Nanja

**Nanja** Szomb. Jún. 04 2016, 17:26

Fogság, engedelmesség, vágy, túlélés

A jutsu-k Első rész

Szokás szerint, ahogy kezdett világosodni, sorra ébresztették fel a gyerekeket. Ahol Nanja volt elszállásolva, az került utoljára sorra. Eleinte nem mindenkinek sikerült hozzászokni ehhez a korai keléshez, sokan visszaaludtak, főleg a kicsik. Nanja-nak is nehezére esett eleinte, pár hét alatt tudott csak hozzászokni. Minden reggel ugyan úgy kezdődött. Korosztály szerint kaptak feladatokat. A négy, öt, hat évesek leginkább csak elméletet tanultak, illetve házimunkát végeztek. A hét, nyolc és kilenc évesek már az elméleti tanuláson kívül a jutsu-k elsajátításával is foglalkoztak. A tíz, tizenegy, tizenkettő, és annál idősebbek viszont már a felnőttekkel mentek portyázni, de ugyan úgy kellett nekik is gyakorolniuk a jutsu-kat. Volt erre egy kialakított rész a táborban, így délelőtt a középső csoport gyakorolt, délután az idősebbek. Mindezeken felül van még három csoport. Tolvajok, Anyagbeszerzők, Örömszerzők. Olybá tűnik, hogy a tolvajok és az anyagbeszerzők ugyan azt a feladatot látják el, mégis teljesen különböző módszerrel szerzik meg, amire kiválasztották őket.
Tolvajok: javarészt azon szempontok szerint kerülnek be ebbe a csoportba, hogy mennyire tanulékonyak, hogyan vág az eszük, és milyen a problémamegoldó képességük. Az is fontos, hogy kis termetűek legyenek, mozgékonyak és ügyesek természetesen. Ezeket már Nanja-n elég hamar észre is vették, de még túl fiatal volt, így még nyugton hagyták. A tolvajok ki voltak szolgáltatva a veszélynek is, ezért is kapnak kemény kiképzést. Ha úgy adódik, akkor meg kell ölniük azt, aki észrevette őket. Ez általában akkor fordul elő, ha fegyvereket lopnak, mivel azokat jól őrzik, még ha nem is nagyobb faluról van szó, mint Konoha.
Anyagbeszerzők: jóval kisebb rizikóval dolgoznak, nap közben is mozoghatnak, hiszen kereskedéssel is meg tudják szerezni, amire szükségük van. Legyen az élelem, vagy gyógyszerek. Ha arról van szó, akkor trükkös megoldást is alkalmaznak, amivel elvonják áldozatuk figyelmét, míg társaik elcsenik a szükséges dolgokat. Előfordul, hogy akiket tolvajnak akarnak kiképezni, azokat először ide osztják be, ezzel is tesztelve képességeiket.
Örömszerők: nem kell sokat ragozni, a 15 évnél idősebb lányokat választják ki, akik vagy szépek, vagy nem alkalmasak semmire. A szervezet tagjai között vannak fiatalabbak, a legidősebb úgy 50 körül van. Gondoskodnak ápoltságukról, és egészségükről, mondhatni ők vannak legjobban eltartva.
A porontyok tanítása nem volt túl bonyolult. Az elején a fejükbe verték, hogy ők ide tartoznak, szökni nem érdemes mert akkor meghalnak, de ha nem tesznek meg mindent, és egy küldetés során megsérülnek annyira, hogy azzal veszélyeztetik a többieket is, akkor otthagyják őket, vagy megölik őket. Túlnyomó részük megértette, vagyis inkább elfogadta mindezt. Akik pedig túl büszkék voltak, vagy túl naivak, azok többet nem tértek vissza. Jó lecke volt ez azoknak, akikben volt még némi kétely, vagy remény a szökésre. Nanja is belátta, jobb ha engedelmeskedik, de magában hagyott egy kicsi helyet a szívében, hogy egyszer megszökik.
Két év alatt valamelyest megfogyatkozott a létszám. Ez nem volt túl jó a számukra, pedig még volt alkalmuk gyerekeket rabolni, viszont már nem volt olyan falu, ahonnan érdemes lett volna kockáztatni, vagy csupán túl gyengék voltak a céljaikhoz. Némi változást igényelt a helyzet. A leendő tolvajokat nem tették az anyagbeszerzőkhöz kezdésként, hanem egyből a mély vízbe dobták őket, amint megtanulták a jutsu-kat. Nanja-nak is elérkezett az idő, hogy az elméletet befektesse a gyakorlatba. Amit eddig elsajátított, az a falon való járás és vízen járás. Mindkettő gyakorlása alatt chakra-ja is megerősödőt, illetve a jutsu-kat könnyebben tanulta meg társainál. A változások abban is megnyilvánultak, hogy át kellett költöztetni a gyerekeket. Nanja átkerült abba a csoportba, akiket másodjára ébresztenek. Gyors reggeli után menniük kellett a gyakorló helyre. Elkezdték a jutsu-k megtanulását. Ahogyan a falvak akadémiájában is, itt is rövid ismertetővel kezdték, majd a kézjelekkel folytatták, és bemutatták hogyan is alakul mindez. Páran megfeledkeztek arról, hogy hol vannak, és kis gyerekek módjára ámulva nézték a bemutatókat. Jutalmuk egy elmaradt vacsora, és egy hétig ők mossák a szennyest, valamint kétszer annyi edzés, mint másoknak. Első nap a Bunshin no jutsu-t mutatták be. A fickó, akit csak Bajszosnak hívtak maguk közt, a maga furcsa beszédjével vágott bele a kézjelek elmutogatásába.
-Kos-Kígyó-Tigris - és már meg is jelent mellette a pontos mása. Az arckifejezés, testtartás, minden apró részlet tökéletesen egyezett. –Mi járt a fejemben, mikor létrehoztam a klónt? – kérdezte a gyerekektől, akik csak pislogtak, nem tudták mire vélni a kérdést. Hogyan tudhatnák, mi járt a fejében, hiszen nem gondolatolvasók.
- Semmi. – válaszolta Nanja és még négy másik társa szinte egyszerre.
-Jó. Akkor még egyszer. – Feloldotta a jutsu-t, a klón eltűnt, majd újra formálta a kézjeleket, és ismét megjelent mellette a pontos mása, aki ahogy teljes alakot öltött máris futásnak eredt az egyik gyerek felé, aki nem tudta a választ, és ökölbe szorított kézzel mért ütést rá. Szegény srác a félelemtől majd bepisilt, szemei könnybe lábattak. Ahogy a klón hozzáért, mintha csak egy szellő lobogtatta volna meg a haját. A klón eltűnt, a srác pedig ájultan esett a földre. Páran a fejüket fogták, mások sajnálták, a maradék meg csak bambán nézett előre.
-És most mi járt a fejemben?
-Meg akarta ütni ezt a balféket.
-Meg akarta ölni inkább…
Elhangzott egy-két válasz, de a lényeg ugyan az volt, így helyeslően bólintott. Nem magyarázta tovább, egy sorba rendezte a gyerekeket úgy, hogy legalább két ember is elférjen közöttük.
-Feladat, a lányok a jobb oldalukra, a fiúk a bal oldalukra idézzék meg a klónt.
