Hyuuga Oyoki

-Ez jó lesz? - Kérdezte Oyoki látszólag egy marék gazzal a kezében.
- Igen az lesz az Uni nevezetű növény. Csak a szára kell nekünk a többit nyugodtan tépd le róla. Szedj még mellé vagy két maroknyit és mehetünk is haza- Érkezett a felelet Obao samatól. Obao már a hetvenéves lehetett. Ősz hosszú haja ritkásan takarta kobakját ezért mindig egy piros sállal takarta feje tetejét. Termetes egy asszony volt, ha száz kilót nem nyomot akkor egyet sem, de magasága épphogy csak a százhatvan centit súrolta. Vajákos asszonynak tartották őt, aki Konoha falujától vagy öt km-terre lakot egyedül. Anno Oyoki még tőle tanulta meg a mérgeit elkészíteni, és mivel szívéhez közel állt a néni ezért gyakran meglátogatta és segített neki a kis gyógykenőcsei elkészítésével. A mai nap is ezzel telt. Már reggel óta szedegették a különös növényeket és most eljött az ideje, hogy visszainduljanak Obao házába, ahol vagy két órányi morzsolás, metszés főzés és préselés várt még rájuk. A kunyhóhoz közeledve egy ismeretlen alakot látott meg Oyo. Civilnek tűnt és igen idegesnek.
-Obao sama, hál istennek, hogy megtaláltam. A segítségére van szükségem. A falumban nagyon erős járvány tört ki. Az emberek vagy nem mozdulnak ki otthonról vagy elhullanak. A földek műveletlenek maradtak, a környező falvak lakó mind elkerülnek minket és egyre nagyobb az éhség. - Mondta szinte sírva az idegen. Harmincas éveiben járhatott, rövid fekete haja és barna szeme volt, amit hagyományos olvasó szemüveg fedett. Sovány testét egy ütött kopott len szövetruha takarta, ami rálógott fekete nadrágjára.
-Nakiru, de rég láttalak. Hallottam róla, hogy felütötte valami makacs dolog a fejét, de nem hittem volna, hogy ennyire meggyűlt vele a bajotok. Gyerebe, iszunk egy teát és kitaláljuk mit tehetünk. – Invitálta be a férfit az otthonában. Oyoki egy biccentéssel üdvözölte a vendéget, majd a házba érve elkezdte elkészíteni a teákat. Kellemes levendula illat töltötte be nemsokára az egész viskót, és a teák kis sütemények kíséretében szervírozva lettek.
-Nos mit kell tudni erről a nyavajáról? Milyen tünetei vannak? -
-Az elején olyan mintha csak egy szimpla megfázás lenne, de ahogy telik az idő a betegek nem reagálnak a kezelésre, és egyre erőtlenebbek lesznek. Láz, köhögés, végtag fájdalmak.
Széles a tünetek tár háza. -
-Mikor jelent meg az első fertőzött? -
- Már több mint egy hónapja. Hiába kértünk segítséget a medikussok sem mernek eljönni hozzánk. – Obao sama vagy öt percig csendben maradt ezután és a ház különböző pontjain elrejtett könyveit szedegette össze. Kicsit lapozgatott és néha maga elé hümmögöt.
-Oda kell mennem Oyo, hátha tudok rajtuk segíteni. Ezek a könyvek sok módszert tartalmaznak, amik akár hatásosak lehetnek, de hogy tudjam melyik módszert javasoljam először meg kell vizsgálnom a betegeket. –
- Én is veletek tartanék hátha hasznomat veszitek. - Vágta rá Oyoki. Az öreg asszony enyhén el mosolyodót, kis tanítványa lelkesedésén és engedélyezte, hogy velük tartson. Nakiru végtelenül hálásnak tűnt, hogy végre találtak két embert, akik hajlandóak segíteni és nem az arcukat elfordítani tőlük. nagyjából két óra alatt összepakoltak mindent és gyalogszert elindultak a fertőzött falú felé. Két napnyi gyalog útnak néztek elébe ezért csak a legfontosabb dolgokat hozták magukkal. Egy két fiola gyógykészitményt, néhány gyógyfüvet, egy sátrat, Oyo a ninja felszerelését és egy könyvet, amit mostanában olvasgatott.
