Re: Az akadémia mögötti kis erdőség

**Tsuuzoku Tomoe** Vas. Okt. 16 2016, 16:11

-Persze, hogy tudom.-Ugrok fel a földről.- A technika lényege a Chakra test felületi irányítása akárcsak a Henge no jutsunál, csak itt nem az egész testre kell hanem csak a talpunkba kell koncentrálni a lehető legtöbb chakrát. Így érhetjük hogy, a talpunk a chakra segítségével hozzá “tapadjon” a fához.-
~Hiába tudom az elméletet, a gyakorlatban sokkal nehezebb.~
Ismét a fa felé fordulok, veszek egy mély levegőt majd lassan kifújom. Kitisztítom az elmém, csak egy dolgot képzelek el a fejemben, a saját testem amint kering benne a chakra. Megformálom a Kos jelét és elképzelem a fejemben hogy, a testemben keringő chakra elindul a talpam felé.
~Koncentrálnom kell. Ha túl kevés chakrát összpontosítok a talpamba lezúgok mint az előbb. Ha pedig túl sokat akkor összetöröm a fa kérgét és akkor azért fogok leesni. Meg kell találnom az arany középutat, ez pedig csak úgy fog menni ha próbálkozom.~
-Na nézzük meg így.- Indulok neki ismét a fának.

Jiraiya Vas. Okt. 16 2016, 17:17

Kendo nem szól semmit Kato beszédére, előbb megvárja, amíg Tomoe szól. Ez után pedig összeráncolt homlokkal néz a még mindig földön fekvő Katora.

- Tehát te konkrétan csak nekifutottál a fának, mindenféle chakrakoncentráció nélkül...

Jelenti ki, mire Kato zavarában felnevet, majd feltápászkodik.

- Ez nem vicces. Úgy viselkedsz, mint egy idétlen bohóc, ezért nem megy neked a Chakrakontroll. Nem tudsz egy valami odakoncentrálni teljesen.

Kato számára ez a kijelentés abszolút nem tetszett és ennek hangot is adott.

- A francokat! Nekem igenis megy a dolog és nem te fogod megmondani, hogy miért nem vagyok jó valamiben! Ezt is meg tudom csinálni!

- Akkor bizonyítsd be! Ha előttem tanulod meg a technikát, akkor elismerem, hogy nem vagy egy Bohóc. Ha viszont én tanulom meg előbb, akkor örökre rajtad ragad ez a jelző.

Ekkor Kendo a kezét nyújtotta a fiú felé, mire Ő mosolyogva, ámbár dacosan kezet fogott vele.

- Rendben, legyen! De akkor...

Tomoe nem várt többet, egy "nézzük meg így" felkiáltással vetette magát a fának, ám ugyanaz történt meg, ami az előbb... HA így folytatja, akkor megtanul majd tökéletesen leesni.

Kato csak megköszörülte a torkát, majd Tomoéra nézett.

- Tehát akkor, vegyük be Tomoét is a fogadásba. Ha én nyerek, vagyis előttetek győzök, akkor egy hétig a szolgáim lesztek.

- Rendben ha én nyerek, akkor el kell viselnetek a beceneveiteket. Kato lesz a Bohóc, Tomoe pedig a Kislány.

Kato bólintott, most már csak a kérdés az, hogy Tomoe mit kér a győzelemért cserébe. Apropó győzelem! Nem maradt ki valaki?

**Tsuuzoku Tomoe** Vas. Okt. 16 2016, 17:42

Mivel el voltam foglalva a koncentrálással nemigen figyeltem a srácok veszekedésére. Csupán annyit hallottam a leesésem után, hogy belekevertek valami fogadásba. Gyorsan feltápászkodtam majd a srácok felé fordultam.
-Hé hé álljunk csak meg egy percre. Engem miért is kevertetek bele? De tudjátok mit? Nem bánom legyen. Ha Kendo nyer kislány lesz a nevem, ha Kato akkor egy hétig a szolgája leszek. Nora te gyorsan találd ki mit szeretnél ha te nyernél. Bár úgyis fölösleges hisz én fogok először feljutni a fa tetejére, és akkor mind a hárman el fogtok ismerni.
Fejezem be mondandóm majd egyből a fa felé fordulok.
~Megint leestem, túl kevés lenne az összpontosított chakra? Vagy talán valami más van a dologban? Talán arra is figyelnem kéne hogy menyire oszlatom el a chakrám a talpamban, és, hogy menyire van közel a talpam felszínéhez. Próbáljuk meg így!~
Ismét megformálom a Kos pecsétjét, nem törődök a mögöttem vitatkozókkal valamint azzal sem, hogy már kétszer leestem. Nagyon jól tudom, hogy csak próbálkozások és fájdalom útján fogom tudni elsajátítani. Újfent kiürítem az elmém és elképzel magamat. Újra lejátszom azt a folyamatot amit az előbb is csak most mikor végeztem a chakrám talpamba való irányításával lecserélem a fejemben elképzelt képet. Most nem a teljes testem képzelem el hanem a talpam alulról. Koncentrálok és megpróbálom szétoszlatni a chakrám egyenletesen, a talpam minden egyes szegletébe pont olyan módon ahogy azt a fejemben elképzelem.
~Na még egyszer.~

Jiraiya Vas. Okt. 16 2016, 18:09

Mielőtt bárki is megszólalhatott volna, Tomoe újra nekikezdett a dolognak. Ezúttal eredményt is ért el, érezte, ahogyan a talpa megragad a fán, majd tovább tudja lökni magát. Ám ez félbe szakadt, megint leesett, ám ezúttal már könnyebben érkezett. A többiek látták mi történt, ahogyan azt is, hogy bár csak kicsit, de Tomoe tudott haladni. Lassan de biztosan feltápászkodik.

- Én már tudom...

Mondta Nora, mire Kato és Kendo is elcsodálkozott...

- Tu... Tudod? Tudsz a fán maradni?

Nora bólintott.

- Adj tippet.

Természetesen a szégyellős fiú elfordult, füle megint vörös lett, de nem hagyhatta cserben társait.

- Ne csak egy pontba koncentráljátok a chakrát, hanem folyamatosan keringessétek azt. Ahogyan a talpatokba koncentráljátok, úgy a fa felületére is, és mindeközben folyamatosan keringessétek és cseréljétek le. Olyan legyen az áramlás, mint egy folyó, hogy a kapcsolódáskor mindig ott tartson titeket...

Adta meg a kért tippet Nora, majd megindult az erdő felé.

- Ha ti ezt fogjátok gyakorolni, akkor én megyek az Akadémiára.

- Váá Vá!! Ne menj már el!

- Hagyd csak Kato. Minek maradjon, hogyha Ő nem tud ebben tovább fejlődni?

Erre Kato lenyugodott és elhallgatott.

- Rendben. Akkor kezdjünk neki!

- Nem állunk meg, amíg nem tudjuk... A cél a fa teteje!

// Annyi mennyiséget kérek, mint az első Kalandod. Napnyugtáig próbálkoztok, a kunaival jelölitek a megtett utat. Tomoe és Kendo a fa kétharmadáig tudtak felmenni, míg Kato az egyharmadáig. Napnyugtára viszont mindhármójuk ereje elszáll. A társaid kisebb szünetekkel csinálják folyamatosan az edzést, tegyed te is ezt. Visszaemlékezések és ilyesmik lehetnek, ezek is csak gyarapítják a posztot ^^ //

**Tsuuzoku Tomoe** Vas. Okt. 16 2016, 19:18

Mire feltápászkodtam Nora már eltűnt a fák között. Minden szavát hallottam szerencsére. Nem próbálkoztam újra egyből, inkább átgondoltam a helyzetet.
~”Ne egy pontba koncentráljam a chakrám.” Ezt próbáltam meg az előbb és elértem egy minimális sikert. Egy elrugaszkodással tovább jutottam. “Keringessem a chakrám”? Tehát nem elég egyszer egy bizonyos mennyiséget a talpamba irányítani, azt folyamatosan cserélnem kell. Na akkor!~ Fejezem be az agyalást és ugrok fel a földről.
-Srácok… felkészültetek arra, hogy elismerjetek?- Mondom, majd elvigyorodok. Felnézek a fa tetejére, ott a célom, már csak egy ösztönzés kell. Felnyitom a shuriken tartót kihúzok belőle egy kunait majd elugrok hátra-fel. Ugrás közben eldobom a kunait a lehető legmagasabbra a fán. Belecsapódik a kunai jó magasan a fába és ott is marad.
-Jólvan, na akkor egyel több ok arra, hogy feljussak oda.
Most hátrébb vagyok mint az eddigi próbálkozásoknál, talán jól fog jönni a lendület, de lehet, hogy pont emiatt fogok egy jó nagyon esni.
~Ismétlés a tudás anya. Próbáljuk újra.~Megformálom a Kos jelét.~ Meg kell tapadnom a fán. Le kell győznöm ezt a kettőt és vissza kell szereznem a kunaim. Koncentráld a chakrát a lábadba és mozgasd. Folyamatos áramlás azért hogy, fenntartsam a chakra cserélődését. Ezúttal próbáljunk meg picit több chakrát is belevinni.~
Előkapom a másik kunain és neki indulok immáron a negyedik próbálkozásomnak. Lendületből ugrok rá a fára, érzem, hogy megtapadt a lábam de nem eléggé, ha nem rugaszkodok el mihamarabb lecsúszok. Ismét egy rugaszkodásig jutottam. A második lépésem már nem tapadt meg a fán. Mielőtt elkezdtem volna lefele zuhanni egy vonalat karcoltam a fába a kunaival. Mikor leérkeztem elkeseredve néztem fel a vonalra. De gyorsan leráztam magamról ezt az érzést és újfent feltüzeltem magam.
-Újra.
Ezúttal lendület nélkül fogok nekifutni. Lehunyom a szemem és elkezdem agyalni.
~Oda kell tapasztanom magam a fához! Tapasztani… tapasztani… tapasztani…

Szokásos hétvégei reggel volt, mint mindig pénteken késő estig edzettük egymást a srácokkal így szombaton mindig alszok. Ép emiatt volt ez is olyan szokásos szombat reggel mint a többi, vagy legalábbis ezt hittem. Aludtam, békésen és zavartalanul, anya ilyenkor nem kelt fel mert tudja, hogy fáradt vagyok. Fél álmomban hallottam hogy, elhúzódik az ajtó, nem nagyon foglalkoztam vele, beleálmodtam az álmomba. Egyszer csak azt éreztem, hogy valaki alám karol és felemel, ezt az álmomban repülésként éltem meg. Örültem magamnak, hogy tudok repülni, de ekkor elkezdtem zuhanni, lenéztem és egy fürdőkádat láttam magam alatt. Beleestem a kádba majd felébredtem. Mint kiderült apám hajított bele egy hideg kád vízbe.
-Csak, hogy felébredtél. Öltözz át aztán lent várlak.
Meglepődve tapasztaltam, hogy apám itthon van és mivel hajtott a kíváncsiság gyorsán átöltöztem és lesiettem.
-Apa itthon vagy!- nem vártam sokat, apám nyakába ugrottam.
-Így van Tomoe, itthon vagyok. Ne haragudj, hogy így felkeltettelek de ha már itthon vagyok gondoltam megviccellek. Na de most reggelizz aztán induljunk.
-Hova megyünk?-kérdeztem miközben helyez foglaltam apám mellet.
-Azt majd meglátod, most egyél gyorsan, el kéne indulnunk a tömeg elött.
-Tömeg?-kérdeztem de erre már nem kaptam választ. Gyorsan magamba tömtem az elém tett ételt és elkezdtem szedelőzködni. Amint elkészültem elindultunk, mikor kiléptünk az ajtón megláttam azt a tömeget amiről apám beszélt pár perce.
-A fenébe jó sokan vannak. Nem baj mi csalunk. Kövess Tomoe!-Szólított fel apám majd azonnal fel is ugrott a szemközti ház tetejére.-Ne maradj le.- Kiáltotta vissza és ugrott is tovább.
-H.. Hé! Várjál már!- próbáltam szólni neki, de már nem hallotta. Utána ugrottam én is, pár házzal előttem haladt de folyamatosan lassított amíg be nem értem.
-Másabb mint anyuval boltba menni az biztos.
-Ja igen anyádnak erről egy szót se. Ó a fenébe!-kiáltott fel halkan apa majd magához szorítót és elbújt az egyik hát kéménye mögött.
-Hé apa mivan már?-kérdem tőle.
-Shhhh. Kellet neked emlegetni, ott van anyád.-suttogta válaszul.
-És akkor mivan? Miért bujkálunk?
-Azért mert ha anyád meglátja, hogy a tetőkön ugrálsz idegrohamot kap.- mikor befejezte hirtelen tovább ugrott anélkül, hogy észbe kaphattam volna. Még mindig eszméletlenül gyors.
Miután megbizonyosodtunk róla, hogy elmúlt a veszély tovább mentünk.
-Szóval? Hova is megyünk?
-Jött egy cirkusz a faluba, oda megyünk.
-Cirkusz?- amint kimondtam meg hallottam azt a jellegzetes zenét, pillanatokkal később meg is pillantottam a sátrakat. Meg soha nem voltam cirkuszba így lenyűgözve néztem a külömbféle egzotikus állatokkal végre hajtott látványosabbnál látványosabb mutatványokat. Fájós hassal röhögtem a bohócokon.
Mielőtt elindultunk volna haza apám odament az egyik kis standhoz és vett valamit egy kis zacskóban. Hazaáig azon gondolkoztam vajon mi lehet az.
Otthon mikor hazaértünk apa egy cirkuszi sátor alakú valamit vett ki a zacskóból aminek lapos volt az egyik oldala. Odalépett a hűtőhöz és egy laza mozdulattal hozzátapasztotta.
-Wáóóó! Ezt meg, hogy csináltad?-kérdeztem teljesen lesokkolva.
-Ez egy hűtő mágnes fiam. Ebből a mágnesből olyan láthatatlan vonalak jönnek ki amelyek úgymond “belemarnak” a hűtőbe és odatapasztják a mágnest.