~ Kos – Kígyó – Tigris. Jobb oldalt jelenjen meg. – gyors kézmozdulatokkal elmutogatta a jeleket, és Nanja mellett a jobb oldalán tűnt fel a klón. Tökéletesen sikerült, Bajszos is elismerően bólogatott. A többi lány is jól csinálta, bár némelyiknek fakóbb lett a kinézete, vagy csak fele akkora. A fiúknál már rosszabb volt. Akik nem jöttek rá, hogyan működik a dolog, azoknak semmi sem sikerült. Vagy éppen az ellenkezője. Büntetésük ugyan az lett, mint a másik srácé, aki közben felébredt, és megpróbálkozott a Bunshin-al, csupán az volt a baj, hogy emberhez cseppet sem hasonló valamit sikerült összehoznia. A nap hátralévő részében különböző módszerekkel kellett a klónokat megalkotniuk, 90%-nak sikerült is teljesíteni mindent. A maradék tíz nem reménytelen, de így is van köztük, aki inkább csak házimunkára lenne jó. Levezetésképpen, mindenki tízszer oda-vissza kellett a közel 50 méter hosszú vizes árkon futniuk, majd hússzor a falon is felfutni illetve lefutni. Vacsora előtt a lányok, majd fiúk mentek zuhanyozni, majd a vacsora után azok, akik részt vehetnek az éjszakai portyázásokon, a főnök jobb kezének viskójában kellett gyülekezniük. Mivel Nanja még nem tartozott közéjük, így neki aludni kellett mennie. Következő napon, és még az azt követő kettőn is még a Bunshin no jutsu-t tökéletesítették, megtanulták hogyan kell szinkronba hozni a mozdulatokat, illetve milyen cseleket és trükköket lehet még csinálni.
Az azt következő napok feladata a Henge no jutsu lett. Ennek a magyarázatába sem kezdett bele, hanem csak elmutogatta a kézjeleket.
-Kutya – Vaddisznó – Kos. – Bajszos uraság helyett, egy sokkal jóképűbb férfi állt előttük. Senkinek nem volt ismerős, lehet, hogy az egyik áldozata a sok közül. Egy- két lány még el is pirult, Nanja-t hidegen hagyta.
-Valaki üssön meg a mellkasomnál. – Na erre nem gondolt volna senki, és senki sem mert vállalkozni rá. – Rendben, akkor Te! – mutatott a srácra, akiből nagy valószínűséggel próbababa, vagy áldozati bárány lesz. – Ne aggódj nem fogok visszaütni.
Nem nyugtatták meg a szavak túlzottan, de büntetést sem akart, így bátortalanul, de odalépett a férfihez, és mellkason „ütötte”. Semmi erő nem volt benne. Nagyot sóhajtott bajszos, és kérdően nézett a fiúra, aki összerezzenve nézett farkasszemet vele. Nagyon nyelt, majd minden bátorságát összeszedve újra megütötte a férfit, ez úttal már erősebb volt, és elég is, hogy ezzel feloldja a jutsu-t.
-Valakinek kérdés?
-Támadó jutsu-val is elérhető ez?
-Igen. Most már visszamehetsz. – nézett most már a régi, őszülő bajuszával a kis srácra, aki mintha puskából lőttek volna ki, úgy szaladt vissza a helyére.
-Most pedig lássatok hozzá. Először mindenki Zuki alakját vegye fel.
~ Na bakker….
Zuki, az állandó konyhás fiú, aki a maradékokból él, illetve segít a főzésben, ez által a kóstolgatásból is kijut a része. Ergó egy nagy kövér…srác. Magasságban nem üti a 160cm-t, ennek ellenére, ha túl akar jutni rajta az ember, érdemesebb átugrani, mint sem megkerülni :v Nanja maga elé képzelte a fiút, mondjuk örült volna valaki másnak, de hát ez van. Elmutogatta a kézjeleket, majd puffanás hallatszott, némi füsttel meghintve.. Éééés majdnem. Zuki volt, de a vékonyabbik verzió. Úgy fele akkora most, mint kellene.
~Bakker…
Feloldotta a jutsu-t, majd újra próbálkozott. Az eredmény most is ugyan az lett. Ismét feloldotta a jutsu-t, majd szétnézett, kíváncsi volt a többiekre. Nem tudta eldönteni, hogy sírjon, vagy nevessen. Volt akinek nem is sikerült, a másik csajnak a nem megváltozása okozott gondot, a többi pedig..katasztrófa. Egy újabb mély levegővételt követően folytatta a gyakorlást. Fel lett adva a lecke, aznap nem is tudta tökéletesíteni a jutsu-t. Pár kilót sikerült még összehoznia pluszba, de volt még mit adni hozzá. Következő nap érte el a sikert. Igaz, már a délután közepénél jártak, de mégis az elsők között volt, akinek sikerült Zuki alakját felvenni. A többség még szenvedett vele, így amíg nekik sem sikerült, nem tudtak továbblépni. Ez még három napjukba került. Miután ezzel megvoltak, még egy-két más fajta kaliberű alakot is fel kellett venniük, ez már jobb eredményekhez vezetett, így jöhetett a következő, ami a Kakuremino no jutsu volt.
Elsétáltak az egyik faházhoz, aminek az ajtaján különleges mintázat volt kifaragva. Bajszos egy lepedőt tett maga elé, majd felemelte a feje felé, és pár pillanat múlva eltűnt a szemük elől. Tátva maradt a szájuk, néztek jobbra, balra, hátha csak valami trükköt láttak, de nem. Lassan leeresztette a lepedőt, és előtűnt a feje búbja, majd az arca is. De továbbra is az ajtó mintázata volt a teste helyén, bár aki jobban megnézte, kissé gyűröttnek láthatta.
-Remélem ez is egyértelmű. Bármilyen lepedő, vagy köpeny, ami el tudja takarni a testeteket alkalmas erre. Belevezetitek a chakra-tokat az anyagba, hogy az átvegye a mögöttetek lévő fal, ajtó, kapu vagy bármi egyéb mintáját, ezzel bele tudtok olvadni a környezetbe. Csak tapasztalt ninja-k tudják észrevenni a különbséget. Mivel egyszerű falusiak a célpontjaink, nem kell különösképpen aggódni, de ne legyetek trehányak. Kezdjük hát.
Egyesével mindenki a fa ajtó elé állt, előtte jól megnézték maguknak, és az elhangzottaknak megfelelően jártak el. Az eredmény változó volt, ahogy eddig is. Valakinek megváltozott a lepedő, valakinek csak egy kicsit, vagy rövid időre, másoknak jobban sikerült, és persze volt akinek nem jött össze. Nanja-n volt a sor. Ez most kicsit más volt, mint az eddigi kettő. Kicsit izgult, ami teljesen meglepte, hiszen eddig teljesen hidegen hagyta, hogy mit szólnának, ha neki nem sikerül, vagy ha ő lenne az egyetlen, akinek elsőre ment volna. Ránézett az ajtóra, memorizálta a mintát, ahogy tudta, mondjuk ez lett volna a kisebbik gond, majd megfogta a lepedőt, feje felé emelte, és chakra-ját igyekezett a legstabilabban belevezetni az anyagba. Nem tudta, sikerült-e, hiszen át nem látott rajta, hogy lássa a többiek reakcióját. Hallására hagyatkozhatott csupán, amiből az derült ki számára, hogy valamelyest sikerült végrehajtania a technikát. Leengedte a lepedőt, majd Bajszosra nézett, akinek az arcáról a „majdnem jó volt, de még nem az igazi” volt leolvasható. Nanja-ban most először, hogy ide került, kavarogtak az érések újra. Ugyan leesett a kő a szívéről, de a teljes sikerre vágyik, így mérges is lett magára. De nem az a fajta, aki e miatt feladná, vagy elkezdené sajnáltatni magát, így kivívva bármit is. Van lehetősége még, amit ki is használ. Aznap este újra és újra lejátszotta maga előtt, ahogy Bajszos eltűnik a szemük elől, és később csak a fejét látják. Mielőtt elaludt volna, felült az ágyra és kezébe vette takaróját. Lényegében más volt, mint a lepedő, mivel az vékonyabb volt, mint a takarója, de nem hagyta nyugodni a gondolat… gyakorolni, gyakorolni és gyakorolni. Nem azért, hogy nekik bizonyítson. Hanem azért, hogy kihasználva az itt megszerzett tudást, megszökhessen. Következő nap, ismét teljes volt a siker, elégedetten térhetett nyugovóra.

