Na jó most már túlzásba estetek, ami sok az sok!
Elővettem az övtáskámból 1-1 tűt és egy nyaki idegvégződésbe dobtam nekik a tűt. A srácokat azonnal összehúzta a görcs, izmaik teljesen összerándultak. Hasznos volt az edzés.
-Srácok ne kötekedjetek "idegenekkel" -poénosra fogtam az idegen szót- hisz nem tudhatjátok, hogy mit is tudhat a bizonyos idegen.
Leültem a srácok mellé és elszorítottam a vérzésemet.
-Kellett ez nektek most vérzek...
Majd miután elláttam magam kihúztam a tűket a nyakukból és elmentem.
-Az izmotok hamarosan elernyed ne aggódjatok!
Nem tudhatják meg, hogy egy bizonyos idegen elbánt pár sráccal szinte ok nélkül. Vagy is nem ok nélkül volt de nem nekem fognak hinni. Futásba eredtem minél messzebb a bénult gyerekektől, hogy valamit ki tudjak találni még mielőtt elernyed az izmuk, de a helyi rendőrség észrevett és gyanús volt számukra, hogy futkározok.
-Héééj álljon meeeg!
Megálltam abban reménykedve, hogy a két fiatalember nem talál rám és semmi sem derül ki.
-Üdv biztos urak!
-Miért futott az imént?
-Hááát őőő... edzettem kicsit, talán tilos?
-Nem szó se ról...-de akkor minden imádságom a romokba hevert hisz megjelentek az ellenfelek.
-Na mentem!
És ismét futásba eredtem és megpróbáltam elmenekülni a rend-től de már kezdtem fáradni és tudtam nem bírom sokáig. Ám fél órányi futkározás után sikerült lerázni őket. Ki fújtam magam ~meleg helyzet volt~ gondoltam magamban. Nagyon szomjas voltam így hát először elindultam a piac térre eloltani valamivel szomjúságomat. Vettem gyorsan egy fél literes üvegben vizet és azt egy huzamra mindet kiadtam. Majd ottani padra leültem és tanakodni kezdtem mit is tudnék kezdeni ezzel a hirtelen jött óriási ismeretségemmel. Bár nem igazán tudtam gondolkodni tisztán mert zavaróak voltak a "zoknyiit tesséééék" és a "Vájza van eladóóó" kifejezések de mégis eszembe jutott valami. A maszk. Ez az ez jó lesz, stílusos is és kilétemet is tudom vele fedni. Nos már csak annyi a feladat, hogy találjak egy olyan bódét ahol tudok venni egy számomra megfelelő álarcot. Itt, ebben az országban nem túl nehéz dolog de azért még pár perc sétába bele telt míg megtaláltam a nekem való bódét. Rengeteg maszk volt, rengeteg lehetőség. Milyen lenne a nekem való? Talán valami állatos legyen ? Áhh valami férfiasabb kéne minden képen. Majd megtaláltam: Jobb szemén egy villám látható arca pedig se nem örül se nem sír és nem valami nevetséges kinézete van. Ez lesz az én védjegyem. Tökéletes.
-Jó napot uram! Azt a maszkot szeretném!
Mutattam a kiszemelt maszkomra.
-Itt is van! 15 ryo lesz!
-Rendben itt van köszönöm szépen!
Odaadtam neki a pénzét és már távoztam is. Félrevonultam ahol senki sem lát és ott felvettem a maszkot. Kiváló lesz! Elindultam munkát keresni most már az új védjegyemmel, hogy most már pénzt is keressek ne csak költsek. Bementem a városházára a küldetés adóhoz.
-Üdv! Egy izgalmas küldetésre jöttem kérem adjon valamit!
-Üdv, jelenleg nincs küldetésünk de ha felírhatnám az adatait szólunk ha lesz!
-A nevem Kazuko a szintem pedig D szóval csak D-s vagy attól nehezebb küldetésekkor hívjanak!
-Rendben köszönjük szépen, hogy jelentkezett!
