Ninja akadémia

//Komolyan 1 db m betű miatt, ami nem mellesleg a N betű mellett leledzik?//

Fogalmam sem volt, hogy minek kéne történnie, miért kell a harc és mik a szabályok, így egyelőre sodródok az árral. Valószínűleg ismeri vagy legalábbis látta már a technikát, így sikeresen félreugrik, sőt a távolságot is növelte. Előtte még a shurikenek lepattantak rólam, így csak a hülyének nem tűnik fel a technika, amit használtam a fegyverek kivédésére. Bábom megidézésére még volt időm, van vele tervem, de egyelőre csak mellettem áll és fel van készülve a következő támadásomra. Nem sok esélyt hagy gondolkodni, ugyanis ahogy nem sikerült a támadásom, hátraugrik és egy füstbombát dob a földre. Ha meglátom a kezében a füstbombát vagy a füst robbanásának pillanatában kézpecsétekbe kezdek, majd elkezdem a földbe bezetni a chakrám és a teljes füst alatt elkezdem túltelíteni a földet, hogy a Doton: Dochuubaku // Föld elem: Földrobbanás nevű technikámat vetem be, hogy mind a füstöt eltüntessem, mind az ellenfelemet kirobantsam füstből.

Szeretnék eljutni a chuunin vizsgára, de a képességeim leginkább a bábjaimra koncentrálódik, de nem akarom azokat bevetni. A föld technikáim nagy része is bújdosásra lett kitaláva vagy védekezésre. Nem igazán van ötletem hogy mit csináljak. Azt viszont örömmel látom, hogy a tervem egy része sikeres, még ha a föld alá bújkálásom a chakrám megzavarodottsága miatt nem jön létre. Közben társam összeszedi magát, de most úgy dönt, hogy ad némi esélyt az ellentámadásra. Rá kell jönnöm, hogy túlságosan az eszközeimre koncentrálok. Viszont ebből kell kihoznom a legtöbbet. Jobb ötletem híjján kihasználva a lehetőségeket kézpecséteket mutatok, majd a kuchiyose: kimi sutairu nevű technikámmal kumogani nevű bábomat, aki már fel van fegyverezve a Marionetto rimokon névre hallgató technikámmal, így azonnal támadásba is lendülhet, valamint egy 5 érzék zürzavara pecsétekkel ellátott "kézigránátot", bár ha valaki megfigyeli semmi köze nincs az eredeti elnevezéshez, hiszen ez csak a formája miatt van, hogy a pecsét máshogy is eljutattható legyen, ne csak egy kunaihoz erősítve. A báb megidézésének pillanatában már támadásba is lendül a karjaival, pusztán közelharcri mozdulatokkal és ha úgy látom, akkor a hasában lévő drótok is kilövelnek, így elkapva ellenfelem, aki ha ezzel van elfoglalva, akkor kapja a kézigránátot, ami mellette robban fel és kieresztve a füstöt gyakorlatilag megnyerhetem a harcot. Már ha hagy ennyi időt az idézésre és a támadásra.

//Bocsi a késésért. Igazából teljesen mindegy, hogy ezen karakter hogy volt csapatban, mert az írásbelin kiesett//

Ellentámadásom megtörte a lány ritmusát, bár ez inkább az ő hibája, mint az enyém, lévén ő adta át a kezdeményezést. Bár nem teljesen tiszta, hogy mi is volt a dolog háttrerében. Érezte, hogy fogy a chakrája vagy kiváncsi volt, hogy én magam mie is vagyok képes. Nem tudom, de ezzel hiábt vétett, amit végül az eddig kivárásra épített taktikám némi hibával karöltve, meg is hozta a gyümölcsét. Amíg a bábom fizikai nyomást gyakorol a lányra, hogy neki védekeznie kelljen, addig én kihasználom az alkalmat és egy jól irányzott dobással a közelébe jutattok egy gránátot, amit aztán felrtobbantva a lányt hatástalanítom és megnyerem a meccset. Miután kihirdettek győztesnek felengedem a lányt és gratulálok a képességeihez és a remek harchoz, majd kisétálok acsataérről, hogy a többieknek is átadjam a terepet és megfigyelem, hogy ki mire képes. Azért figyelve a harcokat örülök, hogy ennyi tehetséges fiatal van még köreinkben, de inkább a képességeik érdekelnek, hiszen lehet, hogy ellenfelek leszünk a chuunin vizsgán és akkor jól jöhet ez az információ.

