Re: Hattori Arata vs Shihouin Aki

**Hattori Arata** Hétf. Jan. 09 2017, 22:39

A Mizurappa bejött, bár Arata tudta, hogy be is fog jönni. Ahogy kivágódott a vízből és ellenfelét oldalba kapta a heves vízhullámmal, tudta, hogy nyerő helyzetbe került, legalábbis egy kis ideig. A D terv sikeres volt, itt volt az ideje kivitelezni az E tervet, amit majd a többi követett, méghozzá fokozatosan és lépcsőzetesen felépítve. Arata ellenfele talpra érkezett és gyorsan el is rejtőzött, valószínűleg a sebeit nyalogatta éppen. Arata mindeközben gyorsan bevett egyet a nála lévő tabletták közül, mivel érezte, hogy chakrája kezdett kimerülni; bár nem nyert vele sokat vissza, fáradtsága elmúlt és tagjaiba új erő költözött. Igaz, ez még csak az a fajta tabletta volt, amelyet egy genin is képes volt elérni, közelében sem volt annak, amit régebben egy ANBU harcostól kapott, amikor küldetésen volt. Nos... akkor érezte Arata igazán, hogy élt, de egyelőre ez is elég volt neki. Szükségszerűen kellett cselekednie, nem engedhette, hogy veszítsen az erejéből, szükség volt minden tartalékára. ~ Lássuk csak... megint távolra került, ezzel viszonylagos helyzeti előnyben van, de nem annyira, hogy az túlzottan zavaró legyen. Persze tartogathat még meglepetéseket, főleg azzal a számszeríjjal, de... azt körülményes használni. Igaz, most elrejtőzött, tehát résen kell lennem. Talán itt az ideje egy kicsit leszűkítenem a látóviszonyokat, de még nem annyira, hogy abból probléma adódjon. Ez már talán a végjáték, úgyhogy be kell dobnom magam előbb-utóbb a közelharcba ~ gondolta át az E tervet Arata és egy kicsit - csak egy nagyon kicsit, pont eléggé ahhoz, hogy zavaró legyen a másik számára - sűrített a ködön, amelyhez a felázott talaj bizony jó alapanyagot szolgáltatott számára. A ködpászmák lebegtek, Arata pedig felkészült a támadásra, ami véleménye szerint mindenképpen távolról fog érkezni.

Jól gondolta. Nemsokára egy kattanást hallott, s épphogy kitért a nyílvessző elől, egy kunai is érkezett felé; Arata már nem volt túlzottan szerencsés ebben az esetben, ugyanis a dobótőr felhasította a jobb vállát. Éles fájdalom hasított belé, de nem törődött vele, tudta, hogy még nem kaphatott oda a másik kezével. Helyette gyorsan elrejtőzött a Shunshin no Jutsu segítségével egy közeli fához és ott kötözte be magának a vállát. A sebek hozzájárultak a harchoz... a fájdalom pedig jó volt. A fájdalomból tudta, hogy életben volt. Miután sürgős, harctéri ellátásban részesítette önnön magát, Arata készen állt újra a harcra, s szerencsére volt nála egy doboz fájdalomcsillapító tabletta is, amiből nem volt rest egyet bevenni. Újult erővel folytatta hát a harcot; egy közeli farönkre kivetítette a chakráját és a Kawarimi no Jutsu által létrehozott másolata kiment egy másik fa mellől; a chakrakoncentrációt fenntartotta, hogy a másolata a távolsági támadásokat mind ki tudja védeni és ezáltal közelharcra kényszerítse az ellenfelet; továbbá a Kawarimi tartogatott egy kis robbanós meglepetést is, azaz, hogyha az ellenfél sikeresen véget vetett a farönkön lévő chakramasszának, akkor a robbanójegyzet aktiválódott. Arata eközben igyekezett minden mozdulatot kielemezni és az elrejtőzésében szerencsére segített az enyhe köd is.

Chakraállapot: 60% (A bevett pirula 12%-ot növelt [70%], azonban a Shunshin és a folyamatosan fenntartandó Kawarimi együttesen levett 10%-ot)

Fizikális állapot: 92% (A tőr mélyen bevágott a vállába)

