Re: Ninja akadémia

Kakuzu (Inaktív) Pént. Dec. 07 2012, 22:22

// Most ennyi tellett tőlem. //

A nő idegesen a hajába túrt és a földet bámulta, míg ti a végére értetek a mondókátoknak. A fejében lévő fogaskerekek kattogását szinte már hallani lehetett, noha csak képletesen. Egyikőtök se különbözött a másiktól, – látszatra legalábbis - és ami a legfontosabb, nem különböztetek tőle. Ez az egész ármány, és körmönfont cselszövés, pedig az agyára ment. Sebek, melyek sose forrnak be, személyiségek, melyek mindtől különböznek, és mégis annyira hasonlítanak másokéra, pusztán annyi különbséggel, hogy míg mások ezen érzéseiket mélyen elássák, nálatok a felszínen hevernek kiszolgáltatva a világnak. Noha a négyesből ketten, név szerint Naoki és Akako, már megtanulták véka alá rejteni valódi gondolataikat és érzelmeiket. Hazug, már már színészi módszer, de ez kell ahhoz, hogy előre tudjanak lépni. Előre a holnapba és tovább. No persze ezt nem fogja az orrotok alá dörgölni.
- Én... - kezdte halkan, majd hangja egyre erősebb, és erősebb lett. - Én kinyírom azt a tejfelesszájú kölyköt! - kiáltotta kikelve magából, majd trappolva megindult otthagyva titeket.
Noha nem jutott messzire, hisz pár méternél tovább nem távolodott el, így magához intézett szövegét is tisztán halhattátok.
- Nem lehet, a fizetésem, a békém, a nyugalmam. Minden tőle függ. A nyaraló amiről álmodok, a nyugdíj. Hogy utálom ezt a rendszert.
Hirtelen elhatározástól vezérelve vett egy száznyolcvan fokos fordulatot és visszatrappolt elétek.
- Jól van kölykök, döntöttem. Foglalkozni fogok veletek. Nos, úgy illik, hogy én is meséljek magamról. A nevem Akako, harminc éves vagyok, hogy mit szeretek és mit nem, nem rátok tartozik. Tíz évvel ezelőtt vagy talán kevesebb, már nem is emlékszek rá, lényeg ami a lényeg, hogy leszereltek. Kar híján, rengeteg kínzást átélve úgy gondolták, hogy amíg jobban nem érzem magam pihenjek. Így hát pihentem. Úgy néz ki a Kage szerint eleget. Soha nem tanítottam még senkit, lehet, hogy nem is tudok, szóval kössétek fel a gatyátokat. Én a gyakorlat híve vagyok. Ideje megmutatni a vezetőségnek, hogy ami nem megy, az nem megy. Bár akkor semmi értelme, hogy vezesselek titeket, noha nem fűlik hozzá a fogatok, de a parancs az parancs. Ki lesztek kupálva, aztán senki nem sír, hogy hullanak mellette az emberek. Irány a kiképzőtér! Kérdést nem fogadok el, aki ellenkezik azt erővel viszem. Van kérdés? Én is így gondolkodtam.
A hirtelen lenyugodott és szószátyárrá vált nőszemély mögétek kerül és megvárja, amíg szépen elindultok, míg aki ellenkezik, azt minden lehetséges eszközzel megnoszogatja.

// Kiképzőtérre írjatok legyetek szívesek, ott elég lereagálni a dolgokat. //

**Doshiri Asuka** Vas. Márc. 30 2014, 21:06

Végre kaptam egy kis szabadidőt, amit nyugodtan eltölthetek és azt csinálok, amit csak szeretnék. Szerencsére még időben lebeszéltem egy ismerőssel, hogy szeretnék megtanulni egy bizonyos technikát, amit ő ismer és szokott használni. Az illető ugyanis leginkább a falu védelmének felállításában szokott segíteni, így a háborúban is sokat támaszkodnak a tudására, ha védelemről van szó. Most pedig őt is elküldték pihenni, így van esélyem arra, hogy új technikát tanulhassak.
A megbeszélt idő előtt olyan fél órával érkezek meg a kiképzőterepre, ahol most csak pár fiatal genin edz. Mivel még van egy kis időm, előveszem Tenshi tekercsét és előidézem a bábot. A női alakra a "gyerkőcök" is felfigyelnek, páran még el is csodálkoznak, amikor meglátják. Kezd egyre jobban elterjedni a bábhasználat a faluban, de azért ha egyedi bábot látnak, gyakran elcsodálkoznak az emberek. Tenshin elég sok módosítást végre hajtottam már, így ma már nem igazán hasonlít a régi mivoltára.
Amint előjön a bábom, azonnal rácsatlakozok és máris kezdem a mozgatását. A kicsike könnyedén mozog, semmi probléma sincs vele. Az alapvető mozdulatokat követően a fegyvereit tesztelem le: azonnal előhozom mindet, majd működésbe is hozom őket. Tökéletesen működik, mint mindig! Hát igen, nem hiába ő az első bábom. Végül tényleg belekezdek a gyakorlásba, amíg nem jön a tanítóm: Tenshi őrült sebességgel cikázik a gyakorló bábuk körül, néha pedig oda oda csap, vagy éppen a tűvetőből kiröppenő senbonokkal találok be.

Haku (inaktív) Kedd Ápr. 01 2014, 22:29

Asuka

Ismerősöd szerencsédre időben elcsípted, hogy lebeszélj vele egy tanulást. Amennyire ez neked kedvező, ez éppen annyira kedvező a pár évvel idősebb fiú számára is, akivel évekkel ezelőtt barátkoztál össze egy közös küldetésen, hiszen egy régi ismerősnek való tanítás kikapcsolódás a háború mellett. Az otthon tunyulás amúgy sem az ő stílusa, a segédkezés pedig annál inkább, úgyhogy örömmel mondott igent felkérésedre, és már várta ezt a napot, hogy eljöjjék, mert így legalább társasága is lesz szabadnapjainak egyikén. Ráadásul éppen te.
Kék hajtincseit a megszokott módon hátrafogta, hisz haja hosszan lelógott és a háta közepét súrolta. Sok lány megirigyelte volna az ilyen loboncot, de ő nem törődött vele sokat. Nem volt lány, hogy törődjön a külsejével. Az a megszokott világoskék lepel most is ott volt a hátán, mintha királyi palás volna, és katanáját ugyanúgy az oldalára kötözve tartotta, mint évekkel ezelőtt. Az egyetlen újdonság, amit felfedezhettél rajta, hogy vonásai felnőttesebbek és keményebbek lettek, arcvonásai sokkal inkább emlékeztetnek érett férfira, mintsem egy konok fejű gyermekre. Ereje pedig csak nőtt, pont ahogy ő maga is. Anyja mindig azt mondogatta, hogy nem tudja mitől nőtt ez a gyerek így meg, mert hogy van tető a fejük fölött, és ennyi eső meg amúgy sincs a világon sem, hogy ennyire megnövessze. Mindenesetre amennyire ereje megnőtt, úgy csökkent önfejűsége, és ez alatt a pár év alatt méltóságteljes shinobi vált belőle, akire szüksége van a falunak, hogy megvédje háború idején.
Már percek óta ott ült, és bámulta ahogy báboddal játszadozol, és lenyűgözöd az ifjú ninja-tanoncokat.
- Asuka, az én figyelmemet is felkeltetted, épp annyira mint a kicsikét - szólalt meg pár perc után, miközben hátad mögött ücsörgött, csak hogy éppen ne vedd őt észre.

Ninja akadémia - Page 2 Ryunosuke.Ibuki.full.1083436

Amint felé fordultál ő rád mosolygott, és feltápászkodott ülő helyzetéből, hogy melléd sétáljon.
- Rég láttalak. Látom sokat fejlődött a bábod - vizsgálta meg közelebbről Tenshit, aztán felhorkantott. - Na nem mintha te nem változtál volna. Erősebb lettél, látni és érezni rajtad - mondta, és elismerően rád pillantott. - Rég is volt hogy kisgyerekek voltunk - sóhajtott. - Na nem mintha vízenjárást, vagy bunshin technikát akarnék neked tanítani. Nem tudom... ugye nem állsz hadilábon a pecsét technikákkal?

**Doshiri Asuka** Kedd Ápr. 08 2014, 21:32

/Elnézést, hogy ide írtam. A kiképzőterepekre ment volna a reag, csak tudat alatt én máshol kezdtem volna el a technika tanulását és valahogy ide keveredtem Smile

Elnézést! /

Elszántan gyakorolok az akadémia mögötti kis gyakorló téren, amivel természetesen lenyűgözök több tanulót is. Azonban amikor meglátom a régi ismerős arcot, azonnal felhagyok a gyakorlással, Tenshit pedig "elküldöm" összeszedni az elhagyott fegyvereket. Az ujjaim csak úgy zongoráznak a levegőben, ahogy irányítom a kedveskémet. Az ismerősöm szavai jól esnek, azonnal el is mosolyodok, majd gyorsan magamhoz húzom a bábomat.
- Az utóbbi pár évben sikerült kicsit tovább fejleszteni a bábos képességeimet - mondom, majd egyik karomat kinyújtom az egyik kisgyerek felé.
A chakrafonalak azonnal rátapadnak a gyerkőc testére, majd az ujjaim mozgatásával elkezdem őt irányítani. Látom a fiún, hogy meglepődik, de miután elkezdek kicsit szórakozni, azonnal elkezdi élvezni. Csak pár pillanatig játszadozok vele, utána szabadjára engedem.
- Hát igen, régen voltunk gyerekek. Azóta felcseperedtünk és meglehetősen erős shinobik lettünk. Ráadásul Tenshi is kapott néhány új szerkezetet. Nem igazán tudom hogy állok a pecsétekkel, mivel eddig nem tanultam őket, ez lesz az első. Viszont ha hasznos a technika, akkor megmakacsolom magam és megtanulom - mondom mosolyogva. - Igazán ráférne Tenshire egy kis erősítés, néhány taijutsu használó elég jól meg tudja rongálni szegényt... ez ellen szeretnék valamit! - adom elő az ötletem. - Esetleg tudnál ebben segíteni?

