Re: Az akadémia mögötti kis erdőség

**Kaibutsu Hiroto** Hétf. Aug. 06 2012, 11:34

//Ero Sennin//

Kevés hely van, ahol jól tudom érezni magam. Ha a faluban sétálok, akkor nagyon nagy az esélye annak, hogy összefutok valamelyik geninnel, aki velem együtt tette le a vizsgáját. Ha ez megtörténik, akkor megy a gúnyolódás... mivel én csak egy csavargó vagyok, akit felszedett egy ninja és ide cipelt, hogy én is kövessem a "Tűz Akaratának" filozófiáját. Azonban ez nem megy ilyen könnyen. A faluban kevesen fogadják el, hogy én is közéjük tartozok. Még a saját társaim sem igazán kedvelnek. Pedig én mindent megpróbáltam... de egyszerűen minden balul süt ki. Talán az lenne a legjobb, ha elhagynám a falut és soha többé nem térnék vissza. Igazi csavargóvá válnék, egy Elveszett Ninjává.
Ez az egyik kedvenc helyem. Az akadémia mögötti kis erdős terület, ahova csak kevesen járnak. A táj békés, minden nyugodt. Nem kell attól tartanom, hogy valaki gúnyolódna rajtam. Így hát felülök egy fa vaskosabb ágára és előveszem a könyvemet, amit oly gyakran olvasni szoktam.

Jiraiya Szer. Aug. 08 2012, 13:04

Ahogy a fa ágán ücsörögsz, léptek zajára leszel figyelmes. Nem olyan mint egy emberé, sokkal inkább paták dobogása. De még sem! Egy ember, szapora léptei is hallhatóak. Ugyan úgy dübörög mint a pata. Egy hatalmas szarvas ugrik ki eléd a tisztás szélére, utána pedig egy árnyék suhan el. Az árnyék, hirtelen eltűnik a föld alatt, majd kiugrik a szarvas mellett, aki a föld alá szorult. Már majdnem ki is szabadult, amikor a férfi - mint látod - előveszi a kését és elmetszi vele a szarvas nyakát. Látod, ahogy az állta kileheli a lelkét. Egy utolsó nyögés és vége... A férfi egy hatalmas ember. Körülbelül 2m magas. Egy fekete szőrmét visel körbetekerve a testén és négy, hatalmas szarvas agancs van a hátán. Most vágja le az ötödiket és a hatodikat. Egy kicsi fűrésszel fér hozzá az értékes csonthoz, majd feléd fordult.
- Baj van kölyök?
A hangja mély és félelmetes. Az egész ruhája és a teste koszos. Valószínűleg egy vadász lehet. Ahhoz képest, hogy mennyire mocskos, a szeme tiszta és kedves. Miközben a válaszra vár, kicibálja a szarvast a földből, majd felvágja a hasát. A szagot még Te is érzed. A sok gáz és emésztetlen táplálék együtt, iszonyat büdös. A férfi, kiveszi az állat szerveit és lenyúzza a bőrét, majd félbehagyja a munkát és ledob mindent a földre. Lassan közeledik hozzád.
- Gondolom, nem hoztál magaddal vizet.
Jelentette ki, majd mélyen a szemedbe nézett.

**Kaibutsu Hiroto** Vas. Aug. 12 2012, 22:11

Csendben ücsörgök és olvasgatok, majd hallom hogy valaki közeledik. Ez kissé rosszul esik, de ha jól hallom akkor nem valamelyik genin társam az. Még valami jó is kisülhet belőle.
Hát, ha a szarvast jónak mondjuk, akkor tényleg az sülhet ki belőle. Ugyanis szemtanúja leszek, ahogy egy fickó megöl egyet. Amikor megkérdezi baj van, elvörösödök, csak habogok össze vissza. Végül megrázom a fejemet, ezzel jelezve hogy nincs baj.
Majdnem felfordul a gyomrom a levegőben terjengő szagoktól. A tekintetem teljesen a könyvembe fúrtam, csak hogy ne lássam mit művel ez a hóhér, de a szaglásomat sajnos nem tudom megszüntetni. A kérdésére megint nem tudok mit mondani, egyszerűen csak megrázom a fejem, többre nem futja tőlem.

Jiraiya Hétf. Aug. 13 2012, 13:12

A furcsa, rémisztő alak összeborzolt szemöldökkel néz fel rád és hunyorgó szemekkel. Úgy néz ki, mint ha mindjárt felrobbanna. A mellkasa felduzzadt és az arca piros lett.
- *Böff*
Szerencsédre csak a gázok, szelek, emésztés által létrejövő izébizék bántották. Mosolyogva fordult el felőled, majd ismételten előkapta a kését és az áldozata felé sétált. Méghozzá a nyakához. Csak úgy előkapta az övére felcsatolt fabögrét, és odatartotta az őz nyakához. Egy vágást ejtett rajta, közvetlenül a bögre fölött, majd belecsurgatta a félig kihűlt vért. A vonzott a kíváncsiság, hogy vajon mit csinálhat, így mindezt végignézted a könyved fölött kikukucskálva. Nem volt valami bizalomgerjesztő az a véres bögre. Minden bizonnyal sokszor volt már ilyenekre használva, ugyanis még kívül is látszódtak rajta a vörös és fekete foltok. De ami még ennél is furcsább volt az a férfi viselkedése. Jóízűen húzta le a langyos vért, mint ha csak egy egyszerű boros pohárba kóstolt volna. A férfinek dús arcszőrzete volt, így arra is jutott egy kevés. Az egész ember annyira de annyira mocskos volt! Kivéve a szeme. A szeme az gyönyörű tiszta, kék volt. Miután kiürítette a pohár tartalmát, böfögött egyet, majd folytatta a kibelezést. Csupán három percbe tellett, míg teljesen kipucolta az állatot. Időközben már a szagát is megszoktad. Szépen, gondosan eltemette a belsőségeket és az egyéb salakanyagot az általa hagyott lyukban, a többi finom részt, pedig egy kampóval felakasztotta egy fára, nem messze tőled. De sajnos, pont úgy vert tábort, hogy nem láthattad sem őt sem pedig a szarvast, mivel a vastag és magas fa eltakarta őket a szemed elől. Pár perccel később, pattogásra és füst szagra lettél figyelmes. Már most megsütné a szarvast? Minden esetre nem mozdultál a helyedről. Végre van egy kis nyugalmad és az a Vadállat is távol van tőled.
Persze ez az állapot sem tartott sokáig, ugyanis a nyugalmadat megzavarta valami. Pontosabban valaki.
- Tudod, a húst meg kell füstölni, ugyanis el kell tartósítani.
Hangzott egy mély hang mellőled, egészen közelről. A férfi körülbelül egy méterre tőled állt az egyik ágon. A szagát már idáig is érezni lehetett.
- Mi a neved fiú? Az enyém Neika!
Mondta büszkén, majd a kezét nyújtotta feléd.

