Re: Az akadémia mögötti kis erdőség

Jiraiya Szer. 20 Jan. 2016 - 16:33

// -100 Ryo mindkettőtöktől a Dangoért. Vonjátok le ^^ //

Shori indulatától vezérelve, máris hatalmasat rúgott a fába, ám ennek a felfokozott érzelmi állapot miatt, nem érezte a következményét... Elvégre a Sensei egy valamit nem mondott el: Ha ész nélkül, teljes erőből ütnek meg egy szilárd tárgyat, azt a test megérzi és természetes módon reagál a külső behatásra... Fájdalom, repedés, törés, zúzódás, véraláfutás és hasonlók azok jussa, akik elsőre nagyot akarnak harapni a tortából. Ám ezúttal Shori megúszta a dolgot, elvégre az érzelmek nagy hatással vannak a chakrára, így nem kizárható, sőt! Inkább nagyon is valószínű, hogy chakrája, nem direkt mozgása és koncentrálódás volt az, ami megmentette a dühtől vezérelt fiút a fájdalomtól... Ám ahogy visszafelé tartott a Dangozásból, érezte, hogy ott, ahol megrúgta a fát, fáj a lába egy kicsit. De nem foglalkozott vele, nekikezdett az edzésnek. Persze az első rúgás fájdalmas volt, jóval fájdalmasabb, mint lennie kellett volna, viszont ezúttal finomabb, lassabb, koncentráltabb rúgásokkal kezdett haladni. Aratával már más a helyzet, az Ő képességei fejletebbek, ám még tapasztalatnak. Azonban a súlyok és a taijutsuban való alapszintű jártassága nyerő párost alkot, ehhez a technikához, így Ő fájdalom nélkül megúszta a dolgot, persze csak egyenlőre...

// 40 Soros posztot kérek. Este nyolc óra van, eddig mindketten félúton jártok, ami a technika technikai részét és az erőt illeti. Viszont most már nem bírjátok tovább, nehézzé vált számotokra. Kettőtök közül Arata az, aki egy kicsivel jobban bírja, mint Shori. A posztok minőségétől és hosszától függ a jutalmazás ^^ //

**Aihara Arata** Szer. 20 Jan. 2016 - 21:45

// Jiraya, Shori: A 20. csapat //

Ahogy visszatérek a faluból kicsit, meg késve Shori után, keresek egy fát, amit megfelelőnek találok a célra. Majd én is neki gyürkőzök a taijutsu tényleges elsajátításának. Kezdetben nem túl erős rúgásokkal kezdek, de nem is olyan gyengével, hogy ne legyen bene semmi érzés. Már megközelítőleg fél órán át rugdostam a fát ballal és jobbal kb.10 rúgásonként váltva mikor, a lábamban a fájdalom elért egy bizonyos szintre, hogy meg keljen állnom egy rövidke szünetet tartani. Leültem a földre, hogy ismét megnézzem a lábam úgy, mint akkor, amikor az erőnléti edzésnél végeztem. Felhúzom lábaimon térdig a nadrágszárat, a látvány nem túl meglepő kék, zöld és lila foltok mindenütt. Ha nem tudnám, hogy az én lábamról van szó, akkor azt hinném, hogy egy kisgyerek kifestőkönyvéről van szó.
* Anyám, hogy tud fájni, és még csak az elején vagyok az edzésnek. De az biztos, hogyha így folytatom, kiölöm az ideget a lábamból elég gyorsan!
Egy olyan öt perces pihenő után ismét, visszatérek a fához, és elkezdem újra rugdosni. Ismét a bal lábammal kezdek. A másodperc tört része alatt felhúzom a lábamat derék magasságig, kinyújtom majd jobb lábammal és a törzsemmel együtt elfordulok. Kezeimmel próbálom egyensúlyban tartani magam mind a forgás, mind az ütközés pillanatában.
- Konoha Senpuu!
Ahogy a rúgásom eléri a fát, az ütközés után a lábam, pár centit visszaverődik a fa törzsétől. Majd szépen leeresztem azt a földre, ahogy a talpam teljesen a talajon van újra végigcsinálom a folyamatot. Az 50-edik rúgás után már nagyjából megvan, hogy hova kell célozni a rúgást. Az már szinte ösztönből jön, de azért még szemmel is bemérem a célt, ami már elég könnyű mivel a kéreg, kezd lejönni a fáról. Tartok ismét egy rövid pihenőt, hogy amikor lábváltást csinálok, rábírjak állni a bal lábamra.
* A direkt chakra mozgása is olyan lehet, mint az hogy ösztönösen tudom, hogy hova kell rúgni. Talán pont a direkt chakra miatt, lehetséges, hogy máris kb. 1-1,5 órányi edzés után a direkt chakra megjegyezte az útját. Meg persze a testem is, hogy milyen szöget zár be a két lábam mikor megrúgom a fát, és hogy milyen sebességgel csinálom.
Ismét végeztem egy gyors pihenővel mely nem lehetett sokkal több vagy kevesebb, mint az előző. Ismét beállok a fa elé és gyakorlom a taijutsut, csak most a jobb lábammal rúgom a fát. Néhány pillanat alatt felemelem a lábamat a már megszokott magasságba, majd kinyújtva azt gyors lendületű forgásba kezdek tengelyem körül, ami most ballábam és a törzsem. Szabad végtagjaimmal továbbra is az egyensúlyozásra törekszek, nehogy már seggre essek.
- Konoha Senpuu!
Ahogy itt is folyamatosan csinálom a rúgásokat, hogy elérjem az 50-et ezzel a lábammal is körülbelül a 35-nél azt veszem észre, hogy a rúgások egyre kevesebb fájdalommal járnak, mikor eltalálom a fát. Így bátorkodok növelni a sebességen és az erőn minden 5-dik rúgás után. Ezzel a lábammal is lassan elérek az ötvenig a sorozatban. Olyan dél környékén, befejezem a jobblábas sorozatot. Majd hogy megtörjem a monotonitást, nekikezdek 2*50 fekvőtámasznak, hogy a kezeim is érezzék azt, hogy edzésen, illetve tanuláson vagyunk. Amint végeztem a kezem edzésben tartásával újfent nekiláttam a forgórúgás gyakorlásának. Mivel már nem igazán volt ahhoz kedvem, hogy számolgassam a rúgásokat, hogy mindkét lábbal egyenlő számban csináljam. Így inkább folyamatosan váltogattam őket minden rúgásnál. Az edzés innentől kezdve már nem csak arról szólt, hogy a rúgás pontos legyen hanem arról hogy fokozzam a sebességet és az erejét. Minden rúgásnál egyre nagyobb lendületet és erőt vittem bele. Ez a folyamatos lábváltásos rúgások sorozata csak 3-4 óra múlva maradt abba egy huzamosabb pihenőre. Most nem csináltam semmi extra mozgást, ténylegesen csak pihentem és ellazítottam a lábamat. De mielőtt még a nagy semmittevés teljesen kényelme lustává változtatna újra nekikezdtem a technika gyakorlásának, s közben szépen lassan be is sötétedik.
* Olyan nyolc körül járhat! Azt hiszem ideje véget vetni mára az önsanyargatásnak! Csinálok még egye-egyet aztán vége. Viszont jól jönne egy összehasonlítási pont is, hogy mennyit fejlődtem keresni kéne egy új fát.
Amint sikerült egy hasonló fát találnom ismét nekikezdtem a Konoha Senpuu-nak. A megszokott módon a bal lábammal kezdek. Villámgyorsan felhúzom, lábamat derék magasságis miközben megforgatom magam ”tengelyem” körül. Kezeim testemmel együtt mozdulnak s megtartom velük az egyensúlyom.
- Konoha Senpuu!
A forgórúgás rendesen megkavarja körülöttem a levegőt, olyannyira hogy az imént kavart szél még több méteres körzetben észlelhető. S a nyújtott lábam becsapódása a fába, lerepíti róla a kérget, valamint egy nem túl mély sebhelyet, repedést ejt a törzsön, kezdem megközelíteni Tenzou szintjét, de azért még van mit javítani rajta. Ugyan ezt megcsinálom jobb lábbal is, minden folyamat ugyan úgy megy végbe, ahogy az előző próbálkozásnál is volt kivéve a forgás irányt, ami ellentétes. A technika itt is hasonló, sőt egy minimálisan talán még nagyobb sikerű is volt, ami betudható a chakra mozgásomnak. Mivel végeztem a feladattal így helyet foglaltam egy méretesebb faágon és figyeltem Shori tanulását.
* Huh, enni kéne valamit! De már sem kedvem, sem erőm visszamenni a faluba. Kénytelen leszek kivárni a holnap reggelt.