Első huzamra, hat órán át sétáltak, és bár a Hyuuga felajánlotta, hogy megpróbálja cipelni Obao sama-t ő korát meghazudtolva utasította vissza a felajánlást és magát túlszárnyalva haladt csak előre. Egy szimpatikus táborhelyen felverték a sátrukat majd Oyoki elment vadászni. pár óra múlva már éget a tábortűz és pár megnyúzott mókus forgott a nyársakon. Míg az étel készült a ninja elvégezte szokásos napi edzését. Száz fekvőtámasz, száz felülés, száz guggolás, tíz km futás, egy kis célba dobás, majd mozdulatsorok begyakorlása, végül egy kis meditáció. Mire az edzése végére ért, a többiek már jól is laktak így csak őrá várakozott egy lassan kihülő félben lévő grillezett mókus.  Az étkezés után Oyo még kicsit edzette a szemét is. Aktív byakuganjával igyekezett minél nagyobb területet átlátni. Igen érdekes gyakorlat volt ez, hisz szeme csukva volt, de a kekei genkai-ja aktív volt így természetesen saját szemhéján is átlátott. Halántékán dagadó erek árulkodtak csak róla, hogy éppen mit is csinálhat. Bár nem volt rutintalan byakugan használó, de még mindig nehéz volt feldolgoznia az a sok információt amit egyszerre látott. Energiáját most arra összpontosította, hogy messzebbre lásson, mint valaha és a számára felesleges részleteket csak szinte periférikus módon észlelje. Így járta körbe az erdő hozzájuk viszonylag közel eső részei vagy fél órán keresztül. Mind a fizikai és mind a szellemi edzés kifejtette mostanra hatását és a fáradság úrá lett a geninen. A jó időnek hála végül nyughelyét nem a közös sátorban hanem egy közeli fa tövében találta meg és hamar elszenderedett.
Másnap tíz óra felé végezhettek a reggelivel, ami közeli növények terméséből raktak össze, majd gyors táborhely bontás után folytatták is az útjukat. Este hatig folyamatosan haladtak és az ebédet is csak a fák termésivel pótolták, majd este a tegnapi rutin ismétlődött meg. Vadászat, sütés, edzés, byakugan fejlesztés, ám most az alvás elött még hősünknek volt egy kis energiája olvasgatni is. Így hát elővette könyvét és a különböző taijutsu módszerekről olvasott. Hihetetlen sok harci formát írtak itt le, a legalapvetőbb népi technikákon át a tiltott chakrakapuk megnyitásáig. Érdekesnek vélte ezt a tiltott technikát ezért kicsit megfigyelte saját chakrahálózatátt és megnézte a saját kapuit. Érdeklődve elgondolkodott rajta, vajon mi történne, ha a tenketsu pontok elzárásához hasonlatosan saját chakrahálozatátt babrálná meg és kívülről próbálná megnyitni a kapuit, de a könyvekben olvasott intelmeik miatt, inkább ezt csak a fantáziájára bízta.
Harmadnap már csak pár órányira voltak a kis falútól így délben már látótávolságba is értek hozzá.
-Ez lenne az én kis falúm. Közel száz fő él benne, és most mindegyik vagy otthonhon bujdosik, vagy pedig már betegen fekszik. A földek műveletlenül állnak, kezdünk kifogyni az élelemből és mindenki messziről elkerül minket. - Mondta Nakiru. A falú maximum ötven kis fa házikóból állt. Az épületeket macskaköves út kötötte össze és egy bemenő út kivételével a térséget elhanyagolt szántóföldek vették körül. Az utcát üresek voltak egy két kóbor kutya kivételével senki nem járt rajtuk. Obao és Oyoki mielőtt átlépte volna a falú határát egy speciális védő ruhát és a ninjákot olykor látható mérgek elleni védő maszkot vettek fel. Piros cetli jelölte azon épületek ajtaját, ahol már a fertőzés felütötte a fejét. Obao sama első útja egy ilyen házba vezetett. A kis egyhelységes viskóban egy három fős család élt. Apa, anya és a nagyjából tíz éves kislányuk. Mind hárman lázasan és igen erőtlenül feküdtek, de a legrosszabbul a kislány nézet ki.
-Szia csöppségem, hogy hívnak téged? -
-Naomi vagyok. - Suttogta elhaló hangon.
