Fumiyuubo erdőség

Hyuuga Hanabi Szer. Május 30 2018, 17:40

Itt élnek azon kevés menyétek, amelyek képesek használni a chakrájukat, illetve beszélni és gondolkozni tudnak akárcsak egy ember. Maga a Fumiyuubo erdőség egy imeretlen, eldugott helyen van, távol az emberektől. A terület igen változatos annak ellenére, hogy rendkívül sűrű erdőben van, fellelhető források és kisebb rétek is a temérdek fa között. Az erdőség vezetője a Vén bölcs néven híressé vállt menyét aki a pletykák szerint S osztályú minősítést kapott. A Vén bölcsön kívül még többnél több, változatos méretű menyét telepszik meg eme helyen.

Hyuuga Hanabi Szer. Május 30 2018, 17:41

//Shiro-san - Egy kicsi és egy nagy = másfél barát//

Erdő szélén kicsi cserje. Ottan laklik menyétke. Menyétkének kicsi háza. Mit csinál ott az a menyét az erdő szélén? Nem is így van a vers. Mi értelme is van ennek. De ez mindegy is. Hiszen itt a Fumiyuubo erdőségben az ember nem furcsáll már semmit. Bár, itt egy ember sincs. Nem is járnak erre. Sőt, nem is tudnak róla. Hiszen ezt a csöppnyi fákkal borított részt ninjuuk lakják. Messze van az emberek lakta területektől. Messze mindentől. Csendbe s nyugalomba.
lábnyom

putty-putty-putty. Négy kis tappancs cseppnyi koppanása. Egy apró kis szőrmók csendes járásának hangja verődik vissza megannyi fa törzséről. Nincs itt más, csak nyugalom. A madarak is halkan énekelnek. A földigiliszták is hangtalanul menekülnek. Minden olyan nyugodt. Már eltelt egy kis idő, mióta a csöpp kis állat elveszítette barátját. Sőt..nem is csak a barátját.. a családját vesztette el abban az emberben. Talán még most se heverte ki teljesen. De jó úton jár a gyógyulás felé. Mindent..átjár.. a nyugalom... vagy mégse?
Madarak repültek az ég felé, bogarak fejvesztve menekültek. Hatalmas robaj rázta meg az egész erdőséget. Egy nagy puffanás volt az, nem más. Mi lehet az, mi megzavarta a némaságot? Mi volt az, mi felborította a rendet? A kis menyét ösztönösen indulhatott el a hang irányába.
S ha így tesz, rövidesen oda is ér. Maga után, apró vérfoltokat hagyva, kezét karjára szorítva, egy fiú ült egy fa tövében. Egy ember. Alig lehetett 17-19 éves. Oldalán nagy táska lifegett. Haja világos barna volt, szeme pedig narancsos.. akár a lemenő nap fénye. Zöld dzsekit viselt, s sötétebb nadrágot. Ninja szandált és shinobik álltal használt kesztyűt. Ő maga is ninja volna? Nincs rajta fejpánt...sehol. Akkor mégis honnan érkezett?
A fiú egész karja vérzik. Ő maga liheg... hangja akadozik és darálósan hörög. Fáradt. Kimerült. Végül furcsán felnevetett. S táskájából egy nagyobb darab papírt hajtogatott ki. Azt nézte. Perceken át. Közben vérző karját szorította.
- El se hiszem... -fújta maga elé

**Shiro** Vas. Jún. 10 2018, 01:13

Fürge menyét lábak, surranó kis árnyak *-*

A madarak süt, a nap csiripelnek. Enyhe szellő zizzenti meg a fák leveleit. Idilli kis csend, az emberi civilizációtól távol, itt a Fumyuubo erdőségeben. Apró neszezés töri meg az idilli csendet. Az apróbb élőlények, rovarok, giliszták és a cserjék gallyain pihenő madarak jobbnak látják odébb állni, ahogy vérszomjas ragadozójuk, a tápláléklánc következő foka végig halad az erdőn, már-már sztoikus nyugalommal, magasról téve az egész világra. Aranyló sörényén megcsillan a nap fénye, karmait és agyarait rettegik az erdő állatai. Már amelyik nem nagyobb egy teniszlabdánál. Négy apró mancs koppanás visszhangzik az erdő fái között, s a zöld aljnövényzet között egy piciny szőr golyó körvonala rajzolódik ki. Egy sárgás színű menyétke bukkant elő a vegetáció alsóbb szintjéből, aprócska kabátkában, hátán egy picurka kardal.

Shiro volt az, ki most a menyétek falva felé tört utat magának a sűrű bozótoson át. Gondolataiba mélyedve, az előle menekülő állatokkal nem is törődve, töretlenül haladt végcélja felé. Gondolatai azonban messze elkalandoztak, távol innen, emberek lakta vidékeken. Emlékezetében még mindig nem halványult el a kép, egy ember, egy shinobi arca, ki magához vette, gondozta és a ninják útján vezette, a kis szőrpamacsot. Shiro próbálta ezt a képet, a mindig vidám és jókedvű Eisuke képét megőrizni magában, de ha halványan is, mindig felsejlett Eisuke éltettelen testének látványa, ha más nem rémálmai visszhangoztak újra és újra. Méltó búcsút vett barátjától, szívében a fogadalommal, hogy elismert shinobi válik majd belőle, akit a ninja falvak tisztelnek. De szívébe újra és újra belemart a kétely.

Gondolataiból, egy nagy puffanás ráontotta vissza. Az eget rengető robaj felrázta az erdő népeit, s még a legbátrabb állat is fejvesztett menekülésre fogta. Shiro fülelt egy darabig, az Eisukétől tanult technikával felerősítette érzékeit és úgy indult a hang irányába, hogy kiderítse a hangzavar okát. Ha nem erősítette volna fel érzékeit, akkor is felismerte volna a levegőpben terjengő vér szagát. Ahogy közeledett csendesebbre vette lépteit, s egy bokor ágai alól kikukucskálva vette szemügyre a lárma okozóját.

Egy 17-19 éves forma fiú, nem tudta pontosan behatárolni a korát, vérző karját szorongatva, zihálva ült egy fa tövében. Világos barna hajú, narancs színű szemű fiú volt, oldalán valamifélé táskával, zöld dzsekiben és sötét nadrágban. Ninja szandált és kesztyűt viselt, de hiányzott a fejpánt róla. A kis menyét nem tudta eldönteni, most akkor mi lehet a helyzet a fiúval. Talán valamiféle szökött, vagy vándor? Vagy csak úgy lopta azokat a ruhadarabokat?

Már-már kínjában, hörögve, vérző karját szorongatva nevetett a fel, majd táskájából egy papír darabot kapott elő, amit kiterített, majd hosszú percekig vizsgált,

- El sem hiszem... - csapta meg Shiro fülét a mondat.

Shiro nem igazán tudta behatárolni a fiú hovatartozását. Az is kérdéses volt, hogy veszélyes lehet-e rá. Talán egyszerűbb lenne odébb állnia. De a fiú megsérült... De lehet olyan mély a sebe. De az emberek lakta vidék messze van. Egyáltalán mit kereshet itt?

Egy sor megválaszolatlan kérdés és a lelki vívódás, hogy megpróbáljon-e segíteni a kis menyét, vagy mégse. Pár percig, ahogy a fiú is bámulta a papírt, Shiro is csak maga elé bámult, s Eisuke vértől csatakos arca villant be lelki szemei elött. Meghozta a döntést. Ha más nem megkérdezi hátha tud-e valamit segíteni. De mivel nem szerette volna elárulni hovatartozását, úgy döntött a Ninjuu henge no jutsuval ember formájúra alakította magát. Ezzel csak egy gond volt, hogy Ő maga nem volt tisztában a technikája hátrányaival. Ahogy aktiválta a technikát, egy füstfelhőt követően egy szőke hajú, tizenéves forma fiú lépett elő, Shiro személyében. Az aprócska bit, csak az arcán maradt bajusz és a hátsójából kikandikáló farok jelentette, amit ösztönszerűen tovább lóbált. Így, hogy már biztonságban érezte eredeti mivoltát lépett ki a fák közül, s egyenest a fiúra köszönt.

- Szia! Én Shiro vagyok - integetne mosolyogva. - Csak nem megsérültél?

