Re: Kihalt Erdő

**Kagemare Kuzomi** Kedd Ápr. 21 2015, 19:51

Nem vagyok teljesen elégedett magammal és a teljesítményemmel. De már sokkal magabiztosabb és hasznosabb voltam, mint amikor Kyokuval csaptam össze. Mindig is kritikus voltam magammal szemben, bár nem hinném, hogy ez hátrány. Tehát tökéletesen elégedett ugyan nem vagyok, de boldog, az némileg igen. Két Genin és egy Chunnin érte el ezt az egészet. Meg persze egy ANBU. Az egom számára sem volt ez éppenséggel rossz "üzlet". Azonban van egy-két dolog, ami még nem állt össze teljesen. Természetesen az ANBU-k takarása ellenére kilestem mi van a koporsóban. Azonban az nyílvánvaló számomra, hogy az ANBU-k nem annyira eltakarni, mint megvédeni akartak minket. Elvégre ha azt akarják, hogy ne lássuk, akkor parancsot adnak arra, hogy megforduljunk. És akkor semmit nem láttunk volna az egészből. Így viszont...
A harcok tanulságosak voltak minden szempontból. Az önfejlesztés alatt új szisztémát kell felállítanom. Kiemelkedő vagyok Taijutsuból, de csak a többi Geninhez képest és ez kevés, nagyon kevés. Hallottam ezt-azt bizonyos különleges Taijutsukról. Majd utánna kell járnom a dolgoknak, igen, mindenképpen.
A fronton elcsitulni látszanak a harcok, minket egy sátorba kisérnek. Rám fér a pihenés, mert ez az egész nem volt éppen sétagalopp. Még mindig gyanakszom rá, hogy Otogakure különböző csapatokat csempészett be az országba, amíg nem figyeltünk, de Jiraiya-sama elméletileg már a faluba ért és mindenkit figyelmeztetett a veszélyre, akit kellett. Ennek ellenére nem vagyok nyugodt. Közel sem érzem úgy, hogy győztünk volna. Mert nem is arattunk igazi diadalt. Ez a győzelem nincs messze a döntetlentől. És ez zavar. Talán itt volna az ideje, hogy Konohagakure no Satou válaszcsapást indítson? Egy offenzívát Otogakure ellen? Igen, az megfelelő válasz volna.
Ilyen és ehhez hasonló gonoldatok járnak a fejemben, miközben ha van rá lehetőségem Karasu állapota és a fronton zajló harcok menete felől érdeklődöm.

Hatake Kakashi(Inaktív) Pént. Ápr. 24 2015, 13:11

//Aokaze Atsushi//

Nanami ámulva hallgatta a két shinobi tanakodását bár gondolataiban egészen távol járt, csak a te kérdésed rántotta vissza a számár nem túl fényes valóságba.- Hát... Nem hiszem hogy lenne más választásom...- Motyogta maga elé, majd amikor ígéretet tettél neki egy kis mosolyt azért megengedett magának. -Ha te mondod el hiszem de kik ezek a Yamankok vagy kik? Olyan ismerős ez a név..- Vakarta meg a kislány a fejét mint aki próbál visszaemlékezni de úgy tűnt ez egyelőre nem sikerült neki. Tehát sikeresen eldöntöttétek hogy indulhattok vissza a faluba segítséget kérni, viszont erről valahogy a senseinek is értesülnie kéne, vetette fel a társad a problémát ugyanakkor szétválni sem lenne még a legbiztonságosabb ezekben a veszélyes időkben.
-Talán én megkereshetném a senseit és idevezethetném őt, addig ti ellennétek valahogy. Nem tudom milyen messze lehet tőlünk de biztos ismeri a Yamanaka klán pár tagját.-Érvelt Takeshi de ő sem volt teljesen biztos a dolgában.

**Aokaze Atsushi** Hétf. Ápr. 27 2015, 15:22

// Kakashi – Véget nem érő rémálom //

Miközben Takashivel tanakodok a következő lépésről, minthogy megint ketten vagyunk. A lány csak csodálkozva halhat minket, de ahogy neki teszem fel, a kérdést kiderül csak testileg volt köztünk, fejben máshol valahol máshol járhatott. Kérdésemre halk, kissé szomorú hangon ad választ, de amint tovább mondom a mondandóm hogy utána, már tényleg a mamájához megyünk felvidul és egy kis mosoly is megjelenik az arcán. Majd a ”Yamankok” felől érdeklődik a kissé eltévesztett név mosolyt csal az arcomra.
- Yamanakák, ők egy olyan ninja klán, akik egy jutsu segítségével megvizsgálnak majd. Nem kell majd félned egy kicsit sem fáj, sőt valószínűleg nem is fog feltűnni, mivel telepatikus úton fog történni az egész.
Közben Takeshi is felvetett egy ötletet, amit gyorsan fontolóra is veszek.
- Végül is miért ne? De ha egy fél órán belül, nem éred utol őket gyere vissza, mert itt már valaki biztos nagyon várakozik a mamájához. - egy másodpercerejéig a kis Nanamira tekintek, majd vissza fordulok csapattársamhoz - Ja és, ha egy órán belül nem érnél vissza a keresésedre indulunk.

Jiraiya Vas. Május 03 2015, 15:28

// Kuzomi, Hateshi - A Jutalom, nem volt bőkezű, csupán megérdemelt. Szerintem egy ilyen teljesítmény után és egy ennyi ideig zajló kaland után ez megérdemelt, ugyanis végig fennállt annak a lehetősége, hogy rosszul cselekedtek, akkor pedig lehetséges, hogy úgy jártok, mint Karasu. Tayuyával viszont szerencsétek volt, ugyanis gondolom tisztában vagytok azzal, hogy vele szerencsétek volt ezúttal... Több hónapos edit: Ugye most tisztában vagytok vele, hogy tisztában vagytok azzal, hogy tisztában vagytok vele, hogy ez itt most a mondat teljesen értelmetlen volt? O.o Very Happy

//

   A három harcos megérezett tehát a táborba, ahol a helyzet változatlannak tűnt, ám a Geninek és a sérült, de még harcolni képes Chuuninok már nem a tábort védték, hanem regenerálódtak a sátrakban. Mindnyájan új élményekkel gazdagodtak és elmondhatják magukról, hogy túléltek egy Harcot, amely a nemzetek között zajlott. Persze ez az egyszerűbb út... Amit Kuzomi és Hateshi járt be a társaikkal, az sokkalta veszélyesebb és nehezebb volt, mint azt bárki is képzelné. A visszaút alatt a csapatot részletesen kikérdezte az ANBU, így már mindenki tisztában van azzal, hogy mi is történt. Ami pedig a koporsót illeti... Nos, az már biztos, hogy a Shodaime Hokage szerette a tréfát, vagy éppen a megtévesztés mestere volt. Kitudja...
   A három Genin, akiket egy sátorba tettek, elzárva a többiektől, a lehető legkényelmesebb ágyakat és székeket kapták, ezen kívül jó ellátást is. Persze ez egyáltalán nem a győzelmüknek szólt, amit a falu így akart meghálálni. Sokkal inkább az orvosok és a nővérek részvéte és szimpátiája volt az, amely ilyen körülményeket teremtett a három Genin számára. Rövidesen azonban egy Jounin jelent meg, aki Kurumét kérte fel a feladatra, hogy térjenek vissza és oldja fel a pecsétjét. Érthette a dolgát a lány, hogyha még az ANBU sem volt képes feloldani az elzáró falat. Így viszont, Kuzominak és Hateshinek ideje volt arra, hogy érdeklődjenek ettől a Jounintól. Megtudták, hogy a harcok befejeződtek. A feltámasztottak több mint kétharmad részét lepecsételték, a maradék pedig valószínűleg, hogy a jutsu használója által semmisült meg. Ezen kívül a támogató Iwagakurei és Kirigakurei haderő is visszavonult. Többen vesztették életüket, ám a veszteségek háborús mércével mérve elfogadhatóak.
   Karasu állapotáról pedig annyi tudtak meg a Geninek, hogy itt csak ideiglenes voltak képesek ellátni és talán életben marad, amíg Konohába nem szállítják, ahol megmenthetik az életét... Miután ezeket elmondta a férfi, menni kellett, hiszen Kurumét kísérte, aki egy meghajlással búcsúzott a csapattól.

