Shihouin Aki
2 posters
Naruto Gundan :: Karakter készítés :: Élmények :: Kalandok
1 / 1 oldal
Shihouin Aki
Shihouin Aki Vas. Jan. 22 2017, 18:24
///Elhelyezés térben és időben: A pályázat után = Másfél héttel az ET vége után. Aichaku faluba menet=Játéktér kezdése előtt///
Másfél hét egyhelyben toporgás után újra úton vagyok, viszont ezúttal már nem egyedül. Oldalamon egy nem mindennapi társsal, Tenguval a bagollyal. Délelőtt indultunk el a faluból ahol eddig szálltunk meg, egy fél napnyi séta után már kezd sötétedni. Ha nem állok meg az éjszaka, már pedig nem fogok, akkor reggelre a szomszéd faluba fogok érni. Remélhetőleg ott találok valamit amivel pénzt tudok szerezni. Jelenleg ez a legfőbb teendőm, az összes többi mellékes csipán. Ilyenkor esténként a kitaposott ösvényeken megyek a gyorsabb haladás érdekében. Nappal szoktam a pusztákon és az erdőkön átvágni, mert olyankor nagyobb az esélye, hogy összefutok kelletlen alakokkal. Persze éjszaka sem biztosított a gondtalan út, erre hamarosan rá is jövök ugyanis beszélgetések hangját kezdem hallani, valakik már megint jönnek. A szél nekem háttal fúj, így könnyen lekövetkeztethető, hogy mögöttem közelednek. Bár nem valószínű, de fenn áll a veszélye annak, hogy követnek. Úgy döntök, hogy az eddigi tempómban megyek tovább figyelve, hogy miként változik a hang. Tíz percnyi ilyen módú hallgatózás után sikerül megállapítanom, hogy kezdenek beérni. Szerencsémre pont egy emelkedő van előttem, annak a túloldalán bevárom őket. Lépteimet megszaporázva felmászok az előbb említett dombra, majd lecsúszok róla a túloldalt. A kiszögellés miatt, a hangok most másképp hallatszódnak, nem lehet pontosan megmondani, hogy merre és milyen távol vannak. Mintha csak tudná, hogy mire várok, Tengu egy hosszas huhogással jelez, hogy közelednek az idegenek. Jobb kezemmel leakasztom a számszeríjjam a bal vállamról, majd ugyan onnan előveszek egy nyilat is. Miután felhúzom becélzom a domb tetejét, amint meglátok fent valakit lövök. Pár perccel később már nem hallani a beszélgetést, de mást igen. Fegyverek csörgését, ahogy valakik lépdelnek felfelé az emelkedőn. Egy okkal több, hogy végezzek velük. Ahogy az előbb említettem, mikor meglátom az első alakot a dombtetőn meghúzom a ravaszt. A nyílvessző az illető hasába csapódik amitől az kín keservesen ordít fel. Kibillenve az egyensúlyából bukfencezve gurul le a lejtőn, mire társai észbe kapnak addigra már a lábam elé ér. Valami hihetetlen folytán sikerül félig felkelnie a földről, először négykézláb támaszkodva majd fellökve magát térden állva próbál nem eldőlni. Páncél nincs rajta, ezért a zsoldos lehetőség kilőve. Mivel csoportban vannak feltehetőleg a múltkorihoz hasonló útszéli banditák. De még azokhoz sem kötném őket, azok egyforma ruhát hordtak és többen voltam. Ezek inkább csoportba verődött csavargók akik valahonnan fegyvert szereztek, aligha tudnak vele bánni. Lenyúlok az előttem szenvedő szerencsétlenhez, talán egy pillanatig úgy tűnhet mintha segíteni akarnák, azonban ez távol álljon tőlem. Egy gyors rántással kihúzom a mélyen befúródott vesszőt a fickó testéből majd a mellkasára rúgva egyet visszaküldöm a porba. A kinyitott sebből szökőkút módjára kezd el ömleni a vér beterítve a ruháját, a földet és az én lábamat. Mire feleszmélek két társa már a két oldalamba van, kardjukkal készülnek egyszerre lesuhintani rám… kicsit későn indítják el a csapásaikat. Elengedem az előbb eltávolított nyilat majd mindkét kezemet a mellkasomhoz húzva biztosítok elég teret a támadásoknak. Mivel fogy az időm olyan gyorsan nyújtom ki kezeimet amennyire csak tudom, miközben azok közelednek a támadók felé ujjaimat hátrafeszítve mozgásba lendítem a szerkezetet. A baloldali férfi kissé lehajolva támad, valamivel derék magasság fölött, a jobb oldali teljesen felegyenesedve próbálja átvágni a nyakam. Ez elsőként említettet az arcán szúrom át, pontosabban a jobb szeménél, a másikat a torkánál találom el. A szemes fejére rászorítok az ujjaimmal mert