Az akadémia mögötti kis erdőség

// Aono Takefumi , Meitsugawa Shori //
 
Egy újabb ősz közepi didergős reggel virrad Konohára, pont egy olyan reggel mikor az ember hozzábújna a párjához, miközben az még alszik. De ez nem kivitelezhető, ha az-az ember a 20. ninja csapat tagja és a neve Aihara Arata. Nem nekem megkell, elégednem, annyival hogy homlokon csókolom, mielőtt elmennék otthonról. Mindezt azért, mert előző nap egy értesítőt kapok, hogy nekem és Shorinak az akadémia mögötti erdőbe kell mennünk edzésre és persze, hogy megismerjük a tanítónkat. Ebben az egészben az a jó, hogy nem egymagam vagyok ebben a helyzetben és nem két vad idegennel kell folytatnom a tanulást, hanem jó barátommal és riválisommal. A találkozó reggel 7-re volt megbeszélve, így egy félórával hamarabb indulok otthonról. Ahogy kilépek az ajtón, a hideg egy pillanatra átborzongatja testem, hamar neki is vágok az útnak, hogy felmelegedjek. Mikor az akadémiához érek, megpillantom Shorit aki éppen velem szemben jön, intek neki majd mikor elég közel ér köszönök:
- Jó reggelt! Hogy érzed magad?
- Jó reggelt, fizikailag jól. Viszont furcsa előérzetem van, nem tudhatjuk mennyire kell, majd megbirkóznunk a tanító szeszélyeivel. Mindegy is. Te hogy vagy? Meséltél Asaminak az értesítőről?
- Köszönöm, én is jól leszámítva hogy egy kicsit fázom! Igen tudja, még tegnap mondtam neki.
Miközben tovább folytatódik, a beszélgetés együtt megtesszük az út hátralévő részét az akadémia mögötti erdőbe. Ahol akkor még az oktatónak se híre se hamva.

// Arata és Shori //

Általános és köztudott dolog, hogy egy shinobi minden helyzetre felkészült. Érzelmei soha nem befolyásolhatják, a küldetést végre kell hajtani bármi áron. Ám mi a helyzet akkor, ha nincs küldetés? A harci üzemmód deaktiválva van, nem kell eszement módjára a túlélésért küzdeni. A két derék shinobin is látszott, hogy noha számukra első a kötelesség, ők is csak emberek a szabadnapjukon. Ahogy a hideg levegő didergésre késztette őket és reggeli fagyos csókokat nyomott arcukra a szél, igen csak elégedetlenek voltak. Érthető, teljesen érthetőek az érzelmeik, elvégre ők aztán pontosak voltak, ám az a fránya sensei, na ő sehol sincs.
Shori gondolatmenete nem állt messze a valóságtól, ám nagyobbat sem ő, sem Arata nem tévedhetett volna. A sensei jelen volt, de még mennyire hogy jelen, azonban ő se volt több halandó embernél. Mindezzel akkor szembesülhettetek amikor hangosabb horkolásra lehetett felfigyelni az erdőben. Nehéz lett volna pontosan behatárolni, hogy honnan is érkezik a hang, de van egy, a shinobiknál is nagyobb erő, a gravitáció. Pár méterre tőletek egy nagyobb porfelhő kerekedett ahogy egy számotokra ismeretlen férfi lezúgott a lombok közül, véget vetve a reggeli szunyókának.
- Aucs, aucs, aucs… - tápászkodott fel a furcsa figura.
Olyan harmincöt, negyven év körüli, erősen borostás és ápolatlan külsejű egyénnek tűnt. Ruházata egyedül a megszokott fekete shinobi öltözetből állt, mellény nélkül, fejébe pedig egy szalmakalapot húzott. Bizarrabb reggeletek aligha lehetett volna. Adott egy furcsa kinézetű, komolytalannak kinéző férfi akiből semmi jót nem néztek ki, ráadásul a tanárotok még sehol sincs. Míg a furcsa idegen az állát és egyéb testrészeit fájlalta, két jajgatás között rátok meredt, majd látszólag azonnal megfeledkezett arról, hogy az előbb zuhant jó pár métert. Vagy nagy színész volt az öreg, vagy ritka nagy bohóc.
- Áááááh! Jó reggelt maguknak… öhm, nos… Masaya és Heihara-san? Tanimoto és Chousuke! Egen, egészen biztos jól tudom.
Hatalmas mosolyt villantott felétek nagy örömében, hogy rájött a nevetekre, tévesen. Így ha nem javítjátok ki, akkor bizony mostantól örök tévedésében folyton más nevet aggat majd rátok.



- Most hogy így szépen összejöttünk, akár bele is foghatnánk abba amiért itt vagyunk. Mint ahogy azt már mondtam a nevem Iwaki Tenzou… vagy Raraki Senbon… egész biztosan az előbbi a helyes. Mint már mondottam volt, vagy talán nem is mondtam, de gondolom nektek is feltűnt, hogy nem egy szokványos csapat ez. Elvégre egy chuunin általában nem kap senseit, csak tapasztaltabb vezetőt egy küldetésre. Most viszont erről szó sincs, mert igen is ez egy csapata és elvileg később még kapunk valakit, de ez majd elválik. Nos, mint a friss és újdonsült 20-as csapata tagjai, kezdhetnétek azzal, hogy kicsit meséltek magatokról. Számomra is hirtelen jött ez az egész, szóval nem sokat tudok rólatok és a hátteretekről.
Szándéka teljes komolyságát jelezve, letelepedett a reggeli harmatos fűbe, fürkésző tekintetét pedig rátok emelte. Bárhogy is cselekedtek vagy eleget tesztek e kérésének, abban nem lehettek biztosak, hogy épeszű e a fickó és hogy kit is szabadítottak rátok.



- No, most hogy ezzel megvolnánk, jöhet egy kis felmérés. Kíváncsi vagyok mire vagytok képesek. Hiába a nagyobb erő, ha nem egészítitek ki egymást. Az első feladatotok a rejtőzés. Ha megtalállak benneteket harcolhattok vagy menekülhettek is akár. Mondjuk a cél teljesítéséhez nem árt ha van vér a pucátokban, de nem szükségszerű a győzelemhez. Ha egyszer a földre visztek, nyertetek, ha kihajítalak titeket az erdőből akkor büntetés jár és elbuktatok. Amennyiben pedig kibírjátok fél óra hosszat velem, meghívlak titeket egy jó meleg teára.
Kezeit karba téve még fürkészett kicsit titeket, a fejében lévő kerekek pedig valósággal kattogtatok.
- Még valami. Ha nem látom a csapatmunka jelét, nos, szintén elbuktatok. A büntetésetek pedig legyen meglepetés. Ééés, kezdhetitek is! De csak ügyesen, mára még tartogatok nektek némi okítani valót is.

