Hattori Arata + Ago vs. Shihouin Aki

**Hattori Arata** Szomb. Ápr. 08 2017, 22:36

Hattori Arata + Ago vs. Shihouin Aki

Koncepció

A következőkben egy rendhagyó PvP harccal szeretnénk kedveskedni mind az olvasóknak, mind az ellenőrző Staffnak is. A hármunk által felvázolt koncepció nem más, mint egy küldetés, amelyben Hattori Arata és Ago ugyanazt a feladatot kapták meg, természetesen két különböző helyről; a feladat nem más, mint végezni egy bizonyos főnemessel a Madarak Országában. Természetesen a Főnemes a védelmét nem bízza a véletlenre, így civil katonák vannak főként jelen a védelemben, továbbá közvetlen testőrként Shihouin Aki is. A harc folyamán egy több körös tervezési és behatolási fázis is fog szerepelni, tényleges küzdelemre igazán csak a későbbiekben kerül majd sor, de akkor nem lesz hiány a vérből és... egyéb dolgokból sem. A támadás lebonyolítói nem mások, mint Hattori Arata és Ago, a védelemért pedig Shihouin Aki felelős, aki 25 (huszonöt) civil katona parancsnoklásáért is felelős (Tower Defense effektusban). Ezek a civil katonák D-C szintű emberek, chakrahasználattal nem bírnak, átlagos felszereléseik közé tartoznak a kardok és az íjak. A PvP-t a szokott módszerrel kívánnánk lebonyolítani, amennyiben pedig probléma merülne fel bármiben, természetesen mesélői beavatkozást kérünk, ha szükséges. Amennyiben a Staff úgy látja jónak, hogy csakis mesénylői levezényléssel zajlhat le a PvP, természetesen elfogadjuk és annak megfelelően bonyolítjuk le.

Figyelem!

Ago karakter jelleméből adódóan a PvP 18 év fölöttieknek és erős idegzetűeknek ajánlott! Kérjük a 18 év alatti olvasókat és a gyengébb idegzetű olvasókat, hogy lehetőleg ne, ha pedig mégis, akkor csakis saját felelősségre lapozzanak bele a várható kommentekbe!

Agoval kérjük továbbá az ellenőrző Staffot, hogy az első három-négy kört az ellenőrzés szempontjából számunkra csak egy körnek vegyék, ugyanis a téma indulásakor Shihouin Aki jelenleg aktív PvP harcot folytat, s annak lezárásáig Arata és Ago próbálják... nos, nem megölni egymást, tehát csak tiszta szockodás lenne kettejük között.

Helyszín

A helyszín a Madarak Országának egy eldugottabb szegletében, a Főnemes központjában található. Erdős terület, amelyet egy folyó szel át, továbbá két kisebb falu is található ott. A falvak a folyó keleti oldalán helyezkednek el, a célpont épületeggyüttese pedig annak nyugati oldalán. A Főnemesi épületeggyüttes körül másfél mérföldes sugárban a fákat kiirtották, továbbá a folyó felé nézve két őrtorony is található, darabonként két-két civil íjásszal. A többi egység a falvakban járőrözik, vagy pedig a falakon, tehát a katonák elosztva figyelik a területet. Az erdőben található még egy elhagyott fakitermelő kis tanya is, továbbá a távolban egy domb, azonban ez túl messze van, hogy aktív cselekményben előnyt jelenthessen. A Főnemes épülete a tipikus, IRL japán klánépületeggyüttesnek felel meg, a központi hely három emelet magas, továbbá fallal van körülvéve. A falvakban összesen kétszáz arctalan civil található, többségük földművelésből él leginkább. Az időjárás jelenleg esős, enyhén ködös, de várhatóan egy-két nap és kitisztul az ég.

Térkép a helyszínről (égtájak alap elrendezés szerint, fent észak, lent dél, balra nyugat, jobbra kelet)

Hattori Arata + Ago vs. Shihouin Aki Terkep11

Arata adatok

Chakraszint: 450

Felszerelés: Adatlapi felszerelések

Fizikális állapot: 100%

Chakraállapot: 100%

A koncepció ismertetése itt ér véget, innentől a kezdőposzt következik!