Hyuuga Hanabi Hétf. Jún. 18 2018, 17:40

/Shiro-san - Egy kicsi és egy nagy = másfél barát//

A csöpp kis állat csak bámult.. gondolkodott. Miközben a szellő csak fújt. Táncra perdítette a fűszálhadakat. Énekre bírta a fák lombjait. S megmozgatta a fiú kezében tartott papírt. A lapon írás volt. Hosszú, kézzel írt szöveg, amit a csöppség ilyen távolságból nem tudott elolvasni. Egy is belső vívódás után azonban csak sikerült eldöntenie, hogy merre tovább. Megemelte apró lábait...
lábnyom

Putty..putty..putty és a kis menyét egy helyben tapicskolt. Halkan csapódtak mancsai a zöldellő fűbe. A lágy szellő végigszánkózott gerince mentén, s megbirizgálta füleit is. Nem volt ez így jó. Kis agyalás, s fejtörés után azonban tökéletes tervvel állt elő, melynek nem látta a hátulütőit. A ninjuuk sajátos technikájával emberi alakot öltött. Egy apró, szőke hajú fiúvá lett, kinek arcán bajusz csücsült; s boldogan lóbálta farkincáját. De ő alakot váltott s hitte, hogy így máris jobb és sokkal inkább biztonságban érezte magát. Így csattogott ki rejtekhelye mögül, s ment oda a sérült fiúhoz. Majd kedves szavakkal, s illedelmesen köszönt, végül a férfiú hogyléte iránt érdeklődött.
A fa tövében üldögélő szóhoz sem jutott. Szemei kikerekedtek, amint a szőkére tekintett. Keze -melyben a papírt tartotta- a földre hullott, s csak figyelt.
- Sz..szia - üdvözölt viszont. - Nishi - dadogta el saját nevét. Kellett még egy pár pillanat, mire újból sikerült feleszmélnie. - Bocsáss meg... csak.. nem minden nap lát az ember egy fiút.. bajusszal és farokkal - nézett rád érdeklődve. Majd kérdésed után vérző karjára tekintett - Ohh, hogy ez? - nevetett fel halkan - Katona dolog - mosolygott - volt már ennél rosszabb sérülésem. Tudod.. ha egy ember.. az álmait üldözi, az áldozatokkal jár. Néha be kell kapni egy két sérülést a céljaink érdekében. de túl fogom élni... csak még nem tudom, hogy látom el magam egy kézzel... de megoldom - mosolygott rád kedvesen. Úgy tűnt, nem igazán szeretne egy gyereket ilyesfajta dologgal terhelni, így próbálta terelni a témát, miközben szorította le sebét. - Mit keresel te itt.. ha szabad kérdeznem? És..egyáltalán.. hol vagyunk? Mi ez a hely? És.. ha nem bántalak meg.. miért van bajszod? - mosolygott.
Furcsán kedvesnek tűnik ez a fiú. De milyen álmokról beszél? És ki az, aki meg akarna valakit sebesíteni azért, mert a céljait követi? Mit tett azért.. amiért bántani akarták? Nem tűnt rossz embernek.. akkor.. mégis miért?

**Shiro** Kedd Júl. 31 2018, 21:40

/Bocsánat, hogy ennyit késtem :/ /
Shiro vidáman, saját technikájának gyenge pontjáról mit sem sejtve, vidáman bújt elő az erdő vegetációjának rejtekéből. Damilszerű bajszocskáját lágy szellő lengette, farkincáját maga mögött lóbálva lépett érdeklődve a fiúhoz. Az álcája tökéletesre sikeredett, gondoota ő, s még akkor sem vette a lapot, mikor a fiú, akit Nishinek hívnak, közölte, hogy meglepődésének tárgyát, vagyis hogy nem túl gyakran találkozik az ember a semmi közepén egy bozontos farkincájú, bajszos gyerekkel... a semmi közepén.
Nishi, saját bevallása szerint, az álmait kergetve jutott el idáig.
- Vajon az út közben sérűlt meg, mármint a viszontagságoktól, vagy esetleg valaki üldözte? - A pici menyét szíve nagyot dobbant erre a gondolatra, hiszen Eisuke bűne is csak annyi volt, hogy nem akart részt venni a háborúban és az öldöklésben. És ezért bűnhődnie kellett. Shiro még nem töltött eleget az emberek társaságában, de talán nem is élhetne eleget ahhoz, hogy megértse, hogy képesek az emberek még a legnagyobb vészben is ideológiai alapon megkülömbözetni, gyilkolni fajtársaikat.
Elfordítva fejét, szemeit dörzsölgette, úgy érezte sírni fog. Remélte, hogy Nishi ebből semmit nem vesz észre. Semmi több, csak egy kis érzelmi kitörés. Csak a szeme viazket. Próbálta ezt a gondolotatot rögzíteni elmélyébe.
De ha az emberek ilyen egyszerű, értelmetlen alapon képesek egymás ellen fordulni, hogy bízhatnak egymásban? És mi több Ő hogy bízhatna bennük? A fa tövében ücsörgő, vérző kezű fiú is csak az álmait kergette és ezért bűnhődött? Egyáltalán mi lehet az, ami megér ennyi szenvedést?
- Talán én tudok segíteni? - Ült le Shiro a fiúval szemben. Fejéből, mint a léggönbök, tovaszálltak a rossz gondolatok és helyét a kíváncsiság vette át.
Ha Nishi beleegyezne, hogy segítsen neki, Shiro ellátná a fiú karját, feltéve, ha van Nishinél kötszer. Talán túl naív a kis menyét, de erről a fiúról csak nehezen tudna rosszat feltételezni.
Miközben a fiú kezét látná el, akkor esne csak át neki a fiú kijelentése. Shiró az arcához kapkna ijedtében, majd éazrevenné, hogy nem csak az az egyetlen hiba "tökéletes" álcáján. Hebegve, menteketőzve dugná farkincáját a pólólya alá.
- Hát tudod... izé... ez csak ilyen családi hagyomány! - vágná rá. A zavarodtságtől elveszítené a kontrollt, amúgy sem tökéletes techniája felett, s pukkanás és füstfelő kíséretében a földre huppanna. Feje búbját zavarodottan vakarkatva, vékonyka, szinte lányos hangon szólalna meg.
- Öhmm.... hoppá...

Hyuuga Hanabi Vas. Aug. 12 2018, 13:27

//A késésért +5cht írok jóvá//

A fiú kedvesen mosolygott és elfogadta a segítséget. Kötszer a táskájában volt, egy kis elsősegély doboz formájában. Néha felszisszent, miközben a fiúcska átkötötte karján a sebet. Látszatra egy nagyobb vágás volt. Talán egy kunai, vagy egy nyílvessző..esetleg egy katana volt az, ami megvágta. Nem lehetett pontosan tudni. Egy dolog volt azonban biztos volt. A vágás eléggé mély volt, és hogyha nem fertőtlenítették volna le, ebből egy sokkal csúnyább baj is lehetett volna.
Mikor már majdnem befejezted az ellátást, Nishi elejtett egy olyan mondatot, amit lehet nem kellett volna. Furcsa küllemedről érdeklődött, melynek hallatán enyhén zavarba is jöttél. Is farkincádat idegesen dugdostad s a legérdekesebb kifogásokat találtad ki, melyekkel talán elterelhetted volna a fiú gyanúját. Azonban sajna, szinte semmi nem úgy sült el, mint te vártad. elvesztetted a kontrollt chakrád felett, s így a technika felett is. Hirtelen, egy apró füstfelhő szökött az ég felé, s az apró szöszke fiú helyén, egy négy kis mancson álló, csepp kis állatka jelent meg. Úgy puttyant le a földre, s ott feje búbját kezdte el vakargatni az idegességtől. Aranyos, s csepp kis tappancsai a földet érintették, puha szőrét pedig a szél zargatta. Fűszálak csikizték hasát.. s így állt ott, a fiú előtt.
Nishi szemei elkerekedtek. Ilyet aztán végképp nem gyakran lát. Szava is elakadt, s úgy nézett rád.
- Te.. egy.. ninjuu menyét vagy? - kérdezte. Szava is elakadt, de mikor a szavakat kibökte, szinte láttad, amint szemei csillognak. egyszerűen oda és vissza volt tőled, teljes mértékben. el se hitte, hogy ott vagy előtte. - Hogy kerültél te ide? Vagy inkább... én.. hol vagyok? - kérdezte.

**Shiro** Kedd Aug. 28 2018, 16:01

//Ne szavatkozz ilyen miatt, megdumcsiztuk, akkor írsz, amikor tudsz Smile

Bár egy kis plusz néha jól jön 3:)//
Nishi örömmel fogadta "álcázott" menyétkénk ajánlatát. A srác táskájából elővarázsolt kötszer segítségével Shiro nekilátott ellátni a fiú karján keletkezett, meglehetősen mély vágást. A kis szöszi nem tudta, hogy valyon milyen fegyver is ejthette a vágást, de bármi is, ahhoz elég volt, hogy később komolyabb gondokat okozzon, ha nem látják el.
Mi lehetett az a batár fontos dolog, amiért még egy karját is oda adná Nishi. Jobb is, ha Shiro szépen ellátja, mielőtt Nishi neki áll a Ding Dongot énekelni.
De gondolataiból visszarántotta a tény, az az elejtett kis mondatocska ami Nishi száján kicsusszant. Zavarodott kapálózás, dadogás és bugyuta magyarázatok kezdték felzavarni az erdő nyugalmát. Huss és pöcc, vagyis pukk és füst, s a menyétke tökéletesen kivitielezett álcája semmivé vált. A földre pottyant állatka zavartan vakargatta feje búbját, farkincáját idegesen lóbálta, miközben nyári szellő lengette bajuszkáját.
- Hát én izé... - próbált Shiro valami épkézláb választ kinyögni. Hogy egy picit elterelje magáról a figyelmet Nishi furcsa kijelentése, vagyis inkább kérdése felé próbálta terelni a beszélgetés fonalát.
- Hogy érted azt, hogy hol vagy? - nézett Shiro felvont szemöldökkel Nishire?
Szerncsétlen fiú. Csak örülhet, ha az eddigiek hatására nem hiszi azt, hogy ez valami fertőzés okozta halucináció.
Shiro mély levegőt vett, próbálta megnyugtatni magát.
- Ez itt a Fumiyuubo erdőség. A ninjuu menyétek lakhelye. Itt van nem messze a falu. - s a válla fölött hátra bökött.

