Akihiro, Nakumi vs Akira "JM"

Akihiro baljós reggelre ébredtél, pedig az időjárás nem ezt sugallja. Süt a nap, csicseregnek a madarak, mindennki teszi a dolgát, mintha nem is háború lenne, hanem egy átlagos nap egy átlagos falu életében. Te mégis érzed, hogy valami készül, sötét fellegeket látsz közeledni, de nem a falura jönnek hanem hozzád. De az is lehet, hogy nem veszel észre semmit és a gondolatot is elhessegeted. Akárhol is vagy a szobádból kilépve Kenji nagybácsid vár reggelit készítve. Érzed vagy sem, ez túl furcsa. Minden tökéletes. Ilyenkor szokott beütni a vész. Kilépsz a szobádból és a bácsikád egyből leteszi eléd az ételt, majd egy másik adaggal leül melléd.
- Hogy aludtál Aki? Amíg te az igazat álmát aludtad egy küldönc jött, aki küldetést hozott neked. Én sem tudok semmit, csak azt mondták, hogy az összes felszereléseddel együtt legyél a falu kapujában délután kettőre.
Befejezve a mondandóját elkezdte belapátolni a reggelijét és láthatólag nem is akart többet mondani.

Egy váratlan dolog történt velem. Omi hazajött egy hírrel, ami leginkább engem lepett meg a családból. Elmondta, hogy most volt egy küldetésen Konohagakuréban és  megkérték, hogy adjon át egy levelet nekem.

~ NEKEM?! Hogy történhetett ilyen? Engem soha semmibe nem avatnak be, mindig mindenből kihagynak.~

Éppen ezért voltam meglepődve. Mindenki engem nézett, amikor Omi átadta a levelet és emiatt akkora stressz volt a vállamon, hogy inkább elvonultam a szobámba, hogy egyedül olvashassam el a levelet. Nem volt benne sok minden, csak ennyi:
 
Kedves Nirau Nakumi,

Örömmel közöljük önnel, hogy egy szövetségprogram keretében a falunkban kap küldetést, ha elvállalja. Amennyiben szeretne részt venni jelenjen meg Konoha főkapujánál a levélen látható dátumon. Reméljük elfogadható az ajánlat és láthatjuk majd a teljesítményét a saját szemünkkel is!


Tisztelettel,
Konohagakure vezetősége
 

A levélen nem volt különösebben dátum, de azt tudtam, hogy körülbelül öt nap az út az én tempómban Konohába. Az mégis rajta volt, hogy délután kettőre kell ott lennem a következő pénteken. Mivel péntek volt nem aggódtam, ezért elmondtam a családnak. Nagyon büszkék voltak rám és anya segített is összepakolni. Nagyon hosszú alvás “szünet” következett, mert vagy huszonnégy óra múlva léptem ki úja a szobámból. Sietve fogtam a cók-mókom elköszöntem attól aki már ébren volt és elindultam. Az út eléggé hosszú volt, és hát az elején persze nagyon nem voltam fáradt, hiszen rengeteget aludtam. Mire végre odaértem a kapuhoz még csak dél volt, de egy fiú már ott állt, ezért csatlakoztam hozzá, hátha ő lesz a csapattársam, a béke érdekében…bármi lehetséges!

Érdekes fejlemények vannak készülőben, hogy egy semleges ország kunoichije a szövetséges csere program keretében Konohába megy. Fura dolog, amibe a jelenlegi Hokage nem biztos, hogy belement volna, de hát néha megőrülnek a hivatalnokok és valószínűleg most is ez történt, de hát már nem fogja visszavonni a dolgot. A határon és a kapuban is ellenőrizték Nakumi levelét, de az bizonyíthatóan eredeti volt, így senki nem szólt érte semmit. Jaken várakozik, hogy hátha jön valaki, szemtanúja lesz az idegen lány igazoltatásának. Nem tudják, hogy megfigyelik őket, a vezető, aki majd a küldetésen lesz a mesterük. Egyelőre viszont nem mutatkozik.

//gyorsan szockodjátok le magatokat, mert nem ezzel akarom húzni a küldetést.//

Ahogy ott üldögéltem a fa tövében, egyszer csak egy nagyjából velem egykorú lány közelített felém. Hosszú fehér haja a derekáig ért. Nagyon magas volt egy lányhoz képest, pontosan velem egy magasságú lehetett. Fejpántján ott díszelegtek a hópelyhek, amik jelezték, hogy Yukigakuréből jött. Nem tudtam, hogy hogyan kerülhetett ide, de nem is rám tartozott, mert akkor már rég elfogták volna, hogyha engedély nélkül lépte volna át a határt.
Egyre közelebb és közelebb jött hozzám, így gondoltam, hogy engem célzott meg, mint partner. Fölálltam a földről és felé fordultam: - Szia! Nagyon céltudatosan jöttél felém, mint aki teljesen tisztában van a dolgokkal. Talán te lennél a csapattársam a küldetésemen? Ha netán tudsz részleteket beavatnál? Egyébként Akihiro Jaken vagyok, örülök a találkozásnak. Látom Yukigakuréből jöttél. Szép hely?
Miután feltettem a kérdéseimet, várom a válaszokat, majd tovább kémlelem a környezetemet, mert nyilván jönnie kell valakinek, aki tájékoztat minket (de legalábbis engem, ha nem leszünk csapattársak), a küldetés részleteiről.

