Unagi, avagy az úszó börtön

// Danzou, Karasu, Senshi //

- Ha a nehezebb utat akarod választani lelked rajta fiú!
 Ebben a pillanatban egy vörös maszkos, fekete ruhás ember jelenik meg. Az alak nem vacakodik sokat, kézpecséteket formál, majd megfogja a fiú homlokát.
-Ha túléli, akkor mit kezdjünk vele, uram? Csak egy Genin, aligha érné meg vesződni vele, inkább vágjuk....
- Csend! Ez az Én felelősségem! Várjuk meg amíg Yoronen kiszedi belőle, amit kell. Utána döntök!
 Emlékek rohamozzák meg a fiú elméjét. Elöször az anyja jut eszébe, aztán a volt barátai, még egy ponton a dagadt gyerek is eszébe jut, aki alatt tucatszor tört le az ág, amikor a fákon szerencsétlenkedett.
  Amikkr felébredt, az első a bűz, a visszataszító hányás és testszag az, ami az ifjú orrába tolul. Mindezt valami különös sós íz és rothadt hal szaga teszi igazán pikánssá. Kezein láncok, lábain láncok, a fején pedig zsák. A fiú próbálna mozogni, de nem tud, kisebb mozdulatok hatására is belenyilal a fájdalom. A lábát már kezdi érezni, sőtt, már mind a két szemét ki tudja nyitni. Furcsa, de nem félt, nem is pánikolt, hanem valami rendellenes nyugodság árasztotta el. Ez egy ponton már önmagát is zavarta. Miért nem rémült meg, azt se tudja hol van, hogy mit csináltak vele, és mit fognak csinálni vele? Lehet már belenyugodott abba, hogy úgysem lesz rosszabb, max a halál. Ha az eljön, akkor úgyis mindegy már. De nem. Nem akar meghalni. Még olyan sok teendője van az életében. Például el kell utaznia Kemurigakure-ba. De hogyha beszél, akkor több száz, sőtt, több ezer ember életét veheti el. Várjunk csak! Miről beszélhetne egyáltalán? Csak egy szaros nyakláncért jöttek! Miért nem vesz egy újat vagy valami? Jó jó politikai okok biztosan vannak, de ha ezt elmondja vajon hisznek neki? Genineket amúgy sem küldenének ilyen feladatra, még azt hiszik a végén hogy különleges...

// Rengar //


Az ifjú ninja agóniája nem akar elmúlni, Ő maga ennek ellenére nem adja fel. Rendületlen kitartása erény, olyasmi, ami képes rá, hogy életben tartsa. Egy erős marok megragadja és végigvonszolja egy folyosón. A földre taszítják, közben pisszenés sem hallatszik. Szinte letépik fejéről a zsákot. Ekkor két dologra ébred rá. Az egyik, hogy a bal szemét továbbra sem képes kinyitni, ismeretlen okok miatt. A másik, hogy egy hatalmas gálya fedélzetén van, előtte pedig egy férfi áll, taktikai mellényben és konoha fejpántjával a homlokán. Barnás, enyhén ápolatlan haja az arca elé lóg, ám ez s borostás álla sem tudja eltakarni, hogy évekkel ezelőtt kifejezetten jóképű lehetett. Most kissé beesettek már a szemei, tekintete fáradt, mégis, valami ismeretlen lelkesedés érződik az egész kisugárzuásából.
- Rengar, Kirigakuréból. Üdvözöllek Unagin, a börtöngályán. A Parancsnok közvetlen helyettese vagyok, Kaminaho. Az őröket és engem elég, ha uramnak szólítasz, a Parancsnokot felségnek hívhatod. Mint hadifogoly vagy jelen a gályán, bár nekünk nem sok szükségünk van rád, ezért ajánlom, viseld jól magad. Nem könnyű életben maradni, ezért a napi ellátmányt csak azok kapják meg, akik rászolgálnak. Az őrség utasítása parancs. Két fegyelmezési mód van a gályán: csonkítás vagy a hajó alatt áthúzás. Most, hogy megkaptad a szükséges információkat, új nevet kapsz. Haiko-mono. Ez egyben a rangod is. Mindenkit a rangján szólítunk.Minél magasabb pozíciót érsz el, annál könnyebb az életed. Ami a szökést illeti... nos, körülöttünk a végtelen óceán, sok sikert hozzá. Most pedig megkapod a feladataidat és a szálláshelyed.
Kaminaho, nem sokat teketóriázva, megfordul és elsétál. Mielőtt még azt hinnéd, hogy Őt kell követned, ismét megragad az egyik őr, egy testes férfi és magával vonszol a hajó széléhez. Ott, a korlátra egy lánc van kötözve. Ökölnyi láncszemek tartanak egy apró ketrecet amely a hajó oldala mellett himbálódzik.
- Itt fogsz aludni - szólal meg az őr - az első feladatod pedig, hogy letakarítsd a hajó oldalát. A ketrecben találsz egy rongyot. Sok sikert.
Rengar, ha jobban körbenéz, észreveszi, hogy legalább húsz ilyen ketrec lóg a hajó ezen oldalán és ebből legalább tizenhatban vannak rabok.Legtöbbjük a hajó oldalát súrolja. Minden ketrec között akad néhány méter távolság. Az ifjú, ha végignéz magán, egyszerű szürke rongyokat lát, előző ruházatának és felszereléseinek nyoma sincs.