**Shihouin Aki** Csüt. Jan. 19 2017, 23:43

Figyelemmel kísértem ahogy a tőr ellenfelem felé halad. Bár a nyilat sikerült kikerülnie a második támadás már eltalálta. Bár nem a nyakánál sebesítette meg, ahogy én azt terveztem, de így is egy komolyabbnak mondható vágás született belőle a vállánál. De ennyi nem lesz elég, pillanatnyi fájdalom érhette csak. Tekintve, hogy shinobi majdnem biztos vagyok benne, hogy élt már át rosszabbat is. Ráadásul most a túltengő adrenalin is enyhít a fájdalmon. Mivel értelmetlen bujkálnom így nyugodt tempóban elkezdek felé sétálni. Ellenfelem egy Shunshinnal tűnik el a szemem elöl, valószínüleg a sebét megy ellátni ahogy én azt az előbb tettem. Mit sem törődve azzal, hogy Ő elment, tovább haladok oda ahol eddig tartózkodott. Mielőtt a vízre lépnék reflex szerűen koncentrálom a chakrám a talpamba és kezdem el az egyenletes kiáramoltatást. Volt értelme a chakra edzéseknek a múltban, de még bőven van hova fejlődnöm. Oda érve még látszik a vízben kavarodó kifröccsent vér, ami próbál elvegyülni és feloldódni benne. A mennyiségből és a diffúzióból ítélve nem volt olyan mély a vágás mint amilyennek először gondoltam. A tőlem megszokott hidegvérű, nyugodt tekintettel nézelődök körbe figyelve az esetleges támadásokra, vagy épp az ellenfelem feltűnésére. Nemsokkal később meg is pillantom Őt a parton, bár nem mozog ami enyhén gyanús. A kötéssel alapos munkát végzett hisz a ruha alatt tette, valamint eléggé jól ellátta a sebet. Nem látom, hogy átvérzett volna. A köd sűrűsége nem igazán foglalkoztatt, bár sűrített rajta de olyannyira csupán, hogy egy átlagos ember észre se venné a különbséget. ELassan mégis magabiztosan húzom elő kardomat majd, már már rutinból elkezdem a lábaimba koncentrálni a chakrám, hogy felkészüljek a Shunshin no jutsu bevetésére. Talán ez alatt a csata alatt többször vetettem be mint egész eddigi életemben. Bár egy alaptechnikáról beszélünk, mégis nagyon hasznosnak mondható. Ez most sincs másképp, a köztem és az ellenfelem közti távot egy másodperc alatt küzdöm le a segítségével. Mikor elé érkezek haránt állásban vagyok, bal lábam van elöl majdnem derékszögen behajlítva, jobb lábam jóval hátrébb támaszkodik a talajon. Az a térdem majdnem teljesen kinyújtva a föld felé néz, bal karom magam előtt behajlítva míg a másik magam mögött teljesen kinyújtva szorítja a kard markolatát. Ez csupán az érkezés pillanatában van így, a következőben már mozgásba is lendülök. Bal kezemet elrántom balra, amitől a testem többi része is hasonlóképp kezd el mozogni. Először a bal vállam majd az egész felsőtestem követni kezdi kezem mozgását. Végül az így szerzett lendületet és mozgási energiát párosítom a jobb kezem erejével és egy villámgyors vágássá kovácsolom őket, melyet nyak magasságban ejtek meg. Shinobi reflexeinek köszönhetően sikerül kitérnie előle azzal, hogy lehajol. Kissé meglepett, hisz majdnem biztos voltam benne, hogy ezzel a fejét veszem de számítottam erre ezért támadtam így. Jobb lábamat a másik elé rakom, fokozatosan de mégis gyorsan áthelyezem rá a test súlyom. Lábujjhegyen, továbbra is kihasználva a lendületet átpördülök majd bal lábamat felemelve forgok. Ezzel a mozdulat sorral sikerül mellkason rúgnom amitől ő távolabb repül. A rúgást követően visszahelyezem lábam a földre. Továbbforogva visszakerülök abba az irányba amerre az előbb is voltam, ellenfelem irányába. (Eddig 360°) Ezúttal bal lábamra támaszkodva forgok tovább miközben bal kezemmel kihúzom az utolsó dobótőrt a jobb vállamon elhelyezkedő tartóból. Mikor az idegen férfinak háttal állok hátracsapom bal keze és elengedem a benne tartott tőrt. (Újabb 180°) Sikeres találat, a rengeteg gyakorlásnak köszönhetően még ilyen testhelyzetben is nyakon találtam az áldozatom. Ha nem ép tehetetlenül repült volna lehet nem sikerül, de pont emiatt rúgtam el. Mikor földet ér nem egy puffanást hallok, hanem fa koppanást. A következő pillanatban már robban is, Bár nem láttam mi is történt, feltehetőleg egy robbanójegyzettel, vagy valami mással ellátott kawarimi volt. Legalábbis a fa koppanása erre utalt. De akkor megint hol az igazi? Résen kell lennem, bármikor megtámadhat távolról. A köd továbbra sem sűrűsödött olyannyira, hogy ne lássak el jó pár méternyire.

