Inohara
3 posters
Naruto Gundan :: Karakter készítés :: Élmények :: Pályázatok
1 / 1 oldal
Inohara
Inohara Szomb. Jan. 30 2016, 21:31
//Első és legfontosabb pályázatom. Mint az hamar ki is derül, karakterem szeretném beléptetni a szerzetesek közé, de úgy, hogy ninja küldetéseket is végez, ugyanúgy tagja marad a csapatának, de innentől a szabadidejét a szerzetes élet tölti ki. Szeretém megpályázni a "Szerzetes ninja" rangot lemondva a Genin és az utánna következő rangokról. Próbáltam megfogadni Jiraiya sensei tanácsait és több leírást beletenni, meg egy történetszálat adni neki.//
Az öt elem útján I.
(Mika megismerése után kb. két héttel.)
A mai napig nem tudtam túltenni magam a sensei-em eltünésén. Bár Mika tényleg kiváló tanár és sok új dolgot tanultam tőle, de a történtek nem hagytak nyugodni. Tudtam, hogy Sono él még, és meg fogom keresni. A csapatunk három részre vált, bár hivatalosan még egy csapat voltunk, de mind hármunkat külön sensei tanított. Engem Mika, mint erről már tettem említést. Shiari végre azt tanulta amire vágyott: a robbantás művészetét. Egy robbanó agyag használó jounin vette a szárnyai alá, s tanította. Umi az emberi elmében való jártasságát csiszolta és elkezdett genjutsut tanulni. Én nem tudtam merre tovább, hogy válhatnék erősebbé. Az utóbbi idő amúgy is nyomot hagyott rajtam. Rendezett életem lassan kezdett kaotikussá válni. A házam rendetlen volt, szinte mindehonnan elkéstem és mindent elfelejtettem. Tudtam, ha így fojtatom, nem csak a shinobi létről kell lemondanom, de lassan bele is őrülök. Egyre kevesebbet aludtam, s gyakran jártam a város északánként órákon keresztül. Egyik ilyen sétám alkalmával a templom felé vettem az iránt. Az északai város fényében túlviláginak hatott az épült. Magas, fehér fala, tornyai és szimetriája oly harmóniát árasztottak, hogy az egyszerű szemlélődőt is határtalan nyugalommal árasztotta el. Hamar fény gyúlt az elmémben. Az élet amit e falak között éltem, s amit elhagytam. Akkor úgy gondoltam ez egy lépés a felnőtté válásomhoz. De mindíg is tudtam, csak soha nem mondtam ki: egyszer vissza térek ide.
Ezekkel a gondolatokkal tértem nyugivóra aznap este.
Megérett bennem az elhatározás: belállok a szerzetesek közé!
Néhány napig még gondolkodtam a dolgon, s végül már teljesen biztos voltam benne, hogy szeretnék rálépni erre az útra. Így hát felkerestem Godant a templomban.
A belső udvarban álltunk. Gyönyörű kis kert volt, amit a szerzetesek gondoztak. Nem voltak benne virágok, csak zöld növények, s egy kis patakocska. Mégis a rendezetség, a növények zöldje, s a patakocska együtt tökéletes egyensújt alkotott. Ábrándjaimból Godan hangja ébresztett. Hangja lágy volt mint a tavaszi szellő, soha nem kiabált. Nem is volt rá szüksége. Az ember mindíg tudta ha komlyan gondol valamit, s ez most is így volt.
- Sokan azt hiszik, hogy a szerzetesek élete csak az izmok kidolgozásáról és a harcművészetekről szól, de a valóság ennél összetettebb. "Igazi mester csak az lehet, ki képes elérni és fenntartani teste, lelke és szelleme harmóniáját." - mondogatta gyakran egykori tanítóm. Ezt ne feledd! Alapvető követelmény, hogy a harci jártasságon túl testünket uralni és irányítani tudjuk. Fogalmazhatunk úgy is, hogy a fegyelem a leg fonfotosabb.
A régi tanítás, mintha csak a túlvilágról hangzott volna. Rég letűnt korok tudása, mely a múltból a jövő felé vízhangzik. Megáltam és Godanra néztem.
- Tudom, hogy egy ideje elhagytam a templomot, de mindíg is éreztem, hogy idetartozok.
- Úgy érzed a multad ide köt?
- A multam, az emlékeim és az érzelmeim. Itt nevelkedtem csecsemő korom óta. A falai megvédtek a rosztól, és a rossz útra téréstől. Itt szereztem meg a tudást amivel elindulhattam, s ninjává válhattam. A lelkem egy darabja mindíg is itt volt.
Godan nem válszolt, de tudtam, érti mire gondolok. Nem kellettek szavak, előtte mindíg is nyitott könyv voltam, s úgy tekintettem rá mint apámra.
Lassan tovább indultunk, s ő fojtatta.
- Azt hiszem a szerzetesek életéről nem kell sokat mesélnem, ezt java részt magad is tudod.
- Való igaz, a templomban töltött éveim alatt megismerkedtem velük.- mondtam mosolyogva.
- A reggeli és esti meditációt magad is ismered. Ezek fontos gyakorlatok. Segít egyensújt teremteni a test, a lélek és a szellem között. Egyúttal chakránkat is erősítjük és megtanuljuk irányítani.
Közben körbe sétáltunk s Godan a három nagyterem egyikéhez vezetett. Benyitottunk. Mindenhol a test erősítését segítő eszközök voltak, s középpen egy nagy négyzet alakú tér, ahol a taijutsut gyakorolják. Nem volt díszítve a terem, mindent a célszerüségnek megfelelően rendeztek el. Az egész teremből áradt az energia, ami a sok-sok év alatt átjárta a falakat.
- Itt edzük a testünket, tanuljuk a pusztakezes és fegyveres harcot. - tette hozzá amolyan megjegyzésként.
Tovább mentünk a második teremhez és beléptünk. Ez volt a lélek terme. Ez a terem teljesen más volt, mint az előző. Az előzőt átjáró energiát itt nem lehetett érezni, csak a határtalan nyugalmat. A szerzetesek itt ülve meditáltak, miközben a füstölők és virágok bódító illta lengte körül a szobát. Mindíg különös érzés volt ide belépni. Bár a szerzetesek mély meditációban voltak, így nem mozdultak, mégis mintha köztünk jártak volna, keresve a megvilágosodást. Nem mentünk be, nem is szóltunk. Nem akartuk megzavarni a szerzeteseket. Lassan tovább indultunk a harmadik teremhez és beléptünk. Ez a terem a szellem terme, s ez sem hasonlított a másik kettőhöz. A kedvenc termem. Lényegében egy nagy könyvtár volt. A falakat mindenhol térképek és ábrák borították, a polcokon pedig számtalan könyv és tekercs sorakozott. Itt tanítottak s egyben tanultak a szerzetesek. De az iskolától eltérően itt minden diák lelkesen részt vett a tanulásban. Az itteni órák mindíg érdekesek voltak, akár történelemről, akár gazdaságról volt szó. Mert a hiedelemmel ellentétben a szerzetesek nagyon is nyitottak voltak a templomon kívüli világra. A növendékeket az önálóságra tanították.
Sok szép emlékem van erről a teremről. Sokszor ellógtam a meditációkat, és itt bújtam a könyveket.
- Gondolom ezt a termet nem kell bemutatnom. - súgta Godan mosolyogva.
A templom többi részét sem kelett bemutatni. Az étkező egy nagyobb terem volt, benne a szokásos berendezéssel. A hálótermek közel voltak hozzá. Mivel nem sok szerzetes lakott a templomban, mindenkinek lehett saját szobája, bár a "saját" fogalma a templomban picit más volt. Minden közösnek számított, de mindenki tisztelte a másik "tulajdonát", kérés nêlkül semmit sem vettek el. Az irígység soha sem vert tanyát e falak között. Az épület végében voltak a fürdők, külön választva a növendékek és az érett szerzetesek fürdői. Meleg vizes forrásokra építették őket, és gyönyörű kertel vették körül, két-két részre osztva, egy kintire és egy bentire.
- Tudod Inohara, mi szerzetesek egyszerre vagyunk harcosok és papok. Megvívjuk belső és külső harcainkat. Ezzel a kihívással minden embernek szembe kell néznie, akár felkészült, akár nem.
- Szóval az ember egész életében harcot vív. Mindegy az ember ellenfele milyen erős, a legnagyobb ellenfél mindenkinek saját maga.
- Igen. Előszőr ezt a harcot kell megvívni. Gonosz lelkek, halhatatlan emberek járnak köztünk és nekünk kell megkűzdenünk velük...
Nem teljesen értettem, hogy Godan kikről vagy mikről beszél, de aztán feltette a legfontosabb kérdést.
- Úgy érzed készen állsz, hogy rálépj erre az útra? Rengeteg tanulás, edzés és meditálás árán képes az ember elérni a megvilágosodást. Szigorú szabályok között töltött élet a miénk, s nem csak a végső cél a fontos, hanem az odáig bejárt út is.
- Igen. Szeretnék rálépni erre az útra...
Haza mentem és elkezdtem összepakoltam. Ahogy pakoltam, szomorú érzések árasztottak el. Körbe néztem. Elég sokáig laktam itt, s most nem szerettem volna elhagyni. Sok emlék köt ehhez a házhoz. A sok északai buli, a tanulások, a betegség miatt átvirrasztott este. Most elhagyni készültem mindezt, az ismerős házat, ahol minden padló reccsenést és ajtó nyikorgást ismerek. Bár tudtam, egyszer el kell hagynom, hiszen csak bérbe kaptam, most mégis nehezen ment. Össze szedtem a maradék holmim és vissza sem néztem. Ráléptem egy útra, amit én választottam és nem fordulhatok vissza.
