Ninja Akadémia

/Sayuri/

Egy hatalmas vigyorral az arcomon sétálok végig a falu utcáin. Akivel találkozok, annak büszkén megmutatom a fejpántomat, sőt, igen hangosan kijelentem a járókelők között, hogy genin lettem.
A hidegnek köszönhetően megszaporázom a lépteimet és úgy megyek az akadémiára. Éppen ezért pár perc alatt elérem az épületet. Amint belépek, megcsap a meleg levegő. Enyhén megrázkódok, majd végig haladok a folyosón és keresgélni kezdem a termet, ahova rendeltek. Szerencsére hamar megtalálom azt, így amint meglátom a számát megállok és bekopogtatok. Ezután kinyitom az ajtót majd belépek a terembe.
- Hölgyeim és uraim, a hihetetlenül nagyszerű Kaito megérkezett!
Azonban csak egy lány van bent, aki mellesleg igen szép. Az első dolgom hogy oda sétálok hozzá, majd egy hatalmas vigyorral az arcomon köszöntöm.
- Szia, a nevem Hoshizoku Kaito! Ha minden igaz, akkor te vagy a társam.

- Hölgyeim és uraim, a hihetetlenül nagyszerű Kaito megérkezett!-Szólt ahogy belépett, persze én csak én voltam és kissé idegesített a nagyképűsége.
-Szia, a nevem Hoshizoku Kaito! Ha minden igaz, akkor te vagy a társam.-Mutatkozik be ami egy hatalmas vigyorral párosít ami zavart.
-Szia...A nevem Osoka Sayuri és igen én leszek.
-Miáú-Kisu ott fekszik az ölemben.
Csak nézem őt és majd Kisu-t simogatom. Igazat megvallva értettem hogy mit mondott de nem akartam neki mondani.

A lány nem túl lelkes, nem úgy néz ki, mint aki örül nekem. Na de sebaj, majd rájön, hogy milyen tökéletes vagyok.
- A falu vezetője azt mondta nekem, hogy itt találkozok a társammal, akivel össze kell ismerkednem. Készen állsz, hogy megismerd Yukigakure legfantasztikusabb shinobi-ját? - kérdezem.
Azonban mielőtt még válaszolhatna, feltűnik az a macskaszerű állat a földön. Alaposan megcsodálom, majd leülök a lány mellé.
- Nos, mint mondtam Kaito a nevem, az edzés az életem! Te mit szoktál csinálni a szabadidődben?

- Nos, mint mondtam Kaito a nevem, az edzés az életem! Te mit szoktál csinálni a szabadidődben?-zavartan nézem idegesít.
-Kisu-val edzem majd a testvéreimmel csíntevéseket követtünk el.
-Miáú?
-Igazis Kisu a macskám.
Elgondolkodom nagyon is gyorsan nézem helyes de csapattag.Bár ahogy leült mellém egy kicsit arrébb húzódok.

- Szóval te is szoktál edzeni. - jegyzem meg, majd elmosolyodok. - Hogy van a tesód? Remélem ő is egy olyan nagyszerű csapattársat kapott, mint te!
Ezután megsimogatom a macska fejét, közben vigyorgok tovább, mint a vadalma. Amikor észre veszem hogy a lány távolodik előlem, követem és nem hagyom hogy távol legyen.
- És most mit csináljunk? Beszélgessünk idebent, vagy menjünk ki és csináljunk egy edző mérkőzést?

- Hogy van a tesód? Remélem ő is egy olyan nagyszerű csapattársat kapott, mint te!-mondja majd ezután megsimogatja a Kisu fejét,de ő meg elugrik, közben vigyorog tovább, mint egy vadalma. Amikor észreveszi hogy távolodom tőle, követni kezd nem hagy nekem levegőt.
-Hát Kumiko egy idős velem a húgom Maya még nem genin de majd az lesz.Hát az én családom a legjobb az állatokkal.-Mondom Majd átugrok és megfogom Kisut.
- És most mit csináljunk? Beszélgessünk idebent, vagy menjünk ki és csináljunk egy edző mérkőzést?
-Nekem mindegy de azért ne nyomulj már...