vele még dolgom lesz. az Ő sebe nem halálos, legalábbis egyenlőre még nem az, most teli torokból üvölt fel. A barátjának még erre sem volt alkalma, neki a gégéjét találtam el, ennél fogva nem tud semmilyen hangot kiadni, csupán csendben meghalni. A penge teljesen áthaladt a torkán, a vér még azon az apró hézagon is, ami a penge és a bőr között alakult ki, spriccelve távozik a testéből. A fegyver végén csöpög az a kevés, ami rákerült addig míg az áthaladt a torkán. Nem egyenesen magam felé húzom el onnan a kezem, kissé oldalirányosan, a hátam felé rántva. Erre azért van szükség, hogy a hulla elforduljon mert nem szeretném, hogy a penge távozása után előtörő vöröslő folyadék rám ömöljön. Átpillantok a szemesre, hang már nem jön ki belőle de az egész teste remeg még a fájdalomtól. Szinte ugyan úgy, mint a társát Őt is úgy engedem el, hogy előtte elfordítom, csak Őt nem hagyom a földre esni. Felszabadult jobb kezemmel a tarkójába vágom a Rejtett pengét majd újfent ráfogok, ezúttal a nyakára. Hátrahúzom úgy, hogy hátrahajoljon előttem majd feltekintek a dombra. Az utolsó tagjuk fél úton lefelé dermedt kővé, most remegő ajkakkal mered rám. Én is őt nézem miközben bal kezemmel beviszem a végső csapást az előttem lévőnek, mellkasába szúrom fegyverem. Végezetül mindkét kezemet elrántom, ezzel kihúzva a pengéket a testéből, majd hátralépek. Végig az utolsót nézem, mialatt a test a földre hull. A férfi végignéz társai hulláin majd egy csatakiáltással karöltve ront felém. Kivonja kardját és az égbe emeli, elszánt tekintetéből leolvasható, hogy végezni akar velem. Már ép nyúlnék én is a kardomért mikor hirtelen egy nem várt közbelépésnek leszek szemtanúja. Tengu felemelt lábakkal száll rá a férfi fejére majd távozik onnan sietve. ezzel a mozdulattal sikeresen megtörte a támadó lendületét, de nem csak azt hanem az elszántságát is. Lihegve takarja a szemét melybe Tengu belekapott, Arcán és ujjai között folyik a vér. Ideje befejezni, rátaposok az egyik előttem heverő áldozat kardjára, amitől a fegyver felpördül. Váll magasságban kapom el a forgó fegyver markolatát majd hátranyújtva kezem előre lépek bal lábammal. Előredőlök testemmel és úgy, ahogy a dárdát szokás, elhajítom a kölcsönvett kardot. Látom, ahogy ép szeme elkerekedik mikor felfogja, hogy mi is repül felé. Sajnos csak a hasánál szúrja át, pedig én a mellkasánál akartam. Nincs mit tenni, ez a kard még sincs úgy kiegyensúlyozva mint egy lándzsa, így érthető miért ott találtam el. Egy utolsó hidegvérű és bűntudat nélküli pillantást vetek a testekre majd megfordulok, hogy tovább haladjak. Amint ez megtörténik és tekintetem újra az útnak szegezem, három felém száguldó Kunai néz rám vissza. Nincs sok időm reagálni, így sietve gyűjtök egy kevés chakrát a lábamba, hogy legalább egy rövidtávú Shunshint tudjak alkalmazni. Még ép időben rugaszkodok el és kerülöm el a biztos halált. Viszont még nincs vége, amint befejezem a Shunshint valaki egyből mögöttem terem és egy katanát szegez a torkomnak.
-Szörnyeteg!
Hallatszik a megnevezés, ez feltehetőleg én leszek. A mélységből ítélve egy velem egykorú fiúval van dolgom. Egy finom mosoly után kérdésre emelem a szám. Hideg, rezzenéstelen hanggal szólalok meg, miközben enyhén hátradöntöm a fejem.
-Ugyan miért?
-Csak nézz körbe!-kell ki magából az idegen -Ilyenre csakis egy szörnyeteg lehet képes.
Sajnos nem látom az alakot, hiába billentettem arra a fejem, a csuklyám eltakarja.
~A kunaikból és a hozzám szegezett fegyverből ítélve Shinobi lehet, mégpedig Kirigakurei. De vajon micsoda? Gennin? Neeeem, ahhoz túl ügyesen került mögém. Jounin sem lehet, mert akkor már rég végzett volna velem, valamint ez a pár hulla nem zaklatná fel ennyire. Akkor maradt az a középső rang. Mi is volt a neve? Chuunin? Azaz! Szóval egy Kirigakurei Chuuninnal van dolgom, feltehetőleg a frissebb verzióból.~
-Fölösleges körbenéznem, én tettem. Na és akkor mi van? Barátkozz a gondolattal, hisz te is ugyan erre a sorsra jutsz másodperceken belül.
