Akira

**Akira** Szer. Feb. 15 2012, 19:50

Keiko megismerése és elvesztése

4 éves koromba kerültem Getsugakure óvodájába, ahol kezdetben senkivel nem barátkoztam, mert akkoriban elég csöndes gyermek voltam, amit azóta Keikonak köszönhetően kinőttem. A mostani barátaim között is van olyan, aki csak ritkán szólal meg, de megszólalása mindig ütős. Ahogy írtam elég csendes gyerek voltam, az óvodában mindenki elkerült, mert csöndességem miatt nagyon kitűntem a csoportból. Az ovi első éve így telt általában egy hintában egyedül. Az áttörés a második évben történt, amikor egy hozzám hasonló lány került az ovinkba. Családja Kumogakuréból költözött Getsugakuréba. Nálam 2 évvel volt idősebb, de szinte egyből megtaláltuk a közös hangot. Innentől kezdve mindent együtt csináltunk, teljesen elválaszthatatlanok lettünk. Mikor bekerült a ninja akadémiára, akkor is a délutánokat együtt töltöttük. Szerettem vele játszani. Nemsokára én is bekerültem az akadémiára, aminek emlékére az mindkettőnk első kunaiára ráfaragtuk a csillagjegyünket és azt aláírtuk. Kedvenc emlékem vele kapcsolatban, amikor egyszer a tengerparton limonádét árultunk és egy öregúr akart venni tőlünk és mind a ketten ki akartuk szolgálni, aminek egy gyermeki veszekedés lett a vége és a limonádé nagy része a a ruhánkon kötött ki. Az öregúr persze türelmesen kivárta, míg új adagot csinálunk. A műsoros ital mellé a limonádé 1 ryo-s ára mellé kaptunk még 1 ryo-t. Egyszer még közös nyaraláson is részt vettünk. Szüleink egyszer megállapodtak, hogy a Tűz országának déli részén lévő tengeröbölben 2 hetet töltünk el a családi Yachton. Ekkor 8 éves lehettem. Nagyon boldog voltam, mikor megtudtam. Már egy héttel korábban összepakoltam a cuccaimat. A nyaralásunk remekül sikerült. Egész nap a tengerbe fürödtünk, napoztunk és este bementünk a partközeli városban. Mindig kaptunk fagyit, amit 2 részre lehet szedni. Persze mi mindig egymással osztottuk meg, így mindketten két fagyit ettünk. Egyik este meg is néztünk egy filmet, majd az estét horgászattal töltöttük. Az esték maradék részében a hajón található szobában labdáztunk egy kisebb méretű sárga labdával. Sajnos a két hét gyorsan eltelt, de mi nem bántuk, mert együtt tölthettük ezt az időt. 9 éves voltam, mikor Keiko levizsgázott az akadémián és elkezdett küldetésekre járni. Ettől kezdve egyre kevesebbet tudtunk együtt lenni, mégis barátságunk egyre mélyebb lett végül mindkettőnkbe kialakult a szerelem érzése. Igaz még csak 9 éves voltam, Keiko 11, de egy véletlen folytán, baráttól kapott filmre az apuka egy erotikus filmet vett fel, első nemi kapcsolatunkon is túl estünk egy borongós szombat este, mikor mindkettőnk szülei bulizni voltak. Tudtuk, hogy ez egy olyan dolog, ami nem tudódhat ki, de mi nagyon élveztük és a következő időben 2-3 alkalommal meg ismételtük, de erről senki nem tudott. A baj Keiko 12. születésnapja előtt pár héttel történt, amikor egy "C" szintűnek titulált küldivel bízták meg csapatát, később derült ki, hogy legalább "B" szintű, de ekkor már nem tudtak visszafordulni. Egy hajóácsot kellett egy közeli szigetre kísérni, de azt az ács faluja nem közölt, hogy a híres hajóács több bűnöző nagykutya célpontja lehet, mert nem volt pénzük arra, hogy komolyabb ninjákat béreljenek fel a feladatra. A feladat sikeres volt, de sajnos Keiko és egy társa halálával végződött, sajnos közös emlékünk a Keiko kunaia elveszett. A temetés nagyon szomorú volt, ekkor ígértem meg Keikonak, hogy addig nem halok meg míg meg nem találom gyilkosait és meg nem torlom halálát. Azóta 7 év telt el, de még mindig nem voltam elég erős, hogy bosszút tudjak állni Keikoért, na meg nem is ismertem a gyilkosok kilétét se. Azóta folyamatosan edzem magam, hogy fizikailag elég erős legyek és ha ninjutsut nem is tudok, legalább közelharcban ne tudjanak legyőzni. A temetés után sem árultam el a szülőknek, hogy Keikoval volt viszonyom viszont arra volt elég bátorságom, hogy elkérjem a lány kedvenc parfümjét. Ekkoriban szereztem be több Keikora emlékeztető tetoválásom. Keiko emlékére a jobb combomnak külső részére egy keresztet tetováltattam, aminek a rövidebb szárára Keiko neve volt írva, jobb tenyerem alatt egy kb 20 cm-es kígyó Keiko nevével aláírva, míg a bal tenyerem alatt egy ugyanakkora Tigris és alatta az én nevem, emellett mellkasomra egy naplementét, amiből a víz Keikot, a nap engem, míg az egész kompozíció az élet mulandóságát szimbolizálja. 12 évesen én is sikeresen letettem a gennin vizsgát az akadémián, de ekkora már olyan nagy lett a szám, hogy a legtöbb mesterem hetek után feladta és lepasszolt, így kevés tapasztalatom lett, 1-2 küldetésen voltam összesen, mikor eldöntöttem, hogy világ körüli útra megyek. El is intéztem, hogy gyorsan ki tudjuk futni a tengerre. Engedélyt kértem a szüleimtől, majd a falu vezetőségétől és egy kereskedő hajóval el is indultam. 2 hónapja lehettünk úton, mikor egy kalózhajó csapott le ránk. Egyik támadás épp engem célzott, épp időben hajoltam még el, de mikor megláttam a felém dobott kunait az árbocba állva, egyből felismertem a kunait, amit Keikoval csináltunk a barátság emlékére, egyből tudtam, hogy Keiko gyilkosaival van dolgom, a kunait kivettem a fából és zsebre tettem. A legénység nagy része már halott volt és a kapitány is haldoklott, végső elkeserédemben és haragomban két sárkányszárny nőtt ki a hátamból, amit azóta se tudok, hogyan csináltam.

Uzumaki Kushina Pént. Feb. 17 2012, 21:03

Oké... hol is kezdjem.
Az akadémiai tanulók általában nem rendelkeznek saját kunaiokkal (max ha az apjuktól csórták), valamint az előbb megnevezett eszköz fémből készül, ezért nem lehet "faragni" rá, max vésni, de ez nem is fontos - elvégre is a szentimentalizmus a lényeg. Ugyanezen az alapon: a konzolozás nem nagyon illik bele a Naruto-világba XD Very Happy

De talán kérdezd meg Shikakuékat.
Következő: az irományod végén volt egy ilyen rész (és most tőled idézek szó szerint) "haragomban két sárkányszárny nőtt ki a hátamból, mert haragomba a chakrám irányíthatatlanná vált és ez jött ki belőle, azóta megtanultam, hogy hívhatom elő saját akaratomból." Erre van engedélyed a NT (Ninja Tanács)-tól? Mert ha van, akkor feltétlenül mond, de ha nincs, akkor ez nem elfogadható megállapítás. Még ha volna is engedélyed, elég valószínűtlennek tartom, hogy friss geninként ilyen szintű technika birtokában lennél - megint, ez csak egy megjegyzés. Ha van rá engedélyed, akkor mindez érvényét veszti. Ha nincs, akkor kéretik átírni.
És végül az utolsó: ez sokkal inkább valamilyen kiegészítés lenne az előtörténetedhez, nem? Csak mert erre nem gondoltam plusz chakrát adni - nézd meg mások Kalandját, Küldetését, mások Élményeit, a koncepciót onnan meg lehet tanulni.
Esztétikai hibák: hiányoltam a bekezdésekre tagolást, mert ez így nagyon egybefolyt, de párbeszédek sem szakították meg ezt a hosszú monológszerű irományt. Voltak helyesírási hibák, amik lehet, hogy gépelési vétkek, de akkor is szembetűnőek.
Köszönettel, Kushina

**Akira** Pént. Feb. 17 2012, 21:49

A labda kijavítva a többit meg elküldtem pm-be

Uzumaki Kushina Pént. Feb. 17 2012, 23:21

PM-ben megbeszéltük a dolgokat. Viszont itt is kérlek, hogy húzd ki azt a chakrás dolgot.
+5 Chsz

**Akira** Csüt. Márc. 08 2012, 22:19

Edzőtábor, avagy hogyan váljunk önszántunkból élő boxzsákok
Időbeli elhelyezés: 4 láb jutsu tanulás után 1 nappal

0. nap
Kezdet

Épp a kedvenc helyemen ültem, a Getsugakurei erdőségekben az erdőben található vízesés alatt az életemen gondolkodtam és meditáltam. Moon addig az erdőben csinálta, amit akart. Mély, relaxált állapotban próbáltam Keiko képét felidézni és azon gondolkodtam, hogy mit csináljak Kanami- sannal, mert a 2 napja történtek után felelősséggel tartozom neki. Körülbelül fél napig csodáltam a gyönyörű lány emlékképét, elmélkedtem a problémán és hallgattam a vízesés zuhogását, mikor a hasam megkordult, ami nem csoda, mert már délután 4 óra volt és már reggel óta nem ettem semmit. Összeszedtem Moon-t, aki az erdőben való kalandozás folytán csurom sár volt. ~ Moshatom le. ~Amint hazaértünk egyből leslagoztam, majd mosdatni kezdtem. ~ Még szerencse, hogy a ruhám nem féltem. ~ Rajtam egy egyszerű fürdőruha volt, ami akkor szokott rajtam lenni, ha épp nincs küldetésem. Általában rövid pólóra, amin egy bőr mellény is van, veszek egy fekete pulcsit és egy fekete bőrkabátot. Nadrágomat övvel fogom össze, ami egyben kardtartóként is funkciónál. Kedvenc ujjatlan kesztyűmet és az elmaradhatatlan fekete napszemüveg a 2 villámmal a szárán. Fejpántot csak akkor kötöm fel, ha nagyon muszáj, vagy méltó ellenfélre akadok. Moon-t szerencsésen letisztítottam a szőrére ragadt sártól, de én balfék elfelejtettem, hogy a kutyák szeretik megrázni magukat, így nyakig vize lettem, ami miatt zuhanyozhattam le. 5 óra körül sikerült az asztalhoz kerülni. Ma szerencsére nem a megszokott rizs meg hús, de persze a rizstől nem szabadultam meg, mert már megint napok óra nem voltam vásárolni, így csak néhány sushi maradt. Miután elfogyasztottam szegényes uzsonnám, elindultam keresni a partra valami ehetőt. Végül is egy kis kocsmában kötöttem ki, ahol ettem valami normálisat. Kifelé menet véletlenül megbotlottam egy megtermett alak lábában. ~ Persze nekem van olyan szerencsém, hogy a kocsma legkötekedőbb alakját találtam meg. ~ Egy jól irányzott jobb egyenessel kibillentettem az egyensúlyából, de amint visszanyerte azt, egyből hasba vágott, amitől vagy 2 métert repültem. Rövid hasfájás után hasba rúgtam, majd 2 jól irányzott ütéssel és egy újabb rúgással a sarokba küldtem. A fejét nem verte be, így ő is felállt és le akart csapni. Védtem a támadást, majd állba vágtam, majd kirúgtam a lábát. Az esés végül is megtette a hatását, nem csak hanyatt esett, de az eszméletét vesztette. Mielőtt bárki feleszmélhetett volna, hogy mi is történt, gyorsan kioldalogtam. Az akadémia egyik testnevelés tanára végig nézte a csatát. Mikor a nagydarab fickó lesújtva elment oda jött hozzám.
- Üdvözletem Genki. A nevem Kaitou sensei, az akadémia egyik testnevelés tanára vagyok, a tanáriban rólad ódákat zengtek. Látom az akadémia óta a testi erőd semmit nem változott, sőt fejlődött is, de a technikádon van még mit javítanod. Most indítanék egy edzőtábort, ahol hasonló kvalitású fiatalokkal lehetnél és a technikailag is fejlődnél. Remélem, használsz súlyokat, mert szükséged lesz rá.
- Konichiwa tanárúr. Régen használtam, de már régen volt rajtam és azt hiszem nincs is súlyom.
- Akkor itt van két súly, ebben holnap reggel 8-ra gyere a 6-os gyakorlópályára.
- Oss sensei!
A két súly, ahogy átvettem őket, egy pillanatra elbizonytalanított, de aztán visszanyertem önbizalmam. A súlyokat ott helyben felkötöttem magamnak, majd haza indultam. Hazaérkezésem után egyből a pincébe mentem gyakorolni, ahogy már régen nem. Este 8-ig bírtam, ami eléggé lelombozott, mert régen 4-5 órát is bírtam egy huzamba, most viszont összesen 2 óra alatt az összes energiám elpárolgott. Ekkor ismét jelzett a hasam, hogy energia utánpótlásra lenne szükségem. Egy gyors zuhany után átmentem anyámhoz, mert nálam nem volt semmi étel, mert már megint nem vásároltam be. Anyám persze 10 percen belül meleg ételt tudott felszolgálni. Mizo levest, rántott húst, krumplit, ~ Ez az, legalább nem rizs. ~ utolsó tányér ráment és desszertnek egy pár sushit és dangót. Fél óra alatt elpusztítottam mindent megköszöntem anyukámnak, aki, amíg én vacsoráztam összedobta a holnapi reggelim. 10-kor sikerült ágyba kerülnöm, másnap reggel már korán fenn voltam.

1. nap
Társaim megismerése

Elővettem anyám által készített reggelit, majd az otthon található 3 tojásból összedobtam egy rántottát és nekiálltam a reggelimnek. 20 perc alatt minden eltűnt az asztalról. Miután végeztem bementem a szobámba és a maradék időt meditálással töltöttem, ismét Kanami- sanon járt az agyam. ~ Muszáj erőssé válnom, hogy meg tudjam védeni és egy nap elvehessem. ~ A hátizsákomba a kötelező víz mellé bedobtam egy fürdőruhát, mert ki tudja. Körülbelül háromnegyed 8 lehetett, amikor elindultam a gyakorlótérre. Amikor megérkeztem 3, nálam valamivel magasabb, de körülbelül ugyanolyan izmos egyén állt Kaitou sensei mellett. Miután bemutatkoztunk, ~ Az egyiket Ibukinak, míg a másikat Kaitonak hívták. ~ mester elmondta az első feladatunk.
- Üdvözletem. Mind a hárman azért vagytok itt, hogy fejlesszétek a harci stílusotokat. Meg van bennetek az erő, de ha nem tudjátok jól használni, akkor könnyen a kórházba köthettek ki egy egyszerű bunyó miatt is. Először nyugodtan vegyétek le a súlyokat. Mert egy kis chakra tréninggel kezdünk. A feladat a vízen sétálás. Remélem mindenki hozott fürdőruhát.
Gyorsan átöltöztem a fürdőgatyába, amit nem tudom mért raktam be. Miután mind a hárman átöltöztünk a mester mindenkinek adott egy tippet. ~ A fára mászás már részben megy, ez sem lehet sokkal nehezebb ~ Chakrámat a lábamba irányítottam, majd nekifutottam a víznek. 2 lépést tudtam megtenni, azt is inkább a lendületemnek köszönhetően, mint a chakra kontrollnak, majd ahogy elfogyott a lendület a lábam belesüllyedt a vízbe én meg olyat estem, persze pofára, hogy öröm volt nézni. Amint felálltam a chakrám a lábamba vezettem, majd felléptem a víz felszínre léptem. Ezúttal viszont túl sok chakrát fektettem bele, így a víz kirobbant én meg ismét pofára estem. ~ Na, akkor újra! ~ Ismét chakrát vezettem a lábamba és most sikerült is megállnom, 2 másodpercre, aztán visszaestem. Körülbelül egy óra alatt jutottam el arra a szintre, hogy már 10 lépést meg tudtam tenni, futva pedig már 15-20 is ment mielőtt pofára, vagy fenékre estem a vízbe. Dél körül járhatott az idő, amikor már körülbelül biztonságosan meg tudtam állni. Ibuki már súlyokkal próbálkozott a vízen járással, míg Kaito éppen csak lépkedett a víz tetején. Amikor már én is biztonságosan meg tudtam állni a vízen, akkor kimentem a mesterhez jelenteni, aki csak félvállról annyit mondott:
- Kösd fel a súlyokat és most azzal.
Kelletlenül felvettem a nehezékeket. Majd újra nekifutottam. Az eredmény már valamivel jobb volt, de így is csak 10-15 lépést tudtam megtenni, de mivel a délelőtt folyamán már ráéreztem a technikára, már egy óra alatt sikerült elsajátítanom a technikát. Mikor mindhárman végeztünk a technikával, 3 óra fele járhatott, akkor Kaitou senpai odahívatott mindnyájunkat.
- A nap folyamán szépen haladtatok, így mindhárman pihenőt kaptok. Egy óra múlva gyertek vissza. Addig pedig ebédeljetek és pihenjétek ki magatokat.
Én a parancs elhangzása után egyből anyámékhoz indultam, mert már ebéddel vártak. Miután mindennel végeztem anyu lelkére kötöttem, hogy 25 perc múlva keltsen fel, mert vissza kell érnem a gyakorlótérre. 40 perc múlva kipihenten keltem fel. Akkor éreztem, hogy valami nem kóser és megkérdeztem anyámtól, hogy mennyit aludtam, mire ő közölte, hogy 15 perce keltenie kellett volna, csak nem volt hozzá szíve. Gyorsan elköszöntem szüleimtől, majd elnyargaltam a pályára. Szerencsémre a másik 2 fiú se vette komolyan az érkezést, így nagyjából egyszerre érkeztünk. Kaitou sensei elmondta az edzés tervet.
1. nap - Délután gyakorlás, állóképesség fejlesztés és verekedés, este hazamehetünk.
2. nap - Reggel verekedés, napközben ütés gyakorlás és állóképesség fejlesztés, délben ebéd, délután vívás gyakorlás, este verekedés.
3. nap - Reggel rúgás gyakorlás, napközben verekedés, délben ebéd, délután verekedés, este vívás és állóképesség fejlesztés.
4. nap - Délelőtt ütés, rúgás gyakorlás, napközben állóképesség fejlesztés, délben ebéd, délután vívás, este verekedés.
5. nap - Délelőtt állóképesség fejlesztés és verekedés, délben ebéd, délután vívás és állóképesség fejlesztés.
6. nap - Délelőtt verekedés, délben ebéd, délután állóképesség fejlesztés, este vívás.
7. nap - vizsga mindenből, amit tanultatok (a sikeres vizsgázó a befizetett 1000 ryo fejébe 2 démonszél shurikent és 1 tantot kap ajándékba)
Mivel mindenki megérkezett a megérdemelt pihenésből, még 4 óránk van arra, amit a mai napra szántam. Mögöttem láttok 3 tönköt a feladatotok, amire 1 órátok van az 1000 ütés, 1000 rúgás és 500 ugrókötelezés. Van kérdés? Nincs kérdés. Akkor hajrá!
Egyből neki álltam az első 100 rúgást simán bírtam, majd jött a 100 ütés, amit 2 perc alatt elvégeztem. Az ugrókötélen minél előbb túl akartam lenni, úgyhogy az 500 ugrókötelet fél óra alatt letudtam. A maradék idő éppen elég volt, hogy befejezzem a feladatomat. ~ Régen ez a mennyiség fél óra- háromnegyed óra alatt meg volt, most pedig az egy óra épp elég volt. ~ Letelt az egy óra akkor sensei leállított mindenkit, majd bejelentette, hogy most jön a verekedés. Először a két srác verekedtek. Látszott rajtuk, hogy valamilyen stílust már régóta űznek. Körülbelül 10 perce verekedtek, amikor Kaito egy jól irányzott ütéssel és egy átdobással legyőzte Ibukit. Kaitou most engem hívott. Én egy jobb egyenessel és egy gyomorrúgással kezdtem, amire Kaito egy bal horoggal próbált viszonozni, de én szerencsésen elhajoltam előle és alulról állba vágtam. Ez egy pillanatnyi szédülést idézett elő társamnál, de aztán egy oldalrúgással 2 méterrel arrébb tett. Nagyon bedühödtem, így elkezdtem sorozni rúgásokkal, ütésekkel, Kaito azt se tudta, hogy merről támadok, néha egy- egy rúgást vagy ütést meg próbált bevinni, de ez nem sikerült neki. Végül is egy jól irányzott áll ütéssel kiütöttem és megnyertem a csatát. A további küzdelmek nem voltak már ennyire izgalmasak, mert már mindenki ki volt fáradva. Mester 6 körül hazaküldött mindannyiunkat, mert látta, hogy nem bírjuk tovább. Én gyorsan megvacsoráztam anyáméknál, majd lezuhanyoztam, a nap lezárásaként meglátogattam Kanami- sant. 7 órakor búcsúztunk el egymástól, és ahogy beértem a lakásba Moon a nyakamba ugrott, szerencsére apa megsétáltatta napközben és anya megetette, egyből beestem az ágyba és elaludtam.