Úgy néz ki, egy igazán nehéz esettel van dolgom. Nem értem hogy képes ellenállni nekem. Pedig már attól a karjaimba kellett volna ugrania, amikor meglátott.
Végül érdeklődve meghallgatom amit mond. Jó lenne találkozni a testvérével, nagyon jó fej volt az akadémián. Amikor menekülésbe kezd, nagyon meglep. Nem akartam én megerőszakolni, csak szerettem volna a közelében lenni.
- Bocsi hogy nyomulni kezdtem, nem volt szándékos. Azt vártam hogy a karjaimba ugrasz, mivel én vagyok a fenséges Kaito, de nem tetted. Ebből arra gondoltam, hogy félénk vagy és nekem kell megtenni a megfelelő intézkedéseket. Ne haragudj! - kkor megpróbálok úgy ránézni, mint aki tényleg nagyon sajnálja a dolgot. - Mit szólnál akkor egy edzőmérkőzéshez? Szeretném letesztelni a tudásodat!

-Bocsi hogy nyomulni kezdtem, nem volt szándékos. Azt vártam hogy a karjaimba ugrasz, mivel én vagyok a fenséges Kaito, de
nem tetted. Ebből arra gondoltam, hogy félénk vagy és nekem kell megtenni a megfelelő intézkedéseket. Ne haragudj! - Rám néz,de ál sajnálatot csinál.
-Nem kell a sajnálatod magad.Lehet idegesen nézem.-Mondom.
- Mit szólnál akkor egy edzőmérkőzéshez? Szeretném letesztelni a tudásodat
-Jó legyen de ne ez legyen hanem verseny.

Úgy tűnik vele nagyon nagyon nehéz dolgom lesz. Ez a lány egyszerűen nem reagál semmit a nagyszerűségemre.
- Hát jó, milyen versenyt szeretnél? Mindenben nagyon jó vagyok!
Ezután elhallgatok, majd alaposan szemügyre veszem. Végül újra elvigyorodok, majd egy olyan tipikus nézést veszek fel, amiből sejtheti hogy valami őrültséget akarok tőle.
- Ha én nyerek kaphatok egy csókot? - kérdezem.

Hát jó, milyen versenyt szeretnél? Mindenben nagyon jó vagyok!-Ezután elhallgatott, majd alaposan szemügyre vesz. Végül újra
elvigyoródik majd egy olyan tipikus nézést vesz fel, amiből sejtem
hogy valami őrültséget akarok tőlem.
- Ha én nyerek kaphatok egy csókot? - kérdezi ami engem meg lep.
-Ha nyersz akkor igen de ha nem akkor a nagyképűségedet elfelejted és ha elveszed megverhetlek.-Mosolygom.
-Legyen a verseny célba dobás...

Szerencsére a lány elfogadja a kihívást és még a feltételemet is. Ez aztán szuper! Azonban jön az ő feltétele. Abba kell hagynom a nagyképűségemet ha vesztek. Ezen eltöprengek majd elvigyorodok!
- Benne vagyok! - válaszolok. - Mivel nem vagyok nagyképű, így könnyű lesz lemondanom róla!
Majd megtudom mit fogunk versenyezni. A célba dobás az jó, abban mindig is nagyon jó voltam! Illetve jobb is, hogy nem kell verekednem vele. Lányokat nem akarok megütni. Eddig még nem ütöttem meg egy lányt sem és remélem ez így is lesz a továbbiakban!
Ezután kimegyünk az akadémia gyakorlóterére és elő veszem a shurikeneimet. Az egyiket pörgetni kezdem az ujjamon és várom hogy a társam kezdje a célba dobást.
- Mivel csak 10 shurikenem van, max tízszer dobhassunk, rendben? - kérdezem. - Mivel úriember vagyok, előre engedlek és kezdheted te!