Hyuuga Hanabi Vas. Szept. 09 2018, 14:32

A fiú boldogan mosolygott és köszönte meg az ellátást. Egyedül valószínűleg nem lett volna erre képes.. talán el is fertőződhetett volna. De ez mindegy is. A lényeg, hogy már jól van...vagy.. legalábbis jól lesz.
Nishi látta, hogy terelni próbálod a témát...így ő is belement, hamarabb mint gondoltad. Kérdésedre hebegett, habogott valamit...de érdemileg válaszolni nem igazán tudott. Rettentően fáradt volt. Talán a fejét is beverhette idefele menet. Ha jobban megnézed.. az összes testrészét amit nem fed el ruha, piros vagy lila foltok borítanak. Mit csinálhatott ez a fiú mielőtt idekerült?
- Ninjuu menyétek lakhelye? - töltötte el hirtelen szemét a csillogás. Majd egy pillanat alatt lesokkolt. - Úristen... hogy kerültem ide?.. - Kezdett el hirtelen kotorászni táskájában, majd kikapott abból egy térképet. - Úristen... - mondta elcsukló hangon. - Sose jutok már el Hyotaruhoz... Soha nem válik valóra apám álma... Kada sose gyógyul fel... ilyen vállal... így... sose fog sikerülni.. - mondta, miközben jó pár könnycsepp gördült le az arcáról.
Szerencsétlen... mégis miről beszélhet? Lehet.. tényleg csak beverte a fejét. De mégis.. ki az az ember akiről beszél? És.. ki nem fog felépülni? A fiú szavai csak kérdéseket sülhettek benned. Már csak az a kérdés.. mit tesz a cseppnyi menyét?

**Shiro** Szer. Szept. 12 2018, 21:05

//Bocsi a multkori hosszáért, de nagyon nem fogott az agyam Smile

//
Ahogy Shiro közölte a különös jövevénnyel a tényálladékot, vagyis hogy jelenleg a menyétek lakhelyétől nem messze tartózkodnak, a srác kivetkőzött magából. Nem olyan rossz értelemben, nem tört zúzott, csak összevissza kezdetett beszélni.
Egy térképet húzott elő a táskájából, azt méregette. Könnyektől párás tekintettel kezdett hadarni és Shironak fogalma se volt miről. Valami Hyotaruról, meg álmokról, meg egy beteg, vélhetően, családtagjáról.
Az egész egyre zavarosabb lett, ahogy Nishi önuralmát vesztve kezdtett beszélni.
Húvős szellő fújt át a fák között, felborzolva a kis menyét bundáját, farkincáját tépázva, amit rögtön maga alá is húzott. A kérdésekre már törvényszerűen, csak még több kérdés volt a válasz. Mégtöbb kérdőjel. Ha Shiro nem tesz valamit, ez a srác itt zuhan mély depresszióba a szeme láttára. Egyre inkább kezdett Ő is összezavarodni. Már fogalma sem volt miről is magyaráz a gyerek. A kis menyétke erőt venne saját szomorúságán, amit Nishi váltott ki belőle, elhatározná, hogy letisztázza most a dolgokat. Kis mancsait maga alá húzná, farkincáját mint a támadásra kész tigris lóbálná. Szemei résnyire szűkülnek ahogy beméri a célpontot, egy utolsó másodpercet még várna, majd apró lábai egyenest Nishi arca felé röpítenék. Ott, ahogy mesterétől tanulta, chakrával megerősítené mancsát, majd egy istenes, atyai pofont osztana ki. Ahogy lehuppanna két lábra álva, mellső mancsait hátamögé téve, mint valami professzor úgy kezdene felalá mászkálni.
- Elég legyen aztán már ez a hiszti! Kezdjük el szépen, az elejétől az egészet, jó? - Állapodna meg végűl Nishi elött.
- Én Shiro vagyok. A Fumiyuubo erdőségből származom és ninjuu menyét vagyok. Volt egy mesterem - közben tekintetét az égnek emelné - ő tanított meg az alapokra. És pont pont pont. És te ki vagy? Honnan jöttél? Milyen céllal indultál útnak?
Lehet, hogy Nishit érzékenyen éríntette a pofont, de Shiro nem szereti az ilyen kaotikus dolgokat, meg a kapkodást. Véleménye szerint ilyenkor a legtisztább, ha megállunk egy pillanatra, fújunk egyet aztán átgondoljuk hogyan is tovább.
- A lehető legroszabb, amit most tehetsz, az az ha pánikolni kezdesz - folytatja ha válaszol a fiú, ha nem. Persze néha Ő maga is elhamarkodottan cselekszik, ami betudható talán a korának. De néha elő fordul, neki kell lépnie, ha a káosz elhatalmasodik. Bár teste aprócska, odabent óriási szív dobog. Szomorú volt látnia, hogy szegény Nishi ennyi szenvedés és nélkülözés után nem találta meg amit keresett. És szívébe nyilalt a gondolat, hogy ott van az az ember, aki annyira a fiú számára, hogy az életét adná érte, s most mégis veszni látszik minden.
- Sajnálom a barátodat - ereszkedne vissza négy lábra. - Szívesen segítek. Elvezetlek a falumba, ott talán össze tudjuk rakni, hogyan tovább. - Azzal bátorítóan mosolyogna Nishire.

Hyuuga Hanabi Hétf. Szept. 24 2018, 16:30

A pofon, az apró puha mancsoktól érkezett. Mégis brutális méretűt csattant az ifjú arcán. Egy kis piros folt is maradt utána. S a tasli hangja se volt éppen szívet melengető. Nishi teljesen lefagyott. Tekintete megmerevedett, s szemeit a csepp lényre szegezte. Egyszerűen nem tudta hová tenni a történteket. csak nézett bambán. Még a lélegzete is elakadt.
Kérdésedre a fiú csupán meredt arccal bólintott egyet.
- A nevem.. Sakuma Nishima ... röviden Nishi. Az erő országának egy kis falujában születtem. Ott tanultam ninjának. Ott szereztem barátokat, ott nőttem fel. Most... útnak indultam.. Épp a Tészták országába tartok.. egy buta legendát hajszolva. Aminek lehet semmi valóság alapja. De semmi más esélyem nincs a barátom megmentésére. Ohh elnézést... a barátom... Kada. Egy nagyon kedves..csendes fiú. Egy nap azonban megmérgezték, számunkra egy ismeretlen szerrel. Ágynak esett... és.. meg akarom menteni. Nem hagyhatom hogy meghaljon. Nem veszíthetem el őt is! Ezért tartok a Tészták országába Hyotaruhoz. Ő...egy legenda. Apám sokat kutatott utána anyám halála után. Hitte, hogy megtalálja a halál ellenszerét. Hitte, hogy megtalálja a legendában szereplő nagyhatalmú, varázserejű férfit...aki feltámasztja a a holtakat. Erőt ad a gyengéknek.. ételt az éhezőknek.. gyógyulást a betegeknek. Sajna, azóta apám is megöregedett... így nem tudja már valóra váltani az álmát. De hiszem, hogy én képes vagyok rá. El jutok Hyotaruhoz... el kell jutnom hozzá... -mondta, miközben maga elé révedt - De... nem tudom, innen hogy jutok oda... - ült ki a bánat opálszín' fénye arcára.
Felajánlásodra azonban egy kissebb mosoly jelent meg orcáján.
-Tényleg segítenél? Köszönöm-köszönöm-köszönöm! - hálálkodott, majd várta mit reagálsz.. ha elindulsz követ, s minden lépésed figyeli. Ha kérdezel, válaszol... elég barátságosnak tűnhet... talán túl barátságosnak is...

**Shiro** Szer. Okt. 24 2018, 03:40

//Sajnálom, ezt az óriási kihagyást :/ Azért volt ekkora kihagyásom, mert időközben újra munkába álltam, ami egyfelől jó, másfelől rossz, ugyanis alig marad valami kis szabadidőm, ami általában a hétvégét jelenti, hét közben átlag 10 órákat dolgozom, szóval bocsánat mégegyszer :/ //

Nishi értetlen tekintettel meredt az aprócska menyétre. Vokt is rá oka bőven, hisz Shiro, az eddigi zagyvaságokat, meg hisztit megelégelve egy atyaai pofonnal igyekezett helyre rázni az amúgy is leharcolt állapotú fiút. Az nagyot csattant Nishi arcán és egy vörös folt is maradt utánna, de határozottan működött. A fiú végre kibökte mi nyomasztotta ennyire, s mi az amiért enyit szenvedett.
Elmondása szerint az eső országában született és tanult ninjának. Ezek szerint ezt Shiro is eltalálta. Kiderült, hogy Nishi barátja Kada, egy mérgezés miatt súlyos beteg lett. Shiro reflex mozdulattal maga alá húzta farkincáját a szomorú hír hallatán, s szinte figyelni is alig tudott a rátörő emlékek sokasága miatt.
Nishi állítása szerint, amire még aprócska menyétünk is felkapta a fejét, s füleit hegyezni kezdte, a Tészták országában él egy legendás "varázsló". Hyotarunak hívják és állítólag még a holtakat is képes feltámasztani, jóságos mint Buddha és úgy gyógyít, mint egy képzett orvos.
Shiro először nem igazán tudta mire vélni ezt az egész történetet. Egy férfi, vagy nő aki ennyi bámulatos csodára képes? Holtakat támaszt fel, ételt oszt és gyógyít? Az egész olyan szürreálisnak hatott. De a kis menyét szívében is felcsillant a remény apró szikrálya. Ha valóban létezik ez a Hyotaru nevezetű személy, talán képes lehet Eisukét visszahozni az életbe. Bárhogy is legyen, ezt a lehetőséget meg kell ragadnia.
Shiro egy kis gondolkodás után végülis segítséget ígért a fiúnak. Először is mindenképpen vissza kell, hogy menjek a falujába, s ott megkell kérdezni az idősebbeket, tudnak-e valamit erről a legendás ismeretlenről. Ha ez megvan még közölnie kell, hogy elszándékozik hagyni a falut, hogy Nishivel szeretne tartani és segíteni neki. A kérdés már csak az, hogy ebbe az egészbe mennyire fognak bele menni.
A menyét végülis sarkon fordult, elindult a falu felé, s bólintott a fiúnak, hogy kövesse. Amaz már hálálkodásba kezdett volna, de Shiro félbe szakította.
- Nem kell megköszönni... Én is tudom, milyen érzés elveszíteni egy barátot - nézett szomorúan a fák lombjai között az égre - a legkevesebb, hogy legalább az irányt megmutatnám, hogy merre indulj. És ha esetleg nem bánnád, talán veled is tartanék. - Tette hozzá mosolyogva.
Ha Nishi bele egyezik a dologba, a Shiro tovább folytatná.
- És ki ez a Hyotaru pontosan? Férfi vagy Nő egyáltalán? És tudjuk legalább megközelítőleg merrefelé keressük a tészta országán bellül?