// Aono Takefumi, Meitsugawa Shori //
 
Shorival már egy ideje ott várakozunk az erdő szélén a harmadik fél érkezésére.  Már komolyan fontolgattam, hogy ez az egész csak egy jól kitervelt átverés, és hogy hiába fáradtunk ide mikor aztán mögülünk hangos horkolás hallatszik valahol az erdőből.  Hirtelen hátrakapjuk a fejünk, de a szunyókáló férfit sehol sem leljük, hiába lessük a fák jól elrejtik. De nem is marad olyan sokáig felfedetlen előttünk honnan is jön a zaj, mert elég hamar egy puffanó hang váltja fel a horkolást. Figyelmünk a becsapódástól keletkezett porfelhőben lévő alakra irányul. Miután felkelt az esés után végre szemügyre vehettük az arcát is, amit addig egy szalmakalap takart el előlünk. A harmincat már javában felülről taposó férfin nem látszik az, hogy ismerné a higénia fogalmát, munkájára viszont ruházatának hálakönnyen rájövünk.
* Oh, remélem nem az a fickó lesz az elöljárónk, bár nem szabad a borítóról megítélni a könyvet.
Sajnos a borító mintha igaznak bizonyulna, s csak abban merek reménykedni, hogy az eséstől beszél össze vissza. Mert, ha nem nehéz lesz komolyan vennem az utasításait.
- Üdv! Sajnálom, hogy ezt kell mondanom, de egyik név sem talált. Az én nevem Aihara Arata remélem, hogy a jövőben lesz olyan kedves és nem téveszti el!
Miután Shori is elmondta a magáét a férfinak, ő ismét belekezdett, hosszúra nyúló monológjába, melyben néhány hasznos információ is elhagyja a száját, azt leszámítva, hogy a saját nevében sem biztos.
* Akkor most mégis, hogy szólítsam, bár mivel az elsőt mondta biztosabbra, maradok annál! De mégis ki lehet a negyedik, sőt mi az, hogy lesz velünk még valaki? Persze egy átlagos csapat pont annyi főből áll, de mi róla semmit sem tudtunk, ez kicsit bosszantó.
- Nos, akkor kezdeném én a bemutatkozást, ha nem gond! Mint, ahogy azt már mondtam a nevem Arata! Számomra ez egy igen tartalmas év és még azért nincs vége, idén sikerült átmennem a chunin vizsgán, betöltöttem a tizennyolcat és elvettem feleségül a nőt, akit szeretek. Ezenkívül, már csak ismételni tudom azt, amit akkor mondtam mikor kijöttem az akadémiáról és először találkoztam az akkori csapatommal, melyben Shori is benne volt.  Szakmabeli célom, hogy olyan gyors legyek, mint a Yondaime hokage volt. Tudom ez egy nehéz és rögös út, a téridő technikákhoz pedig még kicsit sem konyítok. Hát nagy vonalakban ez volnék én, és a célom.
Shori bemutatkozása után, ismét Tenzounál a szó, aki most a feladatot ismerteti velünk, illetve hogy mit vár el tőlünk. Teljesen világos és érthető, hogy mit is akar ezzel elérni.
* Felmér minket, a csapatmunkánkat és a képességeinket is. Szerencsére a testemen lévő súlyokról semmit nem tud, így ez egy elég jó adu lehet a tarsolyomban. Szerencsére Shorival elég jól ismerjük egymást így szinte biztos, hogy majd megérti a célzásomat!
- Shori, eltűnünk, aztán a szekeressel kezdünk csak most fordítva!
Aztán hamar bevetem magam az erdőbe, lesben lapulok az egyik bokor mögött. Úgy öt percig várakozok, mikor létrehozok két sima Bunshint barátom képére formálva, az egyik velem megindul a férfi felé, a másik pedig csak úgy egy fél perccel később vagy mikor a másik eltűnik mert a férfi megüti, mivel ezek nem Kage Bunshinok ezért pár percig maradnak csak fenn. Így gyorsan kell felhasználnom őket az ellenfél összezavarására, hogy mikor is majd Shori támad, azt higgye, hogy egy újabb klón jön csak.

//Aono Takefumi, Aihara Arata//

A hidegben való hosszú várakozást hangos horkolás kísér. Nem kell az embernek résen lenni hogy ne hallja. A hideg és a zaj miatt kezdek feszült lenni. Már fontolgatom hogy a további ácsorgás és semmit tevés helyett hazamegyek és visszaalszom. Azonban egy nagyobb porfelhő kelti fel a figyelmemet, az utána következő fájlaló hangokkal. Egy középkorú férfi zuhant le a fáról, az öltözékéből ítélve ő is shinobi lehet akárcsak mi.
*Ha ő lesz a mesterünk és hatásos belépőt akart. Összejött neki. De túl jóra sikeredett a tegnap estéje hogy a fán aludt? Meglátjuk.*
Az alak a jajgatása közben kiszúr minket és mintha semmi sem történt volna az imént ránk köszön, majd próbálja beazonosítani a neveinket. A próbálkozás viszont eléggé helytelen.
*Ilyen nagyot esett volna vagy ennyire másnapos?*
-Jobb Reggelt! Fogalmam sincs melyik nevet szánta nekem de én Shori vagyok.-
Egy kisebb monológ után eljutunk addig hogy mesélnünk kell magunkról. Mint kiderül ő lesz az új mesterünk. Nem vagyok elragadtatva tőle, de valami azt sugallja  hogy a bohóc álarc mögött valaki lapul. Eleget téve a kérésnek nekifogok Arata után a mondandómnak.
-A teljes nevem Meitsugawa Shori. Idén én is részt vettem a chuunin-vizsgán, de nem tartottam helyesnek egy szerettemmel küzdeni a rang miatt. Példaképem a Shodaime-Hokage. A célom pedig az, hogy  erősebbé váljak és ezáltal képes legyek megvédeni Konoha lakóit.-
Az ismerkedés után következik az erőnk felmérése, feladatul kapjuk hogy rejtőzzünk el és csapatként vigyük földre. Újdonsült oktatónk beszédstílusa jelentősen megváltozik, csak úgy dúl benne a magabiztosság. A vezényszóra Arata hirtelen ugrik is.
- Shori, eltűnünk, aztán a szekeressel kezdünk csak most fordítva!
*A szekeres, mi? Remélem összejön, nem egy képzetlen ninjának tűnik az ellenfelünk*
A következő pillanatban társammal együtt bevetem magam az erdőbe. Egy fa agán kötök ki, Aratától nem messze, hogy lássam mit is tesz. Pár percben belül egy bunshin kíséretében rohamot indít míg egy másikat hátrahagy. Megvárom hogy mi történik , és ennek függvényében cselekszem. Ha a harcba küldött klón megsemmisül és a másik megindul ,azt követve támadok a Shunshin no jutsu segítségével, és próbálok Tenzou háta mögé kerülni aztán a hátába egy rúgást bevinni.

