Kenshiro Yori

A maszkos és a kékség

                       Mélyen járó viharfelhők sötétítették a látóhatárt, lassan lenyugodott a nap ahogy egy fekete köpenyeges férfi hátán egy aratáshoz használt eszközzel közelített a táborhoz. A szürkület keleti szelet hozott, a szél egyhangúan szitáló esőt, mely sehogy sem boldogult az elfoglalt települést emésztő lángokkal. A mezőségen, mint hatalmas óriások, föld barna sátrak gubbasztottak. A tábortüzek, fáklyák itt-ott kilobbantak, a tépett köpenybe burkolódzó őrök hasztalan bajlódtak velük. Komorak voltak és elgyötörtek. Békebeli tűz a középen álló sátorban lobogott csupán. Itt friss gyümölcs, némi ital is akadt, a türkiz-fekete hadi jelvény azonban, melyet a seregvezér az eső miatt hozatott szállására, a kelleténél kopottasabbnak tűnt.
A vezér pohos, elkényelmesedett ember volt. Hadúri hírnevét nem csatákban tanúsított hősiességének köszönhette, ha tehette, távol maradt a harc sűrűjétől. A mocskos munkát alatta valóknak hagyta, kezét, öltözékét sosem szennyezte be ellenségeinek vére, ereje tudatában mégis gyakorta fakadt ki ilyenformán: „Vigyázz! Hisz tudod, milyen könyörtelen vagyok...!”
                       A kaszás betért a tágas meleg, étel és italszagtól átitatott sátorba. Odabenn a kövér seregvezér mellette testőrei, s a tölgyfa asztal sarkában egy apró lény ücsörgött. Fejére mintha egy gomba kalapját húzták volna, bőre kék volt olykor mintha fel-fel villant volna egy két villámhoz hasonló fénycsík kalapja alól, s testéhez arányosan nagy koromfekete szemei. Hátán egy aprócska tarisznya melyből egy kisebb lándzsa szerűség villant ki, s azon egy csiga felnyársalt teteme díszelgett. Csuklyáját levetette magáról s lerázta magáról az eső maradványait. A kövér férfi végigmérte a feketébe öltözött fiút majd kitárta karjait.
- Végre megérkezett a Kenshirok küldötte, milyen hálás is vagyok ezért a tettükért el nem tudod képzelni fiacskám. - kezdett bele roppant undorító hanglejtéssel a zsíros bajszú férfi majd óriási testével felállt, hatalmas sörhasa jó hogy nem rántotta magával a hadászati asztalra melyen a tervek és apró fa bábuk sorakoztak fel. - Hogy megérkeztél nem is szeretnélek feltartani, látom nem vagy túl erejétől túltengő legény, de nyugalom könnyű feladatod lesz. - folytatta. Yori szűkebbre húzta szemét majd ujjait ökölbe szorította. - Vigyázz kicsi ninja, hisz nem tudod milyen könyörtelen vagyok! - fenyegetőzött a testes hadúr majd az asztalhoz sétált és egy tekercset erősített a kis gyík hátára. Az kis kék lény mint aki tudja a dolgát szapora léptekkel szaladt át a sátor egyik végéből a másikba, egyenesen Yori lába mellé szorosan megkapaszkodva köpönyege sarkában. - Mint mondtam egy egyszerű feladatod lesz, végig a frontvonalon az északi szövetséges táborba kell menned, át kell nyújtanod ezt az üzenetet melyben tisztázzuk a Főparancsnoknak, hogy egy településsel végeztünk az utánpótlást pár napon belül mozgósítjuk. Ja és még valami, a mi kis apró kék barátunknak ne essen bántódása mert ha ellenkezőképp történik meg a dolog, csúnyán megütheted a bokád fiacskám. - Pödörte meg bajuszát az öreg majd kiintette a fiút sátrából. A tábor keskeny utcáin a sárban hagyott lábnyomok megteltek vízzel s kitüremkedve medrükből patakokként ásták maguk előtt a lágy talajt. Yori mellett szorosan baktatott az apró lény a sárban olykor-olykor megbotolva a kisebb nagyobb buckákban. Ki értek a táborból majd egyenesen a sűrű erdő rejtekébe vonultak. Menet közben az erdőben lapuló növényeket, anyagokat egyes méreganyagokat melyek gyakorisága megkönnyítette a keresgélést. Kettő nap elég kevésnek tűnt ahogy a tábornok megjósolta, de ilyen tempóban nem tűnt elég valószínűnek hogy megteszik az utat ilyen rövid idő alatt. A nap lassan elbújt a hírvivőink szeme elől mélyen az ormótlan nagy hegyek árnyékába, sötétségbe borítva az egész tájat. Rájuk esteledett.

