Kihalt Erdő

Jiraiya Vas. Ápr. 13 2014, 09:46

A Tűz Országának Északon fekvő, nagy kiterjedésű erdős része, amely szinte teljesen kihalt. Mindenhol fehér és fekete, szétégett fák és szikes talaj terül el. Ezen a vidéken a régi időkben rengeteg harc dúlt, ezért megviselt ennyire az Erdő ezen szakasza. A mítoszok szerint hajdanán az egész Tűz Országa így nézett ki, azonban Senju Hashirama a Mokuton technikájával az Ország teljes területét újra életre keltette, technikája azonban nem terjedt ki erre a vidékre. Ez azonban csak legenda...

**Kagemare Kuzomi** Csüt. Május 22 2014, 13:31

// Hanghullám - Rikudou Sennin és a Többiek //

Hát... itt vagyok végül. Én magam is belekerültem a háború forrasztótégelyébe, noha még azt sem tudom mit is kell tennem és, hogy ki fog támadni, már persze ha nem mi vagyunk a támadó fél. Sok mindent nem mondtak. Ugyan sosem harcoltam még háborúban, de azt hiszem ennek meg volt az oka. Ha már a faluban közlik velünk a helyzetet, ami akár katasztrofális is lehet hiszen geninként engem is bevetnek a harcok sűrűjébe, akkor kitudódhat a dolog és eluralkodik a pánik. Na persze ez kissé csalódást okoz, mert valamilyen szinten azt jelzi, hogy sem bennünk, sem pedig Konoha lakosságában nem bíznak meg tökéletesen. S minennek mi lehet az oka? Inkább úgy kellene feltennem a kérdést, hogy kik az okai. És ezen kérdésre a választ tudni vélem. Ők az okai. Ők, akik... Nem még csak rájuk sem tudok gondolni. Ha eszembe jut Kyoku, akkor feldereng bennem, hogy talán Ő győzött én pedig elbuktam. Pedig ez így nem igaz, mert fogalmam sincs melyikünk volt a nyertes fél. De ha csak rá vagy a fajtájára gondolok... Átkozott sarlatánok!
De most nem aggaszthatnak ilyen gondolatok, hisz kedvenc hobbimnak hódolva - a kukkolásnak - nem fogok békés lelkiállapotba kerülni, tekintve, hogy minden bizonnyal a harcmező felé veszem az utat. Ott pedig, ha vannak is szép lányok, az ilyesfajta kellemes időtöltésre biztosan nincs időm. S újra elérkeztem gondolataim háborúval foglalkozó részére. Gondolom, amint megérkeztem a kijelölt helyre ellátnak majd információval. Így lenne rendjén. Minden felszerelésem nálam van, s az utat komoran, maszkommal az arcomon teszem meg. Néhány kevésbé komor genin társaságában, zsebemben a levéllel, mely közölte, hogy utam a pokolba vezet. S csak egy reményem van: hogy túlélem. Jó lenne hősként túlélni. Anyám nem volt otthon, egy küldetést teljesített éppen. Neki hátrahagytam egy pár kedves sort, apámtól egy flegma mosollyal bucsúztam. Mindketten többet értettünk ebből, mint bármilyen szónoklatból. Az ő mosolyából bizalom áradt, az enyémből tettvágy s némi bizonytalanság. Nem kevesen gyűltünk össze abban a sátorban, amit nekünk Genineknek állítottak fel. Odakint a táj lepusztult, de idebenn két tucat érzelmekben tobzódó genin között ez alig észrevehető. S ekkor jutott eszembe: Satsumitól el sem búcsúztam, még csak levelet sem hagytam hátra neki. Ez azt jelenti, hogy akármeg is halhatok. Mert ha túlélném is, otthon Ő ölne meg ezért. Maszkom alatt ajkaim vigyort formáját öltik magukra. Ismerős arcokat keresek inkább, ezzel terelem el figyelmem a gondolataimról. Mintha látnék is egyet, de nem vagyok benne biztos. Kezemet kardom markolatán nyugtatom, s egy régi verset dúdolgatok:

Van, ki folyton tükörbe gúvad

Hiába néz rá vissza dúvad

Aki tehát bolondos toklyó

Annak nem használ az okos szó

Nem is emlékszem már hol hallottam ezt, de kedvelem. Valamiért megnyugtató a benne rejlő gúny, mert egyfajta torz humort képez. S jelenleg az én helyzetem is komikus, bár csak egy másfajta szemszögből. Kezemre pillantok, megfeszítem izmaimat: nem elég elérnem azt, hogy ne hagyjam itt a fogamat... nyernem kell, s ha én győzök az azt jelenti, hogy... Konoha is közelebb kerül a végső diadalhoz!

// A vers Sebastian Brant: Bolondok Hajójának az egyik részlete. //

**Kusuki Eiko** Csüt. Május 22 2014, 14:25

Egy új küldetés vette a mai napon kezdetét a számomra. Ezúttal viszont a falu védelmére fogok törni a háborúban, ami már azért tart egy kis ideje, de eddig még nem volt alkalmam a résztvevők közé állni. Összeszedtem magam és végül a Hokage is beleegyezett abba, hogy a falu védelmét szolgálva én is belépjek a harcba. Információim szerint nagyjából, velem együtt 30 Genin osztályú ninja fog résztvenni azon helyszínen, ahova kilettem osztva. A pontos helyet is megkaptam, hogy azért hova is kell mennünk, bár ez a "Kihalt Erdő" nem tűnt olyan jó helynek, de mivel csata zajlik így manapság amugyse szoktak nagyon nyugis helyek lenni. Az ANBU osztag is kapott helyet ezen küldetésen és elviekben a segítségünkre is fognak majd lenni.
Csak reméltem, hogy harcra osztanak be majd mögéjük, de a jelenlegi poziciómban persze ez kétséges. Habár mindent egybevetve legalább sikerült ide kerülnöm és eddig úgy tűnt egyedül vagyok a sátorban, másszóval nem láttam egy ismerőst sem.Alaposan körbejártam a helyet és csak megpillantottam egy ismerős embert.
- Mintha már láttam volna valahol... Csak nem emlékszem, hogy hol is... - elmélkedtem ezen gondolatfoszlányon. Közelebb mentem az illetőhöz, de inkább csak körbenéztem rajta minden egyes részt, de végül a neve nem ugrott be nekem. - Szia! Nem ismerlek véletlenül? A nevem Eiko Kusuki! - üdvözöltem az ismerős fiút.

Jiraiya Szer. Jún. 04 2014, 11:05

Az odaút során több másik Geninnel és Chuuninnal is összefutottatok, vagy éppen együtt jöttetek. A Jouninok már rég ott voltak és felállították az első védelmi vonalakat. Amint megérkeztetek a helyszínre, láthattátok, hogy már javában folynak az előkészületek. Vagyis, sokkal inkább a végső stádiumban vannak. Több más országból származó ninját is láttatok, akikről először nem tudtátok, hogy honnan jönnek, de a táboron végighaladva több beszélgetést is elkaptatok, ahonnan kiderült, hogy ezek a segítségre kirendelt Takigakurei Ninják.
Kezdetben csak annyi információt kaptatok, amennyire szükségetek volt: Hova és miért kell mennetek. A helyszín rendben van, de a Háborúban való részvétel alatt nem tudtátok, hogy mit kell értenetek. Éppen ezért, a teljes bizonytalanság volt előttetek, így amint megérkeztetek utatok egyenesen a Genineknek kijelölt hatalmas sátorba vezetett. Beléptetek néhány perces időeltéréssel, majd lassan a maradék 3 Genin is megérkezett, így az eleinte tágas sátor egyre szűkösebbé vált. Többen csapatban, vagy ismerősökkel jöttek, de voltak akik magányosan és szótlanul álltak. Végül Eiko és Kuzomi is megtalálták egymást, ám mielőtt Kuzomi reagálhatott volna a megújult külsejű lány szavaira, fellibbent a sátor bejárata és három Ninja lépett be rajta. Kuzomi és Eiko is a tömeg közepén állt, így még pont látták a Parancsnokot. Középen az ismert Másoló Ninja állt, Hatake Kakashi, a Jobbján egy ismeretlen Takigakurei Ninja, a balján pedig egy kicsivel hátrébb szintén egy Legendás személy: Jiraiya. Kissé megtört és lehangolt volt, ugyanis fél karral egy ninja vajmi keveset ér. Talán a legnagyobb trauma egy elhivatott Shinobi számára, ha elveszíti a karját. De Ő nem adta fel és a Három Legendás Sannin tagjaként még mindig hű a hírnevéhez és képes nagy meglepetéseket okozni az ellenségnek. Miután a három vezető pozíciót betöltő Ninja belépett, mindenki elcsendesedett. Kakashi megköszörülte a torkát, majd így szólt.
- Kellemes délután mindenkinek. Én lennék a Hadsereg Parancsnoka. Ti pedig a Hadsereget segítő Geninek vagytok. Nem kaptatok szélesebb körű információt a kialakult helyzetről és a feladatotokról, így ezt rögvest elmondom, de előtte négy fős csapatoka fogtok alkotni. Akik hallják a nevüket, azok jöjjenek ide hozzám: Kara Ushizu, Nara Yuno, Asano Ko...
És Kakashi sorolta a neveket valamint a csapatok számát. A hülye is tudta, hogy ha a 30 Genin négy fős csapatokat alkot, akkor két Ninja ki fog maradni. De ezzel a vezetők is tisztában voltak, így megalakult szépen a Hét csapat. Egyedül Kuzomi és Eiko nem hallotta a nevét, de nem hagyták őket kétségbe esni, azonnal mondták az Ő nevüket is.
- És Végül a 0-ás csapat: Kusuki Eiko és Kagemare Kuzomi.
Ekkor kiléptek Kakashi elé. Mostanra már mindketten tisztában voltak egymás kilétével. Kakashi megcsodálta Kuzomi maszkját. Nagyon jól tudta, hogy mit jelent Névtelennek és ismeretlennek maradni. Ez utóbbi még megvalósulhat, hiszen arcát még nem fedte fel a többieknek. Miután mindketten kiléptek, visszasétáltak a tömegbe az immáron összetömörült csapatok közé.
- Most, hogy a 7 csapat megalakult, elmondom a feladatotokat. A Geninek igen fontos szerepet töltenek be ebben a harcban. A Rejtett Hang ellen harcolunk, így mindenkinek résen kell lennie. Ismertek arról, hogy alantas technikákat és terveket vetnek be, amivel akár tömegeket is képesek megbénítani, vagy megsemmisíteni. Éppen ezért a Fronton egy Genin sem fog harcolni...
Erre a hideg kijelentésre a tömeg felmordult és egyből duruzsolás kezdődött.
- Csendet!
Hangzott az utasítás a Takigakurei ninja szájából, mire mindenki elhallgatott.
- Így a Ti feladatotok a sérültek elszállítása lesz az Orvosi Sátrakba. Fontos, hogy ne merészkedjetek túl közel az ellenséghez. Mivel viszonylag nyílt területen harcolunk, így egy védelmi vonalat állítunk fel a Geninek részére, ami mögött biztonságban lesztek. E-mögül a védelmi vonal mögül kell majd a lehető leggyorsabb módon megkeresni a sérülteket és eljuttatni a Védelmi Vonal mögé. Ne feledjétek, harcban vagytok, így nagy eséllyel jut majd át nem egy Ninja a Védelmi vonalon túl. Ha lehet, akkor ne szállhatok szembe velük, hanem vonuljatok vissza táborba. Ezzel többet szolgáltok, mint a halálotokkal. A Védelmi Vonalak mögül a kitörés csak akkor engedélyezett, ha a közelben lévő Chuuninok kiadják a parancsot rá. Addig nem! Dolgozzatok csapatban és mindig legyetek résen!
Mondta Kakashi, mire mindenki bólintott. Ekkor csend állt be a helyiségben. Érezhető volt a levegőben, hogy nagy nyomás alatt van a Parancsnoki kör. Végül A Másoló Ninja ismét megszólalt.
- Vita volt abból, hogy ezt elmondjuk-e nektek, de úgy döntöttünk, hogy jogotokban áll tudni... Az ellenség egy egyedülálló technikát alkalmaz, aminek a neve: Edo Tensei. Ezzel a technikával a használó képes feltámasztani a halottakat eredeti formájukba. Ezek a feltámasztott lelkek hallhatatlanok és szinte sebezhetetlenek. Még nem találkoztunk elégszer ezekkel a Zombikkal, de a határainkat az elmúlt időszakban folyamatosan ostromolták. Egyetlen egy csapat volt, Otogakurei Chuuninokból összerakott csapat. Akárhányszor végeztek velük, darabjaikra zúzták őket, mindig újra és újra visszatértek. Éppen ezért létrehoztuk az úgynevezett Pecsételő Osztagot, akik elzárják ezeket a Zombikat és begyűjtik őket. Ezt azért tartottam fontosnak elmondani, hogy tudjátok, milyen ellenséggel állunk szembe. Ezért kértelek titeket, hogy ha tehetitek, akkor ne szálljatok velük szembe, mert ha sikerrel is jártok, akkor is ti maradtok majd alul. Most pedig induljatok!
Adta ki az utasítást, majd félreálltak az útból és a tömeg elkezdett özönleni kifelé.
- A 0-ás csapat maradjon itt!
Utasított Titeket a Takigakurei ninja, így megvártátok amíg a tömeg kimegy és végre kettesben maradhattok a Parancsnoksággal. Vagyis ha pontosak akarunk lenni és egységnek vesszük a csapatot és a parancsnokokat is, akkor ötösben. Felálltatok egymás mellé, fegyelmet sugározva magatokból és vártátok a folytatást.

**Kusuki Eiko** Szer. Jún. 04 2014, 14:36

Sajna hosszú beszélgetést, sőt még egy beszélgetést se sikerült elkezdenem az ismeretlen, de mégis ismerősnek tűnő fiúval, mert megjelentek parancsnokaink, Kakashi-sensei, Jiraiya-sama és egy ismeretlen Takigakurei ninja. A nagy hangzavarból egyből néma csönd lett és mindenki figyelte szavukat, hogy vajon mit fognak most közölni velünk. Persze terveket meg miegymást, ezt gondolom mindenki tudta, legalábbis sejtette, de azért mégis csak bele kell menni a fontos részletekbe.
Kakashi-sensei szólalt fel és kezdte el mondani a dolgokat. Mint azt meg tudtuk négyfős csapatba fognak osztani minket, de hogy hogyan, ha egyszer 30 ember van itt a jelenlévő Geninekből hát… Mindenki neve elhangzott végül csak az enyém meg az ismeretlen fiúé, aki mellettem maradt, nem hallottuk a nevünket. Mielőtt megszólalhattunk volna a sensei minket tett a 0-s csapattá és megtudtam a fiú nevét is, Kuzomi. Így már persze leesett, hogy honnan is olyan ismerős nekem. Volt már vele dolgom egyszer-kétszer… Amikor Kakashi elkezdte méregetni Kuzomit kicsit felkaptam a vizet, hogy bezzeg biztosan alábecsül engemet vagy valami hasonlóról lehet szó. A beszéd persze nem maradt abba. Mint azt mindenki megtudta szerintem bánatára, hogy a frontra nem fognak minket kiküldeni, inkább maradunk meg hátvédeknek, akik majd a sérülteket viszik el az orvosi sátrakig. Kaptunk egy kis információt az úgynevezett „Edo Tensei” technikáról, ami nekem még eléggé újdonságnak számított.
„Élőholtak? Hm. Érdekes. Ki gondolta volna, hogy ilyenek is részt vesznek egy ilyen harcban, mondjuk ez egy nagy kiterjedésű csata, szóval nem kell csodálkozni, hogy ha egy ilyen technikát is bevetnek.”
Köztük szembeszállnunk sem szabadott a zombikkal, ami teljesen érthető, mert nem tudhatjuk ki mire képes és elmondása alapján, ha nyerünk, akkor is mi maradunk alul az ellenféllel szemben.
A beszámoló végeztével mindenki elment csak mi, a 0-s csapat nem távozhattunk el a helyszínről. Figyelemmel kísértem, hogy vajon most mi lesz, bár… ha most őszinte leszek inkább Kakashi-senseire vetettem inkább csak a tekintetem. De ezt most félre kellett raknom, hiszen háború van, és nem szórakozhatok, bár kitudja, ezután mikor láthatom legközelebb… na, mindegy. A küldetés az küldetés és most az a lényeg, hogy végrehajtsuk a feladatunkat.

