Kihalt Erdő

Shinto szépen végig nézi amint ügyeskedsz és közben ő is lefuttatja az agyában az egész találkozó általa elképzelt forgatókönyvét. Amikor végeztél a robbanójegyzetek felragasztásával gyorsan vissza is mész a senseihez és közlöd vele a terved. Shinto meghallgatja amit mondasz aztán elgondolkodik és közben folyamatosan a fa óriásokat figyeli. Szinte hallani lehet ahogy a nagy csöndben ahogy töri a fejét és próbálja lejátszani az eseményeket így előre magában. Van amit még mindig nem mondott el neked. Valamit még mindig mintha rejtegetne előled de ez valószínűleg nem a küldetéssel kapcsolatos és az is lehet, hogy soha nem fog kiderülni mi is az amit ennyire nem akar megosztani. 
- Hmmm értem én, hogy mit mondasz fiú de túl veszélyes... Nem hagyhatom, hogy itt lent legyél ha a dolgok eldurvulnak. Például ha a fákat kellene kidönteni akkor is a helyzeti előny csak egy darabig lenne nálad aztán a nagy füstben nem látnál semmit. Bár most már úgy gondolom, hogy tényleg fejlettek a képességeid Yoru mégis azt kell mondjam, hogy te ezúttal a lombkorona szintjéből fogod figyelemmel kísérni az eseményeket és én leszek itt lent. Ha jelt adok akkor robbantasz és rohansz vissza Konoha felé érthető voltam. Készíteni fogok egy másolatot aki itt lesz veled fent azonban én most lent fogok elhelyezkedni pont úgy ahogy te akartál. Figyelj szeretnélek megkérni nyomatékosan, hogy ezúttal hajtsd végre a parancsot amit a felettesedtől kapsz és meg se próbálj visszafordulni ha én bajba kerülnék. Ennek a küldetésnek aza  célja, hogy az információ visszakerüljön Konohába és ezt mindenképpen meg kell oldanunk érthető voltam?
Úgy látszik Shinto ezúttal nem viccel és nem tűr ellentmondást.
- Nagyon sok konohai shinobi élete múlhat azon ha leleplezzük a téglát öcsi értetted? Na most menj fel és vegyél fel egy kényelmes pozíciót. 
Amint felmész és esetleg eszel aztán kivársz, Shinto klónja mintha csak a testőrséget látná el a tájat figyeli. Nagyjából egy órával járhattok sötétedés után amikor hirtelen a távolban egy fénypontot szúrsz ki. Vajon ez lesz a találkozó egyik résztvevője vagy egy kóbor őrjárat akik elrontanak mindent? Értesíted a mestert és ismét megpróbálod megszegni a parancsát? Esetleg ő is észrevette? A kérdés sok de, hogy miként cselekedsz az csak rajtad múlik!

// Sajnálom a ritkás postokról sajnos nem tehetek. Rengeteg munka szakadt a nyakamba és valószínűleg be kell most egy pár hétig állnom arra, hogy csak a hétvégén tudok postolni. Ha jók vagytok talán 2 kör is  belefér / kaland. Köszi a megértést! //

// Épül a kerítés.. épül ám de rendesen, de mi köze a tűzoltóknak ehhez azt meg magyarázni nem tudta senki sem. //

