Koreko Rui

**Koreko Rui** Szomb. Okt. 31 2015, 22:47

Októberi tanulás
Jutsu: Fuuton: Suiran Reppu
Helyszín: Szél Temploma
Tanító: Yoroi, a Szél Templomának papnője és vezetője
Idő: Sunagakure ostroma előtt néhány nappal

Az utóbbi időben Rui egyre inkább úgy érezte, hogy sokkal nehezebben megy neki a Szél elemű jutsuk létrehozása és valahogy az erejük sem megfelelő. Éppen ezért látogatott el a Szél Templomába, hátha ott megoldást talál a problémájára. Az utóbbi időben úgysem volt sok ideje csendben elvonulni és magával foglalkozni. Ez kitűnő alkalmat adott arra, hogy elmerengjen azokon az eseményeken, amik vele történtek.
A Szél Temploma körül általában csend honolt, csak néhány szerzetes járkált fel-alá, mert ők is inkább meditáltak, vagy gyakoroltak. Az utat már ismerte, korábban is felkereste ezt a helyet, persze akkor nem foglalkoztatta őt ennyi minden. Akkor egy ott lakó szerzetes vezette el oda, mert elsőre könnyű eltévedni a sivatagban. Az épületet körülvevő chakraburok miatt idegenek nem sokszor találták meg a templomot.
Miután belépett a toronyba, valaki hirtelen megállította. Rui ugyan észrevette, de a nő olyan gyorsan termett mellette, hogy alig volt ideje reagálni. A papnő hasonló korú lehetett, mint a jounin és határozott tekintete még a harcedzett kunoichit is megingatta. A vörös hajú lány már sokszor hallott róla, ám eddig sose találkozott a templom vezetőjével Yoroival.
- Üdvözletem Yoroi-san! – köszönt illedelmesen a ninja. – A nevem Koreko Rui. Sajnálom, hogy csak így, bejelentés nélkül érkeztem, de szükségem lenne egy kis nyugalomra, illetve szeretném egy részemet újra megtalálni.
A papnő némán hallgatta a mondandót, nem szólt közbe.
- Mikor távolodtál el ennyire a Széltől? – egyszerű kérdést tett fel, azonban a zöld szemű shinobi elég meglepett arckifejezést vett fel. Fogalma sem volt, vajon honnan tudja a templom vezetője, milyen problémákkal küszködik a Fuuton jutsukat illetően. Jobbnak látta gyorsan túllépni ezen, hiszen mégis csak egy nagy tiszteletnek örvendő nőről volt szó, aki minden bizonnyal nem véletlenül kapta meg ezt a feladatot.
- Őszintén, nem tudom – válaszolta Rui. – Korábban sokkal jobban ment a létrehozása, az irányítása és nagyobb erővel jöttek létre a jutsuk. De most mintha valami visszafogna – ismerte be a lány.
- Ne álldogáljunk itt a szentélyben, inkább sétáljunk egyet a környéken! Szerintem jót fog tenni, ha az oázis vize felfrissít bennünket. Leginkább neked van szükséged nyugalomra, valamint segítek, hogy visszatalálj a Szélhez. Ha szeretnéd, megtanítok neked egy technikát, aminek pont az irányítás a lényege.
- Igen, szeretném megtanulni, bármiről legyen szó! – lelkendezett a kunoichi, mintha csak újra genin lenne, akit az a megtiszteltetés ért, hogy elkezdtet elemi jutsukat tanulni. Az igazat megvallva már régen sajátított el Szél elemű technikát, inkább a Genjutsu felé hajlott mostanság.
Szép lassan elindultak az egyik tóhoz, ami körül burjánzó növényvilágot pillantott meg Rui. Amíg Konohában lakott, mindennapos volt az ilyen látvány, a Szél országa azonban nem bővelkedett növényekben. Az idő is sokkal kellemesebb volt itt, bár már hozzászokott a forró klímához. Yoroi olyan csendben lépkedett, mintha a levegőben járt volna, nem a földön és egészen addig csendben maradt, ameddig meg nem érkeztek a vízhez. A vörös hajú kunoichi szintén csendben maradt az út alatt, valahogy jól esett neki a némaság. A szél lágyan fújdogált, csak meg-megborzolta a két hölgy haját.
- Rendben, mutasd meg mit tudsz! – állt be harcra készen Yoroi.
A jounin sem volt rest, azonnal kézjelekbe kezdett, majd összecsapta a tenyerét.
- Fuuton: Daitoppa!
A széllökés ugyan elég erősre sikerült, hogy megingassa a papnőt, illetve kicsit távolabb lökje, azonban ő csak csóválta a fejét, miután elült a szélroham. A környezetet persze jobban megviselte a technika. Yoroi tudta, hogy Rui valami Fuuton technikával fog támadni, viszont ennél valami erősebbre számított, mert tisztában volt vele, hogy mire lehet képes igazán a kunoichi.
- Köszönöm a bemutatót, ennyi elég lesz, minden megtudtam. Tényleg távolabb kerültél az elsődleges elemedtől. Itt az ideje, hogy visszatérj az alapokhoz. Emlékszel még milyen érzés volt, amikor genin korodban feloldottad a Fuutont?
- Már csak halványan, elég régen volt, tizenkét éves koromban történt.
Erre nem szólt semmit a papnő, csak elsétált az egyik növényhez, amiről letépett egy levelet.
- Sajnálom szegényt, de jó célt fog szolgálni – nézett a levélre Yoroi. – Vágd ketté a chakráddal! – adta ki az utasítást, miközben átnyújtotta Ruinak.
A vörös hajú jounin elvette, majd a két tenyere közé helyezte. Próbálta felidézni, milyen érzések kavarogtak benne, amikor először megismerte az elsődleges elemét. Lehunyta a szemét, aztán koncentrálni kezdett. Előhívta Szél chakráját, amit beleirányított a levélbe. Kinyitotta a szemét és megnézte az eredményt. A papnő közelebb lépett, majd sóhajtott egyet, ami nem tűnt túl jó jelnek.
- A vágás szép, de túl sok időbe került végrehajtani a műveletet.