// Itt talán lehetőségetek van beszélgetni egy kicsit. Ha nem akartok, akkor csak reagáljátok le a történteket. Ezen kívül, szeretném, ha leírnátok, hogy mik a további terveitek és hogy akkor mehet-e a közös játék? Ha szeretnétek még egy kis időt szánni bármi másra akkor szóljatok! //

**Kagemare Kuzomi** Szomb. Május 09 2015, 10:43

Különleges ellátásban részesülünk. Puha, párnázott székek. Nehéz elhinnem, hogy vannak egyáltalán ilyenek a táborban, elvégre ez egy orvosi sátor, amolyan pontom korház. Ennek ellenére, mégha meglepő is, hogy rendelkeznek ilyesmivel, a kényelmes székek jól esnek. Sok kilométer van a lábamban, ráadásul a harcok kis kimerítőek voltak. Jóleső érzés végre pihenni egy keveset. Eiko-t viszont nem látom sehol, más sebseültekkel ellentétben. Talán átvezényelték volna a többi Geninhez, amíg mi visszatérünk? Fogalmam sincs. Egyelőre azonban nem tudom hogyan álljak hozzá. Azt mindig is tudtam, hogy rendkivül tűzes leányzó, mégis Ő volt az egyetlen, aki teljesítette a kapott parancsot. És ez fura. Hamarosan kicsit magunkra maradunk, ekkor megjelenik egy Jounin, aki közli, hogy szükségük van Kuruméra.

Kérdéseinkre elárulja, hogy a harcok befejeződtek, nyertünk. Remek dolog, csak nem vagyok benne biztos, hogy igaz. Elvégre ez csak egy áltámadás volt és elméletem szerint miért elégedett volna meg az ellenség azzal, hogy egy test kicsempészését álcázza egy ilyen támadással. Szerintem a veszély, amit már korábban kinyilatkoztattam, továbbra is fennáll. Ki tudja, hogy mennyi ilyen Edo Tenseies alak vette be magát a Tűz Országának erdeibe, barlangjaiba? Otogakure frontálisan nem tudná felvenni velünk a harcot, de az amúgy is a szamurájok sajátja. A gerilla harcmodor viszont, amelyet a ninják olyan nagyon jól művelnek, nos az komolyan aggasztó lehetőség. Néhány képzettebb Edo Tenseies halott az ország több pontján elég komoly károkat képes okozni, ami megint elvon tőlünk erőforrásokat. Szerencsére Jiraiya-samának már meg kellett érkeznie a hírrel, de hogy vajon komolyan veszik-e vagy sem, azt nem tudom megállapítani.
- Örülök, hogy megismertük egymást, Kurume-chan! - mondom vidám hangon a búcsútó szavakat, noha maszkom alatt az arcom közel sem fest vidáman.
Ezután a Jounin eltűnik Kuruméval együtt. Csönd ereszkedik párosunkra, néma csend. Messzebbről a sebesültek hangjai talán eljutnak hozzánk, talán a kinti piszmogás beszűrődik, de akkor is néma csend van. Nem valóságos, csak elméleti. Kettőnk között feszül ez a csend. Mert ugyan van-e bármi mondandónk egymásnak?
- Nagyon... örülök, hogy Te voltál a társam, nélküled nem sikerült volna - próbálkozom valamivel megszakítani ezt a feszülő, néma csendet. És noha amit mondok klisének hangozhat, azért komolyan gondolom.

// Levonva: 1 Robbanócetli, 3 Shuriken. - Ezeket használtam el a játék alatt.
Részemről mehet a csapatos játék, nekem van egy-két beszervezős kötelességem a KnK-ba, de azt megoldom szabadjátékban, vagy Danzou-ként ^^ //

Hidan Csüt. Május 28 2015, 01:12

//Aokaze Atsushi//

- Rendben!
Bólint Takeshi, s egy percet sem vesztegetve, Toyával az oldalán, hisz a kutya csalhatatlan szimatával sokkal könnyebben a sensei nyomára bukkanhatnak. Atsushi és Nanami magukra maradnak a nyirkos katakombákban. A zsoldosok már minden bizonnyal szétszóródtak a szélrózsa minden irányába, mert a gyéren világított folyosókban nem hallani léptek visszhangját. A lányka még kutakodik egy darabig a ruhák között, hátha talál valami méretéhez valót. Elvégre egyszerűbb valami tisztát magára öltenie, mint várni, hogy a mosott ruhák megszáradjanak. Miután talált pár ráillő göncöt, fázósan dideregve kérdezi meg társát:
- Nem akarunk felmenni, és ott megvárni a barátodat..? Olyan hűvös van itt, és... És hát nem köt túl sok szép emlék ezekhez az alagutakhoz.
Meg sem várva a fiú válaszát, elindul, de pár lépés után megtorpan. Tétovázva méregeti a hanyagul a többi kacat közé dobott kardot, majd rövid habozás után felkapja és nekivág a viseltes házba vezető lépcsőknek. Céltalanul bolyong a sötét szobákben, meg sem állva az emeleti lakrészig, ahol a csapat korábban az "Emberkísérletek" című könyvet találta. Egykedvűen vizslatja a porosodó berendezési tárgyakat. Némelyiküknél tovább elidőzik, mint másoknál, mintha valami halvány emléket ébresztenének Nanamiban. De az ilyen ilyen ezek a fura, ihletett pillanatok amilyen gyorsan jöttek, olyan gyorsan el is mennek. Egy idő után egyszerűen megunja a nézelődést, és fáradtan elterül a selyemmel takart ágyon, köhécselve a porfelhőtől, amit felkavart. Üveges tekintete a plafont fürkészi, amikor egyszer csak megszólal:
- Még meg sem köszöntem, hogy megmentettetek. Hiroto és az emberei nem bántak velünk kesztyűs kézzel... Az életem nem volt leányálom, ha életnek lehet nevezni egyáltalán. De most újat kezdhetek, és ismét láthatom a Nagymamámat! Ezt sohasem fogom tudni meghálálni nektek. Nagyon helyes barátnőd van, mondták már?
Próbálja egy kis csevegéssel megtörni a kínossá váló csendet, amíg várnak Takeshi és Toya visszatértére.
- Gondolkoztál már azon, mi lehet az oka, hogy ez az egyetlen tárgy a szobában, amit nem lep a por?
Eltelik a megbeszélt egy óra, de a genin és négylábú társa még sehol. Hogy a keresésükre indulnak, vagy maradnak még egy keveset, nehogy elkerüljék egymást csak Atsushin áll. Már alkonyodik, és egyre nehezebbé válik a tájékozódás. Egy fiú meg egy kutyát megtalálni a sötét, holt rengetegben ugyanakkor olyan nehéz, mint tűt a szénakazalban. Ha a fiú elhagyná inkább a házat, Nanami győzködni próbálja kicsit, hogy maradjanak egy negyed-félórát, mielőtt meggondolatlanul az erdőbe indulnának. Elvégre lehet, hogy már közel járnak és csak elkerülnék egymást. Persze az is előfordulhat, hogy történt valami és segítségre szorulnak...

