Re: Az akadémia mögötti kis erdőség

Uchiha Itachi Pént. Feb. 07 2014, 11:54

Ako sensei egy darabig mereven figyelt titeket, majd miután befejeztétek a mondandótokat tovább bámult. Illetve csak úgy tűnt mintha bámult volna, de inkább felmérte a reakciótokat.
- Na figyeljetek rám légyszíves. Ez a kis ellentét rendben van, így talán még akár egymást is ösztönözni fogjátok fejlődésre, viszont szeretném ha ennél tovább nem romlana ez a viszony. Megmondom mindjárt azt is, hogy miért. Először neked válaszolok Natsuhi… Nem fogunk most elkezdeni semmilyen edzést, mert küldetésünk még hozzá a háború miatt elég fontos. Azt a feladtaot kaptuk, hogy utazzunk el Tanzaku Gaiba és kutassunk fel egy feltehetőleg a környéken tevékenykedő bűnözőt, aki többek között szabotálja is a környék kereskedelmi szállítmányait és a városban fosztogat. Még az is előfordulhat, hogy egy kémmel van dolgunk ezért küldött engem veletek Tsunade sama. Ezen a ponton pedig szeretném megemlíteni, hogy milyen fontos lenne a csapatmunka, aminek egyik alap feltétele a kölcsönös bizalom… Ti pedig ha jól értesültem édes testvérek vagytok szóval szeretném megkérni, hogy a csipkelődésnél tovább ne süllyedjen ez a helyzet. Ha nincs kérdésetek, akkor menjetek haza szedjétek össze a holmitokat és két óra múlva találkozunk a főbejáratnál. Remélem mindenkinek sikerült kielégítő választ adnom akkor két óra múlva várlak titeket.
Azzal a sensei el is tűnt. Kicsit furcsa volt a tárgyilagossága, de talán ez kell ahhoz, hogy a kettőtök közti kapcsolatot helyre tegye.

// A következő körben szeretném, ha leírnátok egy jó 15-20 sorban, ahogy hazamentek összeszeditek a cuccaitokat elbúcsúztok ilyesmik aztán a következő kör mehet Konoha Kapujához. //

Uchiha Madara Szomb. Feb. 15 2014, 11:01

Sasano

A férfi türelmesen hallgatott végig, várta, hogy kifejtsd a kérdésére a választ. A tömörség is jellemezhet stílust, aki tő mondatokban, rövid válaszokat ad, és visszakérdez, valószínűleg zárkózó típus, aki nem szereti titkainak részleteit elkotyogni, nem akarja, hogy mások részt vehessenek az életének lezajlásában. Nem akarja, hogy bárkitől is függhessen az élete a saját útját akarja járni. De mi is ez az út?
- Tudod, Sasano, az az ember, aki a megvilágosodás útját keresi, valószínűleg el fog veszni a sötétségben. Nem lehet megtalálni a világosulást, hiszen ez nem egy kézzel fogható, helyhez kötött tárgy. Ez egy olyan különleges látásmódot képvisel, amelyet csak tiszta lelkiismerettel és a saját utunk végigjárásával érhetünk el. ha mindvégig kitartasz az utadon, nem térsz le, akkor az út legvégén elérheted a megvilágosodást, pontosabban az fog téged elérni. Nem érdemes kutatni azt, ami úgyis rád talál, ha kitartasz mindamellett, amit célként tűztél ki magad elé. fejtsd ki kérlek, mit érzel a saját utadnak, miért érzed, hogy jó irányba haladsz?

Erről egy hosszabb elemzést szeretnék, ahol megemlíthetsz korábban történt eseményeket, szálakat köthetsz össze, majd miután kifejtetted véleményed, a férfi ismét beszélni kezd

- Nos, Sasano. Az utadat végig kell járnod, nem térhetsz le róla, soha - hangja ekkor hideg volt és őszinte. - Én segíthetek neked erősebbé válni, de ezzel csupán magadat véded meg, nem a sorsod. Ha képes leszel megóvni magadat a rossztól, azzal a végére érhetsz. Amit tanítani fogok neked az nem egy magas szintű technika, mégis kiemelkedő tudás kell hozzá, használatához pedig az ész és a logika elengedhetetlen. A technika neve, Hien: Kaizou no Iki azaz a Formázás útja. A chakrad a kardodba kell, hogy vezesd, úgymond átitava vele az egészet, majd ha sikerült megalkotnod kardod formáját, képes lehetsz az változtatni, alakítani. Ahogy mondtam, a technikához kiemelkedő chakrairányítás szükséges, ezért bánj óvatosan vele, oszd be a készletedet. Egy harcban nem lesz ott mindig egy támogató, aki megóv téged, ha elhasználod minden erőd.

A postban tehát szeretnék egy hosszú leírást kérni az utadról, majd utána egy hasonló hosszúságot a technika első fázisáról, amelyben a chakrad a kardodba vezeted, majd némileg meghosszabbítod a pengéjét. A próbálkozások számát rád bízom, légy reális.

**Gonza Sasano** Vas. Feb. 16 2014, 20:28

// Madara //

Gonza barátunk általában olyan ember volt, aki nem szívesen tartotta az életét nyitott könyvnek. Nem igazán szerette a faggatózó kérdéseket, párszor pórul járt már azzal, hogy kitárulkozott. Ám ez a vén szamuráj, olyanról beszélt ami felkeltette az érdeklődését, a megvilágosodásról. Ezért úgy döntött, hogy kicsit mesél magáról:
- Mi a saját utam? Ugye említettem három dolgot. Egyik az, hogy segítsem a barátomat. Ennek a barátnak sok mindent köszönhetek, sokat tanultam tőle, a kardomat is tőle kaptam. Tartozok neki. A másik dolog az volt, hogy meg kell erősödnöm. Nem csak azért kell megerősödnöm, hogy jól képzett szamuráj legyek, hanem azért, hogy ha újra találkozok a nagyapámmal, akkor ő az unokáját egy erős szamurájként lássa viszont újra. A harmadik dolog a saját bushidóm meglelése, hogy megvilágosodjak. Nem úgy akarok erős szamuráj lenni, hogy egy olyan embert lássanak bennem, illetve én saját magamban, aki nem csak nagy vérfürdőt tud produkálni a kardforgató tudományával. A harcosnak fel kell edzeni a szellemét és a lelkét is. El akarom érni a tökéletes lelki erőt, ami hozzá segít ahhoz, hogy jó emberként éljem le az életemet. - válaszolta a ronin, majd várta a mestere reakcióját. A mester elmondta, hogy megtanítana neki egy technikát. Szamurájunk ezen kicsit meglepődött, majd megörült neki. A mester elmondta, hogy próbálkozzon azzal, hogy a chakráját belevezeti a kardjába, és azt formálja.
- Köszönöm Sensei!- mondta hősünk, miközben illendően meghajolt, majd neki is látott a tanulásnak.
A kardjába belevezetni a chakráját az még valamennyire ment is neki, hiszen a Gitou technikát ismerte, viszont azzal már problémák akadtak, hogy hogyan növeli meg a kardjának a hosszát. Gonza neki állt koncentrálni nyugodtan és higgadtan, majd kivonta chakraérzékeny nodachiját, a Megváltót. Elkezdte áramoltatni a kardba a chakráját, próbálta növelni a hosszát, ám a kardba vezetett chakra hossza nem nőtt semmit. Megpróbálta újból, koncentrált erősen, még a légzésén is változtatott, fokozatosan adagolta a chakrát a kardjába, ám még most sem sikerült. Ez így ment 2 órán keresztül, persze közbe pihent is hiszen, be kellett osztania a chakráját, valamint kellett az idő a visszatöltődéshez is. Már a sokadik próbálkozás után sem akart összejönni a dolog, de hősünk nem az a fajta ember, aki ezt könnyen feladja. Próbálta sokadjára, és még mindig eredménytelenül.
~ Hm... amúgy sem voltam annyira jó az ilyen belső energiás dolgokban. Ilyenkor egy valami szokott beválni, a meditáció. ~ mérte fel a helyzetét magában, majd leült meditálni. A meditáció alatt nem csak pihent, hanem az elpazarolt chakráját is igyekezett visszatölteni, másrészt újra átgondolta a technika minden egyes elemét, hogy sikerüljön összeeszkábálnia valami kézenfekvő megoldást a problémára.
~ Hiába adagolom fokozatosan a chakrát, hiába sikerül a kardba való bevezetés, a kard hosszának a növelése nem megy, mert mikor el kezdeném növelni a hosszt, akkor az áramoltatás megszűnik. Vagyis arra kellene rájönnöm, hogy hogyan tudnám a lehető legtovább fenn tartani a chakra hosszát addig, míg el nem kezdem a valódi növelést. ~ analizálta a helyzetet a kardforgató. Gyalulta az agyát, hogy mi legyen a megoldás, még ha a problémára rá is jött, a megoldás kidolgozása mindig nehezebb. Mivel nem volt zseni ebben a témában, így maradt a jó öreg próbálkozás. A közel egy órás elmélkedés után, felpattant a helyéről és ismét neki esett a feladatnak. Szépen fokozatosa, koncentrálva áramoltatta az energiáját a kardba, erőlködött, hogy minél tovább tudja fenn tartani az áramlást, ám megint kudarcot vallott. Majdnem fél órányi folyamatos próbálkozás után még mindig semmi eredmény. Ezután következett egy újabb módszer, lassan adagolta a chakrát, majd mikor érezte, hogy a kard teljes pengéje körbe van véve, akkor kicsit több erőt vitt bele, sikerült is megnövelnie a kard hosszát, de csak igen rövid időre, nem tudta fenn tartani az állapotot. Pihent újból egy órát. A szél kissé felélénkült, és kezdett megjelenni egy-két fekete felhő is az égen. Nagyon úgy néz ki, hogy eső lesz. Az idő ment, de szamurájunkat ez nem zavarta egy cseppet sem. A pihenő után, a gyakorlatot folytatta, az első 5-6 próbálkozást követően az eredmény, ugyanaz volt, megnőtt ugyan a penge hossza, de hatás nem maradt fel sokáig. A hetedik neki futáskor Gonza bele adott mindent, ugyan nehezen, de sikerült is huzamosabb ideig is fenn tartani a megnövekedett hosszt. Ám ekkor teljesen kifogyott a chakrából, ugyanis túl sok energiát adott bele.
- A fene pihennem kell, most aztán tényleg kifogytam az energiából. - mondta lihegve, majd a kimerültségtől térdre rogyott. Hősünk volt már ilyen helyzetben, tudta, hogy ez mivel jár. Miközben egy fa alatt ülve pihent, eleredt az eső, dörgött az ég is.