Állapot: 71% - kisebb repeszek ütközése, semmi komoly
Chakraszint: 68% - Shunshin

**Hattori Arata** Szomb. Jan. 28 2017, 16:00

Az E terv bejött, ahogy azt Arata várta. Amíg a robbanójegyzettel felszerelt Kawarimi "harcolt" a másikkal, addig Arata minden egyes mozdulatot igyekezett kielemezni. Ahogy a Kawarimi megjelent a "harctéren", nemsokára az ellenfél is ott volt, méghozzá a semmiből feltűnve. Ebből Arata a Shunshin no Jutsura következtetett, amely bár valóban hasznos technika volt, ha nem társult hozzá semmilyen elrejtő hatás, könnyű volt megakasztani. Ő is csak akkor használta, ha mellette valahogy el tudta rejteni a mozgását. Mindazonáltal, a fák takarásában igyekezett figyelni, hogy a másik mégis milyen közelharcos. Szerencsére a helyettesét több chakrával látta el, továbbá a chakrakapcsolatot is folyamatosan erősen fenntartotta, no meg a tervezés sem volt éppen felszínes, így a Kawarimi kitért néhány támadás elől. ~ Jó a közelharcban is. Nem igazán shinobi stílust használ, a mozgása arra utal, hogy a testi kiképzését nem shinobi akadémián szerezte, tehát valószínűleg máshol edzették. Gyors lendületeket használ és a testi erejéhez ügyesség is párosul. Viszont... van hibája. Biztos, hogy van hibája. De egyelőre ki kell derítenem, hogy mi is lehet az. A shinobi kiképzés hiánya adott esetben lehet hiba, hisz' így nem ismer fel bizonyos mozgásformákat, bár nem gondolom, hogy ez akadályozná, mert jól küzd. Viszont... most ugrik a majom a vízbe. ~

Miután Arata átgondolta a dolgokat, a másik le is győzte a Kawarimijét, méghozzá egy jól kivitelezett találattal. A robbanócetli abban a pillanatban aktiválódott, amint a chakramassza leoldódott a farönkről, de az hirtelenjében túl messze került a másiktól, így azt csak a repeszek sérthették meg. A robbanás hangját és fényhatását kihasználva Arata gyorsan helyet változtatott, méghozzá az egyik nagyobb fának a lombjaihoz közeli ágára, úgy, hogy rejtve is legyen, de rá is lásson a terepre rendesen. Látta, amint a másik enyhe sérülést szenvedett a repeszektől, de nem izgatta magát, hogy nem jött be teljesen a dolog. Volt még elég terv a tarsolyában. Viszont úgy döntött, ideje volt bevetnie magát, főképp azért, mert bár szerette ezt a macska-egér játékot, de mindennek volt egy határa, no meg... pontot akart tenni arra a bizonyos i-re. Mindent megtett, amit az információszerzés érdekében meg lehetett tenni. Most már csak a tényleges harc maradt hátra. Azonban ezt sem akarta túl gyorsan lerendezni; való igaz, már egyszer megmutatta magát valójában, de az előbbiek során egy enyhe visszavonulót fújnia kellett a sérülése miatt. Most azonban, hogy sikerült kielemeznie a másik harcmodorát - még ha nem is teljesen - életbe lépett az F terv.

Óvatosan vetette bele magát a dolgokba, nem úgy, mint egy őrült. A ködöt enyhén megsűrítette, annyira, hogy az zavaró legyen a másik számára, aki nagyjából a tónál helyezkedett el. Szerencsére pont közel volt a tóhoz, így a köd takarásában tudott készíteni egy vízklónt, bár nem ölt bele sok chakrát; az egésznek az elterelés volt a lényege. Amíg a klónja várakozott, addig Arata eldobott két shurikent, méghozzá úgy, hogy abba belevitt egy enyhe kis pördítést, így a másik hihette azt, hogy oldalról érkezett. Amikor vélhetően ellenfele kivédte a shurikent, Arata már kész volt a sima Bunshin no Jutsuval is. A két chakramassza klónt azzal a tervvel hozta létre, hogy amíg azok "kiugranak" a fa lombjai közül és vélhetően meg is semmisülnek egy-egy dobófegyvertől, addig Arata gyorsan felugrott a levegőbe és fentről hajított el egy füstbombával felszerelt kunai-t és egy robbanócetlivel preparáltat. Mindezekkel egyidőben a vízklón is mozgásba lendült, méghozzá akkor, amikor remélhetőleg az ellenfél azzal volt elfoglalva, hogy kiiktassa a két sima, testetlen bunshint. Ha Arata terve bejött, akkor a levegőben elhajított füstbombás dobótör füstje elég nagy látótávolságcsökkenést okozott, a földet érését pedig - ami ez úton is a tavon történt meg, tehát inkább vízre érésnek mondható - úgy időzítette, hogy a másik addig felrobbanjon. Persze tudta, hogy ellenfele is tartogathat meglepetéseket, így a ninjatójával a kezében felkészült minden lehetséges távolsági támadás visszaverésére, ha pedig közelharcról volt szó, akkor minden ügyességét latba vetette, hogy kivédje a csapásokat. Eldöntötte, hogy nem vonul vissza; a tervezés lezárult, ideje volt harcolni.

