Falut körülölelő erdő

**Huramino Saito** Hétf. Márc. 05 2012, 12:01

A menyétek faluját egy hatalmas fákból álló, sűrűn erdő veszi körül és védelmezi. Eme rengeteg tette évtizedeken át elérhetetlenné az emberek számára eme aprócska, mégis nagy spirituális energiával rendelkező fault. A fák helyenként elérhetik 45-50 méteres magasságot is, valamint több helyen is fakuckók vannak kiépítve rajtuk, melyeket általában egy hosszabb ág, vagy egy lengőhíd köt össze, ezzel biztosítva a gyors haladást egyik pontról a másikra. Valamint a menyétek a legnagyobb fák tetejére helyezték bázispontjaikat, hogy könnyen szemmel tarthassák az erdőben történő dolgokat.

**Arekkusu Orokana** Vas. Ápr. 08 2012, 21:19

Orokana alig várta, hogy mestere új technikát tanítson mikor egyszer csak a semmiből feltűnt pár elsőre furcsa apró állat. Majd az egyikük beszélni kezdett és hirtelen arra eszmélt a fiatal genin, hogy rettentő hányinger lett úrrá rajta. Abban a pillanatban amikor körbenézett látta, hogy teljesen más körülötte a táj. Az émelygés mellé hirtelen félelem és gyomorideg társult. Ettől a genin egyből ki is dobta a taccsot ott helyben. Majd fel fehéren feltápászkodott és jobban szemügyre vette a különös állatokat. Ekkor már biztos volt benne, hogy ezek menyétek. Bár ez a pár példány meglehetősen fura volt hisz mind egyforma volt és teljesen úgy néztek ki mintha gazdag üzletemberek lennének, vagy valami titkos testőrség jól öltözött tagjai. mindenesetre miután már magához tért odaguggolt az egyikhez és és kezét feléje nyújtva megpróbálta megsimogatni a szőrös kis állatot

**Hisao** Hétf. Ápr. 16 2012, 21:12

Hősünk már éppen készült volna fel hogy új technikát tanítani Orokanának, mikor hirtelen több kisebb chakrát érzékelt egyre gyorsabban közeledve. ~Ez meg mi a halál lehet?~ Gondolta magában, de a következő pillanatban, máris megjelent a válasz, vagyis inkább a válaszok a menyétek képében. Yoh nem reagált elég gyorsan, mert miután éppen hogy kihúzta katanáját, máris teleportáltak el egy távoli földre. Menyétestül, Orokanástúl. Az első pillanatokban émelygő érzés tört a Jouninra, ami hamar elmúlt, hiszen nem ez volt az első hogy megidézték valahová, igaz ezt a pecsételős módszert még nem hallotta. ~ Milyen feladatról beszélt ez? És vajon hová hoztak ezek a lények? Ha jól látom valami menyét féleségek és olyan Nin-Juuk, mint az én idézésem a kutyák falkája. ~ Gondolatai közben észrevette, hogy tanítványa megpróbálta megközelíteni az egyik egyedet. -Orokana! Ne nyúlj hozzá! Gyere ide szorosan mellém!- Adta ki a parancsot a Geninnek, miközben fegyverét a szószoló menyét felé nyújtotta ki. -Te! Nem tudom milyen feladatról beszélsz, de nekünk a Hokage ad utasításokat, nem menyétek uralkodója! És nem gondolod, hogy háború idején, nem tanácsos dolog az emberrablás? - Mondta a kis lénynek. ~Nem érzem a gonoszságot rajta de nem lehetek elég óvatos.~

Darui Kedd Ápr. 24 2012, 21:24

Az idézést követően egy szempillantás alatt került a tanár és diákja egy szokatlan helyre mely különbözött konohától. Ez abban is megmutatkozott, hogy a fák melyek körülvették őket sokkalta nagyobbak voltak mint a szokásos hazai fajta. Orokana beváltotta a hozzá fűzött reményeket és azonnal rosszul lett, bár ezt senki sem teheti szóvá neki, hisz a legedzettebbeket is megviseli ez a kis utazás akárcsak Yoht, akit bár szintén megviselt a dolog, hamar úrrá lett önmagán. A frakkos menyétek egy árva szót sem fűzött hozzá ahhoz amit az idősebb S szintű shinobi mondott/panaszolt. Némán figyeltek, mintha vártak volna valamire, vagy inkább valakire ám akármennyire is várták azt a valamit, a kirántott kard igencsak veszélyesnek tűnt, így aki eddig a szószóló volt, csak egy hatalmasat tudott nyelni, de szerencséjére feltámadt a szél. A semmiből hirtelen kisebb légmozgás keletkezett ami több szempontból is furcsa volt, ugyan a magas és sűrű fák tökéletesen védtek az e fajta környezeti behatásoktól.
- Úgy tűnik kicsit késtünk. Szép munka volt innen átvesszük. Jelent meg két újabb menyét és az újonnan érkezők közül is fehér félszemű szólalt meg, aki egy szép kis kaszát hordott a vállán. - Igenis! Ezzel a mondattal a fordított idézést végrehajtók mindegyike visszahúzódott és így már csak a két menyét maradt.
- A Hokage értesítve lett erről a kis kiruccanásról így az emberrablás vádját már ki is pipálhatjuk, de még mielőtt folytatnánk, szeretném ha elrakná a fegyverét Asaya Yoh-dono, ugyanis nem ellenségek között van. Pusztán pár információt osztunk meg magukkal és egy ajánlattal élnénk önök felé. Amint meghallgattak és esetlegesen visszautasítják az ajánlatunk, abban a pillanatban visszatérhetnek abba a környezetbe és tevékenységbe ahol eddig voltak és csináltak.

**Arekkusu Orokana** Hétf. Ápr. 30 2012, 18:21

Orokana odaugrott mesteréhez és meg se mukkant amíg az "tárgyalt". Majd egy hirtelen szellő és egy szemtapaszos menyét jelent meg aki máris tisztázta a helyzetet. A gyermek kérdően pillantott mesterére. -Vajon miről lehet szó? A mester elfogja tenni a kardját? Hogy hogy a Hokage tud erről?- a kérdések tengere után folytatta a buta nézést és várva várta mestere válaszát. Szíve szerint ő nagyon kíváncsi az ajánlatra és ezt a kíváncsiságot úgy érezte a mestere tudtára is kell adnia. -Sensei nem akarok beleszólni, de én szeretném tudni miről lehet szó. És miért ne hallgatnánk meg őket ha már itt vagyunk?- Majd érdeklődően várta tovább mestere reakcióját és a további fejleményeket.

