Yamanaka Inako

**Yamanaka Inako** Vas. Ápr. 10 2016, 19:32

Tanulás célja: Növelni a sebességet és egy kicsit az állóképességet is.
Időbeli elhelyezkedés: Az utolsó bővítmény utáni pár héttel.
Tanító: Hichiyo-sensei (NJK, Inako jelenleg kinevezett jounin kiképzője)

Az unalmas hétköznapoknak vége szakadt, amikor Inako üzenetet kapott, hogy Hichiyo-sensei, a régi jounin mentora várja a kiképző terepen. A Yamanaka lány azonnal összeszedte a cuccát és elindult egyenesen az akadémia megadott pontjára. A klán területéről szerencsére hamar oda lehetett érni a gyakorló pályákhoz, ezért a genin nem sokáig váratta meg a tanárát.
- Jó reggelt, Hichiyo-sensei! – köszönt hangosan a szőke hajú kunoichi.
- Neked is jó reggelt, Nao-chan! – kacsintott a kiképző, miután kimondta a lány általa kitalált becenevét.
- Sensei, ugye tudod, hogy csak azért nem billentelek hátsón, mert nagyon kedvellek!
- Na, nem mintha olyan képzett lennél erre…
Erre csak egy orrfelhúzást kapott válaszul, mert Inako sose szerette, ha lenézték a rangja és a tudása miatt. Persze jól tudta, hogy mire akart utalni a mentora, de pont tőle volt igazán rossz hallani.
- Első lépésként mindjárt fogd össze a hajad, akadályozni fog, mert lobog minden felé.
- De pont azért hordom nyitva, hogy ne hasonlítsanak Inohoz.
- Ezen lépj túl, mert tudok róla, hogy a Genin vizsgán az ő alakját vetted fel, szóval semmi értelme ezen rágni magad.
- Sen… - még csak a szót sem tudta befejezni, mentora csendre intette.
- Semmi ellenkezés. Kösd. Össze. A hajadat – adta ki parancsba és egyúttal Inakonak a tudtára adta, hogy nem fogad el több ellenkezést.
A kunoichi előkapott egy fekete hajgumit, amivel copfba kötötte hosszú, szőke hajkoronáját.
- Jól van, lássunk hozzá az új feladatodhoz, mielőtt még sztrájkolásba kezdenél! – érintette össze a két tenyerét Hichiyo, majd előre irányuló mozdulatot tett velük. – Beszéltem Tsubakival, az ideiglenes tanároddal, aki elmondta, hogy milyen eredményeket értél el chakrakontroll terén, illetve tudtomra adta, egy kicsit a fizikai erőnléteden is megpróbált javítani. Megbeszéltük, hogy az erő helyett inkább a gyorsaságra fogunk koncentrálni, ezért hívattalak ma ide.
- Tehát akkor közelharc terén siralmasan teljesítenék, értem én – összegezte a hallottakat Inako.
- Ezt egy szóval sem mondtam, lesz rá esélyed fejlődni abba az irányba, de egyelőre többet ésszel, mint erővel, jelen esetben fürgeséggel. Éppen ezért a szokásos súlyok helyett egy stopperórát hoztam – azzal a lendülettel elő is kapta a szerkezetet, amit eddig mellénye zsebében rejtegetett. – Aktiváld a Shunshin no Jutsut és juss el a bábuig!
A parancs elég egyértelműen hangzott, ezért a genin kézjelekbe kezdett és aktiválta a technikát. Abban a pillanatban a férfi lenyomta az időmérő gombját, majd megállította, amint észrevette tanítványát a megadott helyen. Inako vigyorogva integetett és átkarolta a gyakorló bábu nyakát. Hichiyo erre egy sóhajtással válaszolt, amit a szőkeség szerencsére nem hallott. Intett neki, hogy jöjjön vissza, mire újból kézjeleket pörgetett végig, s hirtelen a tanítója mellett kötött ki.
- Na, jó voltam? – érdeklődött a genin.