Shinto dicsérete jól esik a geninnek, és mikor az ötletét bár elvetette, de nem leordította érte Yoru máris jobban érezte magát.
- Értettem akkor fent őrködöm! – A fejbiccentés után már pattog is fel a kiszemelt helyére, és egy kellemesen kényelmetlen pózban elfoglalja a megfigyelő állást. Miközben a köpeny nyakát meglazítja és jobb karja felől megnyitja a vastag posztót a meleg sivatagi szél körbejárja testét és megtölti pozitív erőkkel lelkét. Fél szemmel figyeli a mestert aki ismét egy klónt hoz létre, és míg az egyik alak komótosan egy közeli fa tövébe elhelyezkedik addig a másik, lángoló farkú mókusként lendült neki az őrjáratozásnak.
~ Vajon mikor lendülnek meg az események?.... Bár nem is értem mért gondolkozom ezen, hiszen ha történik is valami nekem a futás a reszortom, és a hírvivés.
A nap éppen átbukfencezni készül a horizonton, és az utolsó forró sugarak festik lángvörös színűre a fehér fákat, mikor Yoru-tól pár méterre egy ág roppanásával a klón pattan tovább.
- Bal oldal? – Jegyzi meg magának az orra alatt. Kezével elkezd a kis tásában kotorászni, és pár dolgot kivesz. A nem túl széles ágon egy gyors mozdulattal tesz egy bemetszést, amin stabilan meg tud állni a bögréje. Kevés vizet önt a kulacsából bele majd egy zöldes golyót elmorzsol és beleszórja, és a korábban a fa vágására használt kunaial megkever. Kevergetés közben az utolsó napsugarak fényét kihasználva lenéz a talajra és ellenőrzi, hogy a sensei  még ott van ahol „hagyta”.
Telnek a percek a forró szél a napnyugtát követő negyed órában drasztikusan kezdet hűlni, így az utolsó kortyokat már zárt köpennyel iszogatta meg a fiatal férfi.
Egy ágreccsenés jelezte Yorunak, hogy  a járőr ismét megtett egy kört, a fiatal férfi már nem volt meglepve, és miközben fejét forgatja felszerelését elpakolja illetve lajstromot vet fejében.
Lassan telnek a percek, ezek azok az időszakok amit mindenkinek magának kell rájönni, hogy hogyan is tudja tartalmasan eltölteni. Yoru rendszerint recepteket mond fel magának fejben, legyen az sült vagy főtt étel, vagy gyógytea. Lépésről lépésre pörgeti a recepteket magában. A trükkje, ha fárad mindig csípős, erős ételeket „főz”, ha pedig pihenni szeretne, általában teát főz, vagy salátát készít össze.
Lelki szemei előtt szinte látta ahogy a gyömbéres chilis garnélarákos ramen lassan gyöngyözve éppen kifő, amikor is a távolban egy halvány fénypont jelenik meg.
~ Mi a fene? Lehet mégsem fogunk unatkozni? ~ Gondolja miközben a fényfolt láthatóan erősödik a vak sötétben. ~ KÖZELEDIK!
Keze ösztönösen nyúl a táskába és veszi elő a cetlit. És írja rá a jeleket az égtáj jelét ( É-D-K-Ny) valamint a fény kanjiját kaparja fel és már tekeri is a combtáskából előkapott kunaira. Teketóriázás nélkül dobja el a kunait a sensei irányába, aki ha nem mozgolódott sokat. Most a feje felett egyetlen koppanás kíséretében megkapta a jelzést.
~ Ennyi, már csak figyelnem és várnom kell. A Shinto mindent kézben tart.
Az ifjú harcos feszült figyelemmel követi nyomon a fényfoltot ami lassan de biztosan erősödik, amiből arra következtet Yoru, hogy közeledik.

