Hattori Arata vs Shihouin Aki

**Shihouin Aki** Csüt. Dec. 29 2016, 23:17

Aki chakraszint: 120
Taijutsu pontok: 40
Felszerelés: Rejtet pengék, kard, kis tőr, 15 dobókés, számszeríj, 10 nyílvessző

Az idejét sem tudom mióta vagyok úton, hogy mióta tart a véres utam. Azt meg végképp nem tudom, hogy meddig fog még tartani. Mostanra rengeteg vér tapadt már a pengéimhez és a kezemhez, megszámolni nem lehet menyi emberi életet oltottam ki. Most ép az eső országán belül keresem a lehetséges szövetségeseket. Kirigakure fizetni fog azért amit a családommal tett, mégpedig csúnyán. Gyenge köd takaró alatt haladok előre az utamon. Két okból nem sűrűsítem be jobban. Az egyik, hogy túl feltűnő lenne ha sűrű lenne a köd, ezen a környéken nem túl gyakori jelenség. A másik pedig, hogy jómagam sem tudnék tájékozódni benne. Egy vékonyka kis ösvényen haladok ami egy sűrű erdőben rejtőzködik. Csuklyám az arcomba van húzva, ez már aféle megszokás. Ezen a környéken nincs az a vándor aki megismerne így nem lenne szükségszerű az arcom takarása. Mint már említettem megszokás, mindig így hordom ezért már teljesen hozzám nőt a dolog. Szerencsére a kialakítása miatt tökéletesen kilátok alóla így nem gátolja a látásom. Miközben az úton sétálok egy hangra leszek figyelmes. Nem is, kettőre.
-Ideje tovább mennünk.
-Minek?
-Mert mivan ha valakit elénk küldenek? Tudod mit kapunk ha jelentik, hogy lustálkodtunk? Eleget pihentünk!
-Jólvan jólvan.
Két kis srác áll fel az egyik fa tövéből, tőlem körülbelül tíz méterre. Alap helyzetben nem sokat törődnék velük de az egyik felém fordul miközben ellöki magát a földtől.
~Kirigakure!~ Bődülök fel magamban a fej pánt látványától. hamar lehiggadok, hisz semmi jó nem származik a dühből. Ha véres szemmel ugrok bele még a végén két taknyos gennin tesz el láb alól. Ugyan olyan tempóban közelítek mint ahogy eddig is tettem, talán egy egyszerű vallási vándornak néznek így gyanútlanul fordulnak nekem háttal és indulnak el gyalog szerrel velem megegyező irányba az ösvényen. Mikor oda érek mögéjük kipattintom mindkét rejtett pengém, egy nagyobb lépéssel közéjük kerülök és két oldalra döfök a karommal. Mindkét kölyköt nyaki ütőeren szúrtam. A szúrás pillanatában azonban egy hangot hallok a fák tetejéről.
-Hé ti!
Kihúzom a pengéket a testekből mire azok élettelenül hullanak a földre. Higgadtan nézek fel a fára ahonnan az előbbi hang jött. Egy számtanú, bocs öcsi peched van.

**Hattori Arata** Pént. Dec. 30 2016, 00:22

Arata chakraszint: 269

Taijutsu pontok: 22

Felszerelés: Adatlapi felszerelések

Átvenni egy üzenetet... Arata többet és jobbat is el tudott volna képzelni magának feladatként, de ezt adták ki neki, hát ezt is kell elvégeznie. A parancs mindenek felett állt; Amegakure már így is sokat tett az ő fejlődéséért, a falu törődött vele, mindent megadott neki, amit csak megadhatott ebben a vészterhes időben. Bár Arata még csak genin volt, egyre jobban kezdte utolérni a régi társait, sőt, a legtöbbet már le is hagyta. Érezte, amint egyre erősebb és erősebb lesz, de tudta, még messze van a valódi célja. Osora no Tsurugi... alkalmi mestere halála után így nevezte el magát. Igaz... senkinek nem mondta el, hisz' ki venné komolyan, hogy ő a "Rettegés kardja"? Ahhoz előbb azzá is kellett válnia, az ahhoz vezető út pedig rögösnek ígérkezett. Hisz... még mindig csak egy egyszerű genin volt.

És épp ezért kellett most egy üzenetet átvennie a határon pár kirigakurei genintől. Valószínűleg nem létfontosságú dologról volt szó, csak arról, hogy "minden rendben a mi oldalunknak a három méteres sávjában", vagy valami ilyesmi. Persze mindennek jelentősége volt, Arata ezt jól tudta... de inkább ment volna ételt osztani a szegényeknek és a hadiárváknak. Annak még értelmét is látta, ebben sok nem volt. No meg... Kirigakure. Bár most a szövetségesük volt, Arata gyűlölte Kirigakurét, ahogy a másik négy nagy nemzetet is. A szövetséget, amit kötöttek Kirigakuréval és Iwagakuréval nem látta másnak, mint szükséges rossznak a túlélésük érdekében. De így is... még most is... a nagyhatalmak játszmái miatt estek el tucatjával jó amegakurei shinobik egy olyan háborúban, amihez semmi közük nem lett volna. Víz Szövetsége... ugyan már! A háború után a Szövetség - már ha egyáltalán megnyerik - mit fog nekik adni? Visszaadják az árváknak a szüleiket? Felépítik a lerombolt épületeket? Adnak az éhezőknek enni? Persze, hogy nem.

De Arata tette a dolgát, mert ezt kellett tennie. Az erdő mellett kellett találkozniuk, de ő inkább a fákon haladt, egyszerűbb volt és megszokta már. Tudta, hogy a tó mellett fogják várni majd. Azonban... amikor Arata odaért, nem várt dologban lett része. Meglátta a két genint és látta a mögéjük lopakodó árnyat, de már csak a szúrás pillanatában tudott nekik kiáltani. Az alak - aki furcsa csuklyát hordott - ránézett, Arata pedig tudta, hogy ellenséggel van dolga. Nem teketóriázott, azt tette, amire kiképzeték. A fenálló ködből sejtette, hogy nem a két genin húzhatta fel, ez pedig csak azt jelenthette, hogy az ellensége is nagy valószínűséggel képes alkalmazni ezt a technikát. Persze... nem jelenthetett ki semmit száz százalékos biztonsággal, így maradt a taktikus elemzés, mint lehetőség.

Nem szólt semmit ő sem, csak gyorsan elrejtőzött a köd segítségével... bár az ő látását is lecsökkentette a Kirigakure no Jutsu, Arata viszonylag jól ki tudta használni azt. Ekkora távolságból viszonylag jól be tudta határolni az ellenséget. A szitáló eső persze nem segített a hang alapú helymeghatározásban, de egyelőre ez a lehetősége volt. Mikor kellőképpen elrejtőzve érezte magát, gyorsan helyet változtatott és egy másik fán kötött ki, azon, amely viszonylag közel volt a tóhoz. Tudta a tóról, hogy elég mély és szélsőséges esetben ki tudta használni, hogy ott volt.

Fizikális állapot: 100%

Chakraállapot: 100%

**Shihouin Aki** Pént. Dec. 30 2016, 01:00

Mennyire utálom én a rejtőzködni vagy menekülni próbáló áldozatokat. Viszont ez nem holmi biszembaszom testőr és nem is egy harc képtelen valaki. Shinobi… Chakra használatára kiképzett ninja. Hogy miben különböznek az ilyenek tőlem? A harc modorban. Egy vérebi Shinobi most vagy oda ugrana ahol eddig állt vagy, ha rendelkezik alapvető szenzor képességekkel, megkeresi a ködben. Minek ugráljak utána? Láttam a tekintetén, hogy nem elfutni akar hanem tőrbe csalni. Elrejtőzött valahol ebben biztos vagyok. Nincs mit tenni, ki kell csalni a nyuszit a bokorból. Vagyis jelen esetben a shinobit a lomb koronából. De vajon melyiken lehet? Mennyire van messze? Retek eső! Nem hallani tőle semmit. Próbálom figyelni a levelek zörgését de nem veszek észre mozgást. Így hát elindulok ugyan olyan tempóban mint eddig oda sétálok a fához ahol láttam mindvégig figyelve a környezetemre amennyire csak lehet. Mikor oda érek egyszerűen a talpamba koncentrálom a chakrám és felsétálok. Alaposan körbenézek de innen se látni semmit. Talán fentebbről ahol már nem olyan sűrű a köd? Felugrok a fa lobjának a tetejére és egy tavat szúrok ki. Na oda biztos nem megyek mert amilyen mákom van suiton használó. Ahj de muszáj lesz hisz csaknem fogom hagyni, hogy egy olyan ember aki meglátott meglógjon. Az esős környéken élő shinobik kivétel nélkül rendelkeznek a víz elemmel így egyértelmű, hogy ott vár mit is lépek. Egy nagyobb ugrással a tó partjához ugrok. Itt már nincs idő nézelődni. Jobb kezemmel a bal vállamhoz nyúlok és két dobótőrt húzok ki a tartóból. Elmutogatom a szükséges kézjeleket majd az egyiket egy laza mozdulattal felhajítom magam felé. Szinte azonnal küldöm utána a másikat de ezt már erőből. Na de nem csak úgy hozzá ba**om azt jólvan. Mérnöki precizitással úgy hajítom hozzá, hogy az első tőr kellő erővel térjen ki az egyik fa irányába. Ezzel egy időben aktiválom az előbb elmutogatott technikát így esélye sincs kiszúrni melyik az igazi.
-Heiki bunshin no jutsu! (Fegyver klón technika)
Most 10 különböző irányba halad 10 ugyan olyan tőr, mindegyik egy közeli fa lomb koronája felé. Vajon kiugrik?

Állapot: 100%
Chakra 98% - Heiki Bunshin no jutsu

**Hattori Arata** Pént. Dec. 30 2016, 01:42

Mozog. Felderít. Mozgásban tart. Elemez. Arata fejébe ezeket verték bele, mind az Akadémián, mind otthon. Taktikus elmének nevelték, olyannak, aki nem rohanhat fejjel a falnak, hanem előtte fel kellett mérnie minden eshetőséget. És épp ezt tette most is. Maszkja szerencsére elrejtette az arcát, így ellenfele nem láthatta azt... ez pedig Arata számára még látatlanul is helyzeti előnyt adott. Így az ellenség még véletlenül sem olvashatta le az adott pillanatban az arcáról, hogy mire készült. Márpedig Arata számára ez fontos volt. Az addig rendben ment, hogy a köd segítségével arrébb tudott menni és ezzel máris jobb helyzetbe került, mint az előbb volt, de a másik lehetséges, hogy felmérhette a helyzetet.

Cselekednie kellett, főleg mert hallotta a lucskos talajon a lépteket, amik a szitáló esőn keresztül is elhatoltak a füléig. A másik valószínűsíthetően abba az irányba ment, ahol az előbb volt. De Arata még nem árulhatta el, hogy hol tartózkodik. Ki kellett várnia. Szerencsére a fán volt elég víz az eső miatt ahhoz, hogy egy vízklónt készíthessen, így létre is hozott egyet, majd egy pillanat alatt a tó melletti másik fán termett és egy nagyon kicsit lazított a köd sűrűségén, de nem annyira, hogy őt látni lehessen, azonban pont eléggé ahhoz, hogy a tó környékét ő szemmel tarthassa. Nemsokára meg is érkezett az ellenfele; viszonylag jól látta őt a lombok közül. Innen tiszta célpontot nyújthatott volna, de még mindig nem akarta elárulni a tartózkodási helyét.

