Az akadémia mögötti kis erdőség

Egy kis erdő az akadémia mögött. A terület közepén magas fű terül el, amit körül ölelnek a szebbnél szebb fák és bokrok.
Ez a hely teljesen veszélytelen. Remek hely a kikapcsolódni vágyók számára, valamint randi helynek sem utolsó.

Orokana nagyon figyelt a mester szavaira és gondosan elraktározta azokat. -Szóval a kisebb illúziók semlegesíthetőek puszta fizikai fájdalommal. De a bonyolultabbat már csak a Genjutsu kai semlegesíti. Sőt ez nem is elég még van veszélyesebb ehhez viszont másoktól kell chakrát kapni?- Orokana követte a senseit és a kis csapatot. kicsit lemaradva Emiko mögött Yamashita mellett ballagott. Mikor Emiko kérdését meghallotta elgondolkozott mert már ő is többet akart mint elméletet. Felemelte fejét és megszólította a csapat élén sétáló mestert. -Sensei! ugye nem elmélet lesz amit most megtanulunk?? Mikor és hogyan fogjuk elsajátítani a Genjutsu kait de a legfontosabb, hogy meddig fog tartani? Mert jó lenne már valami kalandban részt venni!- Alig, hogy feltette kérdését elértek az akadémia mögötti kis erdős részbe. Végig azon gondolkozott, hogy vajon milyen jutsut tanulhatnak az elkövetkezendő órákban.

"Szóval a gyengébb genjutsukat fizikai fájdalommal is lehet semlegesíteni... de a harcban ez akár hátrányunkra is válhat. A többihez pedig külön jutsu, illetve egy másik személy szükséges. Vagyis csak a gyengébb genjutsukat tudjuk semlegesíteni." - Yamashita elmélkedését Emiko szavai szakították meg. Suttogva válaszolt is neki:
-Én is remélem, hogy nem elmélet lesz, de ha mégis, akkor sem tehetünk semmit - miután válaszolt, Orokana szólalt meg, és feltette helyettük a lényeges kérdéseket. A három genin kíváncsian hallgatta a sensei válaszát, és Yamashita reménykedett, hogy tényleg csinálnak végre valami érdekeset.

Mindketten válaszoltak a kérdésemre. A reakciójukból letudtam szűrni, hogy ők sem akarnak elméletet tanulni. Azt már megtanultuk az akadémián. ~ Akadémiáról jut eszembe, olyan ismerős ez a hely. De mégis honnan? Hm.... Ez az akadémia mögötti erdős rész, nem? Ó, régi szép idők! Milyen jó is volt ott lenni. De isten őrizz, hogy ide kerüljek még egyszer! Elég volt nekem ennyi is. ~ Amíg kicsit elkalandoztam, Orokana megint beszélt és beszélt. Feltette ugyanazt a kérdést, amit én tettem fel az imént a fiúknak. ~ Jaj, néha tartanod kéne a szádat! Egyszer a nagy szád lesz, majd a veszted. ~ - gondoltam, mindent teljesen jóindulatúan.

Yoh persze hallotta, hogy sugdolóznak és türelmetlenek a tanítványai, de nem nagyon érdekelte, hiszen tudta, hogy az ő érdekükben történik az alapozás. Ezt már nekik is elmondta párszor ugyan, de a gyermeki elme korlátozott és gyakran nem fog fel bizonyos dolgokat, néha pont azokat amiket nem ártana megjegyezni. No mindegy, szóval a kis csapat elérte az akadémia erdőségét, ami bár kisebb volt, mint a Konohát körbevevő, de a célnak tökéletesen megfelelt. Mint mindig, Orokana most sem tudta a száját befogni. -Nos, szerintem ez hasznos lesz és mint mondtam, ha teljesítitek, majd kaphattok valami izgalmasabb feladatot. Te speciel két napja vagy Genin Orokana, szóval ne legyél türelmetlen.- Szavai alatt kezét zsebre dugta és úgy ballagott tovább, majd amint elértek pár magas fához az egyikre fogta és felsétált kéz nélkül. Egy vastag ágon megállt fejjel lefelé de még így sem pottyant le.
-Nos, csak ezt akartam megtanítani nektek, hogy hogy tudjátok a chakrátokat irányítani és pl. felmászni így egy fára, vagy egy falra. Ez a gyakorlat nemcsak hasznos de a chakrakontrollt is erősíti, vagyis könnyebben megy majd a jutsuk tanulása is valamivel.- Miután ezt elmondta leugrott a földre. -De ha ez unalmas, akkor akár körbefuthatjátok az erdőt pár tucatszor...