Mialatt beszélt, még egy levelet letépett, majd két tenyere közé rakta és mielőtt még Rui bármit kérdezhetett volna, már két félben hullott a levél a földre.
- Próbáld meg újra, hiszen ez alap művelet. Ezúttal ne koncentrálj, csak hagyd, hogy a benned lévő Fuuton elem mindent elintézzen! A részed ez a fajta chakra, viszont egy kicsit eltávolodtál tőle, ám vissza is lehet találni. Érezd, ahogy átjárja az egész tested!
A lány sóhajtott egyet, azt hitte ezeket már rég megtanulta, csakhogy közben majdnem teljesen elhanyagolta az egyik részét. Sok jutsut ismert, de azt be kellett ismernie, hogy a Fuuton az egyik fő fegyvere. Nem várta meg, amíg a templom vezetője egy újabb levelet szakít le a közelben lévő növényről, hanem a Daitoppa következtében lehullott darabokat szemelte ki magának.
*A részem a Fuuton elem.* Ezt hajtogatta magának, de hamarosan rájött, hogy ezzel is inkább görcsösen próbál újra visszatalálni az elsődleges eleméhez. Inkább hagyta, hogy kiürüljön a tudata, aztán tette csak a két tenyere közé a levelet. Ezúttal nem próbálta erőltetni, hanem hagyta megtörténni a chakra áramlást. Még mindig nem érte el Yoroi gyorsaságát, azonban a papnő elismerően bólintott.
- Rendben, akkor megmutatom a jutsut, ami később még nagy hasznodra lehet. Óriási pusztítást ne várj, ez most nem arról szól! Van esetleg kölcsön egy kunaiod?
Rui elővett a lábára erősített tartóból egy kunait és átnyújtotta a nőnek. Ő erre letette a földre, majd aktiválta a technikát.
- Fuuton: Suiran Reppu!
A kunai körül kisebb szél támadt, majd elkezdte irányítani, mintha valami láthatatlan kéz mozgatná. Enyhe széllökést indított, amivel a jounin irányába küldte a fegyvert, de hozzá sem ért. A zöld szemű shinobi persze könnyedén kitért a kunai elől, de azonnal rájött, ennek inkább a precizitás a lényege. Yoroi megszüntette a jutsut, tehát a kés hirtelen leesett a földre.
- Kezdjük az első lépéssel, próbálj meg egy nagyon enyhe széllökést létrehozni, ami csak a kunaira hat, semmi másra. Talán egyszerűnek tűnik, azonban nagy pontosságot követel a technika. A jounin újra érezte, ahogy szabadon áramlik benne a Szél chakra. Az elemi technikák és ezzel együtt a Fuuton is a Yin kategóriába tartozik, vagyis a testen kívüli chakrairányítást kellett tökéletesítenie ebben a jutsuban. A chakrát elkezdte kiáramoltatni a testéből és úgy megmozdítani a levegőt. Ügylet arra, hogy ne menjen szerte-szét az energia, hanem egy sugárban maradjon. Ez elsőre még nem ment neki tökéletesen, tehát hiába csak a kunaira koncentrált, egy viszonylag széles területen mozdult meg a levegő. Rui tudta, hogy nem szabad elkeseredni az első kudarctól, ezért újra próbálkozott. Yoroi innentől nem szólt bele, mert direkt hagyni akarta, hogy a kunoichi jöjjön rá a technika nyitjára. Ez nem olyan technika, mint a Daitoppa, vagy az Atsugai, ahol nem kell formát adni a levegő áramlásának, hanem másképp működik. A vörös hajú lány újra próbálkozott, ezúttal kevesebb chakrát is ölt a technikába, hiszen itt nem pusztító erejű széllökést kellett produkálnia, hanem egy kis fegyvert irányítani. Néha segített neki az, hogy elképzelte milyen lenne megfoghatóan a technika. Most is ehhez folyamodott, a keze meghosszabbításának képzelte el a széláramlatot, amit létre akart hozni. Enyhe szellőt hozott csak létre, amivel körbefogta a kést és szép lassan odébb csúsztatta, de még a földön maradt. Újra nekilátott kivitelezni a technikát, a mostani próbálkozásnál eléggé lekeskenyítette a széllökést, már csak a kunait irányította vele. Az továbbra is a földön maradt, ott lökte arrébb, mert a felemelést a következő lépésnek szánta. Miután eléggé kiismerte, hogy miként is kell úgy fókuszálni a chakrát és körbevenni a fegyvert, jöhetett a további munka. Az már nehezebbnek bizonyult, hogy a földről felemelje a szél segítségével. Egyszer túl erősen próbálta, aztán pedig nem fektetett bele elég energiát. Hol kevés, hol pedig sok lett a chakra, ami szintén erősen rontott a hatásfokon. Elég sokat kellett próbálkoznia, mire megtalálta a tökéletes elegyet a szél és a chakra között, illetve az erősséget is beállította. Elkezdte szép lassan felemelni a kunait, majd elindította a levegőben. Alig néhány centit haladt, aztán elfogyott a lendület és a fegyver tompa puffanással esett a földre. Ez nem szegte kedvét a további gyakorlásnak, megint nekilátott. Most már ismerte a pontos adatokat, tehát azon nem kellett tovább dolgoznia, csak a hosszabb irányításon. A kunai próbálkozásról próbálkozásra egyre hosszabb utat tett meg a levegőben. Rui közben azzal is nehezítette a saját munkáját, hogy távolabb állt a késtől és néha pont maga felé igyekezett irányítani. Yoroi mintha ott se lett volna, csak néha hangzott el a szájából biztató szó, vagy esetleg egy rövid tanács. Ám a munka oroszlánrészét a jouninra hagyta, mert úgy gondolta, ez a legjobb módszer megtanítani neki a technikát. A Nap azt jelezte, hogy délután van, amikor Rui felmutatta az első sikerét. A kunai viszonylag hosszú utat tett meg a levegőben és minden egysége rendben volt a jutsunak. - Nos, azt hiszem, tarthatunk egy kis szünetet, a lényegi részét megértetted. Utána rátérünk a bonyolultabb használatára.