- Ezzel a módszerrel szép eredményt értél el, szóval jöhet a nehezebb feladat. A Shunshin ugyebár csak néhány pillanatig teszi lehetővé ezt a gyors mozgást, pont elég volt arra, hogy eljuss a bábuig, aztán vissza. Hosszú távon viszont nem működik, ezért foglak másképp edzeni. Folyamatosan mérni fogom az idődet, mert ebből tudsz a legtöbbet tanulni. Tessék!
Inako azt vette észre, hogy a kezében két labdát nyomott a sensei. Nem volt különösebben nehéz egyik sem, de jelentős súlytöbbletet szedett magára a két kiegészítővel.
- Igazi súlyokra majd később váltunk, egyelőre bőven elég lesz ez a két labda. Nehezebbek, mint amilyennek látszanak. Fuss el a nagy fáig, ami a kiképzőterep másik végén van! Nem lazsálni!
A Yamanaka klán tagja irányba fordult és elkezdett futni, ahogyan csak bírt. A korábbi edzéseknek hála sokkal jobban bírta a fizikai megterhelést, ám be kellett ismernie, hogy ezekkel a nehezékekkel visszalépett egy szintet. Nem fáradt el, mire megérkezett a kitűzött célhoz, viszont érezte magán, hogy tudott volna jobban teljesíteni. A legalacsonyabb ágon ott guggolt Hichiyo-sensei és megrázta a fejét.
- Komoly edzést szeretnék tőled kérni, Tsubaki elmondta, mennyi volt korábban a rekordod. Tisztában vagyok vele, hogy kaptál két plusz súlyt, de ez sokkal rosszabbul sikerült, mint amire számítottam.
- Csak vissza kell rázódnom, ennyi az egész – próbálta hárítani a dolgot, mire csak egy fejlendítést kapott válaszul, ami jelezte, hogy ideje visszafelé elindulni.
Vett egy mély levegőt és ezúttal lendületesebben lőtt ki, majd igyekezett megtartani a gyorsaságát, már amennyire tudta. Kicsit gyorsabban kapkodta a levegőt, mire visszaért a kiképző terep innenső pontjára. Mestere persze megint gyorsabb volt, vagy kezdte azt hinni, Kage Bunshinokkal van dolga, mert tényleg észrevétlenül előzte le.
- Sokkal jobb volt, látod tudsz te, ha akarsz! – dicsérte meg tanítványát.
Sajnos ezzel még koránt sem ért véget az edzés, hiszen két hossznyi futás senki nem fejlődik, vagy legalább is nem látványosan. Éppen ezért Inakora még jó néhány kapu és fa közötti távolság megtétele várt. Már előre félt, hogy a nap végére teljesen hulla lesz, ám ennek nem mert hangot adni. Jól ismerte a kiképzőjét, az ilyen kis nyafogások miatt biztosan szorosabbra szabta volna az aznapi menetrendet. A délelőtt telt az igazán kemény gyakorlással, Hichiyo-sensei hajtotta a geninjét, hiszen rá bízták a fejlődését. A labdák tartása miatt egyre inkább elkezdett fájni a lány karja, de a mestere szerint ez volt a lényeg, feszegetni a határait. A lábának sem tetszett ez a rengeteg futás, egy idő után húzódni kezdett a vádlija, aztán a combja. Az izomláz szép lassan elterjedt az egész testén, pedig a Nap csak olyan két óra magasságában járhatott az égen. Az ideje persze egy ideig javult, aztán a fáradtságtól megint elkezdett romlani.