2 hónap múlva
A chuunin vizsgán már az írásbelin elbuktam, amit nem engedhettem meg magamnak, viszont nagyjából mikor megkaptam a vizsgalapot, hogy esélyem sincs, hiszen sosem jártam az akadémiára, így a kérdésekre mindre úgysem tudnék helyesen válaszolni, de visszatérve a vizsgáról a falu tovább képzésre is küldött, ahol elméleti képzés keretein belül néhányunknak, ahogy láttam főleg a valamivel idősebb generáció tagjainak, akik már pár éve ninjaként tevékenykednek, technikát is tanítottak.

//A levél már nekem sincs meg, annyiban biztos vagyok, hogy a karakternek pénzre van szüksége a bábozáshoz, valamint szeretne Gaara személyes tanítványa lenni, amit küldetések teljesítésével érne el. De ami a legfontosabb: villám elem és a bakuton feloldása (villám elemű technikát nem igen akarna tanulni, ha nem muszáj)//

// Shirotaiyo Hisana – Az első nap //
 
Fiatalkorod ellenére rengeteg mindenen mentél már keresztül. Tényleg sok mindenen, hiszen láttad lezülleni a szülőföldetek, láttad, hogyan emelkedik a pénz az erkölcsök fölé. Hogyan válik egy shinobi nemzet turistaparadicsommá. Legalábbis azt hitted. Érdekes az emberi elme. A látott képről sokszor nem tudja eldönteni, hogy az a valóság, vagy csak megtévesztés. Úgy nőttél fel, hogy a falutok egy virágzó shinobi falu, itt kezdted meg az akadémiát is, de ez tényleg igaz lenne? Az apád, azaz Kaito kísért el első napodra az akadémián. – Valamit el kell mondanom. – nézett rád, ahogy közeledtetek az akadémia felé. – Nem voltam veled teljesen őszinte az elmúlt időszakban, de most már biztonságban tudhatom a családom, így elmondhatom neked az igazat. – sütötte le szemét, majd várta, hogy hogyan, s miként reagálsz. - Természetesen ha nem vagy olyan állapotban, hogy meghallgas kérlek szólj, mert akkor inkább még magamban tartom és megvárom míg felkészült leszel.
Mit szeretne neked elmondani Kaito? Milyen lesz az első akadémiai napod? Ezer meg ezer kérdés kavarog fiatal elmédben és csak az idő az egyetlen, ami megválaszolhatja ezeket a kérdéseket, hiszen idővel minden kiderül.
 
// Kedves Hisa. Ez a kis kaland egy rövid ismertető lesz a világban történtekről, hogy a későbbiekben minden világos legyen. //

//Shiranui Genma - Az első nap//

Több napnyi vándorlás után végre elérte Sunagakurét a szüleivel, kissé zökkenőmentesen sikerült a letelepülés a ninjafaluba. Miután a falu vezetője rábólintott arra, hogy apja ugyanúgy folytathassa ninja útját, ezáltal sunagakurei ninjává vált, és Hisa jelentkezését elfogadták a Ninja Akadémiára, a fiatal leány nagyon izgult, milyen lesz az első napja az iskolában. Való igaz, szem -, és fültanúja volt szülőföldje, Yugakure no sato turistaparadicsommá válásának, számára a ninja útja ott kezdődött, az edzései az apjával és bátyával, otthon pedig, amikor kedve tartotta, besegített az édesanyjának a gyógynövénytermesztésben és feldolgozásban.