Mint egy mágnes! Ha mondjuk amikor hozzáérek a fához akkor a chakrám átirányítanám a fába. Így olyan lenne mintha a chakrám bele marna a fába és így talán ott tart majd engem. Viszont továbbra sem feledkezhetek meg arról amit Nora mondott. “Keringessétek a chakrátok”.~
Miközben gondolkozok hallom hogy, a srácok is próbálkoznak. Hallom azt az egy, maximum 2 lépést amit a fán megtesznek, meg azt is ahogy a földre esnek. Én sem állhatok tovább tétlenül. Elkezdem koncentrálni a chakrám, folyamatosan áramoltatom a talpam felszínén majd nekilódulok. Mikor a lábam hozzáér a fához az előbb megálmodott módon a fába vezetem a chakrám. Az első lépésnél érzem, hogy oda ragadtam, érzem, hogy sikerült. Viszont ez annyira meglepet hírtelen, hogy abbamaradt a koncentrációm és a földre estem.
~Talán ez lesz az? Talán megvan a siker titka? Egy módon tudhatom meg.~
A történet ugyan az mint eddig: Elképzelés. Koncentráció. Próba.
Újfent ugyan az az eredmény.
-Még egyszer!
Kiáltom el magam majd elkezdem az előkészületeket. Elindulok… Ráteszem a lábam a fára.. Egy lépés… még egy lépés… harmadik lépés… és megcsúsztam. Sikerült egy új vonalat vágnom a fába mielőtt leestem így az érkezés után felnézve láttam meddig jutottam.
~A harmadik lépésnél túl kevés chakra volt a lábamba. Felborult a koncentrációm.~ Újabb tanulság, a koncentrációt fent kell tartani.
Folyamatosan próbálkozunk, telnek a percek, órák, vonulnak a felhők, mozognak az árnyékok. Lassacskán napnyugta és még mindig csak a feléig jutottam. Kato kevéssel lemaradva mögöttem a fa egyharmadánál jár, Kendo ugyan annyival van előttem mint amennyivel Kato van mögötte, Ő a fa kétharmadánál tart. Mindhárom fa tele van vonalkázva, valamint mindhárman egyre nehezebben vesszük a levegőt. Fáradunk, és így egyre nehezebb a koncentráció és annak fenntartása. Kevéske pihenés után újrapróbálkozom. A folyamat már túl ismerős mégis muszáj végigcsinálni másképp nem lesz tökéletes. Elindulok felfelé a fán, látom amint elhagyom az legfelső vonalam és azt is ahogy közeledik Kendo vonala. Viszont hirtelen megreccsen alattam a fa és elvesztem az egyensúlyom. Az új vonalam csak egy nagyon minimálisan van Kendo vonala felett.
-*sóhaj* Már megint.- Nyögöm ki magamból miközben a fát nézem.-Nincs megállás, még egyszer.
Lassan már az össze esés szélén állok, de szerintem nem csak én.
~Nem veszíthetek, nem leszek Kato szolgája, és nem fogok elviselni hogy, Kendo kislánynak hívjon. Meg kell mutatnom, hogy jobb vagyok. Azért, hogy elismerjenek.
Miután átestem a szokásos koncentrációs procedúrán nekiveselkedek ismét.

Jiraiya Kedd Okt. 25 2016, 19:14

Napnyugta... Minden egyes nap, ugyanaz fogadja a világ embereit, mégis, minden alkalommal más képet fest eléjük a természet. Ez a megújuló monotonitás az, amely megnyugtatja az ember szívét, különösképpen ezekben a nehéz időkön, ezeken a háborúkkal szabdalt vidékeken... Persze nem mintha Konohát támadás érte volna, csupán a Shinobik 80%-a teljesít szolgálatot a frontvonalon, távol a szeretteiktől és a hazájuktól. De mit érezhetnek, mit élhetnek át azok, akik családjukhoz és szeretteikhez közel vívják háborúikat, a saját földjeiken, a saját falujuk oltalmáért?! Ők is oly' csodásnak látják ezt a napnyugtát, mely egy újabb véres éjszaka hírnöke? Számukra is oly' kedves és festői kép-e a narancsfoltos sugarak vérvörösbe árnyalódó képe?

Az akadémia mögötti kis erdőség - Page 9 Training%2BGrounds

Az akadémia mögötti kis erdőség - Page 9 Tumblr_inline_nov07jPzQP1s59xwz_540

Nos, a szép mindenhol és mindenkoron szép. Még a megkeseredett emberek szívében is, bár ők sokkal hajlamosabbak arra, hogy a hétköznapok, talán nem is annyira hétköznapi csodáit figyelmen kívül hagyják. Konoha rohanásában a házak takarásából, bizony nem látszik mindez, mint innen az erdőből. Már ami a naplementét illeti... Csodás és szívet melengető, főleg, hogy az utolsó, a csapatot és így Tomoét érő sugarak még kellemes hőt is árasztanak magukból. A választott fa tövében fekve pedig, végre maguk is beletemetkezhetnek fájó végtagjaik és fáradtságuk dunnába tömörült kényelmébe... Igen, ez a fájdalom, izzadság, mozgásképtelenség és melegség érzet, mely más esetben talán irritáló, sőt, inkább keserű lenne, most inkább reménnyel töltő és édes.
- Még egy nap... és... megcsináljuk... Fúhh!
- Igen... - nyel egyet - de most induljunk.
Mondta Kendo, majd megpróbált feltápászkodni, de a lábai nem bírták megtartani őt... Nem csoda, hiszen ha Tomoe felnéz a mellette lévő fára, láthatja, hogy Kendo beérte végül őt és egy méterrel feljebb jutott, de ez nem nagy előny. Viszont Kato hozzájuk képest, nagyon le van maradva tőlük, de mégis nagyon kimerült. Az állóképessége, viszont mindhármójuk közül a legjobb!
- Hahhaha! Na látod, ezért nem éri meg túlhajszolni magad.
Nevet fel Kato, majd erőt véve magán, egy elegáns ugrással felpattan a fekvő helyzetéből és Kendo felé sétál, majd a kezét nyújtja neki. Kendo először meglepődik, majd elmosolyodva fogadja el a segítséget. Kato átteszi Kendo bal karját a válla felett, ezzel tartva meg a fiút.
- Tomoe. Te fel tudsz állni?
Kérdi Kato, mire a fiú megpróbálkozik vele. Érzi, ahogyan talpába nyilall a fájdalom, ahogyan térdhajlata lüktetni kezd, ahogyan combja, dereka és vádlija fájdalomtól pulzál... De ez még határeset, képes lábra állni, bár bicegve közlekedik. Ő is túlhajszolta magát...
- Rendben, akkor haza tudsz menni. A faluig menjünk együtt, onnan én hazaviszem Kendot, holnap pedig találkozunk az Akadémián.
Mondta Kato, majd a csapat megindult a falu irányába. // Fontos! Nem a falun kívül vagytok, csupán a falun belüli erdőben! //

// Futhatnak két szálon az események, még beszélgethettek, stb, amit csak szeretnél, viszont válaszd ketté a posztodat és a másik részbe már a másnap reggel eseményeit írd, amíg eljutsz az Akadémiáig. Ahogyan Tomoe benyit a terembe, a Sensei és Nora fogadja. Nora a padban, míg a Sensei mogorván az asztalánál ül.
Ha nem akarsz többet beszélni, vagy hasonlók akkor nem kell külön választani a posztot. A tanulás feléért +5 Chakrát adok ^^ //

**Tsuuzoku Tomoe** Vas. Okt. 30 2016, 05:16

~Minden tagom fáj. Hmm, még mosolyogni sincs erőm. Hát ez kész… második helyen állok, mozdulni is csak nagy fájdalmak árán tudnék és én mégis mosolyogni akarok. Hát én nem vagyok normális.~
A nap utolsó sugarai még egy kis melegséggel árasztja el az arcomnak mielőtt eltűnik a fák mögött. Egy egész napon át tartó edzésen vagyunk túl nemcsoda, hogy nemtudunk mozdulni se. Legalábbis azt hinne az ember, hogy nemtudunk mozdulni. Kato olyan könnyedén ugrik fel a földről mint akinek meg se kottyant ez az egész. Kerekedő szemekkel nézem miközben leporolja magát.
~Mégis miből van ez? Na jó nekem is fel kell kelnem.~
Én meg sem próbálom fellökni magam a földről, inkáb szépen ráérősen átfordulok a hasamra és minden erőmet beleadva feltápászkodok a földről, mindezt három perc leforgása alatt. Elindulunk a srácokkal a falu felé. Hármunk közül Kendo jelenleg a legelesettebb, ha Kato elengedné minden bizonnyal úgy esne össze mint egy krumplival töltött zsák.
-Jók voltunk srácok. Már nincs sok hátra.
Sétálás közben egyre inkább ismétlődik az elmémben egy kérdés. Nem akarom feltenni ezt a kérdést mert szerintem válaszolnának rá, de végül csak kicsúszott a számon.
-Ti mire gondoltatok miközben próbálkoztatok? Úgy értem, hogy koncentráltatok a chakrátokat?

$&$

Nem is tudom menyi időbe telt hazasétálni, amíg a srácokkal jöttem addig legalább beszélgettünk és elvontam a figyelmem a fájdalmaimról, de miután elváltak útjaink tömény szenvedés várt rám. Minden egyes lépés komoly fizikai fájdalmat okozott. A fájdalom centruma, a comb és a vádli izmaimnál volt. De a sok eséstől feltehetőleg a hátam és a fenekem is kék-zöld. A karom és a mell izom is fáj a szorgos lendület vételek miatt. Lassan már az arcom is fáj az állandó mosolygástól.
~Van egyáltalán olyan testrészem ami nem fáj? És még messze van a haza.~
Továbbra se tudom menyi időbe telt hazaérni, de az biztos h amikor megpillantom a házunkat majdnem megkönnyeztem az örömtől, utána pedig a szenvedéstől mire lesétáltam az utolsó sarkot.
~Ott a kilincs! Mindjárt… mindjárt elérem!~
-Ta-da-i-ma!
Elképesztő érzés hazaérni, viszont hazafelé jövet egy valami teljesen kiment a fejemből ami most eszembe jut és teljesen tönkre vágja a jókedvem. A szobám az emeleten van… Ez a nap egyre jobb. Hamarabb felérek mint hittem végül, mikor beérek a szobámba egyszerűen csak neki sétálok az agynak és rádőlök mint… mint egy zsák krumpli.
Másnap reggelre szemernyit sem enyhül a fájdalom, sőt olyan mintha még inkább fokozódott volna ag este alatt.
~Egy élmény lesz így bemenni az akadémiára.~
A szokásos reggeli teendőim elvégzése után elindulok, most viszont nem a ház tetőkön… Neeeem… Arra is képtelen lennék, hogy a csoszogásnál magasabbra emeljem a lábam.
~A reggeli út még rosszabb mint a tegnap esti, mert most még az emberek is látnak. Hurrá!~ Az akadémiára beérve benyitok a terembe, de egy osztály társaktól nyüzsgő tanterem helyett egy feszült légkörü terem fogad. A teremben csak a Sensei és Nora tartózkodik.
~Óóó jaj! Ebből baj lesz.~
-Ohayo gozaimasu!