Chakraállapot: 52% (Mizu Bunshin + Sima Bunshin + Ködsűrítés, továbbá a chakrahálózat már viszonylag terheltebb)
Fizikális állapot: 92%

**Shihouin Aki** Szomb. Jan. 28 2017, 18:03

A mögöttem végbe ment robbanást követően kifejezetten ügyeltem a környezetemre. ~Bármikor támadhat, bármerről, bármilyen módszerrel. Mégha távolról támad, akkor sem lehetek biztos abban, hogy abban az irányban van. Még ha nekem is ront, akkor sem lehetek biztos abban, hogy az Ő. Mocskos trükkjei vannak, és használja is őket.~
Figyelmesen és körültekintően koncentrálok minden apró neszejre, minden apró mozzanatra, minden apró változásra ami körülöttem történik. Talán éppen emiatt tűnik fel az, hogy sűrűsödik a köd. Úgytűnik akcióba lépett. Nem számítok szemből, frontális letámadásra, nem olyan a stílusa. oldalról, vagy hátulról fog támadni. De mivel? Elkezdem a chakrám a lábamba koncentrálni és készen állok a beérkező támadás kivédésére.
~Eddig minden ilyesmit kivédtem, így feltehetőleg úgy tervezi, hogy most is eképpen fogok cselekedni. Lássuk azt a tervet! Mit ötlöttél ki?~
Nemsokkal később két shuriken érkezik a jobb oldalam felől. Itt az idő! Egy Shunshin no jutsuval előre vetem magam a tó irányába, jobb kezemben a kardommal, bal kezemben a késemmel. A hátam mögül lomb zörgést hallok, annak már mindegy. Nem tudok visszafordulni. Viszont szemből is hallani valamit, közeledő léptek zaját. Bár nem tudom, hogy merre halad az a valaki aki ott megy, de próba szerencse. A mozgás közben mindkét kezemmel egy oldalra vágást eszközölök. Ezzel ha szerencsém van és az ürge mellettem halad el akkor végzek vele. Ennek persze roppant kicsi az esélye, de a semminél jobb ez a próbálkozás is. A tón állok meg a Shunsin végeztével és egy érdekes dolgot merek felfedezni. Ellenfelem pottyan le elém, egy robbanás kíséretében. A robbanás az előző tartozkodási helyemen történt.
~Szóval újabb többlépcsős támadás. Nem rossz!~
Rászorítok kardomra és előre vetem magam, ellenfelem felé veszem az irányt. Kissé fentről, kissé oldal irányból indítok el egy srégen mozgó vágást. Mivel tudja forgatni a ninjatoját, száz százalék annak a valószínűsége, hogy kivédi az első csapást. Ha ez valóban megtörténik, jobb lábammal mérek egy taposó rúgást a bal térdére ezzel feltehetőleg kibillentve az egyensúlyából. Végezetül átpördülök, kinyújtom bal karom, és Rövid késemmel hajtok végre egy széles vágást.

Állapot: 71%
Chakraszint: 65% - Shunshin no jutsu

**Hattori Arata** Szomb. Jan. 28 2017, 21:03

Az F terv bevált. Miért ne vált volna be? Arata nem volt öntelt, de tudta, hogy a tervei általában sikeresen működtek. Ha mégsem, akkor mindig volt lehetőség valami mást kiötleni, még harc közben is. Most is ezt tette. Bár a Mizu Bunshinja megsemmisült, a két sima klón pedig viszonylag elérte a hatását, a füst is eloszlani látszott, Arata fejében kattogtak a fogaskerekek. Egyik lépést tette a másik után. A tavon állva végre-valahára komolyabban is összecsaptak a másikkal, a furcsa kapucnis emberrel. ~ Az alapján, ahogy a Kawarimi ellen harcolt, fel kell készülnöm a meglepetésszerűen érkező, hajlított testhelyzetekből álló, az izmok ernyedését és gyors megfeszítését kihasználó, forgásokkal kivitelezett támadásokra. Ha forog, akkor meg kell akasztanom, mielőtt még sikerülne neki egy forgásból lévő támadást kiviteleznie. Lehetséges, hogy alkalmaz rejtett fegyvereket is, tehát nem tudhatom, hogy a csizmája preparálva van-e, avagy sincs. Láttam már olyan shinobit, aki ott hordott egy pengét, tehát nagyon óvatosan kell hozzáállnom a dolgokhoz. Lássuk a medvét... ~

Arata az első támadást gyorsan kivédte, közben pedig egy kézzel forgatta a ninjato-t, a másik kezében egy kunai-t tartott; így, ha a másik bármilyen trükkel próbálkozott volna, akkor vagy magával a pengével, vagy akár a gyűrűvel is képes volt megakasztani egy szúró támadást. Ahogy az egy rúgással próbálkozott, Arata arrébb mozdult, egy kisebb pördülést vitt bele a védekezésébe, így nem billent ki az egyensúlyából, mindazonáltal az eztán követő vágást nem teljesen úszta meg. Bár nem érte felkészületlenül, nem sikerült időben megfelelően hárítania, így bal felkarjára szerzett egy nem túl mély vágást. Fájni fájt, de nem volt olyan, amivel nem tudott volna tovább harcolni teljes erőbedobással. Sőt, a fájdalom megnövelte az adreanlinszintjét, érezte, amint a vér a fülében zubogott.