Rengar:
Állapot: 38  %
Chakra: 45 %

//
Az eddigi kalandot 55 chakrával és 8 tjp ponttal jutalmazom. Főképpen passzív, parancskövető játékot folytattál, viszont ez magyarázható Rengar jellemével. Az ifjú túlértékelte a saját képességeit, ezért kellemetlen helyzetbe került, viszont az élete megmaradt. Az érzem, hogy a karakter képességei nem lettek teljesen kihasználva, noha az igaz. hogy a küldetés kifejezetten nehéznek számított. //

( Nagyon sajnálom ezt a hosszú késést, sűrű volt ez a pár hét )

 A fiú már éppen kezdene a gondolataiba merülni, amikor egy erős kéz megragadja, és vonszolni kezdi. A fiú nem érti hogy mi történik, nem láthatja hogy hova mennek. Csak annyit érez hogy ez rossz, és minnél hamarabb véget kell vetni ennek. Végre megállnak, egy lélegzetvételnyi szünetre, hogy utána fejéről végre leszedhessék a zsákot. Még a szegényes fényviszonyok ellenére is eltellik egy pár pillanat, mire hozzászoknak szemei az új környezethez. Jobbanmondva csak szeme, mert amire azt hitte hogy már ki tudja nyitni, kiderült hogy tévedés volt. Egy férfi állt ott, bororstás arccal, és beesett szemekkel. A fiút nem igazán érdekelte, ezért nem vette jobban szemügyre a férfit. Már a menekülés gondolatán jártak agytekervényei. 

 - Rengar, Kirigakuréból. Üdvözöllek Unagin, a börtöngályán. A Parancsnok közvetlen helyettese vagyok, Kaminaho. Az őröket és engem elég, ha uramnak szólítasz, a Parancsnokot felségnek hívhatod. Mint hadifogoly vagy jelen a gályán, bár nekünk nem sok szükségünk van rád, ezért ajánlom, viseld jól magad. Nem könnyű életben maradni, ezért a napi ellátmányt csak azok kapják meg, akik rászolgálnak. Az őrség utasítása parancs. Két fegyelmezési mód van a gályán: csonkítás vagy a hajó alatt áthúzás. Most, hogy megkaptad a szükséges információkat, új nevet kapsz. Haiko-mono. Ez egyben a rangod is. Mindenkit a rangján szólítunk.Minél magasabb pozíciót érsz el, annál könnyebb az életed. Ami a szökést illeti... nos, körülöttünk a végtelen óceán, sok sikert hozzá. Most pedig megkapod a feladataidat és a szálláshelyed. 
 Idő kellett ahhoz hogy megeméssze, de nem kapott. Máris megragadták, és hurcolták tovább. 

-Itt fogsz aludni - szólal meg az őr - az első feladatod pedig, hogy letakarítsd a hajó oldalát. A ketrecben találsz egy rongyot. Sok sikert.
 Rengar végigéz magán, testén zsákruha van. Előző felszerelésének nyoma sem volt. 
 Kénytelen-kelletlen elkezdi a munkát. Továbbra se szól senkihez. Na most aztán lesz ideje gondolkozni...

// Danzou//

// Rengar - Semmi probléma, megesik az ilyesmi! ^^ //

Az ifjú tehát gondolataiba merül és dolgozni kezd, elvégre mást nagyon úgy sem tehet. Unalmas és monoton a munka, de mindeközben van ideje átgondolni a dolgokat és a helyzetét. Felrémlenek előtte az elmúlt időszak eseményei. A csata a sátor előtt, majd a fájdalom, ami többször is átjárta. A fogság rémülete, végül pedig a jelenlegi helyzet, amelyben jóformán mint rabszolgát dolgoztatják, ráadásul a munkája majdnem teljesen haszontalan. Nehezére esik összerakni a képeket egy nagy egésszé, de képes rá, ha komolyan veszi és koncentrál. A legfőbb kérdés azonban mégis a hogyan tovább?