A jounin úgy döntött, hogy elérkezett a pihenő ideje, ezért előkapott néhány pálcikára feltűzött dangot, amit aztán a lánynak adott. Sejtette, hogy szüksége lesz a pihenésre, az energiára pedig még inkább. Legalább a chakrája is feltöltődhetett, bár annak a használatát egyelőre a minimumon kellett tartania, mert a teste gyorsaságát fejlesztették. A fél óra szünet után folytatódhatott tovább a futkorászás, amit a Yamanaka kezdett egyre jobban unni. Lassan csukott szemmel végig tudott volna sétálni azon a távon, ismerte minden kis gödrét, egyenetlenségét a terepnek. A chakráját továbbra is minimálisan használta, mert a feladata ezt még nem foglalta magában. Hichiyo-sensei elégedetten figyelte, ahogy szép lassan nőtt a kitartása tanítványának. Persze esze ágában sem volt lazábban fogni, tudta, hogy hajlamos elmismásolni az edzést, ha alkalma adódott rá. Ahogy azt Inako korábban sejtette, mindkét helyszínen jelen volt mestere, Kage Bunshin segítségével tartotta szemmel a genint. A stopperóra egyre rövidebb ideig ment, igaz csak néhány másodperccel rövidült az időtartam, ami alatt lefutotta a távot, mégis állandóan mosolygott, amikor rápillantott a mutatókra.
A Yamanaka lány sajnos koránt sem volt ilyen izgatott, neki főleg szenvedésből állt a mai nap. Egy ideje kezdte nem érezni a lábait, a karjai pedig még annál is előbb zsibbadtak el. Legszívesebben eldobta volna jó messzire mindkét nehezékét, azonban mintha kiképzője olvasott volna az elméjében, mindig megcsóválta a fejét. Valószínűnek tartotta, hogy ilyenkor másfajta arckifejezést vett föl. A Nap még mindig sütött, de már kezdett lebukni a látóhatár mögé. Az árnyékok hosszabbak lettek és nyugaton az ég vöröses színben pompázott.
- Mára elég ennyi – intett a jounin, mire Inako halványkék szempárja boldogságot kezdett el tükrözni. Állóképességének végső határait feszegette, ám közben nem is vette észre, hogy szép lassan átlépte a korlátait.
- Sensei, ha még többet kell futnom, esküszöm, inkább elmegyek a faluból – lihegte a genin.
- Pedig ezt fogod tenni, bár nem ma. Nekem holnap küldetésre kell mennem, amire nem vihetlek magammal. Nagyjából egy hétig leszek távol, addig szeretném, ha edzenél. A következő két nap simán gyakorold a futást a labdákkal, utána használd a chakrádat is. A fára mászást ismered, tehát az lesz a másik része a gyakorlatodnak. A gyorsaságra kell majd törekedned. Az a nagy fa tökéletesen megfelel a célnak, használd bátran gyakorló eszköznek. Még mielőtt eszedbe jutna, hogy szépen ellazsálod a hetet, a helyedben nem tenném. Miután visszajöttem, el fogok végezni egy felmérést. Ha megbuksz, mész Tsubakihoz és ő sokkal keményebben fog téged edzeni. Szerintem velem jobban jársz – kacsintott a férfi.
- Utállak sensei! – bökte oda Inako, miközben durcás arcot vágott.
- Később még hálás leszel. Ha hiszed, ha nem, ma sokkal több mindent elértél, mint azt reméltem. A kitartásod és a makacsságod miatt gyorsan fogsz fejlődni.
Azzal némi szél és falevél társaságában eltűnt a kiképző terepről. A szőkeség szép lassan elindult haza, bár lábai alig bírták, párszor majdnem összeesett. Olyankor emlékeztette magát, hogy a tanítója megdicsérte a munkája miatt, tehát tényleg bele kellett adnia mindent az elkövetkezendő egy hétben. Este gyorsan megvacsorázott, aztán bedőlt az ágyba és álom nélküli alvás köszöntött rá.