Haku (inaktív) Vas. Ápr. 20 2014, 23:33

Asuka

/Nem nagy probléma, itt is tökéletes. Egyébként pedig ne haragudj, hogy nem válaszoltam a pm-edre, nem mintha haragból tettem volna, csak valamiért akárhányszor nyomtam rá a pm küldésére, egyszerűen nem küldte el. A két hét várakozásért pedig én kérek elnézést, cserébe kapsz tőlem +5ch-t (így összesen 477), ahogy a többi türelmes várakozót is megjutalmaztam. Most már visszatértem, csak beteg voltam. Smile

/

- Igen, igen határozottan felnőttünk - mosolyodik el a férfi. Arckifejezésébe, mintha egy kis bánat is vegyülne, miközben halkan felsóhajt. - De azért Asuka, te még nyugodtan hívhatsz Kii-nek. Furcsa, már régóta nem beszéltek velem úgy, mint egy régi baráttal. Kiichi-sama, Kiichi-san... Az istenért is, ennyire nem vagyok még öreg - horkant fel bosszúsan, majd elűzve bánatát és felháborodását jóízűen felnevet. - Na mindegy - hessegeti el egy legyintéssel a témát, és nyomban a lényegre tér. - Nos, ebben az esetben itt lesz az ideje megismerkedned vele. A pecsét technikákat sokan a legnehezebbeknek tartják a jutsuágazatok közül, de ha nem is a legnehezebbnek, mindenki elismeri, hogy rendkívül bonyolultak. A pecsét technikákhoz egyfajta chakrakódot kell használni. Valójában igen kevés ember képes arra, hogy megértse és megfejtse a pecsét technikákat, ezért is bonyolult saját pecsét technikát csinálni. Olyankor ugyanis nem tudod minta alapján megcsinálni a pecsétet, hanem saját magad kell kitalálni a kódot. De ne ijedj meg, elsajátítani a pecsét technikákat nem olyan nehéz, mint megírni őket, vagy megfejteni. Az elsajátításához nem kell 100%-osan értened a kódot, elég megjegyezned az adott pecsét kódját, illetve a kézjeleket. A pecséttechnikákat nehéz feltörni, vagyis hát minél bonyolultabb és minél erősebb a pecsét, nyilván annál nehezebb feltörni. Erre két lehetőség van. Egy, hogy dekódolják a technikát a saját chakrájukkal, aminek igen kevés az esélye, ha az ellenfél nem rendelkezik ilyen tudással, kettő, az ellenfél erővel töri fel a pecsétet. A mi esetünkben a második lép majd érvénybe. A pecséttechnika amit tanítani szeretnék neked, Fuuin Teppeki azaz Vas Fal Pecsét nevű jutsu. A lényege, hogy a pecsétet elhelyezed egy felületen, jelen esetben gondolunk itt Tenshi-re, és amíg a pecsét rajta van, addig acél keménységű, nagyon nehezen áttörhető a felület, azaz a bábod teste. A pecsétet csak az arra jogosult személyek távolíthatják el. Ha a chakrádat a pecsétbe irányítod, azzal dekódolhatod a pecsétedet, és ekkor leszedheted a pecsétet, és a tárgy ismét olyan sebezhető lesz mint a pecsét felrakása előtt. Az, aki nem tudja a pecsét bonyolult kódját, és a te chakráddal sem rendelkezik, azaz aki nincs feljogosulva arra, hogy minden gond nélkül eltávolítsa a pecsétet, csak egyféleképpen törheti fel a pecsétet: Nagyobb chakrát kell beleáldoznia a pecsétre mért támadásába, mint amekkorát te, azaz a pecsét használója használt fel a pecsét elkészítéséhez. Minél több chakrát ölsz bele a pecsétedbe, annál erősebb lesz, és annál nehezebben áttörhető.
Kiichi rád pillant monológja után, és kicsit olyan arcot vág, mintha mindez magától értetődő lenne. A pecséttechnikák bonyolultak... már maga a róluk való beszélgetés is bonyolult.
- Nos, mindahhoz, hogy képes legyél pecsétet írni, szükséged van tintára, természetesen olyanra, amely képes befogadni a chakrát. Gondolom nem életedben először hallasz a Chakra Tintáról, ami éppen erre szolgál. Ehhez a pecséttechnikához nincsen szükséged tekercsre, csupán tintára. Azt mondom ne Tenshi-t üssük szét. - Körbenéz, eltűnik, majd egy pillanat múlva ismét előtted terem, kezében egy fadeszkával. A fa két vége alá egy-egy követ rak, így ha középen elég erővel rácsapsz a deszkára, akkor az kettétörik. - Így ni. Most, hogy ezzel megvagyunk, megmutatom neked a technikát. Figyelj jól.
Kii megfogja az ecsetet, és a tintába mártja, majd gyors és kecses tollvonásokkal felrajzol három jelet. Majd miután készen van, lerakja az ecsetet, és mosolyogva rád pillant.
- Tessék. Próbáld meg áttörni. Én a helyedben kicsit tesztelném a dolgot, és először kisebb chakrát adnék bele a támadásokba, hogy áttörjem, majd egyre többet és többet. Direkt annyi chakrát használtam fel hozzá, hogy egy bizonyos szinten át tudd törni. Nem fog kelleni hozzá a legerősebb jutsu-d, mert most nem ez a lényeg, csak hogy értsd a dolgot - mondja bátorítóan, majd biccent, hogy kezdheted.

Következő reagodban írd le, hogyan próbálkozol a pecsét feltörésével, illetve elemezd egy kicsit, amit láthattál, vagyis amit Kii mutatott neked.

**Doshiri Asuka** Csüt. Ápr. 24 2014, 18:07

/Semmi gond Wink

/

A jó öreg barátom nem tűnik túl boldognak, amikor arról van szó hogy felnőttünk, utána pedig közli hogyan szólítsam. Azonnal elmosolyodok és bólintok egyet felé.
- Rendben van, Kii! - egyezek bele.
Ezután pedig biztosít arról, hogy tud nekem segíteni. Először viszont egy kis előadást tart nekem a pecsétekről. Érdeklődve figyelem, mint akinek teljesen új lenne a téma, de ez természetesen nem igaz. Elvégre már akkor is pecsétet használok, amikor elzárom Tenshi-t, vagy éppen előhívom őt. A kis bevezető után pedig rá is tér a technikára. Ekkor élénkül csak meg igazán a figyelmem. A hallottak alapján egész jó kis technikának tűnik, de azért még szeretnék magam is megbizonyosodni erről. Kérdésére sóhajtok egyet.
- Még szép hogy hallottam Chakra Tintákról, nem lennék Chunin, ha nem tudnék ezt azt. - mondom kissé gúnyosan, majd elmosolyodok. - Ne is őt üssük! - alig mondom ki, már el is tűnik.
Utálom amikor csak úgy eltűnnek az emberek. Szerencsére hamar vissza ér, egy deszkával a kezében. Gyorsan lerakja egy megfelelő helyre, kitámasztja, majd bemutatja a rajzolatot. Alaposan megnézem magamnak a mintát, majd miután elkészült, jöhet a próba. Tenshi megkocogtatja az ujjával, majd tenyérrel rá csap egyet. Ennyitől a fának el kellett volna törnie, de ez nem történt meg szerencsére.
- Ez tetszik. - szólalok meg, majd közelebb lépek a pecséthez és megérintem.
Lassan, óvatosan belevezetem a chakrámat és szépen átrajzolom vele a mintázatot. Lényegében először nem is áttörni akarom, hanem picit megérteni, jobban érzékelni hogyan kell megrajzolni. Amikor már nagyjából érzem, hogy értem a mintát, egyszerűen csak nyomni kezdem a deszkát. Azonban még nem sikerül semmit sem elérni. Kicsit elmosolyodok, olyan ez mintha épp betörni készülnék valahova. Ezután folyamatosan növelem a chakrámat a pecséten, majd Tenshi kezével csapok a deszkára. Lényegében így próbálom feltörni.

/Hát ez gyenge lett.../

Haku (inaktív) Csüt. Júl. 03 2014, 16:59

Asuka

Kii csöndben figyeli, ahogy az általa rajzolt pecsét feltörésén mesterkedsz. Megfigyeli, ahogy a saját chakrádat vezeted a felületre, és amikor Tenshi karja rácsap a deszkára, az egy reccsenéssel megadja magát, és könnyedén kettétörik. Néhány fa törmelék repked szanaszét. - Remek - bólint, majd új feladaton kezdi törni a fejét. - Ügyes vagy, azt hiszem kezded kapiskálni miről van szó - mosolyog rád elismerősen. - Azonban, ha harc közben találod szembe magad ezzel a pecséttel, akkor tudnod kell, hogy hiába ismered, nem fogod tudni úgy feltörni, hogy a pecsétbe vezeted a chakrádat. Így hát a következő feladatnál úgy kell majd feltörnöd, hogy nem érhetsz hozzá közvetlenül a deszkához, csak akkor, amikor éppen támadsz.
Feláll a földről, és miután felméri a terepet úgy dönt, hogy a terem közeli végében állít fel neked egy gyakorlópályát. A sok-sok táblát, melyekre céltáblák vannak felfestve, és amelyeken te is gyakorolhattál évekkel ezelőtt shurikent és kunait dobni, most gondosan egymás mellé rendezi. A kezébe veszi a chakratintát, letekeri a kupakját, és belemártja az ecsetszőr végét, hogy utána mint az öt darab táblára felfesse a pecsétet. Ezután mindegyikre egyesével ráhelyezi a bal tenyerét, és a saját chakráját vezeti a jelekbe. A tinta szófogadóan magába szívja a chakrát, mintha legalábbis ebből táplálkozna.
- A következő feladatod - biccent az öt darab tábla felé. - Öt darab tábla látható, ez öt darab pecsétet jelent. Az ellenfeled öt darab bábbal támad. Mindegyikre rakott egy pecsétet, az öt közül háromra egyforma erősségűt. A maradék kettő erőssége szintén megegyezik egymással, de az előbb említett hároménál erősebb. Mivel harcban nem tudod a saját chakrádat belevezetni az ellenfél pecsétjébe, hisz hosszadalmas munka volna, ezért csak erővel, támadásokkal törheted fel. Egy pecsétet úgy tudsz feltörni, ha a rá mért csapásba tök chakrát adsz bele, mint amennyi chakrát az ellenfeled adott a pecsétbe. Ez a feladat arra van, hogy rájöjj, hogyan tudsz harcolni a jutsu ellen. Ha tudod a gyenge pontjait, és hogy hogy lehet legyőzni, csak akkor tudod majd rendesen elsajátítani a használatát. Én a helyedben választanék egyet, és azon próbálkoznék. Minden támadásnál próbáld meg megjegyezni, hogy mennyi chakrát használsz. Hiszen mint mondtam, három, és kettő pecsétet ugyanakkora erővel tudsz feltörni, így ha egyet sikerül feltörnöd, akkor ugyanakkora erővel próbálkozhatsz a többin, és az ugyanakkora vagy kevesebb erővel feltörhető pecséteket is feltöröd. Remélem mindent megértettél. Sok sikert - magyarázza, majd leül a sarokba, hogy onnan figyelje próbálkozásaidat.

//remélem érthető a feladat, próbáltam a lehető legegyszerűbben megfogalmazni. ha nem érted, akkor megpróbálom elmagyarázni, ha végképp minden kötél szakad, akkor pedig valahogy máshogy oldjuk meg a dolgot.
A következő reagodban tehát: törd fel az öt darab pecsétet, mégpedig úgy, hogy különböző erősségű támadásokat mérsz rá.

**Zawaki Hotaru** Szer. Aug. 29 2018, 08:08

// A változás szele kaland - Uchiha Madara

Jelentem, a post átrakva Smile

//

- K-Kazekage-sama... - eszembe jutottak Kazue szavai. Valóban egy kincs volt. Jól mondtad, Kazue. Vigyázni akar ránk... a Szkarabeusz kérdésére a fejemet ráztam. Megszólalni már nem tudtam, ahhoz túlságosan fáradt is voltam... segítettem a többieknek a szedelőzködésben, majd útnak indultunk... a városba érve megtorpantam, és a látványt ittam magamba, ami elszédített. Rég láttam a falumat... ez már sok volt nekem. A sok chakrahasználattól elvesztettem az eszméletem, és a homokba zuhantam... megszűnt a külvilág számomra.