2. nap
Verekedés, ütések, állóképesség, ebéd, vívás, verekedés

Másnap ismét korán keltem. Egy gyors zuhany után, átvittem Kanami-sanhoz Moont én meg elindultam a 6-os pályára. Kicsit korán érkeztem, így amíg a többiek meg nem érkeztek én a tönkömet rugdostam, hogy addig is menjen az idő. 5 perc múlva megérkezett Kaito, aki csatlakozott hozzám, persze mindkettőnkön voltak súlyok. 10 perc múlva Ibuki és Kaitou sensei is megérkeztek.
- Nos, gyerekek, a mai napot is verekedéssel kezdjük. Első csata Ibuki és Genki között fog zajlani.
Ibuki valamivel alacsonyabb volt Kaitonál és izomzatban is "csak” az enyémmel vetekedett. ~ Érdekes csata lesz.~ Felálltunk egymással szembe, majd ellenfelem elkezdett felém futni. Amint mellém ért egy felső ütéssel próbált leteríteni, de én kivédtem és hasba próbáltam vágni. Az ütés a hasizmán megakadt. Most ő támadt egy bal csapottal. ami be is talált így vagy 5 métert repültem jobbra. Miután leporoltam magam újra támadásba lendültem. Egy jobb egyenessel kibillentettem ellenfelem az egyensúlyából, majd hasba térdeltem. Amitől összeesett, majd nyakon vágtam, amitől lefeküdt, de egy kis fejfájáson kívül semmi baja nem esett. A következő csatám Kaito ellen ment. Már eléggé ki voltam fáradva, így nem tudtam olyan hévvel küzdeni, mint az előbb, így csúnyán kikaptam. Kaitou sensei Ibuki állapotára tekintettel Ibuki vs. Kaitou csatát elhalasztotta, helyette elküldte a srácot a kórházba, hogy vizsgálják ki.
- Még 2 és fél órátok van, úgyhogy 1500 ütést és 1000 ugrókötelezést kérek. Ha befejeztétek, akkor onnantól ebédszünet, 1 órán felül a maradék idő a tietek.
A hagyott idő épp csak elég volt, de azért befejeztem a feladatot, sőt még 10 percet sikerült is nyernem. Ma kivételesen nem anyámékhoz mentem, hanem Kanami- sanhoz, aki már nagyon várt az ebéddel. Szülei ismét vagy küldetésen voltak 3 napig, így megbeszéltük, hogy a következő 2 estét is nála töltöm. AZ ebéd nagyon finom volt, főleg, hogy azzal a lánnyal költhettem el, akit szerettem. Ebéd után lefeküdtünk az ágyába, 1 személyes ágy, egymást átölve 5 percig beszélgettünk, amikor mindkettőnket elnyomott az álom. 20 perc múlva frissen és újult erővel ébredtünk fel. Egy gyors puszit nyomtam az arcára, majd visszaindultam az edzésre. Ebéd utánra Ibukit is kiengedték a kórházból, viszont 3 napra eltiltották mindenféle testedzéstől. ~ Szegény! Nem tudom, mit csinálnék, ha 3 napig feküdnöm kéne. Valószínűleg anyám úgyis a kórházba küldene, én Kanami- sant kérném meg, hogy ápoljon. ~ Az utolsó gondolatra perverz arckifejezést öltöttem, amit a többiek is észrevehettek, de nem szóltak semmit.
- A délutáni edzés a kardhasználat fejlesztését célozza. Vívni fogtok, de ha valaki komolyan megsebzi a másikat, azt a hétvégi vizsgából kizárom.
- Mester nekem el kell rohannom a kardomért, mert nem készültem erre.
Amint meg kaptam az engedélyt hazafutottam a katanámért és a wakizashimért, majd vissza a pályára. 2 perc pihenő után felálltunk Kaitoval. A következő másodperceket némán állva, egymást méregetve álltunk. Aztán Kaito előkapta katanáját és felém kezdett futni. Én előkaptam a wakizashim és a katanám is. Katanával hárítottam, wakizashi nyelével meg hasba vágtam. - Persze ezért a húzásért sensei jól leszidott. Na de mégis a harcban az nyer, aki túléli, nem számít, hogy szabályos vagy nem. ~ A következő csapás az enyém volt, amit Kaito szerencsésen védett. A következő két- három órában, a harc hevében el is vesztettem az időérzékemet. Egyik pillanatban azt vettem észre, hogy ellenfelem elsőként támad, aztán leszidnak egy szabálytalan támadásért, majd azt, hogy Kaitou sensei leállítja a csatát és 10 perc pihenőt ad.
- Most pedig ismét verekedés.
Leoldottam kardjaimat, majd letettem a sensei lábaihoz megőrzésre. A meccs elég lassúra sikeredett, mert már mind a ketten hulla fáradtak voltunk, én meg csak az estére tudtam gondolni, amit Eisukével fogok tölteni. 15 perc szerencsétlenkedés után a sensei leállította a mecset, majd megköszönte a részvételt, majd elküldött haza pihenni. Én felkaptam a fegyvereim, majd valahogy hazabandukoltam, de csak addig, amíg a sensei látott, amint kikerültem a látóteréből el kezdtem futni, hogy minél előbb a szerelmemnél legyek. Gyorsan lezuhanyoztam, majd összeszedtem Moon-t anyámtól és elindultam a lányhoz. útközben vettem egy 5 szál rózsából álló csokrot, pont annyit, ahány napja összejöttünk. Egy gyors vacsora után segítettem elpakolni neki az étkészleteket, sőt el is mosogattam. Mikor ő is végzett a pakolással, leültünk a fotelbe a kandalló mellé, amiben még érkezésem előtt Kanami tüzet rakott. Családja mindig vett fát télire és most maradt is valamennyi, így egy tűz jutsuval és a maradék fából tüzet rakott. Egy darabig néztük a tüzet, majd egymásra néztünk és a következő pillanatban heves csókolózásba kezdtünk. Hamarosan az ágyban kötöttünk ki.

3. nap
Hogyan sérüljünk le
Rúgások, verekedés, ebéd, verekedés, vívás és állóképesség

Másnap reggel valahogy nem akartam felkelni, csak élvezni Kanami illatát az ágyban. A gőzölgő reggeli illata mégis kivert az ágyból. Kanami csak egy egyszerű rózsaszín hálóing volt, tündérien nézett ki a reggeli rántotta mellett. Hiába éhes voltam, de inkább a tegnap estét akartam megismételni. Közeledésemre gyengéden ellökött magától, majd egy finom csókot nyomott az arcomra. Én egy puszit nyomtam az orrára, majd a homlokára, végül a nyakára, de mivel neki is dolga volt, meg nekem is edzésre kellett mennem, így ez itt ki is fújt. Gyors reggeli és egy 5 perces búcsú után megígértem, hogy este ismét jövök. Ma is letettem Moont anyáméknál, majd a pályára indultam. 8-ra szerencsésen meg is érkeztem a helyszínre, bár akkor már Kaito hevesen rugdosta a saját tönkjét. ~ most tehát rúgást gyakoroljuk. ~ Nem is kellett senseinek kiadnia a feladatot, lelkesen rúgtam a fát, amíg Kaitou sensei le nem állított minket. Következett a harc. Az elmúlt 2 nap alatt nagyjából kiismertük egymás technikáit, így az ebéd előtti és az ebéd utáni harc is kiegyenlített lett. Délelőtt egy csuklóficam miatt én nyertem, viszont délután nekem ment ki a bokám, így fel kellett adnom a meccset. Mivel a sensei nem akart további sérülést, mindkettőnket elküldött a kórházba. Nem akartam anyámat is belekeverni, így inkább nem mentem haza, hanem egyenesen a kórházba siettem, amennyire tudtam. Szerencsétlenségemre épp dolgozott, így a nap hátralévő részét a kórházban töltöttem, bekötözött lábbal. ~Legalább lenne valami könyv, mert halálra unom magam. ~ Anyám persze látta rajtam, hogy unatkozom, így szerzett egy számomra ismeretlen könyvet. ~ Legalább olvashatok. ~ Este 6 körül engedtek ki, miután nagyjából már elmúlt a fájdalom. Kaptam két mankót, amivel valahogy elbicegtem Kanamihoz. Most kivételesen anyáméknál maradt Moon, mert úgyse tudtam volna mit kezdeni vele. Kanami megágyazott a kanapén, majd készített valami vacsorát. Együtt ettük meg a kanapén, majd ő is elment aludni. A bokám miatt elég sokáig nem tudtam elaludni, de aztán a fáradtság legyűrt és elaludtam.

4. nap
Pihenés napja
Ütések, rúgások, állóképesség, ebéd, vívás, verekedés

Másnap sokáig aludhattam, mert nem kellett edzésre mennem, ugyanis a drága anyám legalább 2 napra eltiltott, de Kanami- san se engedett volna sehova. Ha anyámra nem is, Kanami olyan arckifejezéssel tudta mondani, hogy elszégyelltem magam, hogy egyáltalán a gondolat megfordult a fejembe. Na de azért engem se ejtettek a fejem lágyára, olyan arcot vágtam, hogy Kanami san majdnem elengedett, de aztán finom, nőies eréllyel küldött az ágyba. A lány elment a házunkba és elhozta a kedvenc könyvemet, hogy nap közben ne unatkozzak. Délben egy finom ramennel kedveskedett nekem. Délután 2 órára eltűnt, hogy neki "dolga van. Amit akkor nem tudtam, de késöbb derült ki, hogy közös hajókázást szervezett. ~ Fizethetem a benzint a hajómba.~ Keresett gyorsan egy lenge nyári ruhácskát, gyorsan, mint a lányok, akiknek soha nincs semmijük, majd összedobott egy egészséges uzsonna félét egy kosárba és elindultunk a kikötőbe. A hajóm lágyan ringatózott a tengeren. Én valahogy felmásztam és megkerestem a hajón kialakított szobámat. Kanami- san besegített az ágyba, majd elmondta, hogy estére egy kisebb bulit szervezne azért, hogy meggyógyuljak. Olvasással gyorsan elment a nap, így ki kellett kelnem, ha már én vagyok az egyik vendéglátó. Kanami- san egyik asztalnál összetolt nekem két széket, hogy amíg
fogadom a vendégeket, kényelmesen legyek. Lassan barátaim és volt osztálytársaim is megérkeztek. Miután mindenki megérkezett 2 haverom átsegített a számomra kialakított fotelbe. A hajó lassan elindult a tengerre. A barátaim nagyon jól szórakoztak, én meg csak élveztem, hogy legalább ők szórakoznak. Nagyon jól esett, hogy ennyien eljöttek. Néha egy- egy ember, aki kifáradtak, oda ült mellém és amíg kifújta magát egy jót beszélgettünk. Valamikor 8 körül Kanami- san is mellém tévedt eléggé kipirult arccal.
- Mi történt? valaki megtáncoltatott?
- Igen. Az a srác ott nagyon tud. - mutatott rá a legjobb barátomra, aki egyedül tudta a gyűrűs nyaklánc teljes titkát.
- Ő már gyerek kora óta táncol, mostanában pedig egy táncversenyen is második lett társával.
Gyors szóváltás után valahogy mellé fordultam és megcsókoltam. ő visszacsókolt. Annyira elmerültem az érzelmeim kifejezésében, hogy észre se vettem a tömeg tapsviharát. Mikor elváltak ajkaink a többiek már javában újra belekezdtek a beszélgetésbe és a táncba. Mivel úgy éreztem eljött az idő megkérdeztem, amire már régóta vártam:
- Lennél a barátnőm?
- Igen.
Kanami egy csókkal adott nyomatékot szavainak. Mikor a lány leszállt rólam, észrevettem, hogy egy asztalnál haverjaim ramen és sake mellett beszélgetnek. Mutattam neki, hogy menjünk oda. Felálltam, majd felkaptam a mankót és elindultam barátaim felé. A szomszéd asztaltól elhúztam egy széket, amin senki nem ült, a lábamnak és az asztalnál is kihúztam két széket, hogy újdonsült barátnőmmel le tudjunk ülni. Én is rendeltem egy üveg saket és egy tál rament, majd bekapcsolodtunk a beszélgetésbe. 11 körül elkéredzkedtem, mert fáradt voltam. Kanami- san miután eltüntem diszkréten meg kért mindenkit, hogy csöndesebben, mert alszom. A zenét kikapcsolták és mindenki inkább leült beszélgetni haverjaival, ismeretlenekkel vagy az aktuális táncpartnerével. Az utolsó emlékem még egy mondatfoszlány, majd elnyomott az álom.