**Kaibutsu Hiroto** Csüt. Aug. 16 2012, 08:47

Idegesen bújom a könyvemet, próbálok nem odafigyelni az illetőre, de sajnos nem sikerül. Majd újra megszólal, ezért oda fordulok felé. Ekkor már eltakarított maga után és csak a hús maradt. Ennek nagyon örülök, mert ez már annyira nem émelyítő látvány. Bólintok egyet a szavaira, hogy értettem. Nem értem minek beszél nekem a húsról, ő fogta, vigye amerre lát és füstölje meg. Amikor bemutatkozik, bezárom a könyvem, leugrok a fáról és meghajolok.
- Kaibutsu Hiroto! - mondom majd oda megyek hozzá és kezet fogok vele. - Ön is konohai? - kérdezem kissé bátortalanul.

Jiraiya Szomb. Aug. 18 2012, 19:15

A férfi elmosolyodik. A keze mocskos volt és véres, de nem is figyeltél rá. Tulajdonképpen csak az udvariasság miatt nem rántottad el egyből a kezed.
- Igen. Mondhatni, hogy Konohai vagyok. Én vagyok az Akadémia vadásza. Nem gondoltad volna mi? Bizony amikor még Te is csak tanuló voltál, az általam elejtett vadakat etted. Ugye itt tanultál? Amúgy, van kedved tanulni valamit? A füstölés eltart egy darabig és Én meg unatkozom.
Tette fel a kérdést kissé zavarba ejtve magát. Ahhoz képest, hogy az állatok vérét issza és egy barbárnak tűnik, egész kellemes társaság.

**Kaibutsu Hiroto** Vas. Aug. 19 2012, 17:15

Miután kezet fogtam a férfival, érdeklődve hallgatom. Egész érdekes, bár én nem voltam olyan sokat az akadémián...
- Ami azt illeti, én csak pár hónapot töltöttem az akadémián. Egy vándor képzett ki, majd később kerültem Konohába. - válaszolok neki.
A tanulás hírére azonnal felcsillan a szemem. Nem is lenne jobb, mint elsajátítani valami jó kis technikát. Amióta genin vagyok szinte semmit sem sajátítottam még el. Ezért is hiányzik a Sensei. Mellette minden nap tanultam újat, most meg gyakran van olyan, hogy csak mászkálok a faluban és nincs dolgom.
- Ööö érdekelne a tanulás. - szólalok meg.

Jiraiya Szer. Aug. 22 2012, 20:27

A férfinek is felcsillant a szeme és összeborzolt szemöldökkel tűnődött el.
- Mivel nincs sok technika amit ismerek, csak a vadászathoz legalkalmasabbakat, így egy elemi technikára gondoltam. Mond csak, ismered az elemedet?
Tette fel a kérdést, majd odasétált a táborhelyre, ahol a hatalmas táskája van letéve. Kotorászni kezd, majd elővesz egy tekercset.
- Ha nem ismered még a chakrád természetét akkor azon könnyen segíthetünk. Viszont, ha ismered akkor már mondom is a többi dolgot.
Nézett rád a férfi, a szép kék szemeivel. Olyan lányosnak tűntek azok a szemek, pedig egy jól megtermett, szakállas vadembernek tűnik elsőre.

**Kaibutsu Hiroto** Kedd Aug. 28 2012, 20:29

Kissé meglep a férfi. Olyan vidámnak tűnik. A kérdésére megrázom a fejem. Sajnos ilyesmiről nem tudok. Tehát nem ismerem az elememet. Viszont ő ki tudja nekem ezt deríteni! Nagyon izgatott vagyok, hogy mégis hogy derül ez ki.
- Még nem tudom milyen elemmel rendelkezek, de szeretném megtudni. Tehát kezdhetjük is! - válaszolok a férfinak.

//Elnézést hogy ez ennyire gyengére sikerült, most ennyire futotta. //

Jiraiya Csüt. Aug. 30 2012, 13:30

A férfi csak mosolygott, majd letépett egy darabot abból a nagy tekercsből és a kezedbe nyomta.
- Ez a papír egy különleges fából készült. Tulajdonképpen ez az egész tekercs. Ritkaság ha egy tekercsnyi elemi chakrára érzékeny papírod van. A fát éveken át chakrával gondozzák. Naponta áramoltatják át rajta a különböző chakraípusokat, így érzékennyé válik az elemi chakrákra. Annyi a dolgod, hogy belevezeted a chakrád a papírba. Az majd reagálni fog rá. Nekünk most az lenne a jó, ha Föld természetű lenne a chakrád, mivel akkor tudok neked jutsut tanítani ami menekülésre és támadásra is használható. Fogd ezt a papírfecnit és vezesd bele a chakrád.
Mondta, majd érdeklődve figyelte az eseményeket.

**Kaibutsu Hiroto** Vas. Szept. 02 2012, 17:12

Figyelmesen hallgatom a férfit, majd átveszem tőle a papírt. Az ujjaim közé fogom, majd koncentrálni kezdek. Annak idején hallottam erről a próbáról a Sensei-től, így tudom mit jelent az, ami majd a papírral fog történni. Lassan áramoltatom a chakrám, amitől hirtelen bekoszolódik a papír, végül porrá változik.
- Nos, azt hiszem ez azt jelenti, hogy Doton beállítottságú vagyok. - szólalok meg, majd elmosolyodok. - Kezdhetjük azt a tanulást?