Látta, amint a másik feldobott egy tőrt, majd egy második tőrrel irányba állította azt, méghozzá pont ahhoz a fához, ahol az előbb volt és ahol a vízklónja várakozott. Az ellenfele kézjeleket mutogatott, ami egyértelművé tette Arata számára, hogy shinobival van dolga, vagy valaki olyannal, aki kapott shinobi képzést. Nemsokára a tőr, ami a másik fa felé ment, megsokszorozódott; Arata elmosolyodott ennek láttán. Egyszerű technika volt, de hatásos. ~ A dobása alapján képzett a fegyverekben és leginkább az elterelésre, továbbá a megzavarásra játszik. Távolharcban még tartogathat meglepetéseket, de közelharcban... fel kell mérni. Addig nem támadhatok, amíg nem tudom, hogy egész pontosan mivel operál. ~ gondolta át Arata, majd a vízklónja az utasításnak megfelelően a fegyverek megjelenésére kiugrott a fák közül és nemsokára ott volt az ellenfél előtt. Arata nem tett mást, csak megfigyelt... a vízklónja előhúzta a ninjatóját és nekiment az ellenségnek. Szerencsére ebbe a vízklónba viszonylagosan több chakrát rakott bele, mint egy átlagosba, hogy nehezebben hulljon szét... ami csak azt jelentette, hogy nem egy, hanem két sikeres vágás, vagy egy azonnali halálos "seb" kellett neki.

Fizikális állapot: 100%

Chakraállapot: 94% (Mizu Bunshin no Jutsu több chakra beleadagolásával)

**Shihouin Aki** Pént. Dec. 30 2016, 01:57

Az elterelés sikeres, az ellenfelem kiugrott a fák közül és mint egy igazi férfi elém állt. Na jó annyira mégse férfi, egyből kardot rántott. Milyen naiv. Könnyű szerrel leszerelhetném de valamitől olyan érzésem van, hogy túl korai még a közelharci adottságaim megmutatása. A shinobik cselesek tudnak lenni, elvégre az az átkozott kirigakure Jounin is átvert engem és a családomat. Az első csapás elől félrelépve hátraugrok figyelve magam mögé. Ezúttal bal oldalamhoz nyúlok és egy darab dobótőrt húzok elő. Ha nem reagálta le ennyi idő alatt és nem mozdult tovább könnyű szerrel dobom nyakon szegény szerencsétlen. Ha utánam ugrik ugyan úgy megdobom a tőrrel, viszont ha valami csoda folytán kivédi azzal a kis tantóval a sebes és pontos tőröm a hátamon pihenő Rövid késhez nyúlok és azzal hárítom a csapását majd egy talpas rúgással taszítom el magamtól. Ha és amennyiben még az elején elugrik valamerre másfele az első jobbkezes tőr eldobása után bal kezemmel ragadok meg hármat jobb oldalamról és mozgás közben próbálom leszedni. Ha nincsenek villám reflexei sikerülnie kell, de ha mégse közel harcra leszek kényszerítve.

**Hattori Arata** Pént. Dec. 30 2016, 03:00

Arata csak megfigyelt, ámbátor érezte, hogy nemsokára helyet kell majd változtatnia, mivel a vízklónja nem örök életű. De egyelőre csak nézte, hogy mi bontakozott lent ki. Az ellensége egyelőre nem vette észre, hogy klónnal van dolga, s ez Arata malmára hajtotta a vizet... egyelőre. A klón ügyesen tért ki a támadások elől és a ninjatoval kivédte a felé dobott tőrt, majd ő is egy kunai-t dobott az ellensége felé; bár valószínűleg nem találta el, Aratának - akinek a klónja határozott szándékokkal volt vezérelve - az volt a célja, hogy felmérje az ellenfele mozgását is. A klón elkezdett oldalazni, jobbbra-balra ugrálni, majd pedig körözni az ellensége körül, figyelve a dobott fegyverekre. A cél egyértelműen az volt, hogy közelharcba kerítse azt, így Arata klónja nagyon vigyázott arra, hogy ne találja el egy dobófegyver sem.

~ Hm... ahogy nézem, távolharcos típus elsődlegesen. Nem akar közelharcba keveredni, de ez lehet azért is, mert nem igazán akarja kijátszani az ütőkártyáit. A dobásai pontosak, ha dob, akkor nagyon óvatosnak kell lenni. Hm. Nézzük csak... ha ezt sikerül kiiktatnia, akkor már tudni fogja, hogy klónnal van dolga, az pedig már engem juttat hátrányba, ugyanis a többi felbukkanó klónról nagy eséllyel tudni fogja, hogy klón. Ez esetben... ~ Miután Arata végiggondolta, a klónja is tudta, hogy mit kell tennie; szerencsére Arata gyorsan végig tudta gondolni az eshetőségeket és mindenre kiterjedő, pontos tervvel hozta létre a klónt. Klónja pár szökkenéssel a tó közepén termett gyors kézjelekbe kezdett, majd egy Suiton: Mizurappa technikát küldött az ellenfelére; ennek célja nem volt más, minthogy megzavarja azt, hisz' a másik személy eddig azt hihette, hogy a támadója arra játszott, hogy közelharci helyzetbe kényszeríthesse, ellenben a Mizurappa egyértelműen középhatótávú technika volt, aminek a lényege abban rejlett, hogy távolabb tartsa a célszemélyt. Ebben az esetben a furcsa kapucnis hihette azt, hogy ellensége már távolsági támadásokra akar átállni.

Amíg a vízklónja a Mizurappával zavarta meg az ellenséget, addig Arata gyorsan átállt egy másik megfigyelőállásra; az első és legfontosabb szabály az volt, hogy nem maradhat sokáig egy helyen, nehogy felfedezzék. Mindeközben besűrítette a ködöt a tó körül és akkor, amikor ellensége bármilyen támadást használhatott volna a klónja ellen, gyorsan feloldotta a vízklón technikát; tette ezt úgy, hogy a másik számára ez úgy nézhetett ki, mintha a klón lemerült volna a víz alá. Mindeközben a köd sűrűbb részén a tavon Arata létrehozott egy újabb vízklónt, ami azonban csak akkor és csakis akkor fog majd mozgásba lendülni, hogyha az ellensége közelebb kerül majd hozzá. Így ellenfele hihette azt, hogy a shinobi lemerült a víz alá és felbukkant máshol.

Fizikális állapot: 100%
Chakraállapot: 90% (Mizurappa + Vízklón)

**Shihouin Aki** Pént. Dec. 30 2016, 03:45

~Nem rossz reflexek… Nézzük, hogy is állunk. Egy dobótőr elment a Heiki no Justuval, egyet eldobtam mikor elugrottam, aztán még hármat a levegőben. Az öt. Abból négy ment jól látható célpontra. És egy sem talált? Elkoptam volna? Nem, Ő jó…. nagyon jó. Szóval van még tíz tőröm. Ebből egy isten tudja hol van, a többit még fel tudom szedni.~
Mikor ellenfelem a tó belsejéhez szökken már rossz érzés tölt el. Tudtam én, hogy nem kéne idejönni. Sajnos Shinobi ismereteim nem olyan behatóak, hogy ismerjem a technikát amivel támad de az biztos, hogy nem előnyös ha eltalál vele. Egy Shunshint alkalmazva kitérek a felém közeledő víz tömeg elől de ekkor valami másra leszek figyelmes. A köd sűrűsödik a látó viszonyok pedig romlanak. Rezzenéstelen arccal állok meg a kitérést követően majd a helyzetem gyors kiértékelésébe kezdek.
~Na akkor… van nála egy kard amit egyértelműen nem fog eldobni. Vagy ha mégis megteszi akkor két pillanat alatt küldöm az előző két taknyos után. Mivel karod hord magánál gondolom jártas annak a forgatásában is ebből viszont az jön le, hogy nem olyan jók a távolsági képességei. Ha ez nem így lenne akkor egy egyszerű kunai-t használna mivel az is képes a közelharcra. Eddig egyszer támadt távolsági fegyverrel az is olyan pontatlan volt, hogy fájt nézni is. Viszont! Víz elemű középtávú technika a távolság keltésre? Ezt jobban át kell gondolnom.~
-Jólvan, akkor mi lenne ha nem látnánk egymást?
Jómagam is alkalmazni kezdem a Kirigakure no jutsut és még sűrűbb ködöt csinálok. ezzel párhuzamosan pedig minkét kezembe két-két dobótőrt veszek. Elrugaszkodom a földtől és elkezdem a dolgot. Az első tőrt az egyik tőlem jobbralévő fa törzsébe, a másodikat az előttem elterelő víz szélébe, a harmadikat az előző tartózkodási helyemtől pár métere a földbe EJTEM majd végül az utolsót az előző tőrtől ismét pár méterre ráejtem a földre. Na és akkor, hogy ennek mi értelme? Valószínüleg azért használja ilyen bátran a kirigakure no jutsut mert edzett a hallása. Ezzel a kis csellel viszont talán sikerül összezavarnom. Az első tőrre hiheti, hogy arra a fára ugrottam. A másodikra, hogy elindulta felé a vízben. Az utolsó kettőre pedig, hogy a felázott talajban lépkedek. Ezért ejtettem azokat és nem dobtam, így a lépésre hasonlóbb loccsanó hangot adtak ki leérkezéskor. Jómagam egy tőlem srégen, balra és hátra, elhelyezkedő fa törzsén állok meg még az utolsó dobás előtt. Most ezen a fán “állok”, párhuzamosan a földel és merőlegesen a fával. Ha enyhít a saját Ködjén és sűrítek az enyémen.
~Mit lépsz most? Mutasd meg nekem milyen az igazi harc modorod.~

Állapot: 100%
Chakra: 96% - Kirigakure no Jutsu sűrítése

**Hattori Arata** Pént. Dec. 30 2016, 04:21

A Mizurappa elől valószínűleg Shunshinnal tért ki Arata ellenfele, ezt a vak is láthatta, majd azt figyelte meg, hogy a másik is kezdi felmérni a köztük lévő helyzetet; Arata klónja megakadályozhatta volna, hogy ellenfele végiggondolhassa a helyzetet, azonban látta, hogy az is gyorsan és taktikusan gondolkozik. Alig töredékmásodpercek múlva már még sűrűbb köd állt odalent. ~Hm... szóval ő is Suiton elemű. Ez azt jelenti, hogy nem tudhatom, milyen technikákkal operál. Azonban... a tónál lett volna lehetősége a klónomat megsemmisíteni valamilyen víz elemű technikával, de itt is fennáll az eshetősége, hogy nem akarta megmutatni a képességeit és egyelőre csak fegyvereket alkalmaz. Ez esetben... ~ Miután Arata végiggondolta, már hallotta is ellenfele aktivitását.

Először egy fahangú koppanás, majd egy vízcsobbanás, utána két loccsanás. Bár nem látta, a hangok alapján -amelyek elég élesek voltak - viszonylag könnyen be tudta határolni, hogy a négy hangnak hol volt a forrása. Arata elmosolyodott... ha ezt cselnek szánta, hát nem igazán jött be túlzottan, mivel a hangok gyors egymásutánban következtek be. Azonban... nem lehetett semmit sem elvetni. Lehetséges volt, hogy ellenfele vízklónokat alkalmazott, ami azt jelenthette, hogy három klónt hozott létre. Az egyiket a fához küldve, a másikat a tóhoz, a harmadikat pedig a földön, hogy úgy tűnjék, mintha helyet változtatott volna. Alapvető elterelő taktika, minden Akadémián oktatják. De... Aratának meg kellett bizonyosodnia arról, hogy tényleg klónokkal volt-e dolga, erre pedig a lehető legjobb eshetőség az volt, hogy bevetette magát... azonban nem mozdult el a helyéről.

A Kirigakure no Jutsu miatt a látási viszonyok szerencsére elég korlátoltak voltak ahhoz, hogy Arata ki tudja vitelezni a tervét, amit pont az elterelő taktikák ellen dolgozott ki. Négy shurikent vett elő az övtartójából, majd gondolatban térképet készített a helyről, amit szerencsére jól ismert, hisz' nem először volt itt. Az első hang forrása nem volt más, mint a tótól harminc méternyire, balra lévő fa. A másodiké a tó, a hang alapján valószínűleg a széle, mert nem volt olyan éles a csobbanás. A haramdiké és a negyediké egyértelműen a föld, méghozzá annak a közelében, ahol utoljára látta a figurát. Ez azt jelentette, hogy a hangok egy ötven méter sugarú körben törtek fel, valószínűleg a kör egyik szélén tartózkodhat; a kör epicentruma pedig az a hely volt, ahol utoljára látta. Gondolatban levetítette ezt maga elé és nemsokára lelki szemei előtt fénylő pontokként látta a behatárolt helyeket.