- Benne vagyok! - válaszol. - Mivel nem vagyok nagyképű, így könnyű lesz lemondanom róla.
Kimegyek és előveszem a shurikeneimet. –Jó, de annyit mondok, hogy én…- Elhallgatok. -… én bekötött szemmel is bírok célba dobni. –mondtam és várom, a mit mondani akar.
- Mivel csak 10 shurikenem van, max tízszer dobhassunk, rendben? - kérdezem. - Mivel úriember vagyok, előre engedlek és kezdheted te!
Hátrafordulok és úgy dobok egyet és célba talál.Majd bedobom kilencszer ugyan úgy.
-Na ezt utánozd.

A társam nem válaszol, csak megfordul majd elsőre betalál. Ez kicsit meglep, nem számítottam ilyen hatékonyságra. Majd újra eltalálja a céltáblát, majd újra és újra. Minden egyes dobása pontos volt. Amikor befejezi nem mondok semmit, csak a helyére állok. Jobb oldalamon van a céltábla, ő pedig velem szemben. Vidáman bámulom, majd hirtelen egy nagyon gyors mozdulattal eldobok egy shurikent. A dobócsillag nagyon pontosan talált be. Ezután balra léptem egyet, majd újra betaláltam. A következő pillanatban mindenféle pózból találtam el a céltáblát, így én is sikeresen teljesítettem a feladatot.
- Azt hiszem ez döntetlen. Sajnos nem kapom meg azt a csókot, de nem baj. Biztos vagyok benne, hamarosan megkapom a jutalmam! - ekkor ásítok egy hatalmasat. - Ne haragudj, de most álmos vagyok! Nem lenne gond, ha hazamennék és aludnék egy jót? - kérdezem.

- Azt hiszem ez döntetlen. Sajnos nem kapom meg azt a csókot, de nem baj. Biztos vagyok benne, hamarosan megkapom a jutalmam! - ekkor egy hatalmasat ásít. - Ne haragudj, de most álmos vagyok! Nem lenne gond, ha hazamennék és aludnék egy jót? - kérdezi
-Vettem észre,te tudod mit akarsz de én vissza megyek...-Kicsit elfordulva elindulok
Kissé Kisut simogatom, rá pillantok.

A lány teljesen rám hagyja, hogy mit csinálok, ez egy kicsit zavar. Unottan nézek utána, majd amikor már majdnem eltűnik a szemem elől, utána sietek. Valószínűleg meghallja a lépteimet, ugyanis ropog a hó a talpam alatt.
- Várj meg! - szólok utána. - Nem szabadulsz meg tőlem ilyen könnyen! - vigyorodok el, majd ásítok egy hatalmasat. - Megtudhatnám mi a bajod velem? Ha bármikor is megbántottalak, akkor elnézést kérek! Esetleg megpróbálhatlak valamivel kiengesztelni? - kérdezem, miközben átkarolom, majd a szabad karommal az állatkáját kezdem simogatni.

//Karin//

Egy izgalmas nap köszöntött rám! Ma van a napja, hogy beosztanak valamelyik csapatba. Már korán reggel felkeltem és felkészültem arra, hátha valamilyen feladat elé állítanak. Otthonról úgy indultam el, hogy kényelmesen oda érjek a gyülekezőre és nem kések el.
Pár perccel a kiszabott idő előtt megérkezek az akadémiára, majd megkeresem a megadott termet. Bemegyek és csendben leülök az egyik padhoz. Odakint az utcán igen hideg volt, de ide bent legalább fűtenek.
Vajon milyen csapatot kapok? Már nagyon kíváncsi vagyok a társaimra és a sensei-re! Remélem kapok két gyönyörű kunoichi-t társnak és a sensei is egy nagyon szép nő lesz. Az maga lenne a mennyország számomra!