**Kagemare Kuzomi** Szer. Jún. 04 2014, 20:00

Ahogy a verset dúdolgatom magamban, arra leszek figyelmes, hogy egy lány közelít felém. Ugyan a sorok melyek fejemben zsonganak alaposan lekötik a figyelmemet s egy darabig nem is igazán veszek tudomást a helyzetről, miszerint az a lány nem csak az írányomba jön, hanem ténylegesen mellettem akar kikötni. Miközben fejemben elhalnak a vers sorai egyfajta büszkeség árad szét bennem, hiszen milyen imponáló gondolat, hogy egy lány felém sétál, nem csak unaloműzésképpen, hanem valami céllal. Ismerős számomra, de nem emlékszek pontosan. Pedig kellene. Baaka! Túl sok gondolat kavargott a fejemben az elmúlt napokban, össze kell szednem magam, nem lehetek szétszórt. Ez pedig azt jelenti, hogy nincs több vers dúdolgatás mert az csak a figyelmemet köti le. És ekkor történik, hogy rémitő gondolat csap meg, akár a villám. Én nem tudom honnan ismerem a lányt, de Ő lehet felismert engem. Szívembe félelem hatol. Talán az egyik hölgy lenne az, akit a fürdőben rejtőzve... nos.. Ő... megfigyelés alatt tartottam? Volt pár alkalom amikor lebuktam. S ha felismert... Sok pofont kaptam már lányoktól akik felfedezték hogy ott vagyok ahol nem kellene lennem és olyasmit láttam, amit nem lett volna szabad. S ez a fajta szégyenlősség gyakran alakult át ütésekbe, amit persze - mondanom sem kell - hősiesen tűrtem. Nyílvánvaló. Hogy is lehetett volna másképp...
Jelenleg az a lehetőség, hogy gyakorlatilag egy ilyen esetről lenne szó, annyi aggodalommal tölt el, hogy esküdözni kezdek többet bizony nem megyek lányokat kukkolni, ha ezt megúszom. Többet bizony nem. Csak ezt ússzam meg. Természetesen a tekintetem semmit nem sugároz és ezek a szavak - amelyek egyébként minden lebukásomnál elhangzanak, aztán eltünnek a semmiben - csak gondolataimban jelennek meg, tehát hangot nem adok ki. Köszön és bemutatkozik. Éteri nyugalom árad végig az egész testemen. Csak vaklárma volt az egész. Eiko az, küldetésekről ismerem. Homlokomra az előbbi pillanatok aggodalmából kifolyólag verejtékgyöngyök ültek ki, melyeket maszkom eltakar, s most ezek békésen lecsurogan orcám alsóbb részeire. Egy biccentéssel köszöntem régi ismerősömet, akivel egyébként egyszerre fedeztük fel első elemünket. S már szólalnék meg, hogy mondjak neki valamit, de bizonyos események folytán ez nem történik meg.
Három ember lép be. Ebből kettőt - noha csak látásból vagy hírből - de ismerek. Az egyikük Hatake Kakashi, aki állítólag Tsunade-sama bizalmasa volt, addig amíg, nos amíg a Bölcs Hime egy támadás áldozata nem lett. Legendás ninja, nem véletlenül Jounin. A Másik a nem csak legendás, de világhírű Jiraiya. Nincs ember aki ne hallott volna a Sanninok egyikéről. S büszkeséggel tölt el, hogy - ha hinni lehet a pletykáknak - akkor hasonlítok rá. Na persze nem képzettségben, hanem ami a hobbiainkat illeti. Mert ugye híres arról, hogy, hát... nos... szabadelvű férfi. Én sem vagyok ezzel másképp. S az ezzel járó pozitív tapasztalatok mellett túlzottan sok volt ahhoz a negatív tapasztalat, hogy eme hobbit ne nevezhessem egyben túlélő próbának is. Már persze ha lebukik az ember. A harmadik alak más fejpántot visel. Tanigakure. Láttam pár hasonló Hitai-Ate-t hordó shinobit a táborban. Nekem túlzottan nem konohaiak ahhoz, hogy egyből megbízzak bennük. Ám elméletileg a szövetségeseink. Viszont nem kell sok ész ahhoz, hogy leszűrjem: ilyen magas rangú ninják - már ami Hatake Kakashit és Jiraiyát illeti, a Tanigakurei rangját nem ismerem - nem a bájcsevej kedvéért jöttek a geninek sátrába. Vagy megtámadtak minket - ez nem valószínű, túl halk a tábor, nem hallok harcra utaló hangokat -, vagy pedig az utasításokat közlik velünk. Persze fenn áll a titkos harmadik választás lehetősége, de lövésem sincs az mi lehet, ezért nem is foglalkozom sokat azzal a gondolattal. Mindenki elcsöndesedett. Kakashi Jó délutánt kivánt és közölte, hogy Ő a Hadsereg Parancsnoka. Ez mindenképpen hasznos információ. Minden genint csapatokba fognak osztani, négy fő per osztag. Jól hangzik. Így nem leszünk egyedül, ami pedig a biztos halált jelentené sokak számára. Mert, talán kissé nagyzolónak tűnik, de én aki magamat az erősebb geninek közé sorolom, valószínűleg otthagynám a fogamat egy-két ellenséges Chuunin szorításában. Természetesen lenne némi esélyem a túlélésre, de ez nagyrészt menekülés formájában lenne lehetséges, ami ugye nehéz, s túlzottan nem is kedvelem. Bár be kell vallanom: hasznos dolog. Viszont nem azért jöttem ide, hogy a társakkal szórakozzak. Meg vagyok róla győződve, hogy geninekből csak a tapasztaltabbakat küldték a frontra. Viszont a tény, hogy már a genineket is be kell vetni... Egyelőre nem túl jók a kilátásaink....
Nos, mint kiderült körülbelül harmincan voltunk. És amikor Eiko mellett állva rájöttem, hogy mindenkit beosztottak, csak minket kettőnket nem, akkor minden tudományom elővéve hétszer számoltam át a dolgot, de hibát nem láttam az egyenletemben. Ha harminc embert négy fős csapatokba osztanak, akkor ketten kimaradnak. Úgy vélem ez esetben okosabb lett volna három fős csapatokat kialakítani. Ha kivezényelnek a frontra akkor sokkal rosszabbak az esélyeim egyedül, vagy akár Eikoval kettesben, mintha négyen lennénk. Bár talán van valami céljuk azzal, hogy ketten maradtunk. Elvégre nem hasraütésszerűen osztották csapatba az embereket, hanem - ha az elméletem helyes - a képességeik ismeretében. Shinobik között ez a módi. Így lenne logikus. De vajon tényleg ez a helyzet?
Úgy tűnik mégiscsak két fős csapatba kerülök. Eikoval alkotok egy párost. Csapatunk száma a nulla. Ezek szerint mi volnánk az abszolút nullák, vagy mi? Ha sértésnek szánták, akkor mondhatom kifejezetten rossz tréfa volt. Viszont ha ez a különleges szám más okból, esetleg speciális beosztás céljából van, akkor úgy hiszem megtiszteltetésről, sőt elismerésről van szó. Nem tudom, hogy mosolyogjak, vagy elkeseredjek. Igazából mindegy, a maszkom miatt úgy sem tűnik fel senkinek milyen pofákat vágok. Újabb aggodalom hullám futott végig rajtam, amikor észrevettem, hogy Kakashi az arcomat, vagy legalábbis az azt takaró maszkomat nézi. Előző gondolatom téves lenne? Átlát a maszkomon és az arckifejezésemet elemzi? Lehetetlen, csak bebeszélem magamnak. Valószínűbb, hogy az aktámban olvasott valami olyasmit ami felkeltette az érdeklődését és ezért méreget. Vagy egyszerűen mélázik és bambul előre én meg pont a tekintete kereszttüzében állok. Vagy csak az keltette fel a kiváncsiságát, hogy miért van rajtam maszk? Tény ami tény, a teremben nem sokan hordanak ilyesmit...
Kakashi újra beszélni kezdett. Azt mondta hét csapat alakult meg. De itt valami tévedés lehet, hiszen nem mi vagyunk a nyolcadik, pontosabban a nullás, tehát a hét plusz egyedik? Kezdenek összekuszálódni a dolgok... Ellenségünk a rejtett Hang. Már megint Ők! Amikor Ashi város alvilágába próbáltam beépülni, akkor is ők terrorizálták a határokat és manipulálni próbálták az alvilágot. Nem tudom mit vártak a többiek, de én nem lepődök meg azon, hogy minket genineket nem küldenek bele a darálóba. Nem lenne összeegyeztethető azzal, amiért harcolunk. Az elégedetlenségüknek hangot adó shinobikat határozottan csattanó szóval némította el Tanigakure shinobija. Fegyelmezéshez szokott embernek tűnik, legalábbis szigorú, de talán pont ez kell. Én némán állok ott és várom a folytatást, az pedig nem marad el.
Újabb utasítások és információk hangzottak el a geninek feladatát illetően. Ezeket figyelemmel hallgattam, hiszen ha valamit rosszul értelmezek, akkor az rossz véget jelenthet számomra vagy a társaim számára. Ám ami ezután következett, az egy szinte hihetetlen történet meg nem ölhető ellenségről. A Taijutsum nem ér sokat ellenük, jobb elkerülni ezeket a lényeket. Igen lényeket, mert biztosan nem emberek. Egy embert meg lehet ölni. Egy szörny lehet csak halhatatlan. Vagy egy isten. De nem hinném hogy jó ómen lenne ellenségeinket isteneknek nevezni. Kiadták az utasítást az indulásra. A tömeg oszlani kezdett, hogy mindenki elfoglalja a helyét. Eikora néztem. - Talán indulnunk kellene - súgtam neki halkan, amikor a Tanigakurei shinobi a maga fegyelmezett, katonás módján közölte, hogy a 0-ás csapat marad. Érdekes, amikor a csapatok össze lettek számolva akkor minket nem vettek közéjük, most meg milyen fontosak lettünk hirtelen. Nem hinném, hogy csak szórakoznak velünk, ezért azt hiszem nem lesz könnyű számomra a következő pár óra. Hogy mit akarnak tőlem azt nem tudom. Sejtéseim vannak. Feltevéseim egy része megtiszteltetést sejt, a másik része bajt. S ezeken belül számtalan lehetőséget boncolgatok elmémben. Most még kaphatok válaszokat a kérdéseimre, miért szalasztanék el egy ilyen alkalmat? Kihúzom magam, határozottan szólalok meg:
- Taichou-sama! Ha ilyen legyőzhetetlen az ellenség és már a genineket is a frontra küldték... - egy pillanatra abbahagyom, veszélyes vízekre evezek ezzel a kérdéssel, na meg gyávának sem akarok tűnni, de mindenképpen tudnom kell, s most már a többi genin morálját sem rombolom azzal amit megkérdezek, mert mind kimentek, Eikot leszámítva - Van esélyünk a győzelemre? Mármint, úgy értem a végső győzelemre? Illetve... miben állhatunk rendelkezésükre?
Arcvonásaimat nem láthatják, de tekintetemmel sem mutatok gyengeséget. Bugyuta kérdés és egyszerű, ám nagyon fontos. Ha nem válaszolnak rá, akkor nem firtatom tovább, viszont az azt hiszem beszédesebb lesz minden magyarázatnál. Nem félek, kitartok konoha mellett. De tudásszomjam mindig is nagyobb volt, minthogy kihasználatlanul hagyjam az ilyen helyzeteket. Valamint sok minden kikövetkeztethető abból, hogy a vezetőség miképpen reagál. Olyan játékot játszok, ami hasznos lehet számomra. Mindenesetre arra is kiváncsi vagyok miért pont engem és Eikot marasztaltak. Nem véletlenül tettem fel rögtön egymás után ezt a két kérdést. Az egyik kíváncsiságot, talán némi félelmet sejtet, a másik viszont elhivatottságot és kötelességtudatot. Ha rosszul sülne el a dolog és rossz néven vennék a kérdést - itt elsősorban az agresszív Tanigakurei miatt aggódok - akkor is ennek a kettőnek a keverésével még elhihető rólam, hogy egy óvatlanul kérdező, kissé félő, de hűséges genin vagyok - ez utóbbi abszolút igaz. Az ilyeneknek elnéznek sok mindent. Miért ne hitetném el én is magamról, hogy ilyen vagyok? Sok hasznot hozhat, amit persze talán önző célokra használnék, mint például kiváncsiságom kielégítése. De én is csak ember vagyok. Ha ez a háború egy nagy játék, miért pont én ne játszanék? És egy ilyen játszmában nem csak az erőt, de az észt is fel kell használni. Nem szeretnék elvakulttá válni, ahhoz pedig tisztában kell lenni a helyzettel. Más alkalmam talán nem is lesz informálódni...

Jiraiya Csüt. Jún. 05 2014, 19:07

Miután mindenki kiment és csak Eiko és Kuzomi maradt itt, a fiú feltett egy kérdést, talán udvariatlanul és szemtelenül, mire a Takigakurei Ninja összehúzta a szemöldökét, a kissé búskomor és lehangolt Jiraiya pedig végre elmosolyodott. A Parancsnok Kakashi arcán nem látszott semmi... Ugyanolyan egyhangú és unott volt mint eddig, de a válasz nem maradt el.
- Az ellenség erős, de amíg lehetőségünk van rá, addig küzdünk. Mert amíg van miért küzdenünk, addig meg kell tennünk mindent azért a dologért. Még akkor is, ha az a Háború. Néha a béke, csak harcok árán érhető el... És igen! Van esélyünk a győzelemre. A Hokage éppen ezért rendelte ki a jelenlegi Genineket is. Ha nem bízna a sikerünkben, vagyis, ha nem lenne biztos a sikerünkben, akkor nem rendelte volna ki a Genineket. Azért vagytok itt, hogy tapasztalatot gyűjtsetek, hogy majd ti vigyétek tovább a Falu Eszméit.
Fejezte be végül. Jiraiya hallva Kakashi szavait, még lehangoltabbá vált. Valószínűleg észrevette Kakashi szavaiban azt, amit talán a jelenlévő Geninek csak sejtenek: Az új Hokage elvei mereven ütköznek az előző vezetőkéivel... De nem szólhatott semmit, ahogy Kakashinak sem állt módjában ezekről az ügyekről beszélni. Miután elmondta mondandóját, elköszönt, majd a továbbiakat a Takigakurei Ninjára hagyta, Ő maga és Jiraiya pedig kimentek a sátorból. Alig értek ki, máris beszédbe elegyedtek, ami ugyan halk volt, de a kellően jó fülű Geninek hallottak néhány szófoszlányt.
- Teljesen Őrültség, ezt Te is Tudod Kakashi!
- Nem tehetünk mást... Meg kell óvnunk őket. A Tűz Akarata tovább é...
A figyelmüket tehát a kint zajló beszélgetés kötötte le, amit a Takigakurei Ninja is hallott és felfigyelt rá, hogy felkeltette érdeklődését a 0-ás Csapat Tagjainak, így a mondat közepén egyszerűen csak eloldotta a sátor bejárata fölé kikötött ponyvát, mire az elzárta a bejáratot, ahogy a hangokat is. Ezután szúrós tekintettel meredt a két Geninre.
- Akkor tehát ismertetem a feladatotokat. - Köpte ki szemrehányóan a mondatot - Azért lettetek ti egy két fős csapatba kihelyezve, mert a jelenlévő Geninek közül, Ti ketten vagytok a legképzettebbek és mert a Képességeitek megfelelőek egy Edo Tensei-es Ninja hosszú idejű feltartóztatására. Mindketten rendelkeztek a tűz elemmel, továbbá egyikőtök a Geninek közül a legképzettebb Taijutsu használó. A Tűz Elemű támadások megsemmisítik a Hallhatatlan ellenséget, ugyanis felgyújtják azt, így csak percek múltán képesek bármely testrészüket is újraregenerálni, hacsak nem segítenek nekik. Továbbá a Fizikai támadásokkal is hátráltathatóak és könnyen legyűrhetőek. Éppen ezért, külön feladatot kaptok. A Pecsételő Osztagnak fogtok segíteni, méghozzá az Én csapatom vezetése alatt. - Itt tartott egy szusszanásnyi szünetet, majd sarkon fordult és úgy szólt - Kövessetek! A további kérdéseiteket az utunk alatt tehetitek fel.
Mondta, majd jobb karjával félrelökve a ponyvát, megindult kifelé.

Eiko és Kuzomi követték őt, miközben ha volt kérdésük vagy bármilyen mondanivalójuk, azt feltehették neki. A Pár perces út alatt, ami a táboron keresztül vezetett alkalmatok nyílt átvenni a Háborús hangulatot is, valamint jobban megfigyelhettétek a Takigakurei Ninját is: Haja korom fekete, (habár néhol látható néhány ősz folt) volt és körülbelül a nyakáig ért. Hátra volt fésülve, hogy ne lógjon a szemébe. Testalkata normálisnak mondható, kezei megviseltek és sebektől díszelegnek. Fájdalmas élményei lehettek. Karja nem különben. Csak egy sima mellényt visel, ami szimbolizálja Takigakurét. A Tradicionális sötétkék-fekete együttes. Nadrágja szintén fekete, ahogy a Ninja Szandálja is és a szeme is. Valószínűleg valamilyen különleges osztag tagja lehet, mivel a társai, vagyis a többi szövetséges élénkebb kék színekben pompázik. Tehát utatok a táboron át, egy kisebb sátorba vezetett, ahová beléptetek. Több tekercs, fásli, jelekkel ellátott jegyzetek és egy fiatal Kunoichi fogadott titeket, aki éppen egy Óriás Tekercset tekert össze, majd felszerelte egy szíjjal.
- Végre itt van Gouken-sama! Indulhatunk?!
- Előbb had mutassam be a csapatunk két új tagját. Konohai Geninek akik segítik majd a csapatunkat. Tehát Ő itt Kuzomi és Eiko, ha minden igaz. - Mutatott a két Geninre - Ő pedig Kurume a csapatunk Pecsételő Ninjája. Őt kell megvédenünk majd a harctéren és neki kell majd leterítenünk az ellenfelet.
Mondta, majd elhallgatott.