**Hisao** Szer. Május 09 2012, 00:53

A frakkos menyéteket két komolyabb külsejű egyed váltotta fel, akik már nem riadtak meg a penge látványától, sőt még meglepő információval is tudtak szolgálni a Jounin számára, miszerint Tsunade sama pontosan tudta, hogy ez az akció meg fog történni és a menyétek lecsapnak a két konohagakurei shinobira. Mondjuk ez logikusnak tűnt, mert a pontos tartózkodási helyüket és idejüket, csak több hetes megfigyeléssel vagy pedig a pontos információ beszerzésével tudták megszerezni és csak a Hokage tudhatta, hogy Yoh, mikor merre tartózkodik éppen. ~ Ezek szerint vagy nagyon jól hazudnak, vagy tényleg nem akarnak ártani nekünk. meghallgathatom őket és elég ha résen leszek. Amúgy sem a kardon múlik, hogy támadjak e...~ Gondolta a Jounin, majd katanáját vissza csúsztatta a hátán pihenő tokjába. Tanítványa is hasonló véleményen volt. -Rendben. De legyél résen továbbra is. - Súgta a Geninnek halkan, majd a menyétekhez fordult határozottan. - Hiszünk nektek. Kérem adják át az információt és cserébe meglátom mit tehetek az ügy érdekében. Már ha egy problémáról beszélünk.- Mondta miközben szemeivel a két állatot páztázta folyamatosan felváltva.

Darui Csüt. Május 10 2012, 09:44

Két menyét csöndben figyelte még az előttük álló két shinobi megbeszélik egymás között a dolgaikat, majd megkönnyebbülve hallották, hogy belementek a kérdezz felelek játékba.
- Örömmel hallom, hogy hisznek nekünk. Akkor kövessetek minket egy nyugodtabb helyre ahol némi sake illetve tea mellett megbeszélhetjük a részleteket. Mondta az idősebb ahogyan a környező területet kémlelte ugyanis egyre több menyétnek tűnt fel a két idegen látogató és kíváncsiságtól fűtve egyre közelebb merészkedtek. Nem tűntek a menyétek egyáltalán rosszindulatúnak, meleg fogadtatásban részesítették a két érkezőt, csak hát mégis frusztráló lehetett az, hogy hirtelen az embereket felváltották ezek a szőrös kis lények. - Kövessetek. Jelentette ki a fiatalabbik, ahogyan céltudatosan megindult előre melyet követett az idősebb is. Ha a két shinobi követi őket akkor egy magasabb fához érkeznek el melynek bejárata pont akkora volt akár csak egy emberi bejárat így kényelmesen befért mind Yoh mind Orokana. Bár a fa kívülről nem tűnt valami nagynak, a benti terület mégis akkora volt ahol több tíz ember is kényelmesen elférne egymás mellett, a kis terem közepén pedig egy asztal volt melyen már elő volt készítve a megbeszéléshez szükséges frissítő. Miután mindenki leült az asztalhoz, az idősebb ismét felszólalt.
- Fogyasszanak nyugodtan annyit amennyi jól esik! Mondta ahogyan magának öntött egy kis Saket és fel is hörpintette azt bizonyítva ezzel, hogy semmi hátsó szándékuk nincs. - Tehát. Mint már mondták önöknek gondolom, ki lettek választva a világon élő shinobik közül egy olyan feladatra mely talán nemesebb mind közül. A faluk vezetője egy olyan szervezetet hoz létre mely a világ és a béke céljait szolgálja. Volt egy látomása amiben ténylegesen kitört a IV. Shinobi Világháború. Ezt szeretné elkerülni a vezetőnk és ezzel a céllal alapította meg a Kami no Yuugen nevű szervezetet melyben önöket is szívesen látná. Természetesen nem kötelező belépni a szervezetbe, de minden csatlakozó tagnak a segítségére vagyunk és tudásunk és képességeink java részével támogatjuk őket. A bölcsünk számít a maguk segítségére, mit gondolnak? Tette fel a kérdést az idősebb félszemű menyét mely egy egy fél pillantást vetett a mellette ülő fiatalabbikra aki épp a Sakeból próbált tölteni magának amire fapofát vágott. A következő pillanatban a levegőbe emelkedett az aprócska menyét kaszája melyet nem fogott senki sem, majd a fegyver tompa végével egy hatalmas ütést mért a fiatal korú egyedre akinek egyből kicsordult a könnye.

**Arekkusu Orokana** Csüt. Május 10 2012, 10:24

A figyelmetlen genin mesterére ügyet se vetve indult a menyétek után, majd a magas fához érve azzal a lendülettel be is sétált azon. A fa belseje sokkal nagyobb volt mint ami kívülről látható volt, ez feltűnt a gyermeknek bár apró tény volt a beszélő kaszás félszemű menyét mellett, így az apróság felett könnyedén el is siklott. Majd lehuppant az asztalhoz és kínálás után egyből töltött is magának egy csésze teát és gyorsan fel is hörpintette. Mikor mesetere is mellé ült már rájött mekkora felelőtlenséget követett él, hisz akár csapdába is sétálhatott volna így mestere védelme nélkül. Bár a gyermek nem aggódott, hisz teljesen megbízott a kedves állatokban. A félszemű menyét beszédébe kezdet és ezzel a mondanivalóval igen fel is keltette Orokana figyelmét. A beszéd végén egy komikus helyzet szemtanúja volt, ugyanis a fiatal menyét sakét próbált csenni magának. A próbálkozás eredménye sikertelen volt, hisz az idősebb menyét kiszúrta a próbálkozást és egy hatalmas taslival jutalmazta azt. Orokana vihogva ugrott fel és tért vissza a témához. -Kiválasztani? Engem!? Ez biztos valami tévedés, én nem vagyok olyan erős shinobi. A mestert még megértem, hogy ilyen feladatra választják, de engem!?- majd egy pillanatra belé fagyott a szó és máris folytatta a balga beszédét. -Lényegtelen belépek! Legyen szó bármiről is benne vagyok!- Ekkor hirtelen a gyermekbe nyilallt a felismerés és sápadt arccal a fenekére huppant. -Te jó ég háborúról is beszélt valamit. De én nem akarok meghalni!- Majd hirtelen mesterére nézett és rájött az igazi és igazán közeli veszélyre. -nem jutok el a háborúig, a mester itt helyben végez velem, hogy lehetek ekkora barom. már megint járt a szám, és most még rosszkor is. Mibe kevertem már megint magam?- fakó száját kinyitotta és sivatag száraz torkából, megpróbált hangot kicsikarni. -B....Bo.....Bocsáss meg mester!- Ekkor a félelemtől fal fehér gyermek szépen lassan becsukta szemeit és eldőlt.