Még az nap beköltöztem a templomba. Kaptam egy saját szobát, amit be is rendeztem.
Az első három nap a megtisztulás napja volt. Nem ehettem és beszélhettem. A harmadik nap végére már tényleg tisztának éreztem magam... mint egy tepsi amit amit már a nyolcadik koldus nyalt tisztára. A negyedik nap megkezdődött a beavatásom, és továbbra sem ehettem.A beavatást a templom rangidős szerzetese vezette le. Az első rész egyszerű volt, bár picit nehezemre esett. Leborotválták a hajam, majd felöltöztem a hagyományos szerzetesi öltözékbe. Kényelmes szövetruházat, ami nem akadájozza a mozgást. Fehér nadrág és felső, szövetből készült cipő erős bőr talpal, legfölül pedig egy bokáig érő, fehér köpeny, csukjával és középpen övvel ősszefogva.
A beavatás második részében fogadalmat tettem a szent tekercs felett. Az öreg mondott egy-egy sort én pedig ismételtem. A dolog különlegessége, hogy a szent tekercset mikor kiterítették teljesen üres volt, de amint elkezdődött a fogadalomtétel, elkezdett kirajzolódni a tartalma. Godan késöbb elmesélte, hogy a tekercs mintázata csak akkor jelenik meg, ha valaki tiszta szívből akar szerzetessé válni, mivel a szívben lévő jóságra reagál.
A harmadik rész a felszentelés volt. Rituális fürdőt vettem, majd 12-órát meditáltam az öreg szerzetessel. Ekkor ő megérintette a lelkemet, s yamabushi kegyelmébe ajánlotta.
Az útolsó 12-órás böjt után végre a templom szerzetese lettem.
Shiarival és Umival megünnepeltük az eseményt, mivel már négy napja nem ettem. Közben vidáman társalogtunk.
- Szóval innentól a templomban laksz? - kérdezte Shiari a közepébe vágva.
- De mi lesz így a ninja utaddal? A küldetésekkel és a csapatunkal? - kérdezte Umi szomorúan.
- Nincs miért aggódnotok. - feleltem. A mai szerzetesek már nem olyanok mint a régiek. A régi világtól való elzárkózás már megszűnt. Nyitottak vagyunk a külvilágra, s nem kötnek olyan szigorú dogmák. Természetesen vannak dolgok amiket meg kell tennünk, és szabályok amiket bekell tartanunk, de ezek mellett van időnk, hogy a templomon kívüli világban is tudjunk érvényesülni. Godan és a többi szerzetes tudja, hogy tiszta szívből szerettem volna szerzetes lenni, de azt is, hogy van egy célom. Azt mondták, mindenkinek magának kell eldöntenie, hogy a templomon kívül is tartja-e magát a fogadalomhoz. Megbíznak bennem, így továbbra is végezhetek küldetéseket és járhatom a ninja utam.
Egy-egy sóhajtással adták tudtomra megnyugvásukat. Miután végeztünk elbúcsúztunk. Boldogok voltunk, hogy mindangyian megtaláltuk az utunkat.
Nem sokkal késöbb a templomi könyvárban.
-... tudod akiket említettél. - kérleltem Godant, hogy meséljen a halhatatlanokról, akiket említett.
- Nos, nem is tudom hol kezdjem. Ők a Jashinisták. Egy gonosz isten, Jashin követői.
- De mitől olyan rosszak?
- Jashin egy rendkívül gonosz isten, aki két dolgot vár a követőitől: feltétlen hűséget és rengetek gyilkolást. A követői feltett célja romlásba taszítani a világot. Ha kell egymást is elteszik lávalol, ha Jashin ezt várja tőlük.
- Azt mondtad halhatatlanok...
- Igen. Ez a legrosszabb az egészben. A sok kiontott vér és pusztítás után Jashin megajándékozza őket a halhatatlansággal. Ezek után már szinte semmi sem állíthatja meg őket... vagyis van valami, de ezt még nem árulhatom el. Aki elég felkészült és hajlandó ezeket a szörnyeket levadászni, annak megtanítanak egy különleges techikát amivel legyőzhetők, de ehhez tiszta szív szükséges. Tudom, hogy te képes leszel megtanulni, sha majd te is úgy gondolod megtisztítani tőlük a világot. Megkell szabadítanunk a világot ettől az átoktól...
// A hibákért elnézést kérek csak nem vagyok mostanában gép közelben, hogy szépen tudjam őket javítani.
//
Az öt elem útján I.
(Mika megismerése után kb. két héttel.)
A mai napig nem tudtam túltenni magam a sensei-em eltünésén. Bár Mika tényleg kiváló tanár és sok új dolgot tanultam tőle, de a történtek nem hagytak nyugodni. Tudtam, hogy Sono él még, és meg fogom keresni. A csapatunk három részre vált, bár hivatalosan még egy csapat voltunk, de mind hármunkat külön sensei tanított. Engem Mika, mint erről már tettem említést. Shiari végre azt tanulta amire vágyott: a robbantás művészetét. Egy robbanó agyag használó jounin vette a szárnyai alá, s tanította. Umi az emberi elmében való jártasságát csiszolta és elkezdett genjutsut tanulni. Én nem tudtam merre tovább, hogy válhatnék erősebbé. Az utóbbi idő amúgy is nyomot hagyott rajtam. Rendezett életem lassan kezdett kaotikussá válni. A házam rendetlen volt, szinte mindehonnan elkéstem és mindent elfelejtettem. Tudtam, ha így fojtatom, nem csak a shinobi létről kell lemondanom, de lassan bele is őrülök. Egyre kevesebbet aludtam, s gyakran jártam a város északánként órákon keresztül. Egyik ilyen sétám alkalmával a templom felé vettem az iránt. Az északai város fényében túlviláginak hatott az épült. Magas, fehér fala, tornyai és szimetriája oly harmóniát árasztottak, hogy az egyszerű szemlélődőt is határtalan nyugalommal árasztotta el. Hamar fény gyúlt az elmémben. Az élet amit e falak között éltem, s amit elhagytam. Akkor úgy gondoltam ez egy lépés a felnőtté válásomhoz. De mindíg is tudtam, csak soha nem mondtam ki: egyszer vissza térek ide.
Ezekkel a gondolatokkal tértem nyugivóra aznap este.
Megérett bennem az elhatározás: belállok a szerzetesek közé!
Néhány napig még gondolkodtam a dolgon, s végül már teljesen biztos voltam benne, hogy szeretnék rálépni erre az útra. Így hát felkerestem Godant a templomban.
A belső udvarban álltunk. Gyönyörű kis kert volt, amit a szerzetesek gondoztak. Nem voltak benne virágok, csak zöld növények, s egy kis patakocska. Mégis a rendezetség, a növények zöldje, s a patakocska együtt tökéletes egyensújt alkotott. Ábrándjaimból Godan hangja ébresztett. Hangja lágy volt mint a tavaszi szellő, soha nem kiabált. Nem is volt rá szüksége. Az ember mindíg tudta ha komlyan gondol valamit, s ez most is így volt.
- Sokan azt hiszik, hogy a szerzetesek élete csak az izmok kidolgozásáról és a harcművészetekről szól, de a valóság ennél összetettebb. "Igazi mester csak az lehet, ki képes elérni és fenntartani teste, lelke és szelleme harmóniáját." - mondogatta gyakran egykori tanítóm. Ezt ne feledd! Alapvető követelmény, hogy a harci jártasságon túl testünket uralni és irányítani tudjuk. Fogalmazhatunk úgy is, hogy a fegyelem a leg fonfotosabb.
A régi tanítás, mintha csak a túlvilágról hangzott volna. Rég letűnt korok tudása, mely a múltból a jövő felé vízhangzik. Megáltam és Godanra néztem.
- Tudom, hogy egy ideje elhagytam a templomot, de mindíg is éreztem, hogy idetartozok.
- Úgy érzed a multad ide köt?
- A multam, az emlékeim és az érzelmeim. Itt nevelkedtem csecsemő korom óta. A falai megvédtek a rosztól, és a rossz útra téréstől. Itt szereztem meg a tudást amivel elindulhattam, s ninjává válhattam. A lelkem egy darabja mindíg is itt volt.
Godan nem válszolt, de tudtam, érti mire gondolok. Nem kellettek szavak, előtte mindíg is nyitott könyv voltam, s úgy tekintettem rá mint apámra.
Lassan tovább indultunk, s ő fojtatta.
- Azt hiszem a szerzetesek életéről nem kell sokat mesélnem, ezt java részt magad is tudod.
- Való igaz, a templomban töltött éveim alatt megismerkedtem velük.- mondtam mosolyogva.
- A reggeli és esti meditációt magad is ismered. Ezek fontos gyakorlatok. Segít egyensújt teremteni a test, a lélek és a szellem között. Egyúttal chakránkat is erősítjük és megtanuljuk irányítani.
Közben körbe sétáltunk s Godan a három nagyterem egyikéhez vezetett. Benyitottunk. Mindenhol a test erősítését segítő eszközök voltak, s középpen egy nagy négyzet alakú tér, ahol a taijutsut gyakorolják. Nem volt díszítve a terem, mindent a célszerüségnek megfelelően rendeztek el. Az egész teremből áradt az energia, ami a sok-sok év alatt átjárta a falakat.
- Itt edzük a testünket, tanuljuk a pusztakezes és fegyveres harcot. - tette hozzá amolyan megjegyzésként.