**Kusuki Eiko** Csüt. Jún. 05 2014, 20:08

Kuzominak muszáj volt megszólalnia és feltenni kérdéseit, ahelyett hogy szépen befogta volna a lepénylesőit és oda figyelt volna csak arra, hogy mi következik. Biztosra vettem, közlik velünk kérdés nélkül is a feladatunkat, hiszen azért rendeltek ide minket és marasztaltak itt, mert nekünk bizonyára más dolgunk lesz, mint a 7 csapatnak, akik az előbb tűntek el. Kakashi válaszolt persze a „társamnak”, de sok értelme nem volt, mert amint végeztek itt Kakashi-sensei és Jiraiya-sama távoztak a sátorból. Kicsit még hallani lehetett, hogy miket ecsetelnek egymással a sátron kívül, de a Takigakurei ninja hamar kezeskedett arról, hogy elzárja a hangokat. A ninja eloldotta a sátor bejárati ponyváját és a hangok ezzel meg is szűntek. Különös módon szúrós szemmel nézett ránk, de semmi okát nem láttam igazából ennek a viselkedésének. Végül elkezdte ismertetni a feladatunkat.
Minden érthető volt, de amikor kiejtette azt a száján, hogy a mellettem levő Kuzomi kiemelkedő a Taijutsuban akkor kezdtem el kételkedni abban, hogy „egész pontosan akkor én minek is kellek ide, ha ő ennyire „kiemelkedő” egy személyiség?” Futott bennem végig a gondolat, de csak egy sóhaj hagyott el engemet. Nem akartam különösebb litániát tartani egy olyan ninjaval, akit nem ismerek és amúgy is, ha ilyen kedvemben vagyok nem lesz sok humorom pont vele csapatmunkában dolgozni. Se vele, se a fiúval. Meglesznek ők anélkül is. Tök nyolc, hogy segítek e nekik vagy csak magamra hagyatkozva próbálom gyengíteni az ellenfelet és esetleg egy bukással zárni. Kijutottam a háborúra ez nekem bőven elég volt. Családtagom úgy sincs, aki haza várna. A kutyámra majd vigyáz a szomszéd a sajátjai mellett. Meglesznek egymással. Ha nekem itt el kell buknom akkor boldog leszek, mert láttam még egyszer…
Pár perces utunk során kb. ezen rágódtam végig. Egy kisebb sátorba vezetett minket ahol elég sok tekercs meg jegyzetek és hasonlókkal találkoztam. Rajtunk kívül még egy lány is volt ott. Csak néztem egy kicsit, amikor azt a nagy tekercset tekerte össze magának. Köszönt is, de nem sokáig várakozott, mert egyből az indulásra tért ki. Bizonyosan sietős volt a dolgunk. A ninja előtte bemutatott minket és mi is megtudtuk, hogy Kurume lesz az, akit védelmeznünk kell. Ezután el is hallgatott Gouken. Én csak az indulásra vártam, mert nem volt sok kedvem egy csevegésre ellébecolni időt.

**Kagemare Kuzomi** Hétf. Jún. 09 2014, 13:55

A tervem nem jött be, Kakashi-senpai azt mondta, amit mondania kellett és ezzel semmit nem árult el. Ez a fajta válasz nem lepett meg, bár azért csalódtam mert így semmivel sem pontosabb az általam látott kép, a helyzettel kapcsolatosan. Igaz, magától értetődik, hogy egy Jounin nem fog információt kiszivárogtatni olyanoknak, akik elől jobbnak látják elrejteni azt. Ez a folyamat logikus, ám lehangoló. Legalább a hanglejtése árult volna el valamit, akármit, de nem. Nos előbbre nem jutottam, talán csak azt értem el, hogy még kényelmetlenebb lesz a helyzetem Takigakure shinobijának az oldalán. Bravó. Mindegy, nincs értelme ezen rágódni, játszottam és nem nyertem semmit. Előfordul az ilyesmi. Bár Jiraiya-sama arca előszőr felvirult, majd megint lehangolttá vált. Nem tudom még, hogy ez mit jelent, de mindenképpen gondolkoznom kell rajta.
Amint a két Konohai kimegy még hallom hangjukat, ám abból amit mondanak, nem tudok sok dologra asszociálni. Mi az őrültség és kiket kell megóvniuk? Ha a következő napokban, órákban erre nem derül fény, akkor valószínűleg soha nem fogom megtudni. Jó lesz odafigyelnem még jobban. Nem csak azért, mert tudálékos vagyok, hanem mert minden hasznos lehet Számunkra... Eltölt a büszkeség, amikor arra gondolok hogy mi az amit fel tudok építeni Én és a Társaim. De itt erről nem beszélhetek, mert a Konoha no Kage még gyenge. Még kevesen vagyunk. Ekkor Eikora esik pillantásam, noha csak egy felejthető másodpercre. Talán Ő megértené azt, amit a többiek is megértettek szavaim után? Vajon segítene minket, s ezáltal Konohát? Ezt is ki kell derítenem. Sok mindent kell fejben tartanom, de ez még nem fog akadályozni.
Takigakure shinobija szúrós tekintettel méreget minket. Maszkom alatt elégedett mosolyt engedek meg magamnak. Valószínűleg nem tetszett neki, hogy kérdezni mertem. Azt hiszem nem leszek túlzottan jóban ezzel az alakkal. Remélem nem alatta fogok szolgálni, mert akkor én húzom majd a rövidebbet, legalábbis így érzem.
Miután ismertette a feladatunkat kiderült, hogy - pechemre - Ő lesz az egységünk parancsnoka. Erre természetesen rögtön lehervadt a vigyorom, ám megynugszom a sors szeszélyében. Noha szavai szemráhányóak - magamban ironikusan felteszem a "vajon miért" kérdést és vigyorom újjult erővel visszatér - azért büszekség tölt el, amikor magamra ismerek az "egyikőtök a legképzetteb Taijutsuhasználó" mondata után. Tehát én lennék a geninek között a legjobb ebben a műfajban. Nagyképűség ha nem lepődök meg? Nem számít, úgyse tudja meg senki, hogy nem ért váratlanul ez a kijelentés. Éppen eleget edzettem érte és ez megfelelő elégtétel nekem. Tehát ennek a bizonyos pecsételő osztagnak segítünk majd. Érdekes, kiváncsi vagyok hogyan dolgoznak.
Átmentünk egy másik sátorba. Út közben vethettem pár pillantást a táborra és elégedetten állapítottam meg, hogy mindenki szorgalmasan készülődik. Ez növeli a bizalmat társaim írányába. Takigakure shinobija már kissé őszül, s sebei kellemetlen helyzetekből adódhattak. Mint kiderült Goukennek hívják. Biztosan nem fogom megtisztelni a "sama' megszólítással, mert ha szólok hozzá akkor pimasz módon inkább csak "san"-nak hívom majd. Az ilyenekkel próbálom éreztetni, hogy megvetem azt a hozzáállást amit velem szemben alkalmaz. És mert jóleső érzéssel tölt el, hogy éreztethetem: Konoha shinobija vagyok, nem Takigakuréé. A fiatal Kunoichi Kurume. A lánynak felajánlom segítségemet, hogy meggyorsítsuk amíg összeszedi felszerelését, Goukentől pedig megkérdezem, hogy mik a pontos utasításaink. Hangom hivatalos és csak a legkisebb mértékben felel meg státuszomnak. Nem vagyok nyíltan tiszteletlen, de a tiszteletteljességet sem viszem túlzásba. Egy csapat vagyunk, de nem ismerjük egymást túlzottan. Bizonyítsa be, hogy jó vezér, aki nem csak az előírásokat tudja követni és akkor megbízok benne. Vagy ássa el magát előttem és akkor... Nos ez esetben számtalan lehetőség lehetséges. A mostani játékom nem kevésbé veszélyes mint az előző, de annál azért nagyobbak a tétek.

**Hateshi** Csüt. Jún. 12 2014, 12:57

Előző küldetésem jutalma nem maradt el: hivatalosan is konohai geninné léptettek elő. Persze tudom, ez a kissé elkényeztetett, idevalósi suhancoknak semmiség. Magától értetődő az egész. Ők már egészen fiatalon elismert geninekké válnak, egyfajta egyenrangú felekké. Úgy tekintenek rájuk, mint a falu és a nemzet jövőjére. Tanítják őket, bizalmas feladatokat és egyre nehezebb küldetéseket bíznak rájuk. Hiába alacsony a rangjuk, megbíznak bennük. Ez nálam eddig hiányzott. Bár nem tudhattam, hogy a hivatalos cím elnyerése mennyiben jelenti majd a Hokage bizalmát is, pozitívan láttam a jövőt. Elhagytam a szülőföldemet, mert bár szerettem Eső falut, Amegakure nem volt többé ugyanaz a biztonságos, a végsőkig fegyelmezett és egységes nindzsa falu, mint a gyerekkoromban. Hanyatlani kezdett – én így éreztem –, és tudtam, hogy abban a dekadens környezetben sose válhatok olyan erőssé, mint amilyenné akarok, mint amennyire szükséges, hogy egy napon valóban a szülőföldem igazáért és tekintélyéért küzdhessek. Így hát hatalmas sikerként könyvelhettem el, hogy végre betagozódtam egy számomra gyakorlatilag idegen nemzetbe. Konoha személyében egy második, talán ideiglenes, de erős családot akartam a hátam mögött tudni. Egy közösséget, amely saját erejével és összetartásával engem is felemel az egyszerű köz shinobik soraiból.
Az optimizmus felé eltolódó világképem pedig mintha valamiféle természetfeletti erővel is megáldott volna: alig telt el pár nap az előző küldetés óta, máris jött a következő. Aztán a következő és megint a következő... Végül pedig, néhány hónap múlva egy nem is akármilyen: egy nemzeti küldetés. Egyéni feladattal, amelyről ugyan még semmit se tudtam, de az az egyéni szócska annyira kecsegtetően hangzott. Persze azért realista énem felhívta rá a figyelmem: lehetséges, hogy épp azért kapok különleges feladatot, mert még nem bíznak meg bennem teljesen. De nem, az ilyen gondolatokat inkább elhessegetem. Messze, távol tőlem, ki az ablakomon, a reggeli napfényben. Nem az indíték, hanem a tett, a cselekvés az, ami számít.
A háború puszta léte is mintha az én malmomra akarta volna hajtani a vizet. Igen, tudom: a háború rossz. Mert harcolunk egymással. Mert veszélyes. Mert embert próbáló. De az istenit! A shinobi világ már csak ilyen. Még ha nincs is háború, akkor is egymás ellen harcolunk. Lehet, hogy velem van a baj, de én egyáltalán nem félek. Sőt, inkább tekintek a háborúra lehetőségként, fontos tapasztalatként, mint hatalmas, pusztító világégésként, tele vészsikollyal és halálhörgésekkel. A háború egy lehetőség, hogy a hozzám hasonló, egyszerű shinobik is kóstolót kapjanak a nagyvilágból, a shinobi-lét sokszínűségéből.

Az induló, csapatösszevonó helyszín a Kihalt Erdő volt. Határozottan szeltem át a geninekkel, chuuninokkal és rangosabb shinobikkal teli tábort. Biztosan sokan tekintettek rám idegenként, akit még sose láttak, de ilyen az élet. Tényleg idegen voltam, és ezzel tisztában voltam. Persze ha azt akartam, hogy egyszer ők is befogadjanak, még bizonyítanom kellett. A bizonyításhoz pedig erőre volt szükség. Lám-lám, a céljaim keresztezték egymást.
Úgy tűnt, az általános megbeszélésnek már vége. Megérkezve a kijelölt sátorhoz még néhány ANBU-tagba is belebotlottam. Kénytelen-kelletlen is Karasu jutott eszembe, akivel reméltem, konohai pályafutásom alatt még találkozom valamikor.
Nyakkendőmet megigazítva vártam, hogy valaki megszólítson, és elmondja, mi lesz a feladatom. Örültem, hogy egy ilyen hatalmas gépezet részét képezhetem, még ha egyelőre nem is voltam több egy egyszerű fogaskeréknél.

Jiraiya Pént. Jún. 13 2014, 18:25

// Hateshi: Annyit szólnék bele az irományodba, hogy a küldetésed óta minimum 2 Hónap telt el az időugrás miatt. Az előző küldetésed pedig még a háború kirobbanása előtt játszódott //

Hateshi
A tábor élénk volt. Látszott, hogy a szövetséget kötött Konoha és Taki, összetetten és megbízva egymásban készül a csatára. Persze miért is lenne okuk a bizalmatlanságra? Nem volt még konfliktusuk egymással, békés szomszédok voltak mindig is. Habár, még így is bizalmatlanságnak kellett volna uralkodnia a seregen, de talán Konohagakure pozitív hozzáállása és viszonylag békés természete miatt, mégis a bizalom került előtérbe. Nem tudtad, hogy miért kerültél ide. A hivatalos levélben amit kaptál, annyi állt, hogy a Háborúban kell részt venned. Ugyan már tisztában voltál az eseményekkel és az erőviszonyokkal, mivel a faluban szinte minden nap csak a Háború fejleményei voltak hallhatóak. A legnagyobb hír mostanában az egyesített Haderő létszáma volt. Csak ebben a csatában 700 fő vesz részt a Tűz Szövetsége részéről. Ez nagy erőnek számít, habár Iwagakure haderő létszáma mellett ez is eltörpül. De szerencsére az ellenség számát 200-300 körülire becsülték. Persze ezek csak pletykák, amik a Chuuninok és a Civilek között terjengtek. Hivatalos információt mindig csak azok kaptak akiknek köze volt a Harcokhoz és azok közül is csak a Vezetők, vagy a Rangosabb személyek kaptak részletes információkat. Ezért Te, csak annyit tudsz, hogy harcolnod kell a Tűz Szövetsége nevében a Víz Szövetsége ellen. Persze még nem osztottak be a Geninek mellé. Ugyan hivatalos Geninnek számítasz és úgy tekintenek rád mint ha Konoha lenne a szülőfalud, de most mégis azzal kell szembesülnöd, hogy megkülönböztetésben részesült. Persze ennek több oka is lehet: Lehetséges, hogy olyan kiemelkedően teljesítettél, hogy ezzel a Külön Feladattal akarják érzékeltetni az elismerésüket, amiért segítettél a falunak és ilyen jól helytálltál egy ANBU szintű Küldetésen. De az is megbújhat a háttérben, hogy a Falu még nem bízik benned. Erre is sok az esély, mivel leváltották Tsunade-samat akinek helyét a híresen titokzatos Danzou vette át. Lehetséges, hogy az Új Hokage nem ért egyet elődjével? Lehet, hogy neki még nem bizonyítottál eleget? Minden esetre most itt vagy és ismét bizonyítanod kell, ismét teljesítened kell.
Amint megérkeztél a táborba, láthattad, hogy igencsak komoly haderő részese lettél. Amerre csak láttál, sátrak és készülődő ninják voltak. Talán kilométereket fedett le a tábor nagysága. De te tudtad hova kell menned, hiszen a rendezett sorok között jelzések és írások voltak. A sátrak úgy lettek elhelyezve, hogy valóságos utcákat képezzenek. Mintha egy rendezett, ókori minifalu lett volna. Hamar megtaláltad az ANBU parancsnoki sátrát, ahonnan éppen egy megbeszélés után sétáltak kifelé az ANBU tagjai. Megszámolhattad őket és akkor láthattad, hogy tíz ANBU hagyta el a Parancsnoki sátrat, majd szétszéledtek. Ekkor kicsit megtorpantál. Gondolkoztál rajta, hogy belépj-e a sátorba, avagy megvárd idekint, amíg valamilyen vezetőszerűség kilép. Persze nem haboztál, a parancs egyértelmű volt, fel kellett keresned a sátrat, így valószínűleg számítanak a megjelenésedre. Ám amikor indultál volna, a sátor bejárata mozgolódni kezdett és a ponyvát felemelve két Shinobi lépett ki. Természetesen ezek is ANBU-k voltak, így nem láthattad arcukat. Az ilyen helyeken az összes ANBU tag maszkot visel. Még a faluból származó nem ANBU ninják elől is elrejtik kilétüket, így a Takigakure ninják jelenlétében pláne. Ám ahogy végignéztél a maszkokon, egy ismerős motívumra bukkantál: Hófehér alapú maszk, mandulavágású szemnyílásokkal és kékes-lilás színű villámmal ami áthalad a maszk jobb szemnyílásán. Ez a fajta maszk még az ANBU-n belül is különlegesnek számít. Konoha nem ilyeneket használ... Ez csak most tűnt fel, amikor más ANBU ninjákat is láttál. Valószínűleg ennek a személynek valamilyen különleges Rangja lehet. Amint megláttak, csendben a számodra ismerős személy, odasúgott valamit a másik fickónak, mire az bólintott és ment a dolgára. Ekkor lépett eléd és szentelt rád figyelmet a férfi, akinek a maszk miatt elnyomott, de még így is ismerős hangja, most már végképp felfedte előtted az ANBU kilétét. Nem más volt, mint Karasu!
- Mondtam, hogy még találkozunk fiú...
Mondta, csöppnyi örömmel a hangjában.
- Remélem nem hoztad magaddal a maszkot. Az ugyanis kellemetlen pillanatokat szerezne nekem.
Vakarta meg fejét, majd körbenézett, választ, vagy talán üdvözletet várva.