*******
Egy kényelmes ágyban ébredeztem. Bár meglepett a tiszta fehér terem, de a berendezésekből rájöttem, hogy kórház. Kintről gyerekzsivaj hallatszott, ami felkeltette az érdeklődésem. Nehezen, de felkeltem az ágyból, és az ablakhoz lépve kinéztem rajta. Ahogy a gyermekek vidáman játszottak, miközben a felnőttek tették a dolgukat, megmelegítette a szívemet. Boldoggá tett, és elmosolyogtatott. A boltok megint nyitva voltak. Végre mindenki biztonságban. Akkor és ott ígéretet tettem, hogy az életem árán is, de megvédem a falut és a vezetőjüket.

Ismerős hang ütötte meg a fülemet, és megfordultam. Mao állt az ajtóban.
- Nemrég ébredtem - mosolyogtam el, miközben átölelném a hozzám futó fiút. Ezután belépett egy nővér, aki megvizsgált, majd egyszerű bólintással megértettem a nővér mondandóit, végül Maoval távoznék a kórházból.
Mao javaslatát megfogadva elindultunk az egyik helyi vendéglőbe. Kiválasztottam az ételt, amit szeretnék enni, majd megrendeltem, és kértem mellé egy liter vizet. Ebéd közben hallgattam Mao történeteit, és elmosolyogtam azon, hogy megpróbált megszökni a kórházból.
- Jó látni, hogy egyben vagy - mosolyogtam el. Tényleg jó volt látni. - vannak terveid a jövődre nézve? - érdeklődném Maotól.

*****
Sokan voltak. Igyekeznék Mao mellett maradni az egész tömegben, és a sorban mellé állni. Vagy negyed óra elteltével megjelent a vezető. Láttam, ahogy körülötte és mögötte ninják vannak. Testőrök. A Kazekagéra nézve a szemeim kikerekedtek meglepettségemben, miközben megtántorogtam, egyik kezemmel Mao vállára támaszkodnék, hogy ne essek el, az arcomat a szabad kezembe helyezném. Az az arc... fekete keret... vörös haj... és ahogy megszólalt... megrohamoztak azok az emlékek, amiket próbálok elfelejteni.

----- Visszaemlékezés ------

- Miért rejtegetted azt a lányt? - kérdezte kemény hangon a Kazekage. - Tudod te is, hogy a szülei egy árulók! A szánalmas apja elhagyta a falut, az anyja meg ott rohad a börtönben! Választ követelek!
- De uram, ő nem tehet semmiről! - vágott vissza a nevelő, Azumi. - A gyerek ártatlan!
- Nem... nem ártatlan... - a vezető szemei körül megjelentek a fekete keretek, miközben fenyegető hangom nemszólalt. - árulók gyerekét rejtegeted. És remélem, tudod, hogy aki az árulók gyerekeit védik, azok ugyanolyan bűnösök, akik halált érdemelnek. Elárultál engem, Azumi!
- De Kazekage-sama! Annak a gyereknek a képességei előbb utóbb a falu hasznára lehetnek! Kérem, kímélje meg az életét!
- Nem... nem kegyelmezek annak, aki rejtegetni meri azt a lányt! - az aranyhomok elkezdett a vezető körül forogni. - Halál rád, Sunagakure népének árulója!

Az aranyhomok csillogott, miközben támadásba lendült. Hihetetlen gyorsasággal elkapták a kunoichit, majd behálózták és összeroppantották... sikolyok...

---- visszaemlékezés vége -----

Nem tudtam tovább hallgatni a Kazekage mondandóit. Teljesen össze lettem zavarodva. Kérdések ezrei zakatoltak a fejemben. Egyre nehezebben bírtam magam visszafogni, de tudtam, hogy akár meg is állíthatnak, ha oda felmegyek, de nem érdekelt. Beszélnem kell vele, mielőtt megőrülök! Tisztázni akartam a múltbeli történéseket, tisztázni akartam mindent, ami történt a múltamban. És... meg akartam bizonyosodni, hogy tényleg a Godaime a vezető vagy még mindig a Yondaime. Két lehetőségem volt. Vagy most megyek oda hozzá, de akkor tudtam, hogy akár le is tartóztathatnak, ami nem vet túl jó fényt rám. Vagy jelentem az új csapatvezetőmnek a szándékomat, és ő segít ebben.
A második lehetőséget reálisabbnak tartottam, így úgy döntöttem, hogy kicsit később megkeresem a Kazekagét.
A nevemet hallva a jouninra néztem, és ahogy említette Mao nevét, meglepetten néztem a fiúra. Nem hittem el, hogy vele leszek egy csapatban... ezután hallottam még egy nevet. Őt nem ismertem.

Miután félrevonultuk, megjelent a mesterünk. Pont az a férfi, aki megmentett három nappal ezelőtt. A Szkarabeusz. Hogy miért pont ő lett a mesterem, azt nem tudom, nem is érdekelt. Az emlékeim felkavartak engem, ami meg is látszott az arcomon. Közben hallottam, ahogy a sensei bemutatkozik, majd az ismeretlen csapattársam is, aki Naigi. Végül sóhajtottam, és én is elkezdtem a bemutatkozást.
- Zawaki Hotaru vagyok. Én egy árva vagyok, a szüleimről nem tudok semmit. Azt se tudom, honnan származnak, kik voltak egyáltalán ők. Az álmom... - a mondandómat félbeszakítva az égre pillantottam. Hogyan tudom teljesíteni az álmomat, ha már most összekuszálódtak a gondolataim? Hogyan tudom véghezvinni, miközben össze vagyok zavarodva? Már attól rettegek, hogy megőrülök, és csak úgy, heves indulatból a Kazekagéra támadok, amiből nem sül ki semmi jó. És ezt próbáltam észben tartani. Úgy döntöttem, hogy addig nem osztom meg az álmaimat, míg nem tisztázódnak az érzéseim és a gondolataim. - Nem szeretnék beszélni róla. Később talán elmondom.

Miután végeznénk, a senseihez lépnék és a fülébe súgnék valamit.
- Kérem, segítsen, Abuso-sensei. Szeretnék beszélni előbb önnel, és utána Kazekage-samával. Valami nem hagy nyugodni.

Ha a férfi elfogadja, hogy segít Hotarunak:
Miután félrevonulnék a senseivel, belekezdenék a történetembe.
- Mint említettem, árva vagyok. A gyermekkorom katasztrófa volt. Yondaime-sama meg akart öletni, és láttam, ahogy megölte az egyik nevelőmet. Ahhoz a férfihoz hasonlított a mostani vezető. Egyszerűen... nem tudom lenyelni ezt... teljesen össze vagyok zavarodva. Ha nem lenne elég önkontrollom, akkor... mindegy is. Kérem, segítsen nekem, szeretnék beszélni Kazekage-samával. Szeretném tisztázni magamban, hogy ő más, és próbálom meggyőzni magamat, hogy a Yondaime-sama már nem él, de... nem tudom elhinni. Tud segíteni? - kérdeztem a senseitől.

Ha a férfi nem segít Hotarunak:
Miután végeztünk, a vezető után mennék.

Uchiha Madara Csüt. Szept. 06 2018, 14:47

Az újdonsült csapatoddal együttesen odébb álltatok, majd a magas férfi, kinek neve Abuso volt, megkért, hogy mutatkozzatok be egymásnak. Először Naigi lépett ki, s vidám természetével érezhetően oldotta az újdonság zavart hangulatát. Miután befejezte, te következtél. Nem tudtad eltakarni fájdalmaid, s inkább magadba zárkózva mutatkoztál be, röviden. Mao látta meg talán elsőként rajtad a fájdalmad, így melléd állt, majd hangosan így szólt:
- Az én nevem Nidao Mao. Orvostanoncnak készültem, amíg a háború miatt el kellett költöznünk. Azért jöttem vissza, hogy megsegíthessem mindazokat, akik sokat vesztettek. Sokat tanultam a menekült táborokban, sok emberrel beszéltem és rájöttem valamire. Túlságosan is egyedül vagyunk mindannyian ebben a világban, így szükségünk van olyanokra, akik támogatnak, akik megsegítenek. Barátokra és társakra. Az én célom, hogy az orvosi képességeimmel megsegíthessem a falu lakóit, s enyhíthessek a fájdalmukon.
Mao is visszaállna a sorba, s ezzel a három újonc be is fejezte a tiszteletkört. Ekkor állna előre a Skarabeusz jellel ellátott köpenyes férfi, majd kissé rekedtes, mélyebb hangján szólalna fel.
- Az én nevem, ahogy mondtam, Abuso. Talán az akadémiáról megmaradhat néhány emlékfoszlány, a Yonmare házról. A klán a város megalakulása óta szolgálja az országot. Őseim leginkább szerzetesek voltak, a holtak védelmezői. A klánom által irányított skarabeuszok - hívna egy példány elő, egyenest a tenyeréből. Ha jobban megnézitek, a skarabeusz mintha a shinobi bőréből mászna elő. - azok, akik az elhunyt társaink és szeretteink testét őrizték a haláluk után. Mára a klán java része felmorzsolódott, néhány távoli rokon tartózkodhat csupán az országban. A bogarak mellett a homok irányítása is a szakterületem. Ezzel a két adottsággal harcolok nap, mint nap a város békéjéért. Röviden ennyit rólam.
Abuso éppen el akarta volna indítani az első állomásukra a csapatot, amikor az egyik ifjú kunoichi, Hotaru lépett elé, s hívta őt félre. Megértette a lány problémáit, csendesen végighallgatná őt, miközben mérlegelni kezdte a problémákat. Miután a kunoichi befejezte mondandóját, Abuso az egyik kezét a lány vállára helyezné.
- Nézd Hotaru. A városnak igen csak...sötét múltja van. Nem csak a Iv. Kazekage uralkodott szigorú, véres kézzel. Az ő elődje, már a III. Kazekage idején is számos gonoszság és kegyetlenkedés zihálta szét országunkat. A háborúk állandó véréhsége, a pénz és erőforráshiány, ezek mind oda vezettek, hogy az országunk elszigetelten élt, rossz partnereket választva. A háború sok mindent elvett...anyát, apát...feleséget...gyermeket. Tudom, hogy mit érzel, s hogy a benned lakozó sötétséget, melyet a hiány okozta űr táplál, nehéz elfogadtatni. De ha hiszel nekem, ha bízol bennem, akkor tudod, hogy ez a város nem állna most itt, ha Gaara gonosz lenne. Én szabadítottam ki őt, én jöttem el érte a városba, amikor az iwagakureiek elfoglalták, s börtönbe zárták. Hárman jöttünk a városba, hogy kiszabadíthassuk. S tudod miért? Mert őrá van szükségünk. Ő az, az egyetlen, aki megmutathatja a fényt a városnak, s a jó útra terelheti. Te túlságosan is fiatal vagy ahhoz, hogy emlékezz, de én talán akkora lehettem, mint te, amikor Gaara neve elhíresült a városban. A gyilkos. A szörnyeteg. A saját apja a világ kilenc démonja közül az egyiket a saját fiába pecsételte, hogy fegyvert kovácsolhasson. Miután a szörnyeteg felülkerekedett az apró gyermeken, megvetette a saját fiát és bérgyilkosokat küldött rá. Ezek a hírek éveken át titokban maradtak. Végül konoha ostrománál világosult meg Gaara. Ő nem azért él, hogy fegyver legyen a város kezében. Ő azért él, hogy ezzel a fegyverrel megóvhassa a várost. Gaara feláldozta magát, amikor az Akatsuki rajtaütött a városon. Itt maradt, hogy időt nyerhessen a menekülő népének, amikor Iwagakure betörte a kapuinkat. Hidd el nekem, Hotaru. Nem jöttünk volna érte, ha nem ő lenne az egyetlen, aki kivezetheti a sötétségből a falut. A találkozódat megoldhatom, de egy kis időt kell még vele várnod. Sajnos amíg nem áll vissza a teljes rend, addig kötve hiszem, hogy lenne ideje bármi másra is.
Abuso, szavait nem suttogta, hanem épp oly hangerőn mondta, amelyet a másik két társad is hallhatott. Szavaiból érződött a tisztelet és a megbecsülés.
- Nos, most hogy így összeismerkedtünk, menjünk a kiképzőterepre. Fel kell mérnem a tudásotok is. Mindenki kész?
...
A kiképzőterepre érve be kell mutatnotok egy, általatok kedvelt technikátok. A pályán többfajta gyakorlóbábu volt elhelyezve, valamint néhány eszközt is tudtok kölcsönözni az edzés idejére.