**Misage** Kedd Nov. 01 2016, 12:37

//Bocsi a késésért, sok ZH volt :'(
Annyit azért megjegyeznék, hogy a következő élményeben tervezem összehozni Misaget és Nemit Very Happy

Ennek csak annyi hatása van a jelenlegi harcra, hogy még inkább szét akarják rúgni a másik szebbik felét.//

- Egész jól kiszűrted a lényeget sensei. – vetettem újabb gúnyos vigyort a Jouninra, miközben szemügyre vettem csapattársaimat.
~ Hát ezek csúnyán kikaphattak. És még csodálkozik, hogy miért nem jöttem én is. – nyúltam a kunaimért, mert már előre sejtettem, hogy mi lesz a „büntetésem”. Nem követtem el elég nagy bűnt ahhoz, hogy a sensei gyomlálással büntessen, de az ő szemében igazságtalan és pofátlan voltam. Pár pillanattal később gyanúm beigazolódott és gonosz mosoly kúszott az arcomra.
~ Hake túl sok ninjutsut használ, de taijutsuban semmit nem ér ellenem. Nemi viszont problémás, mert ő jobb nálam taijutsuban. Tízből hat alaklommal ő nyerne. Remélem a fáradtsága miatt a mostani a négy alkalom közé fog tartozni.
- Tetszik az ötlet. Jó buli lesz. – pillantottam Nemi arcára válasz közben, amin máris láttam, hogy nem csak nekem tetszik az ötlet. A fekvőtámaszos dolgot maximum Hake vehette komolyan, de szerintem még ő sem. Annyiból szerencsém volt, hogy fáradtak és sérültek voltak. Ha ők is olyan kipihentek lettek volna, mint én, akkor nem sok esélyem lett volna ellenük.
~ Először Nemit kell kiiktatnom. Sokkal jobb taijutsus, mint Hake, ráadásul ha közelharcba bonyolódok vele, akkor addig Hake nem tud jutsut használni ellenem. Bár arra azért figyelnem kell, hogy sose fordítsak hátat annak a szerencsétlennek. Nem akarok egy kunaitól, vagy shurikentől származó sebhelyet is a hátamra. – miután felvázoltam magamnak a tervet, már csak a sensei parancsára vártam, hogy aztán a Shuninsin no jutsuval a lány megpróbáljak a lány mellé kerülni és a Daninamikku akkushon segítségével belevágni a kunait a vállába. Egy ilyen támadást még sérülten is ki kell tudnia védeni, de ha véletlenül sikerülne, akkor megállítom a fegyvert, mielőtt túl mélyre menni. Arra minden esetre kifejezetten figyelek, hogy gyors helyváltoztatásom végén Nemi köztem és Hake között álljon. Ha sikerül a támadás, ha nem, Shunsinnal visszavonulok és rendezem soraimat.

Jiraiya Hétf. Nov. 07 2016, 22:47

// Misage, neked a továbbiakban Tobirama mesél, ugye ha jól tudom mondtam, hogy keresek neked valakit. ^^ Nagyon jó kezekben leszel //

Tomoe

A csapat úgy néz ki, mintha most tértek volna vissza egy harcmezőről, annyira csapzottak és fáradtak. Kiérve az erdőből, újra rákanyarodva Konoha csendes, nyugovóra térni készülő utcáira, a civilek mindhármójukat erősen megbámulták. Az idősek fejüket csóválták a felelőtlen ifjoncok állapota miatt, míg az asszonyok inkább aggódó tekintettel mérték végig a fiatal, még sarjadzó Shinobi nemzedék gyermekeit, a már szabadidejüket töltő idősebb Geninek és az őrhelyükre igyekvő frissensült Chuuninok elismerő, együttérző és bátorító pillantásokkal bólintottak a csapat felé, hol Tomoe szemébe, hol a többiekébe nézve. Nagyon úgy tűnik, hogy az ilyesfajta megjelenés minden társadalmi rétegre más hatással van, de ha már a rangban fölöttük álló Shinobik is elismerik azt, minek eredményeként most így festenek, akkor valóban az igazi Shinobi útján járhatnak...

Ám a fájdalmak és a fáradtság nem riasztja vissza őket attól, hogy beszédbe elegyedjenek és bár Kendo alig bírta tartani magát, mégis megpróbált menetelni és úgy válaszolni, miközben Kato hagyta, hogy ők vitassák meg ezt a kérdést, elvégre, Ő nem éppen haladt jól. Talán arra gondol, hogy így elleshet pár trükköt.

- Én éreztem, ahogyan a chakra bizsereg a talpam alatt, aztán megpróbáltam érezni magát a chakra mozgását a testemben, ez egy idő után sikerült is... - ekkor nyel egyet, hiszen így is lihegve, fojtott hangon szólal meg - Leginkább a talpam irányába éreztem a térdemtől lefelé, ott aztán nagyon intenzív és gyors chakracserét próbáltam véghez vinni, miközben egy szabályos "körforgásszerű" áramlást hoztam létre a talpamból kikoncentrált chakra és a testemben lévő chakra között, belevezetve ezt a fába. Olyan volt, mint egy húzóerő...

- Én nem tudom... Én csak kikoncentráltam a talpamba, de már az is nehéz volt. Amikor egyszer-egyszer léptem, akkor próbáltam meg minden lépésre odafigyelni, mintha karmok lennének a talpamon, amik megragadnák a fát. Sokszor tölt el alattam a kéreg...

Gondolkodott el Kato, miközben egyre közelebb értek Kendo otthonához.

- És te Tomoe? Mire gondoltál? Mit képzeltél el?

___________________________

Nem volt vicc, hogy mindene fáj. A Talpa, a lába a dereka és a háta... Mintha az egész testét megerőltette volna túlságosan is, mintha izomláza lenne, bár tény, hogy az kissé kellemesebb érzés, de csak bebicegett a tanterembe. A mozgás viszont nehézkes és fájdalmas volt, az egész testében szétterjedt az érzés. Amikor pedig beért a terembe, Nora aggódó és bűnbánó tekintetét látta meg először, majd a Sensei várakozó, mindig szigorú szemeit.

- Ohayo... Tomoe.

Hangzik Sugaku-sensei mély, férfias hangja, ami annak ellenére, hogy erőteljes és komoly volt, nagyon is tiszta.

- Kérlek ülj le és várjuk meg Katot...

Mondta a Sensei, majd nyilván ellentmondást nem tűrve várta meg, amíg Tomoe leül a helyére. Na de hol vannak a többiek? És Kendo? Miért csak Katot kell megvárni?

**Tsuuzoku Tomoe** Szer. Nov. 09 2016, 17:13

Jiriya

A faluban vánszorogva nem nehéz megkülönböztetni a civileket és a shinobikat. Ennek két oka is van, az egyik, hogy a falu ninjái, rangtól függetlenül, büszkén viselik konohagakure fej pántját, egyesek szabványosan a homlokukon míg mások a derekukon vagy egyéb ötletes helyeken. A másik ok az az, hogy teljesen másképp néznek ránk, a civilek elborzadva, fejet csóválva vetnek ránk egy-egy pillantást, ezzel szemben a faluban tartózkodó geninek és chuninok elismerően, bátorítóan bólintanak. Minden bizonnyal ők is ezeken mentek keresztül, ha nem rosszabbakon is már, ezt a faluban élő civilek nem érthetik. A fájdalomnak hála, ami minden porcikánkat átjárja, még a beszéd is nehézkes, de még így is információ cserébe kezdünk. Kendo aki a legjobban szenved, küszködve mondja el mire gondolt gyakorlás közben, Katonak nem esik nehézre a beszéd elképesztő álló képessége és fájdalom tűrése van, pedig biztos vagyok benne, hogy Ő is teljesen kihajtotta magát. Mindketten válaszoltak a kérdésemre, már csak nekem kell elmondanom.
-Hát…-nyilall bele az oldalamba a fájdalom- én egy mágnest képzeltem magam elé, egy mágnest ami hozzátapad a fémhez. Hasonló képen mint te Kendo én is a lehető leggyorsabban mozgó körforgást alkottam. Szerintem ha kicsit kipihentük magunkat, kitisztult fejjel pár próbálkozás után felfogunk jutni a fa tetejére. Viszont addig alszok egy hétig…
Itt egy kisebb mosolyt engedek el majd felnevetek amitől újfent éles fájdalom kezdi el sanyargatni minden izmom.
-Azért eléggé hihetetlen, hogy Noranak már megy. Vajon Ő is átesett ezeken a fájdalmakon?

~$&$~

A Sensei utasítására odavonszolom magam a padhoz és leülök Nora mellé és azt veszem észre, hogy az eddigi fájdalom helyét a félelem veszi át.
~Mi folyik itt? Miért vág Nora ilyen arcot? Hogy hogy ilyen korán itt van már a Sensei? Hol van mindenki más? Miért kell megvárni Katot? Ha a tegnapi lógás van a háttérben akkor miért nem említette Kendo nevét?~
Ezernyi kérdés fut át az agyamon a másodperc tört része alatt. A térdeim óvatos remegésbe kezdenek, hiába okoz fájdalmat nem tudom abbahagyni, a testem magától reagál így. Sugako-sensei haragja… még soha nem tapasztaltam a saját bőrömön, de most úgynézki kihúztuk nála a gyufát.
~Mit kéne tennem? Szólaljak meg? Üljek csendben és várjam a csodát? Mi lesz ennek a vége? Ugye nem rúgnak ki?~
Újabb kérdés özön, még több kérdőjel. Mivel nincs itt senki síri csend van a teremben, még azt is hallom ahogy a feszültség áramlik a vezetékekben. Nemtudok Norahoz fordulni ezzel a rengeteg kérdéssel mert a Sensei egyből meghallaná és lehet feldühítem… mégjobban.
~Kato hol vagy már?!~

**Senju Tobirama** Pént. Nov. 25 2016, 16:10

/Misage/

Ahogy végrehajtottad terved, egy egész furcsa dolog történt. A lány hangja egy pillanatra eltorzult. Nem emberi formát öltött, valamint mikor kunaioddal lesújtottál volna, észrevetted, hogy egy métert mentél legalább arrébb. Mintha nem jól lőtted volna be a távolságot. Pedig egy pillanattal ezelőtt, még ott állt előtted... Ekkor feltűnt, hogy habár a szél keleti irányba fúj, a fák nyugatra hajlonganak.
-Na jó, ennyi elég is lesz...- Szólalt fel egy ismeretlen hang, melynek forrását nem igazán tudtad belőni. Olyan volt, mintha a fejedből szólna.
Az ezt követő pillanatban hirtelen megváltozott a terep. Otthon voltál, egész pontosan inkább az ajtóban álltál. Két férfi állt előtted, taktikai mellényt viseltek, láthatóan chunnin, vagy jounin rangban lehettek.
-Könnyű volt... látszólag nincs tapasztalatod a genjutsu terén. Ezért vagyunk itt. Engedd, hogy bemutatkozzam. Mono Kabura vagyok, genjutsu használó, tokubetsu jounin. Ez pedig itt a társam, Yompai. Nem beszél túl sokat. A feladatunk, hogy megtanítsuk, hogyan leszel képes kivédeni az olyan támadásokat, amilyenbe az előbb is belesétáltál.- Szólal fel, majd int, hogy kövesd.
Egy kisebb patak mellé vezetett, ahol leültetett magával szembe.
-Két feladatod lesz... Én genjutsu alá vonlak, majd neked ki kell szúrnod és feloldani. Maga a művelet egyszerűnek hangzik, de nem az. Egy pillanatra meg kell állítanod a teljes chakraáramlásod, hogy kiszabadulj. Más esetben, ha van veled valaki, akkor ezt ő is megtudja oldani azzal, hogy a saját chakrájából vezet be valamennyit a tenketsuidon. Nos... igazából igen.. ennyi. Meg kell, hogy állítsd a chakraáramlásod, aztán kész is.. bár ez elég nehéz tud lenni...- Vakarta meg fejét. -Na de kezdjük!- Szólalt fel, majd leült veled szembe.

// Először a fejpántjának színét változtatja zöldre, másodjára az egyik közeli fa fémes, kattogós hangot hallat, mintha két kunai csattanna össze úra és újra. Harmadjára gyengén, de kénes szag érződik és ezzel hat a szaglóközpontodra. Negyedjére fokozatosan kezd felhevülni a levegő, ám rájössz, hogy csak te érzed így és a tapintásodra hatott a genjutsu. A genjutsu kai művelete nem fog egyből sikerülni, ám addig nem léptek tovább az elsőnél (fejpánt színezés).
Egy hosszabb írást kérnék, egy jó 30 sort a dologról. Sok sikert! Ha pedig bármi kérdésed lenne, keress nyugodtan!^^
Ui: Az NJK-kat természetesen -ésszerű keretek között- irányíthatod az irományban. Tehát élményszerűen írhatod a posztod.//

Jiraiya Hétf. Dec. 05 2016, 14:04

// Tomoe - +10 Chakra a késésért //

- Fogalmam sincs. Az Ő Chakrakontrollja köztünk a legjobb, így lehet, hogy őt kevésbé viselte meg...