Gyors egymásutánban elkezdte elhajítani a shurikeneket. Az első becsapódásnak fahangja volt, de vízcsobbanás nem kísérte; tehát nem volt ott klón. A második a vízbe ment, viszont nem követte lehulló víz... tehát nem volt klón ott. A harmadik a földbe fúródott, a vízhang elmaradása miatt ott sem lehetett klón... a negyedik viszont... fémes csilingelést követve lepattant valamiről és aztán fúródott be egy fába. Arata elmosolyodott, majd elkezdte felállítani a téziseit. ~ Első, második, harmadik... valószínűleg ott csak a helyet lőttem be. De a negyediknél... fegyvernek ütközött neki a hang alapján, majd arról lepattanva a shuriken beleállt egy fába. Ez azt jelenti, hogy a négy hang közül egyik sem ő volt. Ami viszont... lássuk csak... Ötven méter sugarú kör. Északra van az erdő, ez tőle balra és enyhén oldalvást helyezkedett el, ott négy olyan fa van, ahol elrejtőzhetett. Délre tőle nyílt terep, de a köd miatt ott is lehet. Nyugatra újabb fák, nagyjából hat elrejtőzésre alkalmas fa. Keletre pedig a tó van, ott nem lesz, elvégre ott van a klónom. Ami azt jelenti, hogy... Északi irány, négy fa. Egyenként öt méteres maximális magassággal bírnak, lombkorona van, alsó ágak vannak. Két szélsőn főként vékony ágak, de elbírják, a két belsőn vastagabbak, könnyebb megvetnie ott az embernek a lábát. Két fő lehetőség az elrejtőzésre... balról a harmadikat tippelném... de ne menjünk még rá... ~ Arata miután végiggondolta magában, azt a tervet használta, amit előre kieszelt.

Klónja elkezdett a nyugati irányban lévő fák felé haladni, méghozzá viszonylag elég hallhatóan, majd megállt és a négy északi irányban lévő fához egyenként egy-egy shurikent dobott, olyan egyméteres magasságban. Mindezek után a klónja helyet változtatott és a déli irányú nyílt terepen várta az esetleges támadást a ninjato-val a kezében; azonban, egy kis időt követően egy kunait a nyugati irányban lévő fák felé dobott, hogy úgy tűnjék, odaszökkelt. Ha egy távolsági fegyverrel támadják meg a klónt, akkor az a ninjato-val üti félre a dobófegyvert, a valódi Arata pedig közben egyre több és több tervet próbál kieszelni fent a fán.

Fizikális állapot: 100%

Chakraállapot: 90%

**Shihouin Aki** Pént. Dec. 30 2016, 04:58

Várok… várok… várok.
~Léphetne már valamit.~ Amint ezt kimondtam a fejemben shurikenek süvítő hangját hallottam amint pörögnek a levegőben.Jobb kezem egyből magam elé kaptam és kifeszítettem ujjaim. Az eddig a csuklóm alatt pihenő Rejtett penge most kipattan készen arra hogy levédjem a shurikent. Összpontosítanom kell mivel a köd miatt alig lesz időm reagálni. Éppenhogy sikerül a pengét a shuriken közepébe döfni majd azt egy határozott mozdulattal a mellettem lévő fába vezetni. Viszont most baj van, egy koppanást, egy csobbanást és két loccsanást hallottam. Ez annyit jelent, hogy minden helyre ahova én is dobtam ő is. Tudja, hogy hol vagyok viszont a a felém érkező shuriken pörgéséből nekem is van némi sejtésem, hogy ő merre lehet. Nem egy pontos meghatározás de több mint a semmi. Mivel úgyis tudja, hogy hol vagyok fölösleges a fán csüngnöm mint holmi majom. Vissza ugrok az előző helyemre és gyorsan magamhoz kapom az ott elejtet két dobótőrt. Még jó, hogy eljöttem a fától. Pár méternyi futás után négy koppanást hallok onnan ahol eddig voltam.
~Shurikenek és kunaik. Távolsági eszközök. Ennyiből nem tudhatom biztosra, hogy menyire jó ezekben. Tény, hogy az előző dobása éppen hogy nem talált fejtetőn. Szerencse vagy kiszámolta, hogy hol vagyok? Szóval, van tőlem balra egy és van egy másik aki feltehetőleg arra fele van még ahonnan az első dobások jöttek. Bunshin. Tekintve, hogy Suiton használó gondolom valami elemi lehet. A sima Bunshin nem képes a használótól külön mozogni. Lássuk miből élünk eldobtam négyet tehát az előző tízből egyből már csak 6 maradt. Viszont most visszavettem kettőt. Akárhogy számolok az nyolc. Ideje mást is használni.~
Le akasztom a bal vállamról a számszeríjjam és kihúzok egy nyílvesszőt a tegezből. Gyorsan felhúzom majd a bal karomba veszem a fegyvert míg a felszabadult jobb kezembe az dobótőrt ragadok. Felemelem az íjt abba az irányba ahol a léptek végét hallottam és mivel emlékszem a magasságára körülbelül fej magasságra célzok. Ellövöm a nyilat majd egy pördüléssel eldobom has magasságba a tőrt. Ilyen gyors egymás utána nem lesz képes kivédeni. Pörgés közbe vissza rakom az íjt a bal vállamon lévő helyére és jobb kezemmel előrántom Rövid késem.
~Na vajon ott vagy-e még? Ha nyögést hallok az igazit találtam el. Ha csobbanást egy bunshin volt. Ha egyiket se… na akkor nagyot csalódok magamba.~
Egy “mindent bele” Shinshinnal a másik helyhez megyek és minden érzékemmel próbálom megtalálni a másikat folyamatosan ügyelve arra, hogy ne érjen váratlanul semmi.

Állapot: 100%
Chakra: 95% - Erősebb shunshin

**Hattori Arata** Pént. Dec. 30 2016, 05:33

Arata csak figyelt és várta az előző mozdulatának az eredményét. Ahogy sejtette... az általa meghatározott kör szélén helyezkedett el az illető. Amikor a klónja eldobta a shurikeneket, akkor három fahangon koppant, azonban a negyedik először fémes csilingelést hallatott, majd csak utána koppant egy távolabbi fán. Ez azt jelenthette, hogy egy fegyverrel elütötték másfelé. És jól tippelt... a cél azon a fán volt, amit ő határozott meg. Azonban még mindig nem vetette be saját magát, hanem a klónjára hagyta a dolgot. A célszemély valószínűleg támadásba fog kezdeni... Arata azonban még nem hagyhatta a klónját veszni. Egyelőre nem akarta, hogy lehulljon az álca, azt akarta elhitetni ellenfelével, hogy a valódija állt ott lent a földön. Persze egy rossz mozdulat és lebukhatott, de egyelőre jó helyzetben volt.

Figyelt minden rezdülésre, minden neszre. Furcsa hangot hallott, majd egy kattanást, utána egy pendülést és egy süvítést. ~ Számszeríja lenne? Nem éppen egy szokványos fegyver, nem shinobi eszköz, leginkább civilek használják. Persze... rátehette a kezét valahol máshol is. Ez azt jelentheti, hogy főként távolsági harcos lehet, de amíg nem mértem fel a közelharci tudását, addig nem jelenthetek ki semmit teljes bizonyossággal. Azonban, egy kicsit megnehezítette a dolgomat a köd megsűrítésével, így az én látási viszonyaim sem éppen a nekem megfelelő szinten vannak. Mindazonáltal... a lehető legjobbat kell kihoznom a dologból. Lássuk csak a medvét... mit és kéne tenni... óvatosan kell bánnom a klónokkal, ezt még nem engedhetem megsemmisülni, a chakrakészletem sajnos véges. Ami azt jelenti, hogy... ~

Míg ezt Arata végiggondolta, ezzel egy időben lent a klónja sikeresen kivédte az ellenfél támadását, méghozzá egy Suiton: Kaihoudan technika segítségével. A víz elmosta mind a számszeríjvesszőt, mind a tőrt, a klón pedig rögtön helyet változtatott, a tó felé szökkent és a víztől csak pár lépés választotta el. Arata odafent újra elemzésbe fogott. ~ Nézzük... valószínűleg nem maradt a helyén, az pedig, hogy nem volt hangja, lehetett Shunshin no Jutsu, vagy pedig csak nem hallhattam a hangját a vízcsobogás miatt. A klónom a Kaihoudan miatt legyengült, nem sokáig fogom tudni fenntartani a kontrollját. Ez azt jelenti, hogy itt lesz az ideje feloldanom, és azzal egy időben helyet is kell változtatnom. Nézzük csak... ~ Arata klónja egy kunai-t dobott az egyik, nyugati oldalon lévő fába, hogy ezzel elterelje a figyelmét az ellenségnek, majd egy szökkenéssel a tavon termett. Ezzel egy időben, ahogy a víz megcsobbant a klón súlya miatt, Arata feloldotta a technikát és ő maga gyorsan egy másik, távolabbi fán helyezkedett el, némiképp távolabb a tótól, hogy az ellenség ne a tavat higgye a komfortzónájának.

~ Nézzük csak.. nézzük csak... itt az ideje egy kicsit jobban megvakulni, nem? ~ tette fel magában a kérdést Arata és annyira megsűrűsítette a ködöt a területen, hogy az már tejködnek számított. Az eső még esett, de már csak enyhén szitált, így a hangokra könnyebb volt odafigyelni mind a két félnek... akik jelenleg teljesen vakok voltak valószínűleg a köd miatt. Arata a fán állva fülelt és várta, hogy mi lesz a következő lépése az ellenségének. Egyelőre új klónt nem hozott létre, mert tartalékolni akart a chakrakészletével, de ha szerencséje volt, akkor elhitette ellenségével, hogy a shinobi, aki ellen küzd, a tóban rejtőzött el.

Fizikális állapot: 100%
Chakraállapot: 82% (Kaihoudan + ködsűrítés)

**Shihouin Aki** Pént. Dec. 30 2016, 05:58

~Víz?~ Csak ennyit jegyzek meg magamban mikor a támadásom irányából víz csobogást hallok. Semmi fém csendülés… Egy technikával védte le mindkét támadást.
~Hét darab dobótőr és 9 darab nyílvessző. Megint a víznél van. Eltűnt volna a vízben? Fa koppanás, megint van valami a fánál. Még egy. Hol vagy? Melyik vagy te? A vízhez nem megyünk. Ott túl nagy a fölénye. Ha ott vagy ott fulladj meg. Én megvárom. Azonban azoknál a fáknál két koppanás volt amerről jövök. Hmmm?! Sűrűsödik a köd. Ez mér túl sűrű. Egyértelműen a távolságra játszik. Talán fél közel kerülni? De akkor minek nála a kard ha féli használni? Dobálózik és vízzel pancsikol. Ideje lenne komolyan azzal próbálkozni, hogy közel kerüljek. De miként? Fáról fára ugrál mint holmi Tarzan. Mivel Ő is sűríti a ködöt nincs értelme az enyémnek. Ez viszont nem oldja meg azt, hogy miként jutok oda hozzá. Van egy ötletem! Nem tudom menyire fog ez bejönni jobb ötletem úgysincs.~
Rövid késemmel a kezemben lábamba koncentrálom a chakrám és egy Shunshinnal a tó közepére ugrok majd onnan egy másodperc múlva tovább is állok.
~Nincs támadás. Amilyenek a reflexei simán megtámadhatott volna. nincs a víznél.~
Ezúttal az egyik koppanó fához ugrok majd újabb egy másodperc múlva át a szemközti részhez. Ha a fáknál van úgyis megijed a közelségemtől és el fog menni valahova, valószínűleg a tőlem legtávolabbi ponthoz. Ha szemközt sem találom meg összevissza kezdek el ugrálni a Shunshinnal majd 4-5 ugrás után a megállok a tótól délre a fáknál. Ha a terveb bejön és helyet változtat feltehetőleg meghallom mert folyamatosan figyelek. Ha netán olyan szerencsém van, higy személyesen botlom bele szemrebbenés nélkül vágok felé a késsel.

