Ninja Akadémia

//Nakahari Saki: Elemi minősítés - vagy bukta//

Szegény lány nem igazán van azzal tisztában, hogy a mestere átveri, hiszen még nem történt a shinobi világ történetében, hogy valaki egy elemi chakra- érzékeny papírtól darabokra robbanjon. A papírnak nem az a szerepe, hogy megölje a használóját, csak az első, később pedig a második elem feloldásánál van szerepe, bár az utóbbitól a lány elég messze áll.  Az őrült mester viszont jól szórakozik a lány láthatóan megjelenő idegességén, amin az ő állatias kinézetű fogsora sem sokat segített, sőt mondhatni elég erőteljesen sikerült lejjebb nyomni Sakit. A magazin zavarba hozta a lányt, de hát mindenen túl kell esni először is, aztán másodszor majd többször is. Vagy nem, de ahhoz, hogy valamiről véleményt mondjál először mindenképp. A papír cetli több gondolkodást nyújtott a lánynak, mint amit kellett volna és a sensei szinte a saját vadállatias módján le is olvasta a gondolatokat a lány arcáról. ~Lehet, hogy túlzásba estem?~ Gondolja miközben egy újabb vadállatias mosolyt ereszt meg szégyenlős tanítványa felé. ~Meglátjuk mennyi bátorság szorult a lányba.~ A teszt valójában nem arról szól, hogy bele tud vezetni némi chakrát a papírba, mert erre egy másod éves tanuló is képes, aki ismeri az akadémián tanult összes technikát, hanem, hogy a mester ijesztgetése ellenére van-e a lányban bátorság, hogy megtegyen valamit, ami a tudomása szerint az életébe kerül. Bizony, sokszor van az életben, főleg egy shinobi életében, amikor olyan lehetőségei vannak, hogy sikerül vagy elbukik, ahol a bukás egyenlő a halállal, vagy legalábbis látszólag. Ez a megtévesztés művészete, minden shinobinak ismernie kell(ene) ezeket a technikákat, hiszen sokszor az élete múlhat rajta. Saki is pont ilyen helyzetben van, gyakorlatilag mind a két lehetőség, ami előtte áll, látszólag legalábis, az életébe kerül. Ha nem próbálja meg, akkor elbukik, mint shinobi, ha megpróbálja, akkor meghalhat. Természetesen itt csak akkor bukhat, ha meg sem próbálja, de erre magától kell rájönnie, mert a harctéren sem biztos, hogy ott lesz vele a mestere, hogy segítsen dönteni. És akkor az első lépést megtetted. ELdöntötted, hogy a kockázat hatására, ami igazából nincs is ott, a beton falról, amihez közelebb lépve, kiderült, hogy valójában csak egy papírlap leomlik. A papír ugyan érzékeli a chakrát, egy rövid ideig ugyan nem történik semmi, de aztán érzed, ahogy a papír a kezedben nedvesedni kezd és a hideg folyadék hozzáér a kezedhez, ami az amúgy is hideg közegben nem túl kellemes, de te vajon hogyan reagálsz sikerre, viszont csukott szemmel a mester reakcióját sem ismered, bár hallani hallod az állatias nevetését és mintha eljutna valami szófoszlány a "Gratulálok sikerült" mondatból, mert mintha a világ hidegebb lenne és a szél is feltámadt volna.

[Akira: elemi minősítés - vagy bukta]

Amikor néhány pillanatig nem történt semmi, Saki elkezdett kétségbe esni. Direkt nem nyitotta ki a szemét, mert félt szembesülni a ténnyel, hogy valamit megint elrontott. Hiába tudta elméletben a dolgok menetét, ha a gyakorlatban ez nem működött.
*Még ezt az egyszerű feladatot sem tudtam megcsinálni.* Futott át agyán a gondolat.
Már-már kibuktak szemhéja alól a könnyek, amikor valami megváltozott. Először azt hitte, a hideg csapódott ki a kezén, ami gyakran előfordult ilyen időjárási körülmények között. Aztán rájött, hogy nem ez a helyzet, hanem a kezében szorongatott papírlap reagált a bele vezetett chakrára. Az eddig teljesen száraz cetli elkezdett benedvesedni, ahogy egyre több chakra áramlott bele a genin lányból. A keze elkezdett remegni, ám ezúttal nem a kudarctól, hanem a vizes papírtól, ami a szelesebb időben kezdett egyre inkább egy kis jégtömbre hasonlítani.
Ekkor mintha távolról a sensei nevetése hangzott volna fel. Mivel annyira koncentrált, nem hallotta tisztán, de mintha gratulált volna neki a nő. A szemét csak úgy nagyjából fél perccel később nyitotta ki, mert szeretett volna megbizonyosodni arról, hogy nem csak képzelte az egészet. Miután sötétkék lélektükreit rászegezte a papírra, további kérdés fel sem merült a siker kapcsán. Tényleg megtörtént, feloldotta az első elemét, ami a Suiton lett.
- Sikerült - suttogta alig hallhatóan, de még észrevehetően. Szája apró mosolyra húzódott, ez olyan esemény volt, amit mindenképpen meg kellett jegyezzen. Sosem tudott igazán kiemelkedő lenni a ninja tudományokban, kivéve az orvosi ismereteket, viszont ezzel is feljebb lépett egyet a tanulás lépcsőfokán.
- Um... sensei, ezek után mi következik? - tette fel a kérdést és most már tekintetét a fehér hajú nőre szegezte. Mintha egy kicsivel több magabiztosság töltötte volna meg, mint öt perccel ezelőtt. Ugyan csak egy apró feladatot kapott, de a siker elüldözte a pesszimizmusát.