5. nap
Újra edzésben
Állóképesség és verekedés, ebéd, vívás és állóképesség

Másnap már korán fenn voltam. Mikor kimentem a hajón viszonylagos rend uralkodott. Aztán tekintetem a napfelkeltére tévedt. Ahogy nézem a csodálatos természeti képet, oda lép mellém a barátnőm és egy puszit nyom az arcomra. Ekkor eszméltem, hogy igazából nem is hoztam ki a mankót, mégis fájdalom nélkül állok a lábamon. A következő másfél órát beszélgetéssel töltöttük Eisukéval. Még búcsúzóul a lelkemre kötötte, hogy ma a szüleivel ebédeljek, mert beakar mutatni az ősöknek. Nekem indulnom kellett a kiképzőterepre, ahol mesterem egyedül várt. Kérdőn néztem a senseire, aki egy biccentéssel jelezte, hogy ma egyedül leszek.
- Verekedés sérülés miatt elmarad, de így egész nap veled foglalkozok. 20 percenként fogunk váltani. Az első 18 percben rúgsz, majd 2 perc alatt 100 felülés, utána 17 percben ütés és 3 percben 100 fekvőtámasz, végül 19 perc ugrókötelezés és 1 perc alatt 50 guggolás. 2 feladat között fennmaradó időt pihenéssel töltheted.
Amint kiadta a feladatot egyből neki is álltam a feladatomnak. Első 18 perc simán ment, bár 50 rúgás után a bokám jelzett, hogy ez nem tetszik neki, de nem törődtem vele. A felülést is gyorsan elvégeztem, így maradt fél perc pihenőidőm. Ekkor szólt mesterem, hogy kezdjem a következő gyakorlatot, 17 perc gyorsan elment. Épp végeztem mikor észrevettem, hogy kezem csurom seb és vér, de a büszkeségem nagyobb volt, minthogy egy kis fájdalom miatt abba hagyjam az edzést, végül is fejlődni vagyok itt, nem sírni. mesterem jelzése után elkezdtem a fekvőtámaszt. A fekvőtámasszal is gyorsan végeztem és maradt 20 másodperc pihenőidőm. Következett 19 perc ugrálókötelezés, mikor letelt az időm, szól én meg elkezdtem az 50 guggolást, amire az 1 perc éppen elég volt. Az első órában 50 másodperc pihenőidőt tudtam kiharcolni. A másodikban már csak 45 másodpercet, a harmadikban már csak fél percet, az utolsó órában alig 10 másodpercnyit. Ahogy befejeztem az utolsó feladatot is egy biccentéssel jelezte, hogy leléphetek. Gyorsan hazafutottam, ott lezuhanyoztam, majd Kanami sanhoz indultam. A lányoknak vettem 1-1 csokrot, míg az apának 1 üveg minőségi saket. Megérkeztem finom illatosan, hogy ne hozzak szégyent Kanami sanra. Ahogy megérkeztem bekopogtam a házba. Anyja nyitotta ki az ajtót, így már rögtön át is adhattam a neki szánt csokrot, amitől persze meg is illetődött. Levettem a cipőmet majd a szülöknek kollektíve is köszöntem.
- Konichiwa. - Hajoltam meg, várva a választ - A nevem Genki Djuka Matari, Djuka klán tagja vagyok. - Ezzel át is adtam apának a saket.
- Konichiwa. - köszöntek a szülök.
- Nem szeretem a saket. - Morgott az apa. ~ Na persze, én meg a lányát. ~
Tudtam, hogy ez a mondat egyenlőre annak szólt, hogy az apa nem kedvel, de láttam rajta, hogy nagyon jól esett neki figyelmességem. Az ebéd csöndben telt, csak az apa néhány általános kérdése szakította meg azt. Ilyenek, hogy miket értem el, mi a rangom, mit csinálok a szabadidőmben stb. Én szívélyesen válaszoltam a kérdésekre, hol rövidebben, hol hosszabban. Apa továbbra is távolságtartó maradt, de amikor megtudta, hogy én is ninja vagyok nagyon megcsillant a szeme és megdicsért. Sajnos az egy óra kimenőm gyorsan letelt, így sajnos el kellett kéredzkednem. Az ajtóban még hallottam, hogy rólam beszélgetnek, de az eredményt már csak később Eisukétól tudtam meg. Egy pár perc késéssel érkeztem meg a 6-os pályára, ahol mesterem már türelmetlenül várt.
- Késtél! - szidott le mesterem. - A következő 1 órában velem fogsz kardozni.
- Igenis!
Miután megkaptam a parancsot a kabátomból elővettem Keiko tekercsét, levettem a kabátom és a tönkre dobtam, majd kioldottam Keikot, felkötöttem a hátamra és vártam mesterem parancsát.
- Ne fogd vissza magad Genki, én se fogom.
Egy gyors erőfelmérés után Kaitou sensei előkapta katanáját és támadásba lendült. Én is elővettem a kardom, majd egy imát mondtam a kardomnak. ~ Segíts Keiko! ~ Mesterem első csapását sikeren védtem, amiből ellentámadásba tudtam átmenni. ő is blokkolta a támadást. Ez így ment a következő 1 órában. Több vágás is volt a testemen, de a legtöbb csak felületi sérülés volt. Volt pár vágás mindkét karomon, egy komolyabb, de nem életveszélyes a bal combomon és arcomon is éktelenkedem egy hosszú, nem mély karcolás. A mesteren is voltak vágás nyomok, de jóval kevesebb, mint rajtam. A combján volt egy mély vágás, de azt egy plazmatablettával könnyen orvosoltuk. A délután további részében megismételtük a délelőtti tréninget. A délelőtt szerzett sebek tovább szakadtak és már szinte ömlött a vér. Az edzés végén én is bekaptam egy plazma tablettát, amitől nagyjából elmúlt. Mikor végeztem az aznapi feladattal mesterem elengedett. Egyből hazarohantam, lezuhanyoztam összepakoltam egy kosárba elemózsiát és elindultam Eisukéhoz. Bekopogtam, anyja nyitott ajtót. Egy gyors köszönés után, közöltem, hogy mért is jöttem. Eissuke 10 percet kért és valóban 10 perc múlva egy csinos ruhácskába jelent meg. Karon fogtam és elvezettem a házunktól nem messze lévő vízesés aljánál fekvő tisztásra. A kosárból kivettem a egy plédet, amit leterítettem, majd előkerült egy csinos virágocska is, ami hamarosan már Kanami rózsaszín haját csinosította. Egy gyors uzsonna után Kanami úgy döntött, hogy kergetőzünk. Megérintett, majd el kezdett futni. Én vártam pár másodpercet, majd utána iramodtam. Éppen elkaptam volna, mikor irányt váltott, én meg majdnem a mögötte lévő fának csapodtam, de szerencsére már valamennyire tudtam fára másszni kéz nélkül, így felugrottam a fára, majd egy hátraszaltóval megúsztam a balesetet. A következő célja a víz volt. Neki mindenféle erőlködés nélkül ment, hogy fenn maradjon avízen. de nekem 10 másodpercet kell készülnöm, hogy sikeresen követhessem. Miután a vízen elkaptam, ő megcsókolt. Ez pont elég volt, hogy elvesszem a kontrlom és egyenesen a vízbe essek. Vagyis majdnem. Amint ajkam elvált Kanami-jétől visszanyertem azt és csak derékig süllyedtem. Ha már így alakult megpusziltam a lány mindkét combját, amiért köszönetképpen kihúzott a vízből. Mivel nem akarta megkockáztatni Kanami az újabb vízbeesést, így inkább kimentünk a partra. Elkéreckedtem és felvettem egy fürdőgatyát, mire visszaértem Kanami is bikiniben volt, ami nem csoda, hiszen ezen az éghajlaton mindenki azonnal fel van készülve, hogy bármikor beugorjon a tengerbe, tóba vagy bármilyen folyóba.
- Mit szólnál, ha fürödnénk egyet? - Mosolygott rám Kanami- san
- Mehet. Aki utoljára ér a vízbe az a bukott ninja. - Mondtam, majd gyorsan elpakoltam a súlyokat és elindultam a víz felé. Kanami már benn volt, így én is ugrottam egy bombát. Nem nagyon tetszett neki, mert hossz haja csurom víz lett, de csak egy barátságos dorgálást kaptam, majd ő is lefröcskölt.
- Na, a séromat elrontod! - Mondtam nevetve
- Arra már ráfér egy fodrász úgyis. - Kacsintott rám
- Ha azt mondod lehet, hogy elmegyek.
Sajnos mivel eleve későn ért vépget az edzésem, 5 körül, én meg fél 6-kor mentem a lányért, így csak 4 órát tudtunk gyütt lenni, bár a vízben ez is elég volt, sőt még egy gyors hancúrra is volt időnk. ~ ha ez egyszer kiderül, ha kiderül én kapni fogok.~ SAjnos sötétedett, így el kellett válnunk. Hazakisértem a barátnőmet, útközben vettem az apának egy újabb üveg saket. Az ajtajukba még egy gyors csókot váltottunk és mikor hallottam, hogy valaki nyitja az ajtót, gyorsan puszivá alakítottuk.Apja kinyitotta az ajtót, majd karon ragadta a lányt és behúzta, még annyi időnk maradt, hogy mindketten egy jó éjt kiáltsunk és már csapodott is az ajtó. Amint kikerültem az apa látóteréből, szinte hazáig örvendeztem. Otthon alig léptem a szobámba, úgy ahogy voltam az ágyra döltem és elaludtam.

6. nap
A vizsgadrukk
Verekedés, ebéd, állóképesség, vívás.

Másnap ismét korán felkeltem és sokkal előbb kinn is voltam, mint a sensei, így elkezdtem a senbonokat és shurikeneket dobálni Ibuki tönkjén kunaiokból kialakított körbe. Fél órám volt még a sensei érkezéséig, így haza rohantam a Fuuma shurikenemért. Mivel tudtam, hogy Ibuki már nem jön ki az ő tönkjét vettem célba. Kivettem a korábban használt fegyvereket és eltettem a tartóba. Mesterem hamarosan megérkezett.
- Látom már régen itt vagy. - Mondta, miközben a fán lévő sérüléseket nézte - Délelőtt mára gyakorlást terveztem, de ellenfél hiányában ezt most elhalasztjuk 1-ig szabad vagy, utána várlak.
Nagyon sajnáltam az edzés elmaradását, de legalább lett egy kis pihenő időm. Mester intéssel jelezte, hogy lelépni. El is indultam haza. ~ Na most mit csináljak? ~ Rövid gondolkodás után elővettem a könyvem, összeszedtem Moon-t és elindultam a kedvenc meditáló helyemre.
A mászás, mint általában, most se volt egyszerű, de mint általában most is megérte. ~ Végre nyugalom. ~ Levettem a súlyokat, magam mellé fektettem. Elővettem a könyvemet és az egyik sarokba leültem olvasni. Dél körül korgott a gyomrom jelezvén, hogy enni kéne valamit. összepakoltam a cuccokat, majd a hátizsákom ledobtam a ruháimmal kitömve és alsógatyába vízbe ugrottam. (a barlang vízesés alatt van, viszont ki lehet onnan menni egy viszonylag széles úton) Rövid fürdőzés után kimásztam, majd megtöröltem magam a táskámba lévő törölközővel. Aztán átöltöztem, mivel nem volt senki se közel, se távol, így még szégyenkeznem se kellett, bár nem mintha lett volna bármi miatt is. ~ Még hogy ne akarna bárki is meglesni? Ez hülye feltevés. cöh...~ Anyámhoz rohantam ebédelni, amivel a sebek lelepleződését és legalább 20 perces sebkötözést, aminek a végén a múmián kevesebb a pólya, mint rajtam, mert nekem még mindig nem volt időm bevásárolni. Anyám finom Ramennel készült, másodiknak meg sushit. A sushi nem volt elég, így ramennel 2, 3 tányért is megettem. Ebéd után maradt 20 perc pihenőidőm, így ki is használtam, na meg anyám is, hogy kiélhette gyógyító ösztöneit, hogy megemésszem az ebédem.
- Anya légy szíves ez gáz.
Miután kipihentem magam elindultam a gyakorlótérre a délutáni edzésre.
- Üdvözletem! A tegnapi edzés lesz a délutáni program. Először állóképesség fejlesztés 5 óráig, majd 1 óra vívás.
Kiadta a parancsot és mutatta, hogy kezdjem. Egyből neki is kezdtem. 18 percig rúgtam a tönköt, mindkét sípcsontom ismét tiszta seb lett. Utána jött a 2 perc felülés, mivel másnap vizsga volt, így nem darabra csináltam, hanem amennyit az idő alatt meg tudok csinálni. 2 perc alatt 160 felüléssel végeztem. Következett az ütés, már nagyjából megtanultam az ütés rendes technikáját, így csak az első két bütyök lett sebes, a többi csak szimplán fájt. Amikor letelt a 17 perc, jött a fekvőtámasz, ahol az előző rendszert vettük alapul. 130 Fekvőtámasz sikerült ez idő alatt. Végül jött az ugrókötelezés, mikor letelt az idő rátértünk a guggolásra. 1 perc alatt körülbelül 60-al lettem kész. Következő edzésként jött a vívás. Már egyikünk se vettük ezt komolyan. Igazából csak egy edzőmeccs volt. Mesterem egy óra gyakorlás után hazaküldött, ami nagyon jól jött, mert hulla fáradt voltam. Egyből bedőltem az ágyamba. 7 óra körül Kanami jelent meg az ágyam mellett és egy pár falat sushit etetett meg velem, majd amilyen csöndbe jött, úgy ment. Én meg ahogy eltűnt az ablakomba úgy aludtam vissza.

7. nap
Vizsga - vajon ki kap fegyvert?

A mesterem a tegnapi utolsó edzésen nyújtott teljesítményem miatt későbbre tette a vizsgát, így tovább aludhattam. 9.45-kor keltem, 9.55-kor már úton voltam a pályára. Mesterem a két társammal az oldalán már várt. Mikor megérkeztem mesterem elmondta monológját, majd átadta a díjamat.
-A héten volt egy kis baleset, így ti, Ibuki és Kaitou, nem csináltátok végig az edzést, ellentétben Genkivel, aki a rossz bokája ellenére is majdnem végig itt volt. Úgy határoztam, hogy ő kapja a díjat vizsga nélkül.
Átvettem a 2 Fuuma shurikent tartalmazó tekercset és a bal oldalamon függő tartóba tettem, majd a tantot is elsüllyesztettem a kabátomba a másik mellé. Egy hivatalos üdvözlés után mindenki ment a maga dolgára. Én a nap további részét pihenéssel és alvással töltöttem, persze a súlyok nélkül.

Jiraiya Csüt. Márc. 08 2012, 23:17

Az első ellenőrzésem *.*
Hát igen... Most nem folyt úgy egybe az egész szöveg ez jó pont.

DE:
Először is figyelj a helyesírásra. A legjobb, ha lassan de biztosan haladsz.
A történet eleje egy kicsit száraz volt, de megfelel. Viszont a kocsmás résztől onnantól már nem az igazi. Először is azt az 5 perces harcot, jó lett volna ha kicsit részletesebben leírod. Ez több okból is jó lett volna. Az első, hogy a történet sokkal tartalmasabb lett volna és sokkal színesebb. A másik, hogy a karaktered többet tudott volna fejlődni egy jobban és részletesebben leírt harc során.
Ez után jött az a bizonyos "Xy"-sensei. Ha írsz senseit vagy fontosabb NJK-t, akkor azt illene megnevezni. Könnyen ki is lehet találni nevet vagy akár Szótár segítségével össze raksz egyet. Ez után már csak egy aprócska de elfogadható dolog szúrja a szemem, az pedig, hogy a senseinél éppen akad egy felrögzíthető súly. De mint mondtam ez hihető.

A hibák miatt most csak sajnos +5 chakrát kapsz.
De tudom, hogy megy ez neked jobban is, hiszen szép kis előtörit írtál.

Várom a folytatást. Very Happy

**Akira** Pént. Márc. 09 2012, 06:41

Még nincs kész, pm-be írtam

Oki. ^^ Csak itt is megkérlek, hogy csak kész Élményt nyújts be. Akkor a folytatást is lefogom ellenőrizni...

Jiraiya Kedd Márc. 13 2012, 16:32

Nah ez már tetszik. Ármány és szerelem :') *.* Csodálatos dolgok... Nah de térjünk csak vissza a történethez.
Látszik rajta, hogy ez most a karaktered képességeinek csiszolására ment. Arra azért figyelj, hogy az emberi test miképpen reagál ezekre a kimerítő edzésekre. Legközelebb, nem muszáj több napot felölelő postot írni... Úgy is csodás remekművek tudnak születni, hogy Egy-Két napot írsz le hosszabban. De ez most tetszett.

A Kalandot ELFOGADOM és kapsz +13 ch-t, mivel sokat dolgoztál rajta. Azért csak ennyit mivel azt az 5-öt is beleszámoltam.
A fegyvereket engedélyezem, a taijutsu és a fegyverhasználó képességeid fejlődtek, viszont 3-4 napig kemény izomláz fog gyötörni.