Hyuuga Hanabi Kedd Okt. 30 2018, 18:27

// Semmi gond, megesik az ilyen ^.^ Írsz, ahogy jól esik ^^ //

Felajánlásodra Nishi szeme hatalmasra tágult.
- Tényleg velem tartanál? Tényleg? De.. tényleg teljesen komolyan? Biztos vagy benne? Nem a legbiztonságosabb - nézett szomorkásan maga elé - De ha tényleg velem tartanál..akkor rendkívül boldog lennék! Köszönöm tényleg... - mosolygott teli szájjal.
- Hogy férfi-e vagy nő? Igazából...én azt nem tudom. Sőt, fogalmam sincs. abba se vagyok biztos, hogy a tészták országában kell keresni. De azt mondják, nem is mi találunk rá, hanem ő talál ránk. Elméletileg.. ő egy varázserővel bíró férfi. Ki a csillagokat uralja, 12 szolgájával. Ugye.. a 12 csillagjeggyel. A legenda szerint, ők is mind-mind emberek, akik túl nagyot kívántak, ezért mohóságukért örökké mesterükkel kell maradniuk. A monda pedig, amely a hollétét jelzi valahogy így szól: Ott, hol a nap s a föld is egy színben pompázik, hol a horizont is láthatatlan. Ott, hol a nap a földet égeti, s hold fagyasztja meg azt. Ott, ahol az aranypor lakik, s ott, ahol a gyengék főnek meg." Valami ilyesmi. És ugye azért gondoltam a Tészták országára mert az is arany mint a nap..és megfő... de.. már.. igazából, teljesen tanácstalan vagyok - fogta fejét a fiú - Neked lenne ötleted?
Hát...eléggé érdekes egy mondóka ez. Nem igazán hasonlít ez a tészták országára. Akkor mégis... hova kéne mennetek?

**Shiro** Vas. Nov. 04 2018, 08:29

- Hát, ha már megígértem akkor menni kell nem? - Vágta rá a kis menyét boldogan Nishi azon kérdésére, hogy vele tart-e, s hogy valóban hajlandó-e segíteni.
- Veszély, az nem állhat utunkba - kiáltotta s öklét az égnek emelte.
Valóban. Shiro végső elhatározásra jutott segíteni fog a fiúnak, bármi is történjen. Eisuke is mindig azt mondogatta, az emberiség legnagyobb problémája, hogy nem képesek másokkal együtt érezni. Hogy nem képesek bele élni magukat mások helyzetébe, s így nem hajlandóak segíteni sem. Ha egyetlen meglévő karod a legtöbb, amit nyújtani tudsz, add azt. Oly sokszor mondogatta a férfi ezt, s a kis menyétke mindig beleborzongott.
~ Ha kettő van, egyet oda adok, ha egy van elfelezem veled. Olyan kevés nincs, hogy azt ne tudd megosztani a másikkal... Ez csak puszta matematika Shiro. Felezni mindig tudsz. ~ Csendült föl elméjében a férfi tanítása.
Shiro még fiatal, s nem is ember éppen ezért talán soha sem fogja megérteni az emberek furcsa gondolkodását. Hogy miért lehetséges az, hogy az állatok, akik vele ellentétben még beszélni sem tudnak, képesek és akarnak segíteni elesett társaikon.
A kis ninjuu csak szótlanul, gondolataiba mélyedve sétált, míg a fiú, kinek úgy tűnt társául szegődött folytatta.
Szerinte Hyotaru, akiről nem tudni egyáltalán, hogy férfi, vagy nő, egy legendás varázsló, ki tizenkét szolgájával uralja a csillagokat. A szolgái mind-mind mohóságuk áldozatai lettek és most bűnhődésképp kell örökre mellette maradniuk.
Vajon mi lehetett akkora mohóság, hogy ilyen büntetést érdemeltek? Pénz, hírnév, hatalom, s egy hozzánk közelálló feltámasztása vajon mennyire mohó kérés, ha egy másik kívánsággal a világ szebbé tehető? Shiro kis fejében, hogy megfordult ez a gondolat, már mardosni kezdte szívét a kétely.
- Ott ahol a nap és a föld is egy színben pompázik - ismételte a fiú szavait, s közben járatta agytekervényeit - hol a horizont láthatatlan? Hmm hát ez fura... - bökte ki egy kisebb gondolkodás után.
- Akkor ez nem lehet sziget nem? - Vakarta meg szőrös buksiját. - Mert ugye a tengeren mindig látni a horizontot. A nap meg földet süti meg, a hold meg fagyaszt, szóval biztos nem tenger. És ott ahol az aranypor lakik, s ahol a gyengék főnek meg... Komolyan olyan ez az egész versike, mint valami recept. Megéheztem tőle. - Jelentette ki vigyorogva végül, mire gyomra jókorát kordult is jelezve, hogy ideje lenne valami kis ehetőt betolni a pofazacskóiba.
- Menjünk, együnk valamit! Éhesen nem lehet gondolkodni!
Közben lehet csak az éhségtől felbátorodva felszökkenne a fiú vállára, s ha Nishi hagyja, úgy mutatná neki az irányt.
- Akkor irány hazaaaaa! Hogy én mekkora hülye vagyok! Nishi! Megvan! - Kiáltána a fiú füle mellöl, nem törődve az esetleges halláskárosodással, amit okoz.
- Köszönöm Eisuke! - Emelné imára mancsait az ég felé. - Ott ahol az aranypor lakik! Az aranypor!
Rögvest lemászna Nishi hátán, le a derekáig, s bele egyenest a táskájába. Izgalomtól fűtve kutatná elő a fiú által korábban mutatott térképet, miközben nem törődve az esetleges következményekkel, minden mást kihajigálna onnan, aminek nincs térkép kinézete, majd meglelve az áhított papirost, kibújna s annak kezébe nyomná, mellé diadalittasan kiáltaná.
- Az aranypor Sunagakureban lakik!

Hyuuga Hanabi Vas. Nov. 18 2018, 20:08

Nishi tényleg boldog volt, hogy vele tartasz. Elmondhatatlanul boldog. Örült neki, hogy nem egyedül kell megtennie ezt a távot.. örült, hogy lesz egy társa a hosszú úton. A fiú eztán figyelte ahogy gondolkodsz.. hangosan. Közben vállát próbálta mozgatni s kissé beállt ízületeit kiropogtatni. Majd mikor megjegyezted, hogy eme hely biztos nem sziget, kissé ledöbbenten bólogatott.
- Ebbe bele se gondoltam... - mondta s idegesen megvakarta tarkóját. Majd mikor kijelentetted, hogy menjetek enni, elmosolyodott- Uhh... támogatom... én is mindjárt éhen veszek - szólt, majd tűrte amint a vállára mászol -csikiiiiz! - mondta s elnevette magát, mivel kis bajszoddal a nyakát csiklandoztad. Majd Nagy nehezen feltápászkodott a fiú. Kicsit nehezen mozgott, de csak elindultatok - Amúgy.. milyen az otthonod? Nem fognak engem kitagadni? S.. ti mit esztek? -kérdezgetett, miközben te megvilágosodtál s táskájába másztál. - Sh-shiro! A cuccaiim! - sipítozott, miközben kidobtad a kulacsát, a kekszes zacskóját, a noteszét és még egy pár dolgot, mire előkotortad a térképet.
- Sunagakure.. az aranypor.. hideg éjjelek, meleg nappalok... megfőtt emberek.. egybeérő föld s ég.. Shiro te zseni vagy! - örvendezett- Úristen! Én balga meg elmentem volna a tészták országába.. úristen Shiro... mi lenne velem most nélküled?! - Mosolygott teli szájjal. Shiro, Köszönöm!
Lassan elértetek egy rétre, melyen egy kis patakocska csordogált át. A mező eldugott volt.. körülötte erdő volt, s a pataknál egy menyét töltötte meg épp a kulacsát vízzel, rátok se hederítve.
- Sh..shiro? Mit akarsz te itt enni?