//A kalandod itt lezárom. A változás szele hazarepített téged a városba, s immáron hivatalos genninként, egy csapatba osztva mehetsz küldetésekre és kalandokra.
A kaland élvezhető volt. Jó meglátásaid vannak, jó helyzetfelismerő képességed (bár ezen még van mit csiszolni), élvezetes postokat olvashattam. A kalandod aktívan zajlott, minden késésedet külön jelezted. Egyedül a technikai háttértudással vannak problémák, de majd most arra rámegyünk. Jutalmad a kalandért + 27 chakra és 10 tjp a sok túrázásért és harcért, valamint 8000 ryot kapsz Abuson keresztül a vezetőségtől, amiért megóvtad a karavánt. A kalandot innen folytatjuk, melynek címe: Porszem a Szélben

**Zawaki Hotaru** Pént. Szept. 07 2018, 23:10

//Az esetleges helyesírási hibák és szóismétlések miatt elnézést kérek. Telefonról írok.//

Miután bemutatkoztam, Mao mellém állva bemutatkozott, és elmondta a céljait. Igyekeztem memorizálni a mondandóit. Miután befejezte a beszédét, a sensei jött. Ő is bemutatkozott, és mikor a tenyerét mutatta, érdeklődve, és figyelmesen néztem, ahogy egy rovar bújik elő a bőre alól. Alaposan szemügyre vettem. A Szkarabeusz. Szóval erről kapta a nevét. És a férfi teljes neve Yonmare Abuso. Aprót biccenve tudomásul vettem, és mikor mondta, hogy homokot használ, meglepetten néztem rá. Az rendben, hogy megmentett minket három nappal ezelőtt, de végül úgy döntöttem, hogy nem foglalkozok ezzel. Nincs értelme.
Miután a férfi befejezte a mondandót, elé lépve félrehívtam és elmondtam a bajomat. Csendesen végighallgatott, és mikor befejeztem a panaszomat, a vállamra helyezte az egyik kezét. Mondandói megleptek. Gaara-sama, aki gyilkos volt, egy szörnyeteg, majd konoha ostroma után megváltozott... hallottam pletykákat róla, de nem gondoltam arra, hogy tényleg igaz volt. Ráadásul most jöttem rá, hogy a Yondaime fia. Miközben a Szkarabeusz beszélt, rájöttem, hogy Kazekage-sama arca emlékeztetett az elődjére. És ez nem lehetett véletlen... de remélem, hogy ez tisztázódni fog. Most már kicsit jobban megértettem a dolgok lényegét, és kezdett kialakulni egy célom, de... előbb beszélnem kell Kazekage-samával, de ez ráér. Miután a sensei befejezte a mondandót, megszólaltam.
- Köszönöm, sensei. Bízok benned, és el is hiszem, amit mondasz. Most már egy kicsit értem a dolgokat. Rendben, várni fogok - bólintottam. Mikor a sensei közölte, hogy a gyakorlótérre kell mennünk, bár meglepetten, de bólintottam. Kérdésére egy egyszerű biccenés volt a válaszom, hozzátéve a lényeget. - Felkészültem rá. Bemutatom a képességeimet.

Miután a kiképzőterepre értünk, felmértem a terepet. Több fajta gyakorló bábu. A csapattársaimra, majd újra a bábukra néztem. Képességek bemutatása... kedvenc technika... megvallom, nekem nincs kedvenc technikám, de úgy döntöttem, hogy a shoushuuhát mutatom be. Kérdőn emeltem a pillantásomat a társaimra.
- Ki szeretné kezdeni a tudása bemutatását? - érdeklődtem. Tulajdonképpen nekem mindegy volt, ki kezd. Bár a fegyverkészletemet még nem töltöttem fel, úgy döntöttem, hogy amint végeztünk, ma vagy holnap bevásárolok. És még egy dolog foglalkoztatott. Hogy Harue él-e egyáltalán. Ha nem, akkor... nem hiszem, hogy lesz fedél a fejem felett. Mindegy is, ez majd kiderül. Egyelőre a feladatra kell koncentrálnom.

Uchiha Madara Hétf. Szept. 24 2018, 23:57

A kis csapat megállt a kiképzőterepen, majd egy kisebb kört alkotva, Abuso ismertette a feladatot. Mindenkinek be kellett mutatnia a legkedvesebb technikáját. A sunagakurei férfi fel akarta mérni őket, mind kreativitást, mind képességeket illetően. Ez tökéletes volt kezdésképp. Miután Hotaru feltette kérdését, Abuso felé fordul, s így szól.
- Akkor hát kezdheted a bemutatót, Hotaru.
A férfi hátradőlne egy oszlopnak, s mellkasán keresztezve karjait, tekintetét feléd szegezné. A bemutatott technika ismerős volt a Skarabeusz számára is, habár ezt még nem tudhattad. Végignézte, ahogy a chakraddal láncot alkotsz, s sorra felfűzve a fegyvereidet, a levegőben lebegteted őket, egy vonalban. Miután a kis bemutatód véghez vitted, fejével bólintott, majd halkabb, de így is hallgató tapssal köszönte meg. Naigi következett. A szende kislány elővette a hátán lógó nagyobb méretű, vörös tekercset. Kézjelet formázott, miután a homokos földön szétterítette, majd megidézett egy bábot. A füstből előbukkanó faszerkezetnek négy végtagja volt, leginkább egy kövér emberhez hasonlított. A bábu a levegőben kezdett el táncolni, majd egyszerre kilőve a kezeit és a lábait, valamint a fejét a kövér testéből, a levegőben megforgatta őket, s egyszerre helyezte vissza a megfelelő üregekbe, az immáron pengévé alakult végtagokat. Akár egy táncnak is betudható az amúgy szinte biztos halált jelentő mozdulatsorozat. Ha valaki odabenn lett volna a báb hasában, a pengék biztosan végeztek volna vele. A szende kislány igen csak jó képzést kapott már ilyen fiatalon.
Végül Mao is előlépett, majd néhány taijutsus mozdulatot mutatott be. Mozgásán volt még mit csiszolni, de fürge, és hajlékony fiúról beszélünk, jó esélyei lehetnek, ha megfelelő kiképzést kapnak.
- Nos, most, hogy mindenki bemutatta, mit is szeret a legjobban, az lesz a legjobb, ha kicsit szétválunk, és külön külön fogunk további edzésbe kezdeni. - szólalt fel a Skarabeusz, majd egy kézpecséttel két hasonmást alkotott magából, a földön lévő homokot felhasználva, s a kiképzőterep különböző pontjaira ment a másik két társaddal.
- Nos, Hotaru. Az emelkedő penge egy remek technika. El tudod nekem mondani, pontosan hogyan is hozod létre?
Amennyiben sikeresen le tudod vezetni a technikát, használva az akadémián belétek nevelt fogalmakkal és chakraelméleti szakszavakkal, mint a tenketsu pont, chakraáramoltatás, chakra testen kívüli irányítása, akkor ismét gratulál, ha nem akkor elmagyarázza a pontos leírását, vagy esetleg besegít, ha látja, hogy tudod. Ezután Abuso arra kér, hogy vegyél elő különböző dobófegyvereket, amelyeket fel tudsz használni a technikához. Amennyiben híján vagy csupán többel szeretnél gyakorolni, a férfinál is van bőven, tud a számodra néhányat adni. Ezután Abuso hátrébb állna, s egy félkör ívben pajzsot húz maga elé a homokból. A távolság öt méter lehetett.
- A feladatod a következő. Tíz shurikennel kezdjük, lássuk, mennyire tudsz célozni a technikával. Hány shurikennel tudod eltalálni ezt a falat?

//A csúszást megbeszéltük, azért az idő mégis csak eltelt, úgyhogy most chakra helyett egy szabadon választható, C szintű sima vagy szél jutsut írhatsz fel, melynek a nevét és leírását szeretném a következő postodban kiírni//

**Zawaki Hotaru** Kedd Szept. 25 2018, 10:13

// Az általam választott szél elemű technika:
Fuuton: Reppusho // Szél elem: Erős Szélvihar Tenyér
A használó a kézjelsorozat végén összecsapja a tenyerét és ezzel egy erősebb széllökést indít el, mely ha eltalálja az ellenfelet messzire repíti azt. A technika alkalmas fegyverek felgyorsítására is.
Chakraszint: 200
Besorolás: C //

Sensei válaszát hallva bólintottam, elővettem három darab shurikent, és egy kunait, amit a földre téve az egy kezemen lévő mindegyik ujjammal megérintettem egy - egy fegyvert*, miközben aktiváltam a technikámat.
- Shoushuuha! - ezzel az eszközök a levegőbe emelkednének egy vonalban, miközben a chakrafonalaimat láthatóvá tenném. Miután láttam, hogy a mesterem biccentett, megszüntettem a technikát és elraktam a fegyvereimet, és kicsit odébb álltam. A két csapattársaim bemutatója is jó volt, legalábbis szerintem. Végül a a sensei döntött, és szét is válva Mao és Naigi egyedül edzettek a homokklónokkal, vagy nem is tudom. Abuso kérdésére végül elgondolkoztam. Éles helyzetben, banditák ellen legelőször alkalmaztam ezt a technikát. Míg a sivatagban vándoroltam, eme technika segítségével öltem állatokat a túlélés érdekében.
- Ez a technika hasonló a kugutsu no jutsuhoz, amit Naigi is használ - kezdtem bele a magyarázatba, miközben újra elővettem a kunait. - chakra fonalakkal kötöm össze a tárgyat az ujjammal, azt fontos megemlíteni, hogy egy ujjon csak egy chakrafonal hozható létre. Tehát a maximum létrehozható chakrafonalak száma tíz. Ezzel a technikával kisebb tárgyakat lehet mozgatni, megváltoztatni az irányát, illetve lőni. Ezt a technikát használtam a banditák ellen - magyaráztam, miközben a bal kezembe helyeztem a kunait, és a jobb kezemmel megérintettem a fegyvert, hozzácsatoltam a chakra fonalat, majd a jobb kezemet kicsit távolabb vittem a fegyvertől, amin már látszódna a chakrafonal kapocs. A mutatóujjammal, amihez hozzá volt csatolva a kunai, mozgatva kiemeltem a bal kezemből a fegyvert, ami már a levegőben lebegett, támadásra várva. Pár másodperc múlva megszüntettem a technikát, a kunai egyenesen a homokba esett, amit felvettem és elraktam. Végül a sensei adott egy feladatot, amire bólintottam.
- Megpróbálom - biccentettem, miközben elővettem az öt shurikent az övtáskából, és a dróthuzalt. - Sajnos csak öt shurikenem van. Szeretnék kérni még öt darabot - miután kaptam még ötöt, a shurikeneket felfűztem a dróthuzal egy részére, és belevezettem a chakrát, és chakrafonalakat csatoltam a shurikenekhez, aktiválva a technikát.
- Shoushuuha! - a shurikenek a levegőbe emelkednének, a dróthuzalt kihúzva leejteném a földre, miközben felmérném a terepet és a helyzetet. Öt méter távolság. Sima ügynek tűnik nekem. Végül egy kézmozdulattal a fal felé indítanám a shurikeneket, ügyelve arra, hogy csak a falat találják el, vagy mellé menjenek.

