Re: Falut körülölelő erdő

**Aono Takefumi** Vas. Aug. 05 2012, 19:02

- Chuunin vizsga? Hmm... chuunin vizsga. *hirtelen összecsapja a két kezét* - Ja igen, tényleg. Részt veszek a vizsgán. Mióta hazatértem Konohába teljesen kiment a fejemből. Rossz emlékezni arra, hogy még oda is mászhatok vissza.
Bőszen csóválja a fejét miközben nagyot sóhajt és apokalipszist is kiálló haja, meg se mozdul. Csak egy kicsit. Eközben Saito és egyben újdonsült ismerőse, szervezet társa röviden bajtársa lerótta jókívánságát és adott némi jó tanácsot a visszaútra. Persze nem a vizsgához szimplán ehhez a trükkös kis teleportálgatáshoz. Take-chan erre pusztán egy "Mi?"-vel reagált és miközben tátva marad a szája már el is tűnt a szeme elől a két férfi meg a hörcsögök. Kissé meglepődve és levegő után kapkodva Konoha szélén állt. Mire újra felvette a történet fonalát csak ennyit tudott kinyögni.
- Nem tudtak volna kirakni egy étteremnél?

// Miru-chan lelki nyugalmáért ez itt egy záró post. Jelenlegi és egyetlen tartózkodási helyem "Az Aréna". //

**Djuka Kodomo** Hétf. Aug. 13 2012, 13:44

//Jiraiya//

A menyét mindvégig figyelemmel kísérte, ahogy beírtam a nevem, majd mikor leírtam véremmel, a menyét megfogta és eltüntette. Ekkor kézpecsételni kezdett, majd rám mutatott. Sűrű füst jelent meg, majd teljesen körbekerített. Sötét volt. nagyon sötét. Majd feleszméltem. Fák voltak mindenhol, amerre csak a szem ellátott. Hatalmas fák. A tetejét alig láttam. Ami felkeltette az érdeklődésem, az a sok függőhíd volt, mely a fákat összekötötte. Egy ekkora erdőben ilyen élet lehet, hogy ennyi függőhíd található? Csodáltam a tájat, teljesen más volt, mint otthon, teljesen elvadult táj volt. De nagyon lebilincselt. Miközben forogtam, néztem a tájat, egy újabb állat szúrt szemet. Egy kicsivel nagyobb élőlény volt, mint a kikötőben. Hogy is kerülhettem ide? Ekkor az állat megszólított.
- Üdvözöllek! Én hajtottam végre az idézést. A nevem Kitsuchi! Ha cseszegetsz, kinyírlak! - mondta. Megint ez az idézés. Szóval ahogy aláírtam a szerződést, a menyétek képesek engem megidézni, ez történt most is. Elemzésem helyes volt.
- Az én nevem Kodomo, a Djuka klánból - válaszoltam, bár tudhatja, hisz ő idézett meg engem. Még mindig a táj foglalkoztatott. Ekkor megjelent a kikötőben megismert menyét és faggatni kezdtek.
- A Kami no Yuugen egy szervezet, mely a világ békéjéről gondoskodik, és próbálja megóvni azt. - kezdtem a válaszokat. Most jöhet az idézésről is az, amit tudok.
- Az idézés egy tér-idő technika, melynek segítségével az állatok és emberek közti világban tudják egymást megidézni, ehhez szükséges a szerződés. - válaszoltam. A technikáról ennyit tudtam, még Hara-senpai mondta, mikor megismertetett a varjakkal. Sajnos a menyétekről nem sokat tudtam mondani, sőt, leginkább semmit.
- Hol vagyok? - kezdtem én is a kérdéseim. - A társad mesélt valamit az idézésről, hogy megtanítja nekem. Ezért jöttem ide? A Kami no Yuugen-be tartoztok? - leginkább ezek a kérdések foglalkoztattak.