**Aokaze Atsushi** Csüt. Május 28 2015, 23:47

// Hidan //

Amint sikerült megegyeznünk Takeshival, ő útnak is indult, hogy meg keresse a senseiéket. Toyát is magával vitte, hogy könnyebben a nyomukra akadjon, nagy sajnálatomra elvégre, ha letelik az egy óra és valamiért nem tér vissza én hogyan keresem meg őt? Társam és az eb távozása után csak, mi maradtunk a nyirkos földalatti járatban, mert időközben a zsoldosok elhúzták a csíkot, amíg mi hazafelé tartottunk. Miközben várjuk, hogy teljen az idő Nanami úgy dönt, inkább keres magának ruhákat minthogy megvárja, hogy megszáradjanak a ruhái. Amint talál néhánya, ami tetszik neki és nagyjából az ő mérete át is veszi, majd a hidegtől kicsit vacogva megkér, hogy mennyük fel és ott várakozzunk.
* Végül is mindegy, hogy lent vagy fent töltjük a következő órát. És nem lenne jó, ha megint fájdalmai lennének mint az előbb.
- Jó…
Előző kérése most inkább mondható kijelentésnek vagy felszólításnak következő reakciója miatt, mert meg sem várta mit is mondok megfordult és az alig megvilágított alagút felé indult. De még mielőtt átlépné az ajtó küszöbét megáll és a foglyoktól elkobzott tárgyakat figyeli méricskélve azokat, majd felveszi a kardot, amire még nem rég azt mondta nem az övé. Újra elindul felfelé s most meg sem áll az emeleti szobáig, ami valószínűleg Hiroto hálószobája volt. Itt minden egyes bútort és dekor kelléket szemügyre vesz, némelyiket hosszabb ideig is, külső szemlélőként csak arra tudok gondolni, talán van róluk némi emléke. Majd amilyen gyorsan jött ez a nézelődéses hóbort, úgy el is tűnt egy szemvillanás alatt. Majd a lány csak hátravetette magát és belezuhant a porlepte selyemtakarós ágyba. Ami persze szép kis porfelhőt kavart maga körül, ami orrát inzultálva néhány köhintést váltott ki nála. Ahogy üveges tekintetével a plafont kémlelik, háláját fejezi ki, amiért megmentettük majd nagyon-nagyvonalakban mesél arról milyen is volt az itteni élet, majd felhoz egy beszélgetési témát, hogy teljen az idő.
– Nem is kell semmit tenned, hogy megháláld. Inkább csak próbáld meg az itt töltött rossz idők emlékeit felcserélni szépekre. És hogy mondák-e már, hogy helyes a barátnőm…
* Honn is tudja, hogy ő a barátnőm?! * Kérdése félelemmel tölt el és hirtelen újra feléleszti bennem a régi gyanút miszerint ő is ellenség, de próbálok úgy tenni mintha ez fel sem vetült volna bennem és folytatom:
– hát lássuk csak a szüleimen kívül talán csak egy páran.
Ahogy telik az idő csak az jár a fejemben hogy vajon ellenség-e? Újra átgondolok mindent többször is. Láttam-e a rabok közt? Egy otthon általában egymaga gyakorló ember, hogy képes ilyen jól elrejteni a jelenlétét, ami egy Jouninnak sem könnyű? Vagy, hogy honnan tudja azt, hogy Ayame a barátnőm és messzebb ne menjünk egyből ebbe a szobába jött mintha ismerné a ház alaprajzát. Idő közben a megbeszélt egy óra is eltelik és Takeshi és a többiek nem értek vissza.
- Nanami készülj, elindulunk megkeresni a társaimat!
- Ne menjünk, már alkonyodik odakint!
- Biztos történt valami, igaz Takeshi olykor lusta, de egy ilyen fontos helyzetben tartaná magát a megbeszéltekhez.
- Lehet, hogy csak egy kicsit késnek, és ilyen sötétben, az erdőben nehéz lenne megtalálni őket, főleg hogy a kutya sincs nálunk.
- Legyen úgy, ahogy te akarod, maradjunk éjszakára. Te feküdj, le én még teszek egy kis óvintézkedést és én is alszok egy picit mert eléggé megterhelő volt a mai napom.
Egy szekrénnyel, ami a szobában található eltorlaszolom az ajtót, hogy hátha mégis visszatérnének a zsoldosok. Az ajtó biztosítása után az egyik sarokba beülök, és próbálok úgy helyezkedni hogy ne legyen észrevehető az, hogy a jobb kezemben a tőrömet fogom, miközben alvást színlelek, hátha lép valamit a lány. Közben reménykedek abban hogy ez a döntésem nem lesz káros a többiek testi épségére.

Hidan Pént. Május 29 2015, 04:39

Rövidest hangos csörömpölés és fojtott káromkodás hangja tölti meg a sötétséget. Mielőtt bármi rosszra gondolhatna a szobában tábort vert páros, kutyaugatást hallanak, na meg persze Takeshi halk kiáltását:
- Héé! Hova tűntetek?!
Hangján hallatszik, hogy visszafogja, nehogy nem kívánt figyelmet vonzzon magára a hallgatag rengetegben, ugyanakkor kétségbeesetten szeretne társa és a megmentett lány nyomára találni. Rövidesen apró, hegyes karmok és egy pár ninja szandál koppannak az ódon, nyikorgó lépcsőn. Kisvártatva kopogás hallatszik az eltorlaszolt ajtón. Nanami füle botját sem mozdítja a történésekre, ha Atsushi jobban szemügyre veszi, már el is nyomta az álom a leányzót. Amikor a bejárat elől eltűnik a barikád, a genin fiú jól ismert alakja tűnik fel, mellette pedig Toya ül türelmesen. Takeshi meglehetősen zihálva veszi a levegőt, látszik, hogy minden erejét beleadta a futásba, hogy időben visszatérjen.
- Hála az égnek! Már kezdtem azt hinni, a keresésünkre indultatok. Már majdnem mindenhol átkutattuk a házat Toyával, mire megtaláltunk titeket. A Senseiéket viszont nem sikerült megtalálni. A nyom hamar kihűlt és a kutyuli is hamar elvesztette a szimatot. Mit gondolsz, megkockáztassuk az átvágást az erdőn, vagy maradjunk ebben a viskóban éjszakára? Egyik sem túl bizalomgerjesztő kilátás...
Hirtelen lejjebb vesz a hangjából, ahogy megpillantja az ágyon szundító Nanamit.
- Ó, hogy ő már húzza a lóbőrt? Nos talán nekünk sem ártana hunyni egyet! Hosszú nap áll mögöttünk. Vállalom az első őrséget, látom leragad a szemed.
Hacsak Atsushi nem áll elő más elképzeléssel, így is tesz. Amikor a hajnal első sugarai besütnek a szobába, Takeshi még mindig ébren van, szeme alatt sötét karikák éktelenkednek. A földön, hátát a falnak támasztva ücsörög, kezében az "Emberkísérletek" című könyvet szorongatja. Arca több mint elnyúzott, s itt nem csak a kimerültségről van szó: vonásai a néma borzalom ráncaiba szaladnak. Amint észreveszi, hogy társa felébredt, keserű szájízzel szólal meg:
- Ha... Ha csak a felét is megvalósították annak, ami ebben benne van, nincs az a pokol, ami méltó büntetés lenne annak a Hirotonak... Kellett nekem észrevenni azt a kulcsot, ami kiesett a zsebéből a motozásnál. Keltsük fel a lányt, és menjünk innen. Egy pillanattal tovább sem akarok itt maradni a kelleténél. Hova akarsz menni először? Találkozzunk a többiekkel, vagy vigyük egyenesen a Yamanakákhoz?

//A reakciókat leírhatod a következő posztban, ha akarod, amit ide kérnék: http://narutohun.niceboard.org/t34-yamanaka-birtok Vagy ha először máshova mennél, akkor írj oda, csak tudasd velem, hogy hova Smile

//

**Hateshi** Pént. Jún. 05 2015, 14:14

//Ezt nagyon benéztem, elnézést kérek, nem tudom, hogy csúsztam ennyit. Mostantól viszont igen aktívan is tudok posztolni, már ha épp most nem titeket szólít el a kötelesség. Very Happy

//

Némán bambultam magam elé, elégedett mosollyal az arcomon. Jól esett a párnázott fotel és a meglepő odafigyelés. Úgy tűnt, társam is elégedetten ücsörög, bár valamiért az ő ábrázata sokkal gondterheltebbnek tűnt az enyémnél. Mintha még mindig ugyanúgy kattogtak volna agya fogaskerekei, mint odakint, a harc tüzében. Biztosan aggódott még valamiért, ki tudja, másra nem tudtam gondolni. Én már teljesen lenyugodtam. Teljesítettem a feladatot, kívülállóként valamifajta dicsfényt is szereztem magamnak – ennél többet nem kívánhattam. Persze talán jön még ellenség – mert a helyükben én is azt tenném –, de egyelőre ez kevésbé hozott lázba. Végtére is: Konoha csak a második otthonom volt, bár vendégszeretetből igazán jól teljesített. Aznapi szolgálataimmal úgy éreztem, épp eleget tettem már a faluért; innentől pedig úgy gondoltam, nélkülem is elbánnak majd az esetlegesen beszivárgó ellenféllel. No meg – szisszentem fel halkan – ne felejtsük el: Konoha mindig is szerencsés volt… sokkal szerencsésebb, mint Amegakure. De az élet már csak ilyen zord, keserű és igazságtalanul csintalan. Még szerencse, hogy jelenleg én is amolyan istenek kegyeltje vagyok, a többi Konohaival együtt.
– Én is örülök, hogy együtt dolgozhattunk. Meglehetősen jól kiegészítettük egymást. Lehetett volna ez persze sokkal jobb is, de így elsőre ne várjon többet az ember – feleltem csapattársamnak, arcomra varázsolva egy enyhe mosolyt. Szimpatikus fiú volt, bár még szoknom kellett ezt a csapatosdit. – Remélem, a csapatvezetőnk rendben lesz – tettem hozzá, majd el is határoztam, hogy amint lehetőségem nyílik rá, felkeresem Karasut a kórházban. Mert abban biztos voltam, hogy túléli. Nem tehettem róla: egyre inkább a szívemhez nőtt az az ANBU, talán épp azért, mert hasonlított rám: épp olyan makacs volt, mint amilyen én is szoktam lenni.