Uchiha Madara Szomb. Feb. 22 2014, 12:24

A férfi csendben nézte próbálkozásaid, nem szólt közbe, nem állított meg, hagyta, hogy te magad alkosd meg a chakrapengét. Hosszas próbálkozások, izzasztó koncentrálás és az akarat meghozta az eredményt. Kardod láthatóan megnövekedett.
- Jó ötlet, pihenj kicsit - ültetett le a férfi egy fa tövébe, az árnyékba.

Negyed órával később
A férfi egy kunait ad neked, és arra kér, tartsd magadnál.
- Egy teljesen másfajta edzésbe kezdünk bele, azonban ehhez helyet kell változtatnunk, kövess kérlek.
A férfi elindult, kezeit hátul összefogta, lassú léptekkel indult előre.
- Az út során arra kérnélek, hogy a koncentráld a chakrad, nem kell elvesztegetni, csupán gyűjts össze minél többet a kezedbe, azonban a mennyiséget nem egyszerre kell összegyűjtened. Most lehetőséged van fokozatosan adagolni, ez a későbbiekben is kelleni fog. Csupán annyi a dolgod, hogy a folyamatosan mozgó chakra egy kis részét tartsd a kezedben, majd újabb és újabb töredékeket állíts meg. Képzelj egy egy nagy folyót. A folyóban az áramló víznek, ha egy mellékágat nyitsz meg, azonnal átömlik, amennyi csak átfér. Azonban ha mondjuk ez a mellékág egy gáttal van lezárva, amelynek lehet szabályozni a nyitását, akkor a víz áramlását is szabályozhatjuk ezzel. A gát, ha nyitva van, átenged bizonyos mennyiségű vizet. Azt, hogy mennyire van nyitva csak is az tudja meghatározni, aki kezeli a gátat.

Az út végén egy kis kavicsos útra tértek rá, nem tudod, mennyi idő telhetett el, talán néhány perc, talán hosszú órák. A helyszínen, ahova érkeztek, apró folyó csobog, fahidakkal összekötve. A fák szép sorban nőttek.
- Megérkeztünk a meditáció kertjébe. - szól mestered, majd egy pukkanásban eltűnik. Ám nincs okod a pánikra, ha kicsit körbenézel, láthatod, ahogy mestered egy másik, idősebb férfival beszélget. Ide írhatod a következő köröd. A technikát felírhatod az adatlapodra, valamint + 2Chakrat.

**Ginoo Yukizaki** Pént. Aug. 29 2014, 19:07

Ginoo csendes jellem volt nem zavart sok vizet. Így nem volt nagy hatással az osztály közösségre viszont jobban ismerte bármelyiküknél a viselkedésüket. Megfigyelő jellem volt így jól ismerte mindenki kis szokását. Még akkor is ha csak egy haj megigazítás volt de, tudta kire jellemző. Nem véletlen, hogy észrevette a csendet. Nem kellett sokat gondolkodnia mi lehet. Senki nem akar szégyent hozni Iwakawa sensei-re. Azt tanulták tőle, hogy rend a lelke mindennek és ehhez tartják magukat még akkor is ha maga a sensei nincs itt. Léptek kopogtak a folyosón. Ginoo próbálta felismerni kié lehet. Nem tűnt túl ismerősnek. Siet. Suzunabe sensei nem lehet. Ő is siet de, ő más ütemben lépked. Harmadik éve jár az akadémiára úgyhogy ki tudta ismerni néhány ember járását. Az ajtó kinyílt és egy olyan kunoichi lépett be rajta aki eddig még nem tanította őket. Ginno annyit tud róla, hogy történész és tanár. Ginoo-nak a nő neve is beugrott.
~Történelmet fogunk tanulni? Az nem hangzik túl érdekesnek. Ismerem a végkifejletet hisz benne élek nem hiszem, hogy a folyamat le tudna kötni.~
Ginoo-hoz közelebb állt az alkotás és az anyagi dolgok mint a történelem és az egyéb megfoghatatlan dolgok. A költészet még az egyik ami el tudja szórakoztatni Ginoo-t. Majdnem olyan mint a bábkészítés csak a költészetben a szavakat és a nyelvtant alakítod a báboknál pedig az anyagot. El is kalandozott Ginoo figyelme. Érzékelte, hogy a tanárnő még szöszmötöl kicsit de, nem nagyon figyelte. Csak mikor ismét megszólalt. Ginoo elmosolyodott mikor meghallotta, hogy a mai óra a szabadban lesz. Ezek szerint nem történelem. Az viszont, hogy a cuccaikat hagyják ott az nem tetszett neki. Nem szeret a bábjától megválni. Még ilyen kis időre sem. De ez van. Ő maradt utolsónak így ő zárhatta a termet. Vetett még egy pillantást a bábjára, bezárta az ajtót majd a többiek után sietett. Az akadémia mögötti kis erdőbe ment az osztály. Ginoo még nem nagyon járt itt. Ő főként az edzőtermet vagy otthon az udvarukat használta. Sétálni is inkább a városban sétált mint az erdőben. Nem nagyon szereti az erdőt. Képes lenne eltévedni és nem tud jól tájékozódni és a túléléshez sem ért. Közelebb áll hozzá a város ahol tudja, hol lehet a legjobb rament kapni.

Jiraiya Hétf. Szept. 08 2014, 16:42

Namida-sensei nem volt az a kifejezetten Shinobi típus, hiszen sem testi, sem pedig egyéb adottságai nincsenek meg hozzá, legalábbis látszólag így tűnik. Habár, ha az ember jobban belegondol, ebben a mai világban - különösképpen a Shinobik között - minél ártalmatlanabbul néz ki valaki, annál nagyobb rá az esély, hogy komoly erők és hatalom birtokában van. Persze a Tudás hatalom, de itt most másról van szó. Bár... Tudásban sem igazán szűkölködhet ez a bizonyos Suzume Namida, annyi egyszer biztos. Szélsebesen száguldott végig az iskola folyosóján, viszont nem lépett nagyokat, csak sokat és gyorsan. Tipikus nőies járás, amely nem megy át egy macska kecses ringatózó járásába, hanem megmarad a szolid, de mégis gyengének tűnő, Madár járásban, - Ugyanis a Madarak vagy ugrálva közlekednek, vagy lépkednek, de olyan gyorsasággal, hogy az szinte szabd szemmel követhetetlen. - amely jellegzetessége az ilyen típusú nőknek.
Az Osztály, hamarosan a szabadban találta magát: Átvágva az Akadémiai Edzőtéren a Sensei kulccsal kinyitotta a mindig zárva lévő hátsókijárati kaput, ami egyenesen az Erdőbe vezet. A Geninek és az Akadémiai Tanulók, gyakorta járnak errefelé, hiszen közel is van az Akadémiához és ez az egyetlen olyan erdőség, amely nem a falun kívül van és mégis elég nagy kiterjedésű ahhoz, hogy ne fussanak össze lépten-nyomon az emberek. Az Erdő tiszta és madárcsicsergéssel telt volt, amire Namida-sensei fel is hívta a figyelmet, ahogy az éppen látható virágokra is. Még egy rövid kis bemutatót is tartott az osztálynak a virágok helyes leszedéséről és azok fajtájának megállapításáról, bár ez lényegében csak a lányokat érdekelte. Azonban a fiúknak sem kellett bánkódniuk, ugyanis hamarosan elérkeztek arra a helyszínre, ahová egész idáig tartottak. Az erdőből kilépve, egy magas füvű tisztáson találta magát az osztály (Nagyjából térdig ért a fű) amit az Erdő határolt teljes körben. A Tisztás elég nagy volt ahhoz, hogy akár az Akadémia Összes évfolyama elférjen rajta, de talán még több is...
- Rendben van gyerekek! - Igazította meg a szemüvegét Namida-sensei - Itt fogjuk megtartani az óránkat. Az elkövetkezendő négy órát is én tartom nektek, így lesz bőven időnk! Viszont, nem szeretek tétovázni, így vágjunk is bele a dolgokba. Üljetek le velem szembe.
Mondta a Sensei, mire minden diák leült. Yukizaki hátul foglalt helyet, Nabeto pedig ügyelt arra, hogy ne üljön a Fiatal Bábmester közvetlen közelébe, de ne is túl távol tőle, hogy beszólogathasson neki.
- Milyen érzés az idióta bábod nélkül Yukizaki?!
Szurkál oda kárörvendve, ám nem folytathatja, ugyanis Namida-sensei beszédbe kezd.
- Én Történelmet és Kunoichi-tant tanítok az Akadémián. A Kunoichi-tan olyan óra, amelyen a lányok vesznek csak részt. Ott tanulják meg egy Női Shinobi törvényeit és legnagyobb fegyvereit, de nektek csak a Negyedik Évfolyamtól lesz ilyen tantárgyatok, így most az Előbbivel kapcsolatban fogok nektek órát tartani, mégpedig a múlt legnagyszerűbb alakjairól a Hokage-samákról.
Ekkor a Sensei felfelé mutatott, túl a fák fölött, így mindenki ezt tette. Ahogy felnéztek a fák és az erdő fölé, láthatták a Hokage Emlékművet, ahol a múlt Hokagéi és a jelen Hokagéjának arcai voltak láthatóak...

**Ginoo Yukizaki** Pént. Szept. 12 2014, 19:26

Ginoo bezárja az ajtót majd követi a tanárnőt. Gyorsan haladnak. A járása hasonlatos Suzunabe sensei járásához de, talán gyorsabb. Nem harcosnak néz ki.
~Talán genjutsu használó lenne? Talán genjutukat tanít nekünk? Ahhoz nem kéne az erdőbe kimenni. Vagy talán nem is mentünk ki az erdőbe? Talán jobban kellett volna figyelni az órán.~
De sétálnak az erdőben. egy virágos mezőn megállnak és a tanárnő elkezd beszélni az itteni virágokról. Ginoo figyel hátha hall valamit amit a bábjához vagy a bábmesterséghez fel tud használni. Már most hiányzik neki Majom. Tovább haladnak. Elérnek egy mezőre. Ginoo elő gondolata milyen jól el lehetne itt rejtőzni. Le kell ülni így is tesz. Nabero egyből tesz is egy megjegyzést a bábjára. Ginoo azt utálja a legjobban mikor a bábjára tesznek megjegyzést. De próbálja nem mutatni jelét, hogy ez mennyire felidegesítette. A sensei szerencsére el kezd beszélni és Nabero befogja a száját. A kunoichi-tan érdekesnek hangzik. Biztos sok olyan fortély és csel van amit egy bábon is fel lehet használni. De Ginoo-nak csalódnia kell. Történelmet fognak tanulni. Nem túl lelkes de, ennek próbálja nem jelét adni. Nem akar rosszban lenni az új tanárnővel.