-Na és még annyit mondjon, hogy hol tudnék megszállni? Valahol éjszakáznom kéne!
-Itt van nem messze tőlünk ebben az utcában egy Hotel menjen el oda elég olcsó hely.
-Rendben köszönöm!
Azzal a lendülettel elindultam a helyre amit mondott a nő. Bementem a Hotelbe és bár kissé furcsán néztek rám már nem érdekelt mint amikor még nem volt rajtam az álarc.
-Üdv -mondtam a hotelben a recepciós hölgynek- volna számomra egy szobájuk? Nem nagy csak valami olcsóbb.
-Üdv, persze a 304-es éppen most szabadult.
-Rendben mennyi lesz?
-Jaaaj nagyon olcsó 70 ryo egy hét.
-Na az megfelelő lesz!
-Akkor már be is írom magát! Mi a neve?
-Kakuzo!
-K-A-K-U-Z-O kész is van itt vannak a kulcsok -odaadta a kulcsokat- jó pihenést!
-Köszönöm!
Megfordultam és feleredtem a szobámba. Mikor beértem lekaptam a maszkot és bedőltem az ágyba. A lehető legrozogább ágy volt ami csak létezik de egyelőre megtette. Az első éjszaka nem tudtam aludni, féltem hogy rám találnak és aztán pedig álmomban megölnek. Az egész éjszakát ébren töltöttem.
Reggel elég fáradtan kezdtem a napot és mint a rejtekhelyen reggel 5 órakor már készen álltam a napra így hát felkaptam a maszkomat és útnak eredtem. Edzéssel kezdtem a napot és elmentem arra a helyre ahol a tegnapi konfliktus történt abban bízva, hogy nem fognak visszatérni és nyugodtan edzhetek. Békében is hagytak 1-2 óráig aztán ismét megjelent a két fiatal néhány ismerősével és talán a rendőrséggel is.
-Állj! Most megvagy!
Nem fordultam meg ismét csak futásnak eredtem és ott hagytam mindenkit. ~keresnem kell egy másik helyet ezt így tovább nem csinálhatom~ Eléggé lassúak voltak ezek az emberek mert futásban ismét én nyertem és ezek után az erdős részen kerestem magamnak egy másik helyet. Néhány órát még bent töltöttem edzéssel és pihenéssel majd kisétáltam. Elmentem először ebédelni vagy inkább uzsonnázni mert már rég elmúlt dél mikor kiértem az erdőből. De nem a rameneshez mentem. Most nem volt kedvem felesleges és unalmas pletykákat hallgatni. Elmentem egy másik igazi étterembe és megkajáltam. Ám ismét csak pénzt költöttem ami miatt kezdtem mérges lenni. Elmentem ismét a városházára felmentem ismét a nőhöz és így szóltam neki:
-Kakuzo küldetésre készen!
De a nő unalmasan reagált:
-A küldetés pedig nem áll készen rád! Sajnos még mindig nincs küldetés...
-Remek akkor én mentem is... Viszlát
És lógott orral mentem a szobácskámba majd fáradtan feküdtem le és már az sem érdekelt ha meg ölnek de aludnom kellett.
Kijutottam a barlangból, megkezdődhet az igazi életem a hang faluban. Körbenézek hogy mennyit is változott a környék, régen voltam már erre sokat el is felejtettem. Az utcán sétálgattam és utánanéztem megvan-e még a régi házunk. Pár perc séta után megtaláltam a házat és szörnyű állapotban volt. Besétáltam de minden romokban hevert, az idő és a gondatlanság megette a házat és gondolom az emberek kicsit rásegítettek a ház összedöntésében. Leültem bent a régi szobám romjaiban és egy utolsó búcsút vetettem neki. Végleg itt hagyom ezt a helyet. Aztán ott hagytam a helyet és a falu belsejébe mentem. Keresnem kell munkát vagy küldetést vagy bármit amivel pénzt tudok keresni mivel kell a pénz az új házhoz vagy legalább annyi, hogy egy Motelben meg tudjak szállni. Az utcán mindenki összesúgott a hátam mögött.