**Hisao** Vas. Május 20 2012, 18:53

~Lenyűgöző ez a hely!~ Ez volt a Jounin első gondolata, amikor elindultak megbeszélni a részleteket a menyétek vezetésével. Yoh már sok országban járt életében, de ilyen hangulatos és békés kis kolóniát még sosem látott. A kis lények nagyon kíváncsinak és barátságosnak bizonyultak, ami kicsit meglágyította a shinobi szívét, habár ez arckifejezésén nem látszódott egyáltalán. ~Vagy ezek a legprofibb mesterbűnözők, akiket valaha láttam, vagy valóban nem gonoszak. Azt érezném, de ezek a lények teljesen ártatlanok. Akkor mégis miért hívtak ide minket? Mi a valódi céljuk velünk?~ Merültek fel hősünkben a kérdések, mikor beléptek a fába és helyet foglaltak. Orokana kicsit hebrencs volt megint, de ezúttal nem kapott dorgálást, mert a kíváncsiság legyőzte a szigorú mestert ezúttal. A menyét végül belekezdett a mondandójába, amit a Jounin egy szemrebbenés nélkül hallgatott végig. Aztán Orokana megint hozta önmagát, mialatt Yoh inkább öntött egy nyugtató sakét magának s ezúttal nem méltatta válaszra a Genint, inkább a menyéthez fordult. -Megakadályozni a háborút? Könnyű azt mondani. Kémek cikáznak minden országban, elszigetelt Chuunin vizsgák folynak, mennek a szervezkedések. Minden nemzet annyit szenvedett már és annyi embert veszített, hogy belefáradtak a tolerálásba. - Itt lehúzta a kitöltött italt és pihent egy másodpercet. -Mégis mi a tervük? - Kérdezte komolyan a menyéteket.

Darui Pént. Jún. 01 2012, 09:44

//Bocsáá a késésért, mostmár indul a mandula Wink

//

A tárgyalás melyet a faodúban tartottak meg a menyétek, valamint a Konohai anbu kapitány és tanítványa, meglehetősen érdekes úton haladt előre. A fiatal Orokana aki még tanuló félben van, szinte azonnal beleegyezett a dologba, míg mestere érdeklődött egy kicsit a szervezettel kapcsolatban ami természetesen érthető volt.
- Pontosan nem tudom kifejteni maguknak azt, hogy hogyan is fogjuk ezt megvalósítani, majd amint összeszedtük az összes kijelölt tagokat a vezetőnk a Menyétbölcs mindent részletesen el fog mondani.- Itt sóhajtott egyet a félszemű menyét majd ismét belekortyolt a sakejába, végül tekintete ismét Yohra szegeződött. - Röviden és tömören úgy tudnám megfogalmazni, hogy a Menyétbölcs minden országból, minden nemzetből össze próbálja szedni azokat az embereket akiknek ugyanezek a nézeteik. Amint ez sikerül, a szervezetünk már működőképes ugyanis mindenki bele tud szólni a saját falujának az ügyeibe, tud tenni az ellen, hogy elkerüljük a háborút, ám ha az egyéni fellépés nem segít, akkor a szervezetünk együtt lép fel a háború ellen többnyire békés eszközökkel, de ha a szükség úgy kívánja akkor nehezebb lépéseket is megteszünk a háború elkerülése érdekében. - Közölte a menyét majd kifújta magát a hosszas, ám még mindég rövidnek számító információközlést követően, majd szája előtt összekulcsolta kezeit és Yoh reakcióját várta, figyelte. Kíváncsi volt, hogy mi a véleménye az anbu kapitánynak a tervel kapcsolatban. A szervezet számára nagyon fontos az, hogy Yoh belép e vagy sem, hisz hatalmas tiszteletnek örvend és nagy befolyása van Konoha ügyeiben, elvégre ő egy Konohai anbu kapitány.
- Természetesen mindezek mellett bármikor szívesen látjuk önöket falunkban, társaim szívesen segítenek önöknek az edzésben, jutsuk elsajátításában, valamint szerződést is kínálunk maguknak amellyel megidézhetnek minket harcaikban.- Tette még hozzá a kisebb menyét aki már kiheverte az előző fejére mért kis csapást.

**Hisao** Vas. Jún. 17 2012, 18:58

Yoh végiggondolta a hallottakat hogy megfontolt döntést tudjon hozni. ~Céljuk nemes és a sok erős shinobitól sokat tanulhatok és tudhatok meg valamint a Hokage is nyilván ezt várja tőlem ha elengedett a menyétekkel ilyen messzire. Bolond lennék nem elfogadni ezt az ajánlatot. Persze azért kicsit szépíthetek még a helyzetünkön.~ Beszélgetett magában, miközben ő is ivott egy másodikat mutatván, hogy nem goromba vendéglátóival. -Nem hangzik reménytelenül menyét uram. Őszintén beszéltél, így én is hasonlóan teszek. Mindig is a háború és az erőszak ellen harcoltam Konoha lángoló pengéjeként és ezúttal is a falum érdekeit tartom elsődlegesnek. A harc bár egy shinobi munkája de nem szívesen élnék meg még egy pusztítást és még több halált. Pengémet a bölcsednek és a szervezetnek ajánlom, hogy rendelkezzetek velem és tanítványommal. -Itt ránézett Orokanára biztatóan, majd folytatta. -De a fiú még képzetlen komolyabb feladatokhoz. Szeretném ha tanulhatna itt és jómagam is még élvezném a falvatok vendégszeretetét. Ha ebbe beleegyeztek, akkor készen állok a szerződés megkötésére és várom az első feladatomat.- Fejezte be, majd várta a menyétek válaszát.

**Arekkusu Orokana** Szomb. Jún. 23 2012, 19:50

A megszeppent diák mestere oldalán hallgatta végig annak rövid de tartalmas mondanivalóját, majd mosolygott és bátran bólintott. Eztán a frissítő után nyúlt és töltött magának egy pohárkával majd szép lassan kortyolgatni kezdte, miközben a menyét válaszát várta. -Remek! Ha minden igaz most már tag vagyok, remélem rengeteget fejlődök majd és sokat tehetek majd a világunk békéjéért. Kedvesek ezek az állatok, most, hogy jobban megnézem őket nagyon tetszenek ha hazaérek be is szerzek egyet otthonra.- Gondolat menete közben természetesen szokásos bárgyú vigyora simult ki az arcára.