Jiraiya Pént. Szept. 07 2012, 14:56

// Bocsa a késésért. //

A férfi elmosolyodott és így megvillantotta csodaszép, sárga fogsorát. Látszik rajta, hogy vadember, de legalább a szemei tükrözik lelkének jóindulatát.
- Ez remek! Nah most figyelj! - Parancsolt rád - Azt a technikát tanítom meg, amivel elfogtam a szarvast. A neve, Doton: Shinjou Zanshu no Jutsu // Föld stílus: Lefejezés technikája. Figyelj és idd a szavaimat! Ezzel a technikával, képes lehetsz a föld alatt mozogni és az ellenfeled alá kúszni. Amikor ott agy, megragadod a lábát majd lerántod a föld alá, miközben Te kiugrasz. Ahhoz képest, hogy Doton elég sok erőt és tehetséget igényel a technika. A Jutsu három szakaszból áll. Az első: A tenketsu pontjaidon keresztül, kiáramoltatod a chakrádat egészen a talajig. Ezt lehet álló helyzetből is vagy akár guggoló helyzetből. Elsőnek helyezd a kezeidet a talajra, majd áramoltasd ki a chakrádat. Itasd át vele a talajt. Ha ez megvan, akkor változtasd meg a chakrád segítségével a talaj állagát. Lazítsd fel ás puhítsad. Az akadémián ezt meg kellett tanulnod. Lényegében a technika a tárgyba való chakra áramoltatása és a chakrával való ideiglenes vagy teljes változások elérésének kombinációja. Ha a talaj kellően laza, akkor könnyedén belefogsz olvadni. "Áss" a chakráddal akkora lyukat, amibe beleférsz.
A második: Miután szabad utad van a talajba, el kell jutnod a célpontig. Terjeszd ki a cahkrádat amennyire csak tudod. Ennek következtében a chakráddal érezni fogod, hogy hol tartózkodik jelenleg az ellenfeled. De vigyáz, mert ha esetleg egy társadat kapod el aki magán akcióba kezd, akkor bajban vagy.
A harmadik: Miután tudod, hogy hol az ellenfeled, ugyan azzal a chakraművelettel amivel bekerültél a föld alá, most haladj előre a célpont felé. A legjobb, ha visszatartod a lélegzeted, vagy csak ritkán veszel levegőt, mert megfulladhatsz. De ha nagyon nagy a vész, akkor egyszerűen csak kimászol a felszínre. Amint eljutottál az ellenfeled alá, lazítsd fel alatta a talajt, majd kapd el a lábát és húzd lefelé. Az erő hatására Te kikerülsz a talajból, Ő pedig bennmarad. De itt jön a legjobb rész. A chakrádat most már nem kell koncentrálnod, így a talajt megváltoztatott hatás megszűnik és újra szilárd lesz. Sokat kell vele bajlódnia amíg kijut.
Magyarázta mint ha mi sem lenne egyszerűbb, majd elindult az őz felé. Ekkor láttad meg, hogy a szerencsétlen állatnak nincs meg a feje. Valószínűleg levágta. Persze, nem adható őzfej a gyerekeknek. De meg is bizonyosodhattál afelől, hogy le lett vágva, ugyanis az egyik pillanatról a másikra feléd repült.
- Ezzel kell gyakorolnod. Persze ha van jobb célszemélyed, akkor hajrá.
Mondta, majd visszatért a füstölgő tűzhöz és elkezdte lenyúzni a maradék bőrt is az állatról.

// Kérek egy 35-40 soros postot a technika tanulásáról. Ha valami nem oké akkor csak írj egy egyszerű lereagáló postot és kérdezz rá a problémára //

**Aono Takefumi** Hétf. Szept. 10 2012, 18:46

/ Kushi-senpai /

Jó pár nappal a vizsga után, sok pénzzel a zsebben úgymond nem sok minden történt. Takefumi hazatért már megint és ideje nagy részét ismét kedvenc időtöltésének szentelte. Igyekezett elkerülni oly drága senseiét akiről nem tudta hol jár, ám ha valahol a faluban, akkor jobb elkerülni. Na pontosan ezért volt az akadémia kicsinyke erdejében, ami évek óta jó búvóhelyül szolgált neki. Egy fa vastag ágán pihengetett, mit pihengetett, horkolt, mint az állat, míg tagjai a levegőben lógtak. Nem egy komfortos ágy, de mint tudjuk, neki bármi jöhet. A Nap folytatta útját az égen ő pedig, csak aludt, aludt és aludt.

Uzumaki Kushina Kedd Szept. 11 2012, 17:50

<Take-chan>

A szőke nő aligha tudott volna ennél jobb célpontot találni...
Már lendül is az ököl, hátul lebben is a szőke hajzuhatag, a bár kivételesen nem rózsaszín felhőcske keretében jelent meg, valahogy mégis olyan érzése támad, hogy ez a belépő is meglehetősen hatásos és drámai lesz. Főleg a drágalátos tanítványának, aki szépen elnyáladzik a fa tetején (jelölt nyál pedig boldogan, noha akaratlanul cseppen és hullik a föld felé). Ám ugyanez a fizikai törvény érvényesül akkor is, mikor a fa reccsenéssel ugyan - de remélve persze, hogy a második számú Kiskacsa nem ébred fel rá - szépen megindul, leír egy gyönyörűséges ívet. A végén persze a talaj az egyedüli tényező, mely elég bátor és erős, hogy megállítsa - na nem mintha lenne más lehetősége.
Ugyanis Niyo Sora megérkezett.

**Aono Takefumi** Kedd Szept. 11 2012, 21:11

Óh az a gyönyörű kék tenger, a kellemes hullámzás és az álmok kellemes szövevénye, amit megszakít egy koppanás.? No fene. Mindenre számított, amikor lefeküdt aludni drága barátunk, de arra nem, hogy kidől alatta a fa. Maximum letörik az ág. De azért annyit csak nem hízott, hogy az előbbi esemény megtörténhessen. Hatalmas koppanással és némi csattanással, a fa robajával egyetemben tér magához a földön fetrengve, mint valami hátára borult teknős. Kezdeti meglepetése gyorsan alábbhagy, amikor meglátja a pöttöm szőkeséget akihez - hál istennek - jó ideje nem volt szerencséje. Nem kell sokat agyalnia azon, hogy rájöjjön, bizony senseie volt az álmai és testi épsége ellen elkövetett merénylő. Mivel azonban afro barátunk erősebb lett, mint egy bika, és a fák döntögetése kifejezetten a specialitásává lépett elő. Magához térve felpattan, és hátrább ugrik egy kicsit, felvéve az ütéstávolságot. Vagy hogy bármikor elmenekülhessen, mert remegő térdei erről a szándékról tanúskodnak.