Jiraiya Kedd Jún. 16 2015, 19:01

// Oké a cuccokat vonjátok le. Hateshi: Az aláírásodban a Képfeltöltés.hu jelenik meg a kép helyett. Azért írom, mert nem mindenkinek mutatja rosszul, van akinek a kép van ott, de én speciel nem látom Very Happy

Írjátok majd le nekem a terveiteket, hogy mit szeretnétek majd a későbbiek során. Kuzomi, rólad tudom, hogy a Szervezetet majd ha van alkalom és idő akkor kicsit azzal foglalkozni, valamint a Rasengant megtanulni. Hateshi? Neked valami kérés esetleg? Vagy Irányvonal? Smile

//

Tehát a Geninek lefutották a kötelező köröket, gratuláltak egymásnak. Ahogy telt az idő, körülbelül fél óra múlva, megjelent egy orvosi csapat négy főből. A középen egy kopasz férfi állt, a kezében pedig néhány papírlap volt. A többiek mögötte álltak. Végignézett a lapokon, egymás tetejére rakosgatva futotta át őket, majd nemtörődöm hangon szólt.
- Remekül teljesítettetek, de most ideje visszavonulnotok. Már mindenki végzett, mostanra már csak a Jouninok és az ANBU tisztítja meg a terepet. A Genineket visszarendelték a faluba Chuunin felügyelettel. Azért, hogy ne kerüljetek bajba kint van a gyülekező és csapatostul indultok.
Mondta a férfi, majd a három fehér ruhás, vékony orvos a székekhez és a felszerelésekhez rohant, majd megvárták, amíg a két Genin feláll és elkezdték kicipelni a holmikat a sátorból. Ha a két Genin kimegy, úgy látják a tábort, ahogy itt hagyták. Egy-egy bekötött karú, vagy arcú Genint lehet látni, de a súlyos sebesülteket már elszállították. Egyenlőre senki nem tud a két fiú sikeréről, ezrét tökéletesen beolvadhatnak a Geninek közé. Nemsokára otthon lesznek...

// Ide kérem a következő posztot: http://narutohun.niceboard.org/t26p195-a-hokage-rezidenciaja Eltelt egy hét mióta a fronton harcoltatok. Minden lényeges információt megkaptatok a harc kimeneteléről. Értesültetek Eiko sérüléséről és arról, hogy kisebb egységek szivárogtak be az országba, amiket sikeresen felszámolt Konoha és a Földesúr. Hateshi egyenlőre nem látogathatja Karasut, a rehabilitációja hosszú lesz, addig pedig a lehető legnagyobb nyugalomban kell lennie. Kuzomi, téged hivatott a Hokage nagyjából negyed órával az előtt, hogy Hateshit is kirendelték. Tehát Hateshi te negyed órával később jelensz meg, mint Kuzomi. Kuzomi, te pedig ott hagyd abba a posztot, (vagy éppen ott kezd el) hogy a Hokage előtt állsz/térdelsz, ahogy tetszik. Hateshi, te egyenlőre még a Hokage Rezidenciába sem jutsz be, rögtön az épület előtti téren megállítanak. http://narutoxbox360game.uk.ubi.com/riseofaninja/_map/05_HokageHouse.jpg Ezen a képen jól látható, hogy egy fal veszi körbe a rezidenciát. Na téged ott állít meg két ANBU, akik a bejáratot őrzik. //

**Yoru** Csüt. Júl. 23 2015, 04:55

~Ezt a figurát?! ~Yoru a kisebb pánik elmultával méltatlankodva fogja fel, hogy bármit is tesz bármit is mond átnéznek rajta és, egy haszontalan kis taknyosnak tartja az új senseie.
~ Gondolom nem a jó magaviselet és társadalmi munka végett kaptam ezt az embert oktatónak, de azért mégis csak legalább a látszat végett adhatna némi formális tiszteletet.
Épp csak annyi ideig van lehetősége gondolkozni ezen amíg Shinto az őrséggel diskurál. Láthatóan azoknak is teleszaladt a pelusuk a férfitól, így a fiatal fiú sem érezte annyira cikinek, hogy első pillantásra valami sorozatgyilkosnak nézte. De végül is idővel minden falubeli hivatásos az lesz. Hiszen mind ninják, a felismerés megnyugtatja és elborzasztja Yorut. A gondolatok pillanatnyi kihagyást eredményeztek a geninnél, ám újdonsült mesterének szavai hideg acélként szögezték vissza a realitáshoz a figyelmét.
- Ahogy kívánja Sensei! – Nincs mit reagálni, a pasi teljesen semmirekellőnek tartja ifjú beosztottját és ezen ha megfeszül sem tud a fiú változtatni jelen pillanatban.
Egy villanásszerű mozdulat után egy klón más jelenik meg Shinto-senseiről, és a kis „trió” már el is indul.
~ Feszített tempót diktál, tesztel vajon, hogy tudom e tartani vele a lépést? Vagy csak sietős a dolog? Ahhh… lényegtelen, a fontos hogy nem otthon van baj. Nem haza kell mennünk.
- Mellesleg. Mért gondolja mindenki azt, hogy a geninek csak megúszni akarnak mindent? – Teszi fel a kérdést az indulást követő percekben, gondolván hátha a Sensei nem lesz rest válaszolni.

//Yoru nem fog lemaradni, állóképességre nem lehet panasz, hacsak nem használsz valami fürgébb test v2.0 képességet nem rázod le egykönnyen.//

**Kenshiro Karu** Szomb. Júl. 25 2015, 21:46

Ahogy az új senseied vagy inkább kirendelt mentorod diktálta a tempót az nem volt semmi. Bár képes voltál vele tartani a lépést de az volt inkább kérdéses, hogy meddig fogod bírni ezt az erőltetett menetet. Ahogy a klón kissé lemaradt volt talán egy kis időd levegőt venni nagyjából fél óra rohanás után, de aztán a ismét felzárkózott és érezted, hogy ismét rá kell kapcsolnod. Nem is tudod, hogy mennyire távolodtatok el a falutól mert úgy tűnt, hogy egész nap rohantatok, hogy elérjétek a megfelelő helyszínt ahol elvileg majd Shinto el fogja mondani a küldetés pontos részleteit. Egyszer csak a nagy rohanás közepette az elől haladó Shinto fölemelte ökölbe szorított jobb kezét. Már kezdett a természetes növényzet ritkulni és te tudtad, hogy merre haladtok. Bár magát a helyet még nem láttad személyesen csupán szóbeszédekben hallottad. A kihalt erdő felé tartotok...
- Állj öcsi, megállunk egy kicsit... - Shinto hagyta, hogy leülj egy kicsit és gyorsan körül nézett bár a zihálásodtól valószínűleg minden közelben rejtőzködő vad elmenekült és ezt Shinto is látta így odasétált hozzád és feléd nyújtotta vízleskulacsát.
- Meg kell mondjam Yoru szépen álltad a sarat és annak ellenére, hogy még csomag is van nálad nagyon jól teljesítetted az eddigi részét. Nem mondhatom, hogy nehezén túl vagyun... Azzal egy érces nevetést hallottál az elsőt amióta találkoztatok. Ilyen nincsen még képes érzelmekre ez a figura?
Szíved gyorsan zakatolt a mell kasodban mintha ki akarna ugrani. Rengeteg adrenalin szabadult fel benned és kezdted érezni jótékony hatását. Érzékszerveid pár perc elteltével ismét kiélesednek és légzésed is egyenletessé válik. Mégsem halsz bele, nem hajszolt túl a férfi. Mintha pont tudta volna, hogy mikor kell megállni. Érdekes egy figura az biztos.
- Úgy döntöttem, hogy itt töltjük az éjszakát. Felváltva fogunk őrködni és én kezdem az őrséget napnyugta után. Addig egy kicsit beszegessünk. Ki is vagy te valójában Yoru mesélj nekem egy kicsit magadról. Az aktákban le vannak írva a dolgok de őszinte leszek én leszarom a hivatali szöveget illetve a neved melletti kis betűt. A legtöbben a korosztályodból belehaltak volna egy ilyen egész napos, legalábbis több órás erőltetett menetbe. te pedig amint látod már készen is állnál egy újabb körre... Szívós kis vakarcs vagy meg kell hagyni, nem véletlenül választottalak téged... Mit gondolsz mi ennek a küldetésnek a lényege miért hoztalak el ide?

