Hyuuga Oyoki
4 posters
Naruto Gundan :: Karakter készítés :: Élmények :: Tanulások
1 / 1 oldal
Hyuuga Oyoki
// Ezt a technikát próbálnám elsajátítani Gokan Sakusou // Az Öt Érzék Zűrzavara. Chakraszint követelmény: 150, Besorolás: C//
Ez a nap is úgy indult mint bármelyik más. Gyors tisztálkodás, egy kis reggeli majd irány ki a szabad ég alá, és kezdődhet az edzés. Tanítója még nem érkezett meg ezért úgy döntött, egy kis bemelegítővel kezdi. Nyújtás majd pár fekvőtámasz, húzódzkodás, felülések. Egy pár kört is lekocogott, csak hogy sikerüljön teljesen felkelnie. Imádta, ahogy a nap melege simogatja a bőrét. Azért is szerette, az ilyen napsütötte időt, mert ilyenkor senki, nem nézte hülyének a folytonos napszemüveg viseléséért, amivel a szemeit takarta. Körülbelül fél óra után megérkezett Hyuuga Ukiruma, a klán által kijelöl mestere.
- Jó reggelt mester! Már bemelegítettem. Mit tanulok ma meg a hatvannégy csapást?- Kérdezte túláradó lelkesedéssel a fiú.
- Botorságokat beszélsz gyermekem. -Mondta rekedtes hangján az öreg okító. - Egyrészt még közel sem jársz hozzá, hogy megtanuld, másrészt pedig ma nincs kedvem téged tanítani. Úgyhogy mára azt találtam ki, hogy menj el a könyvtárba, és néz ki egy szimpatikus technikát, ami nem haladja meg a képességeidet, de jó kiegészítés lehet a jelenlegi tudásodhoz, majd meséld és indokold meg nekem.-
- Értettem. Akkor nemsokára jövők.- Még valamit mormogott az öreg az orra alá, hogy annyira nem kell kapkodni, de hősünk már futva távozott is a könyvtárat átfésülni. Negyed óra alatt meg is érkezett, kereset egy üres asztalt, levette a polcról a megfelelő könyvet majd elkezdte átnyálazni. Sok érdekes technika volt benne, ám a zöméhez bizonyára kevés lett volna a tudása. Másfél óra keresés után végül talált egyet ami szimpatikus volt neki, és talán megfelelően lehetne ötvözni a Hyuuga technikákkal. Gyorsan kijegyzetelte, majd vissza sétált a birtokra megkeresni mesterét. Az öreget a hazában találta meg, és már megszokottan kopogás nélkül lépet be.
- No sikerült találni?-
- Igen ez lenne az.- Mondta és közben nyújtotta át a tekercset. Az öreg végig futotta majd vissza adta.
- Miért pont Gokan Sakusou avagy az öt érzék zűrzavara mellet döntöttél? -
- Mi Hyuugák elsősorban a közelharcban vagyunk jártasak, így távolsági küzdelemben jártas ellenfeleinknek nagyobb esélyük van a győzelemre mint másoknak. Ezenfelül, hiába látunk, ha egy rutinosabb harcos gyorsaságával nem tudjuk felvenni a harcot. Ezzel a technikával a gyorsabbakat átmenetileg képes lennék lelassítani, és egy kunai késhez erősítve a speciális robbanócímkét messzebbre is el tudom juttatni a távolsági harc esetén.- Érkezett az indok.
- És arra nem gondoltál, hogyha te is beszívod a füstöt, akkor a szemeidnek semmi hasznát nem fogod tudni venni egy rövid időre? Sőt van egy olyan érzéseim is, hogy talán aktív byakugan mellet még rosszabbul is jársz mint az ellenfeled.-
- Eszembe jutott, de ahogyan mester te mondanád, mindent ellenünk lehet fordítani, ha nem tudjuk bölcsen használni.-
- Höf... nem azért mondok ilyeneket neked, hogy felidézd... na jó legyen megteszi. Úgyis van egy ismerősöm aki ismeri ennek a titkát. Ez a vándor ninják specialitása. A falu északi határától egy óra járásra van egy kis kunyhó. Ott él egy Faina nevű idős hölgy aki majd tud neked segíteni. Hivatkozz majd rám, és légy tisztelet tudó, nem akarom, hogy lejárass egy régi barát előtt.- A fiú megköszönte mesterének a segítséget, majd egy gyors ebéd után útra kelt. Körülbelül tényleg egy órányi járásra volt a kunyhó, amit már egész messziről kilehetett szúrni a füstnek köszönhetően. Feltételezhetően épp végzett a sütéssel az asszony amikor megérkezett Oyoki.
- Szép napot!- Köszönt rá a fiú.
- Nem különbet. Segíthetek az ifjú úrnak valamiben?- Kérdezte az enyhén púpos hátú hölgy. Ruhája kopottas volt, és látszott rajta, hogy sokat élt már meg.
- Hyuuga Ukiruma tanítványa vagyok, Hyuuga Oyoki. A mesterem azt mondta, ön tudna nekem segíteni megtanulni az öt érzék zűrzavara technikát, hát ezért kerestem önt fel. Remélem nem zavarom rosszkor.-
- Chöö egy Hyuuga mi. Ukiruma is elmehet a fenébe, ahelyett, hogy a feladatát rám sózza inkább meglátogathatna néha. Persze amikor még ifjabb voltam, és letelepedtem ide, akkor nem volt rest minden nap kijönni a perverz állatja.- Osztotta meg a nem kért információkat. Szegény hősünk akaratlanul is elképzelte, ahogy a két csotrogány egymásnak esik a fiatalok szenvedélyével. - Ám ha már eljöttél eddig, megtanítalak rá. Viszont egy idős hölgynek először a segítséged kéne felajánlanod, nem pedig rögvest kérned. Így ha nem sértődsz meg először ellátlak egy kis munkával. Menj el és szerezd be az ezen a lapon lévő növényeket. Közel tíz szálat mind az ötből, de figyelj arra, hogy szép darabokat hozzál nekem. Ha ezzel végeztél, akkor megtanítalak. A te nyamvadt szemeiddel úgysem lesz kihívás. Jut eszembe minek hordod az a fekete bigyót? Talán te vagy a történelem első vak Hyuugája?- Fejezte be a kis monológját az öregasszony, és átdobta a növényeket tartalmazó tekercset a fiúnak.