Uzumaki Kushina Kedd Szept. 11 2012, 21:21

<Take-chan>

- Hah, olyan szánalmas, mint legutóbb! - Horkant fel a szőke némber, s a kidöntött fatörzsre felugorva méregeti az afrokölköt. - És ugyanolyan Lúzer, mint az a Másik. Komolyan mondom... maga a sors fintora, hogy ilyen nyomoroncokat varrtak a nyakamba. És ráadásul még csak nem is rendesen chuuninok. Hanem véééletlenül és a Raikage ittas jószándékából nevezték ki ezeket. Tökre feleslegesen. Úgyis geninek maradnak... míg én azt mondom. - A halk, de attól függetlenül jól hallható tirádája során dühösen piszkálgatja a körmeit, majd pedig egy durcis pillantást vet a Kiskacsa felé. - Viszont persze a te szégyened az enyém is. Magyarán azért, hogy az összes humanoid életforma térdre boruljon tökéletességem előtt ki kell képeznem titeket.
És már libben is egy olyan sebességgel, ami a diákja számára még követhetetlen. Annyi viszont bizonyos, hogy a fiútól pár centire jelenik meg (így aztán ő könnyen fuldokolhat a nő rózsás-vattacukros parfümétől), s igencsak felfelé kell néznie, hogy az afrosrác arcába pillanthasson. Alacsony ő, nem is kicsit.
- Szóval. Nesze! - Azzal már a srác képébe is nyomta azt a bizonyos üres cetlit. Meglehetősen szó szerint, ugyanis a tenyerét csapta volna a fiatal férfi arcába, ha nem lett volna ott a papírcetli. Ennek ellenére azért érezhette az erejét. Nem is kicsit.

**Aono Takefumi** Szer. Szept. 12 2012, 09:30

Szemtől szemben, mint a régi szépidőkben, amikor a fiú mindig a rövidebbet húzta. De most nem így lesz. Nem bizony. Reméljük. A szélcsendet és a hullaszagot egyedül a szél és Niyo-sensei alacsony hangúnak szánt cifra monológja törte meg. Szegény büszkesége már megint sérült csak mert ezt a három fatökűt kapta tanítványainak ám mivel ők már chuuninok és hivatalosan nem alkotnak egy csapatot többé ezzel az őrülttel a szőke futóegér feltett szándéka volt addig kínozni őket mígnem tényleg chuunin minőségű emberkékké nem válnak. Ezt a balszerencsét. Afro barátunk, pedig csak állt, nézte és hallgatott. Térdei már nem remegtek többé, mint az ijedős kislányoknak, mert rájött legfeljebb újabb spártai kiképzés elé néz olyan feltételekkel, amely bukás esetén az egyik szervét dobozolják. Vagy magához a nőhöz szokott hozzá rövid ismeretségük alatt, na és persze az ő módszereihez vagy egyszerűen ahhoz, hogy mindenki így akarja őt kiképezni. Mint a vén muksó kumogakure hegyeiben. Hányszor, de hányszor függött egy hajszálon az élete. Számolni se lehet.
- Ne stresszeljen sensei. Most hogy chuunin vagyok, azt jelenti, hogy jobban megszívathatnak durvábbnál durvább küldetésekkel. Kértem én ezt? Nem. De megkaptam. Előnyöm, hogy irodai munkát is vállalhatok, vagy okíthatok. Az mennyivel békésebb és pihentetőbb, sőt mindennapi betevőm is megvan…
És még tudta volna folytatni az áradozást, de a pöttöm tanerő úgy felgyorsult, hogy eltűnt a hipertérben és soha többé nem látták. Ez volt az elmélet. Gyakorlatban apró termetét kihasználva úgy lefékezett a colos fiú előtt, hogy eltartott egy pillanatig, míg a parfümtől fuldoklott, hogy bizony oktatója ott az orra előtt, alatt.
- Ez de büdö…
Míg a szavakat szó szerint köpködte lefelé tekintett, hogy megnézze mit fognak művelni vele. Hát nem kellett volna. Sora-sensei meglendítette a karját és egyenesen az arcába vágott. Szerencsére nem az öklét csak a tenyerét de azt is papírral enyhítve. Már attól függ kinek enyhe az ő csapása. Szemüveg manus megtántorodott a közeli papír híján közvetlen találkozástól és ismét dobott egy hátast. Míg ő fetrengett a lapocska szépen leszállingózott az arcára eltakarva azt a kevés fényt, amit idáig kapott.
- Uh… ezt meg minek kellett? – kérdezte mikor sikerült ülőhelyzetbe tornáznia magát kezében a lappal.
Eltartott egy darabig mire rájött, hogy ez ugyan az a fecni, amit első találkozásuk alkalmával is kaptak.
- Nem vagyunk mi már ezen túl véletlenül?
Kérdésére nem igen várt választ, mert tudta, ha ezt tenné, kitaposnák belőle a lelket is. A másik nyomós indok a folyton lüktető erecske a tanárnő fején akárhányszor összehozza őket a balsors.
Minden további vita helyett elmélyedt saját kis chakra áramlásában. Ahogy ott úszkált és parancsolgatott a kis örvénynek, hogy nagyon gyorsan másszon fel a karján egyenesen a papírba, amikor egyszer csak észrevett valamit. Nyugalmat talált magában, de még milyet. A legtöbb esetben olyan volt, mint egy kő, próbálta túlélni azokat a dolgokat, amiket az élet rázúdított ostoba módon megállt egy gyors folyású folyó kellős közepén, megmutatván, ő aztán a kemény gyerek, és ha nem is fűlik hozzá a foga, de nem fogják holmi aprócska gondok elsodorni. Viszont ez más volt. Nem félt, nem is rettegett, sőt egyáltalán nem foglalkozott azzal mi vár most rá. Könnyedén elengedte maga mellett minden gondját, baját és kényelmesen tovahullámzott. Ugyan nem oldódtak meg a dolgok, elvégre érezte a szőkeség átható pillantását magán. Jelenleg azaz érzése támadt, ha nem küzd, és könnyedén tovaszáll, mint mikor a sassal száguldott, féltve az életét, kis híján a gatyájába vizelve, de szabadon, akkor úgy is megoldja a dolgokat, ahelyett hogy rémült kisgyerek módjára kapaszkodik a sziklaperembe, mert azt hiszi, csak azaz egyetlen módja, hogy túléljen egy több kilométeres zuhanást.
Ezek az érzések és gondolatok sodródtak tova, ki a külvilág felé egyenesen a papírba, ami az utóbbi alkalomhoz képest nem szakadt apró darabokra helyette mintha egy kardforgató mester halálpontossággal vágta volna ketté.