// Bocs a bal oldalas viccért de most olyan tél katonája fealingem van. //

A fény közeledtéből egyértelművé vált, hogy nem természeti jelenség, közelebb érve egy alak rajzolódik ki a fényben és mintha egy boton vagy egy kard hüvelyén tartaná maga előtt a lámpát, ami a sietős lépteitől kellemes ringatózással jelzi a gazdája lendületét.
~ Egy shinobi ahogy a mellényét látom de olyan ismerős, hol láttam ezt a férfit? ~Yoru emlékeiben kutakodik, miközben szemét le nem veszi az alakról. ~ Az ŐR! De hogy? Mért? ~
Csalódottan konstatálja, a férfi árulásának lehetőségét, ami meglehetősen felbőszítette. A fejébe tóduló vér lassan vörös köddé válik így koordinálatlanul mozdulnak kezei és kap jobb kezébe két kunait.
~ Szét szedlek áruló!
Ám a semmiből felbukkanó kísérteties alak megjelenése megfékezi a fiúban felgyülemleni látszó dühöt.
-Sen~sei? ~ Szavát elharapva szeme a Shinto helye felé tekint, de a fény pont úgy törik meg a fák közt, hogy sötét árnyékot vet a férfi korábbi tartózkodási helyére. Így Yoru nem tudja eldönteni biztosan, hogy a férfi ott tartózkodik-e még.
~ Ha ott van akkor szinte túl közel van, ha nincs ott akkor pedig hol van? ~ Egy pillanatnyi ideje sincs elmerülni a gondolatmenetben, ugyanis egy kunai kés koppanva csapódik feje mellett a fába. Meglepettségét teste reflexszel reagálja le és kapja kis üres bal kezével a kést a fából.
~ Ki? Sensei jelez vagy kiszúrtak, bárhogy is legyen mozdulni kell. ~ Yoru a helyét egy hatalmas elrugaszkodással elhagyja 45fokos szögben ballra a találkozó helye felé Konoha irányába // ha a találkozó és köztem van húzva egy egyenes vonal akkor attól mérten 45 fok ballra//. Az ugrás jól sikerült még annak fényében is, hogy a területet egy robbanás ráz meg. Yoru figyelmét így megosztva az ugrás harmadlagos lett. Első helyen a találkozó két résztvevője foglal helyet és persze a senseiét is keresi tekintete.
Ám a rangsorolás miatt Yoru második elrugaszkodása már nem volt hibátlan így a „talajfogás” inkább bontógolyó szerű volt mint macskaléptű ninja.

//Mivel nem lehet tudni, hogy a sensei milyen állapotban van így Yoru még nem a Konoha felé vezető futást választotta csak, pozíciót váltott abban a hitben , hogy úgyis lelepleződött. Ami ha megtörtént Yoru az első jelére aktivizálja a gyorsabb test jutsut és a kezében lévő 3 kunaiból 2őt a támadó felé dobva fedezi a menekülését, és minden erejéből Konoha felé eszi az irányt. Ám ha nem érin támadás, akkor Biztos távolból vár a sensei jelére és/vagy utasítására.//

Yoru „talajfogását” Shinto tompítja és vezeti irányba. Senseie észrevételét csak megerősíteni tudja.
- Láttam! – Vágja rá gyorsan miközben Konoha felé sietnek tovább. Ám a férfi szavai az ajkára fagynak amikor mellkasán egy katana pengéje villan keresztül.
~Sens..?!?! ~ Yoru-t a látványt sokként érintette, de a sokk szinte azonnal szertefoszlott, ahogy Shinto klónja is. A szétfoszló füst takarásából egy marcona ámbár felettébb meglepett arc tűnik elő, az a férfi az aki korábban a találkozón a semmiből tűnt elő, de a legfontosabb amit tudni kell róla, hogy hidegvérrel szúrta volna le Yoru mesterét. A fiú és a férfi közt egy testnyi távolság meg talán egy pár centi van Yoru reflexszerűen csapja a férfi felé hosszú karjait és pattintja ki tenyeréből a három kunai kétharmadát melyek pontosan a férfi mellkasa felé kezdik meg útjukat. Ám a Sensie utasítása egyértelmű volt, semmi csata az információ az első! Így Yoru amint a lába ismét szilárd talajt ért vad sprintbe kezd a falú felé.
~ Egérút kell, remélem a sensei nincs a tűzvonalban!
- KAI! – Ha valaki nem venné komolyan a mondást, miszerint a kimondott szónak hatalma van, nos akkor az most lepődne meg. A „parancsra” a robbanó jegyzetek éghasadás szerű robbanást keltenek és a találkozó helyszínét por-fatörmelék és füst borítja be. A „tereprendezés” lökéshullámát még Yoru is megérezte, és testét mintha rugó lőné ki pattant egy nagyot tovább.
~ Sietnem kell, ha nem teljesítem a feladatot, Shinto kinyír, ha pedig meghalok, akkor feltámaszt és ismét kinyír. ~ A gondolat halvány mosolyt varázsol az arcára miközben egy mozdulattal a kapucnit a szemébe húzza. Mintha megérezte volna mikor ér a porfelhő a nyomába.
~ Mint otthon, a porviharban előnyben vagyok. ~ És mint gyermekkorában oly sokszor, a kaktuszerdőben vakon kerülgette a veszélyes oszlopokat, most úgy pattogott a faágak közt a tejfehér porfelhőben egyenesen a falu irányába.