A sensei válaszolt Orokana kérdésére, majd felsétált egy közeli fára. Miután felért egy bizonyos magasságig leugrott, mintha ez nagyon is normális dolog lenne. Ekkor elmondta, hogy nekünk is ezt kell elsajátítani. " Hű! Hát ez nem lesz könnyű! "
- Szerintem is inkább ezt csináljuk, mint a futást. Ezt biztosan nem fogjuk megunni!- mondtam, ezután Yamashita sok sikert kívánt és egy nekifutással felpróbált futni egy fára, de sajnos nem sikerült neki.
- Hát nektek is sok sikert kívánok a továbbiakra!- mondtam. Ha jól láttam, jól beverte a fejét. " Ez biztos fájt! "Ezután megkérte a senseit, hogy adjon egy kis segítséget. " Na, egy kis segítség biztosan jól fog jönni! " Még mielőtt elmondta volna választ, addig én egy szép magas fát kinéztem magamnak. Oda mentem hozzá és háttal neki dőltem és lehajtottam a fejemet. " Hm... Vajon mi lehet a titok kulcsa? A sensei azt mondta, hogy chakra kontroll gyakorlás, nem? Akkor gondolom chakrát kell áramoltatnunk abba a testrészünkbe, amivel felakarunk jutni. De mondjuk kézen állva nem akarok fel menni a fára, szóval maradok a lábamnál! " Miután befejeztem a gondolatmenetemet, felemeltem a fejemet és oda fordultam a többiekhez.

Orokana kérdésére megkapta a választ. A sensei válasza kicsit visszavett Orokana lendületéből. Majd a válasz után a mester felsétált egy fára majd fejjel lefele állt rajta egy darabig, mindezek után egy könnyed ugrást produkált majd ezt egy laza földet éréssel zárta le. A mester elmondta, hogy ezt kell megtanulni, vagy esetleg köröket futhatnak az erdő körül. Orokana a mozdulatsort tátott szájjal nézte végig. Majd mindezek végén nyelt egy nagyot és a kiguvadt szemei is kezdték újrakezdeni a pislogást. Már csak arra lett figyelmes, hogy Yamashita nekiszalad egy fának és szépen hanyatt vágódik. Mivel neki sem sikerült volna jobban ezért a röhögést és az egyéb gesztusokat mellőzve Hallgatta mit válaszol a mester Yamashita kérdésére.

Yoh végignézte, ahogy Yamashita megpróbálja a feladatot és sikeresen visszapattan, megismerkedve a földdel és a gravitációval. ~És én még azt hittem, hogy ő a leghiggadtabb, hiába még ő is csak egy kölyök~ Gondolta magában a jounin, majd az említett Genin megkérdezte, hogy is működik ez a fáramászósdi. -Nos, emlékeztek, amikor az elemeteket fedtük fel? Ott a kezetekbe, kellett egy kis chakrát vezetni. Itt is ez a helyzet, csak most a talpatokba, viszont, ez nem olyan egyszerű, mivel a talpatokban található chakrapontok, vannak a legmesszebb a keringési rendszeretek központjától. Ami még nehezíti a feladatot, hogy fontos a beleölt chakra mennyisége. Ha túl keveset adtok bele, akkor lepattantok a fáról, ha pedig túl sokat, akkor a fa adja fel és szétreped a lábatok alatt.-Magyarázta el hősünk, majd kicsit hátrébb állt a Geninek mögé.- Fussatok neki az első pár próbánál, és próbáljatok minnél magasabbra jutni, mint az előző próbálkozásnál. Az nyer, aki elsőnek feljut a fa tetejére. Ja és a győztes jutalomban is részesül. -Mondta mosolyogva Yoh, hogy motiválja kicsit ezeket a csirkefogókat.