**Meitsugawa Shori** Szomb. 23 Jan. 2016 - 0:49

A guggolások után mély némaságba burkolóztam, mondhatni visszatértem régi önmagamhoz. Kivételesen nem érdekelt, hogy miként tudnék jobban teljesíteni, mint Arata. Megpróbáltam a lehető legjobb teljesítmény kipréselni magamból. Amikor újra nekifogtam a technikának, éreztem hogy valami nincs rendjén a lábammal, mintha erősen megütődött volna. Sejtettem, hogy a „dühlevezetés” címszó alatti rúgásom okozhatta. Tartottam egy kis szünetet, míg el nem múlt a kicsinyke tompa fájdalom. Közben a bajtársamat figyeltem miként teljesít. Irigykedve néztem a mozdulatait. Meglátszott rajta ,hogy a súlyok használata fejlődésre készteti. Engem viszont semmi sem késztetett nagymértékű fejlődésre, kivéve hogy jobb legyek tőle.
*Egy rivális mindig hasznos, de mi értelme ha ennyi az erőkülönbség? Kezdem úgy látni, hogy felesleges magamat hozzá viszonyítani, nem ugyanaz a mérce. Minek is frusztrálom magam? Teljesen felesleges, kellene találnom a falu védelmén kívül valami saját célt, ami előre tud vinni...* ilyenek és ezekhez hasonló gondolatok jártak a fejemben. A látszat sajnos nem csalt, kezdtem elveszteni az eltökéltségemet.
Majd kihúztam magam az addig görnyed testtartásomból, tettem pár lépést közelebb a fához. Becsuktam a szemeimet, elképzeltem ahogy az egész testemben spirálisan áramlik a chakra. Nekifutás nélkül, elrugaszkodtam a talajtól, és egy félköríves rúgást hajtottam végre, miközben hangosan kiáltottam a technika nevét. Rúgás közben éreztem a levegő áramlását és ahogy fa megremeg. Miután elvettem a lábam és ismét egyhelyben álltam, egy tompa nyomást éreztem ugyanott ahol eddig. Próbáltam erre a legkevésbé sem koncentrálni. Eleinte a próbálkozásom sikerrel is járt, ugyanilyen módon végre tudtam hajtani a kiszabott feladatot; a félköríves rúgást, ismét egyhelyből.
Még párszor ilyen lélektelen módon megismételtem a technikát, de a siker nem igazán akart rám köszönteni. Amilyen módon nekifogtam olyan módon is fejeztem be, eredménytelenül. Az idő egyre csak telt és néha szükség szerint meg-megálltam pihenni. Amikor épp nem azon járt az agyam hogy egyáltalán mit kellene kezdenem a ninja létemmel, a technika elméleti részén kezdtem el gondolkodni.
* Nem értem ezt az egészet, semmiféle utasítást nem kaptunk hogy miként kellene végrehajtani ezt a technikát. Teljesen világos, hogy minek kell megtörténnie. Viszont arról, hogy egyáltalán mennyire szükséges belelovallnunk magunkat ebbe sincs semmi infónk. A sensei is olyan mint egy kisgyerek. Idétlen és felelőtlen. Ki alszik egy hideg reggelen a fa tetején?! *
A rövidke eszmefuttatást követően, a megszokott módtól eltérően nekifutásból próbálom meg végrehajtani a technikát. Ezúttal azonban a másik lábamat használtam. A Konoha Senpuu alapja látszólag sikeres volt, ezen felbuzdultam és a megfelelő oldallal is ugyanazon a módon végrehajtottam. Minden úgy történt ahogy vártam, egy dolgot kivéve. A fájdalom tompaságból, szúrássá alakult. Kénytelen voltam rögtön pihenni, kicsit kezdtem megijedni hogy mi történt. Inkább meg sem néztem a lábam állapotát. Feleslegesnek tartottam aggódni emiatt. Hiába az ijedtség, nem hagytam hogy eltántorítson.
Ahonnan álltam, nekiszaladtam a fának és lendületből felugrottam, majd ugyanazzal a sebességgel a megszokott félköríves rúgást hajtottam végre jobb lábbal. Akkor még különbséget nem éreztem a fájdalom kapcsán. Még ötször megpróbáltam ugyanezt a mozdulatsort. Azonban már elkezdett a kellemetlen érzés fokozódni. Lassan haladtam és még ez is hátráltatott.
Egy ismételt kényszerpihenő során úgy döntöttem, hogy megnézem mi is a van a végtagommal. A fekete nadrág szárát lassan felhúztam, és annak lehettem szemtanúja ahogy a lábam a kék, a lila és zöld színárnyalataiban pompázik. Kicsit csalódott arccal visszaengedtem eltakartam a horzsolódást. Ezután megpróbált a gyakorlatot bal lábbal folytatni. Sikerült is, eleinte nem annyira eredményesen, mint a másikkal de később kezdtem belejönni.
A sok tisztán hallható Konoha Senpuu kiálltás már-már felkavarta az erdőt. Viszont nem csak az erdő volt felkavarodva, hanem az érzelmeim is hullámoztak. Csak hajtogattam magamban hogy igenis képes vagyok elsajátítani ezt a jutsut. Úgy a századik rúgásnál tarthattam mikor éreztem, hogy kezdek kifáradni. Már csak a szokás hatalma miatt is megálltam pihenőt tartani. A helyzet ugyanaz lett bal láb tájékon, mint a jobbon: lila foltok.
*Mindegy, hogy melyiket használom, úgy is sebek lesznek rajta a végén. Lehet, hogy abba kéne hagyni és hazamenni. Olyan eredménytelennek tűnik ez az egész*
Demotivált eszmefuttatásom után, a fára néztem amelyen gyakoroltam. Nem is vettem addig észre de a kéreg kisebb darabokban már a földön volt. A bús gondolataim azonnal szerte foszlottak. Egy kis látszólagos siker is nyújtott valamennyi reményt, így hát folytattam a taijutsu gyakorlását. Tíz rúgásonként váltogattam a lábam. Kezdtem ráérezni hogyan és miként kell használni ezt a technikát. Furcsa volt, hogy már nem éreztem a fájdalmat, viszont a fáradtságot annál inkább. Eléggé leizzadva és fújtatva ültem le a földre, kitámasztva a kezemmel magamat. A koncentrálás miatt nem figyeltem a körülöttem zajló eseményeket, így azt sem vettem észre hogy időközben beesteledett. Az abbamaradt fájdalom kíváncsivá tett, és megnéztem milyen állapotban vannak a színes foltjaim. A jobb sípcsontomnál elég erősen felhorzsolódott a bőr és kisebb vérfoltok voltak láthatók, a balon pedig ugyan ez vérzés nélkül.
*Nem lesz ebből baj, hiszen egy ellenfelet sem kell százszor egymás után ugyanúgy megrúgni.*
A hangulatingadozás a nap végére abbamaradt, és az állapotomtól függetlenül még neki iramodtam a fának. Ahogy felugrottam, éreztem, hogy a levegő erősen felkavarodik körülöttem; a szívem mintha szét akarna robbanni valami furcsa de pozitív okból. Egy erőset lendítettem a bal lábamon miközben hangosan kiáltottam a technika nevét. Amint bevittem a rúgást a fán maradt kéreg darabok azon nyomban lezuhantak. Igaz hogy a fa törzsön repedés aligha látszott a mozdulat erejétől, inkább csak a mennyiségétől. Eredményemet öröm nyugtázta. Azonban még csak az egyik lábbal sikerült, és nem hittem hogy megtudnám ugyanúgy ismételni. Szépen lassan visszasántikáltam arra a pontra, ahol addig ültem és ugyanúgy helyet foglaltam.