Egy pillanatra sem állt meg, nem rekedt meg a mozgása. Ahogy bekapta a vágást, nem szisszent fel, hanem azonnal visszatámadt. Ninjatójával egy gyors vágást intézett a másik felé, úgy, hogy annak nagyjából oldalt, a mellkas magasságában vágjon. Ha sikerült, akkor gyors egymásutánban elkezdett támadásokat intézni mind a két fegyverével úgy, hogy annak ideje se legyen visszatámadni. Ha sikeresen védekezésbe tudta kényszeríteni az ellenfelét, akkor egy gyorsan kivitelezett rúgást próbált mérni annak kezeire, méghozzá csuklómagasságban, ezzel megpróbálván megszabadítania a fegyvereitől. Amennyiben ez sikerült neki, akkor elmosolyodott, igaz ezt a másik nem láthatta a rajta lévő maszk miatt. - Jól táncolsz. De így is tudod tartani a lépést? - kérdezte tőle és belekezdett egy sorozatos támadásba, amelynek a lényege az volt, hogy a remélhetőleg fegyver nélküli ellenfelet minél gyorsabban ki tudja iktatni.

Chakraállapot: 52% (változatlan)
Fizikális állapot: 88% (enyhén mély vágás az alkaron)

**Shihouin Aki** Szomb. Jan. 28 2017, 21:58

Bár a térden taposás, mellyel ki szerettem volna billenteni az egyensúlyából, nem talált de a fordulással indított vágás felsérti a felkarját. Viszont ez közel sem lesz elég, hisz máris ellentámadásba kezd. Egy hirtelen vágással támad felém ami az oldalamat célozza, nincs időm kitérni előle ezért mást kell kitalálnom. Ha nem teszek semmit szépen felmetszi a bordáimnál a testem. Jobb karom behajlítva használom pajzsként azt, hogy óvjam a testem. Ezzel egy nagyobb vágást szenvedek a bal alkaromon, inkább mint egy kicsit kisebb vágást az oldalamon. Az kéne még csak, hogy felhasítsa a tüdőmet. Mivel még nem vagyok hozzászokva, a fájdalomtól elejtem a sérült kezemben tartott Rövid kést. Nincs időm érte nyúlni, hisz egyből gyors egymásutáni csapások sorozatába kezd, miután valami táncot emleget. Egyedül a jobb kezemben szorongatott Kardommal tudok védekezni miközben folyamatosan hátrálok, ezzel távolodva a Késemtől. A másik fegyverem se sokáig van a birtokomban hisz egy jól irányzott rúgással eltalálja a csuklóm, amitől a kard kirepül a kezemből. Kénytelen vagyok hátraugrani egyet, hogy teret nyerjek a beérkező újabb vágás elől.
~Na most van baj… A rövid késem ott van mögötte, a kardom jó pár méterrel jobbra. Dobótőröm már nincs, az íjat pedig nincs időm felhúzni. Használhatnám a Rejtett Pengéimet, de nagyobb lenne azokkal a találat esélye, ha előbb Ő is megválna a kardjától.~
Amint földet értem az előbbi hátra ugrásból, már rugaszkodok is előre úgy, hogy közben egy pörgést produkálok a tengelyem körül. Így ha minden jól megy a jobb sarkammal képes leszek kirúgni az Ő kezéből is a fegyvert. A rúgást követően háttal érkezek a földre így sietve felé fordulok. Ha a terv bejött és sikeresen elválasztottam a fegyverétől, fordulás közben magam mellé húzom jobb kezem és szétfeszítem ujjaim. Ettől kipattan a rejtett penge és a pörgésből eredő mozgási sebességet átáramoltatva a karomba egy erőteljes döfést indítok felé.

Állapot: 65% - Vágás a bal aklaron
Chakraszint: 65%

**Hattori Arata** Szomb. Jan. 28 2017, 22:58

Jól küzdött a másik, ez nem volt vitás. Azonban Aratának sikerült megszabadítania az a fegyvereitől, ráadásként még egy vágást is ejtett a bal alkarján, amivel ellenfele az oldalát védte. Bár megjegyzésére nem érkezett válasz, Arata nem is várt rá igazán; ő csak harcolt tovább. Mikor a rúgása sikeresen eltalálja a másik csuklóját, akkor az hátraugrik, amivel pont kivédi Arata felé irányuló vágását. No de sebaj, egyelőre Arata fölényben volt. Ellenfele egyelőre fegyver nélkül küzdött, tehát ő volt helyzeti előnyben, azonban ez sem tarthatott túl sokáig. ~ Lehetnek még meglepetései. Mindazonáltal sikerült úgy elválasztanom a fegyvereitől, hogy az ne kerülhessen a közelükbe anélkül, hogy át ne haladjon a veszélyzónán. A közelség miatt pedig a számszeríjat sem használhatja, mert nem lesz ideje felhúzni. Ezek szerint csak egyet tehet; taijutsut használ. Ez pedig nincsen a hátrányomra, de figyelnem kell, hogy ne húzzon be a csőbe. Bármit tartogathat még a tarsolyában, az eszközhasználatokat pedig már nem tudom teljesen kivitelezni. Nos akkor... mi lesz a következő lépésed, ismeretlen? Mutasd csak! ~