// Természetesen én döntöm el mennyire volt sikeres a próbálkozás. //

A sensei elmagyarázta, hogy mit kell tennünk, azért hogy fel tudjunk menni a fa tetejére. A lényege, hogy chakrát vezessünk a talpunkba, ami nem lesz egyszerű. A keringési középpont messze van a talpunkban lévő chakra pontunktól, tehát ez nem lesz olyan egyszerű, mint a papírral. Az utolsó mondata az volt, hogy a nyertes jutalomban részesül. Nem kellett többször mondani, azonnal a fával szembe fordultam, aminek még ezelőtt neki dőltem. Sóhajtottam egy nagyot. " Hát... Most vagy soha! " Próbáltam összpontosítani és elképzelni, ahogy a chakra átvándorol a talpamba. Egy-két percig még koncentráltam, majd hátrálni kezdtem. Amikor elég messze kerültem a fától, kinyitottam a szemem és futni kezdtem. " Gyerünk! Sikerülni fog!" Ezután a gondolat után minden egybe mosódott. Nem tudtam, hogy mi történt. " Vajon sikerült? "

Orokana végighallgatta a mester tanácsát és izgatott lett! Minden erejét összeszedte, hogy nehogy megint nagy hanggal induljon és ismét pofára essen. Szépen kinézte magának a legvastagabb és legmagasabb fát majd pár méter távolságra hátrált tőle. Elővett egy kunait amit első szándéka szerint a fa látható legmagasabb pontjába dobta volna. De keze visszarándult, hisz nem akar nagyon leégni már megint. Éppen ezért erősen megszorította a kés végét majd becsukta a szemét és koncentrálni kezdett. Érezte ahogy a chakrája kering a testében. -Hogy is mondta a sensei?? A talpunkba kell összpontosítani a chakránkat igaz??- Ekkor megpróbálta a chakráját a lábába vezetni. Érezte, hogy a testében áramló chakra egy része szépen lassan megindul a lába felé. -Ez az még lejjebb! Lejjebb! Lejjebb! Éééés lent van!!!- Egyszer csak a talpában érezte a charáját. -Huh ez nehezebb mint gondoltam! Rendben a második lépés igen be kell állítani az erősséget. Ha gyenge úgy járok mint Yamashita, ha erős akkor megreped a fa és ismét úgy járhatok mint Yamashita pont el kell találni a megfelelő mennyiséget a siker kulcsa a pontosság.- A koncentrációja során szépen lassan változtatta Orokana a lábában lévő chakra erősségét, a lehető legnagyobb és a lehető legkisebb kibocsájtás között. Mindezt addig csinálta amíg fel nem tudta mérni nagyjából a charájának a két szélső értékét, aztán felvette két érték közti megközelítőleg közepes nagyságot. -Jó megvan nagyjából itt a közepe a chakrám erősségének. Ha a chakrám nem túl sok akkor ekkora mennyiség meg kell hogy feleljen. Ellenkező esetben összetöröm a fát. Nem baj bátraké a szerencse! Egyszer úgyis sikerülni fog.- Kinyitotta a szemét majd erősen megragadva kését a fa felé kezdett futni. Ezután már nem figyelt semmi mást csak a fát és a saját chakráját. A fához érve hatalmas lendülettel lépett fel annak vastag és kemény törzsére. Nem tudja meddig jutott és azt sem, hogy hányat lépett, és azt se tudja mi történt vagy, hogy hogyan sikerült a feladat. De az biztos, hogy a késével megjelölte azt a pontot ameddig felért.