A Madarak Országa. Soha életében nem járt még itt, már az ideút is körülményes volt, de a küldetés az küldetés. Megkapta a falutól, tehát el kellett vállalnia, méghozzá kérdés nélkül. Persze, nem fért a fejébe, hogy miért kellett egy nemesember megöléséért a Madarak Országáig elvergődnie, de hát... annyi baj legyen. A lényeg, hogy itt volt. Mindvégig inkognitóban utazott, ugyanis ezt hagyták meg neki, s álcáját fenn is tartotta, egészen idáig. Az előző napon információkat szerzett a közeli faluból, továbbá leelemezte magában, hogy milyen lehetőségei lehetnek arra, hogy észrevétlenül hatoljon be a folyó túloldalán fekvő erődítménybe. A kapott információk alapján nem kellett nagy ellenállásra számítani, de Arata jól tudta, hogy adódhatnak meglepetések, így nem akarta elaprózni a dolgokat, nem ugrott egyből fejest a vízbe. Inkognitóban információkat gyűjtött a faluban, természetesen nem kérdezősködött, csak megszállt a fogadóban, evett, ivott, szobát vett ki, mintha átutazó személy lenne. Mindezek közben folyamatosan kémlelte a helyszínt, a lehetőségeit mérlegelte... és tudta, hogy ezt fogja még tenni néhány napig, hiszen egy sikeres támadást csakis akkor lehetett jól kivitelezni, hogyha minden információ a birtokában volt.

Talán... ha nem egyedül küldték volna ide, akkor hamarabb végezhetett volna, de a falu busás összeget helyezett kilátásba ezért az "egyszerű, A szintű küldetésért, amit Arata a képességei miatt el tud végezni, ha már nincs más, aktívan elérhető shinobi"... továbbá valamiért nagyon fontosnak tartották, hogy egyedül menjen. Talán a megrendelő volt ilyen titokzatos, ezt ő már nem volt hajlandó firtatni, mert nem tartozott rá. Megkapta a feladatot, el kellett végezni. És ki más lett volna a legjobb ember erre? Ugyanis Arata ebben volt jó... a felderítésben, s jelenleg tényleg ő volt a legkönnyebben elérhető, képzett shinobi, akire rá lehetett lőcsölni ezt a küldetést. Ez van, ezt kellett szeretni. A lényeg, hogy itt volt, innen már nem fordulhatott vissza. Mondjuk... nem is akart volna, meg sem fordult ilyen a fejében. A küldetés jól jött neki, hiszen ritkán ment normális küldetésre, de nem ugrált érte, mint egy kisgyerek. Csak... azért örült, hogy kimozdulhatott és megmérettethette magát egy várhatóan nehéznek ígérkező helyzetben.

Oda se neki. Az inkognitónak vége volt, ideje volt bevetni magát. Természetesen még mindig nem úgy, hogy behatolt volna, egyáltalán nem. Bevette magát a közeli erdőbe, ott is kiválasztotta az egyik legjobban elrejtő fát és figyelt. Még indulás előtt megidézte Yua-t a pókot, aki bár nem örült - határozottan anyázott vele emiatt - annak, hogy esőben idézték meg, de nemsokára a nyakán matató, szőrös lábakat érzett. - Sehol semmi. Mehetnék már? Kezd kifordulni a gálám ettől a szagtól - közölte vele a pók, Arata azonban nemet intett a fejével. - Nézz el a keleti oldalra is, hátha lesz nem várt meglepetés. Maradj az aljnövényzetben, nehogy észrevegyenek. Nem venném jól, ha útközben felfalna egy madár.

