Hattori Arata vs. Satoshi Kawajiri

**Hattori Arata** Kedd Jan. 31 2017, 18:02

Hattori Arata vs. Satoshi Kawajiri

Helyszín:

Az Eső Országának és a Tűz Országának határmezsgyéjén lévő erdőség széle. Az erdőség U alakban ölel körül egy kis tavat, amelynek keleti oldalán egy elhagyatott kis pár épületből álló szellemfalucsa található, nyugati oldalán pedig egy szélmalom. A tó kb. 1 mérföld átmérőjű.

Hattori Arata vs. Satoshi Kawajiri Dwxlxc

Arata állapota

- Chakraszint: 402

- Felszerelés: Adatlapi felszerelések

- Chakraállapot: 99% (Kirigakure no Jutsu)

- Fizikális állapot: 100%

Jobbat is el tudott volna képzelni magának Arata, mint ezen az istenekverte helyen bóklászni, de hát ez volt a feladat, amit a falu kiadott neki. Szemmel kellett tartania a környéket, mivel, habár elhagyatott volt, ezekben a háborús időkben sosem lehetett tudni, hogy ki-honnan akart behatolni az országba. Arata ezt a területet kapta megfigyelésre, ami annyit tett, hogy össze-vissza kellet mászkálnia rajta és a tó környékét szemmel tartania. No meg azt az elhagyatott kis falvacskát is, amely legalább harminc éve üresen állt már, akárcsak a vele átellenben lévő szélmalom. A régi háborúk ezt a területet is elérték, állítólag itt nyomult be egy konohai osztag még régebben az Eső Országába és hát... az itt lévők persze azonnal menekültek. Bár Arata szerette volna a faluban lévő romokat tüzetesebben is megszemlélni, tudta, hogy erre nem lesz ideje. Szolgálatban volt, ami azt jelentette, hogy ezt a területet teljes mértékben az ellenőrzése alatt kellett tartania. Társai nem voltak a közelben, egy másik shinobi volt csak pár mérfölddel arrébb, de túl messze ahhoz, hogy lássák egymást, no meg... erdő. Az takart mindent, bár Arata pont azt a részt kapta, ahol egy egy mérföld átmérőjű tó is helyet kapott. Ennél jobb nem is lehetett volna, hiszen a Suiton elemhez kifejezetten konyított és ez a tó harc esetén nagyon jól jött, akárcsak a szokásosan szitáló eső.

Na igen, az eső. Természetes volt, hogy folyamatosan esett, Arata már megszokta, bár nem gondolta volna, hogy itt, a határvonalon is ennyire esni fog. Igazából... nem zavarta. Még örült is neki, ugyanis a felázott talajban könnyű volt a nyomokat észrevenni. Pont ezért nem is a földön volt, hanem az egyik fán állva figyelte a terepet, mivel innen mindent belátott, amit be lehetett látni. Rálátott a kis falura, továbbá a szélmalomra is; stratégiai fontosságú helyen volt. Éppen már azon gondolkozott, hogy rágyújt egy szál cigarettára - bár a maszkja rajta volt szokásosan, de azt ilyenkor félre szokta tolni - amikor hangot hallott; éles volt, mintha csak egy nagyobbacska gally reccsent volna. Alapból nem hallotta volna meg, de valaki, mintha törtetett volna előre az erdőben, hang követett hangot. Arata azonnal kapcsolt és készenlétbe helyezte magát. Mintha egy alakot látott volna észak felől közeledni. ~ Nagyszerű... az ember már rá sem gyújthat nyugalomban ~ gondolta és azonnal elkezdte gyűjteni a chakráját. Szerencsére az idő neki kedvezett, no meg a parancs is, miszerint felszólítás nélkül, azonnal támadni kellett. Azonban... Arata előtte minden lehetséges információt össze akart szedni a még nem látható jövevényről. - Kirigakure no Jutsu - mondta ki és a köd elkezdett gyűlni, lassan, de biztosan, mintha csak természetes lenne. Elég sűrű volt ahhoz, hogy a másiknak a látóviszonyai kellőképpen leszűküljenek, ő azonban még megfelelően lásson, legalábbis elég jól ahhoz, hogy tájékozódni tudjon. Izmai megfeszültek, készen állt bármire, ami csak jöhetett. Ellenség, netán csak egy bóklászó civil? Oly' mindegy, hiszen a parancs egyértelmű volt; a tó vonalánál tovább nem engedhet senkit.