- Ebben biztos vagyok. Én is csak azért bírom ennyire, mert edzett vagyok a Taijutsuban már annyira, hogy ne dőljek ki egyből, de meg kell hagyni, ez azért eléggé pocsék érzés.

Mosolyog fel Kato, az út pedig lassan véget ér, hamarosan elértek Kendoék házához. Ugyanolyan, mint a többi, nincs különbség kinézetében a mellette álló tömbházak között, az egyetlen érdekes tény, hogy az ablakokból sötétség árad és nem fény. Hiszen már napnyugta van, ilyenkor senki sem ücsörög sötétben odabent, valószínűleg nincs itthon senki.

- Köszönöm srácok a segítséget, innen már menni fog.

Mondja, mire Kato kissé féltve engedi el őt.

- Biztos? Ne segítsünk bemenni?
- Nem kell, köszönöm. Ezzel még elbírok...

Mosolyog rájuk Kendo, majd megtámassza a bejárati ajtófélfát és visszanéz a barátaira.

- Holnap én nyerek Tomoe! Ezt ne felejtsd el!
Mondja, majd miután elköszöntek, szépen lassan bevánszorgott és becsukta maga mögött az ajtót.

_____________________

A Sensei szigorú tekintettel néz a fiúra, miközben Ő leül a helyére, ez után pedig szintén nem veszi le róla a szemét. Az ablak résnyire nyitva van, a Sensei elővesz egy szál sodort cigarettát, majd meggyújtja azt és szívni kezdi. Látszólag a dohány keserű élvezete elveszi a figyelmét az érkező Tanulóról. Nora sem mert megszólalni, egy-egy lopott, szánakozó pillantást vet Tomoéra, majd elfordul. Nem tud sokáig ránézni, ahogyan a pillantását is teljességében kerüli. Mintha bűntudata lenne...

- Sen-sei...

- Ülj le Kato!

Szól mély és határozott hanggal Sugaku-sensei, mire Kato egy szót sem szól, csak kérdő tekintettel fordul a társai felé, ám az együttérzést egedül Tomoe szemeiben találja meg, hiszen Nora felé sem fordul.

Kato helyfoglalása után, némi feszült csend állt be, végül pedig egy hatalmas szippantás az utolsó centi cigarettából, a csikk elnyomása és a füst kifújása az orron elég "erőt" adott a Senseinek, hogy megkezdje a beszédet.

- Tegnap közületek ketten hiányoztak az Akadémiai órákról, egy pedig elkésett. Nem volt nehéz összetenni a képet, hogy együtt lógtok valahol... Azt is tudom, hogy ezt a tanulási időt edzéssel töltöttétek, mégpedig olyan edzéssel, ami meghaladja az Akadémiai színvonalat. HARMADÉVES - helyezi a súlyt a szóra, megemelve a hangját - Akadémiai Tanulók vagytok! Nem véletlenül lett megalkotva egy egységes Akadémiai Tananyag, amely megfelelő ütemben fejleszti a tanulók fizikai és szellemi képességeit, energiáit. Az egyensúly megtartásával a megfelelő ütemben történő Chakrafejlesztés a cél, nem pedig az elhamarkodott, őrült lóugrás, kihagyva az alapokat! A Ki Nobori no Shugyō // Függőleges Terepen való Megmaradás egy Genin szintű Chakrafejlesztő művelet, amely a test és a chakra közti összhangot hivatott fejleszteni. Az éppen hogy csak felszabadított chakrátoknak és annak gyengeségének egy óriási megerőltetést jelent, nem beszélve a testetekről! Ha nem vagytok rá felkészülve, akár végleg elvágjátok magatokat a Shinobi karrieretektől, olyan szintű károsodást idézhettek elő a Testetekben és a Chakrahálózatotokban.

A sensei hangja felháborodott és bosszús volt, soha sem tűrte az ostobaságot. Úgy gondolta mindig, hogy mindennek meg van a helye és a rendje ha a tanulásról van szó... A mondandója végén viszont felsóhajtott.

- Kendo kórházba került. Az éjszaka olyan óriási fájdalmai voltak, hogy a szomszédai törték rá az ajtót, miközben Ő magából kikelve ordított. A lábait nem képes mozgatni a fájdalmaitól, a testének többi részét is megerőltette, de azok pár napon belül rendbe jönnek. A Talpában lévő Tenketsuk olyan megterhelésnek lettek kitéve, aminek még nem lett volna szabad... Hiába túlképzett az évfolyamához képest, a Chakráját csak nem rég szabadította fel, ahogyan ti is, a testeteknek még edződnie kell. Az ilyen intenzív megerőltetés pedig csak hátráltat titeket a fejlődésben. Persze más lett volna, ha ezt két évvel később próbáljátok, most viszont úgy tűnik, hogy Kendo Shinobi karrierje véget ért...

Az utolsó néhány szó villámként hasított a fiúk elméjébe, szívük dobbanásának erőssége és üteme felgyorsult, felerősödött...

- Mit jelent ez?! Miért?
- Az, hogy Kendo tenketsujai lehetséges, hogy olyan mértékben sérültek, amit már nem lehet meggyógyítani. A Tenketsuk sérülése pedig a legtöbb esetben fájdalommal és bénulással is jár.

Katot teljesen lesújtotta a Sensei szavai, Tomoe jól látta, hogy csak meredt maga elé remegő szemekkel.

**Tsuuzoku Tomoe** Csüt. Dec. 22 2016, 18:24

///Jiraiya///

Hazafelé úton megvitatjuk, hogy ki mire gondolt, ki mit képzelt el a gyakorlat közben. Valamint szóba kerül Nora is. Vajon menyivel járhat előttünk chakrakontrolban? Ezt nem tudni pontosan de jóval le lehetünk maradva. Mikor oda érünk Kendoék házához feltűnik, hogy egyik ablakból se szivárog a fény. Talán nincsenek itthon? Aggódva nézem végig ahogy Kato elengedi a legyengült Kendo-t. Kérdezgetjük, hogy biztos ne segítsünk-e neki de Ő hajthatatlan és bizton állítja, hogy megoldja. Mielőtt belép az ajtón még hátrafordul és meggyötört hangon mondja.
-Holnap én nyerek Tomoe! Ezt ne felejtsd el!
-Holnap? Persze persze, csak előtte alszom egy hétig.- nevetem el magam majd gyorsan abba is hagyom hisz minden apró mozdulat iszonyatos kínokkal jár. Elköszönünk Kendotol majd Kato felé fordulok.
-Na Kato te merre? Én abba az irányba lakok.-mutatok Kato mögé.

~$&$~

Hiába nézek Norara Ő a tekintetünk legkisebb találkozását is kerüli.
~Mi az isten folyik itt? Tudom, hogy szégyenlős típus de nem ennyire! Bűntudat? Nem, Nora soha semmi rosszat nem csinál. De mi ez az egész?~
A Sensei pár perccel azután, hogy leültem elővesz egy olyan bűzölgő rudat és meggyújtja. Mikor az első adag füstöt kifújja az eddig feszült vállai kissé ellazulnak. Összeráncolom a homlokom amint a szag eljut hozzám, nincs kellemes illata így nem is értem mi a jó benne. Büdös és azt mondják még egészségtelen is. Kato érkezése kisebb megnyugvást hoz a számomra. Rajta is látszik, hogy nem ért semmit így nem vagyunk okosabbak ketten se. Mikor Sugako-sensei végzett a cigarettájával kifújja az orrán a levegőt majd felénk fordul.
A mondandója rövid volt és lényegre törő. A tegnapi kis külön edzésünk annak az oka, hogy ennyire morcos. Azt mondja, hogy az a gyakorlat amit mi gyakoroltunk gy Genin szintű technika de akkor Nora, hogy képes rá? Azt is megemlítette, hogy ha túlfeszítjük a húrt végleg elvághatjuk magunkat attól, hogy a falu Shinobiaji legyünk. Leszegeztem a tekintetemet, nagyjából a térdemet nézhettem. Nem tudom pontosan mivel a pad eltakarta a teljes lábam. Bele se gondoltam menyire kockázatos volt az amit műveltünk. Ép bocsánatot szeretnék kérni de úgynézki a Sensei még nem végzett.
~Hogy mi? Rátörték az ajtót? Kórház? Mozgás képtelen lábak? Túlterhelt tenketsuk? Vége?~ Remegő tekintettel ismétlem magamban az elhangzottak lényegi részét. Ennyire idióták lettünk volna? Tényleg tönkretettük Kendo karrierjét?
-Sen...sei. -próbálok kipréselni magamból pár szót. A fájdalmaim jelenleg teljesen elfelejtődtek. Most a soktól remegek, attól a sokktól amit a hallottak okoztak.- Ez tényleg igaz? Mondja, hogy csak ránk akar ijeszteni és Kendo csak elaludt. MONDJA! - Könnyes szemekkel tekintek fel a Senseire. -Hogy lehet az, hogy Nora képes erre az átkozott technikára de Kendo aki az osztály legjobbja kidől tőle? Na és én? Én nagyjából ugyan úgy teljesítettem tegnap mint Ő mégis nekem semmi bajom.

Arcom, melyen folyik a szememből előtörő könny, olyan vörös mint még soha. A könnyek a félelemnek és az aggodalomnak köszönhetőek, az arcom pirossága pedig a dühnek. Félek attól, hogy ez valóban igaz. Aggódom, hogy mégis mi van Kendoval. Valamint dühös vagyok magamra, hogy nem álltam ki jobban és nem beszéltem le a többieket erről az egészről.

Jiraiya Hétf. Jan. 16 2017, 12:11

// A Pofátlanul nagy késésemért +14 Chakrát írok jóvá ^^"""" A Sensei nevében pedig egyezzünk ki Shugakuban Very Happy

Módosítsd az adatlapodon, mert én is onnan fogok majd puskázni >< //

A nap végeztével végül mind a hárman hazatértek, Kato és Tomoe még egy darabig egy irányba mentek, de végül is Tomoe ért haza előbb, Kato pedig levált róla. Így végre mind a három Akadémista álomra hajthatta a fejét...

___________________

Shugaku komoly arckifejezése kissé tompábbá, egy fikarcnyival lágyabbá vált Tomoe reakcióját látva, míg Kato meg sem bírt szólalni, csak tátott szájjal nézett lesokkolva...

- Nem. A helyzet sajnos ez, egyenlőre meg kell várnunk, hogy mi fog vele történni. Az imént csak a legrosszabb eshetőséget mondtam el, ami egy igen lehetséges verzió.

A Sensei becsukva a szemeit sóhajtott egy nagyot.

- Hogy miért reagált így az edzésre, azt nem tudom. Nora chakrahálózata és a tenketsujai sokkal fejlettebbek, mint a tiétek, ez tény. Ugyanakkor az Ő Taijutsuja és ezzel együtt a fizikuma sokkal gyengébb, mint a tiétek. Katora ez fordítva igaz. Te és Kendo képességei nagyjából egyensúlyban állnak, tehát ugyanolyan jó vagy a Taijutsuban, mint a Ninjutsuban. Míg Kato testében túlteng a Fizikai Energia, addig Nora testében túlteng a Szellemi Energia. Te és Kendo testében egyensúly van Szellemi és Fizikai Energia között és mint tudjuk ezen két Energia alkotja a Chakrát.

Ekkor a Sensei elővett még egy cigarettát, ugyanis az előzőt már elszívta, majd gyújtó nélkül parázslásra bírta a cigaretta végét.

- Konoha Legendás Zöld Szörnyetege, Maito Gai is csak a Taijutsura fókuszál, fiatalkora óta túlteng benne a Fizikai Energia. Sokan nincsenek vele tisztában, de a Yondaime-sama is Ninjutsu beállítottságú volt, a testében túltengett a Szellemi Energia. Mindketten nagy erejű Shinobik, akik méltán híresek nem csak Konohában, hanem más Rejtett Falvakban is. Nem különben a Másoló Ninja, Hatake Kakashi aki talán Falunk legjobb Shinobija. Nem csak egyensúlyban van testében a Szellemi és Fizikai Energia, de a legfelsőbb szinteken kiaknázza azt.