//Rettentően édesre sikeredett ez a post *-* Gratula :3 //

**Shiro** Csüt. Jan. 31 2019, 23:23

//Bocsánat a hosszú kihagyásért, de nehéz hónapokon vagyok túl, meg egy általános levertségen, ami eléggé megnehezítette, hogy írni tudják Shiro-való :/ //
A kis menyétke még önmagának sem vallotta volna be, de kezdte megkedvelni ezt az együgyű srácot, s már csak lelkiismerete miatt se hagyná, hogy a srác egyedül vágjon neki egy ekkora kalandnak. Különben is, itt a menyétek falucskájában meglehetősen uncsi az élet. A szürke napok egymást követik, mint a hold testvérét a napot, a kis szőrmók pedig kifejezetten örült, hogy lehetősége adódott kiszakadni ebből a monotonitásból. Meg hát kihagyni egy ekkora kalandot felér egy isten káromlással.
A fumiyuubo-i menyétek egyébként is elég unalmas alakok, legalábbis Shiro szerint. Távol tartják maguktól a világ gondjait. Nem avatkoznak semmibe, ami őket nem érinti. A földhözragadtságukat meg megspékelik egy nagy adag egoizmussal. Hát tegyék csak a maguk dolgát, de Shironak kell a pezsgés, hogy ifjonti vére forrjon, amit ezek között a begyepesedett, unalmas figurák között nem fog tudni érezni. Maximum majd bedugják egy könyvtárba, vagy templomba, hogy féken tartsák. Ha az sem segít lekötözik, csak ne bolygassa fel a falu életét.
Mindegy is, mert a hosszas beszélgetés és ismerkedés közben a kis szőrmók pocója fel-fel mordulva jelezte, hogy ideje kajcsizni valamit. Valóban, már egy ideje próbálták kiokoskodni, hogyan, s merre tovább. Felkűzdötte hát magát a fiú vállára, s onnan adta ki a "parancsot" az indulásra, mintha csak valami kapitány lenne, Nishi meg a hajója.
A menyét falu felé menetelve kisebb csevegéssel mulatták az időt. Nishi még érezhetően lassabban mozgott a megszokottnál, de remélhetőleg a faluban majd segítenek rajta. A ki nem mondott "talán" itt fontos jelző, mert az is előfordulhat, hogy nem lesznek olyan kedvesek az idegennel, mint kis sárga társuk. Mint arról szó volt, a menyétek borzalmasan egocentrikusak, csak a maguk gondjaival törődnek, a kinti világ dolgaiba nem ártják bele magukat. Ha bármi bajt szimatolnak a fiú körül a sérülései miatt, meglehet azonnal elzavarják.
Közben persze Shiro agya másfelé is kalandozott. Fülébe ragadt a kis mondóka a nagy varázslóról, s zavarta, hogy nem tud rá semmi értelmes magyarázatot találni. Persze itt-ott sikerült kitisztítani a képet, de a nagyja még mindig ködös. Bezzeg Eisuke hamar rá lelt volna a megoldásra, Shiro nem ismert nála okosabb, olvasottabb embert. Ő olyan sok dolgot tudott és tapasztalt, amiről a menyét csak álmodhatott. De a nosztalgiázás közepette, mint villámcsapás érte a felismerés szikrája.
Szívében hatalmas örömmel mászott le Nishi hátán, bele a táskájába. Ott kérdés nélkül kidobált mindent ami nem térkép volt. Mikor végre rálelt az áhított tárgyra. Előbújt a táskából, s diadalittasan lengetve a térképét, végre az értetlen fiúval is közölte a dolgot.
- Az aranypor Sunagakureban lakik!
- Sunagakure.. az aranypor.. hideg éjjelek, meleg nappalok... megfőtt emberek.. egybeérő föld s ég.. Shiro te zseni vagy! - örvendezett- Úristen! Én balga meg elmentem volna a tészták országába.. úristen Shiro... mi lenne velem most nélküled?!
- Ne nekem köszönd, hanem Eisukenak! - válaszolta boldogan, s egyszerre büszkén - Ő mesélt nekem egy sunagakurei férfiről, aki képes volt irányítani az aranyat és ezzel gazdagságot és jólétet teremtett a népének. Az emberek szerették, de egy gonosz kígyó megirigyelte a boldogságukat és elvette tőlük szeretett vezetőjüket...
A történet szomorú élét próbálva elvenni, kellemesebb vizekre terelte csevegésük piciny csónakját.
- De tudod mit? Menjünk, faljunk egyet ennek örömére! Tele hassal jobban pörög az agy. - azzal megdörzsizte pocakját, hogy ezzel is pont tegyen mondandója végére.
Felkerekedett hát a fiú, s a menyét, hogy majd a közeli falucskában belakmározzanak, s valami épkézláb tervel, na meg felszereléssel megpakolva induljanak neki az előttük álló nem épp rövidnek ígérkező útnak. Legalább is Shiro remélte, hogy a falubeli menyétek hajlandóak lesznek segíteni Nishinek, s nem zavarják csak úgy el.
Valahol titkon belül mardosta a ki nem mondott kétség: ha a fiút csak úgy elzavarják, vele tart-e Ő is? Mert ugyan kimondani könnyű, megcselekedni már annál nehezedd és Shiro is jól tudja, sokszor túl hamar jár el a szája, s olyanokat ígér, miket nem biztos, hogy teljesíteni tud.
Egy füves, zöldes tisztásra értek, melyet egy zafír kék patakocska szelt ketté, s a feléjük eső parton egy menyétke épp a patak hűsítő vizét élvezte.
Ahogy közelebb értek Shiro leugrott Nishi válláról, s intett a fiúnak, hogy várjon. Ő maga közelebb menne az ismeretlen menyéthez, s mellső mancsait mutatva - jelezve békés szándékát - megszólítaná.
- Öhmmm... Helló! - köszön bizonytalanul.
Ha a másik nem szakítja félbe folytatja.
- Ő itt a barátom. - bökne a mögötte lévő fiúra - Megsérült és segítségre lenne szüksége.

Hyuuga Hanabi Kedd Feb. 12 2019, 18:38

//Semmi gond.. örülök, hogy visszatértél ^^ //

Ahogy megközelítetted a menyétet, ő csak furcsa pillantásokat vetett rád. Apró fejét lassan kiemelte a vízből, s ő is feltette mind a két mancsát.
- Szia! - köszönt rád, majd tappancsaival újra a földnek támaszkodott. - Mi történt? Gyertek...segítek nagyon szívesen! - mondta és lassan közelebb merészkedett - de.. menjünk be a faluba.. ott nagyobb segítség vár! - mondta, majd intett, hogy kövessétek. Valószínűleg látta, hogy sürgős a helyzet, azért mondta és tette így a dolgait. - Amúgy Hachi vagyok! - nézett hátra mosolyogva.
Hachi barna színű volt. Apró fekete gombszemei és hófehér pocakja tette őt még aranyosabbá. Úgy pattogott földig érő lábacskáin, akárcsak egy nyuszi. És folyamatosan figyelte, hogy jöttök-e.
Egy laza öt percetekbe telt elérni a menyétek faluját. Ott körülbelül 12 darab állatka mászkált fel és alá. Ketten épp társalogtak, három táplálkozott. Láttátok, amint fából épített csepp kis kalyibákkal van tarkítva a falu. Élt a menyétek egyik csoportja. Egy zöld terület volt, amit fák vettek körbe. Az aljnövényzet igen gyér volt. A kis házak körbe helyezkedtek el, középen pedig gyümölcsbokrok voltak. Ha felnézel, kis hidak vezetnek át az egyik fáról a másikra. Tehát, ez a kis terület rendesen lakott volt. Hachi pedig ennek a résznek a közepére futott be.
- Barátaim! A segítségetekre van szükségem! Egy társunk barátja megsérült! - erre mind a 12 állatka odanézett - Gyorsan, kötszert és krémeket.. hamar ide! - kiabált, mire hárman meg is indultak. A többi azonban titeket bámult meredten.
Olyan öt perc volt mire megérkezett minden. A menyétek azonnal sündörögni kezdtek. Leszedték az ideiglenes kötést, kitisztították, bevarrták, bekrémezték és bekötözték a fiú sebét. Nishi eközben hangosan jajgatott és sziszegett. Nem volt valami erős és nagy fájdalomküszöbű. De túlélte, majd kicsit könnyes szemmel nézett rád.
- köszönöm -mosolygott.
- Segíthetünk még valamiben? -kérdezte Hachi mosolyogva.

//Egy kis plusz: Kérlek az adatlapod linkjét illeszd be aláírásba Smile

Köszönöm//

**Shiro** Hétf. Ápr. 01 2019, 01:18

//Végűl mégsem sikerült tartanom magam az ígéretemhez :/ Egy órát és tizenhat percet késtem Very Happy

//
A kis patakocska zafírkék vízérén megcsillant a délutáni nap sugara, s gyémánt ragyogásba vonta a folyó felszínét. Izzó fehér csillogás beragyogta a partjain őrálló fákat és az alatta elterülő avart. Felszínén, egy tündérrózsán kövér béka kuruttyolta érthetetlen béka dalait, a felszín alatt apró halak végezték napi hal-teendőiiket.
Shiro mancsait mutatva közelített az ismeretlen menyét felé, aki ezt furcsállva kiemelten fejét a vízből, feltette mancsait, majd röpke másodpercig csak értetlenül meredt sárga fajtársára fekete gombszemeivel. Az egész helyzet úgy festett, mintha két indián találkozott volna, s hangos "uff" felkiáltás mellett így köszöntenék egymást. Mint egy különleges és ritka szertartás, melyet az egyszeri ember csak ritkán láthat. Valószínűleg Nishi sem igazán érti mi történt ebben a pár század másodpercben, később aztán majd tovább adja unokáink, hogy Ő bizony saját szemével látta a menyét ninjuuk titkos köszönését. A kicsik meg majd lenyűgözve "Úúú" és "Váó" meg „a nagypapa tök király”.
Az ismeretlen menyétke négylábra ereszkedett, mire Shiro is hasonlókép tett. Köszöntötte a két idegent, majd bátorságát összeszedve közelebb merészkedett. Látva, hogy a fiúnak valóban segítségre van szüksége azonnal útnak eredt, s intett, hogy kövessék. Aprócska lábain pattogva vezette a két jómadarat, fehér pocakja minden szökkenésnél lelapította az aljnövényzetet, majd újra felemelkedett. Shiro Nishi vállán ülve figyelte ahogy Hachi, mert hogy így hívták újonnan megismert barátjukat, egyre beljebb vezeti őket az erdőbe.
Egy sornyi, egymáshoz szokatlanul közel álló fa után végre megérkeztek a menyétek falucskájába. Egy kis tisztás közepén épült, amit aprócska kunyhó szegélyeztek. Köztük menyétek sétálgattak napi ügyeiket intézve, vagy itt-ott csoportosan beszélgetésbe elégedve ácsorogtak.
Hachi a jövevényeket eddig észre sem vevő társaihoz rohant, s mihamarabb segítséget szerzett Nishinek. Hárman indultak is segíteni, míg a többiek csak értetlenül szemlélték az eseményeket.
Kis idő múlva megérkezett a segítség. Nishi karjáról leszedték az ideiglenes kötés, kitisztították a sebét és szépen össze várták. Nishi könnyes szemekkel, hálásan mondott köszönetet Shironak a segítségért. A kis ninjuu zavartan vigyorgott, smár-már szőrszálai hegyéig elpirult.
- Egy barátért bármit! - Jelentette ki büszkén. Ekkor Hachi lépett közelebb és kérdően tekintett a párosra.
- Segíthetünk még valamiben?
- Hát izé - válaszolt a kis menyét el-el akadozó szavakkal. - Egy kis segítségre lenne szükségünk. Izé... A barátom és én Sunagakureba tartottunk, de eltévedtünk és Ő megsérült és még az élelemből is kifogytunk. Felkellene szerelkeznünk útravalóval és megtalálni a helyes irányt...