// Egy hét telik el, ezt szabadon felhasználhatod, tervezgethetsz, gondolkodhatsz, rád bízom, rajtad áll, hogy milyen célt tűz ki maga elé Rengar, viszont arra kérlek, hogy valamilyen célt mindenképpen tűzzön ki maga elé. Minden nap ötször ellenőrzik a foglyok munkáját. Naponta kétszer kapnak enni. Reggel és este. Többnyire halat és néha egy kevés rizst, illetve vízet. Az első nap Rengart kihagyják az élelem osztásból. Használd ki ezt az egy hetet, kiváncsi vagyok mivel áll elő az ifjú. //



Határidő: Május 23.

// Danzou//



Egy hete raboskodik a fiú. Az első nap kihagyták Rengart az evésből. Ez nem tetszett neki, de tűrte. Majd úgyis visszakapják. Mind. A második napon (az első teljesen) dolgozik, néma csöndben. Még ha az őrök, vagy sorstársai szólítják meg akkor is hallgatásba burkolózik. A hajó sikálása közben egy fogvatartója zaklatja munkájában. Láthatóan unatkozik, az ujjaival babrál, köpdös a vízbe, aztán a foglyokat is elkezdi szekállni. Láthatóan élvezi, mert mindenki készségesen válaszol feltett kérdéseire, valószínüleg a szabadulás reményében. Hiú ábránd. Maximum bővebb fejadagot kaparnak össze ma este. 
 - Mi a neved?- kérdezi a fickó. Rengar nem válaszol, tetteti hogy nem is hallotta. 
- Te újfiú! Mi a neved!- ismétli magát jóval hangosabban. Ööö tényleg, biztosan Haiko-mono lehetsz. 
- Nem így hívnak.- dünnyögte a "bajsza" alatt. 
- Mivan? Mondjad hangosabban!
- Rengar vagyok.- mondta kicsitt hangosabban. Biztosan jó kedve volt, mert egy kis csend után már inkább a következő fickót zaklatta. 
  A harmadik nap eseménytelenül zajlott.
  A negyedik napon éppen a vacsoráját fogyasztotta, amikor halk beszéd jutott a fülébe. 
- Azt mondják a Hokage elfoglalta a Vizet. - mondta az egyik.
- A szentségit! Erre nem számítottam - reflektált a másik. A fiú szíve hevesen kezdett verni, nagyobb erővel. Az nem lehet hogy az ő szeretett hazáját csak így elfoglalták! Akkor tényleg az a sereg volt. Ez nem jó. Nagyon nagyon nem jó... Ki kell szabadulni. Egy kisebb csapatot összeszedni. Vagy akár egy gigászi sereget, és azzal visszafoglalni. Ha igaz amit mondanak. Ha nem, akkor is ki kell szabadulni. Ez biztos. 
 Az ötödik napon semmi. Ha ez egyáltalán az ötödik nap. Már nem tudja számontartani. Legalábbis nem kristálytisztán.
 Az utolsó napon (remélhetőleg), valamit elrontott. Két őr valamiért a hajnali órákban bejött a cellába és elkezdték rángatni. Mind a kettő nagydarab férfi volt. A fiú ösztönösen védekezni próbált, aminek következtében a vele szembe lévő csávót szájbarúgta. Az egy kicsit hátrált, letörölte szájáról a kis, kicsorduló vért, majd olyan erővel tépte ki Rengart a társa kezéből, hogy úgy érezte a fiú, hogy majd eltört az összes csontja. A fogvatartó vasmarokkal szorította a fiút, mintha az életet akarná belőle kinyomni. Rengar ekkor maga se tudta hogy mit miért csinált, de valahogy sikerült elképzelnie a technikát, és egy tigris kézpecsétet formálni. A támadója valószínüleg ezt észre se vette, de ezt már valószínüleg sosem tudjuk meg. A "farkasember" egy jókora darabot kiharapott a csávó torkából. Erre elengedte, így már a fiú is láthatta, hogy a szerencsétlen teremtés torkából úgy spriccel a vér, mintha egy vulkán készülne kitörni. Azután sötétség. Egy kabinban tért magához, egy hentesbárdot a kezében tartó nővel.
 - Megölted egyikünket. Ezért most legalább egy ujjadat levágom. De ki tudja, lehet a fejedtől is megszabadulok. 
- Te is a sorsára fogsz jutni. Mind arra fogtok. Lehet nem ma. Lehet nem holnap. De mindőtöket megölöm. 
- Igen? Hahahahahahahaha! Majd meglátjuk. Köszönj el az ujjacskádtól. - ekkor a nő felemelte a fegyvert, és lesújtani készült. De valami megakasztotta. A kabin ajtaja kinyílt, fény áramlott be a szobába, és egy alak lépett be rajta....

// Bocsi a tömörségért, Nagyon igyekeztem vele, hogy készen legyek mára, úgyhogy lehet tele lesz hibával, ezért bocsánatot kérek.//