//Sorry Röszke in da Haus :S//

~A tábor érintetlen, ez jó jel. Ezek szerint nem kezdetektől fogva követtek minket.
Yoru joggal gondolja, hogy jól döntött hiszen biztonságosabb a már ismert terepen kicsit megpihenni mint vaktában menekülni egy képzett ellenfél elől.
A fiatal férfi a korábbi védett fát veszi célba és a csapdákat kikerülve elhelyezkedik a fa ágai közt. Bár kimerült, mégis a mellkasában szíve hevesen ver, ezt lassítandó tudatosan kezdi nyújtani a lélegzeteket, hogy szívverése lelassuljon és teste megpihenhessen.
- Nah ez bevált. Nézzük a tényeket. – Motyog magának az orra alatt miközben a kapucnit hátraveti fejéről.
~ Tehát egy minimum Jonin szintű figura egy katanával a kezében sasszézik utánam és feltehetőleg nem teázni akar. Shinto eltűnt, vagy meghalt vagy harcol, de a lényeg, hogy nincs belátható távolságon belül.~ Feje búbját megvakarva fejét csóválja, majd folytatja a gondolatot.
~A készleteim teljesek sőt még van két grátisz robbanó jegyzetem is. És ha már készletek. ~ kezével táskájába nyúl és kivesz még egy tablettát, az utolsó szárított hús szeletet, és egy licsi gyümölcsöt aminek szerfelett megörül.
Lassan peregnek a percek, miközben Yoru előbb a húst majd a tablettát fogyasztja el. Feje folyamatosan forog közben jobbra-balra, minden kis neszre figyelve. Mikor a gyümölcs vaskos magja van már csak a szájában, kulacsát elővéve nagyot kortyol a vízből és az égre emeli a tekintetét.
~ Bő fél óra telt el. De valahogy nincs rendjén itt ücsörögni.
Yoru a korábban megfontolt egy órás határidőn gondolkozik el amikor hírtelen a tőle legtávolabbi csapda aktiválódik és nagy robajjal szaggat ki egy foltot az erdő szövetéből.
- Francba, akkor ez eldőlt! – Yoru ösztönösen szökell le a fáról Konoha irányába. Ám kisvártatva esze ismét járni kezd.
~ Az a csapda az eredeti útvonalamtól a legtávolabbi volt, igazából Konohától teljesen az ellentétes irányba. Mi van ha nem is tudta, hogy ott vagyok, csak teljesen random sétált bele? Vagy ha a sensei csalta bele, miközben felém tartott?
A fiú egy pillanatra megtorpan, és mint egy lajhár kapaszkodik meg egy ágban és perdül át rajta.
~ De az is lehet, hogy nincs egyedül és terelni próbálnak és csapda felé tartok! ~ Keze a gondolattal egyszerre reagál és kapja elő a zsákmányolt kunait.
- Akkor sprintre fel! – Mintha csak Shinto haragjától félő űzött vad lenne indul meg a falu irányába. Szeme sarkából még látja a faluhoz legközelebb eső csapdát a fák közt, és megnyugodva nyugtázza, hogy érintetlen. ~ Ha erre jössz kapsz még egy szépet.