- Nem kell mondani, nem vagyok ütődött. Ha pedig elkap egy madár, kétszer meggondolja, hogy jól tette-e - közölte vele Yua és sértődötten megbökdöste Arata nyakát a lábával. Nem gond, már hozzászokott ahhoz, hogy bárhányszor megidézte ezt a kis teremtményt, mindig egy fennkölt úrihölgyet kellett elviselnie, aki könnyen megsértődött bármin. Ennek ellenére kölcsönösen tisztelték egymást, s Arata egyáltalán nem tartott tőle. Tudta, hogy erősnek kellett maradnia, ha azt akarta, hogy a pók ne forduljon ellene... ez volt a családi örökségük. No meg... más is, de azt még nem akarta megmutatni. Majd eljön annak is az ideje, de az még váratott magára. Arata egyelőre csendben állt az esős-ködös időben a fán és agyában már a környék térképét rajzolta, méretre pontosan, vetületekkel ábrázolva. Lelki szemei előtt kirajzolódtak a domborzati magasságok, a mértékegységek... egy szóval, ténylegesen feltérképezte a helyet, s bár volt nála valami skiccelt semmiség, az elméjében bízott a legjobban. Persze ez nem azt jelentette, hogy nem figyelt oda a környezetére, természetesen aktívan nézte, hogy jön-e bárhonnan fenyegetés. A nap bár nem volt látható a borult ég, valószínűleg dél körül járt az idő; ennek Arata örült, hiszen olyan volt, mintha otthona is elkísérte volna őt ide, bár, ahogy felnézett a kéklő égre, konstatálta, hogy hamar át fog vonulni a vihar, talán két-három nap és olyan tiszta ideje lesz, amilyenben idejött. Ez idő alatt kellett lerendeznie a dolgot... maximum három nap, hetvenkét óra.

**Ago** Vas. Ápr. 23 2017, 17:50

~ Kip, ha egyszer ismét a kezeim közé kerülsz, esküszöm felnyitom a koponyádat, hogy megnézhessem, hogyan jutnak eszedbe ekkora faszságok!~
Ago egy fa tetején kuporgott, és onnan figyelte a távolban lévő erőd szerű épületet, amelyben a legújabb célpontja verte éppen a brét, miközben az orgyilkos itt gubbasztott, és próbélt valamiféle tervvel előállni, hogyan is lehetne bejutni oda. Látott őröket, közembereket, kereskedőket, és sokféle népet, de őt ez nem érdekelte igazán. Zsebeinek sokaságában egy fotó gubbasztott az áldozat fényképével, amelyet már jó párszor áttanulmányozott, hogy még akkor is könnyedén felismerhesse, amikor az éppen alszik, vagy a fejét tömi… vagy amikor szétveri egy sziklán, és kikaparja a szemeit a helyéről.
Ago mély levegőt vesz, és feltekint az égre. A fejé takaró kötés szép lassan elkezd elázni ahogyan a lassan megeredő eső cseppjei kíméletlenül eltalálják a fejét.
~ Na, már csak ez hiányzott. ~
Visszaugrott az erdőbe, és futásnak eredt. Az eső pedig egyre jobban elkezdett esni, miközben ő a saras talajon haladt előre. A nyomaival nem törődött, hiszen jelenleg nem számított, elvégre már csak pár óra, és mindenki tudni fogja, hogy megérkezett. Majd visszafele törődik a nyomokkal.

