Tomoko festő üzlete - Gin Fukuro // Ezüst bagoly

A lány reakciója várható volt, de eddig is valahogy megvoltunk egymás piszkálásával. Nem vártam magamtól, hogy elsőre sikerüljön, de a reményeim, hogy gyorsan sikerülni fog a technika bejött. Az irányítás még nehézkes volt, nem mindig csinálta azt, amit akartam, valahogy a klónok világában nem vagyok otthon, még ha a tinta használatával tisztában vagyok, így a chakrairányításom a törpe tintaklónommal nem tökéletes. Próbálom rendes viselkedésre bírni a tinta másolatomat, de jó néhány percembe telik mire sikerül megzabolázni a szemtelen kis teremtményemet. A lány valószínűleg jól szórakozott a "mutatványomon", hogy próbálom megnevelni a chakrámból létrejött emberkét. Én is jól szórakozom, mert a tinta lény személyiségében is annyira hasonlít, mint kinézetben. Percekbe telik mire sikerül végre a tervem.
- Általában egyedül, maximum egy segítséggel dolgozom, ilyenkor általában valamelyik tengerparti étterembe szoktam enni, így nem igazán van semmi étel itt. Viszont, ha gondolod és megvárod velem a reggelit, szívesen meghívnálak reggelire. Ezen kívül azért kerestelek meg, mert szeretném bővíteni a vállalkozásomat és meglátva a karikatúráidat, azért kerestelek meg, mert szeretném, ha társulnál hozzám.
Teszek két ajánlatot is, egyik egy reggeli meghívás, másik pedig a vállalkozáshoz való társulás. Hosszú távú terveim vannak és ehhez kellenek társak, mert szeretném, ha a vállalkozás évek során világ szinten ismertté válhasson.

//Második esély//

2 hét telt el a Zafir szigeten eltöltött küldetés óta. Sajnos a célszemélyt és a nagyapját elvesztettük, ahogy több más egyént is. Hazaérve végül ugyan chuuninná nevezett ki a falu, de elég keserédes volt a gondolat, hogy mostantól több felelősség is jár a több joggal, amit ezáltal kaptam. Valahogy nem éreztem kész magam arra, hogy megérdemeljem ezt a kitüntetést. Nem is igazán vállaltam feladatot, csak kisebbeket. Az emlék elől a munkába menekültem. A pénzt, amit a küldetésért kaptam leginkább a vállalkozásomba fektettem és annak a portfóliójának bővitésébe, hogy minél nagyobb közönséget tudjak kiszolgálni. Az elmúlt két hét ezzel telt el, sikerült találnom egy nagyobb házat és abban alakitottam ki a boltomat, ami most már nem csak festményeket árult, hanem lehetőséget adott arra, hogy helyben készitsek kisebb képeket emlékbe, de ha valaki érdeklődik, akkor kisebb készlettel, amit majd idővel bőviteni akarok, de akár művészellátóként is működök. Még voltak terveim, de ahhoz egyelőre a lehetőségeim nem adottak, mégpedig szeretnék minimális szinten tetoválással is foglalkozni.
Mintha az idő is átérezné a depressziómat az utolsó küldetés sikertelensége miatt, nem éppen strandidő, hüvös szellő járja a vidéket, ahogy a felhők eltakarják a napot. Az elmúlt időszak szép napsütéses napjai sokakat vonzott be az üzlebe és sokkal pörgősebb is volt az üzlet, mint a tengerparti raktárban. Épp ebédelni készültem és már léptem volna ki az ajtóhoz, hogy "ebédszünet" amikor az ajtó nyilik és egy göndör szőke lány lép be. Egy kicsit fellelkesülök.
- Jó napot! Miben segithetek?
A felszerelését felmérve rá kell jönnöm, hogy valószinűleg hozzám hasonlóan ninja, de fejpántott nem látok rajta, ahogy én magam sem viselem jelenleg. Figyelem a hölgyet, ahogy a sorok között keresgél, majd a pulthoz jön és felirva a papirra valamit elém nyújtja, hogy 2 szint keres, majd épp csak el tudom olvasni, mikor visszaveszi és leirja, hogy néma.
- Ah, értem. Természetesen vannak a raktáron ezek a szinek.
Ezzel hátramegyek a raktárba és rövid, pár másodperces keresgélés után vissza is térek a boltba és miután kifizette az árát egy kis bőr szütyőbe át is adom neki a 3 tubust.
- Természetesen szivesen segitek! Egy gyors ebéd belefér és akkor utána akár indulhatunk is, ha az úgy jó neked.
Fordulok a lány felé.