// Arata&Shori //

Nem kellett győzködni a két shinobit, hogy a felszólítás után akcióba lendüljenek. Fejeikben megformálódtak a tervek, amiket rövid időn belül át is ültettek a gyakorlatba. Arata szemből való rohamozást választotta, csalinak használva társát. Nem volt egy utolsó ötlet, de igencsak meglepődhetett amikor a sensei álldogálásból offenzívába ment át. Ám nem a klónt ütötte meg, hanem a hús vér Aratát, aki pár métert repült hátra a becsapódástól. Vajon miért nem vált be a terv? Jogosan kérdezhette magától ha esetleg megfordult a fejében.
- Ötletnek nem volt utolsó, ezt elismerem, de egy chuunintól azért többet várnék. Bunshin no jutsu, első lecke. A klónnak nincs fizikai teste, nem több egy árnyéknál, egy délibábnál. Mi következik ebből? Nincs súlya, így a fű se lapul le a léptei alatt. Ha az ellenfelednek nincs ideje megfigyelnie az őt célbavevő ellenfelet és képtelen hárítani egynél több csapást, talán hatásosan tudtad volna alkalmazni.
A sensei korábbi különc, bohóc stílusa sehol nem volt, arcára teljes komolyság ült ki. Figyelt, elemzett és harcra kész volt. Nem hiába volt jounin és mint a rang kiérdemlőjét, nem lesz könnyű meglepni, azonban jó tapasztalatnak szolgálhat a reggeli kis „testmozgás”.
Amennyiben Shori társa bukása ellenére is akcióba lendülne, a tanerő egy nehezebb, de sikeres blokkolást követően a chuunin után hajítaná a genint. Azonban ha mégse támad, hanem tovább rejtőzködik és új tervet eszel ki, Tenzou nem indul a keresésére. Még közel se mutatott a dou eleget és ő se mutatott semmit, ennél pedig többre kíváncsi.

// Ha gondoljátok szánjatok egy kört a tervezésre, hogy miként is vigyétek padlóra az öreget, aztán jöhet a megvalósítás. Kötelezőnek nem kötelező, csak egy tanács, hogy jobban össze tudjatok játszani és most adott rá a lehetőség. Arra figyeljetek majd, hogy amikor leírjátok, hogy támadtok, esetleg védekeztek, azt mindig feltétles módban írjátok le, ugyan is előre sose tudhatjátok hogy mi lesz az akció vége. //

// Aono Takefumi, Meitsugawa Shori //
 
Pár perccel azután, hogy elrejtőztünk megindulok a jounin felé, magam mellett tudva egy bunshint. Az utóbbi támadott volna először, illetve színlelte volna, fizikai test hiányában. De arra a férfi ügyet sem vetett és engem ütött meg, akkora erővel, hogy egy fának kellett megállítania. A becsapódás érzése nem volt épp kellemes, de felrázott, és új benyomást tett a felettesről.
* Tehát tud komoly is lenni, ez azért jó hír, hogy nem egy teljesen szórakozott alak alá osztottak be! Az pedig még jobban tetszik benne, hogy komolyan vessz miket, bár az igazi kérdés az, hogy mennyire vesz minket komolyan. Az kicsit dühít, hogy az ötletem nem vált be, de van még több másik is ott ahonnan ez jött, vagy legalább is lesz!
- Öhm… Tenzou remélem nem gond, hogy tegezlek, de még nem igazán vagyok tisztában azzal, hogy hogyan is kéne szólítanom téged. Mennyire vehetjük komolyan ezt a ”harcot”?
A választól függetlenül ismét elrejtőzök az erdőben, remélve hogy nem jön utánam,  majd Sori mellé megyek, hogy egy új tervel álljunk elő.
- Ezt most alaposan benéztem! Neked van valami használható ötleted?
Amíg a válaszára várok én is tovább morfondírozok azon hogyan is kéne két vállra fektetnünk.

// Köszönjük a lehetőséget a tervezésre, akkor mi élnénk is vele! //

//Aono Takefumi, Aihara Arata//

Megfigyelem a támadást, ami közel sem sikeredett úgy ahogy társam eltervezte. A jounin egy hatalmasat csapott le neki amitől hátra is zuhant. Egy ilyen után az eddigi taktikámat bolond lennék alkalmazni. A fán lapulva gondolkodom tovább.
*Ahogy sejtettem, nem kispályás. Ekkora ütőerő sem semmi. Nem pusztakézzel kellene földre kényszeríteni, inkább valahogy az egyensúlyából kéne kibillenteni. Viszont ha a látóterébe kerülünk fel tud készülni a védekezésre.*
Ezután gyullad be az isteni szikra. Már csak a társammal kellene valahogy közölnöm.
Egy kis bájcsevej után mellém érkezik a fára.
- Ezt most alaposan benéztem! Neked van valami használható ötleted?-
- Lenne egy tervem, de veszélyes . Újdonsült mesterünk azt akarja hogy megmutassuk mit tudunk,nemde? Valamint az összhangra is fektette a hangsúlyt. A te elemed a tűz, az én elemem a víz . Ha egymást éri a kettő mi történik? – A válaszát nem várom meg hanem felelek a saját kérdésemre - Mint azt sejted gőz. Ha közvetlen előtte hajtjuk ezt végre majd egy Shunsin no jutsuval mögé kerülünk és egy duplarúgást beviszünk ,biztos hogy a földön köt ki. Még két dolog: a technikáink körülbelül azonos szinten kell hogy legyenek. Az endanodhoz passzoló jutsuval rendelkezek. A második pedig: kicsit szabadítsd fel a mozgásod-

// Aono Takefumi, Meitsugawa Shori //
 
Ahogy megjelenek Shori mellett az ágon és rákérdezek, hogy ő mit, s hogyan szeretne csinálni, szinte gondolkozás nélkül válaszol. Még egy kérdést is feltesz a végén, de még mielőtt megválaszolhatnám már meg is válaszolja helyettem, nem mintha én nem tudnám a választ.
- Gőz!? Ez még oké, de ehhez teljesen összhangban kell lennünk! Fontos az időzítés, és a jutsukhoz felhasznált chakra mennyisége. Illetve meg kell adni egy célpontot, nehogy Tenzout találjuk el, bár úgy is kitérne előle, de jobb az óvatosság! A súlyokat viszont még magamon hagyom, nem akarom, hogy azt hidd lenézlek. De ha leveszem, közel sem leszünk egy sebességben, és a tervednek a második felél is közösen visszük be az ütést, vagyis rúgást. Illetve ha ez a terv sem jön be, akkor már tényleg csak ez marad ütőkártyának. Na akkor innen menjünk két oldalra 10-10 métert és onnan célozzunk a férfi elé 3 méterrel!
Ahogy ezt befejezem, le is ugrok a fáról majd elindulok jobbra az általam kijelölt távolságba. Ott megállok és várom Shori számolását.
* Remélem nagyjából egyező lesz a jutsukba belefektetett chakra.
Ahogy meghallom társam számolását és azt, ahogy a háromhoz ér le is kezdem a Katon: Endan előkészületeit. Felhalmozok némi chakrát, miközben veszek egy mély lélegzetet. A tüdőmben az imént felhalmozott elemi chakrát elkeverem a frissen szippantott oxigénnel, ezután a kézjelek (Patkány, Tigris, Kígyó, Kos, Majom) megformálásába kezdek. Az utóbbi kézpecsétnél pedig a kezem már a számhoz is emelem. Majd a tüdőmben lévő, kitörni vágyó chakra levegő keveréket, kifújom a számon át és begyújtom. A tűzgolyó mérete most kicsit kisebb, mint lenni szokott, de szándékosan, hogy a víz biztosan kioltsa. Ha az időzítésünk jó és létrejön a gőz akkor, a lábamba vezetem a chakrám, hogy a férfi mögé siessek majd, ha Shori időben odaér ,ha nem egyből megpróbálom megrúgni fordulásból mert nem akarok még egy repülést megkockáztatni.