Az erőd keleti oldalánál állapodott, meg és innen talán még jobban szemügyre tudta venni a hely biztonságát. Öt őrt számolt meg, akik odakint lebzseltek, de azt nem tudta, mégis mennyien várnak rá az erőd belsejében. És hogy van-e közöttük shinobi. Ránézésre ezek a félnótások, amúgy is csak arra lesznek elegendőek, hogy Ago bemelegedhessen. Tarkójában enyhe nyomás jelezte a Lény jelenlétét. Ago pedig régi barátjaként üdvözölte az ösztöneit. Jó szolgálatot fognak tenni neki a közeljövőben.
Balját kinyújtva, és jobb kezének ujját megvérezve, a tenyerében idézést hajtott végre. Elvégre azért nem jó dolog ajtóstul rontani a háznak, amíg nem tudja mi is vár rá. Shamoria egy kisebb puffanás kíséretében meg is jelent Ago tenyerén, és két elülső lábát felemelve rákiáltott az ifjúra:
- Anyád! Éppen egy boncolás kellős közepén voltam, te meg jó szarrágó módjára képes voltál beidézni?! Ráadásul esőbe?! Ajánlom, hogy legalább fontos legyen, mert ha nem esküszöm, megöllek álmodban, és felszolgállak a disznóknak!
Nyughass Kullancs! Be kéne menni abba az erődbe, és körülnézni. Őrök, csapdák, célpont helyzete, állapota. Területalaprajz meg a szokásos. Ha megvan, és én is végeztem, akkor visszahívlak, és azt a hullát viszed magaddal, amelyik szimpatikus.
- Már ha nem kefélted ki a lelket is belőle mi?
Heh… nem kell félj… azokat nem adom.
- Bah… undorító vagy ugye tudod?
Nem mondtál újat.
- Egy óra és jövök… addig maradj itt és meg ne dögölj nekem! Mert akkor hogy a picsába kapom meg a hulláimat?
Ezzel Shamoria apró alakja elveszett a sűrűben. Legalábbis Ago azt hitte, amikor is éles kiáltást sodort felé a szél, a „szeretett” pókja hangján.
- Yua te meg mi a faszt csinálsz itt?!
Ago felugrott egy fára, és a hang irányába eredt, majd a két veszekedni készülő ninjuu felett megállt, és döbbenten nézte a két tenyérnyi foltot, amint egymással szemben állva…pókoskodtak… vagy mi.

**Hattori Arata** Hétf. Ápr. 24 2017, 00:35

Kopp-kopp. A folyamatosan kopogó eső minden hangot elnyomott szinte, de Aratát ez egyáltalán nem zavarta. Persze Yuát már annál inkább, akit nemrég küldött ki felderítésre, de nem érdekelte a pók úriasszonyos tiltakozása; az idézője parancsot adott neki, és mivel Arata kiállta a próbát, ezért meg kellett tennie, amit a fiú mondott neki. No meg... Yua ehhez értett, egy kis eső pedig annak a kis gennyládának sem fog megártani, legalábbis Arata így vélekedett. A fiú továbbra is ott állt a fán, és kifeszített egy kicsi, de levelekkel bevont vásznat maga fölé; így az eső nem érte el őt, de nem is lehetett könnyen észrevenni, hiszen a vászon a levelekkel nem okozott idegen hatást a környezetet szemlélőnek. Arata kicsit görnyedten álldogált hát a lombok között és szorgosan jegyzetelt; innen ellátott a folyó túlpartján álló épületig, s fel tudta mérni a külső helyzetet. Az erődítmény körül kivágták a fákat, tehát óvatosan kell majd kiviteleznie bármilyen mozgást is. Leginkább az északi oldalról tűnt egyszerűnek a bejutás, de a járőröző katonák valószínűleg jól lefedték a környező területet, a két őrtoronyról nem is beszélve... bár... azokat lesz a legegyszerűbb eltenni láb alól. Az erődöt nyugatról megközelíteni kész öngyilkosság lett volna, már csak azért is, mert a folyamatosan járőröző katonák azt a részt érintették leginkább, legalábbis, ahogy Arata szemrevételezte a dolgokat; ez az út vezetett be a faluba, ahol nemrég megszállt, s meg tudta figyelni az ottaniakat. Most, hogy innen látta be a környéket, nem csak gondolatban, hanem valóságban is nekiállhatott hát méretarányos térképet rajzolni a látottakról. Agyában mérte fel a távolságokat, s ebben mindig is jó volt; valószínűleg ezért is küldték őt ide. A vezetés tudta, hogy Arata sikerrel fog járni, s nem ajtóstul ront be a házba, hanem minden lépést megtervez, még a lépések részlépéseit is.