Jiraiya Hétf. 1 Feb. 2016 - 16:06

// VÉGRE valakik, akik betartják és talán még túl is teljesítik amit kérek! Very Happy

+10 Charka fejenként! //

Még nem sikerült egyikőjüknek sem tökéletesre, de már nagyon, nagyon szépen haladnak. Leginkább Arata az, aki elől jár, bár ez nem is volt annyira meglepő. Nos, némi pihenés után, újra megpróbálhatják.

// 1 óra pihenés. Ha akarjátok akkor nekikezdhettek némi beszélgetésnek és hasonlóknak. Örömjáték, Szerepjáték Very Happy

Ha megvagytok és neki akartok kezdeni, akkor 25 Soros posztokat kérek a véglegesítésről. A fa elreped, hatalmas légmozgás és erő. Elhanyagolható a különbség a kettőtök eredménye között. Még 2 órát vesz igénybe a gyakorlás az 1 órás pihenő után. Jóval éjfél előtt végeztek is. //

**Aihara Arata** Hétf. 1 Feb. 2016 - 20:16

Végre eljutottunk, a taijutsu kivitelezésének a feléhez. A technikai része már a zsebünkben és már csak az erőre kell koncentrálni. Az egész napos tréningezés viszont eléggé fárasztó, így este nyolckor megérdemlünk egy kis pihenőt. Egy fa ágon ücsörögve, lógatom lábam, ami nem is olyan jó dolog mint hittem, mert a súly mintha le akarná tépni lábamat. Így leugrok a fáról és beülök annak a tövébe, tarkóra tettem kezemet majd nekidőltem a fa törzsének.
-Shori szerintem pihenjünk egy kicsit, nem hajt a tatár! Majd reggelről Tenzou, amint visszajött!
Mondom egy kis mosollyal, hátha sikerül felüdítenem barátomat kicsit ezután a hosszúra nyúló nap után.
* Csak egy valamit bánok igazán a mai napban! Mégpedig, hogy most már késő a nyálamat csorgatni valami ínyencség után, ami enyhítené az éhségemet. Ha pedig most hazamegyek, vissza tuti nem jövök!
Hogy az idő gyorsabban múljon illetve, hogy a némaság csöndjét is megtörjem ebben a nem éppen eldugott falu közepi erdőben próbálom egy beszélgetés kezdeményezni.
- Mond csak, most akkor, hogy is vagytok Hotaruval? Persze válaszolni csak akkor kell, ha nem vagyok túl tolakodó! És persze, ha akarsz is válaszolni.
Ennyivel már ellehet kezdeni egy beszélgetést, legfeljebb egyből váltunk valami másra. Csak a kajára ne, mert tényleg hazasétálok a végén.

**Meitsugawa Shori** Szomb. 6 Feb. 2016 - 14:00

A végtagjaim fájdalma lassacskán elmúlt ahogy ültem fűben. Közben egy fa ágról a társam hangját hallom, ami azt tanácsolja, hogy pihenjünk. Egyetértettem vele, épp elég volt ennyi erőfeszítés. Az eredmény miatt pedig valahol éreztem, hogy nem sokára megleszünk a taijustuval.
- Mondasz valamit, Arata. – helyeseltem, majd a fán ücsörgő társamra felé fordultam. Akinek a hangja nem sokára ismét megtörte a csendet. Furcsa volt hirtelen, a hangos Konoha Senpuu-zás után, ismét normális beszélgetésbe elegyedni. Megmaradt erőmből még talpra álltam és a társamhoz gyalogoltam. Jött is egy kérdése:
- Mond csak, most akkor, hogy is vagytok Hotaruval? Persze válaszolni csak akkor kell, ha nem vagyok túl tolakodó! És persze, ha akarsz is válaszolni.- igazság szerint nem tudtam, hogy mi legyen a válaszom. Nem igazán szeretek az érzelmeimről beszélni és a Hotaruval kapcsolatom sem tisztázódott. Tekintve , hogy a fa tövében ücsörgő személy olyan, aki már bizonyította hogy megbízhatok benne, megpróbáltam valami választ kicsikarni magamból.
- Tudod,nem igazán vagyok vele tisztában magam sem. Nem tisztáztuk, hogy valójában most mi is van velünk. Annyit tudok elmondani, hogy nagyon szeretem őt. Nem mellékesen voltam olyan szerencsés, hogy az esküvőd után hazafelé menet elcsattant kettőnk között egy csók.

**Aihara Arata** Szomb. 6 Feb. 2016 - 20:14

Úgy tűnik Shorival egyetértünk abban, hogy itt az ideje egy jó kis pihenésnek. De ez számomra a faágon nem a legjobb így leugrok a földre. Majd miután leültem felteszem barátomnak az ominózus kérdést, hogyan is áll a lánnyal, aki tudomásom szerint tetszik neki. Rövid ideig nem kapok választ, de még csak valamilyen reakciót sem intéz felém, csak üll ott magában, és minthogyha elmélyülten gondolkodna. Nem is kellet nekem sem több, hogy én is elkezdjek agyalni.
* Most vagy ő maga sem tudja, hogy a lány hogyan is viszonyul hozzá vagy nem akarja elmondani nekem. Esetleg…
Hirtelen félbeszakítja a gondolatmenetet barátom a már várt válasszal. Szerencsére hajlandó velem megosztani milyen is a kapcsolatuk. Ami nagyon jól esett, hiszen tudom nehezen barátkozik és nyílik meg másoknak.
*Nahát, tehát már volt is valami, de nem tudja, hogy tovább is mehet-e. Nem folyok bele jobban a dolgokba kettőjük között. De annak örülök, hogy már ennyit is megosztott velem.
- Tudod a chuunin vizsgán történtek után, azt hittem már alakul köztetek valami. Bár az elmondásod szerint volt is, csak azóta semmi. Azt tudnod kell, ha beszélni akarsz valakivel itt vagyok ezért vagyunk barátok.
A kissé csöpögősre sikerült, de igaz szavaim után megvakartam a fejem búbját. Majd rögvest szám elé tettem a kezem, és ásítottam. Az egész napos edzés kezdi meghozni a hatását.
- Bocs az ásításért, nem a témát unom, csak ahogy most így leültünk kezd előjönni a megállás nélküli gyakorlás hatása.