Kuzomi & Eiko
A Takigakurei Ninja Gouken bemutatott titeket, ám reagálás nem érkezett a részetekről, így Kurume miután megkötötte a tekercset, felpattant és egy kisebb meghajlással üdvözölte a csapatot, majd mosolyogva közölte Kuzomival, hogy már végzett, de a segítséget köszöni. Ekkor Eikohoz lépett, majd nyakát és vállát átkarolva üdvözölte.
- Nah végre egy fiatal Kunoichi! Elég rossz mindig egyedül lenni lányként a csapatban mi?!
Ezzel vélhetően arra célzott, hogy a jól megszokott három fiú egy lány felállást alakítják ki minden faluban a csapatoknál, azonban most az ugyanazon neműek száma egyenlő. Ahogy végignézitek a lányt, látható, hogy Takigakurei Chuunin öltözékben van. Nagyjából egyidős veletek. Karja izmos és testtartása, valamint testalkata eléggé fiús. Haja azonban hosszú. Ha nem lenne lófarokba kötve, akkor a fenekéig érne, de így eláll a hátától, ahogy a régi Samuraioknál is szokás. Miután Kuzomi feltette kérdését, Gouken már felelt is rá.
- Az első és legfontosabb dolgunk a csapat ütőképessé tétele. Ugyan mindketten Geninek vagytok, de nem véletlenül választottunk ki titeket. De ezt már elmondtam. A feladatunk, hogy a többi Pecsételő csapat mellett felállva, lepecsételjük az Edo Tenseies ninjákat. Hogy hogyan? Nos a Haderő 700 fős része ezen elemekből tevődik össze: 300 Fő a Támadó Osztag, ami Jouninokból, Tokubetsu Jouninokból és Chuuninokból áll. A feladatuk, hogy megtörve az ellenség vonalait megsemmisítsék őket és információt gyűjtsenek róluk; 100 Fő a Pecsételő Osztag, ami Jouninokból, Tokubetsu Jouninokból és Chuuninokból áll össze. Feladatuk, hogy a Támadó Osztag által ártalmatlanított Edo Tenseies Ninjákat lepecsételje és ha még képesek harcolni, akkor ártalmatlanítsa a lepecsételés előtt; 300 Fő a Védő Osztag, ami Orvosi Ninjákból, Geninekből, Chuuninokból áll össze. A faladatuk a sérültek megvédése és ellátása, valamint a haderő támogatása és utánpótlása. Tehát ezen elemek alkotják a Haderőnket. Természetesen ANBU-k is részt vesznek a harcokban, besegítve itt-ott de az Ő ténykedésükről nem mondhatok többet. A csapaton belüli szerepekről csak annyit, hogy mindenképpen nekünk hármunknak kell megvédeni a Pecsételőt, vagyis Kurumét. Én Raiton És Suiton használó vagyok, valamint a Kenjutsu technikák terén is jártas vagyok. Kurume a Pecsét technikákra specializálódott gyerekkora óta. Eiko a Tűz Technikák terén tűnik ki a Geninek közül, így a Te elemeddel képesek lehetünk akár egy percre is ártalmatlanná tennünk egy Edo Tenseies Ninját. Kuzomi te pedig a Taijutsuddal képes vagy leteríteni őket és megvédeni Kurumét. Így tehát Eiko, te hátulról fogsz minket védeni a Tűz Technikákkal, míg Én és Kuzomi leterítjük a még mozgó ellenfelet. Ezután Kurume lepecsételi. Remélem minden tiszta és érthető volt. Kérdés vagy észrevétel?
Mondta, majd várta a reakciókat. A figyelő geninek fülét talán a "...képesek lehetünk akár egy percre is ártalmatlanná tennünk..." mondatrész ütötte meg legjobban. Akár? Tehát az lenne a legjobb eset? Utána már újra veszélyesek?

**Kagemare Kuzomi** Kedd Jún. 17 2014, 13:36

Felajánlott segítségemre nincs szükség. Egy meghajlással leplezem megkönnyebbülésem, ugyanis semmi kedvem nem volt tekercseket rendszerezni, mindössze a lány kedvében akartam járni. Ahogy jobban megvizsgálom, Kurume elég izmos lány, kissé talán fiús is. Nyílván nehezek azok a tekercsek, amiket cipel. Ám ha igaz az, amit Gouken mondott és gyerekkora óta pecsétekre specializálódott a lány, az érdekes. Ilyen testfelépítésű embertől elvárnék némi taijutsubeli jártasságot. Persze nincs kizárva, hogy a lány jó a pusztakezes harcban, de azért nem valószínű. Gouken nem csak a feladatunkkal kapcsolatban ad újabb információkat, hanem a sereg felépítését is elmagyarázza. Ez mindenképpen hasznos ismeret, már csak a feladatunk részleteinek tudatában is. Nem a legobb önbizalomnövelő, hogy gyakorlatilag legyőzhetetlen ellenséget kell legyőznünk. De Konoha shinobija vagyok, Eiko is az. Sikerülni fog. Mert Konoha shinobijai nem veszíthetnek. Érdekes, hogy ketten vagyunk geninek az egész pecsételő osztagban, ráadásul konohaiak és a felettesünk "külföldi", valamint a harmadik társunk is. Ezt a dolgot nem nagyon értem. Ha már minket, mint genineket elküldenek a harcba - ami ellen semmi kifogásom, nem vagyok jó a betegek, vagy hullák cipelésében. Utóbbi bizonyított tény, hiszen amikor az a halott rám támadt... Még most sem értem miért tartotta jó viccnek a bábos ninja... - akkor legalább falunk beliek vezetnének minket, akikkel jobban össze tudunk dolgozni. Vagy, az is előfordulhat, hogy a vezetés nem bízik tökéletesen Takigakuréban és ezért úgy lettek kialakítva a csoportok, hogy mindegyik tartalmazzon Konohai tagokat, ezáltal csökkentve egy esetleges árulás alkalmával keletkező károkat. Érdekes felvetés, talán van valamennyi alapja.
Gouken a Raiton, Suiton és Kenjutsu területén kiemelkedő. Feltételezem, hogy Jounin rangú és nem hinném hogy ezzel tévedek. Vannak még kérdéseim, de azokat úgy sem válaszolná meg. Az, hogy a Tűz technikák fokozottan hasznosak a "szörnyek" ellen, az mindenképpen jó dolog. Viszont a tűz technikáimat a számon keresztül tudom létrehozni. Ez esetben le kell majd vennem a maszkomat. Egyelőre nincs rá szükség, úgyhogy marad rajtam. De ha elkezdődik a harc...
- Ellenfeleink veszélyesek, ezt mindenképpen le lehet szűrni az eddigi tájékoztatásokból. Vesztemet okozná a gondolat, hogy egymaga valaki az én szintemen fel tudja venni ezek ellen a szörnyek ellen a harcot, ezért örülök, hogy Takigakure no Satou Jouninja is velünk van - meglepheti, hogy hízelgek egy kicsit, hiszen eddig nem viselkedtem túl szívélyesen - Eikoval még az akadémiai vizsga után részt vettem egy küldetésen, már akkor is ügyes shinobi volt. Miattunk ne aggódjon Gouken-san, Konohagakure no Satou shinobijai vagyunk. A legjobb tudásunkat fogjuk nyújtani, ebben biztos vagyok. A kérdés itt csak az, hogy ez elég lesz-e... Mindenesetre mivel többen is Tűzhasználók vagyunk, majd fokozottan figyeljünk arra, hogy ne gyújtsuk fel Kurume-san tekercseit - itt Eikora nézek, elmosolyodnék, de úgyse látná, ezért nem teszem - az valószínűleg a végünket jelentené. Annyi kérdésem volna még, hogy bevárjuk a támadásukat, vagy mi eléjük megyünk? Mert ugyan láttam a védelmi vonalakat, de azok a sebesültek életben tartásának eszközéül is szolgálhatnak, vagy mint utolsó védvonal, ha nem jön össze egy váratlan csapás...

**Kusuki Eiko** Kedd Jún. 17 2014, 17:42

Kurume miután végzett a tekercs összetekerésével hozzám lépett és nyakamat, illetve vállamat átkarolta. Meglepte szerintem, hogy egy Kunoichi is részt vesz ebben a küldetésben és megkérdezte, hogy rossz e mindig egyedül lenni lányként a csapatban.
- Hát... Mióta küldetéseken veszek részt ritkán van az, hogy nem kapok plusz egy lányt még a csapatban. Talán, ha egyszer-kétszer volt olyan, hogy csak fiúkkal mentem küldetésre. Általában csak ilyen összedobott csapatok voltak ezek egy-egy küldetésre.
Fejtettem ki röviden. Nem tűnt sokkal idősebbnek mint mi, de azért ő mégis csak a pecsételés szakértőjének mondhatja magát így azért van ereje. Viszonylag talán nem is kicsi, ha képes ilyesmire. Kuzomi folytatta kérdező mivoltát. Nem állt le és mindent tudni akart tetőtől talpig a küldetésről, ami részben kiölte a meglepetést az én szememben. De inkább nem szóltam le. Nem vagyok amúgy se beszélős kedvemben. Mint az kiderült, a nálunk erősebb ninjak vannak kint a fronton és küzdenek az ellenséggel. Meglepett, hogy csak 100 pecsételő alkotja a pecsételők csapatát, de lehet alapból ilyen kicsi azoknak a létszáma, akik kitanultak ilyesmit. Mi ránk pedig az a feladat maradt, hogy megvédjük Kurumét, hogy ne essen baja miközben lepecsételi az ellenséges áldozatokat. Kissé elmosolyodtam amikor Gouken közölte, hogy a Tűz jutsujaimmal, akár egy 1 percre is ártalmatlanná tudok tenni akár egy áldozatot is. Nem bántam, hogy hátra küldtek és védő maradok, addig se bosszankodok és az ellenségnek amúgy is lesz talán annyi esze, hogy minket ne szemből támadjon meg. Természetesen így jobban résen is kell lennem. A Takigakurei ninja, azaz... Gouken pedig mint elmondta jártas két elemben is köztük még a Kardját is jól forgatja, ha képes volt Kenjutsut tanulni. Mondjuk... Lehet nekem se ártana meg. Miután a ninja befejezte a mesélést Kuzomi elkezdte majdnem bálványozni őt... Ebből nekem csak annyi jött le, hogy nem bízik meg magában, ha nincs mellette a Jounin szintű ninja, aki segíti majd, hogy legyőzze a "legyőzhetetlent". Majd felhozta a mi ügyünk amikor is összefutottunk az akadémiai évek után.
"Ügyes shinobi?! Ezt most bóknak szántad???"
Röpke mondókája után felém nézett. Ha leplezni is akarta, de a szeme elárulhatja milyen arckifejezéssel van... Ezek után megint csak előrukkolt valami kérdéssel...
- Kuzomi! Fogd fel! Ez egy küldetés! Előre nem tudhatsz semmit! Ha egy előre megírt történet lenne, vagy egy jövendőmondó megmondja neked mi várható és mi lesz a végkimenetele a dolgoknak, akkor nem lenne semmi izgalom ebben az egészben! Fuu... Kellett nekem ez a küldetés... A kérdéseiddel csak lelombozol és elveszed belőle a váratlan fordulatokat. Csak remélni merem, hogy az ellenségünk nem lesz önfejű... Mondjuk ha irányított zombik csak akkor beszélni, aligha fognak. Gouken-san! Mondja, hogy maga halad előttem és a 4-es sorunk elején fog menni Kuzomi... Ha hátul megy lehet lenyakazom, ha már beélesítettem a kardomat indulás előtt... - adtam a tudtukra, hogy lassan kezd betelni a pohár, de ezután csak kifújtam magam és a kardom markolatára tettem a kezemet. - Mindegy... Haladjunk és végezzük el a kiszabott küldetést... Mást úgyse tehetünk. Kurume bocsesz a lobbanékonyságom miatt, de már kicsit muszáj volt kiadnom magamból. Remélhetőleg az ellenségünkkel kicsit hamar összefutunk és lesz kit "kinyírni" még ha halhatatlannak is számítanak...
Egy utolsó kifújás majd vártam, hogy mi lesz a következő lépésünk.

**Hateshi** Szer. Jún. 18 2014, 22:10

Hófehér maszk, kékes-lilás villámmal és misztikus – talán kissé ördögi –, mandulavágású szemnyílásokkal. A rettentően snassz, tipikus konohai mintázatok között a különleges álarc egyszerűen magára vont a figyelmet. Ki bújhat meg alatta, miért rejtőzik ilyen kirívó mintázatok mögé és mennyire lehet erős? – ehhez hasonló kérdésekre kerestem a választ, a felismerés pedig hamarabb jött, mint gondoltam. Hogy is ne jött volna, hiszen Karasu volt az! Felelősségre is vontam magam: miért nem ismertem fel már első ránézésre? Hogy lehettem ilyen figyelmetlen? – ismételgettem. Aztán józanul végiggondolva végül rájöttem, hogy engem végül is csak a logika vezetett. Hiszen az ANBU-k nem éppen arról híresek, hogy ennyire megnyíljanak az egyszerű közshinobik előtt. Márpedig az, hogy pár hónapon belül többször is találkozom vele, ennek a jele. Akkor még nem tudtam, miért volt ez így, de biztos voltam benne, hogy előbb-utóbb erről a titokról is fellebben a fátyol.
Örültem Karasunak, jobban, mint valaha is gondolhatta volna, hogy fogok. Mindig is szerettem az ismerős arcokat, a mély benyomásokat, a megszokottat, az erőt és a titokzatosságot. Márpedig Karasu személyében ezek mindegyike megvolt.
Különösebb köszöntés helyett szám elégedett mosolyra húzódott, fejemmel lassan, tekintetemet rá szegezve biccentettem. Nem szóltam, de ez a kis gesztus épp elég sokatmondó volt ahhoz, hogy Karasu tudja, mi jár a fejemben.
– Hogy micsodát? – kérdeztem vissza. – Természetesen nem.
Nem akartam ennél bőbeszédűbb lenni, az gyanús lett volna, és talán Karasu se számított ennél nagyobb horderejű válaszra. Bár lett volna hozzá néhány egyéb kérdésem is, végül csak egyetlen egyet tettem fel, az akkori legfontosabbat. A többi várhatott magára.
– Mi lesz a feladatom?

Miközben a válaszra várva végigpásztáztam Karasut, megpróbáltam magam türtőztetni, és megőrizni sokatmondó, de nyugodt, semleges arckifejezésemet. A kisebb problémát az okozta, hogy legbelül már a felismerés pillanatában amolyan harsány, elégedett kuncogásban törtem ki. Nem tehettem róla. Annyira spontán, véletlenül, de szerencsésen történt minden, hogy nem tudtam mást, csak örülni, és nevetni – még ha ez végül nem is ütközött ki.
Nem lehetett ez más, csak a sors keze. Minden annyira végzetszerűen történt mostanság. Ha nehezen is, de elkezdtem magam felküzdeni a társadalmi ranglétrán; egyre erősebbé váltam; megismertem Karasut, egy titokzatos, erős és valószínűleg befolyásos ANBU-t, aki valamiért ragaszkodott hozzám. Eddig nem hittem az istenségekben, a démonokban vagy a szellemekben, de talán épp itt volt az ideje a pálfordulásnak: a sors igenis létezik, a predesztináció pedig talán nem is akkora hülyeség. Vagy egyszerűen csak akarni kell, és sikerül? Meglátjuk – gondoltam.

Jiraiya Kedd Jún. 24 2014, 13:52

Kuzomi & Eiko
Miután a Takigakurei Gouken elmondta az Osztagok felállását és a csapaton belüli felállást, Kuzomi és Eiko is végiggondolta a dolgokat. Persze Eiko, leginkább társa válaszreakcióján volt fennakadva és nem a küldetés apróbb részletein. Kuzomi egy rövidebb reagálás után, egy újabb kérdést tett fel, ami viszont már a lánynál, vagyis Eikonál nem fért bele a keretbe, elvégre is Shinobik lennének. A lány kifakadását a nyakát átkaroló lány kissé furcsállta és csodálta is, habár az indulatok tengerében inkább néhány lépést hátrább lépett a Konohai Genintől. Gouken kikerekedett szemekkel és ráncolt homlokkal hallgatta végig a lány beszédét, ami után egy fél perces néma csend állt be. Kurome tekintete Gouken és Eiko között ugrált. Visszafogott mosolya elárulta, hogy tetszik neki a lány talpraesettsége, de azt is nagyon jól tudta, hogy Így ilyen hangvételben és ilyen dolgokról még senki sem beszélt Senseie előtt, aki a hosszas néma csendet megtörve szólalt meg szigorú, mély hangon.
- A csapat összhangja határozza meg annak hatékonyságát. A lobbanékony természet önmagában nem bűn, de a társak fenyegetése aggodalomra ad okot! Ez Ninjához nem méltó viselkedés! Ha nincs meg a bizalom és a csapaton belül is viszálykodás van, akkor az nem csak a csapat, hanem a Harc Végét és vereségét is jelentheti! Ez nem egy Játék! Nem egy kiképzésen vesztek részt, ahol nincs kockázat és nincs vereség! Itt az életetekkel játszotok! Vegyétek komolyan a harcot és ne várjatok semmilyen váratlan fordulatot, vagy meglepetést, mert az lehet életetek utolsó "ajándéka".
Ekkor elcsendesült egy kicsit, hogy hagyja leülepedni a gondolatokat, majd folytatta.
- Konoha Ninjái vagytok, akikről egészen idáig azt hittem, hogy valóban a társuk és a csapatuk a legfontosabb. A kalandvágy és a harc öröme nem ide való. Az érzelmek nem a harctérre valóak! "Konohagakure no Sato a Levelek Között Rejtőző Falu a Tűz Országának Védelmezője! Ahol a Levél Táncol, Ott a Tűz Ég! A Tűz Ereje átjárja a Falut és a Levelek Növekednek! Ezt jelenti Konoha Ninjájának lenni!" Ezt Hatake Kakashi a Haderő Parancsnoka mondta nekem egy összecsapásunk alkalmával. Akkor még fiatalabbak voltunk, de már akkor értette, hogy mi is az a bizonyos "Tűz Akarata". Gondolkodjatok el a szavain és tartsátok észben. Sokan a Konohai Ninják közül, egész életükben sem jönnek rá e-szavak értelmére és valódi lényegére. De aki egyszer is megismeri és átérzi, hogy Ti Konohaiak miért is vagytok azok akik, akkor örökre követni fogja a Falu eszméit. És most INDULÁS!
Adta ki a parancsot, majd átvágva a három ninja között, kiviharzott a sátorból, választ nem adva Kuzomi kérdésére. Ám, mielőtt megindult volna a csapat, Kurume odament Eikohoz.
- Te aztán belevaló csajszi vagy! Ilyet még senki nem mondott a Senseiem előtt! De azért remélem, hogy engem nem akarsz levágni!
Mondta viccesen, majd megvárva Eiko reakcióját, megindult Gouken után.