//Aono Takefumi, Aihara Arata//

A taktika véghez vitelével kapcsolatban egyeztetünk Aratával. A terv hogy 10-10 méterről a férfi elé célzunk 3 méterre. Amint megbeszéljük, nagy lendülettel le is ugrok a fáról és a megjelölt távolságban balra kezdek el futni. Majd elkezdek számolni.
-Egy, kettő, három! – amint befejezem a társamtól kicsit lassabban fogok neki a kézjelek megformálásának közben összegyűjtöm a bennem lévő chakrát, nem a legtöbbet hiszen rögtön szükséges egy másik alkalmazásra is. A három mozdulat nem más mint a Sárkány, Tigris, Nyúl kézpecsétek. Veszek egy nagy levegőt és amint meglátom a lángot már fújom is ki a vizet a számból közben csak ennyi hallatszik:
-Suiton: Mizurappa! – és várom a ninjutsuk ütközésének eredményét. Ha sikeres , a terv szerint megbeszélt módon a lábamba irányítom a chakrám és a Shunsin no jutsu segítségével a sensei mögött próbálnék kikötni, onnan pedig bevinnék a megfordulással egy erőteljes rúgást körülbelül deréktájra.

Tervük dugába dőlése utána gyorsan visszavonult a két shinobi megvitatni a további teendőket. Mielőtt azonban erre még sor került volna, Arata szóba elegyedett a feletessükkel, a jelenet pedig talán egy életre az elméjébe égett. A mentális billogozáshoz vajmi kevés köze van bárminemű hihetetlen és megrendítő pszichológiai csapásnak, mindössze talán az lehetett meglepő, hogy egy embernek ennyire eltérő legyen a személyisége.
Tenzou földre dobta kalapját, majd beletúrt amúgy is madárfészek hajába, szemeiben pedig állatias tűz lobogott. Jelenléte egyszerre fenyegetővé vált, noha ez nem rettentette el az ifjú chuunint.
- Neked Tenzou-sama vagyok ilyenkor kölyök. Ha pedig győzni akartok, ajánlom nagyon komolyan vegyétek a harcot. Ha nem gyilkos szándékkal jöttök, esélyetek sincs! - vigyorgott gonoszul Aratára, majd a következő pillanatban megint a habókos vénember énje került előtérbe, aki kedvesen csak annyit kérdezett, hogy „Oké?”.
Végül eljött az igazság pillanata és a terv átkerült a megvalósítás fázisába amit a két fiú kiötölt. Látszólag senseieteket váratlanul érte, hogy hirtelen egy tűzcsóva száguld felé, amit valami érthetetlen okból kioltanak. Pedig ő olyan jól elfütyörészett és megvolt a saját kis világában. Ha meg is lepődtek, nem tértek el a tervtől, elvégre mit számít, hogy miként viselkedik egy flúgos? A feladatot teljesíteni kell bármi áron.
A felcsapó gőz értetlenségre kényszerítő a célpontot, ám ideje sincs felocsúdni elvégre hamar mögötte teremnek és jól farba rúgják. Noha az időzítés nem volt tökéletes, mégis mindketten átélhették ahogy egy jó nagyot belerúgnak egy náluk rangosabb személybe aki a felkészületlensége okán már esik is hasra. Vagy mégsem? A duo akár örömmámorban is úszhatna ha minden simán menne. Tenzout se ma engedték ki az akadémiáról a nagyvilágba, így mielőtt hasra esne, kezeit kinyújtja a föld felé, hogy még véletlenül se ünnepelhessen két beosztottja, majd ahogy a földet érinti már löki is vissza magát ismét álló helyzetbe. Ha még csak ennyit csinált volna, talán mindenki örül. Alig észrevehetően, de esés közben egy apróbb, labda szerű valamit hajít támadói felé, akik mire felocsúdnának és akárcsak védekezni próbálnának, esetleg kitalálni, hogy mi a fene lehet ez a labda, vakító fény kényszerítő őket ideiglenes vakságba. A következő pár pillanat meg már olyan gyorsan zajlik le, hogy mire látásuk visszatér, csak a kék eget bámulhatják háton fekve. Kipenderítették őket az erdőből elég fájdalmas módon. Míg a „tanoncok” nyögve próbálják összeszedni magukat, a sensei bukásuk ellenére megdicséri őket, ami lássuk be igen csak meglepő egy vereség után.
- Jól van fiúk, egész szépen csináltátok. Nem volt rossz, de ha éles helyzet lett volna, már halottak lennétek. Legalábbis tettem volna arról, hogy azok legyetek. - utóbbi mondatát ugyan azzal az őrült ábrázatával jegyzi meg, mint amit Arata felé is mutatott, majd mintha mi se történt volna, folytatja monológját.
- Most pedig térjünk át a büntetésre. Tanulni fogtok, na de nem a hétköznapi módon.
Zsebéből előhorgászik egy kisebb tekercset, majd gondosan letekeri.
- Ha kérhetem szedjétek össze magatokat, Raragi és Shiro-kun. Shiro-kun, neked még úgy látom kicsit edzeni kell az erőnlétedet. - közben feloldja az egyik pecsétet és két darab, körülbelül húsz kilós lábsúly hullik a földre. - Raragi-kun, te láthatólag jó erőnlétnek örvendesz, plusz nincs nálam extra súly, szóval… - feloldja a második pecsétet és két erős acél bilincs kerül elő. - Te csak egy ilyet kapsz.
Miután sikerült összeszedniük magukat, a jounin háta bilincseli mindkettejük kezét, plusz Shori lábaira csatolja a lábsúlyokat. A gúzsbakötés okát ugyan nem magyarázza el, vélhetően úgy gondolja elég egyértelmű célt szolgálnak, mint „büntetés”, így rögtön rátér a feladatra. Kétszáz ugrás helyben állva miközben lehetőség szerint a feladat vesztesei próbáljanak szorult helyzetükben egy félköríves rúgást végrehajtani. Nem magyarázza el mi az értelme ennek az egésznek, de a parancs az parancs, végre kell hajtani bármilyen őrültségnek is hangozzon.

// Ezennel meg is kezdtük a jutsura való felkészülést és az alapozást. Tőletek pedig kérnék egy körülbelül fél oldalas irományt legalább a karaktereitek szenvedéséről, miközben próbálják kivitelezni a feladatot. Arata a karterről nem kerültek le a súlyok, így bár hozzá van szokva, de ugyan úgy szenved vele. //