Jiraiya Hétf. Aug. 13 2012, 21:30

// Saito ha akar akkor csatlakozhat //

A menyétek figyeltek téged. Az a menyét aki elmondásai szerint az Ayami névre hallgat egészen unottnak tűnt. A másik aki pont olyannak néz ki, akit nem érdekelnek más gondja, bajai, Ő figyelmesen nézett és bólogatott, majd megszólalt.
- Többet tudsz mint gondoltam. Azt hittem, hogy mindent nekem kell elmondanom a szervezetről és az idézésről. Nos, ha nem szívózol velem, akkor nem nyírlak kis és megtanítom neked az idézést.
Ayamira nézett.
- Menj! Derítsd fel a környéket és ha megtalálod Saitot vagy valamelyik fejest, akkor hozd ide!
Utasította, mire a kis menyét elillant. Most ketten voltatok abban a hatalmas erdőben. Nem kellett sokat várnod, kezdődött is az okítás.
- Nem akarom rabolni az idődet és nekem is dolgom van, így megvárom míg megtanulod a jutsut és megyek. Persze, ha ma nem sikerül megtanulnod, akkor itt éjszakázhatsz. Jah és arra készülj fel, hogy innen haza kell majd valahogy utaznod, ugyanis nincs most a környéken menyét aki megtudna idézni téged a Hold Országába. Nah, de a lényeg. A technikát baromi egyszerű kivitelezni, ugyanis a nagy részét a Tekercs vagy is a vérszerződés teszi lehetővé. Csupán a kézjeleket kell elmutogatnod, ami a következők. Jegyezd meg! Vadkan, Kutya, Majom, Bárány!
Mondta vékony, éles hangján.
- Elméletileg ennyi lenne. Miután elmutogattad a kézjeleket, azt a kezedet amivel megjelölted a szerződést, érintesd le a földre és koncentráld oda a chakrád. Szerre ágazó jeleket fogsz látni, aztán megjelenik az a menyét akit megidéztél. Láss hozzá!
Azzal a menyét felkúszott a fára, fel a magasba.

// Egy 30 soros postot kérek. 3 próbálkozás és nem történik semmi. 4.-re sikerül megidézni valamit de hagyd nyitva. Azt majd én mondom meg, hogy mit. De ne használj el sok ch-t mert itt még nem lesz vége. //