Tovább mentünk a második teremhez és beléptünk. Ez volt a lélek terme. Ez a terem teljesen más volt, mint az előző. Az előzőt átjáró energiát itt nem lehetett érezni, csak a határtalan nyugalmat. A szerzetesek itt ülve meditáltak, miközben a füstölők és virágok bódító illta lengte körül a szobát. Mindíg különös érzés volt ide belépni. Bár a szerzetesek mély meditációban voltak, így nem mozdultak, mégis mintha köztünk jártak volna, keresve a megvilágosodást. Nem mentünk be, nem is szóltunk. Nem akartuk megzavarni a szerzeteseket. Lassan tovább indultunk a harmadik teremhez és beléptünk. Ez a terem a szellem terme, s ez sem hasonlított a másik kettőhöz. A kedvenc termem. Lényegében egy nagy könyvtár volt. A falakat mindenhol térképek és ábrák borították, a polcokon pedig számtalan könyv és tekercs sorakozott. Itt tanítottak s egyben tanultak a szerzetesek. De az iskolától eltérően itt minden diák lelkesen részt vett a tanulásban. Az itteni órák mindíg érdekesek voltak, akár történelemről, akár gazdaságról volt szó. Mert a hiedelemmel ellentétben a szerzetesek nagyon is nyitottak voltak a templomon kívüli világra. A növendékeket az önálóságra tanították.
Sok szép emlékem van erről a teremről. Sokszor ellógtam a meditációkat, és itt bújtam a könyveket.
- Gondolom ezt a termet nem kell bemutatnom. - súgta Godan mosolyogva.
A templom többi részét sem kelett bemutatni. Az étkező egy nagyobb terem volt, benne a szokásos berendezéssel. A hálótermek közel voltak hozzá. Mivel nem sok szerzetes lakott a templomban, mindenkinek lehett saját szobája, bár a "saját" fogalma a templomban picit más volt. Minden közösnek számított, de mindenki tisztelte a másik "tulajdonát", kérés nêlkül semmit sem vettek el. Az irígység soha sem vert tanyát e falak között. Az épület végében voltak a fürdők, külön választva a növendékek és az érett szerzetesek fürdői. Meleg vizes forrásokra építették őket, és gyönyörű kertel vették körül, két-két részre osztva, egy kintire és egy bentire.
- Tudod Inohara, mi szerzetesek egyszerre vagyunk harcosok és papok. Megvívjuk belső és külső harcainkat. Ezzel a kihívással minden embernek szembe kell néznie, akár felkészült, akár nem.
- Szóval az ember egész életében harcot vív. Mindegy az ember ellenfele milyen erős, a legnagyobb ellenfél mindenkinek saját maga.
- Igen. Előszőr ezt a harcot kell megvívni. Gonosz lelkek, halhatatlan emberek járnak köztünk és nekünk kell megkűzdenünk velük...
Nem teljesen értettem, hogy Godan kikről vagy mikről beszél, de aztán feltette a legfontosabb kérdést.
- Úgy érzed készen állsz, hogy rálépj erre az útra? Rengeteg tanulás, edzés és meditálás árán képes az ember elérni a megvilágosodást. Szigorú szabályok között töltött élet a miénk, s nem csak a végső cél a fontos, hanem az odáig bejárt út is.
- Igen. Szeretnék rálépni erre az útra...
Haza mentem és elkezdtem összepakoltam. Ahogy pakoltam, szomorú érzések árasztottak el. Körbe néztem. Elég sokáig laktam itt, s most nem szerettem volna elhagyni. Sok emlék köt ehhez a házhoz. A sok északai buli, a tanulások, a betegség miatt átvirrasztott este. Most elhagyni készültem mindezt, az ismerős házat, ahol minden padló reccsenést és ajtó nyikorgást ismerek. Bár tudtam, egyszer el kell hagynom, hiszen csak bérbe kaptam, most mégis nehezen ment. Össze szedtem a maradék holmim és vissza sem néztem. Ráléptem egy útra, amit én választottam és nem fordulhatok vissza.
Még az nap beköltöztem a templomba. Kaptam egy saját szobát, amit be is rendeztem.
Az első három nap a megtisztulás napja volt. Nem ehettem és beszélhettem. A harmadik nap végére már tényleg tisztának éreztem magam... mint egy tepsi amit amit már a nyolcadik koldus nyalt tisztára. A negyedik nap megkezdődött a beavatásom, és továbbra sem ehettem.A beavatást a templom rangidős szerzetese vezette le. Az első rész egyszerű volt, bár picit nehezemre esett. Leborotválták a hajam, majd felöltöztem a hagyományos szerzetesi öltözékbe. Kényelmes szövetruházat, ami nem akadájozza a mozgást. Fehér nadrág és felső, szövetből készült cipő erős bőr talpal, legfölül pedig egy bokáig érő, fehér köpeny, csukjával és középpen övvel ősszefogva.
A beavatás második részében fogadalmat tettem a szent tekercs felett. Az öreg mondott egy-egy sort én pedig ismételtem. A dolog különlegessége, hogy a szent tekercset mikor kiterítették teljesen üres volt, de amint elkezdődött a fogadalomtétel, elkezdett kirajzolódni a tartalma. Godan késöbb elmesélte, hogy a tekercs mintázata csak akkor jelenik meg, ha valaki tiszta szívből akar szerzetessé válni, mivel a szívben lévő jóságra reagál.
A harmadik rész a felszentelés volt. Rituális fürdőt vettem, majd 12-órát meditáltam az öreg szerzetessel. Ekkor ő megérintette a lelkemet, s yamabushi kegyelmébe ajánlotta.
Az útolsó 12-órás böjt után végre a templom szerzetese lettem.
Shiarival és Umival megünnepeltük az eseményt, mivel már négy napja nem ettem. Közben vidáman társalogtunk.
- Szóval innentól a templomban laksz? - kérdezte Shiari a közepébe vágva.
- De mi lesz így a ninja utaddal? A küldetésekkel és a csapatunkal? - kérdezte Umi szomorúan.
- Nincs miért aggódnotok. - feleltem. A mai szerzetesek már nem olyanok mint a régiek. A régi világtól való elzárkózás már megszűnt. Nyitottak vagyunk a külvilágra, s nem kötnek olyan szigorú dogmák. Természetesen vannak dolgok amiket meg kell tennünk, és szabályok amiket bekell tartanunk, de ezek mellett van időnk, hogy a templomon kívüli világban is tudjunk érvényesülni. Godan és a többi szerzetes tudja, hogy tiszta szívből szerettem volna szerzetes lenni, de azt is, hogy van egy célom. Azt mondták, mindenkinek magának kell eldöntenie, hogy a templomon kívül is tartja-e magát a fogadalomhoz. Megbíznak bennem, így továbbra is végezhetek küldetéseket és járhatom a ninja utam.
Egy-egy sóhajtással adták tudtomra megnyugvásukat. Miután végeztünk elbúcsúztunk. Boldogok voltunk, hogy mindangyian megtaláltuk az utunkat.
Nem sokkal késöbb a templomi könyvárban.
-... tudod akiket említettél. - kérleltem Godant, hogy meséljen a halhatatlanokról, akiket említett.
- Nos, nem is tudom hol kezdjem. Ők a Jashinisták. Egy gonosz isten, Jashin követői.
- De mitől olyan rosszak?
- Jashin egy rendkívül gonosz isten, aki két dolgot vár a követőitől: feltétlen hűséget és rengetek gyilkolást. A követői feltett célja romlásba taszítani a világot. Ha kell egymást is elteszik lávalol, ha Jashin ezt várja tőlük.
- Azt mondtad halhatatlanok...
- Igen. Ez a legrosszabb az egészben. A sok kiontott vér és pusztítás után Jashin megajándékozza őket a halhatatlansággal. Ezek után már szinte semmi sem állíthatja meg őket... vagyis van valami, de ezt még nem árulhatom el. Aki elég felkészült és hajlandó ezeket a szörnyeket levadászni, annak megtanítanak egy különleges techikát amivel legyőzhetők, de ehhez tiszta szív szükséges. Tudom, hogy te képes leszel megtanulni, sha majd te is úgy gondolod megtisztítani tőlük a világot. Megkell szabadítanunk a világot ettől az átoktól...
// A hibákért elnézést kérek csak nem vagyok mostanában gép közelben, hogy szépen tudjam őket javítani.
//
Inohara- Játékos
- Elosztható Taijutsu Pontok : 18
Tartózkodási hely : Iwagakure
Adatlap
Szint: C
Rang: Szerzetes ninja
Chakraszint: 262
Re: Inohara
Hidan Szomb. Feb. 20 2016, 07:56
Üdv! Hangulatos írás volt, szerintem ügyesen fogod kijátszani a szerzetes ninját, a pályázatot elfogadom. A helyesírási hibáktól ez esetben eltekintek, mert előre is elnézést kértél értük 
De azért a jövőben, ha van lehetőséged, próbálj meg olyan szövegszerkesztőben írni (akár az oldaléban is) ami aláhúzza a grammatikai bakikat. Segíthet továbbá, ha átolvasod az irományt elküldés előtt.
De azért a jövőben, ha van lehetőséged, próbálj meg olyan szövegszerkesztőben írni (akár az oldaléban is) ami aláhúzza a grammatikai bakikat. Segíthet továbbá, ha átolvasod az irományt elküldés előtt. 
Hidan- Adminisztrátor
Adatlap
Szint: S
Rang: Akatsuki
Chakraszint: ⎊
Re: Inohara
Inohara Hétf. Május 02 2016, 22:42
Anatómia lecke I.