- Természetesen segítek hölgyem és elnézést a modortalanságomért. A szemüveget meg azért hordom, mert nem mindenkinek mutatkozok be a teljes nevemen, és nem feltétlen rossz, ha nem tudják melyik klánból származok. Igyekszem vissza.- Felelte majd meghajolt és távozott. Nem ment túl messzire épp csak annyira, hogy már ne lássa senki. Ezt követően törökülésben leült a földre és megnézte alaposabban a tekercseket, hogy milyen növényeket is kell szereznie. Kellet egy sárga virág ami a Ciú nevet viselte, egy kék amit Moki-nak hívtak, egy piros Azúr nevű, egy lila Haken néven és az utolsó ami zöld volt és a leírás szerint Uni-nak nevezték el. Miután alaposan megnézte őket, aktiválta a byakuganját és erősen koncentrált, hogy az öt képen látott növények közül az egyiket megtalálja. Hetvenöt méteres jelenleg a sugara annak a körnek amit belát. A körön belül pár perc keresés után két virágra a zöldre és a sárgára rá is talált. Hamar feltápászkodott és elment először a sárgáért. Szerencsére, ezek a virágok egymás mellé szerettek nőni így nem volt nehéz öt szebb darabot szednie. Ezután elment a zöldért is, majd a helyszínen újra nekikezdett a keresésnek és így folyattatta míg sikeresen meg nem szerezte az összeset. Nagyjából négy óra felé lehetett mire vissza ért a kunyhóhoz a növényekkel.
- Megvan mind?.-
- Igen asszonyom.-
- Akkor gyere be.- Mondta majd besétált a házba. Mikor Oyoki belépet, hamar rájött, hogy a nő tényleg a különböző mérgek mestere lehet. A szoba is tele volt növényekkel, morzsolókkal kis szikékkel párolóval és mi egyébbel ami ember fiának kelhetett. A nő átvette a virágokat és a tekercset is majd az egyik morzsolóhoz lépet.
- Ezt, hogy hívják?- Mutatta fel a pirosat.
- Azúr-nak.-
- No és ezt?- Mutatta a lilát, majd a válasz után ezt végigjátszotta az összessel. -Remek! Akkor már a szükséges növények kinézetét és nevét ismered. Kétféleképpen készítheted el őket. Az egyik, hogy egy ilyen morzsolóval véletlen sorrendben össze morzsolod, ilyenkor a leghatásosabb mert az összes nedvet szinte ki tudod szedni a növényekből. Ám ha nincs morzsolód akkor elég egy késsel megvágnod a növény szárát majd kézzel kipréselni a levet, és egy két kis darabot még bele vágni. Nem bonyolult ugye? Nos... növényekből egy-egy darab elég egy cetlibe, kivéve a lilát.-
- Miért abból mennyi kell?-
- Semennyi. Azt csak a szépségéért és illatáért kértem. Egy nő igazán megérdemli, hogy szép virágokat kapjon.- Az elméleti oktatást a gyakorlati váltotta fel. Az öregasszony bemutatta a növények össze morzsolását, majd a cetlibe pecsételését, ami szinte ugyanúgy nézet, ki mintha rendes robbanócetlit gyártana az ember.
- Mint a robbanócetliknél, itt is be kell pecsételni a chakrád egy részét, mert majd az idézi elő a robbanást. Itt a robbanás keltette tűz füsté alakítja a növények nedvéből készült keveréket, ami belégzése összezavarja majd az áldozat érzékszerveit.- Folytatta az okítást, majd az első kész címke után a Oyokinak kellet elkészíteni a maradék négyet. Az első kicsit lassabban sikerült, de folyamatosan gyorsult a tempója, ahogy megszokta keze a munkát. Mikor már mind a négy cetlivel elkészül a fiú, jött az utolsó simítás.
- Jó szépek lettek. Mikor a chakra és a méreg keverék le van pecsételve csak egy dolog van hátra, az pedig a festés, hogy balga mód nehogy összekeverd ezeket a cetliket másokkal.- Beszéd közben elő vett egy lila festéket, és pár vonással már le is festették őket.
- Itt az ideje, hogy kipróbáljuk.-
- Jó de kin, vagy min?-
- Hát rajtad gyermekem. Csak nem gondoltad, hogy anélkül sajátítod el a tudást, és lépsz le innen, hogy nem próbálod ki milyen finomságot is kotyvasztottál?- Beszéd közben kiterelte az ifjú genint az udvarra, és tőle olyan három méterre lerakta az a cetli, amit bemutató gyanánt ő készített.
- Nagy levegő aranyom.- Egy gonosz mosoly, majd felrobbantotta a cetlit, amiből lilás füst kezdett áradni és egyhamar belepte Oyokit is. Bár nagy kedve nem volt hozzá, mégis beleszippantott, és egyszer csak megfordult vele a világ. Hirtelen fönt lett a le, vaníliás illatot érzett, és kutya ugatást hallott. Úgy látta okosnak, hogy lefeküdt a földre megvárta míg a füst elszáll és hagyta kitisztulni a szervezettét. ~Ebbe sem akarok még egyszer belekerülni, még a végén felfordul a gyomrom.~
- Az agyad érékelő központját támadja meg a méreg, ezért különös dolgokat is lehet ilyenkor tapasztalni. Ha téged a byakugan állapotában talál el sokkal rosszabbul jársz ezzel számíts. Na most viszont menj, mára már elégé lefáradtam.-
- Nagyon szépen köszönöm a segítségét hölgyem. Kellemes estét.- Intett búcsút a fiú is, és távozott, zsebében a négy cetlivel és egy kis papírdarabbal, ahova a biztonság kedvéért leírta a receptet. Már sötét volt mire haza ért, de azért mesteréhez még benézett elmesélni a nap eseményeit. Átadta a hölgy üzenetét is, végül haza ment, és lefeküdt aludni.
//Aktuális ch szint 168 aktuális byakugan távolság 75 méter. Köszönöm a rám szánt időd.//
Ez a nap is úgy indult mint bármelyik más. Gyors tisztálkodás, egy kis reggeli majd irány ki a szabad ég alá, és kezdődhet az edzés. Tanítója még nem érkezett meg ezért úgy döntött, egy kis bemelegítővel kezdi. Nyújtás majd pár fekvőtámasz, húzódzkodás, felülések. Egy pár kört is lekocogott, csak hogy sikerüljön teljesen felkelnie. Imádta, ahogy a nap melege simogatja a bőrét. Azért is szerette, az ilyen napsütötte időt, mert ilyenkor senki, nem nézte hülyének a folytonos napszemüveg viseléséért, amivel a szemeit takarta. Körülbelül fél óra után megérkezett Hyuuga Ukiruma, a klán által kijelöl mestere.
- Jó reggelt mester! Már bemelegítettem. Mit tanulok ma meg a hatvannégy csapást?- Kérdezte túláradó lelkesedéssel a fiú.