**Djuka Kodomo** Hétf. Aug. 13 2012, 22:20

A két menyét szinte unatkozott, miközben mondtam, amit tudtam. miután befejeztem, a nagyobb menyét elküldte társát valami Saito-ért. Egy vezető lehet, biztos valami hatalmas méretű menyét lesz. Nem tudtam, ki az, de nem is volt időm gondolkodni. A menyét egyből mondta az instrukciókat, hogyan lehet létrehozni és megtanulni az idézést. A technikához szükség van vérre, majd a kézpecsétek után a földre kell nyomnom a kezem, ekkor fogom megidézni a menyéteket. A kézpecsétei: Vadkan Kutya majom bárány. meg kell jegyezzem. Bár ilyen különös és laza mesterrel még életemben nem találkoztam, láttam rajta, nem lehet vele szórakozni. nem az a fajta, akivel viccelődni lehet. Ez tetszett, hisz én se voltam az a fajta, aki elvicceli az edzéseket. Szóval most kezdődik a kemény edzés, egy kemény és furcsa edzővel. mikor mondta, jobb lesz ha megtanulom, máskülönben itt maradok, a hideg végigfutott a hátamon. egyedül ebben a...különös helyen, éjszaka. Meg kell tanulnom. Lássunk is egyből neki. Szóval a már megvágott, véres kezemmel kell kézpecsételni. Ujjamon még vér volt, így gyorsan neki is kezdtem. Szóval:
Vadkan, Kutya, majom, bárány. Majd kimondtam a technika nevét
- Kuchiyose no jutsu - mondtam. Ekkor kezem letettem a földre. jelek kezdtek kirajzolódni, majd egy kis füst jelent meg a földön. Az erdőn szél fújt végig, a hideg végigfutott a hátamon. AS füstöt is elfújta a szél, de sajnálkozva láttam, nem sikerült. Semmi sem volt. Kicsit elszomorodtam, de nem adhattam fel. Újra próbáltam. Ismét kézpecsételni kezdtem.
- Kuchiyose no jutsu - mondtam, hangosabban. ebbe már több chakra-t fektettem. Sikerüljön. A füst megjelent, ám mikor eltűnt, reményem ismét csak tovaszállt. Semmi sem volt ott. Egy apró szőrszálnak is örültem volna, de nem volt. Valamit hallottam a távolból. mintha farkas vonyított volna. Nem maradok itt estére. Akkor is meg kell csinálnom. Vadkan, Kutya, majom, bárány.
- Kuchiyose no jutsu - mondtam, már harmadszor. Csak sikerüljön, végre. A jelek végigfutották a földet, majd a füst is felszállt. De nem volt semmi sem. Letérdeltem. Mi nem megy benne? Miért nem vagyok képes? Rossz érzés fogott el. talán ez a technika nehezebb, mint gondoltam. Sőt. Túl nehéz. Kifogott rajtam. Térdelve szemem becsuktam. Ekkor Namizuo jutott eszembe, mikor vele együtt edzettem a Nagy teremben.
- Tudod, fiam. A technikák között nincsenek könnyűek és nehezek. Csak az számít, miért akarod megtanulni. A cél az, amiért küzdened kell. ha van valami fontos, valami célod, lebegjen mindig az a szemed előtt, és képes leszel, bármire. - ezt mondta, mikor tanított. Ugyanezt éreztem akkor is. nem ment, egyszerűen fel akartam adni, nem tudtam. Majd elkezdtem gondolkodni, miért is akarok tanulni. Egy ilyen szervezet tagja vagyok, ami a világ békéje érdekében jött létre. A világ, melyben élünk, egy van. Ezt a világot kell megvédeni. és azokat akiket szeretünk. Ekkor megjelent Namizuo mellett Suki is. A lány, aki nagyon fontos számomra. érte is kell küzdenem, hogy megvédhessem. Szemem kinyitottam. A sötét erdőben szinte világított lila szemem. Felkeltem. Meg kell próbálnom még egyszer. Most még több chakra-t fektettem bele. A kézpecsétek után kezem a földre nyomtam
- Kuchiyose no jutsu - kiáltottam. A jelek végigfutottak a földön, kirajzolódott a kör, majd füst szállt fel. éreztem, ha most sem sikerült, akkor fel kell adnom a technikát, nem szabad túl sok chakra-t elpazarolnom. A szél simté végigfújt az erdőn, ám most nem éreztem hideget. hajamba kapot, végigfújt.