Hateshi
Miután biztosítottad Karasut afelől, hogy az ANBU maszkot nem hoztad magaddal, Ő csak bólintott egyet, majd intett, hogy kövesd. Feltehetően nem is várt mást tőled, hiszen világos volt. A sátorba mentetek be, ahol ládák és egy asztal volt. A ládák mindegyike le volt lakatolva és pluszban pecséttel le is volt zárva. Valószínűleg az ANBU holmijai lehettek bennük. Amint beléptetek, Karasu máris felnyitotta az egyik ládát, amely nem volt lezárva csak egy lakattal. Kivett belőle egy Konohai Chuunin öltözetet és néhány ANBU karvédőt, majd letette az asztalra. Ezután pedig így szólt:
- Először is az első feladatod, hogy levedd ezt a göncöt és felvedd ezeket. A Chuunin egyenruha kötelező egy ilyen küldetés alatt. Persze nem minden Geninnek, de neked igen. Kint megvárlak.
Mondta, majd kiment a sátorból. Nyilván nem tartott attól, hogy Hateshi bármiben is kárt tesz, vagy kutakodni kezd... Nem olyannak ismerte és még ha olyan is lenne, akkor sem tudná feltörni a pecséteket. Próbálkozni lehet, de az ANBU nyilván nem kispályás technikákat használ. Miután felvette a Chuunin egyenruhát és az ANBU alkar és sípcsont védőt, ami szürke és könnyű acélból volt, kisétált Karasuhoz. Ő végignézett rajta, majd maszkja alatt egy kisebb mosollyal nyugtázta, hogy igenis jól áll a fiún az ilyesféle egyenruha.
- Téged a Hokage nem véletlenül osztott be az ANBU közé. Igen, az ANBU-val fogsz együtt dolgozni. Mivel Tsunade-samát leváltották, így Danzou-sama lett az új Hokage. Ő nem bízik az olyan jövevényekben, mint Te, így ide osztott be mellém, hogy megfigyelés alatt tartson és hasznára is válj a falunak. Ez nem titok, Ő maga mondta, hogy ismertethetem a helyzetet veled. Ha itt remekelsz, akkor talán az Ő bizalmát is kivívod magadnak. De ehhez az kell, hogy életben maradj. Igazából nem lesz nehezebb dolgunk mint az Első Közös küldetésünkön... Most pedig jól figyelj!
Mondta, majd megvárta amíg a fiú felfogja a dolgokat és folytatta.
- Az ellenség egy Edo Tensei nevű technikát használ, aminek a segítségével feltámasztja a Halottakat, olyan testet adva nekik, amely elpusztíthatatlan. Ezzel állunk most szemben. Egyenlőre nem tudjuk a technika gyenge pontját, de a Feltámasztottak lepecsételés biztos siker. Konoha és Takigakure együttes erővel próbálják majd visszaszorítani a támadásokat. A Takigakurei és a Konohagakurei ANBU is együtt dolgozik. Két fős csapatokat alkotnak és a feladatuk, hogy Dinamikusan mozogva a harcteret bejárva segítsék a harcoló feleket. A 700 fős sereget így osztották fel: 300 Fős Támadó, 100 Fős Pecsételő és 300 Fős Védelmi Osztag! Ebbe az ANBU ninjái nem tartoznak bele. A dolgunk, hogy a Pecsételő Osztag tagjainak segítsünk a Ninják levadászásában. A Védő Osztag után a mién a legveszélytelenebb feladat, de azért jó lesz figyelni, mert a meglepetésszerű támadások ennek a taktikának a gyenge pontjai. Nyilván merülnek fel benned kérdések. Tedd fel őket, úgy könnyebb lesz ismertetni a helyzetet.
Mondta, majd várta a válaszod.

**Kagemare Kuzomi** Pént. Jún. 27 2014, 15:47

Kérdésem után érdekes jelenet következett. Eiko alaposan rámförmedt. Bevallom, lehet hogy a kelleténél kicsivel többet kérdeztem, bár jobb szeretek biztosra menni. Nem is az hozott zavarba, hogy elkezdett kiabálni velem, hanem a lány érvei... Egyáltalán nem értettem egyiket sem. Semmi értelmet nem találtam bennük. Nem vagyok képes felfogni, hogyan is értette, hogy előre nem tudhatok semmit. Talán nem tudhatom, hogy mik a pontos parancsaink? Talán úgy értette a lány, hogy számára egy küldetés azt jelenti, hogy elküldik egy helyre, ahol majd valami isteni megvilágosodás formájában megtudja mi is lesz a feladata? Tényleg nem akart eljutni a tudatomig, hogy mit értett az alatt a rész alatt, amiben jövendőmondót meg előre megírt történetet emlegetett. Az tény, hogy nem tudhatjuk mi fög történni, mert váratlan fordulatok mindig vannak, hiányosságok a tervben. De ahhoz jós kell, hogy megtudjuk egyáltalán mi a feladatunk? Zavartan állok a kérdés felett, a lányt bámulom összehúzott szemekkel. Nem emlékszem, hogy egyáltalán említették volna, hogy most támadunk, vagy mi a szösz... Igen, kikövetkeztetni azt lehet, de nem hallottam még olyan seregről, ahol minden katona a feladatát csinálta volna, miközben konkrét parancsot támadásra, vagy védekezésre nem kapott, csak utaltak rá. Eikora nézek, miközben gyakorlatilag halálosan megfenyeget. Ekkor kezd derengeni mi is a helyzet. Elmosolyodom, noha maszkom jól rejti vonásaimat. A lány érvei gyengék voltak, magyarázata szánalmas, fenyegetése semmitmondó... Ebből csak egy dolgot tudok leszűrni: Így próbálja álcázni a félelmet, amely valószínűleg elfogta tudván, hogy hamarosan vérontás is lehet, akár. Nem szólalok meg, ráhagyom a dolgot. Konoha shinobija vagyok, társam a pánik szélén áll. Hagyom, hogy kiadja magából a stresszt, szavaimmal nem fogom mélyebbre taszítani. Szükség lesz rá a fronton, a shinobi valójára, így meg kell szabadulnia a benne felgyülemlett félelemtől. Legorombított, kiadta magából az érzelmeit. Remélhetőleg ez elég ahhoz, hogy összeszedje magát és teljes lélekjelenléttel jelen legyen. Megvonom a vállam. Négy embert, akik szinte nem is ismerik egymást, egy csapatba tettek. Az elmúlt percekben felületesen kiismertem Goukent, úgy hiszem Eikot is. Kurume még rejtély, de így már mindenképpen könnyebb lesz összedolgozni.
Gouken látszólag mindkettőnknek szánta szavait, bár nem értem, hogy felém miért címezte. Talán tanítani akart? Nem hinném. A Lány kifakadására válaszolt. Elsősorban neki szánta. Talán azért mondta többesszámban, mert nem akarta megalázni a lányt, vagy olyan helyzetet teremteni, amiben látszólag az én pártomat fogja. Ha ez volt a szándéka, akkor bölcsen cselekedett. A végén még tisztelni is fogom Takigakure shinobiját. Bár ahhoz ennyi még nem elég. Epés megjegyzést eresztek meg magamban, amikor Gouken kilép a sátorból. Nem válaszolt a kérdésemre, noha az előbb pont Ő prédikált arról, hogy a váratlan nem is olyan jó a harcban. Talán megsajnálta a lányt? Biztosan... Hát ez hihetetlen! Azt hiszem Gouken nem is annyira kemény és szigorú mint amennyire mutatja. Vagy csak túlzottan felidegesítette magát a helyzeten. Újból megvonom a vállam, biccentek a lányok felé mintha mi sem történt volna, majd Takigakure shinobija után indulok. Úgy vélem érdekes lesz még ez a mai nap!

// Mivel már máskor is félreértettek, ezért itt leszögezném, hogy ezek kizárólag a karakterem gondolatai, tehát senki ellen nem szólnak, egyszerűen csak ilyen következtetéseket vont le //

**Kusuki Eiko** Pént. Jún. 27 2014, 19:21

Amit a ninja vágott hozzám végül csak átsiklott rajtam, nem foglalkoztam vele. Megvoltak a saját elveim a csapatrol és a shinobikrol. Nem akartam változtatni rajtuk. Nem is állt szándékomban. Ezek nem ismernek. Kuzomi se tud rolam semmit.
*Itt bámul holott megszolalni megcképtelen és a gondolataiba van méjedve. Talán kicsit eltúloztam volna? Azért foglya be a lepénylesőjét? Megijedt a kis gyámoltalan? Áh... Tuti nem. Maga a küldetéshez bátorság kellett mondjuk a tulzott érdeklődés arra ad...
Szakad mielőtt elindulhattunk volna oda jött hozzám a lány és megadta nekem a csodálatát.
- Ugyan... Akit nem ismerek azt nem tisztelem és nem fogok az azt megillető módon beszélni senki olyannal. Persze a lányok erről sokszor kivételek mivel velük általában nincs bajom. Hm... Az elmondattok alapján - és ekkor elindultam a sátor kijárata felé a Takigakurei után - az lesz a feladat, hogy becserkészük neked az ellenséget. Tévednék Kurume-san?
Álltam meg és fordultam meg egy pillanatra majd vissza és mentem tovább.
*Érdekes... Most, hogy elindulunk végre nem lesz olyan, de olyen unalmas mint azt, ahogy talán gondoltam. Mondjuk ha visszatérünk a faluba nem tudom mihez kezdek. Hm...
Csak figyeltem, már a sátron kivül fürkésztem merre is ment a Takigakurei, hogy követni tudjam.

**Hateshi** Hétf. Jún. 30 2014, 21:25

Nagyszerű érzés volt belebújni a chuunin egyenruhába. Imádtam a vörös nyakkendőmet, az ingemet és a zakómat is, hiszen tőlük voltam az, aki: Hateshi. Ám a Karasutól kapott göncök másképp voltak szívet melengetőek. Olyanok voltak, mint az összes többi chuunin öltözet: normakövetők, általánosak, közismertek és persze egyáltalán nem egyediek. De pont ez tette őket különlegessé, hiszen végre azt érezhettem, hogy tartozom valahova, még ha kissé meglepő, számkivetett módon is.
Főképp ezért se értetettem egyet az általános közhangulattal. Úton útfélen hallottam pletykákat, amelyek arról szóltak, mennyivel jobb volt a falu és a shinobik sorsa Tsunade sama idejében. Ez lehet, hogy részben így volt, de én Danzout se vetettem meg. Felemás érzéseket keltett bennem, amikor Karasu közölte velem, hogy a Hokage miért osztott be az ANBU mellé, de cseppet se lettem szomorú. Danzou jó döntést hozott, én se jártam volna el másképp, főképp ilyen vészterhes időkben. Nem voltam kém, de könnyűszerrel lehettem volna az. És persze – nem szabad elfelejteni – a negatív megbélyegzés is megbélyegzés. Lehet, hogy a Hokage egyelőre megfigyelendő egyedként tekintett rám, de ettől függetlenül még elismerte a képességeimet, hiszen az ANBU osztagai mellé osztott be. Nem a milliónyi genin közül voltam egyetlenegy, hanem Hateshi voltam, a tanulmányozandó egyed, akinek bizonyítania kell. Egyáltalán nem voltak ezek rossz kilátások. Boldog voltam és elhivatott.

Figyelmesen hallgattam végig Karasu mondandóját. Szerettem, amikor beszél. Lehet, hogy csak én éreztem így, de mintha nem lett volna annyira merev és tárgyilagos, mint egy átlagos ANBU.
– Legyen igazad, bár szerintem mi is épp elég galibába fogunk keveredni. Talán pont azért, mert másképp szerveződünk, mint a csapatok legnagyobb része – magyaráztam mosolyogva. – A taktikáról egyelőre nem kérdeznék többet, gondolom, alapvetően nem különbözhet a már jól bevált praktikáktól. Erről biztosan elmondtál vagy elmondasz majd mindent, amit tudnom kell. Viszont hadd kérdezzek párat az Edo Tenseiről!
Ez a küldetés se volt más, mint a többi, két dolgot kivéve: egyrészt háború volt, tehát sokkal több shinobi összehangolt támadására volt szükség; másrészt egy különleges, holtakat feltámasztó technikával kellett megküzdenünk. E kettő közül az utóbbi volt a problémásabb, mivel úton útfélen lehetett róla hallani sokfélét, a pletykaáradatnak se eleje, se vége nem volt. Épp ezért volt jobb, ha alapvetőnek gondolt kérdéseket is felteszek Karasunak.
– Az Edo Tensei feltámasztja a holtakat, ez eddig érthető – kezdtem bele. – De ezek az élőhalottak teljes mértékben megegyeznek az eredeti shinobival? Képesek használni a technikáit, stratégiáit, emlékeit? Tehát van már róla információnk, hogy valóban az eredeti felhasználó ellen küzdünk-e? – Megvártam, amíg Karasu felel, majd folytattam a kérdezősködést. – Az edo tenseies zombik képesek a chakrahasználatra, ez egyértelműnek tűnik. Ez akkor azt is jelenti, hogy egy szenzor képes őket bemérni, vagy hogy ugyanúgy genjutsuba ejthetők, mint egy átlag shinobi?
A legfontosabbat pedig utoljára hagytam:
– Sok mindent hallottam már, szóval egy megbízható embertől szeretném biztosra tudni: miről ismerhetők fel pontosan?

**Kinshu** Csüt. Júl. 03 2014, 01:39

Riku - Hanghullám - Víz szövetsége

Ahogy sétáltam a táborban szinte mindenhol csak a sötét komor arcokat véltem felfedezni, mintha egyfajta köd telepedett volna az egész seregre. Iwagakuréba érve azt a parancsot kaptam, hogy térjek vissza frontra és segédkezzek Otogakurénak a konohai ostromban. Furcsa pletykák keringenek a táborban miszerint maga Kabuto az Otokage is jelen van. Ez pedig nem jelent semmi jót. Azt mondják olyan tiltott technikákat használ amivel feltámasztja a halottakat és parancsol nekik. Részemről ez az egyik legnagyobb megalázása az embernek ha nem hagyják már nyugodtan meghalni sem, de egyrészt ez csak egy pletyka, másrészt ha így felül kerekedhetünk a konohai túlerőn akkor viszont had csinálja. Az egyetlen egy gondom, hogy itt még a halott sem igazán halott, tehát nem a megváltás ha a harcmezőn esek el mert a végén még egy Otogakurei zombiként végzem.
Érdekes, hogy az iwagakurei harcosok mind feszültek és szinte senkivel sem beszélnek, pedig a szövetségnek legalább a kommunikáció minimális formáját fent kéne tartania. A reggeli kis nyújtózás után visszatérek a sátramba és felkészülök. Bár senki nem mondta, hogy harc lesz, de ettől még jobb ha készen állok a harcra bármikor. Magamhoz veszem a szükséges fegyvereimet amik nem lassítanak a mozgásban és praktikusak. Egy-két tekercset becsúsztatok a zsebembe, majd kipróbálom, hogy mennyire tudok szabadon mozogni. Szerencsémre a felszerelésem minimális, nem vagyok annyira megpakolva fegyverekkel. Leülök az ágyra és a következő lépésen gondolkozom. Igazából amióta ideértem még csak lejelentkeztem, hogy állományba vegyenek, de a parancsnoki sátorban még nem jártam. Nem is tudom, hogy pontosan, most ki iwagakure kirendelt parancsnoka, ki vezeti a sereget! Akkor a legjobb talán az lenne ha először oda mennék...
Felhajtom a sátram ajtaját, lassan kezdem megszokni, hogy nincs állandó fekhelyem és az ajtó is félig meddig zárható, egy komolyabb széllökés pedig átjön a 'falon'. Hát igen ilyen az élete egy katonának. Bár már megjártam egy frontot, végül nem voltam ott a dicső pillanatban amikor Sunagakure elesett és iwagakure győzedelmeskedett. Azt mondják, hogy most kell lerohanni konohát, mert meg vannak osztva az erőik és így lehet esélyünk. Csak aztán nehogy egy alvó oroszlánt ébresszünk fel. Én a vezetőség helyében komolyabb erőket koncentrálnék, hogy felszámoljuk a sunagakurei ellenállás maradékát és berendezkednék a sivatagban védekező állásba. Beásnám az embereimet sunagakure mélyére és gerilla harcmodorral portyáznék a konohai határon. Egy nyílt támadás konohával szemben komoly kockázatot jelenthet, ha nincs a sereg kellő képpen felkészülve. Reméljük, hogy az élőholtak kisegítenek. Kuncogok magamban miközben ezek a gondolatok járnak a fejemben és úgy vágok át a sátor táboron a parancsnoki sátor felé. Evvel a hadsereggel félek, hogy csak a vesztünkbe rohanunk. Bár a mi feladatunk ha jól tudom otogakure támogatása aztán lehet, hogy a végén az első sorban találom magam a zombikkal... Akár hányszor eszembe jut ez a szó mindig önkéntelenül is elmosolyodok. Körülöttem mindenki komor. A morál a béka hátsója alatt, de remélem ezzel a vezetősség is tisztában van, különben komoly bajok lesznek.
Amint odaérek a parancsnoki sátorhoz bebocsájtást kérek. Amennyiben megkapom belépek és így kezdem a beszélgetést.
- Üdvözletem a nevem Hoshiga Kinshu iwagakurei shinobi vagyok és szeretném megtudni, hogy melyik egységben fogok szolgálni az elkövetkezőkben?! - A választ várva végig fürkészem az arcokat hátha felismerek valakit a vezetőségből. Az iwagakurei anbu tagjaként ismerem a felsőbb vezetést ha személyesen nem is, de képről és névről mindenképp!