A feladatnak mindhárom Genin jól kezdett neki és a különböző taktikák is sikeresnek bizonyultak. Orokana tovább koncentrált a többieknél és mindenki meglepetésére egyből eljutott a fa feléig, de ott hirtelen megszakadt a chakra áramlás a talpába és így egy szökkenéssel le kellett ugrania a földre. Yamashita alulról próbálta bekalibrálni a chakra mennyiséget és bár jól vezette a chakráját a legtávolabbi pontokba is, kicsit kevés chakrával dolgozott és nem jutott csak a fa harmadáig. Emiko gyorsan vágott bele a munkába és legnagyobb meglepetésére, simán szaladt felfelé, ám egyszer csak a megrepedt alatta és neki is le kellett ugrania a fa harmadánál. ~Hm. Egész jól vették az akadályt. Tehetségesek, de azért még nem árt a gyakorlás!~ Gondolta magában Yoh, majd diákjaival is megosztotta gondolatait, ha nem is teljesen úgy, ahogy gondolta. -Nem volt rossz, de ha élesben menne, akkor ez kevés volna. Orokana vezet, de még nincs vége.- Emlékeztette a Jounin a három lurkót, hogy bizony jutalom is jár a győztesnek.

Amikor feleszméltem, már a talpam a fához volt tapadva. Nagyon meglepődtem, de próbáltam tovább lépkedni. Egészen sokáig eljutottam, ahhoz képest, hogy még sosem jártam fán. Egyre fentebb és fentebb kerültem. Ahogy feljebb kerültem végig a jutalmon gondolkoztam. ~ Jaj, vajon mi lehet? Talán tárgyi ajándék vagy csak egy kis dicséret? Remélem nem csak megdicsér minket. Az nagy csalódás lenne! Ha én nyernék, akkor így is úgy is örülnék a jutalomnak. Akármit kapnánk én örülnék neki. De nem is a jutalom fontos, hanem az, hogy megtudtam csinálni. ~ Erről eszembe jutott, hogy talán a többiek már jóval előttem járnak. Nagyon kíváncsi lettem, ezért egy pillanatra oldalra fordultam. Láttam, hogy Orokana jóval fentebb van, mint én, viszont Yamashita... Ő a földön volt. Sajnos nem sikerült neki.
Azzal, hogy nem koncentráltam eléggé túl sok chakrát áramoltattam a talpamba és a fa megrepedt. Nem tehettem mást. Le kellett ugranom a fáról.
- Ajh!- sóhajtottam - Na még egyszer!- Újra neki futottam. Most már jobban koncentráltam és simán feljutottam a fára. Miközben erősen koncentráltam hallottam, ahogy Asaya sensei szólt nekünk.
- Nem volt rossz, de ha élesben menne, akkor ez kevés volna. Orokana vezet, de még nincs vége.- Erre felbuzdultam és egyre jobban koncentráltam, hogy egyensúlyban tartsam a chakra áramlásomat. ~ Sikerülni fog! ~