Gato Pént. Szept. 12 2014, 19:33

Macska Kutató Expedíció avagy Mayo-chan nyomában

Aburame Chou és Ransui Midori, bár egymástól függetlenül, mégis egyazon helyre keveredtek. Pontosítva, Chou a bogarakat tanulmányozva járta az erdőt. Midori pedig társaival edzett itt, amíg Jouninjuk valami küldetést ígérve, messze járt. Amikor azonban mindketten végeztek a sors úgy hozta, hogy egyazon irányba menjenek és félig-meddig egymás mellett is. Midori társai még elmentek Ráment enni, amihez Midorinak most nem volt kedve. Rámen ide, Rámen oda, vannak pillanatok, amikor egyetlen nő sem bír ránézni a Rámenre, ez pedig Midori életében, pont egy ilyen pillanat. Útjuk csendes volt az Akadémia felé, talán még szót is váltottak, amikor az Akadémiához közel, de az épülettől azért még távol, egy kislányt pillanthattak meg egy bokorban kuporogva, amint sír és egy szalagot szorongat. A kislány öltözetéből ítélve, elsőéves hallgató lehet. De vajon miért sírhat? Valaki bántotta? Talán egy fiú ellökte? Nos, amíg oda nem mennek hozzá, addig bizony nem fog kiderülni számukra eme titok. Amikor azonban odaérnek, a kislány felpillant rájuk és elmosolyodik, amint meglátja a lányok fejpántját, viseljék azt bárhol is. Lelkesen, szinte hadarva beszél.
- Ti Genyinyek vagytok igaz? Ugye genyinyek vagytok?
Kérdezi még mindig szipogva, félig pedig sírva, ezért aztán kicsit beszédhibásnak is tűnik a kislány, akinek a hatalmas szemecskéi, csak úgy csillognak a könnyektől. Egyértelműen, történt vele valamilyen szomorú dolog. Ahogy azonban megpillantotta a lányokat, a szemeiben megváltozott valami. Igen, a remény csillant meg a kislány szemében. Konoha, ifjú geninjei, bizony reményt jelentenek a kislány számára, hogy megtudja oldani a problémáját és nem kell szégyenszemre dolgavégezetlenül haza mennie.

**Ransui Midori** Szomb. Szept. 13 2014, 17:02

Csapatépítésnek nem volt utolsó ötlet az együtt edzés, de azért az ember hamar rájön, hogyha a sensei-e valami különlegeset ígért nekik, akkor az önmagunkban való tréning, még, ha közösen is csináljuk, nem fog sokáig érdekes lenni. Ez történt most is, habár én alapjáraton nem bántam az edzést, de gyorsan belefáradtam abba, hogy mindkét genintársam a saját "specialitásukkal" próbáltak lenyűgözni, illetve kümite közben indokolatlanul sokáig fenntartották a testi kapcsolatot. Ha pofátlan helyre vándorolt kezük, akkor természetesen egy ingyen pofon járt nekik, és nem tartott sokáig, hogy megunják a mazohista vágyaikat, és rájöjjenek, hogy bizony enni is kellene valamit, mégpedig ramen-t. Én nem tartottam velük, győzködésük ellenére sem; nem volt kedvem se hozzájuk, se ételhez most.
Leültem a közelben csörgedező patak partjára, lehúztam cipőm, harisnyám, és élvezve a nyugalmat, és lábaimat simogató hűs habokat. Azonban hamar kiszúrtam egy közelben guggoló lányt, aki egy bokrot piszkált, de annyi beleélést láttam így távolról az arcából, mintha egy teljesen triviális dolgot csinálna. Nagyon valószínű volt, hogy ő is abból a klánból volt való, akik a bogarakkal vannak nagyon jóban, testüket adják otthonnak a csúszómászóknak. Nekem az ötlettől is már állt a szőr a hátamon; semmi gond nem volt a bogarakkal, ameddig nem az orromon mászik egy termetesebb darab, miközben én aludnék. A testemben mászkálás meg.... brrrrrrr.
Felugrottam és odasétáltam a lányhoz, aki nem vett észre, annak ellenére, hogy nem volt rajta szemüveg; talán lehet, hogy tévedek? Bemutatkozás nélkül borítottam rá közvetlenségemet, és szívemen ücsörgő kérdést.
- Én sosem értettem az olyanokat, akik naphosszat néznek egy vagy több növényzetet, és bogarásznak rajta. Mit remélsz egy ilyen bokortól? - A lány jobban nem is lepődhetett volna meg, mondjuk erre csak kicsit kinyíló szája engedett következtetni.
- Huh? – Jó első benyomás. Alaposan végigszaladt rajtam a szeme, ami kicsit kényelmetlen érzést váltott ki belőlem. Ha fiú tette volna ezt, akkor talán jobb, talán rosszabb érzésem lett volna. Majd értelmes beszédbe kezdett. - Nos, valójában a bokortól nem remélek semmit. Jobban érdekelnek ezek a kis fickók itt. Vagyis hogy pontosabb legyek ez itt a kis fickó ő pedig egy kislány. – Mutatott pillangókra, amik a bokron játszadoztak. Leguggoltam mellé.
- Szépek. Különlegesek lehetnek számodra, ha a csatod is olyan, mint ők. Nekem nincs ilyen különleges dolgom, amit a hajamba tudnék tenni. - Utaltam a lány hajában iruló viruló ékszerre, mely nagyon hasonlított az egyik pillangóra. Felkuncogott.
- Bocsánat… Igazság szerint… - A csat életre kelt, és kinyújtott ujjára libbent, melyet felém nyújtott - … ez nem egy hajdísz. De ha szeretnéd neked is lehet egy. – A pillangó átröppent a kobakomra, és onnan szemlélte tovább az eseményeket. - És igen, nagyon különlegesek. Mivel Ő is szerette a pillangókat és a lepkéket. - Ő... szeretett személy lesz ez az Ő; vagyis inkább a múltban szeretett.
- Ő? Valaki, aki közel állt hozzád? - Próbáltam kezemmel szuggerálni a pillangót, hogy ugorjon rá, de tojt rám.
- Igen. Nagyon közel. – A lány elmerengett, és én úgy láttam, eljött az idő arra, hogy eltereljem a beszélgetést szebb vizek felé. Fenékre huppantam, kinyújtottam a víztől csillogó lábaimat, és tovább piszkáltam a csili vili pillangót a hajamon.
- Szóval, izé, hogyan is működik ez? - Társam felocsúdott.
- Működik? Ezek nem gépek… - Köszönöm, idáig én is eljutottam. Egy tenyérfordítással el tudta érni, hogy az ő hajdísze rászálljon. Irigykedve néztem. - Tudod az én családom nagyon jól ért a rovarokhoz és bogarakhoz. Akár még irányíthatják is őket. Habár én vagyok az egyetlen, aki főképp pillangókkal is jól ˝szót ért˝. - Igen, ezzel tisztában voltam, de az is való, hogy nem láttam még ilyen klántagot pillangókat bűvölni.
- Érdekes. Én egyszer láttam egy fiút, aki bogarakat irányított, de... rajta lyukak voltak. Az arcán... amik aztán eltűntek - Hangom suttogássá halkult. - Én félek egy kicsit tőlük. Rajtad is vannak ilyen lyukak? - Kérdeztem tőle óvatosan.
- Igen, ő valószínűleg az egyik rokonom lehetett. Egy kicsit hallgatagok ugyan, de nem félelmetesek, szerintem. Nos… - Felcsúszott yukatájának egyik ujja és megpillantottam az alatta megbúvó vastag kötést, melyből csövecskék lógtak ki. - Én nem szeretném, ha az arcomon vagy egyéb más helyen másznának elő. - Megrettentem. Annyira futkározott a libabőr a hátamon, hogy elterültem a földön, és fetrengeni, szenvedni kezdtem.
- Wáááá, takard el, már attól kilel a hideg, hogy valami kilóg belőled, aztán már csak abba kell belegondolnom, hogy bogárkák mászkálnak benned, és kész a káosz. - Jót nevetett rajtam, pedig ez egy komoly probléma volt. Számomra.
- Ennyire nem vészes, hisz még nem láttad a bogarakat kijönni. – Nem is tervezem. Visszatakarta ijesztő karját, majd egy bogárkával állt le játszani. - Oh… Nos… - Kérdően rám nézett.
- Jó, minden rendben, ne aggódj, kicsit... furcsán érzem magam, ha olyat hallok, hogy valami mászkál valamiben, mert a kocsmában a részegek is hasonló dolgokat mondanak nekem, de az túlságosan is egyértelmű ahhoz, hogy bogaraknak véljem. - Felálltam, és leszedegettem a lábaimra ragadt fűszálakat, koszcsomókat. - Egyébként majd el is felejtettem; Ransui Midori vagyok. Nem hiszem, hogy volt szerencsénk egymáshoz az akadémián, kicsit túlkoros vagyok, és ezt jó sokan észrevették. - Fintorogtam neki, utalva genintársaim infantilis viselkedésének a forrására. Önmagamra.
- Aburame Chou. Így utólag is örvendek a találkozásnak Midori. – Ő is felállt, és megszabadította magát az idegen eredetű növényektől. - Nos, nekem vissza kell mennem a faluba, esetleg van kedved velem tartani? Vagy túl bogaras vagyok számodra? – Elnevetgélt saját viccén, és én is elmosolyodtam.
- Nem, nincs bajom a bogarakkal, csak ne másszanak a bőröm alá és jó lesz. Egyébként nincs semmi dolgom. Genintársaim leléptek ramen-t enni, de nekem most nincs kedvem ahhoz, annak ellenére, hogy Ichiraku tényleg világra szólóan jót csinál. -
- Ez remek. És ígérem, egy bogár sem fog rosszalkodni. – Jót derültem, ahogyan haptákba vágta magát Chou. Mulatságos lány ő, talán mégiscsak vannak olyan kunoichik a faluban, akiket a megjelenésük és a fiúk csak másodlagosan érdekelnek.
Visszasétáltunk a faluba, miután összeszedetem harisnyám és cipőm, elbeszélgettünk a bogarakról, edzésről, technikákról, amiket ismerünk, és jövőbeli tervekről. Társalgásunk már a falu határain belül lett berekesztve, amikor is egy kislányba botlottunk, aki egy színes valamit szorongatott és eléggé kétségbeesettnek tűnt.
- Nézd, az nem egy kisakadémiás? - Mutattam rá a távolból. - És úgy néz ki, mintha sírna, nem? Remélem nem érte atrocitás, mert az elkövetőt úgy belecsavarom a földbe, hogy gyökeret fog ereszteni. - Morogtam, megropogtatva ujjaimat.
- Hát, amíg meg nem kérdezzük. Nem tudjuk meg. – Mondotta a szelíd diplomata mellettem, és odasiettünk a lányhoz. Ő megfordult, hatalmas szemeit ránk emelte, és a remény csillogott fel a könnyek mellett pupilláiban.
- Ti Genyinyek vagytok igaz? Ugye genyinyek vagytok? - A beszéd nem volt az erőssége, de senki sem tökéletes, legalább aranyos, és a hősének tekint minket.
- Szia! Igen, Geninek vagyunk. – Felelte Chou leguggolva hozzá, anyaian mosolyogva. – Mond csak mi a gond? Miért sírsz? -