//Nakahari Saki- Elemi minősítés vagy bukta//

A lány még mindig nem meri elhinni, hogy sikerült, még a szemét sem merte kinyitni, de az már talán eljutott a tudatáig, hogy a nő hazudott. Az önbizalma a béka feneke alatt volt egészen addig, amíg a hideg meg nem érintette a kezét. Nem túl kellemes a hideg víz a hideg éghajlaton, de talán a siker öröm fűti annyira a lányt, hogy ne fagyjon le a keze, de talán az is segít, ha elengedi a papírt. Nem merte elhinni, hogy tényleg sikerült és még jó néhány pillanatig csukva volt a szeme. Kinyitni nem volt kellemes, mert a könnycsepp, ami majdnem kifolyt egy kicsit a szempilláira fagyott és megszabadította 2- 3 ékességétől a szemét. Az talán a legkevesebb, a siker eléggé felemelte talán a kedvét, hogy a kis fájdalmat ne érezze.
- Látom, hogy mozog a szád, de nem hallom, hogy mit mondasz. Mondtam, hogy nem hallok, úgyhogy mondd hangosabban, amit mondtál.
Mondta, hogy süket vagy legalábbis nagyot hal, úgyhogy eleget kell tenni a kérésnek, ha tudni akarod a folytatást. Miután megismételted valamivel hangosabban a kérdést a nő is meghallotta a kérdést.
- Tanulni fogsz, de egy kicsit később, mert nekem el kell intéznem egy- két dolgot. 2 óra múlva visszatérek, addig is gondolkodj azon, hogy mit tanultál ebből a technikából.
Mondta, majd eltűnt.

//Mivel tanulni akartál, én nem mesélhetek tovább. A kalandot az én részemről lezártnak tekintem. Majd egy hozzáérrtő staff elbirál és ezennel átadlak a mesélődnek, aki taníthat.//

[Kaibutsu Hiroto - tanulás]
A sensei eltűnt, mert dolga volt, tehát Saki egyedül maradt. Még páran lézengtek az akadémia udvarán, de őket nem érdekelte a lány, sőt lehet észre sem vették a kis közjátékukat, ami az első elem megállapítására szolgált. A genin kapott egy feladatot, tehát nekilátott elgondolkozni azon, hogy mit tanult és milyen következtetéseket tud levonni.
*Um... tehát Suiton. Az Akadémián tanultunk az elemekről, az egyik alap tanagyag volt, amit el kellett sajátítanunk.* Gondolkozott el a fekete hajú lány, miközben szépen visszaidézte az emlékeit és a tudását ezzel kapcsolatban. *Az elemek irányítása testen kívüli chakramanipuláció. Ezt kell gyakorolnom és elsajátítanom, hogy képes legyek használni a Suitont. A Tűznél erősebb, de a Földnél gyengébb, tehát ezt fogom figyelembe venni a jövőben. Ha jól tudom, támadó és védekező jutsuk egyaránt létrehozhatók vele és ezt az elemet az egyik legkönnyebb megtanulni irányítani. Azt hiszem szerencsém van.* Titokban mindig remélte, hogy valami egyszerűbb elemet kap, ami nem mindig a pusztításra koncentrál, hanem védelemre is. Kicsit távolabb sétált, mert néhányan érkeztek az udvarra, valószínűleg gykorolni jöttek ide. Talán neki sem ártott volna, de most túlságosan izgatott volt - persze a maga módján -, úgyhogy inkább az elméleti ismereteit próbálta felszínre hozni. Az elkezdett gondolatmenet segített, illetve a nyugodt környezet is. Elkezdte nézni a havas udvart, a csillogó fehérség egy idő után kissé bántó volt a szemnek, Saki mégse vette le a tekintetét róla. Leguggolt és a kezébe vett egy marék havat, ami a test melegétől azonnal olvadásnak indult. Rápillantott a kis tócsára, ami a tenyerében keletkezett.
*A víz irányítása lesz a feladatom. Úgy gondolom ez az alapja mindennek. Az akadémián azt mondták, létezik egy külön Víz Feloldás technika.* Újabb elmélet jutott eszébe, bár ez nem volt meglepő, lévén ebben sokkal inkább otthon mozgott, mint a gyakorlatban. A reggeli viszonylagos meleghez képest lehűlt a levegő, ezért a lány azt vette észre, hogy egyre jobban fázik a keze, mert a víz eléggé hideg volt. Oldalra fordította a kezét, amiből így kicsurgott a folyadék. Néhányszor a tenyerébe lehelt, ami így visszanyerte majdnem eredeti hőmérsékletét.
*A sensei azt mondta visszajön, de majd csak később. Lehet egy teljesen új tanítóm lesz, most hogy kiderült az első elemem.* Erre a gondolatra kicsit összerezzent, mert bár nem igazán tett rá jó benyomást a fehér hajú nő, őt legalább kezdte megszokni.