-Semmi baj kicsikém, én Obao néne vagyok. Csinálok rajtad pár fájdalommentes vizsgálatot, hogy mihamarabb megtudjalak gyógyítani. - Mondta a vén gyógyító majd röviden megitta a betegeket és elkezdte a vizsgálatokat. Tüzetesen átnézte a testük összes porcikáját. Betekintett a szájukba is és vett egy kis nyálmintát. meghalgatta a szívüket és a hörgőiket. Miután ebben a házban végzet még öt ilyet végig járt. A többi családnál már nem tartott igényt Oyoki jelenlétére ezért a genin addig is, hogy hasznosan töltse el az időt a falútól egy km-re létrehozott egy bázist, ahol az elkövetkező napokat eltölthetik. Este volt mire Obao megérkezett a tömérdek mintával a bázisra.
-Nagyon súlyos a helyzett. ha nem teszek valamit sürgősen Oyo akkor itt sok ember fog elhunyni. -
-Én mit tehetek, hogy a segítségedre legyek? – kérdezte a Hyuuga. Az öregasszony pár kézpecsétett csinált és megidézet nyolc baglyot.
-Írj üzenetet minden közel levő nagyobb vagy közepes méretű falúnak, hogy küldjenek élelmet és orvosi segítséget. A baglyaim gyorsabban eltudják vinni az üzeneteket, mint mi. – A genin azonnal neki látott az levelek megírásának. Leírt minden fontos információt. A betegség tüneteit, a gazdasági hatásait, hogy milyen könnyen továbbadható, és hogy az itt lakók mennyire elszigetelőtdtek, mindenkitől, hogy se ők se mások ne kapják el. Kérte őket, hogy amiben tudnak segítsenek, mert ha a vírust meg is tudják állítani, utána ezek az emberek nincstelenné válnak. Ezután a baglyok lábára rögzítette a leveleket és útjukra bocsátotta őket. A napot végül szokásos edzéseivel zárta.
Másnap sem akadt sok dolga, ezért gyűjtögetett, vadászott és egy hosszabb edzést csinált, ahol a már megismertebb technikát gyakorolta be jobban, illetve a célzását fejlesztette. Eközben Obao folyamatos kísérleteket végzett és ellátta a betegeket amennyire tudta. A nap közepe táján az egyik nyál minta igen érdekes eredményt mutatott neki és így végre Oyokinak is lett feladata.
-Az egyik nyál mintát összekevertem egy kígyó bénító mérgével, és igen jó eredményt kaptam. Ennek a méregnek egy cseppje képes megbénítani egy embert akár egy egész napra, és nagyon úgy tűnik, hogy magát a vírust is kellően lelassítja. Lelassul annyira az osztódásuk, hogy lassabban szaporodnak, mint ahogy a láz és az immunrendszer együtt irtaná őket. Vagyis, ha elég ideig bénítjuk meg ezzel a méreggel a betegeket akkor a szervezetük képes lehetne meggyógyítani magukat. -
- Ez remek hír! Egy zseni vagy Obao sama! Hol tudunk szerezni elég mérget?-
-Nos ez a nehezebb része. Innen egy napi járásra van egy klán rejtek helye a Vermis klánné. Ők úgy élnek együtt a kígyókkal, mint más klánok a rovarokkal vagy ép a kutyákkal. Biztos van ilyen kígyó mérgük, de nem igazán barátságosak, így azt javaslom, ne is tudják meg, hogy náluk jártál és szereztél tőlük ilyet. - Mondat Obao, majd több könyvet is hozott. Az első könyvben megmutatta a kígyó kinézetét és a mérgének türkizkék színét, és mesélt a kénes szagáról is. A második a klánról adott egy leírást, míg a harmadik egy térkép volt, amin az idős hölgy bejelölte a klán helyét. Oyo gyorsan elolvasott mindent a kígyóról és a klánról majd térképpel a hóna alatt el is indult megszerezni a mérget.