Ekkor Shugaku egy éles pillantást vetett a bejárati ajtó felé.

- Nektek ma délután ötkor kezdődik a tanítás, addig látogassátok meg Kendot a kórházban.

Mondta a Sensei, majd ha nincs további kérdés, akkor a csapat tovább áll.

// Lehetőséged van kérdezni, az események megint két szálon futnak ^^ //

____________________________

Kifelé az ajtón, ahogyan a három Tanuló kiért, egy mély, sötétséggel teli hang szólítja meg őket.

- Harmadik emelet, 5-ös kórterem.

A hang balról jött... A férfi a falnak támaszkodva, karba tett kézzel, csukott szemmel szólalt meg. Robusztus testalkata volt, szélles vállai, izmos, vastag karja. Testét egy fekete kezes-lábas fedte, valamint egy fekete Chuunin mellény. A kezes-lába ujja fel volt tűrve a válláig, így kilátszott hatalmas karja. Arca előtt egy fekete maszkot hordott, ami rásimult egészen az orráig. (mint Kakashinak) A haja rövid volt, szinte már-már kopasz, a színe viszont ezüstös volt. Befordult a terem ajtajába, bal vállán pedig megvillant egy tetoválás, mégpedig a Konohai ANBU tetoválása.

- Te vagy Ken fia? - Tette fel kérdését, ám mintha nem is várna választ, folytatta - Chh... Ne aggódjatok a társatok miatt, nem a ti hibátok, hogy gyenge...

Fejezte be a mondandóját, majd belépdelve a terembe becsukta maga mögött az ajtót. Ken fia? Kire gondolt? Kihez beszélt? Tomoéhoz? Meglehet... De akkor?

**Tsuuzoku Tomoe** Csüt. Jan. 19 2017, 13:03

A Sensei mondandója közben újfent rágyújt, mostanra kezd elviselhetetlenné válni a füst szaga. Beszél nekünk a Fizikai és Szellemi erő egyensúlyáról és túltengéséről, páldékat hoz fel Maito Gai, Namikaze Minato, valamint Hatake Kakashi személyében. Mindhárom nevet ismerem, kiről többet, kiről kevesebbet tudok. Tekintete megenyhül és némi megnyugvást ad, így már csak az eddig előtört könnyek folynak le az arcomon, újak nem születnek. Viszont mikor úgy látszik, hogy még mondana valamit az ajtóhoz kapja a fejét és újfent morcos, szúrós tekintettel néz. Közli, hogy délután ötkor kezdődik a tanítás és ránk parancsol, hogy addig látogassuk meg Kendot. Megtörlöm az arcom, veszek egy mély levegőt majd megrántom Kato karját miközben kiszállok a padból. A rántással szeretném kirázni a sokkból amit a hír okozott neki. Megannyi kérdés van bennem Kendo állapotát illetően de mindet fölösleges lenne feltenni. A kórházban az orvosok több és pontosabb információt tudnak majd adni róla. Pár kérdés felmerül bennem a Yondaimet illetően is, de most nem ezeknek van itt az ideje. Mihamarabb a kórházba akarok érni, de szerintem nem csak én. Ha nem mondta volna azt a Sensei, hogy menjünk akkor magamtól indultam volna el mit sem törődve a tanítási idővel. Én lépek ki az ajtón először majd egyből fordulnék is a lépcsők irányába de hirtelen az ellenkező irányból egy mély férfi hang szólal meg.
-Harmadik emelet, 5-ös kórterem.
Balra fordítom a fejem és egy magas, nagydarab férfit pillantok meg. Bár emlékeim ködösek de biztos vagyok benne, hogy az idegen ruhája kísértetiesen hasonlít apáméra. Arrébb állok mikor a férfi az ajtóhoz jön, ekkor megpillantom a bal karján található tetoválást. Majdnem biztos vagyok benne, hogy se Kato, se Nora nem tudja, hogy mit jelent az a tetoválás és a ruha. Mielőtt belépne az ajtón még tesz egy megjegyzést, amiben egy költői kérdésnek tűnő mondatot szegez feltehetőleg nekem.
-Te vagy Ken fia?...
Annyira meglep a kérdés, hogy a beszéde többi részét nem is fogom fel. Csak a száj mozgást látom, de nem tudom mit mondhat.
~Ken? Mint Kenzen? De hisz az az apám. Honnan ismeri? Hát persze… Az a ruha és az a tetoválás…~
-...ANBU!- szólaltam meg félhangosan mikor a férfi becsukta az ajtót maga mögött, talán még Katoék se hallották.
~Mi dolga lehet az ANBU-nak Shugaku-senseiel. Ezért nincs itt senki? Ezért engedett el minket is? Lényegtelen.~
-Ikuze!*
Futva indulok el az Akadémia kijáratához, onnan pedig az épületeken, shinobi módon, haladva a kórház irányába.

*Menjünk!

Jiraiya Szomb. Feb. 04 2017, 15:01

- Várj már Tomoe!

"Kiállt" a fiú után Nora a sálja alatt, ám látván, hogy nem figyel rá, így inkább megragadja a még mindig lesokkolt Kato vállát és magával ráncigálja.

A házak tetején gyorsan elérik a Kórházat, ahol minden csendesnek és nyugodtnak tűnik. Tomoe megáll, Nora és Kato pedig beéri őt. Kato szemei még mindig könnyektől vörösek, kedvetlen arcát lesüti. Nora pedig liheg. Nincs hozzászokva ehhez a tempóhoz, két tenyerével a két térdén támaszkodva, görnyedt háttal fújtat a talaj felé.

- Várj már... Egy kicsit Tomoe...

Lihegi, ám Tomoe nem vár, indul előre, hogy minél előbb elérje barátját. Besiet a kétszárnyú főbejáraton, amivel szemben nem sokkal egy fehér, L alakú pult volt, mögötte pedig egy nővér ücsörgött, papírokat téve jobbra-balra. De van itt még más is. Sietős léptek apró kopogására lesz figyelmes, majd egy édes, rendkívül kellemes illat csapja meg az orrát, ám még mielőtt feleszmélhetett volna, a jobbról közeledő léptek tulajdonosa pontosan másfél méterrel előtte suhant el. Egy Szőke Démon!

A kislányos arc, a törékeny, vékony test, a vállára gördülő hullámos fürtök és a passzos, rózsaszín ruha tökéletes burkot adott az égszínkék szemeknek, amik viszont lenéző pillantásokat vetettek a mellette álló Geninre. Mintha lelassult volna az idő, amikor elhaladt a fiú előtt. Tomoénál alig volt magasabb, mégis ugyanolyan fiatalnak látszott a kis rózsaszín szőkeség, ám azok a lenéző szemek... Láthatóan fent hordja az orrát.

A fiú nem tett semmit, hiszen nem is volt ideje, a magassarkút hordó hölgyemény olyan gyorsan robogott el előtte, hogy egyszerűen alkalmas sem volt az Akadémistának semmire. Néhány másodperccel később kettő, ugyancsak sietős alak tűnt fel, akik a szőkeség felé vetették az irányt. Egy Jounin öltözékben lévő férfi, támogatva egy sima, kórházi, beteg öltözékben lévő, vöröshajú hölgyet, aki alig volt magasabb annál a kis sznobnál, aki az imént elhúzott Tomoe előtt.

- Segíthetek?

Teszi fel a kérdést az L alakú pult mögött ülő nővér, miközben Nora és Kato is megérkeznek.

Illusztráció a lány arcáról és kinézetéről https://lh6.googleusercontent.com/-cZzNwfoPXqo/UCauLj69zUI/AAAAAAAAAF0/K-OzgY7KLcE/w800-h800/578754_300701093360434_1003509519_n.jpg

Ide kérem a kövi posztot: http://narutohun.niceboard.org/t25p275-konoha-korhaza

**Isawa Genji** Hétf. Május 15 2017, 22:30

~Végre, már kezdtem azt hinni, hogy valaki elkeverte a papírjaimat a hivatalban. Már hetek óta genin vagyok és mást se csinálok, mint számolgatom a téglákat a falban.~ Gondolta genji pár méter magasban egy ágon ülve hátát a fa törzsének döntve. Legszívesebben már tegnap kijött volna ide, amikor az levél megjött, de annak nem lett volna sok értelme. Így is kicsit korábban érkezett, látszólag a jövőbeli sensei-e és a társai előtt. Nem szeretett elkésni sehonnan ezért volt már itt. Reggel korán felkelt, lezuhanyozott és megette a reggelijét. Ezután összeszedte a felszereléseket amiket szükségesnek ítélt. Shuriken a jobb lábán lévő tokban, kunaiok robbanó cetlik és drót az övtáskájában a elsősegély készlet és füstbombák mellé. A többi holmiját otthon hagyta mert nem hitte hogy szüksége lehet rájuk. A korai érkezéssel egyedül az volt a gond, hogy várni kellett a többiekre. Gondolt rá hogy összedob egy kis „meglepetést” amíg várakozott, de inkább erőt vett a csínytevési kény szerein. De azért a fa alatt elhelyezett két gallyat keresztezve a fa alatt. Jó kis kísérletnek gondolta, hogy a hírnevét tekintve oda mernek-e menni a levélben leírt helyre miután látszólag előkészített valamit ott.

**Sharo Lu** Kedd Május 16 2017, 07:29

//Isawa Genji//

Nos a hírnév az hírnév. És a tulajdonságok se változnak meg egy genin vizsga miatt. Ezt pedig Genjinek is sikerült bebizonyítania. Az ifjú - shinobi hiszen már nevezheti így magát - hamar érkezett meg a megbeszélt találkahelyre. Talán egy kicsit túl hamar is, mivel az erdő a körülötte legyeskedő szúnyogokon kívül szinte pang az ürességtől. Nos a fiú vár. És még többet vár. Végül olyasmit tesz ami teljesen érthető, hiszen az ember mégiscsak eszközhasználatra született. A kis "ál" csapda elkészítése után visszahúzódik eredeti helyére. Jó kis tervnek tűnik, ám talán a fiú nem számított arra, hogy mostani tanárai már nem lesznek olyan... nos figyelmetlenek.
Egy kis ideig értelmetlen várakozás kezdődik. Nem történik semmi érdekes, ami lassan Genjinek is idegesítővé válhat. Mintha maga az erdő is megállt volna egyetlen pillanatban, a lágy szellő ami eddig a lombokat simította most hallgat mint a sír. Hova lett az élet? - filozofikus kérdés lenne az ilyen. Minden csendes...
Aztán egyetlen hangot hall.
Furcsa hangot.
És mégis... gyönyörű hangot.
Ha kicsit idébb mászik az ágon, a lombok takarását kicselezve egy énekelve szökdécselő lányt láthat meg. Fiatal fiú még így a szeme is elég jó. A lányon kiszúrhat egy övéhez hasonló ninja fejpántot. Talán be is ugrik neki a kunoichi arca emlékeiből, de nevére nem emlékszik. A lány lassít eddigi futásán majd sétára vált. Pontosan az ő fájához érkezik meg.
- Igeeen! Én vagyok az első! Tuti lesz időm gyakorolni.
A fiú jól tippelt, neki van ilyen édes hangja. Viszont nem látja Genjit. A földre néz, majd tesz néhány lépést hátra. Arcára idegesség ül ki, miközben egy kunai terem a kezében.
- H-hahó! - fél, de azért igyekszik bátornak tűnni - Bárki is van itt jöjjön elő!
Hogy a fiú mit cselekszik az csakis rajta àll. Megmutatkozik az idegen lány előtt vagy rejtve marad, hogy hírnevét ápolja? Jobb lenne jó benyomást tenni hiszen... lehet hogy ez az egyik jövőbeli csapattársa?