Arata felkészülten várta a következő támadást, amely nemsokára jött is. Szerencsétlenségére ellenfele kirúgta a kezéből a ninjatóját, ami a tóba merült. No de sebaj, ott volt még bal kezében a kunai. A támadás folytatódott, és egy furcsa, széthúzott ujjú ütés következtében Arata felé egy rejtett penge száguldott. Erre nem számított teljesen, de igyekezett kivédeni, amelyet a kunai gyűrűjével tett meg; azzal akasztotta meg a pengét, ami azonban felsértette bal karjának belső ívét. Még egy enyhe vágás, ami Aratát arra sarkalta, hogy tovább küzdjön. A kunai-t erősen lehúzta, ezzel remélte, hogy sikerül legalább csak kicsorbítania a pengét, míg másik kezével egy ütést igyekezett mérni az ellenfele tarkójára, de legalábbis igyekezett kivédeni az annak a szabad kezével intézett támadásokat. Arata mindezek után igyekezett úgy megpördülni a tengelye körül, hogy a másikat is magával rántsa. A kézitusa viszonylag az erősségei közé tartozott, mindazonáltal ezt szerette volna elkerülni... ámbátor igyekezett a legjobbat kihozni belőle.

Chakraállapot: Változatlan
Fizikális állapot: 80% (mélyebb vágás a másik alkar belső ívén)

**Shihouin Aki** Szomb. Jan. 28 2017, 23:26

Sikerült megszabadítanom fegyverétől és most ép készülök ledöfni végre. Azonban ennek még váratnia kell magára, hisz a maszkos harcos kunaia gyűrűjével. Ezt követően lefelé indítja el a kunais kezét, nentudni mit tervez ezzel a mozdulattal, vagy utána. De nem is varom meg, hogy barmi komolyabbat tegyen. Miközben lefelé nyomja kezem az elkapott pengénél fogva, ellazítom ujjaim így visszacsúsztatva a pengét a helyére. Ezt követően elkapom azt a kezét, amivel az előbb még olyan hevesen próbált kitéríteni, és magam felé rántom úgy, hogy közben bal kezemmel egy alulról csattanó könyökös viszek be. Végezetül negpróbálom kicsavarni a kezét ezzel mögé kerülni majd hatbarugni őt.

**Hattori Arata** Vas. Jan. 29 2017, 00:20

A fegyvert végül nem sikerült kicsorbítania, mert a másik visszacsúsztatta azt a helyére. Arata kezéből kiesett a kunai és puszta kézzel kényszerült védekezni a másik ellen; szerencsére a küzdelem kiegyenlített volt, mivel mind a ketten meg voltak szabadítva a fegyvereiktől. No persze ellenfelének ott volt a rejtett fegyvere, mindazonáltal Aratát ez nem zavarta, ugyanis most már tudta, hogy az bármelyik pillanatban felbukkanhat, így számított az érkezésére. Minden ütését és hárítását igyekezett úgy kivitelezni, hogy az ne tudja használni a rejtett pengét. ~ Ha jól megfigyeltem, akkor az ujjak feszítésén múlik a dolog. Nem engedhetem, hogy az ujjait egy kicsit is megfeszíthesse, tehát folyamatosan támadás alatt kellett tartanom, mindezek alatt pedig nem szabad engednem, hogy ő egy sikeres ütést vagy rúgást is bevihessen nekem. Ha mégis sikerülne neki, akkor nem szabad megtántorodnom. Lássuk csak... még van néhány eszközöm... hátha sikerül használnom valamelyiket... ~ Amint Arata kigondolta, hogy mit is tegyen, már elkezdődtek az ütésváltások. Gyors egymásutánban érkeztek azok, a másik megpróbálta elkapni a kezét, közben pedig egy könyököst bevinni neki, de ezt Arata szerencsére gyorsan kivédte a nemrég felszabadult kezével, addig a másikkal elővett egy robbanójegyzetet, amit a matatás közben jobb híján egy shurikenre kanyarintott rá. Mindegy is volt a dolog, a lényeg az volt, hogy egy szilárd felületet taljon annak. Pörgött és forgott, azonban a hátbarúgás következtében, amit bekapott, a shurikent elejtette és egy kicsit megtántorodott, de szerencsére nem annyira, hogy túlzottan kibillenjen az egyensúlyából. Azonban... a baj megtörtént.