-Ki ez a gyerek? Idevalósi?
És az ehez hasonló szövegeket hallhattam magam mögött akár hol ahol csak elmentem. Eztán megpillantottam egy Ramen éttermet azt ahol az egész edzésem elkezdődött ezelőtt 6 évvel. Bementem és a pultos még ugyan az volt aki régen csak kicsit ráncosabb volt és őszebb. Amikor bementem a pultos engem bámult és rám szólt.
-Kakuzo?
-Igen én vagyok az őő... -nem jutott eszembe a neve sajnos.- szóval igen én vagyok. Hát még meg ismer?
-Kakuzoo de sokat nőttél és milyen sokat változtál! Hogy vagy?
-Hát köszönöm szépen jól csak fura még a falu.
-Hol voltál eddig? Azt hittem, hogy az az ember megölt téged.
-Hát nem, nem ölt meg. Áám ő sajnos meghalt.
Ekkor kitágult a szeme a pultosnak.
-Meghalt? Nagyon sajnálom Kakuzo
-Köszönöm -hajtottam le a fejem mint ha bántam volna a dolgot de nem tudhatja meg, hogy gyilkos vagyok- az élet hirtelen jön aztán megy.
-Na de fordítsuk jóra a szót! Kérsz egy Rament? Én állom.
-Óóóh köszönöm elfogadom.
Készített nekem egy tállal és esküszöm az volt életem legfinomabb ramenje olyan jót még sohasem ettem.
-Ez nagyon finom kedves... -gyorsan rápillantottam a név cédulájára- ...Heizo ilyen finom rament csak önnél kapni.
-Óóóh köszönöm szépen nagyon kedves vagy. -mosolyodott fel- ez most az új receptem.
-És egyébként maga, hogy van? Régen beszéltünk már biztosan sok minden történt...
-Jaj Kakuzo ez a falu komolyan mondom nevetséges... Tudod van az a Juro nevű férfi Kafu-nak a felesége -közelebb hajolt hozzám és halkabban mondta a fülembe- elméletileg megcsalta a feleségét de a felesége rájött és ezért Juro megölte őt. Azóta nem látták se a feleségét és Juro-t sem.
-Úristen...
-Bizony ám manapság ilyenek történnek itt. A fiatalság meg folyton csak vandálkodik a múlt korában is összefirkálták az éttermemet azokkal a festékekkel. Felháborító...
Morgolódott az öreg én pedig begyorsítottam az evéssel különben sosem szabadultam volna meg tőle annyit tud pletykálni az öreg. Gyorsan megettem hát.
-Huuuh ez nagyon jól esett köszönöm szépen. Na de sietek én még rengeteg dolgom van. Köszönöm szépen viszlát Heizo-san!
-Szervusz Kakuzo
Kiáltott utánam és én már mentem is tovább keresgélni. A régi emlékek folyton törtek fel belőlem és egyszer megtaláltam azt a helyet ahol régen mindig edzettem még fiatalabb koromban. Leültem picit és elgondolkodtam a régi szép időkön majd pár perc üldögélés után felálltam és dobáltam pár kunai kést a fába mint annó. Nagyon élveztem a dolgot de hamarosan 2 srác körülbelül velem egy idősek lehettek vagy 1-2 évvel fiatalabbak odajöttek hozzám.
-Hé idegen! -szólt az egyik- ez a mi helyünk!
-Attól, hogy még nem láttál nem vagyok idegen. Valószínüleg régebb óta élek a hang faluban mint ti.
-Még nem láttunk erre felé szóval menj el innen ha kedves az életed!
-Csak nem megölnél ha töltenék itt egy kis időt a régi edzőtermemben?
-Na jó elég a dumából!
És azzal felém is dobtak 1-1 kunai kést amit könnyedén kikerültem és egy kisebb mozdulattal felugrottam a fa egyik ágára.
-Ne hogy már megpróbáljatok rám támadni.