Csendben várakozol a teremben és próbálod feleleveníteni az akadémián tanultakat. Vagy az idő telt el, míg elmélkedtél, vagy nem telt le az a 2 óra, amit a Sensei említett, de egyszer csak kopogtattak a terem ajtaján. Választ nem várva egy kunoichi lépett be mosolyogva, megnézett egy papírost a kezében - valószínűleg fotót - bólintott egyet, majd elmosolyodott. A ninja lány nálad idősebb, hosszú barna haja  van, ráadásul a bőre is sötétebb, mint errefelé bárkinek. Öltözékében a kék szín dominál, de fegyvert, vagy bármi mást, ami arra utalna, hogy van egyáltalán nála ilyesmi, nem látszik.

- Üdv, a nevem Akatsuki, de nyugodtan hívj csak Tsukinak! Azért küldtek, hogy Suitont tanítsak - mondta, majd intett feléd. - Gyere, menjünk ki a szabadba, ott könnyebben hozzákezdhetünk a dolgokhoz! Amíg kiérünk, mesélj el nekem mindent, amit a Suitonról tudsz!
Vidáman mosolyog rád, majd elindul. Kimentek az akadémiából, a mögötte lévő kis gyakorlótérre, ahol a tanoncok szoktak edzeni. Most a pálya üres, a havat gondosan eltakarították. Tsuki besétál a tér közepére és várja, hogy a mondandód végére érj.

Sakinak volt ideje némileg felmelegedni, amíg az épületben tartózkodott. Egyszer csak kopogást hallott, bár abban nem volt biztos, hogy letelt-e az említett két óra, de a sensei inkább berontott volna a terembe. Amikor meglátta a lányt, kicsit megkönnyebbült és reménykedett benne, hogy ő nem lesz olyan szadista, mint a fehér hajú nő, aki az elem feloldás első lépését mutatta meg neki. A geninnek azonnal feltűnt a lány sötétebb bőre és az, hogy nem látott nála fegyvertartót.
*Biztosan képzett lehet.* Futott át agyán a gondolat, majd felállt és követte új kiképzőjét, aki bemutatkozott, majd javasolta, hogy menjenek ki az udvarra. A hó miatt valószínű vizet is találnak majd kint - ami elengedhetetlen a Suiton alapjainak elsajátításához.
- Rendben... Tsuki - válaszolta a fekete hajú kunoichi. - Engem Sakinak hívnak - mutatkozott be, hiszen az illem ezt kívánta meg. Talán a lány ismerte a nevét, de akkor sem szeretett volna tiszteletlennek látszani.
Amint megérkezett rőle az első kérdés, a ninja azonnal pörgetni kezdte az információkat a fejében.
*Rendben... menni fog... hiszen korábban elismételtem, amik eszembe jutottak. Csak az alapokra kíváncsi, vagy talán arra is, hogy ismerek-e valami plusz dolgot a Víz elemmel kapcsolatban.* Gondolatai hevesen cikáztak az agyában, ám arra kicsit várni kellett, hogy megszólaljon. Rég volt már, hogy a szülein kívül valaki rámosolygott, ezért nagyra értékelte a gesztust. Az őrült vigyort nem számította bele ebbe a kategóriába. Közben szép lassan megindultak a kiképző terep felé, mert a teremben kicsit nehézkes lett volna vizet találni.
- Nem sokat tudok róla - kezdett bele. - Csak amennyit az akadémián tanultam.
A részéről viszont elég nagy lépés volt, hiszen anélkül tudott megszólalni, hogy előtte percekig győzködnie kellett magát. Az a néhány gondolat igazán nem számított soknak, főleg a korábbi próbálkozásaihoz képest. A hangja is mintha egy fokkal hangosabban kúszott volna ki a szájából, pedig meg sem erőltette magát, mint korábban, amikor a nagyothalló mesterének kellett majdnem mindent megismételnie.
- Nos... az egyik legkönnyebben megtanulható elem. Erősebb, mint a Tűz, viszont gyengébb, mint a Föld elem. Nagyon sokféle felhasználási módja van... - itt vett egy nagyobb levegőt. - Védekező és támadó is lehet, a formai manipulációval sok mindent ki lehet belőle hozni. Egyszer említették, hogy van egy alap művelet, ami konkrétan a víz irányítására szolgál. Ez minden.
Tőle ez igazán nagy teljesítménynek számított, sosem beszélt ennyit, kivéve ha a helyzet megkövetelte. Amint mondandója végére ért, észrevette, hogy a hátsó kiképző terepet nagyon szépen megtisztították, a hónak nyomát sem lehetett látni. Ettől kicsit elbizonytalanodott, hirtelen nem tudta volna megmondani, mégis honnan fognak így vizet venni.