//Relax, mindenkinek összejött most kicsit az élet//

A falu felé tartó fiú igyekezete ellenére miszerint próbál derűsebb gondolatokkal higgadt maradni nem sokra ment. Szinte szeme előtt van ahogy a klónt felnyársalja a katana. Ahogy azt is tisztán fel tudja idézni, ahogy a semmitmondó üres tekintetű férfi feltűnik a füsté vált árny mögött. A monoton gyorstempós menekülésből egy érces kissé gúnyos hang rázza fel.
~ Ez itt van a közelben!? Ez nem jó, ha itt van akkor a sensei vagy halott vagy ami rosszabb mással van elfoglalva. Ha valami feltartja és esetleg legyőzi akkor az a valami ennél a fickónál is veszélyesebb, ha viszont a sensei győz és utolér miközben én emezzel harcolok, az tuti, hogy a seggemen fogja élezni a kunaiait.~ Yoru nagyot nyelve pörgeti a gondolatait miközben fokozza a tempót, De még mindig nem a feszített rohanó sebességgel halad. Erejét tartalékolva veszi sorba a lehetőségeit.
~ Nos az biztos, hogy képzettebb nálam, jó kötésű minimum Jonin, vagy rosszabb. Tehát Ha még fizikálisan jobb is lennék a tudása és tapasztalata vesztett helyzetből indít engem. Így harc kilőve, és egyben a rajtaütés is, hiszen tapasztaltabb az én trükkjeimet tuti kiszúrja. ~ A gondolatok csüggesztően hatnak a lelkesedésére és egyre komorabban látja a világot.~ A gyorsaságomból kell kiindulnom, nem használom ki teljesen a tartalékaimat most sem, gyakorlatilag majdnem teljesen kipihent vagyok és ez csak jelent valamit, ha most teljes sebességre kapcsolok, talán nyerek annyi időt, hogy a falú felé egy őrjáratba belevezessem, vagy esetleg a kapuig eljussak. Végül is még a gyorsabb testet sem kellett használnom, azzal pedig azért elég rendesen meg tudom húzni a végét ha szükséges.
Yoru így is tesz, tempóját tartva határozottan a falu irányába folytatja útját, ám körülbelül 10 perc után valami kis gondolatfoszlány miatt megtorpan és egy fán gellert kapva pattan annak a csúcsára ahonnan ismét a tájat kezdi kémlelni.
~ Nincs az a shinobi aki kiabál az áldozatának, „ hogy hé öcsi elkaplak és megöllek!”. Egy tanult ninja, ha szökött is az biztos nem tesz ilyet, a mi fegyverünk a hangtalanság és a rejtőzködés, nem a csörtetés és a figyelemfelkeltés. ~ Yoru a gondolatmenet végére mosoly kúszik szája szélére.
- Ez egy balek. Ha nem is simán de szétkapom, érjen csak utol ha tud. - A fiú a távolban már látni véli a biztonság kissé körbe burkolózó falait, mikor is ismét elrugaszkodva a fáról megindul a rejtek falu felé. Jobb kezei a vastag köpeny alatt gyorsan dolgoznak, és a két robbanó cetlit 1-1 kunaira tekeri fel. És míg az egyiket azonnal vissza is teszi a helyére a másikra még rögzít egy bő három ölnyi drótot, dolga végeztével azt is elteszi a helyére.
~ Gyere csak te disznó! ~ Kapucniját a fejére húzva folytatja útját.


//Home at last! //

Ez az igazi hazaszeretet és gondolkozás. Gyakorlatilag még az utolsó utáni pillanatban is kiállsz konoháért. lehet, hogy ez volt az utolsó alkalom, de te megteszel mindent a faluért és ez a jó shinobi ismérve, hogy megtesz mindent a hazájáért és a falujáért amit szolgál. Nem bíztad el magad a dícséretek hallatán sem és megőrizted a hidegvéredet most pedig szabad akaratodból választottál utat amit végig is fogsz járni akármi is legyen az út végén. A férfi kunaikésével a kezében neked ront ám még mielőtt hozzád érhetne az ajtó berobban és a következő pillanatban a férfi irányából valami reccsenés félét hallasz. Ez bizony egy csont hangja volt. Ellenfeled a földön fekszik felette áll Shinto akinek a kezében a férfi kunai kése. Senseied ismét megmentette az életedet és bár az utolsó pillanatban érkezett de ettől függetlenül ismét látványos belépőt produkált. 
- Még azt hittem, hogy van annyi eszetek, hogy nem próbáljátok eltenni láb alól a tanítványomat... Féleszű banda...
Azzal a sensei rád kacsint. Közben a figura a földön nyöszörögve ad hangot szenvedésének amire most jelen pillanatban egyikőtök sem figyel. Shinto valószínűleg nem véletlenül nem vesz tudomást a férfi fájdalmáról... Az is lehet, hogy így akarja büntetni amiért téged megtámadott. 
- Ügyes voltál Yoru nagyon büszke vagyok rád. Tudom, hogy nehéz napok állnak mögöttünk de ennek a küldetésnek még korán sincs vége. Ez a férfi egy különleges jutsut használva vette fel a kapu őrünk alakját, ami azt jelenti, hogy egy társunkat elkapták és valahol éppen fogva tartják. Egy nap pihenőt kapsz amíg én elviszem kivallatni ezt a túlméretezett majmot, aztán holnap jelentést teszünk a főnöknek. Utána pedig azt gondolom elindulunk megkeresni honfitársunkat és lezárjuk ezt az átkozott küldetést. A részleteket majd később elmesélem...