Másnap reggel sajgó végtagokkal ébredt, az izomláz teljesen úrrá lett minden porcikáján. A reggeli közben többször megfordult a fejében, hogy kihagyja a mai napot és a következő alkalmakkor behozza a lemaradását. A belső hangja emlékeztette, hogy ha megbukik a felmérőn, akkor Tsubaki-sensei karmai közé taszítják és onnan nem lesz menekvés egyhamar. Erre a gondolatra ideges lett, tehát miután befejezte az evést, felkerekedett és elindult a kiképző terep felé. Félt beismerni, hogy egy hétig második otthonaként fog szolgálni. Tudta, hogy egyedül lesz ott, ezért csomagolt magának ebédet. A labdákat sem felejtette otthon, mert azokra is szüksége volt a gyakorlathoz. Úgy gondolta, kicsit feldobja az edzéstervét, mert rettentő unalmasnak tartotta a kapu és a fa közötti futkorászást. A gyakorló bábukat vette célba, azokhoz futott oda, megérintette az egyik labdával a fejrészt, aztán indult vissza. Egész délelőtt a kiképző terep különböző pontjait szemelte ki magának és úgy futotta le a távot. Emiatt meglepetések is érték, mert nem ismerte teljesen a talajt, tehát ahhoz is alkalmazkodnia kellett. A hátsó vége felé kicsit emelkedett a terep, ami miatt plusz erőfeszítésbe került, hogy elérje a megfelelő sebességet. Sajnos hamar kifárasztotta magát, ezért idő előtt látott neki az ebédjének. Szüksége volt a pihenésre, na meg a bento doboz tartalmára is. Hichiyo-sensei ugyan meghagyta neki, hogy az első két nap chakra nélkül fusson – ami minimális felhasználást jelentett -, de úgy gondolta, kipróbálja a másik verziót. Összegyűjtötte a chakráját, mint amikor a Shunshint aktiválta, viszont a műveletet nem fejezte be teljesen, csak így adott kezdő lökést magának. Azonnal észrevehető lett a különbség, sokkal gyorsabban tette meg a távot a nagy fáig. Emiatt jól belelkesült, csakhogy az kimaradt nála, a chakrafelhasználás miatt a test jóval hamarabb éri el azokat a bizonyos korlátokat. A jounin kiképzőjének abban igaza volt, hogy Inako túl makacs és kitartó, tehát nem adta fel egykönnyen. Többször megállt pihenni, aztán kezdődött előröl az egész művelet.
A többi nap is hasonlóan telt, mivel Inako nem használt stopperórát, fogalma sem volt, hogy mennyit fejlődött az elmúlt időszak alatt. Annyit azonban észrevett magán, hogy kevésbé fáradt el a nap végére, mint az első két alkalommal. Kevesebb szünetet kellett tartania és a chakráját is megtanulta jobban tartalékolni. Vagyis sokkal pontosabban tudta adagolni a futáshoz, mint mielőtt még nekikezdett volna ennek az egész edzésnek. A rádolgozás miatt az izomláza is egyre enyhült, sőt a plusz súlyoknak szánt labdák sem okoztak neki problémát.
Már csak két nap volt hátra a sensei visszaérkezéséig és a felmérésig, vagyis elérkezettnek látta az időt, hogy a fára mászást is felvegye a listájára. A két labdát szorosan a két lábához kötözte, ami nem volt túl kellemes, viszont mindenképpen szerette volna jelölni a haladását, ehhez pedig szabad kezeket kellett biztosítania magának. Elővett egy kunait, ezzel tervezte megjelölni a magasságot, mint korábban, amikor súlyok nélkül tanulta a fára mászást. Biztos volt benne, hogy súlyokkal közel sem fog olyan szép eredményeket elérni, mint simán. A két labda ugyan nem nyomott túl sokat, mégis beigazolódott a genin gyanúja. Felfutott a fa feléig, de onnan elveszett a lendülete és nem tudott olyan gyorsan chakrát pótolni, hogy megmaradjon a törzsön. Tehát két feladat is várt rá, a plusz súlyokkal való edzés, valamint a gyorsaság fejlesztése.
A két nap alatt fáradhatatlanul gyűrte maga alá ezt a kihívást. Folyamatosan Tsubaki-sensei arca jelent meg előtte és a szadista módszerei, amit korábban már volt ideje megtapasztalni. A fán egyre magasabbra jutott fel, miközben sebessége is jelentősen megnőtt. Csak a második napon kezdte észrevenni ezeket, de örült az eredményeknek, amiket produkált. Az utolsó délutánon már egyáltalán nem használt kunait, hanem arra törekedett, hogy minél gyorsabban jusson fel a fa tetejére. Közben néha megpihent, mert a chakrájának vissza kellett töltődnie, na meg amúgy sem rendelkezett túl sokkal.