Most itt van, egy teljesen új helyen, ismeretlen táj, emberek. A zoird környezetet alaposan megfigyelve levonta azt a következtetést, hogy a növénytermesztéssel akadályokba fognak ütközni. Magában megjegyezte, hogy ha nem felejti el, és hazaaért az Akadémia után, ne felejtse el megkérdezni az anyját, hogy van-e ötlete, hogy hogyan oldja meg a növénnyel kapcsolatos munkáját.

Apja szavai zökkentették ki a gondolataiból, figyelmesen, kissé meglepve hallgatta a szülője mondandóját.
- De Apa! – duzzogott egy kicsit a leány, lelke mélyén azonnal megbocsátotta az apja tettét, hiszen csak őket akarta biztonságban tudni. – Ne félts! Nem vagyok gyerek! – fakadt ki enyhén, kissé szemtelen hangot ütve a lány. – Felkészültem mindenre, ami rám vár, mert én is ugyanolyan ninja akarok lenni, mint te. Figyelek, mit szeretnél mondani – folytatta már nyugodtabb és érdeklődőbb hangon néhány másodpercnyi szünet után. Kiváncsi volt, hogy az apja mit szeretne elmondani.

// Shirotaiyo Hisana – Az első nap //
 
Jelezted apádnak, hogy készen állsz a rút igazságra és nyugodtan mondhatja, mert te is erős, büszke ninjává szeretnél válni, akár csak ő. Kaito ezt hallva nyelt egy nagyot. Most már biztosra vette, hogy a beszélgetés végére meg fog változni kettőtök kapcsolata. Vett egy mély levegőt és elkezdte. – Hisa! Annyira sok mindent kellene most így hirtelen mondanom, hogy nem is tudom pontosan hol kezdjem. Szóval. Minden, amit eddig a falunkról tudtál az hazugság. Legalábbis nem tükrözi a valóságot. Igaz a falunkban megszűnt a shinobi képzés és a turizmus vette át a hatalmat, ám ez még akkor volt amikor te nagyon kicsi voltál. Mire elkezdhetted volna az akadémiát a falunkban újra lett ninja képzés ám nem abban a rendszerben, mint régen. Én hűséget fogadtam a falumnak, annak a falunak, ami hűséges volt hozzánk. Az újra szervezett falu viszont egy talpnyaló lett. Konoha és Kumogakure érdekeit szolgálta ki. Én nem tudtam egy ilyen rendszert elfogadni, ezért csináltam egy oktató csoportot, olyanok segítségével, akik hasonlóképpen gondolkodtak, mint én. Szóval, te nem rendes akadémiára jártál. Minden, ami akkor történt veled az megrendezett volt, viszont a tudás, amit szereztél az nem. – mondta majd hagyott egy kis időt megemészteni a hallottakat majd folytatta. – Szóval az igazság az, hogy a Gőz országában van shinobi falu, viszont már nem olyan, mint fénykorában. Leginkább ezért hagytuk el az országot, ugyanis az új rendszerben én nem voltam hajlandó felvenni a szolgálatot az új rendszerben. Most viszont, hogy befogadtak ide minket bátran el mertem neked mondani az igazat. Remélem nem utálsz a tetteimért? – fejezte be Kaito, majd várta, hogy hogyan reagálsz a hallottakra.   




// Az igazság néha fáj, de egy shinobinak sok fájdalmat kell legyőznie életében. //

//Shiranui Genma - Az első nap//

Hisa csendesen és figyelmesen hallgatta az apját, közben eszébe jutottak a régmúlt idők, amikor még Yugakuréban tanulta a ninjaképzést, ami hiába volt megrendezett, "hazugság", az általa szerzett tudás igaz volt. Ott voltak az edzések utáni kergetőzések, egyéb játékok a csapattársaival. Máris elfogta a honvágy, hogy visszatérhessen oda, ahonnan jött, hogy újra átélje ezeket az élményeket, de tudta, hogy ennek már vége és tovább kell lépnie. Miután apja befejezte a mondandóját, a ninjatanonc elgondolkozott az elhangzottakon, végül egyszerűen biccentett. 
- Legalább elkezdtem a ninjává váláshoz vezető utat, apa - ütött meg egy kis pozitív hangot a leány. - edzel velem az Akadémia után? Annyi mindent szeretnék tőled és anyától tanulni! - lelkendezett. Magában elhatározta, hogy kerül, amibe kerül, a falu legjobb és legerősebb ninjájává fog válni.