//Nos el is kezdtük! Azonban néhány jó tanács Kaito-nak és Hanakaben-nak! Ne fukarkodjatok a szavakkal és sorokkal! Beleszőhetitek a saját gondolataitokat is a mondatokba és mind korábban mondta másoknak, így nektek is, ha többet írtok, az nem gond, mivel az csak emeli a játék szintjét, de ami nektek is jobb, hogy beleszámít a bővítményekbe is, így gyorsabban tudtok fejlődni és én is bőkezűbb vagyok a küldetések végén azokkal, akiknek a postjait öröm volt olvasni! //

Mind a hárman megérkeztettek, de csak ti, mások nem voltak a teremben, ami már Kaito-nak és Hanakabe-nak is furcsa lehett, hiszen nem ennyien végeztek az osztályból, sőt a harmadik tag, ő nem is volt ismerős az évfolyamból, szóval már tapasztaltabb lenne nálatok? Ezen gondolkodhattatok, amikor is a papírajtó megmozdult és félrevágódott. Mind a hárman az ajtót néztétek, miközben lassan féloldalról egy kar, egy váll jelent meg ott, oldalazzál pedig egy lehajtott fej is megjelent és bár összegörnyedve és kissé kockázatos, azok tulajdonosa is betudott lépni az ajtón.
Egy két és fél méteres izomkolosszus, első ránézésre megtudtátok mondani, hogy megvan kétmázsás, ahogyan a férfi ősz szakálla elárulta, hogy már benne van a korban, elég jó kondiban is tartja magát. Lassú léptekkel lépett oda az asztalhoz, ahogyan szigorú tekintettel rátok nézett.
- Hogy tisztázzuk már a legelején, én nem fogadok el egyetlen egy olyan Yukigakure-e genint sem tanítványomnak, akiben nincs meg az az erő mely szükséges ehhez az élethez! Lehet, hogy átcsusszantatok a vizsgákon, de nem az enyémen! - csapott az asztalra, ahogyan az hatalmas reccsenéssel tört ketté, jól láthatólag a kora ellenére, nemcsak a testalkata de az ereje is megmaradt. - Ne mutatkozzatok be, ráértek majd akkor ha túléltétek a tesztemet mely most, azonnal kezdődik! Nem akarok kifogásokat hallgatni, de egy esélyt megadok nektek, hogy kérdezzetek! - jelentette ki szigorú arckifejezéssel, ahogyan mondta, mindenki feltehet neki egyetlen egy kérdést.

Nem kell sokáig várnom a társaim érkezésére. Először egy srác érkezik, akit nem ismerek. Azt hiszem idősebb nálam valamennyivel, mivel nem volt a most végzők között. Vajon mennyivel lehet idősebbés erősebb? Az elmélkedésemből a hangja szakít ki.
- Hejhó! - köszönök vissza, ami mellé még intek is egyet.
Azonban abból nem lát semmit, mivel az ajtót bámulja. Ettől kicsit megugrik a vérnyomásom, mivel milyen dolog az, hogy nem foglalkoznak velem? Már rég térdre kellett volna ereszkednie és úgy keresnie a jó indulatomat.
Hamarosan újra nyílik az ajtó és egy lány lép be. Ekkor azonnal eltűnik a feszültség belőlem, amit a srác okozott. Talpra ugrok és épp odasétálnék a lányhoz, amikor újra nyílik az ajtó. Azonnal oda nézek és várom, hogy egy újabb angyal lépjen be. Helyette egy teljesen váratlan dolog történt. Egy igazi izomkolosszus lép be, amolyan barbár kinézetű.
Azt hiszem ő sokkal jobb Sensei lesz, mint egy bombázó nő. Ha kunoichi-t kapunk, akkor valószínűleg eltereli a figyelmemet, de Ő... Lelkesen hallgatom a beszédét, majd amikor egy csapással összetöri az asztalt, teljesen lenyűgöz. Miután befejezi a beszédét vigyázzba állok és felteszem egyetlen kérdésemet:
- Mikor kezdünk? - szólalok meg egy hatalmas vigyorral az arcomon.
Nem érdekel semmi, csak az hogy alá vethessem magam a tesztjének! Bármiről legyen is szó, én teljesíteni fogom! Nem csak átcsusszanok a tesztjén, tökéletesen fogom teljesíteni!