//Menjetek még egy kört és majd írok//

Miközben a környéket figyeltem, nem nagyon láttam arra utaló jeleket, hogy bárki is közelítene azért, hogy tájékoztasson, így tovább folytatódott a beszélgetésem a lánnyal. Miután megkaptam a kérdéseimre a választ a lány tett fel kérdéseket.
 - Sajnálatomra nem vagyok tőgyökeres konohai,alig pár hónapja érkeztem a faluba egy vándorlás után a nagybátyámmal. Viszont azt tudom, hogy a falu rendkívül életteli, és gyönyörű a környék. Én magam teljesen átlagos vagyok. Igyekszem minél többet edzeni a megerősödés céljából, hogy megvédhessem a falumat, ami befogadott és az otthonomnak nevezhetek - mondtam - Bármi áron... - tettem hozzá kissé elmerengve.
Igazából sosem voltam túl jó az ismerkedésben, így ismét elkezdtem kémlelni a környéket. Természetesen válaszolok, ha netán lenne még kérdése a lánynak, de ha hallgat, akkor én sem teszek másképp. 
Mostanra már bizonyosan dél van, hisz a nap már egyértelműen az ég tetején jár, ezáltal egészen biztos, hogy valakinek meg kell jelennie, hogy tájékoztasson.

Két fura szerzet, akiket egymás mellé sodort a szél. Egyik sem konohai, mégis most a falunak hajtanak végre küldetést eddig ismeretlen feladat elé nézve. Lassan kezdenek összemelegedni, legalábbis a beszélgetés nem döcögős, bár mind a ketten kérdésekkel a fejükben és félénken válaszolnak vagy kérdeznek, hiszen nem tudnak semmit és így nehéz kideríteni, hogy vajon egy csapat lesznek-e. Beszélgetésüket egy szellő zavarja meg, ami egyre erősebb, majd megjelenik egy nő. ha nem lenne ilyen hatásos a belépője, azt se hinnétek róla, hogy ninja. Nem látszik rajta a falu szokásos egyenruhája, sőt igazából semmi nem mutat arra, hogy ilyenfajta képzést kapott volna, hiszen látszólag fegyver sincs nála. Ki tudja? Talán valami rossz vicc az egész? De nem. Megszólal.
- Sziasztok! Jaken és Nakumi?
Kérdez, majd felemeli a kezét megnéz valamit a tenyerében és válaszra sem várva folytatja.
- Remek, akkor ti lesztek a szerencsések, hogy a társaságomat élvezhetitek. küldetést kaptatok, amiről vélhetően semmit nem tudtok, de akkor fel is homályosítalak titeket. Kumo hadban áll és elég sok ninja ment ki a védelmére tőlünk is, ez pedig segíti a bűnözést. A falunk felé vezető úton egyre gyakrabban tűnnek el karavánok. Annyit sikerült kideríteni, hogy leginkább piti bűnözök, akik egy akadémiai tanuló szintjén értenek a chakraformázáshoz, de körülbelül ennyi. A mi feladatunk, hogy megtisztítsuk a terepet, de legalább elijesszük őket, hogy ilyen ne történhessen. Benne vagytok?
Természetesen a kérdés költői, nem várt választ.
- Remek? Kérdés? ha nincs akkor indulhatunk is!
Indul el céltudatosan a falu kapujához, majd azon kívülre. Mikor kiér a falu határát jelző "építményen" még 2 másodpercre hátrafordul, majd felugrik a fára és ott vár, hogy mit tesztek.

A beszélgetésünk lassan de biztosan elcsillapodott és én csak elkezdtem körülnézni Konoha kapujának tövében. Csak nézelődtem és nézelődtem, amikor megjelent egy fiatalabb nő. Egyből a lényegre tért, mert amint egy fuvallattal megjelent, azonnal megkérdezte, hogy azok vagyunk-e akik. Ez kicsit jobban megvilágította érkezésének lényegét, és felvilágosított arról, hogy miből áll majd a küldetésünk. Ennek tudatában el is indult a kapu túloldalára, ahol hamar fel is ugrott egy közeli fára, aminek a ágait úgy fújta a nyári szellő, mintha simogatná. Nem sokkal a nő után, Jaken is követte őt a fára. Egyből felmerült nála egy remek kérdés. Megkérdezte tőle, hogy mi a neve. Bár én még a kapu falu felőli oldalán voltam, hallottam amit mond. Persze én sem szerettem volna kimaradni semmiből, ezért követve őket, én is odamentem a fához, de mielőtt felugrottam volna firtattam Jaken kérdését:

- Oh...ez egy remek kérdés, én is kíváncsi lennék arra, hogy, hogy hívják. -sajnos más kérdés nem is jutott eszembe, ezért csak vártam a választ

Ezután én is felugrottam a fára és vártam a választ, miközben az ág amin gugoltunk mozgott a friss szellő által.