Ami viszont aggatta őt, az a katonák totális hiánya. Pontosabban... keveselte a számukat. Ha innen jól számolta őket, két tucatnyian lehettek, nem többen, ez pedig... egy főnemes esetében furcsa volt. Amióta itt volt, nem látott többet, és ez nem fért a fejébe... bár, ha lehetett egy tippje, akkor a többi vagy eltávon volt, vagy pedig váltásidőszak van, s a közeli nagyobbacska városból - amely három napi járóföldre volt ide - fognak megérkezni majd a tényleges, nagy őrséget ellátó személyek. Már ha nem volt éppen a célpont anyagi válságban, mert az is megeshetett, bár akkor ez a két tucatnyi személy sem lett volna itt. Ha Arata jól számolta, ennyi katonának az anyagi fedezete is ryo-ezreket ölelhetett fel személyenként és naponta, hiszen etetni, itatni, szállásolni, ruházni kellett őket. Lehetséges, hogy csak a tisztikart hagyták volna itt? Nem... ahhoz túlzottan is... nos, fegyelmezetlenek voltak. Egyik reggel látta, amint az őrtoronyba fertályórával később érkezett meg az őr napkelténél, ez pedig hatalmas hibának számított a váltásnál. Egy ilyenért őket Amegakure-ban már rég ledobták volna az Isten tornyáról, azzal a jelmondattal, hogy tanuljanak meg repülni. Na... nem biztos. De minimum a testi fenyítés kijárt volna nekik. A fiú örömmel emlékezett vissza az Akadémiai időkre, amikor még gondtalanul tanulhatott, bár... már akkor tudta, hogy mire fog vállalkozni, hisz' a szülei azért elég szépen belenevelték. De most, hogy itt állt a küldetésének helyszíne közelébe, most érezte át igazán azt, hogy mit jelentett shinobinak lenni.

Délnyugatra tekintve meglátta a szélmalmot a folyó túloldalán, és azt is felrajzolta a térképre. Számításai szerint, nagyjából másfél mérföldre lehetett az őrtoronytól, ami azt jelentette, hogy a fákat is körülbelül ebben a síkban vágták ki az erődítmény körül. Másfél mérföld pedig... nos, lényegében lassú tempóval fertályóra séta lett volna, de akkor még egy csiga is leelőzi. Viszont, a hátrány a sík terep volt, de szerencsére Aratának erre volt egy jó technikája, amihez a felázott talaj bizony a segítségére lehetett... de mindent a maga idejében. A szélmalom jó kiindulópont lehet a későbbiekben, de először azt is szemügyre kell vennie közelebbről, ami azt jelentette, hogy át kell mennie a kereskedőút déli oldalán lévő facsoportosulásába. A folyót könnyen átszelhet, egy kis chakragyűjtés a lábba és máris a túlpartján van... és, elmélkedéséből egy éles hang szakította ki őt, egy furcsa női hang, ami követelőző hangon kérdezett valakit - dehogy valakit, gyakorlatilag a pókját - arról, hogy mégis mit keresett itt. Nos, nemsokára a pókja is válaszolt. - Ahhoz semmi közöd, Shamoria! Egyáltalán, te mi a fészkes fenét keresel itt? És ráadásul, hogy nézel ki? Megint zabáltál gondolom, nem lehet igaz, hogy nem tudsz úrihölgy módjára viselkedni, pedig... Na jó, én ezt nem csinálom! Arata! Húzd ide azt a vézna, csontos fenekedet, de most azonnal!

Arata természetesen tenyerébe temette az arcát... pontosabban a maszkját, s a fák között rejtőzve nekiállt a hang irányába menni. Odalent két pókot látott, amint éppen... nos... veszekedtek, vagy mi a fenét csináltak. - Arata! Azt mondtam, hogy most azonnal gyere ide! Tudom, hogy erre vagy, ne játszd a láthatatlant... Arata baszd meg, vond vissza a ködöt, de most rögtön! - Nos, az, hogy Yua elkáromkodta magát, ritkaságnak számított, tehát vélhetően Arata szépen felidegesítette azzal, hogy egy kicsi, de jól rejtő ködöt vont a területre; nem nagyot, csak némi pászmát, hiszen egy másik ninjuu jelenléte felvetette egy másik idéző jelenlétét is. Aratában pedig rögvest beindultak a reflexek, s azonnal igyekezett a lehető leggyorsabban elrejteni magát, bár már így is elég észrevehetetlen volt... bár ez a kis gennyláda természetesen elárulta, hogy mit alkalmazott, ez Aratát nem kifejezetten érdekelte. Nem lehetett tudni, hogy ki a másik személy, s amíg az nem mutatta magát, ő sem fogja megtenni. Itt volt az ideje alkalmaznia az egyik titkos technikáját is, hiszen a másik még nem derítette fel magát... s nem akarta, hogy meglepetés érje. - Awaton: Baburu Kugiri - mondta ki halkan a technika nevét, és a köd rejtekében apró buborékok jelentek meg, amelyek kidurranáskor a visszatérő chakra miatt jelezték számára, hogy hol történt mozgás. Fejében elképzelte a lefedett mezőt, s a felszabadított buborékokat is, s rögvest elkezdte négyzetcentiméterre lebontani a területet. - Arata! Most azonnal... áh, mindegy, ezt már baszhatom... Na idefigyelj, Shamoria, mondd el szépen, hogy mi a fenét keresel itt!