// AonoTakefumi, MeitsugawaShori //
 
Megszólítási kérdésemre hamar választ kapok a férfitól, de korántsem olyat, amilyet várok. Sem a megszólítás, de még a válasz hangnem sem olyan, mint amire számítanék. Majd visszaváltott előző stílusára. Miközben visszavonulok, hogy teljesítsem kérését, vagy inkább elvárását a harc komolyságáról, a következő gondolatok futnak végig fejemben:
* Még hogy Tenzou-sama, majd, ha kage leszel! Talán ha senseit, taichout vagy sant mondtál volna, még úgy is hívnálak.
Majd ahogy Shori mellé érek, máris az új stratégiánkat kezdjük kidolgozni. Hamar megszületik a terv és el is kezdjük a kivitelezését. Az Katon: Endanom hasítja a levegőt a fák között, amit egyszer csak egy nagy nyomású vízsugár, vagyis a Suiton: Mizurappa kiolt. A tüzet eloltó víz hamar gőzzé alakul a nagy hő hatására amiben Tenzou-san csak fütyörészik, hogy pontosan miért azt nem tudom. Talán számított rá, vagy csak meg akar félemlíteni minket és azt elérni, hogy ne támadjunk, amíg a gőz el nem oszlik. A fütyörészés okát félre teszem és a Shushin no jutsu segítségével gyorsan mögé kerülök, majd fordulásból jól seggbe rúgom, vagy legalábbis remélem, hogy seggbe rúgtam, mert a még csak elenyésző gőzben nem látni rendesen. A férfi előrebukása közben már nagyjából jók a látási viszonyok, így jól látni, hogy kezeit maga elé kapja és az egyikkel hátradob egy apró labdát.
*Ugye nem…
És már kapnám is kezem az arcom elé, hogy védekezzek a hirtelen felvillanó fény ellen, de nem vagyok olyan gyors, hogy ezt a jelenséget megelőzzem. Így átmeneti az átmeneti vakság szépségével és néhány ütés/rúgás fájdalmával ismerkedhetek meg. Pár-perc múlva mikor kinyitom a szemem, egy nagy kék pacát látok elérhetetlen távolságban, de mivel az égről van szó így nem is csoda, ha távolinak látszik. Felülök és körbekémlelek Shori sikerrel járt-e, de még ő is a földön heverészik. Miközben ténylegesen összekapjuk magunkat és feltápászkodunk a földről néhány dicsérő mondat hagyja el a száját. Valószínűleg a csapatmunkára mondja, mert a feladat második felét nem sikerült teljesítenünk vagyis a két vállra fektetését. De nem tartott sokáig a tömjénezés, mivel elbuktunk most elmondta, hogy a büntetés következik, amit én továbbra is csak edzésnek fogtam fel.  Csak egyvalami böki a csőrömet és hangot is adok neki:
- Tenzou-sa…n! Jegyezd már meg a nevünket Arata és Shori, nem pedig Raragi és Shiro.
* Na, most Shori is megtapasztalja min mentem át, amikor kijöttem az akadémiáról.
Miközben ő Shori kezeit bilincselte hátra én gyorsan a 10kg-s kézsúlyokat átettem lábra, hogy ugyan annyival edzek mint társam, majd az én kezeimet is hátul összefogta. Majd belefogtam a kétszáz váltott lábú ugrásba és rúgásba. Kezdésképp bal lábbal elrugaszkodok a talajtól, majd még abban a pillanatban a jobb lábamat félkörívben meglendítettem egészen borda magasságig majd a talajra érkezéskor vissza léptem vele a kiindulási helyére, ezt megcsináltam ballal is. És még jó párszor legalább 10 szer mire már érződött a duplasúly igazi hatása, az addig csak nehezebben emelhető lábaim ugrásról ugrásra nehezebbek lettek akárcsak a rajtuk lévő súlyok, amik csak egyre lejjebb és lejjebb próbálták húzni. Kb. az 57-ediknél járhattam mikor a combomban lévő izmok annyira megfeszültek, a lábszáramban pedig annyira húzódtak, hogy már kinyújtani alig bírtam. Az izmaim égtek, fájtak és a folyamatos mozgás hatására elkezdődött a tejsavtermelődés, ami még inkább segítette a szenvedésemet. Az eddig szépen visszaengedet lábamat most már szinte csak hagytam levágódni. A századik fölött már hiába is voltam hozzászokva a súlyokhoz, ha azoknak most a duplája csüngött rajtam. Már nem éreztem az előnyt Shorival szemben amit, még az elején igen. Próbáltam egyszerre pihenés nélkül végigcsinálni az egészet, de mostanra már két ugrás között azért már volt néhány másodperc szünet. A 120-dikra a fájdalom a tető fokára hágott, úgy éreztem ettől már tényleg nem lehet rosszabb, próbáltam emelni lábaim, de néha már éppen hogy csak csípőig bírtam felrúgni. Az utolsó 40 pedig már szinte sírva, ment pusztán akaratból, mert szerettem volna végrehajtani az utasítást, nem elbukni ismételten. Amint sikeresen megcsináltam az utolsót is próbáltam megállni két lábon, de annyira remegtek, hogy hamar seggre is ültem, illetve estem. Úgy figyeltem a még akkor is a büntetést teljesítő Shori barátomat. Közben ellazítottam lábaimat, a megfeszült izmokat pedig kicsit szerettem volna megmasszírozni, ezért megkértem az oktatót, hogy vegye le a bilincset a kezemről.

//Takefumi, Arata//


Az akciónk látszólag sikert arat, azonban koránt sincs alkalmunk az örömre. A jounin a dőlésből felugrik majd egy furcsa labdaszerű dolog jelenik meg amely kitörő fényt áraszt. Az események nagyon hirtelen történnek épp mire a kezemet a fejem elé tudnám húzni már nem látok semmit. Pár pillanat múlva az erdőn kívül találom magam a hátamon fekve. Nem értem hogy mi történt, vagy mi volt ez a technika. Egy biztos, a feladattal elbuktunk és most a büntetés következhet. Csak a földön fekszek és a kék eget nézem miközben nagyokat sóhajtok.
*Mi az isten volt ez?! Nem néztem volna ki belőle hogy ilyenre is képes, kíváncsi vagyok hogy mi lesz az a „meglepetés” amit kieszelt nekünk.*
A gondolatmenetemet Tenzou szavai szakítják meg, amely nem más mint dicséret. Nem igazán bírok mit hozzáfűzni, főleg úgy hogy a végtagjaim még sajognak egy kicsit az előbb történtek miatt. Megpróbálok minél hamarabb feltápászkodni és amint sikerül leporolom magam. Mikor már össze szedtük magunkat, újdonsült mesterünk rá is tér a tárgyra.
- Ha kérhetem szedjétek össze magatokat, Raragi és Shiro-kun. Shiro-kun, neked még úgy látom kicsit edzeni kell az erőnlétedet. – 
A mondandója után az előzőleg kivett tekercsből két darab lábsúly esik a földre. A tekintetem végigköveti ahogy a fémdarabok elérik a talajt.
* Shiro-kun? Bánja már a fene, jó lesz ez is. Max Kenzounak hívom. De ez lenne a büntetés? Ez még nem gáz, elvégre ez is egyfajta edzés módszer*
A valódi meglepetés csak ezután következik, az acélbilincsek. Ekkor már az a kis remény mondván hogy „még nem gáz” szerte is foszlik. Nincs mit tenni ha ez a feladat, akkor teljesíteni kell. Így hát hagyom hogy a kezeimet hátrabilincselje és a lábaimra feltegye a súlyokat. Az első ugrás után kibillenek az egyensúlyomból és azzal a lendülettel esek is pofára. Nagy nehezen feltápászkodok a földről és folytatom a gyakorlatot. Tíz ugrásonként hajtok végre egy félköríves rúgást, egyszer a jobb, egyszer a bal lábammal. Az első tíz ugrásnál is érződik hogy valami húzza le a lábamat, és közel sem természetes módon. A rúgás derék magasságig megy körülbelül aztán következik ismét tíz ugrás, melyeknél már elkezdenek fájni a lábaim. Ekkor Aratára nézek aki ugyanazt a feladatot hajtja végre amit én.
*Az biztos hogy lassabban fogok végezni mint ő, de nem adom fel! Akkor is végig csinálom bármennyire fáj is! *
Majd amikor elérkezett a bal lábas rúgás ideje, a fájdalom ellenére sikerül azt is ugyanolyan magasságba vinni mint az előzőt. Az idő csak telik és a fájdalom egyre csak fokozódik,amit még megspékel az inak húzódása is. A hetvenötödiknél muszáj vagyok megállni pár percre pihenni. Azután folytatom tovább a gyakorlatot. A szokatlan súlyfelesleg miatt az izmaimban égő fájdalmat érzek, ami a századik ugrás után már elmúlik. Lábizmaim teljesen megfeszültek, olyan mintha kőből lennének és húznának lefelé. Az érzet ellenére a rúgások egyre csak alacsonyabbra mennek. Még ötven ugrást végrehajtok aztán a földre rogyok. Bámulok egy ideig magam elé, közben a fejemben egyre csak a feladat vége jár. Zihálva már és a végtagjaim egyáltalán nem érezve, egyrészt a bilincs szorításától, másrészt a súlyoktól, neki kezdek a hátralévő gyakorlatsornak. Az energiám fogytán már, kezdek szédülni, és a levegőt egyre csak kapkodom. A számok már jelentéktelennek tűnnek, csak csinálom amit szükséges. Mikor elérem a kétszázat, elvörösödött fejjel a levegőért kapkodva a földre dőlök.
* Kétszáz, mikor lesz már….Vége. Vége van!*