- Botorságokat beszélsz gyermekem. -Mondta rekedtes hangján az öreg okító. - Egyrészt még közel sem jársz hozzá, hogy megtanuld, másrészt pedig ma nincs kedvem téged tanítani. Úgyhogy mára azt találtam ki, hogy menj el a könyvtárba, és néz ki egy szimpatikus technikát, ami nem haladja meg a képességeidet, de jó kiegészítés lehet a jelenlegi tudásodhoz, majd meséld és indokold meg nekem.-
- Értettem. Akkor nemsokára jövők.- Még valamit mormogott az öreg az orra alá, hogy annyira nem kell kapkodni, de hősünk már futva távozott is a könyvtárat átfésülni. Negyed óra alatt meg is érkezett, kereset egy üres asztalt, levette a polcról a megfelelő könyvet majd elkezdte átnyálazni. Sok érdekes technika volt benne, ám a zöméhez bizonyára kevés lett volna a tudása. Másfél óra keresés után végül talált egyet ami szimpatikus volt neki, és talán megfelelően lehetne ötvözni a Hyuuga technikákkal. Gyorsan kijegyzetelte, majd vissza sétált a birtokra megkeresni mesterét. Az öreget a hazában találta meg, és már megszokottan kopogás nélkül lépet be.
- No sikerült találni?-
- Igen ez lenne az.- Mondta és közben nyújtotta át a tekercset. Az öreg végig futotta majd vissza adta.
- Miért pont Gokan Sakusou avagy az öt érzék zűrzavara mellet döntöttél? -
- Mi Hyuugák elsősorban a közelharcban vagyunk jártasak, így távolsági küzdelemben jártas ellenfeleinknek nagyobb esélyük van a győzelemre mint másoknak. Ezenfelül, hiába látunk, ha egy rutinosabb harcos gyorsaságával nem tudjuk felvenni a harcot. Ezzel a technikával a gyorsabbakat átmenetileg képes lennék lelassítani, és egy kunai késhez erősítve a speciális robbanócímkét messzebbre is el tudom juttatni a távolsági harc esetén.- Érkezett az indok.
- És arra nem gondoltál, hogyha te is beszívod a füstöt, akkor a szemeidnek semmi hasznát nem fogod tudni venni egy rövid időre? Sőt van egy olyan érzéseim is, hogy talán aktív byakugan mellet még rosszabbul is jársz mint az ellenfeled.-
- Eszembe jutott, de ahogyan mester te mondanád, mindent ellenünk lehet fordítani, ha nem tudjuk bölcsen használni.-
- Höf... nem azért mondok ilyeneket neked, hogy felidézd... na jó legyen megteszi. Úgyis van egy ismerősöm aki ismeri ennek a titkát. Ez a vándor ninják specialitása. A falu északi határától egy óra járásra van egy kis kunyhó. Ott él egy Faina nevű idős hölgy aki majd tud neked segíteni. Hivatkozz majd rám, és légy tisztelet tudó, nem akarom, hogy lejárass egy régi barát előtt.- A fiú megköszönte mesterének a segítséget, majd egy gyors ebéd után útra kelt. Körülbelül tényleg egy órányi járásra volt a kunyhó, amit már egész messziről kilehetett szúrni a füstnek köszönhetően. Feltételezhetően épp végzett a sütéssel az asszony amikor megérkezett Oyoki.
- Szép napot!- Köszönt rá a fiú.
- Nem különbet. Segíthetek az ifjú úrnak valamiben?- Kérdezte az enyhén púpos hátú hölgy. Ruhája kopottas volt, és látszott rajta, hogy sokat élt már meg.
- Hyuuga Ukiruma tanítványa vagyok, Hyuuga Oyoki. A mesterem azt mondta, ön tudna nekem segíteni megtanulni az öt érzék zűrzavara technikát, hát ezért kerestem önt fel. Remélem nem zavarom rosszkor.-
- Chöö egy Hyuuga mi. Ukiruma is elmehet a fenébe, ahelyett, hogy a feladatát rám sózza inkább meglátogathatna néha. Persze amikor még ifjabb voltam, és letelepedtem ide, akkor nem volt rest minden nap kijönni a perverz állatja.- Osztotta meg a nem kért információkat. Szegény hősünk akaratlanul is elképzelte, ahogy a két csotrogány egymásnak esik a fiatalok szenvedélyével. - Ám ha már eljöttél eddig, megtanítalak rá. Viszont egy idős hölgynek először a segítséged kéne felajánlanod, nem pedig rögvest kérned. Így ha nem sértődsz meg először ellátlak egy kis munkával. Menj el és szerezd be az ezen a lapon lévő növényeket. Közel tíz szálat mind az ötből, de figyelj arra, hogy szép darabokat hozzál nekem. Ha ezzel végeztél, akkor megtanítalak. A te nyamvadt szemeiddel úgysem lesz kihívás. Jut eszembe minek hordod az a fekete bigyót? Talán te vagy a történelem első vak Hyuugája?- Fejezte be a kis monológját az öregasszony, és átdobta a növényeket tartalmazó tekercset a fiúnak.
- Természetesen segítek hölgyem és elnézést a modortalanságomért. A szemüveget meg azért hordom, mert nem mindenkinek mutatkozok be a teljes nevemen, és nem feltétlen rossz, ha nem tudják melyik klánból származok. Igyekszem vissza.- Felelte majd meghajolt és távozott. Nem ment túl messzire épp csak annyira, hogy már ne lássa senki. Ezt követően törökülésben leült a földre és megnézte alaposabban a tekercseket, hogy milyen növényeket is kell szereznie. Kellet egy sárga virág ami a Ciú nevet viselte, egy kék amit Moki-nak hívtak, egy piros Azúr nevű, egy lila Haken néven és az utolsó ami zöld volt és a leírás szerint Uni-nak nevezték el. Miután alaposan megnézte őket, aktiválta a byakuganját és erősen koncentrált, hogy az öt képen látott növények közül az egyiket megtalálja. Hetvenöt méteres jelenleg a sugara annak a körnek amit belát. A körön belül pár perc keresés után két virágra a zöldre és a sárgára rá is talált. Hamar feltápászkodott és elment először a sárgáért. Szerencsére, ezek a virágok egymás mellé szerettek nőni így nem volt nehéz öt szebb darabot szednie. Ezután elment a zöldért is, majd a helyszínen újra nekikezdett a keresésnek és így folyattatta míg sikeresen meg nem szerezte az összeset. Nagyjából négy óra felé lehetett mire vissza ért a kunyhóhoz a növényekkel.
- Megvan mind?.-
- Igen asszonyom.-
- Akkor gyere be.- Mondta majd besétált a házba. Mikor Oyoki belépet, hamar rájött, hogy a nő tényleg a különböző mérgek mestere lehet. A szoba is tele volt növényekkel, morzsolókkal kis szikékkel párolóval és mi egyébbel ami ember fiának kelhetett. A nő átvette a virágokat és a tekercset is majd az egyik morzsolóhoz lépet.
- Ezt, hogy hívják?- Mutatta fel a pirosat.