A kunoichi csendben hallgatja amit mondasz neki, majd amikor már kint vagytok felemeli a kezét, mutatóujját pedig ide oda mozgatja. Mintha nem tetszene neki valami. Eltávolodik tőled, kissé megropogtatja az ízületeit, majd feléd fordul.
- Felejtsd el azt a maszlagot, amit az elemek körforgásáról tudsz - szólal meg. - A valóságban minden máshogy működik. Az csak tőled függ, hogy mire vagy képes! Hiába erősebb a Suiton, mint a Katon, ha a használóik ereje jelentős mértékben eltér. Ha egy erősebb ellenféllel találkozol, lehet hogy egyetlen tűztechnikával gőzfelhőt csinál a vízből, amit létrehozol és még téged is megéget. Ugyanez a helyzet a földdel... - ekkor a magasba ugrik, majd egy hátra szaltót követően egy vízcsóva hagyja el a lábát. A víz pengeként hasít a talajba és mély sávot vág bele.
- Ha ezt egy földfalnak csinálom, a falból nem lenne már semmi sem. Na szóval, a lényeg hogy amit az elemek körforgásáról tanultál, az a gyakorlatban nem mindig igaz. Most viszont egy nagyon alapvető Suiton technikát fogok neked tanítani. A segítségével ködbe boríthatod a környezetedet. A technika létrehozásának több módja van. Ilyen például az, amikor a levegő páratartalmát használod fel, vagy például az, amikor a szádon leheled ki a ködöt. Három kézpecsétre van szükséged: Ökör, Kígyó és Kos. Ha ez meg van, a testeden kívül kell szabadjára engedned a chakrát és a levegő páratartalmát felhasználod. Vagy egyszerűen csak a gyomrodból indítod meg a Suiton chakrát, majd kileheled a ködöt. Rád bízom, melyikkel próbálkozol. Én az utóbbit szoktam használni.
Ezt követően megalkotja a kézpecséteket, mély levegőt vesz, majd amikor azt kifújja, egy ködfelhőt lehel ki.

//Ha bármilyen kérdésed van, vagy segítség kell, akkor szólj nyugodtan! //

Egész eddigi ninja életében főként az elméletre támaszkodott, amit tanult. Gyakorlatban nem mindig volt biztos magában, viszont ha előtte kellően megtervezett valamit, akkor általában siker koronázta az élképzeléseit. Erre most jól megkapta, hogy felejtse el az, amit eddig tanult. Figyelmesen hallgatta Tsukit, aki a technikájával bebizonyította, hogy tényleg másként működött az elemi jutsu alkalmazása. Lenyűgözte a kis bemutató, már majdnem megtapsolta a tanárát, de inkább továbbra is arra koncentrált, hogy mindent jól az eszébe véssen, mert később jól jöhet egy harc során. Szerencsére a memóriájával sosem volt gond, ezért bízta rá magát erre a képességére. A technika, amit a barna hajú lány mutatott neki, tényleg nem tűnt túl bonyolultnak. Bár eddig csak majdnem alap szintű jutsukat sajátított el, egyszer mindenképpen eljutott volna odáig, hogy át kelljen lépnie a saját határair. Ez volt az első lépés, amit megtett. Sosem jutott eszébe, hogy ő majd egyszer elemi technikákat fog tanulni, úgy volt vele, bőven elég neki a sima Ninjutsu, illetve az orvosi képzettsége.
- Azt hiszem értem a lényeget... - tartott egy kis szünetet. - Megpróbálom.
Miután Tsuki átengedte neki a terepet, erősen koncentrálni kezdett.
*Csak három kézpecsét, ez nem olyan sok. Viszont még sosem próbáltam létrehozni elemi technikát. Vajon honnan fogom tudni, mit kell éreznem?* Töprengett el magában a kunoichi, miközben létrehozta az Ökör, Kígyó és Kos kézjeleket. A chakrája azonnal mozgásba lendült, a megfelelő jelek aktivizálták azt. A külvilágba áramoltatta a chakráját, mert ez a változat első hallásra kicsit könnyebbnek hallatszott. Ahogy azt ő elképzelte a fejében. Elsőre nem történt semmi, a levegő ugyan olyan tiszta maradt, mint annak előtte, nyoma sem volt párának vagy ködnek.
*Suiton technikáról van szó. Vagyis akkor ez lehetett a hiba... nem hívtam elő az elemet.* Próbált rájönni, hogy mi okozhatta a sikertelenséget és tanulva a hibájából, újból igyekezett létrehozni a technikát.
*Valami mást kell keresnem... valamit... ami a vízhez kapcsolódik. Mert bennem van, hiszen a papír megmutatta.* Újabb gondolat suhant át elméjén, ám közben lehunyta a szemét és elkezdte keresni a Suitont, amit feloldhatna magában. Visszaemlékezett a pár órával ezelőtti papíros tesztre, mert úgy gondolta abból lehetne a legkönnyebben kiindulni. Akkor másfajta volt kicsit a chakrája, belekerült az elemi lényeg. Kinyitotta a szemét és újfent elmutogatta a három kézjelet, csakhogy ezúttal a chakrájával a levegő víztartalmát igyekezett megfogni, majd némileg irányítani. A második próbálkozását sem koronázta siker, azonban kezdett ráérezni a dolog nyitjára.

