Nara Akane

**Nara Akane** Vas. Május 31 2015, 22:52

Pályázat célja: alternatív technikahasználat

Kage Kouji no Jutsu - Árnyék Csali Technika

A használó közvetlen a beérkező támadás előtt Shunshin no Jutsuval tér ki a csapás elől, egy árnyszerű fantomképet hagyva csak maga után. Ha az ellenfél eltalálja, nagyjából fél percig mozdulatlan lesz. Csak közvetlen fizikai kontaktus esetén működik.

Kage Suiro no Jutsu - Árnyék Csatorna Technika

Képessé teszi a használót, hogy a fizikai kontaktust igénylő technikákat, mint a Chakra Kyuuin, pusztán az árnyék technikákon keresztül alkalmazza.

Ezek nem külön technikák, csupán már meglévők használata más módon, ezért szeretném őket pályázatban elsajátítani, nem pedig a Tanulás topikban.

Késő éjszaka volt. Az üvegbe zárt szentjánosbogarak halvány fénye lidérces derengéssel világított az asztalra kiterített ősöreg pergamenen. A Nara klán szigorúan őrzött könyvtárába tilos volt nyílt lángot használni, s még az elektromosság használata is túlságosan kockázatos lett volna, az itt tárolt könyvek és tekercsek felbecsülhetetlen értékét tekintve. Akane erősen hunyorogva görnyedt az asztalra kiterített papírlap cikornyás betűi fölé... Ha valaki pár éve azt mondja neki, hogy nem is oly soká éjt nappallá téve fog könyvmolykodni a családi irattárban, nem csak kineveti, de lehet hogy még meg is veri. Az utóbbi időkben, mióta a kevesebb küldetést vállalt, sokkal több időt szánva saját képességeinek pallérozására, egyre több időt töltött itt. Nem mintha kerülte volna a megbízatásokat, egyszerűen csak nem érkezett felkérés. Mintha a háború eseményei kissé lelassultak volna. Mindkét oldal sokat veszített, Tűz és Víz egyaránt saját határai mögött nyalogatta a sebeit. De a lánynak volt egy olyan érzése, hogy ez csupán a vihar előtti csend. És semmi kedve nem volt "esernyő" nélkül az események sűrűjébe vetni magát...
Azóta nem járt itt, hogy kifejlesztette első saját árnyéktechnikáját. Most azonban új ötleteket próbált gyakorlatba ültetni, és sehogy sem boldogult ezzel a megfelelő chakraelméleti ismeretanyagok nélkül. Sosem igazán értette, nemzetsége miért nem használja ki jobban az árnyékformázás művészétében rejlő igazi potenciált. Legtöbb technikájuk röghöz köti a használót a jutsu időtartamára, nem csoda hát, hogy a stratégiai tehetség épp annyira védjegyükké vált, mint messze földön híres ninjutsujuk. Számtalan lehetőség várakozott arra, hogy valaki felfedezze őket. Ha az ember az árnyékát használja médiumnak a chakrája számára, nem kellene megállnia egyszerű csápok növesztésénél. A lánynak megannyi ötlete volt képességei újszerű felhasználására, de még oly távol volt a kitűzött céloktól. Kezdőlépésnek egyelőre megtette az egyszerű technikák újszerű felhasználása. Mindig is egy csöpp irigység mardosta, amikor olyan ellenfelekkel került szembe, akik elsődleges elemüket használták fel például a Fürge Test hatékonyabbá tételére. Elhatározta hát, hogy megalkotja saját Shunsinját. Első elgondolásra nem tűnt olyan ördöngős elhatározásnak, de tökéletes sziluettet hagyni a képesség használatát követően közel sem volt gyerekjáték. Akane a formai manipulációnak egy teljesen más fajtájához volt szokva. Nyúlványokat alkotni a saját árnyékából és hártyaszerűen magára ölteni azt, majd elillanni anélkül, hogy megbontaná a fantomszerű kivetülést távolról sem volt ugyanaz. Rendkívül gyorsan kellett cselekednie, ha mindezt kellő fürgeséggel akarta véghezvinni. Arról nem is beszélve, milyen nehézségeket okozott, hogy a korábbi helyén maradó tintafekete emberforma megtartsa a Kage Mane tulajdonságait, tehát alkalmas legyen az ellenfél mozgásának blokkolására azután is, hogy a közvetlen chakrakapcsolata megszakad közte és a megzavarásul hátrahagyott chakramassza között. Részeredményeket ugyan már sikerült elérnie, de még mindig nem volt képes tökéletes csapdát állítani a suhanást megelőző pillanatban. Vagy nem sikerült elég energiát fektetnie a Fürge Testbe ahhoz, hogy kellő távolságba kerülhessen ellenfelétől, vagy a csali nem volt képes túl hosszan feltartani az edzőpartnereket, akik vállakoztak a gyakorlásban való segítésében.
Kutatásának másik tárgya talán még az előbbinél is jelentősebb előnnyel kecsegtetett, feltéve ha sikerül végre megfelelő eredményeket elérnie e téren. Féltávolsági harcosként és medikus kunoichiként a legnagyobb gondot a két szerep között feszülő ellentét jelentette. Az általa ismert orvosi ninjutsuk nagy része, mint a Ranshinshou közvetlen fizikai kontaktust igényel. Bár a Gouwan biztosított neki némi előnyt arra az esetre, ha ellenlábasai túl közel kerülnének, repertoárjára mégis inkább a távolsági technikák terén tette veszélyes ellenféllé. A támadó iryou ninjutsukhoz érintésre volt szüksége olyan ninjaként, aki világéletében a távolsági harcra szakosodott. Azonban ha sikerülne a meghosszabbított árnyékát egyfajta csatornaként használnia, saját chakrahálózata kiterjesztéseként, könnyedén megszabadulhatna ettől a problémától. Messziről is alkalmazhatná a Kansou és Chakra no Mesu jutsukat, arról nem is beszélve, hogy sebesült csapattársait is gyógyíthatná csápjaival, míg az ellenfelet üldözi a többivel. Mindezt egy időben. Elvégre, ha az embernek annyi keze lehet, amennyit győz szusszal, illenék megtanulni éppoly sokoldalúan használni őket, mint az igaziakat. Semmiképp sem elhanyagolható előny, kiváltképp a frontvonalon nem. Persze már az elképzelés szintjén is tisztában volt vele, hogy ez mennyire chakraigényes technikának ígérkezik, azt is tudta, hogy egy gyógyító ninja, aki egyszerre több sebesültet is képes kezelni, mint amennyi keze van, egy egész ütközet kimenetelén is fordíthat. A gondot itt is a gyakorlati kivitelezés jelentette. Az árnyék és medikus ninjutsuk már a létrehozásukhoz szükséges energia típusában is különböznek. Keresztülvinni egy iryou ingerületet a már árnyjátékhoz felhasznált chakrán rendkívüli koncentrációt igényelt. Két különféle chakrát az árnyékba vezetni anélkül, hogy az orvosi megzavarná a Kage Mane normális működését. Kemény fába vágta a fejszéjét az ifjú Nara, az már biztos. De azon klántársai, akiket bizalmasan beavatott munkásságának haladásába nem tartották lehetetlen feladatnak, így nem adta fel a reményt...
Karikás szemei álmatag pislantásokkal fürkészték az egyre inkább összemosódó betűket a félhomályban, s jókorát ásított. Órák óta gubbasztott már a könyvtárban, de úgy érezte, már csak karnyújtásnyira volt a sikertől. Tagjait ólomsúlyúnak érezte, ahogy félálomban visszapakolta a Nara tekercseket a polcokra. Már épp indult volna kifelé, amikor megtorpant. Felkapta az asztalról a sápadt fényű befőttesüveget és a teraszra sétált. Felnyitotta a kupakot, s kezét a magasba tartva hagyta, hadd repüljenek szárnyas lámpásai a szabadság ígérete felé. Már ha létezik szabadság ezen a világon egyáltalán. Ahogy a shinobik a Kagék akarának, a szentjánosbogarak is biztosan valaminek a rabjai. Saját szükségleteiknek, ha másnak nem is... Réveteg tekintettel figyelte, ahogy táncoló csillagokként elvesznek égi másaik között. Aztán aludni tért. Tudta hogy fárasztó holnap vár rá.