**Huramino Saito** Kedd Aug. 14 2012, 10:51

A Konohai Aono Takefumi szerződést kötött a menyétekkel és ezzel díszes tagja lett a Kami no Yuugen piciny, ám mégis melegszívű csapatának. A fiú távozása után már csak Daizon volt a sor, hogy döntést hozzon, de még nem hajlott egészen arra a keze, hogy aláírja a tekercset. Jómagam mindent elmondtam neki amit csak tudtam, érveim szilárdak és helytállóak voltak, így már csak saját önmagán múlott, hogy hisz e nekem vagy sem. Kezemet a vállára tettem, majd kicsit magára hagytam a tekercs társaságában, hogy elmerülhessen a gondolataiban. Alighogy magára hagytam a Kirigakureit, az egyik menyét, mely többek között imád velem együtt harcolni vagy éppen csak időzni, megjelent előttem és végigmászva a kezemen a vállamra pattant és egy hatalmas cuppanósat adott az arcomra.
- Ayami... komolyan mondom leszokhatnál már arról, hogy lesből támadsz a cuppanósaiddal. Viccelődtem egy kicsit az apró termetű nősténnyel, aki a puszi mellett egy fontos üzenetet is hozott nekem, melyet a fülembe is súgott azon nyomban. - Érdekesen hangzik, most úgyis van egy kis szabad időm, gyerünk és nézzük meg, hogy miképp bírja a kiképzést Kitsuchival.
Ayami mutatta az irányt, hogy merre találom meg az említett jómadarat és az új fiút aki most csatlakozott a Kami no Yuugenben. Alig pár fa távolságnyira tőlem meg is láttam az emlegetett menyétet amint éppen az egyik fára szalad fel és ezzel magára hagyva a szőke hajú maszkos fiút aki éppen most látott neki a Kuchiyose tanulásának. Nem igazán akartam megzavarni őt az edzésében ezért csak intettem egyet köszönésképp a fán lévő Kitsuchinek, majd anélkül, hogy a maszkos fiú meglátott volna beálltam egy fa mellé és onnan figyeltem, hogy hogyan is próbálja meg végrehajtani az idézést. Az első pár próbálkozása nem volt valami szerencsés amiről az az emlékem tört fel amikor én tanultam ezt a jutsut. Igaz nekem másodjára sikerült egy olyan idézést végrehajtanom amit azok sem tudnak akik hónapok óta idézgetnek, de ennek is megvolt a maga története. *Még maga Temari mutatta be nekem a menyéteket akik azonnal maguk közé fogadtak engem azzal, hogy szerződést köthettünk egymással. Rögtön a szerződés után tettem is egy próbát az idézéssel, ám az nem sikerült, ugyanis az idézést megelőző edzésem a chakrám majdhogynem az egészét felemésztette. A következő próbálkozásom már másnap történt amikor is egy férfi támadt rám egy sikátorban az éjszaka közepén és az életemet már csak az idézés menthette meg. Összegyűjtöttem akkor a chakrám legjavát és egy olyan dolgot tettem, melyre még csak képzeletemben sem számítottam. Egy hatalmas, tízméteres menyét jelent meg előttem, ám nem egyedül hanem rögtön egy másik, ember nagyságú menyéttel a vállán és ennek az idézésnek köszönhető, hogy még itt vagyok.*
A visszaemlékezésemet követően rögtön szembetűnt a fiú negyedik próbálkozása mely már sokkal nagyobb eséllyel kecsegetett mint eddigi próbálkozásai. Hogy miből gondolom én ezt? A válasz egyszerű. A fiú mellett két ember, egy férfi és egy nő alakja rajzolódott ki és mindketten a fiú vállára tették kezüket. - A technika végrehajtásának sikere nem a chakrától, vagy éppen a tudástól függ, hanem a kapcsolattól melyet kialakul két különböző faj, ember és menyét között. Jegyeztem meg halkan magamnk, miközben egy széles mosoly jelent meg arcomon. Ami pedig a két haloványan megjelenő személyt illet, arra is van megfelelő magyarázat. A Fumiyuubo erdőt körülveszi egy nagyon erős spirituális erő mely magából a Vén menyét bölcsből áramlik. Ennek az erőnek volt köszönhető az is, hogy újra találkozhattam azzal az elhunyt lánnyal akit nagyon szerettem.
Gyorsan megráztam a fejem és figyelmesen néztem, vártam, hogy mi fog kisülni a mostani idézéséből.