**Meitsugawa Shori** Kedd 9 Feb. 2016 - 22:59

Barátom szavai eléggé furcsa érzést váltottak ki belőlem. Már az érdeklődés is különös volt, nem még a támasz kínálása. Eleinte nem igazán tudtam mit nyögjek ki, de pár másodperc elteltével sikerült kifejeznem a gondolataimat.
- Köszönöm. Lehet ,hogy a későbbiekben majd a sírópajtásom is lehetsz, de ahogy magamat ismerem nagyobb a valószínűsége az ivócimborának-
Több mondandóm nem volt abban a percben, csak az eget bámultam egy szolid de őszinte mosollyal az arcomon.
* Kellemes érzés tudni, hogy az ember számíthat a barátaira még a vész előtt. Vajon sikerülni fog Hotaruval közölnöm, mit érzek iránta? Megérné egyáltalán? Félek az érzelmi fájdalomtól, a fizikai nem igazán aggaszt. Nem akarok megint hasonló érzéseket, mint kis koromban… Mi van ha a szerelem is fájdalmat okozna?*
Gondolataimat az utolsó saját magam felé irányuló kérdésnél félbe is szakítom, megelőzve az érzelmi feldúltságot. Majd társamra nézek.
- Igazából, nem szeretek ilyenekről beszélni. De számomra a legkínzóbb dolog az, hogy elveszítsem a szeretteimet. Ezért nem is igazán mernék Még komoly kapcsolatba kezdeni. Van hova fejlődnöm jellemileg, át kell gondolnom pár dolgot és helyre rakni néhány féle látásmódot. A chakrám eleme is passzol a jellememhez, általában elfojtom a hullámzó érzelmeim,de néha teljesen kitörök magamból. Szerencsére még nem éltünk meg egy tsunamit sem…- csak elmondtam ami a fejemben volt, nem gondolkodva a következményekre. Majd feltápászkodtam a földről és Arata felé nyújtottam a jobb kezem, aki még mindig ült.
- Viszont ha már chakra, épp itt lenne az ideje gyakorolnunk a techniikát,nemde? -

**Aihara Arata** Szer. 10 Feb. 2016 - 17:26

Shorival tartottunk egy rövidke pihenőt, ami nem is lett olyan rövid hisz majdnem egy órán át csak lazítottunk és beszélgettünk. A fő témánk Hotaru és ő volt, mikor ivócimborájának hívott megörültem, hogy tényleg egy olyan barátot lát bennem, akivel megoszthatja gondjait és örömeit egyaránt. Majd mesélt egy keveset az aggályairól is.
- Fiatal vagy, rendezd el magadban a dolgaid és akkor, ha úgy gondolod, hogy itt az idő és ő az igazi akkor állj elé. Nem kell sietned, de azt is tartsd észben, hogy az ő érzései is változhatnak. A végén nehogy megbánd majd, hogy sokáig húztad a dolgokat!
Amint újra eltökéltük magunkat a gyakorlás mellett, barátom udvariasan fölsegített. Az hogy hol is ültünk nem volt kétséges, hiszen tomporunk lenyomata remekül megmutatta a pontos helyet. Odasétálok ismét az edzőpartnerként szolgáló fához, megállok előtte, majd veszek egy mély lélegzetet, amit már csak a gyakorlat közben fújok ki.Gyorsan derék magasságig felemelem a jobb lábamat, majd miközben lábaimmal próbálom elérni a kilencven fokos szöget, közben még meg is pördítem magam. Kezeimmel kiegyensúlyozom magamat a forgás közben, majd az ütközés előtt nem túl hangosan kimondom a technika nevét:
- Konoha Senpuu!
Ahogy a rúgásom eléri a fát, az ütközés után a lábam egyből vissza is húzom, magam mellé. Amint a talajhoz ér már, indítom is a következő rúgást csak most a bal lábammal. Minden egyes rúgásnál növelem a sebességet és az erőt, amit beleadok a taijutsuba. Körülbelül 50 percnyi gyakorlás után, a lábamban a fájdalom újra előjött, ami a pihenés alatt lassan elmúlt, bár mintha most nem fájna annyira, mint korábbam. Talán tényleg sikerült kiölni az ideget a lábamból.
* Ha nem lennének a lábamon súlyok, már biztos régen azon a szinten lennék, mint amin Tenzou mutatta be a taijutsut. Bár szerintem ő is visszafogta magát akkor, így neki is sokkal erősebb lehet a rúgása. Ezért is jó az, hogy most dupla annyi súllyal edzek, mint ahogy ő szerette volna így a rúgásom ereje is dupla akkora lesz, ha egyszer leveszem a nehezékeket.
Miközben ezen egyszerű gondolatok keringtek a fejemben továbbra is gyakoroltam a rúgásokat, melyek kezdtek kiforrni technikában és erőben egyaránt. Két rúgás közt a pihenő már nem több, mint néhány másodperc, néha pedig csak annyi, amíg lábat cserélek. Gyorsan fölemelem a lábam a kellő magasságig és ki is nyújtom miközben a teljes testemmel nagysebességű forgásba kezdek. Kezeimmel próbálom egyensúlyban tartani magam mind a forgás, mind az ütközés pillanatában.
- Konoha Senpuu!
Ahogy a rúgásom eléri a fát, az ütközés után a lábamat gyorsan visszahúzom. Csak annyi ideig érintkezek a célponttal, amíg a rúgás betalál. Még újra megismétlem párszor a folyamatot, és arra eszmélek, hogy már legalább másfél órája folyamatosan csak gyakorlok. A fáradtság és az éhség érzete pedig messziről elkerült ezen idő alatt. Vagyis inkább én nem vettem róluk tudomást. De ami igazán fontos, hogy már szinte alig volt különbség a nekünk bemutatott taijutsu és az én rúgásom között. Így ismét félrevonultam a mindössze kétszer használt fához, hogy ismét megnézhessem, hogy tényleg nagyjából olyan erős-e a Konoha Senpuu-m mint Tenzounak. A fa előtt álva a megszokott módon, fölemelem a lábamat derék magasságis miközben egész testemmel elfordulok a rúgás irányába ezzel fokozva a sebességet és az erőt. Közben kezeimmel is a már megszokott módon igyekszem kiegyensúlyozni magam.
- Konoha Senpuu!
A forgórúgás ereje rendesen megkavarja körülöttem a levegőt, és a széllökés még jó pár méteren keresztül hasítja a levegőt. Ami pedig a fa törzsét illeti, egy jókora repedés alakult ki, a lábam becsapódásának helyénél. Szemmértékkel nagyjából akkora volt, mint a sensei-é. Aminek nagyon megörültem, de még hátravolt ugyan ez a folyamat a másik lábammal is. A bal lábam is hasonló, sikereket ért el, de azért a jobb lábam valamivel még mindig erősebb. Látszik, hogy az a felem a dominánsabb, ha szabad így fogalmaznom. Mivel már 11 múlt így csak addig vártam míg Shori is eljut a végére azután, visszamentem a fa tövébe, ahol korábban ültem. De most ülés helyett lefeküdte és amint sikerült egy kényelmesnek mondható pozitúrát találnom átadom magamat a fáradtságnak, ha nem jön közbe semmi egyéb.