**Aburame Chou** Szomb. Szept. 13 2014, 19:48

Gyönyörű napsütéses napra virradt ma Konohára. Bár már a naptár szerint őszbe léptünk mégis inkább még nyár honol a város környékén. Így aztán nem is találhattam volna jobb elfoglaltságot, minthogy kimegyek a közeli erőségbe és bogarászom egyet.
A város zajától eltávolodva a fák között nyugodtan és csendben követtem a tekintetemmel a megkörnyékező pillangó párost. Midoriko is sokszor csinálta ezt. Olyankor hiába szóltam hozzá sosem halotta meg a mondandóm csak harmadszorra vagy negyedszerre. Akkor mindig eljátszottam a duzzogó kislányt, mire elkezdett hízelegni.
Eléggé bele bambulok a pillangó lesbe, észbe sem kapok, s már azon kapom magam, hogy egy folyóparton álldogálok. A pillék közben lepihennek egy bokor levelén, így végre közelebbről is szemügyre vehetem őket.
- Én sosem értettem az olyanokat, akik naphosszat néznek egy vagy több növényzetet, és bogarásznak rajta. Mit remélsz egy ilyen bokortól?
- Huh? – feleszmélek a bogarazásból mikor egy idegen megszólít. Jól láthatóan végig tekintek rajta, majd ismét beszédre nyitom az ajkaim.
- Nos, valójában a bokortól nem remélek semmit. Jobban érdekelnek ezek a kis fickók itt. Vagyis, hogy pontosabb legyek ez itt a kis fickó ő pedig egy kislány. – mutatok az egyik nagyobb levélen ücsörgő fiatal pillangókra mosollyal az arcomon. Melyek közül a ˝kislány˝ pont úgy néz ki, mint a másik, amelyik a hajamban, mint valami csat függeszkedik.
- Szépek. Különlegesek lehetnek számodra, ha a csatod is olyan, mint ők. Nekem nincs ilyen különleges dolgom, amit a hajamba tudnék tenni.
Az ismeretlen leányzó utolsó mondatán halkan kuncogni kezdek.
- Bocsánat… - kérek bocsánatot az illetlen viselkedésemért, hisz nem is tudhatja, hogy az valójában nem is csat. Bár én is csak nemrég vettem észre a kis jövevényt. – Igazság szerint… - nyújtom ki az ujjam, mire rálibben egy pillangó, majd a kis szárnyast a másik kunoichi felé nyújtom. - … ez nem egy hajdísz. De ha szeretnéd neked is lehet egy. – mosolyodom el mire az ujjamon pihenő pillangó felröppen, hogy aztán a haján landolva megpihenjen. - És igen, nagyon különlegesek. Mivel Ő is szerette a pillangókat és a lepkéket.
- Ő? Valaki, aki közel állt hozzád?
- Igen. Nagyon közel. – felelem, egy mosollyal az arcomon, habár még így sem tudom elrejteni a bánatot, melyet Midoriko emléke juttat eszembe. Sokszor boldgan tudok a vele töltött időkre visszagondolni, de mint ahogy most is csak az jut eszembe, hogy nincs itt velem, és ez hamar el tudja rontani a kedvem.
- Szóval, izé, hogyan is működik ez? – ül le mellém a földre az újdonsült beszélgető partnerem.
- Működik? – rázódom vissza a jelenbe a lány furcsa kérdésére. – Ezek nem gépek… - fordítom a jobb tenyerem az ég felé, mire a hajamon ücsörgő lény rászáll.- Tudod az én családom nagyon jól ért a rovarokhoz és bogarakhoz. Akármi irányíthatják is őket. Habár én vagyok az egyetlen, aki főképp pillangókkal is jól ˝szót ért˝.
- Érdekes. Én egyszer láttam egy fiút, aki bogarakat irányított, de... rajta lyukak voltak. Az arcán... amik aztán eltűntek – itt a hangja elhalkul épp, hogy csak érthetővé a víz csobogása mellett. - Én félek egy kicsit tőlük. Rajtad is vannak ilyen lyukak?
Letérdelek a földre, majd megigazítva a fehér yukatám és kényelmesen ráülök a vádlijaimra.
- Igen, ő valószínűleg az egyik rokonom lehetett. Egy kicsit hallgatagok ugyan, de nem félelmetesek, szerintem. Nos… - már megszoktam, hogy a klánom tagjait nem igazán kedvelik a különös képességeik és zárkózott természetük miatt, így a lány kérdésére csak lazán elkezdem felhúznia a bő ruhadarabot a jobb kezemen egészen könyökömig. Így láthatóvá válik a vaskos kötés és a belőlük kilógó csövek. - Én nem szeretném, ha az arcomon vagy egyéb más helyen másznának elő. – látszik a lányon hogy nincs ínyére a látvány, ami nem meglepő, hisz elég meredek még a klánom számára is, amit a kezeimmel műveltem. Persze a lány reakcióján csak egy jót kacagok, de a kérésére visszahúzom a ruha ujját.
- Ennyire nem vészes, hisz még nem láttad a bogarakat kijönni. – felelem, majd figyelmemet egy halk zümmögés kelti fel.
- Oh… - a kis rovar landol a tenyeremen, amit kinyújtok neki majd, egy kis rohangálás után tovább repül.
- Nos… - hallgatok el, miközben rá nézek, meg szeretném szólítani, de csak most jövök rá, hogy nem tudom a nevét.
- Jó, minden rendben, ne aggódj, kicsit... furcsán érzem magam, ha olyat hallok, hogy valami mászkál valamiben, mert a kocsmában a részegek is hasonló dolgokat mondanak nekem, de az túlságosan is egyértelmű ahhoz, hogy bogaraknak véljem.
~ Kocsma? Érdekes helyekre jár ez a lány…~
- Egyébként majd el is felejtettem; Ransui Midori vagyok. Nem hiszem, hogy volt szerencsénk egymáshoz az akadémián, kicsit túlkoros vagyok, és ezt jó sokan észrevették.
- Aburame Chou. Így utólag is örvendek a találkozásnak Midori. – állok fel jómagam is, közben pedig leporolom magam.
- Nos, nekem vissza kell mennem a faluba, esetleg van kedved velem tartani? Vagy túl bogaras vagyok számodra? – kuncogok egyet a saját kis viccemen.
- Nem, nincs bajom a bogarakkal, csak ne másszanak a bőröm alá és jó lesz. Egyébként nincs semmi dolgom. Genintársaim leléptek ramen-t enni, de nekem most nincs kedvem ahhoz, annak ellenére, hogy Ichiraku tényleg világra szólóan jót csinál.
- Ez remek. És ígérem, egy bogár sem fog rosszalkodni. – emelem fel a kezem, mintha esküt tennék. Majd elindulok a falu irányába. Útközben jól elcsevegtem a Midorival. Meglepő, vagy tán sorsszerű, hogy pont egy olyan lánnyal találkozok, akinek hasonló a neve az elhunyt kedveseméhez.
- Nézd, az nem egy kisakadémiás? – mutat rá egy pityergő kislányra a távolban. - És úgy néz ki, mintha sírna, nem? Remélem nem érte atrocitás, mert az elkövetőt úgy belecsavarom a földbe, hogy gyökeret fog ereszteni.
- Hát, amíg meg nem kérdezzük. Nem tudjuk meg. – veszem az irányt a kislány felé, majd beérve leguggolok hozzá.
- Szia! Igen, Geninek vagyunk. – felelem mosolyogva. – Mond csak mi a gond? Miért sírsz?
Kérdem a lányt, majd a megnyugtatása érdekben a hajamon trónoló pillangót a kezemre invitálom és a kislány felé nyújtom, hátha megnyugtatja.

Jiraiya Pént. Szept. 26 2014, 15:42

// Ginoo //

A Többi gyerek csodálattal nézett fel a magas hegyre, amire Hajdani Hokagék és a Jelenlegi Hokage arcmását vésték, de Ginoo elkámpicsorodva nézett csak maga elé, vagy éppen egykedvűen az osztálytársaira és a tanárára. Próbált odafigyelni, még akkor is, ha többet várt volna ettől az órától. Bizony a legtöbben már harcolni és gyakorolni akarnak, de az Akadémián a tananyag Hetven százalékát az elmélet teszi ki, így a Sensei is nekilátott az elméleti tananyag oktatásának.
- Tehát akkor kezdjük balról jobbra a sorrendet! Figyeljetek jól, mert ebből később még kikérdezek mindenkit! Tehát: Az első képmás a Shodaime Hokage képmása akit úgy hívtak, hogy Senju Hashirama. Ő alapította ezt a falut és Őt nevezik a Shinobik Atyjának. Akkora erővel bírt, hogy képes volt békét hozni erre a vidékre. Ezek mellett rendelkezett a Mokuton Kekkei Genkai képességgel, amivel képes volt erdőket is növeszteni. Azt beszélik, hogy Ő általa vált ilyen Erdős vidékké a Tűz Országa. A második személy a Nidaime Hokage Senju Tobirama, aki híresen jó Suiton használó és Technika Feltaláló. Számos olyan Technikát talált fel, amit a Konohai ninják a mai napig használnak. Azt mondják, hogy annyi chakrával rendelkezett, hogy képes volt egy egész falu elárasztására alkalmas mennyiségű vizet létrehozni. Később sajnos, hogy megmentse a csapatát feláldozta az életét és meghalt a túlerővel szemben. A következő személy a Shodaime és a Nidaime-sama tanítványa a Sandaime Hokage Sarutobi Hiruzen. Őt úgy nevezték, hogy a Professzor. Állítólag az összes Konohagakuréban található Ninjutsut ismerte és a tökéletesen a mestere volt. Őt váltotta le a Yondaime Hokage, Namikaze Minato. Őt Konoha Sárga Villanásának nevezték, ugyanis olyan gyors volt, hogy az ellenfelei csak a sárga haját látták a haláluk előtt. A Yondaime képes volt felvenni a harcot egy egész sereg ninjával is akár, ugyanis megsebezni a gyorsasága miatt, szinte lehetetlen volt. A Következő Hokage a Godaime-sama Tsunade. Őt a Hercegnő néven ismerik és talán már hallottatok hatalmas erejéről és erélyességétől. Azt mondják, hogy egy hegyet is képes egy ütéssel porrá zúzni...
Mondta ki az utolsó szót is a tanárnő. A Diákok itták a szavait, így nem untatta az osztályt, majd miután mindezt elmondta, megtapsolták és mindenki beszélni kezdett a másikhoz.
- Hallottad ezt Yukizaki? Én is olyan gyors és erős leszek mint a Yondaime! Úgy fognak hívni, hogy Konoha Narancssárga Villanása! De ne aggód, számodra is lesz egy hely mellettem az Udvari Bohócomként!
Nevetett fel Nabeto. Próbálta titkolni, de igazából látszott rajta, hogy kíváncsi Yukizaki válaszára. A Tanárnő mindeközben pedig örömmel nézte a fellelkesedett gyerekeket.