- Azúr-nak.-
- No és ezt?- Mutatta a lilát, majd a válasz után ezt végigjátszotta az összessel. -Remek! Akkor már a szükséges növények kinézetét és nevét ismered. Kétféleképpen készítheted el őket. Az egyik, hogy egy ilyen morzsolóval véletlen sorrendben össze morzsolod, ilyenkor a leghatásosabb mert az összes nedvet szinte ki tudod szedni a növényekből. Ám ha nincs morzsolód akkor elég egy késsel megvágnod a növény szárát majd kézzel kipréselni a levet, és egy két kis darabot még bele vágni. Nem bonyolult ugye? Nos... növényekből egy-egy darab elég egy cetlibe, kivéve a lilát.-
- Miért abból mennyi kell?-
- Semennyi. Azt csak a szépségéért és illatáért kértem. Egy nő igazán megérdemli, hogy szép virágokat kapjon.- Az elméleti oktatást a gyakorlati váltotta fel. Az öregasszony bemutatta a növények össze morzsolását, majd a cetlibe pecsételését, ami szinte ugyanúgy nézet, ki mintha rendes robbanócetlit gyártana az ember.
- Mint a robbanócetliknél, itt is be kell pecsételni a chakrád egy részét, mert majd az idézi elő a robbanást. Itt a robbanás keltette tűz füsté alakítja a növények nedvéből készült keveréket, ami belégzése összezavarja majd az áldozat érzékszerveit.- Folytatta az okítást, majd az első kész címke után a Oyokinak kellet elkészíteni a maradék négyet. Az első kicsit lassabban sikerült, de folyamatosan gyorsult a tempója, ahogy megszokta keze a munkát. Mikor már mind a négy cetlivel elkészül a fiú, jött az utolsó simítás.
- Jó szépek lettek. Mikor a chakra és a méreg keverék le van pecsételve csak egy dolog van hátra, az pedig a festés, hogy balga mód nehogy összekeverd ezeket a cetliket másokkal.- Beszéd közben elő vett egy lila festéket, és pár vonással már le is festették őket.
- Itt az ideje, hogy kipróbáljuk.-
- Jó de kin, vagy min?-
- Hát rajtad gyermekem. Csak nem gondoltad, hogy anélkül sajátítod el a tudást, és lépsz le innen, hogy nem próbálod ki milyen finomságot is kotyvasztottál?- Beszéd közben kiterelte az ifjú genint az udvarra, és tőle olyan három méterre lerakta az a cetli, amit bemutató gyanánt ő készített.
- Nagy levegő aranyom.- Egy gonosz mosoly, majd felrobbantotta a cetlit, amiből lilás füst kezdett áradni és egyhamar belepte Oyokit is. Bár nagy kedve nem volt hozzá, mégis beleszippantott, és egyszer csak megfordult vele a világ. Hirtelen fönt lett a le, vaníliás illatot érzett, és kutya ugatást hallott. Úgy látta okosnak, hogy lefeküdt a földre megvárta míg a füst elszáll és hagyta kitisztulni a szervezettét. ~Ebbe sem akarok még egyszer belekerülni, még a végén felfordul a gyomrom.~
- Az agyad érékelő központját támadja meg a méreg, ezért különös dolgokat is lehet ilyenkor tapasztalni. Ha téged a byakugan állapotában talál el sokkal rosszabbul jársz ezzel számíts. Na most viszont menj, mára már elégé lefáradtam.-
- Nagyon szépen köszönöm a segítségét hölgyem. Kellemes estét.- Intett búcsút a fiú is, és távozott, zsebében a négy cetlivel és egy kis papírdarabbal, ahova a biztonság kedvéért leírta a receptet. Már sötét volt mire haza ért, de azért mesteréhez még benézett elmesélni a nap eseményeit. Átadta a hölgy üzenetét is, végül haza ment, és lefeküdt aludni.
//Aktuális ch szint 168 aktuális byakugan távolság 75 méter. Köszönöm a rám szánt időd.//
Re: Hyuuga Oyoki
Üdvözlet!
Sajnos nem tudom elfogadni a Tanulást, mivel a Szabályzatban ki van mondva, hogy csak B vagy annál nagyobb szintű technikát lehet Élményben tanulni. De, hogy ne vesszen kárba a rá szánt időd, (És mivel Régi játékos vagy és a régi szabályokra emlékszel, bár attól még el lehetett volna olvasni a biztonság kedvéért.) ezért úgyis Én mesélek neked, így valahogy beleszőjük ezt az irományt a Játékodba.
Az adatlapodon vezetünk majd neked egy Byakugan távolságot. Mármint a Mini Adatlapodon is.
Sajnos nem tudom elfogadni a Tanulást, mivel a Szabályzatban ki van mondva, hogy csak B vagy annál nagyobb szintű technikát lehet Élményben tanulni. De, hogy ne vesszen kárba a rá szánt időd, (És mivel Régi játékos vagy és a régi szabályokra emlékszel, bár attól még el lehetett volna olvasni a biztonság kedvéért.) ezért úgyis Én mesélek neked, így valahogy beleszőjük ezt az irományt a Játékodba.
Az adatlapodon vezetünk majd neked egy Byakugan távolságot. Mármint a Mini Adatlapodon is.
_________________
!! Visszavonultam, ha bármi kérdésetek van, azt a Staff mostani Főadminisztrátorának esetleg a Staff többi tagjának, vagy a Kalandmestereknek küldjétek!
Egyébiránt Shiren karakteremnek írhattok, bárkinek szívesen segítek ha tudok !!
Jiraiya- Főadminisztrátor
- Specializálódás : Mekkenteni a mekkenthetőt
Tartózkodási hely : Félkarú Rablózik valahol
Adatlap
Szint: S
Rang: Kiégett Játéktechnikus
Chakraszint: Kecske :|
Re: Hyuuga Oyoki
Egyértelműsítő poszt, hogy staffé legyen az utolsó szó, ebből tudjuk, nem kell semmit ellenőrizni.
Shimura Danzou- Inaktív
- Tartózkodási hely : A sebezhetetlenség küszöbén túl!
Adatlap
Szint: S
Rang: Hokage
Chakraszint: Több, mint elég.
Re: Hyuuga Oyoki
//Megtanulandó technika: Tenketsu Shoda / Tenyércsapás A Nyomáspontra
A ninja a chakráját a tenyerébe koncentrálva egy ütést mér a chakraközpontra. Ha sikeres a csapás az ellenfél azonnal megbénul, és mozgásképtelen lesz. Akár hosszú percekre is. Ez a csapás bár percekre blokkolja, egy ütéssel az egész chakrarendszert, a hatása nem tartós.
Típus: Taijutsu, egyedi Hyuuga stílus
Besorolás: B
Chakraszint: 300
Taijutsu Pont: +3
Szükséges Taijutsu pont: 50//
A nap még épphogy csak felkelt, de Oyoki már most horgászni indult. Valahol Konohától 40 km-re lehetett, és csak egy kis reggelinek valót akart fogni. Megvan már vagy három éve hogy elvonult a világ elől, hogy belső spirituálisabb énjére tudjon koncentrálni, ám a háború híre őt sem kerülte el.
