Iwakura Akira

Név: Iwakura Akira
Ország: Föld országa, Iwagakure no sato
Rang: Genin
Kor: 16
Nem: Férfi
Felszerelések:
- 3 db kunai
- 2 db füstbomba
- 2x 10 méter dróthuzal (az árát kérném levonni a pénzből)
- 4 db shuriken

Kinézet:
Jó erőben vagyok, legalábbis ezt mondják rólam. Nem egy hajszál vékony, gyenge alkat vagyok, ez tény, kb. 180 cm, 70 kg. Felnőttes, komoly arcvonásaim miatt sokszor hisznek idősebbnek, mint amennyi valójában vagyok. Hosszú, fekete hajam és barnás-zöld szemeim vannak.
Egy sötétkékes-feketés, vékony felsőt hordok, amely sosincs összegombolva, alatta pedig egy fehér inget.

Jellem: Csöndes, ám nem visszahúzódó vagy zárkózott alkat vagyok. Hangom mélysége, magasságom és arcvonásaim miatt sokan jóval többnek saccolnak korban, mint valójában vagyok. Általában nyugodt és egyáltalán nem heves természet vagyok, de vannak kivételek. Nem szeretek függeni másoktól, sőt bizonyos esetekben ez nagyon ki tud akasztani. Barátaim, szeretteim minden áron védelmezem, nem hagyom, hogy bajuk essen. Soha nem akartam kitűnni a tömegből, ha valahogyan még is sikerül, akkor minél gyorsabb megpróbáltam kikerülni a középpontból. Semmit sem veszek félvállról, mindig odafigyelek másokra.

Előtörténet:

Mivel a családomnak azaz, az Iwakura családnak a hűség és a hazaszeretet a legfontosabb már generációk óta, ezért a legtöbb férfi felmenője ninja volt. Így az sem volt kérdéses, hogy nekem is ninjának kell lennem.


A kezdetek

Édesapám mind máig Chuunin, ahogyan nagyapám és dédnagyapám is ninják voltak. Édesanyámnak pedig egy kis étterme, vagy inkább büféje van. Ahogyan az az Iwakure családban lenni szokott, kemény képzésben részesültem már egészen kicsi koromban is. Édesapám akadémiai tanár, így az alapvető dolgokat ő segített megtanulni. Mikor végre beiratkoztam a ninja akadémiára, már sok alapvető dolgot megtanított velem édesapám: A Chakra elméletét, irányításának folyamatát, illetve használatát. Ugyan jutsukat nem tanított nekem, de a chakra-irányításomat fejlesztettük, így azzal nem volt túl sok gondom, apám szerint az átlagos chakra-mennyiségnél kevesebb van, de ez nem nagy gond, mivel a chakra-kontrollom kiváló, legalábbis édesapám szerint.


Viszonyok

A szüleimmel, de leginkább apámmal való viszonyok nem mindig voltak jók, hiszen szokásaikhoz hűen akartak nevelni, én pedig nem éppen az a „parancs az első, akár életem árán is” típus vagyok. Nem szeretek nagyon függeni más emberektől. Soha nem szerettem, ha rám erőltetnek valamit, így sokszor ellenkeztem. Ám édesapámnak valahogyan mindig sikerült rávennie arra, amit akart. Talán féltem tőle, talán, csak mert tiszteltem, mint apát vagy talán, mint ninját, nem tudom. Ám az, hogy mindenáron a föld elemhez tartozó harcművészetre akart megtanítani, az nem tetszett, ebből adódott nagyon, de nagyon sok vitánk is egymással. Édesanyámmal nagyon jól elvoltam, szinte soha nem voltak nézeteltéréseink, csupán akkor, amikor ahelyett, hogy neki segítettem volna, eltűntem valahová.