// Az új 20-as csapat //


 A súlyok okozta megterheléstől már eléggé a határaimon vagyok, nem igazán tudok figyelni a környezetre. Csak a levegővétel az ami épp számít abban a percben. A következőben pedig a sensei hangja töri meg az úgynevezett „csendet”, ami leginkább zihálásnak mondható. Megdicsér ,ám ugyanakkor érzékelteti hogy a találka nem ok nélkül jött létre és van még mit tennünk. Lassacskán feltápászkodok a földről, a lábaimat egyáltalán nem érzem. Hatalmas megkönnyebbülés mikor lekerülnek rólam a súlyok és a bilincs. Szinte csak bambulok ki a fejemből, szem elől vesztve újdonsült mesterünket. Egy vaskos fa tövében tekintem meg, amit épp végigsimít. A súrlódás hangja eléggé kellemetlen, a hideg kiráz tőle. Szerencsére nem sokáig kell ezt hallgatnunk, mert Tenzou egy hatalmas oldalrúgást mér a fára. A zuhanása kapcsán joggal hihetnénk azt, hogy ezzel a cselekedetével egy jó nagy lila foltot okozott magának. Viszont a körülötte felgyorsuló légmozgás és a mozdulata által okozott repedés teljesen mást sugall. A kis műsor után visszatér a maga lajhár tempójába és egy kérdést tesz fel. 
- Ez volt a Konoha Senpuu, Konohagakure no Sato egy sajátos Taijutsu technikája. Tudjátok, hogy mi a titka? – eleinte abszolút semmi válaszom sincs. Az arcom elé teszem a kezem és visszapörgetem a fejemben a történteket.
*Amikor megrúgta a fát, nem csak  megrepedt hanem a sensei körül lévő a levegő is megváltozott. Biztos, hogy a fizikai erő mellett valamennyi chakrát is áramoltatnia kellett egy ilyen rúgáshoz. Ha ezt emberre méri valószínűleg el tört volna pár csontja.*
Független attól, hogy nem bírok Tenzou kérdésére pontost választ adni, azért megpróbálkozom vele.
- Esetleg az hogy minél kisebb chakrafelhasználással, súlyos fizikai sérülést tudjunk okozni? - 

// Jiraya, Shori: A 20. csapat //
 
Lassan, de biztosan, fájdalmas kínok közt sikerült végigcsinálnom a 200 darab köríves rúgást a levegőben. Kell még néhány pillanat, hogy a hangos levegő utáni kapkodásom abba maradjon, az egyre halkuló lihegés közben barátomra szegeződik tekintetem.  Társam ekkor még javában csinálja a gyakorlatot, miközben érkezés közben néha-néha kicsit megrogy.
* Kitartásban nem szenved hiányt, na de akkor nem is lehetne a riválisom, ha ennyi kifogna rajta!
Rövid ideig lehuppanok a földre, de nem sokkal később ellazítom és lerázom megfáradt lábaim, aminek a befejeztével Shori barátom is végzett az ő gondjával. Taujutsu oktatónk leveszi rólunk a kézbilincset, majd ismét lehuppanok a földre. Először nem is a lábamról veszem le a súlyokat, hanem inkább szemügyre veszem a csuklómon a bilincs zötykölődésének nyomait. Ahogy tüzetesen átvizsgáltam rögvest levettem a lábsúlyokat is melyek már még a felszínről is kezdtek lehúzni a föld alá. Közben Shori is amilyen gyorsan csak tudott, megszabadult a súlyoktól. Nehezen, de kénytelen vagyok felkelni a most kényelmesnek érződő kemény és hideg talajról, mivel kezdetét veszi az igazi tanulás. Legalábbis ez vehető ki az előttünk álló jounin szavaiból, aki még néhány dicsérő szóval is megajándékoz minket, amitől még a kedvem is javul valamiképpen. A sokat megélt férfi, végighúzza kezét egy mellette álló fán. A kemény munkával és edzésekkel töltött életét bizonyítja az is, hogy a fakéreg és hasonlóan érdes tenyere nem éppen dallamos muzsikát játszik súrlódás közben. Majd hirtelen fél lábon megpördül, s a levegőben lévő szabad egyenesen, úgy derék magasságban tartott lábával megrúgja a fát. A törzs, ahol a találatot kapta megrepedt valamint a lábának, a lenyomatának egy részét is megörökíti az utókornak. A bemutató után ugyan, de végül a tanulandó taijutsu nevét is megosztotta velünk, majd a véleményünket is kikérte róla.
* Chakrával egy ilyen roncsolás könnyedén megoldható, ha egy adott végtagba koncentráljuk. De itt korántsem ezt figyelhettük meg! Inkább a mozdulatokban kell keresni a választ!
Ahogy levonom a következtetésem hamar még társam előtt próbálom kifejtem nézőpontomat, de sajnos megelőz így kénytelen vagyok először őt végighallgatni és csak azután elmondani az én véleményem:
- Első ránézésre ez a mozdulat a fizika alaptörvényeit foglalja magában. A forgás sebessége, és a nyújtott lábunk, vagyis jelen esetünkben az erőkar az ami, létrehozza azt az erőt a mi megrongálta a fát. Viszont abban az esetben, ha némi chakrát is használt volna valószínűleg átütőbb erejű lenne!
Majd kíváncsian várom a választ, hogy helyes-e az iménti okfejtésem.