Újabb rideg szavak tőlem, céljuk nem más mint a felbosszantás. A saját bőrömön tapasztaltam, hogy vörös tekintettel nem szabad harcba bonyolódni. El is érem a kívánt hatást, a fegyver megzörren, ahogy izmai megrándulnak. Itt az alkalom! Bal karommal egy könyöklést alkalmazok miközben elkezdem a lebukó mozdulatot. Ilyen módon sikerül is kijutni a “csapdából” és pár szökkenéssel távolságot teremteni. Szerettem volna egy hosszas, epikus szemtől szemben állást, hogy még jobban felhergeljem illetve megfélemlítsem de erre sajnos nem került sor. A fiatal shinobi rámarkol mindkét kezével a markolatra és felém ront. Látom rajta, hogy teljesen elborult az agya és dühből támad. Bal kezemmel a jobb vállamhoz nyúlok, kihúzok egy Dobótőrt és a vállamtól indítva meglendítem a kezem, menetközben elengedve a fegyvert. Persze mindezt úgy, hogy a testem többi része nem mozdul, sőt még az arcom sem rezzen meg. A célpont szemei elkerekednek amikor megpillantja a felé repülő tőrt, de egy egyszerű oldalra ugrással kikerüli. Úgynézki sikerül az amit végül akartam, megáll a rohamban és nem mozdul. Felé fordulva nézek végig rajta, a fejpánt amit elsőként kiszúrok, de nemlátom rajta a rangot jelző mellényt. Egy szokványos katana a jobb kézben, Shurikentartó a bal combon.
~Tehát mégiscsak egy Genninel van dolgom. Az, hogy a Shurikentartó a jobb combja helyet a balon helyezkedik el arra utal, hogy mindig használja a kardot. Valószínűleg bal kézzel is tud dobni, mivel rá volt kényszerülve, hogy azt használja. Fekete lelapuló haj, egyszerű fekete szemek. Semmi szokatlan, vagy különleges. A kérdés, hogy vajon Ő mennyit tud rólam. Vajon tud-e a csuklóm alatt pihenő Rejtett Pengékről? Észrevette-e a hátamon a Rövid kést? Nem tudni. A másik ami fontos, hogy milyen technikákat használ? Azt már az előbb megállapítottam, hogy sűrűn használja a kardot, de más eszközök, technikák használatában jártas-e? Ezt csak egy módon tudhatom meg, mégpedig harc közben. Óvatosnak kell lennem, ez most egy teljesen más szint, Ő most nem egy egyszerű zsoldos, csavargó, vagy bandita, ez egy Shinobi. Az egyetlen technika amit én ismerek, az alapokon kívül, az a Kirigakure no Jutsu. Viszont ezt sem használhatom tekintve a származását az ellenfelemnek. Minden bizonnyal ismeri Ő is ezt a technikát, valamint jártas Kirigakure alapképességében, a Néma Gyilkolásban. Ha ködöt használok csak magam ellen dolgozok. A Reflexei jók, hisz az előbbi dobást is kikerülte. Ebből kifolyólag csak a fegyvereimet pazarolnám, ha azokkal támadnék. Nem maradt más mint a…~
Gondolat menetem az ellenfelem hirtelen eltűnése szakítja meg. Azonnal a bal oldalamon pihenő kardomért nyúlok, majd villámgyorsan húzom ki a hüvelyéből. Nem kell sokat találgatnom, hogy merről jön. Megfordulok és védekezésre emelem fegyverem, még ép időben. Úgylátszik amíg én Őt elemeztem, addig Ő lehiggadt és felkészült a támadásra. Fizikai ereje van bőven, nagyjából tíz centit csúszok hátra a támadás levédésétől. Összegyűjtöm az erőm a jobb karomba és ellököm ellenfelem magamtól a kardommal. Most én támadok, átdobom bal kezembe a kardom és egy fentről érkező csapással rontok felé. Bár ő ezt sikeresen levédi én egy cseppet sem zökkenek ki. Felszabadul jobb kezemmel hátranyúlók és sietve előrántom Rövid késem, amivel egyből egy vízszintes vágást indítok felé. Sajnos ez sem talál, hátraugrik ezzel egy több mint tíz méteres távolságot teremtve köztünk. Kardom a földbe szúrom míg késem feldobom magam előtt. Jobb kezemmel a bal oldalamhoz, bal kezemmel pedig a jobb oldalamhoz kapok. Mindkettővel megragadok három-három tőrt és gyorsan elhajítom felé őket. Jobb kezemmel a leszúrt kardért nyúlok, majd a tengelyem körül megfordulva kirántom azt a földből. Forgás közben elkapom bal kezemmel a leeső kést és egy Shunshinnal a tőrök után eredek. Ellenfelem a repülő fegyverek elől a magasba ugrik, én követem a példáját. Kardos kezemmel egy lentről fölfelé irányuló vágást indítok ami felszínesen ugyan de megkarcolja a hóna alatt. Megérezvén, hogy szorult helyzetbe került felemeli lábait és a mellkasomról elrugaszkodva szökken tovább.