**Isawa Genji** Csüt. Május 18 2017, 22:23

Genji a várakozás közben már kezdte azt hinni, hogy csak át verés volt az üzenet és csak szúnyog tápnak küldték ki őt ide. Néhány igazán szenvtelen vérszívóval kénytelen volt végezni is, ha nem akart egész éjjel vakarózni. Szerencsére mielőtt élve felfalták volna, megérkezett a felmentő sereg, ráadásul énekelve. Kisvártatva nem csak hallotta de látta is az énekhanghoz tartozó lányt is. Barna haj, fekete felső, és túlméretezett öv. Először ezek tüntek fel belőle, de ahogy közeledett egy re több részletet ki tudott rőla venni. A fejpántból ítélve ő is genin volt és az arcát is felismerte, ahogy közeledett, báz a neve valahogy sehogy se jutott az eszébe, pedig biztos hallotta már több százszor. Talán valaki a csendesebbek közül. Az énekelni se halota még, mert egy ilyen hangot biztos nem felejtett volna el.

~~~Nem csak az első helyről marat le, de észre se vesz.~ Gondolja magában az ágak között. Közben a leendő csapat társ a jól látható helyen hagyott X-et is meglátja és kunait ránt.~~

~~- Szerintem ha egy fa alatt csapdát sejtesz nem ártana felfele is nézni. – Veti oda nyeglén még mindig az ágon ülve, hogy felhívja magára a figyelmet.~~

~~- Amúgy Isawa Genji vagyok.~~

A Post és a kaland Madara engedélyével törölve lett.

**Sharo Lu** Szomb. Május 20 2017, 22:51

//Isawa Genji - A kezdetek kezdetén...//

Genji rá jellemző módon reagál a látottakra. Ám azért azt nem szabad elfelejtenünk, hogy a szegény lánynak fogalma sincs arról, hogy ki rejtőzhet a lombkoronák birodalmában. Pedig ifjú shinobink éppen ott ül az egyik ágon. Persze... felhozhatjuk a lány mentségére, hogy Genjit enyhén kitakarják az ágak abból a szögből ahol most éppen áll, vagy hogy mégis melyik józan eszű ember nézne azonnal felfelé ha azt hiszi egyedül van. A lány összerezzen a hang hallatán, majd feketés színben játszó szemei meg is találják a fiút aki még mindig az ágon ül. Micsoda dolog ez... egy férfiúnak illedelmesen köszöntenie kellene a hölgyet! - legalábbis ez áll a nagy becsületkönyvben. A mi Genjink pedig minden csak nem úriember, hiszen még alig 12 éves. A lány megforgatja a kunait az ujjai között és sóhajt. Úgy tűnik megkönnyebbült. És persze azonnal hisz is az ismeretlen hangnak. Milyen hiszékeny... persze mind tudjuk milyen a gyermeki világ. Tele van bizalommal és ártatlansággal.
- Uh... ez esetben bocsánat. - mondja miközben lesüti a szemét - Nem vettelek észre.
A lány úgy tűnik elhagyja a bemutatkozást. Kunaiát az övébe rejti el, majd megigazítja nyakában lógó fejpántját. Kerüli a szemkontaktust. Talán most szégyelli magát? Vagy attól fél, hogy az éneklését is meghallotta a fán ülő shinobi? Lányok... ki tud elmenni rajtuk. Genji éppen visszatérne a vérszívók nagy mértékű ipari irtásához amikor is a lány eltűnik. Egy ideig nem is látja sehol, aztán hirtelen... pont ott van, szinte karnyújtásnyira tőle és az egyik ágon ül. Világos... a függőleges terepen való megmaradás a lányok erőssége. Arcára barátságos mosoly ül ki, miközben integet a fiúnak.
- Nos... Az én nevem Kazaguru Manami*. Tudod olyan ismerős vagy. - elgondolkozik - Várjunk! Nem te vagy az aki mindig kihúzta a gyufát?
Meg sem várja a választ, csak elneveti magát. Szemeiben furcsa fény játszik miközben Genjire néz.
- Szerinted ki lesz a senseiünk? És a harmadik tag?
Manami édesen csengő hangja szinte megtölti az eddig üresen pangó erdősséget. A kezdeti nehézségek után úgy tűnik egészen kedves lány. És talán az ifjú genint is feldobja egy kicsit a társasága. Kivéve persze ha idegesíti. De... olyan barátságosan mosolyog rá mint eddig talán senki. Mégsem lehet annyira utálni.

*Manami = gyengéd szeretet - japánban a névadás gyakran a tulajdonságainkat is tükrözi, bár ebben a helyzetben, nos még elválik Genji hogyan vélekedik

**Misage** Pént. Júl. 27 2018, 14:16

Talán kissé túlságosan is gyakran alkalmazott taktikám most sem hagyott cserben és pillanatok alatt a lány mellett teremtem, olyan gyorsan, amire jelenlegi állapotában fizikai képtelenség lett volna reagálnia. Tudom, mert az ehhez hasonló nagyon ritka esteken kívül mindig együtt edzettünk.
~ Megvagy kislány! - gondolatban már örültem a győzelmemnek, mikor Nemi hangja eltorzult. Még sose hallottam ilyen hangot tőle. A támadásom pedig nem talált be, mert pár méterrel arrébb kötöttem ki, mint ahol álltam. Pedig nem használtam semmilyen technikát.
- Ó, hogy az a... - alig bírtam visszanyelni a nagyon is kikívánkozó káromkodást, mikor rájöttem a problémára. Ebben a fák széllel szembeni hajlongása is sokat segített. Ilyen a valóságban nem történhet. Csak egy genjutsuban.
~ Ne, ne, ne, ne, ne! Mikor? Miért? Hol? És miért pont engem? - kevés dolog tudott úgy kiakasztani, mint a genjutsuk és még kevesebb olyan dolog volt, ami ellen gyengébb lettem volna, mint a genjutsuk ellen. Már pedig nem kevés dolog ellen voltam gyenge.
Épp, mikor úgy ténylegesen kiakadtam volna, egy ismeretlen hang ütötte meg a fülemet. Vagyis, hogy pontosabb legyek, inkább a fejemből szólt.
~ Ez biztos a genjutsu használó hangja lesz. - gondolatban már átharaptam az illető torkát, mire véget ért a genjutsu. Én pedig újfent otthonom ajtajában álltam.
- Déja vu. - motyogtam, miközben felmértem a két férfit és elkönyveltem magamban, hogy ezeknek bizony nem fogom elharapni a torkát, bármennyire akarom is. A fickó, Kabura bemutatkozására olyan undorodó, megvető kifejezés ült az arcomra, amit nem gyakran lehet látni rajta.
~ Genjutsu használó tokubetsu jounin? Ez még rosszabb, mintha ipari mértékben borogatná ki a tejet. Az aljanép legalja. - gondolatmenetem végén gyorsan rendbeszedtem az arckifejezésemet és odabólintottam Yompainak. Mikor viszont Kabura tovább folytatta a beszédét, láthatóan figyelmen kívül hagyva korábbi arckifejezésemet, végre megértettem, hogy mégis mit kerestek a házam ajtajában. És meglepő módon még az undort is felváltotta az öröm. Legalábbis részben.
- Nos, azt kifejezetten megköszönném, Kabura-san. Amúgy is Akihiro-senseit indultam keresni, hogy tanítson valamit, de ezt már bizonyára maga is tudja. - ezzel követni kezdtem. Ugyanabba az erdőbe vezetett, ahova a genjutsuban is mentem és leültünk egy patak mellett. Elmondta a feladatot, meg az elméletet, aztán el is kezdtük a dolgot. Ezt csak egy bólintással nyugtáztam.
~ Szóval meg kell állítanom a chakraáramlásomat? Ez érdekes. Ugyan messze nekem a legjobb a chakrakontrollom a csapatban, de nem hinném, hogy ez könnyen fog menni. Elvégre ki az az értelmileg alulfejlett, aki szabad akaratából, csak úgy megállítja a chakraáramlását? És ugye amit nem gyakorlunk, az valószínűleg nem is fog menni, amíg nem gyakoroljuk eleget.
Mire a gondolatmenet végére értem, észre is vettem, hogy Kabura fejpántja bezöldült. Elég sokáig tartott megfigyelni eme nem is olyan apró részletet annak ellenére, hogy a fickó velem szemben ült, én pedig meredten bámultam rá. Hiába, sajnos még nem sajátítottam el a gondolkozás közbeni megfigyelés művészetét. Pedig nem ártott volna.
Gyorsan visszaterelgettem a gondolataimat a feladat köré és megpróbálkoztam vele. Na tippeljetek, hogy mi lett az eredmény. Igen, semmi.
~ Vegyük csak sorra a dolgot. A chakra irányítását meg egyebeket a bárány kézpecsét segíti elő a leginkább. Így célszerű lenne azzal megpróbálni.
Ezzel az elhatározással megformáltam a kézpecsétet és megpróbáltam megállítani a chakraáramlásomat. Ez a próbálkozás is kudarcba fulladt, de nem adtam fel és tovább próbálkoztam. Következő próbálkozásra már sikerült lelassítanom az áramlást, de meg még nem állt.
~ Nem baj, haladgatunk. - mantráztam magamban a következő pár próbálkozás alatt. Aztán végül sikerült. Szerintem még az ér is kidagadt a homlokomon, annyira koncentráltam és biztos, hogy néhány ráncom is ki fog alakulni, ráadásul olyan pofákat vágtam, mint aki fuldoklik miközben hasmenése is van, de csak sikerült. Legalábbis majdnem. Nem voltam elégedett az eredménnyel, ugyanis nem az a hirtelen chakramegállítás volt, amit én akartam, hanem amolyan komótos lassítás, aminek a végén megállt az áramlat. Mintha valaki behúzta volna a féket, de nem teljesen. Ennek ellenére Kabura fejpántja visszanyerte eredeti színét.
- Nagyon jó! Most próbáld meg egy kicsit gyorsabban! Ha sikerül, léphetünk is tovább. - jegyezte meg egy félmosollyal és ismét elszíneződött a fejpánt színe.
Széles mosollyal formáltam ismét a kézjelet és ezúttal kissé gyorsabban sikerült megállítanom a chakrafolyamot. A fejpánt ismét eredeti színében tündökölt én pedig dagadó mellkassal kértem a következő gyakorlatot.
- Látom lelkesedésből nincs hiány. - nevette el magát a jounin és kézjelet formált. A következő pillanatban már talpon is voltam, egyik fuuma shurikenemet a kezemben szorongatva. Magam is meglepődtem azon, hogy mennyire ösztönösen helyezkedtem küzdőállásba az összecsapó kunai kések hangjának hallatán. Ez után kellett egy pillanat, hogy felfogjam, csupán egy fa adta ki ezt a hangot. Ez volt tehát az újabb genjutsu. Lassan visszaakasztottam az övemre a fegyvert és nagy levegőt vettem, hogy kissé lenyugtassam hevesen dobogó szívemet, mely őrült pumpaként terjesztette szét testemben az adrenalint. Kellett pár pillanat hozzá, hogy ez sikerüljön és ismét a chakramegállításra tudjak figyelni. Kissé nehezebb a chakrakontroll, ha épp a fuss vagy harcolj ösztön dominál benned.
Ismét végrehajtottam a megállító műveletet a megfelelő kézjel segítségével, de ezúttal nem történt semmi. Továbbra is hallottam a hangot.
- A titok nyitja az, hogy hirtelen állítsd meg a chakraáramlásodat. - javasolta az eddig szótlan Yompai.
- Köszönöm. Nekem is valami hasonló jutott eszembe. - válaszoltam neki és elképzeltem, próbáltam érezni, ahogy a chakrám kering a testemben. Majd elképzeltem, ahogy hirtelen, minden előjel nélkül megáll.
- Kai! - motyogtam közben, a hang pedig megszűnt.
~ Na végre, már kezdett az idegeimre menni.
- Ügyes! Azt hittem, tovább fog tartani. - szólalt meg a jounin és már formázta is a következő kézjeleket.
~ Legalább nem akar pihenőt tartani meg egyéb marhaságok. - gondoltam, miközben felhúztam az orromat. Valami kaparta mind az orromat, mind a torkomat, de nem tudtam volna rájönni, hogy mi lehet. Aztán kis gondolkodás után gyengén köhögni kezdtem és ekkor jutott eszembe, hogy mi is lehet a dolog. Kén. A szag gyengén ugyan, de érezhető volt. Nem mostanában éreztem ilyet utoljára. Közben persze rájöttem, hogy ez az újabb genjutsu, de kellett egy kis idő, míg egyáltalán eljutottam odáig, hogy elvegyem a kezemet az orrom elől. Szinte könyörögve nyögtem ki a "kai" szót, miközben minden erőmmel arra koncentráltam, hogy minél gyorsabban teljesen álljon meg a chakraáramlásom. A korábban kitalált vizualizációs módszer egész jól működött és a szag megszűnt. Épp jókor, mert ugyan gyenge volt a kénszag, de attól még elég kellemetlen köhögést váltott ki a testemből.