A tegnapi vándor vajon igazat mesélt, tényleg több falut köztük Konohát is megtámadták? Mi történhetett a felmenőimmel? Talán végre haza kéne térnem? Azt hiszem, lassan időszerű lenne felhagynom ezzel az életmóddal, hisz már nem vagyok gyerek. Régen voltak barátaim, ott volt Hiien sensei, és Akane-san, meg a nemzetem számos lakója. Már engem sem a kukolás és a tréfálkozás éltett. Miket beszélek, hogy is mehetnék vissza, hisz egy szó nélkül léptem le. Mennyi harc volt amikor nem voltam ott segíteni, ki várna így vissza?
Ilyen és ehhez hasonló gondolatok cikáztak át az agyán és talán tovább is agyalt volna ha távolban hallatszó kiáltások meg nem zavarták volna
-MEGÁLLNI! ÁLLÍTSA VALAKI MEG TOLVAJ!-Öreg rekedtes hangon kiabált valaki, és egy ifjabb hangu gúnyolódás érkezett rá válasz ként. Egy másodpercig Oyo még agyalt rajta, hogy belefolyjon e, de teret adva a lelkiismeretének felkerekedett a zajok irányába. Gyors tempóval futott az ösvényen, a maga fabrikált peca botról teljesen megfeledkezvén. Mikor már csak nagyjából 100 méterre lehetett a konfliktustól aktiválta byakuganját, hogy felmérhesse a terepet. Az öreg vagy 70 éves lehetett, és már bottal járt. Szakála a térdét surolta és haja is már csak oldalt serkent. A fiatal ránézésre 16 évnél nem élhetett még meg többet, szakadt ruháiból arra lehetett következtetni, hogy éhezési tolvaj lehet. Nem igazán fűlött a foga Oyonak ahhoz, hogy a tinédzserre rá támadjon, hisz látszott, hogy csak gyümölcsöket lopott. Viszont abban sem lehetett bizonyos, hogy az öreg nincs híján az éteknek. Míg ezen morfondírozott, új szereplők léptek a képletben. A párostól kicsit távolabb két megtermett vélhetőleg shinobi is felfigyelt a zajra, és ők nem teketóriázik túl a dolgot, hamar oda mentek.
-Itt meg mi folyik?- Kérdezte az egyik.
-Ez a gyerek nem tudja mit csinál, ellopta a gyümölcsöket, pedig nekem már csak ez maradt. Tőlem nyugodtan megehetné, de a megjaimra szükségem van.-
-Tényleg öreg? Csak ezért követtél? Ha ezt tudtam volna el nem futok. A magok nekem nem kellenek bel…- Szakadt félbe a kamasz mondata, mikor is az őket számon kérő ninja a pillanat tört része alatt mögé került és a bordái között egy kunai késsel átszúrta a tüdejét.
-Ne!- Nyögött fel halkan Oyoki
-Ezt miért kellet?- Kérdezte az öreg
-Hát nem tudjátok, hogy háború van? Minden élelmiszer a harcban részt vevőket szolgálja. Megérdemelte a halált, hisz miért egy ilyen haszontalan egyen mikor mindenki éhezik.- Mondta nevetve a gyilkos miközben a halott gyermek kezéből rángatta ki az utolsó almát is.
-Még hogy megérdemelte? Még hogy ti katonák vagytok? Tán ezért van elsatírozva falvatok jele. Ti csak gyáva dezertőrök vagytok, kik a gyengébbeket fosztják a mindenki számára nehezebb időkben.- Suttogta könnyes szemmel az öreg
-Mit ugatsz? mindegy is, te is az ő sorsára kerülsz.-Érkezett a választ majd a két idegen elindult a sokat látott felé. Oyoki nem várhatott tovább segítenie kellett. Minden erejét összeszedve rohant, de így is esélytelen volt, hogy időben odaérjen. A két shinobi elérte az idős férfit és kunai késsel a kezükben próbáltak lecsapni rá. Ám ő sem volt rest, hirtelen forgásba kezdet és egy chakra örvény vette őt körül mire a két támadó hátra eset.
-Undorodok tőletek. Gyermekgyilkos férgek.- Motyogta a bajsza allá, miközben megindult a szószátyár felé. Mire ode ért ellenfele is felállt és védekező pozíciót vett fel.
-Tenketsu Shoda / Tenyércsapás A Nyomáspontra- Kiáltotta a szakálat és tenyerébe chakra koncentrálódott amit egyenesen ellenfelébe ütött mire az összeset. Lehajolt földön fekvő látszólag megbénult ellenfélhez és elvett tőle egy kés, amivel gyorsan el is metszette a torkát. Viszont figyelmetlen volt, mert a földön fekvő társának is volt ideje, aki egyenesen hátba támadta a bajtársát megölő személyt.
-Hakke Sanjūni Shō // Nyolc Látnoki Jel 32 Csapás- Kiáltotta az éppen ekkor közéjük ugró Oyoki és megsorozta a dezertőr chakra pontjait. Az öreg ezt követően gyors mozdulattal megfordult és a kezében lévő kunai késsel nyakon dobta a megmaradt elkövetőt.
-Hát te meg? Nem megyek veled sehova kölyök.- Szögezte is le rögtön.
Oyoki hirtelen szóhoz sem jutott, hisz az öreg szemei megbabonáztak. Vér volt a véréből, ő is egy Hyuuga volt ez nem kétséges, de még biztos nem találkozott eddig vele.
-Oyoki vagyok, de hívj csak Oyonak. Nem akarlak elvinni sehova. Ki vagy te?- Kérdezte enyhén féllénken, és közben tudatosította magában, hogy az öreg milyen könnyen kiontott két életet.
-Én Senki sem vagyok, és ha nincs velem dolgod a legjobban teszed ha el is felejtesz.-
-Kedves Senki, hogy lehet, hogy még sosem találkoztunk, hisz mind a ketten Hyuugák vagyunk.-
-Én nem vagyok Hyuuga, mint mondtam Senki sem vagyok-
-Attól még hogy ezt mondom amit tettél azt nem tehet Senki. Valakinek tennie kellett, hisz csak itt fekszik 3 db holttest.-
-Itt csak egy halott gyerek hever és még két ugyanolyan Senki mint én. Menj a dolgodra, nincs kedvem hozzád.-
-Nincs dolgom, rég az erdő az otthonom, így nem sürget engem hogy haza menjek. Hihetetlen mozdulatokat csináltál megtanítanál rájuk?-
-Még mit nem, egy Senki nem tud megtanítani hisz nem is létezik.- Míg beszélt kifosztotta a holttesteket és elpakolta amit ott talált.
-Ám egy Senkit nem is tudtam volna megmenteni, de az én jóvoltamból mégis él, így Valaki lett belőle. Méghozzá az a valaki aki tud engem tantní.- Eközben Senki pár kézjellel megnyitott egy kis helyen a földet és betolta a gyerek testét majd összezárta a nyílást.