// Az elemet megbeszéltük és mivel nem lett megtiltva, hogy ne produkáljon eredményt azt is beleszőttem. //

**Kaibutsu Hiroto** Szomb. Szept. 15 2012, 10:06

//Jiraiya//

Valóban Doton-t használok. Úgy néz ki, a fickó tud nekem tanítani valamit. Majd ahogy elmondja, azt a technikát fogom most elsajátítani, amivel a szarvast elfogta. Ezek szerint képes leszek alá bújni én is. Nagyon érdekesnek tűnik a dolog!
Végül kiderül a technika neve és hogy három lépésből áll. Figyelmesen végig hallgatom, hogy mit mond a Sensei, majd amikor befejezi, bólintok egyet.
- Azt hiszem, először csak az első lépéssel fogok foglalkozni. Nem szaladok fejjel a falnak, inkább lépésről lépésre teljesítek mindent. - mondom.
Ekkor leülök a földre, becsukom a szemem, majd koncentrálni kezdek. Mindent pont úgy csinálok, ahogy az akadémián tanítottak. Egyenletesen veszem a levegőt és a tenketsu pontokra koncentrálok. Majd hozzálátok a chakrám irányításának és szépen óvatosan kibocsátom azokat a megfelelő "kapukon". Amint úgy érzem, elegendő chakrát gyűjtöttem össze, előre dőlök, majd a tenyereimet a földre tapasztom. Most jöjjön az első lépésnek a következő fázisa, a talaj formázása.
A chakrámnak köszönhetően szinte azonnal puhulni kezd a talaj, majd egy könnyed mozdulattal egy kisebb mélyedést okozok. Mivel nekem ez nem elég, tovább koncentrálom a chakrámat. Majd eszembe jut a fára mászásnál mit kellett csinálni, ahhoz hogy megtapadjunk. Ott ha túl sok chakrát használtam fel, akkor igazi lyukat préseltem a fa törzsére. Erre van most szükségem. Jelentősen megnövelem a chakrát a kezeimnél, aminek hatására egyre nagyobb gödröt hozok létre. Ebbe már akár én is beleférek. Így hát az első lépéssel megvagyok. Jöjjön a második!
Most már a föld alatt kell közlekednem, ami nem éppen a legjobb dolog. Még sohasem volt részem benne. Előtte viszont szusszanok egy keveset.
- Sensei, a föld alatti légzést nem lehet valahogy megoldani? Esetleg nincs rá technika? - kérdezem. - Vagy mondjuk az olyan eszközök, amivel a víz alatt levegőt lehet venni, a föld alatt is tudom használni, míg ezt a technikát használom? - kérdezem.
Még most nem akarok semmit sem használni, mivel nincs is nálam ilyen eszköz. Majd kicsit elgondolkozok a férfi szavain a 2. lépéssel kapcsolatban. A társaim közül esetleg Shui lenne olyan, aki képes és előre rohan, hogy lecsapjon az ellenfélre. A másik társam viszont eléggé visszahúzódónak tűnt, hogy ne szaladjon fejjel a falnak. Így hát majd ha Shuival találkozok, akkor szólnom kell erről a kis trükkömről.
Miután a Sensei válaszolt a kérdéseimre, koncentrálni kezdem a chakrámat, majd nagy levegőt veszek. Nagyon gyorsan benyomom magam a korábban elkészített üregbe, majd a korábban használt módon eltűnök a talajban. Nagyon furcsa és rémisztő érzés a föld alatt lenni. Olyan, mintha saját magamat temettem volna el, csak koporsó nélkül. Viszont nincs sok időm gondolkozni, azonnal hozzá kell látnom a chakrám kiterjesztésének. Mivel ide lent úgysem látok, a szemeim végig csukva vannak, ezzel is próbálom segíteni a koncentrálásom. Kezdetben nem tudom betájolni magam, viszont nemsokára valamilyen furcsa szálakat érzek meg. Elindulok az irányába és ahogy közeledek, úgy jövök rá, hogy egy fának a gyökereit éreztem meg. Nem csüggedek el túlzottan, ugyanis első próbára ez is nagyon jó. Mivel kezdek kifogyni a levegőből, azonnal a felszínre sietek. Legalább ezzel is gyakorolom a föld alatti mozgást. Amint kiérek a talajból, szökkenek egyet és kiugrok a felszínre.
- Ejha, ez nem volt semmi! - szólalok meg.
Ezúttal már nem szórakozok túl sokat a felszínen. Pár pillanatig szusszanok, majd jön az újabb levegővétel, végül bemászok a föld alá és folytatom a második lépést. Hihetetlen milyen az amikor a föld alatt érzékelem a környezetemet. Ezúttal már sokkal hamarabb megérzem a gyökereket, majd a felszín dolgait is "meglátom". Ekkor a levágott fejet célzom meg. Elindulok felé a föld alatt, majd amikor alatta vagyok, egyszerűen megindulok felfelé, kinyújtott kézzel. Hamarosan a kezem megragadja a levágott testrészt, így hát míg én felfelé haladok, addig azt lefelé húzom. Majd kijutok a föld alól, az állat feje pedig a föld alá kerül.
- Azt hiszem meg vagyok vele! - jelentem ki a férfi felé.

// Pár sorral túlléptem a 40-et ha nem gond Razz

//

Uzumaki Kushina Szomb. Szept. 15 2012, 20:56

<Take-chan>

- Nem szájal, hanem dolgozik! - Miss Diktátorka igencsak dühösen topog (és persze tipeg, de azt más kontextusban), s szemét forgatva hallgatja a nyomoronc diákot. Aki persze engedelmeskedik, hiszen a csodálatos Niyo-sensei igencsak (és teljes mértékben) megtagadhatatlan. Mint ahogyan most is.
- Hümpf! - Reagálja le igencsak értelmesen (és felnőttesen) a szelt papír földre hullását, majd pedig veszélyes fényekkel csillogó szemekkel mustrálgatja (szinte felfalja) a Kiskacsát. - Szél elem. Fuuton. Kiváló vágásra és távolsági harcra. Ugyanakkor más, mint a Doton. Sokkal élesebben és koncentráltabban kell kiküldeni a chakrát, az azonnali hatásra összpontosítani. Talán az egyik legdurvább, mégis legkontrollálhatóbb elem mind közül. Van kérdés?