**Yoru** Vas. Júl. 26 2015, 08:18

Kellemesen kimerítő tempót diktált Shinto-sensei, a fáról fára való pattogás a nehezített terep nem volt igazából probléma a fiúnak és különösebben a tempó sem zavarta. Az idő volt a gond, az órákon át tartó folyamatos sprintelés nem volt a napi edzésprogram része.
~ Vagy erősebb leszek és fog összeszorítva megyek amíg kell, vagy kidőlök és valószínűleg itt helyben el is intéz. Még arra sem méltatna, hogy Ő maga tegye, csak a klónja simán ledöfne és ennyi.
A „pozitív” gondolatok olyan lelkesítőek voltak, hogy Yoru kínjában mosolyogva folytatta az utat. Kisvártatva a fáról fára ugrálás már fáról sziklára és onnan fára pattogás lett. Majd hírtelen!
~ ÁLLJ! ~ A lendület vitte volna tovább a mázsás testet de Yorunak ott kellett megállni ahol jeleznek, nem lehet becsapódással fékezni, szóval más megoldás kell, így egy magasabb ágat elkapva pördül rajta egyet mint egy légtornász, és a másfél fordulat után guggolva felül az elkapott ágra, kicsivel a sensei háta mögött és felett. Mikor a férfi testtartása enyhül, Yoru a földre ugrik, körbenéz és egy furcsán ismerős tájat pillant meg, valamelyik könyvében már mintha látott volna róla képeket. Kissé zihálva veszi a levegőt, de már lassabban mint mikor megálltak, ekkor a mester egy vizeskulacsot nyujt felé.
- Köszönöm sensei. – Köszöni meg illedelmesen a vizet a fiú és lassan rövid en kortyol kettőt. Majd megtörli a kulacs száját és visszanyújtja. Pár dicsérő szóval illeti a jonin, amitől egészen felderül a kedve.
- Értettem akkor hozok tűzifát, és vizet. Sietek.
A mester jó táborhelyet választott, nem messze tisztavizű forrás csobogását verte vissza a fák csendes sora. A fiú érkezésekor épp pár erdei vad oltotta szomját a csermely lentebb eső részén. Figyelmesen körbenézve vastagszárú bambuszokat talál melyek közül egyet Saku segítségével hangtalanul kicsap. Nem telik el 10 perc és 6 teljesen megtelt bambuszrúddal jelenik meg a táborhelynél, és némi fával a hátán tűzifa gyanánt.
- Jelen. –. Mondja arcán mosollyal. – a forrásnál láttam nyulat és őz nyomot, ha esetleg a sensei úgy látja jónak kitehetek pár hurkot.
Miközben a tűzrakhelyet kialakítja eleget téve a sensei korábbi kérésének elkezdi a mondókáját.
- Igazából nem is tudom, hol kezdjem. A Szél országában születtem Homokrejtek mellett, az akadémiát ott kezdtem el. Édesanyám meghalt az iskolai tanulmányok alatt, Ő ninja volt. Édesapám úgy döntött, hogy a levegőváltozás jót tenne nekem, így megmozgatta a kapcsolatait, és Avarban fejeztem be az iskolát. Tehetségtelen vagyok a gen jutsukban, bár már volt rá precedens, hogy felismertem őket az iskolában. Taj jutsuban nem volt rám még panasz, és az eddigi ninja technikák közül mindet el tudtam sajátítani. – Mosoly ül ki az arcára. – Csak azt a szerencsétlen szexy jutsut nem amit Toro próbálgatott, nah az nem megy.
Miközben szája jár, keze sem tétlenkedik, gyakorlottan rakja össze a kis máglyát a tűzhöz, ám mielőtt a tűzgyújtó szerszámot elővenné felnéz előbb körbe majd a senseire.
- Gyújthatom?

**Kenshiro Karu** Kedd Júl. 28 2015, 09:50

Szorgoskodtál egy kicsit aminek meg is lett az eredménye és a kegyetlennek tűnő Shinto arca mintha egy kicsit meglágyult volna ahogy téged figyelt munka közben. A klón időközben vagy eltűnt vagy csak átkutatja a környéket. Amint visszaértél már láttad, hogy SHinto egy kicsit ki is takarította a környéket és helyet csinált egy kisebb tűzrakó helynek.
- Igen szeretném, hogy tüzet rakjál de arra ügyelj, hogy ne legyenek nagyon nagyok a lángok egy kisebb tábortűz bőven elég lesz. Bár még nem értük el úticélunkat de azért jobb az elővigyázatosság. Értem szóval akkor te nem konohai születésű vagy. Ezzel mondjuk szerintem semmi probléma sincs. Elvileg már én sem állok a falu szolgálatában papíron, de most a háború beköszöntével úgy éreztem, hogy ideje visszatérnem. Tehát akkor a genjutsuk nem az erősséged de a nin és taijutsuban elég jó vagy hmmm értem... Na pont ezért vetem meg a papírokat öcsi, pont ezért. Mesélj nekem arról, hogy sikerült már kideríteni, hogy milyen természetű a chakrád? Tudod minden ninja chakrájának van egy fajta elemi beállítottsága erről tudsz-e valamit?
A végén még kiderül, hogy Shinto nem is olyan kőszívű mint amilyennek a faluban mutatkozott. Talán vándor shinobi lehet? Neked viszont az nagy megkönnyebbülés, hogy nem harapta le a fejedet ahogy először számítottál rá. Még egy kicsit elbeszélgettetek mielőtt mondta, hogy ő kezdi az őrködést...
Már hajnalodott amikor felkeltett téged, hogy a te műszakod következik. A nap már kezdte rózsaszínes sárgára festeni a látóhatáron az eget amikor váltottatok. Shinto hamar elaludt viszont azt egy pillanatra láttad, hogy a klónja a tábor körül cirkál. Ezek szerint vagy nem bízik benned vagy csak egyszerűen elővigyázatos ezt magadnak kell eldöntened. Eltelt egy fél óra és te hallgattad a félig kihalt erdő hangjait... már kezdtél elbóbiskolni amikor valahol a közelben neszezést hallottál. A tábortüzeteket már rég eloltotta Shinto és gondosan ügyelt arra, hogy ne füstöljön sokáig... Akkor mi vagy ki lehet ez? Vajon miért nem árulta el még mindig a küdletésetek részleteit? Ennyire bizalmas lenne vagy csak egyszerűen elfelejtette?

**Yoru** Kedd Júl. 28 2015, 12:05

A gyors „bevásárló körűt” után felszabadultan folyt a társalgás. Shinto-sensei pozitív csalódás volt Yorunak.
~ Lehet még a végén tényleg kiderül a fickóról, hogy van szíve.
A beszélgetés nem volt feszélyezett, bár a fiú igyekezett a sensei lazulós stílusa mellett is kicsit távolságtartóbb maradni részben azért mert úgy lett nevelve, hogy adja meg a tiszteletet a tapasztaltabbaknak, részben pedig azért, hogy a Shinto ne hasogasson belőle tűzifát.
A beszélgetés több irányban is kanyargózott, a „barátságos vallatás” kategóriában zajlott. Tekintve, hogy Yoru kérdezni nem nagyon mert, de Ő amiről csak fontosnak tartotta mesélt. Mondjuk nem esett nehezére, mesélni, a honvágy némiképp szószátyárrá tette, és a bambuszokban lassan elgyengülő tealevelek is segítettek neki lazulni.
- Tanulni tanultunk róla, de még nem tapasztaltam, hogy milyen elemű lehetek. Eldönteni sem tudnám minek örülnék.
Lassan eljött a takaródó ideje. Yoru a táborozáshoz megszokott módon lecsatolta a hátáról Saku-t, majd az övtáskáját is és a fegyvert azon elfektetve elfeküdt a tűztől kétlépésnyire.
Pár óra pihenés után a sensei ébresztette a fiút, hogy itt az ideje a váltásnak. Yoru amilyen gyorsan csak lehetett összeszedte magát, majd egy nagy korty teát bedöntve magába a tábor melletti fára pattant fel és annak lombjában leülve forgatta a fejét mint a bagoly jobbra ballra.
~ Hát az meg? Mintha a sensei lett volna. ~ Percekkel késöbb ismét látta az alakot, és a pirkadati fényben már egyértelmű volt, hogy a sensei klónja az. ~ Biztosra megy az tuti.
A fiú a napi rohanás, és a kevés alvás miatt kicsit tompul a reggeli lágy napsugaraktól, ám valami nesz mégis megzavarja, szemei kipattannak mint a tavaszi rügyek.
~ Mi lehet az? Vagy ki? A klón eddig hangtalan volt, az biztos nem. Lehet a küldetésünk jött helybe? Felkeltsem a mestert, vagy előbb derítsem ki mi lehet ez a zaj?
Yoru pár pillanat tanakodás után úgy dönt, hogy a mestert nem zavarja, a klón úgyis a közelben van, ha gond lenne. És inkább kicsit magánakciózik kicsit. A fáról a hang irányában elrugaszkodva pattan a másik fára, szerencsére eleget gyakorolt ahhoz, hogy ne csapjon túl nagy zajt, így az első két ugrás sikeresnek mondható. Ezzel a neszezés forrásához közelebb ért de még mindig nem tudta megállapítani honnan ered.