Darui Vas. Jún. 24 2012, 18:01

Kamatari és a fiatalabb menyét Hiyayaka aki nem csak csupán hasonlított az idősebbikre, de még ugyan az a vér is csörgedezett ereikben, kíváncsian várták, hogy mit is válaszolt Yoh. Azt már tudták, hogy a tanítvány benne lenne a dologban, de minden csakis Yohtól függött, ugyanis ha ő nem lép be, valószínűleg a fiatalabbik, Orokana is visszalép majd. Persze ez csakis a rosszabbik változat lett volna a történetnek, ám Yoh elfogadta a felkérést és csatlakozott a szervezethez, így a Kami no Yuugen létszáma két nemhétköznapi személlyel bővült.
- Ezt örömmel hallom.- Vágta rá a Kamatari, majd a fejével jelzett fiának, aki rögvest felállt az asztaltól, majd távozott. - Természetesen bármikor szívesen látunk titeket otthonunkban, és tudásunk a szolgálatotokra áll. Ha a szervezkedések sikeresen folynak továbbra is, akkor több emberrel is találkozhattok itt, akik szintén segíthetnek a tanulásban. Magyarázta a menyét és közben Hiyayaka visszaérkezett a tárgyalóterembe a kezében egy hatalmas tekercsel mely jóval nagyobb volt az apróságnál, így egy kicsit zsonglőrködnie kellett, hogy el tudja juttatni a tárgyat a megfelelő helyre. Amint a tekercs az asztalra került, az apró menyét folytatta a beszédet.
- Mindenki számára akik a szervezetbe lépnek, egyúttal szerződést is kötnek velünk, így könnyedén el tudtok jutni a bázisra, a fák országába egy fordított idézéssel amit mi hajtunk majd végre, vagy ha igénylik. Már csak annyit kell tenniük, hogy a saját vérükkel aláírják a tekercset. Tolta feléjük a kihajtott tekercset ahol több név is szerepelt, ám az üres rubrikák sem szűkölködtek. A két menyét megvárta míg mind a két Konohai ejt egy aláírást a saját vérükkel, majd miután mind a ketten megtették, Kamatari újból magasba emelte sakés csészéjét. - Egészségünkre hát! Kiáltott fel, majd felhajtotta a szeszes italt. - Töltsétek kellemesen az időt és szolgáljuk együtt a békét. Ha bármire szükségetek van, nyugodtan szóljatok, ami pedig Orokana edzését illeti állunk rendelkezésetekre. Tette hozzá Hiyayaka miközben összecsavarta a tekercset, majd eltette azt az őt megillető helyére

//Isten hozott a Kami no Yuugenben. Yoh: Innentől a te belátásod szerint irányíthatod a menyéteket és felhasználhatod őket Orokana tanulmányaihoz.
Jah, majd elfelejtettem, +3 ch-t írjatok fel, mégiscsak játék volt Very Happy

//

**Huramino Saito** Vas. Júl. 08 2012, 13:51

//Daizo//

A kis beszélgetésünket Shuival az a valami szakította félbe amit Hiyayakának neveznek. Az apró kis menyét szokásához híven a semmiből bukkant elő és a karmait az arcomba mélyesztve megállt azon hogy homlokegyenest a szemembe nézhessen, bár ez a mozdulata mondhatni megszokott volt. Rövidke kis kétségbeejtő lihegés után az ifjú menyét egy fordított idézést használva magával is vitt a falujukba, hogy az ottani "krízist" kezeljem.
- Na jól van... gyorsan mond, hogy mi ez az egész mielőtt még dühös lennék azért amiért félbeszakítottál egy randit... Csaptam ölbe a kezeimet és vártam a mentegető magyarázatot amit meg is kaptam pár percnyi gondolkozás után a menyét részéről. - A menyét bölcs küldött, hogy hozzalak ide, ugyanis megkezdődtek a szervezkedések, sőt már két taggal bővültünk is. Téged azért hozatott ide a bölcs, hogy egy újabb lehetséges tagot győzz meg személyesen a dolgokról. A neve Gaisuke Daizo és Kirigakure shinobija. A bölcs nagy reményeket főz hozzá, így hát téged küldött, hogy te győzd meg. Magyarázkodott az aprócska teremtés amire én csak mélyeket tudtam sóhajtozni, ugyanis holmi szeszély miatt lett vége a tökéletes pillanataim egyikének. Nemsokkal a sóhajtozásokat követően, sarkon fordultam és elindultam, hogy üdvözöljem a Daizo névre hallgatót, ám nem jutottam messzire.
- És egyébként hol találom meg? Nézek vissza egy magacseppel a fejem felett, amire Hiyayaka csak elneveti magát. - Itt kell megvárnunk őt, de hogy ne érezd magad magányosnak, megyek én is veled, hogy kisegítselek az esetleges bajban. - Hát ez nem túl biztató. Vágtam rá viccesen amire az aprócska menyét fel is kapta a vizet egyből, és a várakozásunk ettől a perctől kezdődött meg.

**Daizo Tensei** Vas. Júl. 08 2012, 20:17

//Saito//

Még mielőtt bármit is cselekedhetnék, létrehozzák a technikát. Azonban nem az történt, amit vártam. Azt hittem valamit meg fognak idézni, mivel hallottam, hogy a Kuchiyose-t kiejtik. Viszont előtte mást is mondtak... Miután eloszlik a pukkanás keltette felhő, van alkalmam körülnézni. Azt tudtam, hogy kint vagyok a szabadban, mivel a mezítelen talpamon érzem, az avar hidegét. Egy ismeretlen erdőben vagyok, ami kicsit aggasztó, ugyanis nem tudom hogy fogok hazajutni innen. Viszont ami a leginkább zavaró, az a Shinobi, aki velem szemben áll. A faluja jelképéről tudom, hogy ő is Shinobi. Ráadásul sunagakurei, tehát ellenség.
Azonnal hátra ugrok, ezáltal eltávolodok tőle. Még a levegőben megérintem a csuklóimra tekert tekercseket, amikben a fegyvereimet tárolom, majd 1-1 kunait a kezembe idézek. Védekező testtartást veszek fel, ha esetleg támadna, akkor felé hajítom a fegyvereket, majd próbálok elhátrálni tőle.
- Mit akarsz tőlem? - kérdezem.