**Ago** Szomb. Május 06 2017, 21:05

~ Mi a fasz…? ~
Gondolta Ago miközben elhelyezkedett egy magasabb ágon, és sárga szemével lefele tekintett. Az eső kopogott felhúzott csuklyájának szövetén, miközben ő megdöbbenve nézte a földön szócsatát folytató két apró fekete pókot. Shamoria, persze önmagához híven, nem adta meg a másiknak, amit akart… vagyis az úri modort.
- Te hallod, mégis ki a faszom engedte meg, hogy lekövérezz he? Bocsika, hogy nem élek epershaken mint te, hogy potrohodat illegethesd a kanos madárpókoknak, hogy aztán az egyik úgy felszarvazzon, mint valami tenyészkancát.
Ago magában elnevette magát. Ritka egy dolog ez nála, hiszen már évek óta nem mosolygott meg semmit, de ez annyira abszurd volt – még neki is, pedig az aztán nagy szó – hogy egyszerűen nem állhatta meg. A jobb kezén lévő karmokkal megkapaszkodott a fa törzsében, jó mélyre belevájva azokat a kéregbe, és kicsit előre dőlve figyelte az eseményeket. Tisztában volt vele, hogy ebben a helyzetben könnyebben észrevehető, de ez most egyáltalán nem érdekelte. Tudta, hogy a pók nem véletlenül jelent itt meg, ez csakis azt jelentheti, hogy van itt valaki. De ha valaki szerződik ezekkel a kullancsokkal… hát a fentiek legyenek kegyelmesek hozzá…
Lassan köd ereszkedett a pókok köré, amire a Yua nevezetű, meglehetősen erősen reagált. Ahogy sajnos Ago is. Izmai megfeszültek, és sárga szeme egy pillanat alatt teljesen kinyílt keresve a veszély forrását. Ha valaki így indít, akkor bizonyára kiszúrták őt, ami azt jelenti, hogy támadni készül. Hirtelen, mint egy madár, fejét elkezdte forgatni, közben másik kezével is belekapaszkodott a fába, és elkezdett felfele kúszni. A magaslat előnyt jelent neki, ha esetleg támadni kellene.
- Ago egyél szart! Eltekintek a gusztustalanságaidtól, ha itt és most meghágod ezt a kis puncit, és kitekered a potrohát!
~ Mivan? Ennek elment az csöppnyi esze is… ~
Ago totál döbbenten állt… vagyis csüngött a fa törzséről. Ilyet még soha nem hallott Shamoriától. Rendesen be van pipulva úgy látszik, de hogy mitől az totál kiesett Ago számára. Igaz nem sokat beszélgetnek a magánéletükről, de ez azért megmozgatott pár fogaskereket az ifjú fejében.
- Figyelj ide pierkőc, vagy dáma, vagy mi az édesatyaúristennek nevezed magad. Pont annyi közöd van ahhoz, hogy mit is csinálok itt, mint egy majomnak a biokémiához. Szóval ne vesztegesd itt az időmet, mert a végén pont olyan rosszul jársz, mint a tegnapi ökör, aki befaltam, hogy ilyen dagadt legyek! Bár te még előételnek sem lennél jó…
Ago leugrott a fáról közvetlenül a pókja mögé, és egy jól irányzott söprő mozdulattal felkapta azt.
- Anyádat te szardarab! Te hallod itt most úrihölgyek vitatkoznak teasüti mellett. Tegyél le vagy kinyírlak!
Szerintem baszhatjuk az osonást, mert az egész nyamvadt erdőt felvertétek! Szerintem még a Tarrasque is felébredt basszus! Amúgy meg ki a másik csótány?
- Az úriszar neve Yua. És ahogy a kinézete is sugallja egy igazi blöehh… érted?
Nem.
- Szar humorod van… amúgy meg… Yua cseszd meg! Mi a tökömet csinálsz itt?! És ki engedte meg, hogy idegyere!
Mekkora szád lett így hirtelen, hogy az én kezemben vagy…
- Kussolsz!
Amúgy remélem az az Arata is olyan jól szórakozik mint én, mert ez komédiába illő.
- Ago… még egy szó… mármint na érted… és kinyírlak de úgy hogy anyád is beledöglik újra!