//*Például mutatóujjal a kunait érintette meg a karakter, a gyűrűsujjával az egyik shurikent, stb. Csak gondoltam, elmagyarázom, hogyan képzeltem el. A Shoushuuha technikát ami illeti, utánanéztem, hogy mi újság van eme technikának a működésével (tanultam a bunshinos esetből, kétszer nem akarom elkövetni ugyanazt a hibát Very Happy

)
//

Uchiha Madara Pént. Okt. 05 2018, 12:19

A Skarabeusz összekulcsolt kezekkel támaszkodott, s hallgatott. Néhol helyeslő bólintásokkal nyugtázta beszéded helyességét, majd mikor befejezted, megköszörülte torkát, s némileg kibővítette a tudásod.
- Nos, lényegében igen. A bábtechnika, bár tőlem távol áll, valóban a testeden kívül köti össze a tárgyat, méghozzá egy chakrafonál segítségével. A képzettebb bábosok, mint például Kankuro vagy Chiyo-sama, képesek oly mértékű koncentrációra, hogy egyetlen ujjukon vezetett chakrafonállal is igen bonyolult mozgásokra kényszeríthessék a bábjaikat. Az emelkedő penge szinte ugyanezen a módszeren alapszik, itt is elég megérintened a tárgyat. Hogy miért? Mert így vagy képes megjelölni, egy chakralenyomatot hagyni rajta. Ezután a bábosoktól eltérően egy chakrafonálra fűzöd a fegyvereket. Ez a fonal alig látható, ugyanis minimális a chakra benne. Miután a fegyvereid a testeden kívül vezetett chakraval megemeled, innen a név, képes vagy lebegtetni vagy akár el is lőni azokat. Minél többet gyakorolsz, annál pontosabban tudod őket irányítani. Ha ez a te kedvenced, akkor mutasd meg, milyen szintre is fejlesztetted.
Miután a férfi kipótolta készletedet, s a kezedbe adott egy tekercset, melyben megannyi shuriken és kunai volt, hátrébb lépett, s megalkotta a homokból álló kis dómot maga előtt. A feladatod adott volt. A lehető legtöbb shurikent kell belevezetned, ezzel a lehető legtöbb támadást sikerre kell vinned. Abuso a falban hagyott apró réseket, melyeken keresztül szemügyre vehette a koncentrációdat. Megvárta, amíg befejezed, s ellövöd az összes dobóeszközt. A shurikenek sebesen szálltak, ám nem mind találta el a falat. Volt, ami mellé ment. Talán szándékosan, talán nem. Miután az utolsó eszköz is a földre került, Abuso előtt szétesett a fal, ő pedig előrébb lépett.
- A huzalt nem kell elengedned, éppen, hogy azzal kell a támadásod elindítanod. A chakrahuzallal és a fegyverekbe vezetett chakraval mozgatod a fegyvereid, s minél több chakrat használsz fel, a huzaltól való elszakadás után annál tovább vagy képes módosítani az irányukat. Engem pedig nem kell féltened, ebbe a falba beletört már jó pár iwagakurei - Abuso jobb keze szemmel láthatóan megremegne, baljával ragadna rá, hogy lefogja. Zavarba jött némiképp. - Úgyhogy csak ne kímélj engem, kunaiokkal nem fogod áttörni ezt a dómot - mosolyodna el, s a technika újbóli megismétlését kérné.
...
Miután a technikát még egy párszor elgyakoroltad, úgy, hogy a férfi közben segítene, pihenőt tartanátok, majd a rövid evés és ivást követően a férfi felkelne, majd folytatná az edzést.
- Amit ma tanítani fogok neked, remélhetőleg beilleszthető lesz a stílusodba. Ahogy észrevettem, szeretsz fegyverekkel kooperálni. A következő technika előnye, hogy ha éppen nincs a kezed ügyébe fegyver, akkor is meg tudd magad védeni. Egy leginkább védekező, illetve közelharcban jól bevethető technika. A neve, Saganken, azaz homokfegyver. Sunagakure egy titkos technikája, így fuuton beállítottság szükséges. Első fázisban a szél elemű chakradat kell a tenketsupontjaidon kerezstül kiáramoltatni, majd a körülötted lévő homok felé irányítani. Ha ez megvan, szét kell terjesztened, hogy minél több homokot fel tudj használni. Ezután következik a chakra, testen kívüli irányítása és formázása, ez az a fázis, ahol a homokból megalkotod az általad elképzelt eszközt, végül a chakraddal megszilárdítod a külsejét, ezzel teszed ellenállóvá. Mutatom, hogy is néz ki a valóságban.
Abuso hátrébb állna, majd nekikezd a chakrakoncentrációnak. Az előző dómot rendkívül gyorsan létrehozta, most azonban a chakra keringetésének kezdetétől, részletesen mutatná a mozdulatokat és kézjeleket. Látod, ahogy megjelenik egy halványkékes aura körülötte, majd lassan szétterítené maga körül a homokban. A homokszemek kisebb nagyobb kupacokban emelkednének, s vennék körbe a kezét. Végül a homoktömegek eggyé válva, pajzsot alkotnának, ami befedné az egész karját. Szabad baljába egy kunait ragadna, amit bele próbálna döfni, ám a pajzs megakasztja a fegyvert.
- Ilyen egyszerű. Ha tökéletes védelmet nem is, de jó fedezéket biztosíthat, ha jól van alkalmazva. Az első fázisban a pajzsot kell létrehoznod, amit a nap végéig meg kell szilárdítanod. Ha szünetre lenne szükséged, csak szólj és pihenhetünk.

//A tanulást fázisokra szeretném lebontva kérni, a kiterjesztés egyből megy, azonban a homok, szél chakraval való mozgatását, illetve a formázást többszörös próbálkozásokkal érheted el, sötétedés előttig pedig sikerül megkeményítened annyira, hogy egy dobófegyver lepattanhasson róla.
A csúszásért +3 chakrat írok jóvá//

**Zawaki Hotaru** Szomb. Nov. 03 2018, 02:14

//Uchiha Madara - Porszem a szélben//

Miután elmondtam azt, amit tudok a Shoushuuha jutsuról, mesterem kibővítette a tudásomat, amire bólintottam. Teljesen egyetértettem, és miután befejezte a mondandóját, így szólnék:
- Nincs kedvenc technikám - ráztam a fejemet. - azért döntöttem a shoushuuha bemutatása mellett, mert ezt a technikát használtam a legtöbbet, amikor túl kellett élnem a sivatag megpróbáltatásait. - magyaráztam.

Miután sensei kipótolta a készletemet, a pecsétet feloldva a tekercsen megjelentek a fegyverek, amiken alkalmaztam a Shoushuuha technikát, majd a dóm felé lőttem azokat, ügyelve arra, hogy ne találjam el a mesteremet. Volt, amivel eltaláltam a falat, volt amivel nem. Aprót sóhajtottam. Gyakorlattal jobban fog menni. Miután ellőttem az utolsó fegyvert, a sensei előtt szétesett a fal, én meg az előttem állóra néztem, miközben figyeltem a magyarázatait. A figyelmemet nem kerülné el a mesterem jobb kezének remegése. Mi történhetett vele, hogy remeg a keze? Miken mehetett keresztül? Úgy éreztem, hogy ez az időpont nem alkalmas arra, hogy érdeklődjek a múltja felől, ráadásul én is találkoztam egy sebesült iwagakureivel... mindegy, hagyjuk. Végül a mesterem megkért, hogy ismételjem el újra a jutsut, amire bólintottam.

*****
Miután párszor elgyakoroltam a technikát, miközben a sensei segített, rövid pihenőidőt beiktatva ettem és ittam egy kicsit, majd utána a felálló mesteremre néztem, aki folytatva az edzést belekezdett a mondandójába. Figyelmesen végighallgattam őt. Saganken, azaz homokfegyver. Figyelmesen hallgattam a senseit, miközben igyekeztem megorizálni, amit mondott. Miután befejezte a mondandóját, elmutogatva a pecséteket, bemutatta a technikát, a szabad kezével elővett egy kunait, és a homokpajzsba döfte. A fegyver megakadt rajta.

Behunytam a szememet, és bólintottam egyet. A fejemben megpróbáltam összerakni az elméletet. Oké, lássuk is neki. Először a chakrám érzékelése, kézpecséteket elmutogatása után a tenyeremet lazán tartva előrenyújtanám, a chakrámat a szélbe próbálnám vezetni. Ezután az egyik kezemmel megalkotva a félkos jelet megpróbálnám a chakrával telitöltött széllel felkapni először egy kevés homokot, ami nem mozdult. A fenébe, kevés chakrát vezettem bele a szélbe?
- A fenébe... - huppannék le a homokra, miközben a senseire néznék. - Sensei, hogyan próbáljam meg irányítani a chakrával telített széllel a homokot? Esetleg a chakrával telített széllel lehet érzékelni a homokszemcséket?