// Jiraya, Shori: A 20. csapat //
 
A tippek vagyis inkább a  válaszok elhangzása után, a senseien volt a sor, hogy elmondja tévedtünk-e. A válasza némi részt kielégítő volt, hisz a kettőnk válasza együttesen megadta a teljeset. Miután megosztotta velünk ezt a tényt előkapta, az egyik zsebéből lopótök kulacsát, majd meghúzta azt. Az itóka elfogyasztása után arckifejezése pár pillanatra eléggé érdekes lesz.
* Biztos nem töklevet fogyasztasz, ha ilyen arc kell a lenyeléshez! Csak be ne kávézz itt nekem!
Amint fancsali arca ismét normális lesz, újra rákezd a szóbeli tanításba. Ami szerencsére nem volt felesleges, sok olyan tudás elevenedett fel, melyeket talán utoljára az akadémián hallottunk. Illetve egy két ottani elejtett megjegyzést is rendesen kifejt.
* Mi van ezzel a direkt chakrával, nagyon hangsúlyozza?
Majd a chakra gyorstalpaló és tudásfelelevenítő végeztét ismét egy kérdéssel zárja, melyhez vizuális segítséget is ad. Leemeli fejéről szalmakalapját, majd meghajol és a feje búbjára mutat, melyet kénytelen megnézni, hogy rájöjjek mire is akarhatott utalni.
* Mit is kéne látni? Mi köze lehet a fejnek és a hajnak a chakrához, vagy ahhoz a direkt chakrához, amit annyira hangsúlyozott pár perccel előbb?
Ha a fejemben most víz lenne az lenne a tudatlanság óceánja, én pedig a kellős közepén úsznék a vízben, hogy elérjem a tudás szigeténeke partjait. S közben reménykedek a segítségben. Az ötlet vitorlásában, ami megtalál és segít partot érnem, de sajnos nem jön még egy csónak sem.
* Chakra, direkt chakra, mi a közös ezekben? Oké, hogy a mozgása a chakra rendszerünkben történik, mely behálózza egész testünket. De ez nem lehet elég! Miről beszélt még a chakra mozgásáról, ebből már ki lehet indulni, de akkor minek mutatott a fejére. Milyen is volt a frizurája? Kissé kócos, de ezen kívül semmi. Átlagos, olyan mint minden más embernek. Esetleg a hossz változik illetve, az hogy hogyan is hordják. Mi volt még? Zsír és csak a forgó, a forgó…
S ekkor mintha megjött volna a várt hajó, hogy kivigyen a partig vagy legalább is a zátony közelébe. De közben Sori barátom ismét megelőzz, kénytelen vagyok megvárni mit is mond, s reménykedek benne, hogy nem azt fogja mondani, amit én. Szerencsére nem azt mondja, amivel én rukkolnék elő így én is brillíroztathatom tudásomat.
- Az én, teóriám másabb, mint amit Shori mondott, de talán ettől lesz szép mind a kettőnké, még akkor is, ha valakinek a válasza helytelennek bizonyulna. Nos, elsőre nem tudtam mire akarhat kilyukadni, de aztán a forgója megmutatta a helyes irányt! A chakra spirálisan áramlik bennünk, gondolom erre akart rávezetni minket. A chakra mozgás spirális és az iránya egyénenként más, általában abba az irányba forog, amelyik a dominánsabb, ha szabad így fogalmaznom. Esetemben a chakrám jobb irányba forog, általában a hajunk forgójából megállapítható amerre az forog, arra forog a chakra is! Tehát a direkt chakrám is jobb irányba áramlik! Valamint, ha valaki az ellentétes irányba próbálja irányítani a chakráját az nem ér el vele semmit olyan lesz, mintha egy átlagember akarná végrehajtani a feladatot.
Hosszúra nyúló levezetésem után csönd lesz. És ismét Tenzoura kerül a sor, hogy bíráskodjon. Abban kié is a megoldás vagy az ahhoz közelebb álló.

// Jiraiya, Arata: A 20.csapat //

A jounin csak bólogat a tippemre de semmi hozzáfűzni valója nincs, utánam Arata következik. Úgy látszik hogy a chakra áramlásának az iránya volt a kulcs. A csevegés után Tenzou ismét bemutatja a technikát, majd magunkra hagy minket mondván, hogy a tanulás végéig nem mehetünk haza. Ez a dolog egy kicsit felhúz.
* Ember, ez mi a franc?! Kora reggel kihív minket, hogy bunyózzunk vele, megszívat a bilincsekkel, kétszer bemutatja a jutsu-t aztán megy a dolgára?! Vagy csak én vagyok hülye és nem fogom fel a tanulás lényegét? Nem értem! *
Aratára nézek és ismét megjelenik az arcomon egy gonosz vigyor. Közelebb megyek hozzá, majd kétszer megpaskolom a fejét a forgójánál.
- Okos vagy Asano-kun! Most pedig gyakorold a technikát éhesen és szomjasan, egészen holnap ilyenkorig! -
* Milyen ganéság volt ez a részemről... Csak tudnám, hogy minek dumálok mindig én először. Gyenge vagyok, és 19 évesen még mindig genin! Legyünk sikeresek az életben! Mindegy is. *
Majd arrébb állok a társamtól és pár másodpercre a szemébe nézek. Tekintetem látszik, hogy egyáltalán nem vagyok nyugodt, sem elégedett. Egyenesen nekirontok annak a fatönknek, amin a Sensei bemutatta a Konoha Senpuu-t. Amikor a közelébe érek, elrugaszkodom a talajtól és azzal a lendülettel teszek egy fordulatot a levegőben. A bal lábamat magam alá húzom, a jobbat kinyújtva pedig eltalálom a fát. A rúgás ereje vitathatatlan volt, és a szél sem maradt mozdulatlan körülöttem. Kellemes volt leadni a saját magam által gerjesztett dühöt. Így valamivel nyugodtabban a még ott álló barátomhoz szólok.
- Ez most jól esett! Egyébként nem tudom te hogy vagy vele, de szerintem minél előbb meg kellene tanulni ezt a technikát. Nem szeretném kivárni a holnapot egészen itt és neked is jobb lenne ha a feleségeddel alhatnál! Esetleges menjünk el valahova kajálni, üres gyomorral nem jó edzeni! - 

// Jiraya, Shori: A 20. csapat //
 
Tenzou kérdésére ismét Shori válaszolt először, de most kicsit bőbeszédűbben. A sensei miközben hallgatta csak bólogatott. Majd mikor én kezdtem bele a chakra mozgásának definiálásába a sensei előre hátra mozgó feje megállt, karba tett kezekkel. Ekkor kicsit megrémültem, hogy valami orbitálisan nagy baromságot kezdtem szajkózni, de inkább mégis végigmondtam. És milyen jól tettem, amint végeztem beszédemmel a sensei gratulációját közzétette verbálisan és nonverbálisan is. Csak az a nagy kár, hogy még most sem jegyezte meg a nevem, és ráadásul mindig mást használ. De aztán jött, az a bizonyos kijavítás, melyben elmondta mi, volt téves az állításomban, valamint ismét kiegészítette a tudásunkat. Ahogy végez, elsétál mellettünk, mond még pár szót majd végrehajtja ismét a technikát. Majd elmondja utolsó parancsait az edzéssel kapcsolatban és búcsút int nekünk.
* Ez most valami vicc? Iderendelnek minket 7-re aztán pár óra múlva itt is hagynak minket 24 órára, hogy gyakoroljunk. Edzésfelügyelettel mi lesz? Ha rosszul gyakoroljuk be a rúgást, akkor a chakránk is rosszul tanulja meg! Oké hogy nem egy világ nehéz dologról van szó, de azért mégis csak! Elvégre az előbbi tréning főképpen az erőnlét javítására szolgált!
Miután a férfi elmegy Shori szembeáll velem, késsé szúrós tekintettel felveszi a szemkontaktust. Majd elindul felém, aztán kétszer megpaskolja a fejem tetejét. Majd pár szót intéz hozzám amiből kiderül, ingerültsége nem rám fókuszálódik, ami azért jólesett.
- Mégis minek látszok kutyának, hogy megpaskolod a fejem, ha jól teljesítek? Ennyire zavar, hogy tudtam a választ? De nyugi, valahogy majd elütjük az időt. És különben meg bordélyba még mehetünk.
Mondom neki széles vigyorral az arcomon hátha felvidul, de aztán kijavítom előbbi mondandómat:
- Vagyis te mehetsz oda, én meg kiveszek egy hotelszobát és oda viszem Asamit!
Társam lassan elindul afelé a fa felé, amin a sensei mutatta be a rúgását, majd ő is megrúgta hasonló módon a fát.
* Máris belekezdett a gyakorlásba? Az elébb még majd kidurrant a dühtől.
Ahogy leadta a dühét abban a rúgásban, hangulata ismét normális lett, saját mércéjéhez képest. Majd felveti az ötletét.
- Hát ezt nagyon jól látod! Na, jó először együnk, aztán annyiért haza szólok, hogy nem biztos, hogy otthon töltöm az éjszakát. Bár Asami nem az a féltékenykedő típus, de nem szeretném, ha másnap sodrófával várna, mert az egy kivédhetetlen technika!
Aztán elindulok a falu egyik éttermébe.
- És hova menjünk? Válassz te!