**Akira** Kedd Ápr. 10 2012, 00:15

Bátorságpróba, avagy miből lesz a cserebogár
Időben elhelyezés: A fejvadászat után még a kórházból jövet után
Cél: fejlődés

4 órát tölthettem a kórházban. A társaim egy agyonhasznált kardot ajándékoztak a segítségemért. Szerencsémre anya nem volt a kórházban, így pár vizsgálattal megúsztam az egészet. Épp csak hazaértem és egyből láttam, hogy a házban nagy a rend, túl nagy.
- Hali! Van itt valaki? – Kérdeztem
- Itt vagyok drágám. – Szólt a konyhából Kanami.
~ Ez az! A napom most fordul meg. ~ Mivel nem jött ki a konyhából, így letettem a fegyvereimet az erre kialakított szobába, csöndbe belopóztam, hátulról átöleltem a barátnőm és nyakon csókoltam. Éreztem, ahogy az érintésemtől megremeg.
- Kedvesem! Ne most, majd a vacsora után bepótolunk mindent, ami kimaradt az elmúlt 1 hónapban, amíg nem láttalak. Hallottam, amint nem vagyok a közeledben lesérülsz. – Fordult felém szúrós szemmel a küldetésre célozva. Aztán megenyhült. - Ülj le, 5 perc múlva kész a vacsora!
Olyan kedvesen parancsolt, hogy nem tudtam máshogy csinálni, mint engedelmeskedni.
- Van egy újabb feladatom a számodra, de ezt vacsora közben.
Nem volt erőm ellenkezni, pedig nagyon érdekelt mi is lehet az. 5 perc múlva az asztalon a gőzölgő ramen is megtalálta a helyét. Kanami szedett nekem, majd magának is és elkezdte a feladatot.
- Renoválni kéne a szobádat, új csempe kéne a fürdőbe és építeni kéne Moon-nak egy kutya, azaz egy farkas ólat. – Mikor látta, hogy nem értékelem a poént, komolyra vette a szót. – Igazából a jouninok szerveztek egy programot holnapra. Egy bátorság próbát a gennineknek és azoknak a chuuninoknak, akik még aktívak, vagyis nem tanítással foglalkoznak. Körülbelül 5 csapatnyi ember jelentkezett, de szeretnénk, ha legalább még 1 banda indulna.
- Te is versenyzel?
- Nem, én tanítással foglalkozok, tehát nekem nem kell.
- Benne vagyok. Mik a feltételek?
- Találnod kell egy chuunin vezetőt és egy társat. Az állathasználók persze állatot használhatnak és egyetlen fegyver engedélyezett.
Épp csak befejezte, amikor elfogyott a levesem. Szedtem újra, a vacsora további része csöndben telt. Amikor befejeztem a levesem. Drágaságom felé fordultam.
- Szívem, most lefekszem.
Kanami csak mosolygott, majd kedvesen bólintott. Elmentem a hálószobámba és lefeküdtem az ágyamba. 5 perc se telt el a lány már mellettem volt.
- Szívecském, had aludjak 2 órát, utána a tied vagyok.
- Rendben, de szavadon foglak. 2 óra múlva keltelek és bepótoljuk a kimaradt időt.
- Rendben. Addig csinálj, amit akarsz.
- Addig feltörlök, elmosogatok és átmegyek a szomszédba élő pasihoz.
Még morogtam valami olyasmit, hogy ez nem fair, de nem valószínűsítem, hogy értette, mert én se tudtam, mit mondok. És valóban 2 óra múlva Kanami keltet. Ezt csak a szobámba lévő falióra alapján tudtam megállapítani.
- Ébresztő álomszuszék! Most engem kell szórakoztatnod.
- Rendben 5 perc.
5 percet még feküdtem, majd kisétáltam a lánykáéhoz, aki már alig bírt magával.
- Lezuhanyozom és indulhatunk.
Akkor a szívem csücske felajánlotta, hogy zuhanyozzunk együtt, amibe persze én habozás nélkül belementem. Bementünk a fürdőbe, ahol csupaszra vetkőztünk. Először Kanami, majd én álltam be a tusolóba. Én szeretek gyorsan, hideg vízben fürödni, de ilyenkor mindig elég sokáig és meleg vízben úsztunk, már amennyire egy zuhanyzóban lehet úszni. Élveztük egymás társaságát és a meleg vizet. Körülbelül 20 percig lehettünk a víz alatt. Aztán kimentünk és megtöröltük egymást, majd magunkat is. Kanami elvonult a szobájába keresni valami csinos ruhát, én pedig kivettem az első gatyám és zoknim, majd kerestem egy url=http://www.trefagyar.hu/images/30/3000000445_2.jpg]pólót[/url] és egy rövidnadrágot. Végül a napszemüvegem, mivel sötét van, csak a pólómba akasztottam. Hátra mentem, hogy beengedjem Moont, aki egyből rohant örömében az ajtóhoz. Kerestem valami ennivalót, így letudtam kötni 1 percre. Aztán kibilleget Kanami is egy gyönyörű egyrészes ruhában és egy számomra ismeretlen lapos talpú cipőben. Moonra raktam a nyakörvet, elraktam a pénztárcám, majd a pórázt az övtáskámba. Kinyitottam az ajtót. Mivel a küldetésem alatt kiképezték Moont, így el tudtam kerülni, hogy fellökjön valamelyikünket. Előre engedtem Eisukét, majd én mentem ki, végül Moon. Első dolgunk az volt, hogy kerestünk egy éttermet, aminek van kerthelyisége, hogy Moon is bejöhessen. Elfoglaltuk az egyik asztalt. Kihúztam a széket a lány alatt, majd miután leült én is helyet foglaltam vele szemben. Rendeltünk egy üveg saket, majd rendeltünk 2- 2 adag sushit és Moon-nak néhány darab húst és egy tál vizet. Szép lassan megvacsoráztunk a hold fényes éjszaka alatt. Megbeszéltük, hogy mi lesz a következő helyszín. Fél óra után miután mindketten jól laktunk és miután kifizettem a számlát. Akkor egy jounin állt elénk és megkérdezte, hogy jelentkezünk-e a holnapi bátorság próbára. Kanami azzal az indokkal, hogy ő már nem aktív, ő a tanítással foglalkozik, ami igaz is volt. Én viszont teketóriázás nélkül belementem, mivel a jelentkezés a terveim között volt. Aztán a kezembe nyomott egy kérdőívet. Születési adatok, teljes név stb. Volt egy kérdés, hogy van-e csapatom. Beírtam, hogy nem. Mikor visszaadtam a kitöltött sort, egy másik lapot adott át a csapat nélküli vagy részleges csapattal rendelkező chuuninok névsorával. Amikor megláttam Akiyaki neve mellett a nullát, nem bírtam ki, hogy ne nevesek, de aztán visszafogtam magam. A következő, aki feltűnt Atsumoto neve volt, aki mellett a 2-es szám állt, így le is csaptam rá. Az ismeretlen jounin miután mindennel kész voltam két szabályzatot adott. AZ egyiket gyorsan átolvastam, majd aláírtam és visszaadtam. Miután minden rendben volt a jounin, mint aki ott se volt eltűnt. Miután végre kettesbe voltunk tovább sétáltunk a holdfényben. 2 óra múlhatott el így kettesben a fák alatt. Ekkorra mind a ketten fáradtak voltunk így hazamentünk. Na azért annyira nem voltunk fáradtak. Alig hogy kiengedtem Moont az udvarra, Kanami jött oda hozzám és megcsókolt. Nem nagyon kellett sok és már mind a ketten a fotelbe kötöttünk ki. A folytatás viszont csak ránk tartozik. Másnap a lányt ölelve ébredtem fel. Csöndben kimásztam a fotelra, ami az esténk egyetlen szemtanúja volt, remélve, hogy nem kel fel a leányzó. Szerencsémre nem is. Gyorsan lezuhanyoztam, majd elfutottam a boltba és bevásároltam reggelire. Szerencsémre mire visszaértem kicsim még mindig aludt, így el tudtam kezdeni a reggelit összeállítani. Még erre se kelt fel a szentem. Megterítettem, majd mindent kiraktam. ~ Itt az ideje a kelésnek. ~ Odamentem az álommanómhoz és kedvesen ébresztgetni kezdtem csókokkal és becézgetéssel. 5 perc próbálkozás után sikerült is felébresztenem. Miután magára húzott egy hosszú pólót, leült az asztalhoz reggelizni. Evés közben én a szabályokat olvastam este kezdődő programomhoz. Ahogy már Kanami is mondta, valóban csak egy, szabadon választható fegyvert vihetünk magunkkal. Egy pillanatra megfordult a fejemben, hogy a zanbatot viszem, de aztán rájöttem, hogy az túl nehéz lenne egy ilyen típusú feladathoz. Bár fogalmam sincs, hogy mégis mi lesz a feladat. Reggeli után Kanami elment a suliba tanítani én meg a szüleimhez mentem, hogy meg kérjem apámat, hogy az utolsó küldetésen kapott ütött kopott kardot egy kicsit javítsa meg. Anyám egyből letámadott, hogy vagyok, és hogy érzem magam. ~ Ennyire pletykás egy kórházat. ~ Apa persze szinte lenyűgözve nézte a kardom. ), ami a rozsdától és attól a ténytől eltekintve, hogy hiányzott belőle néhány darab, gyönyörű volt. Amíg anyával beszéltem az elmúlt napok történéseiről és arról, hogy indulok a bátorság próbán, 4 órán keresztül, apa elkészült a karddal. Miután megköszöntem a segítséget apának én le is léptem. Eisukéhoz vezetett az utam. A hónapok alatt, amióta a lányával járok, Kanami apja is megbékélt velem, főleg azért, mert nem sűrűn látott, de a hírek mindig eljutottak hozzá, így azt a következtetést vonta le, hogy megbízható figura vagyok. Amikor bekopogtam az apa nyitott ajtót, aki ahogy meglátott egyből beinvitált és szólt a lányának, hogy megjöttem. Kanami még az előtt elrángatott mielőtt szót válthattam volna a szülőkkel. Egyből elrángatott az este látogatott vendéglőbe, ahol megebédeltünk, onnan pedig haza. Nem is kell mondani ismét az ágyban kötöttünk ki. Egész az indulásig ott is maradtunk. Akkor összeszedtem a kardom és Eisukével együtt elindultunk a helyszínre. Miután lejelentkeztem megmutatták, hogy hol várakozzak. Atsuval egy 12 éves kölyök volt. Többször is láttam, amikor az akadémiára mentem a drágámért és a lánytól is hallottam, hogy mennyire tehetséges a kölyök. Ha jól emlékszem, akkor a gyerek főleg genjutsuban járatos és szenzorként működik, de még elég kezdetleges ez a képesség, a hiányosságot, majd a négy láb jutsum pótolja. Eléggé meg volt szeppenve, de miután látta Eisukét és megtapasztalta, hogy normális vagyok, egyből megnyugodott. Miután mindenki megérkezett az egyik jounin felsétált egy fára és elordította magát, hogy csönd legyen. Erre mindenki abba hagyta az ismerkedést és az előbb kiabáló emberre figyelt, aki el is kezdte az útba igazítást.
- Üdvözletem a megjelenteknek. A falu vezetősége úgy döntött, hogy az önként jelentkezők között egy versenyt hirdetett. Ahogy látjátok ez itt egy elkerített rész. Körülbelül 7 hold. 8 csapat, csoportonként 3 fő jelent meg. A területen körülbelül 150- 200 feladat lehet, csapatonként 20-30 feladatot kell megoldani, ami, ha jól számoltok, láthatjátok, hogy azt jelenti, hogy 1 feladatot több csapat is elvégezhet. Vannak csapatban elvégzendő feladatok és vannak egy személyes feladatok. A csapatokat fél óránként fogjuk beküldeni és körülbelül egy napot fog elvenni. A területen 3 jounin is található, akik 4 óránként cserélődnek, de ez titeket ne zavarjon, náluk lehet jelezni, ha a csapat úgy dönt, hogy nem bírja tovább. Most pedig húzzatok egy számot. Mindegyik sorszámhoz egy- egy feladatsor fog tartózni, de ezt nem tudhatjátok, majd csak közben juttok információhoz.
Miután vége lett az elutasításnak néhány jounin papírokkal körbe kezdett járni. Mi a 7-es számot húztuk. Miután minden csapat húzott egy újabb kör következett. Minden csapat kapott egy feladatához szükséges zsákot. Ki nagyobbat, ki kisebbet. Mi egy közepes csomagot kaptunk. Egy hátizsák volt benne, amiben élelmet találtunk, egy sátor, 3 hálózsák és néhány tűz csiholó eszköz, 1 iránytű és 1 karóra. Nem tudtam mire használhatnánk őket, ahogy azt se, hogy Atsu tűz elemű, tehát ezekre nem lesz szükség. És a feladatunkat is megkaptuk. A cetlin annyi állt:
Feladatuk, hogy az éjszakát túléljék, anélkül, hogy a 2-es csapattal találkoznának.
Miután mindenki megnézte a csomag tartalmát a korábban beszélő jounin újra nyugalomra intett.
- Most, hogy mindenki megkapta a feladatát az első csapatnak fél órája van felkészülni. A sorrend a következő: 1, 7, 3, 5, 8, 2, 6, 4. A rivális csapatok 90 perces különbséggel mennek be. Elsőként a menekülők, utána a támadók. Jó felkészülést! Az első csapat 25 perc múlva indul.
Miután megkaptuk a parancsot Atsu félre hívott minket, ahogy a többi csapat is tett és ismertette a helyzetet. Én közben aktiváltam a 4 láb jutsut, de csak a szaglásom erősítésére, így fel tudtam mérni az ellenfelek szagának megjegyzésére
- A térképen, amit még a zsákban találtam, láthatjátok,hogy 7 holdnyi területről van szó. Ma este csak az elkerülés a feladatunk. Mivel van nálunk egy állathasználó, egy szenzor és egy állat is, nem lesz nehéz. Az egészbe nem is ez a rész nehéz. Remélem mindenki evett mielőtt idejött, ugyanis körülbelül annyi élelmünk van, hogy mindenkinek 2 doboz instant ramen jut, hacsak nem találunk valami élelmet, na de a tűz rakás elég veszélyes, ugyanis más csapatokat is odavonzhat.
Alig fejezte be a mondatot egy hang süvített át a levegőn.
- 1. csapat készüljön! 10 perc múlva indulás.
A szenzor kölyök, Atsu javaslatára, még egy gyorsan felmérte az ellenfeleinket.
- Nem éreztem szenzort a csapatban.
Miután elhalkult Atsu folytatta a monológját.
- Rendben. Fiam – fordult az akadémián nem rég végzett társunkhoz – megtanították a fára mászást és a vízen járást?
- Hai! Már 6 éves koromban ismertem a technikát.
- Rendben, akkor a célunk, miután bejutottunk a célunk, hogy minél messzebb jussunk. Felmászunk a fákra és onnan 1,5 óránk lesz a lehető legnagyobb terület felderítése, a maradék 1 órát, tehát körülbelül 9, fél 10 körül kőrül, keresünk búvóhelyet, de 10 előtt nem táborozunk le sehol. Ha barlangot találunk, akkor arra vagy egy módszerem, amihez a bőr tökéletes lesz.
Akkor elhangzott az első csapat indítását jelző kürt. Még a kezükbe nyomtak egy uzsonnás táskát, amibe egy kis bento volt.
- Fél óránk van, addig készüljetek fel. – adta ki a parancsot Atsu.
A faluba visszamenni már nem volt időm, de volt a közelben egy szendvics bár, ahol vettem 3 szendvicset és visszavittem a csapatomnak. Atsu, mivel nem rég evett, így nem kérte azt, kettőt is megettem, míg egyet a kölyöknek adtam. Még 20 perc lehetett a kezdésig. Már nem volt kedvünk beszélni. Mind a hármunk idegei fel voltak borzolva a gondolatra, hogy az estét itt kell töltenünk. Még 10 perc, még 5 perc, 2 perc. Az utolsó két perc úgy telt el, mintha minden másodperc egy óráig tartott. Végül az is letelt. A mi kezükbe is belenyomták a bentot. Ahogy Atsu mondta 1,5 óra alatt megpróbáltunk bejárni a lehető legnagyobb területet bejárni. Így se sikerült csak 3/4 holdnyi területet bejárni. Aztán a következő 1 órát külön, vagyis én meg Chion együtt, Atsumoto senpai pedig egyedül keresett valami búvóhelyet. 10 óra körül a megbeszélt helyen találkoztunk, ahol megbeszéltük a lehetőségeinket. Atsu talált egy barlangot, ami elég magasan volt ahhoz, hogy semmilyen irányból nem volt látható. Itt nyugodtan gyújthattunk tűzet, ami inkább a melegedést szolgálta. Az éjszaka 2 óránként, felváltva őrködtünk. Moon pedig egész este figyelte a környezetet. Így telt el az éjszaka, eseménytelenül. Reggel, mikor már végeztünk a reggelivel egy jounin jelent meg, közölve, hogy az első feladaton átmentünk a 2. 4. és 6. csapattal együtt. ~ Tehát a védekező csapatok rajtunk kívül kiestek. ~
- A következő feladatot itt kapják meg. - Karikázta be az egyik mezőt, majd eltűnt.

//szeretnék engedélyt kérni a folytatáshoz//

Jiraiya Kedd Ápr. 10 2012, 15:27

Jó, mondjuk, hogy még nem vagy elég tapasztalt. Elfogadom. De kérlek, azért az ilyen Kalandokat mellőzd. ^^ Persze egyszer-egyszer jöhetnek pénzszerzési dolgok is, de ezeket is le lehet színesebben írni. Szerintem, egy ANBU-nak jobb dolga is van, mint geninek csatározását figyelni.
Azért érdekelt volna a karaktered gondolatai, mi játszódik le benne, mik a reakciói stb. Próbáld kicsit színesebbé tenni az ilyen Kalandokat.