**Aono Takefumi** Szomb. Szept. 15 2012, 21:22

Ahogy mindig, most se volt éppen nyugodt lelki állapotban drága senseiünk. Vajon milyen lehet, amikor nem kasztrálni, ütlegelni, gyújtogatni és egyéb hasonlatos dolgot akar cselekedni, amitől amúgy teljesen negatív visszhangot kapna a vezetőségtől, ha nem a saját tanítványain tenné. Mert hogy valamilyen rejtélyes okból bár jobban fogalmazva már megmagyarázott önös érdekből még nem akarta őket elereszteni a karmai közül. Ahogy Take-chan az igen meggyőző szokás szerint bő információgazdagsággal megáldott magyarázatot hallgatja, igyekszik állni a tűsarkas förmedvény átható pillantását. Aztán végül nem sok híján, mint mindig most is majdnem becsinál. Felnőtt férfi kérem szépen, vagy legalábbis elméletben. Na mindegy. A rövidke monológ végére érve, mint mindig most is felteszi oktatója az a mindent eldöntő kérdést, amelyre ha rosszul felel, akkor nagy fájdalmak közepette lesz kénytelen okulni, hogy ha nem is ért semmit csak bólogasson bőszen. Jelen esetben tudta, hogy meg fogja bánni a kérdését, de ha már itt voltak és úgy is felébresztették az álmából, legalább kapjon valamilyen normális magyarázatot, még ha agyon is ütik. Összeszedve minden tökösségét igyekezett kirekeszteni a rá váró tortúra szörnyűségeit a fejéből és félelem nélküli hangot megkérdezni a következőket.
- Lehetne ezt még egyszer? És ha már beszél, akkor tudna pontosítani azon mit is kéne tennem, vagy hogyan is fogjak hozzá, úgy jövő decemberben?
Nagyot nyelt, míg az ítéletet várta, plusz tudatának peremén egy gondolat kezdett zümmögni, mint valami dühös méh, nem hagyva békén a frissen sült chuunint. Az említett zümmögés tárgya a több mint egy hónapja kapott tekercs volt melyben pont ilyen esetre voltak technikák leírva a föld elemen kivételével. Kár, hogy azóta se jutott eszébe, hogy belekukkantson.

Uzumaki Kushina Szomb. Szept. 22 2012, 12:48

- A szél ugyebár élből a föld ellentettje, legalábbis filozofikus értelemben. Így is kell felfogni az elemeknél is, igaz, nem semlegesítik egymást. A Fuuton táplálja a tüzet, tehát azzal szemben gyengébb, míg a villámot semlegesíti, ha elég jó a technikád. Magyarán eszedbe ne jusson egy tűzgolyóra szellőt küldeni, mert akkor elszabadul a pokol össze lángja. Bár ha szeretnél ropogós Kiskacsa lenni, akkor csak nyugodtan, mi több; támogatom az ötletet.
A nő félig elfordul a diákjától, az orrát felhúzva piszkálja a körmeit.
- A szél elem viszont tökéletes pengék meghosszabbítására, sőt, ha szél elemmel töltöd fel mondjuk a kunaiodat, akkor az egyik legélesebb jelenségnek leszel a birtokában. Ugyanis nincs penge, mely olyan könnyedén szelné az anyagokat, mint a szél elem. De ugye ott a belsődből kell kifelé irányítani a chakrát, méghozzá bele egy idegen objektumba, ott megtartani, s az élességre is egyidejűleg figyelni. Nem könnyű, de nem is lehetetlen - koncentráció és gyakorlás kérdése. A kunaiba talán a legkönnyebb, mármint a fegyverek közül, ugyanis annak a legrövidebb a pengéje - minél hosszabb ugyanis, annál nagyobb felületet kell beborítani, és annál nagyobb felületen kell a vékonyságra és az élességre figyelni. Ami viszont a szél elemű technikákat illeti... azok egy kicsit más kategóriába esnek. Ott ugyanis a testen kívül kell majd a szeleket irányítanod, úgy, hogy a legtöbbet a chakráddal hozod létre. Vannak technikák, melyek mindössze tenyereket igényelnek, de vannak, amik speciális fegyvereket, mint például legyezőt. Ez utóbbi ugyebár amúgy is képes szellőt kelteni, de a chakráddal ennek mértékét tudod befolyásolni, de itt is a fegyverbe kell irányítani a chakrát, mint mikor kunait akarsz élesíteni és felturbózni. Az irányítása viszont sokkal nagyobb precizitást igényel, mint a Doton elem. Türelmet, finomságot és kontrollt. Ajánlanék egy olyan gyakorlási formát, ami a chakrahasználatot finomítja: ez pedig a senbon-egyensúly. Az ujjbegyeiden kell chakra segítségével a senbonokat egyensúlyozni, miközben járkálsz földön, fán vagy vízen. Ez elég nagy precizitást igényel. Vagy ha hosszabb távú projektet akarsz, akkor a szél elemű chakráddal vágd szét a tenyereid között préselődő falevelet. Ez is precíz chakrairányítást igényel, de azért remélem érzed, hogy ezek a kezet célozzák meg. Van még kérdés?

