Határőr tábor

// Képzés - Suiton //

Arata:
Amegakure no Satou shinobija gyorsan akar fejlődni, minél kevesebb macera nélkül. Ez érthető, senki sem rajong a takarításért, azonban nem szabad figyelmen kivül hagyni, hogy a gyors fejlődés nem egyezik az alapos fejlődéssel. Alig egy óra leforgása alatt az egész csoport egy ragadós masszában áll és ez láthatóan derüssé tette az iwagakurei oktatót.
- Most pedig egyszerre üvöltsétek azt, hogy Banzai, jelezve, hogy a művelet sikeresen végre lett hajtva.
Ez a mondat megmagyarázza az előbbo két "banzai" üvöltést, amelyet nem is olyan távoli csoportok felől hozott a szél.

( Kérek még egy záróposztot. A technikát felírhatod, hiszen nem volt bonyolult. Annyi megjegyzésem van, hogy egy picit lehet eröltetni a művelet tényleges leírását is a tanulásokban, legalább egyszer - hogy ha Arata valaha oktató szintre kerül, akkor megadhassa az NT a bizalmat a karakternek. ^^ Ezenfelül +3 chakra jutalmat is adok. )

Yumi, Katana:
Mind a ketten a magatok módján értékelitek a helyzetet, amibe csöppentetek. Valóban nem a legkedvesebb, vagy legudvariasabb fogadtatás ez, ráadásul a tréner is egy ripacsnak, vagy rikkancsnak tűnik, ahogy Katana mondta volt. Mindenesetre a célját elérte, elég komolyan vette mindenki a feladatot. Néha felhangzik egy "Banzai" üvöltés a távoli csoportok felől. Hogy ennek mi az oka, csak akkor jöttök rá, amikor már mindenki sikerrel vette az akadályt.
- Rendben, egyszerre üvöltsétek, hogy "Banzai", ezzel jelezve, hogy nem ti takarítotok.
Még ezek a szavai is epések az oktatónak, pökhendi egy alak.

(Írjátok fel a technikát, illetve +3 chakrát még mellé. Sajátosan vettétek fel a tanulás szálát, néhol az elméletet lehetett volna bővebben kifejteni, de ez már csak egy korrektív visszajelzés a részemről, ügyesek voltatok! ^^ Kérek még egy záróposztot. )

Aiza:
Talán az, hogy sokkal fegyelmezettebben fogadtátok az okítást, talán az, hogy rezzenetlen arccal fogadtátok el a csapásokat, tette a sensei elégedett mosolyát. Mogorvasága feloldódhatott, sőt, néha még segíteni is hajlandó volt, ha úgy látta jónak. Mint azt más Otoiaktól Aiza később megtudhatja, ez egyik másik oktató esetében sem fordult elő. Kemény feladat állt eme négy shinobi előtt, Ők mégis keményen edzettek, hogy teljesítsék a próbát. Fáradtsággal és a körülményekkel nem törődve egyre jobb próbálkozásokat értek el. Mikor mind a négy shinobi elfogadható szintre jutott, a sensei már-már derűsen megszólalt:
- Megleptetek. Nos, a siker örömére üvöltsétek egyszerre, hogy "Banzai" ezzel jelezve, hogy sikeresen vettétek a próbát. Negyedik lett a csoport, ez már majdnem jó teljesítmény.
Ezzel, mintha lezárta volna a témát, komótosan elsétált.

( A technikát írd fel. Mivel Neked volt a legnehezebb feladatot, ezért Tőled kértem a legtöbbet, ezt teljesítetted, sőt, még kisérletezgettél is, tovább próbálgatva a lehetőségeket. Ezért +5 chakrával jutalmazlak. Kérek még egy záróposztot Tőled is.)

Sosem kedveltem a színpadiaskodást akkor viszont nem tudtam kihagyni. A tahó tudtára akartam hozni, hogy mekkorát tévedett mikor lenézte a kirigakurei ninjákat. Elmondása szerint minket nem képeztek ki megfelelően nem úgy, mint őt. Ez kissé kihozott a sodromból azonban meg tanultam irányítani az érzelmeimet. Végül be kellett látnia, hogy mégsem vagyok olyan csapnivaló shinobi ahogyan ő azt gondolta. Bár nagyon fáradt voltam azonban nem megengedhettem, hogy gyengének tűnjek. Azt a látszatot akartam kelteni mintha ez az egész meg se kottyant volna nekem. Tisztában vagyok vele, hogy ez kissé gyerekesen hangzik, de nem izgatott. A viselkedése ellenére volt egy apróság, amiért dicséretet érdemelt, ami nem volt más, mint a teljesítménye. Nem osztotta sűrűn a dicséreteket és hajlamos volt elhallgatni bizonyos információkat azonban a technikát sikeresen elsajátítottuk méghozzá rekordidő alatt. Az is lehet, hogy mindenki zseni volt abban a pocsolyában és neki az égadta világon semmi köze nem volt ahhoz, hogy milyen gyorsan végeztünk bár ez eléggé valószínűtlen. Végül utolsó feladatként fel kellett emelnünk a kezünket és hangosan azt kellett kiáltanunk, hogy Banzai. Nem sokkal azelőtt máshonnan halottam, hogy valami ilyesfélét kiáltoztak, de nem értettem miért. Akkor már minden tiszta volt és világos az oktatók így adták tudtára mindenkinek, hogy az ő csoportjuk már befejezte a tanulást. Nekem semmi kedvem nem volt az efféle bohóckodásra azonban engem még úgy neveltek, hogy a parancsot mindenáron teljesíteni kell. Kissé kéretlenül felemeltem a jobb karomat és nem túl hangosan szinte suttogva kimondta azt a bizonyos szót.
-Banzai.

Szerencsémre a körülöttem levők elég hangosak voltak, hogy fedezzék az én sumákolásomat. Nem mesze tőlem állt egy ezüsthajú lány, akinek hozzám hasonlóan nem volt kedve üvöltözni, de azért megtette, ami tőle tellett. Tisztán látszott a szemében, hogy minden egyes idegszálával arra koncentrált, hogy teljesítse a rábízott feladatot. Bár csak találgathattam az- az érzésem volt, hogy az élet minden területén ilyen maximalista. Nagyon örültem, hogy nem ő szeretett belém ugyanis talán még Akahanánál is rámenősebb lehetett. Fogalmam sem volt róla hogyan juthatott ekkora szamárság az eszembe ám valahogy mégis megtörtént. Igyekeztem ezt a badarságot kiverni a fejemből és inkább arra koncentráltam, hogy egy hajszállal közelebb kerültem a célomhoz, ami nem más, mint, hogy édesanyám méltó utódja lehessek.

/Bocsánat a késésért./