- Azért megfulladni nem kell. - jegyezte meg Yompai, Kabura pedig nagyot sóhajtott.
- Jól haladsz. Most jön az utolsó feladat. Ha kérhetném, ne kezdj el vetkőzni közben. Azt csak szép lányoktól fogadjuk el. - kacsintott rám és elkezdődött az újabb feladat. Ám ahogy vártam és figyeltem, hogy mégis mi lehet ezúttal a genjutsu eredménye, nem vettem észre semmit. Egy darabig figyeltem, de csupán annyit vettem észre, hogy izzadni kezdtem. Nem is csoda, elvégre a nap magasan járt az égen, én pedig amúgy is inkább a hidegre vagyok beállítva. Szép lassan eljutottunk odáig, hogy már alig bírtam a környezetre figyelni.
- De rohadt meleg van! - jegyeztem meg, miközben levettem a mellényemet és ekkor ugrott be a jounin mosolygós arckifejezése, miközben megjegyezte, hogy ne vetkőzzek.
~ Szóval a genjutsu miatt van ilyen meleg! Hogy én mekkora marha vagyok, hogy nem vettem észre!
- Nem lehetne esetleg hideg? A mínuszokkal nincs bajom. - pillantottam Kaburara, aki egy mosoly keretében megrázta a fejét, így megoldásként megismételtem a genjutsu kai műveletét. Ezúttal már egész jól ment. Nem csoda, elvégre nem keveset gyakorolgattam idáig.
- Ezzel meg is volnánk. - pillantott rám Kabura, én pedig széles mosolyra húztam a számat.
~ Technika elsajátítva.

**Senju Tobirama** Pént. Aug. 17 2018, 10:02

/Misage/

Mondhatjuk, hogy megtanultad a genjutsu kai művészetét, s egész jó volt az észlelésed is ahhoz, hogy észrevedd az efféle trükköket. Habár későbbiekben számos alkalommal találkozhatsz hasonlóval, s nagy valószínűséggel nem fogják ennyire az orrodhoz dörgölni a genjutsu jelenlétét, mégis könnyedén előnyben indulhatsz, ha az észrevett genjutsuk nagy részét hatástalanítani tudod. Miután végeztetek, majd köszönés előtt azért még odabökte tanárod:
-Akkor legközelebb ha hideg lesz ne lepődj meg.- Majd elköszöntek, s tovább indultak feladatukra, vagy épp haza.. ki tudja?
Mindenesetre valószínűleg nem bántad meg, hogy mégsem a senseied tanított ezúttal, s találtál magadnak egy kis... kitérőt. Hisz azt mondják, hogy aki a mesterétől tanul egyedül, csak abban múlhatja felül, amit ő is tud. Másfelől viszont senki sem lett naggyá csak és kizárólag azzal, hogy technikáit és mi fontosabb, a taktikáit másoktól tanulta el.
A lényeg azonban, hogy ezt az akadályt is sikerrel vetted, s még egy lépést tettél meg afelé, hogy sikeres shinobi váljon belőled... bár hosszú még az az út, a cél egyre közelebb van.

// A kalandodon végig nagyon szép írásod volt, nagyon szépen játszottál, habár kicsikét ritkásan. Mindenesetre hosszú kaland volt, s kitartottál mellette, ami dicséretes. Részemről szeretném megköszönni a játékot, élveztem, a karakter nagyon színes és jó, kíváncsian fogom figyelni, hogy miképpen fejlődik tovább, s mit tervezel számára életútnak.

Amit kérnék még tőled: A háború lezárult, s egy két hónapos időugrás keretében előrehaladtunk a korban, majd meghirdették a chuunin vizsgákat, melyek jelenleg már tartanak. Ezt vagy egy posztban reagáld le, vagy a következő bővítményben fejtsd ki, mi is történt a karakterrel ez idő alatt. A reag opcionális, a bővítményben azonban mindenképpen legyen benne, ha nem is szánsz rá egyet külön. Előbbi esetében választhatod, hogy ennek a kalandnak a végére szeretnéd megírni, mint egy záró, vagy következő kalandod elején, ezzel, mint kezdéssel nyitsz, s a kaland maga már a háború utáni két hónap lezártával játszódik.

No de a jutalmazás:
Chakra: 40 (Kaland hossza + szép írás, ám ritkás jelenlét.)
Ryo: 2000 Ryo-t írhatsz fel.

A chakrát felírtam, kérlek adatlapra tüntesd fel a megfelelő helyre, ahogy azt is, hogy mikor és miért kaptad.
Köszönöm a játékot, egy élmény volt! További jó játékot! ^^

UI: Gratulálok a B szinthez! Smile

//

**Misage** Szomb. Aug. 18 2018, 00:52

- Egy melegebb nyári napon még meg is köszönöm. - húztam pofátlan vigyorra a számat. A genjutsu használó akkor is genjutsu használó marad, ha véletlenül épp segített. Egy csöpp tiszteletet sem érdemelne meg, de hát én már csak ilyen nagyvonalú vagyok.
~ Na persze, mintha megtörténhetne, hogy valaha illedelmes legyek! Az már nem én lennék. - intettem nekik köszönésképp, aztán egy pillanatra gondolkodóba estem, hogy mégis merre menjek. Elvégre a genjutsu kai tanulása bőven több program, mint amennyit egy nap alatt hajlandó vagyok megcsinálni. Legalábbis általában. Persze azért néha tehetek kivételt. Végül némi töprengés után úgy döntöttem, hogy nem kivételezek, inkább hazavánszorogtam. Elvégre nem erőltethetem meg magam. Ártana a szépségemnek.

Másnap egy újabb korai - déli - ébresztő után félálomban kivánszorogtam a megszokott edzőterepünkre. Ezúttal a valóságban és nem csak egy genjutsuban. Legalábbis elég biztos voltam benne, mert út közben többször is alkalmaztam a frissen tanult technikát, hátha véletlenül belesétálnék egy illúzióba, de nem történt semmi. Ugyan lehetett volna olyan genjutsu, amire nem hat az egyszerű feloldás, de tudtam, hogy ha egy olyanba bekerülök, akkor végem.
~ A tegnapi edzés ráébresztett, hogy még annál is haszontalanabb vagyok egy genjutsu ellen, mint korábban hittem. Nehezebb észrevenni, ha belekerültél egybe, mint az ember hinné. - közben megérkeztem a kis rétre, ahol csapattársaim és senseiem épp elemi jutsukkal szórakoztak.
~ Lassan úgy érzem, nekem is illene egyet, kettőt megtanulni. Még azt se tudom, milyen elemű vagyok. Bár ha abból indulunk ki, hogy hogy állok hozzájuk, akkor a föld és a víz kizárva. Utálom ezt a két elemet. Bár ez nem jelent semmit... - gondolataimból egy goukakyuu no jutsu rántott ki. Persze nem volt túl nagy dolog kikerülni a shunshin no jutsuval, de a következő pillanatban egy felém tartó forgószél úszott be a látómezőmbe (Fuuton: Kamikaze), amit egyből meg is toldottak egy ezúttal kisebb lángcsóvával (Katon: Endan). Ez elől már kissé nehezebb volt kitérni - így is megpörkölt egy kicsit. Következő támadás viszont már nem jött - Hake a torkának nyomott ninjato miatt nem mert támadni, Nemi pedig nem fért hozzám, mert Hake az útjában volt.
- Yo! Rég láttlak titeket. Hát így kell köszönteni valakit, akit nem láttatok mostanság? - dugtam hüvelybe ninjatomat és lekevertem egy taslit Hakenek - Te pedig ne hagyd, hogy túszul ejtsenek!
- Sejtettük, hogy ki fogsz jönni. Kabura mondta, hogy sikeresen elsajátítottad a technikát. A kisasszony pedig azt javasolta, hogy rajtad teszteljék le, mennyire hatásosak is az általad gyengének tartott elemi technikáik. - a sensei kárörvendő vigyorában a kelleténél több ismerős vonást ismertem fel. Mintha az én megszokott mimikámat másolta volna.
- Ha te mondod sensei... - hagytam rá, és közben ökölpacsival üdvözöltem csapattársaimat - Mellesleg köszi az ipari tejborogatót. - vontam meg a vállamat.
- Ipari tejborogató? Mivel borított ki annyira a fickó, hogy fel akard darabolni? - nézett rám furcsán Hake. A marhájának tényleg nem esett le.
- Ha tippelnem kéne, azt mondanám, hogy azért, mert genjutsus. Tudod, hogy vörös kifejezetten rühelli a genjutsut. - válaszolta csapatunk női tagja kis kuncogás után.
- Ja. Majdnem annyira, mint a bábokat.
- Lehet, hogy gyűlölöd a genjutsukat, de úgy gondoltam, hogy fontos megtanulnod védekezni ellenük. Vagy te tán másképp gondolod? - Akihiro sensei kérdéséből egyértelműen kiérződött egy földbe döngölés ígérete, amennyiben nemmel felelnék. Így hát inkább csak bólintottam és levágtam magam a fűre. Hadd szórakozzanak csak a többiek. Az én elmémben egy másik technika, és a hozzá vezető út kezdett körvonalazódni. Végül, mikor elszántam magam és a többiek is pihenőt tartottak, odaléptem a sensei mellé és ki is nyögtem, amit akartam.
- Sensei! Meg akarom tanulni a nyolc kapu technikáját. - hangom alig volt több suttogásnál. Tudtam, hogy miről beszélek és előre tudtam a választ is. Nem azért vetettem fel a dolgot, mert azt vártam, hogy Akihiro megtanítsa. Inkább csak mintegy tájékoztatóként, hogy kissé belelásson a jövőbeli terveimbe.
- Úgy teszek, mintha nem hallottam volna. Az a technika nem szimplán tiltott, de bőven a te szinted felett áll és rekord idő alatt tudja tönkretenni a testedet. Mondd, ezen az úton akarsz majd tovább haladni?
- Különben miért kötöttem volna az orrodra, sensei? - pillantottam társaim irányába. Vígan traccsoltak valami marhaságról, de egyelőre nem óhajtottam belefolyni a beszélgetésbe. Csapatvezetőm széles vigyorát elnézve tökéletesen megértette a gondolatmenetemet és bólintott egyet. Ez nála a csináld, ha akarod megfelelője. No meg a végére hosszá csaphatnánk a "dögölj is bele" részt.

Az elkövetkezendő hetekben lassan visszatértünk a kisebb küldetések végzéséhez, meg persze a mindennapos edzéshez. Épp egy erdős részen tartott edzésen voltunk túl és faágakon ülve pihengettünk. Hake vizet szürcsölt, Nemi kifeküdt a faágára, én pedig egy kunai kést táncoltattam az ujjaimon. Senseiünk kissé arréb majszolta az ebédjét.
- Vége a háborúnak. Mit szóltok hozzá? - törölte meg a száját Hake és elrakta a kulacsát.
- Kár érte, de így is lesz még részünk vérfürdőben. - válaszolt kedves mosollyal a kunoichi, én pedig a fejemet ráztam.
- Azért sajnálom, hogy mostantól nem lesznek selejtezve a shinobik. Ráadásul a frontra sem sikerült kijutnunk. - hiába, a sajnálkozáshoz kifejezetten jól értek.
- Talán ha nem ilyen balfék geninek lennétek, akkor kivezényeltek volna titeket is. De egyelőre ti is a kiselejtezendő bandába tartoztatok volna, ha oda kerültök.
- Köszönjük a biztatást, sensei. - nevette el magát a teljes társaság, a sensei pedig vállat vont.
- Lesz most egy chuunin vizsga. Ha akartok menni, beajánllak titeket. Akkor esetleg a következő háborúban mehettek a frontra is.
- Részemről passzolom, majd a következőre mennék. - vágtam bele a kunai késemet a faágba, a többiek pedig bólogattak.
- Tehát úgy érzitek, hogy nem vagytok elég felkészültek?
- Még egy kicsit tanulnék, mielőtt egy ilyen mértékű szivatásnak teszem ki magam. - vágtam rá.
- No és ti? - fordult ezúttal kifejezetten szótlan csapattársaim felé csapatunk vezetője.
- Én egyetértek Misagevel. A taijutsumat elég felkészültnek érzem a dologhoz, de a ninjutsum még fejlesztésre szorul. - nyomott el egy ásítást a Kunoichi, aztán Hake felé fordította a fejét.
- Nekem is vannak még csiszolgatni való dolgaim egy harcban. Ráadásul kit érdekel a rang? Ha élő embereket pörkölhetek, akkor nekem életem végéig is jó lesz a genin rang. Bár nehéz lenne világreformot végrehajtani geninként. - zárta le a dolgot Hake. Mi pedig természetesen nevettünk. Elvégre vidám csapatban jó az élet.
- Akkor ideje felzárkóznom. Sensei, nekiállnék én is az elemi manipulációnak!
- Már vártam, hogy végre csatlakozz.