De megkapod az 1000 ryo-t és még 500-at a vesztesektől, mivel akik rád fogadtak azoknak is jut valami, nem csak neked.
Összesen 1500 ryo és +5 ch.
De legközelebb próbálj meg kicsit színesebb Kalandot beadni. Smile

Az aktivitásod és az igyekezeted miatt kaptál most ch-t. De más esetben nem adtam volna, akármekkora harc is van. Wink

**Akira** Kedd Ápr. 10 2012, 15:35

Köszönöm:D A hónapra már teljesítettem a célt, ugyanis 160 ch-t szerettem volna (egy jutsuhoz kell)
Májusra majd igyekszem jobb élményeket összedobni (ja és bocs a pénzért, csak szükségem van rá, de már leállok vele)

**Akira** Pént. Május 18 2012, 23:15

Bátorságpróba, avagy miből lesz a cserebogár
Időben elhelyezés: A fejvadászat után még a kórházból jövet után
Cél: fejlődés

4 órát tölthettem a kórházban. A társaim egy agyonhasznált kardot ajándékoztak a segítségemért. Szerencsémre anya nem volt a kórházban, így pár vizsgálattal megúsztam az egészet. Épp csak hazaértem és egyből láttam, hogy a házban nagy a rend, túl nagy.
- Hali! Van itt valaki? – Kérdeztem
- Itt vagyok drágám. – Szólt a konyhából Kanami.
~ Ez az! A napom most fordul meg. ~ Mivel nem jött ki a konyhából, így letettem a fegyvereimet az erre kialakított szobába, csöndbe belopóztam, hátulról átöleltem a barátnőm és nyakon csókoltam. Éreztem, ahogy az érintésemtől megremeg.
- Kedvesem! Ne most, majd a vacsora után bepótolunk mindent, ami kimaradt az elmúlt 1 hónapban, amíg nem láttalak. Hallottam, amint nem vagyok a közeledben lesérülsz. – Fordult felém szúrós szemmel a küldetésre célozva. Aztán megenyhült. - Ülj le, 5 perc múlva kész a vacsora!
Olyan kedvesen parancsolt, hogy nem tudtam máshogy csinálni, mint engedelmeskedni.
- Van egy újabb feladatom a számodra, de ezt vacsora közben.
Nem volt erőm ellenkezni, pedig nagyon érdekelt mi is lehet az. 5 perc múlva az asztalon a gőzölgő ramen is megtalálta a helyét. Kanami szedett nekem, majd magának is és elkezdte a feladatot.
- Renoválni kéne a szobádat, új csempe kéne a fürdőbe és építeni kéne Moon-nak egy kutya, azaz egy farkas ólat. – Mikor látta, hogy nem értékelem a poént, komolyra vette a szót. – Igazából a jouninok szerveztek egy programot holnapra. Egy bátorság próbát a gennineknek és azoknak a chuuninoknak, akik még aktívak, vagyis nem tanítással foglalkoznak. Körülbelül 5 csapatnyi ember jelentkezett, de szeretnénk, ha legalább még 1 banda indulna.
- Te is versenyzel?
- Nem, én tanítással foglalkozok, tehát nekem nem kell.
- Benne vagyok. Mik a feltételek?
- Találnod kell egy chuunin vezetőt és egy társat. Az állathasználók persze állatot használhatnak és egyetlen fegyver engedélyezett.
Épp csak befejezte, amikor elfogyott a levesem. Szedtem újra, a vacsora további része csöndben telt. Amikor befejeztem a levesem. Drágaságom felé fordultam.
- Szívem, most lefekszem.
Kanami csak mosolygott, majd kedvesen bólintott. Elmentem a hálószobámba és lefeküdtem az ágyamba. 5 perc se telt el a lány már mellettem volt.
- Szívecském, had aludjak 2 órát, utána a tied vagyok.
- Rendben, de szavadon foglak. 2 óra múlva keltelek és bepótoljuk a kimaradt időt.
- Rendben. Addig csinálj, amit akarsz.
- Addig feltörlök, elmosogatok és átmegyek a szomszédba élő pasihoz.
Még morogtam valami olyasmit, hogy ez nem fair, de nem valószínűsítem, hogy értette, mert én se tudtam, mit mondok. És valóban 2 óra múlva Kanami keltet. Ezt csak a szobámba lévő falióra alapján tudtam megállapítani.
- Ébresztő álomszuszék! Most engem kell szórakoztatnod.
- Rendben 5 perc.
5 percet még feküdtem, majd kisétáltam a lánykáéhoz, aki már alig bírt magával.
- Lezuhanyozom és indulhatunk.
Akkor a szívem csücske felajánlotta, hogy zuhanyozzunk együtt, amibe persze én habozás nélkül belementem. Bementünk a fürdőbe, ahol csupaszra vetkőztünk. Először Kanami, majd én álltam be a tusolóba. Én szeretek gyorsan, hideg vízben fürödni, de ilyenkor mindig elég sokáig és meleg vízben úsztunk, már amennyire egy zuhanyzóban lehet úszni. Élveztük egymás társaságát és a meleg vizet. Körülbelül 20 percig lehettünk a víz alatt. Aztán kimentünk és megtöröltük egymást, majd magunkat is. Kanami elvonult a szobájába keresni valami csinos ruhát, én pedig kivettem az első gatyám és zoknim, majd kerestem egy url=http://www.trefagyar.hu/images/30/3000000445_2.jpg]pólót[/url] és egy rövidnadrágot. Végül a napszemüvegem, mivel sötét van, csak a pólómba akasztottam. Hátra mentem, hogy beengedjem Moont, aki egyből rohant örömében az ajtóhoz. Kerestem valami ennivalót, így letudtam kötni 1 percre. Aztán kibilleget Kanami is egy gyönyörű egyrészes ruhában és egy számomra ismeretlen lapos talpú cipőben. Moonra raktam a nyakörvet, elraktam a pénztárcám, majd a pórázt az övtáskámba. Kinyitottam az ajtót. Mivel a küldetésem alatt kiképezték Moont, így el tudtam kerülni, hogy fellökjön valamelyikünket. Előre engedtem Eisukét, majd én mentem ki, végül Moon. Első dolgunk az volt, hogy kerestünk egy éttermet, aminek van kerthelyisége, hogy Moon is bejöhessen. Elfoglaltuk az egyik asztalt. Kihúztam a széket a lány alatt, majd miután leült én is helyet foglaltam vele szemben. Rendeltünk egy üveg saket, majd rendeltünk 2- 2 adag sushit és Moon-nak néhány darab húst és egy tál vizet. Szép lassan megvacsoráztunk a hold fényes éjszaka alatt. Megbeszéltük, hogy mi lesz a következő helyszín. Fél óra után miután mindketten jól laktunk és miután kifizettem a számlát. Akkor egy jounin állt elénk és megkérdezte, hogy jelentkezünk-e a holnapi bátorság próbára. Kanami azzal az indokkal, hogy ő már nem aktív, ő a tanítással foglalkozik, ami igaz is volt. Én viszont teketóriázás nélkül belementem, mivel a jelentkezés a terveim között volt. Aztán a kezembe nyomott egy kérdőívet. Születési adatok, teljes név stb. Volt egy kérdés, hogy van-e csapatom. Beírtam, hogy nem. Mikor visszaadtam a kitöltött sort, egy másik lapot adott át a csapat nélküli vagy részleges csapattal rendelkező chuuninok névsorával. Amikor megláttam Akiyaki neve mellett a nullát, nem bírtam ki, hogy ne nevesek, de aztán visszafogtam magam. A következő, aki feltűnt Atsumoto neve volt, aki mellett a 2-es szám állt, így le is csaptam rá. Az ismeretlen jounin miután mindennel kész voltam két szabályzatot adott. AZ egyiket gyorsan átolvastam, majd aláírtam és visszaadtam. Miután minden rendben volt a jounin, mint aki ott se volt eltűnt. Miután végre kettesbe voltunk tovább sétáltunk a holdfényben. 2 óra múlhatott el így kettesben a fák alatt. Ekkorra mind a ketten fáradtak voltunk így hazamentünk. Na azért annyira nem voltunk fáradtak. Alig hogy kiengedtem Moont az udvarra, Kanami jött oda hozzám és megcsókolt. Nem nagyon kellett sok és már mind a ketten a fotelbe kötöttünk ki. A folytatás viszont csak ránk tartozik. Másnap a lányt ölelve ébredtem fel. Csöndben kimásztam a fotelra, ami az esténk egyetlen szemtanúja volt, remélve, hogy nem kel fel a leányzó. Szerencsémre nem is. Gyorsan lezuhanyoztam, majd elfutottam a boltba és bevásároltam reggelire. Szerencsémre mire visszaértem kicsim még mindig aludt, így el tudtam kezdeni a reggelit összeállítani. Még erre se kelt fel a szentem. Megterítettem, majd mindent kiraktam. ~ Itt az ideje a kelésnek. ~ Odamentem az álommanómhoz és kedvesen ébresztgetni kezdtem csókokkal és becézgetéssel. 5 perc próbálkozás után sikerült is felébresztenem. Miután magára húzott egy hosszú pólót, leült az asztalhoz reggelizni. Evés közben én a szabályokat olvastam este kezdődő programomhoz. Ahogy már Kanami is mondta, valóban csak egy, szabadon választható fegyvert vihetünk magunkkal. Egy pillanatra megfordult a fejemben, hogy a zanbatot viszem, de aztán rájöttem, hogy az túl nehéz lenne egy ilyen típusú feladathoz. Bár fogalmam sincs, hogy mégis mi lesz a feladat. Reggeli után Kanami elment a suliba tanítani én meg a szüleimhez mentem, hogy meg kérjem apámat, hogy az utolsó küldetésen kapott ütött kopott kardot egy kicsit javítsa meg. Anyám egyből letámadott, hogy vagyok, és hogy érzem magam. ~ Ennyire pletykás egy kórházat. ~ Apa persze szinte lenyűgözve nézte a kardom. ), ami a rozsdától és attól a ténytől eltekintve, hogy hiányzott belőle néhány darab, gyönyörű volt. Amíg anyával beszéltem az elmúlt napok történéseiről és arról, hogy indulok a bátorság próbán, 4 órán keresztül, apa elkészült a karddal. Miután megköszöntem a segítséget apának én le is léptem. Eisukéhoz vezetett az utam. A hónapok alatt, amióta a lányával járok, Kanami apja is megbékélt velem, főleg azért, mert nem sűrűn látott, de a hírek mindig eljutottak hozzá, így azt a következtetést vonta le, hogy megbízható figura vagyok. Amikor bekopogtam az apa nyitott ajtót, aki ahogy meglátott egyből beinvitált és szólt a lányának, hogy megjöttem. Kanami még az előtt elrángatott mielőtt szót válthattam volna a szülőkkel. Egyből elrángatott az este látogatott vendéglőbe, ahol megebédeltünk, onnan pedig haza. Nem is kell mondani ismét az ágyban kötöttünk ki. Egész az indulásig ott is maradtunk. Akkor összeszedtem a kardom és Eisukével együtt elindultunk a helyszínre. Miután lejelentkeztem megmutatták, hogy hol várakozzak. Atsuval egy 12 éves kölyök volt. Többször is láttam, amikor az akadémiára mentem a drágámért és a lánytól is hallottam, hogy mennyire tehetséges a kölyök. Ha jól emlékszem, akkor a gyerek főleg genjutsuban járatos és szenzorként működik, de még elég kezdetleges ez a képesség, a hiányosságot, majd a négy láb jutsum pótolja. Eléggé meg volt szeppenve, de miután látta Eisukét és megtapasztalta, hogy normális vagyok, egyből megnyugodott. Miután mindenki megérkezett az egyik jounin felsétált egy fára és elordította magát, hogy csönd legyen. Erre mindenki abba hagyta az ismerkedést és az előbb kiabáló emberre figyelt, aki el is kezdte az útba igazítást.
- Üdvözletem a megjelenteknek. A falu vezetősége úgy döntött, hogy az önként jelentkezők között egy versenyt hirdetett. Ahogy látjátok ez itt egy elkerített rész. Körülbelül 7 hold. 8 csapat, csoportonként 3 fő jelent meg. A területen körülbelül 150- 200 feladat lehet, csapatonként 20-30 feladatot kell megoldani, ami, ha jól számoltok, láthatjátok, hogy azt jelenti, hogy 1 feladatot több csapat is elvégezhet. Vannak csapatban elvégzendő feladatok és vannak egy személyes feladatok. A csapatokat fél óránként fogjuk beküldeni és körülbelül egy napot fog elvenni. A területen 3 jounin is található, akik 4 óránként cserélődnek, de ez titeket ne zavarjon, náluk lehet jelezni, ha a csapat úgy dönt, hogy nem bírja tovább. Most pedig húzzatok egy számot. Mindegyik sorszámhoz egy- egy feladatsor fog tartózni, de ezt nem tudhatjátok, majd csak közben juttok információhoz.
Miután vége lett az elutasításnak néhány jounin papírokkal körbe kezdett járni. Mi a 7-es számot húztuk. Miután minden csapat húzott egy újabb kör következett. Minden csapat kapott egy feladatához szükséges zsákot. Ki nagyobbat, ki kisebbet. Mi egy közepes csomagot kaptunk. Egy hátizsák volt benne, amiben élelmet találtunk, egy sátor, 3 hálózsák és néhány tűz csiholó eszköz, 1 iránytű és 1 karóra. Nem tudtam mire használhatnánk őket, ahogy azt se, hogy Atsu tűz elemű, tehát ezekre nem lesz szükség. És a feladatunkat is megkaptuk. A cetlin annyi állt:
Feladatuk, hogy az éjszakát túléljék, anélkül, hogy a 2-es csapattal találkoznának.
Miután mindenki megnézte a csomag tartalmát a korábban beszélő jounin újra nyugalomra intett.
- Most, hogy mindenki megkapta a feladatát az első csapatnak fél órája van felkészülni. A sorrend a következő: 1, 7, 3, 5, 8, 2, 6, 4. A rivális csapatok 90 perces különbséggel mennek be. Elsőként a menekülők, utána a támadók. Jó felkészülést! Az első csapat 25 perc múlva indul.
Miután megkaptuk a parancsot Atsu félre hívott minket, ahogy a többi csapat is tett és ismertette a helyzetet. Én közben aktiváltam a 4 láb jutsut, de csak a szaglásom erősítésére, így fel tudtam mérni az ellenfelek szagának megjegyzésére
- A térképen, amit még a zsákban találtam, láthatjátok,hogy 7 holdnyi területről van szó. Ma este csak az elkerülés a feladatunk. Mivel van nálunk egy állathasználó, egy szenzor és egy állat is, nem lesz nehéz. Az egészbe nem is ez a rész nehéz. Remélem mindenki evett mielőtt idejött, ugyanis körülbelül annyi élelmünk van, hogy mindenkinek 2 doboz instant ramen jut, hacsak nem találunk valami élelmet, na de a tűz rakás elég veszélyes, ugyanis más csapatokat is odavonzhat.
Alig fejezte be a mondatot egy hang süvített át a levegőn.
- 1. csapat készüljön! 10 perc múlva indulás.
A szenzor kölyök, Atsu javaslatára, még egy gyorsan felmérte az ellenfeleinket.
- Nem éreztem szenzort a csapatban.
Miután elhalkult Atsu folytatta a monológját.
- Rendben. Fiam – fordult az akadémián nem rég végzett társunkhoz – megtanították a fára mászást és a vízen járást?
- Hai! Már 6 éves koromban ismertem a technikát.
- Rendben, akkor a célunk, miután bejutottunk a célunk, hogy minél messzebb jussunk. Felmászunk a fákra és onnan 1,5 óránk lesz a lehető legnagyobb terület felderítése, a maradék 1 órát, tehát körülbelül 9, fél 10 körül kőrül, keresünk búvóhelyet, de 10 előtt nem táborozunk le sehol. Ha barlangot találunk, akkor arra vagy egy módszerem, amihez a bőr tökéletes lesz.
Akkor elhangzott az első csapat indítását jelző kürt. Még a kezükbe nyomtak egy uzsonnás táskát, amibe egy kis bento volt.
- Fél óránk van, addig készüljetek fel. – adta ki a parancsot Atsu.
A faluba visszamenni már nem volt időm, de volt a közelben egy szendvics bár, ahol vettem 3 szendvicset és visszavittem a csapatomnak. Atsu, mivel nem rég evett, így nem kérte azt, kettőt is megettem, míg egyet a kölyöknek adtam. Még 20 perc lehetett a kezdésig. Már nem volt kedvünk beszélni. Mind a hármunk idegei fel voltak borzolva a gondolatra, hogy az estét itt kell töltenünk. Még 10 perc, még 5 perc, 2 perc. Az utolsó két perc úgy telt el, mintha minden másodperc egy óráig tartott. Végül az is letelt. A mi kezükbe is belenyomták a bentot. Ahogy Atsu mondta 1,5 óra alatt megpróbáltunk bejárni a lehető legnagyobb területet bejárni. Így se sikerült csak 3/4 holdnyi területet bejárni. Aztán a következő 1 órát külön, vagyis én meg Chion együtt, Atsumoto senpai pedig egyedül keresett valami búvóhelyet. 10 óra körül a megbeszélt helyen találkoztunk, ahol megbeszéltük a lehetőségeinket. Atsu talált egy barlangot, ami elég magasan volt ahhoz, hogy semmilyen irányból nem volt látható. Itt nyugodtan gyújthattunk tűzet, ami inkább a melegedést szolgálta. Az éjszaka 2 óránként, felváltva őrködtünk. Moon pedig egész este figyelte a környezetet. Így telt el az éjszaka, eseménytelenül. Reggel, mikor már végeztünk a reggelivel egy jounin jelent meg, közölve, hogy az első feladaton átmentünk a 2. 4. és 6. csapattal együtt. ~ Tehát a védekező csapatok rajtunk kívül kiestek. ~
- A következő feladatot itt kapják meg. - Karikázta be az egyik mezőt, majd eltűnt.

//szeretnék engedélyt kérni a folytatáshoz//

Jiraiya Hétf. Május 21 2012, 17:30

Érdekes.
Látom neked ezek a Chunnin vizsgához hasonló túlélős izék mennek az Élményekben. Nem baj. Smile

Szép volt, az elírásokra figyelj. Nem találtam benne hibát így jutalmad +9 ch, mivel ENGEDÉLYEZEM a folytatást így csak ennyi.

