Üvegházak

A három jó madárnak nem volt ideje további beszélgetésre, ugyanis nemsokára egy magas fekete hajú Jounin egyenruhát viselő, húszas évei végén járó férfi lépett be az üvegház ajtaján. Céltudatosan közeledett felétek, határozott léptekkel, majd meg is szólította kis triótokat. -Tessei, Katsumoto, Akusho? A nevem Ryoukan és engem jelöltek ki a kiképzőtöknek.- Hangja erőteljes volt mégis bizalomgerjesztő. Látszott rajta, hogy komolyan veszi a feladatát, de mégsem barátkozni jött, hozzátok, habár következő kérdése mégsem erre utalt teljesen. -Kezdjük egy kis bemutatkozással! Mindhárman mondjátok el, miért lettetek shinobik és mi a célotok ezzel a pályával. A célok nagyon fontosak, nem csak a shinobik életében, mint ahogy a gyökerek is. - Kezdte a magyarázást egyből bölcsen a Jounin, pedig még egy perce sem volt a mesteretek. -Na ki kezdi? - Kérdezte karba tett kézzel, miközben barna szemeivel pásztázott titeket.

Miután szépen rendbetettem a sebet, egy Tessei nevű gyerek jött oda. Elsőre nem tudtam eldönteni, hogy milyen, kicsit vidámnak tűnt, ennyi. Aztán egy fekete hajó ninja jött oda hozzánk, bemutatkozott, a neve Ryoukan volt. A célunk iránt érdeklődött.
- Nekem a célom, hogy medikus ninja legyek, és így egyrészt ugyanúgy ninja leszek, mint a családom többi tagja, valamint segítek a bajtársaimon. Véleményem szerint sosem árt, ha valaki ott van, és ellátja a sebeinket a harc után. Ha minden csapatban lenne egy szanitéc, sokkal kisebb lenne az elhalálozási arány. Habár nem minden sérülést tudunk meggyógyítani. Nem tudunk feltámasztani embereket. Vagyis, csak egyszer, de az a saját életünkbe kerül - mondtam, majd vártam, hogy mit válaszolnak erre a többiek.

akushó szépen elbánt a sebesült lábammal mert már sokkal kevésbé fájt. Miútán bekötözte egy fiatal srác lépett oda hozzánk azzal, hogy lesz a harmadik társunk. Nagyon kedvesnek látszott de a mondás is úgy tartja lakva ismerszik meg ismerszik meg az ember. Már csak a senseinek kellet megérkeznie amire nem kellet sokáig várnunk. Egy húszas évei vége felé járó fekete hajú férfi közeledett felénk. Határozott léptekel közeledett felénk. Mikor hozánk ért köszönés nélkül egyből bemutatkozott.
-Tessei, Katsumoto, Akusho? A nevem Ryoukan és engem jelöltek ki a kiképzőtöknek.-
A hangja határozott és fegyelmezett volt akár egy katonának. Attól tartottam túságosan is feladatcentrikus lessz akinek első a feladat elvégzése. Azonban a következő kérdése eszt cáfolni látszott.
-Kezdjük egy kis bemutatkozással! Mindhárman mondjátok el, miért lettetek shinobik és mi a célotok ezzel a pályával. A célok nagyon fontosak, nem csak a shinobik életében, mint ahogy a gyökerek is. -
~Na ez szép egyből belecsap a lecsóba~ gondoltam magamban.
Elsőnek Akushó kezdett.
- Nekem a célom, hogy medikus ninja legyek, és így egyrészt ugyanúgy ninja leszek, mint a családom többi tagja, valamint segítek a bajtársaimon. Véleményem szerint sosem árt, ha valaki ott van, és ellátja a sebeinket a harc után. Ha minden csapatban lenne egy szanitéc, sokkal kisebb lenne az elhalálozási arány. Habár nem minden sérülést tudunk meggyógyítani. Nem tudunk feltámasztani embereket. Vagyis, csak egyszer, de az a saját életünkbe kerül -
Nem mondtam semmit de egyetértően bólintottam felé majd én folytattam a bemutatkozást.
- Djuka Katsumoto. Eddig aszt hittem tudom mi az életem célja de rájöttem rossz úton járok. Az az út az önzőség és ostobaság utja volt. De egy kis segítséggel rájöttem, hogy amit teszek az rossz. ekkor megsimogattam a karmolás nyomaimat.- Azért fojtatom a Shinobik útját, hogy megtalálhassam életem célját.-
Nem tudtam mit mondhatnék tovább ezért Tesseire néztem, hogy ő jön de azért a szemem sarkából figyeltem a senseit. A tegnapi robanást az izomagyú állatkínzó tolvaj házában biztosan nem figyelmen kívül. Úgy terveztem kicsit később megkérdezem a senseit tud-e valamit az incidensről.

//Előzmények Sai mamának//

Az akadémia után nem sok minden történt velem a falu berkein belül és még mindig emésztet a gondolat, hogy a falui lerohanása előtti utolsó pillanatban hagytam azt el. Bár nem tudhattam, hogy mik a Föld országának tervei- ekkor köptem volna egyet- de a megakadályozásában sem vettem részt. A múlton nem tudok változtatni, de a jelenen és a jövőn igen. Rövidebb továbbképzés után az akadémián, ami a technikai és alapvető chakraismereti tudásomat is bővítette, ma végre csapatba osztanak. Reggelre hívtak az akadémia udvarára. Egy kicsit izgultam, de talán nem annyira, mint korábban az akadémiai záró vizsgán.
Odaérve egy rideg tekintetű, vöröshajú, fiatal férfi szólított meg. Mivel fogalmam sincs a társaim és a mesterem kilétéről, így udvariasan, ámbár távolságtartóan válaszoltam. Társaim mosolyogtak rám, amitől egy kicsit feszélyezve éreztem magam, bár ezen a férfi tekintete sem sokat segített.
- Igen én lennék.
Válaszoltam, majd hallgattam a mondandóját. Egy- lány és fiú társat kaptam, mind a ketten vidámnak és kedvesnek tüntek elsőre, de egyelőre nem ismerem őket annyira, hogy további következtetéseket vonjak le, így csak várok. Az üdvözlésüket viszonzom, hogy legalább a részemről is meglegyen az első jó benyomás. Rövid társalgás után a mester egyből a lényegre tért, hogy már most meg van a feladatunk, mégpedig az üvegházak vízellátásáért leszünk felelősek. 24 órás szolgálat, így kapunk egy kis időt, hogy felkészüljünk. Felszerelésem miatt nem kell aggódnom, hiszen a bábokat kivéve mindent magamnál hordok, de azoktól sem vagyok soha elzárva, így csak ételt és italt kellett vennem. Nem esek túlzásba, néhány szendvicset és vizet veszek, így a részemről ez le is tudva.