// A kalandod első felét ezennel lezárom. Amint egy mesélő átnézni értékelni is fogja! Köszönöm szépen eddigi aktivitásodat és a részletekről PMben egyeztetünk! //

Yoru harcra készen várja a vele szemben fellépő adrenalin hajtotta férfi támadását. Aki nem is várat sokat és dühtől fűtötten lendületet véve indul meg a fiatal ninja felé, aki erre reakcióként a lábával támasztott széket a férfi lábának rúgja. A fiatal shinobi ellentámadása taktikailag jó csak éppen felesleges ugyani a szék becsapódásával egy időben az ellenlábas mögötti ajtó mer a szűk helységet elválasztotta a külvilágtól berobban, és a szilánkok közül Shinto szikár alakja tűnik fel és egyetlen csapással teríti le a meglepett férfit.
A csont roppanása és az áruló elharapott ordítása jelzi Yorunak, hogy a harca mielőtt elkezdődhetett volna ismét véget is ért. Shinto valami szellemes megjegyzéssel és egy kedélyes kacsintással zárja le a feszélyezett szituációt.
-Sensei, ha folyton közbelépsz sosem halok meg. - mondja viccelődve Shintonak mialatt övéről egy darab kötéllel megkötözi a sérült majmot. Yoru lelkesedését az is mutatja, hogy miközben a férfi karját háta mögött megköti, a fiatal fiú pont oda térdel a férfi vállán ahol Shinto feltehetően eltörte az ízületet.
- Értem mester, akkor holnapig pihenek és felkészülök a kutatásra. – Vágja rá Yoru a sensei szavaira kissé katonásan majdnem vigyáz állásban.
Percek múlva már maguk mögött hagyják a kissé amortizált szobácskát, és míg a fogoly és Shinto az Anbu kíséretében a falu központja felé indult, addig Yoru a piacot vette célba.


// Vártam és várom a PM-et. Ha lehet kérni a következő kalandban legalább 1 kést hagy dobjak el… és ne csak az ég felé //

// Értékelés: Alapvetően tetszett. Néhol kissé furcsa volt számomra a fogalmazás, de persze lehet, hogy én vagyok túlzottan is Alföldi ^^ Szerintem a lényeget úgy is átbeszélitek Karuval. Arra tekintettel, hogy ez volt az első kalandod és szerintem az eddigiekben jól teljesítettél - a karaktered szintjéhez mérten - ezért + 25 chakrával jutalmazlak. Sok sikert a továbbiakban, várom a fejleményeket. ^^
Megjegyzés: Karu úgy alakult, hogy majd legközelebb írj nekem egy pm-et. Arra számítottam, hogy le lesz ellenőrizve, de úgy tűnik nekem kellett ezt meglépnem. És a továbbiakban is én fogom. //