A kunoichi csendben figyel és várja, hogy próbálkozz. Kissé nyomasztó lehet, hogy nem szólal meg, egyszerűen csak rád bízza a dolgokat, ráadásul komolyabb támpontot sem igazán ad. Majd nekiugrasz a technikának. Az első próbálkozásod nem sikerül. Megalkotod ugyan a kézpecséteket, de ez nem elég, hiába engeded szabadjára a chakrádat. Majd rájössz, hogy elemi chakrát kell használnod és így folytatod. Egyik próbálkozás követi a másikat, amikor lassacskán létrejön egy kisebb ködpamacs. Tsuki ekkor már elmosolyodik és biztatni kezd.
- Ez az! Fektess kicsivel több chakrát bele, illetve próbáld meg nagyobb területre kiterjeszteni a befolyásodat! - mondja. Ezután oda megy hozzád, megáll mögötted és úgy állít be, hogy teljesen egyenes legyél. Egyenes hát, derék, a fejed büszkén tartod fel és nézel előre és terpeszben állsz. Ezt követően eltávolodik tőled.
- Csukd be a szemed és próbáld elképzelni, hogy leszáll a köd. Képzeld magad elé a ködöt és hozd létre! - adja utolsó tanácsait a kunoichi.

//Elnézést a reag miatt, azt hiszem kissé elszoktam már a tanítástól...//

Néhány próbálkozás után ugyan létrejött egy kisebb ködpamacs, de ezt amolyan kezdeti sikernek lehetett csak betudni. Saki találkozott korábban olyan ninjákkal, akik majdnem az egész falunyi területet tudtak beborítani köddel, ami jelentősen megnehezítette a tájékozódást. Míg neki csak az alap sikerült, de ez is sokat számított neki. Amikor Tsuki odalépett mögé és helyreigazította a testtartását, megváltozott a kisugárzása. Eddig fejét kicsit leszegte, valahol a talaj szintje fölött nézhetett el, a tanítójáról pedig igyekezett levenni a tekintetét. Eddig nem adott tanácsot, az elejére magának kellett rájönnie, ám úgy tűnt a kezdeti nehézségek ellenére igazán jól boldogult.
- Rendben - válaszolta a fekete hajú genin.
Megfogadta a sensei tanácsát, lehunyta a szemét és úgy próbálta előhívni Suiton természetű chakráját. Yukigakurében is előfordult köd, bár sosem ez volt a jellemző időjárási jelenség ezen a tájon. A hegyekben azonban más volt a helyzet, ott elég gyakran találkoztak az emberek ilyesmivel.
Az orvosi ismeretek mellett a természeti és időjárási jelenségekről is sokat olvasott az akadémiai évei alatt, ő ezzel töltötte szabadidejét a ninjás játékok helyett. Emlékeiben elkezdett kutatni, hátha azok szintén a segítségére lehetnek. Tsuki azt mondta neki, hogy felejtse el az elméletet, ám most nem harcról volt szó, hanem egy technika elsajátításáról. Tehát nyugodt szívvel kezdett töprengeni a megoldáson. Az addig rendben is volt, hogy több chakrát kellett belefektetnie a jutsuba, viszont valahogy fennt is kellett tartania a kialakult állapotot. Az olvasottak szépen lassan előkúsztak agya egyik hátsó részéből, ahol a korábban megszerzett tudásanyag lapult.
*Még több Suiton chakrát kell a testemen kívülre irányítani. A köd akkor fog megmaradni, ha már a levegő nedvességtartalma túltelített, ezért kicsapódik. Tehát az alap elgondolásom jó volt, mindössze azért nem sikerült, mert a chakra áramlását nem tartottam fent elég ideig. A gyakorlásoknak köszönhetően már többel gazdálkodhatok, ezért nem szabad spórolnom vele, különben csak pamacsok fognak létrejönni.*
Vett egy mély levegőt, elmutogatta a már olyan jól begyakorolt kézpecséteket és a magában felfedezett Víz elemű energiát kezdte mozgósítan. Kiáramoltatta a levegőbe és igyekezett a körülötte lévő levegő nedvességtartalmát a lehető legmagasabbra emelni. Tudta, hogy a korább mennyiségnél nem szabad megállnia és bár érezte, hogy fogy belőle a chakra, mégis tovább próbálkozott. Szemét félt kinyitni, de némi kíváncsiság költözött bele, ezért óvatosan mégis kipillantott. Az eredmény még mindig nem volt kielégítő, de határozottan látszódott a fejlődés. A korábbi kis pamacshoz képest némileg több köd keletkezett.
*Újra!* Adta ki magának az utasítást gondolatban, ha már egyszer így belejött. Újfent végigpörgött az Ökör, Kígyó, Kos kézpecsét. Ekkor már nem kellett keresnie a Víz elemet, köszönhetően a pár alkalomnyi próbálkozásnak, már egészen tisztán érezte magában. Ezúttal kék szempárját nem rejtette el, hanem végig előre nézett. Így is el tudta képzelni, milyen az, amikor leszáll a köd a tájra. A tartalékai még bírták, ám tudta, hogy az újbóli próbálkozások erősen meg fogják csapolni chakrakészletét. A levegő víztartalma érezhetően megnőtt, emiatt úgy gondolta, már közel jár az alapok elsajátításához. Körülötte egyre inkább sűrűsödött a köd, már majdnem a térdéig ért a létrehozott mennyiség.
*Megint meg kell próbálnom.* Következtek a szokásos kézjelek, majd a chakra kiáramoltatása és a köd megkeletkeztetése. Ahogy egyre többször próbálkozott, úgy növekedett amúgy sem túl sok önbizalma. Ráérzett a lényegére és a folyamatra is, ami miatt egyre könnyebben ment a jutsu létrehozása. Persze még a tökéletességtől messze járt, azonban ez is nagy előrelépés volt a részéről.