**Hattori Arata** Pént. Dec. 30 2016, 15:41

Csak állt és figyelt, ahogy szokott. Igaz a ködöt jelenleg Arata annyira megsűrítette, hogy a látási viszonyok mind a két fél számára lecsökkentek, méghozzá elég drasztikusan... a tejköd csak úgy gomolygott és Arata átadta magát a többi érzékszerévnek. No persze nem volt egyenrangú egy olyan kirigakurei shinobival, aki teljesértékű kiképzést kapott az országában... azok a ruha gyűrődéséből és a szívverés hangjából képesek voltak megállapítani valakinek a tartózkodási helyét. Ó, bárcsak tudta volna Arata, hogy miként is teszik ezt! Akkor most nem kellett volna ezt a macska-egér játékot játszania, igaz nem volt vele problémája, egészen... az ínyére volt ez a dolog. Úgy harcolt... harcolt(?) ahogy arra kiképezték őt és meg tudta tornáztatni az agyát. Egyelőre még nem akarta megmutatni magát, szerette volna, hogyha ellenségére egy kis pszichológiai hatást tud gyakorolni.

Csobbanás a vízen; valószínűleg a tóra ment, ahol az előbb oldotta fel a klóntechnikát. Ez azt jelenthette, hogy ellenfele tudta, már nincs ott, hisz' a klón hezitálás nélkül megtámadta volna, hogy közelharci helyzetbe hozza. Arata megtehette volna, hogy gyorsan létrehoz egy újabb klónt, de azzal elárulta volna magát. Nem... még nem tehette meg. Egyelőre figyelnie kellett arra, hogy mi is folyt odalent. Figyelt minden rezdülésre és nemsokára egy hangot hallott lentről; alatta volt. Viszonylag kényelmes távolságra volt tőle, de Arata nem engedte leleplezni magát; meg kellett őriznie a hidegvérét. Persze benne volt a pakliban, hogy lelepleződik... de a köd szerencsére elrejtette. No persze nem csak őt, hanem az ellenfelét is, de Arata nagyjából be tudta határolni, hogy merre lehet;a hangok alapján sejtette, hogy az ő fájától a néggyel balra lévő fa tövében húzhatta meg magát, tehát alatta is volt meg nem is.

~ Ha most támadok, azzal leleplezem magam, azt pedig nem tehetem meg egyelőre. Nem árulhatom el a helyzetemet, semmiféleképpen. Azonban, hogyha helyet változtatok, akkor is probléma adódhat, mert a mozgás hangjára felfigyelhet és akkor lekövethet. Az már biztos, hogy nem szenzor-típus, mert akkor a chakrámat már behatárolta volna; tud bánni a köddel, ami víz elemre utal, de a tó közelében nem alkalmazott víz elemű technikát. Hm... akkor... ~ Arata rögvest ki is gondolta a tervét; itt volt az ideje egy kicsit a maga képére szabnia a területet. Óvatosan elővett két kunai-t az övtáskájából, majd mind a kettőnek a markolatára egy-egy robbanócetlit erősített. Gondolatban elkezdte felmérni a területet; ellensége nagjyából 80 méter sugarú körben mozoghatott, ha Shunshin no Jutsuval fog menekülni, akkor valószínűleg egyenes irányt választ; ez azt jelentette, hogy tőlük balra kellett terelnie, vagy jobbra, tehát alatta és az ellentétes oldalon kellett robbanást generálnia, méghozzá úgy, hogy ezzel egy időben a másik tervét is sikerüljön kiviteleznie.

Mikor felmérte a terepet és lelki szemei előtt már világítottak a főbb pontok, Arata hirtelen elhajította az egyik kunai-t, majd a másikat is küldte utána. A két kunai úgy ütközött össze, hogy az egyik visszafele, lefele szállt, méghozzá ahhoz a fához, ahol Arata szerint ellenfele tartózkodott, a másik pedig az azzal ellentétes irányba. Amikor a kunai-ok egymáshoz értek és csilingelő hangot adtak ki, Arata elővett övtáskájából néhány méternyi dróthuzalt, majd a shurikentokból három shurikent és a drótokat gyorsan a shurikenekre kötötte, míg egyet a nemrég elővett kunai-ra gyűrűjére. Amikor a robbanócetlis kunai-ok földet értek és ezzel egyszerre erős hangot adtak ki, Arata drótos kunai-t abba a fába döfte óvatosan, amelyiken állt, majd elhajította a shurikeneket.

Nem volt sok dróthuzalja, de pont elég ahhoz, hogy a háromból az egyik a tőle jobbra lévő ha felé menjen, a második a tőle balra lévőbe, a harmadik pedig úgy pördüljön meg a dobásokkal, hogy így a drótok egy háromszöget hozzanak ki; mikor a shurikenek becsapódtak volna a fákba, Arata aktiválta a robbanócetliket, hogy ezzel elnyomja azoknak a hangját; a két éles robbanás összesen négy másodperccel a kunai-ok földbe való becsapódása után történt. Ahogy a robbanások megtörténtek, Arata odalent elkezdte egy kicsit enyhíteni a ködöt, de csak anniyra, hogy a másik azt higgye, lent akart jobb látási viszonyokat teremteni magának. A robbanás remélhetőleg megzavarta a másikat, viszont, ha felfele menekült, akkor a sűrű tejköd miatt nem igazán tudta észrevenni sehogy Aratát, ugyanis a földtől egy másfél méteres magasságban egészen a fák lombkoronájáig a ködöt nem bolygatta meg, hagyta olyan sűrűn, hogy az ember maximum az orra hegyét láthassa.

Fizikális állapot: 100%

Chakraállapot: 80% (Köd enyhítése)

**Shihouin Aki** Hétf. Jan. 02 2017, 01:08

Sehol sem találom de még a hangját se hallani. Idióta tej köd… A helyzet egyértelműen neki kedvez és ez baj. Hirtelen egy zaj csapja meg a fülem.
~Fém!~ A csörrenés nemsokkal mögöttem történt majd ezt követte két koppanás. Egy valami a mögöttem lévő fába koppant a másik pedig előttem.
~Két kunai. De minek dobta össze őket. Valószínüleg olyan helyzetben van ahonnan nem éri el a mögöttem lévő fát. Szóval annak a fának a vonalában lehet valahol. Lássuk csak milyenek is a terep viszonyok. Ha jól emlékszem a tő körül van egy pár méter széles tisztás amit erdő vesz körbe. Tehát tőlem jobbra alig pár méternyire már megint fák vannak. Ha jól emlékszem persze. Vagyis…~ Folytatnám gondolat menetem de sziszegő hangra leszek figyelmes alig 4 másodperccel a koppanások után. Levél bomba… A sziszegést követően, ami a robbanó jegyzetek aktiválását jelenti, nincs sok időm de ép elegendő egy Kawarimi végrehajtására. Az előbb vizsgált jobb oldali területről cseréltem ki magam egy fa ággal. Sajnos az idő hiány miatt a robbanás elkapott egy minimálisan ezért kisebb égési sérülések és pár horzsolás lett a jutalmam a késésért. Most viszont rajtam lenne a sor azonban előtte be kell kötnöm az egyik nagyobbacska horzsolást. Beljebb ugrok az erdőbe elfele a tisztástól ahol a robbanások történtek. Benyúlok az övtáskámba és előveszem a kötszert. Sietve ellátom a karomon keletkezett kissé vérző sebet majd gyors ötletelésbe kezdek.
~Lent enyhül a köd de vajon miért? Elterelés csupán? Vagy erről akar támadni? Másfél méteres magasságig lett kisebb a köd sűrűsége csupán de ott se sokkal. Továbbra sem tudom, hogy hol lehet. Az előbbi sejtésem lehet már alaptalan és elavult mert volt esélye helyet váltani a robbanás alatt. Viszont akkor továbbra is vak vagyok de az biztos, hogy a köddel valamit tervez.~
Elkezdek koncentrálni és újfent a kirigakure no jutsut alkalmazom a lenti rész visszasűrítésére.
~Nem tudom mi volt a szándéka de remélem ezzel sikerül kizökkentem és elérni, hogy hibázzon. Ha nem hallotta a kötést, már pedig nem hallhatta hisz még én sem hallottam, akkor Ő sem tudja, hogy én hol vagyok. Nem mozog, nincs semmi zaj. Nagyon szereti ezt a bujkálós megfigyelős módszert és nagyon jól is uralja ezzel a helyzetet. Ideje lenne kézbe venni az irányítást. De hogy? Várnom kell egyenlőre, hogy mit lép. Most csak várni tudok. Lehet azt hiszi, hogy feldobtam a talpam a két kis vacak robbanó jegyzetétől. Ebből még jól is kijöhetek ha várok.~

Állapot: 90% - kisebb horzsolások
Chakraszint: 90% - kirigakure no Jutsu , Kawarimi no jutsu

**Hattori Arata** Hétf. Jan. 02 2017, 03:16

A terve bejött, legalábbis azt, amit kigondolt, sikerült kivitelezni. A robbanások bekövetkeztek, bár Arata sejtette, hogy ezzel még nem végzett ellenségével. Igaz, mozgást most nem hallott, azonban egy érzés azt súgta neki, hogy még egy kicsit sem szabadott ellazulnia. Amikor a robbanás bekövetkezett, Arata gyorsan helyet változtatott, ahogy az tervben is volt; nem időzhetett túl sokáig egy helyen, de túl sokszor sem változtathatott helyet, mivel mind a kettő a hátrányára lett volna, a helyzeti előny pedig egyelőre nála volt. A ködöt fenntartotta, hisz' ez volt az egyik legfőbb fegyvere, ebben állt a fő profilja. Hűvös logikával felmérte a helyzetet és azonnal ahhoz igazodott, ami kialakult. Minden lépés után az agyában több száz lehetőség futott végig, amiből volt, hogy azonnal elvetette a összeset, hiszen sokszor egyik sem volt megfelelő. Fejében szinte kattogtak a fogaskerekek, hogy mi legyen a következő lépés, s nemsokára sikeresen ki is gondolta azt. ~ Nagyszerű... sikerült viszonylag átszabnom a tájat a tervek szerint. A ködöt egyelőre fenntartom a biztonság kedvéért, ugyanis a jelenlegi helyzetben nagy előnyöm van azzal, hogy nem lát engem. Persze... én sem látom őt, de ez most egyelőre mellékes. A többi érzékszervemet használtam eddig is, és viszonylag eredményesen. A legfontosabb dolog, hogy egyelőre most megtudjam, biztos életben van-e. Mivel technikát használ, valószínűsíthetően shinobi kiképzést kaphatott, tehát a robbanójegyzetek felszisszenő hangja elárulhatta neki, hogy mi fog történni. Bár... az is igaz, hogy nem halálos támadásnak szántam azt a két robbanójegyzetet, pusztán elterelésnek. Vélhetően nem érthette, hogy miért csilingelt a két kunai kés, de nem maradt ideje átgondolni a helyzetet, mert hamar bekövetkezett a robbanás. Namármost, a terv akkor a következő... ~

Miután átgondolta, Arata egy Mizu Bunshint hozott létre, azonban ezúttal spórolt a chakrával, nem akarta túlságosan kimeríteni a készleteit. Egyelőre azonban ez is megfelelt a terveinek, amely alapján létrehozta a klónt. Klónja egyből a tőle viszonylag arrébb lévő fa alatti pocsolyából kelt életre, majd a meghagyott parancsok szerint egyből meg is indult lent a földön. A klón sétája persze adott ki hangot, azonban Arata direkt úgy hagyta meg neki, amikor létrehozta, hogy a lehető legcsendesebb, ámde mégis egy kicsit feltűnő módon haladjon úgy, mintha az ellenséget keresné; ez a feltűnő mód abban merült ki, hogy egy-egy ponton a klón kihúzta a derekára kötött ninjato-t, amely enyhén fémes szisszenést hallatott, majd pedig hirtelen odébb állt, nehogy távolsági fegyverrel megtámadják. Azonban... valami fura volt a valódi Aratának. A klón nem azokkal a léptekkel haladt, amire számított, ez pedig csak egyet jelenthetett; a lenti látásviszonyok nem olyanok voltak, mint a tervezettnek kellett volna lennie, tehát a köd odalent túl sűrű lehetett. Határozott tervekkel hozta létre a klónt; minden egyes élesebb hang, amelyet a figyelemelterelés miatt hallatott, az neki is egy útmutató volt a klón irányát tekintve, nem csak arra szolgált, hogy úgymond "behúzza a csőbe" az ellenfelét. Persze a klón megsemmisülésével nem állapíthatta meg teljes bizonyossággal ellenségének pontos helyzetét, ugyanis az az előzőekből okulva, főként távolsági fegyverekkel machinált; legalábbis Arata erre következtetett a számszeríjból. Azonban... a klón teljesen máshogy küldte a jeleket neki, nem abban a rendszerben, amit ő meghagyott; valójában nem volt nagy eltérés, alig-alig néhány másodperc, de Aratának pont elég volt ahhoz, hogy egyből felfogja; ellenfele nagy valószínűséggel életben volt, hiszen ő odalent enyhített a ködön, hogy a klónnak megfelelő látásviszonyokat tudjon teremteni.