**Kawajiri Satoshi** Szer. Feb. 01 2017, 20:36

A változatosság kedvéért, ismét egy erdőben bóklászom... és töprengek. Mert miért ne, ha már mást úgy sem csinálok. Szerintem egy jó időre elegem van a fákból... szóval összerakom magamban, hogy mivel eddig szinte állandóan észak, vagy kelet felé mentem, most délnek megyek. Ámbár nehezen látható a hatalmas lombkoronák miatt, csak megtalálom a napot, és állásából nagyjából be is tudom határolni merre van dél. El is indulok, délnek, talán valami másféle táj reményében... vagy bármiben, ami elterelheti figyelmemet a napok monotonitásától. Igazából nem is az egyhangúság, a szürkeség a baj... hanem a gondolataim. A bűntudat, amit érzek, azért, amiért tettem egy héttel ezelőtt. Hirtelen felindulásból egy ártatlan ember életét oltottam ki. Semmi jogom nem volt hozzá. Sőt, még csak okom sem volt rá. Egyértelműen én vagyok az, aki hibázott abban az esetben. Végülis, már lebeszéltem egyszer a falusiakat arról, hogy rám támadjanak, miért nem tettem meg még egyszer?
Ha már bűntudatnál tartunk... eszembe jut egy régi emlék, ismét. Jyaku halála. Tiszta szívemből, minden erőmmel kívántam, hogy ugyanazt kapja amit velem tett, sőt, még rosszabbat. Rá pár hónapra meg is halt. Nem vagyok babonás, szóval nem gondolom, hogy megátkoztam. De vagyok annyira arrogáns, hogy úgy feltételezzem, az istenek azt hitték, tartoznak nekem, és joggal vélekednék így. Lehet, hogy ezen tartozásukat rótták le, és így tették tiszteletüket előttem, ha már másképp nem tudták. Egy sokkal sötétebb gondolat az, hogy a szeretteim voltak, akik odafentről figyelnek, azonban a lelkek birodalmába kerülésük során, vágyaik kicsavarodtak, kikeltek önmagukból, és úgy gondolták ez, boldoggá tehet. Miket is beszélek... szerintem túl sokat töprengek mostanában. Az emberek, akiket ismertem nem tennének ilyet, sosem, senkivel. Nem gondolnák, sehogyan, semmilyen esetben sem, hogy én azt akarnám, hogy egy másik ember miattam haljon meg, az én kívánságomból. Legalábbis egy olyan, akinek halálát csak hirtelen felindulásból kívántam, nem is akartam igazából. És megint itt vagyunk, a hirtelen felindulásnál. Na meg ugye ott van Keisuke Kagiri. Őt is én öltem meg, még hozzá porig égettem. Ugyanúgy halt meg, ahogy nekem is kellett volna, hat évvel ezelőtt. De miatta mégsem érzek bűntudatot, mert tudom, hogy megérdemelte. Ki vagyok én, hogy eldöntsem ki éljen, és ki haljon? Ki vagyok én, hogy ítéletet szabjak ki élet és halál fölött?
Kagiri is lehet, hogy egykoron jó ember volt. Lehet, hogy Jyaku egykoron rossz ember volt. Akkor mi a különbség kettejük közt? Én. Az egyikük halálát szándékosan okoztam, a másikat indirekt módon, ha egyáltalán benne volt a kezem. De inkább... a felfogásom a különbség.
Ködösnek is mondható gondolataimat egy... tényleges köd zavarja meg, ami eddig még nem volt itt. Mi a fene...? Körbenézek, de nem látok semmit magam körül. Egy neszt sem hallok, ami nem erdei állatoktól származna, viszont még a madarak is elhallgattak. Ez különös... nem hiszem, hogy ez a köd természetes, ugyanis nem vagyok idióta. Ebben az évszakban nem szokott eső esni... és már napok óta nem is esett. De a köd jutsu egy Kirigakurei technika, és szerintem nem vagyok a határvidék közelében. Ha pedig még is, akkor ez azt jelentheti, hogy ellenséges támadókkal állok szemben? De mivan, ha paranoiás vagyok, és ez tényleg csak egy rendkívül gyorsan terjedő köd? Vagy mi van akkor, ha nem is én vagyok a célpont, de tényleg egy Kirigakurei ninja harcol valakivel a közelben? Ám, akkor nem hallanék hangokat?
Ha egy ellenfélre akadtam, akkor... vegyük sorjában. Először is, miért. Vagy Kagiri, vagy a falusi halála miatt, vagy, mert elfelejtettem jelenteni. Lehetséges, könnyen elvesztem az időérzékemet a céltalan barangolásom végett. Másodszor is, hogyan. Nem figyeltem, hova megyek. Nem figyeltem, hogy követnek-e... nem is éreztem senki jelenlétét, azonban nem is figyeltem, úgy egyáltalán. Éppen a filozofálással voltam elfoglalva. Végezetül... kicsoda? Fejvadász, ellenséges ninja, vagy... ANBU. A legutóbbi legvalószínűtlenebb, mert nem bírok akkora erővel, hogy egy elit osztagot küldjenek rám. Ellenséges ninja, lehet. Az ábrázatom harci tapasztalatról árulkodik, ami egy idegen ninjának megtévesztő lehet. Egy fejvadász indokai egyértelműek lennének, azokat sorolnom sem kell, hisz nem oly rég tettem meg. Bérgyilkost nem küldenének rám.
Az utolsó kérdés. Ha tényleg ellenséggel állok szemben, miért állítanának fel ködöt? Hogy lesből támadjanak? Az a legvalószínűbb. A legegyszerűbb, és legkézenfekvőbb dolog az lenne, ha nem mozdulnék. Bár! Ha nem teszek semmit, azzal lehet, hogy ellenfelem megvárná, amíg megunom magam, és nem védekezik minden porcikám. Azonban lehet, hogy ő válik türelmetlenné. Nem tudhatom kivel állok szemben... de így lehet, hogy őt is átverhetem. Nem tudhatja, mire vagyok képes.
Megállok, és nem teszek semmit. Próbálok nem mozdulni, és kizárni minden hangot, még a saját légzésemet is. Bármilyen neszre próbálok odafigyelni, és, ha valamit, vagy valakit látok felém rohanni, akkor egyelőre csak megpróbálok elugrani előle, feltéve, hogy támadni akar. Ha nem tudnék elég gyorsan elugrani, akkor Shunshin. Legalább egy 20 perc, fél óráig kell így maradnom... bár ha az ellenfelem rendkívül türelmes, ez semmit sem fog jelenteni, de ez ismét, valószínűtlen.
De ostobának fogom érezni magam, ha kiderül, hogy ez tényleges köd, és semmi turpisság nincs mögötte... de meg kell valljam, paranoiás lettem az utóbbi időben. Igazából, lehet engem hibáztatni?
Ekkor, elered az eső. Erre egy kicsit összezavarodom... és ostobának érzem magam. Nyugalmi állapotba helyezem magam... azonban véletlen, hogy ennyire megijedtem volna az előbb? Tényleg paranoiás vagyok? Na de mindegy. El is indulok előre, de azért fél szemmel figyelek, bár egyre jobban kétlem, hogy megtámadna bármi is... ez minden valószínűség szerint csak egy rendkívül gyorsan keletkezett köd. Talán túl gyorsan...? Jobb félni, mint megijedni. A szemem sarkából azért figyelek, de már nem állok egy helyben.

**Hattori Arata** Szer. Feb. 08 2017, 02:53

Belépett a területre, Arata pedig érezte, hogy préda akadta hálójába. Mindazonáltal még nem lépett. Először minden információt meg kellett szereznie az ellenfeléről, ez pedig éppenséggel Arata specialitása volt úgymond; az ellenségről való információszerzés és annak teljes és totális dezinformálása a képességeiről. Egyelőre azonban azt kellett tudnia, hogy egy bóklászó civil, vagy éppenséggel egy shinobi lépte át a határt; a hangok alapján az előbbire gyanakodott volna, ugyanis nem igazán gondolta, hogy egy shinobi ilyen hangosan közlekedne. Talán akkor, hogyha elveszett vagy vándor, de ezekben a háborús időkben az elveszett shinobikat többségében hamar levadászták, a vándorokat meg leginkább visszahívták, hogy szolgálják a falut a karuk erejével vagy éppen a technikáikkal. Mindezek ellenére Arata nem vehette félvállról a dolgokat, hiszen az ő dolga volt a terület őrzése és a parancs egyértelmű volt; a tó vonalán túl nem engedhetett senkit. Bár alapjaiban véve azt határozták meg számára, hogy minden előzetes felszólítás nélkül támadja meg azt az illetőt, aki megközelíti a határvonalat, Arata pedig jó katona volt, aki mindig teljesítette a parancsot, valamiért úgy gondolta, hogy egy felszólítás nem árthat. Azonban... egyelőre figyelte a kibontakozó alakot. Furcsa volt, nem olyan, akire számított, ráadásként Arata érezte a zsigereiben, hogy nem egy egyszerű civilről van szó; no persze nem tudhatott semmit a furcsa figuráról, aki látható módon úgy ment előre, mintha semmi nem érdekelné ezen a világon, bár Arata észrevette rajta, hogy azért odafigyelt a terepre, pásztázta azt. Mintha... kiképzést kapott volna. A mozgása is olyan volt, mintha betanították volna arra, hogy figyelje a környezetét és óvatosan szemléljen mindent. Mint... a shinobik. Arata agyában azonnali hatállyal kapcsolt a vészjelző, de gyorsan lehűtötte magát. Ha jobban szemügyre vette - bár a köd az ő látókörét is lecsökkentette, mindettől függetlenül úgy ügyeskedett vele, hogy az ő látóviszonyai jobbak legyenek a prédáénál - akkor észrevehette, hogy nincs rajta felségjelzés. Persze ez nem jelentett semmit, sok shinobi álcázhatta a kilétét azzal, hogy hovatartozásuk jelzését elrejtette, tehát Aratának ezzel az eshetőséggel is számolnia kellett. A fekete ruhákból, az ősz hajból és a sérülésekből arra következtetett, hogy olyan személlyel állt szemben, akinek voltak harcai a múltban, amelyekből azonban sikerrel került ki. Tehát... nem egy egyszerű civil tévedt be a területre.