**Meitsugawa Shori** Szomb. 20 Feb. 2016 - 19:03

// Elnézést az inaktivitásomért, kellemetlenül eseménydús napjaim voltak...//

Miután segítettem felkászálódni a társamat, ismét a szemem elé került a gyakorlásra használt fa. A lábaimra néztem, csodálkoztam eleinte ,hogy nem sajognak. Nem is csoda, hiszen egy órát pihentetem őket. Jobb előérzetem támadt ettől az érzéstől. Majd tekintetem megint a fát fókuszálta. Meg is indultam a lehető legnagyobb sebességgel, ahogy eddig is műveltem a fa előtt felugrottam a levegőbe, pördültem egyet és hatalmas rúgást mértem a növényre,ha még lehet annak nevezni. Az akció közben éreztem ,ahogy magam körül felkavarom a levegőt és a mozdulat ereje jóval nagyobb mint eddig. Nagy valószínűséggel ez, az eredményre is rásütötte a bélyegét.
*Ez furcsa, mintha jóval erősebb lennék mint egy órája. De azt sem tudom, hogy mitől lehet. Talán a pihenés a hatása? Akár még attól is lehet, hogy kezd beidegződni a mozdulat. Minden esetre kiderül az elsajátítás alapján.*
Külsérelmi nyom nem volt látható az edzőtárgyamon. Így hát újból nekiálltam a technikának, ezúttal egy nagy levegőt vettem a futás előtt. A légvétel üdítően frissítő volt, a fejemben pedig a jutsu véghez vitele más lett. Próbáltam minél közelebb elrugaszkodni a talajtól, így a rúgás ereje nem veszhetett el a levegőben, és a teljes lendületemmel mérhettem egy csapást. Mikor megérkezett a végtagom a fára, rögtön el is húztam onnan. A szél ismét felkavarodott körülöttem, de a Konoha Senpuu még közel sem volt tökéletes. Visszavonultam a kiinduló pontomra, onnan vettem észre , hogy a rúgásom egy nagyobb kérget le is tört. Ilyenkor az arcomon egy elégedett vigyor jelent volna meg, de most már a fáradtság, az egész napos gyakorlás és a nem mellékes éhség másra késztetett. Szinte csak a mozdulatsor sikerességére és hatásfokára koncentráltam. Kellemes érzés lett volna megállni pihenni de minél hamarabb leakartam tudni az edzést így hát pihenő híján folytattam.
Megindul, felugrik, elfordul és rúg. Már-már ezt, a szinte szertartássá váló folyamatot gyakoroltam egymás után szakadatlan. Éreztem hogy egyre pontosabban és erősebben rúgok, viszont a fán nagyobb eredmény nem látszódott. Elszántam magam, ami kizárta a demotiválódásomat. Egy darabig eredménytelenül rugdaltam tovább. Később tartottam egy kisebb szünetet és pár percre a gondolataimba mélyedtem.
*Ha úgy viszonyulok hozzá, mint ha csak egy kín lenne és minél hamarabb be akarom fejezni, akkor csak én sérülök meg. Nem ez lesz a helyes megoldás. Hiszen ez egy harcban könnyedén bevethető technika, nem kell hozzá se kézpecsét, se nagyobb koncentráció. Szokatlan ez így számomra. De nem baj, valahogy úgy is megfogom oldani. *
Majd kitámasztottam magam a bal lábammal és elkezdtem futni. A célpont előtt, ahogy eddig is tettem, elrugaszkodtam a talajtól, vettem egy nagy fordulatot és beletrafáltam az eddigiektől eltérően a bal lábammal egy hatalmasat. Egy nagyobb kéreg darab azon nyomban lezuhant ahogy elvettem onnan a végtagom. Lelkesítő volt látni, hogy mi történt. Ennek hatására még egy jó darabig ilyen módon hajtottam végre a technikát. Lassacskán visszatértem jobb lábhoz. Meglepő módon, ugyanaz történt mint a másikkal. Még pár váltott lábas rúgás és hatalmas üvöltés volt hátra.
Tizenegy előtt lehetett valamivel, amikor a technika valódi elégedettséggel töltött el. Úgy csináltam ahogy eddig. Futásból felugrás majd egy rúgás. Éreztem ahogy a levegő megint felkavarodik körülöttem és a mozdulat előtt még egy hangosat kiálltottam.
-Konoha Senpuu! – ezután pedig a fán egy szép repedés virított. Még megcsináltam ugyanezt bal lábbal is és befejeztem. Társam pár perccel előbb végzett és csak heverészett. Odamentem hozzá majd nem túl bőbeszédűen utaltam arra, hogy itt van mára az edzés vége. A mondandóm kimerült ennyiben:
- Saké? -

Jiraiya Vas. 28 Feb. 2016 - 17:27

// Ismételten +10 Chakra a Tanulós posztra, mivel jó lett nagyon és +5 Chakra azért, mert nem csak ugráltok és törtök előre eszetlenül, hogy tanulás, tanulás, hanem valóban játszotok és tényleg Szerepet Játszotok! Gratula! Mindkettőtök felírhatja a jutsut is. Döntsétek el, hogy mentek-e valahova vagy mit csináltok. Ugye most vagy maradtok, vagy mentek valamerre, ez rajtotok múlik. A következő poszt már mese és akkor viszlek titeket rendesen ^^ //

**Aihara Arata** Szer. 2 Márc. 2016 - 18:09

// Jiraya, Shori: A 20. csapat //

Este 11 körül abba hagyjuk az edzést, amikor már saját megítélésünk alapján úgy döntünk közel olyan szinten van mint amit a tanárunk Tenzou mutatott. Persze valószínűleg akár az egész estét is rászántuk volna, ha kell. Vagyis annyi időt, amíg a fáradtságtól össze nem esünk. Én ”végeztem” elsőként, de mire kicsit leráztam megerőltetett izmaimat és leültem volna a földre már Shori is befejezte a tanulást. Majd egy igen érdekes kérdést vet fel.
- Szakézni az éjszaka közepén! A fejedbe ment a fájdalom nem a lábszáradba vagy mi? Tegyük fel, hogy bemegyek a faluba, még akkor is inkább enni mennék és nem inni! Majdnem egész nap csak a Konoha senpuut gyakoroltuk a fáradtság és az éhínség mellett egy csésze szaké is kiütne minket! Inkább leheveredek ide és körülbelül úgy alszok majd, mint amikor Asamival közös testmozgást végzünk egy egész éjszakán át.
Leheveredek a fa tövébe, majd keresek egy kényelmesnek mondható pozitúrát, amiben úgy érzem, át tudnám aludni az este hátralévő részét. Majd mielőtt álomra hajtanám a szemem így szólok:
- De holnap, ha nem lesz semmi más dolgunk, innák veled apád legjobb szakéjából, ha még akkor is áll a meghívás. De addig is, jó éjszakát!
Mondatom befejezése után lecsuktam a szemem, majd pár pillanattal később már húztam is a lóbőrt. Az este ezután mondhatni eseménytelenül telt, bár ha lett is volna valami, azt sem tartanám kizártnak, ha simán átaludtam, illetve aludtuk volna. Reggel olyan hét körül ébredtem, egy ásítás közepette kinyújtózkodtam magam. Majd amint fölkeltem kissé elgémberedett nyakam, megmozgattam egy kis fejkörzéssel. Közben pedig társamat köszöntöttem:
- Jó reggelt!
Tenzou érkezéséig még az erdőben maradok, hogy bemutassam neki a taijutsut, de utána a lábamról a súlyok felét visszacsatolom a kezemre és hazamegyek reggelizni, ha nincs már semmi más.

**Meitsugawa Shori** Vas. 6 Márc. 2016 - 13:30

Arata elutasítására nem reagáltam. Gondoltam, hogy fáradt és ilyenkor az embernek nem túl sok mindenhez van kedve. Amint megemlítette Asami nevét, kontextustól függetlenül tudtam, hogy merről fúj a szél.
* Nem baj barátom. Hiányzik a feleséged. Végülis elkötelezted magad. Ez az amiről én egyáltalán nem gondolkodtam még…Milyen lehet ha az embernek tényleg felesége van? Hmm, hűséges tudnék lenni de vak nem. Mindegy, előbb még élni de legfőképp „érzelmileg megérni” szeretnék.*
Majd az egyik fa tövébe lekuporodva folytatta mondandóját, ami után rögtön el is aludt. Nehéz volt türtőztetni magam, hogy ne kezdjek el hangosan röhögni.
* Minek aludnál itt te tökkel ütött? Tenzou parancsa is az volt, hogy míg nem végeztünk nem mehetünk haza. Ezt szerintem már elsajátítottuk. Te dolgod, én inkább alszok a kényelmes ágyamban.*
Gyorsított irammal elindultam hazafelé és egy fél órán belül otthon is voltam; ahol az ébresztőmet 5 órára beállítottam. A mozgásnak hála még éjfél előtt elaludtam. Mikor felkeltem, nem túl kipihenten, elvégztem a reggeli rutinom. Egy frissítő zuhanyzás után jöhetett a reggeli és fogmosás. Hat óra után nem sokkal el is indultam.
Mikor megérkeztem társam még egy darabig aludt. Gondoltam, hogy mellé állok azonban az izzadtság szaga eléggé megütötte az orromat. Mikor felkelt vidáman üdvözölt szokása szerint, melyet nem túl kedvesen, befogott orral és egy intéssel viszonoztam. Majd vártuk Tenzou megérkezését.