Egy napi járás és persze némi alvás után meg is érkezett erre a hegyvidékes tájra, mely a Vermis klán rejtekhelye volt. Első ránézésre csak kopár hegységeknek tűnhetett, ahol igen kevés élőlény képes megélni. A növényzet is csak elszórva volt felelhető, és az állatok zöme is elkerülte ezeket a térségeket. Ám a Byakugan felfedte azt, amit a szimpla szem nem vesz észre, hogy bizony ezek a sziklás vidékek belül nagy folyósó rendszerrel vannak ellátva és bizony van is ott élet. A járatokban kígyók ezrei és emberek százai jártak keltek intézték a dolgukat. Sok lényről egész nehéz volt megállapítani, hogy melyik fajhoz is tartozik mert emberi arc vonásai ellenére, a földön fekve kígyószerű mozgásban haladt előre. A Hyuuga első dolga a felderítés volt, így óvatosan megközelítve a rejtekhelynek mondhatni a tetején járva a sziklák felett masírozott körbe és figyelte meg az alagút rendszert. Egy kis cetlire saját térképet igyekezett rajzolni, hogy átláthassa mit is a rejt a hegy gyomra. A józan esze azt diktálta, hogy nagyon óvatosan kell itt eljárnia, mert olyan túlerővel néz szembe, ami ellen biztos nincs esélye, mégsem volt sok ideje terveket szőni, hisz minden eltelt perccel nőt az esélye annak, hogy a betegek közül valaki meghal. Pár óra nézelődés után megtalálta az a helységet, amit kereset. Egy nagy kör alakú hely volt ez teljesen bepolcozva és a polcokon fiolák és tojások százai hevertek látszólag rendezetten. A terv gyorsan körvonalazódni kezdett az ifjú Hyuuga fejében. Hamar elindult egy távolabb eső pont irányába és robbanócetliket kezdett el kirakni. Abban reménykedett hogyha berobbantja az egyik prioritást élvező részét a bázisuknak az kellőképen leköti a klán figyelmét míg ő meglovasít egy adag mérget. Csak azzal nem számolt, hogy míg a cetliket lehelyezi egy őrszem rajta kapja a tevékenységén.
-Hát te megisssss mit keresssssel itt? – Sziszegte az őrszem. Normál testalkatú harmincas éveiben lévő férfi volt, és az ábrázatáról semmi biztató nem volt leolvasható.
- Hát… én csak a bejáratott kerestem. Szeretnék a klántól egy kis mérget kérni, hogy segíthessek egy járvány gyötörte falú lakóin.
- Nem érdkel minket mássssss… nem közössssködünk ésssss nem sssszeretjük a vendégeket. – Oyoki nem tökölthetett tovább, úgy döntött megküzd a kígyóval ám először el kel csalnia, hogy a társai meg ne hallják a csata zaját. Se szó se beszéd, pár shurikent dobott ellensége felé majd a fürgetest technikával megpróbált úgy menekülni, hogy a kígyó ne érje utol, de le se hagyja túlzottan őt. Néha egy-egy dobással tovább hergelte, míg el nem ért egy távolabbi erdősebb részt ahol bevárta őt.
-Te kisssss féreg mégisss mit képzelsssssz magadról. Kivégezlek éssssss egyben elnyellek.- Mondta a kígyó mikor beérte Oyokit majd azon nyomban kézpecsétekbe kezdett és a teste teljesen lággyá vált. A végtagjai hosszát akár csak a nyakát teljesen ő határozta meg és támadásba kezdett. A testének megnövekedett térfogata jó támadási felülette biztosított a genin számára, ezért a Hyuuga elugrálva a támadások elől a szálló tű köd technikát vette be ellencsapásként. A szájából száz mérgezett tű suhant ki egyenesen ellenfele felé. közel húsz darab célba is ért, de a támadás itt még nem ért véget. Oyoki újabb kézjelekbe kezdett és a torpedó tűk technikát is bevetette. Ennek hatására a céltévesztett senbonom újra felemelkedve ismét célba vették a kígyót is immár az eredetileg létrehozott tűk fele landolt a testében. A Vermis fájdalmában felüvöltött és Oyokinak most már csak ki kellet várni, hogy a tűket bevont Kaimetsu mérge hatni kezdjen. Látványos hatása lesz, hisz ilyen nagy dózisban bizonyára minden végtagja meg fog bénulni a kígyónak. Ám a támadások hatására csak mérgesebb és elszántabb lett az ellenfele és jobban záporozta ütéseivel a Hyuugát.