Aratának időt kellett nyernie. Szerencsére a szitáló eső hangja sok mindent elnyomott azonban az, amire ő készült túlzottan nagy hanggal járt volna és nem akarta felhívni magára a figyelmet. Elterelő taktika kellett, épp ezért nekiállt az A terv végrehajtásának; általában így dolgozott. Kidolgozott magában egy A tervet, amire ráépítette a B-t, aztán a C-t, a D-t, az E-t... és így tovább. A különböző jelzésű tervek adták ki a teljes tervet, amely végül a lehetőségek szerint sikert hozott magával. Persze nem bízott semmit sem a véletlenre, így minden tervrészlethez volt még több részterve is, tehát az A-hoz például tartozott A1, A2 és A3 is. Mindig annyi, amennyi kellett. Ráadásul ezt a terepet betéve ismerte, ugyanis jó ideje járőrözgetett itt ahhoz, hogy gyakorlatilag az utolsó darab fűszálnak az elhelyezkedését is tudta. Az eső szitált, továbbá enyhe, keleti szél fújt, Arata érzései szerint nagyjából olyan sebességgel, amely még nem zavart bele a ninjutsuknak az alkalmazásába. Tökéletes volt a terep, az idő... nem is kellett más már, csak egy jó adagnyi tervezés, amit persze abban a szent pillanatban megkezdett, hogy meghallotta a gally reccsenését. Agyának fogaskerekei beindultak, s amíg egyik fele tervezett, addig a másik a feldolgozott tervek alapján ösztönösen mozgatta a testét és annak minden porcikáját. A beérkező információkat villámgyorsan, már-már majdhogynem fotografikus memóriával jegyezte meg, majd dolgozta fel. Ez volt az, ami miatt Aratát genin létére egy ilyen fontosságú helyre vezényelték ki; jó volt az elemző képessége, jó volt a megfigyelési képzettsége, épp ezért alkalmas volt határszolgálatra. Bár... jobbat is el tudott volna képzelni magának, tudta, hogy a falu egyelőre nem fogja őt alkalmazni frontra. Sőt... ahogy ő teljesített, valahogy az az érzése támadt, hogy a frontra nem is volt való. Ott tömegharc ment, ami Arata számára már talán ment volna, - volt néhány jó, tömeg ellen is kiválóan használható ninjutsu a tarsolyában - azonban nem ez volt az elsődleges harci stílusa. Ő lesből támadt, úgy, hogy meglepje és váratlanul érje vele az ellenséget. Ezt a fronton, ahol folyamatos pörgés és állandó akció volt, nem igazán tudta volna megtenni. Valószínűleg ezt a falu is felismerte és olyan szituációban vetették be, ahol a legtöbb hasznot hozhatta a képzettségével.

Elterelőterv, A-1. Arata kiterjesztette a chakráját a tóra és nemsokára egy vízklón jött létre, amelyet pontos tervvel az agyában alkotott meg, így a klón jól tudta, hogy mit kellett tennie. Arata mindeközben lassan, de biztosan sűrítette a ködöt, úgy, hogy az természetesnek tűnjön, de azért a látóviszonyok az ellenfele számára egyenlőek legyenek körülbelül a nullával. Amikor az beért abba a távolságba, ahol Arata klónja a szárazföldre lépett, a valódi Arata kivárt. A klón nagyjából a másiknak egy elmosódott alaknak tűnhetett, nem többnek egy ködben felbukkanó árnynál. A klón nemsokára beszélni kezdett. - Figyelmeztetem, hogy az Eső Országának határát készül átlépni. Amennyiben még egy lépést tesz déli irányba, azt tiltott határátlépés kísérletének fogjuk venni és ellenségként kezeljük. Forduljon vissza és keressen más útvonalat. Ez az első és egyben az utolsó figyelmeztetés. - Miközben a klón mondta a szöveget - aki direkt beszélt többes számban, továbbá viszonylag elég hangosan beszélt, hogy a másiknak a teljes figyelmét lekösse - addig Arata elővett két kunai-t, amelyeknek markolatára egy-egy robbanócetlit erősített rá. Mindezeket követően, elővett összesen öt méternyi dróthuzalt is, amelyeket a kunai-ok gyűrűire kötött rá; ekkor járt a klón nagyjából ott, hogy éppen figyelmeztette az Eső határának az átlépésére az idegent. A-2 terv. Arata gyorsan és ügyesen eldobta a robbanócetlis kunait a tőle öt méterre levő fába, amelynek koppanását szerencsére a klón hangja, továbbá az eső is elnyomta. A másik kunai-t is eldobta, méghozzá úgy, hogy a drót két fa között feszült ki, azonban még öt méternyit felhasznált ahhoz, hogy annak a drótnak a közepére köthesse, így a kezében lévő, preparálatlan kunai gyűrűjére ráfűzve kézben tudta azokat tartani. A két fa, amelybe a kunai-okat dobta, nagyjából tíz-tíz méterre helyezkedhettek el a megjelenő alaktól, aki így pont benne volt egy várható robbanás hatósugarának a szélében, azonban Aratának nem a robbantás volt a terve... azaz nem egészen. Egyelőre kivárt, megvárta, hogy a másik mit fog tenni. a felszólításra.