**Senju Tobirama** Szomb. Szept. 08 2018, 16:00

/Misage/

Az utóbbi idő, főként a háború lezárása végett egész nyugodtan telhetett, lecsendesedett a vidék és az átmeneti béke, a hazatértek felszabadult, örömteli hangulata átragadt a lakosokra, a civilekre s shinobikra egyaránt. Nem csak mert nyert a Tűz Szövetsége, hanem mert vége lett a vérontásnak, kikerültek az életveszélyből egy időre, s mert túlélték a találkozást két Bijuuval egy helyen. Vitathatatlan, hogy történelmi nap volt a háború vége. A Raikage önmaga feláldozásával elhárította az egyik bestiát, ha elfogni csak később is tudták. Hős tettekben gazdag nap volt, s a ti falutok is jó pár ilyen tettet felírhatott a maga számlájára. Természetes, hogy mint geninek úgy éreztétek nektek is teljesítenetek kell, meg kell mutatnotok milyen fából is faragtak titeket, s tökéletes kezdőlépés volt ehhez elsődleges elemed feloldása.

A sensei szavaid hallatán úgy húzta ki shurikentartójából a chakrapapírt, mintha egész életében erre a pár szóra várt volna. Hamar kezedbe is nyomott egyet.
-Vezesd bele a chakrád, aztán meglátjuk mi történik.- Adta ki az utasítást.
Amint elhatároztad magad, s így tettél, a lapon egy vágás jelent meg, s hosszában ketté szakadt.
-Fuuton... szép elem. Noha kevésbé szabad, mint a suiton vagy a doton, melyek formázásilag kerekedhetnek felül, mégis talán a leghatásosabb technikákat lehet vele alkotni magas szinten. Gyors, kirobbanó támadásokkal operál legtöbbször és kiváltképp hatásos katonnal együtt, és szemben is. Függően persze a szituációtól és a használó képzettségétől, erejétől. Na most pedig...- Kapott le egy levelet az egyik fáról. -Ezt próbáld meg szétvágni, de kizárólag a chakráddal!- Nyomta a kezedbe és figyelt feszülten.

// Amennyiben szeretnéd, levezetheted a teljes menetét a feloldásnak, ebben az esetben megírhatod a folyamatot egészen a végső lépcsőfok utolsó próbájáig, melyet nyitottan kell hagynod, hogy a mesélő mondhassa meg, sikerült-e. Ekkor fent áll a veszélye, hogy ha elrontasz valamit, bizony attól a ponttól újra kell írnod a tanulást, vagy csak a részletet. Azonban kétségkívül gyorsabb. Amennyiben viszont szeretnéd körönként megírni, úgy erre az egyre reagálj, s ezzel a feladattal próbálkozzon a karakter. Legalább három próbát kérek mire sikerül neki egy lépcső fok, amennyiben magadtól írod, s ugyanez igaz a szimpla reagra is. Ha nem tervezed egyedül írni, három próba után hagyd nyitva a végét egy végső próbálkozással, melynek én mondom meg, mi lesz a vége, sikerül-e vagy nem. Jó munkát!//

**Misage** Hétf. Szept. 10 2018, 00:03

// Tobirama //

Meg se lepődtem, mikor csapatvezetőnk rutinos mozdulattal nyúlt a shurikentartója felé és átnyújtott egy papírdarabot.
~ Mint mindig, fel van készülve mindenre. Vagy tán ennyire könnyen megjósolhatóak lennének a cselekedeteim? Á, ki van zárva. Ha előre meg tudná mondani, hogy mit fogok csinálni, akkor vagy 50 százalékkal csökkenthetné az őt érő stresszt. Már pedig láthatóan elég ideges szokott lenni, ha nekiállok valaminek. - kuncogva nyúltam a chakrapapírért.
- Látom te mindenre fel vagy készülve. - tekintetemet csapattársaimra emeltem - Lehet fogadni a végeredményre. Kérjük, tegyék meg tétjeiket, mert a műsor hamarosan kezdődik!
- 500-at teszek a katonra. - ment volna bele a poénkodásba Hake, de szinte egyszerre kaptunk mindketten egy-egy taslit a senseitől és Nemitől.
- Komolyan mondom, néha én magam is meglepődök, hogy még nem csaptalak agyon titeket. - fogta a fejét a lány és intett, hogy végezzem már el végre a feladatot. A poénkodást félretéve felemeltem a papírt és koncentrálni kezdtem a chakrámat.
~ Csak ne doton, vagy suiton. Csak ne doton, vagy suiton... - mantráztam magamban a procedúra közben. Aztán a papír félbe vágódott.
~ Egy egyenes vágás. Az annyit tesz, mint...fuuton. - majdnem nekiálltam ujjongva ugrabugrálni, de végül mégse tettem. Ártott volna a nehéz munkával felépített hidegszívű rohadék imidzsemnek. Neminek viszont velem ellentétben nem volt ilyen problémája - olyan lelkesen ugrott a nyakamba, hogy majdnem lelökött a faágról, ahol voltunk.
- Óvatosabban, hé! Töretlenül szeretem a csontjaimat. - néztem szinte ragyogó szemeibe, ahogy elhúzódott. Hake vele ellentétben egy mosollyal az arcán csóválta a fejét.
- Gondolhattam volna. Ugyanolyan borzalmasak vagytok mindketten, így nem is csoda, hogy Misage is fuutonos.
- Csak nem irigységet hallok a hangodban? - húztam az agyát, de teljesen felesleges volt; Hake imádta a saját elemét, és ezt én is tudtam.
- Majd akkor beszélj, ha néhány szellővel elevenen elégetsz valakit!
- Jól van, elég lesz! - szakította félbe a beszélgetést Akihiro sensei és elmondta ő is a maga véleményét az elemről. Úgy beszélt, mintha a doton és suiton - az ő két eleme - lenne a legcsodálatosabb, de erről korábban már kifejtettem a véleményemet. Aztán a felém nyújtott levélért nyúltam és bután bámultam. Igen, ilyen ritka dolgok is megtörténhetnek.
- Szóóóóóvaaaaal... - úgy nyújtottam a szót, mint pékek a tésztát - azt mégis hogy kéne csinálnom? - értettem én, hogy chakrával kell félbevágni, de azt mégis hogy csináljam? Minden esetre büszke voltam, hogy többet ki tudtam nyögni, mint ami elsőként eszembe jutott. Az ugyanis a "He?" kérdés lett volna.
~ Vajon a vágás itt egy egymással ellentétes irányú széllökések párhuzamos létrehozását akarja jelenteni, amik gyakorlatilag széttépik a cuccot? Nem, biztos nem. Az bőven haladó szintű technika lenne, nem egy egyszerű elem feloldás.
- Csodálatos látni, hogy végre úgymond nem vagy elemedben. - nevette el magát Hake, de nem törődtem vele. Inkább barátnőmre pillantottam, aki kis mosolyt villantott.
- Képzeld el a szél elemet, mint egy nagyon éles pengét. Minél élesebb, annál jobb. - vett a kezébe ő is egy levelet, aztán félig eltakarta a másik kezével és egy pillanat múlva felmutatta. Tökéletes vonallal ketté volt szelve.
- Köszi. - pillantottam vissza a saját levelemre és koncentrálni kezdtem a chakrámat. Mint minden feladatot, ezt is könnyebb volt mondani, mint csinálni. És még könnyebb volt elrontani. Persze szégyen lett volna, ha csodálatos személyem nem képes egy ilyen piti kis technikát elsajátítani.
~ Éles penge, mi? Piskóta. - ezzel becsuktam a szememet és elképzeltem a chakrámat, mint egy láthatatlan késpengét. Aztán éreztem, hogy a levél kettéhullik a kezemben. Diadalittasan nyitottam ki a szemem és szembesültem vele, hogy valamit nagyon rosszul éreztem - ugyanis még egy aprócska vágásnyom sem szerepelt a levélen, nem hogy egy nagy.
~ Franc! Fantomérzékelés? Azt hittem, már kinőttem abból a korszakból, hogy csukott szemmel olyat érezzek, ami nem valós. - folytattam a gyakorlást ezúttal nyitott szemmel.
Senseiem és csapattársaim közben helyet foglaltak és a felszerelésüket kezdték tisztogatni - persze láttam, hogy fél szemmel felpillantgatnak, de a levéllel voltam elfoglalva. Folyamatosan a minél élesebb penge dolgot mantráztam és azt vizualizáltam, ahogy chakrám egy láthatatlan penge alakját felvéve a levelet vágja. Végül némi idő után egy vágás is megjelent rajta. Széles mosollyal pillantottam a kis zöld levélre, amit idő közben kifejezetten megutáltam.
~ Nem is lesz ez olyan nehéz. Ráadásul az utálat legalább ad egy jó indokot, hogy félbe akarjam vágni.
Próbálkozás közben jöttem rá, hogy igazából én kifejezetten szerettem az ilyen feladatokat. Kellőképp nehezek voltak, hogy elfeledtessék velem nagyszerű chakrakontrollomat. Elvégre pont ettől nem váltam a szükségesnél nagyképűbbé. Arról meg igazán nem tehettem, hogy egy az egyben csodálatos vagyok.
Egy darabig csendben folytattam a vagdalkozást, aztán ásítani kezdtem.
- Nyugtassatok meg, hogy ez tényleg olyan nehéz, mint amilyennek tűnik és nem csak én szenvedek vele feleslegesen!
- Ha könnyű lenne, már az akadémián megtanultátok volna. - válaszolta a sensei egy halvány félmosoly kíséretében.
- Ez is olyan, mint a többi jutsu. Ha egyszer ráéreztél, akkor könnyű lesz. Addig meg vért izzadhatsz. - kacsintott rám a kunoichi is és ismét eljátszotta a félbevágós trükköt. Amivel én már órák óta szenvedtem, azt ő megcsinálta egy pár másodperc alatt.
- Köszi szívem, kicsit se vagy demotiváló. - húztam fanyar mosolyra a számat és folytattam az eddig gyakorolt műveletet, miközben a többiek nevetni kezdtek. Ez van, ezt kell szeretni. Végül ahogy szépen lassan folyt az idő megállíthatatlan folyama, az én levelem is két darabbá hullott szét - ezúttal tényleg.
- Ezzel megvolnék. - lengettem meg a darabokat. Akihiro sensei pedig szadista vigyort vetett rám.
- Akkor csináld meg, ezúttal gyorsabban! Ha úgy fog menni, mint Neminek, akkor folytathatjuk.
Válasz helyett morogva lekaptam egy másik levelet a fáról és ezt is nekiálltam vagdosni. Csapattársaim unalmukban harcolni kezdtek a sensei ellen, és hosszú idő után először az én jégszívemben is irigység támadt. Semmi kedvem nem volt már a levélvagdosáshoz. Ennek ellenére folytattam - a feladás nem volt opció. Így második próbálkozásra már láthatóan gyorsabban ment a dolog - mily' meglepő -, ám még mindig nem olyan gyorsan, mint akartam volna. Bőven ránk sötétedett, mire a második levelet is félbevágtam és csapattársaim már hazamentek.
- Mára legyen elég ennyi! Holnap reggel találkozzunk ugyanitt! - intett a sensei és elindult hazafelé. Bármennyire is maradtam volna még, csapatvezetőnk szava parancs volt, így egy új levelet tépve hazaindultam én is. Természetesen egész úton a vágással szórakoztam. Elvégre egy jó shinobi sose pihen.
Másnap szokatlanul korán értem ki a szokott edzőterepünkhöz és intettem a senseinek, aki ezúttal egyedül várt rám. Csapattársaim vélhetően kaptak egy szabadnapot, amíg én szenvedek.
- Nos, mit gondolsz, hogy megy? - kérdezte, miközben végigmért. Elég nyúzott voltam, és ezt ő is láthatta. Ilyenkor kifejezetten örültem, hogy hétalvó mivoltom miatt korai időpontokban szinte lehetetlen megkülönböztetni, hogy az ébredés, vagy a ténylegesen kevés alvás miatt voltam-e fáradt. Ezúttal természetesen ez utóbbiról volt szó - este egész addig gyakorolgattam az ágyamon ülve, míg a chakrapenge a levél helyett a tenyerembe nem szántott egy sekély csíkot. Ekkor inkább lefeküdtem aludni.
- Szerintem menni fog. - meglepő önbizalommal ejtettem ki a szavakat, de koránt sem voltam olyan biztos magamban, mint azt mutattam. Akihiro csak fél szemöldöke felvonásával jelezte, hogy bizony bizonyítékot is vár, én pedig majd' kiugró szívvel a kezembe kaptam egy levelet, és a minél élesebb chakrapengére koncentráltam.
~ Sikerülni fog, mert sikerülnie kell.

// Mivel nem igazán van ötletem - vagy mondhatni ihletem - a dolog egyedüli kijátszásához, így inkább a körönkénti játékot választom Smile

Továbbiak PM-ben. //

Ajánlott tartalom