**Ginoo Yukizaki** Pént. Szept. 26 2014, 22:31

A többiek látszólag lelkesebbek lettek attól, hogy megtanulják a falu vezetőit. Ez Ginoo-tól távol áll ahogy a többi elmélet is. ahogy hallja a neveket úgy is felejti szinte el őket. Annyi jegyez meg, hogy az első hokage képes volt fákat növeszteni, a második sok technikát talált fel és jó víz felhasználó volt, a harmadik sok technikát ismert, a negyedik gyors volt, az ötödik pedig erős. Mégis sikerült a tanárnőnek megmozgatnia Ginoo fantáziáját. Elgondolkozik melyikük lehetett a legerősebb. Ő hozzá a legközelebb így hallásból a harmadik hokage került. Olyan mint egy bábmester. Sok trükköt tanult és mindig tudott valami meglepetést okozni.Gondolataiból Nabeto zökkenti ki. Megint dicsekszik. Ginoo mint szokott most sem válaszol. És észre sem veszi Nabeto-n mennyire várja a választ. Túl jól ismeri őt ahhoz, hogy ezt észrevegye. Úgy gondolja biztos csak megint idegesíteni akarja. Egyedül magában tesz egy megjegyzést.
~A vörös hajaddal így is mindenki észrevesz. Még csak az kéne, hogy az egész falunak a te arcképedet kelljen néznie.~

Gato Szomb. Szept. 27 2014, 18:21

A kislány szemeiből potyogó krokodil könnyek lassan elfogynak, amikor meghallja, hogy a két lány genin rangban szolgál. Arcára, először csak egy gyenge, majd egy határozottan bátrabb mosoly terül s végül megtörli könnyes szemét. Még az az arcáról is letörli az elmaszatolódott könnyeket. Miután megrázta a fejét, elhessegetve még az emlékét is, hogy korábban sírt, a két lányra pillant és immáron széles mosollyal az arcán, megszólal.
- Akkor, ezennel megbízlak benneteket egy .... D-osztályú küldetéssel. Tudjátok én és a cicám, Mayo-chan, shinobisat játszottunk. Ő megvan róla győződve, hogy ninja-macska. Viszont Kirio-kunnal épp azt játszottuk, hogy üldözőbe vesszük a renegát shinobikat. Kirio-kun, Mayot akarta renegát shinobinak és Mayo-chan elszaladt. Próbáltam elkapni, de kiugrott a kezemből és csak a szalagja maradt a kezemben. Ha felajánlok nektek... százötven Ryou-t és két csomag Rament, visszahozzátok nekem a cicát? Nekem órám lesz és nincs időm megkeresni. Léééégyszi!!
Hatalmas cicaszemekkel néz a két fiatal geninre és próbál a lehető legmeggyőzőbb lenni. Egyértelmű, hogy a kislány szeretné mielőbb visszakapni a cicát és egyáltalán nem akar hálátlan lenni, erre utal a csekélyke fizetség is, amit felajánl a cica megszerzéséért. Azt Chou és Midori nem tudja megállapítani, hogy mi köze a D-osztály emlegetéséének a cica előkerítéséhez. Lehet, hogy csak a lány így akarja megkérni a két shinobit, hogy a lehető legpontosabb munkát végezzék. De! Az is lehet, hogy valamiféle turpisság van a dologban és nem is olyan egyszerű ez a macska mentés, mint ahogyan a kislány beállítja azt. Most azonban lehetőségük van a genineknek, életük első olyan küldetésének elvállalására, amelyet, nem a már jól ismert irodában, egy aktakukac ad át nekik, vagy nem maga a Hokage adja ki, unalmában. Amennyiben elfogadják a küldetést, akár fizetségért, akár ingyen a kislány átnyújt egy képet, amelyen egy átlagos cirmos látható. Semmi különös vonás, amely alapján bármilyen ninja vérvonalra lehetne utalni. Úgy tűnik, hogy a macska valóban egy egyszerű cirmos, aki messzire szaladt és most a gazdája aggódik érte. Vagy mégsem? A kislány mielőtt felkelne és elrohanna az órájára, még azt is megmutatja, hogy merre rohant a cica. Az Akadémia erdejének mélye felé mutat, amely annyiból jó hír, hogy különösebb fenevadak nem élnek ott. Hacsak a cica nem számít annak. Ki tudja, miért nevezik Mayonak, vagyis Boszorkánynak. A két lánynak, most össze kell szednie minden tanult fortélyt, amire emlékszenek és meg kell találniuk a cicát.

/ Írjátok le, hogy mi a tervetek és odáig írjátok a posztot, hogy megpillantjátok a cica farkát egy bokorból kilógni. Poszt mennyiség, nincs meghatározva. /

Jiraiya Vas. Szept. 28 2014, 22:25

// Ginoo //

Miután a gyerekek kibeszélgették magukat, a tanárnő újabb adag "szórakoztató" dolgot talált ki az osztály számára. Mindenkit felállított, majd így szólt.
- És most, mindenki kérdezhet tőlem valamit arról ami csak érdekli. Tudjátok sok Országban jártam már és sok kultúrát ismertek meg. Sok könyvtárat tanulmányoztam és sok emberrel beszéltem. Nincs olyan dolog a történelemben, amiről más tud, de Én nem.
Mosolyodott el a tanárnő, majd rámutatott az egyik kislányra, aki már nagyon izgatottan jelentkezett.
- Tanárnő! Én a Mizukage-samáról szeretnék többet tudni. Apa azt mondta, hogy Ő a legszebb Kunoichi a világon! Igaz ez?!
Szemlátomást a tanárnőnek nem igazán tetszett a lány állítása. Persze nyilván a kislány apjára lett dühös, így hát próbálta egyből kijavítani az apa lebutított meséit.
- Igen, valóban a Rokudaime Mizukage valóban nagyon szép, de egy Kagénak nincs ideje a külsejével törődni. Az Ő neve Terumi Mei, aki nem csupán a szépségéről, hanem az erejéről is híressé vált. Ő kettő Kekkei Genkai képességgel is rendelkezik. Egészen pontosan a Futton // Forrás és a Youton // Láva elemmel.
- Mi az a Kekkei Genkai?
Tette fel egyből a kérdést az egyik diák, mire már érkezett is a válasz.
- A Kekkei Genkai egy olyan képesség, amely vér által öröklődik tovább. Ha valaki rendelkezik Kekkei Genkai képességgel, akkor az képes lehet két Chakraelem elegyéből egy harmadikat is létrehozni. Persze ez csak a Kekkei Genkai-ok egyik ágazata, de ezekről nem is akarok többet mondani, ugyanis nektek erről még nem kell tudnotok. Később majd Akadémiai anyag lesz, de még nem...
A Tanárnő szépen sorban végig ment minden gyereken, majd Yuzikakira került a sor.
- És te? - nézett bele a névsort tartalmazó füzetbe a tanárnő - Yukizaki? Te szeretnél valamit kérdezni tőlem?
Kérdezte kedvesen a tanárnő, mire mindenki feszült csendben figyelt. Mindenki kíváncsi volt, hogy vajon milyen kérdések járhatnak az osztály talán legcsendesebb és legkomolyabb tagjának eszében...

**Ginoo Yukizaki** Kedd Szept. 30 2014, 16:48

A tanárnő eddig nem nagyon nyerte el Ginoo tetszését. Ginoo nem érzi úgy, hogy eddig bármi olyasmit tanult volna aminek valaha hasznát fogja venni. És hiányzik neki Majom. Viszont a tanárnő ajánlata őt is kíváncsivá teszik. A kérdések során sok olyasmit is hallhat aminek később hasznát fogja venni. Ezeket megjegyzi és később majd még gondolkozik ezeken. Már kezdi megérteni mennyire is sokat tud a tanárnő. Sokféléről tud sokat mesélni. Ez után a saját kérdésén gondolkozik. Először az jut eszébe, hogy a Homokban Rejtőző Faluról kéne érdeklődnie. De aztán rájön, hogy talán sokan rosszat gondolnának ha arról kérdezné a tanárnőt. Aztán rájön mi is az ami őt annyira érdekli. Mikor mindenki ránéz akkor először kicsit zavarba jön de, összeszedi magát és válaszol.
-Engem a bábok érdekelnek. Voltak nagy bábhasználók?
Szinte már előre hallja Nabeto vagy a tanárnő gúnyos megjegyzését, a bábokról vagy Ginoo-ról.

Jiraiya Vas. Okt. 05 2014, 15:32

A Tanárnő meglepődött a fiú kérdésén, hiszen a diákokat általában a saját Nemzetük technikái és nagy emberei érdeklik, de ezt a fiút nem. Az osztály már sejtette, hogy mi következik, a narancs hajú fiú még fel is nevetett, de a tanárnő csendre intette őt.
- Nos érdekes kérdés ez... Voltaképpen a Szél Országának és azon belül is Sunagakurénak a jellegzetes harci stílusa a Kugutsu Ninpo vagyis a Báb Irányítás művészete. Viszont, még abban a faluban is kevés az olyan ninja, aki erre specializálódott. Az ilyen ninjáknak általában remek a koordinációs képessége a chakrairányítása és tökéletes a koncentráció képességük. A Mai Élő ismert bábhasználók közül Én Kankuroról hallottam aki a Kazekage édestestvére és egy Yoroi nevezetű fiatal Papnőről, aki a Szél Templomának vezetője. Mindketten hatalmas erőt képviselnek és a bábjaikkal akár több tucat tehetséges ninjával is felvehetik a harcot. A Kugutsu Ninjutsu megalkotója egy Chikamatsu nevezetű Sunagakurei Ninja volt, aki több évszázaddal ezelőtt élt. Azt beszélték, hogy annyira erős bábhasználó volt, hogy a bábjai segítségével egy Egész Rejtett Falut is képes lett volna egyedül bevenni. Ennyit tudok elmondani róluk.
Mondta a sensei, majd büszkén megigazította a szemüvegét az osztály pedig elámult a Bábhasználók erejétől.
- Mmiiiii?!?! Hogy egy ilyen játékszerrel mint ami Ginoo-nak van akár egy Falut is be lehet venni?
Háborgott magában, miközben a többiek csak nevettek rajta.
- Hogy? Neked van egy Bábúd? És tudod is irányítani?
Tette fel a kérdést a tanárnő.