Chakraállapot: 96% (Kirigakure sűrítése + gyenge Mizu Bunshin)
Fizikális állapot: 100%

**Kawajiri Satoshi** Hétf. Feb. 13 2017, 10:49

Ahogy haladok előre, egyre rosszabbak lesznek a látásviszonyok. Eső ide vagy oda, már egyre jobban kezdek arra gyanakodni, hogy egy ellenséges shinobi lehet a háttérben. Még szerencse, hogy mindig tartok a zsebemben egy kunai-t, ahogy Akira tanította, bár a többi a táskámban van. Sokat segítene, ha a Konohai ninja-egyenruhát hordanám, de valahogy nem visz rá a lélek. Azok után pedig, ami történt, szerintem érthető is. Pásztázom a környéket ahogy csak tudom, és amennyire csak lehetséges, ha az embernek csak az egyik szeme működik.
Most, hogy így belegondolok... nem feltétlenül Kirigakurei képesség a köd létrehozás, csak általában ők használják, és ők a legjobbak benne. Mivel csata hangjait nem hallom, sőt, semmit sem hallok, ezért több, mint valószínű, hogy ha valamiféle ellenséges támadás van készülőben, akkor én vagyok a célpont. A miértjeit már tudom... de nem hiszem, hogy ez okot adna egy Víz szövetségi ninjának, hogy megtámadjon valakit, főleg, hogy a konohai fejpántom nincs is rajtam, azonban...
Gondolatmenetemet az szakítja félbe, hogy hirtelen amikor már szinte semmit sem látok, egy hangot hallok meg. Reflexből azonnal megállok, és végighallgatom az idegen mondandóját. Nem igazán látom, hogy ki ez, sőt, semmit sem látok belőle, de azt tudom, hogy közvetlenül előttem van. Legalább is egy ember, de a mondandójából ítélve többen is vannak. Lehet azért olyan erős ez a köd-jutsu, mert többen is aktiválták? De várjunk, várjunk, az Eső országának határát készülök átlépni? Hogy a fenébe keveredtem erre a határvidékre? Ennyire nem vándorolhattam el, vagy mégis? Lehet, hogy nem csak az időérzékem, hanem a térérzékem is tropára ment mostanában.
Oké, akkor vegyük sorjában. Pár méterrel előttem beszél hozzám valaki, aki feltehetően az Eső Országához tartozik, és figyelmeztet, hogy a határukat készülök átlépni. Azt ajánlja nekem, hogy forduljak vissza, és keressek másik útvonalat, mert ha nem, akkor azt ellenséges támadásnak fogják venni. Ez bájos, és egyszerre ostoba is. Miért ostoba? Mert, hogy a fenében kellene tudnom honnan indultam el, hogy ha semmit sem látok ebben a rohadt ködben? Plusz, hol van az ellenőrzőpont? Ez még nem a határ. Ő az, aki átlépte az Eső országának határvidékét, és ez a Tűz szövetsége vehetné ellenséges támadásnak. Kivéve, ha nem csak valami genin, aki vicces kedvében van, és engem szivat, bár a ködből ítélve, ami most már egészen ennek a férfinak, vagy a társainak a műve, nem hiszem, hogy szórakozna. Megszorítom a kunai markolatát a zsebemben. Nagyon meg kell válogatnom a szavaimat, hiszen nem tudhatom, hányan vannak, vagy merre állnak lesben. Semmit sem látok, ráadásul csak egy szemem van, amit lehet, hogy ellenfeleim már észrevettek, tehát lehet, hogy bal oldalról fognak támadni. De várjunk, várjunk, ők hogyan képesek látni egy ilyen ködben? Ha ez az Amegakurei shinobi közvetlenül előttem áll, akkor az ő látásviszonyai is ugyanannyira rosszak, mint az enyémek.
Éppen szólásra nyitnám a szám, amikor villámcsapásként ér a felismerés, és a gondolataimba csak két szó kúszik: sakk-matt. Nobuyuki apja egy képzett Suiton-használó volt, ráadásul Akira is, mindketten ismerték a köd technikát. Mire szolgál a köd technika? Az azt használó shinobi pozíciójának elrejtésére. Mi egy shinobi legfőbb erénye? A megtévesztés. Lefogadom, hogy nincsenek társai, mert ha meg akart volna félemlíteni, akkor nem csak szóban említené őket, hanem mind feltűntek volna árnyalakokként. Azonban, ha egyszerre több amegakurei shinobi lépné át a Tűz határát, azt az ellenőrző ponton nem engednék, így minden valószínűség szerint, csak egy van, aki elég ügyes volt ahhoz, hogy elkerülje a Konohai ANBu figyelmét. Tehát, egy átlagnál jobb ninjáról beszélünk, biztos, hogy nem genin. És, ha volt elég okos ahhoz, hogy valahogy átverekedje magát az ellenőrző ponton, akkor nem csak a megtévesztés, hanem a rejtőzködés mestere. Ha tényleg azt akarja, hogy meghátráljak miért nem mutatja meg magát, miért csak egy árny rajzolódik ki előttem? Hej, de jó dolog is a paranoia. Még ha nincs is igazam, jobb félni, mint megijedni.
Visszatérve a ninjára, vagy megpróbál átverni, vagy csak felmér. Fogalma sem lehet, hogy ki vagyok, nincs rajtam a fejpántom, és az egyenruhámat sem hordom. Ha a zsebembe nézne, a köd és az eső miatt nem láthatná megcsillanni a kunai fényét a zsebemben, így, még ha teljesen fel is mért, amennyire csak ebben a ködben lehetséges, akkor sem tudhat arról az egy szem fegyveremről ami van. Plusz, nincsenek az arcomra írva a technikáim. Nem tudhatja, hogy katon-használó vagyok, ő viszont, már elárulta magáról, hogy minden valószínűség szerint Suiton. A nyakamat rá, hogy egyedül van, nem a megfélemlítés a célja. Lehet, hogy ez valamiféle teszt része... vagy egy átverésé. De mihez? Miért akar átverni? Miért akar megtéveszteni?
Bár, minden következtetésem arra épül, hogy tényleg Amegakure határához közel vagyok. Mi van, ha ez sem igaz...? Nem, Occam borotvája. Ráadásul, minden értelmet nyer azzal, hogy a férfi egyedül van... már ha férfi, de a hangjából ítélve az. A hangja...? Hangosan beszél. Miért beszél hangosan, hogy ha nem fedi fel magát? Mire a köd, hogyha úgyis megmutatja magát? Lehet, hogy tényleg vannak csapattársai? Túl sok a nem egyértelmű tényező. Valami itt nem stimmel. Vagy épp ezt akarja elérni, és túlbonyolítom. Nem tudhatom. Jó, kezdek ideges lenni.
Mély levegő. Összpontosíts, Satoshi, eddig minden ellenfeled céljai egyértelműek voltak, és szinte azonnal felfedték magukat. A velem szemben álló férfi nyilvánvalóan egy igazi shinobi... nagyon meg kell válogatnom a cselekedeteimet. Így, következzék először valami egyszerű, hiszen a látásviszonyok nem a legjobbak, de legalább az ellenfelem közvetlenül előttem áll. Meg kell szólalnom, mert már így is túl sok időt vesztettem gondolkodással.
- Ha ez a határvonal... hol az ellenőrzőpont? Vagy az te lennél? - kérdezem.
Másodperceim vannak, amíg túlteszi magát azon, mennyire mély a hangom. Csak gondolom, hogy így cselekedne, mivel eddig mindenkit meglepett akivel csak talá-- várjunk csak, Suiton?! Eső?! Mi van, ha ez egy vízklón? Akkor hol van az ellenfelem? Ó, a fenébe, ez csak egy figyelemelterelés volt! De akkor is, nem mutathatom meg neki, hogy mire vagyok képes, ráadásul az eső is esik, így nem használhatom a Katon-t! Az istenekre, de szerencsém van, hogy Nobuyuki apja és Akira is vízhasználók voltak!
Nem szabad pánikolnom. De nem tudom mit tegyek, nem tudom ellenfelem, amennyiben az előttem álló férfi egy víz klón, mit művelt a háttérben. Egy biztos: egyelőre nem használhatok Katon-t. Továbbra is szorosan markolom a kunai-mat, és készen állok arra, hogy elővegyem, és megvédjem magam, amennyiben közelharcra kerülne sor. Nem hiszem, hogy lenne esélyem a hátizsákomba nyúlni, és a többi kunai-omat vagy shurikenjeimet elővenni, így azt az egyet, ami a zsebemben van, nem dobhatom el, csak vészhelyzetekben. Egy lépést sem teszek sem előre, sem hátra. Ahogy egy felém irányuló támadásnak még csak a jelét is észreveszem, azonnal próbálom elkerülni, közben pedig a szemeimmel pásztázom a környéket. Csak remélni tudom, hogy ellenfelem nem egy tényleges sakk-matt áldozatává tett engem...