~Nem rossz, sikerült helyzetet változtatnia a levegőben, valamint engem is ellökött pluszba.~ Lábra érkezek a földre majd felegyenesedve megállok. Az ismeretlen shinobi lihegve, a sebét fogva áll meg velem szemben. Nem hagyhatok neki sok időt, pont emiatt egy újabb Shunshinnal elé ugrok és bal kezemben tartott fegyveremmel vágok egyet has magasságban. Mivel a sebével van elfoglalva nem tud időben reagálni, így egy újabb sebet ejthetek rajta. A vágásból visszafordítom karom és egy szúrással szeretném befejezni ezt a harcot. Sajnos nem mehet minden úgy ahogy én akarom, a döfés elől lehajol ugyan de amint ez tudatosul bennem elrúgom őt a jobb lábammal. Bukfencezve távolodik tőlem a földön, majd mikor megáll feltápászkodik és mindkét kezével megalkotja a fél kos jelét.
~Ez rossz!~
-Kirigakure no jutsu!
Amint elhangzik a technika neve, a köd már el is kezd sűrűsödni. Nem nehéz alkalmazni a jutsut, hisz a felázott talaj kellő alapanyagot szolgáltat hozzá. Kissé idegesen forgatom a fejem, hogy merre lehet. A második vágás túl mély ahhoz, hogy egyből támadjon. Először mindenképp ellátja a sebét és csak utána fog mozgásba lendülni. Addig nekem ki kell találnom valamit, hogy miként jutok ki ebből az istenverte ködből.
~Hát persze!~ Villan be egy gondolat az agyamba.
-Tengu!- kiáltom el drága baglyom nevét amitől Ő másodperceken belül a felemelt karomon landol.
~Eddig sok jelét mutattad már annak, hogy megértesz, legalábbis én így láttam a dolgokat. Kérlek legyen igazam. Tudom, hogy jó a hallásod ezért kérlek…~
-...Mutasd meg nekem, hol van?
Tengu egy rövid ideig nézelődni kezd majd megindul egy egyenes vonalon. Vajon tényleg megértette. Elengedem a kezemben tartott fegyvereket és a madár után vetem magam. Pár méter után már hallom is a zaklatott levegő vételeit. Elrugaszkodok a földről és a levegőbe vetem magam. Hátra nyújtom bal kezem és szétfeszítem ujjaim. A mechanizmus kilöki a pengét, melytől az a kevés vér ami még a pengén volt lecsapódik és a levegőben szállva indul meg a föld felé.
~Itt a vége!~
Gondolom magamban miközben leterítem ellenfelem és belé szúrom a Rejtett pengét. Érzem ahogy a fegyver átszúrja a bőrt és áthalad a húson. Mikor kirántom belőle a vér eszméletlen mennyiségben kezd el kifröcskölni a testéből. Úgynézki ütő eret találtam. Felegyenesedek és figyelemmel kísérem, ahogy az általa létrehozott köd a halálával elkezd feloszlani. Amint az utolsó köd pászma is eltűnik összeszedem fegyvereim és oldalra emelem a karomat. Mondani se kell Tengu magától rászáll a kinyújtott mutató ujjamra. Behajlítom könyököm és bal mutató ujjaimmal végigsimítom a bagoly hátát.
-Ügyes voltál, köszönöm.
Válaszképp egy huhogást kapok és egy elégedett fej rázást. Egy kacér mosolyt meresztek arcomra mikor karomat a levegőbe feldobva lendületet adok Tengunak a felszálláshoz.
-Ideje tovább menni.
Szólok még oda társamnak majd folytatom az utam Aichaku faluba.
