Kihalt Üdülőfalu

**Senju Tobirama** Szomb. 9 Szept. 2017 - 18:18

Egy régen virágzó, mára azonban elhagyatottnak bizonyult település, az erdősségek között. Forrásai váratlanul kiapadtak, elvesztette értékét a falu, így emberek helyett, csak üres, elhanyagolt épületeket találni. Egyáltalán nem nagy hely, falunak is alig mondható, leginkább egy község, hisz csupán 6 utcából áll, a két darab bevezetőúttal együtt, melyek déli és keleti irányból biztosítanak bejárást az arra járóknak, majd a központnál egymásba futnak.

**Hattori Arata** Szomb. 9 Szept. 2017 - 20:53

/Tobirama/

Tekintve, hogy a csapatnak nem volt meg a papír alapú alaprajz, Arata végül csak arra tudott hagyatkozni, amit később a saját szemével látott. Még így is viszonylag jól fel tudta mérni a terepet, persze nem ártott volna egy normális alaprajz... de így is több információjuk volt a semminél. Az információ pedig létfontosságú volt egy shinobi számára, ugyanis az alapján tudott bármit is elkezdeni, kivitelezni... az a shinobi, aki információk nélkül indult küldetésre, a saját sírját ásta meg, s nem csak fél lábbal volt benne, de bele is feküdt, hogy aztán a föld elkezdhessen visszazuhanni rá, amit természetesen az ellenség lapátolt. Ha valamit, akkor ezt bizony jól beléverték - szó szerint - az Akadémián és otthon is, hogy az információ adott esetben akár az életnél is fontosabb lehet. És pont ezért gondolta Arata azt, hogy sokkalta életképesebbek tudnak lenni adott helyzetben például a konohai shinobiknál; mikor még régen, néhai mesterével és társaival átlépte a Tűz Országának határát, elképedt azon a nyílt politikán, amit ott látott. Persze... Konohagakure közelébe nem mentek, de ettől függetlenül megvolt a véleménye már akkor is, pedig abban az időben alig múlt el tizennégy éves... nem ma volt... de elég is a múlton való merengésből, most itt volt, erre kellett figyelnie. No, nem mintha éles elméje nem tudta volna különválasztani a jelen eseményeket a múltbéliektől, most szüksége volt minden egyes agytekervényére, hiszen fel kellett mérnie a terepet, s innen alig-alig látta be a dolgokat. Bár... pont elég volt ahhoz, hogy magában kijelenthesse, erre már most rábasztak, ugyanis alaprajz nélkül kellett behatolniuk egy telecsapdázott épületegyüttes kellős közepébe, s ez minden volt csak túlzottan jó nem. Viszont... ezért voltak shinobik. A legváratlanabb helyzetben is maximális teljesítményt kellett nyújtaniuk, sőt, még azon felül is.

A kapitány végül módosította Arata tervét, s dotonos társa az Iwagakure no Jutsu segítségével ment előre. Meg kellett hagyni, tényleg könnyebb volt, s így meg sem kellett idéznie azt a nyolclábú úrihölgyet, aki a mindössze tenyérnyi méretével olyan idegesítő volt, hogy mást nem is tudott volna hasonlatként felhozni mellé. Igaz, ami igaz, Yua és ő ettől függetlenül jó párost alkottak, mindketten jó stratégák és megfigyelők voltak, csak... nos, a pók személyisége hagyott maga után némi kívánnivalót, de ezzel járt a családi öröksége. Sokan könnyen bántak az idézett lényeikkel, sőt, mondhatni... könnyelműen. Ezt Arata nem engedhette meg magának, fenn kellett tartania azt az érzetet, hogy ő áll magasabban a hierarchiában, mert Yua csak addig tisztelte őt... ha csak egy pillanatra is gyengeséget mutat a pókja felé, akkor fel is út, le is út, azon fogja kapni magát, hogy ivadékok zabálják a testét. De... mivel most nem volt szükség a kis méregzsákra, ezért Arata inkább nem is gondolkodott ilyeneken, elég lesz teljesítenie az előtte álló küldetést. Ami úgy nézett ki, hosszabbnak fog ígérkezni, mint azt az eddigiek alapján gondolta...