Orokana fellépett a fára és lábait egymás után rakva feljebb és feljebb jutott. Lépésről lépésre nem figyelt semmi másra csak arra, hogy szinten tartsa a chakráját a talpában. Egy azonban jó pár lépés után egy kicsit elkalandozott a figyelme, hisz semmit nem tudott sem arról, hogy ő hol jár sem pedig arról, hogy társai mennyire jutottak. Így az ötletet, hogy rápillant Emiko-ra és Yamashita-ra egyből követte a cselekedet is. Elfordította a fejét és látta, hogy Emiko-val és Yamashita-val egy magasságban szalad. Még pár lépést tettek meg együtt majd hirtelen Orokana egy hatalmas reccsenésre lett figyelmes. Mikor oldalra nézett látta, hogy Emiko ellöki magát a fától és sikeresen földet ér. -Huh Emiko-nak sok volt a chakra a talpában! Már csak Yamashita meg én maradtunk ebben a körben.- Ekkor Yamashita felé pillantott, de már ő se volt mellette. Yamashita fájára nézve nem látott törésnyomot. -Akkor neki biztos kevés volt a chakrája.- Ezután újból maga elé nézett és gondolataival nem tudott visszatérni az eddigi koncentrációhoz, mivel gondolatai nagyon elkalandoztak. -Huh lehet, hogy nekem sikerül egyből? Á biztos, hogy nem! Nem baj ha nem is sikerül egyből hisz csak, ahogy a sensei is mondta még csak két napja vagyok genin.- Mivel alábbhagyott a koncentrációja így a talpában lévő chakra keringés is meggyengült. Hirtelen Orokana azon vette észre magát, hogy a lába megcsúszott a fán. -Jaj ne! Meggyengült az áramlás, és akárhogy próbálom már nem is tudom sajnos visszaállítani.- Így gyorsan vágott egyet a fán a kezében lévő kunai-al, majd egy határozott rúgassál ellökte magát a fától. Az esést egy kicsit ügyetlen hátra szaltóval cifrázta meg, amit nem direkt csinált. Miután ezt a szaltót kiforogta landolt a földön bár éppen, hogy csak nem esett pofára ismét. Felállt majd meghallgatta a senseit. Aki emlékeztette őket a jutalomra is. Orokana ismét nekiállt koncentrálni. Mivel most már tudta, hogy mekkora mennyiségű chakra kell úgy nagyjából ehhez a gyakorlathoz így könnyebben megtudta magában határozni magában a kellő mennyiséget. Majd ezután még egy kicsit hozzá irányított még. Majd ismét nekifutott késével a kezében. -Most már nem szabad mással törődnöm csak saját magammal, vagy ismét elvesztem a koncentrációt! Csak a chakrám-ra figyelhetek minden más tényezőt ki kell zárnom. Egy kicsivel több chakrát használok, ha esetleg most is közbejönne valami zavaró tényező ami miatt elveszíthetném a koncentrációt. Így ha vesztek egy kicsit a koncentráció miatt nem esek le egyből, és a fa is bírni fogja még ezt a határt. Ha esetleg tényleg lesz valami zavaró tényező még a koncentrációhoz is könnyebben visszatalálok így ezzel a biztonsági határral.- Ekkor Orokana elért a fához és ismét megtette az első lépést azon, majd várta az esetleg kecsegtető fejleményeket, vagy akár a siralmas eredményt is ami szerinte már akkor is megvan, ha pont ugyanaddig vagy akár csak milliméterekkel lejjebb vág ismét bele a fába.

A verseny kiélezetté vált, mindhárom Genin a győzelemre hajtott. A hat láb egyszerre ért hozzá a fához és egyszerre is kezdtek el felfelé lépkedni egyre gyorsabban. Yamashita most megfelelően adagolta a chakrát, így nem pottyant le egyből, mint az első próbálkozásoknál. Orokana, most minden gondolatát, csak a feladatra irányította, így nem volt nagy kihívás megtartani abban a bizonyos pontban a chakráját. Emikonak szintén a mennyiséggel voltak gondjai, de ő is összekapta magát, látva a többiek elszántságát. Fej fej mellett haladtak, mintha egy futóversenyről lenne szó és nem egy shinobi edzésről. ~Ilyet még nem láttam... Vajon melyikük nyer?~ Gondolta Yoh, és kérdésére pár másodperc múlva választ is kapott, mikor mindhárom versenyző rákapcsolt, majd sikeresen teljesítették a feladatot, látszólag egyszerre. Látszólag, mert egy Jounin szeme sosem csal. A három Genin kimerülve ugrott le a fáról és kérdően néztek a Jouninra. -Nos gratulálok! Mindhárman megcsináltátok. Viszont van egy győztes, aki nem más, mint... Yamashita!- Jelentette ki boldogan, azt nem tette hozzá, hogy a fiú csupán egy tizedmásodperccel nyerte meg a versenyt.