A G terv nem sikerült úgy, ahogy azt Arata kigondolta. A pillanatnyi fájdalomegyüttes annyira kizökkentette, hogy bár ő és ellenfele az elejtett shurikenhez még valószínűleg viszonylag közel voltak - legalábbis a vezélyzónában - , ezt nem tudta jól felmérni és aktiválta a rajta lévő jegyzetet. Hatalmas robbanás rázta meg a környéket Arata pedig szerencséjére nem tartózkodott abban a körzetben - ahogy valószínűleg ellenfele sem - ahol azonnali halál érte volna, de a lökéshullám nekivágta a közeli fának; vélhetően a másikat is, bár ezt Arata egyelőre nem tudta felmérni. Jelenleg sípolt a füle, zakatolt a feje, a háta fájt a becsapódástól, nehezen vett levegőt... és úgy minden baja volt. Az orra elkezdett vérezni, és nagyjából öt perc telt el, mire a látása kitisztult annyira, hogy a közvetlen környezetét fel tudja mérni. - Mindezt... két... mocsok kirigakurei... geninért...? - tette fel ziháltan a kérdést magának hangosan - elég hangosan ahhoz, hogy a másik is hallja, ha már nem sípolt a füle - és óvatosan, de nekiállt ellátni a sebeit, már amennyire a fájdalom engedte, tehát nagyon lassú volt. Tudta, hogy ebben az állapotban a harcot nem lesz képes megfelelően folytatni. Csak remélni merte, hogy ellensége is ilyen, ha nem rosszabb állapotban van, mint ő.

Chakraállapot: Változatlan

Fizikális állapot: 35% (Eléggé gyatra, több zúzódás, törött borda, valószínűleg repedt lapocka, bevert fej, lehetséges koponyaalapi törés)

**Shihouin Aki** Vas. Jan. 29 2017, 12:56

Ellenfelem meglepte, hogy a penge legalább olyan gyorsan eltűnt, mint ahogy előjött. Bár a könyöklés nem talált be, sikerült az idegen mögé kerülnöm. Egyik kezével az övtáskájában matat mikor hátba rúgom. A következő pillanatban egy már-már ismerősnek mondható sziszegő hangot hallok.
~Fenébe!~
Egy újabb robbanó jegyzet, de ezúttal túl közel és túl hirtelen. A testhelyzetemnek köszönhetően esélyem sincs, hogy elmozduljak bármerre. Bár a robbanás nem talál telibe, éppen eléggé van közel ahhoz, hogy hátracsapódjak a lökés hullámtól. Mozgásom egy fa állítja meg, így háttal tompítom az ütközést. Sajnos eszméletem vesztem, de csupán egyetlen percre, vagy talán annyira se, mivel mikor újra magamhoz térek még mindig bolyong a felkavart pórfelhő. Látásom homályos, a fülem sípol, mozdulni egyenlőre még nem tudok, az egyensúly érzékem kritikán aluli. Minden erőmet beleadva mozgásra kényszerítem jobb karom, hogy azzal mérjem fel a sérüléseim.
~A jobb kezem úgynézki nem tört el, ugyan ez nem mondható el a balról. Ha nagyon kellene megtudnám mozdítani a két lábam, szóval nagyság rendileg azok is épek. Lássuk csak a felső testem…~ Jobb kezemmel elkezdem végig tapogatni először a jobb bordáimat. ~A jobb első, második bordám eltört. Az ötödik megrepedt. A lengő bordámból erőteljesen megzúzódott. A jobb kulcscsontom ép. Lássuk a bal oldalt. Bal kulcscsont megrepedt, nem… eltört. A lapockám zúzódott, a felkar csontom elrepedt. Bordák… Egy, kettő, három… Nem, csak két törött borda. A többire fogjuk rá, hogy ép. A bal oldalamba egy repesz csapódott. A medence csontom is károsult. Viszont… kizárt, hogy az a maszkos idegen sokkal kevesebbel úszta volna meg. Feltehetőleg Ő is épp a törött csontjait számolgatja.~
A lassacskán tisztuló látásommal észreveszem, hogy a köd elkezdett feloszlani. Ebből azt szűröm le, hogy ellenfelem is komolyan megsérülhetett és nem képes fenntartani a ködöt. Bár a fülem még cseng, hallom, hogy valamit mond. Sajnos nem hallom az egészet, de a Kirigakure szó felkelti a figyelmem. Alig kapok levegőt, mégis megpróbálok kipréselni magamból valamit.
-Te… Te egy követ fújsz a Kiri… Kirigakure mocskokkal. Ezért... kell veszned! Gyűlölöm mindet... még azokat is akik együtt működnek velük.
Jobb kezemmel megpróbálok az íjamért gyúlni, de a fájdalom fél úton megállít ebben.
~Muszáj… Muszáj végeznem vele!~
Nagy fájdalmak árán, de az akarat erőmnek köszönhetően sikerül leakasztanom számszeríjam a bal vállamról, valamint egy nyílvesszőt is megkaparintottam mellőle. A fegyvert az ölembe helyezem és egykézel bénázva nehezen és hosszasan, de felhúzom azt a nyílvesszőt. Mire ezt megejtem, addigra a felverődött pór leülepszik és megpillantom a célpontot. Hozzám hasonlóan, Ő is egy fának csapódott és elégé rossz bőrben van. Itt az alkalom befejezni! Felemelem íjamat és neki szegezem azt, már épp készülök meghúzni a ravaszt mikor hirtelen felszólal.