**Hattori Arata** Hétf. Márc. 06 2017, 22:18

//Elnézésedet kérem a késésért, sajnos volt pár - jó pár - dolgom, de igyekszem belevetni magam a sűrűjébe. A rövid posztért is elnézést, kicsit még össze kell szednem magam ^^//

Ahogy Arata eltervezte, nagyjából úgy is alakultak a dolgok szerencsére. A drótcsapdája készen volt, méghozzá a robbanójegyzetekkel együtt, most már csak meg kellett oldania, hogy a másik "belesétáljon". Persze nem tudhatta, hogy ki-fia borja volt ez a férfi, de nem ártott az óvatosság. A vízklón már befejezte a szöveget, Arata pedig készen állt arra, hogy beindítsa a csapdát az A-2 terv szerint, azonban a férfi megszólalt és arra volt kíváncsi, hogy merre is van az ellenőrzőpont. Szerencsére ezt is úgyahogy belekalkulálta a dologba, ezért nem volt nehéz dolga, a klón erre is válaszolt. - Amennyiben nem tesz eleget a felszólításnak, ellenségnek kezeljük - ennyit mondott csak, Arata pedig még jobban megsűrítette a ködöt. Nem volt mit tenni, a férfi nem volt hajlandó engedelmeskedni, neki pedig az volt a feladata, hogy védje ezt a területet mindennemű ellenséges avagy ahhoz hasonló aktivitástól. Arata pedig mindig elvégezte a feladatát; jó katona volt, követte a parancsot, viszont igyekezett a lehető legrugalmasabban kezelni a dolgot. Egy külső szemlélőnek ez úgy tűnhetett, mintha eljátszadozott volna az ellenséggel, hiszen egyszerűbb lett volna a köd rejtekében más metódus alkalmazásával eliminálni, de Arata biztosra akart menni. Elsősorban, nem szabadott elárulnia a tényleges tartózkodási helyét, másodsorban pedig... így még adott egy esélyt arra, hogy a tag elmenekülhessen, ha netán civil lett volna és nem chakrahasználó egyén. Bár az alapján, ahogy mozgott, továbbá, ahogy nem mutatta ki a félelmét, Arata az utóbbira tippelt. És ez esetben nem volt kegyelem, hacsak nem viselte a Víz Szövetségének egyik tagjának a fejpántját.

Kezében fogta a preparáltatlan kunai-t és várta, hogy a másik mit fog lépni a vízklón ellen, de úgy nézett ki a dolog, hogy egyátlalán nem szándékozott támadni addig, amíg ő nem tette meg az első lépést. Márpedig az első lépést az ide betolakodó alkalmazta azzal, hogy a hely közelébe jött. Nem engedhette tovább, itt kellett megállítania. ~ Megint csak a baj... egy szál cigit nem lehet rendesen elszívni már ~ gondolta és úgy döntött, itt volt az ideje akcióba lépni. A köd már eléggé besűrűsödött ahhoz, hogy a másik már ne lássa azt a kis árnyat sem, amelyet a vízklón vetett, Arata pedig úgymond bedobta magát. Feloldotta a vízklón technikát, amely szintén egy kifeszített drótot rejtett magában; Arata megrántotta a nála lévő kunai-t, ami szintén rá volt csatlakoztatva a gyűrűjénél arra a drótra is. A tervek szerint annak a kifeszített drótnak úgy kellett áthaladnia a többi gyűrűn, hogy elkapja az ellenséget és hátravágja őt a robbanójegyzetek közé, ezzel az epicentrumba helyezve, nem pedig a hatókör szélén tartva. Ha ez sikeresen lett kivitelezve, akkor Arata abban a pillanatban aktiválta a robbanójegyzeteket, ahogy érzékelte az ellenségnek a hatókörbe kerülését - ezt hangok alapján, továbbá a rántás erősségével arányos, időbeli számolással érte el. Amennyiben a terve nem sikerült volna, akkor totális tejködöt hozott létre és igyekezett valami újat kiötölni, méghozzá a lehető leggyorsabban.

Állapotok:

Változatlanok mind

**Kawajiri Satoshi** Vas. Márc. 12 2017, 17:35

//Rendben van Aratám, csapjuk a közepébe. Kamikaze Mode On.//

Kérdésemre, a férfi válaszolt egy tőmondatban. Ellenségként? Engem, a Tűz Országában azért, mert nem engedelmeskedem egy Víz Szövetségébe tartozó ninjának? Most már biztos vagyok benne, hogy oda tartozik, mert mielőtt még jobban összesűrűsödött volna a köd, a fejpántjára tudtam koncentrálni. Nem igazán osztom nemzetem érdekeit a háborút illetően, azonban szeretteim gyilkosa minden bizonnyal az ellenség tagja volt, már ha ők csatában estek el. Tudom, hogy nem kellene általánosítanom, de egy ilyen passzív-aggresszív lépésből amit ellenfelem megejtett, mi másra tudnék asszociálni, mint arra, hogy ő ellenségként kezel. Azaz, ő is általánosít. Nem tudom, hogy személyes indokok vezérlik-e, vagy a kötelességtudata - már ha nem egy renegát shinobiról beszélünk -, de tény, hogy az illető már abban a pillanatban potenciális veszélyforrásnak tartott engem, ahogy a vadászmezejére léptem. Ki tudja, mit tervezhet a háttérben, amíg a vízklónja végzi a piszkos munkát... de lehet, hogy paranoiás vagyok. Lehet, hogy tényleg csak figyelmeztetni akar. De miért pazarolna chakrát a köd technikára, ha nem tervezné használni? Sőt, egyre jobban sűrűsítette. Mivel biztos vagyok benne, hogy a jelenlegi időjárás (kivéve az esőt) nem természeti jelenség, így tudom, hogy ellenfelem a felelős a rosszabb látásviszonyokért. Azonban, a vízklón nem csinált semmit... így már több, mint biztos, hogy csak egy klón. A köd miatt már hunyorítanom kell, hogy lássam a klónt, hátha tesz valamit, mert halvány lila gőzöm sem volt, mit tervezhetett a gazdája.
Miközben csak figyeltem, a semmiből a klón hirtelen egy dróttá alakult. Drót...? Drótcsapda! Azonnal aktiválok egy Dinamikus Akció és elemi Shunshin kombót, mert amíg a gazdáját lehet, hogy nem, a vízklónt szinte biztosan átverhetem, főleg, hogy az elfogja végezni a rá kiszabott feladatot, történjék bármi is. A Dainamikku Akkushon segítségével felgyorsul a mozgásom, ezzel pedig villámgyorsan tudok helyet változtatni, anélkül, hogy beleesnék ellenfelem csapdájába. Fogalmam sincs, mit akar a dróttal, de nem kockáztatom meg a dolgot. De, mivel én sem látok semmit sem a ködben, feltehetőleg a vízi shinobi sem, így ott hagyok neki egy elemi klónt, ami szép lassan elég, amíg én biztonságos távolságba helyezem magam.
Amennyiben előző lépéseim sikeresek voltak, nyugtáznom kell, hogy nem helyeztem magam biztonságos távolságba, mert ez az egész hely egy csapda. Vadászmezőről beszéltem korábban? Találó volt, hiszen jelenleg olyan vagyok, mint egy préda, akire vadásznak. Ellenfelem egyértelműen alábecsül... és gyűlölöm, ha alábecsülnek. Összeszorítom a fogaim, és minden erőmmel visszafogom vágyam, hogy elkiáltsam magam, és szóvátegyem a shinobi gyávaságát. Bár, tényleg gyáva lenne? Hiszen csak úgy viselkedik, mint a szakmánkbelieknek kéne, nem? Nem értek egyet... szerintem szemtől-szemben kell szembenézned az ellenségeiddel.
Rendben van, vegyük sorjában. Szóval, egy vízklón jelent meg a tó közepén ami szóval tartott ameddig az ellenséges shinobi csinált... valamit. A dróttal vélhetőleg azt akarta elérni, hogy belesétáljak a csapdájába. Ez lett volna neki az egyetlen? Kötve hiszem... azonban nem tudhatta, ki vagyok, és hogyan fogok reagálni. Ha végezni akart volna velem, abban a pillanatban megtehette volna, ahogy mozdulatlanul álltam. Esélyt adott nekem... a menekülésre. Tehát nem az a helyzet áll fenn, hogy nem akar végezni velem, hanem az, hogy nem volt benne biztos, hogy ártatlan áldozat lennék-e, vagy sem. De úgy néz ki, már nyílt lapokkal játsszunk, és védenem kell magam. Bár, még magamat is megleptem azzal, mennyire nyugodtan kezelem a helyzetet. A hónapok alatt kialakult rutin miatt lenne? Most azért büszke vagyok magamra, meg kell valljam. A vándorutam kezdetén még egy ember életét sem oltottam ki, féltem is tőle, mi lesz velem egy éles helyzetben, a tanítóm nélkül, hiszen geninként kerültem kómába hat évre. Aztán, később szembe kellett szállnom Keisuke Kagirivel, és akkor először kellett szembenéznem egy nálam sokkal erősebb ellenféllel. Sőt, mi több, meg kellett ölnöm őt. Tudtam, hogy egy olyan elmeháborodott senkiházi, mint Kagiri, nem maradhat életben egy percnél sem tovább. Azonban, a győzelmemet inkább a puszta szerencsének köszönhettem. Zöldfülű voltam... és meggondolatlanul rontottam neki. Még most sem tudom teljesen uralni az érzelmeimet, de akkor, pont hogy az mentett meg. Két tűztechnikát dobtam rá, amik telibe találták. Azonban, a dolog, ami leginkább győzelemre vezetett, és véletlenszerű, semmiből jövő felismerés volt: élni akarok. Célt akarok találni az életemnek, élni akarom az életem. Meg akarom érteni szenvedésem miértjét, megtalálni az okát, és... nem titok, hogy a feje tetejére akarom állítani a balsorsomat. Nem csak az ellenfeleimet akarom meghazudtolni, akik alábecsülnek, hanem az isteneket, a világot, és még magamat is, az énemet, ami a kómából kelt fel, és úgy gondolta, nincs miért élnie. De igenis van. Igenis, én is érek valamit. Megvan a helyem a világban. Megvan a helyem a shinobik között, akármennyire is különbözzek az átlagtól. Azonban, jelenlegi helyzetemben csak egy dolog jár a fejemben: túl kell élnem. Nem fogom hagyni, hogy úgy vágjon le, mint egy disznót. Nem fogom hagyni, hogy úgy végezzen velem, mint valami semmire kellő, másodrangú shinobival, mert nem vagyok az. Már nem. Ha egy valamit megtanulhattak azok, akikkel eddig harcoltam, azaz, hogy engem sosem szabad alábecsülni.
Heh. Elmosolyodom magamban, miközben ismét gondolkodóba esem. Nem tudom, honnan jött ez a magabiztosság, ez a belső erő, de lehet, hogy afféle bizonyítási vágynak tudható be. Lehet, hogy meg akarom mutatni egy nálam sokkal képzettebb, igazi shinobinak, hogy engem nem szabad alábecsülnie. Úgy mond, válaszolok a kihívására. Azonban, lehet, hogy cselekedetei forrása nem arroganciája, hanem magabiztossága, melyet évek rutinjának segítségével sajátított el. Én nem büszkélkedhetek ilyenekkel... ugyanis nekem nem adatott meg. Azonban, egy valamit fel tudok mutatni: a vágyat, hogy éljek, és a vágyat, hogy igazságot találjak az igazságtalanságban, ami engem ért. Muszáj megmutatnom neki, hogy... nem, muszáj megmutatnom, inkább bebizonyítanom magamnak, hogy sosem, de sosem szabad hagynom, hogy megrémüljek, bármilyen szorult is a helyzet. Sosem szabad feladnom, és sosem szabad meghátrálnom... mert ha megteszem, akkor feladom. És ha fel akartam volna adni, már rég megtettem volna. Erről pedig sem isten, sem ember nem kezeskedik, csak, és egyedül én.
Egy elégedett mosollyal az arcomon mutogatok kézjeleket villámgyorsan, majd...
- HOUSENKA NO JUTSU! - kiáltok fel, ahogy több, kisebb tűzgolyót repítek ki a számból.
A Dinamikus Akció még mindig aktiválva van, így rendkívül gyorsan tudok mozogni. Minden irányba próbálok tűzgolyót lőni, méghozzá az átlagnál nagyobb méretűeket, és forróbbakat, mert jóval több chakrát öltem bele az átlagnál. Ha ez még nem lenne elég, a helyzetemet is folyamatosan változtatnom, nehogy ellenfelem kihasználja azt, hogy a tűzgolyó zápor közepette aligha látok bármit is. Na meg ugye, ott van ez a köd. Mivel a helyváltoztatásom random, nem lehet benne mintát sem megfigyelni, így jelenleg be vagyok biztosítva. Azonban, a shunshin (ami már nem elemi) és Dainamikku kombót fel is használom arra, hogy magasabbra ugorjak, mint az átlag, és fölfelé is tudjak célozni. Klisé lenne, ha a férfi egy fa tetején rejtőzne, de nem zárom ki.
Furcsa egyébként, hogy ennyire átlényegültem... és ennyire képes vagyok átérezni a helyzet komolyságát. Nem félek. Már nem. Egyszerűen egy fair harcot akarok, ha pedig nem kaphatom meg, hát... van még chakrám. De először is el kell érnem, hogy ellenfelem megmutassa magát. Lehet, hogy elhamarkodott cselekedet volt, de nem látok más kiutat. Nincs sok tapasztalatom olyan shinobik ellen, akik ténylegesen kihasználják kasztunk minden fortélyát, és a javukra használják azokat.
Amennyiben a Housenka no Jutsu sikeresen felfedte ellenfelem kilétét, próbálok az irányába rohanni, és kunai-omat elővéve támadni. Amennyiben nem, térdre esem, és úgy teszek, mintha kifogytam volna a chakrából. Ha máshogy nem, megtévesztéssel próbálom elérni, hogy a shinobi felfedje magát. A Dinamikus Akciót minden esetre fennhagyom.