Vérző Jelenések
16+
Másfél hét egyhelyben toporgás után újra úton vagyok, viszont ezúttal már nem egyedül. Oldalamon egy nem mindennapi társsal, Tenguval a bagollyal. Délelőtt indultunk el a faluból ahol eddig szálltunk meg, egy fél napnyi séta után már kezd sötétedni. Ha nem állok meg az éjszaka, már pedig nem fogok, akkor reggelre a szomszéd faluba fogok érni. Remélhetőleg ott találok valamit amivel pénzt tudok szerezni. Jelenleg ez a legfőbb teendőm, az összes többi mellékes csipán. Ilyenkor esténként a kitaposott ösvényeken megyek a gyorsabb haladás érdekében. Nappal szoktam a pusztákon és az erdőkön átvágni, mert olyankor nagyobb az esélye, hogy összefutok kelletlen alakokkal. Persze éjszaka sem biztosított a gondtalan út, erre hamarosan rá is jövök ugyanis beszélgetések hangját kezdem hallani, valakik már megint jönnek. A szél nekem háttal fúj, így könnyen lekövetkeztethető, hogy mögöttem közelednek. Bár nem valószínű, de fenn áll a veszélye annak, hogy követnek. Úgy döntök, hogy az eddigi tempómban megyek tovább figyelve, hogy miként változik a hang. Tíz percnyi ilyen módú hallgatózás után sikerül megállapítanom, hogy kezdenek beérni. Szerencsémre pont egy emelkedő van előttem, annak a túloldalán bevárom őket. Lépteimet megszaporázva felmászok az előbb említett dombra, majd lecsúszok róla a túloldalt. A kiszögellés miatt, a hangok most másképp hallatszódnak, nem lehet pontosan megmondani, hogy merre és milyen távol vannak. Mintha csak tudná, hogy mire várok, Tengu egy hosszas huhogással jelez, hogy közelednek az idegenek. Jobb kezemmel leakasztom a számszeríjjam a bal vállamról, majd ugyan onnan előveszek egy nyilat is. Miután felhúzom becélzom a domb tetejét, amint meglátok fent valakit lövök. Pár perccel később már nem hallani a beszélgetést, de mást igen. Fegyverek csörgését, ahogy valakik lépdelnek felfelé az emelkedőn. Egy okkal több, hogy végezzek velük. Ahogy az előbb említettem, mikor meglátom az első alakot a dombtetőn meghúzom a ravaszt. A nyílvessző az illető hasába csapódik amitől az kín keservesen ordít fel. Kibillenve az egyensúlyából bukfencezve gurul le a lejtőn, mire társai észbe kapnak addigra már a lábam elé ér. Valami hihetetlen folytán sikerül félig felkelnie a földről, először négykézláb támaszkodva majd fellökve magát térden állva próbál nem eldőlni. Páncél nincs rajta, ezért a zsoldos lehetőség kilőve. Mivel csoportban vannak feltehetőleg a múltkorihoz hasonló útszéli banditák. De még azokhoz sem kötném őket, azok egyforma ruhát hordtak és többen voltam. Ezek inkább csoportba verődött csavargók akik valahonnan fegyvert szereztek, aligha tudnak vele bánni. Lenyúlok az előttem szenvedő szerencsétlenhez, talán egy pillanatig úgy tűnhet mintha segíteni akarnák, azonban ez távol álljon tőlem. Egy gyors rántással kihúzom a mélyen befúródott vesszőt a fickó testéből majd a mellkasára rúgva egyet visszaküldöm a porba. A kinyitott sebből szökőkút módjára kezd el ömleni a vér beterítve a ruháját, a földet és az én lábamat. Mire feleszmélek két társa már a két oldalamba van, kardjukkal készülnek egyszerre lesuhintani rám… kicsit későn indítják el a csapásaikat. Elengedem az előbb eltávolított nyilat majd mindkét kezemet a mellkasomhoz húzva biztosítok elég teret a támadásoknak. Mivel fogy az időm olyan gyorsan nyújtom ki kezeimet amennyire csak tudom, miközben azok közelednek a támadók felé ujjaimat hátrafeszítve mozgásba lendítem a szerkezetet. A baloldali férfi kissé lehajolva támad, valamivel derék magasság fölött, a jobb oldali teljesen felegyenesedve próbálja átvágni a nyakam. Ez elsőként említettet az arcán szúrom át, pontosabban a jobb szeménél, a másikat a torkánál találom el. A szemes fejére rászorítok az ujjaimmal mert vele még dolgom lesz. az Ő sebe nem halálos, legalábbis egyenlőre még nem az, most teli torokból üvölt fel. A barátjának még erre sem volt alkalma, neki a gégéjét találtam el, ennél fogva nem tud semmilyen hangot kiadni, csupán csendben meghalni. A penge teljesen áthaladt a torkán, a vér még azon az apró hézagon is, ami a penge és a bőr között alakult ki, spriccelve távozik a testéből. A fegyver végén csöpög az a kevés, ami rákerült addig míg az áthaladt a torkán. Nem egyenesen magam felé húzom el onnan a kezem, kissé oldalirányosan, a hátam felé rántva. Erre azért van szükség, hogy a hulla elforduljon mert nem szeretném, hogy a penge távozása után előtörő vöröslő folyadék rám ömöljön. Átpillantok a szemesre, hang már nem jön ki belőle de az egész