// Random káromkodáshalmaz Very Happy

Mert más karinál ezt nem lehet Razz

//

**Hattori Arata** Hétf. Május 08 2017, 17:37

- Mit ugatsz, hájpacni? Ha csak egy kevéske tartásod is lenne, nem zabálnád tele magad folyamatosan! Nézz magadra! Egyébiránt, kifordul a gálám a stílusodtól! Most pedig mondd meg, hogy mi a fészkes fenét keresel itt! - kiabált Yua és közben az egyik lábával Shamoria felé bökdösött, aki ékes tanúbizonyságot tett arról, hogy milyen válogatottan is lehetett káromkodni azon a szép nyelven, amit beszéltek. Arata a fán magában kuncogott; annak ellenére, hogy a kis gennyláda elárulta, hogy ő okozta a ködöt, ez a helyzet olyan abszurd és furcsa volt, hogy igyekeznie kellett magában tartania a nevetőgörcsöt. Viszont... a másik pók jelenléte egyértelművé tette számára egy másik idéző jelenlétét is, és épp ezért aktiválta a Baburu Kugirit... aminek hamarost meg is volt a gyakorlati haszna. Néhány buborék kidurrant, s Arata azonnal érzékelte azoknak a megsemmisülését; ahogy visszajött belé a chakra, ami a technika alapja volt, azonnal tudta, hogy valaki belépett a lefedett mezőjébe... és azt is, hogy hol. A technika segítségével fokra pontosan meg tudta mondani, hogy az adott illető holt tartózkodik, azonban egyelőre a Baburu Kugirit még nem tudta annyira kifinomultan használni, hogy más információkat - magasság, finommotorikus mozgások - is ki tudjon szűrni. Nem gond... egyelőre elég volt ennyi. Most, hogy le tudta követni a másik személy mozgását, határozottan előnybe került, legalábbis ő úgy gondolta, hiszen a köd miatt nem láthatták egymást... ugyanis az úgy lett létrehozva, hogy a pókokra még ráláthasson, viszont ő maga rejtve legyen a fák között. A magaslatból adódó helyzeti előnyt nem igazán adta volna fel, de a buborékokból visszajött információ alapján a másik is pont ugyanígy gondolkodott... legalábbis, ami a helyezkedését illeti. Arata feszülten figyelt, egyik keze már a ninjato-t markolta, másikkal pedig megtámasztotta magát óvatosan a fán; feszülten nézte az egymással civakodó pókokat és felkészült a másik személy érkezésére... Akit a másik pók elszólásából Ago-nak hívhattak.