Jiraiya Kedd Aug. 14 2012, 18:15

// Kodomo - Elsajátítottad az Idéző Technikát! Gratula.//

A negyedik próbálkozás. Úgy tűnt, hogy nem történik semmi. Viszont, a füst mérete igenis meglepett. Nagyobb a füst, mint ha egy jól megtermett tábortüzet pisilnél le. De ahogy mozog a légáramlat és a többi dolog össze vissza, a füst kezd szétoszlani míg végül teljesen láthatóvá válik az amit megidéztél. Egy lyukat! Nagyjából akkora lehet, hogy ebbe még Te is kényelmesen elférsz. De az nem lehet, hogy egy idézéssel egy lyukat idézz ide. Ahogy látszik rajtad, hogy nem érted az egészet, Kitsuchi lemászott a fáról és fejét rázva magyarázni kezdte a történteket.
- Örömmel közlöm, hogy sikerült elsajátítanod a technikát. Valószínűleg Wazarashit idézted meg. Ő szokott ilyen lyukakat ásni.
Abban a pillanatban, hogy a nevét kimondta de a mondatot még nem fejezte be, a földből mancsok emelkedtek ki a háta mögül a földből, majd egy még nagyobb menyét mászott ki onnan akárcsak egy lóméretű vakond. Felágaskodott. Olyan volt mint egy hatalmas szörnyeteg. Sosem láttál még ilyet. Mint ha morogni vagy ordítani akarna. A gyomra meg is kordul és végül!
*Böff*
- Áhh, ez jól esett! A nevem Wazarashi, örvendek a szerencsének. Végre engem is harcba hívott valaki! Hol az ellenség?!
- Nos, akkor úgy nézem, hogy rám már nem is lesz szükségetek. Mint mondta, halaszthatatlan dolgom van. De nézd, Ő ott Saito - Mutatott a fiúra aki végig az árnyékok közül figyelt - Ő fogja neked később elmondani a szervezettel kapcsolatos dolgokat, viszont most el kell hogy rángassam. Jól meglesztek ketten!
Azzal a menyét elillant.

// Ezennel a tanulásnak vége. Ha ki akarod játszani a 2. elemet vagy ilyesmi, akkor szólj nekem pü-ben. Ha nem akkor írj ide egy zárópostot és készen vagyunk. //

**Djuka Kodomo** Kedd Aug. 14 2012, 18:23

A füst elszállt, majd egy luk maradt a helyén. Mi lehet ez, Ekko a menyét körülnézett, majd kijelentette, egy Wazarashi nevű társát sikerült megidéznem. Nem láttam sehol menyétet, ilyen kicsi lenne? Nem hinném, hisz ebbe a lukba én is beleférnék kétszer. majd előmászott az óriási menyét, és bemutatkozott.
Sikerült megtanulnom az idézést. A menyét lelkesen nézett körbe, merre található az ellenfél. megnyugtattuk, csupán az idézést tanultam, emiatt jött ide.
- Köszönöm a tanítást - hajoltam meg a menyét előtt. Majd elmondta, a fák árnyékban megbújt Saito, akiért elküldte társát még korábban.
A menyét elment, én pedig Saito felé néztem, majd intettem. A menyét hátára felültem, és elindultam, keresni valami menedéket az éjszakára. A menyét egy fára futott fel, majd egy nagyobb odúban húztam meg magam az éjjel.

//Köszönöm a tanítást//

**Djuka Kodomo** Kedd Aug. 14 2012, 18:33

//Hasis//

A napfény bevilágított az odúba, ahol éjszaka meghúztam magam. jó magasan voltam. A menyétet még az éjjel feloldottam, majd egy füstben eltűnt. Le kellene másznom a fáról, és keresnem kell magamnak élelmet. Chakra-m talpamba koncentráltam, majd lesétáltam a magas fáról. Felszerelésemmel a hátamon elindultam az erdőbe, hogy élelem után kutassak. El is indultam. Eközben gondolataim még mindig a tegnapi napon jártak, hisz megtanultam az idézést, és most ha bajban vagyok képes leszek egy társat idézni, hogy segítsen.
Sétálva az óriási fák között rátaláltam egy-két színes bogyós bokorra, de nem mertem beleenni, ki tudja, miket művelhetnek ezek a növények velem. Igazából maradt még nálam egy kis élelem, nem csak azért indultam el, hanem hogy találkozzak valakivel, aki segít kivezetni engem az erdőből, és hazajuttat. Szemeim felfigyeltek a fák közül kiszökő zajokra, reméltem, nem fog semmi vadállat rám támadni. Majd gyomrom egy hatalmasat korgott, én pedig leültem egy nagy fa tövébe, elővettem maradék élelmem és elkezdtem enni.