**Akira** Pént. Május 25 2012, 14:15

Bátorságpróba, avagy miből lesz a cserebogár II.
időben elhelyezés: az előző rész estéje reggelétől

- A következő feladatot itt kapják meg. - Karikázta be az egyik mezőt, majd eltűnt.
Megnéztük a helyszínt, majd elindultunk a kijelölt helyre. Ott egy hatalmas sziklafal magasodott felénk. Miután leléptek a vezető jounin lépett oda hozzánk.
Konichiwa! – Fogott kezet mindenkivel. - A feladat a következő lesz: Fel kell mászni valakinek fal tetejére, cirka 20 métert, chakrával, ott találtok egy kötelet, az egyik végét a derekára köti a másikat pedig ledobja és valaki felmászik a kötél segítségével chakra használat nélkül. Utána pedig a fal másik oldalára megy, és a fenn lévők látnak egy tavat, kb. 15 méter mélyen, abba kell beleugrani mindkettőnek.
Én vállaltam az első felmászás szerepét, miután leoldottam a kardom, ugyanis én vagyok a legerősebb, Ren pedig a falra mászást. Koncentráltam egy pár másodpercet, majd elindultam felfelé. Sikerült felmásznom és mindent úgy találtam, ahogy leírták. Létrehoztam egy klónt, amit leküldtem a szakadékba. Aztán megkerestem a kötelet és a derekamra kötöttem. Mivel a kötél egy kövön volt, reménykedtem, hogy a kő nem fog elmozdulni és láss csodát tényleg nem. Miután elfoglaltam a megfelelő helyet ledobtam a kötelet és vártam. Hamarosan éreztem is Ren súlyát a kötélen. Lassan mászott, de annál inkább lendületesebben. Hamarosan fenn volt és mellettem állt. Volt rajta egy karabiner és valami érdekes cucc, amivel falat szoktak mászni. Ezt ledobtuk a senseihez és egy rövid bátorítás után a szakadék szélére álltunk.
- Én ugrom először és akkor megláthatod, hogy nincs mitől félned.
Miután láttam rajta, hogy már nem fél, neki futottam és ugrottam. Körülbelül 2 másodpercig zuhantam, majd egy nagy csobbanás és elkezdtem úszni a partra. Nemsokára hallottam, ahogy Ren sikoltozva zuhan a víz felé. Megvártam, míg feljön, majd folytattam az úszást a part felé. Ren is megérkezett mellém, így együtt indultunk vissza Atsuhoz és a feladatot adó jouninhoz. Miután visszaérkeztünk a vezető megdicsért minket, majd átadta a jutalmunkat és bejelölte a következő helyszínt. Elindultunk megnézni, hogy mi is lesz a következő feladatunk. Elég sokára, de megérkeztünk a helyszínre. Itt egy labirintuson kellett végig mennünk, de ha ez nem lett volna elég teljesen sötétbe és némelyik sarkon egy- egy ember ugrott elő vagy bizonyos csapdák voltak. Egyik ilyen volt, amikor egy gombra lépve a szemközti falból egy tűzgolyó repült felénk vagy egy zsinórt átszakítva egy kunai eső zúdult ránk körülbelül 30 méterről, így volt időnk egy- egy résbe ugrani, így sikerült megúsznunk. Végül sikeresen teljesítettük ezt a feladatot is, vagyis csak azt hittük, mert a végén még egy kötélen át kellett lendülnünk egy szakadék fölött. Itt várt a 2. feladat vezetője, aki átadta a jutalmunkat és megmutatta a következő feladat helyszínét. A harmadik feladat egy kicsit összetettebb volt. Egy ember csinálta meg, aki én voltam. Elsőként egy nagy hintára kellett felülnöm, ami lengve egy kötélhágcsóhoz visz, amin felmászva egy 10 méteres fal tetejére jutottam, ahonnan egy sínen mozgó csúszdán kellett lecsúsznom, a végén pedig egy szakadék felett kellett átmásznom egy lengőhídon. Miután megérkeztem a helyszínre a többiek már vártak rám egy másik csapattal együtt. Itt közölték, hogy a próba kezdetén közölt 20- 30 feladat per csapat csak kamu volt, igazából összesen 3 feladatot kell mindenkinek teljesítenie, csak más sorrendbe, vagyis összesen 9 feladatot adtak a 8 csapatnak. Mi lettünk a harmadikok, akik teljesítették a feladatokat a 2. és a 6. csapat volt, akinek még sikerült. Az első három feladat volt a döntősök kiválasztására, most pedig a 4. feladat lesz a győztesek kiválasztására. Váltó verseny lesz. Az első feladat egy úszó verseny, ami úgy kezdődik, hogy 10 méterről a vízbe vetjük magunkat, majd felmászunk egy falra, ahol átadjuk stafétát a következő versenyzőnek. A második tag a csapatvezető kell legyen, aki bringával lekerekezik a domboldalon, majd egy ugrást bemutatva jön a harmadik feladat, ami abból fog állni, hogy felmászol egy toronyba, ahonnan bemutatsz egy szép fejest a vízbe, majd kiúszol a partra és mindenféle csapdával ellátott pályán átfutsz megnyerve a versenyt. Ren kezdte, aki másodikként végzett. Aztán Atsu jött ő hozta fel a 2. helyre a bandánkat a bringázás után, de az ugrás nem sikerült, így a harmadikak lettünk újra. Én jöttem most. Elsőként ugrottam le a toronyból, de csak második lettem az úszás után. Az akadálypályán végül a 4 láb jutsu segítségével elsőként jutottam át, ezzel megnyerve a versenyt. Gratuláltak nekünk, majd kifelé haladva átadták a jutalmunkat. Alig értem haza egyből elnyomott az álom.

//Itt a folytatás//

Kakuzu (Inaktív) Hétf. Május 28 2012, 16:23

Itt is van minden a sajttortától a sajttortás cápauszony levesig minden. Ja mégsem az egy másik csatorna. Két kérdés merült fel bennem. A víznek van oldala? Teljes sötétben két genint nem szaggat halálra egy kunai áradat, ahol még egy chuunin is képes feldobni a pacskert? Az utóbbi legyen reálisabb a szintetekhez mérten és akkor visszatérek. Hiába a rés, azt a kunai áradatot észlelni is kell, amihez véleményem szerint nem vagytok elég edzettek.

**Akira** Hétf. Május 28 2012, 21:03

Át írtam, amit mondtál, remélem most már jó lesz

Kakuzu (Inaktív) Kedd Május 29 2012, 15:25

Rendben van így már elfogadom. Mielőtt azonban jutalmazok, nos, megemlíteném a kis felfedezésemet. Nagy szemeket meresztettem amikor azt olvastam régebbi sztoridban hogy egy Eisuke nevezetű illetővel pancsolsz. Aztán jobban megnéztem a dolgot, sőt még visszább mentem a történeteidben és rájöttem, hogy egy nőről van szó. Hogy miért ezek után jöttem rá, sőt miért gondoltam végig, hogy egy férfiról van szó? Az ok igen egyszerű. Eisuke az férfi név. Tény és való sok olyan név van japánban, amit lehet férfinak és nőnek is adni mint például: Yuki. De az Eisuke az határozott férfi név. Ám ne adj isten, nehogy ostobaságot írjak ide, még meg is néztem, mielőtt ezt ide elkezdtem volna írni neked. Gondoltam szólok, hogy férfi nevet japánban max nagyon részeg szülő adhat a lányának. Igaz, hogy ez a Naruto világa, de ha már japán nevekkel dolgozik a mester. Gondolom érted mire célzok.

Tehát akkor térjünk a jutalomra. Kapsz tőlem +6 chakrát. Ezen kívül, mivel lecsúsztatok az egymillió ryouról, a jutalmad egy 50%-os kupon a fegyverboltba, amivel tíz kunait vagy shurikent a fele áráért vehetsz meg. Az akció csak erre a két fegyverre vonatkozik.

**Akira** Kedd Május 29 2012, 16:15

Rendben, köszönöm! Nevezzem át az összes történetbe, mert amikor néztem úgy rémlett, hogy a női neveknél néztem, de ezek szerint nem. Mi legyen vele? Az összes történetben nevezzem át?

Ezzel az információval azt teszel amit akarsz. Ha nem akarod természetesen nem kell. Ahogy mondtam, maximum az fog furcsán nézni aki olvassa és tudja azt amit én. Aki pedig nem konyít a nevekhez nagyon vagy kicsit se, annak fel se tűnik. Tőled függ mennyire formálódott benned át a kép a szereplődről. Ám a névváltoztatásához is van ötletem így még csak át se kell irogatnod mindenhol a nevet. Tegyük fel, az egyik kalandodban a karakter elgondolkodik, hogy hát, hogy is van az, hogy drága egyetlen szerelmének ennyire férfias neve van. Aztán persze jöhet a magyarázat, hogy ez valójában álnév és így és így hívnak. Ezzel csak mondtam valamit. Na persze lássuk be, kényelmesebb megoldás, mint kibogarászni az emberke nevét, mert ahogy nyomattam a keresést, jó párszor leírtad.

**Akira** Csüt. Jún. 07 2012, 12:45

A túra
Időben elhelyezés: gyakorlás után pár nappal
cél: szórakozás

Miután a gyakorlással végeztem napokig nem tudtam felkelni az izomláztól, mégis azokat a napokat pihenésen kívül apámmal töltöttem, aki segített nekem csinálni egy katanát és egy wakizashit fából. Nem tartott sokáig elkészülni a fakarddal, mert apám fegyverkovács. Nem szokásom jótékonykodni, de ha már benne vagyunk gondoltam a klánomnak is csinálok párat. Miután összeszámoltam a klán teljes létszámát, majd elkészítettem mindenkinek 1 párat. Napközben a kardokat készítettem, este pedig Kanamival szórakoztam. Körülbelül 3 nap telt el így, mikor Atsu előállt egy ötlettel és egyből hozzám jött.
- Szia!
- Szia! Mi járatban?
- Lenne egy ötletem és úgy hallottam, hogy neked van ehhez felszerelésed.
- Miről lenne szó?
- Egy több napos túrára gondoltam a hegyekben. Sátoroznánk és mivel van egy tó is a környéken, így akár mi is megszerezhetnénk az élelmünket. Viszünk valamit, hogy azért ne mindig legyen ugyanaz.
- Kell még valami?
- Igen. Nem szeretném, ha éles fegyverekkel rohangálnánk, így mindenkinek engedélyezek 5 kunait, viszont szükség lenne fakardokra. Arra gondoltam, hogy mivel ezt főleg a fiataloknak, 12-13 éveseknek szervezném, lehetnél te a másik táborvezető mellettem.
- És ez mivel járna?
- Te meg én lennénk az egyetlenek, akik hozhatnánk fegyvert, viszont nekünk is kell beszereznünk a dolgokat.
- Van pár fakardom a napokban készítettem, sátram és néhány horgászbotom.
- Akkor legalább nekünk meg van az alvó helyünk. Tehát csak az élelmet, csalit és jó sok vizet kell szerezni.
- Moon jöhet?
- Persze!
Miután mindent megbeszéltünk Atsuval még azt is kikötöttük, hogy másnap délután indulunk el a hegyre. Atsu elindult a faluban, hogy a szülőknél kérdezősködjön az után, hogy a vezetőségtől engedélyt kért. Én közben beszereztem, amit kell, egy nagy dobozzal együtt, hogy tudjuk mivel szállítani az étkeket, szüleimtől kölcsön kértem egy bográcsot és egy vödröt. Másnap délután hamar eljött. A falu főterén 14- 16 kölyök gyűlt össze. Atsu kiosztotta a fakardokat, amiket tegnap lepecsételtünk egy- egy tekercsbe. Én a zanbatommal és Keikoval felszerelve, Moonnal az oldalamon érkeztem meg. Miután már nem érkezett senki, összeírtuk a neveket, majd elindultunk a falutól nem messze lévő hegyhez. A falutól a hegy tetejéig vezető utat 2 és fél óra alatt tettük meg. Már mindenki ki volt, én leginkább. 60 kiló súly, a zanbato és a sport táska a botokkal és a sátorral. Legalább 70 kiló plusz volt rajtam. Szerencsémre a kajás dobozt nem nekem kellett vinnem, azt 2 diákra bíztuk, ők pedig folyton cserélgették egymást. A sátor tekercsét elővettem, majd kipecsételtem belőle az alvó helyem.
- Mindenki rakja össze a sátrát, akinek segítség kell, az szóljon.
Nekem gyorsan sikerült, főleg, hogy Atsu is segített. Aztán elővettem az ágyakat, amik ugyanúgy a sporttáskámba volt. Erről persze a gyerekek semmit nem tudtak. Mivel a sátram 3 részes volt az ajtótól balra aludtam én, Atsu jobbra, középen hátul voltak a cuccaink, középen pedig Moon foglalt helyet. A sátor bejáratát nyitva hagytuk, mivel így Moon ki mehet elvégezni a dolgát. Elkészítettem a az alvó helyem, majd körbe néztem, de ahogy láttam nagyjából mindenki elkészült a sátorral. Ahol még kellett ott segítettem, majd amikor kész voltunk összehívtuk a csapatot és névsorolvasást tartottunk. Mindenki meg volt, így nyugodtan adhattunk feladatot.
- Ketten velem jönnek. Mondjuk te meg te. – Mutattam rá két táborozóra. – A többiek addig keressenek fát, amiből tüzet tudunk rakni. Senki ne felejtse magával vinni a fakardjait.
Kiadtuk a feladatot, de még valami hiányzott. Mindenki elfutott a sátrához és sorba hallottam, ahogy kiveszik a tekercsekből. A Két kiválasztottam is a sátorhoz, majd visszafutott karddal az övükben.
- Kövessetek.
Elfutottam a sátramhoz, majd kivettem a sporttáskából a horgászcuccokat. Egy- egy botot a gyerekek kezébe nyomtam, majd elővettem a kedvenc botom tekercsét, amit nem adnék oda senkinek, végül felkaptam a sporttáskát, amiben a felszerelés volt. Vagyis még egy valamit felnyaláboltam és az Keiko volt
- Indulás!
Elindultam abba az irányba, amerre Atsu mondta a tavat. És nem is tévedett. A srácok gyorsan összerakták a botokat, majd a horogra tettek a csaliból és bedobták. Sokáig nem fogtunk semmit, de aztán nem bírtuk szákolni a halakat. Aztán jött az egyik társunk, hogy szóljon, hogy kész a vacsora. Összepakoltuk a botokat és a felszerelést, majd visszaindultunk a táborhelyre a halakkal együtt. Én nem tudtam róla, de Atsu hozott ásót és egy nagy zsákot. Két kölyök ásott egy nagy gödröt, majd az aljára tettük a zsákot végül az általam hozott vödör segítségévek vízzel töltöttük meg, majd beraktuk a halakat. Mindezt persze a vacsora után. Mivel már sötét volt, így mindenkit a sátrába küldtünk, majd Atsuval mi is elvonultunk. Persze csak azután, hogy ellenőriztük, hogy senki sincs a sátrán kívül és eloltottuk a tűzet. Társam hozott kártyát és néhány üveg sakét, így az estét, amíg a fáradtság le nem győzött minket, játékkal és ivászattal töltöttük, persze arra ügyelve, hogy ne rúgjunk be, így csak összesen 1 üveg fogyott el. Amikor ezt meguntuk, akkor megágyaztunk magunknak és jó éjt kívánva elaludtunk. Én elővettem még a kabala párnámat és az ágyam mellé készítettem Keikot, abban az esetben, ha használni kell. Szerencsére nem kellett. Reggel már korán fenn voltunk. Én felkötöttem a súlyokat. Atsu elemével és néhány maradék fával tüzet raktunk, majd a vacsora maradékait megmelegítettük. Persze néhány halat és krumplit is sütöttünk, mert a maradék nem lett volna elég. Mikor kész voltunk felébresztettük a csapatot. Mielőtt azonban ehettek volna reggeli torna még hátra volt. Jól átmozgattuk őket, nem fáradtak el, de pont annyira, hogy már farkas éhesek legyenek. Miután mindenki megette az adagját délelőtti szabadidőt adtunk. Aki akart kártyázott, volt, aki labdázott, pár gyerek talált nem messze egy rétet, ahol focizhattak, néhányan pedig velem jöttek horgászni. Mivel már volt néhány halunk tegnapról, így maximalizáltuk a halat, amit elviszünk. Közben Atsu azokkal, akik épp nem játszottak, azokkal az ebédet készítették. A délelőtt gyorsan elment, aztán jött az ebéd. Délután csendes pihenőt hirdettük, mert az este hosszú túra vár ránk. Amíg a többiek pihentek vagy csöndben elfoglalták magukat, én lementem a városba, hogy szerezzek még néhány botot, ugyanis azt terveztem, hogy az utolsó nap hajnalban horgászni viszek mindenkit. Mire visszaértem újra fociztak. 3 csapatkapitányt választott, akik maguk mellé 4 embert választottak. Körmérkőzéseket játszottak. Én összeszedtem Keikot, majd visszamentem a csapathoz. Jó néhány meccset lejátszottak, nekem gyorsan feltűnt, hogy az egyik csapat sokkal jobb, mint a többi, így egy kicsit, Atsuval egyeztetés után, megkevertem a csapatokat, így lassan, de sikerült majdnem hasonló csapatokat összeállítani. A vacsora gyorsan eljött. Most a változatosság kedvéért sushit ettünk. Mivel a mai napra már nem volt program, így szabad foglalkozást hirdettünk, 9-kor mindenkit aludni küldtünk, persze tudtuk, hogy lesz, aki nem fog lefeküdni, ők viszont nem tudták, hogy este szükség lesz az energiájukra. Mi is lefeküdtünk, de nem aludtunk mélyen. Körülbelül éjfélkor Atsu keltett. Felvettem a súlyokat, majd felkötöttem Keikot, végül a zanbatom is. Aztán felkeltettünk a csapatot is. Kiválasztottam az egyik gyereket, akinek a hátára raktam a hatalmas fegyvert, amellett, hogy mindenkinek a derekán voltak a fakardok. A zanbato 10 percenként gazdát cserélt, még rajtam és Atsun is volt. Körbenéztük, hogy mindenki bezárta a sátrát, majd elindultunk. Hosszú utat tettünk meg. Még egy hajnali gyakorlást is bevetettünk. A tavon, amit eddig horgászni használtunk, most egy csapat fiatal próbálta fejleszteni a chakra kontrollját. Volt, aki már tudta, hogyan kell a vízen járni, volt, aki gyorsabban, volt, aki lassabban jött rá a technikára. Amikor mindenki kész volt, egy futóversenyt indítottunk. Nem a gyorsaság volt a cél, hanem az, hogy mindenki átérjen a túl partra. Volt néhány gyerek, aki a futás közben beesett a vízbe, de senki nem fulladt vízbe. A táborba Moon várt. Mikor visszaértünk a gyerekek felvették a pizsamájukat, majd bedőltek az ágyba. Mi is követtük a példájukat. Másnap sokáig aludtunk, mivel mindenki hulla fáradt volt. Én se tettem máshogy. Másnap ismét mindenki azt csinálhatott, amit akart. Megint szerveztünk focit, de most a kardvívást is lehetett gyakorolni, ha már fakardokkal rohangálnak. Még a focit is úgy terveztük, hogy ha két ember úgy találkozik, hogy valamelyiknél labda van, akkor vívjanak és az viheti tovább, aki először megérinti a másikat. Atsu volt a vívókkal, én pedig beálltam focizni, persze én is csak fakarddal. A csapat legtöbbjének nem volt esélye ellenem, de azért akadt, aki még nekem is kihívás volt. Mivel ninják voltunk az alap jutsuk használata, amit az akadémián is tanítanak. Klón jutsu néha hasznomra volt, de még a shunsint is gyakran használtam. A legviccesebb az volt, amikor kicseréltem magam egy csapattársammal, aki az aktuális ellenfelem mögött volt, így megnyerve a labdát. Ebédre instant rament ettünk. Délután mindenki hulla fáradt volt, így nem kellett kétszer mondani délutáni pihenőt. Persze most is voltak renitensek, akik nem tudtak aludni, inkább kártyázni ültek le. Egy kis pihenés után én is csatlakoztam Moonnal az oldalamon. Délután ismét nem volt ötletünk, így szabad foglalkozás volt a program. Most nem volt kedvem futballozni, inkább továbbra is kártyáztam. Vacsorára a még élő halakat ettük meg. Miután mindek i elment aludni, Atsuval mi is felvettük az alvó poziciót, de nem sokáig, ugyanis hamarosan ismét keltünk.Hajnali háromkor mindenkit felkeltettünk és a tóhoz küldtünk, ahol mindenki vett egy botot, összerakta, felrakta a csalit a horogra és bedobta. Jó kapás volt, de mivel már nem nagyon tudok mit csinálni a hallal, így sport horgászatot tartottunk, vagyis visszadobtuk a halakat. A szülőknek délre ígértük a gyerekeket, így 9-kor abba kellett hagynunk, majd a maradékok elfogyasztása után, összeszedtük a cuccainkat és elindultunk. Ismét 2 és fél óra volt a túra. A szülők a gyerekek élménybeszámolóitól és attól függően fizettek, hogy mennyit szántak rá. Igaz nem a pénzért csináltam, de jól esett, hogy így is elismerik a munkánkat, ugyanis nekünk is élnünk kell és semmi nincs ingyen. Mivel a 3 nap alatt alig aludtam, hazafelé leadtam a kardokat a klánba, kivéve az enyémet. Hazafelé még vettem egy nagy chakra tekercset, mert elhatároztam, hogy amint lehetőségem van, ellátogatok más országokba, hátha tanulok valami újat, amit a faluban nem tanulhatok meg. Már csak egy úti köpeny kell.