Újabb nap, újabb sikertelen próbálkozások. S így ment ez egészen a harmadik hajnalig. Számtalanszor próbálta mindkét technikát véghezvinni. Ahol lehetett, ott egyedül próbált boldogulni, nem akarta más shinobik idejét rabolni saját erejének gyarapítására, de szükség törvényt bont alapon számos edzőpartnerrel próbálkozott az elmúlt hét során. Szimpla civilektől kezdve, lelkes genineken át az épp ráérő rokonokig. Bárki, aki elérhető volt hadikészültségben és meg tudott emelni egy botot, hogy megpróbáljon egy csapást mérni rá, ami elől kitérhet. Kage Kouji munkanévre keresztelt Shunshinja fokról fokra vált hatásosabbá. A hátramaradó sziluett eleinte csak pár pillanat erejéig volt képes megfékezni a támadó szerepét játszó levélfalusiakat, ez az időtartam azonban napról napra nőtt, köszönhetően az elméleti kutatómunkának. De már ez a pár másodperc tehetetlenség is elég lehet ahhoz, hogy kihasználva a pillanatnyi bénaságot egy jócskán tartósabb paralízissel tegye ártalmatlanná, az árnyék ninjutsuk segítségével. Végül már akár fél percig is mozgásképtelenné tudott tenni chakrahasználatban jártas ellenfeleket is Shunsinjával, feltéve ha azok képtelenek voltak megállítani az ütést az elterelés előtt. Ez persze tökéletes időzítést követelt Akane részéről, de ez már részletkérdés volt. Az volt a lényeg, hogy végre sikerült többé-kevésbé tökélyre fejlesztenie egy olyat technikát, amivel elég időt nyerhet hatásosabb támadások bevitelére is.
A Kage Suiro kicsivel több időt vett igénybe, de ez legalább nem igényelt emberi együttműködést a kezdeti fázisban. Eleinte gyümölcsökkel kísérletezett, bármily röhejesnek is érezte ezt a módszert... Miután árnyéka kapcsolódott a harapnivalóval, az egyetlen olyan orvosi jutsuját alkalmazta, ami látható változást idézhet elő egy önálló mozgásra képtelen almánál, a Kiszárító Technikát. Persze kissé furcsa volt eleinte, hogy egy kevésbé statikus, élettelen tárggyal hoz létre élő chakrakapcsolatot, de ezt hamar megszokta. A dolgot ezúttal az tette nehézzé, hogy reakciók híján képtelen volt megállapítani, mikor ért el részeredményeket, és mikor fulladt teljes kudarcba a technika. Így hát maradt a kipróbálós módszer. Vaktában próbálkozott különböző arányokkal az árnyékot manipuláló és az elfonnyasztáshoz szükséges chakra mennyiségében. Ugyan biztos talált volna valakit, aki szívesen lett volna próbálkozásainak elszenvedő alanya, de semmiképp sem akarta kockáztatni valaki más testi épségét, hisz itt olyan technikákat próbált volna alkalmazni, amik rövid úton harcképtelenné teszik az embert. Amíg pedig nem teljesen biztos a dolgában, addig rendkívül felelőtlen cselekedett lett volna az ilyesmi az ifjú jounin részéről. Így hát maradt az eredménytelen nekifutások sorozata... Abban reménykedett, ha egyszer véletlenül sikerrel jár, képes lehet később felidézni a kísérlet során felhasznált chakra mennyiségét, arányait és irányát. Visszajelzések híján ez jócskán időigényesebb gyakorlatnak bizonyult, mint a Fürge Testnél használt Árnyék Csali Technika. Hosszú napok kétségbeesett próbálkozása után ért el csak eredményt, amikor már épp kezdte feladni. Először azt hitte, napszúrást kapott és csupán a szeme káprázik, vagy épp a verőfényes déli hőségtől szikkadt meg a lédús gyümölcs, ahogy annak egészséges, viaszos héja gyűrődni és barnulni kezdett. Ahogy azonban fokozta a technikába ölt chakramennyiséget, a folyamat egyre inkább felgyorsulni látszott. Szinte madarat lehetett volna fogatni a kunoichivel, noha jól tudta, hogy egyetlen teszt sikere még nem mérvadó előrelépés, ha azt nem tudja megismételni. Így hát egészen folytatta a gyakorlást, míg álmából felkeltve is képes lett volna végrehajtani ezt a műveletet. Verítékes, nehéz munka gyümölcse volt ez, de abszolút megérte. Harci képességeit újabb hasznos technika gyarapította, és még törzsvásárlói kedvezményt is kapott a zöldségesnél. Smile

Jiraiya Pént. Júl. 03 2015, 15:37

Elfogadva, annyit tennék hozzá, hogy a Gyógyító technikákat nagyon korlátozottan lehet csak használni úgy, hogy nem vagy ott, vagy éppen megosztott figyelemmel. Később ha fejlődsz, olyan S szint körül és az Irio Képességeidet is fejleszted, akkor akár a leírtaknak megfelelően is tudod majd használni a gyógyító képességeidet.
Ui.: Folyamatos koncentráció mellett egy testen gyógyítást végrehajtani nagy távolságból is lehet, de ahhoz nyugalmi állapotban kell lennie a karakternek.