teste remeg még a fájdalomtól. Szinte ugyan úgy, mint a társát Őt is úgy engedem el, hogy előtte elfordítom, csak Őt nem hagyom a földre esni. Felszabadult jobb kezemmel a tarkójába vágom a Rejtett pengét majd újfent ráfogok, ezúttal a nyakára. Hátrahúzom úgy, hogy hátrahajoljon előttem majd feltekintek a dombra. Az utolsó tagjuk fél úton lefelé dermedt kővé, most remegő ajkakkal mered rám. Én is őt nézem miközben bal kezemmel beviszem a végső csapást az előttem lévőnek, mellkasába szúrom fegyverem. Végezetül mindkét kezemet elrántom, ezzel kihúzva a pengéket a testéből, majd hátralépek. Végig az utolsót nézem, mialatt a test a földre hull. A férfi végignéz társai hulláin majd egy csatakiáltással karöltve ront felém. Kivonja kardját és az égbe emeli, elszánt tekintetéből leolvasható, hogy végezni akar velem. Már ép nyúlnék én is a kardomért mikor hirtelen egy nem várt közbelépésnek leszek szemtanúja. Tengu felemelt lábakkal száll rá a férfi fejére majd távozik onnan sietve. ezzel a mozdulattal sikeresen megtörte a támadó lendületét, de nem csak azt hanem az elszántságát is. Lihegve takarja a szemét melybe Tengu belekapott, Arcán és ujjai között folyik a vér. Ideje befejezni, rátaposok az egyik előttem heverő áldozat kardjára, amitől a fegyver felpördül. Váll magasságban kapom el a forgó fegyver markolatát majd hátranyújtva kezem előre lépek bal lábammal. Előredőlök testemmel és úgy, ahogy a dárdát szokás, elhajítom a kölcsönvett kardot. Látom, ahogy ép szeme elkerekedik mikor felfogja, hogy mi is repül felé. Sajnos csak a hasánál szúrja át, pedig én a mellkasánál akartam. Nincs mit tenni, ez a kard még sincs úgy kiegyensúlyozva mint egy lándzsa, így érthető miért ott találtam el. Egy utolsó hidegvérű és bűntudat nélküli pillantást vetek a testekre majd megfordulok, hogy tovább haladjak. Amint ez megtörténik és tekintetem újra az útnak szegezem, három felém száguldó Kunai néz rám vissza. Nincs sok időm reagálni, így sietve gyűjtök egy kevés chakrát a lábamba, hogy legalább egy rövidtávú Shunshint tudjak alkalmazni. Még ép időben rugaszkodok el és kerülöm el a biztos halált. Viszont még nincs vége, amint befejezem a Shunshint valaki egyből mögöttem terem és egy katanát szegez a torkomnak.
-Szörnyeteg!
Hallatszik a megnevezés, ez feltehetőleg én leszek. A mélységből ítélve egy velem egykorú fiúval van dolgom. Egy finom mosoly után kérdésre emelem a szám. Hideg, rezzenéstelen hanggal szólalok meg, miközben enyhén hátradöntöm a fejem.
-Ugyan miért?
-Csak nézz körbe!-kell ki magából az idegen -Ilyenre csakis egy szörnyeteg lehet képes.
Sajnos nem látom az alakot, hiába billentettem arra a fejem, a csuklyám eltakarja.
~A kunaikból és a hozzám szegezett fegyverből ítélve Shinobi lehet, mégpedig Kirigakurei. De vajon micsoda? Gennin? Neeeem, ahhoz túl ügyesen került mögém. Jounin sem lehet, mert akkor már rég végzett volna velem, valamint ez a pár hulla nem zaklatná fel ennyire. Akkor maradt az a középső rang. Mi is volt a neve? Chuunin? Azaz! Szóval egy Kirigakurei Chuuninnal van dolgom, feltehetőleg a frissebb verzióból.~
-Fölösleges körbenéznem, én tettem. Na és akkor mi van? Barátkozz a gondolattal, hisz te is ugyan erre a sorsra jutsz másodperceken belül.
Újabb rideg szavak tőlem, céljuk nem más mint a felbosszantás. A saját bőrömön tapasztaltam, hogy vörös tekintettel nem szabad harcba bonyolódni. El is érem a kívánt hatást, a fegyver megzörren, ahogy izmai megrándulnak. Itt az alkalom! Bal karommal egy könyöklést alkalmazok miközben elkezdem a lebukó mozdulatot. Ilyen módon sikerül is kijutni a “csapdából” és pár szökkenéssel távolságot teremteni. Szerettem volna egy hosszas, epikus szemtől szemben állást, hogy még jobban felhergeljem illetve megfélemlítsem de erre sajnos nem került sor. A fiatal shinobi rámarkol mindkét kezével a markolatra és felém ront. Látom rajta, hogy teljesen elborult az agya és dühből támad. Bal kezemmel a jobb vállamhoz nyúlok, kihúzok egy Dobótőrt és a vállamtól indítva meglendítem a kezem, menetközben elengedve a fegyvert. Persze mindezt úgy, hogy a testem többi része nem mozdul, sőt még az arcom sem rezzen meg. A célpont szemei elkerekednek amikor megpillantja a felé repülő tőrt, de egy egyszerű oldalra ugrással kikerüli. Úgynézki sikerül az amit végül akartam, megáll a rohamban és nem mozdul. Felé fordulva nézek végig rajta, a fejpánt amit elsőként kiszúrok, de nemlátom rajta a rangot jelző mellényt. Egy szokványos katana a jobb kézben, Shurikentartó a bal combon.