Jiraiya Hétf. Júl. 04 2016, 15:09

Hmm... Egyszerű, de élvezhető! ^^ Annyi lenne a kérdésem, hogy ez mikor és hol történik? Nem vagyok képbe a dolgokkal, és a történetből nem derült ki. Valószínűleg az ET-t elfogadó és a mesélőd tudná, hogy miről van szó, de ha más nézi, az nem fogja tudni, hogy mi a helyzet. Smile

Ezért amint válaszolsz, tudok értékelni.

**Nanja** Kedd Júl. 05 2016, 07:44

Lényeg, hogy alig 4 éves volt, amikor elrabolták és egy táborba vitték, aminek a helyét nem tudni hol lehet. Egy mély völgy volt kialakítva kiképző tábornak, ott élt még több tucat gyerekkel együtt. Hat éves korától kezdték oktatni jutsu-kra, és ezeknek a módját írom le ide, és persze, hogy hogyan sikerült neki,az esetleges kudarcokat miként éli meg, és hogyan köszöbüli ki.

Jiraiya Kedd Júl. 05 2016, 19:51

Szép! Elfogadva és mivel Bővítményekre nincs chakra korlát és amúgy is szeretek adakozni, így most erre a mennyiségre és minőségre +16 Chakrát adok. (Igen ez így soknak számít Very Happy

) Csak így tovább! ^^ +2 TJP.

**Nanja** Szer. Júl. 06 2016, 12:51

(Vííííííí, köszönöm szépen ;d )