**Nara Akane** Pént. Jan. 29 2016, 05:20

Pályázat célja: Kuchiyose no Jutsu, szerződéskötés a denevérek népével

- 212-es vizsgálat. A boncolást végző személy neve Nara Akane, gyakornok. További jelenlevők: Fugusha Hiniku, osztályvezető. A vizsgálat megkezdésének időpontja éjjeli kettő óra nyolc perc. Az elhunyt harminc év körüli fehér férfi. A halál beálltának oka: myopia.
- Akane, megtennéd hogy kikapcsolod egy percre azt a diktafont?
Az orvosi köpenybe öltözött kunoichi unott grimasszal emelte el ajkaitól a felvevőegységet, majd egy egyszerű gombnyomással üzemen kívül helyezte. Szorosan hátrafogott, takaros kontyával és dioptria nélküli szemüvegével szinte nem is emlékeztetett hétköznapi önmagára. Rezignált arccal meredt mentorára egy ideig, mielőtt visszakérdezett:
- Mi a gond Szenszi?
- Megint rájártál a vényköteles gyógyszerekre vagy vécépapírnak használod a jegyzeteket amit adtam?! Mégis hogy lenne a halál oka látászavar? A fickónak hiányzik a fél feje!
- Ha ötven méterre tábort verni egy ellenséges ország egyik ANBU ellenőrző pontjától nem rövidlátás, akkor nem tudom mi az!
A tolószékes férfi döbbenten tátongott a frappáns replika hallatán, majd végül mérgelődő hangon annyit morgott az orra alatt:
- Ha egy mód van rá, a fanyar humorod hagyd a proszektúra küszöbén túl. A bohóckodásod nekem plusz munka a vágószobában.
- Sótlan egy alak vagy, remélem tudod Hiniku-sama. Itt a holtak között nem sok vidámságot találni, de neked persze ezt a keveset is el kell rontani.Ha nem bánod folytatnám...
Sötétkék műtőskesztyűbe bújtatott hüvelykujja alatt halkan kattan a hangrögzítő bekapcs gombja, a Nara pedig tovább diktálta a hangjegyzetet:
- A halál beálltának oka: súlyos külsérelmi trauma. Az elhunytnál talált, leltárba vett ingóságok a következők: iwagakurei fejpánt és egyenruha, tizenkét shuriken, nyolc kunai, egy villanóbomba, egy zanbatou, három adag hideg élelem és víz, egy menlevél, egy rózsaszín, szőrös bilincs és egy idézéshez használatos tekercs, melyen a "Denevér" kanjija látható. A bizonyítékokat F. Hiniku fogja leszállítani az illetékes konohai szerveknek.
Kikapcsolta a készüléket, majd óvatos mozdulattal letette az orvosi fémből kovácsolt, kerekes műtőasztalra. Egy szikét ragadott ujjai közé. Ideje volt megkezdeni a tényleges munkát. A borotvaéles pengét a bal kulcscsont felezőpontjához irányította, hogy onnan indítsa az Y-vágás egyik szárát. Az ajkaira harapott és nagy levegőt vett. Egy holttest látványa nem épp szívderítő, de a szagukhoz képest sehol nem marad. Elhessegette a mardosó kételyt, hogy nagyon is pályát tévesztett, amikor erre vállalkozott, s a kezében tartott szike mohón harapott a halott húsba...
- Tudod Sempai... Ha itt végeztünk, eszméletlen jól esne egy ital!