****

                 A fiú halvány fénnyel égő tábortűznél ült, az erdőben talált anyagokat és kellékeket egy robbanó cédulás papírra morzsolta, fürge kézjeleket követően a robbanó jegyzet jól megismerhető vörös jelképei lilára változtak, sikerült a pecsétet felruháznia az összeszedett méreganyagokkal így egy vadonatúj hatást kifejtve. Úgy nézett farkasszemet a kissé szégyellős kék lénnyel és az öt arasz magas, kis lény elszántan próbálta viszonozni pillantását.
- Ártalmatlan jószágnak tűnsz tudod e? - nézett fel munkálkodásából Yori, bár nem nagyon számított semmi -féle válaszra hiszen, egy kis kék gombafejű lényecskével társalog az éjszaka közepén.
Ó de ronda szegény..
Szólalt meg a mély hang a fekete köpenyes mellől a félig törött maszk irányából.
- Gondolj csak bele, milyennek láthat ő téged! - szólakozott össze egymással a két, erős túlzással mára már jó cimborává vált páros. Yori elmosolyodott, és megérintette útitársa fejét. Ahogy hozzá ért, a lény fején lévő gombaszerű fejfedő kéken felizzott. A fiú kezét mintha egy meleg érzés járta volna át, úgy érezte elönti a forróság, a tiszta energia, egy teljes mértékben regeneráló érzés. Nem érezte fáradtnak magát, teljesen útra kész volt. Felszerelését össze pakolta, a lényt a vállára helyezte s maszkját felöltve a fák ágain keresztül sebes tempóban megkezdte a hátralevő egy napnyi járóutat.

                   Az éjszakában való menetelésnek megvoltak az előnyei és megvoltak a hátrányai. Fogalmazhatnánk úgy is hogy az idő megspórolását illetően teljesen tökéletesnek tűnt ez az esti utazás, de mindig akkor történik meg a legrosszabb mikor nem számítunk rá. Yori egyenesen maga elé tekintve fürkészte a mély erdő sűrű fa rengetegét mikor hirtelen megvillant valami előtte a sötétben. Nem habozott egy percet sem, gyorsan a talaj felé vette az irányt s egy bokorban landolt. Azt az ágat melyre következő léptét kívánta volna megtenni, egy sor kunai díszítette. A bokorból figyelve léptek kopogását hallotta a felette levő fa vaskos ágán. Három személy volt, mind hármójuk fején a hold felvillantotta shinobi jelzéssel ellátott fejpántjukat.
- Hová tűnhetett? - kérdezte az egyik fiatalosabb hangján.
- Bízzátok ide, majd én megtalálom! - szólalt fel egy mélyebb hang. A férfi egyből egy jutsu kézjeleit kezdte formálni. Rosszat sejtett a fiú, ha most nem cselekszik egyből megtalálják amint a pasas végez a technikájával, valamit ki kell találnia.
Csak nem a Maszkosként ismert Kenshiro Yori került itt nagy pácba.. hmm?
Kérdezte a kárörvendő hang. Nem akart válaszolni mert egyből felfedezték volna, szemeivel fürkészni kezdte az őt körülvevő erdő minden egyes lehetőségét s gyors taktikai felmérésbe kezdett. Szemei egy a menedéket nyújtó bokortól fél méterre heverő fatuskón akadtak meg. Tarsolyából elő vette a pár, az elmúlt este alatt készített mérgezett robbanójegyzeteket. Közelebb húzta a farönköt majd rá helyezte a lila pecséteket. Kezét a fára helyezte kézjelet formálva s kiterjesztette chakráját arra mely pillanatok alatt Yori alakját vette fel. Fel hangzott a fáról érkező Jutsu amint elkészült tervével. Nem várta meg a hatást, a Kawarimi klón szélsebesen megindult a rejtekből, az ellenfeleknek nem is kellett többet látniuk egyből a fiú után vetették magukat, de egyikük a fa ágáról figyelte az eseményeket.

Használj engem fiú és írmagjuk sem marad!