A Jutsu-k. Második rész

Bajszos valamiért egészen jó hangulatában volt aznap. Valószínűleg sikeres volt a legutóbbi portyázás, vagy csak a lányoknál járt.. mindegy is, a lényeg, hogy a gyerekek kaptak némi „pihenőt”, ami abban valósult meg, hogy az addig tanult jutsu-kon kívül, a következő hetekben kialakíthatták saját harci stílusaikat. Az igazat megvallva, ez nem nagyon jött össze. Kuchihige, azaz Bajszos jókedve hamar elillant, és e miatt a gyerekekre hosszú-hosszú napok, hete, hónapok vártak. Sokan tudták, hogy nem bízhatnak Bajszos pillanatnyi jókedvében, ezt már megtapasztalhatták még akkor, amikor még csak a tábor felé hurcolták őket. Akkor annyi történt, hogy már senki nem próbált elszökni, vagy rátámadni az elrablókra, vagy bármi hasonló, és ennek köszönhetően Bajszos sem piszkálta annyit őket a meneteléssel, vagy ha kicsit lemaradtak, vagy összeestek út közben. Ez fél napig tartott, utána újra csattantak az ostorok, meg a pofonok...vagyis az öklök, és estek ki a fogak is ennek következtében. Sajnos ezt elfelejtették páran, Nanja nem is értette miért, hiszen ez is egyfajta darabkája túlélésüknek ezen a helyen. Meg is szívták, reggeltől estig tartó robotmunka várta őket, némi egyéb munka kíséretében. Ez annyit takart, hogy a fiúknak cipőt kellett kitakarítaniuk, vizet hordaniuk, a lányoknak pedig a kaját kellett felszolgálniuk, és este amikor Bajszos nekikezdett a tisztálkodásnak, nekik kellett a hátát megmosniuk, és hasonló apróságok. Mind ezek mellett a kötelező háromszor 1-2 órás fizikai edzés, majd újabb háromszori 1-2 órás jutsu gyakorlás. Étkezésre nem kaptak sok időt, gyorsan el kellett fogyasztaniuk azt a pár szelet kenyeret sajttal meg hozzá a vizet, és menniük kellett a dolgukra. Ez a monotonitás tartott úgy 2 hónapig. Számukra legalábbis.
Eljött a következő fázis, amit kicsit megsürgettek, mert már így is sokáig tartott Nanja csoportjának kiképzése. Bajszos megígérte, aki nem képes rövid időn belül azt a teljesítményt nyújtani, amit elvár, azok lehetnek a következő küldetéseken a csalik. Ergo, meg fognak halni. Mindig is szerette úgy elővezetni mások halálát, hogy maguknak kellett kitalálniuk szerencsétleneknek, mire is gondol, mert így magukban le tudják vezetni, hogyan is jutnak el odáig. Ezzel a kis lelki terrorral általában sikerül elérnie, hogy a gyerekek jobban beleadjanak mindent, hiszen elképzelni hogyan is halhat meg az ember, főleg ha saját magáról van szó, általában megadja a löketet. Eljött tehát a nap, amikor is folytatták a szükséges jutsu-k elsajátítását. A Kawarimi no jutsu volt a következő. Mint az előző háromnál, itt is voltak csodálkozó szemek, tátva maradt szájak. Legtöbbjüknek fogalmuk sem volt a ninja létről, hogy ezek a jutsu-k valójában csupán az alapvető jutsu-k, ami az életüket mentheti meg olykor. De mit lehet tenni, ők csak gyerekek, akik még alig éltek, és lassan eljutnak arra a pontra, hogy az igaz gyermekkor szépségei helyett egy komor, csupa veszélyekkel teli napokat megélő harcosokká kell, hogy cseperedjenek. Tehát a Kawarimi no jutsu... Bajszos hozott most magával egy magvakkal teli zsákot, egy vizes hordót és egy farönköt, ami kb a csípőjéig ért. Egy szót sem szólt, rideg tekintete az átlagosnak bizonyult, minden mozdulata rutinos volt. Hagyott úgy egy méter helyet mind a három tárgy között és először a farönk és a vizes hordó közé állt, majd jobb kezét maga elé emelve a következő pillanatban a rönk helyett még egy Bajszos állt előttük. Övtáskájából kivett egy kunai-t, és a másolat mellkasába döfte azt, ami egy pukkanás után újra farönk lett. Ezt eljátszotta a vizes hordóval és a zsákkal is. A gyerekek nem értették, legalábbis nem tudták megmagyarázni, hogyan is csinálta ezt. Majdnem mindannyiuk fejében csak annyi fogalmazódott meg, hogy a három tárgy helyett bunshin jött létre, majd amint sérülést szenved, visszaváltozik. Bajszos belekezdett a magyarázatba.
- Maga a folyamat nem bonyolult, ha van egy kis eszetek, akkor könnyen meg fogjátok érteni. Lényeg az, hogy chakra-tokat a három tárgy valamelyike köré irányítjátok, majd megformázzátok saját magatokat. Olyasmi, mintha egy klónt hoznátok létre köréjük, ennek viszont lesz teste, és tömege. Fizikai, vagy jutsu általi sérülés hatására viszont az általatok létrehozott illúzió megszűnik, és az ellenfél a rönköt találja majd helyettetek. Ezt a technikát akkor érdemes használni, ha üldözőbe vesznek. Egy erdőben például egy ehhez hasonlót – mutat a rönkre –kell keresnetek. Ha megvan, akkor ezt a jutsu-t, aminek Kawarimi no jutsu az elnevetése kell használnotok, Ti magatok pedig elrejtőztök, ha úgy gondoljátok, hogy lesből támadva el tudjátok intézni az ellenséget. Viszont ha nem, akkor marad a menekülés. Most pedig sorakozzatok fel a zsák, a hordó és a rönk előtt, és mindenkinek legalább tízszer sikeresen kell mind a háromra használnia a jutsu-t.
Részéről be is fejezte, és attól függetlenül, hogy nem mindenkinek volt világos a magyarázat, nem nagyon érdekelte. Tanácstalanul, de úgy tettek ahogy mondta, és belekezdtek a gyakorlásba. Nanja a sor végére állt a farönknél, kíváncsian nézte társait, hogyan oldják meg elsőre a feladatot. Számára érthető volt, bár voltak kétségei. Lassan haladt a sor, az első hat gyerek így-úgy, de valamit produkált.
~ Ha így haladunk, megfeleződik a csapat.
Észrevette az aggodalmat a többiek arcán, nem mindenki volt magával úgy, hogy hiába nem sikerült elsőre, van még idejük a gyakorlásra. Az viszont igaz volt mindenkire nézve, hogy egy pillanatra lejátszódott bennük az, hogyan is használnák őket csalinak. Olykor-olykor hallották miként is zajlottak le a portyák, akár sikerültek, akár nem. Általában 1-2 emberrel kevesebben tértek vissza, azoknak a haláláról értesülhettek leggyakrabban. Nem kell olyan hű de nagyon bonyolult dologra gondolni. Észrevették őket -> a vezető kijelölte a csalit -> megsebezték -> hátrahagyták, de mire az ellenség megtalálta volna, vagy ki akarták volna kérdezni, belehalt a sebeibe. Volt, akit csak lelöktek a falról, eltörték kezét, lábát, kivágták a nyelvét... Ehhez hasonlókat képzeltek el maguknak is. Kirázta őket a hideg. Nanja-n volt a sor.
~ Oké, tehát... chakra a rönk köré, és valami bunshin szerűt kell alkotni, ami persze az én másom. Na lássuk...
Chakra-ját kivezette a rönk köré. Az elmúlt hetek, hónapok gyakorlásnak köszönhetően, nem vált nehezére szépen folyamatosan a chakra-ját irányítania. Amint ezzel megvolt, jöhetett az illúziós rész, amikor is önmagát kellett a chakra-jából megformáznia. Mintha Bunshin-t csinált volna. Elképzelte önmagát, és felidézte milyen is egy klónt megidézni. Elég gyakran hagyatkozik érzéseire, valamely oknál fogva, így mindig sikerül olyan eredményt elérnie, amitől önbizalma megerősödik, vagy legalábbis nem esik kétségbe. Egyre jobban koncentrál, és ahogy tellnek a másodpercek, Nanja alakja is megformálódik a rönk köré. A végeredmény: szinte tökéletes. Annyi a bibi, hogy kicsire sikeredett, és így a rönk úgymond kilátszódott a két lába között. Viccesnek is mondható, de Nanja-nak bosszantó. Egyszerre csak egy alkalommal próbálkozhatnak, tehát ment a zsákhoz. Keresztbe tett karokkal maga előtt lépkedett a másik sorba, tanakodva, mi lehet a gond. Gondolkodását megzavarta egyik társa, aki a földet ütve, már már zokogva hisztériázott. Fejét csóválva tért vissza saját gondjára.
~ Talán túl kevés chakra-t használtam...de már így is éreztem, hogy nem jó valami... vagy csak rosszul helyeztem el a chakra-mat...
Mire végzett a találgatásokkal, Ő következett.
~ Tehát most a zsák. Mivel is van ez tele? Rizzsel vagy magvakkal? Mindegy. Elvileg nehezebb nálam. Talán most több chakra-t kell beleadnom. Majd kiderül..