**Daizo Tensei** Szer. Aug. 15 2012, 17:02

Csendben követem a srácot, a bocsánatkérésére nem válaszolok semmit. Viszont hamarosan egy újabb jövevénnyel találjuk magunkat szemben, egy konohaival. Nem igazán tetszik, hogy az illető konohai. Ugyanis a korábbi küldetésemen pont néhány társával végeztem. Még az is lehet, hogy tudja mit tettem, akkor pedig nagy bajban vagyok. Ugyanis ez a mókusos srác szövetségben van a levél falusival.
- Üdvözletem! - köszönök én is, majd a továbbiakban csendben vagyok.
Végig hallgatom Saito újabb beszámolóját, közben követem őt oda ahova megyünk. Nem ismerem a konohai pasast, akiről beszél, de ha már ilyen beceneve van, akkor biztos nem kispályás.
- Nos, lehetek úgy tag, hogy nem lépek fel Kirigakure ellen? Én teljes mértékben hű vagyok a Mizukage-hoz és az otthonomhoz, szóval én nem tudnék ártani senkinek sem odahaza. Ha ezt nem fogadják el, akkor jobb lesz, ha vissza visznek engem az otthonomba. Természetesen nem árulom el, hogy valaha is jártam volna itt!
Nem árulom el nekik, de a hűségemet egy bizonyos pecsét is biztosítja, ami leginkább egy tetoválásra hasonlít. Ez mindenki számára titok. A lényeg, ha valami rosszat csinálok, akkor nekem végem!

**Huramino Saito** Pént. Aug. 17 2012, 17:24

Rövidke pillantást vetettem a menyétek által idehozott hold falusi srácra, egyrészt kíváncsi voltam, hogy kit szemelt ki a bölcs magának, másrészt, hogy miképp birkózik meg egymaga az apró kis teremtésekkel, mert valljuk be, ha egyedül kerültem volna ide, már rég ideg összeroppanást kaptam volna, de szerencsémre mellettem volt Temari. Egy satnya fiúra számítottam először aki életcélt keres magának azonban a rövidke idő alatt míg néztem őt, saját egykori önmagamra leltem benne. Ugyan azok a vágyak, ugyan azok a célok és emlékek. Legszívesebben magam mentem volna oda köszönteni őt, azonban nagy edzésben volt ezért inkább nem zavartam. Egy apró fordulattal az ellenkező irányba kezdtem sétálni egyenesen Daizo felé, hogy megnézzem döntött e már a felől, hogy mit is kíván tenni a jövőért. Amikor oda értem hozzá még a tekercs lapja üresen állt, de még mielőtt rákérdezhettem volna a miértjére, ő tett fel nekem néhány kérdést. Hangjából a vívódás érződött, harcolt a saját gondolataival és nem bírt túlemelkedni rajtuk.
- Tudod én tisztelettel tekintek mind a Mizukagera, a Hokagera, a Kazekagera, a Tsuchikagera, mind pedig a Raikagera. Számomra mind nagy hatalmú és tekintélyű emberek akik a saját békéjüket keresik ebben a világban és ezért tisztelem őket, ahogyan te is tiszteled a saját kagedat, Mei-samat. Nem azért van ez a szervezet, hogy az embereket a saját falujuk ellen fordítsuk, hanem hogy kitartsanak mellettük és a béke felé próbálják meg irányítani azt és saját önmagunkon keresztül összekötni a falvakat. A kami no yuugen valódi ellensége azok akik a javakat keresik a háborúkból. Válaszoltam Daizonak, majd leültem mellé, hogy segítsem őt. Igaz abban nem tudom befolyásolni, hogy belépjen a szervezetben, de nem is akartam, sokkal inkább azért vagyok mellette, hogy megadjam neki a fejében zúgó kérdésekre a választ.