A Rozsdás Kunai egy kétes hírű ivó, Konohagakure no Sato külterületein. Bár a két gyógyító nagyon sokat dolgozott az utóbbi időkben – a háború mindig bőséges munkával látja el a kórházakat... – a pénz éppen nem vetette fel őket mostanság. A falu hadászati rendelkezései mohó lefolyóként szippantották magukba a pénzt és erőforrásokat, amikből ők is kapták a zsoldjukat. Így magától értetődő választásnak tűnt, hogy egy efféle késdobálót válasszanak helyszínül kétszemélyes "csapatépítő tréningjüknek". Az ital méregerős volt és olcsó. A törzsközönség ugyan hagyott némi kívánnivalót maga után, de Akane nem aggódott különösebben a biztonságuk miatt. Egyrészt nem kellett félteni, ha ki kellett osztani pár pofont a füttyögő, "demegbasználakozó" vadparasztok között. Másrészt, hogy ha a Danzou-érának volt valami előnye, akkor az mindenképp a közbiztonság jelentős mértékű javulása volt. Bár tűzzel és vérrel fizettek érte a Hokage kopói, Konohában rend volt. Talán nagyobb mint valaha.
A lány már az ötödik kört rendelte, hogy oldja egy csöppet az asztalukat megülő kínos feszültséget. Igazából maga sem tudta mire vélni a kamaszos félszegséget, ami rájuk telepedett, mióta elhagyták a bonctermet. Bár mesterével való kapcsolata mindig fesztelen, bohókás volt, ezek az érintkezések szigorúan szakmaiak voltak. A munkaidő végeztével soha nem keresték egymást, csak vészhelyzet esetén. Most, hogy civil közegben voltak egymással, az egész valahogy más lett. Mintha idegenek lettek volna egymásnak. Rájött, hogy alig tud valamit Hinikuról, s valószínűleg fordítva is így volt. De kedvelte a vén kriplit és úgy gondolta, hogy mindketten csak profitálhatnak abból, ha egyszer úgyis leülhetnek egymással beszélgetni, hogy szögre akasztják a fejpántot. Nem mint két medikus, hanem mint két ember. Elvégre ha jobban megismerik egymást, az csak javára válhat a munkájuknak. Ez azonban nem bizonyult olyan könnyűnek mint elsőnek gondolta. Majdnem minden téma, amit valamelyikük feldobott rövidesen tanácstalan hallgatásban végződött. Esett pár szó Kumogakure inváziójáról, kísérleti gyógyszerek mellékhatásairól a Rejtett Füstből, meg persze a kollégákról. De egyik sem bizonyult elég jó témának ahhoz, hogy igazán jó társalgást lehessen folytatni róla. Pár megállapítás, pro és contra érv után mindegyik elveszítette a varázsát.
A pulttól az asztalukig vezető hatméteres út négy pohárnyi szesz után nagyobb kihívásnak bizonyult, mint az hitte volna. Lábaival csámpásan botladozva írt vargabetűket a kocsma jobb napokat látott parkettján. Időnként neki-neki ment a többi vendégeknek, egy jó adag szakéval beillatosítva a ruhájukat. Ilyenkor "elnézést" helyett "a tiédet" megszólalásokkal előlegezte meg az anyját ért, többnyire vélt szidalmakat. Amikor végre visszatért Hinikuhoz, az asztallapra csapta a kezében tartott poharakkal, majd a mozgáskoordináció teljes mellőzésével a székére huppant. Előrekönyökölt, s fojtott, kuncogásba fúló hangon a következőket mondta mesterének:
- Tudom már Szenszi. Játsszunk felelsz vagy merszet!
- Akane én magasan felette állok...
- Már hogy állnál? Nem is tudsz állni. Tolószékes vagy. Felelsz vagy mersz?
- ... Az ilyen ostoba tinédzserjátékoknak.
- Naa, olyan unalmas vagy! Alig tudunk egymásról valamit. Felelsz vagy mersz?
- És ez így is van jól. Nem a barátod, hanem a tanítod vagyok. Bár ezt mintha egyre gyakrabban elfelejtenéd mostanság...
- Jó. Akkor hazamegyek, mert ez így uncsi. Pá!
- Várj Akane! Akkor ki fog letolni a lépcsőn? Francba... Felelek.
Állt kötélnek az idősödő orvos. Az épp a kabátját magára öltő Nara kaján vigyorral vetődött vissza a székébe. Még jó hogy a doki bevette a blöfföt, mert neki hiába volt ép mind a két lába, az agya éppen annyira takaréklángon volt a hitvány lőrétől, hogy valószínűleg a kripli mesternek több esélye lett volna bántódás nélkül a lépcső aljára érni. Akane nem bajlódott cifra körülményeskedéssel, egyből a személyesebb kérdésekkel kezdte:
- Gondolkoztál már öngyilkosságon valaha?
- Inkább azt kellene kérdezned hogy melyik nap nem, mióta ebben a székben ülök. Felelsz vagy mersz?
- Felelek Sempai.
- Mi volt a legnagyobb tárgy amit...
- Nunchaku.
- Nem is hagytad hogy befejezzem!
Tett szemrehányást az idősebb shinobi gonosz mosollyal az ajkán.
- Nem is fogom. Ártana a jóhíremnek. Felelsz vagy mersz?
- Felelek.
- Volt már dolgod férfival?
Ahogy az öreg félrenyelte a szakét, a lány tudta, hogy ez bizony jackpot. Még ideje sem volt válaszolni, Akane máris az asztallapot verdeste a nevetéstől. Mindkettejük arca rákvörös volt, a dokié a szégyentől, a kunoichié pedig a röhögőgörcstől. Röfögveordítvaböfögve vinnyogott, ujjal mutogatva felettesére.
- HÁT EZ HALÁLI! Mesélj, ígérem nem fogok nevetni.
A Nara persze két másodperccel később magára cáfolt, de a sensei valamiért becsületbeli kérdésnek érezte, hogy tisztázza a történeteket. Olyan halkan beszélt szerencsétlen pára, hogy tanoncának egészen át kellett hajolnia az asztal felett, ha hallani akart valamit.
- Még a sérülésem előtt volt... Amegakuréban állomásoztunk. Odajött hozzám egy gyönyörű nő a kantinban és beszélgetni kezdtünk... Életemben nem láttam még olyan meggyőző Hengét... Már volt bennem pár ital, így nem vettem észre az ádámcsutkáját. Maga útán húzott a mosdóba, aztán letérdelt és... Nos hát tudod. Aztán felállt, kicsatolta az övét, előkapta és azt mondta: "most te jössz!". Kérlek kezeld bizalmasan ezt az információt, évek óta te vagy az első akinek elmondom.
- Hát persze. Ne aggódj Szenszi. Nálam biztonságban van a titkod... TE CÍMERES FARTÚRÓ!
Újabb adag kárörvendő nevetés, olyan ami megszégyenítene bármiféle mesebeli boszorkát. A férfi zavartan nézett jobbra-balra, és megpróbált saját védelmére kelni:
- Technikailag...
- Technikailag leszopott egy csávó, az van technikailag Sempai! Ez a legjobb dolog, ami történt velem, mióta megfújtam a recepttömböd! Fogazott? Viszonoztad a szívességet?
- Ez már több mint egy kérdés. Felelsz vagy mersz?
A lány még életében nem hallott ennyi gyűlöletet három szóban összesűrősödni, de persze még részegsége ellenére is tudta hogy nem épp a lehető legdiszkrétebben járt el. Valahogy ki akarta engedesztelni kicsit a duzzogó gyógyítót, így ezúttal a bátrabbik válaszlehetőséggel élt:
- Merek.
- Akkor idézz meg egy denevért.
A tolókocsis mélyen a táskájába túrt és a szikla shinobinál talált tekercset indulatosan az asztalra vágta.
- Kac-kac Sempai. Nagyon vicces. Na kinek a seggét fogjam meg?
- Idézz meg egy denevért.
- Hát neked rohadtul elmentek otthonról! Az a tekercs bizonyíték, amit nem kéne egy kocsmában lóbálnod. És olyan biztosan megöl, ha szerződés nélkül próbálok megidézni valamit, mint amilyen biztos, hogy téged lepippantot valami esőfalusi fickó! Ez egy játék Hiniku sensei. Előre szólok hogy rohadt szarul fogsz aludni, ha meghalok!
A férfire azonban nem hatott a józan ész szava, az ő tudatát is elhomályosította a közel féltucatnyi ital, amit éhgyomorra megivott. Konokul annyit mondott:
- Gyáva.
Akanénak sem kellett több, amúgy is könnyen provokálható személyiség volt, alkohol hatása alatt pedig különösen. Jáde szeme szikrákat szórt, ahogy körmével felbontotta a tekercsen a hullaház viaszpecsétjét, majd kiterítette a fóliánst az olcsó szesztől ragadós asztalon. Megharapta a hüvelykujját, ahogy más shinobiktól látta. Aztán felüvöltött, mert rájött hogy ez sokkal fájdalmasabb, mint amilyennek látszik. A kézpecséteket már ismerte korábbról, annyiszor látta ezt a mutatványt. A papíros fölé emelte tenyerét és azt mondta:
- Imádkozz, hogy ne sikerüljön, mert ha ezt túlélem, akkor felcsináltatlak egy bazi nagy kan denevérrel! Ha mégsem, akkor azért fohászkodj, hogy nincs túlvilág, mert ha van, akkor kurvára visszajövök kísérteni téged, amiért ilyen mocsok vagy! Kuchiyose no Jutsu!
Gyomra mintha bukfencet hányt volna, ahogy fizikai valója kiszakadt a tér és idő szövetéből. Az egész egy pillanat műve volt, mégis egy örökkévalóságnak tűnt. Amikor kinyitotta a szemét, egy hatalmas cseppkőbarlang kellős közepén állt. A bakacsin sötétségből rámeredő számtalan vörös szempár semmi jót nem ígért. Egyszer csak krákogó, éles hangot hallott a feje fölül:
- Hát ez meg hogy a bús francba került ide?!