-Azt mondod azért lettem az adósod, mert kéretlenül megmentettél? Milyen hülye indok ez? Amúgy is ha csak itt élsz az erdőben minek akarsz új dolgokat tanulni? Csak magadnak tudni dolgokat felesleges.-
-Érdekes, hogy ezt mondod, mert pont ma gondolkodtam el rajta, hogy haza kéne térnem. Hátha még él az a lány aki elrabolta a szívem.-
-Chööf… milyen gyermeteg gondolatok és vágyak… legyen… megtanítalak egy technikára, de csak ha bőséges vacsorát hozol ma nekem.-
-Áll az alku. Halacska jó lesz?-
-Egy egész disznót akarok. Ettől az útól 400 méterre lakom kelet felé, ha megvan a kalya hozd el nekem és holnap tanulhatsz tőlem.- Oyo tudomásul vette feladatát és elindult vadászni.
Közel 10 órájába telt mire végre talált egy vaddisznót, elkapta, megölte, megnyúzta és a saját bőrén elvonszolta az öreg házához. Ott még aztán begyújthatott, vagdoshatot, süthetett, majd kész lakomát készithetett újdonsült mesterének. Kapott egy kis fekhelyt majd fáradtan álomra hajtotta a fejét.
Másnap reggel még a nap ébredése előtt egy vödör vízzel lett felébresztve. Gyors reggeli majd ki is mentek gyakorolni. Senki sama úgy vélte a legjobb tanulási módszer a megtapasztalás, ezért miútán Oyoki aktiválta byakuganját rögtön kaphatott is egy igazán bénitó ütést. 5 perc múlva mikor végtagjai újra mozogtak ismét felált.
-Láttad mit csináltam?-
-Persze hogy láttam, megütöttél.-
-De hogy?-
-Hát úgy hogy lebénultam.-
-Nem ez érdekel te szerencsétlen. Miért bénultál le?-
-Nem tudom.-
-Akkor figyelj jobban- Majd leosztott még egy ütést.
Öt perc múlva innen folytatódott a beszélgetés.
-Szóval mit csináltam.-
-Nagy mennyiségű chakrát vezettél a tenyeredbe.-
-Igen. Ez a támadás lényege. itt nem csak egy tenketsu pontott célzol meg sok helyen kis ütéssel. Egy nagy ütés sok chakra. Ezzel megtolva az ellenfeled chakra rendszerét és így a tenketsu pontjainak egy részét átmenetileg túlterheled és lezárod. Most te jössz mutasd meg rajtam, hogy megy.-
-Dehogy ütlek meg. Öreg vagy még a végén bajod esne.- Ezzel a mondattal kiérdemelte, hogy újra testközelből tanulmányozhassa a technikát. Míg erőtlenül a földön feküdt az öreg felé hajolt és csak ennyit mondott.
-Ha bármilyen módon is kárt tudnál bennem, tenni te tanítanál engem nem pedig én téged.-
Újabb 5 perc után Oyo újfent talpon volt és nekifutott az első próbálkozásnak. Chakrát gyűjtött a tenyerébe és egy erős ütéssel célozta meg senseie gyomorszáját. Szinte semmi hatása nem volt az ütésének.
-Te gyengébb vagy mint Izoku csípős rámene. Mielőtt bármit tennék a fizikumodat kell rendbe rakni. Tudhattam volna, hogy nem tudjuk majd le egy nap alatt.- Mondta megfáradva Senki.
Ezt követően két héten át szigorú edzéstervet kellet Oyokinak tartani. Minden reggel 10 km futás, majd 100 fekvő, 100 guggolás, 100 felülés, 50 húzódzkodás, lábemelés, hátrahúzás, chakranélküli falmászás, ritmikus gimnasztika, vízhordás, favágás és amit éppen az öreg kitalált. Minden második nap után járt egy nap pihenés, ahhol gyakorolhatta izomlázak közepette, hogy minél több chakrát tudjon a tenyerébe összpontosítani. No meg ilyenkor volt ideje takarítani és vadászni. A két hét leteltével újra probálkozhatott a mestere ellen és most már az ütése elég erősnek bizonyult és chakrából is használt eleget de mégsem érte el a várt hatást.
-Idióta, ha csak erős és energia kéne mindenkinek menne. Mi Hyuugák viszont azért vagyunk rá képesek mert látjuk ellenfelünk rendszerét. Azt akarjuk össze omlasztani, nem csak egy chakrával feltuningolt ütést akarunk létrehozni. Áramoltasd át az energiád és ommalsz össze a rendszerem. Ne lopd a napom.-
Még két hét edzés mikor is a fizikai részre már kevesebbet és a chakra kontrollal többet foglalkoztak, de végül Oyokinak csak sikerült pár másodperce megbénítani oktatóját.
-Há sikerült! Még egy kis gyakorlás és öt percig fel sem fogsz tudni állni.-
-Tévedsz Oyoki. Ez megfelelő volt, csupán csak képes voltam mérsékelni az ütésed hatását. Én már párszor bekaptam ezt éles helyzetben is.-
-Ezek szerint sokszor volt éles helyzetben ellenfeled a klánunkból.-
-Szerinted miért itt élek és nem ott? Ha legközelebb meglátogatsz talán majd elmesélem a történetem, hogy valaki legalább emlékezzen egy Senkire.-
-Nem kell most rögtön indulnom veled maradhatok még.-
-Hogy maradhatnál? Így is túl sok időmet loptad el, és a háború javában gyúl… keresd meg inkább szíved választottját.-
Oyoki még egy estét azért még az öregnél töltött, és beraktározott neki rendesen élelemmel. Ám másnap nyakába vette a Konoha felé vezető utat, és bár félelemmel a szívében, de elindult, hogy védelmezni tudja az otthonát és megtalálja Akanét
A ninja a chakráját a tenyerébe koncentrálva egy ütést mér a chakraközpontra. Ha sikeres a csapás az ellenfél azonnal megbénul, és mozgásképtelen lesz. Akár hosszú percekre is. Ez a csapás bár percekre blokkolja, egy ütéssel az egész chakrarendszert, a hatása nem tartós.
Típus: Taijutsu, egyedi Hyuuga stílus
Besorolás: B
Chakraszint: 300
Taijutsu Pont: +3
Szükséges Taijutsu pont: 50//
A nap még épphogy csak felkelt, de Oyoki már most horgászni indult. Valahol Konohától 40 km-re lehetett, és csak egy kis reggelinek valót akart fogni. Megvan már vagy három éve hogy elvonult a világ elől, hogy belső spirituálisabb énjére tudjon koncentrálni, ám a háború híre őt sem kerülte el.