//Szeretnék anatómiai ismereteket szerezni a késöbbi orvosi ismeretek megalapozva. Egy olyan karaktert szeretnék késöbb kialakítani aki a védekező, kisegítő szerepet tölt be a csapatában és úgy gondolom ennek szerves része az orvosi ninjusu.//
A templom könyvtárában ültem, várva a tanárt aki az órát tartja. Ugyan a templomban tartottak biológia órát is, de ez most magánóra volt. Nem volt könnyű, de tultettem magam a történteken. Umi döntött és én kénytelen voltam szenbesülni a ténnyel, hogy ketten maradtunk Shiarival. Mára szabadnapot kaptam, az orvosok szerint jobb, ha még nem eröltetem meg magam.
Hát pont ezért vagyok most itt. Rádőbbentem, hogy ha más kerülne hasonló helyzetbe nem ülhetnék csak úgy tétlenül. Ha megtanulok orvosi technikákat használni, képes leszek cselekedni!
Godan kiharcolta Jagumonál, az egyik idősebb szerzetesnél, hogy tanítson. Jagum a templom leg szigorúbb szerzetese, egy igazi vaskalapos öreg, de akit őt tanit az a legjobb lesz. Ééés nem mellékesen ő tartotta az erönléti edzéseket... igen, utánna híhetetlen jót alszik az ember.
-Nos, akkor kezdjük az alapoknál. A mozgásrendszer anatómiai felépítése és működése. Az emberi test mozgásában, térbeli hely- és helyzetváltoztatásában résztvevő szervek együttesen alkotják a mozgásrendszert. A mozgásrendszer aktív és passzív részre osztható. Az aktív, tevékeny elemek az izmok, melyeknek fejlettsége döntően az izomműködés nagyságától függ, de örökletes tényezők is meghatározzák.
A passzív elemekhez tartoznak a test szilárd vázát alkotó csontok és a csontokat összekapcsoló ízületek.
-A csontrendszer. Majdnem minden élőlénynek rendelkeznie kell bizonyos vázrendszerrel, mely biztosítja sajátos, jellegzetes alakját, és egyben a mozgás passzív rendszereként funkcionál.
Érdemes röviden áttekinteni, hogy mi magyarázza a vázrendszer kialakulásának szükségességét.
Az élőlények méretének növekedése az evolúció folyamán. A parányi egysejtű szervezetek esetében az élő plazma és a...
Picit elkalandozott a figyelmem. Az ablakon át az utcca forgatagát figyeltem, ahogy számtalan ember sürgött és forgott. Mindíg is elkápráztatott ez a látvány. A sökszínű tömeg akár egy folyó hömpölyög az utccán. Megszámlálhatatlan sok ember, végeláthatatlan történetszála találkozik itt egy másodpercre és fonódik össze...
Sebészi bontossággal csapódott a homlokomhoz a fakeretes táblatörlő szivacs.
-Ha nem figyelsz abba is hagyhatjuk! Figyelj és jegyzetelj! Hol is tartottam? A mész-kitin páncél élettelen anyagból áll, nagy hátránya, hogy...
'Remélem hamar túljut ezen a maszlagon.'
Bő fél óra után rátért végre a lényegre.
-A csontvázrendszer szerepe és jelentősége:
&A szervezet szilárd vázát alkotja
&A mozgások passzív szerve (az izmok a csontok egymáshoz viszonyított helyzetét változtatják)
&Védőburkot képez életfontosságú szervek számára (agy- és gerincvelő, mellűri, medencei, hasűri szervek)
&Üregébe zárja a vörös csontvelőt, mely a vérképzés szerve
-A csontszövet. Szervezetünk vegyileg legkeményebb szövete a csontszövet, 70 %-a szervetlen, 30 %-a szerves anyag. A szervetlen anyagokat elsősorban különféle mészsók kristályos formái képezik, a szerves állomány, (melyet a csontképző sejtek termelnek) részben enyvadó (kollagén) rostokból, részben a rostok közötti tereket kitöltő anyagból áll, mely kémiailag glycoprotein természetű. Az enyv és a mész két egészen ellentétes tulajdonságú anyag. A csont esetében a dugóhúzószerűen csavarodó enyvadó rostok mészbe és kötőanyagba vannak ágyazva.
Az emberi test a csontváz szilárd keretére épül. Az egyes csontok speciális statikai szerkezete az aktuálisan fellépő erőhatások viszonyainak és megterheléseknek, igénybevételnek megfelelően alakul. Ez azt jelenti, hogy csontvázunk elemei egy dinamikusan változni képes szövetféleségből épülnek fel, melynek állománya, és ennek mennyiségi és minőségi viszonyai nincsenek örökletesen meghatározva, hanem a mindenkori megterhelésekhez idomulnak. Azaz, ahol a csont átlagosnál nagyobb erőhatásoknak van kitéve, ott alkalmazkodva a megterhelésekhez ellenállóbbá, erősebbé válik, ahol pedig erre nincs szükség ott gyöngébb marad. Tehát a csontépítés és a csontfelszívódás elemi szöveti mechanizmusa közvetlenül a csontot érő fizikai inger által is szabadon változhat. Különféle művészeti- és sporttevékenység, munkavégzés nagyon sokoldalúan alakítják a csontok szerkezetét, nagy változatosságot kölcsönözve ezzel az illető testrészeknek. A zongorista kezének, az ácsok karjának vagy a szállítómunkások gerincének, vagy az artisták lábának csontjai pontos biológiai ökonómiával (minimális a nyagfelhasználás és maximális terhelhetőség) idomulnak a rájuk nehezedő speciális feladatok elvégzéséhez. Testünk azonban nem olyan merev és mozdulatlan, mint egy építmény. Az egyes csontok találkozásánál ízületek biztosítják a mozgások pazar sokszínűségét. Bármennyire különös, a csontvázban található csontok számának meghatározása nehéz feladat. Ez a szám ugyanis egyéni különbségeket mutat: az emberek húsz százalékánál eltérések vannak a csigolyák számában. Minden huszadik embernek eggyel több bordája van. A csontok száma az életkorral is változik.Oooh, de már ennyi az idő? No, de legalább a bevezetőn túl vagyunk. Holnap akkor itt folytatjuk.
- Rendben! És köszönöm, hogy hajlandó tanítani Jagumo sensei!
- Ez csak természetes Inohara. Örömömre szolgál, hogy van még akit ennyire érdekel a biológia. De legközelebb figyelj jobban!
- Rendben és mégegyszer köszönöm!
Meghajoltam, összeszedtem a cuccaimat és felmentem a szobámba felkészülni az esti ünnepségre.
//Tudom, hogy picit rövid, de ez csak amolyan bevezető akar lenni. //
//Szeretnék anatómiai ismereteket szerezni a késöbbi orvosi ismeretek megalapozva. Egy olyan karaktert szeretnék késöbb kialakítani aki a védekező, kisegítő szerepet tölt be a csapatában és úgy gondolom ennek szerves része az orvosi ninjusu.//
A templom könyvtárában ültem, várva a tanárt aki az órát tartja. Ugyan a templomban tartottak biológia órát is, de ez most magánóra volt. Nem volt könnyű, de tultettem magam a történteken. Umi döntött és én kénytelen voltam szenbesülni a ténnyel, hogy ketten maradtunk Shiarival. Mára szabadnapot kaptam, az orvosok szerint jobb, ha még nem eröltetem meg magam.
Hát pont ezért vagyok most itt. Rádőbbentem, hogy ha más kerülne hasonló helyzetbe nem ülhetnék csak úgy tétlenül. Ha megtanulok orvosi technikákat használni, képes leszek cselekedni!
Godan kiharcolta Jagumonál, az egyik idősebb szerzetesnél, hogy tanítson. Jagum a templom leg szigorúbb szerzetese, egy igazi vaskalapos öreg, de akit őt tanit az a legjobb lesz. Ééés nem mellékesen ő tartotta az erönléti edzéseket... igen, utánna híhetetlen jót alszik az ember.
-Nos, akkor kezdjük az alapoknál. A mozgásrendszer anatómiai felépítése és működése. Az emberi test mozgásában, térbeli hely- és helyzetváltoztatásában résztvevő szervek együttesen alkotják a mozgásrendszert. A mozgásrendszer aktív és passzív részre osztható. Az aktív, tevékeny elemek az izmok, melyeknek fejlettsége döntően az izomműködés nagyságától függ, de örökletes tényezők is meghatározzák.
A passzív elemekhez tartoznak a test szilárd vázát alkotó csontok és a csontokat összekapcsoló ízületek.
-A csontrendszer. Majdnem minden élőlénynek rendelkeznie kell bizonyos vázrendszerrel, mely biztosítja sajátos, jellegzetes alakját, és egyben a mozgás passzív rendszereként funkcionál.
Érdemes röviden áttekinteni, hogy mi magyarázza a vázrendszer kialakulásának szükségességét.
Az élőlények méretének növekedése az evolúció folyamán. A parányi egysejtű szervezetek esetében az élő plazma és a...
Picit elkalandozott a figyelmem. Az ablakon át az utcca forgatagát figyeltem, ahogy számtalan ember sürgött és forgott. Mindíg is elkápráztatott ez a látvány. A sökszínű tömeg akár egy folyó hömpölyög az utccán. Megszámlálhatatlan sok ember, végeláthatatlan történetszála találkozik itt egy másodpercre és fonódik össze...
Sebészi bontossággal csapódott a homlokomhoz a fakeretes táblatörlő szivacs.