De nem adták fel a küzdelmet és ismét csak ketten egyszerre támadtak rám egy ninjutsuval amit megint csak kitudtam kerülni és letörték a fa ágát.
-Ejnye, nem szabad rongálni!
Már a srácok nagyon düh be jöttek de én sokkal gyorsabb voltam egészen addig míg váratlanul el nem dobtak egy shurikent. Az egyik megsebezte a vállamat de szerencsére csak izomba talált így eléggé vérzett de nem volt súlyos.
-Na jó most már túlzásba estetek, ami sok az sok!
Elővettem az övtáskámból 1-1 tűt és egy nyaki idegvégződésbe dobtam nekik a tűt. A srácokat azonnal összehúzta a görcs, izmaik teljesen összerándultak. Hasznos volt az edzés.
-Srácok ne kötekedjetek "idegenekkel" -poénosra fogtam az idegen szót- hisz nem tudhatjátok, hogy mit is tudhat a bizonyos idegen.
Leültem a srácok mellé és elszorítottam a vérzésemet.
-Kellett ez nektek most vérzek...
Majd miután elláttam magam kihúztam a tűket a nyakukból és elmentem.
-Az izmotok hamarosan elernyed ne aggódjatok!
Nem tudhatják meg, hogy egy bizonyos idegen elbánt pár sráccal szinte ok nélkül. Vagy is nem ok nélkül volt de nem nekem fognak hinni. Futásba eredtem minél messzebb a bénult gyerekektől, hogy valamit ki tudjak találni még mielőtt elernyed az izmuk, de a helyi rendőrség észrevett és gyanús volt számukra, hogy futkározok.
-Héééj álljon meeeg!
Megálltam abban reménykedve, hogy a két fiatalember nem talál rám és semmi sem derül ki.
-Üdv biztos urak!
-Miért futott az imént?
-Hááát őőő... edzettem kicsit, talán tilos?
-Nem szó se ról...-de akkor minden imádságom a romokba hevert hisz megjelentek az ellenfelek.
-Na mentem!
És ismét futásba eredtem és megpróbáltam elmenekülni a rend-től de már kezdtem fáradni és tudtam nem bírom sokáig. Ám fél órányi futkározás után sikerült lerázni őket. Ki fújtam magam ~meleg helyzet volt~ gondoltam magamban. Nagyon szomjas voltam így hát először elindultam a piac térre eloltani valamivel szomjúságomat. Vettem gyorsan egy fél literes üvegben vizet és azt egy huzamra mindet kiadtam. Majd ottani padra leültem és tanakodni kezdtem mit is tudnék kezdeni ezzel a hirtelen jött óriási ismeretségemmel. Bár nem igazán tudtam gondolkodni tisztán mert zavaróak voltak a "zoknyiit tesséééék" és a "Vájza van eladóóó" kifejezések de mégis eszembe jutott valami. A maszk. Ez az ez jó lesz, stílusos is és kilétemet is tudom vele fedni. Nos már csak annyi a feladat, hogy találjak egy olyan bódét ahol tudok venni egy számomra megfelelő álarcot. Itt, ebben az országban nem túl nehéz dolog de azért még pár perc sétába bele telt míg megtaláltam a nekem való bódét. Rengeteg maszk volt, rengeteg lehetőség. Milyen lenne a nekem való? Talán valami állatos legyen ? Áhh valami férfiasabb kéne minden képen. Majd megtaláltam: Jobb szemén egy villám látható arca pedig se nem örül se nem sír és nem valami nevetséges kinézete van. Ez lesz az én védjegyem. Tökéletes.
-Jó napot uram! Azt a maszkot szeretném!
Mutattam a kiszemelt maszkomra.
-Itt is van! 15 ryo lesz!
-Rendben itt van köszönöm szépen!
Odaadtam neki a pénzét és már távoztam is. Félrevonultam ahol senki sem lát és ott felvettem a maszkot. Kiváló lesz! Elindultam munkát keresni most már az új védjegyemmel, hogy most már pénzt is keressek ne csak költsek. Bementem a városházára a küldetés adóhoz.