Ahogy a lány riadtan fordította tekintetét abba az irányba, ahonnan a szavakat hallotta. Először nem látott semmit, de ahogy szeme hozzászokott kissé a félhomályhoz – a barlangba alig jutott valami a Nap sugaraiból – a vér is megfagyott az ereiben. Egy óriási denevért pillantott meg, ahogy karnyi hosszú karmaival egy nem különben hatalmas sztalaktitról lóg alá. Bár nehezen lehetett volna pontosan megállapítani a behemót hozzávetőleges méretét, nagyjából egy rinocéroszéhoz tudta volna hasonlítani, ha épp nem lett volna elfoglalva azzal, hogy torkaszakadtából sikítson:
- VÁÁ! EGY BESZÉLŐ BŐREGÉR!
- Hé! Itt nem használhatod a b-betűs szót! Rendkívül sztereotíp, sértő és kirekesztő! Mifelénk nem tolerálják az ilyesmit embernőstény!
Hangzott a gigantikus szörnyeteg mennydörgésszerű válasza. Pár lusta szárnycsapással elhagyta pihenőhelyét, Akanét pedig kis híján agyonnyomta az árván maradt függőcsepkőről záporozó sziklatörmelék. A kreatúra egy pillanattal később pont előtte ért földet. Ormótlan testének egésze csontfehér volt. Rémálmokat idéző, tűhegyes fogakkal szegélyezett pofájáról hosszú szakáll lógott alá, vaksin hunyorgó szemei akár két vérszín rubint. Hosszú, tépázott fülei érzékenyen rezdültek a legapróbb neszre is, ahogy a rémülten hátráló kunoichi csizmája alatt megcsikordult pár kavics. A fejbúbján apró varkocsokba fogott pár szál ősz haj és a széles száj sarkában bújkáló hamis mosoly azonban meglepően emberszerű kifejezést adott a rémség fizimiskájának.
- A beszélőt?
Kérdezett vissza értetlen arccal a lány. Annyira ledöbbentette a bőregér... illetve denevér hangjában bújkáló rosszallás, hogy még félni is elfelejtett egy percre. A lény válaszul eltakarta fejét az egyik szárnyával. A Nara nem voltt éppen képzett etológus, de úgy sejtette, hogy náluk ez valószínűleg annak a megfelelője lehet, amikor az emberek a tenyerükbe temetik az arcukat.
- Hadd találjam ki, nem egy műveltségi vetélkedőről jöttél ide, ugye?
- Nem, amit azt illeti egy kocsm... Hé te most sértegetsz?
- Hmm... Talán talán még sem vagy olyan ostoba mint első ránézésre...
- Hát ez sem épp a legkedvesebb, amit valaha mondtak nekem, de hajlandó vagyok elfogadni bocsánatkérésként, ha nem eszel meg!
- Még a feltételezés is sértő! Én csakúgy, mint fajtársaim többsége, virágnedveken élek.
- Errefelé biztos baszott nagyra nőnek a kankalinok. Szóval akkor nem fogtok bántani..?
Nézett körbe bizonytalanul a köréjük sereglett kíváncsi nézőközönségen. Az egészen apróktól elkezdve az elefántméretűig mindenfélét és fajtát látott, de egyikük sem tűnt túl bizalomgerjesztőnek.
- Szerencsédre Camazotz épp vadászni van. A vezérünk nincs túlságosan oda fajtátokért... Mármint a jellemetekért, az ízetekkel semmi baja, sőt kifejezetten előkelő helyet foglal a véretek kedvenc csemegéinek listáján. Azonban szívélyesen meg kell hogy kérjelek, mihamarább hagyd el a menedékünk. A saját érdekedben lehetőleg mielőtt a Patriarcha visszatér.
- Gond egy szál se! Csak küldjetek vissza onnan, ahonnan jöttem és elfelejthetjük ezt az egész buta incidenst!
Vágta rá lelkesen Akane.
- Attól tartok, hogy ez szerződés hiányában lehetetlen Idegen. Az egyetlen út számodra a barlang alatti hágón keresztül vezet hazafelé.
- És egészen pontosan hol is vagyunk?
- Iwa no Kuniban, a Sárkánygerinc nevű hegyvonulat egyik barlangjában.
- Várj... Én nem mehetek ki oda! Az iwai határőrök kenőmájast csinálnak belőlem, mielőtt annyit mondhatnék, hogy bőreg... bőrösvirsli.
- Ez már nem a mi problémánk. Ha nem használtad volna felelőtlenül a kezedben tartott tekercset, most nem lennél ilyen slamasztikában!
- És mi lenne hogy ha szerződést kötnénk? Akkor már semmi akadálya nem lenne, hogy hazamehessek ugye?
- Piha! Mi nem kötünk csak úgy akárkivel szövetséget akárkivel! Ha valaki a denevérek segítségére áhítozik, számtalan feltételnek kell eleget tennie. Az emberek többsége még a kifinomult humorunkat sem képes felérni ésszel, nemhogy átláthatná társadalmunk bonyult, szövevényes rendszerét.
- Szóval szeretitek a tréfákat mi?
Kérdezett vissza Akane hamis félmosollyal, mert tudta, hogy már a zsebében vannak.