Uchiha Madara Szomb. Nov. 10 2018, 21:52

Abuso mellkasa előtt keresztezné kezeit, majd némán figyelné, amint koncentrációdat megkezded. Szemmel kísérte, ahogy lágyan előrenyújtod a kezed, majd megpróbálod a fuuton chakraddal megemelni a homokot. Az első kísérleted nem sikerült, valahol a mester ezzel számolt. Kérdésedre közelebb lépett, majd így szólt.
- Gondolj vissza arra, hogy az Emelkedő pengénél miként emeled meg a fegyvered. Itt is hasonló az elmélet, csupán ebben az esetben nem a chakradból alkotott kötéllel kötöd őket össze, hanem a fuuton chakradat alkalmazod. Miután kiterjesztetted a kezeden lévő tenketsuponton a szél elemű chakradat, a testen kívüli irányítással a földön lévő homokot kell, hogy körbevedd, mintha csak a kezedbe fognád, s lassú mozgással kell megemelned.
Abuso kitárná a kezét, tenyerét a föld felé, míg a másikkal az általad is elmutogatott kézjeleket formázná. Mozdulatai lassúak, de nem azért, mert ennyire bonyolult, csak akarja, hogy lásd, miként is épül fel.
Ahogy a Skarabeusz feloldotta a fuuton elemű chakraját, a szél láthatóan keringeni kezdett. A shinobi tenyere alatti szél jóval koncentráltabb a tiednél, ám talán azért is ölt bele többet, hogy lásd, amit látnod kell. Miután a szél felerősödött tenyere alatt, a fuvallat a földet vette célba, majd forszél módjára, magához kezdte vonzani a homokot. Az apró szemcsék ezrei kezdek el a széllel együtt mozogni, nem szóródtak szét, láttad, ahogy Abuso koncentráltan mozgatja csak, így csak forgott a homoktömeg, és nem szóródott szét. Miután egy nagyobb mennyiséget összegyűjtött ezzel a fuuton mini tornádóval, maga előtt kezdte el lebegtetni. Akarta, hogy lásd, miként is áll össze eggyé a megszámlálhatatlan homok, s gyúródik egy masszává.
- Ha nehéznek érzed az elején, akkor próbáljunk meg idáig eljutni a nap végéig. Mint mondtam, fuuton chakrat kiengeded, irányítod, mozgatod a homokot vele, figyelsz rá, hogy ne szóródjon szét és amikor össze tudod mér tartani, akkor magad elé emeled.
Abuso ismételten hátrébb állna, s összekulcsolva kezeit mellkasán, figyelné, amit csinálsz. Idő közben egy-egy cigarettát venne elő a zsebéből és rágyújtana, amikor pedig úgy érzi, elegendő chakrat pazaroltál el, szükséges pihenőt rendel el, ami alatt ehetsz és ihatsz egy keveset. Nem tűnik szigorú alaknak, inkább zavartnak. Nem úgy fest, mint aki egy bárányszívű alak lenne, mégis most visszafogta magát. Látszólagos vidámsága mögött a komorság és a megtörtség vonalai húzódtak arcán. Kialvatlanságból született fekete táskák tarkították szemének alsó részeit. Bárki is volt ez az alak egy biztos, nem gyerekeket nevelt ez idáig. Most azonban itt van és minden figyelmét neked szánja. Segítőkész és türelmes.

**Zawaki Hotaru** Csüt. Nov. 22 2018, 16:54

//Uchiha Madara - Porszem a szélben//

Kudarcba fulladt az első próbálkozásom, amit a mesterem végignézett, majd kérdésemre elém lépve újra magyarázni kezdett, amit figyelmesen végighallgattam. Shoushuuha. Chakrából alkotott kötél, fuuton chakra. Kiterjesztés, testen kívüli irányítás... s végül úgy kell felemelnem a homokot, mintha a kezembe fognám. A magyarázat után a sensei megmutatta nekem, hogyan épül fel a technika. Ahogy lassan masszává alakította a homokszemcséket. Kezdtem érteni ennek a technikának a lényegét.
- Köszönöm, sensei - szólaltam meg, miután befejezte a mondandóját. - Kezdem érteni, van egy ötletem. Teszek vele egy próbát.

Mialatt a mesterem hátrébb áll, törökülésbe helyezkednék, majd a bal kezemmel felmarkolnék egy kupacnyi homokot, majd a tenyeremet felfelé fordítva hagynám, ahogy a homokszemcsék lecsusszannak a kezemből, miközben behunytam a szememet, A bőrömön éreztem a szemcsék érintését, miközben a jobb kezemet lazán előrenyújtanám. Érezni akartam a szél simogatását a bőrömön, miközben hallgatnám a szél halk, de határozott zúgását. Mikor kevés homok maradt a tenyeremen, kinyitnám a szemem, és nekikezdenék a gyakorlatnak: elmutogattam a kézpecséteket, majd a bal kezemmel megformálnám a félkos jelet, míg a jobb kéztenyeremet a föld felé fordítanám, majd a chakrámat megpróbálnám felszabadítani a tenketsu pontjaimon keresztül, és a jobb tenyeremen keresztül megpróbálnám belevezetni a szélbe a chakrámat. Visszaemlékeztem a mesterem magyarázatára, s a bemutatójára, és ennek alapján belevezetnék egy kis mennyiségű chakrát a szélbe, majd megpróbálnám először magam körül mozgatni a szelet, úgy, hogy mindenhol érezzem annak áramlását, a mozgását. Ha nem sikerülne, akkor kicsit több chakrát vezetnék bele, és úgy próbálnám meg.

Ha sikerül: lágy szélmozgásokat éreznék a kezemen, a ruházatomon, az arcomon, mindenhol. Visszaemlékeztem Harue szavaira, mit mondott a széllel kapcsolatban: "A szél egy nyers, megfoghatatlan erő. Egy erő, mely mindenütt ott van a levegőben. A szél épít és pusztít. Ura az országunk és rejtett falunk természetének. Minden apró rést ismer, mi a sivatagban megtalálható. Tiszteljük, és együtt válunk vele, így válunk mi erőssé. Ismerjük a szél minden apró mozdulatát, érezzük annak erejét és érintését a bőrünkön. Ha bajban vagy, a Szél a segítségedre siet. Megmutatja a helyes utat és a helyes döntést."

Eggyé válni a széllel... valóban. Éreztem a chakrámmal telített szél lágy, ám erős, határozott mozgását. Ezután megpróbálnám a körülöttem forgó, chakrámmal megtöltött széllel egy kevéske homokot felkapni... vagy legalább megmozdítani vagy felemelni a földről, ami újra kudarcba fulladt. Nagyot sóhajtottam. Ez nem lesz könnyű, a francba... most tegyünk egy próbát azzal, hogy mi lesz, ha túl sok chakrát vezetek bele a szélbe.

Így is tettem. Újra elmutogatnám a pecséteket, és a bal kezemmel megalkotva a félkos jelet egy nagy adag chakrát vezetnék bele a szélbe, aminek a hatása erősebb lett, mint az előzőé. A homokot nemhogy elmozdította, még szét is repítette őket. Ahogy gondoltam, ha túl sok chakrát vezetek bele a szélbe, akkor annak az lesz a hatása, hogy a homokszemcséket szétfújja, és ha túl kevés chakrát vezetek bele, akkor meg meg se mozdítja a homokot... egy percre kérdőn néznék a senseire, hátha van valami véleménye a dologról, most venném észre, ahogy rágyújt egy cigarettára.*

Végül sóhajtottam, és a Kos jelet megformázva újra belevezetném a szélbe a chakrámat, amit igyekeztem egy kicsit koncentráltabban irányítani, s újra felkapni egy kevéske homokot, ami sikerült. Végül a jobb kezemet lazán előre nyújtanám, és újra ugyanazt a mennyiségű, ámn jóval koncentráltabb chakrát vezetném bele a szélbe, amivel felemelném a homokszemcséket a földről, a tenyerem alatt elkezdenének forogni, majd megpróbálnám masszává alakítani a homokszemcséket...
- Alakul - jegyeztem meg halkan, miközben megpróbálnám egyre jobban összesűríteni a masszát a tenyerem alatt, és kicsit nagyobbá tenni...

//*Nem tudom megfogalmazni másképp, így jött a fogalmazás, bocs. Ha nem jó, szólj PM-ben, és javítom. Eddig mertem írni, remélem, jó lett.//

Uchiha Madara Vas. Dec. 02 2018, 17:38

A gyakorlás alaposan megmozgatta elmédet, hogy megfelelően koncentrálhass. Fizikailag nem érezted magad egyáltalán fáradtnak, sokkalta inkább volt az elme játéka. Abuso néhol elmosolyodott magában, miközben fáradhatatlanul figyelte, ahogy gyakorolsz. Talán azok az idők jutottak eszébe, amikor ő maga is aprócska gennin volt, s nem értette még igazán a chakraelmélet egészét. Emlékezett, hogy ő sem volt az osztály legjobbja, de még az első öt között sem volt. Hosszú utat tett meg idáig, most pedig azért van, hogy segítse a te utadat.
Mikor sikerült kialakítanod a masszát, nem szólt közbe. Ha abba akartad hagyni, leengedhetted, vagy ha gyakorolni akartad tovább, akkor adott időt erre is. Nem volt egy bőbeszédű, vagy talán csak nem akart felesleges kérdésekkel traktálni a koncentrálásod közben. Így leginkább a háttérben maradt, s sorra szívta némán a cigarettaszálakat. A nap végén, amíg az utolsó sugarak kölcsönöztek némi fényt, hazaengedett titeket, hogy majd másnap folytassátok.
...
A két gennintársaddal esetleg elkezdhetsz egyfajta ismerkedést az este folyamán. Elmehettek enni valahova vagy csupán beszélgetni hazafele. Kérdéseid tedd fel sorban, s válaszolni fogok rájuk a következő körben.
...
Másnap kora reggel, mikor kiértél a terepre, mestered és két társad már várt rád. Mosolyogva üdvözöltek, majd egy rövidebb torna és bemelegítő után, mely leginkább pár kör futást, guggolást, nyújtózkodást takart, ismét elszeparálva egymástól kezdett bele az edzésetekbe.
- Maradt esetleg valami kérdésed tegnapról? Hadd lássam még egyszer azt a masszát.
Amennyiben van kérdésed, tedd fel nyugodtan, amennyiben nincs, Abuso folytatná az edzést.
- A mai napon megtanítom neked, miként lehetsz képes formázni egy adott anyagot és eszközként felhasználni azt. Mint mondtam neked, a technika neve is elárulja, mire is alkalmas. A képesség lehetővé teszi, hogy a homokból egy masszív egységet képezzünk és azt a chakrairányítás egy másik ágazatával, a chakra testen kívüli formázásával megalkothassa valamiféle fegyvert vagy páncélt. A lényeg, hogy a chakrakapcsolatot fenn kell tartanod a homokmasszával, ugyanis amíg aktív a kapcsolat, addig tudod megfelelően irányítani és mozgatni a testeden kívüli chakrat. Ha megvan ez a kapcsolat, képes lehetsz további chakrat juttatni bele, így nem kell előröl kezdened minden esetben. A bunshin no jutsu a legtökéletesebb erre, ahol szintén a chakradat alakítod. Ugyan a bunshin maga alapszintű képesség, a chakraelmélet alapjait az akadémiai technikák adják. Miután megvan a massza, próbálj meg egy pajzsot létrehozni belőle. Figyelj a megfelelő eloszlásra, ne legyen lyukas az a pajzs. Ha ez megvan, pihenhetünk egy keveset. Ha van kérdésed, bátran tedd fel.

**Zawaki Hotaru** Szer. Feb. 06 2019, 21:40

//Késésért elnézést kérek, a türelmedet köszönöm szépen, a mai naptól kezdve a szokásos, megbeszélt tempóban folytathatjuk a kalandot.//

Miután sikerült létrehoznom a masszát a tenyerem alatt, elmosolyogtam. Sikerült. Végre megértettem, mit akart mondani Harue a Szél akaratával kapcsolatban. Nagy levegővétel után megszüntettem a chakraáramoltatást, a massza pedig szétesett. Karomat leengedve hagytam elernyedni egy kicsit a testemet pihenésképpen. Végül összeszedve magam felálltam, és leporoltam a nadrágomról a homokot, s végül a senseire néztem egy pillanatra, végül úgy döntöttem, hogy idáig még párszor gyakorlom, hogy biztos legyen a massza, és ne kelljen annyit babrálnom vele később. Az éles helyzetekben pedig jól jön, ha biztos vagyok a technika létrehozásában.