Adott tanácsot a Yori fejében hallható hang, de a fiú megrázta a fejét és köpenye zsebében hagyta a maszkot.
- Dainamikku Akushon! - adta ki technikája vezényszavát.
A fenn álló férfi látta amint két társa már épphogy egy karnyújtásnyira vannak a menekülő áldozat nyomában majd hirtelen elsötétült előtte minden. Karjait még pont mellkasához tudta kapni, érezte a hűvös acélon megpihenő meleg vért s a kasza pengéjét mely mellkasából áll ki. Beszédre nyitotta száját de azon nem jött már ki több szó társai figyelmeztetésére, csak egy utolsó lehelet. Térdre rogyott az éles fém lassan kihúzódott mellkasából majd ő élettelen a föld felé zuhant a fa magasából. Két társa mit sem sejtve még, a klónt utolérve szegezték belé pengéjüket. Azok egyenesen átdöfték a Kawarimi felszínét, feloldva a technikát és kardjuk mélyen bele vájták magukat a fatönkbe szemük elé villant viszont a két lila tekercs melyek közepe szikrázva kezdte hányni magából a füstöt.
- Gokan Sakusou: Kassei! - hallatszott a távolból a kioldó technika majd a pecsétek egyszerre villantak fel s elnyelte a két férfit körülölelő lila méreggomolyag. A fiú menekülési utat nem hagyva a méregtől mind az öt érzékétől megfosztott támadóinak négy shurikent zúdított a lila füstfelhőbe. Egy nyekkenés hallatszott s egy halk puffanás, de miért csak egy? Yori kíváncsian várta, hogy elüljön a füst, melyre sor is került pár percen belül. Egy férfi feküdt a földön, nyakából és hátából állt ki a halálát okozó három shuriken, szája habosan keveredett össze a szájából szivárgó vérrel elegyedve, tőle nem messze az eltévedt shuriken a földön csillant fel. Eltévesztette az utolsó célpontját.
- Konoha Raiken! - hallotta meg baljáról ellenfele mély hangját kinek támadását már nem tudta elkerülni. Ökle elérte a fiú arcát aki torzult pofával száguldott s csapódott be egy hatalmas fa törzsébe. Háttal csúszott le a földre s pár pillanatra elveszítve eszméletét ült a fa tövében. Ellenfele leugrott a földre s egy kunait rántott elő, azzal indult meg az eszméletlen Yori felé. Pislákolva kezdett magához térni. Ellenfeléből jobbára hármat látott, a feje zúgott mint eddig még sosem.
Itt a vége Kenshiro Yori, örültem, hogy melletted lehette...
Akadt el a szava a mély búcsúzó hangnak mikor egy hirtelen villám nyaláb csapott a támadóba. Teljes teste remegve és vékony villámokat csapdosva magából borult el mint egy darab ropogósra sült farönk. A fiú azonnal kijózanodott s oldalra tekintett. A kis kék lény állt ott, fején a gomba kalap kéken izzott és halványan füstölgött a bokor mellett. Nagy sóhajokat véve lihegett Yori társa, s egyben megmentője. A gomba kalapos lényecske közelebb kúszott a fiúhoz majd a földön fekvő kezét a fejére helyezte s ismét átjuttatta maradék energiáit testébe, bár ez túlságosan kevés volt hogy mind a ketten talpra tudjanak állni. Mind kettőjük szemét lehunyva várt hogy erőre kapjanak, előttük az elszenesedetten füstölgő férfivel ki olykor testének izmait az elektrosokkos állapot rángatta.

****

                 Lágy hangok ébresztették a fiút. Kinyitotta szemeit és egy fehér sátorban feküdt. Teste sérült pontjait gondosan bekötözték, és ellátták minden egyes gondját, baját. Elmesélték, hogy az erdőben történő események hangjaira a nem túl messze táborozó hadosztály figyelt fel. Megtalálták őt és a kék lényecskét, hátán a másik táborból küldött információkkal. Szerencséjükre túlélték a több nap fáradalmait és helyt álltak a frontvonalon harcoló egyik felderítő osztaggal. Yori nagy nehezen tudta csak elhinni, hogy sikerült kikecmeregniük akár milyen úton módon ebből a slamasztikából. Pár órányi pihenés után körbejárt a táborban, felszereléseit melyeket biztonságba helyeztek össze szedte. Belebújt fekete köpenyébe, kaszáját hátára kapta, övtáskáját derekára erősítette s a parancsnoki sátorba vette irányát. Odabenn a gyengélkedő lényecske feküdt egy apró ágyban, a hatalmas tölgyfa asztallal szemben pedig a Főparancsnok tanulmányozta a tekercset melyet látszólag épségben sikerült kézbesíteniük. A szintén hatalmas férfi is elmagyarázta a kicsit még kába fiúnak a történteket majd egy pénzzel teli erszényt nyújtott át neki, megveregetve ütött kopott vállát s nagylelkűen köszönte meg tetteit. A fiú nem vett érzelgős búcsút útitársától, csuklyáját felöltötte s maszkját arcára helyezte.
El nem tudom hinni, hogy ezt is túlélted.. adj hálát, lehet nem lesz legközelebb..Hahaháá!
Csengett fel a kárörvendő kacajjal véget érő megnyugvó szöveg, s eltűnt a maszkos férfi, messze a dombtetőn a lenyugvó nap utolsó fényeiben.