- ... és akkor előkapta ő is, majd azt mondta: "te jössz!".
A nyirkos sziklafalak több száz denevér kacagásának hangját dobálták a csattanó után. Bár nevetésük leginkább egy rég olajozott biciklipedál nyikorgására emlékeztetett, az üdvrivalgás mégis zene volt a Nara füleinek.
- És viszonozta?
Kérdezte a könnyeivel küszködve egy idősebb nőstény denevér. Akane kezdett rájönni, hogy jellemük nem is olyan nagyon különbözik az emberekétől, a külsejük pedig... Hát az még mindig borzalmas volt, de ha erősen hunyorított, akkor egészen aranyosak voltak a maguk hátborzongató, groteszk módján.
- Ez lett volna a következő kérdésem, de a szemét ideküldött, mielőtt újra az én köröm lett volna.
Felelte nevetéstől kipirult arccal a kunoichi. Az elmúlt közel másfél órában egyszerűen felhőtlenül érezte magát a szárnyas jószágok külvilágtól elzárt birodalmában. Bár világnézetük bizonyos témákban meglehetősen egydimenziós volt, más dolgokban igencsak érdekes véleményeket vallottak. Üdítő volt olyan társaságban lenni picit, melyet még nem fertőzött meg a világ testén mételyként elharapódzó Shinobi Háború kétségbeesése.
- Ez fergeteges történet volt. Azt hiszem, tévedtünk az emberek humorával kapcsolatban.
Mondta Orgoloth – mint később kiderült, így hívták az albínó óriást -, s hangjában mintha enyhe bűntudat bújkált volna.
- Neem, ami azt illeti, nagyon is helytálló volt amit mondtál. Csak én vagyok ilyen végtelenül szellemes. A többiek sótlan faszok.
- Sok ilyen történet van még a tarsolyodban Akane-chan..?
- Hát akad egy pár.
- Nem vendégeskednél nálunk pár napot esetleg? Nem túl sok érdekes történik a barlang falain belül, már unásig ismerjük egymás adomáit...
- Szívesen maradnék, de tudod randevúm van az iwai Robbantó Osztaggal. Nem tudok sokat róluk, de biztosan haláli találkozás lesz!
- K'yorl! Hozz gyorsan tintát és pennát! Úgy néz ki új idézőnk van!

Három nap, s közel ugyanennyi éjszaka telt el a kocsmai incidens óta. Hiniku alig aludt valamit ez idő alatt, s végre sikerült álomtalan álomra hajtania őszbe forduló fejét. Egyébiránt sem állt túlságosan vidám, vagy épp ápolt ember hírében, tanítványa eltűnése óta azonban mindkét tekintetben messze alulmúlta magát. Hol őrjöngött, a falat verte dühében, hol pedig némán tépelődött dőreségén, amiért Akanét a biztos halálba hajszolta. Gyötrődő lelkiismerete egy pillanat nyugtot sem hagyott neki. Az sem hozott enyhülést, mikor nagy ritkásan sikerült néha keservesen álomba zokognia magát. Vigasztaló álmok helyett csak lidércnyomások várták. A lány vádló, jáde tekintete, mielőtt a vesztébe rohant volna buzdítására. Vérszívó denevérek és halálból visszatért kunoichik, akik a szemfedőn túlra akarták rángatni az elkínzott orvost. Ezekben a rémképekben még a saját tükörképe is leköpte, nem csoda hát, ha kialvatlan és depressziós volt.
Épp a plafont bámulta ágyában fekve – azon töprengve a részegség vajon mennyiben menti fel szörnyű tette alól... - amikor kopogást hallott ablaka felől. Odanézett, de mivel csak a kristálytiszta éjszaka látványa fogadta, elkönyvelte magában, hogy már képzelődik is az elcsigázottság miatt. Oldalára fordult, fejébe párnát nyomott, de a hang ismét megszólalt. Aztán újra. Kopp kopp kopp...
Akárhányszor csak az üveg felé pillantott, semmit nem látott, de kezdet rájönni, hogy mindez már nem lehet pusztán a képzelete szüleménye. Nagy nehezen kikászálódott az ágyból, átküszködte magát tolószékébe és az ablakhoz gurult azzal. Eres kezét tétován a kilincsre kulcsolta, majd elfordította azt. Azonban amint csak egy résnyire kinyílt az ablaktábla, az egyszer csak teljes erőből kivágódott, s egy koromfekete áradat söpört be rajta. A nyomorék doktor sikoltozva kapálta a tapintható sötétséget, mely panaszos, cincogásszerű hanggal felelt hadonászára. Denevérek! Az öreget a szívroham kerülgetette, mert egészen biztos volt abban, a szobában köröző, s azt teljesen kitöltő áradat Akane megtestesült bosszúja a túlvilágról. Nem volt benne biztos, de mintha a szárnyak csapkodásának éktelen zajában egy ismerős női hangot hallott volna:
- Elég.
A rémálom mintha varázsütésre szűnt volna meg. Tudta, hogy be kell vennie a gyógyszereit azonnal, ha nem akar még egyszer ilyen szörnyű hallucinációt látni. Amikor azonban megfordult kerekesszékében, ismét majd kugrott a szíve a helyéről. Hálószobájának szemközti sarkában Akane ült a foteljában, dámásan keresztbevetett lábakkal és gonosz mosollyal azt arcán. Egy jelentőségteljes pillatig némán nézték egymást, s végül a lány törte meg az idegörlő csendet:
- Felelsz vagy mersz Sempai?

Denevérek kódexe

A Denevérek nemzete már nagyon régóta éli békés, szokványos életét a Föld Országának területén. Annak ellenére, hogy állítólag már Iwagakure előtt is ennek a földnek a hegyeiben szálltak meg, a rejtekhelyük helyzete évről évre a feledésbe merül. Természetesen ez nem azért van, mert elfelejtik az emberek, hanem azért, mert a Denevéreknek nincs állandó lakhelyük. Állandóan költöznek barlangról barlangra. A kolóniájuk azonban egyedülálló. A denevéreket roppant összetartás, és békés életmód jellemzi. Bár sokak azt hiszik róluk hogy vérszívóak, a legtöbb egyed csupán gyümölcsnedvekkel táplálkozik. Támadóerejük nem számottevő, főképp felderítésre, éjszakai attrakcióknál hasznosak, de vész esetén könnyen összezavarhatják az ellenfelet. Iwagakure bányászati tevékenysége számtalan menedéküket tönkretette már, így alapvetően bizalmatlanok az emberekkel szemben. Azonban ha valaki egyszer kivívta elismerésüket, annak feltétlen hűséggel adóznak. Nem kifejezetten agresszívak, de territoriális beállítottságuk miatt képesek a végsőkig is elmenni élőhelyük védelmében. Származás és étrend szerint kasztokba tömörülnek, de ennek inkább a munkamegosztás szempontjából van jelentősége, a különböző osztályok nem rivalizálnak, vagy nyomják el egymást. Bonyolult nyelvük és a főemlősökétől teljesen különböző hangképző szerveik miatt hosszú évekbe telik, míg megtanulják az emberi nyelvet, ennek ismerete inkább az idősebb egyedekre jellemző. Ugyanebből az okból kifolyólag egyes egyedek szinte ösztönszerűen képesek olyan magas frekvenciájú hangokat kibocsátani, melyek megzavarják a belső fül szerveinek működését, s leginkább a shinobik genjutsujának megfeleltethetők hatásuk szempontjából. Sajátos nyelvükből eredő neveik éppoly nehezen kiejthetők az emberek számára, mint egyéb szavaik.