~Tehát mégiscsak egy Genninel van dolgom. Az, hogy a Shurikentartó a jobb combja helyet a balon helyezkedik el arra utal, hogy mindig használja a kardot. Valószínűleg bal kézzel is tud dobni, mivel rá volt kényszerülve, hogy azt használja. Fekete lelapuló haj, egyszerű fekete szemek. Semmi szokatlan, vagy különleges. A kérdés, hogy vajon Ő mennyit tud rólam. Vajon tud-e a csuklóm alatt pihenő Rejtett Pengékről? Észrevette-e a hátamon a Rövid kést? Nem tudni. A másik ami fontos, hogy milyen technikákat használ? Azt már az előbb megállapítottam, hogy sűrűn használja a kardot, de más eszközök, technikák használatában jártas-e? Ezt csak egy módon tudhatom meg, mégpedig harc közben. Óvatosnak kell lennem, ez most egy teljesen más szint, Ő most nem egy egyszerű zsoldos, csavargó, vagy bandita, ez egy Shinobi. Az egyetlen technika amit én ismerek, az alapokon kívül, az a Kirigakure no Jutsu. Viszont ezt sem használhatom tekintve a származását az ellenfelemnek. Minden bizonnyal ismeri Ő is ezt a technikát, valamint jártas Kirigakure alapképességében, a Néma Gyilkolásban. Ha ködöt használok csak magam ellen dolgozok. A Reflexei jók, hisz az előbbi dobást is kikerülte. Ebből kifolyólag csak a fegyvereimet pazarolnám, ha azokkal támadnék. Nem maradt más mint a…~
Gondolat menetem az ellenfelem hirtelen eltűnése szakítja meg. Azonnal a bal oldalamon pihenő kardomért nyúlok, majd villámgyorsan húzom ki a hüvelyéből. Nem kell sokat találgatnom, hogy merről jön. Megfordulok és védekezésre emelem fegyverem, még ép időben. Úgylátszik amíg én Őt elemeztem, addig Ő lehiggadt és felkészült a támadásra. Fizikai ereje van bőven, nagyjából tíz centit csúszok hátra a támadás levédésétől. Összegyűjtöm az erőm a jobb karomba és ellököm ellenfelem magamtól a kardommal. Most én támadok, átdobom bal kezembe a kardom és egy fentről érkező csapással rontok felé. Bár ő ezt sikeresen levédi én egy cseppet sem zökkenek ki. Felszabadul jobb kezemmel hátranyúlók és sietve előrántom Rövid késem, amivel egyből egy vízszintes vágást indítok felé. Sajnos ez sem talál, hátraugrik ezzel egy több mint tíz méteres távolságot teremtve köztünk. Kardom a földbe szúrom míg késem feldobom magam előtt. Jobb kezemmel a bal oldalamhoz, bal kezemmel pedig a jobb oldalamhoz kapok. Mindkettővel megragadok három-három tőrt és gyorsan elhajítom felé őket. Jobb kezemmel a leszúrt kardért nyúlok, majd a tengelyem körül megfordulva kirántom azt a földből. Forgás közben elkapom bal kezemmel a leeső kést és egy Shunshinnal a tőrök után eredek. Ellenfelem a repülő fegyverek elől a magasba ugrik, én követem a példáját. Kardos kezemmel egy lentről fölfelé irányuló vágást indítok ami felszínesen ugyan de megkarcolja a hóna alatt. Megérezvén, hogy szorult helyzetbe került felemeli lábait és a mellkasomról elrugaszkodva szökken tovább.
~Nem rossz, sikerült helyzetet változtatnia a levegőben, valamint engem is ellökött pluszba.~ Lábra érkezek a földre majd felegyenesedve megállok. Az ismeretlen shinobi lihegve, a sebét fogva áll meg velem szemben. Nem hagyhatok neki sok időt, pont emiatt egy újabb Shunshinnal elé ugrok és bal kezemben tartott fegyveremmel vágok egyet has magasságban. Mivel a sebével van elfoglalva nem tud időben reagálni, így egy újabb sebet ejthetek rajta. A vágásból visszafordítom karom és egy szúrással szeretném befejezni ezt a harcot. Sajnos nem mehet minden úgy ahogy én akarom, a döfés elől lehajol ugyan de amint ez tudatosul bennem elrúgom őt a jobb lábammal. Bukfencezve távolodik tőlem a földön, majd mikor megáll feltápászkodik és mindkét kezével megalkotja a fél kos jelét.
~Ez rossz!~
-Kirigakure no jutsu!