A tegnapi vándor vajon igazat mesélt, tényleg több falut köztük Konohát is megtámadták? Mi történhetett a felmenőimmel? Talán végre haza kéne térnem? Azt hiszem, lassan időszerű lenne felhagynom ezzel az életmóddal, hisz már nem vagyok gyerek. Régen voltak barátaim, ott volt Hiien sensei, és Akane-san, meg a nemzetem számos lakója. Már engem sem a kukolás és a tréfálkozás éltett. Miket beszélek, hogy is mehetnék vissza, hisz egy szó nélkül léptem le. Mennyi harc volt amikor nem voltam ott segíteni, ki várna így vissza?
Ilyen és ehhez hasonló gondolatok cikáztak át az agyán és talán tovább is agyalt volna ha távolban hallatszó kiáltások meg nem zavarták volna
-MEGÁLLNI! ÁLLÍTSA VALAKI MEG TOLVAJ!-Öreg rekedtes hangon kiabált valaki, és egy ifjabb hangu gúnyolódás érkezett rá válasz ként. Egy másodpercig Oyo még agyalt rajta, hogy belefolyjon e, de teret adva a lelkiismeretének felkerekedett a zajok irányába. Gyors tempóval futott az ösvényen, a maga fabrikált peca botról teljesen megfeledkezvén. Mikor már csak nagyjából 100 méterre lehetett a konfliktustól aktiválta byakuganját, hogy felmérhesse a terepet. Az öreg vagy 70 éves lehetett, és már bottal járt. Szakála a térdét surolta és haja is már csak oldalt serkent. A fiatal ránézésre 16 évnél nem élhetett még meg többet, szakadt ruháiból arra lehetett következtetni, hogy éhezési tolvaj lehet. Nem igazán fűlött a foga Oyonak ahhoz, hogy a tinédzserre rá támadjon, hisz látszott, hogy csak gyümölcsöket lopott. Viszont abban sem lehetett bizonyos, hogy az öreg nincs híján az éteknek. Míg ezen morfondírozott, új szereplők léptek a képletben. A párostól kicsit távolabb két megtermett vélhetőleg shinobi is felfigyelt a zajra, és ők nem teketóriázik túl a dolgot, hamar oda mentek.
-Itt meg mi folyik?- Kérdezte az egyik.
-Ez a gyerek nem tudja mit csinál, ellopta a gyümölcsöket, pedig nekem már csak ez maradt. Tőlem nyugodtan megehetné, de a megjaimra szükségem van.-
-Tényleg öreg? Csak ezért követtél? Ha ezt tudtam volna el nem futok. A magok nekem nem kellenek bel…- Szakadt félbe a kamasz mondata, mikor is az őket számon kérő ninja a pillanat tört része alatt mögé került és a bordái között egy kunai késsel átszúrta a tüdejét.
-Ne!- Nyögött fel halkan Oyoki
-Ezt miért kellet?- Kérdezte az öreg
-Hát nem tudjátok, hogy háború van? Minden élelmiszer a harcban részt vevőket szolgálja. Megérdemelte a halált, hisz miért egy ilyen haszontalan egyen mikor mindenki éhezik.- Mondta nevetve a gyilkos miközben a halott gyermek kezéből rángatta ki az utolsó almát is.
-Még hogy megérdemelte? Még hogy ti katonák vagytok? Tán ezért van elsatírozva falvatok jele. Ti csak gyáva dezertőrök vagytok, kik a gyengébbeket fosztják a mindenki számára nehezebb időkben.- Suttogta könnyes szemmel az öreg
-Mit ugatsz? mindegy is, te is az ő sorsára kerülsz.-Érkezett a választ majd a két idegen elindult a sokat látott felé. Oyoki nem várhatott tovább segítenie kellett. Minden erejét összeszedve rohant, de így is esélytelen volt, hogy időben odaérjen. A két shinobi elérte az idős férfit és kunai késsel a kezükben próbáltak lecsapni rá. Ám ő sem volt rest, hirtelen forgásba kezdet és egy chakra örvény vette őt körül mire a két támadó hátra eset.
-Undorodok tőletek. Gyermekgyilkos férgek.- Motyogta a bajsza allá, miközben megindult a szószátyár felé. Mire ode ért ellenfele is felállt és védekező pozíciót vett fel.
-Tenketsu Shoda / Tenyércsapás A Nyomáspontra- Kiáltotta a szakálat és tenyerébe chakra koncentrálódott amit egyenesen ellenfelébe ütött mire az összeset. Lehajolt földön fekvő látszólag megbénult ellenfélhez és elvett tőle egy kés, amivel gyorsan el is metszette a torkát. Viszont figyelmetlen volt, mert a földön fekvő társának is volt ideje, aki egyenesen hátba támadta a bajtársát megölő személyt.
-Hakke Sanjūni Shō // Nyolc Látnoki Jel 32 Csapás- Kiáltotta az éppen ekkor közéjük ugró Oyoki és megsorozta a dezertőr chakra pontjait. Az öreg ezt követően gyors mozdulattal megfordult és a kezében lévő kunai késsel nyakon dobta a megmaradt elkövetőt.
-Hát te meg? Nem megyek veled sehova kölyök.- Szögezte is le rögtön.
Oyoki hirtelen szóhoz sem jutott, hisz az öreg szemei megbabonáztak. Vér volt a véréből, ő is egy Hyuuga volt ez nem kétséges, de még biztos nem találkozott eddig vele.
-Oyoki vagyok, de hívj csak Oyonak. Nem akarlak elvinni sehova. Ki vagy te?- Kérdezte enyhén féllénken, és közben tudatosította magában, hogy az öreg milyen könnyen kiontott két életet.
-Én Senki sem vagyok, és ha nincs velem dolgod a legjobban teszed ha el is felejtesz.-
-Kedves Senki, hogy lehet, hogy még sosem találkoztunk, hisz mind a ketten Hyuugák vagyunk.-
-Én nem vagyok Hyuuga, mint mondtam Senki sem vagyok-
-Attól még hogy ezt mondom amit tettél azt nem tehet Senki. Valakinek tennie kellett, hisz csak itt fekszik 3 db holttest.-
-Itt csak egy halott gyerek hever és még két ugyanolyan Senki mint én. Menj a dolgodra, nincs kedvem hozzád.-
-Nincs dolgom, rég az erdő az otthonom, így nem sürget engem hogy haza menjek. Hihetetlen mozdulatokat csináltál megtanítanál rájuk?-
-Még mit nem, egy Senki nem tud megtanítani hisz nem is létezik.- Míg beszélt kifosztotta a holttesteket és elpakolta amit ott talált.
-Ám egy Senkit nem is tudtam volna megmenteni, de az én jóvoltamból mégis él, így Valaki lett belőle. Méghozzá az a valaki aki tud engem tantní.- Eközben Senki pár kézjellel megnyitott egy kis helyen a földet és betolta a gyerek testét majd összezárta a nyílást.