**Ransui Midori** Hétf. Okt. 06 2014, 19:14

A kislány szemei azonnal felszippantották a könnyeket, és olyan arccal nézett ránk, mintha sose lett volna rosszkedve.
- Akkor, ezennel megbízlak benneteket egy .... D-osztályú küldetéssel. Tudjátok én és a cicám, Mayo-chan, shinobisat játszottunk. Ő megvan róla győződve, hogy ninja-macska. Viszont Kirio-kunnal épp azt játszottuk, hogy üldözőbe vesszük a renegát shinobikat. Kirio-kun, Mayot akarta renegát shinobinak és Mayo-chan elszaladt. Próbáltam elkapni, de kiugrott a kezemből és csak a szalagja maradt a kezemben. Ha felajánlok nektek... százötven Ryou-t és két csomag Rament, visszahozzátok nekem a cicát? Nekem órám lesz és nincs időm megkeresni. Léééégyszi!! - Forgott a fejem a történet hallatán, és próbáltam összerakni a darabokat. Szóval egy macskát kellett megtalálnunk, akinek egyetlen biztos ismertetőjele a kislány markában maradt. A pesszimizmus hangosan szólt belőlem, eléggé furcsának találtam az egész szituációt, főleg, mivel egy nálunk jóval fiatalabb gyermek bízott meg minket a feladattal, ráadásul zsebpénznek is kevés jutalommal próbálta fejünket elcsavarni. Meg egy kis nasival. Én... igazából nem voltam ellene a kis kikapcsolódásnak edzés után, addig sem kellett bolond csapattársaimmal együtt lennem, Chou mégiscsak elviselhetőbb volt, annak ellenére, hogy bogarai voltak. Közös beleegyezésünket hallva a lány átnyújtott nekünk egy képet a cirmosról, és vidáman elszökdécselt az Akadémia felé. Én faarccal néztem a teljesen jellegtelen cicóra. Ha ezt mi itt meg fogjuk találni, akkor ... akkor valami nagyon izé dolgot fogok csinálni. Elnéztem az irányba, ahová a kislány mutatott búcsúzóul, hogy arrafelé mehetett állatkája, és meggyőződtem, hogy nem fognak ott minket veszélyes fenevadak megenni, de a macskát sem, legalább nem kell ettől félni. Mégis, valami nem stimmelt az egészben. Talán nem voltam hozzászokva, hogy véletlenszerű ügyfelek is felbukkanhatnak, és teljesen váratlan feladatokat sózhatnak a nyakunkba. Nem beszélve arról, hogy a lány nevét nem sikerült megtudni. Viccesen fog kinézni, ahogyan végigsétálunk a termeken, és ahol felnyüszít valaki, ott találjuk meg a gazdit is.
- Chou, öhm, te biztos vagy ebben? Hogyan keressünk meg egy teljesen átlagos macskát a teljesen átlagos erdőben, ami olyan nagy, hogy... igazából akárhol lehet a cica. Aztán hiába fésüljük át a terepet, ha a macska ide oda szaladgál, akkor mindig máshol fog előbukkanni. - Fejeztem ki szkepticizmusomat újdonsült társamnak, akinek csodával határos módon megmaradt a pozitív hozzáállása.
- Persze, végül is nem hagyhatunk figyelmen kívül egy felkérést, nem? A keresés lesz a legegyszerűbb... viszont az elfogása már más tészta. Menjetek! - Nagy adag bogár röppent ki ruhaujjából. A hideg futkosott a hátamon. - Látod? Így seperc alatt meglesz. - Biztosított engem töretlen mosollyal. Megvontam vállaim; végül is, valóban.

- Ehhhh, hozzá kell nekem ehhez szokni. - Sóhajtottam egyet. - Na jó, induljunk, több szem többet lát. Aztán az elkapását már megoldom én. - Ütöttem, rúgtam egyet-kettőt a levegőbe, harcias csatakilátással megtoldva. - Mozgásom, mint a folyó, el fogja ragadni a macskát, és ... remélem azért nem fog mintát karmolni az arcomba. - Lohadt le egy csöppet lelkesedésem.

- Bocsi... - Azt hiszem ezt a bogarakra értette, majd elindult a fák közé. - Rendben, de azért... - Tartott megint egy kis szünetet, gondolkodóba esett - ...nem mintha nem bíznék abban, hogy simán elkapod, de mi lenne, ha kicsit arrébb a macska előtt felállítanék egy csapdát, te a háta mögül csapnál le rá mikor elkészültem? Így ha esetleg nem sikerül elkapnod, még mindig belesétálhat a csapdámba. - Én... én nem voltam ebben olyan biztos.
- Ez egy állat, a gondolkodása nem olyan, mint a mienk. Statikus csapdának nagyon kicsi esélyét látom, hogy hasson, hisz nem lehet úgy belecsalogatni, mint egy embert. Megpróbálni, azért meg lehet; talán ki tudjuk fárasztani, de attól félek, hogy mi előbb fogunk összedőlni, mint az a bolhafészek. - Nem bírtam egyszerűen pozitívan hozzáállni. Lehet, bennem volt a probléma.
- Ez igaz, de ahogy te is mondtad megpróbálhatjuk. Na, meg nem tudhatjuk mit értett a kislány az alatt, hogy ninjának képzeli magát. - Szinte áradt társnőmből a pozitív energia. Úgy éreztem, hogy mi a karika két fele vagyunk. Én a fekete, ő a fehér. - Úgy néz ki megtalálták. Arra felé van... - Egy bogárka meghozta neki a hírt, mi meg elindultunk, Chou elől, én utána.
Nem kellett sokat a faágak között ugrálni, hamar rábukkantunk a bokorból kilógó, erősen macskára emlékeztető farokra.

**Ginoo Yukizaki** Csüt. Okt. 09 2014, 15:41

Ginoo jól sejtette Nabeto tényleg kinevette de, a tanárnő nem. Sőt valamennyire jól is esett Ginoo-nak, hogy érdekesnek nevezte a kérdést. A válaszban nagyon sok mindent hallott és Teljesen elámult. Gyakran hallotta az apjától, hogy az anyja egy nagy harcos volt de, soha nem hitte volna, hogy a bábhasználatban tényleg ekkora erő van. Az hogy volt aki egy egész falut le tudott volna győzni az teljesen ledöbbenti. Nabeto megjegyzését nem is hallja. Csak a tanárnő zökkenti ki a gondolataiból. Először kicsit zavarba jön de, válaszol.
-Hát van egy kezdő bábom és tudom is használni de, csak egy kicsit.
Ginoo is érzi milyen gyenge válasz volt ez de, tényleg így igaz. Majom-mal nem sok meglepetést lehet okozni és ő pedig bár sokat gyakorol és egyre jobb de, mégis még alig megy.

Jiraiya Kedd Okt. 28 2014, 23:08

Gino válaszára a tanárnő kissé elgondolkozott, majd egy kisebb mosollyal nyugtázta a dolgot. Természetesen nem állhat le egyetlen diáknál, így folytatta a kérdezősködést addig, amíg mindenki fel nem tette a számára legfontosabb kérdést. Amint ezzel is végeztek, a tanár mindenkit felállított, majd lassan visszamentetek az osztálytermekbe. Mindenki leült és jó kedvel figyelték a tanárukat.
- Nos, van egy jó hírem. A mai tanítási nap számotokra véget ért. Három órát tartottunk csak meg, viszont szeretett tanárotok holnap sem lesz az Akadémián, így egy újabb tanárt kaptok, ezért mindenki érjen be reggel nyolcra! Köszönöm mindenkinek ezt a napot!
Mondta a tanárnő, mire mindenki felállt és meghajolt, mire a nő összeszedte a holmijait és kisétált az ajtón. Kicsengettek a diákok pedig hazaindultak.

// Kérnék egy hosszabb irományt arról, hogy mi történt veled a délután hátralévő részében. Nyugodtan irányíthatsz NJK-at a családodból vagy az iskolából. Minden rajtad áll. Ha egy Élmény hosszúságú irományt írsz ami élvezetes is, akkor kapsz jutalom chakrát Smile

Ha viszont nem szeretnél sokat írni, akkor elég csak leírnod azt, hogy másnap reggel hogyan jött be a karakter az osztályba és mi jár a fejében. Mindkét véglet záró jelenete az legyen, hogy bent ül a karaktered a padba és becsengettek. A posztot még ide kérem //