//Chakraállapot: 45% Elemi Shunshin (-1%), plusz Dainamikku Akkushon (-3% és körönként -1%), és maximális erejű, méretű és gyorsaságú Housenka no Jutsu (-45%)
Fizikai Állapot: Satoshi
Elmeállapot: Emo//

**Hattori Arata** Szer. Ápr. 05 2017, 22:48

//Akkor csapjunk bele a közepébe ^^//

Kitért. Csak ez lehetett a magyarázat arra, ami történt, ugyanis a robbanás hangjából ítélve, nem került bele a zónába élő ember. Ez már bőven egyértelművé tette Arata számára, hogy shinobival volt dolga, hiszen egy egyszerű civil nem tudott csak úgy kitörni egy ilyen csapdából, csakis egy képzett shinobi. Márpedig ebben az esetben... nem... az nem lesz jó. Arata agya azonnal pörögni kezdett, folyamatosan kereste a megoldásokat, hogy mit kellett volna tennie ez esetben. Talán ez volt az egyik hátránya, ugyanis bár állandóan tervezett, néha túlzottan sok tervet állított fel... mondhatni a bőség zavara. Harci cselekményben pedig nem volt idő válogatni, nem volt idő arra, hogy melyiket szemezze ki a több ezer közül; cselekedni kellett. Való igaz, agya többségében - mondjuk úgy, az estek 99,9%-ában - képes volt kiválasztani a legoptimálisabbat a felállított tervek közül, de még így is, néha összeakadtak a dolgok fejben és ez volt a maradék 0,1%. Persze igyekezett ezt a kis... mondhatni hátrányát felszámolni, azonban tudta, hogy hibafaktor mindig akadt a rendszerben, ha más nem, akkor egy betervezetlen pont. Márpedig egy betervezetlen pont csak akkor maradhatott, hogyha az információ kevés volt, és épp ezért igyekezett minden lehetséges információt megszerezni az ellenségtől, mielőtt ténylegesen aktív harci cselekménybe bonyolódott volna azzal. A jelenlegi helyzetben a parancs szerint azonnal támadnia kellett volna, de Arata direkt rugalmasan kezelte azt - megszegni természetesen esze ágában sem volt feljebbvalóinak a döntését, csak egy kicsit finomított a kivitelezésen... - ugyanis, először is esélyt akart adni, ha az ellenfele egy mezei parasztember lett volna, másodszor pedig... pszichológiai hadviselés. Azzal, hogy felszólította a távozásra, továbbá a teljes területet lefedte a köddel, elbizonytalanította (vagy legalábbis megpróbálta elbizonytalanítani) a másikat. A rossz látási viszonyok általában fokozták a stresszt az emberekben, mivel elsődleges érzékszervük bénult meg ezáltal. Az emberek majdhogynem száz százaléka a látására hagyatkozott csak, még a shinobik is azt tartották elsődlegesnek... kivéve persze kirigakure gépként működő katonái, de ők még Arata szerint is veszélyes ellenfelek voltak, olyanok, akikkel jóval körültekintőbben kellett bánni. De ez itt nem lesz kirigakurei, mivel azok jelenleg szövetségesnek minősültek, s ebben az esetben igazolta volna magát, hiszen a Víz Szövetségének shinobijai tudták, hogy merre voltak a határok...

~ Rendben, akkor... ~ eddig jutott a gondolkozásban, ugyanis meghallotta a távolból, hogy "Housenka no Jutsu". Agya azonnali hatállyal vészhelyzeti üzemmódba kapcsolt, de a reflexei nem tudták teljesen követni gondolatainak sebességét; az egyik tűzgolyó a testét súrolva oldalba találta, s Arata csak erős lélekjelenlétének köszönhette, hogy nem ordított fel a fájdalomtól. Bármennyire is megterhelő volt, egy Shunshin no Jutsu segítségével az egyik távolabbi fa mögött termett, s a ködöt használta ki az elrejtőzésre. Hallotta a folyamatosan becsapódó, nagy erejű tűzgolyókat, amelyek - s ezt még sérülten is felfogta - a területnek a nagy részét igyekeztek lefedni. Ezek szerint ellenfele éppenséggel megpróbált egyenlő helyzetet teremteni kettejük közt, ezt viszont Arata nem engedhette, ámde egyelőre számba kellett venni a sérülését, ami nem éppen volt enyhének mondható. Ahogy levette a kezét az oldaláról, látta, hogy a medencecsontjától a mellkasáig, egy nagyobb foltban komoly égési sérüléseket szerzett, ráadásul érzésre a hátára is kiterjedt. Még képes volt felmérni, hogy ez harmadfokúnak és másodfokúnak is minősült, ugyanis a sérülés kinézete arra hajazott. A fájdalom erejéből... miből is? Nem érzett már igazán fájdalmat, aminek nem örült. Tudta, hogy a harmadfokú égési sérülésnél az idegvégződések elhalnak, s ez nem jelentett semmi jót. Ahol másodfokú sérülése volt - a hátán lévő részen - ott őrjítő volt a fájdalom és neki kellett állnia azonnal lekezelnie a sebeket. Szerencsére a köd a segítségére volt, az ellenféltől pedig jóval messzebbre került a Shunshinnal, minthogy még egy ilyet bekapjon.