-Ha nem figyelsz abba is hagyhatjuk! Figyelj és jegyzetelj! Hol is tartottam? A mész-kitin páncél élettelen anyagból áll, nagy hátránya, hogy...
'Remélem hamar túljut ezen a maszlagon.'
Bő fél óra után rátért végre a lényegre.
-A csontvázrendszer szerepe és jelentősége:
&A szervezet szilárd vázát alkotja
&A mozgások passzív szerve (az izmok a csontok egymáshoz viszonyított helyzetét változtatják)
&Védőburkot képez életfontosságú szervek számára (agy- és gerincvelő, mellűri, medencei, hasűri szervek)
&Üregébe zárja a vörös csontvelőt, mely a vérképzés szerve
-A csontszövet. Szervezetünk vegyileg legkeményebb szövete a csontszövet, 70 %-a szervetlen, 30 %-a szerves anyag. A szervetlen anyagokat elsősorban különféle mészsók kristályos formái képezik, a szerves állomány, (melyet a csontképző sejtek termelnek) részben enyvadó (kollagén) rostokból, részben a rostok közötti tereket kitöltő anyagból áll, mely kémiailag glycoprotein természetű. Az enyv és a mész két egészen ellentétes tulajdonságú anyag. A csont esetében a dugóhúzószerűen csavarodó enyvadó rostok mészbe és kötőanyagba vannak ágyazva.
Az emberi test a csontváz szilárd keretére épül. Az egyes csontok speciális statikai szerkezete az aktuálisan fellépő erőhatások viszonyainak és megterheléseknek, igénybevételnek megfelelően alakul. Ez azt jelenti, hogy csontvázunk elemei egy dinamikusan változni képes szövetféleségből épülnek fel, melynek állománya, és ennek mennyiségi és minőségi viszonyai nincsenek örökletesen meghatározva, hanem a mindenkori megterhelésekhez idomulnak. Azaz, ahol a csont átlagosnál nagyobb erőhatásoknak van kitéve, ott alkalmazkodva a megterhelésekhez ellenállóbbá, erősebbé válik, ahol pedig erre nincs szükség ott gyöngébb marad. Tehát a csontépítés és a csontfelszívódás elemi szöveti mechanizmusa közvetlenül a csontot érő fizikai inger által is szabadon változhat. Különféle művészeti- és sporttevékenység, munkavégzés nagyon sokoldalúan alakítják a csontok szerkezetét, nagy változatosságot kölcsönözve ezzel az illető testrészeknek. A zongorista kezének, az ácsok karjának vagy a szállítómunkások gerincének, vagy az artisták lábának csontjai pontos biológiai ökonómiával (minimális a nyagfelhasználás és maximális terhelhetőség) idomulnak a rájuk nehezedő speciális feladatok elvégzéséhez. Testünk azonban nem olyan merev és mozdulatlan, mint egy építmény. Az egyes csontok találkozásánál ízületek biztosítják a mozgások pazar sokszínűségét. Bármennyire különös, a csontvázban található csontok számának meghatározása nehéz feladat. Ez a szám ugyanis egyéni különbségeket mutat: az emberek húsz százalékánál eltérések vannak a csigolyák számában. Minden huszadik embernek eggyel több bordája van. A csontok száma az életkorral is változik.Oooh, de már ennyi az idő? No, de legalább a bevezetőn túl vagyunk. Holnap akkor itt folytatjuk.
- Rendben! És köszönöm, hogy hajlandó tanítani Jagumo sensei!
- Ez csak természetes Inohara. Örömömre szolgál, hogy van még akit ennyire érdekel a biológia. De legközelebb figyelj jobban!
- Rendben és mégegyszer köszönöm!
Meghajoltam, összeszedtem a cuccaimat és felmentem a szobámba felkészülni az esti ünnepségre.
//Tudom, hogy picit rövid, de ez csak amolyan bevezető akar lenni.
//
Inohara- Játékos
- Elosztható Taijutsu Pontok : 18
Tartózkodási hely : Iwagakure
Adatlap
Szint: C
Rang: Szerzetes ninja
Chakraszint: 262
Re: Inohara
Jiraiya Kedd Május 17 2016, 13:39
Okés, Elfogadom! Nekem mindegy, hogy honnan szedted a tudást, sokan belekötnek abba, hogy a Wikipédiáról vagy hasonló helyről van. Nekem ezt teljesen mindegy, a lényeg, hogy meglegyen és egy kisebb-nagyobb történetbe legyen kerítve. Ezért Elfogadom!
Azonban ezt a tudást tudjad és játszd is ki, ha arra kerül a sor, ha később esetleg Irio Ninjutsut tanulnál akkor ott is jelenjen meg majd a megszerzett tudás! Persze ez még kevés, nem sok, de az alapnak megteszi.
_________________
!! Visszavonultam, ha bármi kérdésetek van, azt a Staff mostani Főadminisztrátorának esetleg a Staff többi tagjának, vagy a Kalandmestereknek küldjétek!
Egyébiránt Shiren karakteremnek írhattok, bárkinek szívesen segítek ha tudok
!! 
Jiraiya- Főadminisztrátor
- Specializálódás : Mekkenteni a mekkenthetőt
Tartózkodási hely : Félkarú Rablózik valahol
Adatlap
Szint: S
Rang: Kiégett Játéktechnikus
Chakraszint: Kecske :|
Re: Inohara
Inohara Szer. Jún. 22 2016, 23:21
// Mint az látszik is két dolgot szeretnék elérni a pályázataimmal, egy kis orvosi ismeretet és az öt elem megnyitását, de most ide biggyesztek egy kis kitérőt. Jiraiya-sensei engedélyével megtanulni robbanó jegyzetet és tekercset készíteni. //
Váratlan segítség
Ez a nap is ugyanúgy indult mint a többi. A reggeli szertartások már az életem részét képezték. Az edzés és a meditáció egyaránt felüdíti a testet és a lelket. Tisztálkodás és imádság, még ami fontos, hogy megadjuk őseinknek a nekik kijáró tiszteletet.
A mai napra küldetést kaptunk Shiarival. A feladatunk megtalálni egy eljezési gyűrüt. A gazdája másnap akarta megkérni kedvese kezét, de balszerencsés ember hírében állt, és az megint lecsapott! Állítása szerint valahol a Naga folyó partján veszítette el az egyik lerozzant vadászles közelében.
Ha más nem, legalább ennyi támpontot adott! Egy ezüst gyűrü, ami két egymást keresztező részböl áll a tetején pedig egy aprócska rózsa volt.
Valamivel késöbb...
A fák ágain ugrálva haadtunk a folyóparton álló vadászles felé. Közben Shiari szája egy percre sem állt be.
- Szerinted mennyi az esélye, hogy megtaláljuk azt az átkozott gyűrüt? Olyan idegesítő, hogy néhány balfék miatt nekünk kell szívni egész nap a folyóparton! Persze persze, tudom küldetés meg minden! Nem kell megint ezzel rágnod a fülem...
- Shiari!
Megáltam és leugrottam a földre.
- Tudom, hogy mióta ő elment, tabu ez a téma, de én akkor sem tudom magamban tartani...
- Inohara! Én már megmondtam, elhagyta csapatot, hogy erősebb lehessen, hát én nem tartom vissza, de egyenesen azok mellé ált akik ellen te harcolni készülsz! Ha továbbra sem tudsz túllépni ezen, a végén ő fog elintézni anélkül, hogy te kűzdenél!
Lehajtottam a fejem, a szemeimbe könnyek gyűltek és nem akartam, hogy lássa.
- Ez igaz! És én hagytam, hogy elmenjen... Akkor meg mit sajnáltatom itt magam, igaz?
- Ne mondj ilyen hülyeséget, Miruko rendesen helyben hagyott, azok után nem volt esély...
Neki iramodtam a folyó partra.
Próbáltam továbblépni és elfelejteni a történteket, de nem akart sikerülni. Még mindíg magamat hibáztattam a történtek miatt.
A fák sürülyéből végre kiértem a folyópartra. Egész szépen rendeben tartott helyecske. A fű nem volt túl nagy inkább mint egy picit elhanyagolt park, mint egy jó vadász hely. A szélén pedig ott állt a rozoga vadászles. A nap magasan felettem járt, és az idő is szörnyen meleg volt.
Nem vagyok lusta alkat, viszont hidegvérű, nem szeretem az ilyen meleg időt. A vadászles alatt kellemessen hűvös árnyék volt, így hát leültem alá. Éppen csak lehunytam a szemem, mikor valami zaj ütötte meg a fülem. Ekkor a vadászlesből egy picike öregember ugrott elő és a kezében lévő bottal püfölni kezdett.
- Menny innen, gyerünk! Elilyeszted az állatokat! Hogy kapjon el így bármit is az ember! Hess-hess gyerünk!
Körülnéztem. Nem láttakm túl sok esélyt rá, hogy itt bármit is fogjon. De hát ő tudja, amúgy sem láttam sehol a gyűrüt, így elindultam.
- Nézze meg az ember! Hát már ilyen isten háta mögötti helyen sincs nyugalma az embernek...
Ráhagytam, had fortyogjon magában.
Ekkor velőt rázó üvöltés törte meg a csendet. Egy hatalmas vaddisznó tört elő az erdőböl egyenesen a vadászles felé tartott. Szőre az égnek meredt, a nyála csöpögött óriásia agyarai közt, hatalmas patája egy embert is könnyen halálra zúzna.
Nagy döreljel nekirohant a vadászlesnek. Az többszáz darabra tört.
- Öreg! - tört ki belőlem az üvöltés!