**Ginoo Yukizaki** Csüt. Okt. 30 2014, 00:15

Ginoo zavarban van a miatt, hogy nem tudott komolyabb eredményeket felsorakoztatni. A tanárnő mosolya pedig szintén mindenféle gondolatot kelt benne.
~Biztos most jól elástam magam a tanárnő előtt. Azt gondolhatja, hogy egy rossz nindzsa vagyok. Hogy tehetségtelen vagyok.~
És a tanárnő tovább nem is foglalkozik vele, inkább a többiekkel. Ez is csak megerősíti Ginoo-t a saját kis képzelgéseiben. A többiek miután elmondták saját kérdéseiket felálltak és visszamentek az akadémiára. Mikor Ginoo leült akkor kicsit jobb kedve lett, hogy ott van mellette majom. És a tanárnő közölte velük, hogy ennyi volt ma az iskola. És hogy holnap sem lesz Iwakawa sensei. Az utóbbinak Ginoo nem nagyon örül. Az előbbinek igen, hisz így mehet haza és gyakorolhat vagy csinálhat bármi mást, ami leköti. De még ki sem ér az osztályteremből Nabeto egyből elállja az útját.
- Ginoo most mész haza bábozni? Rád is fér, hisz csak egy kicsit tudsz játszani azzal a kezdő bábbal.
Az utolsó mondatokat már kiáltotta mögé mivel Ginoo kikerülte és otthagyta. De még így se sikerült kijutnia még az akadémia épületéből sem hisz magas sarkú cipő kopogását hallja maga mögött és, hogy a nevén szólongatják. Mikor megfordult akkor Suzunabe sensei-t látta. A tanárnő járását is megismerte de, azért illendőségből megfordult. A sensei másokhoz képest sietve, magához képest átlagos gyorsasággal haladt Ginoo felé. Mikor odaért akkor már az első mondatával elvette Ginoo maradék életkedvét.
- Ginoo ugye nem fárasztott nagyon le a mai nap?
A tanárnő is meglátta Ginoo gondolatait elkezdett kacagni és megveregette Ginoo vállát.
- Nem kell félni nem foglak szörnyű elméletekkel traktálni. Csak be szeretnélek mutatni valakinek. Úgy is hamarabb lett vége az iskolának biztos van egy kis szabad időd.
Ginoo még válaszolni sem tudott a tanárnő megragadta a karját és elkezdte gyengéden de, határozottan húzni maga után. Nem volt mit tenni Ginoo követte a tanárnőt. Nem a kiképzőtér vagy az iskola felé mentek, hanem a városban mentek. A tanárnőnek egy pillanatra sem ált be a szája szinte dőlt belőle a szó. Ez Ginoo-t nem zavarta hisz legalább nem neki kellett beszélnie. Meg is tudta a tanárnő tegnapi és aznapi napját is mire megérkeztek. Ginoo nem kicsit lepődött meg mikor a színházhoz érkeztek meg. Meg is kérdezte.
- Tanárnő kinek szeretne engem bemutatni?
Suzunabe sensei csak titokzatosan felemelte a mutató ujját.
- Majd meglátod.
Miután beléptek sokat kellett menniük mire találtak egy valakit. Az egyik teremből hangzavart hallottak. Oda érve megtudták mi az. A sensei nem lepődött meg Ginoo annál inkább. Mindenféle művész és előadó ott volt. Az egyik sarokban egy fiatal fiú játszott shamisen-en, a terem közepén két fiatal fiú épp valami szerepet játszottak és volt egy, aki körbetáncolta őket. De sokan beszélgettek és egy alak pedig ordítozott. Mikor beléptek nem is foglalkoztak velük. A sensei mondta, hogy Ginoo várjon az ajtóban, mindjárt jön és eltűnt a tömegben. Ginoo a verset hallgatta. Próbálta ezt nem feltűnően tenni. Kis idő múlva a sensei megérkezett egy középkorú enyhén kopaszodó mosolygós férfival.
- Na, most magatokra is hagylak benneteket. Biztos sok mindenről tudtok beszélni.
Ezzel a tanárnő már el is sietett. Ginoo meg sem tudott szólalni. Az öreg zökkentette ki a döbbenetéből.
- Gyere, fiú keresünk egy nyugodtabb helyet.
Találtak is. Az udvar teljesen kihalt volt. Ott le tudtak ülni. Az öreg szólalt meg először.
- szóval hogy is hívnak?
Ginoo kicsit zavarban volt nem értette a helyzetet de, válaszolt.
- Ginoo Yukizaki.
- És te is nindzsa vagy?
- Igen.
Az öreg összedörzsölte a kezét és rámutatott Majomra.
- Na, akkor had lássam.
Ginoo egyáltalán nem értette a dolgot. Ezt meg is látta rajta az öreg.
- Tudod Suzu biztos elmondta.
Ginoo tényleg meglepődött. Főleg azon, hogy van, aki a tanárnőt becézi. Nem hitte volna, hogy van ilyen. Neki eszébe sem jutott ez a lehetőség soha. Az öreg elkezdett kacagni. Ginoo még jobban megijedt. Már kezdte azt hinni, hogy az öreg megőrült mire az abbahagyta a nevetést.
- Szóval nem mondta el mi? Te meg csak így ülsz itt és azon gondolkozol, mit keresel itt. Ez annyira illik rá. Szóval az én nevem Hakusen Sakai. Bábmester.
Ginoo felcsillanó szeme miatt gyorsan folytatta.
- Nem nindzsa csak színházi. Csak színházi bábmester. De jó ideje itt vagyok a szakmában és jó pár helyen jártam, úgyhogy tudok egy s mást. Suzu azzal keresett fel, hogy te bábmester vagy és egyszer beszélhetnénk. Én pedig mindig is szerettem az efféle dolgokat. Szóval megmutatod nekem?
És mutatott ismét Majomra. Ginoo most már értette a dolgot. Persze még mindig feszélyezte, hogy nem ismeri ezt az embert de, nekiállt a majom kicsomagolásához. Mikor megvolt akkor az öreg jól megvizsgálta Majmot. Kérdéseket tett fel amire Ginoo válaszolgatott. Egyre magabiztosabban. Eddig még nem sok ilyesmihez értővel beszélt. Elég hamar kiderült, hogy Majom nem úgy működik, mint egy színházi báb. Az öreg ugyanis elmondta a különbségeket. A színházi bábok gyengébb szerkezetűek és azoknak a kezelése mást igényel, mint a Majom kezelése. Ginoo már kezdte azt gondolni, hogy nem érte meg ez odamenni de, ekkor az öreg elutasíthatatlan ajánlatot tett.
- Megnézed a bábokat?
Ginoo bólintott. Az öreg el is vezette őt a raktárba. Tele volt jelmezekkel, díszletekkel és mindenféle dologgal. Egy sarokban voltak ott a bábok. Most Ginoo-n volt rajta a kérdező szerepe. Főleg az arc kialakítása érdekelte. Gondolta, hogy szájat létre lehet hozni egy bábon de, a mozgatható szemek újdonságok voltak számára. Ki is próbálta, hogy kell az ilyen bábokat kezelni. Sokat beszélgettek az öreggel. Ötleteltek mindketten sok ötletet elmondtak. A mosolygós öreg kreatív volt és nagyon jól kiegészítették egymást Ginoo-val. Pár óra múlva már kiegészítették egymás mondatait. Be is sötétedett mire Ginoo haza indult. Otthon az apja már várta. Meleg vacsora volt. Az apja megkérdezte, hogy hol volt. Ginoo elmondta mire az apa elkezdett viccelődni. Ginoo nem nevetett, úgyhogy az apja inkább elkezdett beszélni mi volt aznap a munkában. Miután ettek Ginoo Szórakozott még egy kicsit Majommal. Kipróbált néhány mozdulatot és megnézte a Majom belsejét. Legszívesebben már most nekikezdett volna pár átalakításnak de, még korai. Talán majd az akadémia után. És előbb egy műhely kellene neki. A gondolkodás és a nap megviselte eléggé, úgyhogy egy fürdés után lefeküdt. Hamar el tudott aludni és mélyen aludt. Jól kipihenve ébredt fel. Megette a hideg reggelit, amit még az apja készített neki, mosakodott, eltette Majmot és elindult az iskolába. Út közben jutott eszébe, hogy ma sem Iwakawa sensei lesz. Ez a felismerés kicsit elszomorította. Mikor belépett az akadémia épületébe szinte egyből meghallotta a cipőkopogást és a nevét. Suzunabe sensei sietett felé. Mikor odaért akkor elkezdte fogni a fejét bocsánatot kérni.
- Ginoo annyira sajnálom a tegnapit. Elfelejtettelek végül bemutatni abban a nagy sietségemben. Remélem Sakai végül tudott neked segíteni. Úgy gondoltam talán hasznos lesz. De annyira sajnálom otthagytalak titeket te pedig azt sem tudtad ki az-az ember és mit kell csinálnod egy színházban. Tudtatok legalább valamit megbeszélni?
A sensei mindezt egy levegőre mondta el úgyhogy utána egy nagy levegőt vett. Ginoo bólintott.
- Igen tudtunk köszönöm tanárnő.
Suzunabe sensei megveregette Ginoo karját.
- Semmiség. Nyugodtan felkeresheted magad is. Sokat tud ilyenekről és itt kevesen vannak, akik láttak volna, már bábost ki kell használnod minden lehetőséget a tanulásra. Jó legyél.
Ezzel elment. Ginoo pedig ment az osztályterembe. Nabeto épp mást idegesített és háttal volt az ajtónak úgyhogy Ginoo nyugodtan el tudott jutni a padjához. Persze pár perc múlva ismét megjelent mellette Nabeto.
- Remélem tegnap sokat játszottál a kezdőbáboddal. Hisz rád fér. Ginoo nem válaszolt. Nabeto még elsütött néhány megjegyzést de, aztán megunta és ment mást untatni. Aztán becsengettek. Az osztály elcsendesült Ginoo pedig miközben ott ült a padjánál a folyosóra hallgatózott. Érdekelte fel tudja-e ismerni az érkező tanárt a lépéseiről.

Jiraiya Csüt. Okt. 30 2014, 18:15

// Most kellemeset csalódtam! Két ok miatt is: Mivel ránéztem az irományodra és azt láttam, hogy kevéske maga a történet és sok benne a párbeszéd ezért nem számította sok mindenre, viszont miközben olvastam, egyre jobban belemerültem és nagyon is tetszett! Kellettek bele ezek a párbeszédek, amikből most nem baj, hogy számomra sok volt, mivel illettek mindenhova! Ráadásul csak a lényeget írtad le a párbeszédekből! Smile

A másik, hogy jóval többet írtál magadtól, mint amikor egy mesélővel játszol. Tehát plusz pont. A történet pedig nagyon jól le volt írva, nem tudom mit csinálsz, de nem cifrázod túl, mégis bele tudtam képzelni magam a karaktered helyébe.