Tudta, hogy hiábavaló lenne a Kirigakure no Jutsu-val lent machinálni, inkább csak fenntartotta az eddigi szintet; lent nem tudott mit tenni, legalábbis azon a területen belül nem, ahol nem ő használta a ködöt. Ámbátor ez nem idegesítette fel, hanem halálos nyugalommal várta, hogy mi fog kisülni ebből az egészből; szerencsére az eső is jobban rákezdett, ami bőséges táptalajt biztosított a köd fenntartásához, így Aratának - és persze az ellenfelének - kevesebb chakrát kellett rááldoznia arra, hogyha valamit kezdeni akart a köddel. Azonban, ez a hangokat is jobban elnyomta, ami Arata számára egyszerre volt jó és rossz; ebben az esetben klónja várható megsemmisülésének csobogó hangja - köszönhetően az erősen szitáló esőnek - nem fog túlzottan feltűnően hatni, azonban így nem tudott odafigyelni teljes egészében az árulkodó hangokra; igaz, ellenfele sem. Lelki szemei előtt újfent megjelent a hely "térképe" és a nemrég a klónja által kiadott hangok alapján lekövette a bunshin mozgását; minden egyes olyan hely, ahol hangot hallott, afféle világító pontként jelent meg neki a gondolattérképen; ebből kikövetkeztette a mizu bunshin pontos mozgási sebességét, az időarányos távolságmegtételt és a várható, pontos útvonalat is; a klónja természetesen továbbra is kiadta a megadott hangokat (egy kicsit nagyobb csobbantás, egy ujj megroppantása), de ezeket a szitáló eső miatt már nem halhatta odafent, mindazonáltal Arata nagyjából be tudta lőni, hogy a másik énje merre járt éppen. Az eső szerencsére őt nem zavarta, hisz' ebben nőtt fel, ebben élt világ életében, azonban remélte, hogy ellenfelének zavaró lesz, persze nem erre építette a terveit. Egyelőre az volt a fontos, hogy majd sikerüljön kihasználnia a terep adottságait, amit immáron félig-meddig a saját képére szabott, azonban egy-két lépés még hátravolt.

Chakraállapot: 78% (Gyenge chakraadagolású Mizu Bunshin)
Fizikális állapot: 100%

**Shihouin Aki** Hétf. Jan. 02 2017, 03:45

Miközben várok és fülelek az eddig szitáló eső újra felélénkült. A víz országában nőttem fel, nem nagyon zavar és nem is nagyon érdekel. Egyetlen gond vele, hogy az apró rezzenéseket, zajokat nem hallani tőle. Próbálom kizárni a víz hangját több kevesebb sikerrel mikor is érdekes hangokra leszek figyelmes.
~Sétálás, pocsolyába lépés, kard csikorgás, porc roppanás. Ezeket hallani időközönként, jobban rákoncentrálva ezekre észreveszem, hogy mintha szabályos periódusonként keletkeznének. Nem… nem mind. A lépkedés folyamatos. Folyamatos de nem túl magabiztos, a köd teszi minden bizonnyal. De a többi bizonyos időközönként hallatszódik egy hang ami kitűnik a többi közül. Morze? Nem inkább jelek, apró jelzések, hogy hol jár. De minek? Provokálni akar? Vagy megint csinált egy klónt és azzal deríti fel a tájat? Lássuk csak… Ics, Ni… Talán megvan. Namármost viszonylag egyenes vonalon halad. Sajnos nemtudom, hogy honnan indulhatott csak egy körülbelüli helyet tudok belőni. Na akkor. Gyere csak közelebb!~
Miközben a hangok forrása sétálgat a földön én ugrásra kész állapotba helyezem magam és amikor olyan távolságba ér, hogy elérek odaáig elrugaszkodok rögtön az egyik jel után. A levegőben kipattintom jobb Rejtett pengémet és egy szerencsés ugrással leterítem a célpontot és a nyakába döföm a pengét. A fickó vízzé vált ezzel bebizonyosodni látszott az az állításom, hogy egy felderítő klón. Viszont most talán kiugraszthatom az igazit is. Elkezdem folytatni a különbféle jelek kiadását ugyanolyan időközönként mint ahogy eddig is jöttek. Nagyobbat lépek egy egy pocsolyába, csikorgatom a saját kardom, ropogtatom a nyakam és az ujjaim. Mindent próbálok ugyan úgy csinálni egy különbséggel, a másik irányba haladok. Abba az irányba amelyről feltételezem, hogy jött. Erre vajon mit lép?

**Hattori Arata** Hétf. Jan. 02 2017, 04:39

A zápor, amely az előbb rákezdett, most alábbhagyott, azonban csak visszaállt arra a szintre, amin azelőtt volt. Szerencsére a talajt viszont eléggé feláztatta, így a két ködhasználónak volt bőségesen alapanyag, ha éppen azt tervezték esetlegesen, hogy továbbra is azzal kívánnak machinálni. No persze Aratának tökéletes volt ez a helyzet, mert így kevesebb chakra beleadagolásával fenn tudta tartani a kialakult tejködöt, ami továbbra is azt a célt szolgálta, hogy ellenfele ne igazán találjon rá, bár a terület szerencsére nem volt valami túlzottan kicsi, igaz nagy sem. Bőven elég volt ahhoz, hogy Arata a sajátos stílusát tudta hozni, és már így is viszonylag sokat megtudott az ellenfeléről; többet, minthogyha vaktában nekiment volna és minden előzetes információszerzés hiányában, az ellenség felmérése nélkül belefut a bajba. Hiszen... sosem lehetett tudni, hogy az ellenség mivel rendelkezett, s Arata fő profilja ez volt mindig is; a csata előtt - persze, csak ha lehetett - a lehető legtöbb információ megszerzése, továbbá a célpont totális dezinformálása. Egész idáig úgy helyezkedett, úgy csinálta a dolgait, hogy az ellensége először azt higgye róla, hogy közelharcban volt jó, majd pedig azt, hogy távol akarta tartani magától. Most épp azt hitette el, hogy az a leküldött klón volt az egyedüli fegyvere, pedig bőven volt még mit aprítania a tejbe. Persze... nem szerette kijátszani az ütőkártyáit. Egyelőre a szokásához híven csak kivárt.

Bár a klón szétfröccsenését és a földet érést nem hallotta, mivel akkor még erősen szitált az eső, Arata azonnal érezte a chakrakapcsolat megszűnését a klónjával; az eddig fenntartott chakra kiáramlott és eltűnt, ami azt jelentette, hogy a vízklónját kiiktatták. Arata elmosolyodott; minden a terv szerint ment, ennél jobb nem is lehetett volna. Pont elő akarta csalogatni a kismadarat, hiszen innentől kezdve le tudta elemezni az ő mozgását is, no persze valószínűleg csak ideig-óráig. És ahogy azt várta... a terv szerint ment a többi is. ~ Jól gondoltam akkor... bár kapott alapvető shinobi kiképzést, nem jutott el túlzottan addig a pontig, hogy a mélyebb rétegeket is megismerje ~ gondolta és feszülten figyelt tovább. Ahogy várta - legalábbis remélte, hogy bekövetkezik és be is következett - az ellensége megpróbálta őt tőrbe csalni. Persze nem tudta, hogy ezzel a módszerrel fogja ezt megtenni, de ez volt a lehető legjobb eshetőség rá. Lebuktatta magát, már csak a megfelelő pillanatot kellett kivárnia. Amikor Arata meghallotta felhangzani ugyanazokat a hangokat, amelyeket a klónja adott ki, még inkább elmosolyodott. Ez volt a lehető legrosszabb kivitelezhető taktika, ha az ember tisztában volt azzal, hogy egy klónt semmisített meg. Még a legegyszerűbb kis genin is, aki tudta használni bármelyik elemi klóntechnikát, tudta, hogy a chakrakapcsolat megszűnése után a klónja megsemmisült. Ez a tudás viszont úgy nézett ki, a másik félnek nem igazán volt meg. Aratát úgy próbálta meg behúzni a csőbe, hogy elkezdte lemásolni a klónja által adott jeleket, de sokkal hangosabban, ráadásul visszafele haladva. Még egy hiba, amit egy elemi klónt használó nem ejtett volna meg; az elemi klónokat mindig határozott tervekkel hozták létre, ami azt jelentette, hogy sosem lehetett tudni a használójának a pontos szándékát.

Arata tökéletesen vissza tudta követni ellenfele mozgását a kiadott hangok alapján. Valószínűleg a másik lemérte a klónjának a jelzései közti időt és ez alapján követte vissza a mozgását. ~ Annak ellenére, hogy nem sok mindent tudhat a ninjutsukról, az esze azért vág... de lássuk csak... ~ Arata minden egyes hangjelzéssel egy időben egy kisebb mozgást engedett meg magának, ügyelve arra, hogy ne legyen nagyobb hanggal, mint a másiké, de szerencsére az eső elnyomta azokat a hangokat, amelyeket nem direktben "közöltek a másikkal". Arata elővette a maradék dróthuzaljának egy részét; a következő hangnál elővett egy kunai-t; az azt követőnél gyorsan rákötötte a drótot. A következő hangnál elővett még egy kunai-t, majd az az utáninál a kis drót másik végét is rákötötte annak gyűrűjére. Fejben lemérte, hogy merre kellett elhelyezkednie az általa létrehozott drótháromszögnek; ha minden igaz volt, akkor fél méterrel a feje fölött volt az a része, amelyiket a shurikennel pördülve dobott ide. Ez azt jelentette, hogy a innen pont lejtett a drót a másik fához. A következő hanggal egy időben Arata a fán található egyik vaskosabb, leesett ágat magához vette és beleoperálta óvatosan, a lehető legkevesebb hanggal (persze figyelve arra, hogy a másik hanghatásaival egy időben tegye) a kunai-okat úgy, hogy egyből rátehesse a drótkötélpályára. ~ Lássuk csak akkor, hogy mi lesz most... ~ gondolta, majd egy erőteljesebb lökéssel elengedte a gyorsan összeeszkábált "drótutazót". Abban a minutumban, hogy az kiadta a drótok éles, nyikorgó hangját, Arata egy erősebb Shunshin no Jutsu segítségével rögvest a következő fán termett, méghozzá a másik olyanon, amelyiknek a drótpályája lefele lejtett.