Még egyszer felpillantottam a fára, majd elkezdtem futni. Nagyon gyorsan szedtem a lábam, próbáltam minél gyorsabban feljutni a fa tetejére. Már nem sok hiányzott, hogy a tetejére érjek és nyerjek, de kicsit lelassultam. De a lényeg az, hogy sikerült. Nagyon kimerülve oldalra fordítottam a fejem és megnéztem, hogy a többiek fel értek-e már. Yamashita és Orokana ugyanúgy lihegtek, mint én. Tehát ők is teljesítették a feladatot. De vajon ki nyert? Ezt még nem tudtam. Nem sokára ki derült, hogy a nyertes Yamashita. Egy kicsit csalódva lehajtottam a fejem. ~ Már megint... Miért nem sikerül jobban az, amit eltervezek? Mert a lányok gyengébbek, mint a fiúk? Na, de nem baj. Majd legközelebb majd én leszek a jobb. Felfogom oszlatni azt a tényt, hogy a fiúk a jobbak! Ezt megígérem! ~ Újra felnéztem, és mire újra oldalra néztem a fiúk már lent voltak. Lemásztam én is a fáról és oda mentem Yamashitához.
- Gratulálok! Nagyon ügyes voltál!- Miután elmondtam, oda fordultam Orokanához is.
- Te is jó voltál Orokana!- mondtam neki. Majd rájuk mosolyogtam. Az elhatározásom lelkierőt adott, hogy legközelebb jobban teljesítsek.~ Többet fogok edzeni és jobb leszek, majd egyszer náluk. Igen! Majd egyszer... ~

Orokana magabiztosan futott felfele a fán, semmi mással nem törődve csakis a feladattal. Mivel a koncentrációját nem vesztette el biztos volt a győzelmében. A futás közben szíve egyre hevesebben vert, agya semmi másra nem figyelt csak a chakrájára. a helyzet nem változott így simán felfutott a fa tetejére. Abban a pillanatban amikor felért viszont félrepillantott, és látta, hogy másik két társa is vele egyszerre teljesíti a feladatot. -Döntetlen! Vagy mégsem??- Orokana a társai lábára majd a sajátjára vetett egy gyors pillantást majd teljes hidegvérrel nyugtázta. -Yamashita egy kicsivel előrébb áll. Legalábbis szerintem. de majd a sensei ezt eldönti, ő úgyis biztos látta, hogy ki volt a legelső, még akkor is ha szinte teljesen egyszerre értünk be.- Ezután Orokana egy határozott mozdulattal leugrott a fáról, és esését ismét egy kicsit nyögve nyelős hátra szaltóval zárta. Ebből viszont nem jött ki olyan jól mint az előbb így miután landolt elvesztette egyensúlyát és a fenekén landolt. Így várta, hogy a mester kijelentse ki nyert. Bár ez a pozíció arra is pont tökéletes volt, hogy kifújja magát a nagy fáradalmak után. -Nos gratulálok! Mindhárman megcsináltátok. Viszont van egy győztes, aki nem más, mint... Yamashita!- Hangzott el a döntő szó, ekkor Orokana felállt majd odasétált, hogy gratuláljon a társának. Kinyújtotta felé a kezét és így szolt. -Gratulálok Yamashita jó verseny volt. Te bizonyosodtál a legjobbnak. Légy büszke magadra és remélem majd hasznodra válik a nyereményed!- Majd ezután egy barátságos mosollyal az arcán engedte el csapattársa kezét és fordult Emiko felé aki épp akkor gratulált neki és Yamashitának. -Gratulálok! Nagyon ügyes voltál! Te is jó voltál Orokana! - A barátságos mosoly még mindig az arcán ült bár Emikó szava után egy kicsit elvörösödött, szava akadozva jött meg gondolatai kavarogtak. -Szólalja már meg! Dicsérd meg. Csak szépen lazán. Csak aztán nehogy megint túl sokat mondj.- Nagy nehezen kinyitotta a száját és elismerő hangon, kicsit akadozva megszólalt. -Köszönöm. Te is nagyon jó voltál. Jaj bocs miket beszélek még mindig nagyon jó vagy hisz csinos is vagy okos is meg majdnem te is nyerted a versenyt.- Orokana ismét sikeresen hozta a formáját. -Gratulálok már megint elszúrtad!- Ezután a bárgyú vigyorát és a tűzpiros arcát sehogy nem tudta újra a normális állapotba szedni, még akkor is ezzel a képpel bambult a sensei re amikor Yamashita kérdésére várta a választ. -A sensei valamiféle jutalmat ígért a győztesnek, nem igaz?-