Sietnie kellett, ami egy ilyen sérülés kezelésénél nem jelentett jót. Tudta, hogy csak idő kérdése lesz, mire teljesen harcképtelen állapotba kerül, és azt nem akarta megvárni. Addig kellett cselekednie, amíg tudott, ha pedig itt végzett, akkor meg fogja idézni a pókot és elküldi a legközelebbi egységért. Nem távozhatott innen dolgavégezetlenül, a parancs az parancs. Arata gyorsan elővette az elsősegélyfelszerelését, ami bár jóval szegényesebb volt, mint egy medikusé, de a helyzetet legalább enyhíteni tudta vele, ha teljesen kezelni nem is. Kitisztította a sebeket - amelyek a harmafdokú területeken kívül elég csúnya fájdalommal és erős gennyedzéssel jártak - majd steril kötéssel körbekötötte magát, több körön is. A felsőjét levette, ugyanis csak akadályozta volna, s bár kicsit hideg volt, ezzel most nem igazán törődött. Ott állt félmeztelenül, felsőteste pedig teljesen be volt kötözve, amelyhez egy vízklónt hívott segítésül, hogy teljesen le tudja fedni a sérült területet. A nála lévő fájdalomcsillapító tablettákból gyorsan bekapott kettőt, s érezte, amint a fájdalom lassan, de biztosan elkezdett megszűnni. Innentől számítva... fél órája volt talán ezt az egész harcot befejezni, mielőtt harcképtelenné fog válni, ha másért nem, hát a beszedett fájdalomcsillapítóktól. Két tabletta... fél óra. Annyi ideig lesz teljesen éber, utána el fog kezdeni tompulni a látása és az egyéb érzékszervei, amíg szedált állapotba nem kerül. Ezeket a tablettákat akkor szedte, amikor egy évig folyamatosan migrénrohamok gyötörték, és az erejük nem volt éppenséggel alacsony. Éppen ezért... itt volt az ideje pontot tenni az i-re.

Sérülten taktikázni... senkinek nem jutna eszébe, de Arata a fájdalmai ellenére is felállított egy tervet. Azzal, hogy az ellenfele ezt a lépést tette, valószínűsíthetően egálba akarta hozni a helyzetet. Hát, akkor... legyen egál! Vagy legalábbis... ahhoz hasonló. Minden erejét összeszedte, s chakráját a lábába koncentrálva, egy robbanásszerű Shunshun no Jutsuval a tó közepén termett; hasznos technika volt, de kimerítő, s a túlzottan lineáris útvonal volt az egyik legfőbb gyengéje. De a köd szerencsére elrejtette... eddig. Arata elvégzett néhány kézpecsétet, s chakrája körbevette a testét; létrehozta a Mizugakure no Jutsu-t. Alkalmazhatta volna a Suimenka Dou no Jutsu-t is, de akkor a teste vizes lett volna, ezzel pedig a sérülései nem éppen javultak volna. Megszüntette a lábában lévő chakrakontrollt és elmerült a vízben, de úgy, hogy a felszínnek a viszonylagos közelében tudjon maradni. Ezek után létrehozott egy erősebb vízklónt - a klónt úgy formálta meg, hogy úgy nézzen ki, mint alapállapotban, tehát sértetlennek tűnjön, ezzel is pszichológiai hadviselést folytatva az ellenfelével szemben -, tőle nagyjából három méterrel arrébb a felszínen, a Kirigakure no Jutsu-t pedig elkezdte feloszlatni, de csak annyira, hogy a látóviszonyok viszonylagosan kitisztulhassanak, tehát lássák egymást a felek, de még kellőképpen zavaró legyen. Ezáltal az ellenfele azt láthatta, hogy egy maszkos shinobi, karddal a kezében ott állt a tó közepén, viszont a köd még annyira megmaradt, hogy a vízfelszín alá - ami az esőtől amúgy is zavaros volt - ne lehessen látni, bár a Mizugakure no Jutus szerencsére jól elrejtette őt, akár egy pocsolyába is képes lett volna ezzel beleolvadni. Mindent igyekezett úgy kivitelezni, hogy természetesnek tűnjön, s a lapok a kezére játsszanak.

Itt volt az ideje közelharcot csinálni a dologból. A vízklón a kezében tartotta a ninjato-t, s Arata azzal a tervvel a fejében hozta létre, hogy minden távolsági támadást ki kell kerülnie, s közelharci helyzetet kell kialakítania. Ennek megfelelően a klón várakozó álláspontra helyezkedett, amennyiben bármilyen távolsági támadással próbálkoztak volna, azt a lehető legoptimálisabb módon igyekezett kikerülni. Amennyiben a másik ráharapott a csalira, hogy közelharcba bonyolódjanak, s Arata közelébe érkeztek, akkor a felszín alatt várakozó shinobi kivárta a legmegfelelőbb időpontot, és létrehozta a Suiro no Jutsu-t, azaz a vízbörtön technikát; tette ezt úgy, hogy mire a másik körül összezárt a burok és ő alulról tartotta benne a kezét, addigra már a felszínre került és fent tartotta a kezét a burokban. Ha ez a terve sikerült, akkor valószínűleg elég ijesztő látványt nyújthatott. Egy félmeztelen, bekötözött shinobi, kormos maszkkal, kezét benne tartva a vízbörtönben, amelynek belsejét se szó, se beszéd, elkezdte vízzel feltölteni, hogy a másik megfulladjon. Nem akarta elfogni, nem akarta meghallgatni... itt volt az ideje véget vetni az egésznek. Amennyiben ez a terve nem sikerült, akkor kivárt a víz alatt, de közben fejében számolta a hátralévő időt.

Állapotok + változások:

Chakraszint: 444

Chakraállapot: 50% (Shunshin no Jutsu 2X, Kirigakure no Jutsu részleges feloszlatása, Mizugakure no Jutsu, Mizu Bunshin no Jutsu 2X, Suirou no Jutsu)

Fizikális állaot: 50% (másodfokú és harmadfokú égési sérülések, fájdalomcsillapító miatt fájdalom tompa)

Hyuuga Hinata Szomb. Ápr. 08 2017, 18:43

Szép napot!

Kérésre lezárom ezt a kis emos, tervezgetős, valószínűségszámítgatós, bújócskás, tűzgolyós, vízbörtönös harcot. Kár érte. Sajnálom, hogy lezáratlan maradt. Jutalmatok fejenként +6 chakra és +2 TJP. c:

Hinata

Ajánlott tartalom

Hattori Arata vs. Satoshi Kawajiri

Hattori Arata vs. Satoshi Kawajiri

Re: Hattori Arata vs. Satoshi Kawajiri

Re: Hattori Arata vs. Satoshi Kawajiri

Re: Hattori Arata vs. Satoshi Kawajiri

Re: Hattori Arata vs. Satoshi Kawajiri

Re: Hattori Arata vs. Satoshi Kawajiri

Re: Hattori Arata vs. Satoshi Kawajiri

Re: Hattori Arata vs. Satoshi Kawajiri

Re: Hattori Arata vs. Satoshi Kawajiri