Egyedi technikák:
Név: Kōdona chōonpa// Fejlett Ultrahang
Típus: ninjutsu
Besorolás: ?
Leírás: Egy hatalmas rezgésszámú, emberi fül számára nem hallható hanghullámot bocsájt ki. Bár hasonlít egy szokványos denevér ultrahangjára, ez valójában sokkalta hasznosabb, és különlegessége miatt, csak néhány egyedük képes ezt használni. A visszaverődő hangkép a dolgok elhelyezkedése mellett külön jelzik az élőlények chakráját, annak típusát, és körülbelüli mennyiségét.

Név: Shindō sukurīmu // Rezgő Sikoly
Típus: genjutsu (hallás útján)
Besorolás: ?
Leírás: Szörnyű sivításba kezd a denevér/denevércsoport, s a hang különleges frekvenciájának köszönhetően ez a fülbe jutva egy ingerületet küld az agyból a testbe, mely olyan érzetet kelt, mintha a az áldozatnál tengeribetegség jelei mutatkoznának. A célpont szörnyű fejfájás, émelygés, rosszullét áldozata lesz, mely könnyen harcképtelenné teheti jó időre. A hatás elég nagy területre kiható, viszont barátra-ellenségre ugyanúgy hat, így a szövetségeseknek ajánlott előzőleg bedugaszolni a fülüket.

Fiókák
A legfiatalabb denevér csoport. Alig egy-két éves porontyok, akik nemrég kezdték meg a pályafutásukat. Nem képesek harcolni és esetlen röptük miatt felderítésnek sem éppen első osztályúak. Azonban ha kellően sokan vannak egy helyen, hangjuk nekik a legerőteljesebb, így egyszerű „szonárként” is használhatóak.
Szint: D
Méret: kicsi
Technikák:
- Kōdona chōonpa// Fejlett Ultrahang

Fürgék

Kifejlett példányok, akik bár nem képesek az emberi nyelvre, roppant hasznos társak, ugyanis ők rendelkeznek a leggyorsabb repülési sebességgel, röptük akár egy hétköznapi sólyoménál is gyorsabb, illetve kis szintű szél alapú technikákra is képesek. Felderítésre kitűnőek, hisz gyors röptük és fekete szőrzetük miatt nehezen észrevehetőek.
Szint: C
Méret: normál
Technikák:
- Fuuton: Kamikaze
- Fuuton: Reppusho
- Shindō sukurīmu // Rezgő Sikoly

K'yorl

A fajtársainál valamivel apróbb denevér, ki tapasztalatlanságát gyorsaságával kárpótolja. A Fürgék között is gyorsnak számít, így ha fontos üzenetet kell átadni, ő a legmegfelelőbb denevér a csapatukban. Bár barátságos, sokkal jobban kedveli a nő idézőket, a férfiaknál, hisz még fiatal, és a nők többsége általában megértőbben és gyengédebben kezelik gyermeteg viselkedését.
Nem: hím
Szint: C
Méret: kicsi/normál
Technikák:
- Fuuton: Kamikaze
- Fuuton: Reppusho
- Shindō sukurīmu // Rezgő Sikoly
Különleges adottság: átlagon felüli gyorsaság

Ahlysaaria
Egy életvidám, mindig pezsgő női tag. Ő azok közé tartozik, akik nem a röptük sebességére alapoznak, hanem a technikáik erejére. Bár a fürgék mozgékonyságával nem képes felvenni a versenyt, mégis tisztelik őt a fajtársai, ugyanis harci tudását Camazotztól (lentebb) szerezte, aki még azelőtt tanította, mielőtt elvesztette a szárnyait. Egyidős a vezetővel, és sokan úgy tartják régen még szerelem is dúlt kettejük között. Bár szó mi szó, Saura mindig is szerelmes volta vezérbe, sajnos a baleset és a méretbeli különbségek a szerelem beteljesülésének útjába állt.
Nem: nőstény
Szint: B
Méret: közepes
Technikák:
- Fuuton: Kazegaeshi // Szél Elem: Szél Visszatérés
- Fuuton: Kami Oroshi // Szél Elem: Szent Lökéshullám
- Fuuton: Daikamaitachi no Jutsu // Szél Elem: Metsző Ciklon Jutsu
- Fuuton: Juuha Shou // Szél Elem: Rémszél Csapás

Yvonnel
Ahlysaaria ikerhúga, bár nem olyan magával ragadó személyiség, mint nővére. Yvonnel főképp szél elemű technikájára és sebességére támaszkodik, mint a Fürgék közt nagyon sokan, és megvet mindenkit a fajtája közül, aki szerinte „különcködik”. A vérségi kapcsolat ellenére testvérét még náluk is kevesebbre tartja, bár sokak szerint csak azért, mert olyan közel állt egykor a vezetőkhöz, míg őt mogorva természete miatt nagy ívben elkerülték a denevérhierarchia magasabb rangú egyedei.
Nem: nőstény
Szint: B
Méret: közepes
Technikák:
- Fuuton: Senpuuken // Szél Elem: Örvénylő Szélököl
- Fuuton: Hanachiri Mai // Szél Elem: Hulló Szirmok Tánca
- Fuuton: Gofu Boheki // Szél Elem: Az Erős Sél Hatalmas Fala
- Fuuton: Kaze no Yaiba // Szél Elem: A Szél Kardja

Gwyliss

Gwyliss Orgoloth (lentebb) egyetlen unokája, ki Camazotz után következik a rangsorban. Bár az ifjú még elég fiatal, sokak szerint máris rátermett a vezetőségre, még ha nem is olyan ügyes harcos, mint a jelenlegi Patriarcha. Rendkívül jó stratéga, soha sem keveredik olyan harcba, amelyből vesztesen kerülhet ki. Mérete azonos szintű fajtársaihoz hasonló, füle azonban jóvalta nagyobb, mint a többieké, ami akár kétszer-háromszor élesebb hallást biztosít számára. Gyakorta szokták megidézni, ha nagyobb terjedelmű felkutatásra van szükség, ugyanis, társai jelentését a távolból, képes az emberek számára hallható és érthető nyelven is továbbadni. Képes az emberi nyelvre.
Nem: hím
Szint: A
Méret: nagy
Technikák:
- Kōdona chōonpa// Fejlett Ultrahang
- Shindō sukurīmu // Rezgő Sikoly
- Kanashibari Kangen // Bénító Zene
- Senpou: Fuuton Sunabokori // Remete Művészet: Szél Elem Porfelhő
- Fuuton: Juuha Reppushou // Szél Elem: Erőszakos Rémszél Csapás