Jiraiya Vas. Júl. 06 2014, 16:16

Eiko & Kuzomi
Miután Eiko kikelt magából és szemeivel, valamint érzéseivel már-már a halálba lökdöste Kuzomit, a Takigakurei ninja intézett néhány szót a fiatalokhoz, majd villámló tekintettel kirobogott a sátorból. Kuzomi utána ment, majd Eiko és Kurume is. A két lány, jól egymásra találtak. A kissé fiús külsejű Kurume és a kemény belsővel rendelkező Eiko, együtt indult meg Kuzomi és Gouken után, bár kissé lemaradva, ugyanis beszédbe elegyedtek.
- Hát valahogy úgy! Aztán, ha megvannak akkor az elpecsételés alatt kell figyelnetek arra, hogy ne nagyon kapjon el egy zombi sem.
Mondta a lány, majd mindketten sietősebbre vették a tempót, ugyanis látták, hogy a körülöttük lévő emberek is mozgolódnak. Sikerült felzárkózni, így a csapat újra együtt volt. Ahogy átvonultak a táboron, hamarosan megérkeztek a gyülekező helyre, ahol már fel voltak állítva az Orvosi Sátrak és a Védelmi Vonal. Eddig ahol a Tábor volt, néhány kisebb kiszáradt bokor volt csak látható, de mos a Kihalt Erdő Déli peremterületén állnak fel, ahol már a hatalmas fehér fákkal is találkoznak. Tehát ebben a Lepusztult Erdőben zajlik majd a csata... Ahogy a két Genin végignéz a csapatokon, láthatják, hogy Chuuninok, Orvosi Ninják és Geninek álltak fel csoportosan az Erdő teljes Déli szélességében. Ez lenne tehát a Védelmi Vonal... Követve Goukent, több másik csapat mellé álltok fel, melyek szintén az erdő teljes szélességében vannak jelen. Előttetek is áll egy ilyen sor ninja, így az előzetes tájékoztatás alapján, nem kell sok logika, hogy kitaláljátok, hogy az Osztagok most álltak fel. Legelöl van a Védelmi Osztag, amely a Harc indításakor megtartja a helyét az Erdő szélén... A tagjai a sérültek kimentésén és az esetleges átjutó ellenfelek likvidálásán fognak munkálkodni. Középen van a Támadó Osztag, amely áthaladva a Védőkön, előre megy megtisztítani a terepet. És végül a Pecsételő Osztag, akik szintén a Védőkön haladnak át és pecsételik majd le a Zombikat. Ha valaki felnéz a méteres és nagy törzsű fákra, akkor láthatja, hogy azok tetején ANBU-k állnak kémlelve az ellenséget. Szerencsére jól látható a magas fák tetejéről az Erdő túlsó vége. Persze csak a mozgolódást lehet látni, de az éppen elég lesz arra, hogy felismerjék az ellenséges támadásokat. A csapat már legalább negyedórája vár itt egy helyben. Kezd unalmassá, idegőrlővé válni a dolog. Persze kinek hogy. Végül a csapatban uralkodó csendet Gouken töri meg.
- A Harcok alatt az ANBU is segítségünkre lesz, így duplán védve leszünk. Arra azonban figyeljetek, hogy ne legyetek útba nekik. - Mondta, majd szemöldökét összehúzva felnézett a Hadsereg előtt tornyosuló fákra - Ahogy elnézem, hamarosan kezdődik.
Mondta a zord tekintetű férfi karjait összekulcsolva. Ekkor mindannyian felnéztetek. Feltehetően a többi csapat vezetői is felhívták a figyelmet a mozgolódásra, ugyanis a Pecsételő és a Támadó Osztag minden tagja felnézett a fákra, ahol az Összes ANBU Észak felé nézett. Végül az, amelyik középen volt megfordult és Intett. Ez mindenki tudta, hogy mit jelenet: Az ellenség megindult! Kakashi, aki mindvégig a vezetőség tagjaival középen helyezkedett el, most a Sereg felé fordult.
- Az Ellenség Támadásba lendült! Itt az idő, hogy mi is kivegyük a részünket a harcokból, csakúgy mint társaink Keleten, Nyugaton és Délen! Voltak vereségeink, veszítettünk csatákat és embereket, de itt most többről van szó. Mind azért vagytok itt, hogy egymást támogatva, megállítsátok az otthonaitokat veszélyeztető ellenséget és kiűzzétek őket a Hazátokból! Harcoljatok a családtagjaitokért, a szeretteitekért! Amíg van miért küzdeni, addig nem szabad feladnotok a harcot! Most pedig induljatok és mutassátok meg az ellenségnek, hogy hol van a helyük! Taki, Konoha: Támadás!
Ekkor a "Támadás" szó, több helyről is felhangzott. A parancsnokok mindenhonnan kiadták az utasítást, majd a sereg megindult. Először a Támadó Osztag mozdult, amely átvágott a Védelmi Osztagon, majd Gouken felemelte a kezét, ahogy más parancsnokok is és a Pecsételő Osztag is mozgásba lendült. Eiko, Kuzomi, Kurume és Gouken robbanás szerűen indult meg az elpusztult erdőbe. Ahogy elhaladtak a Védő Osztag mellett, több ismerős arcot is láttak a Geninek közül, akik kikerekedett szemekkel néztek végig Eikon és Kuzomin, hogy ők mit keresnek a Pecsételő Osztagban. Többek arcán rémület és félelem látszott, de voltak, akik eltökéltek és vakmerőek voltak. Hiába... Többen még csak Geninek és természetes, hogy félnek. Talán a legtapasztaltabb Ninják is tartanak az ismeretlentől... Csak ők nem mutatják ki. A Kihalt Erdő talaján hatalmas port kavart a rohamozó Ninják hada. Beérve az erdőbe, meglepve tapasztalta a két Genin, hogy milyen szellősen vannak nőve a fák. Hatalmas a törzsük és a méretük, de nagy hézagok vannak egymás között. Voltak olyan helyek, ahol akár egy kisebb aréna is elfért volna... Már egy perce tart a roham és a Támadó Osztag tagjai már alig látszanak, ellenben a Pecsételő Osztag többi tagjával, akik folyamatosan látótávolságban maradtak, így a csapatok segíthetnek egymásnak. Hamarosan robbanások és fák reccsenése rázta meg a vidéket. Hallani lehetett a szövetsége ninják ordítását és halálsikolyait, a következő pillanatban pedig morgás, röfögés és démoni ordítás volt hallható a Támadó Osztag irányából. A hangok először Északról, majd Északkeletről, végül a teljes támadóosztag irányából érkeztek... A vérfagyasztó sikolyok, kiáltások és ordítások, az egész Pecsételő Osztagot megállásra késztették. Az erdő teljes szélességét beterítették, de meg voltak dermedve. Gouken is megálljt parancsolt. Arca még komorabb és feldúltabb volt, mint eddig.
- Alakzatot felvenni!
Üvöltötte Gouken, mire nem csak Kuzomi és Eiko Csapata, hanem a Pecsételő Osztag többi csapata is felvette az alakzatot, ami nem igazán volt letisztázva, hogy mi is ez a "forma", de el lett mondva a felállás, így nagyjából mindenki tudta a helyét. Egy "Y" alakot vettek fel. Elől jobb oldalt volt Kuzomi és baloldalt Gouken, középen volt Kurume és hátul Eiko közvetlen Kurume mögött.
- Eiko készülj a Katonnal! Kurume a tekercseket! Kuzomi figyelj oda az érkezőkre!
Ekkor Kurume maga elé terítette a hátán hordott hatalmas tekercset, majd egy újabbat maga mellé helyezett el. Felfestett gyorsan néhány szimbólumot, majd tenyereit összecsapva várta az ellenséget. Ekkor csend állt be. Csak a távolban volt hallható a fegyverek csörgése és a Ninják ordítása. Nem lehet tudni, hogy a legtöbb halálsikoly honnan érkezik, vagy éppen melyik féltől, de a Démoni hangok egészen biztosan nem a Tűz Szövetségétől származnak. Gouken és Kuzomi elől folyamatosan a messzeségben táncoló árnyakat nézte, amik egy-egy harcoló felet jelenítettek meg. Eiko figyelte a fák tetejét és az erdő szélességét, hogy ha kell, akkor felhívja a figyelmet a közelgő veszélyre. Kurume pedig felkészítve tekercseit, csak szemeit forgatta, várva, hogy történjen valami. Ekkor pedig dübörgő hangra lett figyelmes a csapat és a mellettük lévő többi Shinobi is. A Csapatok között nagyjából 15-20 méter lehetett, így akár egymás segítésére is lehetnek egy közelgő veszély során. Az ellenség átszivárgott a Támadó Osztagon. Ez biztos, hiszen a Közelgő Dübörgő hangok nem lehetnek a Tűz Szövetségének ninjái. Nem olyan gyávák és szánalmasak, hogy ilyen könnyen megfutamodjanak. A Dübörgő hangok, hasonlatosak voltak a futó ninják lépéseihez, de sokkal hangosabbak és mélyebbek. Ekkor pedig megláttátok őket... Az ellenséget, amire senki sem számított. Egy pillanat volt csupán, az árnyak pedig egy szempillantás alatt suhantak el a fák mellet, becsapódva a jobb és a bal oldalon lévő csapatokba, azonnal elrepítve annak négy tagját.
- Itt vannak!
Ordította valaki Észak felől. Persze a robbanás méretű becsapódásokat bárki észrevette volna, ahogy a vele járó krátert is. Ezt pedig egy lény okozta... De nem terelhették el a figyelmüket ilyen dolgokkal, ugyanis Északról újabb dübörgés hallatszott. Ezúttal körülbelül 4 árnyékra lett figyelmes a két Genin, famik egy pillanat alatt teremtek a csapat előtt és vetették volna magukat rá a prédára, ha Gouken nem tartóztatja fel és löki őket odébb egy Suiton technikával, amely egy kisebb szökőárat hozott létre a csapat előtt, ezzel hátrébb lökve a támadókat. Ezeket már nem borítja por és vérfelhő, mint az imént becsapódó ellenfeleket. Tökéletesen kivehető volt a négy lény alakja és formája. Hasonlítanak egymásra, de mégis különböznek. Hajdani emberi mivoltjukat csak a két láb és kar, valamint a némiképp kiegyenesedett tartás árulja el. Bőrük barna, megkeményedett és eltorzult. Plusz végtagok, kiálló páncélok és ocsmány bőrkinövések borítják a testüket. Éles fogaik és karmaik vannak, valamint bogárra és Démoni szörnyekre emlékeztető arcuk. Morgó, röfögő, mély hangokat adnak ki, amely felfedi a csapat előtt állatias ösztöneiket. Ocsmány teremtmények és veszélyesek... De itt még nem ér véget a sokk, vagy is inkább az újszerű, meglepetések száma. Vibráló, éles hangot hallani a Csapat háta mögül, majd egy kékes árny és egy újabb puffanás. Időtök sem volt hátra fordulni, ugyanis Kakashi villámgyorsan húzott el a csapat mellett és döngölte földbe az egyik Szörnyet szikrázó kezeivel. Az elektromosság még másodpercekig rázza a szörny testét, mire végül kimúlik és az ocsmány test fokozatosan átalakul emberi formába. Több sem kellett a csapatbak! Kakashi egy pillanat alatt továbbállt, feltehetően a Frontvonalra siet... Most viszont a csapaton a sor.
- Ahogy mondtam, csapatban és összehangoltan! Gyerünk!
Adja ki a parancsot Gouken, majd nekiesik a hozzá legközelebb álló 2 ellenfélnek. Hatalmasra tár karjaival, egyszerre dönti le a lábáról a két szörnyet, ám ők is ellentámadásba lendülnek. A Jounin talán elég tapasztalt ahhoz, hogy elbánjon két ilyen lénnyel. A másik Szörny Eikora és Kuzomira marad. A helyzet nem éppen könnyű, de teljesen világos. Ketten vannak egy ellenfélre, ugyanis Kurume a Pecsételő technikákért felel. Ki kell ismerniük a lény harcmodorát, képességeit, reflexeit és meg kell találniuk a gyenge pontját. Ami pedig a legfontosabb, hogy össze kell dolgozniuk. Már ha sikerül nekik...

A Lények:

Hateshi:
Miután Hateshi felvette az hivatalos öltözéket, melyben vegyült a Chuuninok és az ANBU-k viselete, egészen Elit Ninjának nézett ki. De persze ez csak a látszat, hiszen sokat kell még tanulnia... Most viszont, megmutathatja, hogy mit tud és ezzel talán elnyerheti a Hokage bizalmát. Persze Ő is nagyon jól tudja, - ahogy a faluban mindenki - Danzou zárkózott és titokzatos figura. Sokan egészen idáig nem is tudták, hogy létezik. Most azonban, hogy a Falu vezetője lett, kilépett az Árnyékok közül és megmutatta magát a Világnak. Ki tudja? Hateshiből akár Danzou bizalmasa is válhat előbb vagy utóbb. Persze ez csak egy messzemenő gondolat, amelynek lehet, hogy nincs is semmilyen alapja, így térjünk vissza az eseményekhez és a fiú kérdéseihez, melyek teljesen helytállóak voltak. A maszk alatt az ANBU elmosolyodott... A kérdésekre számított és arra is, hogy ennyire ésszerűek lesznek, de újra és újra meglepődik a fiú intelligenciáján.
- Az Edo Tensei no Jutsut maga a Nidaime Hokage fejlesztette ki, de halála előtt nem tökéletesítette... Ez még nem lett volna baj, ugyanis a jutsuval kapcsolatos információkat a Sandaime elzáratta és a Technikát Tiltó Listára tette. De sajnos egy Ninja, akit Orochimaru néven és a Legendás Sannin tagjaként ismernek, megkaparintotta a technikát és a falu ellen fordította. Ez évekkel ezelőtt történt, de ott voltam amikor a Sandaime-sama életét adta a faluért...
Ekkor Karasu emlékeiben egészen közel járt ahhoz a pillanathoz, amikor Orochimaru megidézte a Két Hajdani Hokagét. Karasu akkor még nem számított magasabb Rangú Ninjának az ANBU-ban, de egy volt a Sandaime testőrei közül. Ott állt a lilás színű védőburkon kívül és nem tehetett semmit...
- Akkor Orochimaru feltámasztotta a Nidamime és a Shodaime Hokagékat, akiket ugyan a Sarutobi-sama lepecsételt, de ezért az életével kellett fizetnie. Később Orochimarut halottnak nyilvánították, majd nemrég megtalálták a testét és Kumogakuréba szállították. Onnan viszont azt a jelentést kaptuk, hogy életre kelt és átszáguldott a falun nem kicsi mészárlást hagyva maga után, majd eltűnt. Azt gyanítjuk, hogy Ő, vagy az utána következő Otokage, Yakushi Kabuto áll az Edo Tensei mögött. Kabuto Orochimaru tanítványa volt, így ismerheti a technikát. Mivel csak egyszer volt dolgunk a jutsuval, így annyit tudunk, hogy a feltámasztottak képesek használni a valaha elsajátított technikáikat és rendelkeznek a halálukig megélt emlékekkel is... De azt is tudjuk, hogy a jutsu létrehozója irányítani tudja a feltámasztottakat.
Miután Karasu válaszolt, Hatashi újabb kérdésekkel bombázta, amire a ninja ugyanúgy válaszolt, de intett, hogy közben kövesse őt. Hateshi ekkor nézett csak körül és látta, hogy a tábor elkezd kiürülni és a Ninják mind a Csatatér felé szállingóznak. Így hát Karasu és Hateshi megindultak sétálva.
- Minden olyan praktika hatásos ellenük, amely egy valódi Shinobi ellen. Az egyetlen hátrány a hallhatatlanság. Amint megsemmisül a testük, pár másodperc múlva újraregenerálódik. A leghatásosabbak a Katon és Raiton technikák ellenük. A testük ugyanolyan mint bárki másé... Emlékeim szerint a bőrük és a szemük árulja el őket. A bőrük fehérebb és fakóbb mint egy emberé, valamint repedezett, mint egy régi porcelán kancsó. A szemük fehérje fekete, a szembogár pedig sárga... Legalábbis ezek voltak jellemzőek a feltámasztott Hokagékra.
Mondta, majd miután megérkeztetek, Hateshinek alkalma nyílt körbenéznie a Haderőn. Már mindenki fel volt állva. Az Erdő nagy és kihalt volt. A Védő Osztag felállította a sátrakat és a csapatokat, melyek Chuuninokból és Geninekből állnak. Feltehetően a legtöbbjüknek ez lesz az első Nagy Harcuk amit vívnak. A Védő Osztag mögött állt a Támadó, majd azok mögött a Pecsételő Osztag. Karasu és Hateshi a Haderő felett, a fák tetején foglaltak helyet. Minden ANBU értesült egy jövevényről, aki nem visel maszkot, de az ANBU-val dolgozik... Kissé kinézték a fiút ott fent a különlegesnek tartott csapatok között, de a parancsot teljesítenie kell... Ha körülnéz, akár a mozgolódó ellenséget is láthatja az Erdő Túloldalán.