Jiraiya Hétf. 14 Márc. 2016 - 11:26

- Áhhh a győzelem szaga fiatalok!
Hallatszik a mély, reszelős, férfias hang, egy hatalmas levegőbe való szippantás után. A borostás, barna szemű, tegnapi viseletében mászkáló férfi, most erősen alkoholtól bűzlött. Persze eddig egyikőjük sem vette észre a dörzsölt Jounint, de most látják, hogy néhány méterre tőlük az egyik fának dőlve néz végig a csapaton.
- Sikerült mindenkinek elsajátítani a technikát?
Néz rájuk fél szemmel, majd a válaszok után megszólal.
- Mutassátok be!
Mondta, majd odébb sétált a fától, aminek az előbb még hozzá dőlt és várta a csapat bemutatóját.

**Aihara Arata** Hétf. 14 Márc. 2016 - 16:30

// Jiraya, Shori: A 20. csapat //

Miután én este tizenegy körül elalszok az egyik fa tövében, barátom tudtomon kívül hazasiet, hogy otthon pihenhesse ki a nap fáradalmait. Reggel mikor, olyan hétkörül fölkelek és köszöntöm edzőpartnerem viszonzásképp csak intett, miközben másik kezével légzőnyílását fogta be. Kicsit megdörzsöltem szemeimet, majd második ránézésre jól látható rajta, hogy otthon járt. Erről patyolat tiszta ruhái árulkodnak. És bár az éjszakát láthatóan otthon töltötte, jóval kialvatlanabb, mint én. Bizonyára sokkal korábban kelet hogy személyes higiéniáját rendbe tegye.
- Látom nem aludtál sokat pihe- puha ágyadban. Miért nem fogtad fel úgy, mint egy edzőtábort?
Később Tenzou hangja zavarja fel az erdő csendjét, szavaival valószínűleg csak az én illatomra célozgat. Pedig ha beleszagolunk a levegőbe, akkor a pia erős szaga is megbolondítja az ember orrát. Most barátomnak igazán nehéz lehet ugyan is saját testszagomat én teljes mértékben megszoktam, Tenzou pedig a sajátját. Így nekünk csak egymás bűzét kell elviselnünk, míg ő kénytelen mindkettőnket. Majd amint oktatónk a taijutsuról kérdezett, majd fél tekintettel várja a válaszokat.
- Természetesen, vagy nem aludtam volna ilyen jót ezen a kemény talajon!
Shori válasza után a férfi arra kér minket, hogy mutassuk be a technikát, miközben az eddig támasztéknak használt fától továbbsétál
- Majd kezdem én!
Kapok is az alkalmon és már oda is sétálok ahhoz a fához, amit az edzés során használtam. Megállok előtte egy pillanatra veszek egy mély levegőt majd kifújom. Egyből utána felhúzom a jobb lábamat derék magasságig, közben pedig kinyújtom egyenesre, majd egész testemmel mozdulva elfordulok. Kezeimmel próbálom egyensúlyban tartani magam mind a forgás, mind az ütközés pillanatában.
- Konoha Senpuu!
Ahogy a rúgásom eléri a fát, az ütközés után a lábam, pár centit visszaverődik a fa törzsétől, helyén pedig egy jókora repedés keletkezik. A rúgás után visszafordulok a többiekhez.
- Most rajtad a sor barátom! Viszont előtte még lenne egy kérésem, ha már úgyis zavar a testszagom, nem rögtönöznél nekem egy instant zuhanyt? Mindössze annyit kéne tenned, hogy fellősz az égbe egy Mizurapát, de persze nem kötelező. És persze csak akkor, ha ez után nem kell hazamennünk?
Utolsó kérdésemnél Tenzoura nézek várva, hogy majd mit szeretne még velünk csinálni.
Abban az esetben, ha a kirendelt tanítónk még nem hajlandó minket haza engedni és Shori is hajlandó fellőni egy vízgömböt, a visszazuhanó víz alá állok, hogy elmossa valamennyire testszagom. Utána vizes gönceimet kiakasztom egy faágra. De hogy ne, Ádám kosztümben flangáljak, a boxer alsóm magamon hagyom. S azért, hogy én és ruháim is gyorsan megszáradjunk, néhány faágat összerakok egy kupacba. Majd egy kezemben tartott faágat katon beállítottságomnak köszönhetően könnyedén lángra lobbantok, amivel meggyújtom a kis tábortüzet. Viszont, ha Tenzou nem szán nekünk más dolgot és haza mehetünk, vagy Shori barátom úgy dönt, nem segít ki, nincs gyors zuhany és ő és tanítónk is kénytelen lesz elviselni az edzésemet bizonyító testszagom.

// Shori kérésed elvégeztem, betettem a nevedhez a H betűt, amit a szövegszerkesztőm kivett Very Happy

//

**Meitsugawa Shori** Pént. 18 Márc. 2016 - 22:33

Társam szokás szerint beszédes kedvében volt. Meg is jegyezte ,hogy vele ellentétben nem bűzlök az izzadtságtól. Elvettem a kezemet az orromtól , majd egy teljesen más szag ütötte azt meg. Ismerős volt, az alkohol. Majd leendő mesterünk felszólalása hallatszik.
*Ezt nem hiszem el. Előbb megneszeltem ,hogy piától bűzlik minthogy megláttam volna. Nem túl eredményes jounin lehet, ha az ellenfél a szaga alapján nyomon tudja követni. *
Majd oktatónk a technikáról kérdezett minket. A bőbeszédűség ezúttal sem jellemzett. Egy szimpla igen megfelelő válasz volt. Ezután a technikát is be kellett mutatnunk. Arata kapott az alkalmon, hogy bemutassa mire is képes. Ezt egy teljesen normális Konoha Senpuu nyugtázta. Majd hozzám fordult, hogy hajlandó lennék-e biztosítani számára egy zuhanyt. Valamilyen szinten sértette a méltóságomat, hogy ennyire lebecsülte a technikámat. Olyan volt ,mintha valami háztartási eszköznek nézett volna. Ezért bevágtam a magam „hamis vigyorát” és próbáltam valami csípőset elsütni.
- Nos, kaphatnál instant zuhanyt. Csak sajnos attól félek ,hogy belefulladnál. Esetleg az kevés vizecske odacsapna egy fához és eltörne valamid. Szóval nem, nem fitogtatom az erőmet. – utolsó mondatomkor Tenzou-ra szegeződött a tekintetem, viszont már teljesen komoly arckifejezéssel. Ismét néma csend következett. Egyenesen ahhoz a fához fordultam, amelyiken másnap gyakoroltam. Teljes erőmből nekifutottam. Amint a közelébe értem, felugrottam a levegőbe, bal lábam magam alá húztam és a jobbat kinyújtottam. A fordulat közben a karjaimmal próbáltam a mozgásomat segíteni. Éreztem ,ahogy a levegő felkavarodik körülöttem.
- Konoha Senpuu!- hallatszott tőlem hangosan.
Majd az adott célpontot eltalálva, egy nagyobb repedés keletkezik azon és még az a pár kéregdarab ,ami rajta volt is elrepül a rúgás erejétől.Annak ellenére, hogy azt mondtam nem fitogtatom az erőm, nem fogtam vissza az újonnan tanult technikát.