//ha gondba kerülne és nem tudja megoldani egyedül, vagy esetleg a klónnal, akkor visszavonulót fúj és egy Kunait teljes erőből eldob a táborhely felé, a kövön megpattanva biztos, hogy eléggé feltűnő lesz és felébreszti a senseit.//

**Kenshiro Karu** Szer. Júl. 29 2015, 10:46

A klón eltűnése téged is egy kicsit furcsán érintett és a neszezés sem volt éppen bizalomgerjesztő főleg a hajnali fények még nem egészen ragyogták be az erdőt. A növények mintha betegek lennének ezen a szakaszon... nem véletlenül nevezik kihalt erdőnek. Az egész olyan bizarr látványt nyújt a távolban elnyűló hatalmas fák maradványai mintha a múlt sebeit hordoznák és egy óriási ütközetnek állítanának emléket. Az istenek nem hagyják, hogy a növényzet virágba boruljon ezen a környéken. Megérezted ennek a helynek az erejét már amikor ide értetek de most vetted csak észre, hogy milyen hatalmas területről van is szó. Komplett erdőségek amelyek messze elnyúlnak a látóhatáron is túl talán egészen az ország határig.
Hogy hibás vagy helyes döntést hoztál-e azt nem tudhatod pontosan addig amíg meg nem találod a neszezés forrását... Ahogy haladsz kijebb a tábortól érzed mintha megelevenedne az erdő. A neszezést itt még erősebben hallod és egyértelműen a ritkás alljnövényzetből érkezik. Ahol a bozótos nem takarja a talajt ott egyértelműen lábnyomokat látsz, azonban nem embereieket. Mintha egy vaddisznó család lenne a koca a kicsikkel... Szerencséd volt ezúttal mert nem ellenségekbe vagy olyan bevándorlókba akadtál akik engedély nélkül próbálnak elmenekülni. Több olyan ország van akik vagy egyáltalán nem tartoznak bele a tűz szövetségébe vagy akár a víz szövetségének tagjai és lakosaik mégis a legerősebb shinobi nemzetet, Konohát nézik ki maguknak menekülésük célpontjául. Ezek az emberek általában fegyvertelenek, de már hallottál komoly összetűzésekről is. Hirtelen valaki a grabancodnál fogva ránt hátra. A semmiből megjelent alak bal kezében egy kunait tart, jobbjával pedig téged hajít három fával arrébb.
- Yoru vissz a táborba! - Üvölt rád Shinto aki időközben elhárít két érkező shurikent a kunaiával. Nem vitás a fickó megmentette az életedet, mert te is későn vetted észre feléd tartó shurikeneket. Vajon kik dobhatták azt rád mélyen a konohai határ mögött ki mer konohaiakra támadni. Ez a küldetés egyáltalán nem veszélytelen és vajon neked való? A kérdés, hogy megtagadod Shinto parancsát és ott maradsz segíteni neki, vagy engedelmeskedsz és vissztérsz a táborhelyre a cuccaidért és esetleg valamilyen védelmi állást veszel fel?

**Yoru** Szer. Júl. 29 2015, 21:46

// „Pár óra pihenés után a sensei ébresztette a fiút, hogy itt az ideje a váltásnak. Yoru amilyen gyorsan csak lehetett összeszedte magát, majd egy nagy korty teát bedöntve magába a tábor melletti fára pattant fel és annak lombjában leülve forgatta a fejét mint a bagoly jobbra ballra.” Szerintem logikus h felvettem az övtáskát és a fegyvert a helyére tettem, ne hagyd kérlek figyelmen kívül amit írok. XOXO //

~Valami patás, őz, vagy inkább disznó a kisebb nyomok mérete erre utal. Hmm, sütve milyen finom is lenne. ~ Halványan egy mosoly szalad át a fiú arcán. De szinte azonnal el is tűnik, mikor a grabancát egy mozdulattal megragadják és bő 10 méterrel visszavetik a testét.
- Mi a franc? Shinto?!
~„- Yoru vissza a táborba!”? Ez komoly?~ Még „röptében” hallja a csilingelést, és látja a két kivédett shurikent lezuhanni. ~ Ezektől védett? Pff.
A fiú amint megvetette a lábát már rugaszkodott is vissza a küzdelem irányába. ~ Mókás a gondolat, hogy olyat tudok amit a sensei, nem. Ezen a pokrócon nem jut át sem a kunai sem a shuriken, de ég a senbon is csak beleáll. He he.
Yoru látva a sensei helyzetét a fán ahol Ő volt, kicsit lentebbre tervezi az érkezését a „csatamezőre” jobb kezében egy kunait markolva.

// A vastag lópokrócszerű szövetről a normál dobócsillag, és a kunai leverődik mert a szövet sűrűsége és vastagsága elnyeli a becsapódási energiát (tűl nagy felületen oszlik el a becsapódásuk), a senbon bár tű szerű sem tud áthaladni, a sűrű szőttes miatt. Még mielőtt megkérdőjeleznéd, ezeket teszteltem IRL, a szabvány dobókés 10 éterről lepattan a vastag katonai pokrócról ha lazán lóg, és a sűrített levegős szögbelövő sem lő át rajta, a fej nélküli szög 2 méterről is csak kb 1/2ig áll bele.//

**Kenshiro Karu** Vas. Aug. 02 2015, 22:30

/ Elnézést a nagy késésért de mostanában még nagyjából másfél hétig csak így leszek teljesen kaotikus. /

A sensei hangja nem tűnt olyannak mint aki ellentmondás tűr és amint elrugaszkodtál a fáról visszafelé veled szemben a bozótból egy új férfi csatlakozott be a küzdelembe. A meglepetés ereje miatt nem nagyon tudtad megfigyelni az illetőt csupán annyit véltél felfedezni, hogy eléggé ismerős a ruhája. Ez az ismeretlen valaki nem nagyon volt hajlandó irányt váltani és még mielőtt leérkeztél volna a fára ahol terveztél pozíciót felvenni kicsivel a senseied alatt már nem érkeztél meg soha mivel ez Shinto klónja volt és tiszta erőből elkaszált téged a levegőben. Pontosabban inkább úgy lehetne fogalmazni, hogy a vállára kapott a levegőben és néhány ugrással magatok mögött hagytátok a harcteret. Shinto erősen szorított és amíg vissza nem értetek a táborba. Az ütközés közben kipréselődött a tüdődből a levegő így egy pár másodpercig nehezen kaptál levegőt de azért az eszméletedet nem vesztetted el.
Amikor odaértetek a táborhoz Shinto ledobott a földre és úgy üvöltött rád ahogy nem gondoltad volna.
- Amikor azt mondtam neked, hogy térj vissza az nem egy kérés volt hanem egy utasítás EGY PARANCS! MEGÉRTETTED?
Ebben a pillanatban egy velőt rázó robbanás rázza meg a tájat és a férfi egy pillanatra megdermed. Ezek szerint a klón maradt ott és ez volt az eredeti? De hát hogy lehet ez?
- Te azért vagy itt mert én azt akartam. Ezen a küldetésen én vagyok a főnök megértetted? - Kérdezte tőled ismét ellentmondást nem tűrő hangon de ezúttal láttál valami furcsát a szemében... félelmet. - Idefigyelj fiam túl sok mindenkit vesztettem már el. Ha azt parancsolom, hogy ölj meg megteszed, ha azt parancsolom, hogy fuss el konohába akkor futsz és nem nézel vissza. Értsd meg ez nagyon fontos a küldetésünk szempontjából. Pakolj össze tovább megyünk ráadásul nagyon gyorsnak kell lennünk. Valaki szabotálni próbálja a küldetésünket és mindezt a faluból mert én az utóbbi hetekben ott tartózkodtam akár csak te. tehát tégla van konohán belül aki valahogy megoldotta, hogy üzenjen a külvilágnak. Most nincs a közelben senki csupán ezért mondom el ezeket a dolgokat neked. Viszont most pakolj és megyünk tovább.

/ A következő körben kérek egy kis belső monológot, hogy Yoru miként éli meg ezeket hiszen végül is ő még csak egy genin és ha jól gondolom ez élete első igazi küldetése aminek komoly tétje is van. Így kicsit bővebben írj kérlek a karakter érzelmeiről! /

**Yoru** Hétf. Aug. 03 2015, 11:04

//nem érdeke, mindenkinek összejöhetnek a dolgok.//

-Ugh! – Yorut ugrás közben gyomorszájon vágta valami, ahogy lepillantott a senseit vélte felfedezni a sötét alakban aki vállával elsodorta a fiút.
~ Mi? Mért? ~ A gondolat légszomjjal párosul és egy erősen szúró érzéssel a rekeszizomnál. Teste nagyot puffan a földön mikor a mestere nemes egyszerűséggel a földre dobja mint egy krumpliszsákot. És meglepő indulattal elkezdett vele ordítani. Aminek a felét értette csak mert az elejét a saját szuszogása nyomta el, a második felét pedig egy egetverő robbanás.
Yoru ekkor eszmél fel, hogy nem a mester „mentette meg” feleslegesen a surikenektől hanem a klón, és nem a klón hozta ide hanem a valódi teste.
~ Ez a pasi tuti nem mond el valamit fontosat… Mi lehet a baj? Mért ilyen ingerült, ninják vagyunk a harc lételemünk. Fél? ~ A gondolatok cikázása közben hálózsákot és az élelmet tartalmazó mole táskát kapkodja és csatolja fel a felszereléséhez.
A férfi szavai egy-egy hosszú tűként szúrják át Yoru tudatát, és szívét.
~ Áruló? Szabotőr? Avarban? Ez lehetséges? Nem hiszem el! De mégis, mért hazudna.~ Yoru a pakolás befejeztével amennyiben Shinto elindul szorosan követi. és közben az elhangzottakon forognak a gondolatai. Geninként nem lát bele a politikába-a shinobi nemzetek viszálykodásaiba, és hasonló felsőbb körök béli dolgokba. Viszont gyors észjárású fiatalember, pakolgatja a kirakós darabkáit szorgosan. „ - Te azért vagy itt mert én azt akartam.” ~ Mért? Mért akart pont engem erre a küldetésre? Mi bennem annyira különleges? Sunagakure? Nem hiszem, rég nem jártam otthon, és különben is csak genin vagyok. Vagy lehet… nem-nem hiszem.
Forognak a kerekek, Yoru folyamatosan a senseit figyeli, reakcióra vár, vagy utasításra, maga sem tudja. Majd megszólal.
- Mért én Sensei? Mért engem akartál erre a küldetésre? Köze van ennek a származásomhoz? – Hangja meglepően visszafogott és kimért.