Amint elhangzik a technika neve, a köd már el is kezd sűrűsödni. Nem nehéz alkalmazni a jutsut, hisz a felázott talaj kellő alapanyagot szolgáltat hozzá. Kissé idegesen forgatom a fejem, hogy merre lehet. A második vágás túl mély ahhoz, hogy egyből támadjon. Először mindenképp ellátja a sebét és csak utána fog mozgásba lendülni. Addig nekem ki kell találnom valamit, hogy miként jutok ki ebből az istenverte ködből.
~Hát persze!~ Villan be egy gondolat az agyamba.
-Tengu!- kiáltom el drága baglyom nevét amitől Ő másodperceken belül a felemelt karomon landol.
~Eddig sok jelét mutattad már annak, hogy megértesz, legalábbis én így láttam a dolgokat. Kérlek legyen igazam. Tudom, hogy jó a hallásod ezért kérlek…~
-...Mutasd meg nekem, hol van?
Tengu egy rövid ideig nézelődni kezd majd megindul egy egyenes vonalon. Vajon tényleg megértette. Elengedem a kezemben tartott fegyvereket és a madár után vetem magam. Pár méter után már hallom is a zaklatott levegő vételeit. Elrugaszkodok a földről és a levegőbe vetem magam. Hátra nyújtom bal kezem és szétfeszítem ujjaim. A mechanizmus kilöki a pengét, melytől az a kevés vér ami még a pengén volt lecsapódik és a levegőben szállva indul meg a föld felé.
~Itt a vége!~
Gondolom magamban miközben leterítem ellenfelem és belé szúrom a Rejtett pengét. Érzem ahogy a fegyver átszúrja a bőrt és áthalad a húson. Mikor kirántom belőle a vér eszméletlen mennyiségben kezd el kifröcskölni a testéből. Úgynézki ütő eret találtam. Felegyenesedek és figyelemmel kísérem, ahogy az általa létrehozott köd a halálával elkezd feloszlani. Amint az utolsó köd pászma is eltűnik összeszedem fegyvereim és oldalra emelem a karomat. Mondani se kell Tengu magától rászáll a kinyújtott mutató ujjamra. Behajlítom könyököm és bal mutató ujjaimmal végigsimítom a bagoly hátát.
-Ügyes voltál, köszönöm.
Válaszképp egy huhogást kapok és egy elégedett fej rázást. Egy kacér mosolyt meresztek arcomra mikor karomat a levegőbe feldobva lendületet adok Tengunak a felszálláshoz.
-Ideje tovább menni.
Szólok még oda társamnak majd folytatom az utam Aichaku faluba.
A hozzászólást Shihouin Aki összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Jan. 22 2017, 20:31-kor.
Shihouin Aki- Játékos
- Elosztható Taijutsu Pontok : 57
Tartózkodási hely : A vértenger közepén
Adatlap
Szint: C
Rang: Civil/Orgyilkos
Chakraszint: 167
Re: Shihouin Aki
Uzumaki Kushina Vas. Jan. 22 2017, 20:24
Kedves Aki,
kérlek, olvasd el Kalandok szabályzatát ( http://narutohun.niceboard.org/t993-kalandok-szabalyzata ), itt ugyanis le van írva, hogy
"Megkötések:
- E/D szintű Karakter esetében az ellenfél lehet E, vagy D szintű személy, vagy harcolni nem képes állat”
A kalandodban 3 (feltehetően) D szintű karakterrel végeztél, valamint egy Chuuninnal is (aki C-B) - attól tartok, hogy az élményed nem áll összhangban ezzel a ponttal; a karaktered még nincs azon a fejlettségi szinten, hogy ennyi ellenféllel végezzen Élmény keretein belül.
Kushina
Uzumaki Kushina- Adminisztrátor
- Elosztható Taijutsu Pontok : Serpenyőnyi
Adatlap
Szint: S
Rang: Háziasszony
Chakraszint: Ostor ez a nő!
Re: Shihouin Aki
Uzumaki Kushina Vas. Jan. 22 2017, 20:38
Köszönöm a javítást, jutalmaid:
+10 ch (125+10=135)
+4 tjp (45+4=49)
+ 2500 ryo, amit a hullákon találsz (mindnél volt valamennyi, ez a végösszeg; írd fel az adatlapodra)
UK
+10 ch (125+10=135)
+4 tjp (45+4=49)
+ 2500 ryo, amit a hullákon találsz (mindnél volt valamennyi, ez a végösszeg; írd fel az adatlapodra)
UK
Uzumaki Kushina- Adminisztrátor
- Elosztható Taijutsu Pontok : Serpenyőnyi
Adatlap
Szint: S
Rang: Háziasszony
Chakraszint: Ostor ez a nő!
Similar topicsNaruto Gundan :: Karakter készítés :: Élmények :: Kalandok
1 / 1 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.