**Aono Takefumi** Pént. Szept. 28 2012, 17:28

~ Azt hiszem, most jöttem rá, hogy a második hobbija a rajtunk való gúnyolódás. Tény és való nem vagyok egy zseni. Egyelőre inkább még nem vágnék vissza, még nem. Van valami ebben a kacsa dologban. Mint egy kacsa a sas ellen, körülbelül ez a felállás. Talán ma megúszom, hogy mindenféle kemény objektumba passzírozzanak. Már ha nem vesszük a földre esést. ~
Agyában megcélozta a túlélést, és mint okos érthető kisdiák bőszen bólogatott senseie mondókájára. Gőze se volt arról, miről van szó, leszámítva a vagdalós részt. Take-chan a tettek embere volt, elméletből egyes, gyakorlatból, meg ami összejön. Az utóbbi metódusban nagyobb sikerrel ért el eredményeket, de ugyebár jelenleg nem volt mit gyakorolnia. Már ha nem vesszük chakrakontrolljának újabb szintre való fejlesztését. Már előre imádta ezt a feladatot. Jó sok iróniával megfűszerezve. Viszont már réges-rég rájött, hogy a püfölés nem mindig célravezető és ez a chuunin vizsgán még inkább bebizonyosodott. Ha lett volna hozzá tehetsége, na akkor talán, de neki csak szimplán ez ment. Jobban mondva, ez nem igényelt akkora energiát és fejfájást, mint tüzet lehelni, a vízzel bűvészkedni vagy egyszerűen egy szakadékot vájni, pusztán pár kézjel és rengeteg chakra felhasználásával.
- Nincs több kérdésem sensei. Ha véget is ért az óra, akkor...
Lassan sőt szemüvege mögött észrevehetetlenül arrébb pillantott, és míg a földön ült megpróbált valamilyen módon arrébb kúszni, hogy kereket oldhasson. Nem sok kedve volt most edzeni. Elég volt a vizsga és a legutóbb amúgy is majdnem meghalt. Na azt azért nem leszámítva, hogy meg akarták szabadítani az egyik szervétől. Sétagalopp minden szép alkalom, amikor a szőke démon felbukkan. Mert ahol ő megjelenik, terület nem marad mögötte Takefumi formájú lenyomat nélkül.

Jiraiya Vas. Szept. 30 2012, 11:40

Kaibutsu Hiroto írta://Jiraiya//

Valóban Doton-t használok. Úgy néz ki, a fickó tud nekem tanítani valamit. Majd ahogy elmondja, azt a technikát fogom most elsajátítani, amivel a szarvast elfogta. Ezek szerint képes leszek alá bújni én is. Nagyon érdekesnek tűnik a dolog!
Végül kiderül a technika neve és hogy három lépésből áll. Figyelmesen végig hallgatom, hogy mit mond a Sensei, majd amikor befejezi, bólintok egyet.
- Azt hiszem, először csak az első lépéssel fogok foglalkozni. Nem szaladok fejjel a falnak, inkább lépésről lépésre teljesítek mindent. - mondom.
Ekkor leülök a földre, becsukom a szemem, majd koncentrálni kezdek. Mindent pont úgy csinálok, ahogy az akadémián tanítottak. Egyenletesen veszem a levegőt és a tenketsu pontokra koncentrálok. Majd hozzálátok a chakrám irányításának és szépen óvatosan kibocsátom azokat a megfelelő "kapukon". Amint úgy érzem, elegendő chakrát gyűjtöttem össze, előre dőlök, majd a tenyereimet a földre tapasztom. Most jöjjön az első lépésnek a következő fázisa, a talaj formázása.
A chakrámnak köszönhetően szinte azonnal puhulni kezd a talaj, majd egy könnyed mozdulattal egy kisebb mélyedést okozok. Mivel nekem ez nem elég, tovább koncentrálom a chakrámat. Majd eszembe jut a fára mászásnál mit kellett csinálni, ahhoz hogy megtapadjunk. Ott ha túl sok chakrát használtam fel, akkor igazi lyukat préseltem a fa törzsére. Erre van most szükségem. Jelentősen megnövelem a chakrát a kezeimnél, aminek hatására egyre nagyobb gödröt hozok létre. Ebbe már akár én is beleférek. Így hát az első lépéssel megvagyok. Jöjjön a második!
Most már a föld alatt kell közlekednem, ami nem éppen a legjobb dolog. Még sohasem volt részem benne. Előtte viszont szusszanok egy keveset.
- Sensei, a föld alatti légzést nem lehet valahogy megoldani? Esetleg nincs rá technika? - kérdezem. - Vagy mondjuk az olyan eszközök, amivel a víz alatt levegőt lehet venni, a föld alatt is tudom használni, míg ezt a technikát használom? - kérdezem.
Még most nem akarok semmit sem használni, mivel nincs is nálam ilyen eszköz. Majd kicsit elgondolkozok a férfi szavain a 2. lépéssel kapcsolatban. A társaim közül esetleg Shui lenne olyan, aki képes és előre rohan, hogy lecsapjon az ellenfélre. A másik társam viszont eléggé visszahúzódónak tűnt, hogy ne szaladjon fejjel a falnak. Így hát majd ha Shuival találkozok, akkor szólnom kell erről a kis trükkömről.
Miután a Sensei válaszolt a kérdéseimre, koncentrálni kezdem a chakrámat, majd nagy levegőt veszek. Nagyon gyorsan benyomom magam a korábban elkészített üregbe, majd a korábban használt módon eltűnök a talajban. Nagyon furcsa és rémisztő érzés a föld alatt lenni. Olyan, mintha saját magamat temettem volna el, csak koporsó nélkül. Viszont nincs sok időm gondolkozni, azonnal hozzá kell látnom a chakrám kiterjesztésének. Mivel ide lent úgysem látok, a szemeim végig csukva vannak, ezzel is próbálom segíteni a koncentrálásom. Kezdetben nem tudom betájolni magam, viszont nemsokára valamilyen furcsa szálakat érzek meg. Elindulok az irányába és ahogy közeledek, úgy jövök rá, hogy egy fának a gyökereit éreztem meg. Nem csüggedek el túlzottan, ugyanis első próbára ez is nagyon jó. Mivel kezdek kifogyni a levegőből, azonnal a felszínre sietek. Legalább ezzel is gyakorolom a föld alatti mozgást. Amint kiérek a talajból, szökkenek egyet és kiugrok a felszínre.
- Ejha, ez nem volt semmi! - szólalok meg.
Ezúttal már nem szórakozok túl sokat a felszínen. Pár pillanatig szusszanok, majd jön az újabb levegővétel, végül bemászok a föld alá és folytatom a második lépést. Hihetetlen milyen az amikor a föld alatt érzékelem a környezetemet. Ezúttal már sokkal hamarabb megérzem a gyökereket, majd a felszín dolgait is "meglátom". Ekkor a levágott fejet célzom meg. Elindulok felé a föld alatt, majd amikor alatta vagyok, egyszerűen megindulok felfelé, kinyújtott kézzel. Hamarosan a kezem megragadja a levágott testrészt, így hát míg én felfelé haladok, addig azt lefelé húzom. Majd kijutok a föld alól, az állat feje pedig a föld alá kerül.
- Azt hiszem meg vagyok vele! - jelentem ki a férfi felé.