- Jóóól vagyok kisfiam! - mászott elő az apró emberke a romok alól. - Megjött a vacsi, már csak lekéne teríteni.
- Inkább húzódj fedezékbe, majd én lerendezem.
De nem halgatott rám, nekirontott a hatalmas állatnak. Amaz fülsüketítő üvöltéssel válaszolt és neki indult. Kézjeleket akartam formálni, de aztán váratlan dolog történt. Az öreg már csak kettő, talán három méterre lehetett az állattól, amikor egy tekercset húzott elő. Még mielött az állat felöklelhette volna átcsúszott egyenesen a négy lába közt.
Bár nem tudom, hogy csinálta, de mire kiért az állat alól, annak mind a négy lábára rátekerte a tekercset. Aztán egy mozdulattal a levegőbe röpítette az egészet. Egy percig sem tartott az egész, de a hatalmas állatnak nyoma sem maradt!
Én csak ámuldoztam. Nem gondoltam volna, hogy a kis ember ilyenekre képes.
- Hűűűű!!! Ez bámulatos volt öreg!
Rámnézett és a fejét vakarva nevetni kezdett.
- Eheheheheh... most annyi a vacsinak. Eheheheh... picit túlzásba vittem.
Valami elmondhatatlanul idegölő nevetése volt. De a technika amit használt érdekesnek tűnt.
- Öreg! Ezt hogy csináltad? Az egész állat eltűnt, nyom nélkül!
- Ááá ennyire érdekel a dolog? Szerzeteshez képest nagyon érdekelnek téged az ilyenek, nem? - a ruhámból nem volt nehéz kikökvetkeztettni, hogy szerzetes vagyok.
- A nevem Inohara. - húztam ki magam. - Szerzetes ninja vagyok Iwagakuréből.
- Ááá szóval szerzetes ninja! - felcsillant a szeme. - Hát akkor lenne egy ajánlatom! Megtanítalak rá, ha segítesz nekem fogni valamit vacsira. - kacsintott rám.
- Benne vagyok! -és már elő is vettem a fukiyámat...
Jó pár óráig jártuk az erdőt, hogy valami ehetőt találjunk. Nem voltunk valami erdeményesek, de azért három nyulat sikerült elejteni. Elég fárasztó volt egész nap az erdőt járni, de a kisöreg nagyon bőbeszédű volt. Rengeteg dolgot mesélt. Elmondta, hogy ő egy vándor, aki már hosszú-hosszú évek óta járja a világot. Mesélt csodás vidékekről, legendás harcosokról és hatalmas csatákról. Vándor évei alatt egyaránt megtapasztalta a legmélyebb emberi jóságot és gonoszságot. Szavaiból csak úgy áradt a bölcsesség.
A nap már lehanyatlóban volt, mi pedig egy septiben fabrikált tábortűz körül ültünk. A nyárson sült hús illata melegen körbeölelt mindkettőnket. Annyira kellemes, annyira szívmelengető volt.
- Na, akkor az üzlet az üzlet! - pattant fel az öreg. Segítettél nekem, hát megtanítom neked a technikát. Bár bevalom furcsálom, hogy nem tanították meg az akadémián. De hát a világ vltozik! Én már csak tudom! - kacsintott rám. - Azért a Tobidogut remélem megtanították?
- Persze, az egyik alap technikánk. - válaszoltam büszkén.
- Tökéletes! - egy üres jegyzetet vett elő és meglegyintette. - Na szóval! A tobidogu műküdési elve egyszerű, az ember egy tárgyat chakrává alakít, majd azt egy pecsétbe zárja, és ha szüksége van rá csak kiszabadítja a chakrát és vissza alakítja a tárgyá. Na, most figyelj! Robbanójegyzet Készítéshez szükség van Chakraérzékeny papírra, mivel a chakrának a felületre is hatással kell lenni. A jegyzet közepén a "Robbant" Kanjit kell rajzolni, amit körbevesznek az ismeretlen tetragrammok. A Tetragrammok a pecsét kódolásai, olykor értelmes szavakat alkotnak, amik megadják a hatást. A "Robbant" Kanji is ezt a célt szolgálja. Az elkészítés közben nem csak fel kell rajzolni a jeleket, hanem folyamatosan chakát kell áramoltatni a jegyzetbe. Végül a Robbant Kanji felrajzolása után a "Kos" kézpecsétet megformálva a pecsétbe, tintába, papírba áramoltatott chakrát át kell irányítani és bele kell zárni a pecsétbe.
Fontos: Miközben felrajzolod a pecsétet és chakrát áramoltattál bele, folyamatosan magadban kell ismételned, hogy mit akarszelérni a pecséttel. Tehát magát a robbantás gondolatát, tudatosítanod kell önmagadban, hogy mit akar sz elérni és folyamatosan a rajzolat készítése és a chakra áramoltatása közben is arra kell gondolnod!
Ez az ALAP, a magasabb szintű pecséttechnikákhoz egy-egy mantrát kell mormolni, a még magasabb szintű pecséttechnikákhoz pedig Szertartás szükséges
Ennek a technikának a működési elve is hasonló, a tobidpguhoz, a külömbség, hogy nem alakítunk át semmit, pustán összegyűjtjük a chakrát és azt zárjuk a pecsétbe. Nem túl nehéz művelet, viszont viszonylag sok chakrát igényel, mivel nincs tárgy amit az ember chakrává alakít. A másik, hogy sok gyakorlást igényel a technika, mivel az összegyűjtött chakrát meg is kell tartani amíg az ember lepecsételei. De akkor lássuk gyakorlatban is! Elővett egy csakraérzékeny papirt, felrajzolta rá a szimbólumokat, majd középre a "Robbant" kanjit. Közben folyamatosan koncentrálta a chakráját majd a végén egy kos pecsétet formált és kész is lett a robbanó jegyzet. Feltekerte egy senbonra és elhajította, ami egy hatalmasat robbant. Majd rámnézett.
- Szerzetes vagy, így szerintem a chakra kontrolod jobb lehet mint az átlagé, szóval lássuk először kicsiben.
- Rendben!
Letettem magam elé a jegyzetet. Magam elé vettem én is egy papírt. Felrajzoltam rá a szimbólumokat, majd a közepére a kanjit, már a kos pecsétet akartam formálni,, de valamit elszúrhattam, mert az felrobbant és én hátravágódtam.
- Próbáld meg mégegyszer! De ezúttal figyelj a chakra egyenletesebb elosztására. Ha nem hozod megfelelő egyensújba, nem fogod tudni elég stabilan elzárni azt.
Ismét megpróbáltam. Magam elé vettem egy papírt. Ismét nekiláttam. Megrajzoltam a szimbólumokat és a kanjit. Majd kos pecsétet formáltam.
'Egyenletes elosztás. Ez a kulcs. Egyensúj!'
Először picit féltem hozzáérni, de aztán percekig nem történt semmi. Úgy tűnt talán most sikerült megcsinálni.
- Azt hiszem sikerült. - mondtam kicsit kételkedve benne.
- Naaaa megy ez, csak sokat kell gyakorolni. - ült le mellém vidáman. - Ha tudánd hányszor repítettem magam levegőbe, mire megtanultam. Én már elmondtam, hogy kell, de a gyakorlás már a te dolgod. Látom rajtad ügyes tehetséges fiú vagy. Egyszer még nagy harcos lehet belőled.
- Nem. Már bizonyítottam. Hagytam elmenni a barátom... Hagytam, hogy rálépjen egy rossz útra...
- Drága fiam! Olyan dolgokon rágódsz amik már negtörténtek. Ne érts félre, nem azt akarom mondani, hogy jó, hogy hagytad elmenni, de megtörtént. Nincs mit tenni. De, hidd el nekem, egy sokat megélt emberbek, ami elromlott még megjavítható, ami elveszett elöbb-utóbb megkerül. Az már csak rajtunk múlik, hogy hajlandóak vagyunk-e lépni, tenni, hogy jobb legyen.
Rátekintettem. Kedves mosollyan nézett rám, majd kinyujtotta a kezét. Odatartottam az enyémet, és egy fényes tárgyat tett bele.
- ...ami elveszett elöbb-utóbb megkerül.
A gyűrü volt az, ami miatt kiküldtek a küldetésre. Ráismertem a férfi elmondása alapján. Ezüst gyűrü, ami két egymást keresztező részböl áll, rajta pedig egy aprócska rózsa.
- De, hogy és mikor...
Felnéztem. De legnagyobb megdöbbenésemre, az öreg eltúnt. Mint tábortűz füstje, elillant.
- ...ami elromlott még megjavítható! - visszhangozta az erdő az öreg szavait.
Ránéztem a kezemben lévő gyűrüre.
- Ami elromlott még megjavítható, ami elveszett elöbb-utóbb megkerül. - súgtam az erdő csendjébe, miközben ujjaim lassan összezáródtak a gyűrü körül.
- Még megjavítható...
//Váratlan segítség
Ez a nap is ugyanúgy indult mint a többi. A reggeli szertartások már az életem részét képezték. Az edzés és a meditáció egyaránt felüdíti a testet és a lelket. Tisztálkodás és imádság, még ami fontos, hogy megadjuk őseinknek a nekik kijáró tiszteletet.
A mai napra küldetést kaptunk Shiarival. A feladatunk megtalálni egy eljezési gyűrüt. A gazdája másnap akarta megkérni kedvese kezét, de balszerencsés ember hírében állt, és az megint lecsapott! Állítása szerint valahol a Naga folyó partján veszítette el az egyik lerozzant vadászles közelében.
Ha más nem, legalább ennyi támpontot adott! Egy ezüst gyűrü, ami két egymást keresztező részböl áll a tetején pedig egy aprócska rózsa volt.