//Geninként nem tudom mit tudna hozzátenni a nagyok háborgásába, pont ezért nem kattoghatok más felé csak amit tudok.. idegen egy helyen ahol nincs bizalom…//

**Kenshiro Karu** Szer. Aug. 05 2015, 12:55

Feszült percek következtek miközben magatok mögött hagytátok a rögtönzött tábort és egy nagyobb ekrülővel ismét úton voltatok ezúttal már a kihalt rengeteg óriási fáinak 'csontvázán' haladtatok tovább. Ez a hely valóban olyan kietlen és ijesztő ahogy azt a történetekben hallottad. Shinto nem beszélt sokat és a kérdésed után is csak hosszú csen dkövetkezett. Az első pihenőt egy nagyobb fa árnyékában ejtettétek meg. Shinton látszott, hogy valami nagyon aggasztja.
- Na figyelj rám Yoru mert most fontos dolgokat fogok mondani a küldetéssel kapcsolatban. Azért választottalak téged erre feladatra mert nagyon hasonlítasz valakire akit egykor ismertem és úgy látszik nem csak fizikailag hanem mentálisan is. Másfelől egy jóképességű shinobinak tartalak de nem szeretném, hogy elbízd magad ezért öcsi... - Érezted, hogy SHinto ezúttal igazat mond és a szívéből beszél. Valahogy most levetkőzte azt a morcos shinobi álarcot amit eddig viselt.
- Másfelől a küldetésünk nagyon fontos. Mostanában egyre több olyan helyen törnek be ellenséges shinobik az országba ahol kevébé őrzött a határ mint a kritikus szakaszokon. A mi küldetésünk az, hogy információt szerezzünk és megfigyeljünk, szigorúan csak megfigyeljünk. Arra nincs parancsunk, hogy akcióba lépjünk vagy bárkit elfogjunk. Abban az esetben nem tudom, hogy egyszerű úton állókról vagy behatoló csapatokról volt szó ami az előbb történt de szeretném ha legközelebb azonnal teljesítenéd a parancsomat. A sejtésünk az, hogy valaki konoha kapuin belül szivárogtat ki információkat. És hogy kerülsz te a képbe? Egyszerűen csak miattam. Én szerettem volna veled együtt dolgozni. A mai éjszakát az egyik fa lomb korna szintjén fogjuk tölteni és ezúttal nem gyújtunk tüzet. Szeretném ha kihejeznél estére pár egyszerű csapdát a tábor köré és utána megmutatnád hova telepítetted őket.
Azzal a kezedbe nyomott egy extra adag +10 robbanó jegyzetet és mellé egy nagy köteg drótot. 10 métert nagyjából így első ránézésre.

**Yoru** Csüt. Aug. 06 2015, 14:51

A pakolás relatív gyorsan ment, és „menekülés” közben Yoru bár nem teljesen elégedett a válaszokkal de legalább kapott. Shinto A maga módján úgy tűnik meg is nyílt kicsit fiú felé.
~ Nem tudom mi ijesztőbb? Az ahogy emberként próbál vezető lenni, vagy a tudat hogy egy „régi ismerősére” emlékeztetem. Vajon vele mi lett? Az Ő elvesztése keményítette meg a senseit?
A menekülés vágtája már nem is feltűnő Yoru testének, a fiatalsága elég gyorsan asszimilálta a vezető által diktált tempókat. Így a fiú figyelmesen hallgathatta a férfi szavait.
- Értettem nem hibázom többet. Bár! – Szája szélén mosoly szalad fel- A nem avatkozunk be és a kiirtunk egy robbanással egy fél hektárt az erdőből szerintem nem összefésülhető szinonima.
~ Arról nem is beszélve, ha eddig az volt a cél, hogy ne vegyenek észre minket, most a robbanás akkor is erre vonzza majd a „kíváncsi tekinteteket”.
A sensei utasításának megfelelően a kihalt erdő mélyén táboroznak le, a fák itt lombtalanok, olyan mintha csak a sűrű csupasz ágak alkotta töviskorona lenne csak mi megmaradt az életből. Se madár fütty se állat neszek, egyszerűen csend valamint a szél futta ágak össze-össze koccanása és ropogása.
Yoru feladata egyszerű, de mégis nehézkes. A lobok közt elhelyezett csapdák működhetnének itt de ahhoz lomb is kéne, így egy kissé bonyolultabb de működő taktikát választott.
- Sensei! A csapdákat kihelyeztem. Sajnos a lomb nem takarja el Őket ezért a feszített pókháló taktikát alkalmaztam.

// Lényeg, a gránátot élesítve két huzal közé teszik amiket fixálnak mozgásra képes tereptárgyakhoz (esetünkben ágakhoz) ha a tárgy megmozdul pl: rálépnek) a bomba BUMM és az osonó olyan lökést kap oldalba-alulról felülről ami helyre teszi a nemi identitását. A sérülés kisebb mint ha telibe rá lépne, de a terület jobban lefedhető hiszen ha a ágára lépnek akkor a lomb nagy része azt meg ”érzi”. Hátrány a talajt nem fedi le. De egy jó őrszemmel ez kivédhető. (Elméletileg mellékelletem [img] Kihalt Erdő - Page 4 2mgjr6q

[/img] is)//

- Remélem megfelel. Egy bombát a táborunk alá tettem közvetlen a „lomb tövéhez” ha szökni kéne, ez segíthet. –Mutat a körülbelül két méterrel alattuk elrejtett cetlire.
/ Amennyiben a sensei meg van vele elégedve Yoru kifújja magát, ha nem akkor a sensei utasításait követve átalakítja a dolgokat.
Ha Shinto pihenni küldi akkor a fiú kicsit fentebb egy fa ágának tövében beékeli magát és köpenyével mint egy lárva begubózza magát., de ha Ő kezdi az őrködést akkor a lentebb megy, ahol a sötét jobban rejti és főleg a talajszintet figyeli ( bízik a csapdákban)/

**Kenshiro Karu** Hétf. Aug. 10 2015, 12:55

Ahogy haladtatok és reagáltál a senseinek ő nem nagyon méltatta válaszra az előző észrevételedet. Egyszerűen csak ignorált egy kicsit téged, amit pontosan nem értettél meg de gondoltad, hogy jó oka lehet talán a terepet figyeli vagy ismét valamire készül. Aztán végül nyugodtan letelepedtetek és te elmentél felállítani a csapdákat. Az eröltett menetnek megvolt a jó és a rossz hatása is egyaránt. A jó hatása az volt, hogy elég messzire jutottatok a robbanástól a rossz hatása pedig az volt, hogy eléggé elfáradtál de tudtad, hogy ez most nem a pihenés ideje. Igyekeztél öszpontosítani és ezt Shinto is látta rajtad.
- Az előző kérdésedre a válasz az, hogy a robbantás szükséges volt és mellesleg szerettem volna felhívni magunkra a figyelmet a környéken járóknak. Így is úgy is robbantottam volna csak jobb esetben nem halnak bele mások és mi felkészülten már kilóméterekre lettünk volna a helytől. Tudod néha van úgy, hogy ki kell ugrasztani a nyulat a bokorból öcsi! - Azzal kaptál tőle egy hátbaveregetést. Na ez már az a Shinto akivel konohában találkoztál. A korábbi érzelmes oldalának nyoma sem maradt. - Mutasd csak meg hogy állítottad fel a csapdákat.
Amikor megmutattál neki mindent megdícsért majd közölte, hogy ma ő kezdi a pihenést és te fogsz őrködni. Bár elég fáradt voltál de nem akartál ellentmondani mesterednek és egy lentebbi ágon helyezkedtél el ahonnan a talajt beláttad majdnem teljes egészében. A taktikai előny mindenképpen a tiéd ha a talajról érne titeket támadás...
Az éjszaka ismét szél söpört végig a tájo és ezúttal mintha csata hangját sodorta volna magával. Ezek a furcsa hangok a múltkor is így kezdődött. Mi ez vajon valami genjutsu. Hallottál már az elmét befolyásoló technikákról de talán még sosem kerültél velük szembe. Az akadémián tanultatok róla némi alapot de többet te sem tudtál róla. Vagy az is lehet, hogy olyan fáradt vagy, hogy egyszerűen csak az elméd tréfál meg? Ezúttal azonban nem hallottál neszezést ezért maradtál is valószínűleg a helyeden. Az éjszakai őrség váltás végül nyugodtan zajlott és amikor reggel felkeltél a sensei már éppen az elemózsiáját csomagolta ki.
- Jól teszed ha eszel egy kicsit mert ma még hosszú út áll előttünk. Nem tervezem átlépni a határt a parancsunk ugyan is úgyszól, hogy ne hagyjuk el a tűz országának területét így tehát csak megközelítjük a határt aztán pedig befészkeljük magunkat. Pár napig el fog tartani előre szólok. Remélem készen állsz öcsi! - Azzal rád kacsintot majd felállt és kinyújtóztatta elgémberedett tagjait. - Örülnék neki ha össze szednéd a cspdákat, de esetleg párat kint hagyhatsz erre úgy sem jár egy teremetett lélek sem. Én a helyedben a fa aljára feltennék még két robbanójegyzetet de csak oda röhzíteném ha esetleg ismét menekülőre kell fognunk helyzeti előnyt kovácsolhatunk belőle ugyan is erre van a legközelebbi út konohába. A drótos csapdákat persze szedd fel aztán mehetünk kishaver!