Chakraállapot: 76% (Erősebb Shunshin)

Fizikális állapot: 100%

**Shihouin Aki** Szomb. Jan. 07 2017, 10:10

Síri csend. Azokon a hangokon kívül amiket én adok ki nem hallani semmi mást az enyhülni látszó eső halk csöpögésén.
~Mozdulj! Csinálj valamit! Mit lépsz? Mit tervezel? Hol vagy? Meddig akarsz bujkálni?~
Ennél is több kérdés záporozik az elmémre, és a legtöbbje megválaszolótlan marad egy ideig. Nem kell sokáig keresgélnem és fülelnem, hirtelen csikorgó drótok hangjára leszek figyelmes. Azonnal helyzetet kell változtatnom ezért hátrébb ugrok pár métert és várom, hogy mi történik. ~A hang olyan mintha drót csúszna dróton. Kötél pálya? Mikor feszítette ki a drótokat? Hogy nem hallottam? Megvan… a robbanáskor. A robbanás pillanatában volt ideje kifeszíteni a drótokat mivel a nagy hangzavar elnyomta azoknak a hangját. Minden bizonnyal fent a fák között feszítette ki, de melyik két fa között? Vagy talán több fa között is van? Nem látni a ködtől felugrani meg túl veszélyes mivel nem tudhatom, hogy hol vannak ezért könnyen beléjük akadnék. Ez pedig egy olyan hiba lenne ami végzetes is lehet rám nézve. Túl nagy a befolyása a területre bár ez nem csoda hisz övé a hazai pálya. Legalábbis úgy néz ki, hogy ismeri a helyet. Túl magabiztosan mozog a tej ködben ahhoz, hogy csak vaktában ugrálgasson.~
Miközben ezt végiggondolom a nyekergő hang veszít az erejéből, olyan mintha enyhült volna a terhelés amitől nem feszülnek össze annyira a drótok.
~Mikor elindult olyan volt mintha egy ember lógna azon az akármin de most már jóval halkabb. Talán leugrott volna? Loccsanást nem hallottam de nem lehetek biztos abban, hogy nem tette meg. A drót elnyomhatta a hangját. Most viszont a kis csomag továbbra is közeledik, lassabban ugyan de közeledik. Veszített az erejéből és a lendületéből. Na lássuk a medvét.~
Drasztikusan enyhítek a ködön lent amitől elkezd nőni a látó táv. Bár nem nő olyan gyorsan mint szeretnem nem vesztegethetem az időm. Elindulok a közeledő hang irányába és egy dobókést ragadok meg. Elhajítom magam el mert nem lehetek biztos abban, hogy nem ugrott le valahol arrafelé. A növekedő látó távnak köszönhetően épp időben veszem észre a felém haladó hang forrást. Egy fa ágat drótozott fel a kifeszített pályára, cseles. Megragadom a fát és kissé oldalasan fellendülök a kötél pályaként szolgáló drótra. Sikerül megtalálni az egyensúlyt így azonnal mozgásba tudok lendülni.
~Arról lökte meg. Nem hallottam semmit a tőröm irányából valamint azt se hallottam, hogy bármerre is mozgott volna. Eddig minden akciója után helyzetet változtatott tehát az érkezés irányában biztos nincs, akkor nézzük meg, hogy mi van a másik irányba.~

Elindulok a dróton abba az irányba amelyre a felfüggesztett fa ág is, előhúzom a kardom és ugrásra készen várok arra is, hogy elvágja a kötelet.

Állapot: 90%
Chakraszint: 88% - Kirigakure no Jutsu enyhítése.

**Hattori Arata** Vas. Jan. 08 2017, 03:09

Arata terve bejött, ahogy elindította a fát a drótkötélpályán, úgy mozgott a lenti alak is. Bár a drót csikorgásától nem hallotta pontosan, hogy mi zajlott odalent, sejtette, hogy sikerült átvinnie a tervet, aminek kettős célja volt: elsődlegesen az, hogy ezzel az ellenfelét összezavarja, hiszen az első pár pillanatban simán hihette azt, hogy a drótpályán nem más mozog, mint ő maga; a másodlagos része pedig az volt, hogy ellenfele rájöjjön arra, hogy ez csak elterelő taktika volt és így tudomást szerezzen a kifeszített drótokról. Ennek is több célja volt; az ellenfélben ezzel tudatosíthatta, hogy a terep neki kedvezett minden szempontból, az ő hazai pályájának számított, azaz ő most csak egy madár a kalitkában, továbbá az is, hogy az ellenfél kihasználhassa magának a drótpályát, ezzel azt gondolva, hogy felhasználta azt, amit Arata magának tett ki. Dehogy is magának tette oda... mindez csak azért volt, hogy kivitelezhesse a terveit, mielőtt még aktív közelharci cselekménybe bonyolódott volna. A sűrű tejköd egyelőre ebben segítette őt, de nem akarta túl sokáig fenntartani, mivel minden perccel nőtt annak az esélye, hogy a másik akár el is menekülhet, bár Arata sejtette, hogy nem fogja ezt tenni. Nem olyannak tűnt az a furcsa kapucnis, aki menekült volna egy harci szituációból, ez pedig Arata malmára hajtotta a vizet. Egyelőre úgy is az övé volt a helyzeti előny, hogy egyikőjük sem látott semmit, bár mivel a másik képes volt ködöt haszálni, ezért Arata sejtette, hogy az ő általa uralt részeken lecsökkentette a köd mértékét, hogy néminemű látóviszonyt teremthessen magának. ~ Hm... Hangok. Csikorgás. A dróton van... tökéletes ~ gondolta Arata és nemsokára meghallotta az egyenletesen csikorgó drótot. Szerencsére a másik pont abba az irányba haladt, amelyikbe a felfüggesztett farönköt is küldte, ő maga pedig pont a másik irányban volt, méghozzá azon a ponton, ahol a kunai gyűrűjére függesztette fel a drótot. És ez volt az epicentruma a teljes drótpályának.

Egyelőre nem akarta elárulni magát azzal, hogy bármit is tesz a drótkötélpályával, bár az egész csak egy minimális, hangot alig-alig kiadó vágáson múlott volna, Arata kivárt. Ha itt elvágta volna az epicentrumban, a teljes drótkötélpálya azonnali hatállyal összeomlott volna, de ezt egyelőre nem akarta megtenni. Még egy kicsit... még egy kicsit... Amikor Arata egy nagyobb nyikorgást hallott, gyorsan létrehozott egy Mizu Bunshint, amelyet ezúttal is pontos tervekkel készített el. Bár nem akarta kimeríteni túlzottan a chakráját, ez az utolsó vízklón most kellett, és nem fektetett bele túlzottan sok chakrát, sőt, egész keveset; egy vágással el lehetett pusztítani, de ez most nem is volt túlzottan fontos. Egyedül arra kellett neki ez a klón, hogy megzavarja vele az ellenfelet és kivitelezhesse a tervét.

Mikor a következő éles nyikorgás felhangzott, Arata klónja egy szempillantás alatt átugrott a következő fára és onnan ugrott rá a drótra, méghozzá azért, hogy így úgy tűnjön, mintha arról a fáról érkezett volna. Arata tudta, hogy majd innen helyet kell előbb-utóbb változtatnia, de egyelőre a klónjára bízta a dolgot. A klón kivonta a kardját, ahogy meglátta az ellenfelet és minden teketória nélkül nekirontott. Hogy sikerült-e megsebeznie az nem volt lényeg, a fontos az volt, hogy közelharcba kerüljön vele, de még a középtávon való kiiktatódással sem volt probléma. Arata klónja nagy hangokat csapott, de nem úgy, hogy abból azt lehessen leszűrni, hogy a másikat akarta volna figyelmeztetni; pusztán úgy tűnhetett, mint egy harcolni készülő személy. Arata pedig kivárta a legélesebb hangot, hogy cselekedjen és akkor, amikor tudta, hogy minden más el fogja nyomni az ő cselekedetének hangját, egy határozott rántással kihúzta a kunai-t a fából és ledobta. Ezzel egy időben a drótkötélpálya is azonnal összeomlott. Ha Arata klónja még életben volt, akkor az folyamatosan támadta a másikat és Arata azt használta ki, ha nem, akkor Arata kivárta a kés éles, csilingelő hangját és azonnal egy olyan fára ment át egy Shunshin no Jutsu segítségével, amin a harc alatt még egyszer sem tartózkodott. Onnan állva tervezgette tovább a dolgot, bár tudta, hogy előbb-utóbb el fog majd jönni az ideje annak, hogy aktív közelharcba kell bocsátkoznia.

Chakraállapot: 71% (Erősebb shunshin + gyenge vízklón)
Fizikális állapot: 100%

**Shihouin Aki** Vas. Jan. 08 2017, 03:50

Miközben haladok előre a vékony dróton egyensúlyozva egy koppanásra leszek figyelmes. Éppen, hogy csak meghallottam a hangot az ellenfelem már előttem termet. Előhúzza fegyverét és felém ront.
~Mi volt az a koppanás? Ha arról a fáról jött ami előttem van akkor miért koppant rajta? Gyanús, túl gyanús.~
Előrántok egy dobótőrt és én is meglendülök az idegen felé. Amikor tőle egy méterre vagyok elrugaszkodok előre úgy, hogy közben lefele is menjek ezzel alákerülve. Felfelé fordulva suhanok el alatta majd kezemben tartott pengével el vágom a drótot. Egy gyors mozdulattal elkapom az a végét ami abba az irányba pattan el amerre tartottam. Megrántom a kezem ezzel eltérítve magam ugyan abba az irányba, ezzel egy időben a tőrt a zuhanó ellenfelembe vágom. Az áldozat ezúttal is egy klón volt ami vízzé változva tűnt el a sebesüléstől. A víz csobbanásával egy időben megtapasztom talpamat a fán. A kissé megnövekedett látó távnak köszönhetően egy méteres kőrben körül tudok tekinteni de nem látom sehol az ellenfelem.
~Itt nincs. A klónt pedig valahol maga mellet kellett létrehoznia. A fa koppanásából már leszűrtem, hogy nem innen jött csak azt akarta éreztetni velem. Fogalmam sincs merről jöhetett ahogy abban sem lehetek bizton, hogy változtatott-e helyet azóta. Átkozott drótok. Megint nem tehetek mást. Várnom kell. Valamit lépni fog. Ha menekülni akarna már megtehette volna.~

**Hattori Arata** Vas. Jan. 08 2017, 04:38

A terv bejött, sőt, Arata végül sikeresen - még ha közvetetten is - rávette az ellenfelét arra, hogy ő maga vágja el a drótot. Ezzel azt a pszichológiai hatást tudta elérni, hogy ellenfele nem gondolhatott már arra, hogy felhasználja azt a drótkötélpályát, amelyet ő alkotott meg, hisz' kénytelen volt azt megsemmisíteni. Arata mindezek ellenére, szerencsére kihúzta azt a kunait, így a drótok már a földön foglaltak helyet; ez is a terv része volt és még az sem volt probléma, hogy az egyik részen a drót el lett vágva. Már csak egy dolog maradt hátra, az pedig nem volt más, mint a közelharc, ámbátor Arata egyelőre nem akart abba bocsátkozni. Előtte azért még hátra volt néhány dolog, amit meg kellett tennie. Ellenfele valószínűleg azon a részen foglalhatott helyet, ahol ő volt az előbb, hisz' a klón elég erősen koppant a fán, hogy erre rájöhessen; így Arata ezzel azt a hatást kelthette benne, mintha hasztalanul üldözné őt a másik. Ez jó volt neki, hiszen a hasztalan üldözés egy idő után felidegesíti az embert, ámbátor Arata érezte, hogy ez ebben az esetben nem biztos, hogy meg fog valósulni. A másik is hidegvérű volt, ezt Arata le merte volna fogadni, nem olyan, akit könnyű lett volna pár kis trükkel felidegesíteni. Mindazonáltal... a java még hátra volt. A hirtelen megszűnt chakrapakcsolatból Arata arra következtetett, hogy a klónja megsemmisült, az elmaradt fegyvercsilingelésből pedig tudta, hogy nagy valószínűséggel dobófegyvert vetett be az ellen. Mivel a klón nem érkezett le a földre, így valószínűsíthetően zuhanás közben érte őt a vég. Lényegtelen is volt; a klón csak arra szolgált, hogy Arata kivitelezni tudja a terveit. Most már csak alig néhány lépés maradt hátra, ezek azonban elengedhetetlenek voltak ahhoz, hogy Arata fenntarthassa helyzeti előnyét. A drótok megfelelően hullottak alá, kivétel nélkül az összes. A belekalkulált vágás is ott történt meg, ahol azt Arata gondolta. Innen már csak azt kellett megtennie, amit eddig nem félelemből és nem gyávaságból, pusztán stratégiából került el; a közelharcot.