Miután tiszta terepen haladhattak végig, ott álltak küldetésük tárgya előtt... de valami nagyon nem stimmelt. Arata gondterhelten tekintett körbe, s, ami először feltűnt neki, az nem volt más, mint az őrök hiánya. ~ Ez egyáltalán nem kóser így. Homok került a gépezetbe, hacsak eddig benne nem volt ~ gondolta, mikor pedig meglátta a dobozokat a "fegyver" és "ellátmány" feliratokkal, akkor... nos, megszólalt a fejében a vészcsengő. - Ha lehet egy javaslatom taicho, akkor most húzódjunk fedezékbe - közölte és várt arra, hogy a kapitányuk mit fog mondani. Ez nem volt jó... ha felrobbantják az épületet, akkor valószínűleg a fél falut el fogják pusztítani, ugyanis Arata a nyakát tette volna arra, hogy a volt fürdőházban lévő dobozok telis-tele voltak robbanócetlikkel és egyéb nyalánkságokkal. Ha valamire "fegyver" van írva, akkor azt nem igazán érdemes detonációnak alávetni, hiszen már csak a robbanás erejétől felszabaduló és kilövellő éles eszközöknek a kartácstűzszerű repkedése is tömegeket tudott eltenni láb alól. Persze, nem lehetett biztos benne, hogy tényleg ez a helyzet, de egy shinobinak mindig, minden körülmények között a lehető legrosszabb eshetőségeket kellett átgondolnia, és az alapján cselekednie. Inkább most egy elrejtőzés, minthogy később a darabjait vigyék haza.

Arata várt kapitányuk parancsára, de közben úgy helyezkedett, hogy bármelyik pillanatban egy Shunshin no Jutsu segítségével el tudjon ugrani az épület közeléből, méghozzá egy már ismert, de távolabb eső helyre. ~ Ez csapda. Vagy itt állnak lesben, vagy az egész épület egy hatalmas csapdahálózattal van kezelve. Ez így nagyon nem jó, túlzottan is egy helyre koncentrálódunk. Szét kéne szóródnunk úgy, hogy még lássuk egymást, de ezt már előbb elmondtam a taicho-nak. Alapból is... ez az összeollózott, rögtönzött terv nagyon nem tetszik nekem, mintha fejest ugranánk a mélyvízbe és nem tudnánk, hogy cápák vagy piranhák vannak benne. Ott vagyunk, ahol a part szakad... és ez biztos, hogy csapda... remélem a taicho időben eldönti, hogy mit tegyünk, mert nem akarom itthagyni a fogamat... ~ miután Arata végiggondolta a dolgokat, felkészült az ideiglenes visszavonulásra. Ha kapitányuk kiadta a fedezékbevonulás parancsát, akkor azonnali hatállyal úgy tett, ha nem, akkor... nos várt az esetleges parancsra, bármi is legyen az.