-Hogyhogy nem hat rád a mérgem? - Kiáltotta Oyo épp egy ütés előli elugrás közben
-Engem mág több ssssszázssszor mérgeztek meg a kígyóim. A Kisssss mérgeid hatásssstalamnok ellenem. - Majd szavai nyomatékositásai véget újabb kézpecsétek után megidézett száz kisebb kígyót kik mind Oyot vették célba. A Hyuuga jobb ötlet híján elővette speciális lila robbanójegyzetétt majd ellenfelé dobva aktiválta az öt érzék zűrzavara technikát. Bár a méreg bizonyosan hatástalan lesz, de a füst lehetőséget adott a geninnek, hogy látási előnyben támadhassak meg a kígyót, akihez odaugorva a tenyércsapás a nyomáspontra Hyuuga technikát vetette be. A harc eldőlt mert a sikeres csapás után ellenfele teljes chakrahálózata lebénult, ám a harc hevében Oyoki sem vette észre, hogy egy kígyó megmarta. Méghozzá ez-az a kígyó volt, amit épp keresett így tudta nemsokára az egész teste le fog bénulni. ~Mégis mit tegyek most? Azt én technikám max tíz percre teszi őt harcképtelenné, míg ez a nyavajás méreg engem egy egész napra lebénit. Mi a francot csináljak?... Mit is mondott, hogy a sok méregtől nem hatnak már rá az enyéim? Hát én is sokszor átéltem a saját mérgeim hatását. talán ez lehet a megoldás? ~ Futott végig a Hyuuga agyán a terv, majd egy gyors mozdulattal két mérget jutatott még a szervezetébe. Az egyiktől hányingere és láza lesz míg a másik thc tartalmának köszönhetően erős illúziói lehetnek. Ezután az első chakrakapuját célozza majd a Hyuuga technikával és igyekszik kényszeríteni a megnyitódásra. A kígyót, aki még mindig lábába harapva lógott gyorsan az altató porával túladagolta és táskájába rejtette. Ami ezután történt kérdés mennyire felet meg a valóságnak ugyanis a thc kezdett beütni.
 
Érezte, hogy testén olyan erő fut végig, amit még sosem érzett. A tér és az idő elmosódni látszót és Oyo egyszerre volt jelen mindenhol. Felugrott a magasban és repülni kezdett egyenesen a hold felé. Nem is telt bele sok időbe míg a hold felszínét érte lába és a légüres térben csodásan lebegett haja. Ránézet kezére és látta, hogy sokat használt újai mosolyogva nevetnek vissza rá, hisz végre kicsit pihenhettek és nem volt szükség rá hogy a tenketsu pontokat pattanásként nyomják ki. Ám a hold a maga sivár unalmas tájával nem volt túl izgalmas ezért Oyo újra ugrott egyet és aszteroida módjára indult vissza a Föld felszínére. Zuhanás közben érezte ahogy arcát süti a nap, de tudta, hogy ez a szeretett jele azért rákacsintott az éltető tűzgolyóra, ami viszonozta a szívességet. Szerencsére nem a földbe, hanem egy nagy tengerbe élt földet és a víz lemosta minden bűnét.
-Térj már magadhoz! - Rántotta ki a fejét valaki egy vödör vízből, majd Oyo megpillantotta Obao sama-t és elaludt.
 
Két és fél nap alvás után erős fejfájással kelt fel a Hyuuga egy üres kis sátorban. A sátorból kilépve látta, hogy a fertőzött falú közelében van, ahol némileg mintha visszatért volna az élet.
-Végre magadhoz tértél? - Kérdezte Obao amikor kiszúrta Oyot.
-Igen… mi történt. -
-Elküldtem érted pár nagyobb méretű baglyom, hogy segítsenek gyorsabban visszaérned, mert egyre súlyosabb volt itt a helyzett. Mire visszahoztak teljesen bevoltál állva és kacsingattál nevetve jobbra balra. Ám a táskádban megtaláltam a kigyót és a mérgét sikeresen tudtam alkalmazni. Több falúból is érkeztek medikusok és élelmet is sokat küldtek. Pár beteg még van, de úgy tűnik sikerült legyőznünk a vírust és ebben be kell vallanom nagy szerepet játszottál te is fiam. – Tájékoztatta a néni az ifjú genint.
Még egy hétig elidőztek a falúban, hogy a járványt száz százalékig ki tudják írtani és öt nap után Oyoki feje is rendbe jött a sok méreg okozta fájdalomtól. Valószínűleg a Hyuuga sose fogja teljesen felfogni, hogy mi is lehetett igaz, amit tévképzetében látott, de örömmel nyugtázta, hogy nekik hála egy ember sem halt meg.




//Amenyiben úgy itéled, meg hogy a karakteremnek fejlődhetett a Byakuganja kérlek ne felejts el hatótávot is adni //