A zsák elé állt, chakra-ját a köré irányította, most többet mint a farönknél, és hasonlóan, mint a Bunshin-nál, megalkotta pontos mását. A megnövelt chakra, valamint az, hogy jobban odafigyelt, meghozta a pozitív eredményt. Első szemlátomást nem hibázott, de ő maga tudta, hogy még nem az igazi. Fenn kell tartania ezt az állapotot, ami most még nem sikerült. Öt másodperc elteltével a jutsu magától feloldódott, és ismét a zsák volt előtte. Most középre ment, ahol a hordó volt, ki tudja mennyi vízzel, a tetejét nem vette le senki. Elnézett jobbra is balra is, nézte a többieket. Páran hasonló cipőben jártak, de a többségnek meggyűlt a baja a zsákkal. A farönk és a vizes hordó talán könnyebbnek tűnt. Sejtése beigazolódott, a hordó, ami úgy átlagosan a mellkasukig ért, -hiszen kicsi gyerekekről van szó, Nanja meg még fiatalabb, illetve nem nagyon akart még nőni-, nem volt tele csak félig, talán. Kipróbálta, mi történik, ha ugyan annyi chakra-t használ fel, mint előbb a zsáknál. Nos, elégedett volt. Tökéletesre sikerült. Semmi hiba nem volt benne, és csak az után tűnt el a chakra-illúzió, miután Nanja mellkason ütötte. Visszatérvén a rönkhöz, elkezdett „játszadozni” a chakra mennyiségével. Volt rá lehetősége, ki is használta. És mivel páran büntetésben voltak, ez által el kellett menniük, így gyakrabban jutott rá a sor. Ennek nagyon örült, és egyre magabiztosabban kezdett neki a feladatnak. Csupán a próbálkozásaival, elég hamar elment a délelőtt, és a délutánból pár óra, amikor is végre szünetet tarthattak. Csak kevesen tudták elérni azt, hogy mind a háromnál nyolc egymás utáni alkalommal tökéletesen végrehajtsák a jutsu-t, a többiek négy ötnél tartanak. De ez a pihenő új lendületet adott nekik, Nanja pedig az elsők közt végzett a kiadott tízzel. A vacsorával sem kapkodtak, minden harapás, minden falat mennyeinek tűnt, ez után a nap után. Ez után jött a szokásos levezető kör, kinek 10 perc, kinek 20, a maradéknak fél óra. Gyors zuhany, külön a lányok, külön a fiúk, majd alvás. Az éjszakák voltak a legrövidebbek, hiszen egyiküket sem kellett altatni. Ugyan akkor kezdtek belemenni az őszbe, és e miatt gyorsabban kezdett sötétedni is. Tegyük fel, ez jelenthette azt is, hogy korábban végezhetnek, és annyival többen aludhatnak. De pechükre nem így történt. A nyárból már nem volt sok hátra, ezt mindenki érezte a táborban. Előkerültek a melegebb öltözékek, takarók. Nanja csoportja most kivételes alkalomból, fát kellett gyűjteniük a közeli erdőkből. Fát nem vághattak ki, csak a letört, leesett és száraz ágakat, fatörzseket, gallyakat szedhették össze, de ügyelniük kellett arra is, hogy ne legyen feltűnő, hogy egy adott helyen nincs egy árva gally sem a földön. Az idősebbek, jobban mondva azok akik hosszabb ideje itt vannak, megmutatták hogyan is megy ez. Ám nem csak egy napot szántak a fa gyűjtésre, hiszen Winter is comming u.u :v Messzebbre is merészkedtek, de csodával határos módon, nem futottak össze senkivel. Lehet tényleg szerencse, vagy csak a hírszerzők információi alapját tudták, hogy most, ebben az időszakban van csak alkalmuk felkészülniük a hidegre. Három négy napos munka volt ezt, Bajszos sem volt a táborban, ez volt az oka, hogy lehetőségük volt kimozdulni. Ahogy visszajött, folytatták a tanulást. Érdekes módon, nem tesztelte le őket, máris jött az ötödik jutsu, ami a Shoushagan no Jutsu.
- Remélem távollétem alatt ki tudtátok pihenni magatokat. – mint ahogy eddig is, ami más szájából jókívánságnak minősül, vagy legalábbis kedvességre utal, ez Bajszosnál csupa iróniát rejtett, de még most is voltak olyanok, akik legbelül remélték, hogy tényleg számít nekik valamit. – Ugyan is... amint elsajátítjátok a következő két jutsu-t, mehettek terepre. – ez sem volt teljesen igaz, e mögött is volt némi turpisság. – Amire most szükségetek van, hogy megtanuljátok, az az úgynevezett Shoushagan no Jutsu. Ez egy arcmásolós képesség, ami lehetővé teszi, hogy mások arcát, és ruházatát használva, beolvadjunk mások környezetébe. A Henge jutsu-nál biztonságosabb, mivel ennél a jutsu-nál, ha eltalálnak egy fegyverrel, akkor sem derül ki egyből, hogy nem azok vagytok, akinek mutatjátok magatokat. Mutatom.
Vagyis mutatta volna, de egy másik fickó jelent meg akinek az arcáról le lehetett olvasni, hogy baj van. Meg se szólította, egyből Bajszos fülébe súgta a rossz hírt. Elmerengett egy fél pillanatra, majd a gyerekek felé fordult.
- Mázlitok van, mára befejeztük.
Legyintett feléjük, hogy távozhatnak majd a másikkal szapora léptekkel elmentek. Eddigi ittlétük alatt, talán ez volt a legjobb napjuk. Alig kezdődött el, de már be is fejezték. Arra azért kíváncsiak voltak, mi lehetett abban a zsákban, amiért nyúlni akart az előbb.
- Hé, nem nézzük meg?
- Mit?
- Hát azt ott! Azt a zsákot! Titeket nem érdekel, mi lehet benne?
- Engem nem, és biztos nem örülne neki, ha hozzányúlna bármelyikünk is.
- Igaza van, nem kellene egyből a bajt keverni, ne rontsd el a napunkat! Végre nem kell csinálnunk semmit, de ha most ahhoz hozzáérsz, vagy belenézel, akkor biztos valami óriásian nagy büntetést kapunk! És ahogy ismerem, kollektív büntetés lesz, én abból pedig nem kérek.
-Igen, én sem, hagyd azt békén!
Már szinte kis vita alakult ki közöttük, mikor is szinte a semmiből előbukkant Vin.
- Vin! Te itt?
Nanja azonnal felismerte a fiút, aki elég csúnyán nézett a nála egy-két fejjel kisebbekre.
- Mára már azt gondolná az ember, hogy mindenki megtanulta a leckét, és okosan dönt, ha valami olyan helyzetbe kerül, aminek árán egy életre megleckéztethetik. Szerencsétek van, hogy időben észrevettem mire készültök.
Többet nem is szólt, felkapta a zsákot, és elillant. A gyerekeknek összeszorult a gyomra, mikor látták, hogy vér csöpögött ki abból. Nagyot nyelve fordultak el, de volt aki majdnem elhányta magát. Az úton visszafele a faházikójukba, ahová menniük kellett, ha semmi feladatott nem kaptak, végig csendben maradtak. Még gondolataikat is elzárták, még véletlenül sem akartak arra a zsákra gondolni újra. Megérkezvén leültek a saját ágyukra, és meredten bámultak előre, vagy csukott szemmel pihentek. Nem is gondolták volna, hogy ilyen lelki állapotban, hogy elszaladhat az idő. Kopogás nélkül belépett a szobájukba Bajszos egyik segítője.
- Gyertek. Most.
Szó és habozás nélkül követték. Már lemenőben volt a Nap. Arra a helyre tértek vissza, ahol Bajszossal voltak még délelőtt. Több sem kellett nekik, azonnal eszükbe jutott az a véres zsák.
- Szedjétek össze magatokat!
Förmedt rájuk a férfi. Kicsit meg is ijedtek, de végül is jót tett nekik, hiszen magukhoz tértek, és így már oda tudtak rá figyelni.
- Kuchihige - sama jelenleg elfoglalt, így nekem kell megtanítanom nektek a következő létfontosságú jutsu -t. Ez meg a Nawanuke no jutsu. –kis hatásszünet után folytatta - Ha elfognának és megkötöznének, ennek a technikának a segítségével kiszabadulhattok, és a körülmények fényében megpróbálhattok megszökni, vagy megölhetitek magatokat.
Nah, ennél sem kellett több. Mindig, amikor arra utalnak, hogy ha fogságba esnek közülük, akkor az esetek 90%-ában öngyilkosnak kell lenniük, mert képtelenek megszökni. Nanja számára volt talán a legbosszantóbb, de dacolva haragjával, most is sikerült lehiggadnia. A tag, akit pedig Sho-nak hívtak folytatta a jutsu leírását.
- Annyit kell tennetek, hogy a kötélbe vezetitek a chakratokat, így meglazítva azt, és kis erőfeszítéssel ki tudjátok bújtatni a kezeteket belőle. Bemutatnom nem kell, jöjjetek rá a többire magatok. Itt vannak a kötelek, párosával álljatok össze, és egy órát kaptok.
Sho azzal eltünt némi füst kíséretében. Csak egy klón volt, de mit is várhattak tőle, egoistább volt, mint bárki más. Nanja egy másik lánnyal lett párban, aki két évvel volt nála idősebb, tehát nyolc éves volt. Aimi-nek hívták. Kiválasztottak egy kötelet, és felváltva megcsomózták egymás kezét. Igaz, senki nem mutatta meg nekik hogyan kell, de akadt köztük, aki ügyesebb volt, na meg persze ők is voltak már megkötözve, így valamennyi sejtésük volt, hogyan is kell csomót kötni. Miután ezzel meglettek, a Sho által elmondottak alapján chakra-jukat a kötélbe vezették, hogy meglazítsák azt. Ugyan nem volt látványos ez a jutsu, de némelyiküket ez is lenyűgözte. Bonyolultnak egyáltalán nem volt az, és mire az az egy óra letelt, mindenki gond nélkül el tudta sajátítani. Persze Sho-nak be kellett mutatni, de most Ő kötötte meg a kezüket. Nem kímélte őket, nagyon szorosra kötötte a csomókat, ez által is ösztönözve őket hiszen, ha nem tudnak kiszabadulni, akkor nem jut elég vér a kezükbe, és csúnyán elzsibbadhat. Nem kellett csalódnia, ezt a feladatot mindenki sikeresen teljesítette. Ki pillanatok alatt, ki kicsit később, de maximum 10 percet kellett csak várnia. Persze nem úgy, hogy a többség meglett két perc alatt, utána nyolc percig nem volt semmi, hanem ez alatt a tíz perc alatt azért szépen folyamatosan szabadult ki a gyerekek keze. Nanja-nak ez a jutsu nagyon tetszett, főleg mert piszok könnyű volt számára. Egoja is megnőtt ezzel, persze Sho-éhoz képest ez semmi volt.
- Nagyszerű. Akkor most indulhattok enni, majd a fekvőhelyeitekre.
Sho ismét egy Kage Bunshin-t küldött. A gyerekek elégedett mosollyal az arcukon mehettek vacsorázni, majd aludni.