-Azt mondod azért lettem az adósod, mert kéretlenül megmentettél? Milyen hülye indok ez? Amúgy is ha csak itt élsz az erdőben minek akarsz új dolgokat tanulni? Csak magadnak tudni dolgokat felesleges.-
-Érdekes, hogy ezt mondod, mert pont ma gondolkodtam el rajta, hogy haza kéne térnem. Hátha még él az a lány aki elrabolta a szívem.-
-Chööf… milyen gyermeteg gondolatok és vágyak… legyen… megtanítalak egy technikára, de csak ha bőséges vacsorát hozol ma nekem.-
-Áll az alku. Halacska jó lesz?-
-Egy egész disznót akarok. Ettől az útól 400 méterre lakom kelet felé, ha megvan a kalya hozd el nekem és holnap tanulhatsz tőlem.- Oyo tudomásul vette feladatát és elindult vadászni.
Közel 10 órájába telt mire végre talált egy vaddisznót, elkapta, megölte, megnyúzta és a saját bőrén elvonszolta az öreg házához. Ott még aztán begyújthatott, vagdoshatot, süthetett, majd kész lakomát készithetett újdonsült mesterének. Kapott egy kis fekhelyt majd fáradtan álomra hajtotta a fejét.
Másnap reggel még a nap ébredése előtt egy vödör vízzel lett felébresztve. Gyors reggeli majd ki is mentek gyakorolni. Senki sama úgy vélte a legjobb tanulási módszer a megtapasztalás, ezért miútán Oyoki aktiválta byakuganját rögtön kaphatott is egy igazán bénitó ütést. 5 perc múlva mikor végtagjai újra mozogtak ismét felált.
-Láttad mit csináltam?-
-Persze hogy láttam, megütöttél.-
-De hogy?-
-Hát úgy hogy lebénultam.-
-Nem ez érdekel te szerencsétlen. Miért bénultál le?-
-Nem tudom.-
-Akkor figyelj jobban- Majd leosztott még egy ütést.
Öt perc múlva innen folytatódott a beszélgetés.
-Szóval mit csináltam.-
-Nagy mennyiségű chakrát vezettél a tenyeredbe.-
-Igen. Ez a támadás lényege. itt nem csak egy tenketsu pontott célzol meg sok helyen kis ütéssel. Egy nagy ütés sok chakra. Ezzel megtolva az ellenfeled chakra rendszerét és így a tenketsu pontjainak egy részét átmenetileg túlterheled és lezárod. Most te jössz mutasd meg rajtam, hogy megy.-
-Dehogy ütlek meg. Öreg vagy még a végén bajod esne.- Ezzel a mondattal kiérdemelte, hogy újra testközelből tanulmányozhassa a technikát. Míg erőtlenül a földön feküdt az öreg felé hajolt és csak ennyit mondott.
-Ha bármilyen módon is kárt tudnál bennem, tenni te tanítanál engem nem pedig én téged.-
Újabb 5 perc után Oyo újfent talpon volt és nekifutott az első próbálkozásnak. Chakrát gyűjtött a tenyerébe és egy erős ütéssel célozta meg senseie gyomorszáját. Szinte semmi hatása nem volt az ütésének.
-Te gyengébb vagy mint Izoku csípős rámene. Mielőtt bármit tennék a fizikumodat kell rendbe rakni. Tudhattam volna, hogy nem tudjuk majd le egy nap alatt.- Mondta megfáradva Senki.
Ezt követően két héten át szigorú edzéstervet kellet Oyokinak tartani. Minden reggel 10 km futás, majd 100 fekvő, 100 guggolás, 100 felülés, 50 húzódzkodás, lábemelés, hátrahúzás, chakranélküli falmászás, ritmikus gimnasztika, vízhordás, favágás és amit éppen az öreg kitalált. Minden második nap után járt egy nap pihenés, ahhol gyakorolhatta izomlázak közepette, hogy minél több chakrát tudjon a tenyerébe összpontosítani. No meg ilyenkor volt ideje takarítani és vadászni. A két hét leteltével újra probálkozhatott a mestere ellen és most már az ütése elég erősnek bizonyult és chakrából is használt eleget de mégsem érte el a várt hatást.
-Idióta, ha csak erős és energia kéne mindenkinek menne. Mi Hyuugák viszont azért vagyunk rá képesek mert látjuk ellenfelünk rendszerét. Azt akarjuk össze omlasztani, nem csak egy chakrával feltuningolt ütést akarunk létrehozni. Áramoltasd át az energiád és ommalsz össze a rendszerem. Ne lopd a napom.-
Még két hét edzés mikor is a fizikai részre már kevesebbet és a chakra kontrollal többet foglalkoztak, de végül Oyokinak csak sikerült pár másodperce megbénítani oktatóját.
-Há sikerült! Még egy kis gyakorlás és öt percig fel sem fogsz tudni állni.-
-Tévedsz Oyoki. Ez megfelelő volt, csupán csak képes voltam mérsékelni az ütésed hatását. Én már párszor bekaptam ezt éles helyzetben is.-
-Ezek szerint sokszor volt éles helyzetben ellenfeled a klánunkból.-
-Szerinted miért itt élek és nem ott? Ha legközelebb meglátogatsz talán majd elmesélem a történetem, hogy valaki legalább emlékezzen egy Senkire.-
-Nem kell most rögtön indulnom veled maradhatok még.-
-Hogy maradhatnál? Így is túl sok időmet loptad el, és a háború javában gyúl… keresd meg inkább szíved választottját.-
Oyoki még egy estét azért még az öregnél töltött, és beraktározott neki rendesen élelemmel. Ám másnap nyakába vette a Konoha felé vezető utat, és bár félelemmel a szívében, de elindult, hogy védelmezni tudja az otthonát és megtalálja Akanét
Re: Hyuuga Oyoki
Üdvöz-leheletem!!
Egy szimpla tanulás, némi történetvezetés, kis dráma és a mesél a háború szörnyűségeiről. Préétí gúd
Jutalmad:
Hamarosan fel lesznek írva a jutalmaid, további jó játékot kívánok~
Egy szimpla tanulás, némi történetvezetés, kis dráma és a mesél a háború szörnyűségeiről. Préétí gúd
Jutalmad:
- A fent említett technikát felírhatod az Adatlapodra
- + 5 Chakra
- + 5 TJP (2 Taijutsu Pont + a Technika megtanulása is 3 ponttal növeli ezt az értéket)
Hamarosan fel lesznek írva a jutalmaid, további jó játékot kívánok~
Ebisu
Ebisu- Mesélő
- Specializálódás : Az Orrvérzés Nagymestere
Tartózkodási hely : Konohagakure no Sato
Adatlap
Szint: A
Rang: Tokubetsu Jounin
Chakraszint: 8d6 fire damage
Naruto Gundan :: Karakter készítés :: Élmények :: Tanulások
1 / 1 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.