A pihenő és egy laktató étkezés után, ami visszaadta az energiát, a következő lépés jött, vagyis még jobb irányítás. A papnő szerzett egy kötelet, amivel odakötözte Rui lábát egy fáho
- Ez már trükkösebb lesz, de menni fog. A lényeg, hogy a Suiran Reppu jutsuval úgy irányítsd a kunait, hogy elvágja a kötelet, ami fogva tart téged. Lehetőleg saját magad ne vágd meg, bár ez is a kihívás része a tanulásnak. Végig figyelni foglak, tehát csalásra nem lesz lehetőséged.
A jounin létrehozta a technikát, aztán a széllökettel elkezdte irányítani a földön heverő fegyvert. Egyre közelebb ért a fához, majd amikor úgy ítélte meg, hogy csak egy utolsó lökés hiányzik, ráerősített a szélre, mert így nagyobb esélye volt elvágni a kötelet. A kunai egy kicsit fentebb landolt a fában, ezért Rui továbbra is fogoly volt. A papnő odasétált, kihúzta a kést és letette a földre, ezúttal kicsit távolabb. A ninja megint elkezdte létrehozni a széláramlatot, amivel körbevette a kunait és irányította a fához. Ezúttal jobban felmérte, hogy milyen magasan van a kötél a talajhoz képest és oda célozta a kést. Az bele is állt a fa törzsébe, de teljesen nem tudta átvágni a kötelet, ezúttal az erősséggel volt baj. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy kicsit félt teljes erővel használni, mert csak a kötelet akarta elvágni, nem pedig a lábát. Aztán persze rájött, hogy a csatatéren ilyen lehetőség nincs, vagyis azzal a lehetőséggel kell gazdálkodni, ami van. Éppen ezért taktikát változtatott. A szél irányítására már korábban ráérzett, innentől kezdve az erősségre és a pontosságra kellett törekednie. Igyekezett elfelejteni, hogy ez csak gyakorlás, úgy kezelte mintha éles helyzetben lenne. Yoroi ismét visszahelyezte a kunait a földre, nagyjából ugyan olyan távolságra, ahol az előbb volt. Rui koncentrált, a chakrájával körbevette a fegyvert, majd a széllel együtt irányítani kezdte. A kés fölemelkedett a földről, majd egy szép pályát leírva a fához repült. Még mielőtt elérte volna a célját, a jounin módosított annyit a fegyver helyzetén, hogy ne a hegyével előre álljon, hanem kicsit oldalra legyen kibillentve, mert azon a részen jobban vágott. Egy utolsó lendületet adva a kunainak belevágta a fába és ezúttal a kötelet is sikerült elnyisszantania vele. Ugyan elég közel került a lábához, de elérte a célját és végső soron nem sebesült meg.
- Az utolsó mozdulat nagyon szép volt – dicsérte meg a papnő. – Most már elmondhatod magadról, hogy a birtokodba került a jutsu.