// Pár sorral túlléptem a 40-et ha nem gond //

Amíg Te próbálkoztál a férfi a szarvassal törődött. Felvágta és megkóstolta a megfüstölt húst, de azonnal ki is köpte, ugyanis nem volt elég "füstös íze" és persze nyers volt. Hogyan is sütné meg az egyszerű füst azt az állatot nem igaz? Ahogy feltetted a kérdést, a sensei végigmérte a talajt. Látta, hogy a fej még mindig ott van ahol hagyta, de már van egy lyuk befelé a talajba.
- Hát, az üregbe kerül egy kevés levegő amíg bent vagy, de azt pár másodperc alatt elhasználod. Akkor ott van még a talaj levegő tartalma is. Én azt javaslom, hogy tanulmányozd a vakond viselkedését a későbbiekben. Nekem nem szokott gondom lenni a levegővel, mivel Én visszatartom a lélegzetemet.
Mondta, majd fogta a kését és belevágta az állatba, majd dolgozott tovább. A technikád pedig sikerrel járt. Viszont, amikor megkaptad az Őz fejet, valami nedveset éreztél. Amikor elhúztad magad mellett és Te pedig kijöttél a föld alól, akkor tudatosult benned, hogy pontosan telibe találtad az Őz száját, így a bűzös nyála teljesen beterítette a kezed. Szabályosan folyt lefelé, csöpögött le az ujjaidról. Hogy a francba van még ennyi nyála ennek a levágott fejnek? A férfi amint megpillantotta a kezedet, hatalmasat nevetett. Majd sűrű fuldoklás közben megszólalt.
- Azt ugyan érzékeled, hogy hol van az ellenfél, de még nem "látod" a formáját. - Mondta, majd letörölgette a könnyeit, és megtörölte a nyáltól áztatott szakállát - Gyakorold majd még egy kicsit. Ez nem megy egyről a kettőre. Minden esetre a technika lényegét már tudod. - Miközben magyarázott odasétált a tűzhöz, majd letolta a nadrágját és vizelni kezdett - Úgy is van... El kell oltani. Nah! Visszatérve a technikára. Mögöttem van tíz év tapasztalat, ezért mesterien tudom használni a jutsut. De neked majd még szükséged lesz egy kis gyakorlásra ahhoz, hogy a tárgy formáját is tudd érzékelni.
Mondta, majd visszahúzta a nadrágját és leakasztotta a fáról az állatot. A hátára dobta, majd elindult az erdő felé.
- Most már vissza kell mennem! Így is Dél van és a gyerekek éhesek. Ha bármi kérdésed van, akkor az Akadémián megtalálsz!
Mondta, majd intett és eltűnt az erdő sötétjében. Persze nem ajándék nélkül távozott. A jutsu mellé ott hagyta neked azt a jó kis Ammónia szagot is.

// Gratulálok a jutsut elsajátítottad, azonban még nem használod mesteri szinten. Kétszeri használat során, vagy Egy edzés során, képes leszel érezni a chakráddal a tárgy alakját is nem csak a jelenlétét //

**Kaibutsu Hiroto** Vas. Okt. 14 2012, 21:31

Miközben én próbálkozok a technikával, a tanítóm halad egy keveset az állattal. Amikor hozzám beszél, figyelmesen végig hallgatom. Közben levizeli a tüzet, amit gyújtott. Úgy néz ki, nagyon vigyáz a természetre. Majd még elmagyaráz egy két dolgot és távozok. Ez érthető is, mivel a gyerekeknek lassan enniük kell. Bár, ha jobban bele gondolok, ez nem éppen a leghigiénikusabb kaja. És én ezt ettem pár hónapig... Mondjuk nem vagyok valami finnyás, mivel annak idején, amikor még csavarogtam elég sok dolgot megettem.
Mivel mára már nincs más dolgom, vissza megyek a szállásomra és rendet rakok. Utána meg lehet megkeresem Shuit, de persze csak titokban... Majd még kitalálom mit csinálok a takarítás után.

**Kenshiro Karu** Vas. Nov. 11 2012, 16:14

Kenshiro Karu írta:Miután visszatértem a faluba a vizsga végeztével szárnyra kapott a hír a faluban, hogy szomszédos nagyobb nemzetek képzéseket indítanak ugyanis a háború a nyakunkon van és a vezetők nem szeretnék, hogy shinobijaikat teljesen védtelenül érjen akár egy merénylet akár egy támadás a falu ellen. Hiszen háborús időben a legkisebb genintől kezdve a falu vezetőjéig mindenki egy emberként felel a saját rejtőzp falujáért ahogy én Kusagakuréért.
A képzés amit én kinéztem magamnak konohában volt aminek személy szerint még örültem is mert nem voltam még tűz országának rejtekében. A forrásom szerint a ninja akadémián kellene majd érdeklődnöm ha megérkeztem a faluba így tehát elindultam konohába.
Az úton semmi érdekes nem történt és viszonylag hamar oda is értem Konohagakure no satoba. A falu mérete és látványosságai természetesen lenyűgöztek mint anno Kumogakuréban. Ám most nem volt időm nézelődni mert már így is elkéstem egy nappal az edzésről. Remélem még elvállalják az edzésemet és fordítanak vissza így a célegyenesben. El is indultam az akadémia felé majd amikor odaértem az első chuunin vagy annál nagyobb szintű szembejövő konohai shinobitól megérdeklődöm merre találom a képzést... Ha nem találok senkit aki információval tudna szolgálni akkor esetleg megérdeklődöm az akadémián vagy a talán fölkeresem a hokage rezidenciáját és ott kérek segítséget hátha esetleg valaki segít. Bár jobban örülnék neki ha az első opció érvényesülne. A szokásos piros kabátom alatt most azért ott virít a chuunin taktikai mellény és kusagakure fejpántja is a vállamon van tehát remélem nem toloncolnak ki az infók helyett!

// Elnézést a kis késésért! Ezentúl igyekszem tartani a lépést veletek!//

Ajánlott tartalom