Az akadémia & hétköznapok

Miután beiratkoztam, rájöttem, hogy sokat tanított ugyan nekem az édesapám, ez látszott is a tanulmányi eredményeimen. Megannyiszor kitűntem emiatt a többiek közül, amit utáltam. Soha nem szerettem a középpontban lenni, nem szerettem másokat „eltaposni”. Ám nem sokáig volt jelentősége, ahogyan haladtunk előre a tananyagban, egyre inkább éreztem, hogy már nem számít, hogy mennyit gyakoroltunk édesapámmal, bár azért meg-megmutatkozott, de jelentőségét vesztette egy idő után, aminek valójában örültem is. Nem volt túl sok barátom az Akadémián, ahogyan nem szerettem függeni szüleimtől, úgy másoktól sem, talán pont ez volt az oka. Nem mondanám magam visszahúzódónak, vagy zárkózottnak, csupán nem szeretek túl sok ember kedvében járni, illetve között lenni. Ám akikkel összebarátkoztam, azokért szinte mindent megtettem, és meg is teszek. Délutánonként már apám nélkül edzem. Az akadémiai éveim alatt rátaláltam a számomra megfelelő harc-stílusra, ami nem más, mint a drótkötelekkel való harc. Amikor csak edzeni indultam, mindig volt nálam pár méter drótkötél, és azzal gyakoroltam.

Az új tanár

Egyik nap, mikor edzettem, egy jounin arra járt, és látta, hogy milyen stílust gyakorlok, vagy inkább gyakorolnék, de nem megy a legjobban. Egy darabig nézte, ahogyan edzem, vagy inkább szerencsétlenkedem a drótkötelekkel, amit én edzésnek nevezek. Nem nézhetett, csak pár percig, de nekem hosszú időnek tűnt, hiszen nem szeretem, ha figyelnek. Mikor elindult felém, én abbahagytam a gyakorlást, és megvártam, mit szeretne. Barátságos, vidám, jókedvű fiatal fickó volt, hamar összebarátkoztam vele és hamar kiderült, hogy ő is hasonló stílusban harcol, és akár segíthetne is a gyakorlásban. Örültem a felajánlásnak, mert amint azt látni lehetett, nem ment valami jól. Minden délután találkoztam a gyakorlópályán, és edzettünk. Sok mindent megmutatott, sőt még egy jutsut is megtanított, aminek köszönhetően már sokkal, de sokkal könnyebben megy a dolog.

A genin vizsga

Eljött a nagy nap, itt a genin vizsga. Bár én nem vártam annyira, mint a többiek, és nem is voltak érzelmeim ezzel kapcsolatban, nem is féltem, nem is izgultam. Soha nem szerettem másokon átgázolva, csak a célomat nézve véghezvinni valamit. Tudtam, hogy mindig csak addig jó valami, amíg vágyunk rá. Miután elértük azt, amire vágytunk, már nem is olyan jó. Ezt az elvet követve én csak egyszerűen bementem a vizsga terembe és vártam a feladatokat. Számomra nem volt nagy jelentősége a dolgoknak, a feladatom a Bunshin no Jutsu és Kawarimi no jutsu volt, melyeket végrehajtottam legjobb tudásom szerint. Ez elégnek bizonyult, hiszen átmentem. Örültem ugyan, hogy előrébb jutottam a ranglétrán, de valahogy úgy éreztem, hogy innen már nem kell tovább lépnem.

A döntés

Sokat gondolkoztam azon, hogy a többi genin miért szeretne minden áron chuunin lenni. Csak még több küldetés, ahol sokszor értelmetlen dolgok miatt adják a ninják életüket. Azt sem értettem, hogy abban mi a jó, hogy a másokon átgázolva, legyőzve bebizonyítsam, hogy jobb vagyok a másiknál. Ezek a gondolatok, fokozatosan az akadémiai évek alatt, illetve utána alakultak ki bennem. Azt a döntést hoztam, és meg is fogadtam magamnak, hogy soha nem leszek chuunin… Ezen döntéseim miatt, nem voltam sok küldetésen, hiszen mint Genin-t, csak nagyon kevés és könnyű feladatok elvégzésére küldtek.