Viszont, át kell adnom a mesélésedet Danzounak, mivel nekem idő közben lett pár dolgom az oldalon, viszont elég jó kezekbe adlak, így nem kell félned! Az eddigi játékodért és ezért az élményszerű irományért kapsz tőlem +16 Chakrát! Köszönöm a játékot és a jövőben szívesen mesélek még neked, ha lesz rá kapacitásom!

ui.: Hamarosan érkezik Danzoutól a folytatás! //

**Aburame Chou** Szomb. Nov. 01 2014, 17:18

A kislány máris jobb kedvre derül, ahogy megtudja, hogy mindketten shinobik vagyunk. Ezt én is egy mosollyal nyugtázom, miközben a pillangó visszalibben a hajamba, a kislány pedig tovább szökdécsel az Akadémia irányába.
- Chou, öhm, te biztos vagy ebben? Hogyan keressünk meg egy teljesen átlagos macskát a teljesen átlagos erdőben, ami olyan nagy, hogy... igazából akárhol lehet a cica. Aztán hiába fésüljük át a terepet, ha a macska ide-oda szaladgál, akkor mindig máshol fog előbukkanni.
- Persze, végül is nem hagyhatunk figyelmen kívül egy felkérést, nem? - villantom meg ismét a mosolyom. - A keresés lesz a legegyszerűbb... viszont az elfogása már más tészta. - jegyzem meg miközben a jobb karom a fák irányába emelem. - Menjetek! - adom, ki a parancsot mire a ruhám ujja alól bogarak tucatjai repülnek ki és kezdik el keresni a négylábút. - Látod? Így se perc alatt meglesz.
- Ehhhh, hozzá kell nekem ehhez szokni. - Sóhajt egyet kunoichi társnőm. Hopp, el is felejtettem, hogy nem igazán csípi az efféle dolgokat. - Na, jó, induljunk, több szem többet lát. Aztán az elkapását már megoldom én. – A lány igen csak energikus mozdulatokkal kezd el hadonászni, hogy szavait nyomatékosíthassa.
- Mozgásom, mint a folyó, el fogja ragadni a macskát, és... remélem azért nem fog mintát karmolni az arcomba.
- Bocsi... - jegyzem meg, miközben elindulunk mi is a fák közé.
- Rendben, de azért... - szólalok meg egy pillanatra, majd elgondolkodom. - ...nem mintha nem bíznék abban, hogy simán elkapod, de mi lenne, ha kicsit arrébb a macska előtt felállítanék egy csapdát, te a háta mögül csapnál le rá mikor elkészültem? - figyelem a reakcióját a tervemre. Gondolom nem fog örülni annak, hogy akadékoskodom, de ez van. Majd még mielőtt megszólalhatna, ismét megszólalok. - Így ha esetleg nem sikerül elkapnod, még mindig belesétálhat a csapdámba.
- Ez egy állat, a gondolkodása nem olyan, mint a mienk. Statikus csapdának nagyon kicsi esélyét látom, hogy hasson, hisz nem lehet úgy belecsalogatni, mint egy embert. Megpróbálni, azért meg lehet; talán ki tudjuk fárasztani, de attól félek, hogy mi előbb fogunk összedőlni, mint az a bolhafészek.
- Ez igaz, de ahogy te is mondtad megpróbálhatjuk. Na, meg nem tudhatjuk mit értett a kislány az alatt, hogy ninjának képzeli magát. - felelem a töretlen mosolyommal az arcomon. Majd mosolyom egy pillanatra megszűnik, miután egy bogárka kezd el zümmögni a fejem mellett.
- Úgy néz ki megtalálták. Arra felé van... – mutatok, a célpont irányába majd mindketten neki iramodunk. Egyre közeledve vissza veszek a sebességből és halkan, osonva közelítek a míg meg nem pillantom én is a macska ide-oda tekergő farkincáját.

Shimura Danzou Vas. Nov. 02 2014, 14:17

// Ginoo Yukizaki - Játék Átvéve - Ha kérdésed, vagy kérésed lenne, akkor fordulj hozzám pm-ben. Egyelőre a Riku által kitalált koncepciót viszem tovább, kevés változtatással ^^//

Szegény Yukizaki, ezzel a Nabetoval teljességgel meg van átkozva. Ezt az átkot lényegében levakarhatatlan pech-nek is lehetne hívni. Viszont az ifjú szerencséjére legalább van egy bábja, akivel jobban tud szórakozni, mint Nabeto tréfáin. A Folyosóról kongó léptek zaja hallatszódik, ám Yukizaki nem ismeri fel őket. Dam-dam. Csatt-csatt. Kinyílik a tolóajtó. Egy férfi lép be rajta, arcán vágás éktelenkedik. Felhág a Tanári emelvényre, kezével csendet kér.
- Iwakawa-sensei súlyosan lebetegedett, ezért egy darabig még biztosan nem tér vissza az akadémiára. Addig én veszem át a helyét, a nevem Umino Iruka. Magamról annyit, hogy fegyelmezett és precíz munkát várok el. Mára egy különleges gyakorlatot terveztem, olyat, amiből sokat tanulhattok. A lényege a chakrakontroll-fejlesztés, mindezt az Akadémia mögött fogjuk gyakorolni. Van kérdés?
Néma csönd van, mindenki megszeppenve néz Irukára. Ha Yukizaki sem kérdez, akkor a Sensei megindul és int, hogy kövessétek. Az Akadémia mögötti kis erdőségbe megy, az egész osztály követi. Egy kisebb tisztáson megáll és várja, amíg mindenki megérkezik.
- Ezek a póttanárok erdőmániásak, talán még a bábod is tetszik nekik, pedig az csak egy játékbaba - súgja oda neked Nabeto, gúnyos mosollyal az arcán.
Nincs sok időd reagálni a szavaira, mert Iruka máris újabb beszédbe kezd.
- Csendet! Köszönöm. Azért jöttünk ide, hogy a chakrakontrollotokat fejlesszük. A gyakorlat, amit most fogunk elvégezni, közel sem biztos, hogy bármelyikőtöknek sikerül. Ezzel általában megvárjuk a Genin rangot, ám háború van, ezért különleges kiképzésben részesítünk titeket vészhelyzet esetére. Ki ért legjobban a chakrához?
Néma csend, újfent. Senki nem akar jelentkezni. Ekkor valaki váratlanul megtaszít téged és így Iruka figyelme rád összpontosul. Ha hátrapillantasz, akkor felfedezed Nabeto kárörvendő mosolyát, amit próbál titkolni.
- Ginoo Yukizaki, ugye? - kérdi a sensei, miközben egy papírt néz, valószínűleg onnan olvasta ki a neved - El tudod mondani nekünk azt, hogy mit tudsz a chakrafelszabadításról?

**Ginoo Yukizaki** Vas. Nov. 02 2014, 15:25

Ginoo akárhogy próbálja felismerni a lépéseket nem megy neki. Mikor az ismeretlen tanár belép a terembe akkor Ginoo-nak a vágás egyből feltűnik rajta. A sensei harmadik mondatával már szimpatikusabb Ginoo számára mint a nő aki tegnap ment be hozzájuk. Efféle elvek alapján tanított Iwakawa sensei is. Csak ő főként a taijutsura koncentrált Irika sensei pedig a chakra kontrollra. Ginoo-nak ez tetszik hisz ehhez jobban ért mint a taijutsuhoz. Megint ki kell menni az erdőbe de, most nem lett elmondva,hogy hagyják ott a cuccaikat úgyhogy Ginoo viszi is magával Majmot. Az erdőben Nabeto ismét Ginoo mellé csapódik és megjegyzéseket tesz Majomra. Ginoo-t ez nagyon zavarja de, inkább nem mutatja. Mikor megérkeztek akkor a sensei körvonalazza miért vannak ott és kér egy diákot. Senki sem jelentkezik. Ginoo érez egy lökést hátulról és előre lép. Mikor hátranéz akkor Nabeto vigyorog rá.
~Biztos azért csinált mert tegnap azt mondták, hogy a bábhasználóknak jó a chakrakontroljuk.~
A nevét hallva bólint és a kérdésen pedig elgondolkozik. Aztán zavartan válaszol.
-A testünkben van benne a chakra és annak vannak különböző felszabadítási módszerei. A chakrafelszabadítás feltétele a nin, a gen és a taijutsuknak.

Shimura Danzou Kedd Nov. 04 2014, 11:56

Umino Iruka néma csendben hallgatja végig a mondandódat, majd megelégedve összecsapja a tenyerét és bólint. Körbenéz az osztályon, végül újra rád siklik a tekintete, egy pillanatra, megállapodik majmon. Ez talán gondolatokat ébreszt benne, talán nem, mindenesetre nem firtatja a dolgot.
- Ügyes vagy Yukizaki, velős, ámde lényegesen megfelelő fogalmazás. Tehát, akkor mint Yukizaki is mondta, a chakrafelszabadítás alapja Nin, Gen és Taijutsuknak. Ti már a harmadik évfolyamba jártok, tanultátok ezt a folyamatot és több-kevesebb sikerrel, de művelitek is. A chakra a Fizikai és Szellemi erő Összesége. Ez az energia ott van minden emberben, a sejtekbe épülve. Ám csak a Shinobik, azaz a Ninják képes felszabadítani, illetve némely szamuráj. Ez minden tudományuk alapja. Taijutsu, chakra nélkül puszta verekedés, bárki képes rá. A Gen és Ninjutsu chakra nélkül nem is létezik. A Taijutsuban, az izmok vannak felerősítve Chakra által. A Ninjutsuban, ebben a legszerteágazóbb művészetben, ezernyi művelet jön létre chakra által, míg a Genjutsuban legtöbbször, sőt majdnem mindig az ellenfél vagy ellenfelek agyára hatunk.
Itt a Sensei némiképpen szünetet tart, a Reakciókat figyeli, szeme büszkén csillog, talán valami olyat lát a kis osztályban, amit Ti nem? Rejtély, de az is lehet, hogy Téged hidegen hagy. Elvégre olyat nem mondott, amit eddig ne halhattál volna.
- Tehát megállapítottuk, hogy a chakrafelszabadítás nélkül a ninja egyszerűen csak a fegyvereire hagyatkozhatna és azokra sem olyan nagyszerű mértékben, mint chakrával. Azonban, tegyük fel, valaki felszabadítja a chakráját. Ez már önmagában nagyszerű, de nem lesz tőle több. Utat, írányt kell neki adni, formázni kell. Használni!
Ezzel Iruka fogta magát és egyszerűen könnyed léptekkel felsétált az egyik fára. Úgy sétált a függőleges felületen, mintha csak valami egyszerű, vidéki túrán volna. Az osztály néhány tagjából nagy tetszésnyílvánítást, másokból csonálkozást váltott ki.
- A Feladat egyszerű, elméletben. Felszabadítjátok a chakrátokat és a talpatokba vezetítek azt. Ez olyasmi, amire mindannyian képesek vagytok. Viszont kapcsolatot kell teremtenetek a talpatok és a fa között, méghozzá úgy, hogy a chakrátokkal oda "szívjátok" magatokat a fához. De vigyázzatok! Ha nem a megfelelő mennyiségű chakrát használjátok, akkor nem juttok fel a fa tetejére. Amennyiben van kérdés, azt tegyétek fel most. Ha nincs, akkor válasszon mindenki egy fát...

// Nem tudom, hogy Rikudou beszélt-e neked arról, hogyan zajlanak Gundanon a tanulások. Mindenesetre egy hosszabb írományt szeretnék kérni tőled, több próbálkozással. Viszont a végén, ne írd le az utolsó próbálkozás kimenetelét, majd én döntöm el, hogy sikerült, vagy sem. Ha sikerül, akkor természetesen azt jelenti majd, hogy növekszik a chakrakontrollod, ez plusz ch-ban fog megjelenni, illetve onnastól kezdve ezt a képességet bármilyen (pl.:harci) helyzetben fel tudod majd használni és lássuk be, azért hasznos dolog ^^ //

Ajánlott tartalom

Az akadémia mögötti kis erdőség