Kinshu:
Ahogy a fiatal Shinobi végigvonul a Táboron, érzi, hogy valami nincs rendben. Összesen 30 Shinobi van jelen Kiri és Iwa részről. Ez a 30 shinobi 15-15 Ninjára van osztva mindkét részről, a csapatösszhang pedig igencsak pocsék. Hiába, Iwa és Kiri mindketten zárkózottak és bizalmatlanok a másik féllel szemben. De itt most nem erről van szó. Otogakure jelenléte kelti ezt a szikrázó feszültséget. A kétes Otogakure és annak ocsmány módszerei. Mindenki hallott arról a bizonyos technikáról, amellyel az Otokage fel tudja támasztani a halottakat, de bővebben az itt folyó eseményekről csak a vezetőség tagjai tudnak. Éppen ezért, Kinshu is arra vette az irányt, amerre a többi Kiri és Iwai Genin. A Parancsnoki sátor volt a gyülekező, ahova belépve Kinshu több Iwagakurei és Kirigakurei Genint látott. Persze ez a több összesen 6 Genin volt rajta kívül. A többiek odakint tették a dolgukat. Egy Iwagakurei és egy Kirigakurei Parancsnok állt a Parancsnoki Sátorban, megosztva egymás között a feladatokat és együttesen irányítva ezt a maréknyi csapatot. Mellettük egy Otogakurei Ninja állt. Kilétét teljesen fedte, hiszen maszkban és egész testet fedő ruhában volt, mint minden Otoi ninja. Valószínűleg Ő volt a közvetítő az Egységek között. A vezetőség tagjai között Kinshu egy embert sem ismert fel... Ennek oka valószínűleg az, hogy egy kisebb csapatot nem irányítanak olyan Ninják, akik képességeire máshol is akadhat igény. Itt csak olyan vezetők vannak, akik valamivel kitűntek a Jounin társaik közül, így őket tették meg Parancsnoknak. Amint Kinshu belépett, mindenki elhallgatott és rá nézett. Ekkor a Parancsnok megköszörülte a torkát, mire a figyelem rá szegeződött. Az Iwagakurei Jounin kezdte, aki a tradicionális Iwagakurei Jounin egyenruhában volt, Vörösesbarna és mélybarna színekben. Az arca mint minden idősebb Iwagakurei ninjának, neki is komor és markáns volt egy kisebb krumpliorral. Mély, katonás hangon kezdett bele.
- Tehát mindenki megérkezett. Ti vagytok heten azok a Kirigakurei és Iwagakurei Geninek, akiket kirendeltek ebbe a Csatába, hogy segítsétek a Haderőt. Egyeseket azért rendeltek ki, hogy gyarapítsák a tudásukat, másokat azért, mert feladatunk van a számukra. Mindössze 30-an vagyunk az Otogakurei Haderő mellett, amely ugyan szintén nem nagy létszámú Haderő, de hatalmas erőket vonultat fel. A mi feladatunk egy része, hogy támogassuk őket valamint jelentést továbbítsunk a Mizukagénak és a Tsuchikagénak...
Fejezte be, majd a kisebb és vékonyabb termetű, kékes és feketés Kirigakurei egyenruhába öltözött alak szólalt meg.
- Akik hallják a neveiket, azok jöjjenek velem: Kara Ikazu, Hanegawa Fu, Masashi Keikoku...
Ahogy az emberek figyeltek fel sorban, úgy lett egyre erősebb Kinshu lelkesedése is. Kíváncsi volt, hogy hova és miért osztják be, ám amikor a névsor végére ért a ninja, egy pillanatra értetlenül állt mindez előtt.
- ... És végül Genjou Takumashi. Ti velem jöttök és teszitek amit mondok! Akik nem hallották a nevüket, azok maradjanak itt!
Mondta, majd a 6 Geninből 5 elment a Kirigakure ninjával és csak Kinshu, valamint egy másik Genin maradt ott. Nem látta az arcát és a teljes ruházatát a fiú, ugyanis a Genin előtte állt pár méterrel. Vajon nekik ketten miért kellett itt maradniuk?

**Hateshi** Hétf. Júl. 07 2014, 14:01

Meglepett, hogy Karasu már a harmadik Hokage halálakor is ennyire fontos személy volt. Bár nem sokat tudtam a pontos körülményekről, annyit mindenképp, hogy már sok év telt el azóta. Ha már akkor is ilyen szintű védelmi feladattal látták el, tehetségesebb és erősebb lehet, mint eddig gondoltam.
Örültem a kis történelemórának, a múlt mindig is érdekelt. A nagy horderejű eseményekről szinte mindenki tud, a kisebbek az igazán értékesek, Karasu pedig szerencsére pár apróságra is kitért. A tudás hatalom, ezt mindig is így gondoltam. Még a shinobik világában is az, hiszen ha ismerjük a múltat, közelebb kerülünk a jelenhez is, és könnyebben megértjük az ellenség indítékait, a harcstílusát és az erejének forrását is. Sokkal könnyebb úgy szembe nézni valakivel, hogy már van róla fogalmunk, mi vagy ki lehet ő. Így voltam Otogakurével is. A ködös, ármánnyal és titkos kísérletekkel, tiltott technikákkal teli múltjából arra következtettem, hogy akárki is a falu jelenlegi vezetője, biztosan hatalmas stratéga. A rossz, gonosz dolgok mögött általában mindig egy nagy elme áll. Jogosan tartottam hát attól, hogy az ellenség apró, aljas húzásokkal és váratlan cselekkel áll majd elő. Bár még nem ismertem pontosan Otogakure harcmodorát, sajnos ehhez hasonló következtetéseket kellett levonnom. Magamat nem féltettem, mert csupa tehetséges ANBU-val voltam körülvéve, de nem feltétlen lettem volna a védő és támadó osztagokba beosztott, többnyire tapasztalatlan geninek helyében. Az pedig teljesen hidegen hagyott, hogy a többi ANBU mit gondol rólam, a maszk nélküli jövevényről, a behatolóról. Csak Karasu véleménye érdekelt, meg persze a sajátom. Legalább tudják, hogy itt vagyok, gondoltam.
– A fák tetején? – suttogtam oda Karasunak. – Én is valahogy így képzeltem el. Úgy látom, a harcok megkezdődtek. Van egy olyan érzésem, hogy Otogakure ellen kevés lesz a nyers erő, és nagyon át kell gondolnunk majd a dolgokat. Persze, gondolom, nekünk csak szükség esetén kell közbeszólnunk… de várom az utasításokat!
Akármit is felel Karasu, a véleménye számomra szent, a parancsait pedig követem. Bár már látom a meginduló ellenséget a távolban, nem szólok közbe. Itt az ANBU a tapasztaltabb és az erősebb, én neki vagyok alárendelve. Ha ellenvéleményem van, elmondom, de a végső szó Karasué.

**Kagemare Kuzomi** Hétf. Júl. 07 2014, 19:14

Ahogy elindultunk előre, Gouken után, szinte rögtön éreztem a változást. Noha az előbb kínos pillanatokat éltünk át, úgy érzem ez volt az első lépés afelé, hogy jobban megismerjük egymást. Így alakul ki a legjobban a csapatszellem. És arra nagy szükség lesz. Nekem ilyen módon sosem sikerült volna összehoznom ezt, de hát a lányoknak mindig is voltak ilyen... képességeik. Nem is tudom, hogyan nevezzem, azt sem tudom pontosan mi is az, amit meg akarok nevezni, csak annyit tudok, hogy van. Hiába, férfi vagyok, nem tudom megérteni, de valahogy mindig megcsinálják. Kurume és Eiko követnek én pedig megengedek magamnak egy Cinkos mosolyt. Alapvetően a maszkomtól sem látnák, így meg pláne nem, hogy előttük megyek. Hiába pampogott Gouken, Ő nem értheti mit jelent Konohainak lenni. Én tudom... nem, nem is tudom... Érzem! A Szél belekap a hajamba, ruhám ujjába szökik, életet lehel a mozdulatlan karjaimba. Érzem ahogy feszülnek az izmaim. Azok a legfőbb fegyvereim. Konoha Ökle leszek ma. Hála Jókedvemnek vérem felbuzdul a gondolatra. Konoha egyik Ökle, mint ahogy minden Levél Ninja!
Az Osztagok felsorakoznak, elégedetten és büszkén szemlélem a dolgot. Fegyelmezett vonalak és alakzatok. Noha nem Parancsnok, hanem csak egy Genin vagyok, de azért büszkeségem lángol, hogy ilyen erő összpontosul itt. Az ANBU-k olyan helyzetben vannak, hogy a gyengülő pontokat meg tudják támogatni. Okos. Én tulajdonképpen nem egészen így osztottam volna el az itt látható erőket, de nem is rendelkezem annyi információval mint a vezetés. Így nem marad más, mint a bizalom, hogy helyes taktikát alakítottak ki az ellenség egységeinek ismeretében. Röpke pillanatra megcsóválom a fejemet. Az egymásra rohamozás felállt sorokkal sokkal inkább a szamurájok erőssége, mint a shinobiké, de hát ez van... Én biztos tíz fős csapatokat alakítottam volna ki, hogy a védett Orvosi Bázistól távol szurkálják az ellenséget. Így az ellennek egy vele szembeszegezett pajzsra kell figyelnie, a stratégia, amit én használnék, úgy vélem előnyösebb, hiszen sokkal jobban illik ninjákhoz, ha az ellenfélnek nem egy pajzzsal, hanem szabadon mozgó, biztos kézzel fogott és összehangolt, a testébe csapódó nyilakkal kellene foglalkoznia. Persze ez csak egy hasonlat volt. Míg a jelenlegi vezetés Medve ellen Medvét küld, addig én a Medve ellen önálló és "vasfogú" darazsakat küldenék. Mindegy, így is, úgy is széttépjük őket!
Gouken figyelmeztet, hogy ne álljunk az ANBU útjába. Nagyképűen hozzáteszem magamban, hogy inkább az ANBU ne álljon az én utamba. Tréfás mosolyt engedek meg magamnak erre a gondolatra, de nincsennek illúzióim: ha egy ANBU helyet kér, akkor nem fogok makacskodni és félreállok. Már csak azért is, mert valószínűleg akkor lépnek közbe, ha a helyzet rosszra fordul. Így hát egyértelmű, hogy az előbbi nagyzoló gondolat, csak saját mulattatásomra született, noha eljátszok vele egy darabig. Vágyok rá, hogy reális legyen, de még nem az, erősebbé kell válnom. Ha túlélem a harcot, az nem fog gyengíteni.
Hatake Kakashi, a Sereg Parancsnoka buzdító szavakat szólt és kiadta a parancsot a támadásra. Kakashi olyan shinobi, akinek messzire ér az árnyéka. Még él, de máris legendás. Egy ilyen ember szavára könnyebben megy harcba az ember, mint egy ismeretlen Jouninéra.
Megindultunk, bár a Támadó Osztag megelőzött minket, persze nem véletlenül, akkor lett volna baj, ha fordítva történik. Észreveszem, hogy néhány genintársam rám néz, mit is keresek a Pecsételő Osztagban, de nem törődök velük. Futok tovább. Taijutsu és Katon. Gouken azt mondta, hogy ezekkel meg lehet zavarni a zombikat. Én értek mindkettőhöz. Bár a Katont jobb Eikora hagyni, nyílván nem véletlenül lett amiatt kiemelve a geninek közül. Ez egy veszélyes elem. Felvettük az "ipszilon" ( Very Happy

) alakzatot. Én vagyok jobboldalt elől. A Hangokból ítélve nem szívesen lennék most a támadóosztagban, a vérfagyasztó sikolyok és az állatias hangok nem éppen barátságosak. Nem veszem félvállról Gouken-san figyelmeztetését.
A Széleken állók megszívták. Hálát adnék az égnek, hogy nem odaállítottak, ha azok az ellenségeim lennének. De nem. A Társaimat ölték le ott, ezért egy dühös grimasz után befeszítem karizmaimat. Szívesen odamennék segíteni, de tartani kell az alakzatot és itt az én erőm a kisebbek közé tartozik. Az ANBU-k majd megoldják, nekem Kurumét kell védenem! A Félelmetesen erős becsapódásokat mindössze egyetlen lény okozta, hát el lehet ezt hinni? Öklömre ráfeszült a kesztyűm, ahogy összeszorítottam. Erősek, Piszokerősek! De elkövettek egy hibát: az otthonom földjére tették a lábukat! Én és a többi Konohai, ezt nem fogjuk szó nélkül hagyni. Szívesen hátranéztem volna, hogy lássam milyen arcot vág Eiko és Kurume, ám nincs szándékomban itt elvérezni, ezért a figyelmem nem lankadhat! Goukennek és a Suiton technikájának hála a négy árny nem csapott le ránk, mint valami ostoba prédákra. Rusnya teremtmények, de talán nem ezek a zombik, akiket le kell pecsételni, hiszen Kakashi-sama a semmiből előbukkanva megölt egyet. Remélhetőleg a látszat nem csal és tényleg ösztönből harcolnak. Kakashi tovább áll, igaza van, a Támadó Osztagnak nagyobb szüksége van rá. Gouken kiadja a parancsot a csapatmunkára. Gouken mindeközben ráront kettő ilyen lényre. Ez Őrültség! Bár úgy látszik a Jounin megoldja.
Egy pillanat alatt végiggondolom a dolgokat. Az egyik szörny meghalt, tehát ezek még nem azok a zombi-izék. Állatiasak, ösztönből harcolnak, nem hinném, hogy értenék, ha mondanék nekik valamit. Ez jó, így szabadon kommunikálhatunk, mert nem fogják felfogni - remélhetőleg! Iszonyatosan gyorsak, de ha minden igaz, akkor akár a Shunshinnál, csak egyenes vonalban tudnak ilyen sebességgel menni. Ajkaim vigyor formáját öltik magukra. Ez jó hír! Én a Taijutsummal megtanultam, hogy magas sebsességgel cikázzak, ami viszont nem egyenesvonalban való haladást jelent. Persze így lassabb vagyok mint ők egysávos gyorsulásnál, de sokkalta mozgékonyabb is vagyok ezzel együtt. Megvan az előny, amire szükségem van! Amennyiben nem tévedek, de ebbe most bele sem merek gondolni. Tudom, hogy Eiko mögöttem van, fedezni fog. Mély lélegzetet veszek, közben ujjaim sebesen táncot járnak, amiknek a kicsúcsosodásai a kézpecsétek. Oboro Bunshin no jutsu! Ha nem szakítanak közbe, akkor tíz Köd Klón áll mellettem. Hat az ellenfelemre ront, négy Gouken ellenfelei felé szalad. Ugyan a Jounin nem kért segítséget, de a csapatmunka nem csak rám és Eikora terjed ki, hanem rá is. A hat Oboro Bunshin, akik az egyszemélyes ellenfél felé haladnak, képességeik szerint elzárják a látóterét, miközben Eikonak ordítok, hogy "Gyerünk, Katon!". A Lány érteni fogja és nem aggódik majd, hogy esetleg én is a Tűze útjában leszek. Legalábbis remélem. Én megpróbálok félreállni, hogy a lehetőség szerint gyanútlan ellenséget Eiko el tudja találni. Attól függően, hogy sikerül neki vagy sem, a lábamba chakrát írányítok, hogy gyorsan helyet tudja változtatni és három shurikent dobok az ellenfél felé. Ezután kardomra teszem a kezem és várom, hogy sikeres legyen Eiko támadása. Mindenképpen ettől függnek a következőek.
A Gouken felé küldött négy Oboro bunshinnak mindössze az a feladata, hogy ha csak kis időre is, de megzavarják az ellenfelet. Gouken Jounin, ha ilyenformán csak másodperceket nyerek neki, már az is elég lehet. De persze neki is oda ordítom, hogy " Gouken-san, Csak Köd Klónok".
Amennyiben valami hiba csúszik a tervbe, akkor az baj. Ha Bunshinjaimon átcsörtet a lény, mielőtt Eiko lőhetne és mondjuk Kuruméra ront, akkor a jól begyakorolt kombóval próbálkozom: A Dainamikku Akushon sebeségét használva próbálom kivitelezni az Aoi Shogekit.
Természetesen társaim reakciója valószínűleg nem fog tökéletesen egyezni az én tervemmel, hiszen mind más személyiségek és máshogy reagálnak helyzetekre, mint én, de remélem sikerül összehangoltan támadnunk. Nehéz lesz összehozni, hiszen nem nagyon vagyunk összeszokva, de azért nem reménytelen a dolog. Megfordul a fejemben, hogy az Eikonak mondott szavaim parancsként hangozhatnak, pedig nem azok. Egyszerűen nincs időm bővebben kifejteni a tervemet. A Lány Konohai, érteni fogja. Kurume miatt jobban aggódom... Tervemben azt is figyelembe vettem, hogy spórolni kell a chakrával. Csinálhattam volna sima bunshinokat is, de az Oboro Bunshin tartósabb, noha chakraigényesebb is.