**Huramino Saito** Kedd Júl. 10 2012, 08:38

A helyzet eléggé érdekesen vette ki magát, ugyanis az még rendben van valamennyire, hogy elrángattak egy randevúról egy amolyan "vészhelyzetre" hivatkozva, de a tény, hogy valakinek a beavatásáról van szó, szinte azonnal felkaptam a vizet és persze miért is ne tettem volna? Vészhelyzet címszó alatt az ember olyanra gondol egyből, hogy veszélyben van a menyét vén bölcs élete mint a legutóbb is, vagy valami globális katasztrófa fagy shinobi világháború készül kitörni. Végül miután megkaptam a részletesnek nem mondható információt, lecsillapodtam és úgy döntöttem hamar letudom a dolgot ezzel a Daizo fiúval és kezdek magammal valamit, bármint csak ne lássam Hiyayakát. *Shuihoz biztos nem mehetek vissza a cukrászdába, ugyanis több mint valószínű, hogy letépné a fejem azok után, hogy ráhagytam a számlát. ~ Sigh ~ elég kínos lenne összefutni vele konohába, így talán a legjobb megoldás ha amint vége az itteni kis ügyemnek, visszamegyek Sunába...* A gondolatot hirtelen belém fojtotta a semmiből feltűnő velem egy magas, ám valamivel idősebbnek kinéző férfi. Szinte azonnal egy magnacsepp repesztett végig a fejem felett ahogyan a mellettem álló apró menyétre néztem. - Ez most komoly?- Kiáltottam fel flegmán, ugyan nem a fiúval volt gondom, sokkal inkább azzal ahogyan feltűnt. - Komolyan úgy hoztok ide mindenkit ahogyan engem is, fordított idézéssel a tudtán kívül? Nem csodálnám, ha hirtelen ránk akarna támadni a történtek után. Közöltem Hiyaiyakával, majd visszafordítottam a fejem fiú felé aki már harcra kész, védekező pozíciót vett fel.
Sóhajtottam egy hatalmasat, amolyan "mennyi gond van ezzel" stílusút, majd beszélni kezdtem. - Daizohoz van szerencsém igaz? Áhhh, hol is kezdjem... á megvan! Nos amint látod, ez nem az a hely ahol pár percel ezelőtt voltál, hanem egy hatalmas erdő mélye ahol a ninju menyétek egy kisebb faluban élnek. Lehet úgy tűnik, hogy erővel ráncigáltak ide, ami igaz is, de nem a harc volt a célja annak, hogy idehoztak. Így előszöris arra szeretnélek megkérni, hogy bármennyire is idegen számodra ez a hely, nyugodj le és tedd el a fegyvereidet, mert nem lesz rájuk szükséged.- Mondtam a fiúnak, majd én is így cselekedtem, levettem a hátamról a hatalmas kardomat, Hanát a tokjával együtt, majd magam előtt letettem a földre, jelezve, nincsenek harci szándékaim. Miközben a kardomat tettem le a földre, észrevettem, hogy Daizo a fejpántomat figyeli ami a kardtartó övemen csüngött.
- Ó igaz is... Annak ellenére, hogy te Kirigakurei vagy, én pedig Sunagakurei, ez a terület ahol vagyunk egy semleges terület, valamint ez a falu ad helyet egy háborúellenes szervezetnek is ami a Kami no Yuugen névre hallgat és ez az oka amiért ide lettél hozva. A menyétek kiválasztottak téged, mert úgy érzik alkalmas lennél a feladatra, hogy másokkal vállvetve harcolj a békéért. Hangzottak el a a tények halmaza és vártam, hogy a rengeteg új információt meg tudja emészteni, na meg hagyni kellene szóhoz jutni őt is.

**Daizo Tensei** Szomb. Júl. 14 2012, 21:08

Minden izmomat megfeszítve várom, hogy támadjon a homok falusi. Azonban ez nem következik be, helyette a nevemen szólít.
~ Tudtam én, hogy a fejemre pályázik! ~
Hamarosan előadja, hogy nem harc miatt vagyok itt, tegyem le nyugodtan a fegyvereimet. Chö, nem bolondultam még meg. Elrángatnak otthonról, mezítláb, ráadásul egy világ háta mögötti helyre és csak úgy tegyem el a fegyvereimet. Na ez nem fog menni.
- Elférnek a kezemben. Nem bolondultam meg, hogy csak úgy higgyek egy ellenséges falu shinobijának.
Amikor azt mondja, ez egy semleges hely, alaposan körbenézek. Nem tudom megmondani hol lehetek. Ugyanúgy lehet Konoha közelében, mint valahol máshol. Arra a kijelentésére, hogy engem jelöltek a menyétek a szervezetükbe, elröhögöm magam.
- És mégis mi alapján választottak engem? Nincs senkim, aki miatt örülnöm kéne a békének, vagy hogy küzdjek a békéért. Ha választanom kell, akkor inkább harcban akarom az életemet veszteni, mint ágyban fekve. Ha azt akarjátok, hogy bekerüljek ebbe a szervezetbe, akkor nagyon alaposan meg kell győznötök. Csak úgy nem fogok kullogni utánatok!