A fa takarásában Arata elkezdte feloldani a Kirigakure no Jutsu-t, de azért néhány zavaró ködpászmát hagyott, hogy a látás ne legyen teljesen kiváló. A tejköd szépen feloszlott, ő pedig ott volt a fán, ámbátor elrejtőzve, hogy ellenfele ne láthassa. A ködnek a feloszlatásával egy időben a másik fa alatt lévő, kinézett rönkre elkezdte irányítani a chakráját úgy, hogy ezzel létrehozhassa a Kawarimi no Jutsut. A terv egyszerű volt; amíg a fára kivetített chakramassza előugrott a másik fa mögül, Addig Arata figyelt, hogy mégis mit fog majd lépni a másik; ha ezúttal az sűrítette be a ködöt, akkor Arata csak egy mosollyal nyugtázta ezt, és fejben már új terveket kezdett kieszelni. Azonban, ha a másik megtámadta a Kawarimiwel ellátott farönköt, akkor az nagy valószínűséggel elég hamar összeomlott és az ellenfél láthatta, hogy mivel is akadt dolga. Ezzel egy időben Arata elővette a nála lévő egyik Fuuma shurikent és egy szempillantás alatt a tavon termett és farkasszemet nézett az ellenfelével. Ideje volt végre bevetnie magát. Ha az ellenfele bármilyen távolsági fegyvert próbált volna alkalmazni, akkor azt a még ki nem nyitott Fuuma shuriken segítségével kivédte, egyértelművé téve ezzel, hogy a másiknak nincs más lehetősége, mint a közelharc. Ha az megindult felé - bármilyen módon - akkor Arata egy pördüléssel elhajította a Fuuma shurikent, miközben másik kezével egy kunai-t vett elő, hogy azzal ki tudjon védeni bármilyen más, távolsági támadást. A repülő nagy dobócsillagot nagy valószínűséggel kivédte ellenfele - ha nem, akkor komoly sérüléseket szedett vele össze - de Aratának nem is az volt a célja vele, hogy eltalálja. Ha minden jól ment, akkor a shuriken beleakadt abba a kunai-ba, amelyeken a drótok futottak össze, megfeszítette azt és úgy repült tovább, hogy a drótok által lefedett háromszöget megfeszítse, ezáltal egy csapdát létrehozva; a shuriken pedig ott ért véget, ahol a másik elvágta a drótot, méghozzá úgy, hogy az elvágott két részt beleékelte az egyik élével a közeli fába. Így, nagyjából fél méter magasan újra állt a drótcsapda, csak ezúttal jóval keskenyebben és jóval feszítettebben.

Arata mindeközben elővette a nála lévő egyik kunait, amelyet már úgy hordott magánál, hogy rá volt tekerve a markolatára egy robbanócetli, míg a egy másikat is, amelynek gyűrűjére egy villanóbomba volt kötve. A két kunai-t úgy hajította el, hogy a robbanócetlis mindenféleképpen a másik közelében érjen földet, aki nagy valószínűséggel a sziszegésre helyet fog változtatni, s a villanóbombásat arra a helyre küldte, amelyre átment a robbanás elől; és aktiválta is a fényt. A robbanást erős villanás kísérte és Arata felkészülten állt. A célja egyelőre semmiképpen sem a megsebzés volt, hanem az, hogy ellenfelét bekényszerítse egy olyan helyzetbe, ahonnan nincs avagy csak nehezen volt számára menekvés. Ha mindez nem sikerült volna és túl hamar - vagy pont ezeket követően - következne be a közelharc, akkor Arata minden taijutsu tudását elővéve igyekezett harcolni. Nem érdekelte, hogy a másik honnan jött, nem érdekelte az sem, hogy mit akart; megölt két shinobit, akik a Víz Szövetségébe tartoztak, ez pedig ellenségre vallott, valószínűsíthetően a Tűz Szövetségére, még úgy is, hogy nem látott rajta felségjelzést.

Chakraállapot: 67% (Kawarimi + Kirigakure no Jutsu majdnem teljes feloldása)
Fizikális állapot: 100%

**Shihouin Aki** Vas. Jan. 08 2017, 18:54

Csak állok azon a baszom fán mint holmi gally és várom a csodát. Nem különösebben zavart a dolog hisz tudom, előbb vagy utóbb elfogom kapni.
~Tény, hogy jól játssza ki a lehetőségeit, talán egy egyszerű valakit már rég felbosszantott volna. Engem is ha nem tanultam volna meg a saját bőrömön a düh és az ingerültség veszélyeit. ~ Itt megmarkolom a vállam majd folytatnám a monológom mikor hirtelen elkezd oszlani a köd. Úgynézki megunta Ő is, vagy talán megint csak tervezget, kitudja… Szerintem még Ő se nagyon. A lényeg, hogy nő a látó táv mind nekem, mind neki. A szemem sarkából veszem észre a maszkos idegent mire a testem reflex szerűen reagál. Előkaptam egy újabb dobótőrt majd anélkül, hogy odanéztem volna hozzádobtam. Kisebb pukkanás és füst kíséretében változott át egy farönké.
~Kawarimi no Jutsu.~
Egyik dolog követi a másikat, a köd oszlásának köszönhetően látom, hogy ellenfelem a tóra ugrik egy rohadt nagy Shuriken társaságában.
-Dobd csak!- vetem oda ellenfelem a dobás előtti pillanatban majd amikor a fegyver elindul felém én elrugaszkodok a fáról. A közeledő shuriken fel tartok épp n is, csak én egy kissé felfelé. Jobb kezemmel előrántom a kardom, aminek őszintén megmondva ép itt volt az ideje. Kár, hogy egyből meg is kell válnom tőle. Egy határozott lendítéssel elhajítom a kardom lefelé pont abban az időben, hogy a shuriken közepét alkotó gyűrűben érjen földet. Ezzel megakasztva azt az, én ízlésemnek, irreálisan nagy fegyvert. Nem látni tisztán de valamit tart a kezében, talán kunaik de lehet, hogy más. Lényegtelen. Ha kunaik vagy bármilyen más távolsági fegyver akkor nem hagyhatom, hogy eldobja. Eddig minden eldobott kis szarjával volt valami csel amivel előnyhöz jutott. Amint földet érek egy Shunshint alkalmazva az irányába vetem magam. Remélhetőleg még a dobások előtt oda érek és gyors előrántva a Rövid késem egy vágást tudok felé indítani. Ő ez elől valószínüleg ki fog térni, ebben az esetben a bal oldalamról veszek le egy tőrt és dobom az irányába. Ha netán levédi vágást akkor bal kezemet felemelem és egyenesen a tüdeje felé indítom el. Még az érkezés előtt szétfeszítem ujjaim ezzel előrántva Rejtett pengémet. Ezt nem valószínű, hogy levédi hisz nem számít onnan előbukkanó pengére. Viszont, és most jön a lényeg. Ha ne adj isten el se jutok ideáig mert még a Shunsin előtt eldobja a fegyvereit akkor megpróbálom azokat a saját Dobó tőreimmel megállítani még azelőtt, hogy túl közel kerülnének.

Állapot: 90%
Chakraszint: 88% / 86% -Shunshin ha megtörténik

**Hattori Arata** Vas. Jan. 08 2017, 20:28

A drótos trükk nem jött be, de szerencsére Arata számított rá; az eddigiek alapján felállította azt a tézist, hogy ellenfele leginkább a dobásokban remekelt és várható volt, hogy megakasztja a Fuuma shurikent. Így bejött a B terv, hogy egy nagyobb fegyvertől Arata sikeresen megszabadította az ellenfelét, most már csak a többire kellett odafigyelnie. ~ Tartogathat még meglepetéseket, azonban a legfőbb távolsági mozzanatait már kiismertem. A Kawarimit gyorsan legyőzte, bár azt nem volt nehéz, mindazonáltal egy fontos dolgot lehetett ebből leszűrni; nem engedhetem pontosan hajítani. Persze... én könnyen megakasztom a dolgokat, mint valóban élő személy, de ezzel pszichológiai hatást is gyakorolhatok rá. Lássuk a medvét ~ Amikor a másik felszólította őt a dobásra, Arata rögtön tudta, érezte, hogy az nem rémült meg tőle, viszont nem igazán érdekelte. Nem az volt az elsődleges célja, hogy megrémítse az ellenfelét, aki láthatólag képzett volt a saját területén belül, mindazonáltal ő sem rezzent meg akkor, amikor az megakasztotta a Fuuma shurikent. Belekalkulálta, sőt, legalább 80-90%-os esélyt adott volna ennek az előzőek alapján. Amit most tennie kellett, az nem volt más, minthogy fenntartsa a helyzeti előnyét. Vélhetően az ellenfele is kiismerte már azt a szokását, hogy minden eszköz, amit ő dobott, valamiben Arata malmára hajtotta a vizet. De Aratának ez is a célja volt; az ellenfél totális dezinformálása a valódi képességeiről. Mert még volt mit aprítania tejbe és az agya folyamatosan kattogott, hogy mit kellett tennie. Minden másodpercben egy újabb tervvel állt elő és vetette azt el, mindeközben pedig karjai és lábai gépiesen mozogtak; az agya már legalább több lépéssel előrébb járt, mint a jelenben zajló események.

A második terve bejött; az ellenfele várhatóan megakasztotta a két kunai-t, azonban ezzel sikeresen növelte a távolságot kettejük között. A robbanás bekövetkezett, az pedig édesmindegy volt, hogy ebben a másik megsérült-e, avagy sem. A távolság fenntartása csak azért kellett, hogy Arata a másik eszközkészletét ki tudja fogyasztani; ugyanis semmi sem volt véges, előbb-utóbb pedig nem lesz mit hajigálnia. Amikor a fénybomba berobbant, Arata összehúzta a szemét, hogy rá ne legyen hatással, s remélte, hogy a másikat sikeresen elkapta vele, hacsak egy pillanatra is. Ugyanis ez pont elég volt neki ahhoz, hogy a kézpecséteket megformálja - ez igen gyorsan ment neki - és a tóból egy vízkígyó keljen életre. - Suiton: Ja no Kuchi! - dörmögte és a megformázott kígyó elkezdett a másik felé haladni, méghozzá hatalmas sebességgel; maximum egy Shunshin no Jutsuval lehetett előle kitérni, de Arata felkészült erre is; a Shunshin megakasztható volt, hogyha az ember le tudta elemezni a másiknak a mozgását és az nem alkalmazott semmilyen elemi vagy más hatást, amivel el tudta rejteni a mozgását, mivel a Shunshin nem volt más, mint egy gyors mozgás egy kötött pályán. Két fő lehetőség volt; vagy valamelyik oldalra akart kitérni, vagy pedig Arata felé. Arata leginkább az utóbbira készült, kezében már ott volt ninjatója, amivel meg tudta akasztani a támadásokat, a vízkígyó pedig úgy mozgott, hogy a becsapódáskor - ha az ellenfélnek csapódott, ha a fának - a lehető legnagyobb víztömeget hagyja maga után. Ha közelharcra került a sor, akkor Arata egy ninjatóval és egy kunai-al állt neki védekezni; amennyiben a másik a rejtett pengéjét próbálta alkalmazni, azt Arata igyekezett a kunai gyűrűjével megakasztani.