Jiraiya Kedd 22 Márc. 2016 - 14:06

Nos igen, a higiénia a legalapvetőbb dolog egy normál ember életében, főleg a test higiéniája. Ám a ninják és más "katonák" számára ez egy elhanyagolható, a legkevésbé sem fontos tényező. Ám ettől még létezik és zavarhatja az embereket. De most nem ez az elsődleges téma, így gördüljünk is tovább...
Mindketten bemutatták a technikájukat, bár a Sensei nem igazán figyelt oda. Voltaképpen csak a nagy csattanásokra figyelt fel, sokkal inkább a kulacsa alján ragadt italcseppeket próbálta meg levadászni. Így miután végzett a két tanítvány, egy csuklás keretein belül szólalt fel.
- *hükk* Na akkor. Asano és Saru ugyebár. - néz rá két tanítványára eléggé kancsal szemekkel - Napnyugtakor legyetek a falu Főbejáratánál. Küldetést kapott a csapat, de mivel nem szokványos csapatról van szó, így nem is szokványos küldetést kaptunk. De erről majd később...
És azzal a lendülettel fogta magát és leült az egyik fa tövébe, majd végighúzta kezét a borostáján, ami furcsán érdes hangot adott ki.
- Most mi van? - Néz fel a tanítványokra - Mehettek.
Mondta, majd az égre bámult. Most Ő itt fog maradni? Mi van már?

// Na. A következő posztot ide kérem: http://narutohun.niceboard.org/t600p275-konoha-kapuja Figyelni fogom a topicot így a posztjaitok végére írjátok oda, hogy én jövök és akkor írok. Ha akarjátok bárhol mehettek szockodni vagy amit szeretnétek. Ha egyből ide írtok, akkor írjátok le, hogy a nap további részében miket csináltatok. Ugye most reggel van, és napnyugtára kell a kapunál lenni ^^
Ui.: Ha maradnátok a Senseiel akkor azt is lehet, csak akkor írjatok rám Pm-ben, hogy maradtok és reagálnom kellene Very Happy

Természetesen azt tesztek amit akartok. //

**Misage** Szer. 11 Május 2016 - 16:34

//Hyuuga Oyoki//

~Egy újabb semmittevéssel töltött nap. Csinálnom kell valamit, mert megőrülök. – gondoltam, miközben kinyitottam a szememet. Jó szokásomhoz hűen dél körül ébredtem, de nem lehet végig aludni az egész napot. Az még nekem is sok lenne. Akihiro sensei és a csapattársaim már vagy egy hete mást se csináltak az elemi manipuláción kívül, amihez viszont nekem egyelőre semmi kedvem nem volt. Így inkább itthon maradtam és kihasználtam az időt a pihenésre. De mindenki tudja, hogy jóból is megárt a sok. Mivel kezdtem begolyózni a sok semmittevéstől, végül elszántam magam, hogy ma igenis csinálok valamit. Talán rá tudom venni a senseit, hogy tanítson nekem is valamit.
~Ja, mintha eddig tanított volna akármit is. – gondoltam gúnyosan, miközben magamra öltöttem szokásos ruházatomat és megszokott felszereléseimet is magamhoz vettem.
Mikor kilépem a házból akkor tudatosult bennem, hogy igazából ötletem sincs, hogy merre kéne keresnem a többieket. Pedig mintha a sensei említette volna, hogy hol találom meg őket, ha mégis akarnék valamit, de hát az már régen is volt, meg nem is igazán érdekelt. Abban minden esetre biztos voltam, hogy nem a szokásos edzőterepen lesznek; nem azt akarták tönkretenni.
Ezen logika alapján az akadémia mögötti erdőségek felé vettem az irányt. Akihiro sensei régen sokat vitt minket oda gyakorolni. Talán ott lesznek. Mihelyst beérek az erdőbe, egyből arra felé veszem az irányt, ahol régebben gyakoroltunk, hátha megtalálom a többieket és rávehetem csapatunk vezetőjét, hogy tanítson valamit, aminek hasznát is veszem.

//Megtanulandó technika:
Feloldás // Genjutsu Kai
Ennek a technikának a segítségével feloldhatók, és megszüntethetők a gyenge, közepes, és a nagy területre ható genjutsuk. Lényege, hogy megszakítjuk a saját chakrafolyamunkat így gátat szabva az illúzióknak. Az erősebb, és a hang alpú genjutsuk ellen hatástalan.
Chakraszint: 55
Besorolás: D

**Hyuuga Oyoki** Szomb. 21 Május 2016 - 12:44

// Szia majd szeretnék egy részletesebb leírást kérni az njk karakterekről (pl sensei meg a csapattársad), hogy jobban ki tudjam őket játszani.//

Mikor megérkeztél, elégedett mosoly ülhetett ki az arcodra, ugyanis sikeresen megtaláltad az okítódat és a társadat. Épp nagy beszédet tartott a mestered, hogy mi is az elemi manipuláció lényege, míg fel nem figyelt a lépteid zajára és fordult meg feléd.
- Na lám hát téged is ki evett ma a fene? Mégis mi miért jöttél ide, csak nem eltévedtél?- Kérdezte viccelődve látogatásod célját. Ám a csalafinta mosoly az arcáról egyértelművé tette, hogy örül a jelenlétednek. Csapattársadat is igen felvillanyozta, hogy végre nem csak rá őszpontosul a figyelem, és a testén lévő apró sebekből hamar rájöhettél, hogy az elmúlt napokban erős edzésen vehetett részt. Ideje neked is bedobni magad, nehogy nagyon lemaradj mögötte.

**Misage** Csüt. 11 Aug. 2016 - 23:49

//Ment PM-ben//

Ugyan otthon még rendkívüli módon unatkoztam, de érdekes módon az erdőben való séta olyan megnyugtató volt, hogy szinte el is álltam eredeti célomtól.
~ Keresse meg Akihirot, akinek hat anyja van. Én inkább lefekszek itt és alszok egyet. – gondoltam magamban elnézve egy igen kényelmes ágynak tűnő faágat, de aztán megráztam a fejem és inkább elmosolyodtam.
~ Ha a lustaság fájna, akkor sem ordítanék, mert ahhoz is lusta vagyok. Ezen nem ártana változtatni. – határoztam el magam és tovább ballagtam a kellemes félhomályt nyújtó fák között. Menet közben igyekeztem elkerülni a lombozat hasadékain beszűrődő fénypászmákat, mert igazán idegesítő tud lenni, amikor a napfény kiégeti az ember szemét. Nagyot szippantottam a levegőből és örömmel konstatáltam, hogy a csodálatos, megnyugtató csend mellett még kellemes illatok is terjengtek, amik különböző fáktól származtak. Aztán hirtelen megzörrent mögöttem valami, én pedig reflexből odahajítottam egy shurikent – ezzel majdnem felszögezve egy mókust a fára. Helytelen célzásom nem a szerencsének tudható be, hanem annak, hogy az utolsó pillanatban észrevettem, hogy mire hajítom azt a nyamvadt fegyvert és ugyan megfogni már nem tudtam, de eltéríteni igen. Fejcsóválva sétáltam a fához, hogy visszaszerezzem fegyveremet, aztán folytattam az utat és pár perc múlva megérkeztem a gyakorlóterephez.
- Yo, sensei! – köszöntem és elnevettem magam a köszöntésén – Hát, gondoltam teszek egy egészségügyi sétát és akkor véletlenül belétek futottam. Nem mondhatnám, hogy örülök neki, de ez van. – sóhajtottam tettetett bánkódással, de ha figyelt, könnyedén kiérezhette az igencsak valódi gúnyt is.
- De komolyra fordítva a szót, otthon már megevett az unalom, ezért gondoltam, hogy szerencsét próbálok. És mivel lottót már adtam fel a héten, ezért gondoltam ma megkérlek téged, hogy taníts valami technikát. – vetettem rá kaján vigyort. Végül is, ahogy a mondás is tartja, aki mer, az nyer. Csak hajlandó lesz tanítani valamit.