A sensei csendben figyeli próbálkozásaidat, miközben megpróbálod létrehozni a ködöt. Egyik próba követi a másikat, mígnem lassacskán mondhatni sikert érsz el. Azonban meglehetősen elfáradsz, a chakrád pedig jelentősen megcsappant.
- Jól van, elég lesz! - szólít meg a kunoichi. - Nem is rossz, de ha így folytatod, akkor el fogsz ájulni. Pihenj egy picit, nem kell azonnal egész Yukigakurét köddel elárasztanod!
A Sensei mosolyogva int neked, hogy kövesd. Ekkor vissza mentek az akadémiára és a folyosón leültök egy padra. Tsuki nem próbál beszélgetni veled, de ha kérdezed akkor mosolyogva válaszol neked. Kivéve ha olyat kérdezel, amire nem tudhatja a választ. Fél óra pihenő után viszont jelzi, hogy megint próbálkozhatsz. Amikor kint vagytok, feléd nyújt valamit. Egy energia tabletta az, ami ideiglenesen ellát téged chakrával.
- Ezt vedd be, ad egy kis tartalékot a próbálkozásaidhoz! - mondja.
Ha beveszed a tablettát, hirtelen megszédülsz, majd úgy érzed, mintha adrenalin bombák kaptál volna. Szinte kicsattansz az erőtől, most már biztos hogy be tudod fejezni a tanulást.
- Ez majd segít, de ha megszűnik a hatása, akkor nagyon fáradt leszel! - mondja a kunoichi, majd átadja a terepet a próbálkozásoknak.

//A kövi reagodban már létre tudod hozni a technikát. Szóval valószínűleg utolsó kör lesz Majd ha írtál, akkor írok egy staffnak hogy lesse meg!//