Az alapokat tehát lefektette, ám még mindig kellett rajta csiszolni. Azért így is büszke lehetett magára a kunoichi, hiszen újra szoros kapcsolatba került az elemével és még egy technikát is elsajátított közben. A nap lemenőben járt, az éjszakák pedig hűvösek a sivatagban, ezért a szerzetesek és a papnő még marasztalták őt, legalább éjszakára, hiszen eléggé kimerítette az új jutsu elsajátítása. Végül úgy alakult, hogy kicsivel több időt töltött ott, mint amennyit tervezett, viszont ezt egyáltalán nem bánta meg. Még néhány napig tartózkodott a Szél Templomában, ahol alkalma nyílt párszor gyakorolni a jutsut és a szerzetesek megengedték, hogy részt vegyen a napi meditációjukon is. Ez még jobban segített neki ellazulni, valamint közelebb került a Fuuton eleméhez, mert erre specializálódott gyakorlatokat is kifejlesztettek a templomban. A gyakorlás meghozta a gyümölcsét, amit be is mutatott Yoroinak. Az állandó társa ennél a tanulásnál a kunai volt, amit most már szépen tudott irányítani a szél segítségével. Sajnos elérkezett a búcsú ideje, Ruinak haza kellett indulnia Sunagakuréba, ahol minden bizonnyal újabb feladat vagy küldetés várta. Az útra ellátták friss vízzel és némi élelemmel, hogy semmiben se szenvedjen hiányt. Két szerzetes is csatlakozott hozzá az úton, de ők csak egy darabig kísérték el, mert nem a Homok faluba vezetett útjuk. A jounin elég hamar hazaért, aminek örült, mert bármennyire is megkedvelte a Szél Templomát, azért mégiscsak a saját lakása a legkényelmesebb. Még csak nem is sejtette, hogy az élete nemsokára teljesen a feje tetejére áll, mert a háború új szakaszba lép.

//Máshova nem igazán tudtam beilleszteni, csak a Sunagakure ostroma előtti időszakra, ugyanis a rajtaütés küldetés előtt nem volt túl sok ideje Ruinak. Illetve tudom, hogy az éppen futó kalandomban nem használhatom a jutsut. A másik dolog, hogy van egy hátsó szándékom is, szeretném kihasználni a Yoroival való ismeretséget és esetleg később behozni a játéktérbe.//

Jiraiya Pént. Nov. 06 2015, 18:48

Nos, ezt egy alacsonyabb szintű és Rangú ninjánál elutasítottam volna a bensőséges viszony miatt a Templommal és a Főpapnővel, de tetszett az, hogy ennyire utána néztél a dolgoknak, főleg, hogy ritkásan vagy fent az oldalon. Ezen kívül maga az iromány is tetszett. Elfogadom a technikát és jutalmul +5 Chakrát is kapsz!

Koreko Rui

Koreko Rui

Re: Koreko Rui