Chakraszint: 65%
Állapot: 32% - az említett sérülések

///Na hát akkor a megbeszélt befejezés és a záró megírása a te dolgod. Very Happy

Köszönöm a játékot és egy élmény volt Rekordot dönteni! ///

**Hattori Arata** Vas. Jan. 29 2017, 15:28

Záróposzt

A fájdalomtól szenvedve próbálta ellátni a sérüléseit, ami nem igazán sikerült annyira, amennyire ő akarta. A nála lévő fáslival úgy-ahogy átkötözte a felsőtestét, de sajnos le kellett vennie a maszkját, hogy rendesen kapjon levegőt; most vette észre, hogy a füléből is enyhe vércsík folyt lefelé. ~ Nagy valószínűséggel koponyaalapi törés. Nagyszerű... nehéz lesz innen elmászni. De előbb... a másikkal is foglalkoznom kéne, azonban a harcot így nem fogom tudni folytatni ~ gondolta át Arata a helyzetét és nemsokára látása kitisztult annyira, hogy a másikat is szemügyre vehesse. Az sem volt túlzottan jó állapotban, ahogy látta, legalább annyira ramatyul nézett ki, mint Arata. Nem hiába, hiszen a robbanás mind a kettőjüket neki vetette egy fának. Azonban ellenfele még nem adta fel, hanem elkezdett a számszeríjával babrálni, közben hadovált valamit arról, hogy Arata is egy követ fúj Kirigakurével. Ez először nem jutott el Arata agyáig, csak az, hogy a másik a számszeríjával kezdett el ügyködni, ezért minden akaraterejét latba véve kezdett neki kézpecséteket formálni, bármennyire is fájt az; a tó nem volt messze, egy utolsó Suiton: Suigadannal pedig be tudta volna fejezni időben a harcot; a víz egyszerre térítette volna el a számszeríjvesszőt és szaggatta volna darabokra a mozdulni képtelen ellenfelet. Tudta, hogy a formázás most nem lett volna teljesen jó, de nem is az volt a cél, hanem legfőképpen az önvédelem. Azonban, amikor a vízből már kezdtek kiemelkedni a kis karok - alig-alig, néhány centi csak és még ez is hatalmas koncentrációt kívánt - eljutott Arata agyáig a furcsa kapucnis mondata Kirigakuréről. Elmosolyodott és nem formálta meg az utolsó pecsétet, azonban chakrakoncentrációját hatalmas küzdelmek árán, de fenntartotta; volt neki is mondanivalója, viszont nem ereszthette le a védelmét.

- Nekem... Kirigakure... nem... barátom... - kezdett bele és zihálva folytatta. - Az Öt... Nemzet... egyike sem... a barátom. Lehet, hogy... a szövetségeseink... de attól még... gyűlölöm őket... tiszta szívből. Az, hogy... most... "egy oldalon"... vagyok velük... még nem... feledteti azokat... a bűnöket, amiket... a falu ellen... követtek el... és... az Eső Országa... ellen tettek... az idők során - látta Arata, amint a másik erre a mondatra leeresztette és visszaajzotta a számszeríjat, mire ő is megszüntette a chakrakapcsolatot, a forgó víz pedig aláhullott. - Menj... amíg tudsz... én nem találkoztam... egy furcsa... kapucnis emberrel sem... egy konohaival... harcoltam ma... - közölte Arata és intett a másiknak, hogy induljon el. Ha az akárcsak a keresztnevét is megpróbálta elárulni - ha valódit, ha igazit - Arata feltartott kézzel jelezte, hogy fejezze be. A nevek veszélyesek voltak, nagyon is veszélyesek. Így is nehéz lesz azt mondani a falunak, hogy egy konohaival küzdött végig. Látta, hogy a másik feltápászkodik, ő is így tett, nagy fájdalmak árán. Egyikük balra, a másik jobbra. Nemsokára azonban, nagyjából három-négyszáz méter vonszolás után az eszméletlenség jótékonyságába borult, és legközelebb csak az amegakurei gyengélkedőn kelt fel.

Állapotok: változatlanok

//A záróposzt a megbeszéltek alapján került megírásra. Én köszönöm a játékot, nagy élmény volt, és igen, úgy néz ki, hivatalosan ez lett a Gundan leghosszabb PvP-je Very Happy

//

Orochimaru Kedd Jan. 31 2017, 17:13

Üdv!

Kiértesítettem a Guiness-bizottságot, hogy küldjenek valakit a hitelesítésre. Amíg várakoztok, hozzátok vágnék némi chakrácskát, meg TJP-t.

Nagyon tetszett a harcmodor, amit a karaktereitek most bemutattak. Én már töriből is a legjobban az állóháborús részeket szerettem legjobban (mert ott nem kellett semmit se megtanulni), ez pedig tipikusan az elmék harca volt, előbb a terv, aztán a kivitelezés. Összességében megérdemeltek egy nagyobb összegű jutalmazást, ami mindkettőtöknek:

12 Chakra
2 TJP

Melyhez ezúton is gratulálok. ^^

*Orochimaru

Ajánlott tartalom