Saki ugyan érezte, hogy az ereje szép lassan fogy és egyre fáradtabb, viszont teljesen belefeledkezett a próbálkozásba, valamint önmaga biztatásába. Ha Tsuki nem szólt volna rá, egészen biztosan elájul a chakraveszteségtől. A genin bólintott egyet és követte a senseit az akadémia épületébe, ahol tartottak egy kis pihenőt.
- Most először... - kezdett bele a lány halkan. - Szóval, eddig csak azt hittem, hogy az orvosi technikákhoz értek. De azt hiszem... talán... az elemi jutsukkal sem fogok felsülni. Éreztem, hogy fáradok, de nem foglalkoztam úgy vele, mint máskor.
Sosem volt az az örömében ugrálós fajta, ám most úgy érezte, majd' kiugrik a bőréből. Tudta, hogy ez egy alap jutsu, amit nagyon könnyű elsajátítani, csakhogy elég volt neki kevesebb idő, mint amire számított, amikor belefogott ebbe az egészbe. Arcán egy halvány mosoly jelezte, hogy elégedett az eredményével, még ha másnak sokkal kevesebb időbe is telt volna elsajátítania az alapokat. A két évnyi genin lét alatt megtanulta, hogy nem szabad máshoz hasonlítani magát, mindig a legjobbat kell nyújtania, de ezt önmagához képest. Ezért tudott néha saját erején felül teljesíteni.
Gyorsan eltelt a fél óra pihenő, majd Tsuki jelezte, hogy ismét próbálkozhat a jutsu létrehozásával. Amint kiértek a kiképzőterepre, a sensei egy tablettát nyújtott át Sakinak. A kunoichi először nem szívesen nyúlt érte, aztán viszont belátta, hogy szüksége lesz rá. Bár a tanítója előre figyelmeztette, ő már jól tudta mi vár rá. Egyszer egy küldetésen erőltették bele, hogy bírja az iramot, amit a hatás megszűnése után erősen megbánt. Ám a jelenlegi helyzetben úgy ítélte meg, ki fogja bírni az utóhatásokat és ha kell, gyorsan haza tud menni pihenni. Az idő már délutánba hajlott, viszont még előtte állt a nap egy jó része, úgysem gondolta, hogy este előtt hazaér. A tablettát a szájához emelte és gyorsan bevette, mert úgy volt vele, ha sokáig húzza az időt, meggondolja magát a használatával kapcsolatban. A hatás szinte azonnali volt, a lány megszédült, utána pedig energia áradt szét az egész testében. Az eddig feltöltődött chakrája újabb lökést kapott, mintha meg se történtek volna az eddigi próbálkozások.
*Megvannak az alapok, már csak gyakorolnom kell.* Gondolkodott el a fekete hajú genin, majd pedig nekilátott a feladatnak.
A kézjeleket volt alkalma megjegyezni, ezért szinte ösztönösen formálta meg a pecséteket. A Suiton chakráját előhívta és igyekezett beállítani azt a mennyiséget, amit korábban produkált. A chakrája kiáramlott a levegőbe, aminek nedvesség tartalmát igyekezett "túltölteni", hogy kicsapódjon és létrejöjjön maga a technika. Hála az energiatablettának elsőre létre tudta hozni azt a mennyiséget, amit a szünet előtti utolsó próbálkozásakor. Vett egy újabb nagy levegőt és úgy döntött, ezúttal nem csukja be a szemét, hanem igenis szembe néz az eredménnyel, mert abból még többet tud tanulni. Az Ökör, Kígyó, Kos kézjelek gyorsan végigpörögtek ismét, majd következett a Víz elem előhívása és a chakra kiáramoltatása a környezetbe. A levegő már amúgy is kicsit párásabb volt, emiatt nem telt olyan sok időbe létrehozni a ködöt. Tényleg erején felül tudott teljesíteni, mert jó pár próbálkozás követte az első kettőt. A folyamat már szinte automatikus ment, de a folyamatos gyakorlás és ismétlés meghozta a gyümölcsét.
A Nap már kezdett a horizont felé közeledni, az épületek árnyéka jelentősen megnyúlt, ez jelezte, hogy jó pár órája gyakorolt már a kunoichi. Tsuki nem szólt semmit, csak figyelte, ahogy halad előre és egyre nagyobb mennyiségű ködöt tudott előállítani. A korábbiakhoz képest már egészen normális technika jelleget öltött, nem csak ködpamacsok jöttek létre. A fekete hajú lány körül a látótávolság jelentősen csökkent, szinte már láthatatlanná vált az udvaron. Főleg maga köré összpontosította a chakrát, mert úgy volt vele, hogy az alapokhoz ez elég lesz, aztán a későbbi gyakorlással majd tovább tudja fejleszteni. Újfent elmutogatta a három kézjelet, ami a létrehozáshoz kellett és úgy érezte, elért egy olyan szintet, ahol már nyugodtan lehetett kész alap jutsuról beszélni.
- Kirigakure no Jutsu - mondta ki végül a technika nevét, ami ezzel az utolsó próbálkozással teljes egészében létrejött.

Miután bementek az Akadémiára, Tsuki elmosolyodik azon, amit mondasz. Megcsóválja a fejét, majd egy kis okossággal áll elő neked.
- Ha rájössz a technika titkára, akkor nem lesz problémád az elsajátításával. A Suiton technikáknál gyakran kell a képzelőerődre támaszkodnod. Ráadásul egyes technikákat sokkal egyszerűbb létrehozni, amikor van hozzá alapod. Itt, a Hó országában, pedig könnyű vizet szerezned, a hóból könnyen kinyerheted azt.
A fél órát követően újra kimentek a hátsó udvarra, ahol megkapod a tablettát. Miután beveszed azt, azonnal nekilátsz a próbálkozásoknak. Egyik próba követi a másikat, míg lassacskán tökéletesen létre nem hozod a ködöt. A kunoichit nem látod ugyan, de hamarosan meghallod, hogy tapsol párat. Ezután oda sétál hozzád, az arcán hatalmas mosoly van.
- Gratulálok! - szólal meg. - Sikeresen elsajátítottad ezt a technikát. Annyi, hogy gyakorolnod kell még. Hidd el, pár nap és nagyon is természetesen fog menni a dolog! Viszont én most távozok, van még pár dolog, amit el kell intéznem... Ha szívesen tanulnál még tőlem, akkor csak jelezd a vezetőségnek, hogy engem szeretnél. Szívesen elvállallak! Viszont látásra!
Amint elköszön, szó szerint köddé válik. Valahogy természetellenesen tűnik el a ködben. Mintha nem is a saját teste lett volna, amit látsz.