Jiraiya Pént. 30 Szept. 2016 - 12:52

// Nagyon durva kettősséget találtam a Sensei és Hake kinézete és jelleme között, ami nem feltétlenül baj, sőt. Viszont Neminél magában a jellemben találtam kettősséget és hát a derűlátó optimizmus és a vérszomj nekem furán fér össze és ezért valószínűleg egy eléggé "fura" jellemet fogok kijátszani Very Happy

Pontosabban sokkal inkább beteg a koncepció, mint fura. //

A Sensei robosztus testalkata és hideg, komor pillantásai, valamint dübörgő hangja most egy újabb vészjósló dologgal társul, mégpedig egy sokat sejtető félmosollyal.

- Egész héten a lazsálsz és most pedig arra kérsz, hogy tanítsalak, miközben a társaid keményen edzettek?

Természetesen Misage látószögébe Hake és Nemi is belekerült és jól látható volt, hogy Hake zöldes árnyalatú, buggyos pulóverén több lyuk is tátong, öklén horzsolások, arcán karcok, míg az egész teste tiszta kosz, szája szélén pedig fekete korom morzsolódik. Nemi sem maradt el mellőle, szintén sebes a teste és koszos a ruhája, az Ő homlokán még egy kisebb, frissen keletkezett vágás is díszeleg.

A Sensei szavai után néhány másodpercnyi kínos csend állt be, míg Misage két társa kedvesen nézett a fiúra.

- Ha helytállsz Nemi és Hake ellen, akkor megtanítalak egy hasznos technikára.

Mondta Akihiro-sensei, majd Hake arcára némi döbbenet ült ki, míg Nemi (Kép2) arcára kéjes élvezet.

- A-Akihi...

- Nem tűrök ellenvetést. Ha az elmúlt napokat nem a tökei vakarásával töltötte volna, akkor erre nincs szükség, de így bizonyítania kell.

- És ha inkább csak néhány fekvőtámaszt kellene lenyomnia?
Kérdezi Nemi csilingelő hangján, amire a Sensei már nem is válaszolt, mintha meg sem hallotta volna, így a két Genin szépen lassan egy-egy kunait vett elő, mintha csak a fogukat húzták volna. A testtartásukból jól látszik, hogy fáradtak és megviseltek, de hát harcra utasították őket.

________________

Misage
Állapot: 100%
Chakratartalék: 100%

Nemi
Állapot: 50%
Chakratartalék: 60%

Hake
Állapot: 60%
Chakratartalék: 50%

**Tsuuzoku Tomoe** Vas. 16 Okt. 2016 - 15:09

\\\Jiraiya///
-Tomoe! Ébresztő! Iskola van ma.-szűrödik be a szobámba anyám hangja.
-Katon: Goukakyuu no jutsu!
-TOMOE!- Vágja ki anyám az ajtót amire én kiugrok az ágyból.-Egek, minden év elején eljátszod ezt. *sóhajt* De még mindig nem mondható el rólad, hogy lusta vagy.-fejezi be anya a mondandóját. Mire a mondata végére ér én már fel vagyok öltözve, már csak a shuriken tartómat kell a lábamra csatolni és mehetek is reggelizni.
-Lent van a reggelid, menj edd meg és indulj, késésben vagy. Majd én rendet rakok a szobádban.
-Köszi Anya!- Mondom miközben kirohanok mellette az ajtón.- Szeretlek!
~Sajnos tényleg késésben vagyok, tegnap túl sokáig edzettem így ma nem bírtam felkelni.~ Gyorsan a számba kapkodom a gondosan elkészített pirítost és a tükör tojást aztán már rohanok is. Minden reggel az akadémiára vezető utca és a mi utcán kerszteződésénél találkozunk a srácokkal így oda siettem. Se perc alatt oda értem de furcsa mód nem én voltam az utolsó. Kendo és Nora volt még ott csak.
~Kato közülünk a legtúlbuzgóbb, talán Ő is elaludt?~
Miután köszöntem a srácoknak befutott Kato is, aki köszönés helyett egy eléggé bizarr ötlettel állt elő…
-Hogy mi?!-Kiáltom el magam Kato szavai hallatán.- Lógjuk el a napot és menjünk az egyik közeli tisztásra gyakorolni?
Sajnos ez a gondolat csak nekem nem tetszett, Kendo és Nora egyből belementek így meg se várták, hogy bármit ellenkezzek, elindultak. Kénytelen voltam utánunk menni és valami értelmet verni beléjük. Csak akkor álltak meg mikor a tisztás szélére értek.
-Srácok én ezt nem tartóm jó ötletnek. Ne értsétek félre, én is szeretnék gyakorolni. De nem elég az ha a tanórák után edzünk?

Jiraiya Vas. 16 Okt. 2016 - 15:39

Kato volt a legbuzgóbb, elvégre övé volt az ötlet is, ráadásul nem szerette, hogyha elfecsérli az idejét. A kérdés viszont itt jön közbe, hiszen mi számít időfecsérlésnek?

- Áh, Tomoe! Tudod, hogy az első nap, mindig csak elmondják, hogy mi lesz ebben az évben és ilyenek. Mi lenne, ha mi már ma megtanulnánk a Ki Nobori no Shugyou-t // Famászó Technikát és azzal villoghatnánk a többiek előtt?! Az a négy hülye sárgulna az irigységtől a Sensei pedig megdícsérne!

Kendo csak megrázta a fejét, elvégre Ő is és Tomoe is tisztában van vele, hogy az órák ellógása nem éppen a legjobb dolog.

- Nem. Nem kellene lógnunk és a Sensei nem dicsérne meg ezért, még ha meg is tanuljuk a technikát. Viszont az első nap mindig unalmas hülyeségek történnek, így benne vagyok...

- Nekem mindegy.

Tette hozzá Nora. A kérdés csak az, hogy Tomoe marad-e a csapattal, avagy nem? Elvégre mi van ha pont most egy nagyon fontos dologról lesz szó, amit jó ha tud? Esetleg mi van akkor, hogyha nem is érnek el eredményt így feleslegesen lógtak? A döntés csak rajta áll, hogy mit tesz.

// Dönthetsz, hogy maradsz vagy mész. :3 //

**Tsuuzoku Tomoe** Vas. 16 Okt. 2016 - 15:53

-Egyetértek Kendoval. A Sensei nem dicsérne meg minket, sőt… De nem bánom maradok, egy feltétellel. Nagyon komolyan vesszük és vigyázunk nehogy megsérüljön bármelyikünk. Ja és amint sikerült visszamegyünk az akadémiába.
Már formálom is a Kos jelet, hogy a talpamba koncentráljam a chakrám. Pár pillanatnyi mozdulatlanság után kinyitom a szemem és elkiáltom magam: -Essünk neki srácok!- Nem tétovázok máris megpróbálok felfutni a fán.

Jiraiya Vas. 16 Okt. 2016 - 15:57

Tomoe nem húzza az időt, Ő volt az egyetlen aki ellenezte a dolgot és most Ő az első, aki neki kezd. Azonnal fel akar futni a fán, ám ahogyan emelte a lábát máris zuhant a földre... Ám nem nevették ki, kicsit sem. Kato is átérezte Tomoe lelkesedése, sőt! Ösztönözte őt, így azonnal neki is kezdett. Ő is neki futott az egyik fának, természetesen teljes sikeretelenséggel... Nos, ezt már Nora sem hagyhatta szó nélkül.
- Egyik birka a másik után...
Kendo csak bólintott, majd megszólalt.
- Egyáltalán koncentráltatok ti rendesen? Tudjátok a chakraművelet elméletét?
Kato még mindig a földön fekszik, onnan néz fel Kendora és megrázza a fejét nemleges választ adva, majd Tomoéra néz, hogy hátha Ő tud valamit. Persze közben már régen felállhatott volna a kékes hajú fiú, mégsem tette. Jó az neki ott lent.

Ajánlott tartalom