Chakraállapot: 62% (Ja no Kuchi)

Fizikális állapot: 100%

**Shihouin Aki** Vas. Jan. 08 2017, 21:16

Sajnálatos módon nem volt időm lépni így ellenfelem eldobja a kezében tartott két kunait. Sietve odateszem mindkét kezem az oldalamhoz, a jobb kezemet a balhoz, míg a másik kezemet a jobb oldalamhoz. Előhúzok két dobótőrt és mérnöki precizitással belevágom a felém haladó két kunaiba. Már venném a lendületet, hogy előre törjek és véget vessen ennek a harcnak mikor egy hangot hallok. Egy olyan hangot amit már hallottam ezen harc alatt és akkor sem lett jó vége. Egy újabb robannójegyzet de szerencsére most nem kell elugranom hisz a megakasztott kunai elég messze van mind Tőlem, mind pedig Tőle. De az óvatosság sosem árt, bár nagyobb fizikai sebzést nem okozna maximum kisebb vágásokat de akkor is fennáll annak a veszélye, hogy apróbb szilánkok szóródjanak szét. Lehajtom a fejemet és a földnek szegezem tekintetem, nem szabad, hogy a szemembe kerüljön egy ilyen szilánk. Túl végzetes lenne, még ha ezt a harcot túlélném drasztikusan nőnének a későbbiekben az esélyeim arra, hogy folytathassam az utamat. Az emberi látás egy nagyon fontos érzékszerv, eleget vakoskodtam a ködben, nem szeretnék még véletlenül se megvakulni. Épp ezért helyezem biztonságba látószerveimet az esetleges veszélyek elől. Bár semmilyen törmelék darabot nem érezek, bölcs döntésnek bizonyult a szemeim takarása. A robbanást követően hatalmas fényáradat borítja be a helyet. Nem tudom mi lehet ez, talán valami Shinobi eszköz amit a másik kunaira akasztott fel. Csuklyám takarásában is hunyorítanom kell és bár a fény bántja a szemem muszáj tudnom, hogy mikor áll el. Amikor ez bekövetkezik felemelem tekintetem és újra indulnék előre de megint védekeznem kell. Egy hatalmas vízkigyó szerű támadás közeledik felém olyan sebességgel ami elől nem tudok egyszerűen elugrani. Kissé srégen hátrapillantok majd sietve vissza a technikára, kivárom az utolsó pillanatot majd…

A támadás tőlem egy méterre balra suhan tovább és csapodik bele a fába. Az utolsó másodpercben alkalmaztam egy kis hatótávú de annál gyorsabb shunshint. De nem állok meg itt, újabb shunshint alkalmazva ezúttal hátrálok ellenfelemtől. Na de nem azért mert félnék, szimplán van a hátam mögött valami ami kell. Megragadom a kardom majd annak hegyével felszedem a földről a shurikent. Pengém markolatát a bal kezembe veszem a shurikent pedig megragadva megpördülök, hogy lendületet nyerhessek. Akárcsak az Ókori Athénban az akkori olimpikonok, most én is úgy hajítom el ezt a túlméretezett fegyvert ahogy azt Ők tették régen a diszkoszokkal. Miután sikerül stabilan megállnom a dobást követően ellen felem felé fordulok és a shuriken után vetem magam. Kardom visszadobom a jobb kezembe és közelítek a maszkos férfi felé. Körülbelül három méterre tőle nagyobb mennyiségű chakrát kezdek a lábaimba koncentrálni. Mikor ez megvan a felhalmozott chakra felét elhasználva egy átlós irányú shunshint használok, amivel kissé srégen jobbra térek ki. Rögtön az első shunshin után az összegyűjtött chakra másik felét is elhasználom egy újabb szökkenésre, ezúttal pontosan az ellenfelem irányába. Mostanra a shuriken már oda ért elé, Ő azt vagy eltérítette vagy kikerülte. ennek is két módja lehet. Elhajolt, vagy helyet váltott. Az én szemszögemből lényegtelen, hisz az erőteljes második shunshinnal úgyis mellette termek. Amint ez bekövetkezik kardommal, mely a jobb kezemben pihen, egy fentről érkező csapást indítok ellenfelem bal vállát célozva.

Ha levédi a csapást akkor ball lábammal megpróbálom elrugni őt magamtól majd megpördülve egy dobótőrt indítok felé. Az utolsó elöttit. Ha netalán tán van esélye kitérni akkor egy határozott csukló mozdulattal feldobom a kardom és sietve a hátamon lévő Rövid késért nyúlok. Nem nehéz kitalálni, hogy a egy újabb vágást fogok indítani. Ha a kitérésnél túl messzire kerül egy dobótőrt hajítok felé majd utána vetem magam.

Állapot 90%
Chakraszint: 75% - Shunshinok

**Hattori Arata** Vas. Jan. 08 2017, 21:43

Sikeresen kivitelezni tudta azt a tervét, hogy a fénybombával megakassza az ellenfelét és elindítsa a Ja no Kuchi-t. Ahogy az Arata várta, az ellenfele sikeresen kitért a vízkígyó elől - az eddig leelemzettek alapján jó volt a mozgása - és a hatalmas, forgó vízmassza a fának csapódott, erőhatásával kitörve azt a helyéből. A víz lehullott és teljesen feláztatta a területet, - jobban, mint az eső tette - ami Aratának ismét csak az előnyére volt. Ahogy sejtette, az elindult a hátrahagyott Fuuma Shurikenért és a kardjáért; Arata ebben egyáltalán nem akadályozta meg, sőt várta is, hogy ez bekövetkezzen. A C terv lényegi eleme volt, hogy az eldobott óriási shurikent Arata felé hajítsa és visszaszerezze a közelharci fegyverét, mert ezzel lépett életbe a D terv. ~ Nagyszerű... akkor már csak az van hátra, hogy idejöjjön... ~ gondolta át tervét Arata. Ebben jó volt; minden egyes lépést előre megtervezett és minden buktatót és eshetőséget számba vett, amely közbejöhetett. Egy shinobinak nem szabadott csak egy tervvel rendelkeznie, egy terv az nem volt terv; az a biztos halált jelenthette volna. Megtehette volna, hogy frontálisan nekimegy a másiknak, de egyelőre még nem akarta ezt tenni; épp elég volt ebbe a közép-távoli harcba belemenni. Elsősorban most az volt a dolga, hogy éreztesse a másikkal, ezzel sincsen problémája és nem a rejtőzködés a fő profilja. Arata a kicsi, zavaró ködpászmákat azért fenntartotta, hogy ezzel is előnyhöz jusson, hiszen sosem lehetett tudni, no meg nem került sok chakrába, ezen a szinten körülbelül semmibe sem tartott fenntartania. Persze az előbbi Ja no Kuchi-t megérezte egy kicsit, de az is a terv elemi része volt, ugyanis ezzel folyamatosan mozgásra kényszerítette ellenfelét, aki így nem biztos, hogy pontosan át tudta gondolni minden lépését; no persze azért Arata érezte, hogy nem egy kezdővel volt dolga, de a terve működött.

Eldobta a shurikent, életbe lépett a D terv. A shuriken pörögve haladt felé és Arata tudta, hogy amint kivédi azt, a másik is meg fog jelenni. Gyorsan összecsapta a kezét egy kis vizet szabadított fel a talpa alól, pont eleget ahhoz, hogy egy pár pillanatra ne lehessen őt látni annak kialakuló permete miatt; az egészet úgy intézte, hogy úgy tűnjön, mintha a kivédési mozgása miatt lett volna; ez alatt, a közeli faágra kivetítette a chakráját és gyorsan létrehozta a Kawarimi no Jutsut. Ahogy a helyettese megérkezett egy pillanat alatt és átvette a helyét - és úgy mozgott, hogy kivédte a shurikent - Arata lemerült a víz alá, méghozzá úgy, hogy feloldotta a lábába koncentrált chakrát. Most nem alkalmazta a vízalatti mozgás technikáját, ugyanis nem volt terve sokáig az alatt maradni; csak annyi ideig kellett ott lennie, amíg az ellenfél meg nem érkezett... ami meg is történt. Valószínűleg Shunshin no Jutsuval termett ott és meg is támadta Arata Kawarimijét, ami egy-két csapást kivédett, de egy halálos sebbel már azonnal megszűnt a rajta lévő álca. Arata azt a pillanatot várta ki, amikor a másik éppen bevitte a Kawarimijébe a halálos támadást, de még nem szűnt meg a rajta lévő chakramassza; ebben a pillanatban már készen volt a kézjelekkel, elrúgta magát a vízben és egy Suiton: Mizurappa technikával vágódott ki belőle. Ha minden jól ment, akkor a magas nyomású víz eltalálta az ellenfelét és ő újfent a tó tetején volt, tervezgetve a következő lépéseket. Ha ellenfele hátravágódott emiatt, akkor Arata ezt kihasználva egy dróttal magához vonta a közeli fába beleékelődött Fuuma shurikent és azzal a kezében várta, hogy mi lesz; közben pedig csinálta az E tervet.

Chakraállapot: 58% (Kawarimi + Mizurappa)
Fizikális állapot: 100%

**Shihouin Aki** Hétf. Jan. 09 2017, 21:56

Mikor odaérek rátámadok az ellenfelemre akiről egy halálos seb után kiderül, hogy csupán csak egy Kawarimi. Az igazi pont a csapás pillanatában tűnik fel a víz alól és egy suiton technikával támad. Nincs időm kitérni, technikám meg nincs, hogy kikerüljem. Talán a kawarimivel érnék valamit vagy egy shunshinnal, de sajnos egyikhez sincs időm összepontosítani a kellő chakratömeget. A támadás mely a Suiton: Mizurappa nevet viseli pontosan oldalba kap, még arra sem volt esélyem, hogy felé fordulva a karomat magam elé emeljem némi védelem érdekében. Jópár métert repülök hátra a víztömegnek köszönhetően, valamint sérülést is szenvedek. Szerencsémre sikerült talpra érkeznem így egyből el is kezdem koncentrálni a chakrám. Újfent visszavonulót kell fújnom, hogy elláthassam sebeim. amint végzek az összegyűjtéssel újabb shunshint alkalmazok és egy fa mögé rejtőzök. Egy olyan fa mögé ami kissé távolabb esik a maszkos férfitól de még tisztán rálátni. Sietve bekötöm a sebeimet a maradék kötszerrel majd jobb kezemmel a bal vállamhoz nyúlok. Leakasztom a számszeríjjam és előhúzok egy nyílvesszőt szintén a bal vállamról, csak ezúttal a bal kezemmel. Felhúzom a nyilat majd újfent chakra koncentrálásba kezdek. Most tőle srégen jobbra-előre helyezkedem el, ellövöm a lövedéket majd egy megunhatatlan Shunshinnal egy másik fához ugrok. Egy dobótőrt indítok útnak ami neki srégen jobbról-hátulról fog érkezni egy másodperccel a nyílvessző után.

Állapot: 75% - Mizurappa
Chakraszint: 70% - Shunshinok

Ajánlott tartalom

Hattori Arata vs Shihouin Aki

Hattori Arata vs Shihouin Aki

Re: Hattori Arata vs Shihouin Aki

Re: Hattori Arata vs Shihouin Aki

Re: Hattori Arata vs Shihouin Aki

Re: Hattori Arata vs Shihouin Aki

Re: Hattori Arata vs Shihouin Aki

Re: Hattori Arata vs Shihouin Aki

Re: Hattori Arata vs Shihouin Aki

Re: Hattori Arata vs Shihouin Aki

Re: Hattori Arata vs Shihouin Aki

Re: Hattori Arata vs Shihouin Aki

Re: Hattori Arata vs Shihouin Aki

Re: Hattori Arata vs Shihouin Aki

Re: Hattori Arata vs Shihouin Aki

Re: Hattori Arata vs Shihouin Aki

Re: Hattori Arata vs Shihouin Aki

Re: Hattori Arata vs Shihouin Aki

Re: Hattori Arata vs Shihouin Aki

Re: Hattori Arata vs Shihouin Aki

Re: Hattori Arata vs Shihouin Aki

Re: Hattori Arata vs Shihouin Aki

Re: Hattori Arata vs Shihouin Aki

Re: Hattori Arata vs Shihouin Aki

Re: Hattori Arata vs Shihouin Aki

Re: Hattori Arata vs Shihouin Aki

Re: Hattori Arata vs Shihouin Aki