//A játék ezennel lezárva! A jutalmad pedig amit Danzou adott: +10chakra. Én pedig adok még mellé ajándékba két sharingant is xD A chakrát nyugodtan felírhatod, a sharingant pedig álcázva, meg ne tudják mit kaptál   Na de, nem szemtelenkedek, 10ch a jutalmad //

//Kenshiro Yori - Jégbe zárt szerencse //


Nagyon sokáig edzettem és rengeteg erőfeszítést tettem az elmúlt időben. Éppen edzette, amikor Horu sensei hirtelen megjelent mögöttem.Utána a sensei hangját hallottam meg:

- Nocsak Nakumi! Még ilyen későn is a technikáidat csiszolgatod? Miért nem hagyod nyugovóra térni a gyakorlóbábukat? Jobban el lehetnek fáradva mint te ahogy elnézem. - Tette fel közeledve a kérdéseit Horu sensei ahogy rajtam és az áldozatul esett bábok között vándorolt a tekintete. Ahogy mellém érkezett rám tett valamit. Mivel csak éreztem nem tudtam mi az, de azért jól esett, aztán megnéztem és a kabátja volt az, majd folytatta - Jó hírrel érkeztem, és nem lenne a legjobb ha ezen a fagyos estén megfáznál, úgy mi hasznodat venném a képességeidnek a holnapi küldetésünkön?

Mosolyodott el Horu ahogy egy tekercset húzott elő a zsebéből melyet nekem nyújtott. Amit megfogtam egyből kinyitottam és elolvastam:

Tisztelt Yukigakure,

Levelünkben felkérnénk az önök feltétlen segítségét. A feladat két főt igényel, lehetőleg a kiválasztott két személy ne ismerje a másikat, így elkerülhetőek az esetleges kapcsolati, kötődési problémák. Részletekről a napokban személyesen tájékoztatom a két főt, Yukigakure falvának vezetője épületében.:
 
Tisztelettel,
                  Matashi Yakho
 
- Nos mit szólsz? Rád gondoltam amint megkaptuk ezt a felhívást, bár már sejtheted nem én leszek a társad.-folytatta

Ezt nem hagyhattam szó nélkül:


- De sensei... Persze nagyon csábító ajánlat és nagyon örülnék neki ha én mehetnék a küldetésre, de mégis...olyannal akit nem ismerek nem biztos, hogy sikerrel járok. Azért ha van lehetőség rá, hogy én menjek, bármi áron elvállalom.

//Rendben, figyelni fogok és remélem ez így most jó lesz! //
 
- A siker nyitja nem abban van, hogy kit ismersz és kit nem. Ha elhiszed magadról és bízol abban amit a jövő eléd nyújthat mindenre képes vagy Nakumi. Ezt inkább már úgy mondom mint egy barát a barátnak, mintsem sensei tanítványának. –járkált a havon, majd folytatta- Egy shinobi gyakran keveredik helyzetekbe, melyeket egyedül nem lehet megoldani. Szinte nagyon ritka alkalmak egyike az, hogy olyan emberekkel dolgozz együtt, akiket ismersz vagy kedvelsz. Másrészről egy alap dolog, amit még az akadémián tanultunk: Nem kötünk bele a megbízónk által kiszabott feltételekbe, emlékszel erre remélem!? Szóval készülj fel a küldetésre, és addig lesz időd átgondolni mivel köszöntsd az új társadat. –aztán csak elment...később megfordult és megdobott egy hógolyóval majd ezt mondta- Sok sikert! –aztán eltűnt az éjszakában...de én még utána üvöltöttem az éjszakába:

- Köszönöm....sensei!


Aztán csak igyekeztem megérteni, hogy a küldetés az küldetés, ezért miután a sensei a látótávomon kívülre került úgy döntöttem hogy inkább nem megyek még haza, mert egyedül akartam maradni a gondolataimmal. Éppen ezért döntöttem úgy, hogy a lágyan eső hóban feküdve biztosan nyugodtan tudok mélázgatni. Csak néztem fel az égre és a csillagokat kezdtem tanulmányozni. Csak egy csillagképet ismertem föl teljesen, mert a többit eltakarták a felhők, de az az egy varázslatos volt...mintha jelezni szertette volna. Annak a csillagképnek a láttán döntöttem úgy, hogy el kell fogadnom a küldetést függetlenül mind a társtól, mind az elvégzendő feladattól. Elmélkedésem után inkább hazamentem. Már mindenki aludt, ezért bepakoltam, arra az esetre, ha a küldetésem már holnap elkezdődne. Mindent bepakoltam aztán letusoltam, átöltöztem majd lefeküdtem. Nagyon sokáig aludtam, ezért úgy gondoltam visszamegyek edzeni. Még havas volt a talaj de mind ettől függetlenül újra belekezdtem a bábok kínzásába.

// Nirau Nakumi //


 
//Menet közben van lehetőséged bevásárolni, esetleg pótolni eszközeidet, bármit, amit jónak látsz. A falu vezető házába érkezzen a következő postod. //