// Jiraiya, Arata: A 20.csapat //



A bordély hallatán felcsillant a szemem és mintha Arata többi mondata a ködbe veszett volna a sajátommal együtt.
* Bordély ház….nők…meztelen nők…formás idomok. Cic- * ekkor egy hatalmas pofonnal vetettem véget a gondolataimnak. Teljesen elkomorodtam, holott legbelül ugyancsak ez széles vigyor nyugtázta a feltevéseimet.
- Arata, ne szemétkedj! Minden shinobinak megvan a maga gyengéje. – majd lassacskán elindultunk egy étterem felé. A döntésem a legközelebb lévő étkezdére esett. Tekintve, hogy nem akartam pazarolni az időnket, csak pár dangot rendeltem magamnak. Gyors elfogyasztás után pár szót intéztem a chunninhoz.
- Mit gondolsz a senseiről? Kicsit flúgos de úgy érzem, hogy ez csak egy rosszul összerakott álca. Lehet, hogy mikor holnap visszajön már egy jól öltözött úriember áll előttünk. -
Válasza után kifizettem az ételt, majd amíg ő elment hazaszólni, visszabattyogtam az akadémia mögé. Egy dolog ütött szöget a fejemben útközben ami nem hagyott igazán nyugodni.
* Remélem azért majd sikerül előbb-utóbb befejezni a technika tanulását. Hamarosan jó lenne már egy küldetést is elvállalni. Nem a legjobbak a képességeim, de így még azok is csak porosodnak. Tapasztalatnak sem lenne utolsó, és az éles harcban tanulhat az ember a legtöbbet. Kíváncsi vagyok, hogy maradni fog-e Tenzou az oktatónk vagy valaki más köszönt minket. Furcsa ez az egész, de király lenne valamit alkotni, valami maradandót. Nem akarom, hogy nyom nélkül tűnjek el a shinobi történelemben. *
Tekintetem a fára szegeződött, éreztem hogy itt az idő gyakorolni. Ahogy legutóbb is tettem, a növény felé iramodtam, majd elrugaszkodtam és egy jobb lábas pörgő rúgást mértem a fa törzsére közben a technika nevét kiáltottam. Körülöttem a levegő ugyancsak felkavarodott a rúgás erejétől. Viszont az okozott „sérülés” csak minimális volt. Nem láttam sok értelmét ugyanazt a mozdulatot egymásután vagy százszor megcsinálni, túlságosan monoton lett volna. Így egészen társam megérkezéséig guggolásokat végeztem, valamint még kétszer hasonló módon megpróbáltam a Konoha Senpuu-t. Mikor a chuunin visszaérkezett, teljesen komoly arckifejezéssel és egy bizonyos mondattal köszöntöttem.
- Ha befejeztük a tréninget, nem lenne kedved megünnepelni esetleg pár pohár sakéval? -

// Jiraya, Shori: A 20. csapat //
 
Barátom felvidítása sikerült legalábbis a csillogó szemei ezt mutatják miután meghallotta a bordély szót. Oly annyira eljátszott a gondolattal hogy kénytelen volt önmagát felpofozni, hogy visszaszálljon közénk a földre. Váltunk még pár mondatot majd elindulunk a falu egyik éttermébe. Mivel társamra hagytam a döntést, oda mentünk be, amelyiket legelőször megpillantottuk, vagyis egy dango étterembe. Körülbelül egy félórát időztünk itt, közben Shori a senseiről kérdezve folytatta az erdőben abbamaradó beszélgetést.
- Nem rossz az elképzelésed, de én már annyinak is örülnék, ha megtanulná a neveinket. De azért megkell hagyni, tanítani azt tud, legalábbis elméletet. A gyakorlat majd holnap kiderül. Ami pedig még egy jó pont, hogy megbízik bennünk, amiért otthagyott, minket felügyelet nélkül.
Válaszom után társam fizeti, részét majd visszaindul így hát én is így teszek, csak kerülő úton megyek amibe éppen beleseik az otthonom is. Pár percnyi séta után, feleségembe botlok, aki éppen vásárolgat, ahogy elnézem már egy jó ideje. Tájékoztatom a helyzetről, majd felajánlom, hogy segítek hazavinni a vett holmikat, de nem kér belőle.
* Amint visszatérek bele kell húznom hogy behozzam a Shorival való lemaradásomat!
Visszatérek az akadémia mögötti erdőbe, mely most edzőhelyként szolgál. Ahogy megérkezek elsőre sehol nem látom Shori hiába kémlelem nem lelem. Elsőre az is megfordult a fejemben hogy ő is hazament és beszámol esti kimaradásáról, de aztán szemem megpillant egy el-eltűnő ezüstös foltot az egyik cserje mögött.  Ahogy közelebb megyek egyre jobban kivehető, barátom az, és éppen guggolásokat végez.
* Akkor talán mégsem maradtam le.
- Visszatértem! Most már edzhetünk, akár estig is.
* Hogy is mondta? Kezdjük azzal az oldalunkkal amelyik ellentétes a chakra keringésünk irányával.
Közben odasétálok egy fához, jobb kezem ráhelyezem, aztán végigsimítom rajta a kezem, miközben alaposan szemügyre veszem. Muszáj jó fát választanom elvégre innentől kezdve ő is az edzőpartnerem lesz. A gyors vizsgálat után csak ennyit szólok:
- Ez jó lesz!
Majd hirtelen elhúzom kezemet a fától, aztán nyújtott bal lábbal beviszek egy gyors forgórúgást. Megpróbálom teljes testemet belevinni a rúgásba, ahogy a sensei mutatta.
- Konoha Senpuu!
A rúgás nem kavart akkora szelet, mint a senseié. De nem is vártam, hogy elsőre sikerüljön, akkora port kavarni ezzel is megelégszek most még. Csinálok még pár ilyen bal lábas rúgást, addig, amíg úgy nem érzem eleget gyötörtem bal lábam, és jöhet egy csere.