A sensei válasza egyértelmű, de mégsem megnyugtató. Tehát simán csapdába is szalaghat a kis csapat. Yoru eme felismerést követően emésztgetni kezdte a gondolatot mellyel a pihenőhelyig el is töltötte az időt. A hely ismerős, annak az útnak a mentén halad a trió ahol korábban az életéért menekült a faluba a fiú. De most más a helyzet. Így Yoru is nyugodtabb.
~ Csak a végére járunk ennek az ügynek, nem lehet, hogy kudarcot valljunk, nem hozhatok szégyen a fejpántra.
A tűz gyújtást Anko gyorsan elintézte amíg Yoru vizet hozott a sensei az első őrséget vállalta és egy nagy adag teával eltávolodott a két fiataltól. Szokásához híven a „dromedár” a hátát nekivetette a fának lábait a köpenye alá húzta ahogy kapucniját pedig szemébe és lassan elkezdett csipegetni, feszélyezte a lány jelenléte de még jobban hogy nem tudta mi vár rájuk. Ás Ankó hangja megtörte a csendet, így Yorunak ki kellett bújnia a csigaházból.
- Se…Semmi különös, csak a történteken jár az eszem. – Mondja kissé bátortalanul a melák a fiatal mosolygós lánynak.
- Tudod, a legutóbb is csak épp hogy megúsztam ezt a kis „kiruccanást”, és most mégis megyek még nagyobb bajba kerülni. Vicces és kissé hülye érzés. – Mondja mosolyogva miközben a lányra néz akinek körvonalait vastagon kontúrozva festik az apró lángok a környező fákra és bokrokra. Várva a lány reakcióját kortyol egyet a teából és harap egyet a szendvicséből. Majd folytatja.
- Gondolom neked jócskán van tapasztalatod már a küldetések terén, mesélnél milyen kalandokba volt részed? Mire célzott a sensei amikor azt mondat „ most nagyobb hasznát vesszük a képességednek mintha a fronton lennél”, milyen képességed van? Azon kívül h a neved passzol a mosolyodhoz te kis „babakrém”! ( Anko: édes bab krém) * Mondta egy kedves széles mosollyal a képén.

//Sorry az M tipusú állampolgárok és a betegség kicsit szétszedett… de már vagyok, köszönöm a megértést!//

A pici lány megtörte a csendet és hangja mint a nyári zápor felüdülést hozott Yoru gondolataiban. Anko bár megnyugvást nem adott de bizakodás apró magjait elvetette a hangulatban.
- Tehát a fronton voltál. Biztos nem azok voltak életed legszebb percei. Sunagakureban azt tanultuk, hogy háborúzni csak önvédelemből szabad, ehhez képest az egyik leg agresszívabb falu a miénk. Konoha más. – Hangja kicsit elcsendesedik, és kortyol egyet a teából majd mosolyt próbál erőltetni az arcára ám a lány komoly arccal folytatja és szinte fogadalmat tesz Yorunak, hogy a küldetést el fogják végezni.
~ Ez természetes, nem is értem, mintha attól félne, hogy feladom vagy meghátrálok. Hmm…
- Szót se többet erről. Nincs semmi okunk ilyenekre gondolni. Hiszen mind Konoha ninjái vagyunk, ugyan az a tűz él bennünk. – Képén a mosoly őszintén felkunkorodik. És folytatja.
- Szóval te valamiféle szenzor képességgel bírsz. Hmm, azt hittem csak a Hyuugák képesek a chakrát látni. Furcsa, lehet, mindig érdekelt vajon a chakra elemét is meg tudják állapítani? – Akarva akaratlan szemei a lány szemét kezdték fürkészni hátha felfedez valamilyen jelet ami a Dojutsu teóriáját alátámasztja, de mivel a faluban Hyuuga házbeli embert látott és Anko szeme nem volt még csak hasonló sem el is vetette a gondolatot.
- A képességed azt is meg tudja súgni, hogy milyen erős az ellenfél és hogy hány fős a csapat? El leeht vele különíteni a chakra használókat és a pléldául egyszerű kardforgatókat? – Kérdései záporoznak , lelkesen mint egy kisgyerek ontja őket a lány felé. Ám még mielőtt választ kaphatna a sensei közbevág és indulásra serkenti a kis csapatot. Yoru egy határozott mozdulattal löttyinti a maradék teát a szájába miközben felpattan és az éppen parázsló kis halmot egy lábsöpréssel befed némi porral és földel.
Ismét elindult a trió mikor Yoru kérdőn fürkészi a vezetőjüket de végül csak kiböki ami a fejében van.
- Milyen nyomot talált Sensei?

//bocsi de egész héten fekete latex test festékután rohangáztam, hogy mára meglegyen a Hidan CPm a Conra //