**Senju Tobirama** Szer. 4 Okt. 2017 - 18:31

/Arata/

// A késésért elnézésed kérem, 15 chakrát tudok érte felírni! //

Belépve a csak raktárként nevezett épületbe, egy csomó láda képe bontakozott ki előttetek. Hamar rájöttél, ahogy társaid is, valami nem stimmel, hisz túl könnyű volt megközelíteni. Néhány csapdán kívül semmi ellenállásba nem ütköztetek. Ezek után jogosan merült hát fel benned, vagy társaidban, hogy talán az egésszel csak felültettek titeket. A ládák robbanójegyzeteket takarnak magukban, a hely egy csapda, mellyel csak a további bizonyítékok lerombolására akarnak rávenni titeket. Egy újabb feltételezés, mely talán igaz is... Ám ahogy parancsnokodnak intézted volna szavaid, perifériádból észlelted, ahogy egy majd zsáknyi fűszál hull alább, majd egy ismeretlen hang szólalt meg.
-Kanashibari!- Hasította fel fületeket egy nem teljesen természetes hang, s testetek ennek hatására szinte azonnal ledermedt. Még szemetek mozgatása is komoly erőfeszítéseket igényelt.
Ahogy észlelte, hogy technikája hatása eléri csúcspontját leugrott a plafonról. Joggal értetlenkedhet mindenki egy ilyen helyzetben, ugyanis nem hogy a jelenléte teljes fedésben volt ezidáig előttetek, de még alaposan körbe is néztétek a helyet, ahogy beléptetek, s nyomát sem láttátok még egy embernek. Arcát maszk fedte, hangja torz volt, ám egyértelmű volt, nem segítségetekre jött. Miután kényelmesen földet ért, az egyik ládához lépett.
-Hát ezekért jöttetek, nem?- Kérdezte gúnyosan, majd egy határozott mozdulattal lökte a földre.
Mikor leborult, s teteje felnyílt, talán meglepetésként ért titeket. Üres volt. Semmit sem tárolt, s csupán mondhatni díszletként szolgáltak számotokra.
-Nem akarunk vérengzést, ezért is tettük, amit. Annyit kérünk, hogy ti se tegyetek így.- Szólalt fel még utoljára, majd a szemetek láttára vált lábától indulva egészen fejéig áttetszővé, láthatatlanná.
Jelenlétét, ahogy szemetek elől eltűnt, elvesztettétek, majd pár perc múlva a mozgásképtelenségetek egyszerűen elmúlt. Hogy feloldották-e a jutsut, vagy csak túl távol járt-e a használó? Talán lehetetlen megmondani melyik...
-Most mégis... mi történt? Valaki?!- Kérdezi zavartan csapattársad.
Vezetőtök elég idegesnek tűnik, ám ideje lenne a fejleményekről értesíteni a többieket.

**Hattori Arata** Csüt. 12 Okt. 2017 - 18:40

/Tobirama/

//Köszönöm szépen ^^ Semmi gond, természetesen bárkinek közbejöhet bármi//

Végtére is beléptek; ez Aratának nem tetszett, de a parancs az parancs volt, úgyhogy követte a többieket. Ennek ellenére igenis eléggé aggódott, úgy érezte, bármelyik pillanatban a fejére szakadhat az épület plafonja, vagy valami más rossz dolog történhet, olyan, amilyet nem igazán akart volna a saját bőrén megtapasztalni. Túl könnyű volt minden, mintha direkt hagyták volna őket besétálni ide... persze az a néhány csapda, ami védte a helyet egy szimpla, oda nem figyelő embert megtéveszthetett volna, de nem őket; Arata úgy elemezte ki a dolgokat, hogy valószínűleg a csapdák csak tessék-lássék módon voltak elhelyezve, mintegy jelzésnek, hogy "mégis van itt valami, amit érdemes megnézni"... ha nem lettek volna kihelyezve, ők sem mentek volna beljebb valószínűleg. Csalogatásra kiváló taktika volt, de a pakliban még mindig ott helyezkedett el az a lap, hogy itt foglalt helyet az, amit kerestek; mindent számba kellett venniük. No persze az is lehetséges volt Arata szerint, hogy késleltetett hatású csapda fog működésbe lépni, ámbátor... mindenesetre nagyon nem tetszett neki a kiualakult kép, kezén minden egyes szőrszál felágaskodott az izgalom és a nyugtalanság érzéseinek kombinációjától. Izgult, természetesen nagyon izgult, hiszen ilyen helyzetbe még nem került, de hát... meg kellett oldani ezt is, mint minden mást eleddig. Nem ülhetett ölbe tett kézzel, viszont sejtette, hogy nem lesz egyszerű az, ami következni fog.