Valamivel késöbb...
A fák ágain ugrálva haadtunk a folyóparton álló vadászles felé. Közben Shiari szája egy percre sem állt be.
- Szerinted mennyi az esélye, hogy megtaláljuk azt az átkozott gyűrüt? Olyan idegesítő, hogy néhány balfék miatt nekünk kell szívni egész nap a folyóparton! Persze persze, tudom küldetés meg minden! Nem kell megint ezzel rágnod a fülem...
- Shiari!
Megáltam és leugrottam a földre.
- Tudom, hogy mióta ő elment, tabu ez a téma, de én akkor sem tudom magamban tartani...
- Inohara! Én már megmondtam, elhagyta csapatot, hogy erősebb lehessen, hát én nem tartom vissza, de egyenesen azok mellé ált akik ellen te harcolni készülsz! Ha továbbra sem tudsz túllépni ezen, a végén ő fog elintézni anélkül, hogy te kűzdenél!
Lehajtottam a fejem, a szemeimbe könnyek gyűltek és nem akartam, hogy lássa.
- Ez igaz! És én hagytam, hogy elmenjen... Akkor meg mit sajnáltatom itt magam, igaz?
- Ne mondj ilyen hülyeséget, Miruko rendesen helyben hagyott, azok után nem volt esély...
Neki iramodtam a folyó partra.
Próbáltam továbblépni és elfelejteni a történteket, de nem akart sikerülni. Még mindíg magamat hibáztattam a történtek miatt.
A fák sürülyéből végre kiértem a folyópartra. Egész szépen rendeben tartott helyecske. A fű nem volt túl nagy inkább mint egy picit elhanyagolt park, mint egy jó vadász hely. A szélén pedig ott állt a rozoga vadászles. A nap magasan felettem járt, és az idő is szörnyen meleg volt.
Nem vagyok lusta alkat, viszont hidegvérű, nem szeretem az ilyen meleg időt. A vadászles alatt kellemessen hűvös árnyék volt, így hát leültem alá. Éppen csak lehunytam a szemem, mikor valami zaj ütötte meg a fülem. Ekkor a vadászlesből egy picike öregember ugrott elő és a kezében lévő bottal püfölni kezdett.
- Menny innen, gyerünk! Elilyeszted az állatokat! Hogy kapjon el így bármit is az ember! Hess-hess gyerünk!
Körülnéztem. Nem láttakm túl sok esélyt rá, hogy itt bármit is fogjon. De hát ő tudja, amúgy sem láttam sehol a gyűrüt, így elindultam.
- Nézze meg az ember! Hát már ilyen isten háta mögötti helyen sincs nyugalma az embernek...
Ráhagytam, had fortyogjon magában.
Ekkor velőt rázó üvöltés törte meg a csendet. Egy hatalmas vaddisznó tört elő az erdőböl egyenesen a vadászles felé tartott. Szőre az égnek meredt, a nyála csöpögött óriásia agyarai közt, hatalmas patája egy embert is könnyen halálra zúzna.
Nagy döreljel nekirohant a vadászlesnek. Az többszáz darabra tört.
- Öreg! - tört ki belőlem az üvöltés!
- Jóóól vagyok kisfiam! - mászott elő az apró emberke a romok alól. - Megjött a vacsi, már csak lekéne teríteni.
- Inkább húzódj fedezékbe, majd én lerendezem.
De nem halgatott rám, nekirontott a hatalmas állatnak. Amaz fülsüketítő üvöltéssel válaszolt és neki indult. Kézjeleket akartam formálni, de aztán váratlan dolog történt. Az öreg már csak kettő, talán három méterre lehetett az állattól, amikor egy tekercset húzott elő. Még mielött az állat felöklelhette volna átcsúszott egyenesen a négy lába közt.
Bár nem tudom, hogy csinálta, de mire kiért az állat alól, annak mind a négy lábára rátekerte a tekercset. Aztán egy mozdulattal a levegőbe röpítette az egészet. Egy percig sem tartott az egész, de a hatalmas állatnak nyoma sem maradt!
Én csak ámuldoztam. Nem gondoltam volna, hogy a kis ember ilyenekre képes.
- Hűűűű!!! Ez bámulatos volt öreg!
Rámnézett és a fejét vakarva nevetni kezdett.
- Eheheheheh... most annyi a vacsinak. Eheheheh... picit túlzásba vittem.
Valami elmondhatatlanul idegölő nevetése volt. De a technika amit használt érdekesnek tűnt.
- Öreg! Ezt hogy csináltad? Az egész állat eltűnt, nyom nélkül!
- Ááá ennyire érdekel a dolog? Szerzeteshez képest nagyon érdekelnek téged az ilyenek, nem? - a ruhámból nem volt nehéz kikökvetkeztettni, hogy szerzetes vagyok.
- A nevem Inohara. - húztam ki magam. - Szerzetes ninja vagyok Iwagakuréből.
- Ááá szóval szerzetes ninja! - felcsillant a szeme. - Hát akkor lenne egy ajánlatom! Megtanítalak rá, ha segítesz nekem fogni valamit vacsira. - kacsintott rám.
- Benne vagyok! -és már elő is vettem a fukiyámat...
Jó pár óráig jártuk az erdőt, hogy valami ehetőt találjunk. Nem voltunk valami erdeményesek, de azért három nyulat sikerült elejteni. Elég fárasztó volt egész nap az erdőt járni, de a kisöreg nagyon bőbeszédű volt. Rengeteg dolgot mesélt. Elmondta, hogy ő egy vándor, aki már hosszú-hosszú évek óta járja a világot. Mesélt csodás vidékekről, legendás harcosokról és hatalmas csatákról. Vándor évei alatt egyaránt megtapasztalta a legmélyebb emberi jóságot és gonoszságot. Szavaiból csak úgy áradt a bölcsesség.
A nap már lehanyatlóban volt, mi pedig egy septiben fabrikált tábortűz körül ültünk. A nyárson sült hús illata melegen körbeölelt mindkettőnket. Annyira kellemes, annyira szívmelengető volt.
- Na, akkor az üzlet az üzlet! - pattant fel az öreg. Segítettél nekem, hát megtanítom neked a technikát. Bár bevalom furcsálom, hogy nem tanították meg az akadémián. De hát a világ vltozik! Én már csak tudom! - kacsintott rám. - Azért a Tobidogut remélem megtanították?
- Persze, az egyik alap technikánk. - válaszoltam büszkén.
- Tökéletes! - egy üres jegyzetet vett elő és meglegyintette. - Na szóval! A tobidogu műküdési elve egyszerű, az ember egy tárgyat chakrává alakít, majd azt egy pecsétbe zárja, és ha szüksége van rá csak kiszabadítja a chakrát és vissza alakítja a tárgyá. Na, most figyelj! Robbanójegyzet Készítéshez szükség van Chakraérzékeny papírra, mivel a chakrának a felületre is hatással kell lenni. A jegyzet közepén a "Robbant" Kanjit kell rajzolni, amit körbevesznek az ismeretlen tetragrammok. A Tetragrammok a pecsét kódolásai, olykor értelmes szavakat alkotnak, amik megadják a hatást. A "Robbant" Kanji is ezt a célt szolgálja. Az elkészítés közben nem csak fel kell rajzolni a jeleket, hanem folyamatosan chakát kell áramoltatni a jegyzetbe. Végül a Robbant Kanji felrajzolása után a "Kos" kézpecsétet megformálva a pecsétbe, tintába, papírba áramoltatott chakrát át kell irányítani és bele kell zárni a pecsétbe.
Fontos: Miközben felrajzolod a pecsétet és chakrát áramoltattál bele, folyamatosan magadban kell ismételned, hogy mit akarszelérni a pecséttel. Tehát magát a robbantás gondolatát, tudatosítanod kell önmagadban, hogy mit akar sz elérni és folyamatosan a rajzolat készítése és a chakra áramoltatása közben is arra kell gondolnod!
Ez az ALAP, a magasabb szintű pecséttechnikákhoz egy-egy mantrát kell mormolni, a még magasabb szintű pecséttechnikákhoz pedig Szertartás szükséges
Ennek a technikának a működési elve is hasonló, a tobidpguhoz, a külömbség, hogy nem alakítunk át semmit, pustán összegyűjtjük a chakrát és azt zárjuk a pecsétbe. Nem túl nehéz művelet, viszont viszonylag sok chakrát igényel, mivel nincs tárgy amit az ember chakrává alakít. A másik, hogy sok gyakorlást igényel a technika, mivel az összegyűjtött chakrát meg is kell tartani amíg az ember lepecsételei. De akkor lássuk gyakorlatban is! Elővett egy csakraérzékeny papirt, felrajzolta rá a szimbólumokat, majd középre a "Robbant" kanjit. Közben folyamatosan koncentrálta a chakráját majd a végén egy kos pecsétet formált és kész is lett a robbanó jegyzet. Feltekerte egy senbonra és elhajította, ami egy hatalmasat robbant. Majd rámnézett.
- Szerzetes vagy, így szerintem a chakra kontrolod jobb lehet mint az átlagé, szóval lássuk először kicsiben.
- Rendben!
Letettem magam elé a jegyzetet. Magam elé vettem én is egy papírt. Felrajzoltam rá a szimbólumokat, majd a közepére a kanjit, már a kos pecsétet akartam formálni,, de valamit elszúrhattam, mert az felrobbant és én hátravágódtam.
- Próbáld meg mégegyszer! De ezúttal figyelj a chakra egyenletesebb elosztására. Ha nem hozod megfelelő egyensújba, nem fogod tudni elég stabilan elzárni azt.