// Shirotaiyo Hisana //



Kaito szemlátomást meglepődött azon, hogy milyen jól fogadtad a hírt, mi szerint az egész eddigi ninja pályafutásod hazugságokon alapult. Mélyen belül megnyugvást érzett és hálát adott az égnek, hogy a csúf igazság után nem utáltad meg egy életre. Örömmel töltötte el a lelkét, hogy a tanítása elérte a célt, és megalapozta benned a „ninjalét” alapjait. Nem számít hol, hogyan, milyen rendszerben Te akkor is egy becsületes igaz szívű ninja leszel. Már majdnem könny csordult a szeméből, ám visszafojtotta atyai érzéseit. – Büszke vagyok rád, hogy ilyen jól reagáltál az igazságra és nem küldesz egyből a pokolra, amiért éveken át megvezettelek. – mondta, majd hirtelen egy fekete ruhás férfi jelent meg mellettetek. – Shirotaiyo Kaito! – szólalt meg a mostanra már ismerős hang. – Kankurō-san. Miben lehetek segítségedre? – kérdezte Kaito az ifjútól. Ahogy hallottad a nevet és mellé társítottad az arcot feltűnt, hogy eddig ezt a férfit hitted a jelenlegi Kazekagének Gaaranak. Újabb dolog, ami nem úgy történt, ahogyan azt te gondoltad. Bár ez teljesmértékben érthető, hiszen te annyit tudtál, hogy Gaara a Kazekage és mikor a faluba érkeztetek egy markáns shinobi fogadott titeket, aki egy karmozdulatával ANBU egységeket irányított. Nem csoda, hogy azt hitted, ő Gaara, pedig valójában ő Kankurō volt a Kazekage testvére. – Kaito mennünk kell, majd útközben elmondok mindent. – kapta meg apád az utasítást. – Hisana, majd otthon megbeszéljük a többit, vigyázz magadra. – majd a két ninja eltűnt a szemed elől. Ott maradtál az akadémián „egyedül” rengetek új információval, amit valahogyan fel kell dolgoznod. Kezdésnek azt, hogy a Gőz országában már régóta van ninjaképzés, amit apád és társai nem fogadtak el ezért téged és az akkori osztálytársaidat egy nem hivatalos rendszerben képeztek, majd inkább a költözés mellett döntöttetek, aztán még itt van a Kazekage félreértés. Bár a többi fényében ez egy apró baki, ami mostanra már letisztult benned.
 
// Kedves Hisana ezennel ez a kis szösszenet lezárult. Most már minden pohárba tisztavizet öntöttünk így nincs más hátra, mint előre vedd nyakadba az akadémiát és sok sikert kívánok hozzá. Mivel lényegében ez csak egy beszélgetés volt így nem tudlak agyon díjazni, de minden tőlem telhetőt meg teszek. Így ezért a kis átbeszélésért 5 chakrát ajánlok fel neked. Köszönöm a játékot ~G~ //

//Sarutobi Asuma //


Hisa elmerengett a nagy szünetben, észre sem véve azt, hogy az egyik osztálytársa szemtelenkedett a tanárral, a ninjatanonc arra figyelt fel, hogy mindenki bosszúsan tolta be a székét, így a leány csöndesen követte az osztálytársai példáját, nem tudva, hogy most büntetés jön, az akadémiai körök lefutása egy kicsit megizzasztotta fizikailag, ennek ellenére úgy érezte, hogy formában van ahhoz, hogy lefusson még pár kört, hiszen nemrég sokat vándorolt családjával és megjárták a zord, kietlen sivatagot is, ami nem is kicsit megedzette őt.