**Kinshu** Kedd Júl. 08 2014, 12:26

Tehát a feladatunk a támogatás és a segítség nyújtás lesz. Jó tudni, hogy most nem akarnak beküldeni a haderő legelejére mint annak idején Sunagakure ostrománál. Még jó, hogy onnan vissza rendeltek az utolsó pillanatban Iwagakuréba, mert lehet ott hagytam volna a fogam, ha tényleg az elsők között menetelek a falak felé. Alig voltunk itt a kőből tehát tényleg tartalékos csapatnak rendeltek minket ide. Vajon mindent a zombikkal akarnak elvégeztetni? Aljas egy ember ez az Otokage meg kell hagyni. Az igazság egyszer rá is le fog sújtani...
Amint beléptem a sátorba szinte minden szem rám szegeződött. Nem vettem fel, már megszoktam gyerek koromban, hogy kinéznek, amikor iwagakure utcáit jártam élelemért kutatva. Aztán a parancsnok akit mellesleg nem ismertem, ami furcsa, elkezdett beosztani minket. Egy picit elkezdtem aggódni, hogy elvisz az iwagakurei és a zombik közé osztanak be. Én nem akarok egy zombinak információt vinni, meg egyáltalán nem akarok egy zombival beszélni. Ez viszont nem kívánság műsor arról lemaradtam, amikor hajléktalanként róttam az utcákat. A parancsot el kell végezni akár tetszik akár nem. Én pedig az a fajta shinobi vagyok, aki sosem hátrál meg kapjon bármilyen feladatot. Ez az iwagakurei ANBU egyik alap követelménye, a feltétel nélküli engedelmesség én pedig engedelmeskedek mert az életemmel tartozom nekik.
Szépen felsoroltak mindenkit, aki a sátorban tartózkodott csak engem nem meg valami furcsa ruhába öltözött ninját. Egy pillanatra végig mértem a fiút. Szerencsére jó megfigyelő vagyok így hamar le tudom szűrni, hogy valamit rejteget. Lehet, hogy az lesz a titkos fegyvere, amit nem akar megmutatni a világnak csak végszükség esetén. Jó lenne ha ilyen csapat társat kapnék. Bár tekintve, hogy valami különleges feladatot akarnak ránk bízni, azt hiszem valami más rejtegetni valója van a szuper képességeken kívül. Feltűnt az is, hogy amikor a kapitány felsorolta a geninek nevét a névsor végén egy pillanatra elakadt. Vajon miért akadt el és mi miért vagyunk még itt? Tudom, hogy a jó katona sosem kérdez, de ez esetben nem bírtam gátat szabni a nyelvemnek végül is egy háborúban vagyunk és zombik vesznek körül.
- Uram lehet egy kérdésem? Szeretném megtudni, hogy nekünk mi lesz a feladatunk, ha nem információ továbbítás? A másik kérdésem az lenne, hogy ki ez a fura fazon aki most kitessékelte a csapat nagyobb részét? - Lehet, hogy nem az volt életem legjobb döntése, de tudom, hogy a hitai atém miatt együtt érez velem legalább minimálisan a parancsnok és ő is talán kicsit kellemetlenül érzi magát Otoiak közelében mint én.
- Tisztelettel megjegyezném, hogy engem az ANBU-nak képeztek így ha kémkedés illetve beszivárgáshoz értek talán a legjobban.

**Kusuki Eiko** Vas. Júl. 13 2014, 13:20

Miután megkaptam a választ sietősre kelett vennünk a temponkat. Sokak közt vágtunk át és sok féle ninja volt láthato. Gouken beállitott minket másik csapatok mellé és előttünk is állt egy ninja sor. Nagyjábol 15 perce álltunk ott amikor a "sensei" felszolalt. Sok ujat nem mondott csak annyit, hogy anbu osztagok vannak résen a környező fákon. Ezután mindenki csak figyelt mig Kakashi fel nem szolalt és mindannyiunk tudtára bocsájtotta, hogy az ellenségünk támadást inditott. Elhangzott egy röpke beszéd után a támadás, mire mindenki elindult. Az elpusztult erdő fele indultunk meg nagy sebességgel. Nem volt időm nézelődni csak arra ügyeltem, hogy ne esse orra a nagy rohanásba. A Támado osztag hamar eltűt a szemünk elől. Szerencsére mi, a pecsételők még látotávon belül vagyunk egymással ezzel is segitséget nyujtva, ha kell. Nem tellett sok időbe, hogy halál sikolyokra legyünk figyelmesek. Megálljt parancsolt nekünk Gouken és egy egyszerű alakzatba formálódtunk. Hátul álltam és előre megformáztam a Housenka no jutsut, hogy ha esetleg megjelenik valaki arra egyből tüzet tudjak nyitni. Kis idő figyelés és hallgatozás után dübörgő hangra lettünk figyelmesek. Egy pillanat alatt történt meg minden. A szélső két csapatnak hamar befellegzett. Felénk tartott 4 lény, de Gouken egy viz jutsuval odébb tessékelte őket. Hátulrol is ért volna minket egy támadás, de Kakashi gyorsan leteritette ezzel védve a csapatot, de tovább is állt egyből. A sensei megint előveszi a csapatmunka monologot amikor nekiront két lénynek hátrahagyva egyet, amit neem és Kuzominak közös erővel kell elintéznünk. Időt se engedett nekem a fiu reagálni. Minden várakozás nélkül létrehozott pár bushint, ami azért lett baj, mert ha utáltam is, de ha rosszul célzok a jutsum eltalálja őt. Majd oda kiállt nekem, hogy támadás időm van. El lövök 3 tűzlabdát, amikkel remélhetőleg sikerült célba találnom a szörnyet. De már készülök is a következő technikámra a Ryuuka Dengeki-re, hogy ha nem jött össze az első ütközet a második már jobban mennyen.
Érdekes mod, hogy emberekből csinának iyen fajzatokat. Ha azt vesszük eléggé furcsának is mondhato... Bizonyára vagy egy tiltott technika segitségével vagy álatti DNS-eket ültettek emerekbe.. Mintha erről lett volna már szo. Hm.

Jiraiya Kedd Júl. 15 2014, 16:36

Eiko & Kuzomi
Tehát elkezdődött a harc. Kuzomi és Eiko most csapatban kell, hogy dolgozzon... Ez még rendben is van, de vajon elég képzettek ahhoz, hogy technikáikkal és erejükkel, vagy akár eszükkel legyőzzék az ellenségüket? Azt még nem lehet tudni, azt viszont igen, hogy eddig jól haladnak. Gouken Taijutsuval és Raitonnal szállt szembe a két ellenfelével, aki igencsak szívós lények. Kitinszerű páncéljuk és szarvaik, nagyon megnehezítik a dolgokat, de a Raiton mindent átüt, így amikor Kuzomi létrehozta a Ködklónokat, addigra már Gouken végzett is az egyik ellenféllel. Eközben Kurume elkezdte végrehajtani a kézjeleket, majd felírt néhány jelet a tekercsére, végül összecsapta a tenyereit és várt. A ködklónok megzavarták a csapatra hagyott ellenfelet, ami Eikot szemelte ki áldozatául, ugyanis Kuzomi eltűnt az útból, hogy a Ködklónokon keresztül Eiko megtámadhassa az ellenfelet. Az már biztos volt mindkét Genin számára, hogy ezek nem az Edo Tensei technika végtermékei, de nem tudhatták, hogy milyen képességekkel rendelkeznek. A lény ugyan nem látta Eikot, de állatias ösztöneivel nekirohant a klónoknak, egy pillanat alatt átrohanva rajtuk. Eiko ekkor lőtte felé a Housenka no Jutsu tűzgolyóit, amik betaláltak, de mintha csak egy falba lőtte volna őket, eltűntek a becsapódás után. Ekkor célzott lövéseket adott le másik technikájával, amik már nagyobb hatást értek el: Megvakították a lény. Persze ez még nem volt elég, hogy megállítsa a bestiát, csak jobba feldühödött és őrületes gyorsasággal rohant keresztül Eikon, aki egy kecses ugrással kitért előle. A szörny vakon és vadon a hátul lévő csapatok felé vette az irányt. Ekkora pedig, már az utolsó ellenféllel is végzett ez a bizonyos Gouken. A szörnyek miután meghaltak, újra visszanyerték emberi formájukat. Ekkor Kurume felkapta a kiterített tekercseket, majd Gouken szólt.
- Most nem foglalkozhatunk ezekkel. Ezek a szörnyek a kisebbik gond... Most előre kell mennünk és ha látunk leterített ninjákat az ellenfél részéről, akkor azonnal sebezzétek meg őket, hogy időt nyerjünk!
Mondta, majd megindult a csapat. Gouken szavai nem igazán voltak világosak, de hamarosan mindkét Genin láthatta, hogy mire is gondolt Gouken. Pár másodperc elteltével láthatóak voltak a harcoló felek. Rengeteg Ninja egy helyen. Egy Halhatatlanra legalább három ninja jutott. A csapat megállt, ahogy a Pecsételők nagy része és várta az alkalmat feladatuk teljesítésére. Így átgondolva a helyzetet, a lehető legnagyobb előnyt kapta meg a Tűz Szövetsége: Ugyanolyan kinézetű ellenségek, többszörös túlerő a szövetsége oldalon... Ez egy tökéletes harc lenne, ha az ellenfél nem lenne hallhatatlan. Így legalább 150 ninját kell majd lepecsételni egyesével. Végignézve a harcoló tömegen, minden világossá válik. Ahogy megsebeznek egy ninját, az azonnal visszaforrasztja testét, amely papírszerű anyagokból áll. Volt olyan ninja akinek a fejét vágták le. Akkor a test a földre zuhant a fejjel együtt, majd néhány másodperc múltán újra összeállt. Volt akit szíven szúrtak egy karddal. Ez normális esetben halál lenne, de ezeknek a ninjáknak meg sem kottyant. Mentek tovább. Volt akibe áramot vezettek Raiton technikával. Az másodpercekre lebénult, de aztán újra mozogni kezdett. És végül voltak akik nagy erejű Katon technikával támadtak. A test lángolni kezdett és csak lassan, nagyon nehezen állt össze. Ezekre az áldozatokra csaptak le a pecsételők. Más-más technikákkal zárták el a ninják testét... Érdekes egy látvány.

// A karaktereitek gondolataira és a harc látványától való érzelmekre lennék kíváncsi, valamint egy kisebb elemző részre, hogy mit és hogyan kellene csinálnotok //

Hateshi
Miután Hateshiék a fák tetején megcsodálták a harc helyszínét és a mozgolódó ellenséget, az ANBU itteni osztagának a vezetője intett a lent lévő parancsnokoknak, akik meg is kezdték a felvezetést. Egy furcsa ninja kezdte a beszédet. Hangja komoly és határozott volt, de ugyanakkor nem túl katonás. Mindenki figyelemmel hallgatta őt...
- Az Ellenség Támadásba lendült! Itt az idő, hogy mi is kivegyük a részünket a harcokból, csakúgy mint társaink Keleten, Nyugaton és Délen! Voltak vereségeink, veszítettünk csatákat és embereket, de itt most többről van szó. Mind azért vagytok itt, hogy egymást támogatva, megállítsátok az otthonaitokat veszélyeztető ellenséget és kiűzzétek őket a Hazátokból! Harcoljatok a családtagjaitokért, a szeretteitekért! Amíg van miért küzdeni, addig nem szabad feladnotok a harcot! Most pedig induljatok és mutassátok meg az ellenségnek, hogy hol van a helyük! Taki, Konoha: Támadás!
Ahogy hallották szavait, mindenfelől a "támadás" szó hangzott fel, mire az egész sereg megindult. Az ANBU-nak még nem kellett megindulnia, így volt némi idő a párbeszédre.
- Ő a Haderő Parancsnoka, Hatake Kakashi a Másoló Ninja. Talán már hallottál róla. A bal szeme egy Sharingan a hajdani Uchiha Klán Dojutsuja. A múltban nagy galibákat okoztak az ehhez hasonló szemek birtokosai. Ez a fickó már 15 évesen az ANBU tagja volt... Esélyes volt a Hokage címre...
Mondta, majd a rohanó csapatokat nézte.
- Most kell indulnunk, hogy a lehető legkevesebb embert veszítsük el. Légy résen, ugyanis mindenfelől érkezhetnek támadások. Maradj a közelembe!
Mondta, majd a fák tetején haladva megindultatok. A többi ANBU csapat is megindult a már említett két fős csapatokat megalkotva. Ahogy Hateshi körbenéz, láthatja, hogy sorba ugranak fejest az ANBU tagjai, hogy a lent támadó ellenséget szétválasszák a Pecsételő Osztag tagjaitól. Innen jól látszik, hogy különösen ocsmány lények támadják és aprítják az elől lévő Támadó Osztagot. (Tekerj Feljebb és nézd meg a képüket ha még nem tetted) Többen közbelépnek, de Karasu nem ad utasítást semmilyen manőverre. Mégis mire vár? Mások már rég lecsaptak, már csak Ők rohangálnak itt. A következő pillanatban kékes fény tölti be a lenti világot, valamint éles, madarakra emlékeztető csivitelés hallatszik. Hateshi látja, hogy Hatake Kakashi használ egy Raiton technikát, amivel több Otogakurei ninját sebez meg, de a testük csak szétoszlik, majd néhány másodperc múlva úja összeáll. Tehát ez lenne az Edo Tensei... Karasu megáll, majd lefelé mutat. Hateshi lenéz és látja a Pecsételő Osztag tagjait, amint felsorakoznak a küzdő felek mögött. A Tűz Szövetségének Támadó Osztaga folyamatosan harcol az Otogakurei Zombikkal, akik kevesebben vannak, de halhatatlanok. Folyamatosan pecsételik a testeket, de vannak egészen erős ninják is közöttük...
- Mérd fel a helyzetet alaposan! Elemezd az ellenséget!
Mondta Karasu, majd Ő is figyelni kezdte a harcoló feleket.

// Kérnék majd tőled egy leírást, hogy miket tapasztalt. Akár leírhatsz egy-egy elemi technikát és azok hatását a Zombikra, vagy harcoló felek hibáit, vagy sikereit. Nem kell túl hosszúra, de ha szeretnéd, akkor az csak jó. Akár egy nagyobb csatajelenetet is leírhatsz amiből a karakter következtet valamire //

Kinshu
Kinshu azonnal kérdésekkel bombázta az Iwagakurei parancsnokot, ami egy részről érthető is volt, hiszen nem sorolták be a többiek közé. A kérdésekre az eddig arcát nem mutató fiú megfordult. Jobb szemén vágás volt látható, ami a homlokától az álláig húzódott. Máskülönben átlagos arca volt. Haja rövid és barna, öltözéke pedig a szokásos Iwagakurei öltözék amit a Chuuninok hordanak.
- Az a fura fazon az itt lévő Kirigakurei haderő Parancsnoka. Együtt vezetjük ezt a tábort.
Mondta, mire a fiú visszafordult.
- A ti feladatotok ahogy te is mondtad, a beszivárgás lesz. De nem a Konohaiak körébe, hanem az Otogakurei Ninják közé...
Mondta el a küldetés lényegi részét a fickó, ami más körökben megdöbbentően hangozhatott - habár talán itt is egy kicsit - de ilyen körülmények között érthető.
- A feladatotok, hogy beszivárogva az Otogakurei haderőbe, a lehető legtöbb információt gyűjtsetek az Edo Tensei no Jutsu által feltámasztott ninjákról és a génmanipulált szörnyekről. Tanulmányozzátok a harcukat, technikáikat és jegyezzétek fel a gyengeségeiket és erősségeiket. De vigyázzatok, mert a fronton hamar harcba keveredhettek az ellenséggel, vagy ha valami balul sül el akkor a szövetségesekkel is. Azokban a ládákban van néhány Otogakurei Chuunin egyenruha. Vegyétek fel őket és aztán gyertek a sátor elé.
Mondta a férfi, majd kisétált. A szótlan fiú, kinyitotta a ládát, majd kivette a ruháját és csendben öltözködni kezdett. Nem szól egy szót sem...

// Akár próbálhatsz kapcsolatot létesíteni a fiúval, vagy csendben öltözhet. Igazából most Kinshu reakcióira vagyok kíváncsi, hogy Ő hogyan van ezzel a helyzettel, mit gondol róla, stb... //

Ajánlott tartalom

Kihalt Erdő

Kihalt Erdő

Re: Kihalt Erdő

Re: Kihalt Erdő

Re: Kihalt Erdő

Re: Kihalt Erdő

Re: Kihalt Erdő

Re: Kihalt Erdő

Re: Kihalt Erdő

Re: Kihalt Erdő

Re: Kihalt Erdő

Re: Kihalt Erdő

Re: Kihalt Erdő

Re: Kihalt Erdő

Re: Kihalt Erdő

Re: Kihalt Erdő

Re: Kihalt Erdő

Re: Kihalt Erdő

Re: Kihalt Erdő

Re: Kihalt Erdő

Re: Kihalt Erdő

Re: Kihalt Erdő

Re: Kihalt Erdő

Re: Kihalt Erdő

Re: Kihalt Erdő

Re: Kihalt Erdő

Re: Kihalt Erdő