Kanashibari... mintha már hallott volna erről, de jelen esetben Aratát inkább az érdekelte, hogy a teste totálisan ledermedt, mint akkor, amikor alvásparalízise volt néhányszor felkelés után. Minden akaraterejét összeszedte, de még így is csak a szemét tudta megmozdítani... azt is hatalmas erőfeszítésekkel. Nem örült ennek, viszont az érkező, maszkos és torz hangú figura elterelte a figyelmét; jól meg kellett néznie őt, minden felmérni róla, amit csak lehetett: magasságot, testalkatot, mozgáskultúrát... ezek az információk a későbbiekben hasznosak lesznek még, no persze csak akkor, ha lesz még olyan, hogy "később" és nem végez velük mind egy szálig ez az alak. Igaz, a koncentrációban Aratát a paralízis nem éppen segítette, de igyekezett minden akaraterejét arra irányítani, hogy képes legyen kielemezni a megjelenő figura minden apró rezdülését; ha sikerült neki, és nem terelődött el a figyelme, akkor ezeket az információkat elraktározta magában, reménykedve abban, hogy lesz még alkalma felhasználni azokat. De... a tag felrúgta a ládát, amely kongott az ürességtől. ~ Valaki nagyon felültetett minket ~ gondolta Arata és magában szitkozódott ennek láttán, persze lehetséges volt, hogy nem vont le helyes következtetést a történésekből.

A férfi még magyarázott valamit a vérontásról, annak elkerüléséről... és egy fenyegetést is kaptak, legalábbis Arata nem tudta ezt máshogy értelmezni, mint fenyegetésnek. A furcsa tag eltűnésekor Arata agya ezerrel pörgött, hiszen... ez az eltűnés furcsa volt, legalábbis ő furcsállta. ~ Lehetséges, hogy Shunshint használt, s így rejtette el a mozgását, de benne lehet a pakliban, hogy genjutsu csapdájába estünk... esetleg valami olyan technikát használ, ami előttünk is ismeretlen. Legalább B, ha nem A szintű ellenféllel van dolgunk, hogyha ilyen könnyedén mozgásképtelenné tett minket, és valószínűleg nincsen egyedül, legalábbis abból ítélve, hogy többesszámban beszélt. Persze, az is könnyen megeshet, hogy csak blöffölt, de a hely teljes és totális ellenőrzés alatt tartásához nem elég egy ember. Itt valami nagyon bűzlik, és nem én vagyok az... valami van a háttérben... A láda üres, egy sosem látott maszkos figura könnyen elbán egy szakasszal... lehet, hogy még itt van? Mi van, hogyha álcázást használ, és csak feloldotta a technikát, hogy hamis biztonságérzetet keltsen bennünk?

Próbálta számba venni a dolgokat, minden eshetőség átfutott az agyán, olyan tézisek tömkelege, amelyet korábbi ismeretei alapján képes volt felállítani. Körülnézett az épületben, s valami nagyon-nagyon nem tetszett neki. Könnyen bejutottak ide, szinte semmi sem állta az útjukat, utána megjelent a figura és lebénította őket. Szinte bármikor végezhetett volna velük, amíg a paralízis hatását szenvedték, de nem tette, mert nem akart vérengzést... viszont... miért engedték ide be őket? Arata előhúzta egyenes shirasaya katanáját és, miközben védelmi állásba helyezte magát, az épület minden egyes négyzetcentiméterét igyekezett agyába vésni. A ládák... a ládák üresek voltak. Viszont, valamiért mégis be tudtak ide jutni, az a valami pedig... és itt csapott a homlokára. - Ez az egész hely egy csapda - jelentette ki, no persze most is lehetséges volt, hogy nem jó következtetést vont le a történésekből. - Várjatok, kifejtem - mondta, és mikor a többiek rá figyeltek, akkor folytatta csak a beszédet. - Itt vagyunk, bent egy zárt helyen. Bármikor megölhettek volna minket, de nem tették, ami azt jelenti, hogy nem akarnak felesleges vérontást elkövetni, mivel ezzel több lenne a bűnlajstromukon.