**Yoru** Pént. Aug. 14 2015, 14:12

Csendben zajlott az őrség, Yorunak volt ideje átgondolni a senseitől kapott infókat, és ráeszmélni, hogy még mennyi mindent kell tanulnia a taktikáról. A robbantás amit Yoru kicsit túlzásnak gondolt, sok tényezős eseménylánc része, amikről a fiúnak fogalma sem lehet, de Shintotól is hiába vár információkat. Egyetlen dolog biztos, hogy nem semmi sem biztos. De a sensei nélkül egy út maradna neki a haza futás, azt pedig nem teheti meg. Nem okozhat csalódást.
Reggel ébredéskor a korábbi gondolatok letisztultak és miközben némi szárított húst abrakolt befelé figyelte a sensei szavait.
- Készen! Egy perc és rendezem a csapdákat. – Azzal harapott még egy falatot és elrugaszkodott, hogy a kitett csapdákat összeszedje. Az utasításnak megfelelően 2 cetlivel megtoldotta a táborfa csapdáját, de trükközve.
// A két másik címkét úgy helyezte el, hogy akkor robbanjanak, amikor a táborfa címkéje, ám azzal ellentétesen döntsék azt a két fát, amire feltette őket. Így ha valaki alatt a központi jegyzet eldurran és tovább akar ugrani, pont egy felé dőlő fát kap az arcába. Ami Yoru elképzelése szerint meglepő, és elég nagy sérülést is képes okozni.//
- Értem akkor egy másik táborhelyről fogunk egy zónát figyelni, vagy több táborhely közt kívánsz majd járőrözni?

//Sorry, 1edül vagyok 3 helyett, kicsit összeszaladt a szar...//

**Kenshiro Karu** Kedd Aug. 18 2015, 18:44

A sensei figyelt téged miközben dolgoztál és elégedettséget láttál az arcán. Amikor visszamásztál a fára csak megveregette a válladat és közölte, hogy ügyes vagy. Amikor feltetted a kérdésed Shintonak ő egyszerűen csak másfelé figyelt és úgy válaszolt neked. "Ezt majd később beszéljük meg." Ezek után útnak indultatok és megközelítettétek a határt. Elméletben innen kellene várni a célpontot akit meg kell figyelni. Tudtad, hogy fontos lesz ha rendkívül jó pozíciót találtok. A fák óriás csontvázai magasodtak fölöttetek a talaj pedig inkább volt sivatagos mint erdőre emlékeztető. itt valaha pedig egy rendkívül termékeny föld és egy élettől hemzsegő vadon terült el. Aztán az egyik ninja háború alkalmával felgyújtották az egész környéket és csak ezek a monstrumok maradtak meg de valahogy mintha az erdő nem is akarna regenerálódni, hogy örök emléket állítson az embereknek mi is történt itt. Hiába az emberek hajlamosak bele esni többször is ugyan abba a hibába ezt már te is tudod és talán tapasztaltad is. Most ismét egy háború és ismét egy küldetés ez a rideg valóság.
- Figyelj öcsi gyorsan fel kell készülnünk. Ahogy azt az előző alkalommal tetted most is használhatnál párat a robbanójegyzetekből amiket adtam csupán csak elővigyázatosságból. Ha bármikor menekülőre kéne fognunk.
Miután elhelyezted a robbanójegyzeteket a sensei egy közeli fa koronáját nézte ki nektek és gyorsan be is rendezkedtetek. Az nap este valószínűleg nem fogtok aludni, az adrenalin legalábbis most olyan mértékben dolgozik benned, hogy úgy érzed az egész küldetést meg tudnád oldani egyedül is. Kezd esteledni és a vendégeket ma estére várjátok. Ha az információ pontos akkor a közvetlen közelben fog sor kerülni a találkozóra. Csupán rajtad múlik miként készülsz elő!

// A környék nagyjából így néz ki mint a háttér! Középen pedig képzeld el, hogy egy üres placc van és ti ott várjátok a találkozót! Sajnálom, hogy ilyen lassacskán tudok írni de sajnos nekem is össze jöttek a dolgok. Remélem szeptember elejétől fel tudok majd gyorsulni! //

**Yoru** Kedd Aug. 18 2015, 22:59

// Nem para, az élet nevű frpg-ben most épp epic boss battle folyik a tetves időjárás miatt.//

~ Hmm egy elégedett mosoly? Áh ilyen nincs. Biztos képzelődtem ~ Gondolta Yoru mikor Shinto reakcióját láttam, ám amikor a férfi megveregette a vállát és megdicsérte a fiú teljesen ledöbbent.
~ Ezen igazodjon el valaki?! Szerintem ez az ember skizofrén, percenként változik a hangulata. ~ Yoru gondolatai a sensei magatartásán pörögtek miközben elindultak és a határ felé megtették a már nem túl hosszú de annál komorabb utat.
- Ez a hely, egyszerűen félelmetes. ~ És gyönyörű. ~ Jegyzi meg halkan magának, mikor a sok-sok fehér szálkaként az ég felé meredő megkövesedett fát szemügyre veszi. A sok halott fa hatalmas bordákként meredeznek az ég felé, mint elpusztult tevék csontjai a száraz sivatagi homoktól perzselt tájon. Mintha régi korok monumentumai lennének amiket a letűnt kor mementójaként hagyott hátra az idő. A fák sokkal magasabbnak tűnnek itt, bár valójában nem nagyobbak mint az élő erdőben található rokonaik, viszont, az egyhangú sík táj, és a lombtalan korona elveszi a méretarányhoz segítő viszonyítási pontokat. Yoru szemei kissé ködösek lesznek mikor a távolban már a sivatag színeit láthatja és érezheti a távoltól érkező forró sivatagi szél illatát. A honvágy némiképp megszorongatja szívét. Ám elmélkedni nincs ideje, a Sensei megálljt parancsol.
- Értettem! – válaszolja lelkesen a Shinto utasítására. És már keresi is az ideális megoldást.
~Tehát a térre kell fokuszálni, valami olyan megoldás kéne, ami védekezni és támadni is jó.
A fiú gyorsan kiszór 8 cédulát kettesével 4 hatalmas oszlopszerű kőfára, oly módon hogy a robbanás a fákat a tér közepe felé döntse. Yoru tervei szerint így mind támadás mind menekülés esetén, a befelé dőlő fák zűrzavart kelthetnek.
Amint végzett visszasiet a táborhelyhez és megmutatja a mesternek, hogy mit és hogy helyezett el.
- Sensei, az én köpenyem teljesen elsimul a talaj színében, Mi a véleményed, rejtőzzek el a talajon? Vagy maradjak itt fent veled?

/ Amennyiben maradnia kell, akkor illedelmesen bólint majd egy ág tövénél a hátát megveti a fa törzséhez és egy darab száraz húst elmajszol.
Ha viszont lemehet akkor a szomszédos fa tövénél ül le, a fa tövénél a köpenyt kiteríti maga körül így egy homokbuckára emlékeztető forma alakul ki, és a kapucnit a szemébe húzva csak egy kis résen kémleli a várható találkozó helyszínét, miközben lassan elcsámcsog egy darab száraz húst./

Ajánlott tartalom