//nem tudom, h ez mennyire szokványos, hogy valaki ilyen kalandot írjon, de nem jutott jobb eszembe.//

Jiraiya Pént. Jún. 08 2012, 16:18

Egy észrevétel: A Kawarimi no jutsu-t csak nálad gyengébbeken lehet használni. Vagy is sokkal gyengébbeken és mozdulatlannak kell lennie. De ez apró hiba.
Kaland ELFOGADVA és +9 ch-val jutalmazva. Valamint a kapott pénzből vetted a tekercsed, így maradt 370 ryo.

**Akira** Vas. Júl. 15 2012, 16:26

Vissza a múltba, avagy egy rég nem látott jó barát
időben elhelyezés: A tábor után 2 nappal

A reggelem nem mondható szokványosnak, ugyanis tegnap volt a falunkban a sakura ünnep és azt követően este egy buli. A napot egy piknikkel ünnepeltük meg a falutól nem messze található parkban. A nap csodálatosan sütött, a virágok gyönyörűek voltak, de a legszebb mégis Kanami volt, aki ez alkalomból a hajába egy cseresznyevirágot rakott. Nem is győztem dicsérni szépségét. A nap vége egy gyors menet és az esti buli lett a vége. Reggel felkelve nagyon fájt a fejem az elfogyasztott sakétól. Általában bírom a piát, de ha az ember letol magába 3 litert, főleg, ha keveri is, röpke 8 óra alatt, azért az üt. Fejfájás közepette felkeltem, vagyis felébredtem, mert Kanami mellettem feküdt egy rózsaszín hálóingben, ami alól kilátszott a gyönyörű popsija. A ház leghátsó szobájában, az én kuckómba feküdtünk, ahova az eddig egy személyes ágyam helyett szereztem egy nagyobb franciaágyat. Moon már megtanulta, hogy a lakásban ez az egyetlen szoba, ahova engedély nélkül nem léphet be, még akkor se, ha nem vagyok otthon. Ránéztem a szobámba lévő falióra, ami délután 2-t jelzett, mutatva, hogy ideje lenne felkelni. Elkezdtem Kanami nyakát csókolgatni és kedvesen harapdálni, miközben a fenekét gyengéden markolásztam. Nem akartam fájdalmat okozni neki, a célom csak az volt, hogy ébredjen fel. Körülbelül másfél hónapja voltunk együtt és körülbelül mostanra jutottunk el addig, hogy apja, annak ellenére, hogy Kanami 19 éves volt, elfogadta, hogy a lányának is szüksége van valakire. Igaz jó sok sakéba és cselbe került, de sikerült elfogadtatnom magam vele. AZ anyja ennél sokkal egyszerűbb esett volt, ugyanis egy kis figyelmesség, néhány szál rózsa és egy kis csoki, amit Kanamitól tudtam, hogy a kedvence, és már a lábaim előtt hevert, így volt még egy szövetségesem az apa ellen. Visszatérve a bulira, ami még az eszembe volt, annak ellenére, hogy a nagy része totál kiesett, az a dolog a szervezők szüleinek hálószobájába történt eseményeken kivűl, hogy beszéltem valakivel, hogy valami küzdősport tanfolyam indul, azt hiszem Jiu jitsu és kettlebell, míg az előbbi önvédelmet tanít, addig a másik inkább erősítő, mivel gyakorlatilag vasgolyót emelgetnek, így nem csak az izomzatot, de az állóképességet is fejleszt, és még két hétig olcsón, első óra ingyenes, lehet kipróbálni. Jitsut minden nap este 5 és 8 között, míg az utóbbit 8 és fél 10 között tartják az akadémián. A másik dolog még az volt, hogy az akadémiai történeteket meséltünk.
Volt egy fiú, Shinpo, már akkor is igen jó képű srác volt és sok lány dőlt utána, aki abban az évben jött a faluba és iratkozott az akadémiára, mikor én, bár ő egy másik faluból jött és már ott is 2 éve tanult, tehát 10 évesen került az új közegbe. Nagyon hamar sok barátja lett és az egész iskolában menőnek számított. Nekem ekkor még csak Keiko volt a barátom, egy osztályba jártak. Ekkoriban nagyon visszahúzódó gyerek voltam, Keikoval se nagyon mertem beszélgetni, mert nagyon tetszett. Ebben az időben már megvolt a katana, ami később megkapta Keiko nevét, bár még csak otthon néztem és néha gyakorolhattam vele, de apa nem engedte, hogy a házon kióívűl bárhova is elvigyem, így csak az látta, aki járt már nálunk, gyakorlatilag csak Keiko. Éppen a szünetben Keikoért mentem, hogy a délutáni programot beszéltük meg, ami általában fürdés volt a tengerparton, miközben beszélgettünk és majszoltuk a szülőktől kapott gyümölcsöt. Ekkor vettem észre, hogy a gyerek éppen Kanaminak adja a szépet, aki viszont próbálta távol tartani magától és mondta, hogy hagyja békén. Nagyon dühös lettem, hogy egy fiú, a barátnőmet, vagyis a legjobb barátomat, aki véletlenül lány és tetszik nekem, piszkálja. Első gondolatom az volt, hogy mintha mi sem történt volna és én ott se voltam gyorsan eltűnök, de szerencsétlenségemre Keiko szemével elkapott. Láttam a kétségbeesést, hogy nem tud mit kezdeni a fiúval és a segítségemre van szüksége, így bátorságot vettem magamon és oda sétáltam hozzájuk.
- A hölgy azt mondta, hogy hagyd békén, mert nem érdekled.
Fogtam meg a fiú vállát és fordítottam magam felé. A láttam a tekintetében, hogy megzavartam valamiben és ezért nagyon dühös. Épp be akart húzni egyet nekem, amikor belépett Hibiki, aki 22 éves volt és elég laza tanárnak volt mondható, sok mindent elnézett, de a verekedést nem. Shinpo mozdulata az oktató megjelenésével átalakult és csak a vállamra tette a kezét.
- Mi folyik itt gyerekek?
- Semmi tanárúr! - Válaszoltuk egyszerre.
- Reméltem is. Shinpo hallottam, hogy nem csináltad meg az egyik házi feladatot, így mától délután tanuló szobára kötelezlek. Matari most megúsztad, de most menj a következő órádra, majd Hotaro kisasszony elmondja mi is történt.
Shinpo elment mellettem, de azt nem tudta megállni, hogy "véletlenül" ne ütközzön belém, majd suttogja oda: most megúsztad Matari, de délután elintézzük. Az én válaszom egy egyszerű állok elébe volt. Miután Shinpo elhagyta a termet én is elköszöntem Keikotól és Hibikitől, majd elhagytam a termet. Valószínűleg elmondta a lány, hogy mi volt a dolog, mert a következő órán a tanár kihívott a terem közepére és megdicsért. Általában szoktunk ilyeneket csinálni, ha valaki a szünetbe csinált valami dicséretre méltót, akkor a tanár kihívta és közölte velünk, hogy mi jót csinált a társunk, de ugyanez volt, amikor valaki sporteredményt ért el, ilyenkor, mivel ez iskolán kívül volt általában, így reggel, mindenki előtt hirdették ki. A nap gyorsan eltelt, próbáltam megtalálni Keikot, de először Shinpoba futottam bele, aki közölte, hogy 3-kor a tengerparton találkozunk. EKkor még nem tudhattam, hogy ez egy barátság kezdete lesz és teljesen megváltoztatja az életem.
Miután sikerült felkeltenem Keikot, aki kómás fejjel megcsókolt, kimásztam az ágyból, majd felkaptam és kivittem az asztalhoz és letettem a székre. Hamarosan Moon is megjelent, mivel a hátsó ajtó, pont miatta, mindig nyitva volt este és követelte az ebédet, hamár regelit nem kapott. Kerestem a hűtőben valami maradékot, amit odaadhattam neki, majd egy kis szárazzal és kefirrel leöntve adtam oda neki. Félperc alatt eltüntette a sovány ételt. Mivel nem volt nagyon otthon semmi, így elhatároztam, hogy inkább étterembe megyünk és majd vacsorára bevásárolok valamit magunknak és Moonnak is. Kanami kiválasztotta az étkezés helyét, majd elindultunk. A falu amúgy se volt túl nagy, de hozzám logikátlanul sok kisebb hely volt és mindegyiknek ment, mivel nem messze volt a tengerpart és ezek voltak a legközelebb, ahol normális ételeket lehetett kapni, mert a parton csak a gyorsan elkészíthető dolgokat árultak, de még így is, akik limonádé árulására adták a fejüket, köztük a barátaim és én is, kereshettek rendesen, mert ilyenekre a parton mindig volt vevő. 7-8 ryoért már lehetett 1 litert is venni, ami hogyha decinként vennéd meg, 10 ryo-t is ér, viszont üvegben egybe olcsóbb. Egy jó napom akár 50- 100 ryo kiegészítést is beszerezhetünk fejenként, de volt már olyan, hogy 200 ryo is összejött. Igaz, hogy volt itt egy lakásom, de sűrűn jártam be a Djuka birtokra, ahol volt egy másik lakásom is, bár azt nem túl sűrűn használtam, mivel tökéletes volt a saját lakásom, igazából arra gondoltam, hogy fegyverraktárként fogom berendezni. Kiválasztottunk egy éttermet, a legnagyobbat, amit általában a gazdagabb réteg használt. Ide általában az emberek kimonóba szoktak bemenni, de az se baj, ha nem, mivel olcsón lehetett bérelni, a kauciót általában visszakaptuk, és a ruháinkra is vigyáztak, amíg benn voltunk. Egyedül akkor kellett pénzt adni, ha leetted és tisztítani kellett, bár amúgy is mosták, de ezt ők fizették. Ahogy kiválasztottuk a helyet elindultunk felé. Belépve az épületbe egyből két elegáns hölgyemény lépett oda hozzánk és barátságosan megállított. Miután a kezükbe nyomtam a pénzt a 2 kimonóért, az egyik eltűnt egy, az ajtó mögött lévő folyosón, majd két ruhával jelent meg. Míg Kanami egy női kimonót kapott én egy férfi kimonót, emellé mindketten kaptunk cipőt is. Kanami zorát, én pedig egy getát. Megmutatták az öltözőket, majd magunkra hagytak. Nem nagyon volt még rajtam ilyenfajta ruha, meg nem is szoktam még meg, így miután észrevettem, hogy a sarokban egy madzag lóg, amin "ha segítség kell" felirat található, meghúztam azt, mire hallottam a távolba egy csengőt, majd nem sokára egy lány jelent meg, aki meghajolva kérdezte miben segíthet, bár látszott rajta, hogy tudja, hogy az öltözés miatt hívtam. Felsegítette rám a ruháimat, attól egy másodpercig nem volt zavarban, hogy rajtam összesen egy alsógatya van. Meg is kérdeztem, hogy mért nem zavarja, hogy itt állok meztelenül, amire a válasz csak annyi volt, hogy már annyi embert látott így, hogy már fel se fogja, ha valaki ruha nélkül van, bár az elején még zavarta, idővel ez is megszokható, mint bármi más. Erre nem válaszoltam csak egy fejbiccentéssel. Magamban azon morfondíroztam, hogy lehetséges ez, aztán rájöttem, hogy én is így vagyok a meleggel, ami a szigeten állandósult. Felöltözve kiléptem az öltözőből és láttam, hogy Kanamit is egy másik lány öltözteti, de már ők is majdnem kész vannak. Valóban 2 perc se telt el, már ő is mellettem állt. Csináltak egy képet rólunk és kirakták a másik több ezer kép mellé, ami gyakorlatilag az elkerített rész teljes falát, mint valami kárpit, beterítette. Megköszöntük a segítséget, majd egy pincér jött, aki a helyünkre kísért. A szomszéd asztalról ismerős hang ütötte meg a fülem, de nem tudtam honnan is rémlik. Az emlékek újra megrohantak.
A sulinak vége, legalábbis aznapra. Délután fél 1, összeszedem Keikot, hogy akkor megyünk a partra, amit elterveztünk végrehajtsuk. Még beugrottunk mindkettőnkhöz, mert a cuccokat nem szoktuk magunkkal vinni a suliba. Szokás szerint én voltam a málhás szamár, mert én voltam a fiú, így a nehezebb dolgok az én kezembe kerültek. Lenn a parton kinéztünk magunknak egy helyet, ahova lepakoltunk. Amint kész lettünk mindennel elsőként beszélgetni kezdtünk. Amikor ezt meguntuk, akkor bementünk a tengerbe fürdeni vagy elkezdtük megoldani a feladatokat, amit kaptunk. Éppen az egyikkel próbálkozom, mikor szóba került Shinpo és hogy milyen bunkó volt napközben. Éppen azt tárgyaltuk ki, hogy mit tervezett Keiko, ha nem jelenek meg, mikor a falra festett ördög megjelent, hogy idő van. Olyat bírtam volna káromkodni, hogy a kocsmárosné is elpirult volna, de mivel jól nevelt gyerek vagyok, így csak egy fenébe hagyta el a számat. Elköszöntem Keikotól, hogy majd jövök s követni kezdtem a fiút, miközben figyeltem, hogy milyen fegyver lehet nála és mikor támad, de nem véltem felfedezni se eszközt, se szándékot, így csak követtem egészen a vízesésig, ahol később a mostani házam megépült. Amint megérkeztünk a helyszínre egyből felém fordult, majd ugrott kettőt hátra. Már akkor 2 fejjel magasabb lehetett nálam, én voltam akkor 120 cm, ő 145-150, végül is volt köztünk két év. Tudtam, hogy erősebb nálam, viszont azt is, hogy a sebességemmel sikerülhet legyőzni. Egyből támadtam, vagyis futni kezdtem az ellenfelem felé, aki pont elkapta az ütemem, és olyat kaptam az arcomba, hogy visszafelé repültem vagy 2 métert. Újabb támadás újabb repülés. A harmadik próbálkozás után sikerült nekem is felvenni az ütemét, így már el tudtam hajolni a támadása elől, majd irtózatos sebességgel háromszor hasba vágtam, majd egy alulról induló ütéssel sikerült az állát is eltalálnom, amitől hátravágódott. A harcunk nem volt nagyszabású, hiszen csak két kölyök voltunk, akik gyakorlatilag összevesztek egy lányon. Körülbelül 10 perc alatt kifáradtunk, de addigra már tiszta seb volt mindenünk, az egész testünk fájt, a ruhánk szinte cafatokba lógott rajtunk, de büszkék voltunk magunkra, hogy eddig bírtuk. Tőle kaptam az első becenevem: farkas. Nem tudom mért pont ez lett, de valószínűsíthetően, mert ez volt a szava járása, ugyanis minden kutyára ezt mondta, így valószínűleg rólam is arra asszociált. A verekedés mindkettőnk életét megváltoztatta, ugyanis az eddigi ellenségeskedésből barátokká váltunk és innentől kezdve lett egyre több barátom. A srác sajnos jövőre már nem járt a sulinkba, ugyanis szülei, akik civilként dolgoztak, anyuka színésznőként, míg az apuka harcművész volt, jobb lehetőséget kaptak.
Innentől kezdve viszont nem nagyon foglalkoztam a dologgal. Kirendeltük az ételt, majd mikor megérkezett enni kezdtünk. Kanami miszo levessel kezdte, én viszont rament ettem. Másodiknak mindketten kabajakit, azaz grillezett angolnát ettünk mellé jakitorit, ami grill hús pálcikára fűzve, és rizst. Már egy életre elegem volt a rizsből, de mivel ez volt a legolcsóbb, így elég gyakran és elég sokat ettem belőle. Desszertnek pedig mindenféle sushit rendeltünk. Egyszerre végeztünk a szomszéd asztalnál lévő csapattal, így együtt is öltöztünk. Egy pillanatra elbambultam, mikor a srác kilépett az öltözőjéből, mert mintha ismertem volna valahonnan. Bámulásomból a srác kérdése rázott fel.
- Mi van farkas, nem láttál még fehér embert?
- Mit mondtál?
- Azt, hogy ne bámulj.
- Nem ez, minek neveztél?
- Farkasnak. Mi van akkor?
- Te vagy az Shinpo?
- Én lennék. Te ki vagy?
- Genki vagyok.
Látszott, hogy egy pillanatra elgondolkodik, majd felcsillan a szeme és barátságosan odalép hozzám és üdvözöl. Aztán beszélgetni kezdtünk, hogy mi történt velünk az elmúlt 7 évben. Ő elmesélte, hogy apjától megtanulta a fegyverek használatát, vagyis inkább az egyszerűbbekét, mint nunchaku, bo, tonfa, sai, jo, naginata és yari. Én is elmeséltem a történetemet nem hagyva ki Keiko halálát se. Még egy perces néma csendet is tartottunk az emlékére. Már mint két régi jó barát léptünk ki az öltözőből a ruháinkba, amit a belépés előtt hordtunk. A nap hátralévő részét, azaz este fél 6-ig együtt töltöttük, ugyanis ekkor leléptem, mert kezdődött az edzés, amit tegnap beszéltem le az egyik ismerősömmel. Shinpo is csatlakozott, majd a barátnője és Kanami is, de ő csak az esti kettlebell edzésre, így végül is majdnem az egész napot együtt töltöttük.