**Huramino Saito** Szer. Júl. 25 2012, 12:39

Daizo még annak ellenére sem akarta lerakni a fegyverét, hogy én letettem az enyéimet és közöltem vele, hogy egy semleges területen van jelenleg, bár nem is hibáztatom, van abban valami, amit mond. Ha engem rángatnának el egy ismeretlen tájra és velem szemben egy fiú állna egy testes karddal a hátán… valószínűleg én is kiakadtam volna. Ezért is közöltem a chuuninnal, hogy mik a szándékaim, illetve a szervezeté, ami kiválasztotta őt. Azt hittem, alapos okot adtam neki arra, hogy csatlakozzon hozzánk és már a sikert is majdnem elkönyveltem, amikor olyan szavak hagyták el a száját mik váratlanul értek.
- Hogy mi alapján választottak ki? Na azt nehéz lenne megmondanom. A menyétek vezetője amolyan látnok-izé és a tény hogy kiválasztott téged, arra enged következtetni, hogy te sem vagy elragadtatva a mostani hideg helyzettől amit a falvak tanúsítanak egymás iránt. Közöltem Daizoval az én következtetéseimet, majd rátértem a válaszadásra, ugyanis egy igen érdekes kérdést is feltett.
- Ha nincs is senki jelenleg aki miatt örülnél a békének, akkor majd lesz! Vettem komolyra a figurát. – Biztosra veszem, hogy akarsz családot, olyan embereket akik tovább viszik a nevedet és a tetteidet. Ha kitör a háború, akkor lehet, hogy elveszted ezt a lehetőséget, vagy éppen veszélybe kerül a családod, ha később törne ki a háború. Mondatom után felemeltem a földről a kardomat, majd a hegyét a földbe szúrtam, majd a szabad kezemmel végigsimítottam pengéjét. – Számomra is volt valaki aki mindennél fontosabb volt. Azért keltem fel reggelente, hogy láthassam a mosolyt az arcán, hogy haljam a nevetését, de elvesztettem őt a régmúlt háború egyik bosszúvágyó eltorzult csapatának köszönhetően. Ezután nem hallottam a nevetését és nem láttam az arcát, de túltettem rajta magam, fontos barátokra és kapcsolatokra tettem szert, melyet az új háború veszélyeztet. Ezért is alakult meg ez a szervezet, ezért is alakult meg a Kami no Yuugen, hogy a jövő generációinak ne kelljen elszenvednie azt amit mi szenvedtünk el. Szónoklatom oly szinten meghatotta saját magamat, hogy elkellett fordulnom, hogy Daizo ne lássa azt, hogy épp lelki hisztizek. A kardomat visszatettem a hátamon lévő helyére, majd meg nem fordulva, még utoljára a fiúhoz szóltam.
- Ha neked többet ér az, hogy harc közben halhatsz meg, mint a jövő generáció sors, akkor innentől kezdve értelmetlen győzködnöm téged. Ha még mindég ellenzed a dolgot, akkor jelezd és már az otthonodba is leszel sértetlenül. Mondtam, majd lassan megindultam a Vén Bölcs termének irányába.

**Daizo Tensei** Csüt. Júl. 26 2012, 15:27

A tartásom egy cseppet sem változik, miközben várom, hogy megadja a számomra értékes választ. Majd lassan hozzákezd. Csendesen hallgatom, miközben a védelmem folyamatosan leeresztem. Mire befejezi szónoklatát, a fegyvereim már eltűntek a ruhám ujjában. Amikor elindul valahova, követni kezdem. Az arcomra lassan egy halvány mosoly rajzolódik ki.
- Nos, azt hiszem sikerült meggyőznöd! Nem igazán vagyok oda a háborúkért, ráadásul tudom milyen érzés elveszíteni valakit. Pár éve a szüleimet vesztettem el. Nem hiszem, hogy jól esne, ha elveszíteném Mei samát. Tehát csatlakozok a szervezetbe! De ezek a mókusok vagy mik, ne csináljanak több ilyet! Előre figyelmeztessenek mire készülnek, mert nem leszünk jóban! - jegyzem meg.
Lassan felzárkózok a srác mellé. Alaposan megfigyelem a tájat és próbálom kideríteni merre lehetünk, de nem igazán jövök rá. Nem túl ismerős a növényzet, nem jártam még ilyen helyen. Ezután a tekintetem a hatalmas méretű kardra terelődik, de nem bámulom meg túlzottan. Az egyik régi példaképem is hasonló méretű fegyverrel mászkált, amíg élt.
- És mit kell tudnom erről a szervezetről, illetve a Bölcsről? - kérdezem. - Kicsivel több információ jól jönne!

**Aono Takefumi** Vas. Júl. 29 2012, 14:31

Eltelt már némi idő a kisebb erdőirtás és a hazatérés óta de az a francos chuunin vizsga még mindig tartott. Jelen esetben inkább szünetelt. Talán pontosan e végre, na meg a bőség időnek köszönhetően ráért visszatérni a villámok földjére. Időtöltése, mint életének nagy részében, ha nem volt semmi dolga a megszokott volt. Délig aludt, felkelt és evett aztán megint aludt, megint felkelt, zuhanyozott és kiment a faluba enni. A második szunyóka nem tartott sokáig azonban a gyomra alig pár óra elteltével az ebéd után ugyan úgy jelzett. Kivételes alkalom volt a mai így instant levesecske helyett friss és finom Ichiraku féle hatalmas adagot tervezett magába gyűrni. Egy üdítő zuhany és némi haj igazítás után magára kapott valamit majd lerobogott a lépcsőn ki, az ajtón, egyenesen az utcára. A házuk felé most nem sokan lézengtek úgy tűnt a bevásárlások nagy része megtörtént, és mivel az ő zöldségboltjuk jelenleg zárva tartott, nem sok vizet zavart a háziasszonyok körében. Mindezt félretéve már haladt volna tovább, amikor egyszer csak valaki megszólította. De nem a kedves módon. Ami nem is csoda hisz a hatalmas hajú illető kis híján átgázolt rajta.
- Hé, figyelj már merre lépsz!
Take-chan nézett jobbra, nézett balra, sőt felfelé is elvégre egy pillanatra attól tartott, hogy a madár tért vissza bár az, miért mondaná, hogy figyeljen merre lép.
- Itt lent, te mamlasz.
És akkor üveges tekintete a föld felé vándorolt, ami csak azért volt üveges, mert a napszemüvege, mint mindig, most is az orrán csücsült.
- Nézd már, egy hörcsög.
- Hörcsög a te jó... Na de hagyjuk ezt. Aono Takefumi-san engem érted küldtek. Kérlek gyere velem.
- Na nem. Engem nem visz sehova egy hörcsög. Főleg nem akkor, amikor enni készülök. Utána már lehet róla szó.
- Sajnos erre most nincs idő.
A menyét, aki a véletlen folyamán hörcsögnek lett titulálva mellső mancsának egyikét Take lábára helyezte, majd gyakorlatilag abban a pillanatban kirántották a fiú alól a talajt.
Mire észbe kapott egy erdős tájon volt azonban nem egyedül. Valamivel távolabb egyértelműen két embert vélt felfedezni és mivel ők nem voltak hörcsögök, már miért ne ment volna oda hozzájuk, hogy megkérdezze, mi folyik itt. Könnyed léptekkel kíváncsiságtól és mogyoróra éhesen, ha már a ramenről lecsúszott vette célba a párost. Mikor odaért hozzájuk látta, hogy egyik férfit se ismeri, sőt még csak nem is egy faluból vannak ők hárman, ketten.
- Üdv emberek! Titeket is elrabolt egy hörcsög?