Szóval... a lehetséges esetek azok, hogy a többiek is csapdában sínylődnek valahol, míg azok, akik a kezükben tartják ezt a helyet, az utolsó nyomaikat ezekben a pillanatokban tüntetik el innen... ami gond, hogy ebből a kis közjátékból én azt tudom leszűrni, hogy számítottak az érkezésünkre. Valaki szólt nekik, valaki, aki pontosan ismerte a terveinket, de legalábbis a mi csapatunkét. Valaki köpött - mondta nagy komolyan Arata, de nem várt szavainak a hatására, hanem pergő nyelvvel folytatta tovább az elemzést. - Be vagyunk zárva és nem véletlenül. Szerintetek könnyen kisétálhatunk innen? Taicho, én azt javaslom, hogy a lehető legrészletesebben nézzük át a helyet, mielőtt átlépnénk a kapun - mondta, s várt a parancsnok döntésére, közben igyekezett szemrevételezni a helyet, hogy talál-e valami furcsa, nem odaillő dolgot.

**Senju Tobirama** Pént. 24 Nov. 2017 - 22:20

/Arata/

-Jó feltételezés, talán hiba is volt bejönni ide, de... ah mindegy, nézzünk körbe aztán induljunk.- Jött a válasz szinte azonnal csapatod vezetőjétől.

Mikor körbenéztetek, átvizsgáltátok a helységet, nem találtatok semmi furcsállni valót, így megindultatok az ajtón keresztül a vezető által ismert találkozóhelyre. Ott ugyanazon tapasztalatokról adtak véleményt a többiek, kik külön feladattal voltak megbízva. Csapda melynek állítója könnyűszerrel lopakodott mögéjük, s simán elmenekült, nyomot sem hagyva maga után.
-Ez több annál, mint amit sejtettünk. Ezek nem kispályások, sőt mi több... Minden csapatban volt legalább egy képzett, tapasztalt jounin, mégse tudta egyikőnk sem még csak bemérni sem őket. Ezek nem kisfickók akik elszaladtak a frontról, kemény legények, nagyágyúk. A legjobb ha visszaindulunk, egy erősebb csapatot indítanak, akár az ANBU-kat is kiküldhetik. Nem geninekre bízható küldetés ez.- Szólalt fel a férfi, ki utatok elején tartotta a tájékoztatót. Felszólalni senki sem tudott, csak kínos hallgatás közepette kerülték a szemkontaktust.
Természetesen felszólalhattál az adott pillanatban, azonban sokat nem ért (volna), a döntés végleges volt, így elindultatok a faluba miután a biztonság kedvéért egy üzenetet küldtek előre egy idézett sólyommal.

Mikor visszaértetek, már a kapuban fogadott titeket egy maszkos alakulat. Számban veletek azonosak voltak, képességük azonban nyíltan nagyobb volt talán bármelyikőtökénél. Erről árulkodott maszkjukon, az alap mintán kívül felfestett jelzés, mely csak és kizárólag a helyi ANBU berkein belül is, csak a különlegeseknek járt. A vezetők kiadták a parancsot, feloszlottak a csapatok, mindenki ment a maga útjára, ők pedig konzultáltak a titeket fogadó egyénekkel. Úgy fest, ez itt a küldetés vége...

// Szép kaland volt, kár hogy elhúzódott, s ezáltal elvesztette a varázsát. Posztjaid mint mindig, most is szépek voltak, kidolgozottak, azonban nem volt túl sok kör. Amit tudok ajánlani, az 15 chakra, illetve az NJK-k felhasználhatósága élményben. (Mármint a jounin hölgy és a csapattárs) További jó játékot! Egy élmény volt! //

Ajánlott tartalom

Kihalt Üdülőfalu

Kihalt Üdülőfalu

Re: Kihalt Üdülőfalu

Re: Kihalt Üdülőfalu

Re: Kihalt Üdülőfalu

Re: Kihalt Üdülőfalu

Re: Kihalt Üdülőfalu