Amikor megláttam a Behemótot ahogy belép elkezd magyarázni és ketté töri az asztalt kissé ledöbbentem hogy ez lesz a Sensei-ünk. De hát nincs mit tenni ez van. Mindenkinek adott 1-1 kérdés lehetőséget.
a kisseb srác megkérdtezte hogy mikor kezdünk....
~Van önbizalma hogy így oda szól neki mint a legyőzhetetlen: Mikor kezdjük~
A másik meg bedob egy poént hogy öszetörjük a termet vagy menjünk ki? Na ezekből most látszik hogy nem hétköznapiak de most én jövök
-Öhhm Sensei íme az én kérdésem: Maga alapból egy szikla volt vagy csak az idő során kövesedett ekkorára-
Mondtam neki magabiztosan És érdekes reakciót váltott ki.




////////Bocsesz de nem tok sokat írni mert közben megyek vissza a korházba :S másfél napig kijöhettem de enyi :S///////////

Amit Itazura nem csinált meg a kérdések elhangzásakor, azt megtette a mester, aki az kezébe temette egy pillanatra a kezét, mikor meghallotta Kaito kérdését, ahogyan vette egy mély levegőt és bizony nem rejtette véka alá, amit gondolt.
- Egy jó shinobi mindig figyeljen arra kölyök, ami körülötte történik ez igaz a harcra, mind a beszédre. Ha ilyen hülyeségeket teszel fel kérdésként, az olyan mind harcban a hátadat mutatni az ellenségnek, egyenlő a saját gyengeséged kimutatásával. Ne fárassz...- nézett a következő tanulóra, aki megvárta, hogy befejeződjön a jounin okítása, ahogyan Itazaru is feltette az egyetlen kérdését. A sensei arcára végre egy mosoly ült ki, az első, mióta megláttátok, ahogyan újra rácsapott a z asztal maradékára, ahogyan hangosan nevetett fel. Kinevette volna a fiút, vagy csak tetszett neki a genin szójárása.
- Na végre! -mosolyodott el. - Egy kölyök, aki nem rejti véka alá, hogy mit gondol és van elég esze, hogy értelemeset is kérdezzen. - Kimegyünk hát kölyök! Abban a ruhában amiben vagytok, azzal a felszereléssel ami nálatok van, egy hetes túlélőtúrára a hegyekbe! Ez a a teszt az igazi túlélés, nem az amit eddig tanultatók! Hahahah...- nevet fel újra, ahogyan a kezeit összefonta a mellkasa ellőt, ahogyan a lány magabiztosan közé a kérdését, de ugyanakkor úgy mind aki fél valamitől.
- Ha... ez az idő vasfoga kislány! -mondja viccesen- Láttatok volna fiatalon! Egyedül szórtam szét és passzíroztam pépé edzésképpen a medvék hordáit keleten és lapítottam palacsintává a Kirigakure fattyúkat délen. A dühömmel melegítettem magamat a Kumogakure hegyeiben és sziklákat törtem a fejemmel Iwagakure zord vidékén! - ütött a mellkasára, ahogyan akkorát csattant, hogy visszhangzott vert a teremben- Az testi erő a legfontosabb egy harcban, lehetsz akármilyen agyafúrt vagy gyors egy csatában, ha a testi erőd mellé a szíved is a helyén van, akkor nincs mit tenni, mind hallgatni arra ami odabent van és tanítani akar! - mutatott előre, ahogyan a kezeit kezdte morzsolgatni- Na akkor kezdjünk neki! Az teszt első része, irány a főkapu! Aki gyorsabban ér oda, az előnnyel kezdi a teszt második felét! – mosolygott, ahogyan egy pukkanás közepette eltűnt és rajtatok áll, hogy hogyan is tovább.

//Köv. post a főkapúhoz! //

Életem egy új szakasza kezdődik ma el. Mivel végeztem az akadémián, most már Geninként folytathatom ninja utamat. Izgatottan lépek be az akadémia egyik termébe, ahova utasítottak. Állítólag itt kapok társakat és Sensei-t, bár az is lehet hogy csak egy kiképzőt kapok, aki majd egyengeti az utamat. Teljesen be vagyok zsongva ettől az egésztől. Leülök az egyik székre és várakozok. A lábammal izgatottan dobolok és próbálom az időt múlatni. Nagyon kíváncsi vagyok milyen Sensei-t kapok. Remélem sok erős technikát ismer majd és mindet megtanítja nekem!