**Huramino Saito** Szer. Aug. 01 2012, 16:24

A kisebb szónoklatom, mely a saját múltamat is feszegette valamelyest megtette hatását és a Kirigakurei shinobi beadta a derekát annak ellenére, hogy milyen ellenszenvesen kezdte a csevegést. Mikor visszapillantottam rá, már fegyverei nem voltak a kezében így egy fokkal máris nyugodtam lett a légkör. Habár senki sem vette észre a jelenlévők közül, elég sok menyét gyűlt össze, hogy megnézze magának azt a férfi, vagy jobban mondva azokat, akiket a bölcs választott ki.
- Utólag is elnézést kérek azért, ahogyan ide lettél ráncigálva, azonban ez a szervezet meglehetősen diszkrét, eddig egyedül a konohai Hokagenak van némi fogalma a működéséről. A titkolózás azt segíti elő, hogy szervezetünk hatékonyabban működjön és ha valaki meglátja, hogy menyétekkel hagyod el a faludat... hát, az nem jelentene túl sok jót. Közöltem a Daizoval majd továbbsétáltam a Vén bölcs szentélye felé, azonban egy ismeretlen férfiú állított meg minket. A szemeim hirtelenjében majdhogynem kidülledtek az új fiú láttán, ugyanis engem csak egy beavatandóról értesítettek, nem pedig kettőről. Kicsit kétségbeesetten kapkodom a fejem jobbra balra, hogy valamelyik menyétet kikérdezzem erről, azonban még az amúgy ragaszkodó Hyayaka is eltűnt a sunyiba. Mivel nem volt túl sok választásom, ezért lassan az újonnan érkezett felé fordultam és üdvözöltem.
- Nem éppen hörcsögök, de nem lőttél messze a valóságtól. Üdvözöllek itt a Menyétek falujában, ami egyben a Kami no Yuugen titkos bázisa is én pedig Huramino Saito vagyok, a szervezet egyik tagja. Hogy mi folyik itt nem igazán tudom, de az elmondásodból ítélve téged is kiválasztottak arra, hogy a béke érdekében szolgáld a Shinobi világot.- Mondtam, majd intettem a két fiúnak, hogy kövessenek engem. Éppen amikor megindultam, futott hozzám nyelv lógatva Hiyayaka, majd a vállamra felugorva leadta a forródrótot.
- Értem... Igazam volt...- pillantottam vissza az újoncra. - Konohai Aono Takefumi, téged is azért választottak a szervezet tagjául, mert a gondolkodásmódod és az eszméid a békét hivatottak fenntartani. Na de, hogy a Daizo és egyben a benned felmerülő kérdésekre is választ szeretnék adni. Itt vettem egy mély levegőt, majd folytattam.
- A Kami no Yuugen célja, mint már említettem a háború elkerülése, a béke fenntartása. Ezt úgy kívánják elérni a menyétek, hogy a legtöbb országból az optimista békepártiakat összegyűjtve együttesen lépjünk fel a háború kialakulása ellen. Ez azt is jelenti, hogy minden tagnak fel kell szólalnia a saját országa ellen ha az háborút akar indítani, vagy esetlegesen fel is kell lépni ellene. Gondolom tisztában vagytok azzal is, hogy rengeteg elveszett ninja van a világban melyet elvakít a gyűlölet és a legfőbb vágya a háború. Na ezek ellen próbálunk tenni, hogy egy példát is említsek nektek, ilyen maga az Akatsuki is, melyről már gondolom mindkettőtök hallott. A Kamo no Yuugen nem tűri a béke ellenes szemléletet és olyan emberekkel lép fel ellene, mint a Konohai Asaya Yoh tábornok ismertebb nevén Konoha Lángoló Pengéje, aki szintén tagja ennek a szervezetnek. A menyétek biztosítják a szervezet tagjainak a falujukat és annak nyújtotta legtöbb előnyét, így akár Yoh tábornoktól is tudtok tanulni, vagy akár az itt lévő sokat tapasztalt ninjuu menyétektől.- Avattam be a két férfit a szervezetbe és annak eszméibe, amikor is megérkeztünk a szentély bejáratához. - Van esetleg valami kérdés?- Tettem fel a kérdés elég vicces hangnemben, mintha egy idegenvezető lettem volna.

**Aono Takefumi** Szer. Aug. 01 2012, 21:13

// Remélem nem gond, hogy előtted írtam Daizo. //

Érdekes fordulatot vettek az események. Nemrég még a falujában volt és ebédelni készült amikor is egy hörcsög elrabolta. Na de üsse kő minden rosszban, van valami jó, még ha itt jelenleg nem is volt semmilyen rossz. Érkezése után nem sokkal két férfit vett észre, akiket megközelített és persze meg is szólított elvégre furcsán festett volna ott bambán állva mögöttük. Egy szó, mint száz nem kellett sokat várnia arra, hogy megtudja, éppen hol van. Ugyan is a két férfi közül egy bizonyos Huramino Saito nevezetű egyén, akit nevezzünk csak óriás kardos csávónak nem csak bemutatkozott, de el is magyarázta jelenlegi helyzetüket. Röviden és tömören Take-chan érdekes dologba csöppent. Valami szervezetbe választották ki, és nem hörcsögök rabolták el szóval lőttek a mogyorónak. Rögtön ezután intett neki és a másik elemnek, akit most nevezzünk szürke szamárnak. Elvégre úgy el tud tűnni, mint szürke szamár a ködben, már ha csak a falu terén lévő hovatartozását nézzük. Már éppen indultak volna mikor kardos csávót megtámadta egy mókus. Szerencsére nem volt veszett így mindenki teljes lelki nyugalommal lélegezhetett fel. A kisállat elhadart valami kardos emberünknek majd hátranézve meglepő módon tudta Take nevét. Sőt valamit az eszméiről, ami a békét hivatott képviselni. Azon nem lepődött meg, hogy tisztában vannak a nevével elvégre, ha egy hörcsög csak így ide tudta teleportálni őt, akkor miért ne ismerhetnék a nevét. Azonban az eszméiről elgondolkodott.
~ Hmm… Ha a békét tényleg szolgálja az a vágyam, hogy szeretnék nyugisan éldegélni és sokáig aludni, azt hiszem, tényleg lehet a dologban valami. ~
A szónoklat azonban koránt sem ért véget. Lényegében nem is arról volt szó, csupán tömören és lényegre törően kardos fickó elmagyarázta a szervezet lényegét.
~ Van valami a dologban. A háború csak púp a hátamra. Ha háború van akkor nincs pénz, ha nincs pénz, akkor nekem sincs pénzem, na meg sok a kempingezés, a váratlan támadások, a hangoskodás és a délutáni szunyák megszűnéséről már ne is beszéljünk. Na nem ezt nem engedhetem meg. Egyértelműen negatív hatása volna egy háborúnak. Azt hiszem, tetszenek nekem ezek a fickók. ~
Saito monológja végére érve már csak a szemvizsgálatra akarta őket elvinni. Ja mégse az egy másik sztori. Pusztán az érdekelte őt, még ha komolyság vajmi kevés is volt a hangjában, hogy van e bárminemű kérdésük. Magyarázata olyan összeszedett és egyszerű, na meg lényegre törő volt, hogy bárki, aki odafigyelt rögtön megértette a dolgot, na persze Take-channak még jó, hogy akadt kérdése.
- Mikor eszünk?
Az éhség nagy úr, de ezt már úgy is tudjuk.