Terumi Mei Hétf. Júl. 11 2016, 19:12

-> indítok ezzel, csak azért, mert vizuális típus vagyok, ezért is voltam olyan lassú, meg azért is, mert beindultam, mint a gép. Gyorsabb vagyok azért, mint a hipervándor! Very Happy

No, térjünk a tárgy részére: nagyon tetszett a történet, kreatív volt és a karakterkidolgozás is jó, ennek fényében a jutalmad +10 chakra és +3 taijutsu pont!

**Nanja** Vas. Okt. 02 2016, 16:57

Most pedig a folytatás :v Augusztus - Szeptember - Október :v

Kiképzés, csel, első gyilkosság

Érdekes módon az esti vacsora bőségesebb volt mint eddig. Most kaptak rengeteg zöldséget, sertés húst, az idősebbek a bort is megkostólhatták. Ennek csupán annyi volt az oka, hogy a legutóbbi portya sikeres volt. Igaz, ismét fel kellett áldozniuk pár embert cserébe... ez amolyan mindennapi dolognak számított, ami kezdte aggasztani a fejeseket. Főleg Bajszost. Összehívta a kis "tanácsot", egész éjjel azon agyaltak, mihez kezdjenek, hiszen ha így folytatódik tovább, akkor vagy mindenkit elvesztenek, vagy előbb utóbb lebuknak, és elkapják őket. Ezt pedig nem engedhetik meg maguknak. Túl régóta folynak az előkészületek, most nem állhatnak le. Így másnap bejelentette azt, amitől a gyerekek nagy része tartott.
- Sokatok készen kell, hogy álljon a következő fázisra. Még ma az újoncok bekerülnek a megfelelő csoportokba, és kezdetét veszi a kiképzés.
Rövid és tömör, ahogy szokta, amikor a lényegre tör. Nanja ezt jó lehetőségnek látta arra, hogy megtudja mégis készen áll-e a szökésre. De a többiek...rettegtek. Majdnem mindenki. Bajszos túlzott azzal kapcsolatban, hogy készen állnak a kiképzésre, mert nagyon nem. Ezt pedig tudták jól, és amint Nanja-ban ez tudatosult, aggódni kezdett. Ha most pánikba esik a társaság nagy része, az semmi jóhoz nem fog vezetni. Cselekednie kellett. Kilenc éves fejjel már volt benne annyi tapasztalat, hogy tudja mit és hogyan kell mondania azoknak, akik olyasmivel néznek szembe, aminek még nincs itt az ideje, hogy megtörténjen. Bajszos beszéde után mindenki visszament a házikójukba, amíg értük nem jönnek. Nanja-nak ez remek alkalom arra, hogy beszéljek a többiek fejével.
- Figyeljetek rám! - egyesével leültette őket a földre - Most a legfontosabb, a leges legfontosabb, hogy minden, amiben hisztek, vagy amit elakartok érni, erőt merítsetek belőle, mert csak így maradhatunk együtt. Nem szabad, hogy ez most szétszakítson bennünket!
Folyamatosan a tekintetüket próbálta elkapni, hogy lássák mennyire elszánt, és komoly.
- Mit számít, ha úgy is meghalunk?
- Igen, ennek semmi értelme...
- Semmi esélyünk sincs...
Ennek a három elkeseredett lánynak lekevert három akkora pofont, hogy a még a többiek is a saját arcukat fogták utána. Kihúzta magát és annak ellenére, hogy nem ö volt a legmagasabb, most mégis a belőle áradó fegyelem, magabiztosság valamint együttérzés tette öt a többiek szemébe naggyá.
- Amikor elhurcoltak minket az otthonunkból, legzen az Sunagakure, Konoha, Iwagakure, vagy bármelyik kisebb falu, mindannyian el voltunk keseredve. Nem tudtuk, nem értettük, mégis miért...miért raboltak el minket. Mikor azonban napról napra csak távolodtunk és távolodtunk a helytől, ahol születtünk - itt egy kicsit megállt a beszéddel, hogy a gyerekek kicsit visszaemlékezzenek az otthonukra -, és mikor elmondták mégis mire számíthatunk, mit várnak el tőlünk, akkor, és csakis akkor válhatott világossá számomra... - újfent szünetet tartott, ezzel felcsigázva őket, és ezt el is érte - Ti...Ti vagytok az új családom.
Egyesével nézett végig mindenkin, arca most már kedvesebb, mosolygós ahogy a szemükbe néz. Vegyes érzelmek töltötték el a kis csapatot. Valaki még mindig a szüleire gondolt, másoknak csak emlék foszlányok jutottak, de végül mindenki egyre jutott.
- Igazad van.
Hangzott el végre, amire Nanja várt. Aztán mindenki felállt, megölelték öt. Na erre nem számított. Szíve összeszorult, hiszen hiába mondta ki a szavakat, amire hatást gyakorolt rájuk. Közben teljesen másra gondolt. És míg sorra kapta az öleléseket, amiért olyan kedves volt, hogy felbátorította őket, addig ö legbelül sírt, átkozta magát. De nem volt más választása.
Csupán két óra telt el Bajszos bejelentése óta, de már elkezdődtek a csoportokra való beosztások. Kiterelték a gyerekeket a házak elé, majd következett a névsor olvasás. Először az Örömszerzök csoportjával kezdték, mert belőlük volt a legkevesebb. Összesen három. Nos, ennek a férfiak annyira nem örültek persze, mert ugye csak három új lett. A lányok maradéka viszont igenis megkönnyebbült, az a három pedig, nos... is is. Az egyikük már erősen kacsingatott az egyik fejes háza felé, hogy finoman fejezzem ki magam. A másik kettőnek meg mindegy volt, hogy most mi lesz velük. Következett az Anyagbeszerzök csoportja. Ez a lista jóval hosszabb volt már, lényegében ide kerültek Nanja barátainak a nagy része. Nagy kő esett le a szívéről, amikor hallotta a neveket, tudta jól, hogy így nem eshet komolyabb bajuk. Ugyan lopni mennek majd, de nem lesznek kitéve harcnak, legalábbis ha követik a parancsokat. Célpontjaik olyan falvak, akik csak mezögazdasággal foglalkoznak, vagy állat tenyésztéssel. Voltaképpen ők fognak felelni az élelemért. Végül a Tolvajok csoportja került sorra, létszámban hasonlóan sokan lettek beválasztva, mint az elözöben. Ide került Vin és Nanja is. Nanja bánatára Sho keze alá került... mármint olyan értelemben, hogy a kiképzést Sho fogja tartani. Volt már szerencséje hozzá, nem volt valami szívmerengetö. Félre kellett menniük, jött az eligazítás.
- Jól van, tehát. Sho lennék, aki nem tatja az iramot, az megy a süllyesztőbe, vagy csalinak. Az eredmény ugyan az.
Temperamentuma hasonló volt Bajszoséhoz, miszerint nem pazarolja az időt csevegésre, hanem azonnal a lényegre tör, és megmondja a frankót. Még ha az a másik halálához is vezet. Folytatta is tovább a lényeggel.
- Egy órát kaptok, hogy minden ami hozzátok tartozik, azt átvigyétek abba a házba. - mutatott a háta mögött lévő házra ( http://minecraftpecheats.com/wp-content/uploads/2015/11/IMG_0839-700x352.png MineCraft FTW ;v) - A Felső szinten a lányok, az alsó szinten a fiúk fognak helyet kapni. Mindenkinek a ház előtt kell sorakoznia. Utána megyünk terepre. Tehát még egyszer. EGY óra.
Sho befejezvén mondandóját, magára hagyta a csapatot.
~ Egy óra... szép nem mondom... u.u
Nagyot sóhajtva tette kezeit tarkójára, majd irányt változtatva indult meg összeszedni a holmiját. Kortársai is éppen csomagoltak. Furcsa módon nem szóltak egymáshoz. Tudták, hogy mit kell tenniük, ahhoz meg nem kellettek szavak. Nanja-nem kellett az az egy óra, laza kényelmes sétával 20 perc alatt már az új házban volt, a felső szinten. Felérvén a szűk folyosó három ajtóhoz vezetett, abból egy a zuhanyzóba nyílt, a másik kettő pedig egy-egy hálóterembe. Négy emeletes ágy volt mind a kettő szobában, semmi más csupán négy éjjeli szekrény szerűség, amire a gyertyákat lehet tenni, valamint egy nagyobb szekrény, amibe a ruhákat helyezhetik el.
~ Miért is vártam mást…
Még maga sem tudja miért, de azt remélte, hogy valamivel különlegesebb lesz a szálláshelyük az elözönél. Elsőként érkezvén kiszemelte magának az egyik magasan lévő ágyat, ahonnan remek kilátása lett a szoba többi részére, így szemmel tarthatta lakótársait, akik rövid időn belül meg is érkeztek. Elsőként egy rövid fekete hajú, fekete szemű, Nanja-nál kicsivel idősebb lány ( [url=https://s980.photobucket.com/user/bluewolf3000/media/anime pics/NinjaGirl19.jpg.html]https://s980.photobucket.com/user/bluewolf3000/media/anime%20pics/NinjaGirl19.jpg.html[/url] ), akin látszódott, hogy nem az a megszeppent kislány aki talán az első portya alkalmával elbukna. Nanja-ra nézett aki közben felmászott a kiszemelt ágyra, és lábait lelógatva várta a többieket. Levette tekintetét Nanja-ról, körbenézett, és az ajtó melletti ágyra letette holmiját, majd illendően bemutatkozott.