Hyuuga Hanabi Szomb. Ápr. 13 2019, 13:48

Hachi tágranyílt szemekkel figyelte amit mondasz. Majd továbbra is segítőkész mosolyt vett fel, s azzal is bólintott.
- Természetesen!
Mondta majd sietve elpattogott. Miközben vártatok Hachi visszatértére, egy apró menyét lány sietett elétek. A csepp lény bundája hófehér volt. Fényesebb, mint a napnak égető sugarai. Szemei pirosak voltak. Kicsit talán rémisztően is hathatott nektek. Pedig ő nem akart ártani és biztos nem is tehet róla, hogy albínónak született. Alig volt nagyobb mint egy gomba. Aprócska lábai alatt még a föld se süppedt meg. Félénken, lassan tipegett oda hozzád. Kicsiny szemeit lesütötte. Láthatóan zavarban volt. Majd végül erőt vett magán, s vékonyka hangján szólíott meg.
- Izé.. te egy kalandor vagy, igaz? - nézett fel rád hatalmasra nyílt csillogó szemekkel. Apró pofijáról a csodálat fénye tükröződött vissza. Majd amint tekintetetek találkozott, zavarába azonnal újra lesütöttte szemeit. - A kardod is ezt mutatja. Egy nap én is erős harcos, kalandor akarok lenni! - Eztán szendén megint rád pillantott. Reményekkel volt telve a két kicsiny vöröslő gombszeme - Mesléj nekem kérlek! Mesélj nekem izgalmas történeteket - mondta továbbra is izgalommal telve - Én is kalandor szeretnék lenni - nézett le újra, hófehéren csillogó mancsocskáira.

[...]

Egy jó negyed óra- húsz perc múlva Hachi vissza is tért. Egy nagyobb szütyőt húzott maga után, amit egy másik társa hátulról tolt. A zsák körülbelül húsz centi lehetett. Igen.. nagyobb mint te. Amikor közelebb hozták, a két kisállat már fáradtan pihegett a nagy súly cipelésétől.
- Összegyűjtöttem mindent, amire szükségetek lehet. Van benne friss víz, a csörgedező forrásunkból. Vannak benne gombák, magam szedvem őket. Találtok még benne bogyókat, nem is egyet.. sok fajtát. Epret, szedret, málnát.. és ilyeneket. Raktam még bele frissen sült sütiket is! A falunk pékje csinálta - mutatott hátra, arra a társára aki segített a zsákot cipelni. A krémszínű kis állat épp egy fahájjas sütit falatozott - Nagyon finomak! Van még egy pár zöldség is.. répa, saláta, paradicsom és még sok finomság. És rajzoltattam egy térképet Yurival //Yuri=lilom//. - Mutatott a melletted topogó albínó leányzóra.
Erre Yuri felkapta a fejét és hirtelen elrohant. Olyan másfél perc múlva visszajött egy nagyobb tekerccsel. Kis híján még orra is bukott a nagy dolog cipelése közben. Majd mikor odaért hozzátok, azonnal szétterítette a térképet.
- Ez a Fumiyuubo erdőség térképe - mutatott oda piciny mancsával.- Tudom, nem valami részletes de itt semmi izgi sincs. Ez maga a falu -mutatott egy kör alakú részre - Ez a többi az erdő, ezek meg tisztások. Jaj, ez itt meg a folyó. Ha ezt követitek, kijuttok az erdőből és egyenesen abba az irányba indultok amerre mennetek kell. A folyó folyási irányát is kövessétek. És ha kiértek az erdőből, akkor jön ez a térkép! - forította meg a papírt - Ezt még egy régebben erre utazó embertől loptam, és aztán átmásoltam, majd berajzoltam a mi erdőnk - mondta -Szóval, ez a Fumyuubo erdőség, ez meg maga az ország, ahol vagyunk. A másik térképen "Erdő Országaként" Hívatkoztak rá. Ez a piros a tűz országa, a A lilás a vízesésé, a zöld meg a fűé. A világoskék az Eső országa, A két keki meg a madaraké és a vasé. És végül, az a világossárga Sunagakure, ahová ti el akartok jutni. Az Eső országát ajánlom kikerülni.. nem sok jót mondanak róla. Jaj, a lila mellett meg a gőz országa van.. Azt kihagytam. - mondta, majd újra összetekerte a papirost - Igazából ennyi lenne.
Et követően, Hachi átadta Nishinek a csomagot, Yuri pedig odalépkedett hozzád a térképpel, de nem adta oda... talán arra várt, hogy meghívjátok magatokkal? vagy csak egy köszönömöt várt? Esetleg nem akarta odadni a térképét?

A térképek:
Az erdőség térképe, a nagyobb térkép

**Shiro** Csüt. Júl. 25 2019, 15:16

//Hey! Vissza tértem! Visszarázódás van meg ilyenek  Asszem én már nem ígérek semmit, mer ugy se tartom be, szóval majd potyogtatom a reagokat, aztán csak-csak beindul Very Happy

//
Hachi biztosította Nishit és Shirot, hogy minden szükséges segítséget megkapnak, amire szükségük van, majd aprócska lábain elpattogott.
Shiro épp Nishivel osztotta volna meg gondolatait, mikor egy aprócska, hófehér menyétke sietett oda hozzájuk. Vakítóan fehér bundáján megcsillant a nap, szemei vörös zsarátnokként izzottak, ahogy szégyenlősen tekintett sárga bundájú fajtársára. Eme küllem még rémisztőnek is hathatott volna, ha menyétke nem lett volna olyan apró. Shiro sem volt épp termetes egyed, de Ő még hozzá képest is parányi volt. Szemeit lesütötte, s parányi mancsait bámulta. Láthatóan zavarban volt. A sárga menyétnek fogalma sem volt, mit kellene ilyenkor mondani, vagy tenni. Épp megejtett volna egy bárgyú hellót-t, mikor a lányka erőt vett magán, s vékonyka hangon megszólalt.
-Izé... te egy kalandor vagy, igaz? – felemelte rubint vörös szemeit és mélyen Shiro fekete gomb szemeibe fúrta, majd zavarában ismét lesütötte. – A kardod is ezt mutatja! – A menyétke automatikusan a hátán lévő kardot kezdte matatni, miközben a másik folytatta. – Egy nap én is erős harcos, kalandor akarok lenni! – A vörös szempár ismét felragyogott egy pillanatra. – Mesélj nekem kérlek! Mesélj izgalmas történeteket!
A sárga menyét két lábra állt és úgy bizergálta feje búbján a szőrt. Soha se volt még dolga rajongókkal, így nem tudja igazán, hogy kell kezelni az ilyen helyzeteket. Egy sanda segítség kérő pillantást vetett Nishire, majd félszeg tekintettel az előtte álló fehér szőrgolyóra.
-Hát én... Tudod nem vagyok akkora kalandor... – Vallotta meg őszintén. – Nem vettem még részt csatában és annyira sok helyre se jutottam el. Csak egy kis szeletét láttam eddig mindannak a végtelen csodának amit mi a világunknak nevezünk. De éppen ezért szeretnék Nishivel tartani. – Közben a fiúra mosolyogna. – Úgy érzem ez most valami nagynak a kezdete és... És ha visszatérek akkor már lesz mit mesélnem neked. Megküzdők majd a természettel, meg gonosz emberekkel meg szörnyekkel és száz csatán is átverekedjük magunkat – két lábra állt, s mint a boxolók egy sorozatot a levegőbe ütött, egy képzelt ball horog elől hátra hajolt, majd egy újabb sorozatot adott le - meg hercegnőket mentünk... – közben hátat fordított Nishinek és az apróságnak, mellső mancsaival átkarolta magát, s úgy tett minta egy csinos lánnyal csókolózna éppen. A végén már annyira beleélte magát, hogy levegőt is elfelejtett venni. - És titokzatos helyeket fedezünk fel, rejtvényeket oldunk meg, hogy miénk legyen a legendás kincs és.. és... és... - az oxigén hiány miatt hátradőlt és levegőért kezdett kapkodni. Ha nem lett volna annyi szőr a fején látszott volna, hogy a feje sötét lilából sötétkékbe kezd átmenni.
Amíg Shiro próbált újra oxigént juttatni fuldokoló agysejtjeihez Hachi, egy másik menyét társaságában, vissza tért, egy hatalmas zsákot cipelve. Hachi húzta, a hátul lévő menyétke meg erőlködve tolta és így sikerült a közel húsz centis zsákot eljuttatniuk a két kalandorhoz. Valóban, a batyu még Shironál is nagyobb volt. A tatyót mindenféle földi jóval megpakolták ami csak a terem szélese vidéken. Friss víz, sok-sok gyümölcs, sütemények tömkelege. Shiro gyomra nagyot kordult, ha csak rágondolt. És ami fontosabb egy térképet is készítettek. Yuri, a parányi menyétke ennek hallatán felkapta a fejét és elsietett.
Pár perc múlva visszatért egy tekercs társaságában, amiben majdnem csak orra bukott. Nishi és Shiro elé terítette, majd magyarázni kezdett.
- Ez a Fumiyuubo erdőség térképe - mutatott oda piciny mancsával.- Tudom, nem valami részletes de itt semmi izgi sincs. Ez maga a falu -mutatott egy kör alakú részre - Ez a többi az erdő, ezek meg tisztások. Jaj, ez itt meg a folyó. Ha ezt követitek, kijuttok az erdőből és egyenesen abba az irányba indultok amerre mennetek kell. A folyó folyási irányát is kövessétek.
- Kövessük a folyót. – Jegyezte meg Shiro inkább csak magának.
- És ha kiértek az erdőből, akkor jön ez a térkép! - fordította meg a papírt. A spárga menyét közelebb hajolt. Ez volt a fontosabb, amit megkellett jegyezniük. - Ezt még egy régebben erre utazó embertől loptam, és aztán átmásoltam, majd berajzoltam a mi erdőnk - mondta -S ez a Fumyuubo erdőség, ez meg maga az ország, ahol vagyunk. A másik térképen "Erdő Országaként" Hivatkoztak rá. Ez a piros a tűz országa, a lilás a vízesésé, a zöld meg a fűé. A világoskék az Eső országa, A két keki meg a madaraké és a vasé. És végül, az a világossárga Sunagakure, ahová ti el akartok jutni. Az Eső országát ajánlom kikerülni.. nem sok jót mondanak róla. Jaj, a lila mellett meg a gőz országa van.. Azt kihagytam. - mondta, majd újra összetekerte a papirost - Igazából ennyi lenne.
- Szóval, ha nem akarunk bajt, akkor kikell kerülnünk az Eső országát. – Fújt egy nagyot. – Akkor viszont kerülő úton kell mennünk! Mehetünk dél felé, akkor átvágnánk a Tűz Országán, vagy elindulhatnánk nyugatnak, akkor keresztül a Folyó Országán, majd a Föld Országában délnek. – Egy pillanatra elbambult, s állán a szőrt kezdte simogatni, mint valami professzor. – A'sszem Eiskue azt mondta, hogy a tűz országiak rendesebbek, mármint a shinobik. Szóval ott nem nagyon tartóztatnának fel minket, viszont enyhébbek a szabályok és lehet, hogy útonállókba futnánk. A másikban, meg nagyobb a rend, viszont szigorúbbak is és lehet, hogy a shinobik tartanának fel minket... Szerintetek? – Nézne körbe kérdően.