Miután befejezték a körök lefutását, a sensei útnak is eresztette őket, a leány éppenhogy elindult volna a kis csomagja felé, amit letett a pálya szélére, mikor megtorpanva felfogta azt, amit az imént mondott a tanítójuk: „- Ne féljetek kérdezni, az információ is egy eszköz ami komoly fegyver lehet hozzáértő kezekben.”


Hisa ezután rögtön Tori-senseire emelte a tekintetén, akin meg is látszott az, hogy komolyan gondolja a mondandóját. Megvárta, amíg a többiek jobban szétoszlanak, majd összeszedte a gondolatait, kérdéseit, Tori-senseihez lépett, végül nagy levegőt véve feltette az őt foglalkoztató kérdéseket.
- Sensei, ha elvégeztem az akadémiát, milyen irányba lehet specializálódni? – kérdezte kiváncsian Hisa. – Sokat gondolkozom a jövőmön, és nincs ötletem, hogy milyen szakterületre menjek a genin vizsga után. 

//Sarutobi Asuma - A cél!//

Hisa csendesen hallgatta a tanítóját, miközben elgondolkozott a szavain. Néhány lehetőséget meghallgatva azonnal tudta, hogy a bábhasználat nem érdekelte, a gyógyítás sem annyira.
- Homok technikák? – kérdezett rá a ninjatanonc, mikor nem hitt a fülének, hogy tényleg léteznek ilyen technikák is. – Egyáltalán nem hallottam arról, hogy léteznek homok technikák. Amit biztosan tudok, sensei, az, hogy apa és a bátyám nyomdokaiba akarok lépni és a falu egyik legjobb és legértékesebb ninjává szeretnék válni. A falu hasznára akarok lenni, mert befogadtak engem és a családomat, és ezt szeretném viszonozni.

Shirotaiyo Hisana – A cél!


Tori-sensei hallgatva a válaszodat megörült, hogy ilyen elszántság van benned, és ennyire hűséges akarsz lenni a faluhoz. A mai világban kincs az ilyen, hiszen lassan kezdi átvenni az egyén akarata a közösség akarata helyét. A tanító egy darabig csak néz téged, majd vesz egy mély levegőt, ezzel is jelezve, hogy egy nagyon nagy kaliberű monológra készül. - Szóval. Itt az akadémián már biztosan hallottál a chakra típusokról. Gondolok itt ez alatt a tűz, föld, szél, víz, villám beállítottságra. Ezek közül az elemek közül valamelyikre, vagy akár többre is fogékony a chakránk és miután ez kiderül azt nevezzük elemi beállítottságnak, affinitásnak. Ha a chakrád érzékeny a szél elemre, akkor idővel képes lehetsz homokot, vagy port manipulálni, persze nem olyan mesteri szinten, mint a Kazekage-sama. Jelen pillanatban, ahogy eddig megfigyeltelek titeket, ti azért még messze álltok attól, hogy feloldjátok valamelyik elemeteket, ezért ezt a témát ejtsük egy kis időre, majd ha aktuális lesz akkor visszatérünk rá. Beszéljünk inkább a nindodról. Szeretem ha valaki mer álmodni, és mer nagyot álmodni. Az, hogy te szeretnél lenni a falu egyik legjobb és legtöbbre értékelt ninjája, ez számomra egyszerre tükrözi a gyermekei ábrándokat, és naivitást. Ha ezt tényleg gondoltad, akkor kösd fel a gatyát és jól válogasd meg, hogy kiket viszel magaddal ezen az úton amit járni akarsz, mert buktatókkal teli lesz, és szükséged lesz mások támogatására. - fejezte be a sensei, majd az órára pillantott. Szemei kikerekedtek és azonnal kapkodni kezdett. - Ne haragudj Hisana, de borzasztó késében vagyok, egy nagyon helyes kereskedővel van randim, nagyjából tíz perce… de hova is gondolok, te még gyerek vagy, ezt nem veled kellene megbeszélnem. Tori te perverz! - fejezte be, majd fejbe ütötte magát és elindult kifelé. - Menj haza pihenni, mert holnap is tanítás! Na szia! - ezzel el is tűnt a szemed elől. A nő amennyire szeleburdi annyira komoly hangvételű válaszokat adott a lánynak, akinek biztosan lesz mit átgondolni a másnapi tanításra.