Ismét megpróbáltam. Magam elé vettem egy papírt. Ismét nekiláttam. Megrajzoltam a szimbólumokat és a kanjit. Majd kos pecsétet formáltam.
'Egyenletes elosztás. Ez a kulcs. Egyensúj!'
Először picit féltem hozzáérni, de aztán percekig nem történt semmi. Úgy tűnt talán most sikerült megcsinálni.
- Azt hiszem sikerült. - mondtam kicsit kételkedve benne.
- Naaaa megy ez, csak sokat kell gyakorolni. - ült le mellém vidáman. - Ha tudánd hányszor repítettem magam levegőbe, mire megtanultam. Én már elmondtam, hogy kell, de a gyakorlás már a te dolgod. Látom rajtad ügyes tehetséges fiú vagy. Egyszer még nagy harcos lehet belőled.
- Nem. Már bizonyítottam. Hagytam elmenni a barátom... Hagytam, hogy rálépjen egy rossz útra...
- Drága fiam! Olyan dolgokon rágódsz amik már negtörténtek. Ne érts félre, nem azt akarom mondani, hogy jó, hogy hagytad elmenni, de megtörtént. Nincs mit tenni. De, hidd el nekem, egy sokat megélt emberbek, ami elromlott még megjavítható, ami elveszett elöbb-utóbb megkerül. Az már csak rajtunk múlik, hogy hajlandóak vagyunk-e lépni, tenni, hogy jobb legyen.
Rátekintettem. Kedves mosollyan nézett rám, majd kinyujtotta a kezét. Odatartottam az enyémet, és egy fényes tárgyat tett bele.
- ...ami elveszett elöbb-utóbb megkerül.
A gyűrü volt az, ami miatt kiküldtek a küldetésre. Ráismertem a férfi elmondása alapján. Ezüst gyűrü, ami két egymást keresztező részböl áll, rajta pedig egy aprócska rózsa.
- De, hogy és mikor...
Felnéztem. De legnagyobb megdöbbenésemre, az öreg eltúnt. Mint tábortűz füstje, elillant.
- ...ami elromlott még megjavítható! - visszhangozta az erdő az öreg szavait.
Ránéztem a kezemben lévő gyűrüre.
- Ami elromlott még megjavítható, ami elveszett elöbb-utóbb megkerül. - súgtam az erdő csendjébe, miközben ujjaim lassan összezáródtak a gyűrü körül.
- Még megjavítható...
A hozzászólást Inohara összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Okt. 02 2016, 10:24-kor.
Inohara- Játékos
- Elosztható Taijutsu Pontok : 18
Tartózkodási hely : Iwagakure
Adatlap
Szint: C
Rang: Szerzetes ninja
Chakraszint: 262
Re: Inohara
Jiraiya Pént. Szept. 16 2016, 17:43
Kibaku Fuda // Robbanójegyzet Készítéshez szükség van Chakraérzékeny papírra, mivel a chakrának a felületre is hatással kell lenni. A jegyzet közepén a "Robbant" Kanjit kell rajzolni, amit körbevesznek az ismeretlen tetragrammok. A Tetragrammok a pecsét kódolásai, olykor értelmes szavakat alkotnak, amik megadják a hatást. A "Robbant" Kanji is ezt a célt szolgálja. Az elkészítés közben nem csak fel kell rajzolni a jeleket, hanem folyamatosan chakát kell áramoltatni a jegyzetbe. Végül a Robbant Kanji felrajzolása után a "Kos" kézpecsétet megformálva a pecsétbe, tintába, papírba áramoltatott chakrát át kell irányítani és bele kell zárni a pecsétbe.
Fontos: Miközben a készítő felrajzolja a pecsétet és chakrát áramoltat át bele, folyamatosan magában ismételnie kell, hogy mit akar elérni a pecséttel. Tehát magát a robbantás gondolatát, tudatosítani kell a készítőnek önmagában, hogy mit akar elérni és folyamatosan a rajzolat készítése és a chakra áramoltatása közben is arra kell gondolnia!
(Ez az ALAP, a magasabb szintű pecséttechnikákhoz egy-egy mantrát kell mormolni, a még magasabb szintű pecséttechnikákhoz pedig Szertartás szükséges)
Fontos: Miközben a készítő felrajzolja a pecsétet és chakrát áramoltat át bele, folyamatosan magában ismételnie kell, hogy mit akar elérni a pecséttel. Tehát magát a robbantás gondolatát, tudatosítani kell a készítőnek önmagában, hogy mit akar elérni és folyamatosan a rajzolat készítése és a chakra áramoltatása közben is arra kell gondolnia!
(Ez az ALAP, a magasabb szintű pecséttechnikákhoz egy-egy mantrát kell mormolni, a még magasabb szintű pecséttechnikákhoz pedig Szertartás szükséges)
Ezt vezesd bele a pályázatba is elfogadom! Nem fogom leellenőrizni, a becsületedtől függ, hogy bele írod-e, hiszen itt van amit kértem. Bár nem hiszem, hogy sumákolnál 
Bár nem hiszem, hogy sumákolnál 
_________________
!! Visszavonultam, ha bármi kérdésetek van, azt a Staff mostani Főadminisztrátorának esetleg a Staff többi tagjának, vagy a Kalandmestereknek küldjétek!
Egyébiránt Shiren karakteremnek írhattok, bárkinek szívesen segítek ha tudok
!!
Jiraiya- Főadminisztrátor
- Specializálódás : Mekkenteni a mekkenthetőt
Tartózkodási hely : Félkarú Rablózik valahol
Adatlap
Szint: S
Rang: Kiégett Játéktechnikus
Chakraszint: Kecske :|
Re: Inohara
Jiraiya Pént. Szept. 16 2016, 18:02
Azt még hozzá tenném, hogy azért kell folyamatosan a hatásra koncentrálni, mert a Chakra maga hozza létre a hatást. "Tudja" hogy mit kell csinálnia azáltal, vagyis a használó akarata hozza létre a hatást. (Mint sok Ninjutsunál is nagyon közrejátszik ez, vagyis inkább akarat nélkül nem jön létre a technika)
A mantránál a használó egy olyan szöveget ismételt, mormol újra és újra, amik általában szavak sorozatából állnak. Ezek mind a pecsét hatását fejtik ki, tehát a szavak szoros kapcsolatban állnak a pecsét hatásával. A legtöbb elzáró, korlátozó pecsét mantrájában, jelzetében szerepel az Észak, Dél, Nyugat, Kelet Kanji, hiszen ez határolja körbe az elzárni kívánt területet. Így ezen mantrákkal nem csak tudatosítjuk magunkban, hogy mit akarunk, hanem "erőszakosan" ismételjük folyamatosan és voltaképpen utasításokat adunk.
A mantránál a használó egy olyan szöveget ismételt, mormol újra és újra, amik általában szavak sorozatából állnak. Ezek mind a pecsét hatását fejtik ki, tehát a szavak szoros kapcsolatban állnak a pecsét hatásával. A legtöbb elzáró, korlátozó pecsét mantrájában, jelzetében szerepel az Észak, Dél, Nyugat, Kelet Kanji, hiszen ez határolja körbe az elzárni kívánt területet. Így ezen mantrákkal nem csak tudatosítjuk magunkban, hogy mit akarunk, hanem "erőszakosan" ismételjük folyamatosan és voltaképpen utasításokat adunk.
A Szertartás pecséttechnikák már magasabb szintűek, sokkal inkább vallásos dolgok. Ott nem mantrát kell mormolni, hanem sokkal inkább egy szöveget. (Legjobb Példa: Bleach Kidou-k) A szöveg MINDIG arra irányul, azt a hatást írja körbe, amit a pecsét létrehoz, azonban nagyon nagyon hatásvadász módon, szinte szónokolva, szavalva, hogy át is érezze a létrehozó amit akar csinálni. Erre jön rá a mantra, ami a szöveggel együtt extázisba hozza a létrehozót, valóban önkívületi állapotba kerül és így teljesen átadja magát a hatásnak --> A Chakráját kb 100%-osan irányítja és a Chakra átvéve a használó akaratát cselekedve létrehozza a hatást. Ezek a Szertartás Pecséttechnikák általában Nagy kiterjedésű pecséteket igényelnek, több Kenjival és leginkább a tetragrammokon kívül a szertartás szövege köti össze a pecséteket.
Ezek olyan pecsétek amik grandiózus hatást hoznak létre, vagy pedig nagyon erős hatást, esetleg természetellenes dolgot művelnek. Pl.: Amikor Nejit gyógyították miután Kidoumaru átszúrta.
Ezek olyan pecsétek amik grandiózus hatást hoznak létre, vagy pedig nagyon erős hatást, esetleg természetellenes dolgot művelnek. Pl.: Amikor Nejit gyógyították miután Kidoumaru átszúrta.
_________________
!! Visszavonultam, ha bármi kérdésetek van, azt a Staff mostani Főadminisztrátorának esetleg a Staff többi tagjának, vagy a Kalandmestereknek küldjétek!
Egyébiránt Shiren karakteremnek írhattok, bárkinek szívesen segítek ha tudok
!!
Jiraiya- Főadminisztrátor
- Specializálódás : Mekkenteni a mekkenthetőt
Tartózkodási hely : Félkarú Rablózik valahol
Adatlap
Szint: S
Rang: Kiégett Játéktechnikus
Chakraszint: Kecske :|
Naruto Gundan :: Karakter készítés :: Élmények :: Pályázatok
1 / 1 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.