Hyuuga Hanabi Vas. Aug. 11 2019, 18:44

Az aprócska menyét végig szinte itta a szavaidat. Csillogott a tekintete és elképzelt mindent amit mondasz. Ő is kalandor akart lenni. Tiszta szívéből arra vágyott, hogy egy nap majd ő is ehhes hasonló dolgokat csinál majd. Bár a csokolózásnál kicsit furcsán kezdett el nézni rád. De legyintett is rá. Csak mosolygott.

[...]

Miután a kis menyét eldarálta a térképet, ey érdekes gondolatmenetet futtattál le arról, melyik irány is lenne az ideális. A tőled nem messze üldögélő fiú a fejét vakarta. Gondolkodott azon amit mondtál. Majd egy nagy sóhajtást követően megszólalt.
- A konohaiak szimpatikusabbak. Csupán egy országon kell átvágnunk és a ninja falut ki tudjuk kerülni így nagy balhéba nem hiszem, hogy keveredni fogunk. Szerintem arra menjünk! - mosolyodott el Nishi. - Mit szólnál hozzá, ha ma itt éjszkáznánk és holnap reggel kipihenten indulhatnánk kalandzni... és hercegnőket menteni? - nevette el magát a fiú.
Amennyiben igennel felelsz, úgy neked egy kis házat ajánlanak fel, Nishinek pedig egy fa tövét és egy párnát. Természetes vissza is utasíthatod a házikót, ez már mind csupán rajtad áll. Bárhogy is döntesz, Kishi elhelyezkedik a párnán és magára teríti egy, a táskájából kiszedett pulóvert. De nem tudott aludni.
lábnyom

Amennyiben Nishi mellett alszol:
A fiú az eget kémlelte. Áttekintett a fák lombja felett s a csillagokat figyelte.
- Shiro.. szerinted mi vár majd ránk Sunagakuréban? Vajon igazak a legendák, vagy csak humbug az összes? Vajon.. megérte elindulni? - merengett el.
lábnyom

Amennyiben kisházban alszol:
Kényelmes kis helyet kaptál. Apró ágy, párnika, takaró. Kellemes meleg lengi be a teret. De valami furcsa. Ugyanis valami vagy épp valaki a falat kaparja kívülről.

**Shiro** Kedd Szept. 10 2019, 14:38

Shiro legjobb tudásához mérten vázolta fel a tervet, hogy merre is lenne érdemes menni. Sajnos a ninja falvakról szerzett ismeretei ennyiben ki is merültek. Már ami a biztos pontot illeti.
A világról való tudása és minden ismerete Eisukétől van. A férfi rengeteg legendát és szóbeszédet ismert, s nem volt rest azokat átadni fogadott vagy inkább talált menyét barátjának sem. Shiro imádta éjszakába nyúlóan hallgatni ezeket a csodás történeteket, miközben a tábortűz fénye ragyogott a szemükben, fejük felett a csillagok pedig fekete vászonra cseppent ezüst pettyekként fénylettek. Az éjszaka neszei hipnotikus álomba vonták Shirot, s úgy érzete, mintha maga is része lenne a történetének. A szeme láttára elevendtek meg mitikus lények, büszke harcosok és gaz árulók. Háborúkban, véres csatákban harcolt távoli, mára talán már kopár pusztasággá vált, haldokló vidékeken. Mert hogy a világ nem csak cukormáz, hercegnők meg mesés kincsek, melyek könnyűszerrel hullnak az ember ölébe. Eisuke nagyon is tisztában volt ezekkel, hisz' saját bőrén tapasztalta meg mindazon szörnyűséget amit a világ nyújtani tud, ugyanakkor azzal is tisztában volt, hogy Shiro legnagyobb álma, hogy egyszer maga is shinobivá váljon, s bármennyire is szerette volna, nem tudta letéríteni erről az útról.
Eleinte csak azért fűszerezte véres részletekkel az esti meséket, hogy eltántorítsa tőle az apróságot. De szíve mélyén tudta, hogy ez lehetlen, így viszont fel kellett készíteni a rá váró borzalmakra, hogy tudja mi vár rá, ha a shinobik nemes útjára lép. Porba hull, vagy aranyba foglalják. Felnéznek rá, vagy árulónak béllyegzik, ahogy tették ezt a férfival is.
Holnap reggel a Tűz országa felé indulnak. Nishi is azon véleményen volt, amin Shiro, emellett még megjegyezte, hogy Konohát, az ország rejtőző faluját nyugodtan megtudnák kerülni, úgy biztos senki sem fogja Őket feltartóztatni. A fiú barátja haldoklik és minden nap, minden perc számít. Lázárták hát a beszélgetést, s szívükben lelkesedéssel és elhatározással indultak eltenni magukat másnapra. Igen csak hosszú út és egy nagy kaland vár rájuk. Minden erejükre és bátorságra szükségük lesz, hogy célba érjenek, hogy sikert arassanak.
A menyétek felajánlották Shironak, hogy van egy ideiglenes szállás, ott nyugodtan meg tud pihenni. Melegben és biztonságban a négy fal között. Egy félmosolyt villantott Nishi felé.
- Köszönöm, de már így is nagyon sokat tettetek értünk. Azt ma este elleszünk itt Nishi el. Amúgy sem árt ha szoktatjuk magunkat a kinti éjszakázáshos.
Nishi mellett foglalt helyet, s Ő is a csillagokat kezdte figyelni. Nem titkolta, az éjszakai égbolt mindíg is ámulattal töltötte el. Nem tudta megmagyarázni, de a határtalan messzeség egyszerűen magához tapasztotta a tekintetét, s ha akarná se tudná olyankor elszakítani tőle.
- Shiro.. szerinted mi vár majd ránk Sunagakuréban? Vajon igazak a legendák, vagy csak humbug az összes? Vajon.. megérte elindulni? - kérdezte az apró szőrmókot, aki továbbra is a csillagokat figyelte, s csak fél fülével hallgatta a fiút.
Hosszú másodpercek teltek el, mire Shiro legalább annyira ép tudta szakítani gondolatait, hogy válaszolni tudjon.
- Szerintem lehet benne igazság... - Hangja oly távolinak tűnt, mint a csillagok melyek vonzás nem eresztette. - Eisuke mindig azt mondta, hogy a legendák féligazságok. Mármint hogy... - erőszakkal ugyan, de sikerült vissza szereznie agya fölött az irányítást. - Olyanok, mint egy hógolyó. Az idők folyamán mindíg több és több tapad hozzájuk. Kézről kézre adják és mindenki hozzá tesz egy kicsit. Mire a sokszázadik vagy sokezredik kézen túl jut már elképzelni is nehéz, hogy milyennek indult. - Nem különösebben zavartatva magát felmászna Nishi hasára, körtáncot járna mint a macskák, majd egy kényelmesnek vélt ponton letelepdne. Mancsait maga aláhuzza, farkincájával pedig pocakja köré kunkorítja. . - Ki tudja, lehet mi is legendákká válunk majd... Az emberek majd mesélnek a hős menyétről és segítőjéről, akik hosszú utat tettek meg, hogy megmentsék egy fiú életét... - miközben beszélt szemei szépen lassan elnehezültek, s magával ragadta az álom.