// Egy picivel hosszabb posztot szeretnék kérni tőled, hogy hogyan telik a hazafele út, esetleg milyen gondolatok cikáznak benned. Természetesen otthon a családtagokat is belevonhatod, hogy segítsenek ebben a fontos kérdésben, hogy megtudjad, mi a cél. //

//Sarutobi Asuma - A cél!//

Hisa csöndesen figyelte a tanítóját, akin meg is látszott rendesen a másnaposság. Igyekezett megérteni a kótyagos oktatója mondandóját, bár voltak szavak, amiket nem értett meg elsőre, így úgy döntött, hogy végighallgatja a tanárát és utána újra rákérdez. Mire észbekapott, a senseije kezében már ott volt egy papír, ami hirtelen kettévágódott.


A leány a sensei magyarázata alapján arra a következtetésre jutott, hogy ezzel a papírtípussal állapítják meg a ninja alap chakratermészetét. Mivel a papír Tori-sensei kezében kettévágódott és a tanára elmondása alapján neki szél a chakratermészete. Amint a sensei befejezte a beszédét, a ninjatanonc épp nyitotta volna a száját, hogy kérdezzen, amikor kivágódott a tanterem ajtaja és egy ismeretlen férfi oktató szólt Tori-senseinek, aki felpattanva a székről kiadott néhány utasítást és sietősen távozott. Hisa meglepetten figyelte az eseményeket, össze is zavarodott rendesen. Kérdések ezrei zakatoltak a fejében: mi történt? Miért ment el sietősen a senseijük?


Kissé meglepetten körülnézett a teremben, hogy megnézze az osztálytársai reakcióját, végül nagyot sóhajtva visszaült a helyére, és emésztgette az eddig hallott információkat. Pár perccel később Tori-sensei visszatért és a közlésére Hisa még jobban összezavarodott, majd körülnézett a teremben, végül nagy sóhajjal összepakolta a tanszerét, és elhagyta az Akadémiát.


Kilépve az Akadémia kapuin apja megjeéent előtte, aminek a leány nagyon örült, ám vidámsága kétségbeesésbe csapott át, amikor megtudta, milyen bejelentést tett a Kage. Döbbenten hallgatta az apját a bejelentéssel kapcsolatban.
- De apa! – kezdett ellenkezni. – Ha itt elért minket ez a zűrzavar, oda is el fog érni egyszer! – jelentette ki kissé durcásan, fájt is neki, hogy alig telepedtek le, már menniük kell. Nem volt más választása, mint a szüleivel menni. Épülő álmok és célok omlottak össze benne. Nem akart menni. Nem akart megint vándorolni, küzdeni a túlélésért. Itt akart maradni, itt akart ninjává válni, és a falu nagy hasznára akart lenni.


Amikor hazaértek, Hisa a szobájába rohanva levágta a padlóra a táskáját, és az íróasztal előtt lévő kis székre huppant. Túl sok volt neki, egyszerűen túl sok. Előszedte a kis naplóját, amit azóta magánál hordott, amióta családjával elhagyta a szülőfaluját, és beleírta az eddig történt eseményeket. Ezután azt is leírta, hogy nagyon szomorú és egy kicsit fél is.


Abbahagyva az írást szomorúan kinézett az ablakon. Teljesen össze volt zavarodva. Felállva a székről kilépett a szobájából és a fürdőszobába érve a mosdóhoz ment, majd kinyítva annak a csapját hűvös vízzel leöblítette az arcát, hogy megnyugodjon. Végül összeszedte magát, és amint visszajutott a szobájába, nekiállt a pakolásnak. Nagyon nehéz szívvel kezdett újra összepakolni anagy utazásra, még a kis noteszét is, ami az asztalán volt, a csomagjai közé rakta.
Amint befejezte a csomagolást, az összepakolt cuccait tartalmazó batyut az előszobába vitte, és várta a szüleit.