A Nap lassan hanyatlóban volt. Nagyot nyújtózkodtam, és megmozgattam az elgémberedett végtagjaimat, majd újra kétszer - háromszor elgyakoroltam a technikát. Miután elvégeztem a gyakorlást, úgy döntöttem, hogy megpróbálok tovább lépni, de... valami nem hagyott nyugodni. Miért? A nyugvó napra helyeztem a tekintetem, miközben belülről éreztem: mennem kell. Nem nekem való élet ez, nem lehetek valakinek az eszköze. Nem lehetek bosszúálló. Beszélnem kell Kazekage-samával! Mindent meg akarok tudni, hogy miért van ez az egész! De... Abuso-sensei azt mondta, hogy várnom kell...
- Sensei - szólítanám meg a tanáromat, miután elé lépnék. - Miért? - kérdezném egyszerűen összefoglalva a kérdéseim áradatát. - Miért van ez a háborúzás? Én... össze vagyok zavarodva. Mit jelent igazán jó shinobinak lenni? Ez az egész nem arról szól, hogy elvegyük a másik életét. Való igaz, hogy a küldetéseket teljesíteni kell, de... nem lehet az, hogy békében éljünk? Rengeteg kérdésem van, és... nem tudom rá a választ. Bízok benne, hogy te talán tudsz válaszolni rá, de... - sóhajtok egyet, a gondolataimat igyekeztem összeszedni, de... egyszerűen nem tudtam megszólalni. - nem tudom... annyira kuszák a gondolataim a fejemben - hallgattam el, és csendben figyelném a sensei reakcióját. - Mindenesetre a technikát még ma meg akarom tanulni - jelenteném ki.

Uchiha Madara Pént. Feb. 15 2019, 17:41

A chunnin mellényes férfi némán figyelte tanítványát. Kezeit összekulcsolta mellkasa előtt, s csupán akkor engedte lejjebb ezt a merev tartást, amikor rágyújtott. A füstöt próbálta nem a fiatal kunoichi felé fújni, nem akarta, hogy a füst megzavarja őt. Abuso figyelemmel kísérte a lány mozdulatait, s figyelte azt is, miként próbálja megalkotni a kívánt szintjét a technikának. Hotaru jól állt ahhoz képest, ahonnan tegnap elkezdték. Ugyan sokat kell még fejlődnie, látszik rajta, hogy nem aludta át az összes órát az akadémián. A chakrakontrollja kifinomult volt, ám még kezdetleges. Éppen ezért kezdte a férfi az edzést egy könnyebbnek mondható képességgel.
Az ifjú kunoichin látszódott a belső őrlődés. Mestere látta rajta, valami bántja őt. Mikor a pihenőjük megkezdésével leültek, Hotaru kérdéseket tette fel mesterének.
- A kérdés nagyon is jó. Sajnos ezek olyanok, amikre én magam sem tudom a konkrét választ. Pénzvágy, hatalom. Leginkább ez lehet az indíték egy másik ország megszállásának. Iwagakure és a mi szeretett Szél országunk régóta hadban áll egymással. A földiek azonban túlságosan is messzire mentek. Hidd el, ha tudnám, mi vezérelte őket ahhoz, amit tettek, nem személyesen mentem volna, hogy kiszabadítsam a vezetőnket. Bár...talán de, akkor is így csináltam volna. Nem tudom, hallottad-e, miként is szabadult meg a város. Néhány társammal sikerült bejutnunk a városba, amikor még azok az iwai mocskok koptatták a seggüket idebenn. Túszként hoztak be engem ide, mert a várost vezető idióta elég szép fejpénzt tűzött ki rám. Nem tudom, mennyi emberüket öltem meg a sivatagban. Illetve azért is voltam én a túsz, mert nem voltam hajlandó felvenni a földieknek a ruháját. Bruhh - borzong meg a tudattól Abuso - Miután bekerültem, néhány emberük kiélte mindenfajta vágyát, néhány körmöm még most sem nőtt be igazán, s az egyik fogam hiánya vélhetően örök lyukat hagy a sorban. Aztán amikor a két másik társam is bejutott, s jeleztek, kiszabadultam és végigtörtem magam a folyosórendszeren, egészen a börtönig. A folyosókra száradt vörös vért én festettem fel, méghozzá az iwaiak vérével. De nem is ez a lényeg. Hanem hogy elterveztük, hogy az életünk árán is kiszabadítjuk a Kazekaget. Nem volt B terv, nem volt más lehetőségünk. Gaara szabadsága volt Sunagakure megváltása. Nélküle nem beszélhetnénk most itt, ebben a városban. A mi városunkban. Kegyetlen, elmondhatatlan kínokat éltem át abban a néhány órában idebenn, talán még több kegyetlenségen estem át az elmúlt tizenöt-húsz évemben, de... Annál nagyobb fájdalom nem létezik, minthogy a vezetőnket ne lettünk volna képesek kiszabadítani. Harcolnunk kell sajnos az életben, mert ezért vagyunk shinobik. Vannak jó és rossz parancsok. Mindig is lesznek olyanok, amikkel másoknak ártunk, amiket nem szívesen cselekszünk meg. Ha valami túlmutat a képességeiden, ha úgy érzed, lehetetlen az, amire vállalkoztál, akkor kell igazán beleadnod mindent. Ezzel bebizonyítod mindenki számára, hogy mire is vagy képes. Küzdened kell és harcolnod. S ezeket nem mások tisztelete miatt. Hanem első sorban magad miatt. Ha pedig a kemény munkával elérted azt, amit el akartál, akkor jöhetnek az újabb célok. Ügyes vagy, Hotaru, én bízom benned.
Abuso kérésére a pihenőt követően a pajzsot létre kell hoznod, s ezt a saját támadásaival fogja letesztelni. Először kisebb homokgömböket fog feléd lőni, majd egyre nagyobbakat és egyre többet. A pajzsot képes vagy létrehozni, s hárítani, ha folyamatosan koncentrálod a chakrad és újjáépíted a felsértett részét. A postot az edzés végéig írd meg.

**Zawaki Hotaru** Csüt. Aug. 01 2019, 12:36

//Elnézést a késésért. A türkiz szín a visszaemlékezés.//

Csendben hallgattam végig a mesterem válaszát, miközben egyre jobban forrt bennem a düh. Hiába próbáltam megnyugodni, hiába próbáltam megbékélni a helyzettel… nem ment. Az a két emlék... már már őrjítő volt visszaemlékezni rájuk. Hiába próbáltam elfelejteni őket, nem ment. A Yondaime Kazekage kegyetlen parancsa… és az iwagakureiek támadása…

„Fáradtan huppantam le a forró homokba, homlokomon gyöngyöztek az izzadtság cseppjei, miközben elmosolyogtam. Csapattársaim kérdőn pillantottak rám, Ben szokásos módon hozta a formáját.
- Ha ennyire gyorsan elfáradsz, nem lehetsz chuunin – mutatott rá, mire felhúztam a szemöldökömet.
- Arról esetleg informáltak-e, hogy a nagy melegben kínzás edzeni? – jegyeztem meg a számat húzva, mire Ben szó szerint leutánzott. – Bár igaz, hogy meg lehet szokni, ettől függetlenül van, aki nem bírja a nagy meleget.
- Ezek szerint te nem bírod – Ben hangjából csipkelődést véltem felfedezni. Komolyan…
- Egészen eddig… - kezdtem bele a mondandómba, mire megszólaltak a vészjelző szirénák, amire felpattantam és a falu irányába néztem egyszerre a csapattársaimmal és mesterünkkel. Sárgás lángok kezdtek az egekbe csapni, a por nagyon felkavarodott, mindenhonnan füst kezdett szállni. A látvány már akkor letaglózott. Hogyan? Kik támadták meg a falut és miért? Kérdések ezrei csapongtak össze vissza a fejemben, miközben meglepetten meredtem a szülőfalumra.

Láttam, ahogy Asao-sensei közelebb lopakodva hirtelen megállt és rohant is vissza, a reakciója kétségbeesett volt.
- IWAGAKUREIEK! FUSSATOK!

Iwagakure… Iwagakure… Iwagakure…

Ez az egy szó annyira beleégett a fejembe, hogy képtelen voltam elfelejteni. Iwagakureiek támadták meg a falumat…
Itt valahol a fejemben elpattant egy húr, s egyre kétségbeesettebb és dühösebb lettem. Asao-sensei menekülésre késztetett minket. Alig tettünk egy lépést, három iwagakurei tűnt fel a gyakorlóterepen, és ránk támadtak. A shunshin no jutsut alkalmazva az egyik támadó iwagakurei előtt termettem, amivel sikeresen összezavartam az ellenfelet egy időre. Kihasználva az iwagakurei chuunin pillanatnyi összezavarását egy pillanat alatt ágyékon rúgtam a férfit, aki a fájdalom miatt nem vette észre, hogy a háta mögé kerülve villámgyorsan lecsaptam a katanával. Egyenesen a hátát céloztam meg, pontosan a gerincét, amivel halált okoztam.

- HOTARU! FUSS! – kiáltott rám a már súlyosan sérült Ben, akit ezután felkoncolt a másik iwagakurei. Megdermedtem az akkor látott élménytől: a szemem láttára az iwagakurei végzett a két csapattársammal. Lelkem mélyén egyre jobban gyűlölni kezdtem az iwagakureieket, akik feldúlták az otthonomat, leölték a társaimat. Asao-sensei lökése eltérített a vér és a pusztítás látványától.
- Menj! Feltartom őket! – utasított a mesterem, aki ezután szembeszállt a két iwagakureivel. Lassan kettőt léptem hátra, majd gyorsan megfordulva elfutottam a gyakorlótérről… megbíztam a senseiemben, hogy feltartja őket, és időt nyer nekem, hogy el tudhassak menekülni…”

Ben… Asao-sensei… nem, egyszerűen nem bírtam. Végignéztem a társaim halálát, miközben én úgy menekültem el, mint egy gyáva nyúl. Nem segítettem nekik, elárultam őket. Elárultam a társaimat! A szeretteim sorra hullanak el körülöttem, miközben én nem tettem semmit! Gyenge kis senki…
- Azok az iwagakureiek… egyszer… bosszút akarok állni… rajtuk… - jegyezném meg csendesen, reménykedve, hogy a jelenlegi mesterem nem hallja meg. Nem hallhatja meg. Ezt… a jelenlegi Kazekage szemébe akarom vágni. Nem akarok másokat magam után rántani, nem akarok ártani ennek a falunak és a jelenlegi csapattársaimnak, és a mostani senseijemnek. Nem akarom bántani őket…

Abuso sensei utolsó mondatai még sokáig visszhangoztak bennem… bízik bennem. Vettem egy mély levegőt, és határozottan a mesterem szemeibe néztem.
- Szükségem lenne egy kis időre, hogy rendezzem a gondolataimat – jelenteném ki, a kezem remegett a dühtől a múltbéli események miatt. – szeretnék egyedül lenni.