**Huramino Saito** Szomb. Aug. 04 2012, 14:25

//Bocsi a minőségért, de kegyetlenül fáj a fejem ami nem akar múlni egyáltalán :/ //

Még én is meglepődtem magamon amikor befejeztem a monológom, ugyanis én is csak egy tagja voltam a szervezetnek és nekem is csak néhány információm van. Legjobban talán a bölcs tudná legjobban körülírni, hogy mi is pontosan ez a szervezet, azonban ő maga csak akkor kíván a tagok elé lépni amikor teljes a létszám. Legszívesebben megtapsoltam volna magam, azonban még dolgom volt, mielőtt a aprócska győzelem örömében fürödhetem volna.
- Hidd el nekem, nem akarsz itt enni! Az egerek, pockok nem épp nekünk való étel. Mondtam Takefuminak hangosan nevetve, majd odaléptem a szentély bejáratához ahonnan elővettem egy nagyobb méretű, piros színű tekercset, majd a két shinobi elé vittem azt. - Ez itt a szerződések tekercse. Ebbe kell vérszerződést kötni a menyétek fajával, hogy teljes jogú tagja lehessetek a Kami no Yuugennek. Ezen kívül ha ismeritek a Kuchiyose no Jutsu, megtudjátok majd idézni a menyéteket egy-egy szorult helyzetben, ahol kihúzhatnak titeket a csávából. Mindössze annyi a dolgotok, hogy a megfelelő helyen a saját véretekkel írjátok alá a tekercset. Mondtam nekik, ahogyan a földre téve, kihúztam a tekercset amiben már több név is szerepelt és valahol a közepe fele már akadt is üres hely.
- Dozo! Innentől a ti döntésetek, hogy a hallottak után szeretnétek e csatlakozni vagy sem.

**Aono Takefumi** Szomb. Aug. 04 2012, 14:45

// Együtt érzek veled. Megyek is a monitor elöl. //

~ Nyami, pocok! ~
A látszat csal azért ennyire nem elvetemült, de lehet, hogy mégis. Elérvén egy fura bejáratszerűséghez Saito egy tekercset hoz elő, s közli velük, innentől szabadon eldönthetik, mit akarnak kezdeni magukkal. Take életében először látott vérrel való firkálást így ez egy kicsit meglepte de viszolyogni nem viszolygott tőle. Az előnyt a dologban azonban meglátta. Segítségére siethetnek ezek az apró hörcsögök, akik tudhatnak egyet s mást plusz, ha ők emberek jól teszik azt, amire kiválasztották őket, később hosszan-tartó nyugis élet várhat rá. Gyakorlatilag a dolog el lett döntve. Amíg a Daizo nevezetű illető gondolkodott Take-chan fegyver híján, a fogaival volt kénytelen vért fakasztani. Erre legmegfelelőbb valamelyik ujja volt. Miután folyt az élet vörös leve legalábbis egy kevés keresett magának egy üres helyet és befirkantotta a nevét. Végül felegyenesedett és Saitora pillantott.
- Ezzel meg is volnánk. Tetszik az egész szervezet elképzelése, és kár volna kihagyni. De most már hazaküldene valaki, mert piszok éhes vagyok.?

**Huramino Saito** Vas. Aug. 05 2012, 10:13

A tekercset előhozva én elvégeztem a feladatomat azzal kapcsolatban, hogy beszervezzem Daizot és Takefumit a Kami no Yuugenbe. Innentől már csakis a saját döntésükön múlik, hogy hisznek e nekem és belépnek a szervezetbe, vagy maradnak továbbra is elvakultan olyan emberek akik a konfliktusoknak és viszályoknak élnek. Takefumi szinte azonnal előlépett és elsőként vette szemügyre a papírtekercset, majd röpke gondolatmenetel után ráharapott az egyik ujjára, hogy ezzel minimális vérhez jusson mellyel egy szignót írhat. Egy ügyes vonás itt, egy húzás ott és máris felkerült a név a tekercs lapjára. A következő pillanatban a vér, mintha tüzesen felragyogott volna és kérlelhetetlenül is "beleégett" az eddig üresen tátongó papírba. Ezzel a Kami no Yuugen egy újabb Konohai taggal bővült, méghozzá egy éhes egyéniséggel. A fiú kijelentésén elnevettem magamat.
- Azt hittem, hogy a közeledő Chuunin vizsga jobban fog izgatni téged, bár az tény, hogy üres gyomorral nem lehet neki kezdeni. Mondtam, ahogyan intettem egyet a közelben lévő "pockoknak" akik azonnal előugrottak és a Konohai köré gyűltek, felkészülve ezzel a fordított idézésre. - Sok sikert a vizsgához, aztán nem elbukni rajta! Mondtam, majd még valami eszembe jutott. - Ja igen és még valami. Mély levegő, és meg sem érzed az "ugrásokat". Mondatom befejeztével, már a menyétek véghez is vitték a jutsut és már csak a Kirigakurei maradt velem.
- És te? Eldöntötted, hogy csatlakozol hozzánk?

Ajánlott tartalom

Falut körülölelő erdő

Falut körülölelő erdő

Re: Falut körülölelő erdő

Re: Falut körülölelő erdő

Re: Falut körülölelő erdő

Re: Falut körülölelő erdő

Re: Falut körülölelő erdő

Re: Falut körülölelő erdő

Re: Falut körülölelő erdő

Re: Falut körülölelő erdő

Re: Falut körülölelő erdő

Re: Falut körülölelő erdő

Re: Falut körülölelő erdő

Re: Falut körülölelő erdő

Re: Falut körülölelő erdő

Re: Falut körülölelő erdő

Re: Falut körülölelő erdő

Re: Falut körülölelő erdő

Re: Falut körülölelő erdő

Re: Falut körülölelő erdő

Re: Falut körülölelő erdő

Re: Falut körülölelő erdő

Re: Falut körülölelő erdő

Re: Falut körülölelő erdő

Re: Falut körülölelő erdő

Re: Falut körülölelő erdő

Re: Falut körülölelő erdő