Hallgatta a két kis gennyládát, azonban nemsokára bejött a képbe az illető, aki az előbb még a túloldalon volt. Felkapta a Shamoria nevezetű pókot és nekiállt mutogatni; Arata összehúzott szemöldökkel figyelte a kézjeleket, amelyekből néhány szót és mondatfoszlányt ki tudott hámozni; a jelbeszéd alapjait neki is megtanították az Akadémián, de tudása leginkább a shinobi parancsok elmutogatására és azok megértésére korlátozódott, hogyha hang nélkül kellett kommunikálni a másikkal. Ebből leszűrte az "az osonást", az "erdőt felvertétek" és a "ki a másik" szavakat; ezek egyértelművé tették számára, hogy a furcsa kinézetű illető a pók idézője, ugyanis a pók... nos, nem épp szalonképes módon, de válaszolt neki, sőt, mikor felkapta, fennhangon rikoltott, hogy "épp úrihölgyek vitatkoznak", aminél Arata megint kis híján elnevette magát. - Kit nevezel te úriszarnak, dagadék?! - kiáltotta felháborodottan Yua, Arata pedig csak a fejét csóválta erre. - Megmondtam, hogy semmi közöd sincs ahhoz, hogy mit keresek itt, amúgy is ki ez a tag? Ne mondd, hogy már minden jöttment a szolgálatába kényszeríthet téged... cöh... - Arata érezte, hogy pókja kezdett túl messzire menni, viszont a másik személy megint nekiállt mutogatni, és ezekből most kiszűrte a "komédia" és az "Arata" szavakat.

Izmai azonnal megfeszültek, szíve hevesebben kezdett el pumpálni. A nevét a férfi valószínűleg Yua kiáltozásából tudta meg, s a kommunikálása alapján vagy néma volt, vagy nem akart hangosan beszélni... ami ebben a helyzetben azért furán vette ki magát. Most, hogy látta a másik személyt, ideje volt akcióba lendülni. Pár kézpecséttel létrehozta a Fuodu Baburu, azaz a Lebegő Buborék technikát, és annak hangszigeteltségét, továbbá a ködöt kihasználva a kis komédia helyszíne fölé lebegett. A köd elég sűrű volt, hogy ne lássák azt, hogy Arata fent van, de nem támadni akart; tekintve, hogy az ő látóköre is le volt csökkenve kellőképpen, így csak a hangokra és a Baburu Kugirire hagyatkozhatott. Pontos tervekkel létrehozott egy gyenge vízklónt odalent, aki hamarost kilépett a fák közül; a másik személy egy teljes felszerelésben lévő, amegakure jelével ellátott maszkot viselő tagot láthatott. - Na végre, Arata... ó, hogy rohadnál meg! - közölte vele nemes egyszerűséggel Yua és egy pillanat alatt fent termett az egyik fán. A pók természetesen tudta, hogy vízklónnal volt dolga, viszont végre szorult belé annyi értelem, hogy nem pofázta el a terveit. A vízklón határozottan távolságot tartott a másiktól, s Arata nemsokára hallotta felcsendülni a hangokat lentről. - Elnézésedet kérem Yua faragatlanságáért. Megtudakolhatnám, hogy ki vagy? - kérdezte a másik pók idézőjétől a vízklón, viszont semmilyen fenyegető él nem volt a hangjában, csakis puszta kíváncsiság. - Anyádat, Arata! Ezért még berágom magad a gyomrodig! - kiáltotta a pók a fáról.

**Hattori Arata** Csüt. Nov. 09 2017, 17:25

Aki inaktívvá válása, továbbá Agoval való közös megegyezésünket követően kérem a staffot a PvP lezárására. Sad

Ootsutsuki Kaguya Csüt. Nov. 09 2017, 21:23

A PVP-t kérésre lezárom.

Remek alapötlet volt, a maga morbid módján humoros, és érdekes alapokkal. Én szívesen megnéztem volna a folytatást, kár érte. Chakrát sajnos nem tudok adni, hiszen harc nem történt, de azért remek posztok születtek, szóval már csak ezért is megérdemeltek egy vállba veregetést. Ha valamikor megpróbálnátok újra, én biztosan olvasnám. Very Happy

Ajánlott tartalom

Hattori Arata + Ago vs. Shihouin Aki

Hattori Arata + Ago vs. Shihouin Aki

Re: Hattori Arata + Ago vs. Shihouin Aki

Re: Hattori Arata + Ago vs. Shihouin Aki

Re: Hattori Arata + Ago vs. Shihouin Aki

Re: Hattori Arata + Ago vs. Shihouin Aki

Re: Hattori Arata + Ago vs. Shihouin Aki

Re: Hattori Arata + Ago vs. Shihouin Aki

Re: Hattori Arata + Ago vs. Shihouin Aki