-Üdv! Egy izgalmas küldetésre jöttem kérem adjon valamit!
-Üdv, jelenleg nincs küldetésünk de ha felírhatnám az adatait szólunk ha lesz!
-A nevem Kazuko a szintem pedig D szóval csak D-s vagy attól nehezebb küldetésekkor hívjanak!
-Rendben köszönjük szépen, hogy jelentkezett!
-Na és még annyit mondjon, hogy hol tudnék megszállni? Valahol éjszakáznom kéne!
-Itt van nem messze tőlünk ebben az utcában egy Hotel menjen el oda elég olcsó hely.
-Rendben köszönöm!
Azzal a lendülettel elindultam a helyre amit mondott a nő. Bementem a Hotelbe és bár kissé furcsán néztek rám már nem érdekelt mint amikor még nem volt rajtam az álarc.
-Üdv -mondtam a hotelben a recepciós hölgynek- volna számomra egy szobájuk? Nem nagy csak valami olcsóbb.
-Üdv, persze a 304-es éppen most szabadult.
-Rendben mennyi lesz?
-Jaaaj nagyon olcsó 70 ryo egy hét.
-Na az megfelelő lesz!
-Akkor már be is írom magát! Mi a neve?
-Kakuzo!
-K-A-K-U-Z-O kész is van itt vannak a kulcsok -odaadta a kulcsokat- jó pihenést!
-Köszönöm!
Megfordultam és feleredtem a szobámba. Mikor beértem lekaptam a maszkot és bedőltem az ágyba. A lehető legrozogább ágy volt ami csak létezik de egyelőre megtette. Az első éjszaka nem tudtam aludni, féltem hogy rám találnak és aztán pedig álmomban megölnek. Az egész éjszakát ébren töltöttem.
Reggel elég fáradtan kezdtem a napot és mint a rejtekhelyen reggel 5 órakor már készen álltam a napra így hát felkaptam a maszkomat és útnak eredtem. Edzéssel kezdtem a napot és elmentem arra a helyre ahol a tegnapi konfliktus történt abban bízva, hogy nem fognak visszatérni és nyugodtan edzhetek. Békében is hagytak 1-2 óráig aztán ismét megjelent a két fiatal néhány ismerősével és talán a rendőrséggel is.
-Állj! Most megvagy!
Nem fordultam meg ismét csak futásnak eredtem és ott hagytam mindenkit. ~keresnem kell egy másik helyet ezt így tovább nem csinálhatom~ Eléggé lassúak voltak ezek az emberek mert futásban ismét én nyertem és ezek után az erdős részen kerestem magamnak egy másik helyet. Néhány órát még bent töltöttem edzéssel és pihenéssel majd kisétáltam. Elmentem először ebédelni vagy inkább uzsonnázni mert már rég elmúlt dél mikor kiértem az erdőből. De nem a rameneshez mentem. Most nem volt kedvem felesleges és unalmas pletykákat hallgatni. Elmentem egy másik igazi étterembe és megkajáltam. Ám ismét csak pénzt költöttem ami miatt kezdtem mérges lenni. Elmentem ismét a városházára felmentem ismét a nőhöz és így szóltam neki:
-Kakuzo küldetésre készen!
De a nő unalmasan reagált:
-A küldetés pedig nem áll készen rád! Sajnos még mindig nincs küldetés...
-Remek akkor én mentem is... Viszlát
És lógott orral mentem a szobácskámba majd fáradtan feküdtem le és már az sem érdekelt ha meg ölnek de aludnom kellett.
Kakuzo- Játékos
- Tartózkodási hely : Hitome-hime házában
Adatlap
Szint: D
Rang: Nukenin
Chakraszint: 121
Orochimaru (Inaktív)- Inaktív
Adatlap
Szint: S
Rang: Ex-Kage, Sannin
Chakraszint: Ha tudnád.....
Naruto Gundan :: Karakter készítés :: Élmények :: Kalandok
1 / 1 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.