-Ayumu vagyok, örvendek. - mondta míg meghajolt.
~Na bakker…
Lemászott az ágyról, és ö is bemutatkozott.
-Nanja vagyok, szintúgy örvendek.
Meg is jött a következő, szintén idősebb, magasabb, erősebb testfelépítésü, rövid rózsaszín hajú, vörös árnyalatú szemmel rendelkező lány. ( [url=http://thiswallpaper.com/cdn/hdwallpapers/573/anime ninja girl hd desktop wallpaper.jpg]http://thiswallpaper.com/cdn/hdwallpapers/573/anime%20ninja%20girl%20hd%20desktop%20wallpaper.jpg[/url] ) Majd sorra a többi: Valamivel hosszabb fekete hajú, szürke szemű, ( http://data.whicdn.com/images/23624666/large.png ) idősebb a másik kettőnél is, aztán Nanja-val talán egy idös és magas sötétszürke hosszú hajú, kék szemű ( http://www.extravital.net/wp-content/uploads/2016/07/anime_ninja_girl.jpg ), majd egy iker pár érkezett meg, akik szintén azonos korúak lehetnek Nanja-val. Mind a ketten hosszú hajat viselnek, de egyiküknek barna, másiknak vörös, a szemük színével együtt. ( http://www.wallpapersxl.com/wallpapers/1920x1200/school-girl-with-katana/688134/school-girl-with-katana-ninja-attack-anime-sword-688134.jpg ) Végül az utolsó leányzó is betoppant. Vállig érő kék haj, barna szem jellemezte, és talán ö volt a legmagasabb. ( http://images.ientrymail.com/ps-tutor/www/tutorials/NinjaGirl/NinjaGirlBaseDressShade.jpg ). Elfoglalták a megmaradt ágyakat, majd érkezési sorrendben bemutatkoztak egymásnak, tehát Nanja kezdte, majd Ayumu, Miyako, Aimi, Haru, az ikrek Kameko és Kameyo, valamint Naomi. Ezt követve kicsit megszeppent a társaság, de aztán csak mindenki a saját dolgával kezdett el törődni, mint például a ruhák kipakolása, az ágynemű huzatok felhúzása a párnákra, takarókra, lepedő elhelyezése. Közben a másik szoba lakói is megérkeztek, ők valamennyire aktívabbnak bizonyultak, legalábbis beszélgetés terén. De el is telt röpke 20 perc, tehát még laza 10 percük van arra, hogy kimenjenek a ház elé, ahogy azt Sho kiadta utasításba. Nanja nem szeretett várakozni, legalábbis úgy nem, hogy csak ül, vagy fekszik mire elérkezik az idő a cselekvésre. Szerencséjére az ikrek megadták a löketet, és megjegyezték, hogy esetleg jó pont lenne Sho-nál, ha hamarabb megjelennek az udvaron. a többség helyeselte a döntést, de Nanja és Aimi elvetette az ötletet.
-Nem véletlenül mondta az egy órát. Meg amennyire én tudom, ha nem azt csinálják amit ö mond, akkor vér is folyhat.
-Ezt csak megerősíteni tudom.
Értett egyet Nanja Aimi-vel, aminek hatására a többiek visszakoztak, és a helyükön maradtak.
-Érdemes odafigyelni mit mond, mert ha rosszul értelmezzük, abból jó nem származhat.
-Főleg, hogy rá is tesz egy lapáttal azzal, hogy direkt csalafinta parancsokat ad, vagy ha kérdezel valamit, arra is képes úgy válaszolni, hogy abba bele is halhatsz akár.
Úgy tűnt megolvadt a jég, ami eddig nem engedte, hogy különösebb szóváltásba keveredjenek. Ez segített elütni azt a kis időt, és már ott tartottak, hogy indulniuk kell a ház elé. Kiérve látták, hogy az összes fiú kint ácsorog már, és ahogy megpillantották a lányokat, sejtelmes vigyor ült ki az arcukra. Nanja-t hidegen hagyta, ezek a tekintetek pont annyira idegesítették, hogy legszívesebben mindegyiknek bemosott volna egyet. Egymás mellett, mögött kettesével felsorakoztak, ahogy a fiúk is, és ahogy az utolsó lány is a másik szobából megállt a helyén, Sho is megjelent. Most teljes felszerelésében, ahogy eddig még nem látták. Hátán pihent hosszú lándzsája, bal karját védő kesztyű borította egészen a könyökéig. ( http://vignette1.wikia.nocookie.net/asiriroleplay/images/3/3e/Normal_bad_ass_anime_guy.jpg/revision/latest?cb=20140221023320 ) Fehér borzos haja most rendezett volt, ruhája is tiszta, nem szakadt. Már már jóképűnek is mondható. Úgy állt meg, hogy mindenki jól lássa, majd ráförmedt a fiúkra.
-Tehetetlen banda! Mit mondtam? EGY ÓRA!!!!
Szegény pici fiúcskák nem kicsit lepődtek meg, míg a lányok igyekeztek elfojtani nevetésüket, több kevesebb sikerrel.
-Ne hogy azt gondoljátok ez olyan vicces.- mondta a lányoknak, majd ismét a fiúkhoz fordult- jócskán öt perccel hamarabb jöttetek ki, mint kellett volna. Mit gondoltok, ha egy portya alkalmával, amikor a kifigyelt örségváltásnál hamarabb érkeztek meg, az éppen leváltani készülök nem fognak észre venni? Mert azt biztosra mondom, hogy még rejtőzködni sem tudtok.
~Na ezt jól megkapták :v
Volt még pár szava a birkákhoz, akik legszívesebben lehajtották volna a fejüket szégyenükben, de nem tehették, mivel Sho akkor biztosan levágta volna a fejüket. Miután megvolt a fejmosás nekiindultak az első közös kiképzésükre szánt helyre. Jó messze volt, majd egy órát futottak az erdőben, majd át egy nagyobb patakon, aztán azt követve megérkeztek egy nagy tisztásra, ahol az edzéseket fogják tartani. Mondani sem kell, a tempó nem volt lassú és természetesen Sho ért oda elsőnek, míg a többiek majd` egyesével érték utol. Nanja úgy az első 10 között végzett, szerencséjére. Beletellett pár percbe mire mindenki befutott, és ezzel el is cseszték mindenki napját.
-Úgy látszik nem vagytok tisztában azzal, hogy hol is vagytok. Csak hogy lássátok, nem vagyok szörnyeteg, csak a holnapi naptól fogom eltörni azok ujjait, akik nem képesek fél perccel után megérkezni.
A társaság fele kicsit nehezen, de felfogta mit is mondott Sho. Nem örültek neki, az biztos. De nem is volt idejük ezen filózni, neki kellett állniuk az edzésnek. Ez annyiból állt, hogy a kör alakú tisztás szélén lévö fák között kellett szlalomozniuk, majd a középen elhelyezett rönköket kellett a derekukra erősíteniük a kötelekkel amit Sho adott neki, és úgy kellett futniuk tovább. Ez volt a délelőtt. Laza öt perc szünet után mindenkinek ki kellett választania egy fát, lehetőleg vaskosat, és azt kellett püfölniük. Na itt szakadt el pár cérna, mivel nem mindenki viselte el olyan könnyen a fizikai fájdalmat. Főleg a lányok között akadtak sokan, akik elkezdtek sírni, persze nem mertek hangosan, de mivel Sho körbe körbe járt közöttük, így észrevette. Mérgében gyomorszájon rúgott mindenkit, akit könnyes szemekkel talált meg. Sajnos Nanja is ilyen sorsra jutott, bár nála kicsit habozott, de így is kapott egy nagy pofont. A délután közepe fele Sho jelezte, hogy végeztek. Dominoszerüen dőltek ki, vagyis dőltek el a fűbe a gyerekek.
-Héééé mégis mit csináltok? Igyátok le magatokat, aztán indulás haza. Még sötétedés előtt vissza akarok érni.
Egymást segítve álltak fel, majd követve Sho-t ballagtak haza. Most is kemény tempót diktált, sokan lemaradtak, és vissza kellett menni értük. Jócskán sötét volt mire visszaértek, de legalább egyben. Azt viszont nem mondanám, hogy teljesen épségben. Mindenkinek véres volt a keze, a bőrük sok helyen levált a helyéről. Miután megmosakodtak, nem maradt se kedvük, sem erejük arra, hogy egyenek. És ez ment minden nap, két hónapon keresztül. Annyi változás volt csak, hogy az öklüket körbetekerték valamilyen ruhadarabbal, és úgy ütötték tovább a fák törzsét. Majd átváltottak rúgásba, majd felváltva ütötték és rúgták. Ezzel eltelt további egy-egy hónap. Fizikálisan megerősödve, lelkileg megtörve teljesítették Sho minden egyes szavát. Következett a fegyverek használatának elsajátítása. Kunai-al és shuriken-el kezdték. Célba dobás különféle módszerei, először csak a szokásos módon. Csupán az volt a baj, hogy ez nem ment olyan könnyen a legtöbbjüknek.
- Ezt a nagy rakás szerencsétlen béna, mihaszna csürhét..- mérgelödött Sho- nem hagytok nekem más választást… Te ott, hogy is hívnak…- egy magas, az elmúlt hónapoknak köszönhető edzéseknek izmosabb, mára megkomolyodott, olyan 16 év körüli, rövid barna hajú, kék szemű fiúra mutatott.