Yoh elégedetten nyugtázta, hogy Orokana és Emiko nem sértődött meg, sőt gratuláltak egymásnak a szép teljesítmény miatt. ~Kezdenek igazi csapatként viselkedni. Itt az idő továbblépni!~ Gondolta magában a Jounin mosolyogva. Még pár másodpercig nézte a fiatalokat, aztán emlékeztették, hogy valami jutalomról volt szó itt még pár perce. ~Hát persze, majdnem elfelejtettem. Remélem örülni fog neki Yamashita, hiszen pont neki való a feladat. De jobb lesz ha elmagyarázom nekik a helyzetet!~ Gondolta magában hősünk, majd neki is kezdett a szokásos hegyi beszédnek. -Nos a jutalom nem kézzel fogható de annál nagyobb felelősség. Mivel tudjátok, milyen helyzetben vagyunk a mostani időkben, a Genin csapatokra hárulnak a D és C szintű küldetések. Holnap mi is kapunk egy C szintű feladatot, először fogunk együtt dolgozni hivatalos misszión, mint csapat. A részleteket a Godaime Hokage sama fogja elmondani holnap. A lényeg, hogy bár én is veletek fogok tartani a csapatvezető Yamashita lesz. Ez a jutalma! - Mondta vigyorogva. -Nos holnap mindent más kiderül, készüljetek fel, hogy valószínűleg elfogjuk hagyni falut, akár több napra vagy hétre! Reggel tízkor találkozunk a Hokage irodája előtt.-Fejezte be, majd a szokásos lángba borulás helyett ezúttal elsüllyedt a földbe és így tűnt el.

// Köszönöm az ismételt szép játékot! + 5 chakra mindenkinek, a küldetésekhez mindjárt írom a részleteket, oda írjátok ha mehet a menet, majd a Hokagéhoz a kezdő post. Sorrend mindegy, csak mindig én zárom a kört. //

Miután gratulált társainak sensei elmondta, hogy a nyeremény nem más mint a csapat vezetése az első küldetésen. Ettől Orokana egyből izgatott lett hisz már régóta küldetésre akart menni. Ez az izgatottság kis csalódással is járt mivel ha Yamashita sikeresen veti le a küldetést biztos rengeteg tapasztalatra tesz majd szert amíg Orokana csak báb ként mozog és esélye sincs megcsillantani vezetési képességeit. Bár még ő se tudja ezek milyen szinten vannak, de kicsit sem keseredett el eszében semmi más nem járt csak a holnapi küldetés, és, hogy a legközelebbi versenyben nyerni fog, hogy ő is megmutathassa a képességeit. Ezután a sensei eltűnt a földben. Orokana már meg se lepődött rajta. Ezután Orokana Társaihoz Fordult majd elköszönt tőlük. -Hát én sietek haza! További szép napot nektek és jó éjszakát! Sziasztok.- Majd elindult haza, hogy elújságolja anyjának a jó hírt. Mikor hazaért megevett egy nagy tál Ráment és elálmosodott az egész napi fáradtságtól. nem várta meg a későn hazaérkező édesanyját és elment aludni. Mondván majd holnap úgyis elmondja neki még mielőtt elindulna.

/// Take és talán Kito ///

Szép, de unalmas nap. Végre egy kis kikapcsolódás! Hát igen... Ennek a fiúcskának, már régóta nem volt semmilyen szabadideje, ezért igyekszik kihasználni ezt az időt amit kapott.
~ Régen is volt, hogy itt jártam. A régi szép emlékek. Amikor még nem volt semmi kötelesség, csak a lazítás és a szórakozás. ~
A nagy fákkal körbeölelt nyílt területen a nagy füvet lágyan ringatta a szél. Szép látvány volt. A pihe-puha fű szinte hívogató. - Gyere csak Mirubi feküdj le - Hát igen. A csábításnak engedve, Mirubi lefeküdt ott ahol állt és gondolkodni kezdett az élet nagy dolgain.
~ Vajon tényleg nem elég egy emberöltő a világ megismerésére? És mi van akkor, ha az az emberöltő a világ végezetéig tart? Vajon lehetséges ez? ~
Baljós gondolatok egy ilyen fiatal embertől. Túlontúl veszélyesek ezek a gondolatok...