Ha elenged az edzésről, akkor elhagynám a gyakorlóteret, és egy békésebb helyen letelepednék a szirt szélére, és a végtelen sivatagot pásztáznám.

**Yamato** Hétf. Szept. 23 2019, 11:26

//előzmény- Sainak jöttem, mert küldtek poszt Very Happy

//

Miután Gaara lereagálta vagy sem, megkaptam a parancsot, hogy menjek ki a gyakorlópályára, hogy felmérjék a képességeimet. Nem sok minden van nálam, csak néhány alap felszerelésem és nem is az összes bábom, de idézni tudom őket, így nem igazán zavar a dolog. Pár perc alatt kiérek a térre és várom a mesteremet és a feladatot, hogy mit is kell majd csinálnom. Pókrák, Korall kígyó és néhány gömb báb van nálam, valamint Ocú. Korall kígyót és Pókrákot előveszem, amjd el is látom őket az általam kreált technika pecsétjével, marionetto rimokon // Bábtávirányítás, aminek köszönhetően mind a két báb úgy áll, mintha a fonalaimmal irányítanám, holott a pecsét miatt vannak így tudom őket anélkül is irányítani, ráadásul így a kezeim is szabadabban mozoghatnak, tehát jutsut is tudok létrehozni közben.

Sai Vas. Szept. 29 2019, 02:00

Gaara némán, de figyelmesen hallgatta a beszámolódat, majd ahogy végeztél, bólintva nyugtázta. Már épp elbocsátott volna, mikor az egyik tanácsadó valamit a fülébe súgott. A kazekage tekintete visszasiklott rád, végül ezzel a zárómondattal bocsátott utadra: - Holnap reggel felmérésre jelentkezz az Akadémián!

Az utasításnak eleget téve másnap meg is jelentél az Akadémia gyakorlóterén, ahol míg vártál, előkészültél. Úgy sejtetted, próbatétel elé fognak állítani. Megérzésed helytálló volt, csak kicsit más formában érkezett a kihívás, ami nem igényelt feltétlen annyi előkészületet, de ki tudja, így legalább a kis trükköd titok maradt.

A gyakorlóterepre ugyanis többen is érkeztek, de egyikük sem keresett konkrétan senkit, mindenki csak várakozott, mintha csak úgy ide küldték volna minden konkrétum nélkül. Épp, mint téged. Végül bő 20 perc várakozás után felbukkant egy jounin, hosszú, fekete hajú nő hagyományos jounin egyenruhában, kerülve minden színpadias túlzást, egyszerűen csak kisétálva az Akadémia épületéből, kezében egy mappa, abban iratok.

Névsorolvasás következett. Míg mindenki jelentkezett, ha jobban megnézted a szólítottakat - akik között te is ott szerepeltél -, senkin nem volt semmi jellegzetes, ami alapján chuuninok vagy jouninok lettek volna, elég fiatalkák is voltak ahhoz. Ez a feltételezés be is igazolódott, amikor befejeződött a névsorolvasás. A jounin ugyanis belekezdett a mondókájába.

- Mint ismeretes, Sunagakure hamarosan chuunin vizsgát szervez. Ti találtattatok alkalmasnak arra, hogy potenciális jelöltként szóba kerüljön a nevetek. Ugyanakkor, hogy a falu valamennyit visszaszerezhessen méltóságából a majdani közönség előtt, most a jelölteket egy előzetes válogatáson rostáljuk meg: a feladatotok annyi, hogy ebből a dobozból - idéz elő ezen a ponton egy, a kezében kényelmesen elférő kis dobozkát a nő. - mindenki húzzon egy cetlit. A cetliken számok lesznek. Minden számból kettő. Miután megtaláltátok a párotokat, jöhet a szelektáló vizsga: meg kell küzdenetek egymással.

A feladat egyértelmű volt, így mindenki a dobozhoz lépett. Mikor sorra kerültél, te is húztál egy cetlit. Kihajtva azon egy nagy egyes szerepelt.Miután mindenki húzott, megkerült a "párod" is. Egy kunoichi vörös és fekete ruhákban.

Ninja akadémia - Page 2 Ca5f3a6a22e56e10538a91646233f8b0

Mivel a tiétek volt az egyes szám, ti kezdtétek a harcot. Miután felkészültetek, a jounin tapssal jelezte, hogy immáron mehet élesben, térdre.

**Yamato** Pént. Nov. 01 2019, 11:51

Éppen felkészülök a dologra, mikor egy ismeretlen jounin tved arra és mikor meglétja, hogy ott várakozok a kezébe lévő papírokra néz, majd pár másodperc múlva odajön hozzám.
- Jó napot! Magam Kajiwara Yusuke vagy másnéven Yamato?
- Jó napot! Igen, én lennék.- Mondom, hiszen nincs okom nem megbízni az illetőben, aki erre a válaszra megvakarja a fejét.
- Remek, örvendetes a lelkesedése, de ha minden igaz, akkor, amire ön vár, az csak holnap lesz.
- Köszönöm szépen!
Ezzel le is állítom a bábomról a technikát, majd hazaidézve őt hazamegyek és a nap további részét főzéssel és pihenéssel töltöm.
Másnap újra nekiindulok a kiképzőterepnek és ezúttal sikerül is megérkeznem időben, ugyanaz a jounin vár rám, aki tegnap szólt, hogy ma lesz a felmérő. Nem szólt semmit, csak bólintott egyet, én meg közben felmértem a társaimat, akik itt vannak. Senkin nem volt semmilyen rangjelzést jelölő egyenruha, így feltételeznem kellett, hogy genninek, akárcsak én sőt talán még fiatalabbak is nálam, kevés 18 éves gennin rohangál a nagyvilágban. A nő meg is erősítette a feltevésemet, ugyanis miután felolvasta a jelenlévők nevét elmondta, hogy akik itt vannak, azok a chuunin válogató vizsgára érdemesnek találtak, de túl sok a csapat, így egymás között döntjük el, hogy ki méltó a vizsgára, lévén a falunak fenn kell tartania a látszatot, hogy a háborúban elszenvedett vereség ellenére ereje újra a régi. A beszéde közepén egy doboz is előkerült, amiből aztán mindenkivel húzatot és ez alapján harcolnunk kell egymással földön. Nem igazán tudtam, hogy most használhatunk-e ninjutsut vagy csak puszta erőből kellene játszani, így nem használom a chakrámat. Miután megérkezett a taps, ami a harc kezdetét jelezte. Egy kicsit bátortalanul nézem az ellenfelemet, ugyanis nem vagyok hozzászokva, hogy lányokkal verekedjek, de látszik, hogy ő már kezd bátorságot gyűjteni, így ebből erőt merítve felugrom és megpróbálom elkapni az egyik kezemmel a ruháját, másikkal a nyakát és megpróbálom leszorítani a földre.

Sai Szer. Nov. 20 2019, 01:10

[Yamato]

//Apró kiigazítás: Nem tudom, honnan vetted a napváltást, de az, hogy vársz az akadémián, és közben odagyűlik a többi shinobi/kunoichi is, majd megtörténik a "párválasztás", az egy napon történt, sorban egymás után, így nem nagyon térhettél haza főzőcskézni.//

Hiába kaptátok meg a jelet, egyikőtök sem mozdult elsőre. A másiktól vártátok, hogy megiramodjon. Talán mert bátortalanok vagytok, talán mert inkább védekezőbb típusok, nem tudni. De végül te törted meg a pillanatnyi mozdulatlanságot. Nem igazán vetettél be komolyabb dolgot, mintha lebecsülnéd az egész szituációt, amit befedsz azzal az eszmével, hogy lányokat nem bántunk. Shinobiként ez igen nagy luxus. Még csak chakrát sem vetsz be, ahogy felugorva felé lendülsz, hogy megragadd, és a földre vidd. Naiv elképzelés. Elvégre ha chuunin vizsgára alkalmasnak vélik, akkor csak felmutatott már valamit, és tapasztalatot is szerzett, hiába néz ki esetlegesen vékonynak és törékenynek - amúgy is azért a figyelmes szemlélő felfedezi a karcsú idomokban rejlő alapvető, shinobi mértékben kidolgozott izmokat és hajlékonyságot.
Lagymatag támadásod el is bukik, mert ahogy mozdulsz, máris létrehoz egy pajzsot a körülöttetek levő homokból, amivel levédi magát a karjaid elől "elrejtőzve", bevetve a Saganten [Homok Fegyver] nevű technikát. S ahogy erről "visszapattansz", egyet hátra lépve máris a táskájába nyúl, hogy három shurikent elővéve feléd hajítsa azokat, a pajzsa pedig szertefoszlik, egyrészt, hogy ne akadályozza a célzásban véletlen se, másrészt hogy a szóródó homok, ahogy leérkezel a gravitációnak logikusan engedve, akadályoz a látásban is (hacsak nem olyasmit fogsz lépni, ami engedi azt, hogy ellentmondj a gravitációnak, ez esetben ez a kis feltétel nem teljesül majd, s a homok nem fog "vakítani".). A támadás, amivel kezdened kell valamit, közelről érkezik, mivel testvérek között is maximum egy méterre vagy a lánykától, így nem vagy könnyű helyzetben könnyelműséged miatt.

**Yamato** Vas. Nov. 24 2019, 00:39

//Pm-be megbeszéltünk az időugrás módjait//

Néhány másodpercig csak álltunk, hogy ő miért azt nem tudom, én azért, mert fogalmam sem volt, hogy mit kéne tennem. Aztán mivel harcoról van szó, így meg is indítok egy egyszerű, chakra mentes támadást. Reméltem, hogy nem lesz ennyire egyszerű, de egy homok alapú támadásra nem számítottam. Nem tudom mit akar csinálni, így egyből védekezésre váltok és talán a legerősebb védelmi technikámat vetem be, ami a doton: iwa no yoroi// Föld elem: Szikla páncél névre hallgat, így ha fegyverrel támad az le fog peregni rólam. Valószínűleg, ha rájön, hogy miért nem sikerült betalálnia a felém dobott kunai-jal, akkor az elememet is megfejti, lévén, ha jól tudom, bár chakra elméleti tudásom elég kevés, a homok irányításához szükséges a föld és a szél elem megléte. Bár vérvonalbeli képességekkel tisztában vagyok, a falu alapvető homok irányítási módjáról sokat mesélt az öregem. Viszont a homok támadásból és a kunai-kal rá kellett jönnöm, hogy ez komoly harc és lényegtelen, hogy ellenfelem kunoichi vagy shinobi, mert egy ninjának túl nagy luxus, hogy az ellenség neme miatt becsülje le. Egyből támadásba lendülök és a Doton: Shinmjou Zanshu no jutsu// Föld elem: Lefejezés jutsuval próbálom a föld alá rántani ellenfelemet. A következő támadásommal viszont, amit lehetőségem támad megídézem Sango Hebi// Korall kígyó nevű bábomat idézem meg, amit már jóval korábban ettől a harctól függetlenül megjelöltem a Marionetto rimokon// Bábtávirányítás nevű technikámhoz tartozó pecséttel, így anélkül tudom irányítani, hogy a kezem kötve lenne a chakrafonalakkal.

Ajánlott tartalom