Orgoloth

Az albínó Orgoloth a kolónia legidősebb példánya, s egyben Távolbalátója. Ha egy fészekaljban Távolbalátó születik, azt a denevérek mindig hatalmas égi kegynek és megtiszteltetésnek veszik. Az ilyen egyedek fióka koruktól kezdve misztikus jósálmokat és víziókat látnak, melyeket a denevérhiedelmek érzéken túli kinyilatkoztatásokként könyvelnek el. Bár a fajon belül is megoszlik a vélemény ezeknek a jövendőléseknek a megbízhatóságáról, a Távolbalátók személyét mindig feltétlen tisztelet övezi. Többnyire tanácsadó pozíciót töltenek be a Patriarcha – ritkább esetben Matriarcha – oldalán.
Orgoloth megidézni ugyan megidézhető, de harcban szinte semmi haszna, kasztjának alapelvei szigorúan megtiltanak bármiféle erőszakot. Több tucat emberöltő alatt felhalmozott tudása, ősi bölcsessége azonban bármelyik shinobinak javára válhatnak. Bár látszólag, csak egy hóbortos, szenilis, mindig jókedvű nagyapó, ha az emberek észreveszik a tréfás aforizmákban megbújó igazságokat, hamar szembetűnhet az évszázadok során kialakult tapasztalat. Bár hosszú élete során talán ő látta az emberi kegyetlenségnek a legtöbb kinyilatkoztatását, a denevérek között mégis neki van a legtöbb bizalma az embernem nagyra hivatottságában. Sajnos fajtársai nem igazán értékelik a Távolbalátó humorát, így többnyire saját, jól elkülönített tárnájában meditál a barlang legjobban védhető részében. Mindezekmellett rendelkezik egy különleges adottsággal. A farka végébe ültetett üveggolyóban lévő füstöt képes chakrájával színes, (torz)képekké formálni, így amit lát, vagy látott, képes megformálni a gömbben. Képes az emberi nyelvre.
Érdekesség: azon kevesek egy része, akiknek volt szerencséje jövedelés közben látni Távolbalátót, azt feltételezik, hogy a látomások valójában nem egyebek, mint epilepsziás roham következtében fellépő hallucinációk.
Nem: hím
Szint: A
Méret: nagy
Technikák:
- Kuchyose no Jutsu

Camazotz

A denevérek Patriarchája, teljhatalmú ura, és egyben a leghatalmasabb, legveszedelmesebb minden fajtársa közül. A többi ellentétben ő a nem lopakodik csendben, s nem is próbál taktikázni ellenfelei ellen vívott harcaiban. Ő szimplán letarolja azokat, akik elég bátrak – vagy ostobák -, hogy az útjába álljanak. Mérete már-már gigászi, hatalmas karmaival egy embert is képes átdöfni. Két lényeges dologban is különbözik az övéitől: az egyik, hogy jobb szárnya olyannyira megsérült egy régi harca során, hogy az sosem volt képes begyógyulni, így többé nem képes szárnyalni, csak siklórepülésre képes. A másik, hogy mióta röpképtelenné vált, teste védelméül borotvaéles pikkelyekkel borított páncélzatot hord. Ő fajának vadászkasztjából, a vámpírdenevérek közül került ki, így szükséges számára a vérivászat, ám egy tehén vérével egy hónapig is képes elleni. Ritkán idézhető meg, és mivel szárnya csonkítását egy férfi okozta, így ha valaki képes is megidézni, az leginkább nőnemű shinobi. Harcias természetéből fakadóan tiszteletét egyedül az erő jogán lehet kivívni. Bár kevés kivétellel megveti az embereket, képes a nyelvükre.
Nem: hím
Szint: S
Méret: óriási
Technikák:
- Kōdona chōonpa// Fejlett Ultrahang
- Shindō sukurīmu // Rezgő Sikoly (egyedül is képes rá, a sikolya olyan előteli, hogy megrepeszti a dobhártyát)
- Tsuuga // Metszőfog
- Fuuton: Shinkū Renpa // Szél Elem: Száguldó Vákuumélek
- Fuuton: Renkudan // Szél Elem: Fúró Lég Lövedék
- Kokuangyo no Jutsu // Utazás a Fekete Sötétségbe

Idézővel (Nara Akane) együtt fejlődő lény

Nimruil

Nimruil egy vámpírdenevérpár fióka korában elárvult ivadéka. Életének egy egészen korai szakaszától kezdve viszonylagos magárautaltságban kellett megbirkóznia a denevérlét nehézségeivel, ami jól magyarázza saját fajtájával szemben érdektelenségét. Egyedül a vén Orgoloth vadregényes meséi jelentettek számára kiutat a cseppkőbarlang szűkös valóságából, így nem meglepő módon leküzdhetetlen vágy lett úrrá rajta, hogy a saját szemével lássa a nagyvilágot. Fohászaira egy barlangjukba teleportáló kunoichi képében felelt a sors. A többi denevértől eltérően őt mindig is érdekelte az emberek világa, s a lány sem tűnt olyan hitványnak, mint ahogy a tárnákban keringő pletykák festik le az embereket. Így miután Akane szerződést kötött a népével, Nimruil felajánlotta szolgálatait. Cserébe csupán annyit kért, hogy a nő amikor csak lehet őt idézze meg, mivel így olyan kalandokban lehet része, ami a sziklafalak között soha sem. Hányatott sorsa kitartóvá és erőssé tette. Szenvedélyes vadász, imádja a kihívásokat, de a kegyetlenség távol áll tőle. Végtelenül kíváncsi és kalandvágyó. Akárcsak idézője, szereti a fanyar humort.
Szint: A
Méret: nagy
Technikák:
- Kōdona chōonpa// Fejlett Ultrahang
- Shindō sukurīmu // Rezgő Sikoly
- Senpō: Kawazu Naki // Remete Művészet: Béka Dal
- Fuuton: Tatsu no Oshigoto // Szél Elem: Metszőnyomás
- Fuuton: Atsugai // Szél Elem: Nyomás Sérülés

A Kódex Kenshiro Hanae munkája alapján készült. Ezúton köszönöm a segítségét, rengeteg időt megspórolt nekem.

Namikaze Minato Hétf. Feb. 22 2016, 14:36

Wow! Még-méééég :DD

Szerintem zseniális lett, és a követelményeknek is megfelel. Így tehát a szerződéskötés megesett Very Happy

+7 chakra

A kódexről én nem nagyon tudok mit mondani... majd a későbbiekben az illetékes Jiraiyát lehet zaklatni vele :DDDD Hisz úgyis szereti Very Happy

Ajánlott tartalom

Nara Akane

Nara Akane

Re: Nara Akane

Re: Nara Akane

Re: Nara Akane

Re: Nara Akane