Kakuzu (Inaktív) Kedd Júl. 17 2012, 08:43

A nagyszerű Gai színre lép vagy aknára. Irományodban akadt egy két furcsaság meg némi szürrealistást, de lehet, hogy a kettő nem nagyon különbözik. Kezdésként itt van az alkoholfogyasztási szokásod ami tekintve, hogy a világ nem Mo-n hanem Japánon alapszik az alkohol keverése akkoriban, sőt felteszem egyáltalán nem volt jellemző. A szakénál legalábbis, és ezt ma se teszik, bár egy tapasztaltabb részeges karatemester jobban megtudná mondani. Nem hiba, csak feljegyeztem a dolgot. Hát akkor folytassuk. Az éttermes résznél írtad, hogy hakamát kaptál. A hakama csak egy része a hétköznapi viseletnek, de nem egy komplett öltözék. Ha nem vagy biztos a dolgodban, nézz utána vagy írj simán férfi kimonót, mivel van olyan is. Végezetül a tengerpartra, hogy a rákba kerül vízesés? O.O

Utólagos javítást kérnék a ruházatra és a vízesést is kapjuk ki onnan. Egy szót kell törölnöd meg egyet átírnod így nem nagy meló.

Jutalmad: +7 ch

**Akira** Kedd Júl. 17 2012, 09:24

Átírtam és kivettem. Bár a vízesés nem a tengerparton volt, csak nem messze onnan.

**Akira** Csüt. Aug. 23 2012, 23:36

Edzés a természet lágy ölén
Időben elhelyezés: Shinpoval való találkozás utáni napokba kezdődik

Djuka Musashi és Matari Mizuki lakásán
Szüleim épp vacsorához készülődtek. Apa még a falu megrendelését teljesítette, amivel már napok óta foglalkozott. A vezetőség rengeteg mindent rendelt, de ezzel apám is pénzt keresett, végül is ez volt a dolga és a hívatása. Apám bármilyen fegyvert elvállalt, kivéve tachit, nodachit és odachit, vagyis ezeket csak gyűjtőknek és hatalmas összegekért, amit csak a gazdagok engedhettek meg maguknak. Anya közben elkészült a vacsorával. Már látszott rajta, hogy terhes, ugyanis a pocakja egyre inkább gömbölyödött, de még mindig dolgozott.
- Drágám, kész a vacsora. – Szólt anya.
Musashi még 2-t ütött az egyik kardon, majd berakta az izzó vasat egy vödör hidegvízbe. Gyorsan lemosta magáról a koszt és az izzadtságot, majd leült vacsorázni. A vacsora közben mindig szoktak beszélgetni, ahogy most is, még én is szóba kerültem.

Másnap reggel, nálam
Tegnap este túl voltam életem első jitsu edzésén, de örültem neki. Igaz, hogy még nem csináltunk semmi komolyat. Igazából csak az alapokat vettük át, mivel két csapatra lettünk osztva, a kezdők és a haladók. Az edzés egy fél órás fejtágítással kezdődött, majd egy 10 perces bemelegítés után eséstechnikákat vettük át, majd elkezdtük gyakorolni a dobásokat és a földharc fogásokat. Tanultunk négy dobást az osoto garit, o uchi garit, a ko uchi garit, ami az előzőhöz hasonló, csak a másik lábat támadjuk, és az o goshit. Emellett a leszorítások közül a hon kesa gatamét, amikor a fejet csak kézzel rögzítjük, kuzure kesa gatamét, amikor a szabad kezet, amivel támadna, a füle mellé szorítjuk és a makura kesa gatamét, ami az első technika egy változata, csak annyiban más, hogy visszafogunk a térdnél a ruhára. Ezzel ment el az edzés ¾-e, ami azt jelentette, hogy az utolsó 15 percben az eddig tanult technikákkal harcoljunk. Mivel a kezdőcsapatba nem volt senkinek meg a szükséges felszerelése, teljes ruházat, lehetőleg fehér, legalább egy boksz- és zsákolókesztyű így nem üthettünk, viszont a rúgásokat így is engedélyezték. Büszke voltam magamra, mivel igaz én is kaptam, de én is rengetek lila foltot osztottam ki. Reggel úgy ébredtem, hogy mindenem fáj, de legalább ezen is túl voltam. Egy gyors reggeli Kanami társaságában, majd elindultam, hogy egy kicsit bevásároljak, mivel kellett néhány új eszköz, amit könnyebben is használhatom, mint a zanbatot, mert még annak használathoz szükségem van a gyakorlásra és nem lenne szerencsés, ha egy harcban a zanbato miatt hátrányba kerülnék. Reggeli után felkaptam a pénztárcám és elindultam apámhoz, hogy bevásároljak nála, már csak azért is, mert mindig adott családi kedvezményt, cserébe általában annyit kért, hogy segítsek neki a ház körül. A legutóbbi alkalommal például lovakat szereztünk be, mert apám úgy gondolta, hogy a kovácsoknak, akiknek lovai vannak nagyobb az elismertsége. Nem tudom honnan jött az ötlet, de nem szóltam, mikor 3 csődört szerzett be, az ilyeneket ráhagyom. Anyám persze nem repesett az örömtől. Ahogy így morfondíroztam meg is érkeztem apa boltjához. Ahogy járkáltam a boltba, eszembe jutott, hogy van kuponom, amivel 50% bónusz jár, így azt is ki kéne használni. A szerszámok mellett volt több kis asztal, hogy aki válogat, az arra tudja letenni és onnan vihesse a pulthoz a kiválasztott fegyvereket. Épp válogatni kezdtem a fegyverek között, amikor apa intett, hogy menjek vele a raktárba, mert beszélni akar velem. Gyorsan kitettem a mindjárt jövök táblát az ajtóra, ami mindig is ott volt az ablakpárkányom lefordítva. ~Látom, már megint szükséged van a segítségemre, te vén csirkefogó!~ Igazából nem bántam, ha kellett a segítségem, végül is a szüleim és értük mindent megtesz az ember. Mikor benn voltunk, apa behúzta a függönyt, ami eltakarta a hátsórészt és beszélni kezdett. Mint kiderült nem a segítségemre volt szüksége, hanem egy edzési lehetőséget ajánlott fel, mivel nem lehet tudni, hogy a majdani chuunin vizsgán milyen feladatot kaphatunk. Arról volt szó, hogy holnap reggel elvisz egy közeli területre, ahol azt szeretné, hogy két napot töltsek el, mivel a mostani vizsgán hasonló feladatot kaptak a vizsgázók. Még azt is megemlítette, ha esetleg méregre lenne szükségem, akkor nyugodtan látogassam meg őket. Jó rég nem láttam anyámat, de apámat se, mivel a küldetések rengeteg időmet elvették, de állítólag, ezt Kanamitól hallottam, aki sokat járt át hozzájuk beszélgetni, anya terhes. Meg is kérdeztem apát, hogy a hír igaz-e, aki csak egy bólintással válaszolt, amire én gratuláltam, majd kezet fogtam vele. Nem tudtam elhinni, hogy kistestvérem fog születni, így még inkább meg akartam látogatni anyát. Miután apa mindent elmondott, amit tudnom kelhet, egyből hazarohantam, letettem az újdonsült fegyvereimet és rohantam anyához, hogy hosszú idő után ismét láthassam és gratuláljak neki, mint apának is. Hamarosan meg is érkeztem. Apa még mindig benn volt a boltban, hiszen csak 8 körül szokott zárni, bár néha, ha nincs vevő, akkor előbb is végez. Ahogy anya ajtót nyitott, egyből láttam a nagy pocakját. Amint beléptem a házba üdvözöltem és a nyakába ugrottam, persze csak óvatosan, hogy kifejezzem örömömet, hogy kistesóm úton van. Egész sokáig beszélgettem anyával, de 10 körül el kellett mennem, mert, ahogy apa, aki közben hazaért, is mondta, holnap korán indulunk. Hazaérve egyből lezuhanyoztam és lefeküdtem aludni. Reggel felébredve apa már várt lenn. Gyorsan felszedtem a fegyvereimet, a sporttáska és tartalma, a két kunai tartó, fegyverek közül pedig a 2 tanto és az újonnan vásárolt eszközök, a sátram, Keiko, az övtáskám, a biológiakönyvet, hogy a gombákat, amit találok, be tudjam azonosítani, és egy szakácskönyvet. Apa, miután elkészültem és Moon is már az ajtóban állt, indulásra várva, kilépett az ajtón, amit előtte kinyitott, és elindult a házunk mögötti erdő mélyére. Körülbelül 4 órát sétáltunk, mire megérkeztünk az apám által választott helyszínre, ami egy domb tetején volt. Még mindig a falu területén voltunk, vagyis csak annak peremterületén. Apa még megvárta, míg elkészülök a sátor felállítással, még segít is, majd ott hagy, akkor kezdjem. Még annyi instrukcióval, hogy gyakoroljam a nunchaku használatát és mutatott ügyesség fejlesztő gyakorlatokat, majd távozáskor még odadobott egy tekercset, hogy majd kéri vissza. Nem tudtam, hogy mi lehet, így a többi cuccommal együtt a sátorba került. Első dolgom, hogy Moonnal az oldalamon felfedezzem a területet. Mivel nem volt kajám, így azt is kéne találni, egyetlen dolog, ami hátrány, hogy nem ismerek tűz jutsut, pedig az elemem, de ez később meg oldódik, mivel rájöttem, hogy a hátizsákban van öngyújtóm. Ahogy járkálok, egyszer csak egy őz bukkan fel. Itt az ideje kipróbálni a legújabb technikámat, a Juujin Bunshin // Vadállat Ember Klónt. Aktiváltam a shikyaku no jutsu// négy láb technikát, majd megérintve Moont ő is felvette az alakom. Így támadtuk meg szerencsétlen állatot, aminek persze egyszerű és gyors leterítés lett az eredménye. A jutsu feloldásá azzal a dilemmával járt, hogy vigyem haza a leterített élőlényt és még inkább, hogy a táborban hogy készítsem el. Körbenézve, eszembe jut, hogy akad nálam egy üres tekercs, így Abba pecsételtem el, így könnyen el tudtam vinni a táborig. Ott kibányásztam apától kapott tekercset és elővarázsoltam belőle a dolgot, ami benne volt. Meglepetésemre a következő tárgyak akadtak benne:
Egy bogrács, hozzátartozó állvány, merőkanál, vödör, 2 ninjato, 2 nunchaku, 1 fukiya, a hozzávaló dárdákkal
Elolvasva a levelet nem tudtam mit kezdjek a késekkel, de rájöttem, hogy tökéletes nyúzó eszköz, tehát arra fogom használni. Ebben soha nem voltam jó, de mindent el kell kezdeni valahol. Hosszú, körülbelül két órás próbálkozás után sikerült leráncigálni a bőrt szerencsétlen tetemről. Igaz ezzel értékes időt vesztettem, de szerencsémre még délután volt, így elkezdhettem tüzet csiholni, bár ahhoz kell egy- két dolog. Például egy tűz rakó hely, amihez ugye kövek kellenek, aztán fa és valami, ami megadja a kezdőlöketet, hogy végül tűz alakuljon ki. Tehát most ezzel kell törődnöm, de mindenekelőtt a testtel kell valamit tennem, hogy ne vonzza ide a dögevőket. A két ajándék ninjatoval egy gödröt kezdett el ásni, ami körülbelül fél óra után érte el a méretet, amibe elfér az őz. Miután bekerült a lyukba még rátette a sátrát, majd útnak indult, hogy a megfelelő dolgokat megkeresse. Az erdőben rengeteg fát talált, amiből szép kis máglyát lehet rakni, de ha nincs semmi, ami könnyebb gyullad, például papír. Szerencsére ez a probléma is megoldódni látszott, amikor találtam egy tavat, aminek a szélén voltak nádak, ami címeréből jó gyújtós lesz. Összeszedtem egy jó nagy mennyiséget, majd a fával együtt visszavittem a táborba. Tűzet rakva elővettem a bográcsot, majd a húst,amiből kiválasztottam az ehető részeket és kivágtam az állatból, majd a maradékot jó messzire a szálásomtól elástam, és főzni kezdtem. Nem tudom mi lesz belőle, de ha minden jól megy vagy leves, vagy sült hús lesz belőle. Amíg fő a cucc, addig gyakorlok, persze néha ránézek a kajámra, hogy ne égjen le és ha kell, akkor megkeverem. Ha megfő, körülbelül 1,5- 2 óra múlva, levéve a tűzről fogom a nálam lévő vizet, és beleöntöm a vödörbe, ahonnan viszont a tűzre kerül és az elalszik, remélve, hogy nem gyullad meg újra. Lassan enni kezdek, majd amit nem bírok, azt elteszem valahová, de azzal nem számolok, hogy Moon is ott van, így reggelre felfalja az egészet.Még körülbelül két órát gyakoroltam a nunchakuval, majd lefeküdtem aludni. Nem tudom, hogy mi támadhat meg, így Moon kinn aludt a sátor előtt. Az éjszakám nyugalmasan telt. Úgy döntöttem, hogy a vadászat túl macerás, így inkább keresek gyümölcsöt. Reggelire a közelben növő fáról szedett almát ettem, mivel Moon megette a vacsora maradékom, ebédem is közel hasonlóból állt, mivel nem akartam vadászni és az állatokat megpucolni elég bajos. A délutánt ismét gyakorlással töltöttem. Elején nem ment simán, de aztán rájöttem, hogy miket lehet vele csinálni és így tudtam fejleszteni ezt a képességemet is. Este 6-ig ezzel bíbelődtem, de már nagyjából sikerült elsajátítani alapszinten a nunchaku használatát. Ekkor kerestem megint gyümölcsöt, és ha jól laktam, visszatérek a foglalatosságomhoz, amit még 2 órát űzök, mert a fáradtság erőt vett rajtam. Ekkor lefeküdtem aludni, majd reggel korán kelve gyakoroltam egy kicsit, majd elkezdtem összepakolni és csomagolni, hogy hazamenjek, mivel letelt a két nap. Hazafelé az utam, mint idefelé is, 4 órát vett igénybe, bár most nem volt segítségem a cuccokkal. Hazaérve már alig vártam, hogy lefekhessek pihenni, de előtte be kellett adnom a dolgokat apámnak. Alig, hogy megszabadultam apám cuccaitól egyből rohantam haza, ahol ledobtam mindent és aludni tértem. Nem foglalkozva azzal, hogy majd éhen halok, persze ezt is órák múlva megoldotta Kanami.

Uzumaki Kushina Pént. Aug. 24 2012, 15:44

Elolvastam, megfájdult a fejem, felfogtam. A helyesírási hibákat és az egyeztetéseket tessék javítani, igaz, nem fogom elolvasni ismét, hogy vajon javítottad-e. Viszont ügyelni kellene rájuk. Az egésze lírás, semmi kommunikáció, semmi gondolkodás. Nem baj, ilyen és kész.

+1 chakra

Akkor az "újdonsült" fegyvereidért kérném a tételekre bontott végösszeget ide, külön hsz-ba. Arra visszakukkantok és majd (ha nincs más hozzáfűznivalóm), akkor azt kéretik levonni adatlapról.

És 50%-os kupont, vagy mi a szöszt honnan is szereztél pontosan?

Ajánlott tartalom

Akira

Akira

Re: Akira

Re: Akira

Re: Akira

Re: Akira

Re: Akira

Re: Akira

Re: Akira

Re: Akira

Re: Akira

Re: Akira

Re: Akira

Re: Akira

Re: Akira

Re: Akira

Re: Akira

Re: Akira

Re: Akira

Re: Akira

Re: Akira

Re: Akira

Re: Akira

Re: Akira

Re: Akira

Re: Akira

Re: Akira