Sai Pént. Május 29 2020, 04:12

[Shiro - átvéve]

Mivel úgy döntöttél, hogy Nishihez telepedve költöd el az éjszakát, beszélgetésféle alakult ki közöttetek. Szavaid, ahogy fészkelődésed is, melegséggel töltötte el a fiatal férfit vagy inkább még fiút. Téged ugyan elragadott az álom, de az ő agya még sokáig pörgött, s bár mindig mosolygós és pozitív személyiségnek tűnt, most, a sötét éj csillagos leple alatt, ahogy szavaid nyomán elképzelte azt a bizonyos legendát, ami rólatok szól, néma könnyek peregtek végig az arcán, ahogy a remény mélyebb gyökeret vert a szívében. Mert bár hitte a legendát, akart benne hinni, s ezért indult el, hogy nem nézted érte bolondnak, mi több, szavaid alapján így első hallásra te is tudsz benne hinni, s még mellé is szegődsz, megtörve az útja magányos gyötrelmeit, megerősítette benne, hogy nem ment el az esze, s bizonytalan és erőtlenedő önbizalma is visszatérőben volt: úgy érezte, veled tényleg sikerülhet megmentenie a barátját.
A barátját, aki ki tudja, él-e még...

Fumiyuubo erdőség 3140741953

Pirkadat után nem sokkal már útra készen álltatok. A menyétek még utoljára reggelivel láttak el benneteket, hogy ne a csomag tartalmát kelljen máris használnotok. Végül eljött a búcsú ideje, s nekiindultatok.

- Furcsa, de jó érzés, hogy már van útitársam - mosolygott rád Nishi, miközben a kapott térképet tartotta maga előtt, nézve, hol lenne érdemes elhagynotok az erdőt, hogy ne kelljen még azzal is nagyot kerülni.

Hamarosan már láttátok a fák sorának végét, mikor mögöttetek reccsent egy ág, s hirtelen megfordultatok a neszre, talán fel is készülve a legrosszabbra is: valaki rátok támad.

- Ki az? Lépj elő, tudjuk, hogy itt vagy! - igyekezett Nishi határozottnak hangzani, de a hangja igencsak remegősen csengett.

A felszólításra neszezni kezdett az egyik bokor, de mielőtt még bepánikolhattatok volna, vagy esetleg hirtelen cselekedve támadólag léphettetek volna fel, előbukkant a bokor mögül a kis albínó menyétke, aki szintén kalandokra vágyik.

- Bocsánat, nem akartalak megijeszteni titeket! Csak gondoltam, esetleg... - Nem nehéz kitalálni, hogy megfordult a fejében, hogy veletek tart. Hogy ezt rejtőzve teszi, az azt feltételezi, hogy nem igazán van rá engedélye - nem csak tőletek, valószínűleg a falubeliektől sem.

//úgy döntöttem, folytatom az eredeti kalandot, és innen fűzöm majd bele az én eredeti elképzelésem is majd Very Happy

//

**Shiro** Vas. Feb. 07 2021, 23:33

Minden legenda valaha igaz történet volt. Olyan átlagemberek tettei, akik a lehetetlennel dacolva érték el álmaikat. Olyan emberek, akik maguk sem gondolták volna, hogy tetteiket majd megírják. Azok akik legyenek jók vagy rosszak, tetteit sziklaszilárd elhatározás vezérelte.

Sokszor csak névtelen hősök, akiket bár a történelem is elelejt, tetteik azonban mégsem tűnnek el nyomtalanul. Mint apró homokszemek a világegyetem sivatagában, önmagukban jelentéktelenek tán', mint bármely más hasonló homokszemek, de Ők is részesei és formáló a világnak. Mert bár önmagában gyenge, de együttes erővel akár hegyeket is képesek letarolni.

Másnap reggel mindketten korán keltek, s induláshoz kezdtek készülődni. Nem volt vesztegetni való idejük Nishi barátja beteg, Ők pedig még nagyon messze vannak még Sunagakurétól. Még egy gyors reggelivel látták el Őket a vendéglátóik, majd búcsút vettek a menyétektől és bevetették magukat az erdőbe.

- Furcsa, de jó érzés, hogy már van útitársam - jegyezte meg a fiú.

Shiro mosolygva felugrott Nishi vállára.

- Hát nem hagyhatom, hogy egyedül arasd le a dicsőséget - közben kétlábra állt.

Nishi hirtelen megfordult ahogy a hátuk mögött megrezdült a bokor, így vele együtt Shiro is, bár akkora lendülettel, hogy a menyétnek négykézláb kellett ereszkednie, nehogy a fiú kiforduljon alóla.

- Gyere elő! Mutasd magad! - Vágta oda Shiro egy hajdan volt hullócsillag pöszeségével. - Fedd fel magad! Mutasd meg, hogy ki vagy! - Szőre az égnek meredt, mint egy macskának, farka idegesen rángatózott. Melső lábait berogyasztotta, s támadásra készen megvillantotta "agyarait"

A válasz nem váratott sokat magára, s rövidesen a kis fehér menyétke lépett elő óvatosan, zsarátnokként fénylő szemeit félve emelte a furcsa párosra.

- Bocsánat, nem akartalak megijeszteni titeket! Csak gondoltam, esetleg...

Shiro nagyot fújt és megpróbálta lelassítani drámaian felgyorsult szívverését. Még így is hosszú másodpercekbe telt, mire valamelyest lenyugtatta magát, bár a fülében még mindig érezte apró szívének dobpergését.

- Nem osonhatsz csak így az emberek után Yuri! - Shiro szavai bár elsőre szigorúan csendültek fel, bele vegyítve egy jó adag szemrehányást, de mégis csak az aggódás vezérelte. Ha most támadtak volna, Yuri könnyen megsérülhetett volna. - És különben is, hogy hogy itt vagy? Nem kéne a faluban lenned? - Persze a válasz nyilvánvaló volt, engedélynélkül hagyta el azt, így pedig Shiro-nak és Nishinek vissza kell vinnie. - A szüleid mit fognak szólni, ha meg tudják, hogy kiszöktél Picúr? - Kétlábra állt, melső lábait keresztbe fonta, s mint a nagyon bölcs emberek csukott szemmel bólogatott közben.

Sai Szomb. Márc. 06 2021, 01:39

[Shiro]

- Jaj, ne már! Már nagy menyét vagyok! Legalábbis nem vagyok sokkal kisebb, mint te, miért ne mehetnék veletek? - nyafog a kis fehér menyét, Yuri. De nem éri be ennyivel, hiszen tisztában van vele ő is, hogy ennyivel nem lehetne meggyőzni senkit. Ellenben van egy szerinte hatékony aduásza, miért is kellene magatokkal vinnetek. - Különben is én rajzoltam a térképet, nálam jobban senki nem tud tájékozódni hármunk közül, főleg mert nekem a fejemben van a többi része is a térképnek, hiszen amióta csak az eszem tudom, térképeket tanulmányozok, mert mindig is készültem rá, hogy egyszer felkerekedek a nagy útra. S mi ez, ha nem jel, hogy most kell elindulnom veletek? Ha a falu engedélyére várok, ott feketedek meg.

Mondandója közben egyszerre próbál könyörögve meggyőzni titeket, magabiztosnak látszani, és a térképes résznél még egyfajta öntelt magabiztosság is átjárja a szavait, ahogy finoman mondhatni leszól benneteket, azt igyekezve bennetek is erőltetni, hogy alapvetően hiába a térkép a kezetekben, elveszett kis báránykák vagytok.

Akárhogy is, egy dolog nyilvánvaló: vagy visszaviszitek erőszakkal, vagy a nyakatokon marad. Mert hogy önszántából nagy eséllyel nem lesz belátó, az borítékolható. Hacsak nincs valami szuper erős ellenérvetek, de az egy ilyen kis kalandravágyó hölgynél elég kiszámíthatatlan, mi számít szuper erős ellenérvnek.

Ajánlott tartalom

Fumiyuubo erdőség

Fumiyuubo erdőség

Re: Fumiyuubo erdőség

Re: Fumiyuubo erdőség

Re: Fumiyuubo erdőség

Re: Fumiyuubo erdőség

Re: Fumiyuubo erdőség

Re: Fumiyuubo erdőség

Re: Fumiyuubo erdőség

Re: Fumiyuubo erdőség

Re: Fumiyuubo erdőség

Re: Fumiyuubo erdőség

Re: Fumiyuubo erdőség

Re: Fumiyuubo erdőség

Re: Fumiyuubo erdőség

Re: Fumiyuubo erdőség

Re: Fumiyuubo erdőség

Re: Fumiyuubo erdőség

Re: Fumiyuubo erdőség

Re: Fumiyuubo erdőség

Re: Fumiyuubo erdőség

Re: Fumiyuubo erdőség

Re: Fumiyuubo erdőség

Re: Fumiyuubo erdőség

Re: Fumiyuubo erdőség

Re: Fumiyuubo erdőség