**Nanja** Vas. Okt. 02 2016, 17:09

-D..Dai..
-Dai. Milyen idióta egy név...mind egy, állj ahhoz a fához.
Következő történt. Dai hátat fordítva a fának nézett farkas szemet Sho-val, aki az ujjai közé két-két kunai-t ragadt, majd elhajította azokat Dai felé. Fel sem fogta mi történt, de a többiek meglepetésére életben maradt. Az egyik kunai a jobb füle mellett, a második a bal karja mellett, a harmadik a jobb combja mellett, a negyedik pedig a jobb bokája mellett közvetlenül fúródott bele a fába.
-És most Ti jöttök.
~Hogy mi? Oo
-De hiszen csak ma kezdtük….
-Nem is tudjuk még rendesen eltalálni a céltáblát…
-KUSS legyen! Azt mondtam Ti jöttök. Próbáljátok meg nem megölni.
Azzal leült a rét közepére, onnan figyelve hogyan teljesítenek. Nem mertek tenni semmit, és mikor ránéztek Dai-ra látták mennyire retteg. Megszólalni nem mert, de a szemeiből ki lehetett olvasni mindent. Végül az egyik idősebb srác kezdett neki a feladatnak. Sorban, egymás után dobta el a kunai-kat. Kettő mellé ment, az egyik Dai bal szeme mellé, a negyedik viszont beleállt a bal combjába. Kezdetét vette a rémálom következő szakasza. Dai sok sérülést szenvedett el, folt a vér a karjaiból, a lábaiból, az oldalán is sok kunai megvágta. Sho kénytelen volt a fához kötözni, mivel nem tudott már a saját lábán megállni. Nanja-n volt a sor. A céltáblaként használt fiú alig volt eszméleténél, feje folyamatosan a földet bámulta, és csak akkor adott ki hangot, ha valaki a kunai-t a húsába dobta. Eldobva az első kunai-t, Nanja a fiú jobb füle mellett ért célt. Sokan felsóhajtottak, de leginkább a lányok. A következö a bal karja mellett állt bele a fába, de csak pár milliméter távolságra. Mély levegőt vett, majd eldobta a harmadaikat is. Az a jobb combja mellett csattant, újfent pár milliméter hiányzott ahhoz, hogy megvágja a lábát. A negyediknél tétovázott. Dai felemelte a fejét, ránézett Nanja-ra. Tipikusan az a jelenet zajlott le, mikor a szenvedő fél szavak hiányában a szemeivel akarja rávenni a másikat, hogy ölje meg. Ezt felismerve Nanja tudta, mi a dolga. Jobb kezébe vette az utolsó kunai-t. Célzott majd eldobta. A kunai csak repült és repült. Dai és Nanja számára mintha megállt volna az idő. Mikor már a kunai majdnem célba ért, egy másik eltérítette az útját, és az állt bele Dai szívébe.
-Nem játszunk megmendösdit.
Nanja csak pár pillanattal később eszmélt fel, hogy az nem az ö kunai-ja Dai testében, hanem Sho-é, aki egy határozott mozdulattal pofon vágta a lányt, aki a földön landolt utána. Sho leszedte a halott fiút a fáról, majd újra megkötözte, a kunai-kat előtte még kiszedte. Vállára tette, majd köddé vált. Kis idő múlva visszatért, majd utasította a társaságot, hogy szedjék össze a fegyvereket, és utána mennek haza. Nanja először a térdeire ült, majd lassan felállt. Arra a fára nézett, ahol Dai volt. Aimi odament hozzá, visszatérítve a valóságba. Megfogta a vállát, és ketten együtt összeszedték a földről a kunai-kat, majd visszamentek a táborba.
Furcsa módon kaptak három napot pihenés gyanánt. Inkább feldolgozni a történteket. Nanja-ban megtört most valami. Még ö sem tudja mi. De valami nem stimmel.

Inuzuka Tsume Pént. Nov. 04 2016, 20:38

Kedves Nanja, ezúttal az én tisztem az ellenőrzésed ^^

Legközelebb majd ellenőrizd vissza tényleges beküldés előtt az írásod, hogy kódtöredékek ne maradjanak benne, főleg a linkelésnél Smile

Érdemes a bővítmény írásakor újfajta összefüggéseket meglátni, értékelni kicsit a karaktereddel már megtörtént eseményeket, nem új kaland írását, vagy a kaland újraírását várjuk ^^
Ez, amellett hogy összefoglalja mi történt a karaktereddel, egy sokkal személyesebb élményforma, ténylegesen naplószerű írás lehet, amiben olyan dolgokat is kifejthetsz,a mire nem volt lehetőség a játéktéren, így jobban árnyalhatod a karaktered, célszerű felhasználni jellemfejlesztésre, jellemjátékra Smile

Jutalom a szorgalmas munkáért: +10 ch

**Nanja** Pént. Nov. 04 2016, 22:16

Köszönöm szépen

Na igen, még ezekkel a linkelésekkel nem vagyok tisztában, de akkor a következö alkalommal már tudom, hogy mi merre hol :v
A történettel kapcsolatban csak annyi, hogy Nanja kiskorában el lett rabolva sok kortársával együtt, és bövítményként írom le a legfontosabb eseményeket, amik formálták a kari jellemét mostanra viszont már elég dolog történt vele a játéktéren, hogy kalandba megírjam, szóval az lesz a következö :v

Bocsesz :v

Terumi Mei Kedd Nov. 15 2016, 13:20

Maradjon az utolsó reag a staffé, hogy tudjuk, ez már ellenőrizve lett. Very Happy

Ajánlott tartalom

Nanja

Nanja

Re: Nanja

Re: Nanja

Re: Nanja

Re: Nanja

Re: Nanja

Re: Nanja

Re: Nanja

Re: Nanja

Re: Nanja

Re: Nanja

Re: Nanja