Egy hét múlva tényleg visszatért Hichiyo-sensei, ahogy azt ígérte. Inako ebből arra következtetett, hogy minden rendben ment a küldetés alatt, nem csúszott be semmi váratlan körülmény. Reggel találkoztak a kiképző terepen és megkezdődhetett a felmérés. A Yamanaka a kezébe vette a két labdát, mire a jounin megszólalt.
- Azokra nem lesz szükséged, ugyanis a felmérés abból fog állni, hogy meg kell támadnod.
- Hogy mi!? – kérdezett vissza a kék szemű lány. – Azt hittem, csak simán leméred az időmet, aztán mehetek haza.
- Abban nincs semmi különleges, mellesleg látom rajtad az egy heti edzés nyomait. Gyerünk, támadj! Használd ki az újonnan megszerzett sebességed.
A szőkeségnek sem kellett több, azonnal előkapott két kunait és a mestere felé hajította. Persze azok elől könnyedén kitért és máris ellenlépéseket tett, de legnagyobb meglepetésére a lány sokkal gyorsabban reagált, mint korábban. Hichiyo-sensei a kunoichi háta mögött termett, mire a genin félig aktiválta a Shunshint, ahogy azt gyakorolta, majd néhány pillanat alatt megtöbbszörözte a távolságot köztük. A kiképző erre elmosolyodott, remek reakcióidőket produkált a tanítványa. Azért eléggé visszafogta magát, viszont amikor először tette próbára, két lépésből ártalmatlanította. Újabb rohamot indított a lány ellen, ő azonban gyorsan kitért, igyekezett nem közelharcba keveredni. Egy jounin ellen semmi esélye nem volt, de azért örült, hogy kicsit tovább bírta a felmérést, mint pár hónapja. Ezúttal kézjelekbe kezdett és létrehozott három Bunshint, majd újonnan szerzett sebességét kihasználva indult el mestere felé. A másolatokat ráküldte a senseire, aki csak állt ott, majd egy pukkanás kíséretében eltűnt, csak egy Kage Bunshin volt, nem pedig az igazi tanítója. Helyette hirtelen egy robbanó jegyzetes kunai száguldott felé. Amint észrevette, chakrát irányított a lábába és olyan gyorsan kezdett el futni, ahogy talán még az edzés alatt sem tette. Persze a robbanás végül elmaradt, nyilván ez is próba volt. A vállát megkocogtatta a férfi és egy jól irányzott gáncsolással a földre terítette a Yamanakát. Komoly baja nem lett, csupán a nemesebbik felén landolt. Feltápászkodott és leporolta a ruháját, arcára a bosszúság ült ki.
- Gondolom mehetek Tsubaki-sensei kínzását végigcsinálni.
- Átmentél – felelte a férfi. – Soha nem az volt a cél, hogy bevigyél nekem egy támadást, hanem a gyorsaságod felmérése.
- Tényleg? – kérdezett vissza a szőkeség, mert alig akarta elhinni a választ.
- Igen, tényleg. Most pedig mehet a szokásos, unalmas verzió. Fuss el a fáig, én pedig lemérem, mennyi idő alatt teszed meg a távot! A labdákat ne felejts itt!
Inako sóhajtott egy nagyot, chakrát irányított a lábába, hogy megadja a kezdő sebességet. A kiképzője megint a fa legalacsonyabb ágáról nézett le rá, arcára elégedettség ült ki.
- Még a kis edzésünk után is majdnem kétszer olyan gyorsan futottál, mint amikor először lemértem az idődet. Gyere, meghívlak egy ramenre Ichirakunál!
- Oké, sensei!

Jiraiya Kedd Május 10 2016, 11:35

Az élményed még inkább nyomatékosítja azt, hogy jó lenne egy pontrendszer a Taijutsura.
Elfogadva, +10 Chakra a jutalmad.

Yamanaka Inako

Yamanaka Inako

Re: Yamanaka Inako