**Daizo Tensei** Szomb. Aug. 18 2012, 15:30

Csendben ülök és nézem a tekercset. Nem tudok dönteni, írjam alá, vagy ne? Végül a szerződés mellett döntök. Előveszem az egyik fegyveremet a ruhám ujjából, majd megszúrom az ujjbegyemet.
- Azt már most megmondom, nem fogok Mei sama ellen szervezkedni! Ha Kirigakure belemegy a háborúba, akkor sajnos nekem is ott a helyem. Majd a csatamezőn azon leszek, hogy minél hamarabb vége legyen, de nem fogom megszegni az Úrnő parancsát!
Szépen lassan kiserken a vér, amivel a papírra felírom a nevem. Miután kész vagyok, a fiúra nézek. Talpra szökkenek, majd körbe tekintek, végül megcsóválom a fejem.
- Áteshetnénk a formaságokon gyorsan? Kezd kicsit fázni a lábam. - mutatok a mezítelen lábamra. - Még arra sem volt időm, hogy lábbelit vegyek magamra... Ráadásul éppen enni készültem, szóval örülnék, ha nem tartana sokáig a ceremónia meg a többi dolog.

Uchiha Itachi Szomb. Aug. 18 2012, 18:11

// Kodo //

Mennyi esélye lehet annak, hogy a fák országának erdőségében belebotlasz egy djukába? Hát valljuk be vajmi kevés, de ennek ellenére te ma a szerencse fia vagy. Egy hold béli shinobit láttál fütyörészve mászkálni az erdőben. Kicsivel lehetett csak magasabb nálad és éppen keresett valamit vagy valakit. Az is lehet, hogy csak azért fütyörészik, hogy felhívja magára a figyelmet minden esetre neked ez pont kapóra jött így a korgó gyomroddal egy honfitárs! Ráadásul még rá is ismertél mivel klántársad ezért most rajtad áll, hogy odamész-e a kollegához vagy hagyod még szenvedni egy kicsit? Bár így téged is kínozni fog tovább az éhség!

// Következő post Hold/határvidék! //

Jiraiya Szomb. Aug. 18 2012, 21:38

/ Tehát már írtam nektek csak eltűnt a post. Saito, Yoh /

Saito

Ahogy éppen visszaértél a fiúhoz, észre sem vetted, hogy valaki követ éppen. Amint befejezted a beszédet egy menyét ugrott a nyakadba. Az imént látott Kitsuchi.
- Saito-kun! Az iménti dolog! Az Öreg hívet téged. Egy feladata van a...
És már nem hallottad a végét, mivel csak a nagy sötétséget láttad magad előtt. Persze ez csak egy fél másodpercig volt jelen, ugyanis egy, a számodra talán ismerős helyen jelentél meg egy kevés füst kíséretében. Előtted pedig a Vén Bölcs táborozott.

Yoh

Éppen felhörpintettétek az italt, amikor egy viszonylag kicsi és törékenynek mondható menyét futott be. Lihegett, majd felhörpintett egy italt ami az asztalon volt azokban a pohárszerű izékben.
- Kamatari-san! Az idősebbik férfit hívatja az Öreg! Sajnálom, de a tanítványa nem mehe...
És a végét már nem csípted el, de logikusan következtetsz, és arra a kézenfekvő gondolatmenetre tévedsz, hogy valószínűleg már is kihasználják az alkalmat és küldetésre küldenek, de tekintettel arra, hogy Orokana még fiatal, nem küldik veled. Minden esetre tudod, hogy biztos helyen van. Nem fogják sem megerőszakolni sem megölni. Viszont egy olyan helyen vagy most, amit még nem igazán láttál. Előtted egy ismeretlen menyét és melletted egy fiú.

//A postot a Vén Bölcs szentélyéhez kérném//

Ajánlott tartalom